Igen a projektnek vannak akadályai, és nehézségei én is tudom. És veszélyes is. - A kocsi hátulja sem bőségszaru, olyan kütyüt most nem tudok előszedni. De szerezek rövidesen. Akkor ezt ne hagyjam itt? Amúgy ha a világos időszakban és kültéren próbálkozol, akkor vaku nem kell hozzá. Kisebb géppel, vagy a mobiloddal is nyugodtan fényképezhetsz, az arcfelismerést el tudjuk végezni később is. Az a kis kütyü itt nálunk, Amerikában garantáltan nincs betiltva, itt mindent lehet. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ha felmegyek netre, valahonnan be tudom szerezni. - Nem akarlak semmire rábeszélni, amihez nincs kedved. ~ Vagy merszed. Nem, nem neheztelnék, ha mégis visszalépne. Tényleg rizikós a dolog, mert csak egyszer kell lebukni, és máris ott a baj. Elkérem a gépet, és kicserélem benne a memóriakártyát egy üresre. Amin rajta van a képünk, azt zsebre teszem. Tarát már fel fogja ismerni a rendszer, ha eljön hozzánk. Aztán visszaülök még a teámhoz, mert elhűlve már nem lenne olyan jó.
Kicsit tartottam attól amit majd mondani fog a "nagy" ötletemre, de nem hülyézett le, az gondolom jó jel. Vagy legalábbis nem rossz. - Hagyd csak itt, amíg nincs másik. Megpróbálok ezzel ügyeskedni valamit, de nem ígérek semmit. Őszintén szólva még elképzelésem sincs, hogyan kezdjek hozzá. - no igen, rohadt könnyű volt csak úgy rávágni, hogy benne vagyok, ám a megvalósítás már nem mehet ilyen könnyen. És az sem vetne rám jó fényt, ha Castor kiszagolná. Egyrészt nem tartozok a falkához, tehát mi a fenéért ütném bele az orrom az ügyeikbe. Illetve, ha ő nem így látja, akkor csak szimplán gyűlölni fogja a tervet. - Már rábólintottam. Nem fogok visszalépni. - bizonygatom Gabrielnek a szándékomat, majd mielőtt hozzátenném a "DE" mondatrész, megvárom míg újra helyet foglal, és a teával foglalkozik. - Van egy feltételem. - Magam is felveszem a bögrémet, aztán közelebb húzódok a tűzhelyhez. -Castor ne tudja meg, hogy nekem bármi közöm volt ehhez. Nem azért segítek, hogy visszanyaljam magam.
Ha csinálja, hát csinálja. Én nem fogom megakadályozni benne. És ha nem jön össze, az se baj, nem ez az egyetlen dolog, amire a biztonsági rendszer épül, ez csak egy része, és enélkül is működőképes. Majdnem biztos vagyok benne, hogy az őrzőknek rengeteg jó minőségű kép áll rendelkezésére mindét falka tagjairól, és még ennél is sokkal biztosabb vagyok benne, hogy nem adnák oda nekünk. Úgyhogy nekünk kell megszereznünk. A feltételre felfigyelek, és komolyan nézek Tarára, aztán kissé elhúzom a számat. - Nem igazán tudok előle eltitkolni semmit. A múltkor is átlátott rajtam. Csak azt tudom megígérni, hogy én nem terelem ebbe az irányba a beszélgetést. És már megbocsáss, de ez nem nyalás. Egy falkának az az értékes tagja, aki tesz érte valamit. Ezzel csak bizonyítod, hogy alkalmas és hajlandó vagy rá. Ez nem nyalás. Micsoda elképzelései vannak! Már mér lenne ez nyalás? Mért csak az a vagány, aki balhézik, nem csinál semmit, és mégis megtűrik? Castornak ez imponálna? Liunak is valami ilyesmit mondott, hogy "nem elég balhés a kölyök". Hát ... ezt a fene se érti.
