A kocsim felé irányítottam őket, ami nem állt túl messze a sétánytól. Útközben betelefonáltam a kórházba, hogy szóljak, egy kicsit késni fogok, majd adtam egy rövid tájékoztatást arról, hogy mi is történt. Természetesen nem morogtak, vagy ilyesmi, csak biztosítottak afelől, hogy a betegeim jó kezekben lesznek addig. Nem is aggódtam, hiszen csak egy pácienst vártam az ebédszünet utánra, de őt is csak azért, hogy leszedjük a gipszét, és megröntgenezzük újra. Kinyitottam az ajtót a hölgynek, de közben rádöbbentem, hogy a nevét sem tudom, és már a lakására megyek. Na ilyen sem sűrűn fordult elő velem. - Nem probléma, én nem fázok annyira. - azért a kocsim hátsó ülésén lévő pulóveremet felvettem, mert melegem sem volt, és a fűtést is bekapcsoltam a kocsiba, bár azt már csak inkább a kutyus kedvéért. A címet hamar megtaláltam, elég tájékozott vagyok már a városban, hiszen jó pár éve éldegélek itt. Leparkoltam a ház előtt, majd ismét udvariasan kinyitottam a lánynak az ajtót, és elkísértem őket egész a bejáratig, de ott már megtorpantam. - Ha bármiben segíthetek, szóljon, de most nem szeretnék alkalmatlankodni. Kérem azért öltözzön át mielőbb, nem szeretném, ha legközelebb a kórházban futnánk össze.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Meglepődöm rajta mikor kinyitja nekem az ajtót. Ilyen is ritkán fordult elő velem, de nagyon jól esik ez a "gondoskodás", lovagiasság, amit természetesen mind két alkalommal meg is köszönök neki. Az ajtóhoz érve ő már búcsúzkodik is. De mégsem engedhetem így el. Annyit segített nekem. Ha nem is ugyan olyan mértékben, de egy kicsit azért meg tudom ezt hálálni neki, persze ha elfogadja. -Ne butáskodjon! Ön nem zavar! Amúgy sem engedném el! Biztosan maga is átfázott. Ha szeretne nyugodtan vegyen egy meleg zuhanyt, meg szívesen meghívnám esetleg egy meleg teára. Sajnos száraz ruhát nem tudok adni Önnek. De persze ha dolga van nem akarom feltartani. Csak lelkiismeret furdalásom lenne, ha így engedném el Önt.-Közben fél kézzel bénázva próbálom kinyitni az ajtót, ami pár perc múlva sikerül is, majd csak várom, hogy eldöntse itt marad e vagy inkább tovább megy.
Nem kalkuláltam bele, hogy tényleg bemegyek a hölgyhöz, de valahogy mégis rábólintottam a dologra. Elsősorban persze a kutya miatt. Oké, hogy nem vagyok állatorvos, de valamilyen szinten mégis közöm volt az egészhez. Kitudja, hogy nem-e miattam vetődött be a vízbe részben, mert nem mert visszamenni a gazdájához. Kellett nekem ráijeszteni... Erre a gondolatra megpróbáltam magamba teljesen elnyomni a farkast. Nem egy egyszerű feladat, de már régóta gyakoroltam. Pontosabban a kezdetektől. Főleg a falkaháborúk miatt, na meg ott voltak az Őrzők is. Tudom, hogy nem lehet teljesen palástolni a Vadat, de lecsökkenteni minimális szintre nem lehetetlen. Oké, nem vagyok túl idős még a tökéleteshez, de igyekszek. Most is a pajzsomat felrángattam, amennyire csak lehetett. Egy vastag, áthatolhatatlan acélkerítést képzeltem a Bestia köré, így talán Csoki megnyugodhatott egy kicsit. Bár most a legkisebb gondja is nagyobb lehet annál, hogy egy rivális, jóval erősebb hím besétál a területére. - Akkor köszönöm, a teát elfogadom. A ruhák miatt meg ne aggódjon, a tusolást elintézem a kórházba. Ott, ha jól rémlik van bőven váltás ruhám. - közben igyekeztem segíteni, meg úgy helyezkedni, hogy ki tudja nyitni az ajtót. Végül beléptem, vettem egy mély levegőt, szimplán csak megszokásól, és le is rúgtam a cipőimet a sarokba. Hiába bizonygatják az emberek, hogy nyugodtan be lehet jönni cipővel, jól tudom, hogy senki sem szereti.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Örülök, hogy legalább a teát elfogadta tőlem. Sokat köszönhetek neki, így ez a legkevesebb a részemről, bár akár azt is megtenném, hogy elmegyek a száraz ruháiért, de azt hiszem az egy kicsit sok lenne így elsőre. Miután végre sikerült megtalálnom a kulcsom ki is nyitom az ajtót, majd besietek a nappaliba ahol gyorsan le is vetem a cipőmet. Mind e közben Shakespeare a papagájom már meg is érkezik a bejárati ajtó melletti akasztón és kíváncsian figyeli az "idegent", majd köszön is neki egy "Szia"-val. -Egy pillanat és jövök! Addig nyugodtan foglaljon helyet, vagy jöjjön be a fürdőbe ott tudok adni egy törölközőt.-Nem várom meg a választ inkább berohanok Csokival az említett helyre. Óvatosan kicsomagolom őt a kabátból, majd a kádba teszem. Szerencsére már nem annyira hideg, de még mindig a normál alatt van a hőmérséklete. Először csak langyos vízzel kezdem el fürdetni, majd fokozatosan melegítek a vízen, de persze csak addig, míg elviselhető az. Amint kissé felélénkül abba hagyom a fürdetését és jól becsomagolom egy vastag és meleg törölközőbe. -Jól van kicsim! Ugye hogy így már sokkal jobb? Gyere most beteszlek az ágyba! Pihenjél csak!-Az arcomon már megjelenik egy mosoly ahogy látom, hogy egyre jobban van Csoki, bár én továbbra is remegek és fagyoskodom, de előtte mindenki mással foglalkozom. Miután bedugtam az ágyba Csokit kisétálok a férfihoz. Ha még nincs törölközője adok neki. Milyen teát szeretne? Van sima zöld, meg gyümölcsös és fekete. Jah és ne féljen se a papagájtól, sem a macskától. Nem bántanak senkit...Ha meg odamennek Önhöz és az zavarja nyugodtan kergesse el őket!-És ha sikerült választani a teák közül be is vonulok a konyhába, hogy feltegyek vizet forralni.
