Szavaira csak elmosolyodom. Biztos vagyok abban, hogy nem szeretne sokkolni, de néha nem mi döntünk erről. Sokszor megesik az, hogy azt hisszük, hogy ismerjük a másikat, de valójában nem. Pont akkor fordít nekünk hátat, amikor leginkább lenne szükségünk valakire, egy segítő kézre, vagy csak egyszerűen arra, hogy tudjuk, hogy nem egyedül állunk szemben a hurrikánnal. - Tudom, hogy sose bántanál, sose tennél olyat velem, amit én ne akarnék. Azt is tudom, hogy a bántás és bántás között is különbség van. De azt se fogom mondani, hogy értek mindent, mert nem, de idővel talán érteni és érezni fogom mind azt, amit szeretnél velem megosztani… - a hangom egyre halkabban csendült és türelmesen vártam, miközben belül kicsit felütötte a fejét a félelem és a kíváncsiság is… Nem tudtam, hogy mi vár rám, hogy mi fog történni vagy éppen mit szeretne mutatni, de igyekeztem az apró félelmet is eltűntetni, kizárni elmémből és inkább arra összpontosítani, hogy bízhatok benne, hogy nem kell félnem tőle, mert nem szeretne bántani. Mondta is, de sokkal inkább éreztem, hogy ez így van. A legtöbb ember könnyű szerrel tud hazudni, de róla nem feltételeztem ezt. Ugyanakkor kíváncsi is voltam arra, hogy vajon mi fog történni és miért kellett lecsuknom a szememet. Emlékképek túl valódiak, tudom, hogy őt láttam gyerekként, ahogyan azt is láttam, hogy miként lett belőle farkas, vagyis azt hiszem az. Nem csak láttam, hanem éreztem is minden apró érzését, szívének dobbanását, szinte már a vágyait is hallottam. Éreztem, hogy egyszerre szeretnék ott lenni és megmenteni attól, amit gyerekként kellett átélnie, ahogyan a dühét is éreztem, illetve azt, ahogyan a lelke végül megbékélt. Békére lelt abban a pillanatban, ahogyan farkassá vált. De nem csak az ő lelkében tomboló vihar kezdett el csillapodni, hanem az enyém is. Az átváltozása, saját magának a megpillantása, olyan volt, mintha minden velem történt volna. Túl eleven, a bőröm alá kúszott minden apró rezdülés és úgy éreztem, hogy hazataláltam. Féltem, nem tagadom, de még is melegség költözött a szívembe, a lelkemet valami megfoghatatlan dolog ölelte körbe. Nem akartam elfutni. Maradni szerettem volna, majd hamarosan minden szertefoszlott, s nem maradt más, mind a hűvös szellő incselkedése, a havas táj csábítgatása, miközben egy szempár fürkészett. - Ohh, vérfarkas? – kapom fel a fejemet és inkább költői kérdésnek szántam, mint sem olyannak, amire választ várok. Tény, hogy filmekben, könyvekben olvasni teljesen másabb ilyen. S lehet, hogy mindig azt mondták minden történetnek van valami alapja, de ez még akkor is szokatlan, ugyanakkor kíváncsibbá is tesz, hiszen miért mutatta meg nekem? Miért avatott be az élete apró rezdüléseibe? Olyan rezdülésekbe, amik meghatározóak voltak? - Szóval, ha akarnál, akkor csak úgy át tudnál változni egyik pillanatról a másikra? – szólaltam meg csodálkozva és kicsit talán kikerekedett szemekkel. Végül egy picit megköszörültem a torkomat. – Akkor te valójában több száz éves vagy? – kérdeztem meg óvatosan és kicsit remegő hanggal, hiszen az újságon látott évszám miatt nem tudok másra gondolni, de ugyanakkor kicsit még hihetetlen számorma ez az egész. - Kivéve, ha szeret olvasni és ábrándozni… - szökik egy apró mosoly arcomra, majd egy pillanatra újra a messzeségbe pillantok. – De tény, hogy ez eléggé fura volt, viszont jó értelemben. – teszem hozzá picit halkabban, majd félszegen és óvatosan pillantok rá újra. Tényleg nem tudom, hogy mit kellene mondanom vagy tennem, hiszen jelenleg annyi minden kavarog a fejemben, a szívemben és kissé megtépázott lelkemben. - Szóval mágia is létezik? Őrzők? – ezek inkább automatikus kérdések voltak, mint amikor az embert sokkolták kicsit. - Nem szeretném, hogy kitöröljenek téged, vagy azt, amit láttam. Én nem akarom elfelejteni. – szólaltam meg kicsit sietve és hadarva. Tényleg nem akartam elfelejteni. Emlékezni szeretnék rá, s nem pedig felejteni. Miért akarna az ember olyan dolgot elfelejteni, ami szívének valami megfoghatatlan okból jó? - Nem tudom, vagyis talán… - kezdek bele újra, amikor biztat arra, hogy fejezzem be a mondatot, de még magam sem tudom, hogy miként kellene. Egy pillanatra még kicsit a lábammal is megkavarom a friss hót. – Amikor megpillantottad, amikor békesség költözött a szívedbe, akkor úgy éreztem, hogy az enyémbe. Hogy valami megfoghatatlan dolog kúszott a bőröm alá és úgy éreztem, hogy végre hazatértem… - suttogok már a végére, mert biztos ez is eléggé furán fog hangzani, ahogyan a legtöbb dolog a mai napon, amit mondtam. De néha a szavak kevesek, nem érnek fel azzal, amit valójában érzünk. Szerettem volna én is megosztani vele azt, hogy mit éreztem akkor és most, de én erre nem voltam képes, így a szavak erejével próbáltam meg átadni neki az érzéseimet, a gondolataimat, ami néha ment, néha nem. Amikor pedig beszélni kezdett, akkor sietve kaptam fel a fejemet és úgy hallgattam őt, mintha a világ legérdekesebb meséjét, óva intéseit hallgatnám, de számomra az is volt. Csendesen figyeltem őt, minden egyes szavára figyeltem, hirtelen még a táj is megszűnt létezni, mert szép lassan még inkább tudatosult bennem az, hogy miért mutatta meg ama képeket, ama érzéseket, s hogy pontosan miért is vagyunk itt. Tudtam, vagyis szép lassan elmémbe kúszott, hogy amiatt vagyunk itt, hogy kölykévé fogadna, ahogyan egykoron vele is tették, de nekem választási lehetőséget ad, azt, ami számára nem adatott meg… Nem lehet gyermekem? Tény, hogy szerettem volna, de régóta lemondtam erről az álmomról, de legfőképpen akkor, amikor férjhez mentem. Az élet sokszor nem úgy alakul, ahogyan eltervezzük, de most még se tudtam úgy gondolni erre a lehetőségre, mintha veszteség lenne… Valami miatt nem. Sokkal inkább csábított, s talán nem is amiatt, amit mondott rólam, hanem amit érezhettem neki köszönhetően, az emlékképeknek köszönhetően… Mindennek van előnye és hátránya, de a hátrányok az én szememben szinte eltörpültek. Amikor pedig elhallgatott, akkor egy rövid ideig én magam sem szólaltam meg. Csak figyeltem őt, illetve néha lesütöttem a szemeimet is, mintha hirtelen nem tudnám, hogy mit kellene mondanom. - Nem szeretnék elmenni. Maradni szeretnék és elfogadni ezt az ajándékot… - suttogtam újra a válaszomat, majd óvatosan pillantottam rá, miközben arcomba hullott hajamat kiszedtem. – Alig ismerlek, ahogyan te is, de ennek ellenére olyan dolgokat érzek a találkozásunk óta, amiket még soha, vagy csak nagyon rég éreztem. Nem tagadom, egy picit talán féle is, de még is úgy érzem, hogy a viharos tenger csillapodott, hogy végre hazataláltam. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy én ide tartozom… - a hangom alig hallhatóan csendül a havas táj elveszett szegletében, de még is komolyan gondolom azt, amit mondtam. Nem akarok elfutni, se felejteni. Egyszerűen csak szeretnék több mindent tudni, s megpróbálni azt, amire vágyik a lelkem, a szívem…
Elképesztett, hogy milyen szinten átadja magát a megérzéseinek, hogy bízik bennük, és ezáltal bennem is. Mérhetetlenül jól esett, és egyre inkább igazolta bennem azt, hogy jó úton járok. Nehéz lenne megfogalmaznom olyanok számára, akik ezt nem érzik, de tudtam, hogy jó irányba haladunk, nem csak én, hanem együtt. Az első találkozásunk óta különben, illetve csupán egy elkapott pillantás volt, ide vezetett minden. A szavaira csak bólintottam, és bíztam abban, hogy valóban lesz lehetőségem minderre, nagyon szeretném, ha így lenne. Az emlékeim felelevenítésének egy része nem esett jól, de most nem rólam, illetőleg a korábbi tragédiáimról volt szó, most Madison van a középpontban, meglátjuk, hogy mennyire lesz erre vevő. Bólintok, vérfarkas, többször elmondani fölösleges volna, jól hallotta elsőre is, ez a napnál is világosabb. Ugyanakkor nem szólok, vagy erőltetem, ez olyasmi, amivel neki kell megbékélnie. - Igen át tudnék, csak a ruháim bánnák. Nem szeretném itt megtenni előtte, de hazavihetném, és ott nem lenne problémás a dolog, bár az biztos, hogy szoknia kellene ama tény, hogy olykor megfordulnak előtte mások meztelenül is, de mindezzel nincsen semmi baj, engem határozottan feszélyezett sokáig, jellemfüggő, lehet, hogy ő könnyebben fogja viselni. - Igen, egész pontosan 312 éves vagyok. Vallom be, nem nézhetek ki sokkal többnek huszonötnél még most sem, hála a genetikának, bár bizonyára nem a kivénhedt szajha anyámnak köszönhetem a rugalmas bőrt, de ezen kár is volna lamentálnom, egy gondolatot sem ér meg. - Igen, létezik, mi is a mágia miatt vagyunk vérfarkasok, viszont mágikus erőnk már nincs, varázsolni nem tudunk. Te is érzékeny vagy egyébként a mágiára, máskülönben nem tudtam volna neked megmutatni az emlékeimet. Ebből következik, hogy akár Őrző is lehetne belőlem. Annak viszont nagyon örülök, hogy nem szeretnéd elfelejteni. Ennek viszont ára van, remélem érti és érzi, hogy komoly dologról van szó, és nem olyan egyszerű az egész, hogy nem szeretné elfelejteni. Én embert nem hagynék soha szabadon élni ezzel a tudattal, az Őrzők olykor a családjuk körében tesznek kivételt, de én a saját gyermekem emlékeit töröltettem, mikor elfordult mindkét lehetőségtől. - Tudod, Madison, egyre inkább úgy érzem, hogy erre a sorsra rendeltettél. Nekem is sokszor voltak ilyen megfoghatatlan érzéseim, s még most is vannak, de annak már más oka van. A vérfarkasok világában akadnak vérvonalak, szám szerint 13, legalábbis ezek azok, amik valóban az őseinktől erednek. Én Biishaiyowaq leszármazottja vagyok, ő a Megoldó, és telepatikus képességekkel vagyunk megáldva. Ezért vagyok képes teljes egészében átadni az emlékeimet valakinek, különben csak színtelen-szagtalan képek lennének. Valamint könnyebben is kommunikálunk mentálisan. Igen, olyat is tudunk. Toldottam meg a mondandómat, mert úgy sejtettem, ez is felmerülne benne kérdésként, s akkor legalább valamennyire legyen képben ezt illetően is. Van, aki szereti, mások kevésbé, szerintem kifejezetten hasznos. Végül egészen belelendültem, jó pár információval megdobva még létünk árny, és naposabbik oldaláról is, összességében szerintem fantasztikus dolog a vérfarkaslét, főleg, ha valaki kinőtte a kölyökcipőt, mert önmagunkat nem uralni semmilyen szinten az azért elég lélekölő volt eleinte. Bizonyára ő sem fogja könnyen venni, legalábbis a jelleméből ezt a következtetést tudnám levonni. Közben figyeltem, mire miként reagált, és úgy tűnt, semmi sem viseli meg igazán, ami egész jó kezdetnek tűnt, nincsen kiakadva, szóval talán van értelme reménykednem, hogy nem kell az Őrzőkhöz rángatnom emléktörlésre, hanem egészen más élete lehet. Ugyanakkor éreztem is benne a vágyakozást, hogy egy része szeretné, a kérdés csupán az, hogy ez a vágy, avagy a félelem lesz erősebb benne, kíváncsi vagyok rá nagyon, bízom benne, hogy az előbbi, de kivárom a végét, próbálok nem belelátni semmit, amit talán csak az én elképzeléseim láttatnak velem. Mély sóhajjal fogadtam, amikor kimondta a súlyos, sorsokat megpecsételő szavakat, az már csak rajta fog múlni, hogy ez a pecsét a jövőben megfeketedik, vagy egyre fehérebben fog ragyogni. Kissé félszegen, mosolyogva érintettem meg szép vonású, sminktől takart arcát, a valóság biztosan sokkal szebb és értékesebb, de mint mindenre, erre is meglehet a maga oka. - A félelem természetes, nem szabad elfelejtenünk, milyen érzés, előrevihet minket az is, akár úgy, hogy legyőzzük, akár úgy, hogy szívünk teljességével megéljük. Viszont, vigyázni fogok rád, ezt megígérhetem. Sosem volt még kölyköm, Madison, sosem éreztem úgy, hogy bárki méltó lehetne rá. Ez egészen új lesz nekem is, de bízom benne, hogy együtt megbirkózunk vele. Mosolyogva húztam bele az ölelésembe, mert úgy hittem, immár megtehetem, nem fogja különösképpen kényelmetlenül érni. Azt érzi, amit én is, ennél nagyobb bizonyíték nem kell arra, hogy a szellemek szánt szándékkal vezéreltek minket egymás útjába. - Vár még ránk egy kis séta, előtte szeretnélek biztonságban tudni, rendben? Csak így az erdő közepén nem érezném megfelelőnek, akármikor járhat erre magányos farkas. Megmutatom az otthonomat előtte… És Madison, van még valami. Falkában élek, ami azt jelenti, hogy lesz egy rakás új ismerősöd, akik megvédenek, ha kell, illetve akiktől tanulhatsz majd, és szükséges is lesz, mert szörnyen tapasztalatlan leszel eleinte. Attól viszont nem kell félned, hogy bármikor magadra maradnál. S ha rábólintott, már indulhattunk is felfelé a hegyre, egyenest a lakba, mert esély sem volt arra, hogy máshol harapjam meg, tényleg jól akartam csinálni.