- Ha kerülöd a témát, az is megteszi. Köszönöm. Egyértelműen nem egyezik a "nyalásról" alkotott véleményünk, így ahhoz nem is teszek hozzá semmit, és magát a beszélgetést is megpróbálom más irányba terelni, hisz ezen már nincs mit magyarázni. Különösebben tervet sem szövögethetek, mert semmit nem tudok az őslakosokról, és amúgy is csak addig komplikálnám az egészet, míg végül izzadtságszagú és kivitelezhetetlen lesz a terv. - Az Őrzők mennyire kemények? A szabályok ugyanazok mint máshol? - No ezt például nem tudom. Szerencsémre még egyel sem találkoztam sem itt, sem máshol. Mondjuk én "törvénytisztelő" farkasa vagyok eme társadalomnak. Ám hallottam hírét olyan őrzőnek is, aki csak a hatalomgyakorlási vágy miatt fenyítette a farkasokat, holott azok semmi rosszat nem tettek. Ha nem így történt, akkor ez marad egy gonosz rémtörténet, de még mindig jobb tartani valamitől, mint nem gondolni rá és meglepődni...
Micsoda kérdések! Sóhajtok egyet, megvakarom a fejem, aztán nekiállok válaszolni az őrzők kérdésében. - Az biztos, hogy aktívabbak, mint Chicago-ban, vagy nyíltabban csinálják. A jó ég tudja ... Mortimer most eléggé aktív, sokat egyeztet, de azt mondja, ez csak azért van, mert hirtelen változott a helyzet, és később visszavonul. Elsődlegesen a civilek védelmét tekinti a fő feladatának. Azt, hogy a két falka egymással hogyan boldogul, azt ránk hagyja. A hegylakók eléggé leszerepeltek nála, mert sok civil haláláért felelősek az utóbbi időben. Ezen akar változtatni. Őszintén szólva azt szeretné, szerintem, hogy a két falka egymást nyüstölje, és ne maradjon fölös energiánk egyébre. Nem tudom, hogyan fog ez neki bejönni ... Egyenlőre igen óvatosan kóstolgatja egymást a két falka. Mindenki félti a saját meg a társai bőrét, sok a vesztenivalója, és nem bökjük egymás csőrét annyira, hogy elkerülhetetlen lenne a konfliktus. Persze bármikor előfordulhat, hogy valakinek elszáll az agya. De hogy ekkor mennyire fogja figyelni azt, hogy farkas, vagy civil kerül az orra elé ...
Míg Gabriel az őrzőkről beszél, én megiszom a teámat aztán el is mosogatom azt a bögrét ha már úgyis a mosogató körül járkáltam. -Részemről rendben. Sosem okoztam még csalódást nekik. - megvonom a vállam. Eddig nem öltem embert... soha. Úgy egyáltalán nem is öltem még. Rendben, néha eltört 1-1 kar vagy láb, esetleg borda, egyébként mosom kezeimet. Azok alapján amit Gabriel mond, nem tűnik veszélyesnek a helyzet. Már ami az őrzőket illeti. Máskülönben engem nem is érint a balhé, lévén, hogy magányos fajta vagyok. Egyelőre. Nem tudom már, hogy melyiket utálom jobban ebben a pillanatban. Gusztustalanul tehetetlen vagyok, de még ahhoz sincs jogom hogy rákérdezzek: úgy megközelítőleg mekkora nagy a baj. - Mesélj Mortierről. Ő valami főnök féleség? Gondolom, mert csak az ő nevét említetted, de milyen ő?
Az én teám is elfogy, kiiszom az utolsó kortyot, és odaadom a bögrét Tarának. - Köszönöm szépen, nagyon finom volt. Aztán összeszedem a gondolataimat, hogy megpróbáljak valami plasztikus képet alkotni Mortimerről. - Igen, ő itt a Protektor. Amennyire én láttam, udvarias, nyílt, és nagyon jól keveri a lapokat. Valamilyen szinten segítőkész, de soha nem adja ingyen a segítséget, meg kell érte dolgozni. És aztán az eredményt sem biztos, hogy élvezni fogod, még ha be is látod, hogy a javadra válik. Nos, ez így elég személyes élmény szagúra sikeredett. Hiába, no, bennem élénken és az a két beszélgetés, ahogy közölte mi mindent tud, és amikor aztán "megalkudtunk" a továbbiakról. - Mindenkit meg tud fogni, mert mindenkiről tud egy csomó dolgot. Néha olyasmiket is, amit még ő maga sem. Én nem szeretnék vele szembekerülni. Mortimer félelmeset ellenfél lehet. Egyrészt a jelleme, és viselkedése miatt, másrészt meg amiatt a bődületes háttértámogatás miatt, amit élvez. És akkor még a mágiáról, és a mögötte sorakozó ősi szellemekről nem is beszéltem ...
