- Azokkal kapcsolatban, biztos. – Nem mondok mást, mert ez egyértelmű, azokat a farkasokat, akiket biztonságinak, vagy kidobónak akarok az Upperbe, azokat látni akarom, és személyesen beszélni velük. Tudni akarom, ki és mifélék lesznek azok, akik odabent fognak dolgozni, és akikre rábízom Rose védelmét is, még odabent van. Lehet, hogy társ tulaj lettem, de akkor sme fogok tudni, egész este bent kukolsni egy irodában vagy a discoban lézengeni, az a zene ami ott megy nem nekem való, és a közeg se nagyon, akkor más a helyzet, ha munka miatt vagyok ott és a célpontom kell megfigyelnem, de ki tudja, lehet, hogy egy idő után én is többet lézengek majd odabent, elvégre nem kevesen fordulnak meg egy ilyen helyen. - Majd itt a hotelbe is körbe lehet kérdezni, szerintem akad egy két farkas itt is akik szívesen mennének. – Közben Emma jutott eszembe, azt mondta, a mi falkánkhoz fog csatlakozni, úgy rémlik nincs munkája, és ha ezt elfogadja és alkalmas is rá, akkor szem előtt is fog maradni, Rose-nak is, jó, mert egy újabb Magányos farkast tarthat szemmel, és nekem is, ahogyan a falkának is, hiszen többet is meg lehet így róla tudni, és megbizonyosodhatunk, hogy valóban megbízható-e. - Akkor minél hamarabb érdemes lenne elkapni őt, hogy nézze meg az Uppert és én is arra szavazok, hogy legyen az egész teljesen lecserélve. – Ennek örülök, hogy a saját gépét használja, és nem azt ami odabent van, Tara Magányos farkas volt ennyit biztosan tudok, és emiatt nem tudhatjuk, hogy ki férhetett még hozzá a rendszerhez, ki tartotta neki karban és a többi, ahogy Rose elmesélte gyorsan lépett le, és áron alul adta el a discoját. Ki tudja, lehet volt valami vaj a füle mögött, így minél hamarabb rendbe kell tenni ezt a dolgot is. Nem dicsérem meg szóban, az arcomon látnia kell, hogy elégedett vagyok vele, hogy így tett és nem a már meglévő gépeken dolgozik. Amúgy is menet közben éppen eszem, szóval, ha nem muszáj nem szeretek teli szájjal beszélni. Még ő a nyakékért megy, én addig befejezem szépen a gyors tálam, és hátradőlök a fotelban, közben nagyot kortyolok a poharamból amiben az aranyló ital pihen, és a szemeimmel követem Rose mozdulatait, figyelem ahogy felteszi az ékszert amit hajdanában még neki szereztem, egy megbízásom alkalmával tettem rá szert, eltulajdonítottam, hiszen a tulajnak halnia kellett, és az ékszer így sosem juthatott el annak a hölgynek akinek a fickó szánta, helyette Rosenak ajándékoztam, és reményeim szerint a következő éjjelen csak a nyakéket viselte, mást nem . Figyelem, ahogy kibújik a mini ruhából, amit egy cseppet sem bánok, tekintve, hogy nekem egyáltalán nem tetszett ez a ruha, egyedül csak az a jó benne, hogy fájdalmasan rövid, és szépen villannak ki belőle a lábai és a combjai egy része is. A poharamba kortyolok, és lassan kiiszom azt ami benne van, nem töltöm újra, mert annál sokkal jobb dolog tárul a szemeim elé, ez a fehérnemű már sokkal érdekfeszítőbb mint az a vacak ruha ami rajta volt, túl konzervatív az nekem, nincs dekoltázsa, holott, sokkal jobban tetszenek az olyan ruhák rajta. Azt hiszem a szám szélét is megnyaltam, miközben végig néztem Rose-on és a fehérneműjét mustráltam, nem tudom, mennyi marad a finom anyagból, mire végzek vele, de lehet nem ártana valamennyire vigyázni rá, hogy máskor is láthassam ezt rajta. Lassan elkezdek felkelni a fotelból, de aztán gondolok egyet, és visszaülök, régen nem kaptam már öl táncot… Szétnézek, merre is lehet a hifi távirányítója, és szerencsére nincs is olyan messze, hát bekapcsolom, és keresek valami zenét, amire táncolhat nekem Rose. Aztán lerakom a távirányítót és visszanézek a kedvesemre, és fél mosoly van a képemen, szerintem érteni fogja, hogy mit is szeretnék tőle, ebben a fehérneműben látni. Amúgy is a törölközőn így is észrevehető, hogy már most nem hagyott hidegen a látványa.
Bólintok, mert ebben is egyetértünk, az Upper biztonsága azt hiszem inkább lesz az ő területe, mint az enyém. Ebben nem hiszem, hogy túl okos lennék és nem is akarok úgy tenni, mint aki tudja, hogy ki lenne a legmegfelelőbb egy biztonsági főnök, vagy egy kidobó posztra. Főleg, hogy ezen a városon két ellenséges falka tanyázik és azt hiszem, ha kiderül, hogy a disco a mi kezünkön van, akkor bármikor számíthatunk egy olyan kedves meglepetésre, mint, amit az Orfeum is "kapott". - Jó ötlet, majd beszélek a többiekkel, hogy terjedjen a hír. - Dante is azt mondta, hogy majd utánajár, mert ő is azon a véleményen van, hogy az Uppert a saját farkasainknak kell védenie. De erre majd visszatérünk később. Egyre jobban örültem annak, hogy Jesse elfogadta a részesedést a discoból. Nem mintha alapvetően nem tetszett volna eddig is az ötlet, mert tettszett, de jó érzés, hogy ezeket a dolgokat meg tudom vele beszélni és az ő véleménye nagyon is fontos nekem. - Már jeleztem neki, hogy ugorjon be az Upperbe, amikor van egy kis szabadideje. Én az időm nagy részében úgyis ott vagyok, szóval gondolom, ha lesz elég ideje, akkor erre is sort kerít. - nem ismerem Bradet igazából, de egy falkához tartozunk és azt hiszem, ha már egyszer vezető testőr ő is, akkor nyilván megbízható. Majd jön és megbeszélünk mindent, nem aggódom afelől, hogy elfelejtett volna, vagy ilyesmi. Látom Jessen, elégedett azzal, hogy nem használom a benti gépeket, és ennyi nekem elég is volt, hogy elmosolyodjam. Jól esett ez így, szavak nélkül is. Alapvetően nem vagyok egy túlzottan paranoiás lélek, de azt hiszem van olyan helyzet, amikor muszáj annak lenni és ez egy pont ilyen eset volt. Nem tudom Tara kikkel állt kapcsolatban, és emiatt bizalmatlan is vagyok azzal kapcsolatban, amit itt hagyott. Jobb félni, mint megijedni, szóval azt ítéltem okosabbnak, ha asaját gépem használom és ahogy Jesset elnézem, egyetért velem. Ettől pedig nagyon jól érzem magam. Nem sietem el a vetkőzést, szeretem, amikor néz, és miközben leveszem a ruhát, végig a kedvesemet és a reakcióit figyelem. Hát ez lenne az, amit vettem és még nem volt rá alkalmam, hogy megmutassam neki. Úgy veszem észre, hogy ezzel nem lőttem mellé, legalábbis az ajka megnedvesítéséből erre gondolok. Figyelem, ahogy felkel a fotelből, majd visszaül és bekapcsolja a hifit. Látom, hogy már most nem hagytam hidegen és ez nagyon is jól esik. Nem mondom, hogy kissé nem lepődök meg azon, amikor rájövök, hogy mit is szeretne. Nem azért, mert nem táncolok neki szívesen, hiszen bármikor megtenném, csupán csak tényleg olyan rég volt legutóbb, amikor ezt tettem, hogy egyetlen fél másodperc erejéig rácsodálkozom, hogy ezt szeretné. De aztán ez az érzés ahogy jött, úgy száll tova, én pedig elkezdek a zene ritmusára mozogni és szépen lassan, nagyon is finom mozdulatokkal, semmit sem elkapkodva elindulni felé. Mikor odaérek elé, kis terpeszben állok meg, lehalok és végigsimítok az arcán, a nyakán és a mellkasán, de közben végig ringatózik a csípőm a zenére. Elhajolok tőle, majd hátat fordítok neki és folytatom a táncot, közben pedig végig simítok magamon, szándékosan úgy, hogy az neki legyen látványos és tetszetős. A hajamba is beletúrok, majd visszafordulok és közel hajolok hozzá, mindezt úgy, hogy kellőképpen gyönyörködhessen a melleimben, ha akar. A füléhez közelítek, majd belenyalok és meg is harapom a fülcimpáját. Közben kezembe veszem a jobbkezét és ha hagyja akkor magamhoz vonom és irányítva simíttatom vele végig a nyakam, a mellkasom, a melleim, majd a hasam és az oldalam, hogy aztán a combjaim közé vezessem és itt már elengedem a kezét. Végig mozgok a zenére, majd elhajolok tőle és megint megfordulok, hogy a fenekem domboríthassam felé és neki, ahogy tovább ringatózom a ritmusra, szépen fel és le.