A szavaira kár lenne tagadni, hogy pár pillanat erejéig csak pislogni tudok. Mert nem gondoltam volna, hogy tényleg csak úgy áttud változni, majd végül bólintottam. Elfuthattam volna, hagyhattam volna kenyérmorzsa helyet a hóban nyomokat, de nem akartam. Úgy éreztem, hogy idetartozom, hogy végre hazatértem és talán emiatt akarta azt az élet, hogy visszatérjek ebbe a városba. Néha a múltunkat el kell engedni, hogy a jövőbe léphessünk, egy jobb útra tévedhessünk. - Wooow, de még is olyan fiatalnak nézel ki. – csúszik ki az ajkaimon az, ami hirtelen eszembe jut. Nem mondtam volna meg azt, hogy több száz éves, hiszen úgy néz ki, mint a bimbózás hajnalán a rózsa. Gyönyörűen és fiatalosan. Bár gondolom a farkas élethez lehet köze annak, hogy még mindig ennyire fiatal. Bár ebben csöppet se vagyok biztos, ez csak egy fura és talán ostoba következtetés is a részemről, így lehet, hogy jobb lett volna, ha inkább csöndben is maradok. - S ők azért vannak, hogy fenntartsák az egyensúlyt? – kérdeztem kíváncsian, majd amikor azt mondta, hogy én is mágiaérzékeny vagyok, akkor csodálkozva pillantottam. – Tényleg? Nem is tudtam, mármint Ev-nek néha voltak fura meséi farkasokról, de gyerekként azt hittem, hogy ez mind csak kitaláció.De mindig csak akkor mesélt farkasokról, amikor sose hallhatta más és amikor valami miatt túl riadt voltam. A meséi mindig túl szépek voltak, s mindig képesek voltak megnyugtatni. – szólaltam meg egy kisebb habozás után, hiszen azokat a meséket soha nem fogom elfelejteni, illetve Ev már régóta halott. Nem is egyszer jártam kint a sírjánál, mert ő jóval az esküvőm előtt halt meg. De egészen eddig mindig is azt hittem, hogy csak élénk fantáziája volt, de talán ő többet tudott, mint szabad lett volna neki… Ezt már soha nem tudom meg. Főleg, hogy igazából még pontosan azt se tudom, hogy ez a farkaslét mivel jár. Elfelejteni meg tényleg nem szerettem volna, nem akartam újra érezni azt a nagy ürességet, ami minden egyes perccel kisebb lett. Mintha tényleg a lelkem és a szívem is végre otthonra lelt volna. - Szóval, ha gondolsz egyet, akkor megtudod osztani az emlékeidet, úgy, mintha ő lenne a résztvevője? Mármint a másik fél? – kérdezem kíváncsian és közben próbálom elraktározni a dolgokat, amiket mond. Nem szeretnék állandóan visszakérdezni, de ez azért nem olyan, mint amikor egy könyvet olvasol, hanem ez a valóság és találkozni ezekkel a dolgokkal nem olyan egyszerű. – Mármint úgy, hogy csak gondolsz valamire és a másik fejében is felüti az a dolog a fejét? – tettem fel megint egy kicsit talán ostobának tűnő kérdést, de tényleg érdekelt, hogy pontosan miként is mehet az a kommunikáció. Hamarosan pedig több és több információt kaptam. Nem mondom azt, hogy nem lepettek meg a hallottak, s esetleg kicsit nem ijesztettek meg. De az ember olyannak lett teremtve, hogy az ismeretlentől mindig is tart kicsit. S ez most se volt másképpen. De ennek ellenére is pontosan tudtam azt, hogy nem szeretnék elmenni, nem szeretnék elmenni innét. Sokkal inkább többet és többet szeretnék tudni. Ezért is figyeltem úgy minden szavára, mint egy kisgyermek tenné édesanyja szavaival. S reménykedtem abban, hogy tényleg nem sikerül semmi rosszat se mondanom, mert újra visszalépni az ürességbe és a sötétségbe… Nem, szeretnék mellette maradni és ezeket a fura, de jól eső érzéseket érezni, amit az ember talán a családja társaságában érezhet. A szívem is idehúzott, nem pedig vissza a régi életembe. Hamarosan pedig nem csak a tetteim lehettek árulkodóak, hanem a szavaim is. Eldöntöttem, hogy mit szeretnék. Szeretnék mellette maradni és esélyt adni egy új életnek, egy jobbnak, amivel ő ajándékozhat meg engem. Hallom a sóhaját, mire óvatosan pillantok rá, mint egy félénk, de ugyanakkor bátor kismadár. Amikor pedig megérzem az érintését, akkor egy halovány mosoly jelenik meg arcomon. Tudtam jól, hogy sok smink fedi arcomat, de az is segített a régi életemben a rejtőzködés és a héj alá mászásban, de talán idővel ez is változni fog. Talán majd idővel sikerül önmagamra lelni melletti, vagy legalábbis visszatalálni teljesen ahhoz, aki egykoron voltam és aki a héj és a máz alatt vagyok. - Igyekszem majd nem csalódást okozni. – s ezt komolyan is gondoltam, illetve a szavainak köszönhetően melegség költözött a szavaimba, majd egy apró puszit nyomtam az arcára. – Köszönöm. – hogy mit köszöntem? Eléggé sok mindent. Minden olyan érzést, ami az elmúlt percekben kerített hatalmába, azt, hogy esélyt add nekem, ugyanakkor bizalmat szavaz és megajándékoz. – Kölyöknek lenni nehéz? – kérdeztem végül óvatosan, mert tényleg nem tudtam, hogy mire számíthatok és nagyon is érdekelt a dolog. Meg igyekeztem figyelni a szóhasználatára is ilyen téren és az alapján visszakérdezni, mert nem szerettem volna butaságot mondani. - Ohh, egy egész falka van itt? – csodálkoztam el, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy az mennyit is jelenthet, de biztos voltam abban, hogy nem keveset. Végül bólintottam és lassan elindultam mellette. – Tudom, hogy sose leszek egyedül, mert te itt vagy, s ők kedvelni fognak? – fogalmam nem volt arról, hogy mennyire örülhetnek egy új jövevénynek és nem szerettem volna bajt hozni, viszont Lilianne szavai még mindig ott csengtek a fülemben. – Ugye, majd nem engeded, hogy ostobaságot csináljak, amíg túl tapasztalatlan leszek? – kérdeztem meg félénken, mert nem szerettem volna senkinek se ártani, s tényleg bíztam benne, de még is úgy éreztem, hogy nem csak éreznem kell erre a választ, hanem hallanom is. - S akkor mostantól mindig ott fogok lakni? Veled, vagy velük? – faggattam tovább, ha pedig esetleg azt láttam, hogy inkább hallgatnom kellene, akkor inkább lakatott tettem a számra és próbáltam magamban tartani a kíváncsiságomat, miközben a hó egyre inkább ropogott a lábunk alatt és egyre közelebb értünk oda, ahova menni szeretet volna. Nem vágytam arra, hogy hazamenjek. Egy embertől búcsúztam volna el, de majd felhívom idővel, vagy majd írok neki, hogy jól vagyok és ne aggódjon…
- Ez is egy áldásos mellékhatása a létünknek, nem öregszünk olyan gyorsan. Bár, épp ezért olykor változtatásokra van szükség, hogy ne szúrják ki, hogy hiába telnek az évek, mi nem öregszünk. Ilyenkor jön a név, munka, lakóhelyváltás, nekem legutóbb jól jött a húsz éves kiruccanásom, szóval most egy ideig nem fogja senki csőrét birizgálni a szerencsés génszerkezetem. Mondjuk, amennyi farkas és őrző van ebben a városban, lassan alig marad valaki, aki ezen meglepődhetne. - Valami olyasmi, ha túlkapásaink vannak, sokkal több a dolguk, bár nem kifejezetten rajonganak érte, ha utánunk kell takarítani. Nem csodálom... Egyelőre arról sem beszélek neki, hogy úgy egyébként most nekik is bőven főhet a fejük a jelenlegi helyzet miatt, ez olyasmi, amiről nem kell tudnia, igazság szerint örülnék, ha én sem tudnám, mert nem hiányzott az életemből ez a sok agyalást kívánó, tenni akarásért kiáltó tényáradat. - Ki az az Ev? Egyébként, nem csak szép mesék vannak rólunk, ezzel nem áltatnálak, a fajtánk képes esztelen gyilkolásra is, de a legtöbben szerencsére nem így vannak vele. Nem fogom hiú ábrándokba ringatni, hogy ez valami csoda, és csak jót kaphat tőle. Nem, lesznek olyan pillanatok, amikor zokogva rogy majd maga alá, és a jó isten sem fogja tudni elmagyarázni, hogy az életünkben ez sajnos normális. Nem újdonság, ha valaki embert öl, netán fajtársat, ezzel jár. Én is megtettem, noha szerencsére nem kölyökként, hanem már érettebben, és mindig egy szerettemet, vagy magamat védtem. Ettől még nincsenek illúzióim, gyilkos vagyok, mint szinten minden farkas, nem mondom, hogy nincsenek kivételek, de bizonyosan ritkák, mint a fehér holló. - Pontosan. Bólintottam rá a dologra, tudom, sok az infó, de az ilyesmit már most sem árt tudnia, tekintettel arra, hogy ez szerves része lesz az életünknek nagyon hamar, mert a képességéről tudnia kell majd mindent. Nem mondom, hogy hamar el fogja sajátítani, de ez olyasmi, aminek már a kezdetekkor jele van, lévén erőteljesen a mentális képességekre épít. Azt egyáltalán nem bánom, hogy kérdez, épp ez a jó, legalább célirányos a dolog, és nem maradnak lyukak a rendszerben. - Nem. Akármit nem tudok átadni, csak olyat, amit én megéltem. De avatatlan szem hiheti azt, hogy képzelődik, vagy vele történik, vagy fog, meg lehet zavarni vele olyanokat, akik nincsenek tisztába a létezésünkkel, de ilyesmire nagyon ritkán van szükség. Egyébként, farkasként mindent megtudunk kép formájában osztani egymással, de csak a mi vérvonalunk képes arra, hogy ezt élővé tegye, mint ahogy te is láttad az enyémeket. Ez sokszor fontos, ha olyan esemény történik, amiről a lehető legalaposabban be kell számolni. Sokszor esett már meg szerintem majd mindünkkel, hogy valakinek meg kellett mutatnia valamit, mert elmondani talán nem is tudta volna, olyan borzalmas. - Nekem nehéz csalódást okozni, Madison. Olyan típus vagyok, akibe többször bele kell rúgni, hogy feladja egy kapcsolatát, vagy törekvéseit valakivel kapcsolatban. A puszi megmelengette a szívemet, jól esett, és boldog mosoly simult vonásaimra. A köszönetére sem tudtam másként reagálni, bár szívesen mondtam volna, hogy ne tegye, talán meg fogja bánni idővel, de bíztam benne, hogy nem véletlen ez az erős vonzás közöttünk. A kérdésére azonban ismét csak sóhajtottam egyet. - Nem fogok hazudni neked, Madison, igen, kölyöknek lenni nehéz. Megtalálni a közös nevezőt a farkasunkkal sokaknak hosszú, és fáradtságos folyamat. Nekem szerencsém volt, a farkasom és én nagyon hasonlítottunk már a kezdetektől, így csak a hirtelen érzelmi kitöréseket kellett korrigálnom, de nekem nagyon nagy motivációs erő volt, hogy ott a három gyermekem. Én mellettük voltam kölyök, és ha átváltoztam volna egyszer is túlságosan nagy érzelmi töltet miatt a közelükben, annak visszavonhatatlan következményei lettek volna. Nehéz, néha pokoli, és nem csak ezért, szóval folytatom is. - A csúnyábbik része mégis inkább az a fájdalom, amit átváltozásról átváltozásra meg kell majd élned. Elég csak elképzelni, milyen lehet, amikor minden csontod eltörik, hogy újraformálódjon, és farkasként taposhassuk a földet. Nekem már nem fáj, és hamar túl is vagyok rajta, szinte észre sem veszem, de ami nekem alig pár pillanat, neked még hosszú percekbe fog telni, talán negyed órába is, és pokoli módon fogsz szenvedni. Tudom, rossz lehet ezt hallani, de csak azt tudom mondani, hogy idővel kárpótolni fog érte a többi csoda. Maga a természet, a társak közelsége, a család gondolata, sok másik kölyök is van most a falkában, meg fogod találni a társaságodat szerintem. S akkor lesz csak nagy öröm, ha esetleg az ő Darrenje, meg az általam ismert egy és ugyanaz. Reméltem, hogy így van, mert érzéseim szerint nagyon örülne neki Madison. - Igen, pontosan nem tudom, mennyien vagyunk, de sokan. Szerintem sokkal jobb falkába "születni", mint magányosként tengődni. Több a segítség, bár az inger is, de megéri a kockázatot. A kérdésére elmosolyodom, a szavai ismét csak örömet hoznak a lelkembe, az valóban biztos, hogy én mellette leszek, amíg csak módomban áll, ám azt nem tudhatom, mikor rendelnek más sorsot számomra a szellemek, mindenesetre akkor is igyekezni fogok gondoskodni róla. - Ez csak rajtad és rajtuk múlik. Vannak olyanok, akikkel szinte lehetetlenség megtalálni a közös hangot, de sokan nagyon szociálisak, és pár kölyök is van a lakban, akikkel barátkozhatsz. A másik része a falkának a Hotelben él, ott is van pár kölyök, de te itt leszel sokkal gyakrabban, velük ritkábban fogsz találkozni. Nem féltem, egyrészt az én kölyköm lesz, engem meg a falka nagy része becsül azért, amit csinálok, olyan nincs köztük, akivel kifejezetten rosszban lennék. Így hát mondhatni ő is pozitívabban lesz fogadva szerintem, mert ahogy az elmúlt időszakban tapasztaltam, Duncan kölykét viszont semmibe veszik szinte, függetlenül attól, hogy miként is viselkedik, vagy milyen ő maga. Sajnos eleinte mindenképp rányomjuk a bélyegünket a kölykeinkre. - Nem, nem fogom engedni, hogy ostobaságot csinálj. Mosollyal toldottam meg a szavaimat, valóban nem állt szándékomban, de nyilván nem lehetek mellette a nap 24 órájában, de sosem fogom úgy ott hagyni, hogy nem gondoskodtam a lehető legbiztonságosabb körülményekről. - Velem, elég nagy a kuckóm, csinálunk benne egy szobát neked is. Úgyis van egy kihasználatlan helyiség, berendezzük, és kész is van, addig szerintem megbékél a kanapéval, vagy én megyek a kanapéra, ő meg alszik a szobámban, úgyis csak napok kérdése. Kedélyesen válaszolgattam egyébként a kérdéseire, szóval nem érezhette úgy, hogy csendben kellene maradnia. Majd rájön, hogy nálam tényleg borzasztóan nehéz kihúzni a gyufát. Időközben célirányosan haladtunk a lak felé, bár már jócskán benne jártunk az estében, amikor végül felértünk, megálltam vele a fák között, és gondolkodás nélkül elkezdtem ledobálni a ruháimat magamról. - Most átváltozom, Madison, hagyom, hogy kicsit ismerkedj a dologgal, a farkasommal, de utána meg foglak harapni. Igyekszem óvatosan és finoman csinálni, de nyilván bármennyire is próbálkozom, nem kímélhetlek meg a fájdalomtól, de nem is igazán akarlak. Mármint, a fizikaitól, sok minden, és sokszor fog még fájni, ez az életünk része.