A cipőket gondosan a sarokba helyeztem, és félre álltam, hogy elroboghasson mellettem a hölgy, feltehetőleg a fürdőbe, kis kedvencével. A papagájra meglepődve pillantottam fel, majd egy halvány mosoly után én is visszaköszöntem neki, de végül inkább én is a fürdő felé vettem az irányt. Az ajtóba megtámaszkodva néztem végig a fürdetést, de aztán csak a nappaliba mentem, hogy ne alkalmatlankodjak tovább. Amúgy sem szeretem megzavarni az ilyen meghitt pillanatokat. A lány is hamarosan kijött és elfogadtam tőle a törölközőt, amivel gyorsan meg is töröltem a még vizes hajamat. - Nem zavarnak, szeretem az állatokat - bár tudom, hogy a macska nem nagy eséllyel fog kimerészkedni, míg itt vagyok, ha csak nem egy oroszlán bátorsága rejtőzik benne - A teával meg várjon - mögé léptem, megfogtam a vállait, és finoman visszahúztam, ahogy a konyhába igyekezett - Kérem, először öltözzön át, nagyon nem szeretném, ha tüdőgyulladást kapna. Ha kell addig a házból is kimegyek, de tényleg nagyon fontos, hogy levesse ezt a sok vizes göncöt, és esetleg vegyen egy forró zuhanyt. - a hangom komoly volt, és míg beszéltem, tartottam őt. Semmi érzéki nem volt benne, csak így próbáltam nyomatékosítani a mondottakat. Na meg a tenyerem is sokkal melegebb volt, mint az ő vállai, így ruhán keresztül is. Ez talán egy kicsit ösztönzi is, hogy ideje melegebben felöltözni.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Éppen átlépnék a konyhaküszöbén mikor megérzem a férfi kezeit a vállaimon. Meglepetten állok meg és fordítom hátra a fejem annyira amennyire tudom. A kérésére elmosolyodom, majd meg is fordulok. -Rendben! És köszönöm!-Kedves tőle, hogy így félti az egészségem. Már nem is emlékszem arra, hogy mikor volt ennyire kedves velem valaki....De ezen inkább nem is agyalok tovább. Most tényleg jobb lenne átöltöznöm valami melegebb ruhába. -Akkor mindjárt jövök!-Besétálok a szobámba ahol előveszek egy sima szürke, kapucnis pulcsit, egy fekete melegítőnadrágot és még pár dolgot, ami még szükséges és csak ez után vonulok be a fürdőszobába ahol viszont azonnal veszek is egy gyors zuhanyt. Iszonyatosan jó érzés ahogy a meleg víz hozzáér a bőrömhöz. Mintha teljesen újjáélednék! Nem hittem volna, hogy egy zuhanyzás ilyen jól tud esni az embernek. Szerintem tíz perc is eltelhetett mikor végül úgy döntöttem, hogy ideje felöltöznöm. Kimásztam a kádból, majd egy gyors törölközés után fel is kapom magamra a ruhákat. Sokkal jobb szárazban és melegben lenni. Még a kedvem is jobb lett, amit mosolyom nagyon is elárul. -Huu...Ez nagyon jól esett!...Ön biztosan nem akarja levenni?...Vagyis-Teljesen elvörösödöm, majd lesütöm a tekintetem és úgy folytatom. -Vagyis csak azokra a darabokra gondolok, amiket tud nélkülözni...-De többet inkább nem is mondok és nem várom meg a válaszát, inkább a konyhába sétálok és gyorsan elkészítem a teákat.
Örültem, hogy rábírtam venni végre a zuhanyzásra. Rá fért már, az biztos. És még így sem garantált, hogy nem fázik meg. - Ugyan, nincs mit megköszönnie, menjen csak nyugodtan. - Ahogy eltűnt a fürdőbe, körbejártam a nappalit. Aranyos, takaros kis ház volt, vidám színekkel. Valahogy illett a lányhoz mindez. A papagáj ismét a látóterembe került, amitől önkéntelenül is mosolyognom kellett. Kész állatkert ami itt van. Közben megpróbáltam megint megtörölközni, kicsit felszívni a nadrágomból is a vizet, hiszen nem akartam, hogy minden tiszta szutyok legyen miattam. Főleg ezért is nem foglaltam még be eddig a kanapét. Biztos nem örülne a hölgy, ha egy nagy vízfoltot hagynék magam után a bútorain. Hamarosan visszatért a szemmel láthatóan felfrissült lány egy hatalmas mosollyal az arcán. Igen, így határozottabban jobban nézett ki. - Hát... igazság szerint csak a nadrágom az, amit levehetnék, de a pirulását látva, lehet, hogy nem kéne egy idegen nő házába flangálnom boxerbe. Még a végén hazajön esetleg a barátja, vagy vőlegénye, aztán kapnék a fejemre. - vigyorodtam el - Szóval jobb ha ez marad, a teát még kibírom. A kórházba úgyis lefürdök a biztonság kedvéért. - vártam egy picit, majd én is utána lépdeltem, de az ajtónál beljebb nem merészkedtem, nehogy kényelmetlenül érezze magát. - Viszont, remélem nem veszi tolakodásnak, de megkérdezhetem a nevét?
