Újra megrendezzük a kollektív Évszak Játéka szavazást. Nem egy nagy ördöngösség, hiszen semmi egyébről nem szól az egész, mint arról, hogy egy helyre gyűjtjük azokat a játékokat, amik 2014. tavaszán zajlottak le, és számotokra/számunkra valamivel többet nyújtottak egy egyszer ismerkedő beszélgetésnél. Hogy kinek miért, az lényegtelen, mert abszolút szubjektív. A lista nyilvános lesz, tehát ez egy remek gyűjtemény is lehet az oldal iránt érdeklődőknek és azoknak, akik lemaradtak, hogy mely játékokat érdemes elolvasni.
Szeretnénk, ha sok játékot neveznétek, hiszen bőven van miből válogatni!
A koncepció a következő: - A lentebb található kód alapján töltsétek ki a Nevezési Lapokat. A beérkezett nevezéseket akár az Admin karakternek is el lehet PM-ezni, ha esetleg nem szeretnéd nyilvánosan közzétenni, de az egyszerűbb módszer, ha új hozzászólásban küldöd el ide, ebbe a topicba. - Előre megadunk néhány, általunk kigondolt kategóriát, amelyekbe érkezhetnek a Nevezések. Amennyiben legalább 3 kategóriába érkezik 3 különböző Nevezés (tehát összesen 9 játék), akkor külön kategóriánként indítjuk el a szavazást. - Amennyiben a fenti opció nem jön össze, egyetlen nagy és átfogó szavazás keretein belül lesz Nevezve minden beérkezett játék. - A nevezésekre ezúttal mindössze 1,5 hét áll rendelkezésetekre, tehát 2014. június 8-ig fogadjuk el a nevezéseket. - Innentől kettő hét lesz az olvasásra és a szavazásokra, tehát az egész happening 2014. június 22-én zárul, ekkor lesz esedékes az Eredményhirdetés.
LEHETSÉGES KATEGÓRIÁK:
Non Plus Ultra: ezt a kategóriát akkor ajánljuk, ha nem tudsz konkrét kategóriát választani a nevezett játéknak, mert annyira sokrétű és színes, hogy hiba lenne egyetlen skatulyába húzni.
Frászkarika: Ebbe a kategóriába minden idegeket borzongató, izgalmas, félelmetes para-jelenség helyzet belefér, ide értve az élet-halál harcokat, sokkoló híreket, traumákat.
Melankólia: Vannak mély, megható, fájdalmas és szomorú helyzetek, amikor a karakter a szenvedésein át fejlődik, vagy éppen amortizálódik le. Ehhez a kategóriához szeretettel ajánlunk legalább egy csomag Tesco gazdaságos 100-as papír zsebkendő csomagot.
Napos Oldal: Vicces, vidám, könnyed, humoros, lehetetlen, elképzelhetetlen, hajkitépős hülyeségek tárháza várja szeretettel azokat a játékokat, amelyek során a 100-as zsepi a kacaj könnyeinek itatására ajánlott.
Szupercsapat: A kategória nem a a tökéletes férficsapatot hivatott képviselni, hanem minden olyan jellegű játékot, amely funkcióját tekintve hasznos lehet a résztvevőknek, vagy akár az olvasóknak is, ami a karakterek fejlődését illeti. Minden példa értékű tanuló játék, jellemfejlődésre, IC életvitelre és gondolkodásra hatással levő esemény, büntetés, feladat itt találhat otthonra.
Casablanca: Régen látott ismerős viszontlátása, halott ismerős "feltámadása", vadidegenek spontán randevúja... Azon találkozások gyűjtőhelye, amik valamiért rendhagyóra, megindítóra, kiborítóra, felforgatóra sikerültek - értelemszerűen a napi kapcsolattartásos találkák nem tartoznak ide.
NEVEZÉS KÓDJA:
Játékcím
Föszerepben:
ide jönnek a játékban résztvevők nevei
Kategória:
melyik kategóriába sorolnád a játékot?
Összefoglalás:
néhány szóban, mondatban fogalmazd meg, hogy miről szól a játék, miért érdemes elolvasni, és ide jöhet bármilyen adalék, amit szeretnél megemlíteni
Olvassel.txt:
értelemszerűen a játék nyitó hozzászólásának linkje
Mindenki rejteget dolgokat a múltjában, s mindenki másként él együtt ezekkel. Van, aki megosztja, más elfojtaná magában a vért kívánó Fenevaddal együtt. Na de mi van akkor, ha az ember párja is tanúja - sőt, elszenvedője - az önmarcangolásnak? (A játék még folyamatban van.)