//Te még ide írj egyet, és utána zárasd már légyszi, aztán én majd a Lak körül firkálom majd valahová a folytatást. <3333//
A szavaira csak lassan bólintottam, hiszen még is mit kérdezhettem volna? Egyértelmű volt, hogy miért van szükség a változásokra, hiszen az embereknek feltűnne az, ha túl sokáig nem változik senki se, vagy csak túl lassan öregszik. De még is annyira hihetetlen volt ez az egész. Igyekeztem minden információt megjegyezni, hogy később ebből ne legyen baj, hogy nem figyeltem, de azért kár lenne tagadni, hogy néha nem sokkolt a hallott dolog, de ugyanakkor egyre kíváncsibb is lettem. - Ohh, szóval ők vigyáznak arra, hogy ne szaladjunk el velünk a ló? – lehet furán hangzott, de abból amit hallottam róluk nem tudtam másra gondolni és fura módon hirtelen fel se tűnt az, hogy azt mondtam „velünk” és nem pedig azt, hogy „veletek”. Talán úgy tűnhetett, hogy úgy érzem közéjük tartozom, de nem nagyzásból vagy bármi miatt mondtam így, hanem tényleg egyszerűen úgy éreztem, hogy hazatértem. Úgy éreztem itt a helyem, s egy pillanatra se fordult meg a fejemben az, hogy felejteni szeretnék, vagy elfutni. - Dajkám volt, jó pár éve meghalt. – válaszoltam halkan és reménykedtem abban, hogy nem mondtam semmi rosszat se. Én csak egy ártatlan mesének gondoltam mindent. S kicsit tényleg hasonlít az a mese arra, amit most hallottam, de nem teljesen. Viszont bajt senki fejére se szerettem volna hozni, még egy halott fejére se. Mert szerettem őt is, még ha nem is ő lett az a személy, aki legközelebb állt hozzám. Közben kapott információkat pedig igyekszem elraktározni minden utána hallott vagy éppen előtte elmondott dolgot. Tény, hogy sok volt az információ, de eddig sose volt gond a dolgok megjegyzésével, reménykedtem abban, hogy most se lesz, ha mégis… Nos, akkor nem lesz más választásom, mint kérdezni. Még akkor is, ha már elmondta nekem. Nem olyannak tűnt, aki megenne azért, ha esetleg valami nem ragadna meg a kobakomban és emiatt újra rákérdeznék, de eddig minden világos volt. Vagyis még nem állt össze a teljes kép, de igyekeztem egymáshoz illeszteni az információkat és minél jobban értelmezni a látottak fényében. Hallottak alapján egyre inkább nyilvánvalóvá vált az, hogy nem lesz egy olyan egyszerű dolog, de még se ijedtem meg, vagy legalábbis nem annyira, hogy menekülőre fogjam. Minél többet hallottam, annál inkább kíváncsibb lettem. Ugyanakkor reménykedtem abban, hogy nem leszek túl ügyetlen, meg nem lesz velem semmi gond, hanem büszke lesz rám és sose fogja majd megbánni azt, hogy megajándékozott ezzel a dologgal, mondhatni, hogy a kölyke lettem, vagyis ha jól értettem, akkor az leszek. - Ohhh, értem, vagyis azt hiszem. Tudod, kicsit sok az információ, de igyekszem lépést tartani. – mosolyodom el haloványan és kicsit félénken. – Szóval ezért volt minden ennyire élethű, ezért volt olyan, mintha velem történne meg a dolog. – gondolkoztam hangosan, mint valami fura diák, vagy aki tényleg csak emészti a hallottakat. Elsőre tényleg furán hangoztak, de úgy éreztem, hogy nem lesz gond, vagyis reméltem, hogy nekem is menni fog ez a plusz ajándék is, ami ezzel az élettel együtt jár. Bár néha szavakkal is nehezen tudtam kifejezni azt, hogy mit érzek vagy megmutatni azt, hogy ki is vagyok valójába – ő kivétel volt ez alól – így biztos voltam abban is, hogy ez számomra még nehezebb lesz, hiszen ezzel úgymond valakit közel engedek, megmutatom azt, hogy mi történt velem és mit éreztem, de idővel remélhetőleg jobban fel fogok oldódni, s tényleg nem lesz gond. - Én nem akarlak bántani, de a hallottak alapján egyáltalán nem lesz könnyű, s nem akarok csalódást okozni, de úgy érzem, hogy biztosan fogok hibázni. Mármint, időre lesz szükségem azt hiszem, hogy mindent megtudjak jegyezni, amíg menni fog ez a dolog. – a hangom halkan csendült. Biztos voltam abban, hogy ő ezt sejtette már előre, de ugyanakkor úgy éreztem, hogy muszáj hangosan kimondanom. Mintha csak ezzel is még inkább az elhatározásomat szerettem volna magamban még biztosabbá tenni. - Ohh, szóval ha hirtelen valami nagy érzelmi hatás ér, akkor lehet, hogy csak egyszerűen a farkasom előbukkan? – kérdeztem vissza, majd bólintottam egy aprót, hogy értem. Nekem meg ott lesz motivációnak az, hogy nem akarok senkit bántani, illetve neki se akarok csalódást okozni. Igyekezni fogok, hogy a lehető legjobban menjen és minden rendben legyen. – Viszont te, s én is eléggé hasonlítunk, vagyis gondolom. Így esélyes, hogy a farkasommal én is jól ki fogok jönni? – kérdezem kíváncsian. Bár lehet, hogy eléggé nagy butaságot kérdeztem, de a farkasa is hozzátartozik, így a farkasa se lehet sokkal másabb, mint ő, mármint amilyen emberi alakban. Jesszus, ez még mindig fura így végig gondolva, de menni fog, mert szeretném és mert tényleg úgy érzem, hogy végre hazataláltam. Nem tehetek róla, egy kicsit tényleg kirázott a hideg, amikor a csontok törése került előtérbe. De mindennek ára van, s a hallottak alapján, majd idővel egyre jobban fog menni és egyre gyorsabban. – S én tudom majd kontrollálni azt, hogy mikor vagy eleinte ez teljesen káosz lesz és bármikor megtörténhet? S ha nem tudom uralni, akkor valaki vissza tudja őt tartani? – kérdeztem picit talán aggódva, mert lehet, hogy a többiek is farkasok lesznek, de akkor se szeretném azt, ha minden nagyobb dolognál esetleg előmászna. Nem is a fájdalom miatt, hanem amiatt, hogy nehogy valakinek baja essen, vagy esetleg a család többi tagjára bajt hozzak, mert rosszkor rossz helyen változtam át. - Amíg te mellettem vagy, addig nem érthet semmi baj. – mondtam ki hangosan azt, amit éreztem és gondoltam. Tényleg úgy gondoltam, hogy amíg ő a közelemben lesz addig a többiek között se érhet semmi baj. - Értem, hát remélem, hogy velük is megtalálom a közös hangot, s sikerül egy-két barátot majd szereznem… - tényleg szerettem új embereket megismerni és jó érzés volt régen is, amikor valakit a barátomnak nevezhettem. Igaz sok éve volt már az, de az ember mindig örül egy barátnak. S arról fogalmam sem volt, hogy két személy is itt él azok közül, akik fontosak számomra Lil-en kívül. - Köszönöm! – tényleg hálás voltam azért, hogy ezt mondta. Tudtam, hogy nem csak mondja, hanem komolyan gondolta. Ugyanakkor azt se vártam el, hogy minden egyes másodpercben mellettem legyen, mert mindenkinek megvan az élete. De akkor is tudtam, hogy egy emberre, vagyis farkasra biztosan számíthatok, majd bármi is történjen és ez számomra mindennél többet jelentet. - Biztosan szép lehet. – szólaltam meg mosolyogva és boldogan, mert tényleg kíváncsi voltam arra, hogy hol fogok ezentúl élni. De majd egy üzenet pár nap múlva mindenképpen meg kell írnom. Meg akarom írni azt, hogy többé ne keressen a férjem, mert elmentem, illetve nem szeretném azt se, ha a ház lakóinak baja esne eme döntésem miatt. Én szöktem el, így én tehetek róla, nem pedig ők. Közben pedig el is indultunk az újabb végállomás felé. Követtem őt, s közben néha még kérdezgettem, majd a kapott információkat a többi mellé raktam és elraktároztam. Jó érzés volt az, hogy kedvesen és segítőkészen válaszolt mindenre, amit kérdeztem. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy lehető legjobb helyen vagyok és tényleg egy farkasbőrbe bújt angyallal találkoztam. - Rendben. – szólaltam meg kicsit remegő hanggal, majd figyeltem őt, mert magam sem tudtam, hogy mire számítsak, vagy mi fog történni. Amikor pedig átváltozott, akkor egy pillanatra tényleg lefagytam. Lassan ereszkedtem térdre, majd óvatosan nyújtottam felé a kezemet, ha engedte, akkor a bundáján végig simítottam, figyeltem őt úgy, mintha valami csodát látnék. - Gyönyörű vagy… - csúszott ki végül a nagycsodálkozások közepette ajkaim ez, de tényleg az volt.
Öt perc a busz érkezéséig. Bakker, addig megfagyok! Teljesen elfelejtettem, itt Fairbanks-ben milyen hideg van, az a röpke öt délebbre töltött év is bőven elegendő volt, hogy hozzászokjak az enyhébb klímához. Persze ott sem volt melegem, de még mindig kevésbé röpködtek a mínuszok, mint itt. A kapucnit a fejemre húzom, legalább a füleimet védi a széltől, a kiengedett barna tincseimet így is megcibálja kissé. Egy helyben toporgok, jöjjön már a busz, így estefelé már ritkábban járnak, nem is csoda, rajtam kívül senki sem ácsorog a megállóban. Fáradtan sóhajtok, hosszú volt a nap. Rohangáltam a lakás miatt, a munka miatt, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent el kell intézni ennek kapcsán, de hála égnek úgy tűnik, már látom az alagút végét és még csak nem is dudál, úgyhogy elégedett vagyok a mai napi teljesítménnyel. Igazán tartalmas és eredményes napot zárhatok, csak jussak vissza az egyetemre, hogy bezuhanhassak az ágyamba. Bár egy forró zuhany is rettentő jól esne, egek, nem tudom eldönteni, melyikre vágyom jobban... A táskámban kezdek kotorászni, mintha megcsörrent volna a telefonom, de úgy tűnik, csak hallucinálok, merthogy se üzenet, se nem fogadott hívás, úgyhogy ismét csak sóhajtozni tudok. Épp húznám be a cipzárját a tatyómnak, amikor a megálló bódéja mögül előpenderül egy sötét ruhás, kapucni takarta arcú fazon, nem érzek felőle semmiféle olyan kisugárzást, ami azt sugallná, ő is a világunk része, Informátornak meg nem mondanám, hiszen a magunkfajták tuti nem hozzák így a szívbajt a megállóban ácsorgó emberekre. Arról nem is beszélve, hogy hirtelen lép elém-mellém, hogy míg egyik kezével ráfogjon a táskámra, addig a másikkal taszajtson egyet rajtam. Halkan nyekkenve csapódok neki a megálló falának, ő meg már rohan, kezében a táskámmal, amiben minden iratom, a pénzem, telefonom, ráadásul a frissen szerzett, házhoz szükséges papírok is benne vannak! - Ó, hogy az a..! - harapok el egy káromkodást, hiszen illedelmes hölgy nem tesz ilyet, aztán már ugrok is, hogy elkezdjek futni az ismeretlen tolvaj után. - Tolvaj! Valaki állítsa meg! - kiabálok is hozzá, mert a távolban mintha látnék egy alakot, de fene tudja, lehet megint csak képzelődöm. Azért ez egyáltalán nem poénos, remek lesz, ha már a megérkezésem követő első napokban kirabolnak, kitépem az összes hajam. Úgyhogy gyorsabb tempóra kapcsolok, hála égnek azért jó kondinak örvendek, de úgy tűnik a tolvajszarka is, merthogy egyáltalán nem akar csökkenni közöttünk a távolság...
