- Szóval, egy hónapja itt cseszed a rezet és nem is szóltál? – Nézek rá, de ez nem komoly, nem sértődtem be ezen. Nem ez a típus vagyok, de jó ezzel húzni az agyát. Rágyújtanék egy cigire, de idebent nem dohányzom, tiszteletben tartom, hogy Rose nem cigizik, és nem akarom, ha a bent lévő cuccok átvennék ennek a szagát, így mindig csak odakint dohányzom. Szóval, most várnom kell, még végzünk. Bár ahogy a téma változik, és előkerül a kép, bennem is fel elevenedik, hogy én találtam meg Ty vérét, és egy másik szagot, ami mostanság olyan nekem mint bikának a vörös posztó, így sejtem ki lesz rajta a képen. Elveszem a képet és megnézem magamnak annak a barnahajú szukának a fotóját, aki pár hónapja letépte a fülemet, és kicsipkézte a képemet, én a lábát törtem el, és ha nem jönnek a rendőrök akkor le is tépem, már csak némi szövet tartotta a helyén a lábszárát. Azóta akarom elkapni, és végérvényesen végezni vele, van mit elrendeznem ezzel a kis szukával, szóval örömmel veszem, hogy én kaptam a megbízást a likvidálására. - Van neve is a szukának? A szagát, a hangját ismerem volt dolgunk egymással, ahogy nézem a lába helyre jött, pedig majdnem letéptem neki, csak az átkozott rendőrök megjelentek a színen. – Le kellett lépnem, teljes vérfarkas alakban voltam, ráadásul a fegyverem és a mobilom is össze kellett szednem, és azokkal iszkolni el a területről, mielőtt telepumpálnak ólommal és bekerülünk az újságokba is. Így nem tudtam bevégezni azt amit elkezdtünk, ennek köszönhetően felgyógyulhatott a nyomorult kis szuka, de nem sokáig, amint elhangzik a hivatalos parancs, onnantól ráállok, és addig nem hagyom még nem végeztem vele. - Vedd úgy, hogy halott. – Dobom a képet az asztalra, miközben hanyatt dőlök a fotelben és beleiszom az üvegbe, amit magamnak nyitottam, rossz szokás, de még mindig nem fogadom el, azt, amit előre kinyitottak nekem. Paranoia vagy sem. - Dylan? Majd meggondolom. – Caleb mostanában nem igazán ér rá, hetek óta nem is tudtam vele beszélni, de ehhez a szukához nem fog kelleni erősítés, magam is le tudom szedni, és most nem leszek rest, golyót ereszteni belé. Akkor én is vérfarkas alakba váltottam és puszta kézzel estünk egymásnak, vagyis agyarral és karommal, de most nem fogok ilyenekkel tökölni, semmi esetre sem.
-Valami ilyesmi, Jesse. Rose-val is csak azért tudtam összefutni, mert eltévedt, és nálam kötött ki. Mivel azonnal belevágtam a melóba, a bemutatáson pedig nem láttam a srácot, nem nagyon volt időm ismerkedni, illetve felkeresni mindenkit, sajnálom. Most viszont itt vagyok, mert látni akartam a srác képét. Miért Jesse-nek hozom a melót? Nyomós okom van rá, de ezt nem fejtem ki, legyen elég annyi, hogy végrehajtó, és ideje belecsapni a lecsóba. Figyelem, ahogy a képet nézi, látom, hogy felismeri a nőstényt. Várom a kérdését, és amikor felteszi, elvigyorodok. -De van ám. Övé a Síparadicsom, Tazanna Reeves. Ami késik, nem múlik, hát hajrá. Rendőrök... ha lehet, ne nyílt terepen végezd a melót, nem kellenek civilek és az őrzők a nyakunkba. Okosan. Parancsba adom... tulajdonképpen igen, bár ez inkább kérésnek hangzott a részemről, ebben a csapatban az is bőven elég, mindenki tudja a dolgát. Bólintok, erről van szó. A nyitott üveget magam elé veszem, azt húzom meg, és a képre pillantok. Ty halott... a merénylő nem ússza meg, ahogy az sem, aki Rayt elhurcolta, de ő keményebb dió. A fatelepen nem volt kamera. így nem tudjuk, ki a tag, de ki fog derülni. Az üzenet ismeretlen számról érkezett a srácnak, így azt a nyomot cseszhetjük, hiszen a kártya már rég nem él. A telep felé pedig túl sokan jártak... így egyelőre nem tudjuk, ki volt a támadó. Három támadás, egy halott, egy megvan, egy meg rejtély. Nem olyan rossz arány, de nem is elegendő. -Félreértettél, Jesse. Nem meggondolod, nem egyedül mész. Megismétlem, nem kell a felesleges hősködés, tudjuk, hogy kemény gyerek vagy, de most nem az a cél, hogy sérülj. Kapd el, hozd el a fejét, de legyen biztosításod. Amikor mentek, ezt vedd fel. Egy könnyen rejthető cuccot dobok elé, amit ha magára aggat, és teszem azt átváltozik sem fogja elhagyni, de ha gebasz van, tudni fogjuk merre van. Tudom, hogy elintézi a nőstényt, azt is, hogy egyedül akarja megmutatni, mennyire jó, de nem árt, ha megtanul csapatban is dolgozni kicsit.
- Szóval, nálad kötött ki? – Kérdezek vissza, és átgondolom, ez milyen lehetőségeket is jelenthet, vagy hozzá ment be véletlen vagy valami mást, kíváncsivá tett és egy csepp féltékenység is felütötte bennem a fejét. Rose az én nőstényem, és lehet volt most egy kis gondunk egymással, de ettől még akkor is az enyém, hozzám tartozik és a többi, ami ilyenkor jön. Persze, szóba állhat más hímekkel, barátkozhat velük, Felderítőnek ez a dolga, de nem veszem jó néven, ha egy hím képtelen felfogni, hogy a nő foglalt. Bár Dantet nem olyannak ismertem, meg mint aki rámászna az én páromra, így nem is kezdek el pattogni, és a magam birtoklási ösztönét is lecsillapítom, inkább csak leteszem a seggem és belekortyolok a sörbe, amit hozott, jól esik. Ahogy korábban a szagát, úgy most az arcát is felismerem annak a szukának és Dante biztos lehet abban, hogy záros határidőn belül levadászom azt a nyomorultat. Amúgy is van vele elszámolni valóm. - Síparadicsom. Tazanna Reeves. – Ismétlem meg, és elraktározom az információ. Aztán belenézek Dante szemeibe, kifejezéstelen, hideg tekintettel. – Még mindig benne vagyok a szakmában. – Csak ennyi a válaszom arra, hogy ne nyílt terepen végezzek a szukával. Természetesen nem ott fogom megtenni, mindenképpen civilektől mentes terepen fogom elkapni és likvidálni, a fejét pedig haza fogom hozni magammal, hogy Castor asztalára tehessem, nem, csak mert nekem van vele elszámolnivalóm, hanem mert Ty-t egy falkatársam is megölte. Mostanra pedig lassan kezdek beilleszkedni. A parancs az pedig parancs, Dante Vezető testőr, Castor legfőbb bizalmasai, szóval, ha tőlük jön ilyen utasítás, az majdnem olyan mintha az Alfa adná. - Egyedül dolgozom. – Nézek bele Dante szemeibe. Mindig is egyedül dolgoztam, sosem volt társam, és Tazanna is csak egy újabb bérgyilkos meló lényegében, akkor minek is kellene valakit magammal vinnem? Egy másik farkas csak hátráltatna, ha nem ő lesz a csalim, amivel kihúzom azt a szukát az emberek szeme elől, egy olyan helyre, ahol lazán megölhetem, mindenféle gond nélkül. Csapatban sosem dolgoztam, vagyis ez nem teljesen igaz, ha a szükség úgy hozta, akkor Calebbal tudtam együtt dolgozni, és ha csapatban kell, akkor vele mennék, csak és kizárólag, ismerem és tudom, bevédjük egymás hátát, benne valamennyire megbízom, de Dylan? Nem benne valahogy nem bízom, a farkasom sem csipázza az ő bestiáját, van benne valami, ami miatt nem szívesen vagyok vele egy légtérben. Nem, nem félek tőle, erről szó sincsen, csak valahogy nem szimpatikus. - Most épp parancsba akarod nekem adni, hogy csapatban dolgozzam? – Nézek Dantera, miközben a chivasos poharamat emelem meg, és ha ő is megtette, akkor koccintok vele. Ha valóban, parancsba adja, akkor kénytelen leszek egyezkedni vele.