- Ha más nem akkor én kapom el Bradley-t, hogy minél hamarabb kerítsen erre sort, annyit tudok, hogy az Orfeumon dolgoznak most nagy erőkkel, több fal is megrongálódott a tűzben, meg mi egyéb. – Hallani ezt, azt a falkán belül, a hírek elég jól terjednek azért. De persze mindent nem lehet tudni, hiszen van, ami szigorúan csak azokra tartozik, akik benne vannak, így nem tudom mi lesz az új rendszer, amit beépítenek majd, de az biztos, hogy valami sokkal komolyabb lesz, az előzőnél mindenképpen. - Én is felvetem pár helyen, hogy biztonságit és kidobót keresünk. – Ennyit én is megtehetek, ha már aláírom a papírokat, hogy a hely félig az enyém lesz, végül is nem hangzik rosszul, hogy van egy disconk, csak valahogy ez nem az én világom, de majd lesz valahogy, de annyi biztos, most nem terem nekem munka, ráadásul nem is mehetek mostanság el más városba sem, hiába is jön megbízásom, mivel a helyzet eléggé kiélezett. Valami azt súgja, jobb ha én is felkészülök, és fegyver nélkül még úgysem teszem ki a lábamat a szobából. Ash-el találkoztam, itt a hotelben, voltam lent nála a pincében, és ahogy sejtem, az apja biztosan forral ellenem is valamit. Elvégre tudja, hol vagyok, mikor találkoztunk akkor már a Betolakodó falka tagja voltam, Brody már befogadok bennünket, csak a Castorral való beszélgetés volt hátra. De már akkor érezte a falka szagát, és ha a lánya itt van, nem lesz nehéz kitalálni, hogy velem is összekapcsolja esetlegesen a dolgot. Nem tudom, ki tudja még, hogy Ash az ő kölyke, de az biztos, hogy én igen, és én mondtam el Castornak ki akart ellene felbérelni, hogy bizonyítsam a hűségem. Fordított esetben, én biztosan támadást intéznék Darren ellen, méghozzá a gyengéje irányából. A bosszú ugyebár, hidegen tálalva a legjobb. Majd a gondolataim, szépen elkalandoznak egy másik irányba, itt egyelőre biztonságban vagyunk, és ráérek később is kitervelni, mit tegyek meg óvintézkedés címén. De most az sokkal érdekesebb, amit Rose akar nekem mutatni. Sokkal, érdekfeszítőbb, izgatóbb, és ez most jobban érdekel, mint az aggódás és a tervezgetés. Gőzöm nincs mi szól a hifiből, csak bekapcsoltam és hagytam, hagy szóljon, talán ha ugrottam két számot, hogy valami lazább szóljon amire Rose csavarni tudja a csípőjét. Amit még mindig pokolian jól csinál, és ide már csak egy rúd hiányzik, hogy teljes legyen az összkép, azt hiszem el kellene ezen is gondolkozni, de félek, rövidesen nem sok ingerenciám marad az agyalásra, ha így fojtatja. Hátradőlök a fotelben, figyelem amit csinál, már most nem hagy hidegen ahogy tekereg a zenére. Kell egy bizonyos szintű önuralom, hogy ne rohanjam le, hanem egy kis ideig nézzem is a műsort amit kapok tőle, pedig kedvem lenne, most azonnal leteperni, de én akartam, hogy táncoljon, hát akkor hagynom is kellene érvényesülni, nem? A kis harapásra, tőlem is harapás a válasz a nyakába, de egyelőre csak finoman, és nem döntöm le, csak hagyom, hogy megfogja a kezem és oda vezesse, ahova szeretné. Ameddig úgy helyezkedik, addig a kezem, ott marad a combjai között és ujjaim játszanak vele, de ahogy elfordul, visszadőlök a fotelba, a bal kezem re könyökölve, figyelem a táncát. Kezdem úgy érezni, hogy a törölközőm is útban van. Utána nyúlok, és a harisnyatartó egyik pántját fogva, húzom közelebb magamhoz, hogy végül az ölemben térdeljen, a fotel elég nagy ahhoz, hogy a combjaim mellett elférjen. Fenekén simítok végig és a csípőjén, majd le felé a combjain.
- Rendben, az jó lenne. Bár azt sem akarom, hogy úgy gondolja hülyének nézem, mint aki elfelejtette, hogy már megbeszéltük, hogy benéz az Upperbe. De mondjuk az tényleg nem lenne rossz, ha már túl lennénk ezen az egész cserén... - fejtem ki Jessenek, de őszintén szólva nem bánnám, ha beszélne Braddel. Nem ismerem a fickót, de ha abból indulok, ahogy a hímek általában állnak a nőstényekhez... lényeg, hogy szerintem jobb szeretnek a férfiak egymás között tárgyalni, mint egy nővel. Nem arról van szó, megállom én is a helyem, hogyha kell, de ettől még tetszik az ötlet, hogy Jesse is beszéljen vele. Végül aztán kimerítjük, hogy mindketten igyekszünk új munkaerő után nézni és remélem, hogy hamar találunk is megfelelő személyeket. Most már mind a kettőnk érdeke, hogy az Upper jól menjen és ne legyen vele semmi gond. Igazából nem egy disco volt minden vágyam, tulajdonképpen nem szeretem azt a fajta zenét, ami egy ilyen helyen szól, de ha már így alakult, ahogy akkor mindenképpen jól kellene, hogy csináljuk. Örülök, hogy ezt az egész dolgot megbeszéltük Jessevel és most már együtt agyalhatunk a következő lépéseken. Ahogy elkezdek mozogni és táncolni, nem sietek el semmit. Minden mozdulatomat úgy viszem végbe, hogy Jesse örömét lelje benne és izgató gondolatai támadjanak tőle(m). Közben a szemeit figyelem, azokat a csokoládébarna íriszeket, amelyekben olyan nagyon szeretek elveszni. Harapására egy nagyon halk kis morgás, amolyan dorombolás a válasz tőlem és közben a kezét irányítom végig magamon. Alsó ajkamba harapok, amikor az ujjai játszani kezdek velem a combjaim között, és bár erős a késztetés, hogy így maradjak, ahogy éppen vagyok és élvezzem a dolgot, nem teszem, mert most ő az első. Azt akarta, hogy táncoljak neki, hát ezt meg is kapja tőlem. Nem azonnal fordulok el tőle, előbb még végigszaladnak az ujjaim a mellkasán és a hasán, majd egyetlen könnyed mozdulattal bontom ki a csípőjére csavart törölközőt. Félre lököm az anyagot és a combjára siklik a kezem, finoman simítom meg a bőrt az ágyéka felé, de szándékosan nem érek még a farkához. Szépen körülírom a mozdulataimmal, hergelve és ingerelve őt, hogy arra vágyjon, végre érintsem meg, végre legyek az övé. Újra a fülcimpájába harapok, aztán elhajolok tőle és megfordulok, hogy így táncoljak neki tovább. Egy darabig hagyja, majd magához húz. Visszafordulok, hogy megint szemben legyek vele és így mászom az ölébe. Élvezem, ahogy végigsimít a fenekemen, a csípőmön és a combjaimon. Hozzá dörgölőzöm, és közben folytatom a mozgást a csípőmmel, de már egy egészen más ritmusban, mint amit a zene diktál. Hüvelykujjamat végighúzom az ajkain, másik kezem a tarkójára csúszik, majd harapva csókolom meg. A hajába túrok, a törölközőjét már arrébb löktem, őt már nem takarja semmi, rajtam viszont még ott van a fekete csipke szett. Elszakadok az ajkaitól és a nyakába harapok, de már nem finomkodva, ebben a harapásban van erő, de éppen csak annyi, ami még jól esik a másiknak.
- Beszélek vele, úgy is, mint Végrehajtó alkalmanként van megbeszélni valóm egy Vezető testőrrel, majd megemlítem neki ezt is, ezzel ne lesz gondod. – A kölyke miatt amúgy is akarok Bradleyvel beszélni, elvégre az ezüst golyók még kimaradtak a kölyök életéből és engem kért meg erre, hogy a lőtt sebeket én okozzam Nornianak, tehát ezt még meg kell vele beszélnem, mikor kezdhetünk neki a következő gyakorlásnak. Úgy gondolom az Upperrel kapcsolatos témát kimerítettük, úgy gondolom, hogy nincs mit ragozni ezen a továbbiakban. Amúgy is, fáradtnak érzem magam és valami máshoz sokkal nagyobb kedvem lenne alvás előtt, szóval inkább az érdekel, így rövidesen a hifit is bekapcsolom, persze nem üvölt a zene de azért elég hangos ahhoz, hogy a hangok egy részét elnyomhassa, ha belemerülünk majd a dologba. A fehérnemű, amit Rose visel egyszerűen vadító, nem is tudom erre minek vette fel az a göncöt, aminek csak az az egy előnye volt, hogy rövid, de azon túl semmi más. Addig bírom cérnával, még az ölembe nem kerül és bele nem harap a nyakamba, addig bírtam a cicázását és benne is voltam a dologban, de ekkor már szakad bennem a cérna, átveszi az irányítást az ösztön és a vágy, akarom, most és azonnal! Innentől nincs megállás, nincs visszakozás, innentől ő már az enyém, és nem eresztem még nem végeztem vele. A farkasom is így van vele, ő is akarja a maga nőstényét, hát a metafizikai térben lerohanja fölébe kerekedik, és a nyakába harap bele, én azért valamivel lassabban veszem birtokba a magam nőstényét, előbb a csípőjét fogom meg, megállítom a mozgásban, ráveszem emelkedjen el egy kicsit, hogy combjai közé simíthassam a bal kezem, végig simítok a fehérneműt, és beleakasztom az ujjaim, így nedves húsán is végig simíthatok, miközben félrehúzom az anyagot, nem akarom jobban levetkőztetni, tetszik rajta ez a csipke csoda. Ahogy ráveszem, hogy elemelkedjen tőlem, a mellei pont olyan magasságba vannak, hogy a ki álló részeket a nyelvemmel és a fogaimmal tudom érinteni. Jobb keblén ott is hagyom a fogaim nyomát, és kicsit meg is szívom a bőrt, hogy vöröslő folt maradjon ott a bőrén. Aztán áttérek a másikra is, és azt is megjelölöm magamnak, ahogyan éppen tetszik nekem. Közben a bal kezem a combjai között maradtak, és simogatom őt, majd az ujjaim meg is mártom benne, és masszírozni kezdem belülről. Az ujjaim mikor kihúzom, az ajkaihoz emelem, hogy nyalogassa le azokat. Ha megtette utána elveszem a kezem és két kézzel fogom meg a csípőjét, húzom őt közelebb magamhoz, majd megcsókolom és megharapom az alsó ajkát. Bal kezemmel elengedem őt, lenyúlok a magam ölébe, hogy kézbe vegyem a dolgokat, végig simítok a szerszámomon, majd megismétlem a mozdulatot, aztán megtartom, hogy Roset, lehúzva magamhoz bele bújhassak. Most egyelőre úgy vagyok vele, hogy meghagyom neki az irányítást, had mozogjon az ölemben, de már benne akarok lenni, és nem csak nézni őt, figyelni az ingerlését, és visszafogni magamat. Közben, végig nyalok a nyakán, és vissza lefelé haladok a mellei irányába. Nem túl nagyok, pont akkorák amekkorák kellene, elférnek a tenyeremben.