Nincs még egy olyan, mint én. Az egyetlen, aki olyan, mint én, az nem más, mint… meglepő módon, én. Egyedi vagyok és különleges. Soha nem hittem volna, hogy ezt fogom tenni. Soha. Mégis itt vagyok, szinte vágyom arra, hogy visszalépjek és hagyjam az egészet a francba, de ezt most muszáj. Meg kell tennem ezt a lépést, még így hívatlanul is, mert ha nem teszem…akkor igazam lesz. Unalmas az életem? Nem. Csak kell egy kis izgalom, mint amit korábban említettem Alecnek. Mert különben is... itt hagytam valamit, vagyis meg kellene vennem, mert hiányos a gépem tőle. A játék címe... Épp az út szélén zsebre vágott praclikkal haladok előre, mikor sikításra leszek figyelmes, terelődik is arra a figyelmem. Egy csaj pit bull mód üldöz egy piti kis szarkát… Hagyhatnám elszaladni mellettem az amatőr futóbajnokot, de valahogy ma nincs kedvem a jófiút játszani… A pillanat tört része alatt mellette termek és hirtelen kinyúló lábammal pofára ejtetem a ficsúrt. Ő meg némán és szemeit kimeresztve szeli át a puffanásig a távot. A kezembe kerül a táskaszerű szerzeménye is, amit magam mellé lógatok 2 ujjam közzé csippentve azt. Mint valami több éves szennyest. Egy szó, mint száz, nem érdekelnek az emberek. Közömbösek a számomra. Nem azért bántom őket, mert tettek valamit ellenem. Egyszerűen csak én így maradok életben, nekem ez aranyozza be a napomat, nem egy-egy mosoly. Ami mellesleg szörnyen nagy közhely. Az ember nem született semmire sem, hiába próbálják győzködni magukat a reménytelenek. Élnek és meghalnak, azt csinálnak, amit csak akarnak, semmi célja nincs az életüknek. Az ostobaságuk pedig egyértelműen megmutatkozik abban, hogy saját maguk helyett mindig másokkal foglalkoznak. Másért élnek, másért harcolnak és másért is halnak meg. Az ember gyáva és túlzottan is gyengéd. Én ezt lecseréltem, mikor beharaptak. Lecseréltem őket a könyörtelenségre (meg egyéb másra), egyszerűbb, na meg zűrösebb az életem az óta. Fájdalomordítás a tagtól. Valamije nagyot reccsent… - Na ugye, hogy van hangod!? - a kaján, fülig érő vigyor egyrészt semmi jót nem sejtet, másrészt pedig egy olyan fokú mániákus őrületre enged következtetni, ami aligha volna egészséges… főleg itt. Aztán befut végre a kis csibe is… - Mond csak? Az ágyban is így „üvöltesz”? - kérdem unottan és talán nyűgösen, a kis csajnak meg tudomásul kell vennie, hogy ez a találkozás még sokba fog kerülni neki. Csak a miheztartás végett. Viccen kívül, ez még most az udvariasabb énem, nem hinném, hogy a másikat meg akarja ismerni az kissé… agresszívabb és nyersebb, mint a mostani. Sajnos én soha nem voltam tetőtől talpig úriember.
Rohantam, ahogy csak bírtam és úgy tűnik jól láttam, hogy valaki sétál felénk az utcán, merthogy pillanatok alatt zakózik egy akkorát a tolvaj, hogy szinte én is beleszisszennék, ha nem futnék éppen. Már szinte majdnem ott vagyok, amikor a fájdalmas ordítás is felhangzik és remélni merem, hogy nem az önjelölt megmentőmtől érkezett, mert akkor valószínűleg búcsút mondhatok a táskámnak. Odaérve a pároshoz veszem tudomásul, hogy a rossz fiú fetreng a földön és remélem, hogy a talpon álló, aki a táskámat fogja a jó fiúk közé tartozik, mert nem akarok balhét. Előre görnyedve támaszkodok a térdeimre, szaporán szedve a levegőt. - Egek, kiköpöm a tüdőmet… - motyogom magamnak a jelenlegi állapotomról árulkodó szavakat, ahogyan próbálom megnyugtatni kicsit a szervezetem és nagyobb, mélyebb levegőket véve lecsitítani a ziháló légvételeimet. Felegyenesedek, a hős lovag unott kérdését hallva azonban megemelkedik a szemöldököm és egy kósza pillanatra az a gondolat is átsuhan rajtam, hogy lehet az illető mégsem a jófiúk közé tartozik. Főleg azért, mert ekkor az energiáit is megérzem; vérfarkas. Mázli, hogy az Informátori tetoválásom elrejti a mágikus kisugárzásom, így teljesen olyannak tűnök számára, mintha közönséges ember volnék, ezen pedig változtatni sem kívánok. - Igazán hálás vagyok, tényleg és tudom, hogy csúnya dolgot művelt ez az alak, de azért nem kell kinyírni szerencsétlent - még mindig kissé lihegve fordítom tekintetem a hím felé, nincs szükség arra, hogy önjelölt igazságosztó szerepében tetszelegjen. - Ha volna olyan kedves, hogy visszaadja a táskámat, máris hívnám a rendőrséget - mert azért nem fogok csak úgy elsiklani a tény fölött, hogy tolvajlás történt, jobb minél előbb riasztani az illetékeseket. - És köszönöm - szalad halvány mosoly a képemre, mert tényleg hálás vagyok, fogalmam sincsen, mit csináltam volna, ha elszalad a táskámmal. Kezem nyújtom érte, de van egy olyan kósza gondolatom, hogy nem fog megelégedni ez az illető egy egyszerű köszönömmel.
Soha nem fordult meg az a gondolat a fejemben, hogy esetleg vissza kéne magamat fognom. Miért is kéne? Nem vagyok ember, farkas vagyok, csúcsragadozó, én is csak a létfenntartás miatt ölök… na jó, azért ebben (NÉHA) a szórakozás is bizony derekas szerepet vállal, de az ember is öl csak úgy szórakozásból, nemde? Az ember is csak egy állat, méghozzá a legrosszabb. Nem bízom különösebben senkiben sem meg magamon és a kis csapat(om)on kívül. Alecben meginoghatatlan bizalmam van… hisz testvér. Egyikünknek sincs már meg a józan esze. A kis csajra pillantok, amikor rám pillant, a fáradtság tükröződik vissza a tekintetéből. Meg kellene itt és most khm… A gondolat is gyönyörű, de persze nem tehetem meg. Persze, soha ne üss meg nőt, de… egy-kettő kiált azért, hogy megtegyem. - Legközelebb kicsit jobban vigyázz. - vakarom meg az állam egy pillanatra. Majd rá kacsintok egy suta vigyor társaságában. Számomra csak halott és élő ember létezik, szórakozás, ha nagyon le kéne egyszerűsítenem a dolgot, akkor így mondanám... De a dolog amúgy is végtelenül egyszerű. Ha megtámadnak, harcolok, ha megpróbálnak megölni…. én ölöm meg őket. Az egyenlőség és az összes többi magas röptű téma… nem igazán tud érdekelni. Ne öljem meg szerencsétlent? - Ne? Ugyan miért, ne? - én már abban a korszakban születtem mikor mások megölése bevett napi rutin volt. Harcos voltam egész életemben, most is az vagyok, megtudok békélni azzal, hogy megölök valakit, az én lelkiismeretem nem igazán vádol emiatt engem meg…ráadásul azokban a régi szép időkben, egy tolvajra vagy halálbüntetés várt…vagy pedig a karjait vették, amivel lopott. Ha mindkettővel? Repült mind kettő kar… Csak pár pillanatig kalandozok el a lány arcán, szinte megelevenül előttem a látvány, ahogy itt teszem magamévá… - Nem ölöm meg, miért tenném? A sitt nem az én világom… - soha nem fogom megérteni a nőket. Mégis mi baja van ennek a némbernek? Amikor a kezét nyújtja a táskáért, újra végig nézek rajta, felé fordulok és megindulok felé, majd nyújtom is a táskát.… De a másikkal már ragadom is meg a karját, hogy egy rántással a hátát a mellkasomnak húzzam, kezem pedig átkarolja a nyakát, finoman, de mégis férfiasan. - Ugye tudod, hogy este felé egy ilyen bombázónak, nem kellene egyedül lennie? Mert jól helyben hagyhatják... - nyalom meg a szám, miközben lepillantok rá... de csak eleresztem és a táskát is felé repítem lazán és könnyedén.
- Köszi a jó tanácsot - bólintok, bár nem egészen őszinte az a bizonyos köszönöm, hiszen egek, most is vigyáztam, nem tehetek róla, hogy az az őrült felöklelt! Oké, csak fellökött, de akkor is... Nem lesz legközelebb, legalábbis igyekezni fogok. Az meg kár, hogy ember volt, mert simán megcsillantottam volna az igazi tudásom, ha lehetőségem lett volna rá. De hát civileket nem bántunk, ugyebár... Úgy tűnik ezzel csak én vagyok tisztában, mert a hím minden gond nélkül csalogatja elő a szerencsétlen kiáltását. Nem tudom, mit csinált vele, őszintén nem is érdekel, mindössze annyit kérek, hogy azért ne ölje meg. - Gondolom neked hiába beszélnék a lelkiismeretről és a bűntudatról... - billentem oldalra a fejemet egy kicsit, ahogyan az arcát szemlélem. Nyilván nem azt mondom, hogy egy gyilkossal állok szemben, csak egyszerűen egy ilyen visszakérdezés után elég egyértelmű, hogy nem egy szenttel futottam össze. Ráadásul vérfarkas is, ami még egy lapáttal megdobja az aggodalmam. - De gondolom nem szeretnél a sitten rohadni néhány évig, nem igaz? - gondolom nem ez a legfőbb vágya. Még a végén tényleg kiderül, hogy egy gyilkossal sodort össze a sors, akkor aztán hivatkozhatnék arra, hogy láttam, mit művelt, mert minden bizonnyal velem is simán végezne. Miért nem járnak erre ilyenkor többen? A busz is az előbb száguldott el mellettem, szóval nagyszerű, sétálhatok majd haza, mert ki tudja, mikor jön a következő... - Ennek kifejezetten örülök - halovány megkönnyebbülés árad szét bennem, hiszen ezek szerint nincsenek gyilkos vágyai a hímnek. Nyúlnék is a táskémért, hogy egyrészt visszakapjam végre, másrészt pedig elővéve a telefonom hívjam fel a rendőrséget. Csakhogy a hím felé lép és ahelyett, hogy visszaadná, ami az enyém, megargadva a karomat ránt közelebb magához. Hátam a mellkasának feszül, érzem a nyakam körül a karját és egyetlen pillanat elég hozzá, hogy a pánik eluralkodjon rajtam. - Eressz el! - kétségbeesetten szűröm a fogaim között, némi dühvel a szavak mögött, túl kényelmetlen, túl sok a feltörni akaró emlék. Érzem, hogy a szívverésem meglódul, zihálva kezdem venni a levegőt, pont, mint a futás után, csakhogy ezúttal nem a hirtelen való sok mozgás okozza mindezt, hanem a félelem. Mindkét tenyerem a karjára fonódik, szeretném ellökni magamtól, de nem tudom, túl erősen tart. - Csak.. eressz el, kérlek! - szinte már kérlelem a szavait hallva, nagyot nyelve, mert tényleg rettentően félek attól, hogy itt helyben nekem esik, ki tudja, milyen szörnyűségeket lenne képes művelni velem... Fogalmam sincsen, mennyi ideig tart mindez, nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnik, így amikor végre elereszt, egyből hátrálni kezdek tőle. Még mindig kapkodom a levegőt, mintha csak most buktam volna a víz alól a felszínre, tekintetemben pedig a félelem uralkodik, ahogyan a hímre pillantok. Dobja a táskám, mégsem vagyok képes mozgatni a karjaimat, annyira csak arra koncentrálok, hogy messzebb kerüljek tőle. A mellkasomnak ütközik a táska, hiába nyúlok utána, kiesik a karjaim közül, földet ér és természetesen a járdára köpi magából a tartalmának egy részét. - Basszus, ennek is a legjobbkor kell történnie... - mormogom az orrom alatt, eszembe sem jut, hogy a hím is hallhatja a szavaimat. Arra koncentrálok, hogy minél előbb visszadobáljam a cuccokat a táskámba, hogy aztán magamhoz szorítva azt egyenesedjek fel és nézzek a hímre.
A csaj méretei alapján, na meg tiszta lapos és deszka hatást kelt, így elsőre legalábbis... semmi önvédelmi lecke? Vagy valami tempósabb és tartósabb rohanás? A mai világban el kellene egy ilyen edző ezeknek is. Jön a lelkiismeretes dumával, basszus. Angyalkám, minek nézel? Szent Péternek, vagy valami elszart Mikulás jelöltnek? - Még mindig nem sikerült modort találnom... – a több évtized által megviselt hang érzelemtől mentesen cseng belőlem, megszokott (és titokban megkedvelt) bariton. Egy busz épp mellettünk vonul el, látóteremben pont bele is húz, aztán volt is és már itt sincs. Adok neki egy elégé közeli jó tanácsot, aztán mintha bomba robbanna. Benne! A táskát visszaszolgáltatom neki, de az a tartalmával együtt a földre költözik. A kis csaj remegő teste, kapkodó mozdulatai és ziháló, kapkodó levegővétele elárul sok mindent. Egy ilyen farkasnak meg pláne. Amilyen hirtelen röppen fel a törött szárnyú kismadár, olyan hirtelen zuhan vissza a földre, és esik rá törött szárnyára a földbe döngölődve. Ez a kismadár pedig ez a lány. Az előbb még itt osztotta nekem az eszét, most meg azt sem tudja miképp kapkodja a levegőt, mintha elvennék előle. Bár a félelme messzire el érződik, eléggé meglepett, pedig nem tettem benne kárt. Előbb utóbb még megtörténhet. Farkasomat mindez felizgatja és vadászni akar, pofáját nyalja, nyálát csorgatja és ketrecének rácsait "rágja". - Hé! - szólalok meg elé guggolva. - Néz rám törpe! - utasítom, nem harag van szavaim mögött, sokkal inkább más vegyül belé. Valami mélyebb. - Nem akartalak bántani... Eskü'... - teszem fel bal kezemet, hiszen tényleg ez a helyzet, azt hittem lekever egyet vagy valami, erre szétesik nekem a város kellős közepén... bakker. Léteznek ilyenek? - Az imént elhúzott egy busz. A tied volt gondolom. - nyúlok az egyik holmijáért, mely közelebb van felém és neki nyújtom. - Ebben az állapotban, alig ha képes lennél egyedül haza menni. Elkísérlek. - szigorúan, ellentmondást nem tűrve pislantok a szemeibe. Szavaim komolyan csendülnek kettőnk között. A következő járatig van bő 1 óra, ha nem több, addig meg itt fagyoskodna? Kizárt.