-Ja, azért került ki egy térkép, hogy azon tagok, akik még a saját territóriumokon belül is képesek rossz irányba menni, megtalálják azt a helyiséget, amit keresnek. Nem mondtam nőstényt, pedig ez főként rájuk jellemző, na de nem degradálom őket, csupán másként működik az agyuk. Jesse arckifejezése mindent elárult, így talán már érti, miféle nálam kikötésre gondolok, bár ha eltévedt, az nekem evidens dolog, de neki? -Hapsikám, te féltékeny vagy. Ezen már röhögök, pedig ha valakire kurvára nincs oka a srácnak, az pont én vagyok. Őrület, ha már falkán belül is azzal van elfoglalva, ki környékezi meg a nőstényét. -Nyomkövetőt, erényövet, egyebeket beszereztél már? Apukám, te ebbe bele fogsz őrülni, ha így folytatod. Nyugi, senki nem pályázik a kedvesedre. Na de vissza a melóhoz, előbb-utóbb még én is befejezem a röhögést, ha Jesse addig nem veti rám magát, mert azt azért én sem várom meg ültő helyemben. Újabb korty a sörből, bólintás az ismétlésre, így van, ez az a nőstény, aki kinyírta Ty-t, és ezt nem hagyjuk megtorlás nélkül. -Oké... akkor lehetőleg a rendőröket is kerüld el, ha már a múltkor mint említetted, pucolni kellett miattuk. Húzom a srácot, tudom én, hogy profi, na de az előbb mondta, hogy a rendőrök akadályozták meg, hogy ízekre szedje a hegyit. Persze a vigyorom most is ott van a pofámon, láthatja, hogy nem gondolom komolyan, de amilyen savanyú ábrázata van, muszáj heccelnem. Ecetet azt nem hoztam, hogy azt is megihassa. -Az lehet, Jesse, most viszont nem emberre mész. 3 társunkat támadták meg, szerinted akkor most van itt az ideje annak, hogy megmutasd, egyedül mire vagy képes? Részben igen, de mindenki tudja, hogy mit tudsz, tehát fedezéknek vidd magaddal Dylant. Biztosra megyek, nem hazárdírozok, akár tetszik, akár nem. Most nem. Eredményt akarok, nem fogadásokat kötni arra, mi lesz a vége, vagy csak remélni azt, hogy a srác simán elintézi amit kell. A viccet félretettem, komolyabb nem is lehetnék már mint most, igen, jól hallotta amit mondtam, de ha kell a kedvéért megismétlem ismét. Felemelem a poharat, koccintok Jesse-vel és bólintok a kérdésére. Ha neki ez kell, legyen, akkor nem kérem. -Ennyire fontos, hogy kérem vagy parancsba adom? Akkor az utóbbi, Jesse. Igen, parancsba adom, hogy csapatban dolgozz, most igen. Ezen felül mehetsz a fejed után, de ésszel, most viszont nem, mert a hatékonyság a legfontosabb, és ha belefutsz az esetleges erősítésébe, nem lesz aki kimentse a segged. Egy szóval sem mondtam, hogy Calebet hagyd ki a buliból, mehettek 3-an is, egymásra figyeljetek. Lehajtom a whiskey-t, csettintek is mellé a nyelvemmel, jó évjárat, nagyon is jó. az elhangzottak mellett viszont van egy meglepetésem is a srácnak, amolyan bónusz. Az aktát elé tolom, ha kinyitja, akkor egy képet, nevet, pontos időbeosztást és egy borítékot talál ott. Kerítettem neki egy melót, igaz, nem farkas, de fejes a tag, és nem kívánatos személy. -Intézd el, tüntesd el... a szokásos.
- Tévedsz! – Közlöm vele komolyan, hogy egyáltalán nincs igaza, nem vagyok féltékeny, és kész. Amúgy is melyik farkas nem lobban, akinek megvan már a párja, és védi mindentől? Mellesleg nem hoztam szóba a dolgot, és nem is morogtam le őt, szóval nem tudom, mit olvassa a fejemre, a pillanatnyi hangulatomat. Viszont van valami, amiről beszélni akarok vele, így inkább azt hozom szóba, mielőtt még jobban belemegyünk ebbe, hogy féltékeny vagyok vagy sem. - Az Upperbe kellenek nekem biztonságiak, kidobók. A Falkából nem ismerek még mindenkit, de neked, mint Vezető Testőrnek tisztában kell lenned velük, van olyan, aki munkát keres és alkalmas lenne a feladat elvégzésére? Leginkább a mieinkkel tölteném fel a helyeket. Az emberek amúgy sem érnének semmit a hegyiekkel szemben. – Dante az egyik a három VT közül, akik mindent tudnak a falkatagokról, BB-t is kérdezhettem volna, de Dante most itt van helyben és inkább ez a téma, mintsem, hogy azt feszegessük, hogy épp féltékeny lettem egy pillanatra. Amúgy is ez fontosabb, hogy a mieink védjék a helyet és ne külsősöket kelljen keresnem. - Aha… persze, akkor csak nézz végig a nőstényemen, volt rá precedens, hogy valakit 8 napon túli sérülésekkel kellett leszerelnem, mert nem vette a lapot, hogy a nő foglalt. – Morranok még egyet, aztán inkább az italokba kortyolok bele, és élvezem, ahogy a hideg végig csorog a torkomon. - A múltkori eset, eléggé furcsa volt, de ahogy hallottam a beszámolókat, több hasonló eset történt a városban, Roset is ellátta valaki, a saját bevallása szerint, nem emlékszik semmire, csak a vérszomjra. – Aznap este több farkas is megbolondult, jobb szavam nincsen rá, és emiatt is kerültek elő a rendőrök, a civilek épségét igyekeztem óvni, hiszen akkor annak a szukának úgy tűnt mind egy kit támad, csak a vérszomja legyen kielégítve, és ahogy hallottam ez nem egyedi eset volt és én is éreztem, hogy valami nem stimmel, van valami a levegőben. Ha a rendőrök nem érnek oda, akkor a hegy már nem élne, viszont valamelyik ember meglátott vagy hallott valamit és riasztotta a zsarukat. Túl sok volt ott és akkor a civil. - Dante, nem az ideje van itt, csak egyszerűen, nem szokásom csapatban dolgozni. Te is tudod, hogy több mint száz éve magányos farkas vagyok, és a mi fajtánk se nagyon dolgozott csoportban annak idején. – Nézek bele a másik farkas szemeibe, én mindig is egyedül dolgoztam, társam akkor volt, ha kellett a csali, de a csali is hamar félre állt és sosem volt ott mikor kivégeztem a célpontomat. Na jó, egyszer dolgoztam csapatban Jade-el, de azóta sem. - Dylant még nem ismerem… De meglátom, hogy mi vele a helyzet. – Biccentek egyet, Dante a rangsorban felettem van, és ha már parancsban jön a csapatmunka, akkor teljesíteni is kell, de ezt is ki lehet játszani, de előbb tudni akarom, ki lesz az, aki velem jön. Caleb el van foglalva, de mindenképpen felpedzegetem neki a dolgot. Átveszem az aktát és átfutom, megnézem a képet és az adatokat is, aztán Dantéra tekintek. - Rendben. – Csak ennyi rá a válaszom, a tag holnapra már nem fog élni, ezt a melót most nem húzom el, tiszta módszerekkel dolgozom, és jelen pillanatban van itt elég információ, ami alapján megvan a fickó másnap esti programja, és merre lenne tökéletes a munka. Teszek róla, hogy a felkérésnek eleget tegyen a munkám.
-Aha, akkor ügyelj arra, hogy a képed is erről árulkodjon. Vigyorgok, mert a pofázmánya mindent elárult, és be kell vallanom, igencsak mulatságos, hogy rám féltékeny. Pont rám. Hogy melyik részét nem értette az eltévedésnek, az már nem érdekel, csak megfejti előbb-utóbb. -Ray melót keres, ha jól tudom. Emberi erő nem marad az Upperben, ezt már tárgyaltuk Bradékkel, hogy megfelelő védelem legyen, oda belső ember szükséges, ahogyan máshová is. Minden átalakítás alatt van, talán pont nem véletlenül. -Jesse, de nem falkán belül fognak rámozdulni a nőstényedre, de ha mindenkinek egyből a torkának ugrasz, aki végignéz rajta, akkor nem marad élő ember a városban, csak az őrzők a nyakunkban. Tudom, hogy félted, Rose igencsak dögös, de könyörgöm, mindenkit széttépsz, akivel beszél? Ezen ismét vigyorgok, mert láttam én már féltékeny hímet, na de ennyire? Ilyet még nem. Amikor a Kis Vörös említette, hogy csak féltik egymást, illetve Jesse őt, már akkor is gyanakodtam arra, hogy egészen más van a háttérben, mint holmi féltés. A srác viselkedése pedig erősíti a gyanúmat, de rá fogok jönni arra, mi az, amit titkolnak. -Igen, arról hallottam. Voltak akik elborultak, és nem tudják megmagyarázni, hogy miért. Ugyancsak ugratni akartam Jesse-t, mégis halál komolyan veszi azt, amit mondtam. Óriási, tényleg befordult és nem is kicsit. Akkor pedig én nyúlok utána és húzom fel a földről. Elég volt a siránkozásból, ideje tovább menni. És akkor újra belekezd ebbe az én egyedül dolgozom dologba... -Ebből elég, Northfolk. Tudom, hogy kitűnő bérgyilkos vagy, de ez az az eset, amikor nem fogok engedni senkit sem magán akciózni, mert ő a fasza csávó, világos? Ezen felül nem érdekel, mit alkotsz, kire mész, kit kapsz szét, tiéd a pálya. Akár tetszik, akár nem. Mielőtt újra kezdenéd, hogy te egyedül dolgozol, közlöm veled, hogy még én is veletek megyek. Ez itt egy Falka, ami azt jelenti, hogy védve van a segged, főleg ilyenkor. Az újabb akadékoskodásra már felmordulok és nem éppen barátságos stílusban. Ha nem volt érthető az előbb amit mondtam, akkor kifejtem másképp, nem probléma, de ha hazárdírozásba kezd csak azért is alapon, annak meg lesznek a következményei. -Dylan profi, és ha nem ismered, akkor itt az ideje, hogy megtedd. Ugyan nem a fiatal generáció tagja, de ravasz mint a róka, és kioszt néhány pofont, ha szükséges. A germánt is elkapom, minél nagyobb a háttér, annál egyszerűbb a munka, főleg ha ugrani kell. Figyelem, ahogy az aktát átfutja, és amikor nyugtázza, bólintok. Sejtem, hogy azonnal munkához lát, nem adok egy hetet sem a fickónak, és már nem lesz az élők sorában. Hogy miért kerítettem neki munkát? Azt nem fogom felfedni előtte, de nyomós okom volt rá, ki fogom rángatni ebből az állapotból, amibe süllyedt, hogy rájöjjön, a pillanatnyi szünet nem azt jelenti, hogy ő semmit nem ér.