Mikor a csípőmre fog és megállít a mozgásban, engedelmeskedem neki és nem folytatom a dolgot tovább. Elemelkedem tőle és harapva csókolom meg. A farkasom is ugyanúgy, ahogy én, megadja magát a hímnek, mellkasát leereszti, mordul egyet a másik marására, - de kicsit sem azért, mert nem akarná a dolgot -, és a hátsóját a magasban tartja. Halkan sóhajtok fel, amikor az ujjaival megérint és végigsimít a combjaim között. Szemeimet egy pillanatra lehunyom és hagyom, hogy átjárjon az érzés, mennyire is sóvárgok utána. Akarom őt, ahogyan ő is engem. Szeretem amikor megérint és simogat. Kellemes borzongás szalad végig a gerincemen, a tarkóm felé. Édes a várakozás, de ugyanakkor kínzó is. Beharapom a saját ajkam, amikor a nyelvével és a fogaival érinti a mellemet a csipkén keresztül. A légzésem felgyorsul és rendszertelenné válik és a pulzusom is megugrik. A pupilláim kitágulnak, noha az most nem látszik, mert még mindig lehunyva tartom a szemeimet, így élvezve mindent, amit csak kapok tőle. Áttér a másik mellemre, ezzel is tovább ingerelve és én a hajába túrok a jobb kezemmel, balommal pedig a vállába mélyesztem a körmeimet, amikor a simogatása közben az ujjai belém csusszannak. Halkan nyögök fel, majd a nyögést apró, vágyakozó sóhajok követik és nem bírok tovább mozdulatlan maradni, a csípőm önkéntelenül is ringatózásba kezd, előbb lassan, majd egyre gyorsabban. Mikor elszakad a mellemtől, újra csókolom, vadul, szenvedélyesen, harapva őt, ízlelve az ajkait, a nyelvét. Nem sok kellene a beteljesüléshez, de most Jesse játszik velem, kihúzza az ujjait, elszakadok az ajkaitól és veszek pár lélegzetet. Teljesen felizgatott, megőrülök érte, akarom őt, azt, hogy a magáévá tegyen. Az ujjait szemérmetlenül veszem a számba kóstolom a magam ízét, mindezt úgy, hogy közben végig a csokoládé íriszekbe fúrom a sajátomat. Nem vagyok rest műsorozni neki és az ujjait úgy nyalni és az ajkaim közé venni, ahogyan a farkát szoktam. Kicsit játszom vele és ingerlem őt. Csókját viszonozom, élvezem, ahogyan harap és birtokol így is. Mikor az ölébe húz, engedek neki és már magamban is érzem, nagy és kemény, én pedig szűk, forró és nedves. Minden idegszálam ráfigyel és élvez minden egyes ingert, újabb halk nyögés hagyja el az ajkaimat. Most már nincs megállás, nincs visszaút. Mozogni kezdek az ölében, rajta, szorosan magamba ölelve őt, de a mozgásom nem finomkodó. Lendületesen, de mégis érzékien, odafigyelve rá és magamra, kezdek határozott mozgásba. Előbb csak lassan, nagyokat lökve és rántva a csípőmön, majd a mozgás egyre inkább felgyorsul, ahogy érzem, hogy megint itt a pillanat és már nem kell sok ahhoz a beteljesüléshez, amit a kezétől nem kaptam meg. Ennek ellenére nem sietek, csak hagyom, hogy szépen lassan szétfeszítsen a gyönyör utáni epekedés. Jesse vállain pihentetem a kezeimet, a nyakához hajolok és belenyalok, majd megharapom a bőrt, amit meg is szívok, miközben a férfiasságán "táncolok". Egyre erősebben markolom a vállát, közel vagyok ahhoz, hogy újra belemélyesszem a körmeim és talán végig is marok a bőrén. Fogaim egészen kissé megnyúlnak, és a szemeim is olvadt aranyba fordulnak. Minden alkalommal nagyon is élvezem, amikor vele vagyok, de ez a mostani több. Rengeteg félelem és feszültség készül a felszínre törni, hogy aztán távozzon, elvégre újra békében vagyunk, amitől határtalanul boldognak érzem magamat. Azonban nagy terhet cipeltem sokáig, nekem legalábbis a bizonytalanság nagyon nagy teher volt, és ez most szépen mind útjára akar szabadulni, ingerelve ezzel engem és a farkasom is. Közel vagyok a beteljesüléshez, elszakadok Jesse nyakától és a tekintetébe fúrom a sajátom, a farkasom tekintetét, akit tőle kaptam. Belemarok a kedvesem vállába, végigszántom a bőrét, hogy a vére is kicsorduljon, hátra vetem a fejem, és hagyom, hogy a gyönyör elsöprő, elemi erővel törjön utat magának, és forrón, nedvesen, hevesen lüktetve emésszen fel és egy hangos nyögés kíséretében tudatom a kedvesemmel, hogy mit élek éppen át. Már csak ringatózom az ölén, próbálok levegőhöz jutni, nem kiszakadni a saját testemből, visszafogni a farkasom és elengedni minden rossz érzést, ami eddig rányomta a bélyegét a napjaimra. Ahogy enyhül a lüktetés, úgy emelem újra a tekintetem a kedvesemre, még mindig aranylóak az íriszeim. Újra az ajkaira tapadok, harapom, csókolom, ízlelem, hevesen és talán kissé fájdalmasan is, de csak annyira, ami még jól esik a másiknak. Lágy ringatózásom abbahagyom, szemeim csillognak a kielégüléstől, de még koránt sincs eszemben abbahagyni azt, amit most Jessevel csinálunk. - Engedd, hogy kényeztesselek... - hajolok oda a füléhez és suttogom neki a szavakat, és ha hagyja, akkor pontosan tudja, hogy mi fog következni. Ha nem ellenkezett, kimászok az öléből, elszakadok tőle, majd a fotel és Jesse elé térdelek. Lüktető és meredő férfiasságát a kezembe fogom, néhányszor végigsimítok rajta, majd odahajolok és nyelvemmel körbe járom, előbb csak ismerkedőn, majd a számba veszem. Finoman megszívom, csak annyira, hogy élvezze és ingerelje, és a nyelvemmel is játszom vele, rajta. Közben végig a tekintetét kutatom, hogy lássam mennyire jó neki, amit csinálok. Szándékosan úgy teszek mindent, hogy a látvány is élvezet legyen, ne csak az érzés.
Hagyom, hogy ringatózzon az ölemben. Bevallom fáradt vagyok, és most kifejezetten jól eisk, hogy ő van felül, és mind a kettőnket boldoggá tesz. Amúgy is szeretem, mikor ezt csinálja, ügyes ebben, de persze van gyakorlata, tudja, hogyan kell elcsavarni egy férfi fejét, és hogyan kell úgy ringatóznia, hogy közben majd megörüljek érte, és azért mait csinál. Azt hiszem ez is benne volt abban, hogy ott ragadtam nála a bordélyban annak idején, sosem vallottam be neki, de nem egyszer láttam őt munkája közben. Tetszett a porcelán fehérségű bőr és a vörös fürtök, azokkal a szürkés szemekkel. Akkor este az mentette meg tőlem, hogy már akkor kívántam, és vele akartam lenni, ha nem így lett volna, nem látom előtte többször is, akkor megöltem volna, ahogyan az elvárható lett volna tőlem, de a vágy erősebb volt mintsem a kötelesség tudatom. Számtalan nő volt már velem, volt olyan, akihez ragaszkodtam is, de vörössel akkoriban még nem voltam, és mit ne mondjak, Rose igazán izgató és tehetséges volt. Akkoriban a billogját is izgatónak találtam, de miután megtudtam, hogy miért van az rajta már nem volt az. Szeretem nézni, ahogyan az ölemben van és mozog, szinte táncol közben, ez a fehérnemű, pedig amit visel, tökéletes összhatást ad mindehhez, öröm nézni, és mégoly izgató, mint amit művel. Nem mindig az a legjobb, ha a nő teljesen meztelen, most is sokkal izgatóbb, hogy egy a csipke csoda rajta van, és valamennyire takarja, de mégsem eléggé. Hajába túrok bele, és bele is markolok, szeretem, ahogy a tincsei a kezemben maradnak, hogy rámarkolhatok, és azzal húzhatom közelebb, hiszen csókolni akarom, vissza harapni ahogyan ő is harap engem. karmolására halkan szisszenek. érzem, hogy a vérem kicsordult, hogy nem emberi karmokkal mart belém, furcsa, az utóbbi időben egyre többször fakasztja a vérem, holott korábban csak emberi körmökkel karmolászott és csak vöröslő csíkokat húzott, ennyiszer nem fakasztotta aktus közben a véremet. Azt hiszem tényleg kezd felnyílni a szeme egyre jobban. Tudom miért akartam állandóan arany kalickában tartani, de hát, aminek be kell következni az be is fog, ő felnyitja lassan a szemeit és felnő. persze, eddig is felnőtt nő volt, de most kezd el farkas értelemben is felnőni, talán, hamarosan kevésbé lesz emberi is. Ám sok időm nem marad gondolkozni, mozog az ölemben és érzem, ahogy egyre szorosabban vesz körbe, ami csak egyet jelent rövidesen eléri a gyönyör, és nekem a saját tenyerembe kell vájni a rövid körmeim, hogy ne menjek el vele együtt. Túl, izgató ez az egész, és ha fáradt vagyok, akkor nehezebben uralom magam. Nézem, ahogy felnyög és hátraveti a fejét, utána hajolnék, de az a kis mozgás is túl nagy inger lenne számomra, így nem teszem, csak várok, hogy végig fusson rajta a kéj, és közben őt nézem, ahogy élvez. Nem akarom ilyen gyorsan abbahagyni. Szavaira csak tompán nyögök fel, tudom, hogy ott lesz végem, túl jól csinálja túl izgatóan, és én pedig megadom majd magam neki. A fotelben hátra hanyatlok, és elnyílt ajkakkal élvezem, amit csinál, egy darabig nézem, de hamarosan hátravetem a fejem, és lehunyom a szemeim. Innen már nem kell sok, hogy forrón lüktetve, élvezzek és nyögjek fel. megnyalom az ajkaim, úgy érzem kiszáradt a szám, majd mikor már levegőt is kapok, kinyitom a szemeim és lenézek rá, megsimogatom az arcát, ha már nem játszik velem. Aztán felkelek a fotelból, felhúzom őt magamhoz, és a nyakába hajolok bele.