- Igen, ezt észrevettem - mormogom az orrom alatt, bár nyilván hallja ő is, de nem érdekel. Egyetértek vele, hogy nem kifejezetten a modoros emberek közé tartozik és még csak nem is én mondtam ki. Ám mindez cseppet sem vigasztal a következő percek eseményeiért, amikor is közelebb ránt magához. Nem vagyok kíváncsi a tanácsára, arra meg még kevésbé van szükségem, hogy fogdosni kezdjen. Oké, nem fogdosott, de azért ez a magához rántás, meg a karja a nyakam körül… Nem, egy cseppet sem tetszik és ha kicsit tovább ment volna, tuti nem hagytam volna annyiban a dolgot, bármennyire is ne akarjam valódi kilétemet felfedni előtte. A táska a földön landol, én meg szedegetni kezdem, azt azért látom, hogy ő is leguggol elém, de a világért sem akarnék a szemébe nézni, még akkor sem, amikor utasít. Ne utasítgasson! Hagyjon békén! - Hahh, persze! - kapom fel hirtelen a fejem, hitetlenkedő, kissé már-már hisztérikus, rövid nevetést hallatva. - Remélem nem sértődsz meg, hogyha az előbb bemutatott akciód után már nem igazán hiszek neked - gúnyosak a szavaim, a kétségbeesés szüli őket. Nem akar bántani… Persze, én meg majd elhiszem azok után, amit az előbb művelt! - Köszi, de pont nem a te segítségedre szorulok - talán kissé indulatosabb vagyok, mint kellene, de még mindig félek, a pánik ott munkálkodik bennem és ha nem tűnök el innen nagyon gyorsan, akkor tuti maga alá teper. Mármint a pánikroham. Meg ez a hím is, fene tudja, mit akar, én viszont csak eltűnnék innen, de minél hamarabb. - Majd hívok egy taxit, szóval nem kell ez a szigorú tekintet. Nem fogok veled menni. Csak menj el és hagyj békén, mindketten jobban járunk úgy - hirtelen kapom ki a kezéből is a felém nyújtott holmit. Nem kell a segítsége, mert jelen pillanatban csak tőle féltem magamat. Felállok, amint végeztem, egyből előhalászva a telefonom a táskámból, hogy valami szám után kotorásszak. Fenébe is, hogy nem tudok taxi számot! Nem érdekel, erről a hímnek nem kell tudnia, merthogy az ő segítsége nem kell, az fix.
Neki áll hisztis picsát játszani. Kérlek, ember! Hol vagyunk, óvodában? Ne csináljátok márt ezt velem. Ez annyira gáz. Itt vagyok a nyakamon egy nőcivel, aki ráadásul totál kikészült egyetlen érintésemtől. Mondjátok csak az ilyet miért kell életben hagyni? Jó persze, nem az én dolgom intézkedni e téren… de akkor is. Nem ítélkezek, de ez a visítozás az én érzékeny füleimnek azért eléggé nem illő. Nem szólok, azzal csak még jobban locsolnám a tűzet, olajjal meg benzinnel. Nem kellene felverni az egész várost… az kellene még. A végén még kísértésbe esek... Biztosra megyek a dolgomban - lehet, akadnak olyanok, akik máshogy oldanák meg ezt a szituációt, de én, ÉN vagyok! Na nem mintha bármin is változtatna a dolog, szavai hamar leperegnek rólam. Csak felállok lassan és figyelem a kapkodó, igyekvő mozdulatait. Minderre csak egy sóhajra futja… majd a tarkómra csúszik mindkét kezem, ujjak egymásba fonódva. Így lesem a kis nő minden egyes szaggatott lélegzet vételét. Talán megnyugszik kicsit, ha az igazat látja szavaimban tettek terén. Kivételesen nem érzek késztetést arra, hogy az leányt fantáziadús történetekkel untassam, vagy hogy különleges természetemnek áldozatává tegyem, esetleg flörtölésével zaklassam, a csontjaimban érzem, hogy ez a csaj nem olyan, mint a többiek.
Nem piszkál, nem szól hozzám többet, feláll és a cuccaimmal sem foglalkozik. Nagyszerű, egy lépéssel közelebb a megnyugváshoz. Lehunyom a szemem és mély levegőt veszek, mielőtt még felállnék. Nem bízom benne továbbra sem és igenis tartok tőle, mert szórakozásból aligha ölelgeti a nőket az utcán. Vagy ha igen, akkor bolond és igencsak furcsa szokásokkal rendelkezik, ez pedig ismét csak olyan dolog, ami aggodalomra ad okot. Felállok és a telefonomban kezdek el keresgélni egy szám után, mivelhogy taxit nem tudok hívni. Ha visszaérek az egyetemre, okvetlenül fel kell jegyeznek a taxi társaság telefonszámát, mert nem szeretnék még egyszer ilyen helyzetbe sodorni. - Oké, mit akarsz? - eresztem le a telefonomat és fordulok felé. - Megkértelek, hogy menj el, mert nincs szükségem a segítségedre, mi nem volt ebből világos? - nem akadok ki, messze áll tőlem, de nagyon durván szeretném, hogy eltűnjön végre innen. Nem bízok benne és habár már egy fokkal jobb, akkor sem nevezném teljesen nyugodtnak magamat. Már nem kapkodom a levegőt és a szívverésem is kezd közelíteni a normálishoz. - Én most elindulok. És kifejezetten boldoggá tennél, ha nem jönnél utánam, oké? - nézek még rá, ám ezúttal már nem ül kétségbeesés a barnák mélyén. Egyszerűen csak tényleg jobb lesz mindkettőnknek, ha nem jön utánam. Az első lépéseket hátrálva teszem meg, végig rajta tartva a szemem, nehogy meglepetést okozzon és amikor már jó néhány lépésnyi távolság feszül kettőnk közé, csak akkor fordítok hátat neki, hogy sietős léptekkel igyekezzek minél messzebb kerülni tőle.
Tudod mit? Menj és ásd el magad! Adok hozzá lapátot is. Gyerekek, takarjátok el a szemeteket! Matty bácsi most megy és elsüllyed az iszapban. Enyhén összehúzott szemeim, méregetős tekintetem hamar felváltotta a felismerés, mire reflexből látatlanban homlokon csaptam magamat. De tényleg! Manapság jobb szeretek nem a képen lenni, ám olykor a szükség törvényt bont. Már nem azt csinálom, amit régen. Nem vagyok színész. De… Most én rendezem ezt a filmet, nem más. Ez a csaj nehéz eset. Nem kemény acél, de nem is puha toll. Inkább valamiféle vékony lepedőhöz hasonlítanám. Van súlya, de mégis lágy…. Emberiség! Őrültség, naivság, és kész röhej! Mindig is egyfajta kikapcsolódásul szolgált az egész helyzet. Kivéve persze azt az egy alkalmat, amikor sikerült itt egy tagba belegabalyodnom. Sosem értettem, hogy miért ítélik el az összes kóbort. Talán túl magabiztos vagyok, de hát Matt Dillon mindig nyer, és sohasem adja fel! Néha nem értem az embereket, hogyan tudnak annyira savanyú képpel járni és kelni. De tényleg. Vannak, akiknek nincsenek problémáik mégsem képesek pozitívan tekinteni a világra. Csak azon rágódni, hogy mi mindenhez nem volt még csak szerencséjük sem. Mikor azt kellene nézniük, hogy mennyi mindenük van, nem pedig azt, hogy mi az, ami nincs. Nem válaszolok, felesleges lenne a szájtépés… A telefonom megrezzen, előveszem a farzsebemből. Mic az, zárva van a bolt, ahová indultam. Remek, mehetek haza. Tudom jól, hogy az élete tele van drámával. Persze lehetnék óvatosabb is egy fokkal, de már nem sok türelmem maradt mindahhoz, hogy lassabb ütemezéssel lássam el a dolgokat. Nincs teljes érzéstelenség, hisz ilyen a mesében, s még a képzeletben sem jöhet elő. Nincs olyan személy, aki teljesen rideg lenne belülről tekintve. Hisz mindannyian produkálunk érzelmeket. Nincs olyan ember, vagy épp farkas, aki elmondhatná önön magáról, hogy ő ugyan semmit sem érez, s ezáltal mennyivel könnyebb az élete. Oh, dehogy létezik olyasvalaki, aki erre képes. Ha bármikor is úgy teszek, mintha érdekelne valami az csak könnyed megjátszás a részemről, hisz engem az égvilágon semmi sem foglalkoztat magamon kívül, illetve a klikkemen kívül... Kegyetlen lennék? Ugyan már, hisz a „testvéreim” is ezt teszik! Őket sem érdekel semmi, és senki, csak a maguk javára csinálnak néha dolgokat. Követem lassú léptekkel, zsebre vágott kezekkel, de meghagyva egy bizonyos távolságot tőle. Mondtam, hogy hazakísérem, nekem pedig ő nem osztogathat sem jó tanácsot, sem mást. Ő nem Alec... Szép is lenne... Úgy néz ki, hogy követem, pedig nem, dolgom van, mondjuk nem vele, de csak ezt a területet ismerem úgy, hogy könnyedén alakot váltsak és haza sasszézzak. Addig meg a formátlan hátsóját figyelem... milyen kiábrándító.
Sírhatnak a férfiak azon, hogy a nőket olyan piszok nehéz kiismerni és soha nem lehet rajtuk kiigazodni. Hajrá, tegyék csak nyugodtan. De elmondom, hogy a férfiakon sem éppen olyan egyszerű dolog kiigazodni. Itt van például ez a hím is. Rám hozza a frászt, úgy méreget, mintha menten nekem akarna esni, ölelget, aztán meg hirtelen átvált valami teljesen másba. Segítene összeszedni a cuccaimat, sőt, haza is akarna kísérni! Mi a fene ez? Egyik pillanatban még azt hiszem, meg akar erőszakolni, a következőben pedig már jófiút játszik. Most vagy skizofrén, vagy maga sincsen tisztában azzal, hogy mit is akar, mert kétlem, hogy tőlem rezelt volna be, hiszen semmi fenyegetőt nem csináltam, vagy mondtam. És még a nőket nehéz kiismerni… - Hahh, persze, ilyenkor bezzeg nem jár a szája… - motyogom magam elé, továbbra sem foglalkozva azzal, hogy meghallja, már amúgy is elfordulóban voltam tőle. Érdekes, hogy az előbb ő akarta megmondani, hogy mi legyen, most meg egy kérdésre sem tud válaszolni. Oké, felőlem aztán legyen, én csak örülök neki. Úgyhogy meg is indulok, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy jönni fog így is utánam, de nem fogok hátrafordulgatni és parázni tőle. Ha bántani akarna, már megtette volna. Ó, egek, az ott egy taxi? Hála Istennek, tényleg az. Nem kis megkönnyebbüléssel kopogok be az ablakán, ez az érzés pedig egyre csak nő, ahogyan azt mondja, elvisz. Micsoda szerencse! Be is pattanok hát a kocsiba, hogy megadva az egyetem címét megpróbáljam örökre elfelejteni a ma este történteket a furcsa hímmel egyetemben.