A szavait nem reagálom le amivel éppen a véremet szívja, lehet a képemre volt írva a dolog, de ez összetettebb mint amit bárki gondolna, nem csak az van benne, hogy birtokló típus vagyok, hanem az is, hogy Rose sok mindnet nem tudnia kellene egy korabeli farkasnak. Nem tanítottam meg neki dolgokat, egy időben nem volt arra se módom se időm, menekülnünk kellett és lerázni az üldözőinket. Aztán már nem volt fontos, mivel volt egy jól működő stratégiám, amivel nem volt semmi gond, Rose-t biztonságba helyeztem valahol, ha kisebb városban volt dolgom, akkor egy másik kisvárosban, ha egy metropoliszban, akkor annak a legtávolabbi csücskében ahol biztosan nem kerülhetett az utamba, sem a célpontoméba, és vigyáztam, hogy ne kerüljön bajba. Szóval, nem arról van szó, hogy nem vágnám, mint jelent az, hogy Rose eltévedett és Dantehoz ment, amúgy is, Raven is megölelte Roset és neki sem téptem fel a torkát, csak később egyértelműen jeleztem, a nő hozzám tartozik, és azt hiszem ez az egész esküvő se rossz ötlet. - Akkor majd elcsípem, hogy kell-e neki még meló, ha jól rémlik, akkor a helyi támaszponton dolgozott. – valami ilyesmi rémlik a falkatársammal kapcsolatban, de az lesz a biztos, ha beszélek vele. Azt tudom, hogy Rose nem akarja kirúgni a már meglévő és jól bejáratott munkaerőt, de abban megegyeztünk, hogy a biztonsági személyzetről én magam gondoskodok, és teszek róla, hogy a mieink legyenek ott kidobónak, és vigyázzanak a discora a nyitvatartási időben. - Nyisd ki a szemed Dante, valamit erősen benéztél! – Pillantok felé, semleges arckifejezéssel. – Nem szokásom senki torkának csak úgy neki ugrani. – egészen jól uralom, a fellobbanó érzelmeimet, és még senkinek nem mentem neki azért, mert szóba elegyedett Rose-al, vagy, mert kedves volt vele, vagy akármi. Ravennek sem ugrottam neki, mikor megölelte a páromat. szóval, ezt senki nem vetheti a szememre. - Az a szuka, Tazanna, és Rose is, Tara felkeresett és elmondta, hogy Rose nem normálisan viselkedett, de nem részletezte, csak egy rövid telefonbeszélgetés volt kettőnk között. – Vonom meg a vállamat, aztán inkább iszok, pár kortyot jól esik. Úgy vagyok vele, hogy ha bajom van az az enyém és nem másé, szóval, nem is beszélek erről másnak, épp elég volt a nagy monológom tegnap a páromnak, hogy megértessem vele, mint gondolok, mikor azzal jött, hogy attól tart eldobom magamtól, és az Uppert is inkább eladná. persze, kimozdulni ebből az állapotból nem egyik napról a másikra megy. - Még te is? Jól fogunk kinézni, ha ennyien megyünk egyetlen nőstény után… - Vonom fel a szemöldököm. Egyetlen nőstény után menni egy komplett csapattal? Régen nem voltam falkában és annak előtte se mentünk csapatostól valaki után, nekem ez így kissé bizarr, mintha az a szuka, valami olyan nagy hatalommal bírna, ami miatt nem mehetnék ellene, persze az erősítés, az okozhat gondot, de nem hiszem, hogy négyen kellenénk oda. - Ketten is elegen leszünk, Dylan, már elmúlt 350 is, szégyen lenne, ha Végrehajtó létére nem tudná végezni a dolgát és a fickó nem is tűnik papucsnak. – Jegyzem meg Dantenak, és ha most összeszólalkozunk ezen, hát akkor így a Telihold estéjén verekszünk egyet majd odakint a placcon, hiszen amint Rose haza ér, megyünk is váltani, ki az erdőbe.
-Nem kell neki ugranod, Jesse, elég volt rád nézni, csak félig értetted félre amit mondtam. Oké, hogy félti a nőstényt, de ez már túlzás, még akkor is, ha Rose csinos, és persze, hogy megnézik más hímek is. -Mindenki elborult... ez van, lefutott dolog, valaki megúszta, valaki nem. Az ingerültsége nem csökken, ezt tisztán érzem, azért erős lenne, ha beütött volna nála a klimax, mert a hímeknél is van, bármennyire is furcsán hat. Lassan viszont nem tudok másra gondolni, mint erre. Persze az, hogy Rose mit osztott meg velem, az más lapra tartozik, nem hozom fel, hiszen az kettőnk beszélgetése volt. -Én is. Pont leszarom, hogyan fog festeni, de hidd el, áldani fogod az eget, amikor csak fel kell dobnod a kocsira a hulláját, és ott sem vagy. A germán nagy valószínűséggel más elfoglaltságot kap, benne azért ne bízz ezer %-ban, hogy ott lesz. Ne higgye már, hogy részt akarok venni az akcióban, szó sincs róla, én szó szerint fedezéknek megyek, ha valami balul ütne ki, azon kívül kurvára nem fogok beleszólni abba, amit csinálnak. Olyan mint egy kisgyerek, aki attól fél, valaki más szúrja le az áldozatát... ez vicces. -Dylan egyáltalán nem papucs, hiába lassan 400, de ha ennyire frusztrált vagy, egy szavadba kerül, kimegyünk és meccselhetünk, akkor legalább levezeted végre a feszültségedet. Kezdem unni az örökös zsörtölődést, mint egy vénasszony, mert lassan nem tudom máshoz hasonlítani azt, amit Northfolk művel. Tulajdonképpen röhejes, és röhögni kezdenék rajta, ha nem tudnám, hogy mik viselték meg ennyire a hímet. -Áruld már el végre, mi bajod van? Ha van sapka, az a baj, ha nincs sapka, az a baj. Teljesen mindegy neked, csak legyen mibe belekötnöd. Mi van veled, Jesse? Nem így ismertem meg a srácot, de az, amit az elmúlt hetekben mutatott, konkrétan hangulati mélyrepülés, ez pedig nem normális. -Egyébiránt készülj, mert lesznek gyakorlatok, különböző szituációkat fogunk imitálni, hogy tudjuk, kinek mi a gyengéje, hol kell változtatni. Mindenkire vonatkozik, még a kölykökre is. Nálam is kiderülhet, valami elkerüli a figyelmemet, és nem árt, ha most tisztázom, nem éles helyzetben. Csak úgy egyébiránt szúrom közbe, hogy tudja, mire számíthat. Nem sérülést akarok, csupán azt, hogy tisztán lássam, ki mire bevethető még, ha kell. Nálam mi derülhet ki? Fogalmam sincs, de sosem árt, ha mindig szem előtt tartom, hogy a berögzült mozdulatok, a rutin mellett más is adódhat.
- Nem értettem élre a mondandódat. Tudom, hogy mire gondoltál. Emiatt nem kell aggódnod. – Csak mással van bajom, meg persze, na mind egy, kissé kuszák még a gondolataim, alig egy napja tisztáztam Rose-al, hogy mi is a bajom, és kell még pár nap, hogy összekapjam magamat igazán, de más sokkal jobban vagyok mint akkor, Dantetól amúgy is féltem egy kicsit, ismerem a fickót, és ha nem vigyázunk könnyen kiszagolja, hogy valami nem stimmel. Ami ebben a helyzetben nem kifejezetten jó, lehet, ha nem háborús lenne, a hangulat nem zavarna, hogy Rose le van maradva a korához képest, és nem okozna gondot, ezt rendbe hozni. De most nem nagyon akarom teregetni a szennyest. Egész életemben azt tanultam, hogy az ilyen lapjaid jól rejtsd el és álcázd valami egészen másnak, mert a gyengeség egyenlő a halállal. - Tisztában vagyok vele, hogy más dolga lesz, volt eligazítás a Végrehajtóknak is. – Éppen emiatt fő a fejem, mert Calebbal szívesen dolgozom együtt vele együttműködtem már, és ismerjük egymást, de Dylan nekem új, és nincs idő összecsiszolódni, nem tudom ő milyen, de én nem vagyok kimondott csapatjátékos. A picsába is ezzel az egésszel! - Úgy egy fél percre el tudnál dugulni, cimbora? Felmelegszik a söröd, ha ennyit jártatod a szád! – Nézek rá a a poharam felett, gondolkodni akarok egy kicsit, de éppen most zavar, hogy feszt be nem áll a szája, mint valami lepcses vénasszonynak, elképesztő, ennyire régen nem beszéltünk, hogy elszoktam tőle, vagy csak én vagyok ma kissé nyűgösebb? Át akarom gondolni a helyzetet és a lehetőségeket, de nem az a típus vagyok, aki úgy is tud gondolkozni, ha közben duruzsolnak neki, introvertált vagyok és nem extro. ha végre képes kicsit kussolni, akkor a gondolataimba süppedek bele és pro és kontra listát készítek magamnak, az elmúlt események hatására, végül arra jutok, hogy Dylant felkeresem és meglátom mire jutok vele. Castor szavai jutnak eszembe amit a falkáról mondott és arról, hogy ez más mint amiben én éltem korábban. - Dante, nem frusztrált vagyok, de annyit jár a szád, mint egy lepcses vénasszonynak, csendkúráztasd magad egy cseppet még, jó? Különben is minek hoztál ennyi sört ha csak jár a szád, de nem iszol? – vagyunk olyan jó viszonyban, hogy oda vissza pofázhassunk egymásnak. Közben, elnyúlok a következő üvegért, bontok egyet magamnak és neki is, miközben agyalok egy sort még, és közben iszok, nehogy kiszáradjak. - Szar passzon vagyok túl. – Közlöm vele szűkszavúan. – A legjobbakkal is megesik. – Nézek rá, az üveg szája felett és utána bele is kortyolok abba, melegen én már meg nem iszom ezt a löttyöt, amúgy sem rajongok a sörökért, én inkább az égetett és tömény szeszeket szeretem. - gyakorlatok? Mire gondolsz, és kiknek? Az egész falkának kompletten? – Kérdezek rá, mert akkor gondban leszünk, Rose nem kifejezetten jó pár dologban, sőt valamit nem is tud. A pókerarcom már fenn van és nem mutatok semmit, ahogy a pajzsom, is csak annyira van nyitva, hogy a két farkas lássa egymást, az enyém a földön fekszik, és épp a mancsát nyalogatja.