Szinte bújok a tenyerébe, amikor a hajamba túr és belemarkol. Szeretem, amikor ezt csinálja, szinte megőrülök érte. Közel húz magához, csókol, ahogy én is őt, harapva és birtoklóan. Megőrjít, minden porcikáját imádom, izgat, feltüzel és egyszerre elégít ki. A gyönyör hirtelen ér el, nagy erővel, több hullámban. Az utóbbi időben tényleg gyakran marok úgy a bőrébe, hogy a vérét fakasszam, de azt hiszem, ha ezt nem kedveli, akkor majd szól érte. Most azonban nem akarom visszafogni magam, egyszerűen így esik jól. Tudom, hogy ő viszont visszafogja magát, nem engedi, hogy elélvezzen, érzem rajta, hogy nem kis erejébe kerül a dolog. Nem bántam volna, ha velem együtt ér el a csúcsra, de így is tökéletes, legalább lesz lehetőségem arra, hogy megadjam neki a gyönyört máshogyan, úgy, hogy közben csak rá figyelek, ő lesz előtérben, az ő beteljesülése. Szavaimra válaszul adott tompa nyögése hihetetlenül izgató nekem, szeretem a számba venni, szeretem őt kényeztetni. Nem akarom túl sokáig nyújtani neki a dolgot - habár képes lennék tényleg az utolsó pattanásig feszíteni - meg akarom adni neki azt, amit az imént kaptam tőle. Mikor már nem nézi, amit teszek vele, hanem hátraveti a fejét, tudom, hogy most jött el az ő beteljesülése, hát lelkesen folytatom amit csinálok és nyelem a gyönyörét. Nem szakadok el tőle azonnal, szeretem addig csinálni, amíg a lüktetése alább nem hagy. Egy utolsó, apró, finom csókkal szakadok el tőle, és mosolyogva, csillogó szemekkel nézek vissza rá. Odabújok a kezéhez, amikor megsimogat, majd felállok és szorosan átölelem, amikor a nyakamba hajol. Egy kis ideig így maradok vele, szemeim már régen visszaöltötték szürkés színűket, immáron teljesen emberi vagyok. Farkasaink is elszakadtak már egymástól, az enyém mámorosan, elfekve pihen. Pajzsom lent van és ha Jesseé sem zár, akkor érezheti, hogy mennyire nagyon szeretem, hogy mennyire nagyon fontos nekem. Végül kibontakozok az öleléséből, a kezébe kulcsolom a sajátomat és az ágy felé húzom őt, ha hagyja magát. Mielőtt azonban a takaró alá - és a kedvesem mellé - bújnék, leveszem a csipke csodát magamról, és immáron teljesen meztelen fekszem le. Szorosan simulok Jessehez, akár egy kis cica, majd még mindig mámorosan érezve magamat, lassan elnyom az álom.
Rose-al tegnap rendeztük a dolgainkat, igazából nem mondtam el neki mindent, hiszen azt, hogy mi miatt estem szét ennyire nem böktem ki. Mondjuk, úgy szégyellem maximálisan a dolgot, de ahogy olvasgattam rájöttem, hogy a bili túlcsordult bennem, és hosszú idő, évek elfojtásra borult most ki, és egy ennyire apró dolog kihozta ezt az egészet és most bukott ki, de így már sokkal könnyebb, hogy megtörtént és túl vagyunk rajta, viszont nem vagyok büszke a dologra egy kicsit sem. Még akkor, sem ha a legjobbakkal is megesik, hogy besokkolnak és kiborulnak, sajnos ez történt velem is, és gyűlölöm, hogy ilyen gyengeségem mutatkozott meg. Viszont kb semmi értelme füstölögnöm a dolgon, jobb átlépni felette és a jelennel foglalkozni, sok dolgunk van és kevés az idő, az Uppert rendbe kell tenni, keresni kell megfelelő alkalmazottakat és a többi. Ráadásul Rose-al is kell kezdenem valamit, mivel nem tetszik, hogy benn van éjfélig és utána még hatra is visszamegy a zárásra. Ez nagyon zavar. Szóval, ki kell, találjam, ezzel mi a fenét fogok kezdeni. Mert muszáj lesz megoldást keresnem rá, így nem tudok vigyázni rá, és ő is túl fogja magát hajtani, ráadásul most fordult a kocka, én nappal vagyok oda ő az éjjel egy részében, ami azért okoz fennakadást is közöttünk. Ma egy részben bent voltam BB boltjában, utána az Upperben is jártam, megbeszéltünk jó pár dolgot Rose-al, többek között, hogy én beszéltem Bradleyvel, mert reggel még őt is elkaptam, aztán megbeszéltük én is kapok privát irodát, hány plusz embert kell felvennünk, és a klub biztonsági főnöke is én lettem, így majd BB-vel is beszélnem kell, hogy fel kellene mondanom nála. Az Upper hoz eleget a konyhára, plusz lesz vele elég munkám, szóval, az üzletben nem fogok tudni ténykedni, de a műhelyben azért tudnék majd ténykedni a golyók terén. Amint megvoltunk mindennel én haza jöttem és edzeni mentem, jól esett a mozgás. Ma is szinte kifulladásig terheltem magamat és utána mentem fel zuhanyozni, majd telepedtem le a szobánkban az erkélyen, hogy elszívhassak egy szál cigarettát, már felöltöztem fekete melegítő nadrág és egy fehér izomtrikóban virítok, mezítláb.
Nyugalom van végre... elméletben, na de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne készültség, csupán azt, hogy ma nem én vagyok az, aki az irodánál vagy a recepció környékén mozog. Majd reggel, így ha időm engedi, egy aktával a kezemben indulok Jesse-ék szobája felé. Célirányosan, határozottan, szándékosan. Rose dolgozik, néhány srácot ráállítottam, nincs egyedül, de Jesse így egyedül van. A zsebeim csörögnek, naná, az összes sört abba tömtem bele, így indultam útnak, és nem tévedek el, ahogy a Kis Vörös tette, egyenesen a szobájuk ajatajában állok meg. Kopogjak, vagy legyek stílusosan paraszt, nyissak be, és dugjak be a résen egy üveg sört, hogy szétlőhesse? Á, nem pazarlom a sört, nincs az az isten, inkább kivételesen kopogok, és hogy ne ijedjen meg annyira a szerencsétlen, hogy ki az az állat, aki éjszaka, azaz este zargatja, még be is szólok. -Jesse, nyisd ki az ajtót, vagy megoldom a bejutást. Nem kertelek, nem rizsázok, nem most fogok megjavulni és illedelmes ficsúrt játszani, okom van arra, hogy szinte rátörök, ugyanis beszélni akarok vele. Nem egy és nem két dologról, többek között a munkáról is, mert van. Számolni kezdek magamban, ha nem elég gyors, nem nyitja ki az ajtót 3-ra, akkor rátöröm. Farkas, oldja meg, nekem az is elég, ha kimordul, hogy húzzam be a bolhás belemet, leszarom, csak jelezzen. Addig marha türelmes fickót játsszom, és adok esélyt arra, hogy csőre töltsön, vagy kinyissa végre az ajtót, ami nem akadály, ha jobban megnézem. Egy apró rúgás, és ki is fordítottam a helyéből, no de most nem akarom. Még nem. Mire jutunk majd, azt még nem tudom, de ha a lehetséges meló sem rázza fel hallottaiból, akkor én fogom, ez nem kérdés. Hogy Rose mit osztott meg velem, azt sem fogom elmondani, az kettőnk között zajlott, ránk tartozik.
Épp fellobbantom a lángot a gyújtómon és beleszívok a cigimbe odakint, mikor valami baromállat, az ajtót megdöngeti, mintha tokostól akarná kidönteni a helyéről. Csupán két fickót ismerek, akik így szoktak kopogni az egyik Caleb, a másik meg egy barom, akit történetesen csípek, de mintha említette is volna Rose, hogy Dante itt van. Ám mire kifújom a füstöt, már meg is hallom a látogató hangját, így a cigim kint hagyom, én belépek és az asztalon lévő ezüsttel töltött desert eaglem veszem kézbe. - Ha betöröd, az ajtót szitává lőlek! – szólok ki, és a stukkerrel a kezemben az ajtóhoz megyek, kinyitom rajta a zárat, de már el is állok az útból, hiszen a hangját régen hallottam. Bár ide nehezen jutna be egy hegyi, de sosem lehet tudni. Megállok távolabb, és kiszólok. - Told be a pofád! – Nem vagyok valami barátságos, mivel a cigim odakint füstölög, nekem meg épp dohányozhatnékom van, Rose-t nem kaptam ma még meg, az irodában rámásztam, de éppen jött egy fontos beszállító, így nem volt esély arra, hogy az asztalon azt tegyek vele, amit csak akarok, utána egy pultos jött, így semmi esély nem nyílt egy gyors numerára, szóval, halmozottan kezdek nyűgös lenni. Ráfogom az ajtóra a pisztolyom és így várom a belépőt, hogy valóban Dante-e az, ha igen és van nála valami iható és alkohol tartalmú, akkor megússza, ha nem és csak bosszant az illető ma biztosan lábon lövöm, hogy menjen a picsába. Rossz a kedvem na.
