Nos, részemről biztosan vége van. Én nem fogok ma több munkát a Fiam nyakába aggatni, azt hiszem, hogy kissé átértékeltem a közelében való vérontást. Megdicsértem, mert elismerésre méltó volt, amit tett, még akkor is, ha jelen állapotomban teljességgel feleslegesnek tartom a bolondok védelmezését. De ha neki ez kell, ha ettől remél valamiféle "megváltást" vagy úgy érzi, számára ez hasznos és kielégítő, akkor teszek neki egy apró szívességet és megpróbálom nem lelombozni őt. Amikor azt mondja, hogy nyugodtan odamehetek, emberi alakban biztos megvonnám a vállam. De így farkasként csak peckesen szegem fel a fejemet, mert nem látom okát annak, hogy egy lépéssel is közelebb menjek a nőhöz. Csak ülök ott, a szakadék peremén, türelmesen és rezzenéstelenül. Mint azon a napon, amikor Keelutot farkassá tettem és végignéztem, miként temeti el az elvesztett társait. Végső soron most is hasonló volt a szituáció. Figyeltem a mozdulatait és végignéztem, hogy egy számára fontos cselekedetet hajt végre. Ha tehetném, most elmosolyodnék. ~ Nem áll szándékomban megvárni a munkatársaid érkezését, Fiam. Bár nem sietek sehová, mégis talán jobb, ha utamra indulok. ~ Csak most állok fel négy lábra, megrázom a bundámat, hogy minden szőrszál a helyére kerüljön, és csak azért megyek közelebb a Fiamhoz, hogy ahogy elhaladok mellette, finoman nekidörgölhessem az oldalam a combjának. ~ Tudod, Keelut... ~ - torpanok meg egy pillanatra - ~ Örülök, hogy élsz. ~ Halk morgással támogatom meg a gondolatban küldött üzenetet, és ha csak nincs más mondanivalója, úgy nekiveselkedem, hogy a veszélyes ösvényeket visszafelé is meghódítsam.
// Ennyit tudtam, ne haragudj Kárpótlásul egy (nem)ivós játék? //
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
Mélyet sóhajtottam. Egy élet megmentve... micsoda szélmalomharc... lenne, ha valóban vezeklés céljából csinálnám ezt az egészet. Valószínűleg ez is dolgozott bennem, de igazából volt egy lényegi motivációs rugó bennem. Voltaképpen ez is egy leszokási manőver. Hogy most nem azért rohanok valaki után, hogy letépjem a karját, fejét, derékba törjem, vagy valami hasonló... hanem azért, hogy életben tartsam, kirántsam annak a halálnak a torkából, ahová én taszigáltam két kézzel a népeket. Ugyan a vérszomjamat ez nem csökkentette, de módfelett megdobta az ellenálló képességemet, szomjasabb időszakokban... amikor inkább visszacipeltem az embereket, mint hogy földre vágjam őket és zabálni kezdjek. Volt már erre példa, hazudnék, ha az ellenkezőjét... bár inkább a hullák esetén. De nem számottevő, ez pedig az évek függvényében biztató volt. Akárhányszor öltöttem fel a hegyimentők ruháját, már másként igyekeztem gondolkodni, mint korábban... ez ugyan naponta csak pár óra, de minden nagy dolog kicsiny, tapogatózó lépésekkel indul. ~Mondjuk igen... kissé vicces látványt nyújtanánk a kollégáknak... már ha valamelyik nem zúg le a szirtről ijedtében.~ Hát igen, azért egy farkasba belefutni nem pont szívderítő látvány ilyen területen. Tény, igazából a farkasok nem támadnak emberekre, csakis, ha veszélyben érzik magukat, de a terep túl kicsiny és az embernek nincs meg az a biztonságérzete, mint amikor több felé tud menekülni. Amikor meghallom apám, talán búcsúzásnak is szánt szavait... hát mondhatjuk, hogy kissé megrendülök a gesztustól... évtizedek óta talán először. ~Köszönöm, atyám... 130 éve te vagy az első, aki ezt mondja nekem.~ S még akkor sem teljesen, mert Jean-Baptiste is csak utalt rá, hogy visszajöhettem volna korábban is... talán... talán Adélaide volt, aki ténylegesen mondta, még a szökdösésem idején. Viszont amikor látom, hogy távolodni készül, eszembe jut valami. ~Atyám, egy pillanatra!~ - szólok még utána. - ~Ne értsd félre, de tudnom kellene valamit. Tudod, én már nem vagyok magánzó. A helyi falkába tartozom és mióta megvolt az egyesülés, fokozottan kell figyelnünk a magányosokra és az újonnan feltűnőkre... szóval, hagy kérdezzem meg, mennyire publikus, hogy itt vagy Fairbanks-ben?~ Akárhogy is, voltak szabályok, amiket nekem is be kellett tartanom. Castor pedig biztosan tudni akarná, hogy egy vérvonal alapító él is virul, ereje teljében, ráadásul az ő városában. Ám ha ez nem olyan dolog, amit csak úgy el lehet árulni... hát akkor az bizony a jelentésemet befolyásolná jelentősen.