// Ha nem volna más, akkor köszöntem szépen a játékot! ^^ //
*Pár napi ittlétem alatt még nem jutottam el addig a gondolatig, hogy 21 fokot kellemesnek érezzem. Talán bolondnak tartanak az itt lakók de nem érdekel, harisnyát húztam és egy kis kardigánt is vettem a ruhám fölé, az illúzió meg volt, a nyári ruha úgy szintén, de legalább nem borzongtam meg a számomra hűvös széltől. Big ügynök azt mondta ne keltsek feltűnést, nem hiszem, hogy egy kardigán az lenne. Hónapokat kell itt töltenem, ezért az első dolgom a kezdeti döbbenet után az volt, hogy körbejártam a lakóhelyünket, egyre szélesedő körökben, és mivel nem kaptam autót, mindezt gyalog és a helyi buszjárattal tettem. Nem merészkedtem túlságosan távol az otthonunktól egyedül, a kis bolt és néhány közeli üzlet és a lakás között ingáztam leginkább. Hiába, a gondok női megoldásának szokásáról nem tudtam lemondani és mivel állam bácsi nem fukarkodott, vásároltam. Ez töltötte ki az időmet javarészt amikor nem akartam a lakásban gubbasztani a kivételes humorú „férjemmel”. A szomszédok kedvesek voltak, már megismerkedtem velük, de nem barátkoztunk össze, jó okkal. Az utcákat járva elfoglaltak a gondolataim, melyek folyton egy pont köré fókuszáltak, hiába próbáltam elhessegetni őket, nem ment. A félelem és a gyász mindent elfoglalt a fejemben, utóbbira nem sok időm volt, még az apám temetésére sem mehettem el, nem lehettem ott az utolsó útján, nem találkozhattam a rokonaimmal, nem sírhattam ki magam a vállukon, helyette Big ügynököt tüntettem ki ezzel aminek nem igazán örült. Púp voltam a hátán, egy jókora, idegesítő púp, mentségére legyen mondva elég jól viselte és engem sem készített ki túlságosan. Előfordult, ha túl sokáig maradtam egyedül, hogy többet gondoltam az apámra, de ez természetes, hiszen már nem láthatom soha többé, nem kérdezhetem meg tőle mit miért tett. Miért küldte el nekem az életét közvetetten kioltó bizonyítékokat, miért gondolta azt, hogy majd én mindent elsikálok és életben is maradok. Miért volt fontos, hogy életveszélybe sodorjon. Azt, hogy már nincs, már nem létezik következetesen kerültem, mivel nem hiányzott egy újabb roham amivel háromszor is megismertettem a rám vigyázó ügynököt az ide út során, neki sem volt kellemes, rólam nem is szólva. Pont nem az utca kellős közepén kellene pánikrohamot produkálnom, na az még egy bundánál is feltűnőbb lenne. Gondolataimból egy buszmegállót jelző tábla rángatott ki. Nem kellett volna különösnek lennie, de emlékeim szerint a közelben nem volt buszmegálló, már hazafelé indultam mikor elkapott az emlékek árja, így ez a látvány megtorpanásra késztetett. Körülnézve ismeretlen házakat láttam, ismeretlen utcanevet a táblán, és még a busz jelzése sem volt ismerős. Élesen hasított belém a felismerés, miszerint eltévedtem. Remek, más már nem is hiányzott, fogalmam sem volt hol vagyok, de reméltem nem túl messze attól a ponttól ahol eltérítettek a merengéseim. Nem estem pánikba, ez a fajta pánik szerencsére többnyire elkerült, életrevalónak gondoltam magam, kreatívnak remek szervezőképességgel, egy kis eltévedés nem okozhat gondot. Elsétáltam a megálló plasztik falú védelmébe és leültem a padra, a szatyraimat magam mellé tettem és előkaptam a telefonomat. Legalább ettől nem fosztottak meg, noha hívást csak két irányba kezdeményezhettem, Big ügynök felé és egy távoli biztonsági kapcsolat, egyfajta riadókészültség felé, ha esetleg Big ügynök meghalása esetén nem lenne képes beszélni, megvédeni. Bár kételkedtem abban, hogy Big ügynök halála után én még élek addig, hogy kezembe vegyem a telefont. Az internet is korlátozva volt, nem tudtam emailt küldeni, egyetlen közösségi oldalra sem tudtam belépni, tehát a kapcsolattartás mint olyan ki volt iktatva az életemből és a telefonomból, volt viszont benne egy jeladó ami az én helyzetemet volt hívatott mutatni, és meg tudtam keresni rajta a város térképét, a helyi buszjáratok megállóit. Big ügynök a fejembe verte, hogy csippcsupp ügyekkel ne is zavarjam, bár jobbára szemmel tartott, ez a mai nap kivétel volt, hiszen úgy mentem el otthonról, hogy két utcányira távolodom csak el. Közben eltérített pár újabb üzlet, egy drogériabolt ahol megvettem az újabb doboz utált, barna hajfestéket és a vége az lett, hogy itt kötöttem ki a fene sem tudja hol. Meg tudom oldani, még egy hat éves is hazatalálna, én is boldogulni fogok. Úgy nyolc percnyi keresgélés után már nem voltam olyan biztos a dolgomban, mivel az utcanevek nem voltak ismerősek, nem találtam kereszteződési pontot. Nem adtam fel, csak elegem lett egy kicsit, gondolkodnom kellett és kikapcsoltam a telefont majd felnéztem hátha találok valakit aki segíthetne. Kevés járókelő volt, azok is vagy siettek vagy csodálkozva bambultak a buszmegálló közelében bűvészkedő fiú mutatványain. Szó se róla, ügyes kezű, az átlagos nézelődőnek mindenképp, de nem nekem. Felálltam, fogtam a csomagjaimat és közelebb mentem hozzá és a kisebb embercsoporthoz. Robert, Edward bácsikám élettársa a Tacomában, a Rialto színházban játszik, és a hobbija a bűvészkedés. Persze nem annyira ügyes mint az a fiú a téren, de ő legalább beavatott minden kis trükkbe mikor még gyerek voltam. Sokkal érdekesebb tudni és ismerni a trükköket mint ámulni azon hogyan csinálhatják. Nem volt nehéz az első sorba állnom, nem kellett tolonganom hiszen páran álltak csak meg, hogy lássanak és csodáljanak a szórakoztatásukat pedig néhány érmével köszönjék meg amit egy kalapba dobtak. Én csak álltam és néztem mosolyogva, mert bár olyan gyorsak voltak a fiú kezei, hogy nem sok mindent lehetett észrevenni, némelyik trükknél tudtam mi hova került vagy honnan bukkant fel. Az ilyeneknél mindig felmerül bennem a kérdés, hogy vajon máskor is kamatoztatja a képességét? Mondjuk egy zsúfolt buszon, vagy az utcán a tömegben, és vajon van-e segítője aki a mutatványok közben kizsebeli a nézőket. Már nem is a kezeit néztem hanem a ruháját, a zsebeit…és magamhoz szorítottam a táskámat. Kíváncsi voltam mikor vetemedik arra az olcsó trükkre amivel pénzt varázsol elő valaki füle mögül.*
David & Bessie
//A fejléc csak most, csak neked! //
A hozzászólást Catherine Benedict összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 10, 2016 12:07 pm-kor.
Igazán jó volt az idő, ezért bár a bűvészmutatványokhoz nem a legmegfelelőbb öltözet, mégis rövidnadrágot és pólót vett fel, majd az összecsukható asztalával megindult a város legforgalmasabb helye felé. Legalábbis Anguta annak vélte, mivel a buszmegálló a központban volt, és a tömegközlekedést sokan igénybe szokták venni. Meg arra is kellett figyelnie, hogy ne annyira falkaterületen végezze a dolgot, mivel akkor tejelnie kellene a haszonból, ami egyébként sem olyan nagy összeg. Mivel nem aggódhat a jövő miatt állandóan, tudatosan próbálta – igen sikeresen – félresöpörni a nyakába zúdult problémákat, így elérte, hogy alapvetően egész jó hangulata volt, és nem csak megjátszottan, hanem tényleg. Elvégre a jövő túl bizonytalan, hogy állandóan a fia feláldozásán járjon az esze, meg saját halálán, így megfogadva Jason szavait, próbálta ő is kiélvezni a hátralévő idejét. Remélte a fia is így tesz, bár sejtette, hogy ő nem képes annyira könnyedén ezt a terhet levenni a válláról, de azért bízott benne, hogy sikerül neki. Amikor a kiválasztott helyszínre ért épp nem volt senki a közelben, így nyugisan felállíthatta az asztalt, letehette a cilindert a földre, természetesen súlyként tett bele egy követ, hogy a sokszor kiszámíthatatlan alaszkai széljárás nehogy néhány méterrel arrébb repítse kedvenc lopott kalapját. Nyilván amint elegendő aprópénz gyűlne össze benne, ez a veszély nem fenyegetné kő nélkül sem, de remélte, hogy a mai nap – ünnep lévén – bőkezűbbé teszi a hazafias amerikaiakat. Elvégre július negyedike csak egyszer van egy évben, ráadásul Anguta direkt függetlenség napja témájú eszközöket vásárolt. Kártyát, kendőt, hamispénzt, akármit, ami köthető hozzá, hogy így is nagyobb nézettsége legyen. Nem a pénzért csinálja, hanem a szórakozásért, mivel saját maga roppant mód élvezi, ha átejthet valakit, a bűvész – népes közönséggel – pedig sokakat átvághat. Talán az alfánál elérhetné, hogy az egyik falkaérdekeltségű helyen lépjen fel, mondjuk a Golden Wolfban, de amikor eszébe szokott jutni az ötlet, minduntalan el is veti. Szükségtelen magamutogatás lenne, és ha nagyon sikeressé válna, még a tévé is mutatná, amit mindenképpen el szeretne kerülni. Igaz, ha úgyis meghal hamarosan, talán mindegy is. Az utolsó hónapokban majd fellép. Eljátssza világraszóló mutatványát, amivel Melbourne-ben híressé vált, persze nem csak ő, hanem tanítómestere és partnere is, akit soha nem avatott be az átváltozás megfejtésébe, mondván, hogy egy bűvész nem fedi fel a titkait. Anguta ezt a titkot pedig magával vitte a sírba, pontosabban a Krakatau kataklizmaszerűen szétrobbanó szigetére, ahol gyakorlatilag porrá égett, vagy robbant 1883. augusztus 27-én. Valószínűleg részletkérdés, hogy mi volt a halál pontos kimenete, ugyanis amikor a vulkán kitört, már nem érzett fájdalmat. Legalább az a része kíntól mentesen telt. Anguta nem tévedett. A mai nap tényleg adakozóbbak voltak az emberek, és bár nem kezdte el számolgatni a pénzét, de legalább ötszáz dollár összegyűlt az eddig eltöltött három óra alatt. A Teremtő természetesen mindent meg is tett a közönségcsalogatás érdekében. Volt kártyatrükk, mobiltelefon trükk, bankó trükk és volt, akinek a fél pár cipőjét változtatta kámforrá, hogy aztán néhány pillanattal később előkerüljön természetesen sértetlenül, holott előzőleg a speciális célszerszámmal - egy szöges kalapáccsal - hatszor rávágott a cipő, kendő alól kidudorodó alakjára. Anguta igazán jól szórakozott, nevetgélt, játszotta néha a bénát, aztán bezsebelte az elképedt nézéseket – na meg a zöld hasúakat -, amikor egy „elbaltázott” trükk után leesett a bámészkodónak, hogy kétszeresen is át lett ejtve. A szag hirtelen csapta meg, de épp csak odanézett a barnahajú nő felé, akit a szellemek megáldottak ajándékukkal, vagy ahogy az őrzők mostanában nevezik, mágiaérzékenységgel, ezen felül azonban nem mutatta jelét, hogy bármi érdekeset találna rajta. A lányon egyébként sem volt semmi különös – leszámítva, hogy a feje bűzlött a hajfestéktől - csupán annyi, hogy a belőle sugárzó energiák nem igazán kíváncsiságot, vagy bámulatot sugároztak, hanem határozott elismerésfélét, meg némi szorongásos félszt. Nem halálfélelem, annál jóval enyhébb, úgyhogy biztos nem menekül senki elől, talán csak nem vette be a reggeli vitaminjait, ami mellé párosul egy kis pánikbetegség, talán a tömegtől, és már kész is van a magyarázat. Tényleg félne a tömegtől? Nem túlzottan hihető, mivel az Anguta körül állók nem igazán érdemlik ki ez a jelzőt. Inkább csak csoportnak lehetne mondani őket. A lány mégis tart valamitől. Ha bohóc lenne simán megértené, mert azoktól sokan félnek, de egy bűvésztől? Kissé elkalandozott gondolatban, ami a mutatványok szempontjából annyiban nyilvánult meg, hogy sokkal tökéletesebben és gyorsabban hajtotta végre azokat, mert nem figyelt félévszázados tapasztalatára és nyolcszáz éves korára. Aztán persze észbekapott, és lassított a tempón. - Hölgyem, megkérhetném, hogy segítsen a következő mutatványban? – kérdezte fennhangon, közben ártatlan mosollyal a képén, egyenesen a szellemi töltéssel megáldott lányra nézett. Ha más nem, ez talán kizökkenti a szorongásából. Hát… vagy nem.