Egy... hogy a bolhás segged emeld már meg, kettő... a bérgyilkos csőre tölt és lő... három... és csoda történt, kiordít, vagyis nem kell a ritka szar, általam kreált rímelést folytatnom. Jesse megmentette a világot egy kurva szar, lelkes amatőr és idióta költőtől. Micsoda fogadtatás, a zárat kinyitja, az ajtót nem, de érzem a fegyvere szagát. Ha rám lő, én szétszedem, ez biztos, de csak nem teszi meg. -Ha nem nyitod ki az ajtót, öreg, akkor bizony rád töröm. Vigyorgok, mert hallom, hogy morcos, na de annyi esze lehetne, hogy egy szanatóriumos ide nem szabadul be csak úgy, vagy ha igen, az nem fog kopogni neki, meg a nevén szólítani őt... azaz nem így, ahogy én. Mindegy, torony magasan leszarom, ha azt akarja, bemenjek, hát bemegyek. Az sem érdekel, ha a fejemhez vágja a fegyverét, de hogy kinyitom az ajtót, az biztos, és még sört se hajítok felé, mert gránátnak nézi és szétlövi. -Na tedd el azt a szart, inkább igyál. Meló van. Leszarom, ha a burámhoz nyomta a desertet, majd leteszi, nem szokásom ilyesmiktől összeszarni magam. A reflexei jók, tudom, hogy véletlenül nem süti el, sem meglepetésében. A kedve sem érdekel, most legalább tudok vele beszélni, és egyébként sem futottam még vele össze úgy isten igazából, hát itt az ideje. -Mi van rühes? Csukd be a szádat, és gyere. Vigyorogva bontok neki egy sört, és ölelem meg, ha hagyja magát, már ha nem dönt úgy, rajtam teszteli a lövedéke minőségét. Ha igen, akkor kiröhögöm, a többivel meg ráérek később is foglalkozni.
A hozzászólást Dante LaRusso összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Júl. 22, 2013 11:25 pm-kor.
Mikor meglátom, Dante fejét, akkor akaratlanul is megjelenik egy félmosoly a képemen, nem hittem, hogy tényleg itt fog előkerülni, de hát ki más lehetett volna ekkora marha mint amilyen ő és így nyitni? A desert eaglet leteszem az asztalra, nem pakolom el jobban, kétlem, hogy épp Dante lenne az aki rám fogja és öl meg vele. - Mikor érkeztél, te mamlasz? – Kérdezem meg tőle, miközben felé lépek, és hagyom magamat megölelni, ez az állat sosem értette, hogy én ezért nem rajongok, de most valahogy örülök annak, hogy itt van, és nem húzódzkodok el a köszönésétől. Jó újra látni, és ha itt van a hotelben és melót emlegetett, akkor biztos is, hogy a falka szerves részét képezi. - Melót és piát emlegettél, szóval elő azzal, amit hoztál, az ajtót csukd be magad mögött és foglalj helyet valahol. – Azzal kimegyek a cigimért, és még egyet szívok bele, utána elnyomom a szálat, mivel már így is a fele leégett. Aztán vissza megyek a szobába, és leteszem magam a rég nem látott cimborámmal szemben és várakozóan nézek rá, hogy mi az amit meló címén hozott nekem, majd eszembe jut, hogy nem elég ide a félhomály ebben az esetben, így felkapcsolok egy lámpát, ami a szekrénybe rejtett Led sort izzítja be, és kellemes fényben füröszti a szobát, ami inkább hangulat világítás, mintsem tényleges fény, de nekünk vérfarkasoknak pontosan elég is lesz ennyi is. Ha kipakolta az üvegeket akkor elveszek egyet és lecsavarom a tetejét, majd bele is kortyolok, szerencséje van Dantenak hogy hidegen hozat, különben a nyakába borítottam volna bele a piát. Ám annyi biztos, a sör csak kísérővel jó nekem, így felkelek, hozok két whiskys poharat és kibontok egy üveg Chivast. – Na, ez volt az, amit Rose ott Nashvilleben emlegetett neked. – Lököm elé az egyik töltött poharat, amibe a 25 éves italt löttyintettem neki, utána visszatelepszem a fotelba és a szemeimet Dantera szegezem.
Azért sem hagyom ki az ölelést, egyrészt azért, mert nálunk így szokás, másrészt azért, mert tudom, hogy Jesse ettől még mindig idegbeteg lesz. Most pedig egy dolgot nem akarok látni a képén, azt, hogy magába roskad bármi miatt is. -Mamlasz, mi? Egy hónapja lassan, hogy itt rontom a levegőt. Jöttem Castor után. Leszarom, hogy mamlasznak nevez, örülök a rusnya képének, ennyi az egész, azt meg nem fejtem ki most bővebben, hogy miért is keveredtem ide. Azt tudja, hogy Rose-val már összefutottam, azaz kedves menyasszonya rohant be hozzám éppenséggel, de ez most mellékes. Bólogatok, hallása a régi, és ugyan a sört neki nyitottam, de ha önállósítja magát, hát nem fogom tartani az üveget, hogy elvegye tőlem. A többi sört meg lepakolom, ahogyan az aktát is. -Azt bizony. Nos, apukám... kiderítettük, hogy a 3-as támadásnál ki volt az, aki Ty-t kinyírta. Itt a képe. Kapd el. A mozdulatai alapján harcos nőstény, tehát óvatosan. Ha kell, vidd a germánt is, vagy Dylant, ne kockáztassatok, nem kell a felesleges hősködés. Hatékonyság, semmi más nem számít. Okosan, profin, szervezetten. Szerencse, hogy Dana megoldotta egy pillanat alatt a dolgot, azaz szinte tálcán adta át azt, amit kell. Jó a nőstény, még ha kölyök, akkor is, a felvételek alapján nem volt kérdés, mi történt, és igen, Ty is részt vett a robbantásban, ahogy BB és Ray is. Aaron meg nincs a városban, ez volt a mázlija. Jesse-re pillantok, a képet áttolom neki, amit az aktából vettem elő, az az övé, felőlem kiragaszthatja a falra is. A Chivasra bólintok, emlékszem rá, bár ennek ellenére sosem kóstoltam még. Ott és akkor hülyeségből közöltem, hogy ha valaha is találkozunk még, velük fogok koccintani ezzel az itallal... erre tessék. Rose... nos igen, van sejtésem erről a furcsa féltésről, amiről tudom, sokkal több van mögötte, de nem hozom szóba, ezt megfogadtam. -Nos?
- Szóval, egy hónapja itt cseszed a rezet és nem is szóltál? – Nézek rá, de ez nem komoly, nem sértődtem be ezen. Nem ez a típus vagyok, de jó ezzel húzni az agyát. Rágyújtanék egy cigire, de idebent nem dohányzom, tiszteletben tartom, hogy Rose nem cigizik, és nem akarom, ha a bent lévő cuccok átvennék ennek a szagát, így mindig csak odakint dohányzom. Szóval, most várnom kell, még végzünk. Bár ahogy a téma változik, és előkerül a kép, bennem is fel elevenedik, hogy én találtam meg Ty vérét, és egy másik szagot, ami mostanság olyan nekem mint bikának a vörös posztó, így sejtem ki lesz rajta a képen. Elveszem a képet és megnézem magamnak annak a barnahajú szukának a fotóját, aki pár hónapja letépte a fülemet, és kicsipkézte a képemet, én a lábát törtem el, és ha nem jönnek a rendőrök akkor le is tépem, már csak némi szövet tartotta a helyén a lábszárát. Azóta akarom elkapni, és végérvényesen végezni vele, van mit elrendeznem ezzel a kis szukával, szóval örömmel veszem, hogy én kaptam a megbízást a likvidálására. - Van neve is a szukának? A szagát, a hangját ismerem volt dolgunk egymással, ahogy nézem a lába helyre jött, pedig majdnem letéptem neki, csak az átkozott rendőrök megjelentek a színen. – Le kellett lépnem, teljes vérfarkas alakban voltam, ráadásul a fegyverem és a mobilom is össze kellett szednem, és azokkal iszkolni el a területről, mielőtt telepumpálnak ólommal és bekerülünk az újságokba is. Így nem tudtam bevégezni azt amit elkezdtünk, ennek köszönhetően felgyógyulhatott a nyomorult kis szuka, de nem sokáig, amint elhangzik a hivatalos parancs, onnantól ráállok, és addig nem hagyom még nem végeztem vele. - Vedd úgy, hogy halott. – Dobom a képet az asztalra, miközben hanyatt dőlök a fotelben és beleiszom az üvegbe, amit magamnak nyitottam, rossz szokás, de még mindig nem fogadom el, azt, amit előre kinyitottak nekem. Paranoia vagy sem. - Dylan? Majd meggondolom. – Caleb mostanában nem igazán ér rá, hetek óta nem is tudtam vele beszélni, de ehhez a szukához nem fog kelleni erősítés, magam is le tudom szedni, és most nem leszek rest, golyót ereszteni belé. Akkor én is vérfarkas alakba váltottam és puszta kézzel estünk egymásnak, vagyis agyarral és karommal, de most nem fogok ilyenekkel tökölni, semmi esetre sem.