Elgondolkodtató lenne a jelenet, ha a kollégái így bukkannának ránk. Felsejlik, micsoda hőstörténet születhetne abból, hogy az emberi szemek előtt Keelut képes lenne engem elzavarni, legyőzni, és micsoda történetek keringének róla a halandók világában, hogy nem retten meg a farkasoktól, hanem bátran legyőzi őket. Persze minden bizonnyal az alapítói büszkeségem nehezen viselne egy ilyen helyzetet, bár talán képes lennék megtenni, ha bármi múlna a dolgon. De amíg csak egy mese hősévé válna tőle, addig nem kísérleznék hasonlókkal, ha nem muszáj. ~ Ennyi munka épp elég volt mára, azt hiszem. ~ Felelm neki egészen vidám megállapítással, amikor pedig megköszöni a vallomásomat... A szívem kissé elszorul. 130 év... Az ő életének egyharmada, nekem csak egyetlen szemvillanás, egy lusta pislogás az esti fényekben, és mégis... Pontosan tudom, hogy miről beszél. Magam is ilyen kárhozatban tengődtem egészen addig, amíg újra rá nem találtam Abigailre, most pedig nem tudom lemosni magamról a fekete mázat. A Fiam, hogyne érintene meg a tragédiája? Minden "rossz szokása" ellenére az én vérem, nem tudnám megtagadni, ha akarnám se. De nem felelek neki, nem jut eszembe semmi, ami kifejezhetné a gondolataimat, és nem túl elcsépelt vagy mézes-mázas felelet. Csak bólintok, és már mennék is, amikor feltart. ~ Köszönöm az őszinteséged Fiam. Ha egy mód van rá, ne híreszteld el, hogy találkoztál velem. Ha mégis szorulna a hurok, hírét viheted, hogy egy háromszáz év körüli kóbor vagyok, de a valódi kilétemet ne fedd fel. Ha nem muszáj. ~ Nem várom el - még ha meg is tehetném -, hogy meghaljon miattam. Ettől függetlenül még mindig jobb volna, ha egész egyszerűen utánam küldene mindenkit, akit esetleg érdekel a kilétem, a többit pedig onnantól már önállóan is képes vagyok megoldani. ~ Hamarosan látjuk egymást. ~ Jelentem ki búcsúzóul, mielőtt eltűnnék a rengetegben. Valamivel távolabbról a vonyításom rezzenti össze a fák kopasz ágain pihenő havat, amikor már leértem a biztonságosnak nevezhető zónába. Búcsúzom, és egyúttal ünneplem is a viszontlátást, a hazavezető úton pedig azt próbálom fontolgatni, hogy pontosan mit is kezdhetnék én magam a gyermekem életében felmerülő, egészen sajátos problémával.
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
~És akkor gondold el, én még hajnal ötig itt vagyok, ha nem történik semmi eget rengető.~ Lehet ő csak lendítene erre, hogy ugyan, mi történne, de basszuskulcs, volt ám már rá példa, hogy műszak vége előtt fél órával szóltak rám, hogy azonnal menjek ki, mert baleset történt. Na az megint egy olyan eset volt, amikor legszívesebben megfojtottam volna az áldozatot. A rohadt életbe, ki az a barom, aki hajnalban megy ki a hegyekbe és akkor képes eltörni a lábát?! Igen, végül megtudtam, de meg is kapta utána a magáét tőlem, még ha szóban is... egek, de rég basztam már le úgy valakit, mint akkor! Mondjuk a mérgem ki is jött ezzel, szóval megérte. ~Rendben van. Majd kitalálok valamit... bár nem tudom, mennyire szúrtál szemet eddig a többieknek.~ A felderítőink szét vannak szórva egész Fairbanks-ben, szinte lehetetlen úgy bejönni a városba egy addig ismereten farkasnak, hogy ne vegye észre egyetlen őrszemünk se. Már nem oszlott meg a figyelem, nem kellett egymásra figyelni kizárólag... a figyelmünk már az olyan kóborlókra fordultak, mint amilyen apám volt... s sosem lehet tudni, hogy most éppen nem figyelt-e meg minket a Hajnali köd egyik gyermeke. ~Vigyázz magadra... pfff, na nézd, ki beszél~ - csóválom meg vigyorogva a fejem, nem kevés öniróniával. A pokol előbb befagy valószínűleg, mint hogy ennek a vérfarkasnak baja legyen. Szóval búcsút intettünk egymásnak, én pedig már a távolból hallottam az elköszönő vonyítást. Halványan elmosolyodtam, majd én is vonyításra nyitottam a számat... de hát na, jelenleg nem farkastorkon voltam, így valami elképesztően gyér meg farkastalan valami jött ki a torkomon... s ha Kilaun ettől nem kap röhögőgörcsöt, akkor valószínűleg semmitől. A búcsúzás után én csak mélyet sóhajtottam, miközben lehuppantam az ösvény szélére, lábamat lógatva a mélybe. Újfent elővettem egy cigarettát, elvégre az előbbi veszendőbe ment, majd rágyújtottam. Kifújtam az első füstcsomót, majd felnéztem az égre. Kilaun az Álmodó... az elsők egyiket... atyám... annyira hihetetlen. Az élet visszaadja nekem a nőt, akit szerettem, még ha inkább menekült is... odarakja mellém az unokámat, ki viszont inkább lenne a Föld másik oldalán... s most idehozza az atyámat is, ki kis híján végez velem. Ah... annyira hihetetlen... szörnyű gondolat, de megfordul a fejemben... de érzem, vigyáznom kell vele. A farkas, aki a halál gyomorszájából rántott vissza engem annak idején... s most majdnem a hóhérom is lett. Nem ilyenként emlékeztem rá... s bármennyire is fájt, innentől jobb, ha óvatos leszek mellette...