- Egészségedre! - barátságosan mosolygok a farkasra, aztán elveszem a bögréjét, és azt is elmosogatom miközben hallgatom amit mesél a Mortierről. ~Protektor. Ezek a rangok! Miért nem lehet csak simán főnök? ~ nem mondom ki hangosan is, mert nem igazán illik a témakörbe, és nem is szokásom belekotyogni más mondandójába. Így marad csak gondolat. - Sosem értettem, hogyan képes valaki erre. - felelem a legutóbb elhangzottakra. A korábbihoz csak azért nem fűzök semmit, mert kiszagoltam belőle a mondandó személyes töltetét is. Felteszem Gabriel kért már valamit a protektortól, aki aztán keményen megfizettette vele az árát. De ha rákérdeznék arra, hogy mi volt az a dolog, vagy csak úgy feszegetem a témát, az már tapintatlanság lenne a részemről. Nem akarok tolakodni. Én sem szeretem ha túl sokat kérdeznek rólam. - Azt értem, hogy ők olyan szinten gyakorolják a mágiát, ahogyan mi sosem fogjuk. Elméletiekben bennem is van rá érzékenység, de ettől még nem érzem magam többnek azoknál a fajtársainknál akiknek nincs. Szóval értem én, ámde mégsem. - folytatom amikor rájövök, hogy ennek a monológnak aztán semmi értelme nem volt - Te biológus vagy. Őket nem tanulmányoztad még? Mert szeretnék többet tudni róluk. Persze csak ha ráérsz és van kedved is hozzá. Nem akarlak feltartani.
Ez nekem még eszembe sem jutott, hogy az őrzőket tanulmányozzam. Elsőre elég rázós gondolatnak tűnik. - Nos, életem első őrzőjét itt láttam, Fairbanksben, szóval még nem tanulmányoztam őket. S nem tudom, mennyire vágnának jó képet hozzá ... Én eddig a saját fajtánkat vizsgáltam. Mi is a mágia miatt vagyunk olyan, amilyenek. Az az, ami működteti bennünk a változásokat. Mi szinte ösztönösen használjuk, nekik viszont tanulniuk kell. Még soha nem gondoltam rá, hogy ebből a szempontból összehasonlítom egymással az őrzőket és a farkasokat. Nem is tudok hozzá még eleget. Lehet, soha nem is fogok. De érdekel a téma, csak nem tartom igazán kivitelezhetőnek. - Ahol te éltél eddig ... A jó ég tudja, hogy hol is volt falkatag, mert tudom, hogy nem volt Cas bandájában, csak pár héttel az előtt csatlakozott, hogy én odakerültem volna. - ... szóval ott milyenek voltak az őrzők? Persze, ha lettek volna szem előtt, akkor nem tőlem kérdezné ezeket az infokat, hogy milyenek, és mit akarnak.
Kissé zavarba jövök mikor megtudom, hogy még nem tanulmányozta az őrzőket. Sikerült már megint belenyúlni valami olyasmibe amiről halvány milkalila gőzöm sincs. Finoman ugyan, de az értésemre is adja ezt. Vagy már megint én bonyolítok túl valamit... -Jah így már értem. - a zavarhoz, pirulás társul már a mágia dolgot említve. De tényleg érthető így már. Ők tanulják, nekünk pedig természetes. - Bocs a hülye kérdésekért. Néha hajlamos vagyok túlagyalni a dolgokat, ilyenkor születnek meg ezek a kérdések is. - felnevetek magamon, de el is komorodok, mikor az ő kérdésén gondolkodok el. - Igazából még sosem találkoztam egyel sem, még ha voltak is arra, ahol éltem. Mindig meghúztam magam, még a fajtársaimat is kerültem jó nagy ívben, nemhogy az őrzőket. Csak hallottam róluk. Valahogy olyanok ők nekem, mint a mumus az emberkölyköknek. - megint felnevetek, de csak röviden. - Kérsz még egy teát?