-Valami ilyesmi, Jesse. Rose-val is csak azért tudtam összefutni, mert eltévedt, és nálam kötött ki. Mivel azonnal belevágtam a melóba, a bemutatáson pedig nem láttam a srácot, nem nagyon volt időm ismerkedni, illetve felkeresni mindenkit, sajnálom. Most viszont itt vagyok, mert látni akartam a srác képét. Miért Jesse-nek hozom a melót? Nyomós okom van rá, de ezt nem fejtem ki, legyen elég annyi, hogy végrehajtó, és ideje belecsapni a lecsóba. Figyelem, ahogy a képet nézi, látom, hogy felismeri a nőstényt. Várom a kérdését, és amikor felteszi, elvigyorodok. -De van ám. Övé a Síparadicsom, Tazanna Reeves. Ami késik, nem múlik, hát hajrá. Rendőrök... ha lehet, ne nyílt terepen végezd a melót, nem kellenek civilek és az őrzők a nyakunkba. Okosan. Parancsba adom... tulajdonképpen igen, bár ez inkább kérésnek hangzott a részemről, ebben a csapatban az is bőven elég, mindenki tudja a dolgát. Bólintok, erről van szó. A nyitott üveget magam elé veszem, azt húzom meg, és a képre pillantok. Ty halott... a merénylő nem ússza meg, ahogy az sem, aki Rayt elhurcolta, de ő keményebb dió. A fatelepen nem volt kamera. így nem tudjuk, ki a tag, de ki fog derülni. Az üzenet ismeretlen számról érkezett a srácnak, így azt a nyomot cseszhetjük, hiszen a kártya már rég nem él. A telep felé pedig túl sokan jártak... így egyelőre nem tudjuk, ki volt a támadó. Három támadás, egy halott, egy megvan, egy meg rejtély. Nem olyan rossz arány, de nem is elegendő. -Félreértettél, Jesse. Nem meggondolod, nem egyedül mész. Megismétlem, nem kell a felesleges hősködés, tudjuk, hogy kemény gyerek vagy, de most nem az a cél, hogy sérülj. Kapd el, hozd el a fejét, de legyen biztosításod. Amikor mentek, ezt vedd fel. Egy könnyen rejthető cuccot dobok elé, amit ha magára aggat, és teszem azt átváltozik sem fogja elhagyni, de ha gebasz van, tudni fogjuk merre van. Tudom, hogy elintézi a nőstényt, azt is, hogy egyedül akarja megmutatni, mennyire jó, de nem árt, ha megtanul csapatban is dolgozni kicsit.
- Szóval, nálad kötött ki? – Kérdezek vissza, és átgondolom, ez milyen lehetőségeket is jelenthet, vagy hozzá ment be véletlen vagy valami mást, kíváncsivá tett és egy csepp féltékenység is felütötte bennem a fejét. Rose az én nőstényem, és lehet volt most egy kis gondunk egymással, de ettől még akkor is az enyém, hozzám tartozik és a többi, ami ilyenkor jön. Persze, szóba állhat más hímekkel, barátkozhat velük, Felderítőnek ez a dolga, de nem veszem jó néven, ha egy hím képtelen felfogni, hogy a nő foglalt. Bár Dantet nem olyannak ismertem, meg mint aki rámászna az én páromra, így nem is kezdek el pattogni, és a magam birtoklási ösztönét is lecsillapítom, inkább csak leteszem a seggem és belekortyolok a sörbe, amit hozott, jól esik. Ahogy korábban a szagát, úgy most az arcát is felismerem annak a szukának és Dante biztos lehet abban, hogy záros határidőn belül levadászom azt a nyomorultat. Amúgy is van vele elszámolni valóm. - Síparadicsom. Tazanna Reeves. – Ismétlem meg, és elraktározom az információ. Aztán belenézek Dante szemeibe, kifejezéstelen, hideg tekintettel. – Még mindig benne vagyok a szakmában. – Csak ennyi a válaszom arra, hogy ne nyílt terepen végezzek a szukával. Természetesen nem ott fogom megtenni, mindenképpen civilektől mentes terepen fogom elkapni és likvidálni, a fejét pedig haza fogom hozni magammal, hogy Castor asztalára tehessem, nem, csak mert nekem van vele elszámolnivalóm, hanem mert Ty-t egy falkatársam is megölte. Mostanra pedig lassan kezdek beilleszkedni. A parancs az pedig parancs, Dante Vezető testőr, Castor legfőbb bizalmasai, szóval, ha tőlük jön ilyen utasítás, az majdnem olyan mintha az Alfa adná. - Egyedül dolgozom. – Nézek bele Dante szemeibe. Mindig is egyedül dolgoztam, sosem volt társam, és Tazanna is csak egy újabb bérgyilkos meló lényegében, akkor minek is kellene valakit magammal vinnem? Egy másik farkas csak hátráltatna, ha nem ő lesz a csalim, amivel kihúzom azt a szukát az emberek szeme elől, egy olyan helyre, ahol lazán megölhetem, mindenféle gond nélkül. Csapatban sosem dolgoztam, vagyis ez nem teljesen igaz, ha a szükség úgy hozta, akkor Calebbal tudtam együtt dolgozni, és ha csapatban kell, akkor vele mennék, csak és kizárólag, ismerem és tudom, bevédjük egymás hátát, benne valamennyire megbízom, de Dylan? Nem benne valahogy nem bízom, a farkasom sem csipázza az ő bestiáját, van benne valami, ami miatt nem szívesen vagyok vele egy légtérben. Nem, nem félek tőle, erről szó sincsen, csak valahogy nem szimpatikus. - Most épp parancsba akarod nekem adni, hogy csapatban dolgozzam? – Nézek Dantera, miközben a chivasos poharamat emelem meg, és ha ő is megtette, akkor koccintok vele. Ha valóban, parancsba adja, akkor kénytelen leszek egyezkedni vele.
-Ja, azért került ki egy térkép, hogy azon tagok, akik még a saját territóriumokon belül is képesek rossz irányba menni, megtalálják azt a helyiséget, amit keresnek. Nem mondtam nőstényt, pedig ez főként rájuk jellemző, na de nem degradálom őket, csupán másként működik az agyuk. Jesse arckifejezése mindent elárult, így talán már érti, miféle nálam kikötésre gondolok, bár ha eltévedt, az nekem evidens dolog, de neki? -Hapsikám, te féltékeny vagy. Ezen már röhögök, pedig ha valakire kurvára nincs oka a srácnak, az pont én vagyok. Őrület, ha már falkán belül is azzal van elfoglalva, ki környékezi meg a nőstényét. -Nyomkövetőt, erényövet, egyebeket beszereztél már? Apukám, te ebbe bele fogsz őrülni, ha így folytatod. Nyugi, senki nem pályázik a kedvesedre. Na de vissza a melóhoz, előbb-utóbb még én is befejezem a röhögést, ha Jesse addig nem veti rám magát, mert azt azért én sem várom meg ültő helyemben. Újabb korty a sörből, bólintás az ismétlésre, így van, ez az a nőstény, aki kinyírta Ty-t, és ezt nem hagyjuk megtorlás nélkül. -Oké... akkor lehetőleg a rendőröket is kerüld el, ha már a múltkor mint említetted, pucolni kellett miattuk. Húzom a srácot, tudom én, hogy profi, na de az előbb mondta, hogy a rendőrök akadályozták meg, hogy ízekre szedje a hegyit. Persze a vigyorom most is ott van a pofámon, láthatja, hogy nem gondolom komolyan, de amilyen savanyú ábrázata van, muszáj heccelnem. Ecetet azt nem hoztam, hogy azt is megihassa. -Az lehet, Jesse, most viszont nem emberre mész. 3 társunkat támadták meg, szerinted akkor most van itt az ideje annak, hogy megmutasd, egyedül mire vagy képes? Részben igen, de mindenki tudja, hogy mit tudsz, tehát fedezéknek vidd magaddal Dylant. Biztosra megyek, nem hazárdírozok, akár tetszik, akár nem. Most nem. Eredményt akarok, nem fogadásokat kötni arra, mi lesz a vége, vagy csak remélni azt, hogy a srác simán elintézi amit kell. A viccet félretettem, komolyabb nem is lehetnék már mint most, igen, jól hallotta amit mondtam, de ha kell a kedvéért megismétlem ismét. Felemelem a poharat, koccintok Jesse-vel és bólintok a kérdésére. Ha neki ez kell, legyen, akkor nem kérem. -Ennyire fontos, hogy kérem vagy parancsba adom? Akkor az utóbbi, Jesse. Igen, parancsba adom, hogy csapatban dolgozz, most igen. Ezen felül mehetsz a fejed után, de ésszel, most viszont nem, mert a hatékonyság a legfontosabb, és ha belefutsz az esetleges erősítésébe, nem lesz aki kimentse a segged. Egy szóval sem mondtam, hogy Calebet hagyd ki a buliból, mehettek 3-an is, egymásra figyeljetek. Lehajtom a whiskey-t, csettintek is mellé a nyelvemmel, jó évjárat, nagyon is jó. az elhangzottak mellett viszont van egy meglepetésem is a srácnak, amolyan bónusz. Az aktát elé tolom, ha kinyitja, akkor egy képet, nevet, pontos időbeosztást és egy borítékot talál ott. Kerítettem neki egy melót, igaz, nem farkas, de fejes a tag, és nem kívánatos személy. -Intézd el, tüntesd el... a szokásos.