-Ez már a te dolgod. Nem fogom ismételni magam, még az ő két szép szeméért sem, de nem aggódom, mert minek tenném? Annak viszont igencsak örülnék, ha Jesse fogna egy kiskanalat, és összelapátolná magát a földről, mert itt az ideje. -Szuper. Remélem, ez így is marad. Ha már az eligazításra eltalál, akkot az azt jelentheti, kezdi összeszedni magát, és nem süpped depresszióba azért, mert a nősténye most sikeres. Haladás, és azt kell mondjam, ennek még örülök is, már csak Rose érdekében is, mert amilyen elkeseredett volt... hát kár lett volna értük. Akciót szervezek és akkor beszól? Mi van? Na álljon meg a menet, kisiklott a srác egy kicsit, csak még nem jött rá. -Tessék? Bestiám felpattan, és vicsorogva mordul fel, a tekintetemen látszik, hogy most állj, és ne tovább. Kedvelem a srácot, de kezdi elvetni a sulykot, és nem is kicsit. Sok dolgot megértek, azt is ha gondja van, de nálam is van egy határ, de ahelyett, hogy lecsillapodna, még megspékeli az előző beszólást egy újabbal. Ez az a pont, amit már nem nézek el neki. Elég öreg ahhoz, hogy tudja kontrollálni magát. -Vegyél vissza a lendületből, Northfolk, és kapj a fejedhez, amíg teheted. Lehet, barát vagy, de ezt a stílust tőled sem tűröm el öregem. Többször nem fogom elmondani. Szavaimmal együtt felé hajolok egy hirtelen mozdulattal, de meg is állok benne, egyelőre. Nem bunyózni jöttem, de ha felbassza az agyamat, hát nem fogom kímélni sem magamat, sem őt. Farkasom hátra húzódik, ami biztos jele annak, hogy még egy ilyen megjegyzés, és itt semmi nem marad épségben. Van türelmem és önuralmam is egy csepp, ám jelenleg Jesse pengeélen táncol, amiről vagy visszalép, vagy neki fogok ugrani. -Ezt eltitkolni sem tudnád. Rossz passz, ami tart egy ideje, és pont ez hiányzik nekem, hogy az egyik emberem átmenjen állatba falkán belül is, mert neki éppen szar a hangulata. Hapsikám, az már nem az én gondom, vagy megoldod, vagy segítséget kérsz, ha félre tudod tenni a fene nagy büszkeségedet. Ha nem teszed, akkor meg disztingválj, mert a végén az egész falka a nyakadban fog kikötni. Nem kéne. Tudom, hogy a gyakorlat meglepi, ezt nem várta, ahogyan sokan nem, de muszáj, mert ha nem tudjuk kivédeni ezeket, akkor nagyobb felületet adhatunk a támadásra. -Pontosan. Felmérjük, ki miben gyenge, mit kell erősíteni, vagy mire kell odafigyelni. Amit akartam, azt elmondtam, a többit beszéljétek meg, de Castor mondja ki a végső szót. Lehajtom a sört és felállok. Az ingerültségem ugyan csökkent, de inkább még most távozom, mielőtt elszakad a cérna és tényleg nekiugrok. -Ha magadhoz tértél, és képes vagy normális stílusban kommunikálni, akkor majd jelezd. Jó éjt! Nem várom meg, hogy kikísérjen, kitalálok magam is, és pont leszarom, ha most hátba lő, vagy mellém, bevágom magam mögött az ajtót.
Dante és Caleb nagyon más kaliber. Utóbbival jobban kijövök a rosszabb napjaimon is, a gorombaságomra csak valamivel vissza vágott volna, vagy pofozkodtunk volna egy ízeset, ököllel, és utána valami töménnyel öblítettük volna le sebnyalogatás közben, vagy csak válogatott sértésekkel dobálóztunk volna, oda vissza még el nem fogy a pia, és nem kezdünk vihogni részegen. Dante már más kategória erősen az, és most sem tudja jól kezelni, ha rossz a passzom, és gorombább vagyok a megszokottnál. Ez jelenleg az ő baja, nem én kerestem a társaságát. Tudom, mikor milyen a hangulatom, és ha nem éppen olyan, amivel társaságba lehet menni, akkor nem is megyek, így elkerülöm a konfliktusokat is, és a felesleges szóváltásokat is. Az aktát megtartom, a munkát el fogom végezni, mind a kettőt, amit rám bízott. - Mindig is nyers volt a stílusom, de egy valami igaz, túl régen nem szívtunk már közös levegőt. – Ezzel csak arra akartam célozni, hogy elszokott az én modoromtól és én is az övétől, nem véletlen nem nagyon haverkodom, mivel megvan az én magam saját hűvös és sokszor nyers stílusa, amit kevesen tudnak elviselni. Még Dante kimegy, én addig az aktáknak szentelem a figyelmemet újra, nincs mit mondanom neki, majd kialudja ő is meg én is, kettőnk közül úgy nézem, nem csak nekem van kissé antiszociális hangulatom. Annyi biztos, hogy Calebbel mindenképpen beszélnem kell, egyfelől az egyik meló másfelől egy kiadós edzés ügyében is, az kell most nekem, addig hajtani magam még össze nem csuklok és ebben ő a legjobb partner számomra, különösen, ha az ember hangulata nem a legjobb. Közben nem árt, ha megjegyzem, nem minden ismerősöm olyan, mint ő, akivel lazán sértegethetjük egymást, és nem lesz belőle harag. Felveszem a telefonom és tárcsázom, amint felveszi, beleszólok. – Merre vagy, te anyámasszony szomorítója? Told ide a pofikád, van egy kis megbeszélnivalóm veled, és némi piám is, ide hallom, hogy porzik a veséd! – A válaszát megvárva kinyomom a telefont. – Anyád! – A válaszára csak ennyi a válaszom, a már asztalra ejtett készüléknek és már egy félmosoly van a képemen. Ó, igen, ő megért. Danteval meg majd rendezzük a dolgot később.
A szemeim még csukva vannak, egyelőre nem akarom őket kinyitni. Úgy érzem zsibbad a fejem, fáj minden tagom és még nem akarom, hogy a kellemes tudattalan állapot elillanjon, amit félálomban érzek. Csend van körülöttem. Csak lassan kúszik be az elmémbe a többi farkas tudata, már akinek nincs fent a pajzsa és az, hogy Jesset egyáltalán nem érzem magam körül. Ez pedig valahogy... furcsa. Még sosem történt velem olyasmi korábban, mint most, azt hittem, hogy itt fog sertepertélni körülöttem, hacsak nem szaladt a hím után... de Balázs azt mondta nem engedi, hogy hülyeséget csináljon. Akkor meg hol van? Hirtelen zuhan rám a valóság, a fájdalom a tagjaimban, hogy húzódik a bőröm mindenhol, ahol Bells összevarrt, a tudat, hogy Jesse kitálalt Balázsnak, és az ijedtség, hogy egyedül vagyok a sötét hálóban. Úgy ülök fel az ágyban, mint akibe az áram csapott és könny gyűlik a szemeimbe, ahogy érzem a sebeimet. Hangtalanul harapom össze az ajkamat és szorítom össze a szemeimet, majd fújtatok párat, amíg a fájdalom lüktetése alább hagy. A kislámpa után kutatok a kezemmel és mikor sikerül végre megtalálnom, akkor felkapcsolom. Körülnézek ugyan a szobában, de feleslegesen, mert tudom, hogy egyedül vagyok itt. Kitakarózom és kimászom az ágyból, majd lassan a szekrényhez botorkálok. A tükörbe nézve látom, hogy a mellkasomon a varrás mentén vékony vércsík jelenik meg és a szaga is betölti az orromat. Felszakadt a seb. Közelebb lépek, hogy lássam mennyire, de úgy tűnik nem vészes, nem annyira hogy megint varrni kelljen. Nem foglalkozom tovább a sebbel, kinyitom a szekrényt és magamra veszek egy pólót, majd a farmeromat cibálom fel - mindkettő nehéz feladat most - át kell mennem Balázshoz, hogy szóljak neki, Jesse nincs itt, talán a hím után ment vagy, hogy egyáltalán hol lehet, mert azt sosem gondoltam volna, hogy nem várja meg, amíg magamhoz nem térek. Aggódom miatta és félek, hogy hülyeséget csinál, szóval öltözködöm, hogy előkerítsem a vezető testőrt... Azt pedig, hogy Jesse hagyott-e valami üzenetet, nem tudom, nem láttam. Csak a kislámpa ég és nem néztem körül jobban, ahhoz most túlságosan is ijedt vagyok.