Szóval Tara sem nagyon futott bele őrzőkbe. Kezdem azt hinni, hogy ez a fene nagy nyíltság és kirakatban élés csak Mortimer sajátja. - Na, látod akkor egy cipőben járunk. De attól, hogy te nem találkoztál velük, attól még ők könnyen lehet, hogy mindent tudnak rólad. Nem akarom riogatni, de ez könnyen megeshet. A Nagy Testvéreket a számunkra őrzőnek hívják, és ők figyelnek, árgus szemekkel. Tara megkínál még egy teával. ez több mindent jelent. Az egyik, hogy az "egy tea" tartamú meghívás ideje lejárt. Nincs már más témája, amit felvethetne. Nekem is ideje lenne mennem. - Nem, köszönöm. Ideje hazafuvaroznom a cuccokat, és nekilátni a kipróbálásuknak. Ha valami híred van, akkor a hotelben megtalálsz. Ha nekem van valami, majd kereslek. Még egyszer köszönöm a teát, és megyek is akkor. Vigyázz magadra! Ha Tara nem tartóztat még valami miatt, akkor elballagok az autómig, és hazahajtok.
Ezzel az "ők mindent tudnak" dologgal abszolút nem nyugtatott meg. Nem mintha lenne okom tartani tőlük, mert igazi jó kislány vagyok. Egyszerűen csak van ami jobb bent mint kint. A titok meg már nem titok, ha azt két ember tudja. Kicsit csalódott vagyok azért, hogy máris menni akar, de ezt nem adom a tudtára. Inkább mint "jó" vendéglátó, kikísérem egészen a kocsiig. - Mondanám, hogy megadom a telefonszámomat, de még készülékem sincs. Olyan hat óra után biztos megtalálsz itt, ha erre jársz. A szállodában meg nem keresnélek, amíg nem tudom hányadán állunk az alfával... -no igen. Biztos nézne is nagyot, ha felhívnám azzal, hogy hívja a telefonhoz Gabrielt. Mi annak az esélye, hogy nem szakítja meg a vonalat egyből? Semmi. A recepciómál meg felteszem senki nem fogja tudni, hogy ki az a Tara O'Ryan, szóval miért kapcsolnának a vezetőség szintjére... Vagy tudja a fene hogy nevezik azokat a szinteket ahol ők laknak. - Köszönöm a fuvart Gabriel. - Mosolygok a farkasra. Megvárom még hogy eltűnjön az autó az utca végén, csak aztán térek vissza a házba. ~Kandalló. Begyújtok a kandallóba.~
Nem szeretem az elintézetlen ügyeket, a függőben maradt megbeszéléseket. Igaz, mi Tarával el se kezdtünk beszélni, mert csak Castor érdekelte igazán, és vele veszekedett. De nekünk akkor is elintézetlen ügyeink vannak egymással. Vártam egy pár napot, hogy csillapodjanak a kedélyek, vettem egy üveg Baileys-t, meg egy doboz jófajta bonbon-t, autóba vágtam magam, és elhajtottam Tara házához. Az üveggel és a dobozzal a kezemben álltam meg az ajtó előtt és csöngettem be. Nagyon reméltem, hogy beenged a hölgy, különben az üveggel töröm be az ablakot, és a bonbont használom majd pajzsnak a szilánkok ellen, és úgy hatolok be. Ha végre szemtől szemben állunk egymással, megeresztek egy korántsem bájos, de azért visszafogottan jóindulatú mosolyt, és úgy szólalok meg. - Hello! A múltkori jelenetet elnézve, úgy vélem, mi nők, kettesben ezt jobban meg tudnánk beszélni.
A hozzászólást Patrisha Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 21, 2012 12:50 pm-kor.
Hallom ahogy váratlan vendégem leállítja a motort a ház előtt, csak nem veszek róla tudomást. Az ablakokra behúztam már az összes zsalut, a bejárati ajtómra meg egy nagy takarót aggattam, hogy még véletlenül se szűrődjön be a fény. Szóval nem látom, hogy Patrisha toporog az ajtóm előtt, csak érzem az energiáit. Én köszönöm, a magamét gyorsan el is rejtem, és tovább bambulom a horrorfilmet a nappaliban. Az egyetlen fényforrás csak a tv a házban, amúgy tökéletes sötétség honol minden szegletében. Adok még egy napot az önsajnálatnak, mert holnap kezdek a munkahelyemen. Semmi kedvem kitenni a lábam a házból, de dolgozni muszáj, hisz valamiből el kell húzzak innen. Nem úgy tűnik, hogy Patrisha el akarna menni az ajtóm elől, szóval lestoppolom a filmet "a gyilkos éppen egy telefont nyom le az áldozat torkán" jelenetnél, és fogadom a vendégemet. A szememet bántja a fény amikor kinyitom az ajtót, el is kell árnyékolnom hogy rá tudjak nézni. ~Baileys? Bonbon?? Frappáns bevezető???~ - Ha ő küldött, menj el. - azért valamivel szélesebbre tárom az ajtót. Van ám másik lehetőség is. - Ha nem, akkor kerülj beljebb.