Bizalom. Évekbe telik elnyerni, elveszíteni viszont egy rosszul időzített pillanat műve csupán. Ilyen volt az ő kapcsolatuk is: bizalomjáték, mely az évek során épült fel. S a kártyavár egyszer csak összedőlt...
Nincs rosszabb társaság egy sérült, hisztis férfiembernél. Könyvek szólnak erről! S bár Isa állja a sarat, kérdés, meddig tart a türelme? (A játék még folyamatban van.)
Hiába futunk, a múltunk elől nem menekülhetünk. Megtalál minket, szembeköp és kacagva lépdel tovább, arra várva, hogy újra lecsaphasson. - Ám mi van akkor, ha a múltunk egy nem várt szereplőjéről kiderül: sokkal több mindenben hasonlít ránk, mint azt valaha képzelni mertük volna...
Vannak olyan dolgok az életben, melyeknek csupán akkor fedezzük fel igazi értékét, ha majdnem elveszítjük azt. S mikor egy szeretett személy a halál torkából tér vissza hozzánk, akkor kapjuk meg a legnagyobb leckék egyikét az élettől. Sose engedjük el azt, ki igazán fontos a számunkra. Soha többé.
(részlet a játékból) - Őőő… most bunkó leszek… de te büdös vagy. – Kicsit vicces a szitu. Én, aki a hullák mellett lazán elfogyasztok háromfogásos ebédet, nem bírom az áporodott kanszagot… de hát ez más… ez… pfujj.. meg vááá… - Ez nem volt kedves. - emelem fel a mutatóujjamat - De legalább őszinte. Az meg király. - húzom el a számat, bár attól még tényleg király - A vállamat csak hanyagul megvonom, amikor közli velem, hogy nem volt túl kedves a beszólásom. – Sose állítottam, hogy kedves vagyok.. A nevem előtt a „doktor” szerepel, nem a „kedves”. – - Lehetnél akár Doktor Kedves is. Na jó, ez még viccnek is rossz, bár a felém repülő párnára és a felkiáltására már tényleg elkezdek szakadni, mint az olcsó gumitanga.
Adott egy fiatal belsőépítész, aki maximálisan hozzászokott igényei kielégítéséhez. A lakosztálya elfoglalását követően veszi észre, hogy a kértekkel ellentétben nem hűtötték be a pezsgőjét. Felkéreti a panaszkönyvet. Nemsokára kopogtatnak s az ajtó kinyitását követően de Luca sétál be mellette a lakosztályba, hóna alatt a panaszkönyvvel... A levegőben végig tapintani lehet a feszültséget a két férfi között, egy alkalmazott kirúgásra kerül.. de végül zöld ágra vergődnek, s a panaszkönyv új bejegyzés nélkül távozik, de Lucával együtt.
Azt hiszed, hogy ez csak egy könnyed kiruccanás. Elkocsikázol a haverod után, hogy a sértett kis lelkére beszélj, jól lerészegedtek, aztán irány haza, mert végső soron... nincs is igazi probléma. Csak akkor fogod fel, hogy tényleg nincs közös hazaút, amikor már búcsúzik. Amikor azt mondja, hogy hiányozni fogsz neki. Nem akarod, semmisé szeretnéd tenni, de nem tudod, fogalmad sincs, mit mondj, mivel marasztalhatnád, s habár nehéz a döntés, mégis meghozta már. Tovább áll. Te pedig ott maradsz az éjszak közepén a hideg, kihalt parkban és órákig várod, hátha mégis visszajön...
Megértés, támogatás, együttérzés... Ezt kéne tennie egy barátnak, de ha vádaskodás könnyebb, ha kimért, hűvös viselkedés őszintébb, ha a szakadék az első szótól jelen van, nincs mit tenni. Elfogadod, hogy téged is ugyanazok a vádak érnek, hogy ugyanúgy hibás vagy, de képtelen lenné a másikat felmenteni. Ott álltok egymás előtt, mint két bűnös, egymás emlékeztetői, a keserűség pedig nem hagyja, hogy ezen változtass.
Éjnek évadján berongyolni egy idegen garázsba a rendőrök elől menekülve nem feltétlen okos ötlet. Főleg, ha fogadtatásodra egy playboy nyuszi érkezik egy bazi mordállyal a kezében és kérésre vígan képen töröl egy ezüstlapáttal. Közben arról cseveg, milyen régen orosz rulettezett és hogy amúgy köze van a családodhoz...