Mióta Roset áthoztam az orvosiból végig körülötte voltam, nem nagyon mozdultam el a szobából, kaját úgy hozattam magamnak, dohányozni is csak az erkélyre mentem ki, mivel aggódtam érte. Ilyen még nem volt, hogy ennyire megsebesüljön, és egy orvos kelljen ahhoz, hogy egyben legyen. Nem aludtam semmit sem, mivel őt figyeltem végig, vagy pedig a szobában mászkáltam fel alá, a vállaim és a nyakam forgatva, hogy a feszültség valahogy kimenjen belőle. A kóbor után akartam eredni, és levadászni, ha kell akkor Dylant és Calebet is hívni magammal, de BB megtiltotta és abban igaza van, hogy nem kellene pont most egyedül hagynom Roset, őt ismerve lehet bepánikolna, ha egyedül találná magát a kettőnk szobájában. Egy darabig próbáltam magamat lekötni, de nagyon nehezemre esett, minden porcikám a másik után akart eredni és levadászni a tette miatt, végül úgy döntöttem zuhanyozni megyek, egyfelől edzeni voltam, feszültség oldás miatt, mikor BB szólt, hogy toljam fel a képem, másfelől meg már én is úgy érzem, ideje lenne végre zuhanyozni, és lehet egy kis hideg víz is hűtene a fejemen. Hagytam egy cetlit Rosenak, hogy nem mentem messzire. Aztán fogtam a törölközőm, és a tusfürdőm, majd kivonultam a fürdőbe. Majd egy órán át áztattam magam a hideg víz alatt, és hagytam, had kattogjon az agyam. Egyfelől elmondtam mindent BB-nek kell a segítsége, abban igaza van, hogy ha kiderül a dolog, Rose nagyobb bajba kerülhet, egy alfa se tűrne meg egy 150éves farkast, aki egy kölyök szintjén áll harcban és gyógyulásban. Sok mindent át kellett gondolnom, és kitalálnom, hogyan is legyenm Balázzsal már kiegyeztünk pár dologban, ami segítség lesz nekem és Rose-nak is, de legfőképpen neki… Bő egyórányi hideg vizes áztatás után úgy érzem, hogy ideje kimásznom innen, egy vérfarkas nem kap tüdőgyulladást se egyebet a hidegvíztől, de ettől még érzem, magamon, hogy áthűltem, de ez nem sokáig lesz így. Csak törölközőbe csavarva a kezemben a ruháimmal sétálok vissza a szobánk irányába, vágyom egy szál cigarettára, és valami ételre is, egy nagy adag kávé mellett, közben megtornáztatom az ujjaim is. A Fürdőben a tükörben megnéztem az ezüst okozta sebem, ami tűrhetően fest, de a nyoma örökre megmarad. ahogy ballagok, a folyosón a gondolataimba merülve előbb érzem meg a vérszagot, ami ugyan halovány, mint ahogy felnézve látnám meg Roset. - Mi a fene!? Neked ágyban lenne a helyed! – csattanok fel, cseppet sem higgadtan és barátságosan. Mi a fenét keres idekint, és miért nem alszik még?
Ahogy magamra cibáltam a ruháimat, még a telefonomat keresem meg, szerencsére az éjjeli szekrényen pihent, zsebre vágom és már ki is lépek a folyosóra, becsukva magam mögött a szobánk ajtaját. A telefonommal babrálok, Jesset akarom felhívni, hogy hol van, ha pedig nem érem el, akkor szólok Balázsnak, vagy Bradnek, amelyiküket elérem. Azonban ahogy kikeresem Jesse számát megérzem őt, az illata az orromba tolul és, ha nem pajzsolta magát teljesen, akkor az energiáit is érzem. Leveszem a tekintetem a készülékemről és Jesse szemeibe nézek. Hangja nem a megszokott nyugodtságot tükrözi. Már a nyelvemen van, hogy hol volt? amikor meglátom, hogy törölközőben van és a ruhái a karján. Megkönnyebbülök és sóhajtok egyet. - Azt hittem elrohantál vadász akcióba kezdeni... Felébredtem és nem találtalak a szobában, nem tudtam hol vagy... - válaszolom neki és közben a tekintetét kutatom. - Megijedtem. - teszem még hozzá, aztán kicsit tétován álldogálok Jesse előtt. - Már jól vagyok. - ami nem volt igaz, de járni tudok, tehát nem érzem magam nagyon betegnek. A többi meg nem számít, a sebek majd begyógyulnak. Más farkas is átesik ezen, most én is.
Pajzsom teljesen fel volt húzva, most nem voltam kíváncsi a többiekre, és azt se akartam, hogy mások tudjanak róla, így a lehető legnagyobb csendben közlekedtem a folyosón, azt leszámítva, hogy egy órán át voltam a fürdőben, néha nekem is kell, hogy csak áztassam magam a záporozó víz alatt. A gondolataimba merülve ballagtam a folyosón, a ruháim gombóccá gyűrve voltak a kezemben, a pólómba csavarva bele, derekamon törölközővel, és még nedves hajjal, ami hagyott pár csepp vizet a testemen, amik egészen a törölközőig szánkáztak le a bőrömön, de emiatt nem zavartattam magamat. Sok mindent kellett átgondolnom, és helyre tenni magamban, Balázzsal volt egy komoly elbeszélgetésem és lesz is még, együtt találjuk ki, hogyan tovább, és milyen módon tudjuk behozni Rose lemaradását. BB-n kívül mást nem akarok ebbe belevonni, elég ha ő tudja, és váltásban csináljuk a dolgot, tudom, hogy nincs mese és meg kell tenni amit meg kell, megbeszéltük. Már csak azt kell eldönteni milyen rotációban és hogyan, hogy a dolog ne derüljön ki. A gondolataimban eddig jutok el, mikor az orromba bekúszik Rose vérének a szaga, így felkapom a fejem, és a tekintetemmel őt keresem, azonnal azt nézem, hogy a vér átütött-e már a ruháján, és melyik seb szakadt fel? A pólóján, pár kisebb vérfolt van, nem nagyok, de elég ahhoz, hogy szó nélkül nyomjam a kezébe a ruháimat, és kapjam, kézbe őt, hogy így vigyem vissza a szobába. - Miért keltél ki az ágyból? – Kérdezek rá, ahogy lábbal nyitok be a szobánkba, és azzal is csukom, vissza az ajtót utána az ágyba pakolom őt le és finoman lenyomom a párnákra, hogy felhúzzam a pólóját és megnézzem a sebet. Ahogy elnézem, csak három varrat szakadt fel. Egy picit elidőzik a tekintetem a mellén, de összekapom magam, és előkerítem a magam is elsősegély dobozát. - Nem, még nem mentem utána, BB nem engedett, abban igaza van, hogy semmi értelme most fejvesztve utána menni, a sorainkat zárnunk kell, hogy Castor nincs itthon, és nem nélkülözhet a falka egy Végrehajtót sem. – Mondom nagyon halkan, mert némi düh is van bennem, tudom, hogy ez valóban így van de akkor is bosszant, hogy megvan kötve a kezem, és nem mehetek az a nyomorult farkas után, de BB elég erős érveket hozott fel, amivel nem volt értelme vitatkozni, a logikusabb bérgyilkos oldalam, totálisan egyetért vele, a farkasom, aki a nőstényét védi nem igazán, sőt… morog még mindig. Visszatelepszem mellé, és megsimogatom az arcát. – A telefonom, itt hagytam az éjjeli szekrényen, gondoltam ez egyértelmű lesz, hogy itthon vagyok. Három varratod felszakadt, - finoman letörlöm a vért, ami kicsordult, aztán Rose szemeibe nézek bele, de finoman megcirógatom a jobb mellét. – Össze tudom varrni neked, - ennyivel még én is boldogulok. – Viszont, nincs fájdalomcsillapítóm. – Nézek bele a szemeibe, hogy döntse el, én vagy hívom Bellest.
Abbahagyom a telefonom macerálását, amikor meghallom Jesse hangját. Hatalmas kő esik le a szívemről, hiszen itt van, itt áll előttem, egyben, épen. Ezek szerint vagy nem ment a kóbor után, vagy nem találta meg, bár ahogy Jesset ismerem, ha elindult volna utána, akkor nem nyugszik addig, amíg meg nem találja. Végignézek rajta, tusolni volt, a hajából csöpögő vízcseppek végigszaladnak a mellkasán és a hasán, hogy aztán a törölközővel találkozva tűnjenek el. Kissé meglepődve nézek rá, ahogy a kezembe nyomja a ruháit, de megfogom azokat, majd a következő pillanatban felkap. Átkarolom a nyakát és odabújok hozzá, hangtalanul lélegzem be az illatát, lehunyt szemekkel és kiélvezem, hogy itt van velem. A biztonságot nyújtja számomra, a közelében teljesen megnyugszom és a félelmeim egy része észrevétlenül tovaszáll. - Felébredtem és nem találtalak a szobában. Megijedtem, hogy azután a hím után rohantál, hogy bajod esett. Nem tudom, nem gondolkoztam, csak felkeltem, felöltöztem és elindultam, hogy megkeresselek téged. - az orrom még a nyakába fúrom, így ölelem át, ahogy bevisz a szobánkba és az ágyba tesz. Engedek a finom erőszaknak és a párnákra fekszem, miközben a kedvesemet figyelem. Felhúzza a pólóm, ami alatt nem viselek semmit, meg sem kíséreltem, hogy melltartót vegyek a sebes mellkasomra. - Értem. - halkan válaszolok én is és érzem, hogy van benne düh, mert nem engedte Balázs, hogy utána menjen. De én ezért most hálás vagyok a vezető testőrnek, én is ezt kértem tőle, hogy ne engedje, hogy Jesse utána menjen. Ne most. Ezt azonban nem vallanám be Jessenek, mert tudom, hogy mérges lenne miatta. Odabújok a kezéhez, ahogy megsimogatja az arcomat és egy kicsit le is hunyom a szemeimet, hogy aztán újra a vonásait kutassam, amikor már kinyitom őket. - Nem néztem körbe a szobában, félálomból arra riadtam, hogy egyedül vagyok. Szóval csak cselekedtem. - tudomásul veszem, hogy három varrat felszakadt. Rámosolygok, amikor megcirógat, szeretem amikor és ahogyan hozzámér. Fájdalom és sebek ide vagy oda, Jesse nem hagy hidegen, az érintése vágyat ébreszt bennem. Hallgatom és kissé összeszűkülnek a szemeim, átgondolom amit mondani akarok, de már pontosan tudom, hogy nem kell ide Bells. - Oké, csináld te, de előtte csókolj meg. - kérem tőle és ha belement, akkor az ajkaira tapadok, csókolom, ízlelem őt, cseppet sem szűziesen, sokkal inkább vágytól fűtve, hevesen. Nem zavar, hogy nincs fájdalomcsillapítója, nem is kell. Elszakadok az ajkaitól. - Nem baj, hogy nincs, nem kell. Csak csináld, varrd össze, ha úgy ítéled, hogy kell. - teszem még hozzá és némán fogom tűrni, amíg végez, de ettől még nem kellemes, hogy egy tűvel szórja át újra és újra a bőrömet. És érdekes, hogy annak ellenére, nem kellemes, amit tesz és a varrataim fájnak és húzódnak, nem érzem, hogy ettől kevesebb kedvem lenne a kedvesemhez, a vele való ágytornához. Sőt, egyre jobban lángolok érte, sóvárgok utána, amit nem titkolok előle.