Elég szépen megvárat a kisasszony, de minden bizonnyal kicsit rendet rak, toalettet igazít, és a többi egyéb női nélkülözhetetlenséggel van elfoglalva. Vagy nem? Amikor ajtót nyit inkább az utóbbira tippelek. Itt kint sincs túl világos, lévén sarkkor, a tél közepén, de ez semmi ahhoz képest, ami odabenn van. A bevezetőt nem szántam frappánsnak, csak éppen tényleg így gondolom. - Nincs szándékomban Castor második kivetülésévé válni. - felelem egy fintorral, és bemasírozok. A levegő áporodott, és a házon erősen látszik a tespedés. A farkaska elhagyta magát. Ejnye! Beballagok a nappaliba, egy pillantást vetek a képernyőre, aztán ledobom magam a fotelbe, és nekiállok kibontani a piát meg a bonbont. Ha azt hiszi, hogy ajándékba hoztam, akkor téved. Ezt most fogjuk fogyasztani. - Hozol poharat? Mire visszaér, remélhetőleg pohárral, és leül, minden bontva. Ha nincs pohár az se nagy baj, de azért Baileys-t üvegből ... Szóval vagy töltök, vagy átadom az üveget, miután meghúztam, és csak kicsivel később szólalok meg. - Hogy Liu több bizalmat érdemelne azt erős túlzásnak éreztem, de szerintem megegyezhetnénk az egálban esetleg ... - kezdek bele. - És ezzel nem azt akarom mondani, hogy annyi bizalmat érdemlek, mint egy áruló. De hatásos szöveg volt. Tara, most minden hatáskeltés nélkül, őszintén, mégis mit gondolsz, mért én vagyok a béta?
- Ennek örülök. - mondom ugyanazzal a fa pofával ami jellemzi az utóbbi pár napomat is. Ahogy még a "semmihez nincs kedvem" és a "dögöljön meg a szomszéd lova is" életérzések is elég gyakran váltják egymást. Gondolom a horrorfilmek hatására. Elmegyek azokért a poharakért ha már kéri. -Remélem a vizes pohár is megteszi. Nem számítottam vendégre. - A macskás bögréket már meg sem említem. Terveztem én normális pohárkészletet is beszerezni, csak nem tettem. Mostmár meg minek. Visszamegyek a nappaliba, Patrisha tölt, kortyol, aztán a lényegre tért. Értem én, hogy mondhattam az ő számára is sértő dolgokat, csak az nem világos, hogy jelen pillanatban nekem ehhez mi közöm van. Úgy értem: nem vagyok tagja a vidám társaságnak, akkor miért nem tesz magasról arra, hogy mit makog egy részeg liba? De legalább nem Őt hozza elő, amiért képzeletben máris kap egy piros pontot... mondjuk hőre elpárolgó tintával, mert sok téma felmerülhet még amíg itt lesz. A hangom nyugodt, amolyan beletörődő mikor felelek. - Semmi közöm nincs a falkához. Azt meg végképp nem hiszem, hogy bárkit érdekelne a véleményem. - nem iszok a Baileysből még. Abszolút nem kívánom az italt. Inkább elszédelgek a villanykapcsolóig, hogy ne sötétben ücsörögjön, majd kikapcsolom a tv-t, és csak eztán ülök le én is.- Nem ismerlek. - felelem nagy soká. - És ezek szerint őt sem. Szóval nem, nem tudhatom, hogy miért te vagy a béta, és őszintén megmondom, hogy nem is érdekel... ahogy semmi más sem a falkával kapcsolatban. Nem provokálni akarom a nőt, csak tudomására hozni, hogy nekem tényleg semmi közöm ehhez.