- Tévedsz! – Közlöm vele komolyan, hogy egyáltalán nincs igaza, nem vagyok féltékeny, és kész. Amúgy is melyik farkas nem lobban, akinek megvan már a párja, és védi mindentől? Mellesleg nem hoztam szóba a dolgot, és nem is morogtam le őt, szóval nem tudom, mit olvassa a fejemre, a pillanatnyi hangulatomat. Viszont van valami, amiről beszélni akarok vele, így inkább azt hozom szóba, mielőtt még jobban belemegyünk ebbe, hogy féltékeny vagyok vagy sem. - Az Upperbe kellenek nekem biztonságiak, kidobók. A Falkából nem ismerek még mindenkit, de neked, mint Vezető Testőrnek tisztában kell lenned velük, van olyan, aki munkát keres és alkalmas lenne a feladat elvégzésére? Leginkább a mieinkkel tölteném fel a helyeket. Az emberek amúgy sem érnének semmit a hegyiekkel szemben. – Dante az egyik a három VT közül, akik mindent tudnak a falkatagokról, BB-t is kérdezhettem volna, de Dante most itt van helyben és inkább ez a téma, mintsem, hogy azt feszegessük, hogy épp féltékeny lettem egy pillanatra. Amúgy is ez fontosabb, hogy a mieink védjék a helyet és ne külsősöket kelljen keresnem. - Aha… persze, akkor csak nézz végig a nőstényemen, volt rá precedens, hogy valakit 8 napon túli sérülésekkel kellett leszerelnem, mert nem vette a lapot, hogy a nő foglalt. – Morranok még egyet, aztán inkább az italokba kortyolok bele, és élvezem, ahogy a hideg végig csorog a torkomon. - A múltkori eset, eléggé furcsa volt, de ahogy hallottam a beszámolókat, több hasonló eset történt a városban, Roset is ellátta valaki, a saját bevallása szerint, nem emlékszik semmire, csak a vérszomjra. – Aznap este több farkas is megbolondult, jobb szavam nincsen rá, és emiatt is kerültek elő a rendőrök, a civilek épségét igyekeztem óvni, hiszen akkor annak a szukának úgy tűnt mind egy kit támad, csak a vérszomja legyen kielégítve, és ahogy hallottam ez nem egyedi eset volt és én is éreztem, hogy valami nem stimmel, van valami a levegőben. Ha a rendőrök nem érnek oda, akkor a hegy már nem élne, viszont valamelyik ember meglátott vagy hallott valamit és riasztotta a zsarukat. Túl sok volt ott és akkor a civil. - Dante, nem az ideje van itt, csak egyszerűen, nem szokásom csapatban dolgozni. Te is tudod, hogy több mint száz éve magányos farkas vagyok, és a mi fajtánk se nagyon dolgozott csoportban annak idején. – Nézek bele a másik farkas szemeibe, én mindig is egyedül dolgoztam, társam akkor volt, ha kellett a csali, de a csali is hamar félre állt és sosem volt ott mikor kivégeztem a célpontomat. Na jó, egyszer dolgoztam csapatban Jade-el, de azóta sem. - Dylant még nem ismerem… De meglátom, hogy mi vele a helyzet. – Biccentek egyet, Dante a rangsorban felettem van, és ha már parancsban jön a csapatmunka, akkor teljesíteni is kell, de ezt is ki lehet játszani, de előbb tudni akarom, ki lesz az, aki velem jön. Caleb el van foglalva, de mindenképpen felpedzegetem neki a dolgot. Átveszem az aktát és átfutom, megnézem a képet és az adatokat is, aztán Dantéra tekintek. - Rendben. – Csak ennyi rá a válaszom, a tag holnapra már nem fog élni, ezt a melót most nem húzom el, tiszta módszerekkel dolgozom, és jelen pillanatban van itt elég információ, ami alapján megvan a fickó másnap esti programja, és merre lenne tökéletes a munka. Teszek róla, hogy a felkérésnek eleget tegyen a munkám.
-Aha, akkor ügyelj arra, hogy a képed is erről árulkodjon. Vigyorgok, mert a pofázmánya mindent elárult, és be kell vallanom, igencsak mulatságos, hogy rám féltékeny. Pont rám. Hogy melyik részét nem értette az eltévedésnek, az már nem érdekel, csak megfejti előbb-utóbb. -Ray melót keres, ha jól tudom. Emberi erő nem marad az Upperben, ezt már tárgyaltuk Bradékkel, hogy megfelelő védelem legyen, oda belső ember szükséges, ahogyan máshová is. Minden átalakítás alatt van, talán pont nem véletlenül. -Jesse, de nem falkán belül fognak rámozdulni a nőstényedre, de ha mindenkinek egyből a torkának ugrasz, aki végignéz rajta, akkor nem marad élő ember a városban, csak az őrzők a nyakunkban. Tudom, hogy félted, Rose igencsak dögös, de könyörgöm, mindenkit széttépsz, akivel beszél? Ezen ismét vigyorgok, mert láttam én már féltékeny hímet, na de ennyire? Ilyet még nem. Amikor a Kis Vörös említette, hogy csak féltik egymást, illetve Jesse őt, már akkor is gyanakodtam arra, hogy egészen más van a háttérben, mint holmi féltés. A srác viselkedése pedig erősíti a gyanúmat, de rá fogok jönni arra, mi az, amit titkolnak. -Igen, arról hallottam. Voltak akik elborultak, és nem tudják megmagyarázni, hogy miért. Ugyancsak ugratni akartam Jesse-t, mégis halál komolyan veszi azt, amit mondtam. Óriási, tényleg befordult és nem is kicsit. Akkor pedig én nyúlok utána és húzom fel a földről. Elég volt a siránkozásból, ideje tovább menni. És akkor újra belekezd ebbe az én egyedül dolgozom dologba... -Ebből elég, Northfolk. Tudom, hogy kitűnő bérgyilkos vagy, de ez az az eset, amikor nem fogok engedni senkit sem magán akciózni, mert ő a fasza csávó, világos? Ezen felül nem érdekel, mit alkotsz, kire mész, kit kapsz szét, tiéd a pálya. Akár tetszik, akár nem. Mielőtt újra kezdenéd, hogy te egyedül dolgozol, közlöm veled, hogy még én is veletek megyek. Ez itt egy Falka, ami azt jelenti, hogy védve van a segged, főleg ilyenkor. Az újabb akadékoskodásra már felmordulok és nem éppen barátságos stílusban. Ha nem volt érthető az előbb amit mondtam, akkor kifejtem másképp, nem probléma, de ha hazárdírozásba kezd csak azért is alapon, annak meg lesznek a következményei. -Dylan profi, és ha nem ismered, akkor itt az ideje, hogy megtedd. Ugyan nem a fiatal generáció tagja, de ravasz mint a róka, és kioszt néhány pofont, ha szükséges. A germánt is elkapom, minél nagyobb a háttér, annál egyszerűbb a munka, főleg ha ugrani kell. Figyelem, ahogy az aktát átfutja, és amikor nyugtázza, bólintok. Sejtem, hogy azonnal munkához lát, nem adok egy hetet sem a fickónak, és már nem lesz az élők sorában. Hogy miért kerítettem neki munkát? Azt nem fogom felfedni előtte, de nyomós okom volt rá, ki fogom rángatni ebből az állapotból, amibe süllyedt, hogy rájöjjön, a pillanatnyi szünet nem azt jelenti, hogy ő semmit nem ér.
A szavait nem reagálom le amivel éppen a véremet szívja, lehet a képemre volt írva a dolog, de ez összetettebb mint amit bárki gondolna, nem csak az van benne, hogy birtokló típus vagyok, hanem az is, hogy Rose sok mindnet nem tudnia kellene egy korabeli farkasnak. Nem tanítottam meg neki dolgokat, egy időben nem volt arra se módom se időm, menekülnünk kellett és lerázni az üldözőinket. Aztán már nem volt fontos, mivel volt egy jól működő stratégiám, amivel nem volt semmi gond, Rose-t biztonságba helyeztem valahol, ha kisebb városban volt dolgom, akkor egy másik kisvárosban, ha egy metropoliszban, akkor annak a legtávolabbi csücskében ahol biztosan nem kerülhetett az utamba, sem a célpontoméba, és vigyáztam, hogy ne kerüljön bajba. Szóval, nem arról van szó, hogy nem vágnám, mint jelent az, hogy Rose eltévedett és Dantehoz ment, amúgy is, Raven is megölelte Roset és neki sem téptem fel a torkát, csak később egyértelműen jeleztem, a nő hozzám tartozik, és azt hiszem ez az egész esküvő se rossz ötlet. - Akkor majd elcsípem, hogy kell-e neki még meló, ha jól rémlik, akkor a helyi támaszponton dolgozott. – valami ilyesmi rémlik a falkatársammal kapcsolatban, de az lesz a biztos, ha beszélek vele. Azt tudom, hogy Rose nem akarja kirúgni a már meglévő és jól bejáratott munkaerőt, de abban megegyeztünk, hogy a biztonsági személyzetről én magam gondoskodok, és teszek róla, hogy a mieink legyenek ott kidobónak, és vigyázzanak a discora a nyitvatartási időben. - Nyisd ki a szemed Dante, valamit erősen benéztél! – Pillantok felé, semleges arckifejezéssel. – Nem szokásom senki torkának csak úgy neki ugrani. – egészen jól uralom, a fellobbanó érzelmeimet, és még senkinek nem mentem neki azért, mert szóba elegyedett Rose-al, vagy, mert kedves volt vele, vagy akármi. Ravennek sem ugrottam neki, mikor megölelte a páromat. szóval, ezt senki nem vetheti a szememre. - Az a szuka, Tazanna, és Rose is, Tara felkeresett és elmondta, hogy Rose nem normálisan viselkedett, de nem részletezte, csak egy rövid telefonbeszélgetés volt kettőnk között. – Vonom meg a vállamat, aztán inkább iszok, pár kortyot jól esik. Úgy vagyok vele, hogy ha bajom van az az enyém és nem másé, szóval, nem is beszélek erről másnak, épp elég volt a nagy monológom tegnap a páromnak, hogy megértessem vele, mint gondolok, mikor azzal jött, hogy attól tart eldobom magamtól, és az Uppert is inkább eladná. persze, kimozdulni ebből az állapotból nem egyik napról a másikra megy. - Még te is? Jól fogunk kinézni, ha ennyien megyünk egyetlen nőstény után… - Vonom fel a szemöldököm. Egyetlen nőstény után menni egy komplett csapattal? Régen nem voltam falkában és annak előtte se mentünk csapatostól valaki után, nekem ez így kissé bizarr, mintha az a szuka, valami olyan nagy hatalommal bírna, ami miatt nem mehetnék ellene, persze az erősítés, az okozhat gondot, de nem hiszem, hogy négyen kellenénk oda. - Ketten is elegen leszünk, Dylan, már elmúlt 350 is, szégyen lenne, ha Végrehajtó létére nem tudná végezni a dolgát és a fickó nem is tűnik papucsnak. – Jegyzem meg Dantenak, és ha most összeszólalkozunk ezen, hát akkor így a Telihold estéjén verekszünk egyet majd odakint a placcon, hiszen amint Rose haza ér, megyünk is váltani, ki az erdőbe.