- Ott hagytam melletted a telefonomat is, gondoltam, ha odanézek és látod, akkor tudni fogod, hogy nem mentem el, ahogy a Desert Eaglet is ott hagytam az egyiket a közelben. – Úgy gondoltam, hogy ezekből tudni fogja, hogy otthon vagyok vele és nem mentem el. Utána akartam menni a fickónak, de le lettem róla beszélve, így maradtam a seggemen és csak egy zuhanyt ejtettem meg, hogy ne hagyjam sokáig egyedül Roset, idebent biztonságban van. senki nem fogja csak úgy bántani, pláne nem sebesülten. Emiatt lazán úgy gondoltam nem okoz majd gondot, ha elmegyek zuhanyozni, és ott hagyom látható helyen azokat a holmijaimat amik nélkül nem megyek sehová sem. De úgy fest Rose nem nézett körbe, pedig akár az erkélyen is lehettem volna, vagy oda kinézett? Nem tudom, de most nem is lényeges, sokkal inkább az, hogy vissza bevittem az ágyba, és letettem, hogy megnézzem a sebet, ami felől vérszagot érzek. - Az erkélyen is lehettem volna. – Újra megsimogatom az arcát, hogy ilyen kis ijedt lett, mert nem lát bent maga mellett, amúgy sem bírtam a seggemen maradni, szóval szöszmötöltem, laptoppal az ölemben ültem mellette egy ideig és filmet néztem még el nem álmosodtam, forrott bennem a düh, hogy nem mehetek a másik farkas után, aki ezt tette a párommal, és nehezen sikerült ezt teljesítenem. - Milyen követelőző lettél…- nézek rá a seb megvizsgálása után, és a kezem önkéntelenül is a mellére vándorol és simogatom meg finoman, aztán oda hajolok és megcsókolom, viszont azt is tudom, hogy nem nagyon fogok benne lenni a seb miatt, de máshogyan is tudok neki örömet szerezni, ami nem veszélyezteti a sebei felszakadását. Elhúzódom tőle, és elengedem, hogy hozzam a magam kis felszerelését, amivel apróbb sebeket el lehet látni. Töltök neki, egy nagy pohár Chivast ami nem volt a hűtőben, melegen jobban üt, és az ital jelenleg szobahőmérsékletű. aztán belenyomom a kezébe. - Na, akkr hajtsd fel szépen! – Közben elkezdem befűzni a cérnát felkészülve a sebvarráshoz, hogy utána, a bőrét megtörölve alkohollal, elkezdjem összeöltögetni, három apró öltést kap tőlem, hogy a bőre megfelelően forrjon össze és ne maradjon utána heg, amint ezzel megvagyok a dobozt arrébb rakom, le az ágyról, és kinyújtóztatom magamat közben, érzem a vágyát, tudom, hogy akar, a farkasa is dörgölőzik az enyémnek és felkínálja magát a bestiámnak, viszont sebesült a varratok még olyan frissek, hogy attól is felszakadtak, hogy ki kelt az ágyból, így nem fogom a magamévá tenni, nem kockáztatom meg, hogy megint több is felszakadjon, akkor a végén még hegesen forrna össze. Amint elpakoltam, és átgondoltam a dolgokat vissza megyek hozzá és leülök, az ágyra nézem a sebet mait leragasztottam neki, és nézem a fehér bőrét, melleit, ahogy hetykén állnak, és a hűs szellő miatt kimerednek a bimbók. Kívánatosan fekszik itt előttem, igazán, de a sebet nem akarom egy cseppet sem felszakítani így türtőztetem magamat, amit nem sokszor tettem eddig meg vele szemben. Végig simítok a combján, és szétnyitom a lábait magam előtt, a belső combon is simítok, egyet majd behajolok, és rózsaszín húsát ízlelem meg a nyelvemmel, nyalogatom, és harapdálom. Ízlelem, közben a csípőjét lefogom, hogy ne kezdjen el mozogni, hanem egy helyben maradjon és nyalogatom egy ideig, hogy többször is elélvezzen a nyelvemtől. Nem engedem őt felkelni, lenyomom finoman vissza az ágyra. - Maradj veszteg, nem akarom, hogy felszakadjon a varratod, ha ficánkolsz és felszakad, a végén hegesen gyógyul majd be… - Mondom neki halkan, miközben mellé fekszem, hanyatt tartom őt, és a combjai közé nyúlok, nem csak farkam van, amivel megdughatom, ott vannak az ujjaim is, és közel hasonló hatást érhetek el velük. Szintén lefogom, a csípőjét, hogy ne mozogjon bele a ritmusba, amit adok neki. Addig variálom és folytatom, még többször el nem megy és nem nehezednek el a szemhéjai. Azután megcsókolom, lenyalogatom a nedveit az ujjaimról, és betakarom őt. nem akarom, hogy felkeljen és baja legyen, így mellé fekszem, én is, még akkor is ha az amit vele tettem engem is erősen felizgatott, de azon majd segítek viszont most azt akarom, hogy aludjon és pihenjen tovább úgy hamarabb gyógyul ha nyugalomban van. - Aludj és pihenj, hamarabb gyógyulsz! – szólok hozzá halkan, még megsimogatom az arcát és figyelem őt. Azzal most nem foglalkozok, hogy a törölköző alatt kő kemény vagyok és szinte fájdalmasan lüktet a vágytól.
- Ennyire nem néztem szét a szobában. Egyszerűen csak nem éreztelek és nem is láttalak. Azt hittem azután a farkas után mentél... Nem gondolkoztam, csak... mentem. - felelem neki. Tényleg nem kezdtem el körbenézni, mert nem feltételeztem, hogy itt lehet. Meg voltam győződve arról, hogy elment bosszút állni, amikor nem éreztem, hogy a közelemben van. - Azt vagy éreztem volna, hogy ott vagy, vagy pedig látom, mert a függöny nincs elhúzva. És azt hiszem, ha az erkélyen van és meglátod, hogy felkelek, akkor szerintem berobbantál volna és visszadugtál volna az ágyba, mint most. - hát emiatt nem is törődtem az erkéllyel, hiszen egészen biztosra veszem, hogyha ott lett volna és meglátja, vagy hallja, hogy kimásztam az ágyból a szekrénynél sertepertélek, akkor bejön és visszaparancsol az ágyba. A kezéhez bújok, ahogy megsimogat, egy pillanatra le is hunyom a szemeimet. Szeretem, amikor így ér hozzám, jól esik. Nagyon is. - Követelőzés, ha szeretném, hogy megcsókolj, mielőtt összeszurkálnál? - mosolygok rá, hiszen azt hiszem ennyi minimum jár, de mondjuk azt hiszem joggal kérhetem tőle egyénként is, hogy csókoljon meg. Tulajdonképpen nem számít a dolog, mert megteszi, én pedig lelkesen viszonozom. Nagyon szeretem őt, és sebek, varratok ide, vagy oda, ettől még nagyon is kívánom. Nézem, ahogy elmegy a chivasért, amit elfogadok tőle és amikor azt mondja, hogy hajtsam fel, akkor meg is teszem. Kicsit feljebb helyezkedem, az alkaromon támaszkodok meg, amíg kiiszom a whiskyt egy hajtásra, aztán visszaadom a poharat Jesse kezébe. Végül pedig visszahelyezkedek a párnára és Jesse elkezd összevarrni. Nem túl kellemes, de ezzel együtt csak jobban kívánom őt, együtt akarok lenni vele. Végignéz rajtam, miután eltette a kis varrókészletet, de végül úgy dönt, most nem úgy tesz a magáévá, ahogyan azt én szeretném. Na nem mintha nem tettszene, amit kapok tőle, mert nagyon is tetszik, és szemérmetlenül élvezem is a dolgot, hangosan, bele-bele mozdulva abba, amit csinál. Csakhogy lefog, amit nem annyira díjazok, hiszen a mozgással, csak fokoznám a vágyam, amitől megfoszt, így élvezek el, hamarabb, mint szerettem volna. Viszont folytatja a dolgot, így meg van bocsátva a lefogása, hiszen háromszor is örömet és élvezetet okoz, mielőtt mellém feküdne. Nagyokat sóhajtozva, az többszöri gyönyörtől kipirulva, lehunyt szemekkel fekszem, szinte remeg a testem, most csak még inkább akarom őt. Szavait először figyelmen kívül veszem és megcsókolom, forrón, szenvedéllyel, nem törődve azzal, hogy éppen fájnak a sebeim. - Nem szándékos a d.... ...olog, de nem fejezem be a szót, mert az ujjai a lábaim közé tévednek és inkább az alsó ajkamat harapom be, nagyon is élezem, amit csinál. Most is lefog, de ettől még néha ficánkolok, jelezve, hogy mennyire is finom, amit tesz és milyen jól is esik. Hangosan élvezek el újra és újra, mielőtt befejezné a dolgot. Érzem a vágyát, hozzásimulok, de nem csak a merevsége árulkodó, hanem az illata is. Hiába vagyok túl több orgazmuson is, tudom, hogy kíván, ami felajz, annak ellenére, hogy több gyönyört is kaptam is tőle. Csókját viszonozom, aztán nézem, ahogy lenyalogatja az ujjait. - Inkább bújj belém... - suttogom az ajkai közé, ahogy odahajolok, hogy megcsókoljam, majd meg is teszem, ajkaim az övére tapadnak és nyelvem az övét kutatja, cirógatva őt. Elszakadok a csókjától, mert tudom, hogy mi miatt aggódik. - Emlékszel, amikor együttlét közben megharaptál és belém vágtad az ezüst tartalmú pengéd? - illetve saját magát is, de ez gondolom amúgy is eszébe jut majd ennyi emlékeztetőről. Az orrommal megcirógatom az övét. - Nagyon kiakadnál, ha azt mondanám, hogy vágyom arra... újra?! - kicsit elhúzódom tőle és a szemeibe fúrom a saját tekintetem. Nem tudom mit fog szólni ehhez a dologhoz, de el akartam neki árulni, mert gyakran jár a fejemben az az éjszaka. Főleg olyankor, mikor éjjel nem tudok aludni és a combjaim közé siklik a kezem. Nem érdekelnek a hegek, vagy sebek, majd begyógyulnak, ráadásul ezzel is csak tanul a testem gyógyulni, miközben nagyon is élvezem, ahogy uralkodik rajtam... ez teljesen bepörget...