Veszek egy bonbont aztán odatolom eléje a dobozt. - Ez nem igaz. Ha nem érdekelne a falka, akkor utaztál volna el ide, nem jössz be a hotelbe, és főleg, nem depizel itt még napokig, hanem továbbállsz. Mondtam, hogy nem kérek semmi hatásvadászatot. Rólam amúgy is lepereg. - Amikor megérkeztem Chicago-ba, te még béta voltál ... elméletileg ... de gyakorlatilag ... azt kell mondjam, hogy nem. Ez nem feltétlenül csak a te hibád, de akkor is így volt. Nem részletezem ezt, ha pampog miatta, majd legfeljebb kifejtem, mért gondolom így. De nem létfontosságú, lehet már ő is rég belátta. - Azért jöttem, mert abból, amit eddig láttam, halottam, tapasztaltam belőled, abból ne tudom eldönteni, hogy szükségünk van-e rád, vagy nem. A korod alapján egy főnyeremény lennél a csapatban. De a teljesítményed alapján ... Ash, aki csupán egy kölyök még eddig többet letett az asztalra, mint te, sőt, ha jól belegondolok, igen, Liu is. Egy megbízható, teherbíró, higgadt farkasra nagy szükség lenne nálunk, főleg, ha nő az illető, és képes értőn odafordulni a fiatalok problémáihoz. Nem véletlenül siklik félre Liu például. Neked mi a véleményed erről? Ha most azzal jön, hogy tökmindegy, mert Castor így vagy úgy, akkor rosszul fog járni, azt garantálom. Castor jelenleg nincs itt, hogy mit akar, az nem érdekes, mellesleg meg megőrül a lányáért.
Nem akarok belemenni az ok-okozat témakörbe, vagyis, hogy mi- miért van, mert akkor itt ülünk még egy jó ideig. Kimondottan nincs bajom a nővel, maga a társaság gondolata irritál, tehát szeretném ezt minél rövidebbre zárni. - Soha nem is vágytam arra a posztra. Az lett volna a meglepő, ha jól csinálom. Bár nem értem, hogy jön ez most ide. - kiveszek egy bonbont a dobozból, azzal bíbelődök amíg Patrisha folytatja. A hallottakra már mély barázdák jelennek meg a homlokomon, de kimondottan nem rengeti meg az idegrendszeremet, szóval nyugodt maradok. - Akkor megkönnyítem a dolgodat, mert nem megyek vissza. És nem azért mert nem hívtok, hanem mert én nem akarok többé a része lenni annak. Bekapom a bonbont, elcsócsálom mielőtt folytatom. - A kölyköknek valóban szükségük lenne arra, hogy valaki támogassa őket, hogy törődjön velük. Hamarabb és szívesebben állnak kötélnek, ha tudják hogy felsegíti őket valaki, ha netán elesnek. Szegény Liu biztos csuklik már, de megint csak őt tudom felhozni példának, még ha gondolatban is. Kiküldeni egyedül, törött karral holdtöltekor? Visszamentünk a középkorba, helló?! Nem, én ebből tényleg nem kérek, és ezt kivételesen nem a vérig sértett farkaskölyök "mondatja" velem. - A balhé sok farkast idevonz. Talán közöttük akad majd aki megfelelő tapasztalattal rendelkezik a feladathoz.
"én nem akarok többé a része lenni annak" Amikor ezt mondja, az érzelmek, a hangulat, a kifejezésmód igen ismerős. Azt hiszem Liu érezhet valahogy így. Ő is már csak úgy "annak" titulálhatja a jelenlegi helyzetet. Nem érzi magam körül a falkát, mert Castor arroganciája - mert ismerjük be az van neki - egyszerűen elnyomja a közösség jelenleg igen gyenge összetartó erejét. - De hát rajtam vesztetek össze! Ha az én pozíciómmal alapvetően nincs bajod, akkor mi a frász az, ami még böki a csőröd? - morranok fel - Egymás fejéhez vágtatok egy csomó eszeveszett marhaságot. Mindnek egyetlen célja és alapja az volt, hogy minél inkább megsértsétek a másikat. És mielőtt én feljöttem volna a lifttel, még idilli volt a hangulat, tudom, éreztem. Akkor ebben hol van a logika? Persze, van sok kóbor. De Nikolajra például nem bíznám a kölköket. Arra a nagyszájú senkiházira se, akivel a skanzenben találkoztam. Tara viszont védelmébe vette Liut. Gabe is találkozott vele, tudom. Neki menne ez. Csak ne lenne ilyen átkozottul csökönyös! - És igen, a kölyköket fel kéne segíteni, mert jelenleg bukdácsolnak. Egymásban próbálják tartani a lelket, és egymást tanítják. Liu edzést tart a nála nagyobbaknak, és Ash, aki komplett hülye próbálja benne tartani a lelket. És közben beszerelnek hárman egy komplett biztonsági rendszert, míg a nagyok egymást marják, világfájdalmuk van, és kóbor senkit játszanak. Magunkat tesszük ezzel nevetségessé, mert lassan a kölykök és a fiatalok érettebbnek tűnnek nálunk. Tényleg nevetséges ez így. - Hogy várhatnám el Liutól, hogy tartson ki, amikor egy nála 200 évvel idősebb felnőtt farkas a töredékétől hisztisen elrohan, he?