Próbálhatod kerülni a feltűnést és a lebukást, ha mások kapásból felismerik a képed, csak azt nem tudják, hogy mi az igazi helyzet. Egy darabig próbálod menteni a menthetetlent, aztán lassan kibújik a szög a zsákból. És amikor már azt hinnéd, hogy te villantottad a nagyobbat, kiderül, hogy tévedtél, mert a másiknak is van bicskanyitogató adu ásza...
"- Miért utasítottam el? - Maya miatt! Azt mondtad, hogy ez nem lenne ideális körülmény egy gyerek számára, és előbb szeretnéd megtalálni, szeretnéd megadni az esélyt arra, hogy… - Mandy… szerinted mit mondtam volna, ha tudom, hogy nem kaphatom vissza Mayát? - Őszintén? Igazából nem zárkóztál el ettől. Ha tippelnem kéne, én azt mondanám, hogy akkor megvan az esély arra, hogy belementél volna és már két hónapja gyarapítanád az őrzők táborát. - Hogy megy ez, Mandy? Mi lesz utána? Mit kellene csinálnom? Mi történne velem? - Először is meg kell hoznod a döntést. Később majd kapsz egy mentort, aki tanítani fog téged. Most egy ilyen időszak jön, hiszen ebbe is ugyanúgy bele kell tanulnod, mint minden másba. Vigyázunk egymásra, és segítjük a tanoncokat, úgyhogy ettől ne tarts!... -Mandy… szeretnék közétek tartozni. Igen."
"-Szóval Jenny azt mondta, hogy pár hónap és regenerálódik majd, s újra látni fog. Basszus, Naomi, valahogyan megvakítottam! Egy élőlényt! Ártottam valakinek úgy, hogy még csak nem is tudom mi volt az okom rá. Egy szörnyeteg vagyok. Egy igazi undorító, gennyes mocsadék, s hiába mondja Dimitris, hogy nem így van, hogy majd megértem én is, s nem fogom rosszul érezni magam, mert a hold volt az s nem én. Én akkor sem tudom ezt soha kitörölni a fejemből, nem lesz nap, hogy ne érezzek bűntudatot amiatt, amit tettem. Meg kellett volna haljak azon az éjszakán, s ha Masako nem kölyök lenne, akkor talán már halott is lennék, s nem kaptam volna egy ajándékot a sorstól azért, mert elvettem a szeme világát valaki másnak. Hányok magamtól, az a nagy igazság. Akár.. akár.. te is lehettél volna ő.. belehalnék, ha én téged.. így.. Ne haragudj! - Ha még egyszer ilyen szavakkal illeted a barátnőmet, picsánrúglak. Dimitris jól mondja. Nem Te voltál. És hidd ezt el egy olyannak, aki a másik oldalon volt. Te nem emlékszel semmire, pontosan azért, mert megszálltak, s így okod sincs arra, hogy így vélekedj magadról, vagy bárki másról, aki hasonlón esett át. Vérfarkas. Meggyógyul. Vissza fogja kapni a szeme világát, lehet, hogy nem egyhamar, de nem is marad örökre vak. És az istenekre, ha megint meghallom, hogy meg kellett volna halj, én magam fojtalak meg. Nem veheted el a kevés jó dolgok egyikét az életemből, bármennyire is legyek ezzel önző."
Rendhagyóra sikeredett gyónásunk/gyóntatásunk, melyet a helyi újság is megemlített. Egy törött gyóntatófülke, pár törött pad, még több törött csont, „Szeret-nem-szeret” játék, egy leszakított ujj, nosztalgiázás, mókusetetés, kérdezz-felelek, Heinrich, feltámadás, kísérlet a megnevelésre…
„-... ha te élsz, akkor a többi őskövület is szabadon grasszál? -Néhányuk szintén Fairbanksben van, úgyhogy azt ajánlom, illemtudóan viselkedj az idegenekkel. Mások nem biztos, hogy olyan elnézőek lesznek veled, mint én.”
- Én próbáltam beszélni vele, de ezt igazán tudhatnád... Ha adtál volna nekem egy esélyt, mindent helyrehozhattam volna hármunk között. Te és én... Jobban hasonlítunk, mint azt el mernéd képzelni. - Hasonlítunk? Mégis miben? Mindketten gyilkoltunk? Igen, de ez még nem bizonyít semmit. Vér tapad a kezemhez, azonban csak egyetlen élet. Megpróbáltam újrakezdeni, tiszta lappal indítani, új életet kezdeni, de te mindent elragadtál tőlem, Ethan.. Hogy miért nem tudtalak megölni? Kíváncsi vagy rá? Pontosan azért, mert én nem vagyok olyan, mint te! - Itt nem arról van szó, hogy ki hány embert ölt meg. Ez kettőnkről szól. Egymás életét törtük derékba.