*Minden reggel amikor belenézek a tükörbe furán érzem magam. Az arcom, amit majd` huszonöt évig néztem és figyeltem a fejlődését, a vonásaim változását, és éltem nőttem fel vele együtt, eltűnt. A barna haj erősebb karaktert ad, a sötétebb szemöldök amit szintén színeznem kell az összhatás kedvéért, úgy szintén és képtelen vagyok megszokni. Egészen másképp viselkedem reggel amikor még tudatában vagyok a változásnak mint napközben, ha történik valami ami eltereli a gondolataimat és nem jár az agyam azon, mit keresek itt, hogyan éljem túl, kik állnak körülöttem és mit akarhatnak tőlem. Amint kizökkenek ebből a mesterséges állapotból, önmagam leszek újra, magabiztosabb vagyok, szenvedélyesebb amilyenek a vörös hajúak. Igenis van köze a jellemhez a hajunk színének, és ezt nem a brit tudósok kutatásai igazolták hanem maga az élet. Az alkalmi bűvész művészt nézve elmerülök a jelen perceiben, elfelejtem mennyire idegen voltam saját magamnak mikor készülődtem és akarva-akaratlanul is tükörbe néztem. Csodálom az ügyességét, bár némely trükköt ismerek, én nem tudnám utána csinálni, nem elég a tudás, ide gyakorlat kell az pedig neki láthatóan van. Úgy mozognak a kezei, ahogy még bűvészét még nem láttam, pedig jártam elég szórakozóhelyen ahol tucatjával léptek fel. Észre sem veszem, hogy szélesen mosolygok, lelkesedem a mutatványokért, a kedvem a bezárkózottságból a felhőtlen felé ível és semmi sem mutatja annak a jelét, hogy bárki miattam lenne itt. Még nem telt el annyi idő, hogy menthetetlenül paranoiás legyek és mindenkiben az ellenséget lássam, elég egy kisfiús, mosolygós arc, néhány a gyerekkoromat megszépítő trükk ami egy mesevilágba vitt el, pár nosztalgikus pillanat, és kilépek önmagam zárkájából. Egyedül a táskám védelme marad meg ami ösztönös inkább mint tudatos, magamhoz szorítva tartom amiben a másik életem, az ideiglenes van rejtve. Még él bennem a remény, hogy egyszer lehetek önmagam, lehetek Catherine Benedict aki hajadon és élnek még a nagyszülei akik egymással álltak össze, akinek van egy bácsikája aki szerelmi kapcsolatban él egy másik férfival, méghozzá a helyzetet tekintve példásan. Imádom őket, sokat tanultam tőlük és még szeretnék többet is, sokat nevetni velük hálaadáskor amikor egy évben egyszer az egész család összeül valamelyikük otthonában. Mindez egy kicsit távol kerül tőlem ahogy a fiút nézem, kissé irigykedem is mert ő önmaga lehet, azt csinál amit szeret, mert láthatóan élvezi a játékot és már nem gondolom azt, hogy mindez a szemfényvesztés csak azért van, hogy másokat megkárosítson, még ha közvetetten is. Csak egy pillanatra tekintett rám, fel sem tűnt volna, de egészen közel lépve hozzá, olyan érzés kezd el kerülgetni amit nem tudok megmagyarázni. Vonzódom hozzá. Nem szexuálisan, hanem másképp….szeretnék vele megismerkedni, beszélgetni, megtudni hogyan él, mi az ami a bűvészkedésen kívül érdekli, hol lakik és dolgozik-e egyáltalán valahol, vagy még tanul és így egészíti ki a valahonnan szűken mért ellátását. Azok a szemek melyek megpihentek rajtam még komolyságukban is nevetősek, erre szokták azt mondani tréfásan, hogy a szeme sem áll jól, olyan….rosszfiús. Egy kicsit elkalandozom ezen a gondolatfonálon, pár hosszú pillanatig csak nézek ki a fejemből, meg is lep mikor meghallom a hangját. Feleszmélek mint aki most ébredt és tovább nézném a mutatványokat, de ő meg engem néz. Nekem szólt volna a kérdés? Magamra mutatok kérdőn „tényleg rám gondolt?”Ha bólint semmi kétségem nem lehet felőle, persze nem kell megvárnom a válaszát, hiszen merőn engem fixíroz és, hogy ne hezitálhassak a mellettem álló nő még oldalba is lök finoman, de türelmetlenül.* -Persze. Nem hiszem ugyan, hogy alkalmas vagyok rá, de…miért ne?*Ahogy megadom magam az időközben megnőtt számú, ráérős társaság éljenezni kezd és tapsolni. Remek, ennyit a feltűnésmentes viselkedésről, jobban nem is lehetnék szeme előtt, ha Big ügynök most látna, a fejét fogná, megkockáztatom még a haját is tépné. Vagy az enyémet, elvégre egy-két pofontól nem rettent vissza, igaz szigorúan terápiás célzattal történt. Ember nem volt még olyan hálás két nagy pofonért mint én. *-Hello! Bessie vagyok. Leküzdöm korábbi zavaromat és a kezemet nyújtom, önkéntelen mozdulat ahogy a bemutatkozás is, gyerekkoromban a fejembe verték, szerencsére egyik életem rendezgetője sem érezte szükségesnek, hogy szó szerint tegye. Mindezzel eleget is teszek azon vágyamnak, hogy megismerjem a srácot, szinte iszom a vonásait, a nevetőráncokat a szemei körül, melyekben így közelebbről nem csak huncutságot látok hanem meglepő módon érett bölcsességet is.*
A szellemi lány energiáiban változások álltak be. A szorongás kezdett háttérbe iszkolni, hogy felvegye helyét a kíváncsiság és a gyermeki rácsodálkozás önfeledt érzése. Ez persze nem vette el Anguta kedvét attól, hogy megszólítsa, sőt, így talán még jobb is lesz a mutatvány. Igaz nem veheti fel a lány alakját, mert minden bizonnyal mindenki halálra röhögné magát a lányhoz nem illő öltözéken, ami Angután van, na meg hát talán felfednie sem kellene magát ilyen gyermeteg módon. Anguta magában sóhajtott egyet. A szellemek úgysem hagynák, hogy tizenöt ember előtt bemutassa legbámulatosabb képességét, úgy, hogy tisztán látszana a trükk valódisága. A színpadon teljesen más, ott mindenki hiszi és nem is hiszi egyszerre, hogy csak átverés, de itt az utcán borzasztóan valódinak tűnne. Alakváltás kilőve. Anguta kérdése szemmel láthatóan váratlanul érte a lányt, és emiatt először primitív jelbeszédhez folyamodott, és mivel Anguta borzasztó simulékony tud lenni, így saját maga is csupán heves bólogatásba kezdett, ahelyett, hogy egyértelműen válaszolt volna. Persze, ha nem teljesen értetlen – vagyis hülye – akkor nyilván fel fogja fogni, hogy az utcai bűvész pontosan őrá gondolt. A fiatal barnahajú lány mellett álló hölgy, valószínűleg jobban ért a nonverbális kommunikációhoz, mivel már „taszigálni” is kezdte a szellemi áldással felruházottat, egyenesen Anguta bűvészmancsai közé. Talán majd megemlíti az őrzőknek, a létezését, elvégre ritka kincs, bár lehet, hogy már tudnak róla. Sebaj, jobb biztosra menni. - Ugyan, magácska tökéletes alany – közölte szemrebbenés nélkül, és igazából nem is hazudott, elvégre egy jó bűvész kezei között mindenki lehet hibátlan. Képén rendületlen mosoly díszlett, közben igyekezett a lány minden apró részletet megfigyelni. A járását, a hangját, mozdulatainak lendületességét. Ahhoz, hogy tökéletesen leutánozhasson valakit, nem elég csak a puszta külső, mivel egy közeli ismerősét aligha tudná átejteni felületes megszemélyesítéssel. Persze alakváltóra nem gyanakodna, de mindenképp furcsállná a viselkedését, ami nem tesz jót, ha bizalmas információt szeretne kiszedni valakiből. Anguta számára a megfigyelés ösztönös, nem is igazán gondolkodik rajta, most is inkább tudata mélye dolgozott, főleg úgy, hogy női alakot csak a legvégső esetben ölt magára, ezért a Bessie névre keresztelt nőszemélyt valószínűleg sohasem fogja magára húzni. - Üdvözlöm! Frederick Montgomery – a felé nyújtott kezet finoman megragadta és kezet rázott a lánnyal, közben azon tanakodott, hogy vajon mi lehet az eredeti hajszíne. Chulyin nyilván megmondaná szagról, hogy ez a barna árnyalat milyen márkájú hajfesték, és valószínűleg tippje is lenne az eredeti hajszínt illetően, de Anguta ez utóbbit csak akkor tudná meg, ha átváltoztatná a fejét a leányzóévá, és belenézne a tükörbe. Onnan aztán alakíthatná a barnás árnyalatot, amíg elő nem hozza a jelenlegit. Ha már hajának színe átverés, miért is lenne a neve igazi? Anguta orrát és energiáit megcsapta a hazugság hömpölygése, de nem mutatta jelét rosszallásnak, pedig többnyire bosszantotta, ha nem mondanak neki igazat. A bemutatkozás után néhány pillanatig csak nézte, aztán felvett egy pakli kártyát, megkeverte és mesteri módon, legyezőszerűen szétnyitotta – Arra kérném Bessie, hogy húzzon egy kártyát, és ne mutassa meg nekem, viszont a nagyra becsült közönségnek igen. Valamint, szeretnék közben egy személyes tárgyat is kérni magától. Lehetőleg valami olyasmit, ami elég törékeny, mert van egy marhajó kalapácsom direkt erre a célra. Óra, karkötő, napszemüveg, bármi, amitől nem fél esetleg örökre megválni – beszéd közben nem mindig a lányra nézett, hanem a közönséget is szemmel tartotta, jó bűvészhez illően, nem hagyta, hogy a többiek esetleg elveszítsék az érdeklődésüket Bessie felé fordított kitüntetett figyelme miatt. – Ja igen, a kártyák különbözőek - és fel is tartotta a paklit, hogy felvillanjon mindenki előtt a különböző színű, számú és véletlenszerűen elhelyezkedő lapok kavalkádja, ezután Hazug Bessie orra elé tartotta, képekkel lefelé, hogy még véletlenül se láthassa mit húzott a lány. Úgyis tudta természetesen, mert a keverés és a látszólagos véletlenszerű elhelyezkedés mögött tudatos rend állt.
*Állnak egy páran körülöttem, de a srác rám néz. Persze egyértelmű, hogy engem kérdezett, de a felkérés már csak azért meglepett, mert még soha nem választottak ki semmire. Gyerekként sokszor elvitt apám hasonló előadásokra, Los Angelesben pedig a szórakoztatás minden válfaja jelen van, nem győztem válogatni, nyújtózni mindkét karommal, hogy egyszer én is főszereplő lehessek. Ám a vörös haj nem túl előnyös egy gyereknek, főleg ha pulykatojáséhoz hasonlatosan rengeteg szeplővel is párosul, mert akkoriban rendre elblicceltem a fényvédőkrémmel való tetőtől-talpig bekenést és a szeplők már csak olyanok, hogy a legkisebb napfény hatására előbukkan belőlük még több. Nem voltam szép kisgyerek na, a szőke loknis és sötét, hosszú hajú, fodros ruhás lányok mellett láthatatlan voltam. Mit nem adnék most ezért a láthatatlanságért. Ironikus, hogy felnőtt fejjel, amikor nem szeretnék feltűnő lenni, kapom az első sikerélményemet egy utcai bűvésztől. A megszokottól merőben eltérő, meglepő és a jelenlegi kifejlett paranoiámat lobogtató történés. Naná, hogy felmerül bennem a gondolat miszerint nem lehet véletlen, mégis ha a srác szemeibe nézek, bízom benne. Fura, az utóbbi időben senkiben sem bízom, talán még Big ügynökben sem, de rajta kívül nincs más az életemben. Ez a végtelen és feltétel nélküli szerelem, vicces és szánalmas. A mosoly szétárad az arcomon, a dicséret azonban képletesen szöget üt a fejemben. Milyen kamasz srác használ olyan kifejezéseket, mint a „magácska” és „alany”? azok akik az utcán árulják a képességeiket és azzal keresik a kenyerüket, nem beszélnek így, a látvány tökéletes ellentéte a megnyilvánulásának. Apró szösszenetnyi érzés járul hozzá, a szemeiben nem egy felelőtlen és az életet habzsoló, a szabadságtól megrészegülő fiút látok hanem minimum egy filozófust vagy egy kínai bölcset aki percenként árasztja el a körülötte lévőket a mondásaival. Már vártam mikor rukkol elő valami ideillővel s míg kezet ráztunk egymással, egy pillanatra megrázott az elektromosság. Elkaptam a kezem és felnevettem, biztosan a ruhája van tele műszállal, mert az enyém nem, erre mindig odafigyeltem. *-Frederick Montgomery*Elismételtem a nevét, így könnyebben megjegyzem, bár nem tartottam valószínűnek, hogy valaha találkozunk még és szükségem lesz erre a tudásra. Ez is mint sok minden más, ösztönös volt. Annyit kántáltam magamban a Bessie nevet, hogy a hazugság könnyedén ment, egyébként azért választottam az Elisabethet, mert a becézése hasonló az eredetihez. Cassie-Bessie, ha véletlenül felkapnám a fejem a Cassie-re, mondhatom azt, hogy Bessie-t értettem, ez egyfajta elsődleges biztonsági rendelkezés volt a részemről. Az eddig a karomon függő táskát a vállamra vettem, hogy mindkét kezem szabad legyen, majd eleget tettem a kérésnek, meglehetős izgalommal nyúltam a kártyapakli felé, bár sok kártyatrükköt ismertem, én magam tehetségtelen voltam a kivitelezésükben, kíváncsian vártam hogyan oldja meg és vajon a következőt fel fogom-e ismerni vagy számomra teljesen új lesz. A közönséggel együtt nevettem fel a mellékesen elém tárt kérésén, és azon is derültem, hogy hiába nyújtózkodtam, elkapta előlem a paklit, hogy felmutassa mindenkinek, én meg csak a levegőt markolásztam. Tetszett ez a játékosság, látszólag véletlen volt, önkéntelen de én tudtam, hogy mesterien felépített koreográfia, ennek ellenére nem vett el semmit az élvezetből. *-Lapot húzzak előbb vagy az órámat kéred?*Ha már ilyen jóban vagyunk, hogy neki adom az órámat amit minden bizonnyal össze fog törni a szemeim előtt….csak azt reméltem, hogy Big ügynök nem abba tette a kis kütyüjét. Másom nem volt, mivel apám azt az elmaradott nézetet vallotta, hogy egy nő, aranyat csak férfitól kaphat, apától vagy férjtől, csekély számú ékszerem volt, azokat is le kellett adnom nehogy azonosításra alkalmasak legyenek, bár ezt nem értettem igazán, nem ellenkeztem. Igaz, egy ikrek csillagjegyű medál minden bizonnyal feltűnő és a születésem dátumát is meglehetősen behatárolja. Bizsut nem hordtam csak alkalmakkor, a mai nap viszont hétköznapnak számított. Maradt tehát az óra és ha azt kérte előbb, azt adtam. A lap amit végül csak sikerült kihúznom, rám jellemzően a kőr ász volt amit fel is mutattam mindenkinek, vigyázva, hogy Frederick bűvész ne lássa, noha meg voltam győződve arról, hogy tökéletesen tisztában van vele. Kérdőn néztem rá, hogy mit csináljak vele, hova tegyem vissza, vagy tartsam meg. Mindez a kötetlen kis történés elmosta a feszültségemet, a helyét gyerekes izgalom vette át, mondhatni felhőtlenül szórakoztam, és élveztem, hogy egy kicsit kiléphetek a rám aggatott árnyékból. A kezeit figyeltem, próbáltam lépést tartani a mozdulataival, még sem maga a trükk vonzotta a figyelmemet, hanem az a hihetetlenül könnyed, gyors és elegáns mozdulatsor amit véghezvitt. Úgy mozogtak az ujjai mint egy zongoraművésznek, már-már kecses volt. Mégis hol tanulhatta, és miért az utcán szórakoztatja a közönséget? Ennyi erővel egy jó nevű szórakozóhelyen gennyesre kereshetné magát. Fura volt.*