Mielőtt feljött volna idilli volt a hangulat? Igen, és akkor még enyhén fogalmaztunk. A csillagokat lehozta volna nekem az égről, míg én felmászok az Olümposzra ambróziáért neki. Aztán megjött Patrisha... Én meg félre lettem lökve, hisz már beharapott, már megtehette. Nem a nővel volt a baj, hanem azzal, ahogy velem bánt miután megérkezett. - Mégis hogyan kellett volna reagálnom? Kétszáz év után előáll valakivel az oldalán, kész tényként tálalja az egészet, és máris csak egy levetett rongy vagyok, mert nem értem meg azonnal, hogy ez neki milyen jó... Szóval ha ez bánt, megnyugtatlak hogy neked ehhez nincs sok közöd. Mondhatni semmi. Ha valaki mást mutatott volna be hasonló körülmények között, akkor is ez lett volna a vége, mert Ő simán átgyalogol másokon ha úgy tartja kedve, én meg nem vagyok senki kiskutyája. Még az övé se. - És az nem merült fel benned, hogy azért tűnnek nálatok érettebbnek a fiatalok, mert valóban érettebbek? Előbb utóbb lépni fognak, és nem biztos hogy nektek kedvező irányba. Ash- ért bármelyik falka, vagy ember is a nyakát törné a számítástechnikai profizmusa miatt. Liu kiváló harcművész. Még egy velem egykorú hímet is megizzasztana, csak ezt még ő se tudja. Gabriel meg biológus. Ki ne akarna a maga oldalán tudni egy biológust? Amber meg... Hát ő csak szimplán gyönyörű, és nagyon jó szívű nő. A kölykök nem ostobák. Nem érdemlik meg, hogy úgy bánjanak velük, és erre maguk is rá fognak jönni hamarosan. Ha eddig még nem is értettem mire akar kilyukadni ezzel, akkor az ezt követőkben felhomályosulok. - Nem tartozok a falkához Patrisha. Így azt sem hiszem, hogy ez az én felelősségem lenne, vagy bármi más az én lelkemen száradna a belügyetekkel kapcsolatban. Persze, hogy ő kívülállóként azt látta, hogy elhisztiztem azt a jelenetet a szállodában. Megnézném az ő mosolya mennyire lenne természetes, ha rajta gyalogolna át az alfa, és amikor már amúgy is a padlón van, még belé rúg vagy kétszer. Mert velem pont ezt tette. Először és utoljára.
Sóhajtok egyet, és igazából nem tudok Tara okfejtésén rést találni. - Igen, én is valami ilyesmit mondtam Castornak, miután elmentél. Szóval szerinted nem alkalmas alfának, és a falka szét fog esni? Akármennyire szeretem Castort, én is tartok tőle, hogy gondok lesznek. Egyenlőre belülről emésztjük magunkat, széthullunk, és az őslakosok még hozzánk se nyúltak. Gabriel csupán azért van itt, mert nem akart beleugrani az ismeretlenbe, és másik falkát keresni. Ash Gabriel miatt van most itt, és mert itt éppen most nem bántják. Liu nem tudom, miért van itt, mert menne szíve szerint. Amber Duncan miatt van itt, de Duncan sincsen túl sűrűn mostanában. Castor miatt csak én vagyok a falkában. Esetleg Kathrine, aki nem rég érkezett ... - Jól van, én nem erőltetem ezt, nincs értelme. Ha nem akarsz, akkor nem jössz. Kiiszom az italomat, és a poharat leteszem az asztalra, jelezve, hogy én akár most rögtön távozom is, hacsak neki nincs még valami mondanivalója. Nem lettem túl lelkes vagy boldog ettől a beszélgetéstől.