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A nap már jócskán túl volt a delelőn, én azonban még mindig az erdőt jártam. Jó volt kiszabadulni a város zajából, kihasználni visszakapott érzékeimet. A látás, hallás és beszéd képességeit. A fák közt baktattam fölfelé a domb oldalban. Morrighan a fejem fölött elsuhant, majd az egyik magasabb tölgy ágára lecsüccsenve károgott egyet felém. Egész nap csak az erdő védelmében jártunk, mint akik most térnek vissza bölcsőjükbe. A tavasz eljövetelét nem csak varjam költésre hajlamos viselkedéséből vettem észre, nem csak az egyre hosszabb nappalokból, hanem most, hogy az erdő mélyét jártam, éreztem az éledő, lüktető életet. Ami ilyenkor tavasszal oly erősen dobban, mint mikor ráismer áldozatom arra, hogy valójában kivel áll szemben, s egy hatalmasat üt félelmében a szíve a mellkasában. Megálltam egy pillanatra, majd lenéztem. Meredek domb volt, de a fák takarásából, messze, nagyon messze kilátszott a város. A hajamba belekapott a szél. Összeborzolt, de nem bántam. Szakállas pofámra mosoly került. Jól éreztem magam, nyugodt voltam. Mikor felnéztem várakozó varjamra, csak intettem neki, s aztán ő tova is szállt. Végül elértem a helyre, amit kerestem. Itt a hegyoldalban egy kisebb kiszögelés állt ki a sziklákból. Magasan volt a lenti oldalhoz képest, tökéletesen rálehetett látni a tájra, ugyanakkor kevés bátor halandó volt, aki megközelítette volna. Ugyanis egy vékony sziklaperem vezetett csak hozzá, az erdei állatok, akik ide jöttek pihenni, a magasabb sziklákról másztak le, de ha ott próbálkozott volna egy halandó, s megcsúszik, nem adtam volna esélyt arra, hogy nyaktörés nélkül végzi. Morrighan a perem végére szállt. Néztem, ahogy kecsesen leszáll, s aztán visszanéz rám. Sokszor jöttem ide ki, mert az itteni, alaszkai hegyi farkasok előszeretettel aludták itt a nappalaikat a kiszögellésen. Még éreztem illatukat a levegőben. Bestiám türelmesen várakozott bennem. Élvezte a kint létet, ma már nem egyszer átalakultam, hogy ő is átmozgathassa tagjait. Levettem a fekete pólómat. Mellkasomon a II. világháborús hegem finoman hullámzott, ahogy egyenletesen vettem a levegőt. Átdobtam a kiszögellésre a pólót. Morrighan károgva odébb röppent, kis híján őt találtam el. Pajzsom teljesen leengedve hagytam, így ha bárki a közelünkbe férkőzött, azonnal megéreztem, meg persze ha a megfelelő széljárás is segít, akkor a szag előbb elér hozzám. Nem vagyok már kölyök, figyelek én mindenre. A nap finoman cirógatta a bőrömet, de a levegő hideg volt idefönn, ennek ellenére nem fáztam, sőt! Finn vagyok, az ilyen idő kifejezetten a kedvencem! Halk dallamot kezdtem el dúdolgatni, ahogy magabiztos, fürge léptekkel elindultam a peremen a kiszögellés felé. Morrighan minden egyes lépésemet figyelte. Ezüstösen villant meg a szemem hirtelen, s egy könnyed ugrással a sziklán landoltam. Leültem a szélére, s a mélybe lógatva lábamat, dőltem neki kezeimnek. Morrighan az ölembe röppent, elfészkelte magát. Simogattam a fejét, s közben a tájat fürkésztem, a fenyők tetejét, a hegyek csúcsait, a messzi város összemosódó foltjait. Az erdő hangjait csak az én dúdolt Omnia - The Well dallamom szakította meg, de úgy hangzott, mintha mindig is ezek közé a hangok közé tartozott volna.
A szakállas, vállas "hegyiember" fütyörészve vezeti a kocsit, én pedig az ajtónak könyökölve figyelem a vidéket. Arcomon mosoly, szememben ragyogás jutalmazza a látványt. Norvégia is gyönyörű táj volt, de Alaszkának így is megvan az az egyedi gyönyöre, amit Eurázsia tundrái nem adhatnak vissza. Előveszem a telefonom és megpróbálok mobilnetre lépni, de nincs hozzá térerő - ezt pedig örömmel nyugtázom. Ez tényleg az a hely, amit nem hódíthat meg semmilyen emberi kütyü. A fák egybeolvadva suhannak el szemeim előtt. Abban a reményben keresgélek szemeimmel, hogy esetleg láthatok valamilyen állatot. Itt-ott mintha látnék is valamilyen elsuhanó árnyat, de konkrét sziluett sehol sem tűnik fel. Meglepetésemre a sofőr abbahagyja a fütyülést és bekapcsolja a rádiót. Éppen a nap hírei mennek. Tekintve, hogy utálom a híradókat megpróbálom ezt is kizárni. Aztán ijesztő hangokat kezd kiadni a gépjármű. Sam, a sofőr szitkozódik egy sort mellettem és félrehúzódik. - Fene beléd Lucy! Azt hittem, hogy a múltkor Mike megjavított! - fújtat ingerülten az öreg terepjáróra. Kiszáll és durván becsapja maga mögött az ajtót, majd a motorháztetőhöz megy, hogy felnyissa. Alkalmat találva arra, hogy élvezzem egy kicsit a környéket én is kiszállok. - Mi a gond? - Ha én az tudnám! - rivall rám, majd látva megszeppent képem bocsánatkérő bűnbánattal néz rám. Hagyom, hogy bíbelődjön a járművel, addig is úgy vélem körülnézek. Közlöm vele, hogy sétálok egyet. Szerencsére Lucy annyira lefoglalja, hogy csak mormog. Mikor végre tudatosul benne, hogy mit mondtam, csak annyit mond: - Aztán el ne tévedjen, mert nem keresem meg! Nem biztos, hogy komolynak szánja, ennek ellenére magamhoz veszem a hátizsákom is, hogy legalább ne a cuccommal lépjen le. Otthagyom az országutat, ami a városba visz, az erdőért. Beszívom a párás hegyi levegőt és érzem az erdő jellegzetes fenyőillatát. Addig megyek, amíg már eltűnik az út, ha visszafele tekintek. Vélvén, hogy így engem sem lát senki elengedem magam. Odamegyek az egyik fához, végigsimítok