-Nem kell neki ugranod, Jesse, elég volt rád nézni, csak félig értetted félre amit mondtam. Oké, hogy félti a nőstényt, de ez már túlzás, még akkor is, ha Rose csinos, és persze, hogy megnézik más hímek is. -Mindenki elborult... ez van, lefutott dolog, valaki megúszta, valaki nem. Az ingerültsége nem csökken, ezt tisztán érzem, azért erős lenne, ha beütött volna nála a klimax, mert a hímeknél is van, bármennyire is furcsán hat. Lassan viszont nem tudok másra gondolni, mint erre. Persze az, hogy Rose mit osztott meg velem, az más lapra tartozik, nem hozom fel, hiszen az kettőnk beszélgetése volt. -Én is. Pont leszarom, hogyan fog festeni, de hidd el, áldani fogod az eget, amikor csak fel kell dobnod a kocsira a hulláját, és ott sem vagy. A germán nagy valószínűséggel más elfoglaltságot kap, benne azért ne bízz ezer %-ban, hogy ott lesz. Ne higgye már, hogy részt akarok venni az akcióban, szó sincs róla, én szó szerint fedezéknek megyek, ha valami balul ütne ki, azon kívül kurvára nem fogok beleszólni abba, amit csinálnak. Olyan mint egy kisgyerek, aki attól fél, valaki más szúrja le az áldozatát... ez vicces. -Dylan egyáltalán nem papucs, hiába lassan 400, de ha ennyire frusztrált vagy, egy szavadba kerül, kimegyünk és meccselhetünk, akkor legalább levezeted végre a feszültségedet. Kezdem unni az örökös zsörtölődést, mint egy vénasszony, mert lassan nem tudom máshoz hasonlítani azt, amit Northfolk művel. Tulajdonképpen röhejes, és röhögni kezdenék rajta, ha nem tudnám, hogy mik viselték meg ennyire a hímet. -Áruld már el végre, mi bajod van? Ha van sapka, az a baj, ha nincs sapka, az a baj. Teljesen mindegy neked, csak legyen mibe belekötnöd. Mi van veled, Jesse? Nem így ismertem meg a srácot, de az, amit az elmúlt hetekben mutatott, konkrétan hangulati mélyrepülés, ez pedig nem normális. -Egyébiránt készülj, mert lesznek gyakorlatok, különböző szituációkat fogunk imitálni, hogy tudjuk, kinek mi a gyengéje, hol kell változtatni. Mindenkire vonatkozik, még a kölykökre is. Nálam is kiderülhet, valami elkerüli a figyelmemet, és nem árt, ha most tisztázom, nem éles helyzetben. Csak úgy egyébiránt szúrom közbe, hogy tudja, mire számíthat. Nem sérülést akarok, csupán azt, hogy tisztán lássam, ki mire bevethető még, ha kell. Nálam mi derülhet ki? Fogalmam sincs, de sosem árt, ha mindig szem előtt tartom, hogy a berögzült mozdulatok, a rutin mellett más is adódhat.
- Nem értettem élre a mondandódat. Tudom, hogy mire gondoltál. Emiatt nem kell aggódnod. – Csak mással van bajom, meg persze, na mind egy, kissé kuszák még a gondolataim, alig egy napja tisztáztam Rose-al, hogy mi is a bajom, és kell még pár nap, hogy összekapjam magamat igazán, de más sokkal jobban vagyok mint akkor, Dantetól amúgy is féltem egy kicsit, ismerem a fickót, és ha nem vigyázunk könnyen kiszagolja, hogy valami nem stimmel. Ami ebben a helyzetben nem kifejezetten jó, lehet, ha nem háborús lenne, a hangulat nem zavarna, hogy Rose le van maradva a korához képest, és nem okozna gondot, ezt rendbe hozni. De most nem nagyon akarom teregetni a szennyest. Egész életemben azt tanultam, hogy az ilyen lapjaid jól rejtsd el és álcázd valami egészen másnak, mert a gyengeség egyenlő a halállal. - Tisztában vagyok vele, hogy más dolga lesz, volt eligazítás a Végrehajtóknak is. – Éppen emiatt fő a fejem, mert Calebbal szívesen dolgozom együtt vele együttműködtem már, és ismerjük egymást, de Dylan nekem új, és nincs idő összecsiszolódni, nem tudom ő milyen, de én nem vagyok kimondott csapatjátékos. A picsába is ezzel az egésszel! - Úgy egy fél percre el tudnál dugulni, cimbora? Felmelegszik a söröd, ha ennyit jártatod a szád! – Nézek rá a a poharam felett, gondolkodni akarok egy kicsit, de éppen most zavar, hogy feszt be nem áll a szája, mint valami lepcses vénasszonynak, elképesztő, ennyire régen nem beszéltünk, hogy elszoktam tőle, vagy csak én vagyok ma kissé nyűgösebb? Át akarom gondolni a helyzetet és a lehetőségeket, de nem az a típus vagyok, aki úgy is tud gondolkozni, ha közben duruzsolnak neki, introvertált vagyok és nem extro. ha végre képes kicsit kussolni, akkor a gondolataimba süppedek bele és pro és kontra listát készítek magamnak, az elmúlt események hatására, végül arra jutok, hogy Dylant felkeresem és meglátom mire jutok vele. Castor szavai jutnak eszembe amit a falkáról mondott és arról, hogy ez más mint amiben én éltem korábban. - Dante, nem frusztrált vagyok, de annyit jár a szád, mint egy lepcses vénasszonynak, csendkúráztasd magad egy cseppet még, jó? Különben is minek hoztál ennyi sört ha csak jár a szád, de nem iszol? – vagyunk olyan jó viszonyban, hogy oda vissza pofázhassunk egymásnak. Közben, elnyúlok a következő üvegért, bontok egyet magamnak és neki is, miközben agyalok egy sort még, és közben iszok, nehogy kiszáradjak. - Szar passzon vagyok túl. – Közlöm vele szűkszavúan. – A legjobbakkal is megesik. – Nézek rá, az üveg szája felett és utána bele is kortyolok abba, melegen én már meg nem iszom ezt a löttyöt, amúgy sem rajongok a sörökért, én inkább az égetett és tömény szeszeket szeretem. - gyakorlatok? Mire gondolsz, és kiknek? Az egész falkának kompletten? – Kérdezek rá, mert akkor gondban leszünk, Rose nem kifejezetten jó pár dologban, sőt valamit nem is tud. A pókerarcom már fenn van és nem mutatok semmit, ahogy a pajzsom, is csak annyira van nyitva, hogy a két farkas lássa egymást, az enyém a földön fekszik, és épp a mancsát nyalogatja.
-Ez már a te dolgod. Nem fogom ismételni magam, még az ő két szép szeméért sem, de nem aggódom, mert minek tenném? Annak viszont igencsak örülnék, ha Jesse fogna egy kiskanalat, és összelapátolná magát a földről, mert itt az ideje. -Szuper. Remélem, ez így is marad. Ha már az eligazításra eltalál, akkot az azt jelentheti, kezdi összeszedni magát, és nem süpped depresszióba azért, mert a nősténye most sikeres. Haladás, és azt kell mondjam, ennek még örülök is, már csak Rose érdekében is, mert amilyen elkeseredett volt... hát kár lett volna értük. Akciót szervezek és akkor beszól? Mi van? Na álljon meg a menet, kisiklott a srác egy kicsit, csak még nem jött rá. -Tessék? Bestiám felpattan, és vicsorogva mordul fel, a tekintetemen látszik, hogy most állj, és ne tovább. Kedvelem a srácot, de kezdi elvetni a sulykot, és nem is kicsit. Sok dolgot megértek, azt is ha gondja van, de nálam is van egy határ, de ahelyett, hogy lecsillapodna, még megspékeli az előző beszólást egy újabbal. Ez az a pont, amit már nem nézek el neki. Elég öreg ahhoz, hogy tudja kontrollálni magát. -Vegyél vissza a lendületből, Northfolk, és kapj a fejedhez, amíg teheted. Lehet, barát vagy, de ezt a stílust tőled sem tűröm el öregem. Többször nem fogom elmondani. Szavaimmal együtt felé hajolok egy hirtelen mozdulattal, de meg is állok benne, egyelőre. Nem bunyózni jöttem, de ha felbassza az agyamat, hát nem fogom kímélni sem magamat, sem őt. Farkasom hátra húzódik, ami biztos jele annak, hogy még egy ilyen megjegyzés, és itt semmi nem marad épségben. Van türelmem és önuralmam is egy csepp, ám jelenleg Jesse pengeélen táncol, amiről vagy visszalép, vagy neki fogok ugrani. -Ezt eltitkolni sem tudnád. Rossz passz, ami tart egy ideje, és pont ez hiányzik nekem, hogy az egyik emberem átmenjen állatba falkán belül is, mert neki éppen szar a hangulata. Hapsikám, az már nem az én gondom, vagy megoldod, vagy segítséget kérsz, ha félre tudod tenni a fene nagy büszkeségedet. Ha nem teszed, akkor meg disztingválj, mert a végén az egész falka a nyakadban fog kikötni. Nem kéne. Tudom, hogy a gyakorlat meglepi, ezt nem várta, ahogyan sokan nem, de muszáj, mert ha nem tudjuk kivédeni ezeket, akkor nagyobb felületet adhatunk a támadásra. -Pontosan. Felmérjük, ki miben gyenge, mit kell erősíteni, vagy mire kell odafigyelni. Amit akartam, azt elmondtam, a többit beszéljétek meg, de Castor mondja ki a végső szót. Lehajtom a sört és felállok. Az ingerültségem ugyan csökkent, de inkább még most távozom, mielőtt elszakad a cérna és tényleg nekiugrok. -Ha magadhoz tértél, és képes vagy normális stílusban kommunikálni, akkor majd jelezd. Jó éjt! Nem várom meg, hogy kikísérjen, kitalálok magam is, és pont leszarom, ha most hátba lő, vagy mellém, bevágom magam mögött az ajtót.
Kezdőlap
//