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
A pirulásom nem múlik el, sőt ha lehetséges akkor még fokozódik is a szavai miatt. Továbbra sem merek a szemébe nézni, de azért valamit mégis csak reagálok a szavaira. -Oh attól nem kell tartania. Csak az állatokkal élek együtt...És törölközőt tudok adni. Azt is maga köré tekerhetni..De nem akarom erőltetni. Ha Önnek ez így jó és nem lesz beteg tőle akkor hagyja.-Még a végén félreérti a dolgot és azt fogja hinni, hogy direkt akarom levetkőztetni, pedig erről szó sincs. Miközben a konyhában kezdek el tevékenykedni a nevem után érdeklődik és csak ekkor esik le, hogy még be sem mutatkoztam neki. -De illetlen vagyok!...Csöppet sem veszem tolakodásnak!-Azzal oda is lépek hozzá és felé nyújtom kezem.- -Alice Lavant!-Mutatkozom be gyorsan és röviden, majd ha engedi mehet is a kézrázás. -Nem is jutott volna az eszembe, hogy bemutatkozzam, ha nem említi meg...Sajnálom! Azt hiszem még mindig a történteken jár az agyam.-Pedig el kéne már felejtenem, hisz mindenki túlélte és jól van. Még Csoki is rendbe jött, bár most alszik, amin nem is csodálkozom. Egy ilyen kaland után én is azt tenném. A teára nem kell sokat várni. Úgy öt perc alatt el is készülök vele, majd az étkezőasztalra teszem a bögréket, melléjük a cukrot és citromlevet. -Nem tudom, hogy hogyan szereti, így nem ízesítettem meg. De nyugodtan vegyen bármiből bármennyit és ha akarja leülhetünk itt vagy akár a nappaliba is...-Engem nem zavar ha vizesek lesznek a bútoraim...Majd megszárad az is idővel.
Aranyos volt, ahogy így irul-pirult, főleg a saját megjegyzésétől. Kedvem lett volna odalépni hozzá, és felemelni a fejét, hogy a szemembe nézhessen, de lehet, hogy halálra rémül, vagy esetleg fejbe ver valami nagy és nehéz dologgal. Nem nehéz olyat találni egy konyhában. - Ugyan, nem illetlenség, elég váratlan és csöppet sem hétköznapi volt, ami ma történt. Eddig nekem sem jutott eszembe, amit persze szörnyen röstellek. Dr. Andrew Waters, szolgálatára. - Azzal meg is fogom a kezét, de csak egy udvarias csókot nyomok rá, nem rázom meg. - És szerintem, enyhe zavarát látva, jobb, ha így maradok. Én nem leszek beteg, elég jó már az immunrendszerem. - mosolygok, és mikor elkészül a tea az asztalhoz sétálok, és megízesítem a teámat, egy kis cukorral meg néhány csepp citromlével - Itt tökéletes lesz. - a törölközőmet a székre terítve foglaltam helyet. - Tényleg, a fényképezőgépe épségben van? A pancsi után nem figyeltem, hogy merre lett. - kavargatom egy kicsit a bögre tartalmát, majd óvatosan belekortyolok, hogy ne forrázzam le a nyelvemet.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
A Dr. hallatán nem lepődöm meg. Annyiszor említette a kórházat, hogy már sejtettem, hogy ő nagy eséllyel az egyik ottani orvos. Már csak az a kérdés, hogy pontosan mivel is foglalkozik. A csók kissé meglep. Nem szoktam hozzá az ilyen udvarias bemutatkozásokhoz, de csöppet sem zavar. Inkább örülök neki, hogy van még olyan férfi aki ismeri az illemet. -Igen szerencsére nem lopták el és nem is lett vizes!-Igaz majdnem ott hagytam, de szerencsére a táskám mellett volt, így az is a kezembe került. De akkor ezek szerint észre vette, hogy lefényképeztem...Lehet, hogy bocsánatot kellene kérnem tőle? -Amúgy milyen orvos?...Mármint melyik osztályon dolgozik?-Kíváncsiskodom egy kicsit felőle, miközben néha bele-bele kortyolgatok a teámba. Sokáig nem maradunk kettesben, mert Shakespear is csatlakozik hozzánk. Egyenesen berepül az ajtón és az egyik szekrény tetejéről kezd el minket figyelni. -Oh ő amúgy Shakespeare! Szereti a társaságot és ez a faj nagyon könnyen meg tud tanulni "beszélni" emberi nyelven...Így ne lepődjön meg, ha véletlenül utánozná Önt.-Inkább előre szólok. Nem szeretném, ha esetleg baj adódna belőle.