a törzsén, majd hozzábújok és nekidöntöm a homlokom. - Szia! - köszönök neki, mint egy régi barátnak. - Még új vagyok a környéket, de nem kell tőlem félnetek. - Érzem, hogy a hely szellemei leellenőriznek. Szelíden várok, míg végül ártalmatlannak találnak. Végigsimítom a durva kérget, mely mégis olyan érzést kelt bennem, mintha valaki bőrén simítanék végig. - Gyönyörű vagy - mosolygok a fának, majd tovább megyek. Hasonló dolgot csinálok még pár fával. Beszélek velük, megérintem őket. Egy idő után annyira ellazulok, hogy elkezdek magamban keringőzni és szökdécselni, egyik fától a másikig. Felnézek az égre, ahol egy fehérfejű rétisas száll. Gondolatban neki is köszönök, majd még beljebb megyek az erdőben. Egy pillanatra felvillan bennem, hogy vajon Lucy megjavult-e már, de értékesebbnek tartom ezt a kis erdőjárást, és nem is gondolok arra, mi lesz velem, ha itt hagy a "hegyiember". Valami vonz és egyre inkább eltávolodok az úttól, és már nem is érdekel, hogy visszamenjek. Egyszerűen nem akarok. Valami a mellkasomban húz egyenesen előre és egy pillanat után már farkasöntudattal járok az erdőben. Szimatolgatok, ismerkedem a hellyel, akár egy új lakó. Az erdő dallamos csendjébe egyszer csak dúdolás fonódik és a fülembe mászik. Kíváncsiságomnak eleget téve indulok meg lassan a hang felé és kezd megint visszaszorulni a farkasöntudat. Valahol már talán kezdek is aggódni, hogy itt hagy a nehezen megkeresett sofőröm.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Halkan folytatom a dallamot, a szívem egyenletes lüktetése adja a dobok hangját, képességem lángokat varázsol körém, tündér leányok, és satyr fiúk táncoló alakjait. A múltam táncai, druida tanítóm szavai halkan csengenek elmémben. Bestiám nyugodtan leng körbe. Hiányzik Írország, hiányoznak azok a régi, tánccal és avatásokkal teli napok, a tanulás. De ezt visszasírni már nem érdemes. Elmúlt, s én viszem tovább az örökséget. S akad, aki tőlem tanulva, tovább vigye. Morrighan hirtelen fölpattan, én pedig kiszakadok képességem varázsából, Bestiám érzékeit használva hegyezem fülem. Kiegyenesedek, s a szikláról mozgást látok a fák közt. Élesebb a szemem, mint egy egyszerű emberé, s egy nő látok közeledni a fák közt. Morrighan szótlanul felröppen az ölemből, én pedig felguggolok, s a szikla peremébe kapaszkodok, s mint egy vadászó Fenevad, figyelem a nő mozdulatait. A vérem pezseg, érdeklődéssel nézem, s a dallamom átvált egy egészen más dalba. Omnia - I don't speak human énekétől gyorsabban ver a szívem. Hátamon a Káosz csillag befeszül, ahogy izmaim is. Figyelek, éberen, mintha most akarnék ráugrani az áldozatra. Morrighan annak a fának az egyik ágára röppen, ami legközelebb áll a nőhöz, s kösztésképen károg egyet. A másik is farkas, érzem. Illatát felém hozza a szél, s meglehetősen finomnak találom. Nem hagyom abba dallamot, mert valahol érzem, hogy ez csalogatta a közelembe. Kissé előre dőlök, hogy illatát még inkább magamba szívhassam. Alakja kecsesen mozog a fák közt. Bestiám ugrásra kész, ha kell azonnal támadok, de egyenlőre csak kivárok.
Megmerevedek. Egyrészt, a dallam olyanra vált, amit nagyon jól ismerek. Másrészt érzem egy másik farkas jelenlétét. Feltekintek a varjúra, egy pillanatra meglazulok, amíg lágy hangon köszönök neki, és addigra már tudom is merre kell tekintenem. Felnézek a sziklaperemre és ott feszül készenlétben a Másik. Én is megfeszülök, de szemem inkább kíváncsi meglepetést sugall, mint ellenszenvet. Amíg nem kapom egyértelmű jelét a támadásnak, addig nem tartok tőle. Bár igaz, nem voltam elég óvatos. Ha az ő territóriumára hatoltam be, akkor bajban lehetek. Talán annyi lehet az esélyem, hogy szuka vagyok. De ha nem az "ő" territóriuma, hanem egy egész falkáé, amire nem figyeltem, akkor gyorsan kell megtalálnom a visszafele vezető utat. Melynek maximum sebességével, és nem a merre-létével lesz bajom. Így hát várok. Nem érzem a szagát, inkább ő érzi az enyémet. A hegyi szellő felé viszi pézsma és fenyőkéreg illatom. Felmérem magamnak kinézetét, és úgy vélem megzavartam. Habár az ő öltözete sem szokványos, az enyém még kirívóbb a pagan stílusommal, a hajamban lévő fonatokkal és tollakkal, a faragott nyakláncok, a fekete szaggatott trikó, kifordított barna bőrnadrág és szandál után. Megnyalom az ajkam és figyelő tekintettel várakozom. Nem engedem fel a pajzsom, hiszen nincs mit rejtegetnem, és lehet, inkább csak feszültséget keltene.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A nő észrevesz, s most jobban megvizsgálhatom. Szép testalkatot rejt, ám ami még inkább megfog, az a nem szokványos kinézet. Futó virág tetoválása a karján, madár tollak a raszta haj fonatokba rejtve, s az a nyugodt, bár kissé ijedt tekintet. Talán egy hozzám hasonló? Nem tudom biztosra. Túl kevesen maradtunk, mi druidák, hogy biztos lehessek a dolgomban. De nem kizárt. S a bizalmatlanságom is visszafog, hogy örömködve a nyakába boruljak. Ráadásul nő, a nőkkel a baj van, max. sexre jók. De a nemrégen történt események által egy darabig nem igazán hagyatkoznék a "gyengébbik" nem képviselőire. Ha le is rovom tiszteletem előttük, nem azt jelenti, hogy behódoltam. Bőven elég volt most egy ideig nekem a hölgyekből. Inkább pénzért veszek ilyen téren gyönyört, utána meg kirugdosom őket az ágyból, vagy felfalom. Ám a