Szóval beszéltek rólam. Nem szeretem a rivalda fényt... Vagy úgy általában magát a fényt, tehát egyáltalán nem vagyok felvillanyozva ettől. - Ne forgasd ki a szavaimat. Attól, hogy megbántott, és egyes nézeteink nem egyeznek, még nem lesz rossz alfa. Csak emlékeztetni kell arra, hogy milyen egynek lenni a többiek közül, és nem csak uralni őket. Azok alapján amit megtudtam innen-onnan, ő ezt felejtette el. Ha erre rájön, nem hiszem, hogy bármi okotok lenne aggodalomra. De ez persze csak magánvélemény, és anonimitást kérek. Nah tessék. Ahhoz képest, hogy "nem érdekel a falka" elég alaposan belemerültem a témakörbe. Be is fogom a szám mielőtt nyakig merülök a szmötyiben. Nekem ehhez már semmi közöm. Úgy tűnik, Patrisha is kezdi belátni. Megissza az italát, a poharat leteszi az asztalra, mintegy jelzésként, hogy kész a távozásra. - Kikísérlek. Nem akarok faragatlan lenni, de a témához sem tudok mit hozzáfűzni már. Addig legalábbis biztos nem, amíg annyira haragszom rá, hogy képtelen vagyok kimondani még gondolatban is a nevét. - Pár napig még a városban leszek. Nem vagyok nagy társaság, de ha szükséged lesz valamire látogass meg. Jah, és... - a kanapé egyik párnája mögé rejtettem a fényképezőgépet amit Gabriel adott a múltkor. Előveszem, és Patrisha felé tartom. - ... ezt add át légyszíves Gabrielnek. Csináltam néhány képet az őslakosokról az arcfelismerő rendszerhez. Nem megy sokra velük, de a semminél ez is több. Postán küldtem volna el, ha nem érkezik váratlan vendégem. Bízok Patrisha felebaráti jóindulatában, már ami a kézbesítést illeti.
Nem akartam kiforgatni a szavait. De a falka széthúzó ereje jelenleg Castor, sajnos. Összetartó meg nincs vele szemben elég. Ez így egy vesztes pozíció. Hogy Castor mit felejtett el, vagy mit nem, az egy jó kérdés. Néha az az érzésem, hogy pár dolgot jó lenne, ha elfelejtene. S főleg a múltjából. De nem tudom, az segítene-e évszázadok berögződésein. A fényképezőgépre és a hozzá járó kommentre már nem is mondok semmit. Gabe munkára tudja bírni, mi meg nem. A kicsik tényleg jobbak nálunk. É nem tudom, hogyan működhetnénk jobban. - Köszönöm, átadom neki. Vigyázz magadra, Tara! Kiballagok az autómhoz, és hazahajtok. Lesz miről gondolkodnom a következő napokban.
Átveszi a fényképezőgépet, majd lassan az ajtó felé ballagunk. Vagyis lehet, hogy csak nekem tűnik olyan lassúnak minden, és valójában csak másodpercek teltek el. Mindenesetre elérünk az ajtóhoz, a nő pedig kilép azon. - A legjobbakat, Patrisha. - suttogom az elköszönés félét. Megvárom míg beindítja az autó motorját, majd visszahúzódok a vackomba. A szemem ugyan már megszokta a fényt, de még mindig közelebb érzem magam a sötétséghez, szóval lekapcsolom a villanyt és vissza vánszorgok a kanapéhoz. Hosszában elnyúlok, kezemben a két távirányító, és még a bonbont is magamhoz veszem. Még hátra van pár óra az utolsó önsajnálattal töltött napból, hát kihasználom minden percét a rohadéknak. Szóval visszakapcsolom a tv-t, elindítom a filmet amit abbahagytam, és végignézem ahogy a gyilkos lenyeleti telefonját a nővel. Enyhe túlzásnak tartom már, hogy a telefon még csörög is, és a kijelző fénye átvilágít az áldozat torkán. Node ennyi hiba még belefér. Csak tudnám miért szurkolok mindig a gonosznak...
Kezdőlap
//
//