Csak elmosolyodok. - Örülök neki, már féltem, hogy ilyen drága veszteség érte. Megkérdezhetem, hogy hivatásos fotós, vagy csak hobbi szinten űzi a fényképezést? - Érdeklődök az arcát nézve. Igazság szerint már megi s feledkeztem a rólam készült képeiről mindeddig, de nem is zavar, legalább jót derül, ha meglátja őket. Vagy kiakad, hiszen biztosan nem ez élete egyik legjobb napja A tea jól esik, átmelenget kellemesen, ezért is merek egyre nagyobbakat kortyolni. - Gyerekorvos vagyok, pontosabban gyereksebész. Elég hálás feladat, szeretem csinálni. - Sokkal jobban, mint régen a felnőttek összefoltozását a polgár és falkaháborúk idején. Oké, most is kell néha, de ez közel sem annyira gyakori, mint akkor volt. Eddig legalábbis. - Ó, aranyos név. - nézem a berepülő madarat - Semmi probléma, sejtettem, mikor bejöttünk, hogy egy-két szót talán tőlem is elcsíp. Régóta önnél van? - Egy ilyen papagáj minden gyerek álma legalább egyszer. Camille, a legifjabb farkas betegem is említette nem olyan rég. Na meg azt is, hogy fél, mi van ha lebuktatja, és elárulja valakinek, hogy farkas. Imádni való a gyermeki naivitás. - A kutyus amúgy jól van? Kétlem, hogy a közeljövőben lenne kedve kacsákat kergetni, biztos eléggé megijedt ő is.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Nos nem ez a főállásom, de hobbinak sem mondanám. Szeretnék ezzel is egy kiegészítő munkát találni. csak sajnos itt Fairbanksben még sehova sem tudtam beadni önéletrajzot...De nem adom fel a reményt. Addig meg elfényképezgetek.-Meg az állatok szerencsére most elfoglalják a legtöbb időm, így nem panaszkodhatom azon, hogy unatkoznék. -Gyereksebész...Gyönyörű hivatás és ha szereti is az a legjobb. Akkor biztosan jól kijön a gyerekekkel. Maga lehet a kedvenc dokijuk. Bár gondolom azért itt is vannak nehéz pillanatok.-Mondjuk mikor meghal egy gyerek a műtőben, vagy halálos betegségben szenved...De szerencsére náluk ez még ritkább, mint a felnőtteknél. -Két-három éve! Próbálgatom is tanítani őt pár szóra...És jól megy neki. Amint hallotta köszönni és elköszönni nagyon jól tud. Néha mikor éhes azt is jelzi felém, de inkább akkor beszél ha csak vele foglalkozom.-Néha még érzem is rajta, hogy megsértődik mikor a macskával, vagy a kutyával foglalkozom és nem vele...Ha akkor szereti nagyra nyitni a száját és alig lehet őt leállítani. -Igen most már jól van!....Szerintem miután kialussza magát olyan fitt lesz, hogy nem fogom tudni lenyugtatni és ismét vihetem majd sétálni, hogy kifáradjon.-Mert estére egy aktív kutya nem a legjobb dolog bezárni egy házba. Így muszáj lesz elmenni megfuttatni kicsit. -És önnek van valami kis kedvence?-Nehogy már csak én meséljek. Különben is én jobban szeretek hallgatni, mint beszélni.
- Szerintem egy próbát megér, ha felteszi a netre, vagy beadja a helyi újsághoz egy-két képét. Sosem árthat egy kis mellékes jövedelem, még ha nem is rendszeresen csinálja. Képekre mindig szükség van. De ha nem ez a főállása, akkor megkérdezhetem, hogy micsoda? Már ha nem túl tolakodó. - mosolyogtam rá érdeklődő kifejezéssel. A lány eléggé föld felett lebegő léleknek látszik, illene hozzá festő, zenész, vagy valami hasonló, művészi hivatás. Bár lehet, hogy a madara nem értékelné túlságosan, hogy ha rákezdene egy hegedűvel Haydn egyik művére. - Igen, persze megvan az árnyoldala is, okozott néhány kis betegem álmatlan éjszakákat, de mint tudjuk, az emberi élet múlandó. - sóhajtottam egy mélyet. Hányszor fordult meg a fejemben, hogy 'megmentem' a gyerekeket egy kis farkasátokkal... - De inkább beszéljünk vidámabb dolgokról. A tea lassacskán elfogyott és így már sokkal kellemesebb közérzet kerített hatalmába, de ezt sem élvezhettem sokáig, hiszen nemsokára tényleg vissza kéne indulnom dolgozni. - Szóval akkor sok figyelmet igényel. Bár ez majdnem minden állattal így van. - mondtam a végét szinte csak magamnak. Sosem volt kutyám vagy macskám, pláne nem madaram, indig is hüllőpárti voltam. Lovakat tartottunk, és egyéb háztáji állatokat, de az megint más volt, mint egy kis kedvenc, aki esténként a lábadhoz bújik, hogy kényeztesd egy kicsit. - Nekem? Igen, van egy kutyafejű boám. Gyönyörű példány, szépen fejlődik. És előtte is voltak kígyóim, egyszer egy leguánom is. Más állatot nem nagyon tartottam, eléggé hüllőpárti vagyok.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Igen erre én is gondoltam, de még nem volt merszem hozzá és nem is nagyon tudom használni a gépeket. Ez távol áll tőlem. De köszönöm a tippeket!-Igen ha kezdeni is szeretnék valamit a fényképezéssel aktívabban kéne próbálkoznom, bár jelenleg boldog vagyok a mostani munkámmal is. -Mondhatni, hogy kollégák vagyunk. Ön gyerekeket gyógyít én állatokat. Állatorvos vagyok.-És erre mindig is büszke voltam és büszke is leszek. Igaz jó lenne egy saját rendelőt is nyitni, de azt hiszem ez még messze van. Van még mit tanulnom és remélem a mostani helyemen fogok is jó sokat. -Igen nagyon sokat, de majd ha idősebb lesz valamennyire le fog nyugodni. De én szívesen foglalkozom vele. Szerencsére a munka mellett is elég időm van, így neki sem rossz a dolog.