fák közt ácsorgó hölgyemény, némileg felkelti az érdeklődésem. Bestiám fülel, s ha engedném, ki is törne, hogy célba vegye a nőszemélyt. De nem engedem, továbbra is mozdulatlanul figyelem. Jobb alkaromon egy fekete bőr csuklópánt díszeleg, de most se kifestve nem vagyok, se férfiszoknyát nem viselek. Egy bakancs, meg egy farmer van rajtam, ennyi. Végül, hogy azért mégis a tudtára adjam, hasonló gondolkodásunkról, először a jobb, majd a bal tenyeremet emelem fel a levegőbe. Egyikben a kelta tűz, másikban kelta Hold minta ékeskedik. Nem tudom, mire következtethet ebből, az is lehet, elszalad, mert totál hülyének néz, de ezt nem tartom valószínűnek. Végül úgy döntök, hogy ne menekülhessen, egy könnyed mozdulattal egyenesedek ki. A hajamba belekap a szél, Bestiám ezüst szeme tükröződik íriszeimből, ahogy egy könnyed, akrobatikus mozdulattal ugrom le a szikla peremről. Kicsit többet zuhanok, mint amennyit vártam, de ügyesen érek földet egy újabb sziklán, s onnan már gyerekjáték a leszáguldás. Még élvezem is, ahogy Fenevadam erejével összedolgozva ügyeskedem kőről-kőre. Végül egy utolsó ugrás, átfordulok a levegőben, s egy könnyed mozdulattal landolok a füves talajon. Ahogy kiegyenesedek, Morrighan felszáll az ágról, majd a vállamra röppen. A zsebemből némi mag és kukorica kerül elő, amit előszeretettel felcsipeget a tenyeremből, én meg közben az idegenhez sétálok. Nem túl jó helyen jár, megállok tőle pár lépés távolságra. Elegendő az egérútra számára, nekem viszont arra, hogy könnyedén elkaphassam ha arról van szó. - Üdvözlöm Vándor! Nem láttam még errefelé a vidékünkön. Milyen szél fújta ide? Lassan körbejárom és végigmustrálom egész lényét. Nem érdekel, ha zavarba hozom. Idegen, és most úgy kell viselkednem, mint egy Falka tagja, aki védi a területet az idegenektől. S bár lehet, én viselem most az Omega címet, ezt a másik nem tudja. Másrészt akkor is jogom, sőt kötelességem védeni a territóriumot, mely Falkámé. Érzem, hogy a másik idősebb, ezért is adom meg neki a tiszteletet magázódással, de Fenevadam hideg és fenyegető kisugárzása azonban óvatosságra inti a vendéget. Ugyanakkor az a kíváncsiság is bennem lapul, ami az illatával együtt beleégett az elmém mélyébe.
Miután a Másik megmutatja a tenyerét nem is gondolok a menekülésre. Beszélni akarok vele. Így nem vág fel senki a tetoválásával, ha nincs jelentősége - azon kívül, hogy jól néz ki. Megvárom, míg a közelembe jön. Határozottan érzem, hogy nincs szükség a kötözködésre. Én vagyok a betolakodó, csak válaszolnom kell a kérdéseire, aztán várnom a fejleményt. Farkasom izgatottan ficánkol belül, és tekintve, hogy nem tudom behatárolni, miért, inkább nem törődöm vele, azt sem akarom, hogy bármilyen formában megmutatkozzon. Nekem most ez nem hiányzik. Egyértelmű, hogy Loboncos nem egyedüli a környéken, szóval csak elmotyogok magamban egy fohászt Fenrirnek. Továbbra sem használom a pajzsom, és a másik sem, ezért egy kicsit megfigyelem, amit akarok, nem sok mindent, nehogy tolakodó legyek. És azt hiszem kezdem öregnek érezni magam. - Köszönöm a szíves üdvözlést. Torin Oak vagyok. Európából érkeztem. Éppen átköltözöm Fairbanks-be, hosszabb-rövidebb időre, még nem tudom. Rövid bemutatkozásom úgy vélem éppen kielégítő. Nem mondok el mindent, de a lényeget már így az elején eldarálom, mutatva készségem. Közben a varjút nézem egyfajta kapaszkodóként, mintha ő lenne az egyetlen állat, akiben megbízhatnék a környéken. Ahogy elkalandoznak gondolataim a helyzet elemzésével egy pillanatra átvillan íriszemen a borostyán szín. Torkomban érzem, hogy a farkasom szólna. Valami nyüszítő-morduló keveréket, de visszatartom. Hisz "én csak egy ártatlan kiránduló vagyok" - arcomon egy szórakozott félmosoly árnya suhan át erre a gondolatra... milyen abszurd feltevés.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Morrighan felborzolja kissé a tollát, de kedvesen néz apró, fekete szemeivel a nőstényre. Ő nem olyan távolságtartó, s bizalmatlan, mint én. Néha ezért megkopasztanám, de most inkább hagyom, hogy némi "kapaszkodót" nyújtson az idegennek. Én továbbra is szikla szilárdan vizslatom, tekintetem nem árul el semmit. A szavaira gúnyos mosoly kerül fel képemre, s közelebb lépek hozzá, s kissé lejjebb hajolok, hogy szemünk találkozzék. - Egy magányos farkas, aki "csak úgy" átköltözik? Mindennek oka van, hölgyem. Másrészről meg, nem ajánlom, hogy sokáig maradjon egyedül. Tudja, vannak olyan Bestiák ezen a környéken, akik szó nélkül a torkának ugranak, csak mert nem idevaló. A mostani helyzet igaz talán jobbnak tűnik a városban, de a magányosokra nézve, nem biztos, hogy a Falkák egyesülése pozitív. Ha ellenállnak, nem sok jót lehet számukra jósolni. Pláne, ha még szálkává is válnak az Alfa szemében. Bár, elnézve itt az előttem álló nőstényt... Farkasom megrázza magát bennem, figyel a másikra, körbe-körbe járja. Nem tetszik neki, nem bízik benne, valamiért mégsem úgy tekint rá, mint egy prédára. Ne bízz senkiben Natan! Ne feledkezz el arról, mi történt a közel múltban. Ne engedj magadhoz senkit! Morgó, elégedetlen hang tör fel torkomból, ahogy összeráncolom szemöldököm, s megrázom a fejem. Látom a villanást a szemében, Bestiájának megmutatkozását, s fenyegetően morranok rá, de egyenlőre nem támadok, csupán figyelmeztetem. Tudja, hol a helye!