- Valóban, akkor nem jutottál volna ki a szobából, de még addig sem, hogy felvedd ezt a göncöt. Most pedig maradsz az ágyban, nem hozhattalak volna el Belles, kifejezetten ellenezte, így maradj nyugton, ne mozogj, a sebeid még túl frissek, nem akarom, hogy újra felszakadjanak. – Elmosolyodom, azon, amit mond a követelőzésre, pontosabban, amit válaszol arra, amit mondtam az előbb neki, megsimogatom az arcát megint és meg is csókolom, ahogy kérte, hogy utána óvatos mozdulatokkal összefoltozhassam, azt a pár öltést ami felszakadt és kivegyem a cérnát is, ami már felesleges a bőrében. Majd letisztogatom és le is ragasztom, hogy ne legyen semmi baja sem, a későbbiekben. Kényeztetem őt, és közben az én vágyam is felébred, szeretnék benne lenni, keményen és követelőzően, hogy a nyakát haraphassam, és eltüntessem onnan a másik nyomait, de még nem teszem meg, túl frissek a sebei, nem gyógyul olyan gyorsan mint kellene, és én nem akarom, hogy hegesen gyógyuljon a bőre, úgy jó, ha szép és sima mint mindig is volt. Így elnyúlok mellette az oldalamon és hozzá simulok, igaz, hogy a vágy lüktet bennem, és karom őt, de nem teszem a magamévá a megszokott módon. - Most nem, holnap talán… túl frissek a sebeid, nem akarom, hogy újra felszakadjanak… - Betakarom, és mellette maradok, az én vágyammal majd foglalkozom később, megoldom a dolgot, elvégre megvan mind a két kezem, a jobbra is visszanőtt a hús, és a bőr is, de lényegtelen bal kézzel is remekül boldogulok. - Nem szívesen bántottalak, ugyanakkor, élveztem, hogy így urallak, és ennyire ki vagy nekem szolgáltatva… - Szólalok meg némi gondolkodás után, és visszaidézem azt magamban, de nem teszem jól, mivel ez tovább szítja a vágyamat. - Aludj és gyógyulj, később majd beszélünk erről, de most azt akarom, hogy kipihend magad és minél hamarabb helyre jöjj… - Aggódva nézek rá, és eszembe jut, hogy hamarosan Castor elé kell állnom vele, és beszámolnom neki arról, hogy Rose nem áll azon a szinten amin kellene.
- Rendben, ha nem akarsz engem, akkor nem. - öltök rá nyelvet, féli komolytalankodva, félig pedig nagyon is komolyan gondolva a dolgot. Nem vagyok cukorból, nem lenne semmi bajom, de csak nem kényszeríthetem a dologra. Rám teríti a paplanomat és én állig betakarózok, így pillogok Jessere, felé fordulva és hozzásimulva, mert így esik jól. Kicsit félve és izgulva mondom el neki, hogy mennyire élveztem, amikor az ágyban okozott fájdalmat nekem és, hogy vágyom rá újra. Rendben, nem most azonnal, de azt hiszem, ha majd már nem szakad szét a varratom, akkor esetleg megismételhetnénk. Tartok attól, hogy dühös lesz, vagy, hogy kiakad, hiszen tudom, hogy mennyire utál bántani és megszegni, amit ígért nekem azon az éjszakán, amikor beharapott. Akkor is bántottak, de az más volt. Pontosabban pár nappal azelőtt, hogy Jesse farkassá tett. Azt hiszem csak akkor jön be ez az egész dolog, ha olyannal vagyok, akit szeretek. Vagyis, ha azzal vagyok, akit szeretek, tekintve, hogy mással még nem próbáltam és nem is szándékozom. Hallgatom Jesset és valahol kicsit megnyugszom attól, amit mond. Homlokomat az állának támasztom, ha hagyja, kezem a mellkasára vándorol. - Én is élveztem. Ami azt illeti nagyon. Gyakran eszembe jut, és szeretném, ha majd megismételnénk. Feltéve, ha nincs ellene kifogásod. És nem most, tudom, hogy azt akarod, előbb rendbe jöjjek. Rendbe fogok. Jól vagyok már most is. - legalábbis nem érzem, hogy olyan nagyon rosszul lennék. Persze, kell idő, amíg minden sebem begyógyul. Fészkelődöm kicsit, érzem, hogy milyen állapotban van a kedvesem. Kicsit elhúzódom tőle, hogy a szemeibe nézhessek. - Most ébredtem fel, eddig aludtam, nem tudok visszaaludni, egyszerűen nem megy. És igazából most nem is akarok. - eddig ki voltam ütve a fájdalomcsillapítótól, mélyen, álomtalanul aludtam, és ilyen hirtelen még nem megy visszaaludni. Sajnos nem az a fajta vagyok, aki bárhol, bármikor el tud dőlni és elaludni. Kezem a takaró alól Jessehez ér, odalent. Kibontom a törölközőjéből és végigsimítok rajta. - Biztos, hogy nem? - kérdezek rá, hogy akkor tuti napolni akarja-e az összebújást? Ha igen, akkor természetesen elveszem a kezem és többet nem erőltetem a dolgot tovább.
- Nem erről van szó, te is tudod…- Nézek rá teljesen komolyan. Megsérült, alig huszonnégy órája, majdnem vagdalt húst csináltak a mellkasából, megharapták a nyakát, csak egy hajszál kellett volna az átharapásához, és ezek után nem szívesen kezdenék bele vele ágytornába, egy részben, nem szeretném, ha felszakadnának a sebei, és újra vérezni kezdene. Egy másik részem veszettül a magáévá akarja tenni, hogy kívül belül érezhető legyen az enyém, és nem másé, de ezzel nem mennék semmire sem, csak a sebeit szaggatnánk fel, azt pedig nem akarom, és nem halok bele, ha még egy estét kivárok. Így is bőven elég az, hogy látom, a másik harapásának a nyomát a nyakán, ez utóbbit nem tudom megállni, akárhogyan is türtőztetem magam, az ösztön a harapásra nagyon erős, de ezzel is szívesebben várnék, olyankor harapnám, mikor orgazmust adok neki, és nem csak így. Valahogy sikerül magamra erőltetnem újra a nyugalmamat, amit nem szokásom elveszteni, és mellette maradok fekve, betakarva őt. Hallgatom, amit mond nekem azzal kapcsolatban milyen is volt neki, mikor bántottam aktus közben, élvezte, tetszett neki, ezt én is éreztem akkor és ott rajta és benne. Nem mondom, hogy nem tetszett a dolog, mert ez nem lenne igaz és ezt neki is elmondom, látom, hogy szavaim megnyugtatják, hogy nem akadtam ki, valahol nem tetszik, mivel nem ezt ígértem neki annak idején, de valahol nagyon is élvezem, hogy így uralhatom, és ki van téve a kényemnek és kedvemnek. - Előbb forrjanak össze a sebeid. Persze, de még is a varrataid egy része felszakadt mikor felkeltél az ágyból, és nem akarom, hogy ez megint megtörténjen, szóval napoljuk. – Simogatom meg az arcát jobb kézzel, ami már teljesen meggyógyult mostanra és nem látszik meg, hogy szét lett kapva. Ő megsimogat, én megremegek, mivel fel vagyok húzva eléggé, és nagyon is szeretném megtenni, amire vágyik, de nem akarok fájdalmat okozni neki, így mégsem teszem. Végül, csak közelebb bújok hozzá, és arra kérem simogasson, aztán, kézbe veszem a dolgokat és őt csókolom, mikor elmegyek a saját hasamra, nem ugyan az mint vele, de ez sem rossz, viszont legalább a sebe nincsen felszakítva, és van ideje tovább gyógyulni mindenféle mozgatás vagy behatás nélkül, és nekem most az fontosabb, hogy minél hamarabb felgyógyuljon. A törölközőmmel törlöm le a hasam, és elvackolok mellette a takarója alatt ő szereti, ha megvan a maga takarója, én meg jobban szeretem, ha csak egy közös nagy takarót használunk, és a bőrömön érzem az övét. Most végképp, maximális közelségben akarom őt tudni, így bevackolok mellé, és megsimogatom az arcát, még egy darabig beszélgetek vele, hogy pontosan mi is történt az Upperben, hogyan nézett ki a másik, mesélje el ezeket nekem, és megígérem neki, hogy nem fogok azonnal a nyomába eredni a másik farkasnak. Simogatom az arcát és a haját, majd a párnára rakom a fejem, vele ellentétben én nem aludtam végig az elmúlt húsz órát, így nekem kell egy kispihenés, helyette amúgy is ébren voltam, és el alá mászkáltam a szobában idegesen. vagy mással foglaltam le magamat, így én rövidesen el is alszom. Másnap miután felébredtem, felvettem egy farmert, egy pólót és egy strand papucs jellegű pacskert, amiben lementem, hogy reggelit és kávét hozzak fel neki, bőséges reggelit pakoltattam, a pirítóstól, a foszlós kalácsig, volt ott minden, rántotta és egy kis nassolnivaló is neki, frissen facsart narancs levéve, gyümölcsökkel egy kehelyben, némi fagylalttal és öntettel. Egy termoszban kávé is volt nálam, bögre az van idefent, ahogy evőeszköz is, amúgy is ezek már nem fértek volna fel a tálcára, amivel feljöttem, az ajtót ügyeskedve nyitottam ki és nem bántam volna, ha van még két kezem, de megoldottam a dolgot, és bemasíroztam a reggelivel. A kisasztalra tettem le amit behoztam, majd halásztam elő neki bögrét és magamnak is, hogy a kávét kitölthessem, utána evőeszközt is, és lepakoltam az éjjeli szekrényről, hogy a tálcát közvetlenül mellé pakolhassam le. - Válogass kedvedre! – Jelentem be neki, és a bögreforró kávét nyújtom át neki elsőnek, lehet hihetetlen lesz, de tudom hogyan is issza, és most megcsináltam neki, úgy ahogyan ő szereti. Azután a magam kávéjával mellé telepszem az ágyra és felhúzom a lábaim, a talpaim a lepedőn vannak, kisterpeszben ülök, és a párnák a hátam mögött vannak feltornyozva. Közben a kávémba kortyolok bele, amiben rengeteg tejszínhab van. - Vettem neked valamit, amit reggeli után szeretnék átadni. – Nézek rá a bögrém felett és ha nem választott ennivalót akkor a kalácsot és a lekvárt veszem le a tálcáról és a takaróra rakom az ölében, hogy igen is kezdjen el nekem reggelizni.