-Igen egy kiskutyára mindig több időt kell ráfordítani, mint egy felnőttre, de ezt már akkor is tudtam, mikor megvettem. -Egy boa? Gyönyörű lehet...Egyszer volt egy gazdi aki egy siklót hozott be. Először meglepődtem, mert sosem volt dolgom ilyen állatokkal, de élmény volt. Ha netán valami baj történne, bár nem kívánom ezt senkinek sem nyugodtan keressen fel engem! Adok is egy névjegykártyát, bár a rendelőt is hívhatja.-De azért felállok és a táskámhoz sietek ahonnan elő is veszem a kis névjegytáblát és átnyújtom neki. -Bármikor hívhat, reggel, este, éjszaka...Orvosként mindig elérhetőnek kell lenni, de gondolom ezzel Ön is így van.-
Az első sikeres vizsgám után az önbizalmam is megnőtt egy kicsit. Igaz nem százszázalékosra sikerült, de nem is zavar a dolog. A lényeg, hogy megvan és nem is sikerült olyan rosszul, így még nagyobb lelkesedéssel folytatom a tanulmányaimat, mint őrző. Bízom benne, hogy a többi vizsgám is ugyan ilyen sikeres les, mint a mostani. Tudom most már nehezebb lesz, mivel főleg a gyakorlati résszel fogunk foglalkozni, de már alig várom, hogy ugyan olyan jó gyógyító legyek, mint Abi. A mai napon nem kell dolgoznom és még Abigail is ráért, így azonnal összehoztunk egy találkozót az újabb tanulásra, ám most kivételesen ő jön hozzám. Furcsa lesz itt tanulni és félek, hogy az éllatok, majd nagyon is elvonják a figyelmünket, de egy próbát megér. Maximum akkor majd átvonulunk az egyetemre és ott folytatjuk. A rendrakás után finom süteménnyel is készültem. Nem egy lányos csevegésre készülök. Nagyon is érdekel az, amit ma Abigail meg fog mutatni nekem, de egy kis nassolás csak nem árthat meg nekünk. Ahogy általában mindig most is pontosan érkezik. A kapu csengőre Csoki azonnal ugatni kezd és még Shakespeare is elkezd rikoltozni. Tiszta élvezet ez a szerenád. -Szia Abi! Gyere csak be!-Nyitok neki ajtót széles vigyorral a képemen. Csoki természetesen azonnal letámadja őt, hogy megkapja a simogatás adagját.
-Alice, szia! Hogy vagy? Remélem kipihented magad és készen állsz a tanulásra! –fenyegettem meg játékosan, aztán ahogy beinvitál, be is sétálok a házba. A kutyus támadására egyből leguggolok, hogy egy kis buksisimivel meg fültő-vakargatással válaszoljak, persze azt se túl hosszan, mert az én kicsikém is már rohan egyből farokcsóválva, hogy körbeszimatolja az új jövevényt. -Akkor biztos, hogy nem baj, ha Kodát is behozom? Majd igyekszem figyelni rá, hogy jól viselkedjen… -kezdek bele és ha maradhat, akkor leveszem róla a pórázt, ha meg nem, akkor megy ki az udvarra. Punktum! Kibújok a cipőmből, dzseki a fogasra, én pedig a táskámba nyúlva egy palack bodzaszörpöt halászok elő belőle, biztos ami biztos, még egy adag nejlonba is betekerve, mielőtt minden ettől ragadna. -Ezt múltkor készítettem. Tudom, hogy a vizsga utáni pezsgőzés elmaradt, de mást nem, majd ezzel koccintunk. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én amúgy se vagyok nagy pezsgős, szóval 1-2 pohár kivételével biztosan rád maradt volna az egész. Persze ha szereted, ezen ne múljon, a következő órára kerítek egyet! –felelem nevetve.
A hozzászólást Abigail Cecile Cross összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 16, 2013 4:07 pm-kor.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Igen teljesen kipihentem magam és már nagyon várom a folytatást. Most lesz a legizgalmasabb rész...Vagyis úgy vélem!-Nem tudom, hogy hogyan fog ez menni nekem, de az tuti, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy megtanuljam a mágiát használni. -Persze nyugodtan! Az állataimat nem fogja zavarni egy idegen kutya jelenléte. Eléggé barátságosak. Néha beviszem őket a rendelőbe és eddig semmi probléma nem volt belőle.-Nem féltem az állatokat, de még a házat sem. Az én csöppségeim már megtanulták, hogy mit szabad és mit nem. Lehet, hogy majd Abi kutyája átrendezi majd a lakást, de nincs ezzel gond. Majd akkor rendet rakok. Amíg megtanítottam Csokinak, hogy mit rághat meg, vagy mire ugrálhat fel nem egyszer értem úgy haza, hogy a virágok a földön, a párnák széttépve. -Ez nagyon kedves tőled. Nem is kell ide pezsgő. Én sem vagyok az a nagy ivós, szóval szerintem a végén csak kiöntöttük volna azt a drága pezsgőt. Nyugodtan foglalj helyet a nappaliban. Én hozok poharakat, meg készítettem egy kis nasit is. Amúgy meg ha bármi kell majd csak szólj!-Azzal fogom is magam és be is vonulok a konyhába. Mind eddig a kutyám már barátkozik is Kodával. Úgy tűnik nem lesznek itt gondok. -Itt is vagyok! Remélem ízleni fog a süti. Nyugodtan vegyél belőle. Ha elfogy majd tudok még hozni.-Bárhova is ült én vele szembe foglalok helyet a kávézóasztal mellett. Kíváncsi vagyok, hogy vajon ma meddig jutunk el és azt hiszem ezt az izgatottságomat még Abi is észreveheti rajtam.