Megadóan felemelem a kezeim és egy félmosollyal, enyhén félredöntött fejjel megrándítom a vállam, olyan "bocs, nem tehetek róla" mozdulattal a villanásért. Kezdem nyugodtabban érezni magam. És habár nem mutatom, de önmagamban alsóbbrendűként tekintek a Másikra, tekintve, hogy megvetem az oktalan öldöklést. - Manapság már senki nem költözhet Alaszkába, mert gyönyörű vidék? A szürke farkasok számára ez a földi paradicsom, miért ne akarna egy ilyen helyen élni egy vérfarkas is? - kérdezem és közben magamban szórakozok, hogyan lehet mindent agyon bonyolítani? Aztán arra gondolok, hogyha ez itt ennyire bizalmatlan és van erre egy egész falka, akkor oka van a bizalmatlanságra, ebből pedig következik, hogy feszült lehet a környéken a helyzet. Igen, hozzászoktam a "jajj, de jó, új tagjelölt" felfogású falkákhoz Norvégiában. Át kell állnom erre a gondolkodásra. Itt ölnek... de miért is? Elmélyülten körültekintek az erdőn, szinte megfeledkezve a Másikról. - Való igaz, nem voltam túl óvatos. Lehet maga meg fog ölni pár percen belül, ha arra jut. Lehet, ha itt lett volna egy egész falka - direkt feltevésként említem, mintha nem lenne egyértelmű - már cafatokba lennék. De nem szívlelem azt az életstílust, hogy ne merjek sehova sem menni, nehogy bajom essen, miközben egy szobában kuksolok. Ha az élet azt a sorsot szánja, hogy elpatkoljak, akkor a szabad ég alatt szeretnék - mondom a végén már ellágyultan és közben felnézek az égre, mire Farkasom odabent szinte rám üvölt, hogy miért tárom fel a torkom. Remélem a másik fogja az adást, és a mozdulatot teljes megadásnak veszi. Bizalmatlanságra bizalom.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
- Az évek bizalmatlanná teszik a szürke farkasokat. - felelem nyugodtan. Akkor észak szülötte ez a nőstény, akárcsak én? Valószínű, ha tudnám, mire gondol, kinevetném. Az öldöklés Bestiám természetének vele járója. S bár tény, druidaként máshogy kell gondolkodnom, Fenevadam természetét nem tagadhatom meg. Ez olyan, mintha megpróbálnám rászoktatni arra, hogy vegetáriánus legyen. Szavaira felnevetek. - Egy férfi életében a fontos pillanatok a szabad ég alatt történnek. -mosolygok rá. - Egy nőnek miért ne lenne így? Morrighan a tollát igazítja, én meg végül engedek a tartásomon. Megöljem? Most? Miért? Egyenlőre azon kívül, hogy Falka területre tévedt, nem tett semmit. Legalábbis nem vizelte körbe a territóriumot, hogy ne, itt vagyok. Ráadásul felajánlja a torkát, néhány percig nézem, majd egy félmosoly jelenik meg szám sarkában. Nyakához hajolok, alig pár centi választ el a bőrétől, a húsától, vérének édes ízétől. Bestiám türelmesen, mégis éberen vár. Tudja, hogy én döntök, a nő felajánlott torka az én éhségem felcsigázója. Nem érintem meg, mégis, szinte érzem, hogy a borotvaéles fogaim a húsába mélyednek. Lehunyom a szemem, s mély levegőt veszek, magamba szívom illatát, hogy ne felejtsem el. Aztán szép lassan kiegyenesedek, Morrighan károgva röppen fel az égbe, én pedig egy könnyed mozdulattal fordítok neki hátat. - Az erdő gyermekei megférnek egymás mellett. - mosolyogva mondom. Hátat fordítok neki annak ellenére, hogy idegen. A Káosz Csillag mintát így most megcsodálhatja, ugyanakkor nem ezért fordítottam hátat. Egy régi éneket dúdolok, miközben megsimítom az egyik tölgy törzsét, s megvakarom a háborús hegeket mellkasomon. Wardruna - Helvegen dallamai szállnak a szellővel, én meg érzem, ahogy az erdő lüktetése a fa törzsén át érződik.