Elfogadom, hogy nem akarja a sebeimet felszaggatni megint, ezért nem erősködöm tovább. Mikor arra kér, hogy simogassam, szívesen teszem neki - mint mindig - végül pedig kézbe veszi ő az irányítást és a dolgokat és ő is megkapja a maga gyönyörét. Bebújik a paplanom alá és én egészen hozzásimulok. Belélegzem az illatát, hosszan és mélyen, jó párszor egymás után. Megnyugtat és nagyon ellazít. Kérdez még az egészről és én készséggel válaszolgatok neki, igyekszek minden elmondani töviről hegyire, de a végén már lehunyt szemekkel teszem. Eddig azt hittem, hogy nem vagyok fáradt, de mégis. Lassan pedig elalszom, így, egészen odabújva hozzá és hagyom, hogy átjárjon az érzés, a karjaiban vagyok teljes biztonságban...
Arra ébredek, hogy Jesse bejön az ajtón annyi kajával megpakolva, ami azt hiszem egy hadseregnek is elég lenne. Pislogva ülök fel lassan az ágyban, olykor fel-felszisszenve, de végül gond és sebszakadás nélkül sikerül úgy, ahogy, de ülőhelyzetbe avanzsálódnom. - Jó reggelt! - köszönök rá és akarva-akaratlanul is a rengeteg ételt fixírozom. A kávé illatára felcsillannak a szemeim és amikor a kedvenc piros rénszarvasos bögrémbe önt a fekete koffein nedűből és a kezembe adja, azt hiszem a világ egyik legboldogabb asszonya vagyok. Most komolyan, ki ne érezné így magát, amikor élete párja ágyba hozza neki a kávét?! A reggeli pedig a ráadás... Mélyet szippantok a levegőből és betölti az orromat a sok finomság ínycsiklandó illata, amitől összefut a nyál a számban. - Köszönöm! - nézek rá szerelmesen, amikor a kávét elveszem és bele is kortyolok, amivel már megint elérem, hogy összeégessem az ajkamat. És igen, már megint nekiállok legyezni a kezemmel, mintha ettől jobb lenne. Pedig nem az. - Nagyon kitettél magadért, azt sem tudom hirtelen, hogy mihez is nyúljak... - a bőség zavara, no igen. Megnézem, hogy miket is hozott, de aztán, ahogy beszélni kezd, ráemelem a tekintetem. - Igen? Mit? - kíváncsiskodom és meg is feledkezek arról, hogy ennem kellene. Szerencsére azonban a kedvesem ezt nem felejti el, mert elém teszi a lekvárt és a kalácsot, hogy egyek. Elveszek egy szeletet és megkenem a lekvárral vékonyan, majd enni kezdek. - Szófal... mif is fetté' nekem? - kérdezek rá teli szájjal, majd lenyelem a falatot. - Mit kapok? - faggatózok, mert majd' meghalok a kíváncsiságtól...
Vittem fel neki reggelinek valót, különféle finomságokat válogattam a számára össze, hogy legyen miből választania, és biztosan legyen a tálcán olyan, amit szívesen megenne. Így nem vacakoltam azzal, hogy a legnagyobb tálcát pakoljam fel, felpakoljak rá amit csak lehet és nem zavartattam magam azon, a termoszt külön hoztam, nem a tálcán volt, mivel ott nem fért el, így azt a hónom alá csaptam, de a lifttel akadt így problémám, viszont a Hotel szálló vendégei között volt egy idősebb házaspár, és ők is lifttel utaztak. Készséggel segítettek megnyomni a gombot, végül a kíváncsi tekintetre, amit a hölgy arcán láttam, csak annyit mondtam, hogy tegnap balesetet szenvedett a feleségem, ágyba kapja a reggelit. Innentől már nem érdeklődött tovább csak elégedetten mosolygott, és nyugtázta nekem, hogy jól teszem, kell a lovagiasság és a többi, egy darabig még beszélt, majd kiszálltak és én mentem tovább, de ez nem is fontos. Inkább az, hogy Rose reggelizése után, ölbe kaptam, - de megvártam még felöltözik – majd lementem vele a Hotel parkolójába, ahol egy hófehér Audi TTS várt rá. Neki rendeltem meg a kocsit. Ahogy nézelődtem, mit is vennék neki, ezen akadt meg a szemem, az, hogy úgy kellett rendelnem, meg már nem érdekelt egy kicsit sem, nem egyik napról a másikra érkezett meg, de nem is számít és az ár sem számított. A kocsi kulcsait átadtam neki, megmutattam, hogyan is nyílik és egyebek. - A tied, neked vettem, nem akarom, hogy az utcán bóklássz, ha nem tudok veled menni az Upperbe…- Nézek rá, ahogy beülünk, felé fordulok, én az anyósülésre telepedtem le, mivel a kocsit neki vettem övé a kormány felöli oldal. Elmondom még neki, hogy azt akarom vezessen, hogy ne engedjen be senkit a kocsiba aki nem hozzánk tartozik, és ne sétáljon, nem akarom, hogy baja essen ha nem tudok érte menni, és nem mellém osztják be.
2 héttel később, az után, hogy Castor elé tártuk mi a helyzet.
Belles ahogy ellátta Rose-t és amint lehetett elhoztam tőle, aznap éjjelt, mikor Castorna elmondtuk mi a helyzet és ő szétkapta, még az orvosiban töltötte, én pedig ott maradtam szorosan mellette. Befeküdtem mellé az ágyba, és nem mozdultam el, egész végig ébren voltam és figyeltem a lélegzését. Vigyáztam rá. Ráadásul ez volt a legjobb, amit csak tehettem, mivel egy részem fortyogott az után, hogy menjek és Castorba eresszek egy sorozatot, amiért bántotta a páromat. Persze, a racionális részem tisztában van azzal, miért is tette ezt, miért kell ennek így lennie, de egy kis részem, ami egy cseppet sem racionális, tombolt bennem. Hajnalban mikor már nehezemre esett egy helyben lennem, és Belles is újra benézett, majd biztosított arról, hogy nem lesz baja Rose-nak, fogtam magam és elmentem a hotelből, egyfelől kellett egy kis friss levegőt, és vissza akartam érni mire Rose felébred. Először is elmentem venni neki pár dolgot, amiről tudom, hogy szereti, így hoztam süteményt, dupla adagot azokból, amit szeret, vettem neki, friss péksüteményt, foszlós finom kalácsot is. Most, is mint mikor a kóbor megsebezte, reggelit állítottam neki össze, gyümölcslevekből, és gyümölcsökből is. Nem vagyok analfabéta a konyhában, de nem is gyakran fordulok meg ott, viszont azért össze tudom készíteni neki a reggelijét. Ezt pedig mind a szobánkban hagytam, utána visszamentem Belleshez, az orvosiba, hogy beszéljek vele, mivel a szobánkba vissza akarom őt vinni. Belles ennek nem örült egy cseppet sem, de a múltkori esetnél sem tudott rám hatni, amint kiegyeztünk abban, hogy elvihetem Rose-t és milyen feltételekkel finoman felvettem az ágyról és a szobánkba vittem át.
Álmodom. Arról a napról,m amikor megkaptam az új autóm. Az a hófehér szépséget a szexi piros lámpáival. Beültünk és ahogy elfordítottam a kulcsot, majd dorombolni kezdett a motor, úgy éreztem magam, mint akinek egyszerre jött el pár évnyi születésnapja, a karácsonyokkal egybekötve. Mentünk pár kört - na jó annál azért többet - és kiélveztem az egészet. Nagyon boldoggá tett Jesse ezzel az ajándékkal...
Lassan kezdek ébredezni. A szobánk képe tárul a szemeim elé, ahogy lassan sikerül megállapítanom, hogy hol is vagyok. Csak lassan tolulnak az elmémbe az emlékek Castor irodájáról, a fájdalomról és arról, hogy hagytam az eszméletem elveszteni végül. Akkor úgy éreztem, hogy az egész nem is velem történt meg, mintha nem én lettem volna a saját testemben, most viszont annál inkább érzem, hogy ez a test az enyém. Fáj. Pokolian. Mindenhol. Az orromba tolul sokféle illat, kellemes mind, kalács, sütemény, gyümölcs, kávé... - Kaphatok inni valamit? - ijesztően halk a hangom, még nekem is, szóval megköszörülöm a torkom, hogy valamit javíthassak az egészen és ne legyen olyan, mint akibe csak hálni jár a lélek és, hogy a következő mondatnál, már úgy tűnjön nem is olyan vészes a helyzet. - Meddig voltam eszméletlen? Nagyon fáj az oldalam... és kell egy kávé... - a mondatok nincsenek összefüggésben, de most csak ennyi megy. Majd lesz jobb is, azonban könnyebb tőmondatokban elmondani, hogy mit szeretnék és kihagyni azokat a mondatokat, amik összekötötték volna az imént említett hármat.
Kezdőlap