-Nagyszerű! És ne aggódj, szerintem érdekes lesz. Legalábbis én annak idején szerettem, amikor eljutottam ehhez a részhez. Ha már az engedélyt megkaptuk, akkor leveszem a pórázt a kutyusomról, had ismerkedjen össze a többi háziállattal, na meg játszanak csak, amíg mi tanulunk. A szörpöt odaadom Alice-nek, mielőtt még a konyhába indulna, én pedig a nappali felé veszem az irányt. Amíg a lányra várok, vetek egy pillantást a négylábú szekció felé, bár úgy tűnik, jól elvannak egymással – legalábbis Csoki még nem esett neki Kodának, amiért ő játékosan a fülét rágcsálja… -Köszönöm! –veszek egy szeletet a süteményből, megízlelve pedig egy széles mosollyal és elégedett biccentéssel jelzem, hogy finom lett! Nem is kell sokat várni, hogy elpusztítsam, utána pedig nem is húzom tovább az időt, ideje elkezdeni, amiért itt vagyok. -Szóval akkor, hol is kezdjük? Akarom mondani, folytassuk… Hogy haladsz a meditációval? Meg tudom, azt beszéltük még régebben, hogy az első mesterszavad a gyógyítás lesz – ha már gyógyítók vagyunk, azt hiszem, egyértelmű választás. Viszont a többi varázslatot mennyire nézegetted a könyvből, amit adtam? Arra gondoltam, hogy ma kicsit tovább gyakorolnánk a gyógyítást, hogy magabiztosabban menjen, utána pedig elkezdhetünk egy másik varázslatot is tanulni mellette. Meg pihenésképp a meditációt is gyakorolhatjuk. Nos, mit szólsz hozzá?
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Attól nem tartok, hogy nem találom majd izgalmasnak. Már amióta levizsgáztam várom ezt a részét a tanulásnak!-És ezt teljesen őszintén mondom neki. Eddig csak elméleti dolgokról volt szó, de most gyakorlatban is kipróbálhatom magam és talán a munkám során is használhatom majd, bár gondolom majd óvatosan kell, hogy észre ne vegyék. Természetesen a szörpöt a konyhában el is készítettem és egy nagyobb kancsóba ki is hozom a nappaliba két pohárral. Annak, hogy a süti ízlik Abinek nagyon is örülök. Úgy vélem a tanulás mellett egy kis nassolás belefér főleg, ha már belefáradtunk a sok gyakorlásba. -Nekem ez tökéletes! Meg amúgy is te vagy a "főnök", szóval azt csináljuk amit mondasz!-Kiszélesedik a mosolyom, majd kicsit fel is nevetek. -A meditálás egészen jól megy, bár az állatok mellett nehéz, de az első alkalomhoz képest jobban megy. A varázslatokat is nézegettem és bevallom őszintén, ami nekem a legjobban tetszett az a hatodik érzék, a lámpás, meg a zavarás is. Bár mindegyiknek megvan a maga hátránya, de hát semmi sem tökéletes!-Bár gondolom lehet tökéletesíteni ezeket, ha jó ötletekkel kombinálod őket. Például a lámpásra is biztos lenne valami megoldás, csak ki kéne találni, hogy mi.