Éreztem a lélegzetét a nyakamon, éreztem a vágyát, de a halált nem. Megfordul én pedig végigmérem a káoszcsillag minden részletét. Hallgatom egy ideig a dallamot, ami az erdő rezgésével rezonál. Maradnék még hallgatni, de nem akarom, hogy Lucy itt hagyjon. És valamiért ezt a Hímet sem akarom itt hagyni. - Lassan mennem kell. A végén itt hagynak - mondom, de nem mozdulok. Részben azért mondom, hogyha elindulok vissza, ne legyek tiszteletlen és ne higgye azt se, hogy menekülök. Másrészt pedig nem is akarok elmenni. Túlságosan tetszik a dal.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Amikor megszólal rá pillantok. Egy darabig csendben nézem, majd megfordulok, s egy éles füttyszó hagyja el a szám. Morrighan károg, majd a sziklán hagyott pólómért száll, karmos lábaival fölkapja, majd néhány könnyed szárnycsapással hullajtja el a fejem felett. Elkapom, majd a vállamra dobom, a ruhadarabot, majd ellépek a nő mellett, s csak intek a fejemmel, hogy jöjjön. Elindulok azon a vonalon, amerről jött. Nem hagyott sok nyomot maga után, ami arra utal, jó vadásszal állok szemben, de az illata nekem bőven elég, hogy megtaláljam a helyet, hogy honnét jött. Ahogy sétálok a fék közt, hátra se pillantok, követ e, valahogy tudom, hogy jön. Halkan dúdolok, ám énekem átvált más dallamokba. Finoman, egy-egy pillanatra érintem meg a fák törzsét, a nő illatát követve. Nem veszem elő képességem hatalmát, pedig igencsak szeretném. Hirtelen megállok, majd a nőre nézek. Széles mosoly látszik arcomon. - Kedves Torin, ha már siet, volna kedve egy kis... futóversenyhez? - Morrighan a legközelebbi ágra száll, károg egyet, majd elsuhan a fejünk fölött, hogy szinte érinteni tudnánk, én pedig választ se várva, indulok neki, mint a golyó a puskából. Elmémben egy ismerős, erdei dallam születik, Valravn - Koder På Snor s kel életre, én meg kurjantva engedem szabadjára Bestiám hatalmát. Gesztenye barna szemeim ezüst színbe váltanak, s csak azt érzem, hogy a Szelek fiai, s leányai arcomat simítva segítik száguldásom. Érzem, hogy az erdő belém költözik, a fák velem futnak, hagyom, hogy érzékeim egybeolvadjanak Gaia anyánkkal. Éneke hív, s én csak szaladok utána. Átugrom egy kidőlt facsonkot, s mosolyogva pillantok a nőre, hisz ő is ott száguld mellettem. Hirtelen egy könnyed mozdulattal nyúlok felé, mögé kerülök, s se perc alatt kapom föl a karomba, olyan ügyességgel, hogy még Unalaq farkasai is megirigyelnék. Könnyű volt, illata beterítette az elmém, majd ahogy futottam vele tovább, pillantottam meg egy nagyobb csoport egyszerű mogyoró bokrot. Arra száguldottam, majd ahogy odaértem, dobtam bele a puha növények közé, átugrottam a nőt, majd utat törve magamnak a növények közt szaladtam tova. - Hajrá, felkelni, veszíteni fog! - kiáltottam nevetve vissza a vállam fölött, s tovább rohanva igyekeztem tartani az előnyömet.
Amikor felkap felvisítok, de nem azon a fülsiketítő kislányos módon, de épp elég játékosan és meglepődötten. Amikor a hátsómra érkezem felszisszenek, majd bosszúsan nézem, ahogy elszáguld. Azonnal pattanok, és kihasználva a lejtőt nagy ugrásokkal kezdek közelíteni felé. Az egyik ugrás rosszul sikerül és szemmagasságban találom magam egy vaskos faággal. Gyorsan megragadom és átfordulok rajta, a lendületet kihasználva pedig a hím elé pottyanok. Majdnem megbotlok, de visszanyerem az egyensúlyom - ezt az időt kihasználva a másik mellém kerül és fej-fej mellett futunk. - Kedves, Uram! Azt hiszem ezt nevezik csalásnak. - tettetem a megsértődött úri hölgyet. Már nem is nagyon zavar, hogy vadidegen (és még a nevét sem tudom). Kölyöknek érzem magam, borostyán világít a szemem, érzem a bundám, a sörényem, és az izmaim. Élvezem testem ügyes mozgását, az erdő vadságát, a szívem üvöltését. Végül fékeznem kell, nehogy kirohanjak az elszáguldó kocsi elé. Nem tudom melyikünk nyert, mindenesetre gyors csekkolom, hogy jó irányba jöttünk-e és ha igen, hol van Lucy és a Hegy? De nem látom őket semerre. Végül is nem fizettem a fuvarért, de azért még jó, hogy kivettem a csomagom...
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Hátra pillantok, s látom, hogy már száguld is. Lábaim felverik a még itt hagyott, tél maradékaként előbukkant, már száraz leveleket. Meglepetésemre hirtelen előttem terem, szemeink összetalálkoznak, s ha most mocsok lennék, meglökném, hogy kibillenjen teljesen az egyensúlyból, de inkább kikerülöm, s tova iramodok. Fej - fej mellett haladunk, minden porcikám üvölt a Szabadság felfoghatatlan érzetével. Élvezem. Szavaira felnevetek. - Drága Hölgyem, ha nem vette volna még észre, Ön Loki egyik nagy kebelbarátjával fut versenyt. Mégis mit vár? - arcomra játékos mosoly kerül, ezüst szemeim huncutul villannak rá. Megfeszülök, ahogy hirtelen megérzem az aszfalt nem éppen erdőbe illő bűzét. Hirtelen elkapom a nő grabancát, s visszarántom, mielőtt kiszaladna a kocsi elé. Nem mintha bármit is ártana neki, de szerintem a sofőrnek feltűnne, hogy a kocsi ripityára tört, Torinnak viszont semmi baja. A halandók ostobák. - Na, győzött volna. - nevetek, ahogy mély levegőket veszek, hogy lenyugtassam felpörgetett testemet. Az illat felhő itt van, bár oldalt megállt autót nem látok sehol. - A sofőrje itt hagyta? - kérdezem kissé felhúzott szemöldökkel.