- Személyesen – biccentett aprót és szélesen elvigyorodott, amikor a lány elismételte a nevet, amit emberek és őrzők és mindazok számára tart fenn, akikkel nem óhajt huzamosabb időt együtt tölteni. Kivételek persze vannak, hiszen Jay Edisonnak is ezt a nevet mondta, végül aztán a kóbor kölyök megtudta, hogy kicsoda ő valójában, és elég sok időt eltöltöttek együtt. Jay roppant nagy bánatára. Kedvelte őt, minden hibája ellenére szórakoztató figura volt, és ahogy beszélt, az gyakorlatilag utánozhatatlan. Igaz, hogy néha nehéz volt követni, de egy idő után rá tudott hangolódni. A nevét illetően a lány hazudott, de Anguta nem vette zokon, elvégre saját maga is füllentett, igaz nyomós okkal. Csak nem mondhatja a standja kellős közepén, abszolút nem őslakosra hajazó fejjel, hogy Anguta a neve. Sokan nyilván nem tudnák, de azért ez csak Alaszka és az inuit nevek fennmaradtak, annak ellenére, hogy az őslakosok elfogyatkoztak a fehér emberek kizsákmányoló kultúrája miatt. - Kérném előbb az órát – széles vigyor, egyik kezében a pakli kártya, másikban semmi, de hamarosan egy óra lesz, ezért felfelé fordított tenyérrel várta a széttörni való órát. Amint megkapta egyszerűen letette az asztalra, mindenki jól láthatta. A varázslat nem itt fog születni, hanem kicsit később, amikor egy fehér lepel fog rákerülni. Aztán jöhet a kalapácsolás. Bessie a kör ászt húzta, amit aztán annak rendje s módja szerint felmutatott a közönségnek. Anguta nem látta, de tudta, hogy az van a kezében. – Nagyszerű. Kivételesen kecses mozdulattal húzta ki, talán olyan munkát végez, amihez jó kézügyesség kell? – kérdezte őszinte mosollyal, miközben a paklit összecsukta, megkeverte, majd kettéválasztotta és a szemeivel a jobb kezében lévő kártyákra nézett. – Ide tessék tenni – habár nem kerülte el a figyelmét a tegezés, nem váltott át magázásról. – Köszönöm – széles vigyorral és egy bólintással konstatálta, ha a lány a kért helyre tette a kártyát, majd összecsapta a két kupacot, és gyors keverésbe kezdett. – Hölgyeim és uraim. Bessie, akit tényleg most látok életemben először, volt szíves húzni egy kártyát, ami nem volt más, mint a… - most jött volna természetesen a leleplezés, ehelyett azonban a gyors keverés miatt a kártyák egy rossz fogás következtében kibillentek helyükről, és ahogy Frederick tovább keverte, a pakli minden egyes lapja szanaszét hullott. -… fenébe. Mármint… khm, nem a fenét húzta. – Rutinos bűvészként tisztában volt vele, hogy a hiba megesik, így nem is foglalkozott vele, egyszerűen tovább folytatta a műsort. – Akkor most következhet az óra – gyors pillantást vetett a lányra, szemeiben csibészes fény villant, majd hirtelen mozdulattal a kalapács után nyúlt, az órát pedig letakarva, elkezdte kalapálni. Nem túl erősen, mert az összecsukható asztal nem bír sokat, de éppen elég intenzitással verte, hogy a feltehetően drága holmiból ne maradhasson túl sok használható rész. Széles vigyorral a képén emelte fel a leplet, majd arcára kelletlen grimasz vándorolt. – Hát. Szóval. Mennyibe is került az óra? – kérdezte hallhatóan ugyan, de érződött, hogy csak Bessienek szánja. Természetesen a közönség minden tagja hallhatta. A fehér lepel alatt, egy összetört, alig felismerhető szerkezet haldoklott éppen. – Sajnálom, azt hiszem nem hozott szerencsét a bűvészkedéshez. Tényleg igaza lehet, hogy nem alkalmas rá. Talán a rossz chi… vagy a kellemetlen karma. Tett mostanában valami rossz dolgot? – kérdezte mélyreható pillantással, miközben arcán töprengő kifejezés suhant át. – De azért köszöntem, hogy rám szánta az idejét – lassan bólogatott, majd kezét a lány felé nyújtotta lendületesen, és abban a pillanatban kiröppent tenyerének rejtekéből egy kör ász, ami pörögve, felfelé ívelve szállt a lány körül, hogy aztán Frederick egy gyors mozdulattal jobbjával utána kapjon. – Nahát, mik vannak – rázta a fejét értetlenül, miközben a közönség felé mutatta a lapot. – Úgy látszik még sincs olyan nagy baj azzal a karmával. Sajnálatos módon azonban – nézett rá a csuklóján lévő órára, ami nemrég még Bessie karján pihent – mára lejárt az időm. Legközelebb egy hét múlva leszek látható. Köszöntem a figyelmet és a viszontlátásra – örömteli vigyorral a képén baljával integetett, amin a kölcsönvett óra pihent, és ha a közönség elég szemfüles, akkor észrevehették, hogy egészen ez idáig semmi nem volt a csuklóján. De, ha nem veszik észre, neki úgyis jó. Bessie nyilván felfigyelt a dologra, ennek ellenére, mint aki jól végezte dolgát, ártatlan képpel elkezdte összeszedgetni a széthullajtott kártyákat.
*Eddig egész jól ment az itt töltött hétköznapi élet. Sikerült nem elárulnom magam, még magamat is megleptem azzal, milyen folyékonyan hazudtam a nevemet illetően, pedig nem régóta bitorlom az Elisabeth Smith nevet. Mondjuk nem is vall túl nagy fantáziára, de mentségemre legyen mondva a Smith-t nem én választottam, de még mindig jobb mint a Doe. Az már feltűnőbb lenne, Doe mint ismeretlen személy, vicces. Az első napokban nem nagyon dugtam ki az orrom a lakásból és a sarki boltba is Big ügynökkel mentem, azt nem mondom, hogy mára felbátorodtam ,mert nem lenne igaz és ebben nincs okom hazudni, de magabiztosabb vagyok az kétségtelen. Ez a fiú pedig elszórakoztat, néhány felhőtlen perc igazán nem árthat és élvezem, hogy a félelmeimet kicsit háttérbe szoríthatom. Nem kételkedem abban, hogy a név amit mondott a sajátja, elismétlem, hogy könnyebben megjegyezzem, bár nem hiszem, hogy valaha találkozunk még, noha Fairbanks kisváros legalábbis Miamihoz képest. Mégis a név elég furcsán hat ahogy a fiú arcát nézem, vagy azt ahogy az utcán szórakoztatja az embereket, nem illik hozzá. Montgomery. Frederick Montgomery. Túl elegáns hozzá. Nem merengek el azon honnan jöhetett és miért jutott idáig, minden bizonnyal vannak okai, de nem tartozik rám, és nem is azért vagyok itt, hogy ezen töprengjek. Szórakozni szeretnék, ha már kissé eltévedtem legyen jó is benne mielőtt megtalálom a hazavezető utat. Átadom az órámat és azért fohászkodom, hogy sikerüljön a trükkje és ne valami kókler bűvész legyen. Persze az egész trükknek az időzítés és a figyelemelterelés az alapja. Az, hogy most nem is foglalkozunk az órámmal, látszólagos, senki nem figyel rá addig amíg a kártyával szórakozunk. Én igen, persze ahhoz, hogy lapot húzzak arra kell figyelnem és meg is teszem. Kör ász. Nem is lehetne jobb, ha most egy pókerasztalnál ülnék, nagyon jól jönne. *-Cseppet sem. *Én inkább az agyamat tornáztattam meg eddig amikor dolgoztam, a kezemnek semmi köze nem volt ahhoz, hogyan kerüljük meg legálisan az adóhatóságot, de átvitt értelemben ahhoz is meglehetősen jó kézügyesség kell, hogy a pénzt kivegyük az egyik zsebünkből és áttegyük a másikba, miközben mindenki látja de senki nem veszi észre, hogy útközben több lett. Nem részletezem, már nem vagyok könyvelő, nincs semmi közöm a pénzhez az elköltésén kívül, bár a számláimat befagyasztották, kaptam valamennyit, hogy a tárgyalásig legyen miből élnem. Nagy vásárlásokat nem ejthetek meg ami a női lelkemet igen érzékenyen érinti, főleg ebben a labilis időszakban amikor minden nap egy életmentés a vásárlás, de néha egy apróság is sokat ér. Frederick kivételes udvariassággal megmaradt a magázódásnál amit jó pontként könyveltem el a számlájára, ha már a gyakorlatban nem tehetem meg, legalább gondolatban maradjak a munkámnál. Elmosolyodtam ezen az átvitt értelmű gondolatszálon, de tekinthetjük annak is, hogy tetszett az előadás. Visszatettem a lapot oda ahova mutatta és már tudtam melyik lapfelismerő trükköt fogja alkalmazni, bár a végeredmény ugyanaz lesz, a kivitelezésben számos változat létezett. A bácsikám a szándékos megtalálást alkalmazta, kíváncsian vártam, vajon Frederick melyiket kedveli. *-Ó, ezt én is igazolhatom, még sosem találkoztunk. Éppen eltévedésben vagyok…tudja valaki merre kell menni a….hoppá!*Gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal és rákérdezek merre is kell mennem ha haza szeretnék jutni, azt már nem tudtam elmagyarázni, hogy csak napok óta élek a városban, de talán jobb is, hogy nem volt rá időm. A fiú elejtette a kártyákat én pedig nevetve néztem a zavarát, a jól megjátszott zavarát. Mindenki arra számított, hogy nekiáll összeszedni, de gyors témaváltással az órámra irányította a figyelmet, ám hiába néztem nagy igyekezettel, nem tudtam felfedezni mikor és hogyan cserélte ki. Nem voltam olyan rutinos, még csak kibicnek sem mondható, ismertem jó néhány trükköt de csak elméletben, én magam egyszer próbáltam csak, de a bácsikám kíméletlenül közölte, hogy halálra van ítélve a bűvész pályafutásom, olyan menthetetlenül tehetségtelen vagyok. Bár tudtam, hogy nem az én órámat töri össze – a lelkem mélyén inkább reméltem – az első csapások, a csörömpölés, a kis fém alkatrészek darabokra törése, és esküszöm még a legapróbb órarugó sikolyát is hallottam, megijesztettek. Láthatóan összerezzentem, még a számat is elhúztam és a szemeimet is behunytam. Gondolom mindenki más ezt tette. Az ember ösztönösen csukja be a szemeit ha valamit nem szívesen lát és így voltam én is az órámmal. Résnyire zárt szempilláim mögül lestem míg be nem fejezte, amikor azonban megmutatta az összetört órát, amit a legnagyobb jóindulattal sem lehetett megkülönböztetni egy halom ócskavastól, fájdalmasan felsikkantottam és kikerekedett szemekkel meredtem rá.* -Nem tudom, ajándék volt.*Ez igaz is, az órát nem én vettem, a sajátomat le kellett adnom, el kellett búcsúznom hosszú időre az apámtól kapott ajándéktól. A szövetségi óra pedig nem volt sehol. Reméltem, hogy visszakapom, főleg ha az életemet megmentő jeladó van benne, különben még Big ügynöktől is kapok a fejemre ha azzal állítok haza, hogy elhagytam a szuperkütyüt. Azért volt bennem némi félsz, hogy mindaz amit látok csak illúzió és a trükkje sikerült. Az arcának vonásaiból, a tekintetéből nem tudtam meg sok mindent, remekül játszott, vagy jól tudta palástolni a félelmeit. A miheztartás végett előszedtem a színészi vénámat, amit a középiskola óta nem csillogtattam meg, de most jól jött. Ijedten néztem rá, majd körbe az egybegyűlt nézőseregen választ, bátorítást várva.* -Kellemetlen karma? Összetörted az órámat. Ugye ez is csak egy trükk és ott van valahol a zsebedben? Rossz dolgot? Az én rossz dolgomnak semmi köze az ügyetlenségedhez! *Annyira jól játszott, hogy még én is elhittem, hogy nem sikerült az egész, kezdtem bepánikolni. Na nem úgy ahogy akkor szoktam amikor a halálomra, az elmúlásomra gondolok, nem. Ahhoz képest ez csupán enyhe ijedtség volt. A közönség többi tagja hitetlenkedett, hőbörgött, nevetett és tapsolt, attól függően ki mit hitt, de kivétel nélkül egyikőjük sem vigasztalt engem. Ilyen az emberi természet. A következő pillanatban hátrahőköltem ahogy felém nyújtotta a kezét, nem tudom mire számítottam, hogy megijedtem vagy csupán egy ösztönös reakció volt, de minden bizonnyal mókás látványt nyújthattam ahogy elkerekedett szemekkel néztem a csodás ívet leíró kártyalap után, amely végül Frederick kezében végezte be rövid pályafutását. *-Ó!*Eltátottam a számat a lapot meglátva. Igazán remek trükk volt a látszólagos ügyetlenséget kijátszva. Erre még én sem számítottam, bár az is igaz, hogy az órámon agyalva nem is gondolkodtam tovább a kártyalapon. Frederick bámulatosan játszott az emberek figyelmével, igazán nagy tehetség volt, kár, hogy itt az utcán pocsékolta el, Miamiban gennyesre kereshette volna magát a színpadon. Amikor elköszönt, már épp a karja után nyúltam volna az órámat keresve rajta, mikor minden szem – természetesen – a csuklójára tapadt, az enyém is. Emberi ösztön, figyelemfelkeltés.* -Hééé! Az az én órám! Hogy csináltad?*Észre sem vettem, olyan ügyesen és gyorsan mozgott a keze, hogy még az én tudásommal sem fedeztem fel azt az apró, árulkodó mozdulatot amivel kicserélte az órákat, az enyémet a járulékos veszteséggel. A keze után kaptam, és már megkönnyebbülten mosolyogtam, a közönség tapsolt, a korábbi felhördülők pedig már nem voltak mérgesek. Ahogy ő pakolni kezdett, a nép kezdett elszállingózni, én azonban maradtam. Nem csak az órámra vártam, a fiúra is kíváncsi voltam.* -Visszakaphatnám?
Kezdőlap
^^ //
//