Lázálmok, hamis illúziók, valósággá vált gyász. Az egyik percben még a kedvesed élete és ép elméje tét, a másikban már a kétségek és a titkok felszínre kerülése válik az aggodalom forrásává. Vajon tényleg jogunkban áll elkendőzni az igazságot, ha meg vagyunk róla győződve, hogy ezzel jót teszünk a számunkra fontos személyeknek? Hogy örüljünk teljes szívünkből az élő gyermekünknek, ha a másik meg sem akart születni nélkülünk? A hazugságunk miatt. A család iránti vágyat újra derékbe töri a kötelesség és a múlt árnyai, de összetartja az eskü: az örök összetartozás esküje ami erősebb még Alignak bosszújánál is.
- Vajon melyiktől tartasz jobban? Egy szaftot fröcsögő fakanáltól vagy egy ezüstpengétől? Jó lenne tudni, mielőtt fegyvernemet választok. - Hm… Ha nálad lesz az a fakanál, akkor lehet, hogy arra voksolnék! ~~~ - Nincs egy farönköd véletlen? - De, azt hiszem, hogy akad itt valami. Elképzelésem sincs, hogy mit akarsz tőlem és egy farönktől, de ha kell, akkor segíts idehozni. - Hogy mit akarok? Két gyereket, egy házat és egy golden retrievert... Jó szexet... Majd meglátod. - Ezekben sajnos nem tudok segíteni neked. Bár… Nem, a szexben sem tudok segíteni.
"~ Sajnálom - Én megbocsátok, Sangilak. Mindent.. [...] Az évek elröppennek, elmúlnak.. de az én szeretetem soha nem fog. ~ Többé nem hagylak magadra, Yee. Ígérem. Nem leszel többé magányos és megvédelek mindentől."
Vannak olyan pillanatok, amikor az erősnek tűnő személyeknek is szüksége van néhány perc gyengeségre, szeretetre és kedves szavakra. Valahol mélyen azonban mégis elszomorító, hogy halálközeli állapot kell ahhoz, hogy megtörjön a jég, felnyíljon a szemünk és képesek legyünk kimondani azt, ami odabent, ha nagyon mélyen is, de már nagyon régen megfogalmazódott. Egyetlen szó csupán, mégis akkora hatalommal bír, melyre sokan nem is gondolnának. Egyetlen szó, mégis elmondhatunk vele mindent... Köszönöm.
- Mondok én neked valamit, napsugaram. Te... élni fogsz. És szépen lassan végig fogod nézni, ahogy kiírtjuk az egész falkádat, utána pedig az én seggemet fogod törölni a reggeli kávé és cigi után. Lehet, hogy nem holnap... Lehet, hogy tíz év múlva vagy húsz... - tartok pillanatnyi szünetet - De garantálom neked, hogy a Teremtőd hulláján fogom meg*ni a szád, amiért szét kellett lőjem miattad az öcsémet. - Alig várom, hogy elkezdj próbálkozni. Szeretnék már a tetemedből zabálni. Tíz, vagy húsz év múlva... nem érdekel. Kezdj bele és én addig nem nyugszom, amíg a beleidnél fogva fel nem lógatlak. Ha száz év kell hozzá, hát száz év múlva. - Nyugodtan mondd meg az Alfádnak, hogy Dux jött érte, jobb, ha felkészül. És ha megpróbál levadászni, hát... Legalább nyilvánvalóvá teszi, hogy miért vagy ilyen életképtelen.
Darren volt számomra A mumus, akitől féltem és akinél úgy éreztem, hogy bizonyítanom kell. Ő volt az Atanerk, a vezetőnk. Ő volt az, aki átharapásom utáni napokban elültetett egy bogarat a fülemben egyetlen mondattal, amivel senkinek és semminek éreztem magam. Próbáltam bizonyítani, de végül elbuktam és Odette lett az átharapóm. Az átharapás óta most találkozunk újra először és végre megismerhetem Darren Napos Oldalát. A játékos, vidám, humoros, szeretetre méltó oldalát. Egy kis játék, harc, vadászat, beszélgetés. Egy tökéletes délutáni kikapcsolódás.