- Úgy tűnik - válaszolom. - Nem fizettem, ő meg nem akart lemaradni a családi ebédről... vélem. Leülök egy közeli kőre és kifújom magam. - Loki kebelbarátja, mi? - vigyorgok. Fülém mögé igazítok egy szökevény hajtincset. Úgy vélem majd szépen elsétálok, vagy épp elfutok a városig. Nekem gyerekjáték végül is. Aztán már csak szállást kell találnom, amíg nem találok egy lakást, amit bevehetek.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Kissé megingatom a fejem. Ezért ne bízz a halandókra semmit. Nézem, ahogy eltűri a tincsét. Az én grabancom finoman esik le a vállamra. Már megszoktam, hogy nem ér le a derekamig. Bele kéne vizelnem az Alfa és Béta whiskyébe. Valahogy nem jött be a fodrász műveletük. De hát ez az Omega sorsa. - Ne vigyorogjon, Loki nem mindig segít, sokszor velem is kicseszik. - fintorgok, de viccnek szánom. Morrighan kecsesen száll rá a vállamra. Mosolyogva megsimítom a begyét, majd a nőre pillantok. Közelebb lépek hozzá, majd elveszem a táskáját, a vállamra dobom, s elindulok az út mentén a város felé. - Jöjjön, pár kanyarral arrébb van az autóm, beviszem a városba. Van szállása? - kérdezem, hátra sem pillantva.
Kedvesen nézem a madarat, és vágyom rá, hogy megérinthessem. Mikor felkapja a táskám halkan felmordulok, hiszen tulajdonomról, az ÉN területemről van szó. De amint megemlíti a kocsit, elnézően nézek rá, majd felállok, hogy kövessem. - Őszintén szólva, még nincs. Nem találtam - válaszolom őszintén. A vállán nézem a hollót. Gyönyörködöm benne és úgy látom, ő is kedvel. Mondjuk ez nem új nekem. Hiszen az állatok engem nem szoktak amúgy se utálni.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Morrighan, mintha érezné a nő vágyát, elröppen tőlem, s az ő vállán helyezkedik el. Felborzolja kissé a tollát, fekete szemei érdeklődve figyelik a nőstényt. A morgásra csak Bestiám borzolja fel a szőrét, én magam viszont nem is törődök vele. Nem igazán hatnak meg az ilyesfajta fellépések farkasoktól, legalábbis ilyen esetben. A zsebemből előkotorászok egy cigarettás dobozt, majd egy szálat kiveszek a számmal, majd elővéve öngyújtómat, lángra lobbantom a végét. Az égő szegfűszeg illata kellemesen cirógatja érzékeimet. Meglepődve pillantok a nőstényre a vállam felett. Nincs szállása? Hát, pedig egy "elköltözésnél" nem az az első? Végül is, nem az én dolgom. - Van néhány motel a város kisebb negyedeiben, ahol mindig akad szállás. Ha mást nem, egy ideig ott megtudja húzni magát. Morrighan halkan berrent, én viszont tekintetemet újra előre fordítom. Kicsit lassítok hosszú lépteimen, hogy mellém érhessen. A következő kanyar után már látni a vadőrségnek kitaposott erdei utat, melynek bejáratánál a fák árnyékában a terepjáróm pihen. Kinyitom az autót, berakom a táskát az ülésem mögé, s mielőtt beszállnék, fölveszem a pólómat. - Nyugodtan szálljon be, Morrighan majd ellesz az ölében. - mosolygok rá, s várom, hogy beszálljon a sofőr ülésen kívül egyetlen egy darab ülésre, az anyósoldalon.
Megsimogatom a madár állát, majd beülök az ülésre. Nem adok magyarázatot, miért nincs szállásom, azt megtartanám magamnak. A madár az ölembe ül, és tovább simogatom. Megmelengeti a szívem és mosolygok rajta. - Egy motel jó lesz. A cuccaim majd később jönnek utánam, miután találtam lakást. Nézem az utat, közben elgondolkozom. Végül az aszfalt helyett a hegyeket és az erdőket nézem. Megnyugszom. - Hogy hívnak? - jut eszembe, hogy még nem tudom a srác nevét, így, hogy megtudtam a hollóét.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Ahogy zötyögve elindulunk, pillantásra sem méltatom a friss párocskát. Morrighan a Vérfarkasokhoz mindig is könnyebben közeledett, mint az egyszerű emberekhez, s talán ezért fog egyszer töltött varjú sültként kikötni valami idősebb bolhás korcs asztalán. Lehúzom az ablakot, hogy az utasteret ne a cigarettám füstje töltse ki. Egyenletes ütemben haladunk a város felé, de nem rohanok, én se szeretem itt hagyni az erdőt. Csak biccentek szavaira, inkább azon gondolkodom, vajon mégis mi céllal érkezhetett ide. Én anno azért jöttem, hogy háborúba bonyolódjak, a Falkák háborúiba, amit végül egyesüléssel védtek ki, s csupán a magányosok levadászása maradt az egyetlen "öröm" forrásunk. Jó, más ügyletek is lefoglalnak minket, de most komolyan... Semmi új nincs a Hold alatt! Pattogok én, az Omega, de hát mindig is szerettem kimondani azt, amit gondoltam. Ez fog a sírba vinni. A tegeződésre fordítom kissé felé a fejem, ahogy kizökkent gondolataimból. - Hívj csak Nat-nek. - mondom egy mosolyt is megeresztve felé. - Mi a foglalkozása Miss Oak? Nem vagyok túl bő beszédű, de hallgatóságnak tökéletes vagyok.
- Etológusként jöttem át az itteni egyetemre. Sajnos szállást nem tudtak biztosítani - válaszolom büszkén a munkámra. Bár emberi szakértelemmel megmagyarázhatatlan lenne Morrighan reakciója. Örülök, hogy sikerült meglepnek sofőröm a tegeződéssel. Onnan, hogy rágyújtott elvesztette minden tiszteletem. Hogy cigizhet valaki, aki így szereti a természetet? Legalább bevisz a városba és segít szállásra lelnem. Morrighant simogatom, ami kimondottan nyugtató érzés. A motor zúgását hallgatva újra megfogadom, hogy soha nem lesz jogosítványom, mint eddig mindig, ha autóba kellett ülnöm. - És neked? - kérdezem vissza végül.
Kezdőlap
Kárpótlásul egy (nem)ivós játék? 
//
//