-Nagyszerű! –felelem a lány szavaira, majd a táskám felé nyúlok és keresgélni kezdek benne, egészen addig, amíg meg nem hallom a következő megjegyzését, amit nem tudok megállni szó nélkül- Jajj már… A főnök az Will, én csak mentor vagyok. –javítom ki a lányt nevetve. Na nem mint ha nem tudnám, hogy értette a dolgot, de akkor is… -Egyébként meg ettől függetlenül, nem szeretem, ha nagyon formai meg hivatalos módon kell tartanom az „órákat”, az a viselkedés bőven elég a rendelőbe. Ez legyen inkább baráti, amúgy is, nemsokára te is a „tanonc éveid” végére érsz, és akkor már kollégáknak fogunk számítani, nem „tanárnak és diáknak”. –meséltem, ahogy a táskámból lassan előkerült egy összehajtogatott kis törölköző. Az ölembe vettem, majd elkezdtem széthajtogatni, mígnem előkerült az ezüst pengéjű kis tőröm is. Egy fertőtlenítő kendővel áttöröltem a pengét is, majd a jobb alkaromat is, mielőtt újra Alice felé fordultam volna. -Nos, akkor kezdésként a gyógyító varázslat gyakorlása. Előre szólok, bár ilyen mély seb a múlt órán még nem volt, semmi okod aggodalomra. Felkészültél? –kérdeztem még egyszer utoljára, majd óvatosan a karomhoz illesztettem a pengét, hogy egy finom, de határozott mozdulattal egy kis vágást ejtsek rajta a külső részen- Parancsolj. A törölköző a lábamra terítve, mielőtt összekenek itt valamit, a kezemet pedig egyelőre fölötte tartottam, hogy Alice minél jobban hozzáférjen. Nem volt egy komoly sérülés, talán még egy fél cm mély sem volt, hosszúságra pedig olyan 5-7 cm, ám a vér, akár egy apró kis csermely, folyamatosan szivárgott belőle, egy vékony kis csíkban végigcsorogva a karomon, hogy aztán aláhullva vörösre fesse a törölköző sárgás anyagát.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Tudod jól, hogy csak vicceltem. Barátként tekintek rád!-Persze megadom neki a kellő tiszteletet ahogy azt egy mentornak meg kell adni, de csak az első pár alkalommal "tartottam" tőle, mint tanáromtól. Ma már teljesen felszabadulok mellette. Szerintem ennyire nem sok embernek nyíltam meg és még mindig lenne mit mesélnem. -Azért az nem lesz itt ilyen hamar. Még kell idő mire olyan jó leszek, mint te!...De idén karácsonykor végre találkozhatok a télapóval! Tudod tavaly dolgoznom kellett a rendelőbe, egy kutyát elütöttek és műteni kellett....De idén terveim szerint rendesen megünneplem a szentestét!-Bár tudom ezt még korai így kihirdetni, de azért bízom José jóindulatában és talán idén ő lesz az ügyeletes orvos a rendelőben. Jó lenne majd haza is menni a szüleimhez, rég láttam őket és már ők is hiányolnak. Ahogy töltök magunknak a bodzaszörpből megjelenik Csoki az asztalnál újonnan szerezett barátjával. Rájuk mosolygok egyet, majd Abi felé pillantok. -Képzeld egyik nap bejött egy nagy darab férfi. Igen érdekes egy jellem...Neki is basset houndja van és nem tudom, hogy miért de miközben vizsgáltam a kutyáját felemelte a pólóját és megmutatta a hasára tetovált zászlót és elkezdte mozgatni és közben azt mondta, hogy "Képzelje kész a a zászló, és ezektől a zsírpárnáktól még lobog is. Nagyon undorító volt, de őt csöppet sem zavarta! remélem legközelebb José kapja meg!-Kirázz a hideg és el is kergetem a fejemből a megmaradt képet a férfiról. Inkább foglalkozzunk a tanulással! A kérdésére bólintok egyet. Nekem ez így tökéletes. Mikor főzés közben megvágom magam (ami sűrűn előfordul) szoktam gyakorolni a gyógyítást és általában már sikerül is, de azért ezek csak kis vágások. Komolyabbal nem tudnék elbánni. Igaz eddig is leginkább Abigailen gyakoroltam a varázslatot, de mindig csak aprócska sebekről volt szó, most viszont...A lélegzetem is elakad. Én nem akarom, hogy miattam vagdossa itt magát! Mi lesz legközelebb? Beleszúrja a kést a gyomrába? -De Abi! Ne csináld ezt!-Akadok ki, de nem folytatom. Az most jobban izgat, hogy neki ez biztosan iszonyatosan fáj így inkább megpróbálom begyógyítani a sebet. A fejemben most túl sok a gondolat és nem is sikerül kiüríteni azt. lehunyom a szemem és ahogy tanultam próbálok koncentrálni a vérző sebre, de semmi nem történik, csak egy aprócska fény jelenik meg pár másodpercre, majd el is tűnik. Ezt többször is eljátszom, majd feladóan a combomra csapok és puffogok egy sort. -Tudod mit? Inkább idézzünk film-klasszikusokat, annak is több értelme lenne, mint ennek.-Nem adom fel könnyen a dolgokat, csak azt hiszem nem tudok bízni magamban. Már a kis sebeknél is sokat szenvedtem és többet kellett gyakorolnom, mint egy normális embernek, pedig komolyan vettem a tanulást. Lehet, hogy még nem vagyok kész ilyen nagy seb meggyógyítására.
-Ugyan, Alice, hamar az az elrepül az idő, meglásd. –felelem. Ahogy az elmúlt karácsonyát hallgatom, csak egy halvány mosolyra húzódik a szám. Na igen, ismerős történet, bár nálam kutya helyett két lábon járó betegeim szoktak lenni. Mióta Londonba költöztem, a legtöbb karácsonyt az ügyeleten töltöttem. Hogy miért? Mert ha már a családom a világ másik részén van, még az is jobb, mint otthon gubbasztani egyedül, a múlton rágódva, no meg legalább a családos kollégáknak is sikerült örömet szerezni azzal, hogy bevállaltam helyettük a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos helyeken szívesen sózzák a fiatalokra ezt a megtisztelő lehetőséget, és éljenek az őrzők tetoválásai, hogy vagy 20 évvel fiatalabbnak nézik az embert, mint amennyi… Hm… lehet, idén is bevállalom a dolgot, nem hiszem, hogy Koda neheztelne miatta. A tetkós sztorit hallgatva csak felszalad a szemöldököm, de ahogy a lány a sztori poénjához ér, hirtelen nem tudom, hogy fintorogjak, vagy nevessek a dolgon. -Hát, legalább van humorérzéke, még ha ilyen csapnivaló is… Őszintén, az ilyen jellegű tetoválások valahogy sohasem vonzottak. Fiatalabb koromon még gondolkoztam rajta, hogy csináltatok, bár a szüleimet ismerve nem díjazták volna a dolgot, így aztán maradtam a hennánál néha-néha… Aztán őrző lettem, aztán jött egyik a másik után. Bele se merek gondolni, öreg koromra hogy fogok kinézni annyi tetoválással… -sóhajtottam. Aztán nyissz, és már csordogált is a vér, Alice-é a terep. Még jó, hogy otthon bekaptam pár fájdalomcsillapítót előtte… Igaz, teljesen ez se kapcsolta ki a fájdalomközpontot az agyamban, meg ütősebb szer is lett volna, de mégis, nem akartam „benarkózva” beállítani… Ha már én vagyok a mentor, azt hiszem, ennyit illik bevállalni, a tiszta tudat mellé. Amúgy is, ez a fájdalom még annyira nem elviselhető, csak elég néhány fiatalkori sérülést, esést, fáról leesést meg kéz- és lábtörést felidézni emlékekben, és egyből nem lüktet úgy a fájdalom az ember karjában! Ezzel szemben Alice nyugtalankodása és zavara kissé meglep. Amikor korábban gyakoroltunk, nem aggódta túl a dolgot, most sem kéne… -Alice… Mondtam, hogy semmi baj, túlélem. Orvos vagyok, nem fogok olyan sérülést okozni magamnak, amit ne viselnék el. Ügyes vagy, tudom, hogy képes vagy rá! –magyarázom, aztán leejtem a kezem a térdemre, hogy pihentessem, amíg a lány összekapja magát- Máshol ilyenkor kisállatokon szokás gyakorolni, de azt túl kegyetlennek tartom, meg egyébként is, én vagyok a mentorod, ne más szenvedjen. Vegyél néhány mély lélegzetet, ahogy múltkor magyaráztam, a meditálás során, és megnyugszol. Nagy levegő, beszív, lassan kifúj… nagy levegő, beszív, lassan kifúj… -magyaráztam, de ahogy terelni kezdte a témát, csak sóhajtottam egyet. Hát legyen. Bár nem hiszem, hogy több értelme lenne… Halkan énekelni kezdtem az idézetet a film egyik legismertebb dalából, különösebben nem foglalkozva azzal az aprósággal, hogy valójában egy duett... Legalább addig se a sebre koncentráltam, Alice-nek pedig remélhetően segít lenyugodni. -„Nimfák a csillagok, és Radha a Hold, Akkor miért olyan gyenge a bizalma? A hűtlen Krishna folyton ide-oda néz. Akkor szegény Radha hogyan Bízhat önmagában? A nimfák jönnek és mennek, de Radha a királynője az ő szívének. Hajnal és alkony a Jamuna partján, csak Radha az akit Krisna hív.” Ahogy a végére értem, vártam egy pár pillanatot, s csak utána szólaltam meg újra. -Megvolt az idézet a filmklasszikusból, a többit majd a gyakorlás után folytatjuk. Bízok benned! –mosolyodtam el halványan, bátorítóan a lány, és reméltem, hogy ez is elég lesz hozzá, hogy összekapja magát. Tudok én szigorúbb is lenni, ha akarod, de nem akartam így indítani a tanulást, pláne Alice-szel szemben. Azonban ha továbbra is csak tereli a témát, kénytelen leszek, különben sosem készülünk fel a következő vizsgájára.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Én ahogy régebben sem, most sem szeretem annyira a tetoválásokat. Mikor még az elején elfogadtam azt, hogy én is őrző leszek majd nem árulták el nekem, hogy ez bizony ezzel is jár. Jó mondjuk talán akkor is itt lennék, de meg kell mondanom őszintén nem örülök ennek túlságosan, főleg azért sem, hogy majd gyarapodni is fog. -Én nem szeretem őket és nehéz is volt megszokni a mostanit. Gondolom a többit meg még nehezebb lesz, de el kell fogadnom. Ha fejlődni akarok "muszáj" lesz.-Mondjuk nem tudnám magam úgy elképzelni, hogy az egész felső testem tele van tetoválásokkal, de idővel talán majd ezzel a gondolattal is megbarátkozom és már fel sem fog tűnni, hogy egy újabbal bővült az addigi darabjaim. A kirohanásom magam sem értem miért jött ki. Már megszoktam, hogy Abin kell gyakorolnom, de talán ilyen nagy sebre nem számítottam. Lehet, hogy ezzel komolyabb baja nem esik, de azt azért tudom jól, hogy nem lehet egy kellemes érzés. Azt hiszem legközelebb kitalálok valami mást gyakorlási módszert, mert ez így nem fog menni. Nem akarok odáig eljutni, hogy a végén az egyik vénáját vágja el. A tanácsait megfogadom és próbálom a szabályozott lélegzetvétellel megnyugtatni magam. Egy pillanatra még be is hunyom a szemem, de a szívem továbbra is hevesen kalapál. Talán csak egy pánik, ami majd el fog múlni. Igazából volt már ilyen máskor is az egyetemen meg José közelében is, de azt hittem már, hogy ezt kinőttem. -Köszi Abi!-Hálás vagyok amiért ennyire türelmes velem. Már rég leüvölthette volna a fejem, hogy kapjam össze magam, de nem Ő csak kedvesen segít tovább és ennek meg is van a hatása. Szép lassan lenyugszom és újból próbálkozom, ahogy azt addig is tettem. Kiürítem a fejem, behunyom a szemem és máris csak a sebre koncentrálok.Igaz nem indul tökéletesen, de végül pár perc után csak begyógyul az a ronda vágás. Kissé félve nyitom ki a szemeimet és pillantok le Abi karjára. Ám mikor meglátom, hogy annak már semmi baja egy széles mosolyra húzódnak ajkaim.
Kezdőlap
