Mint tudjátok, a Staff minden felhasználó IC születésnapját nyomon követni, amit a rendszer ki is jelez. Ebben a topicban lehetőségetek van felköszönteni egymást, amikor aktuális. Linkelhettek képet, zenét, videót, írhattok verset, vagy azt, hogy milyen ajándékkal lepnétek meg IC az ünnepeltet. Ezt tetszőleges módon illusztrálhatjátok is
Aki szeretné IC kijátszani a születésnapi partiját, és esetleg nincs hozzá játékostársa, vagy egy ötletre vágyik, keresse fel az Adminokat. Meglepetésbulikat, esküvőket és halotti torokat is vállalunk! Na de lehet kérni ilyesmiket is, ha van hozzá kedv
A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Feb. 09, 2017 3:14 pm-kor.
Mivel már párszor összefutottam az öreggel, tudtam azt is, mikor van a születésnapja. Bár sose voltam túl jó ajándékszerzésben, amióta Lucyék visszatértek az életembe, egyre vidámabban láttam a dolgokat, így jutott eszembe, hogy valami viccessel meglepem. Igaz, nincs annyi pénzem, hogy egy ezüst késsel lepjem meg az öreget, de végül felsőbb köröktől kikérdezhettem, mégis mennyi idős. Amikor megtudtam, hangosan felröhögtem a folyosón... Vén trotty. Bár jobb, ha ezt nem mondom a szemébe, mert a végén úgy elnáspángol, hogy örülök, ha visszatudok menni a koliba fókamászásban. A cukrászdát egyik délutáni órám után vettem célba, hogy elmenjek a rendelt tortáért. A motor ülésére kikötve a hatalmas dobozt, indultam további ajándékért. Az öreg mesélte, hogy író, így gondoltam, valami ehhez kapcsolódót keresek. Így találtam rá egy kisebb készletre, ami szintén dísz dobozban, a torta mellé rögzítettem. Mr. McLoyd házánál a bejárati ajtónál lepakoltam, majd addig nyomtam a csengőt, míg bentről káromkodást nem hallottam. S így aztán futva visszaindultam a motorhoz, majd mikor láttam, hogy kócosan, mérgesen kinyitja az ajtót az öreg, vigyorogva intettem neki, hogy elhajtsak. - Boldog Születésnapot Steven Bácsi! - üvöltök még a Harleyról, aztán eltűnök, még mielőtt valamelyik dobozt hozzám találná dobni.
[center] Torta: Torta
Törékeny, díszdobozos ajándék, ami lötyög benne, NEM meginni: Készlet
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
A kis csomagban egy szép bőrkötésű notesz, és egy díszcsomagolásban egy toll szett (golyóstoll+töltőtoll) kapott helyett. Mind a két tollon ott díszeleg szép betűkkel, belevésve a teljes neve. Az ajándékok mellett egy kis borítékot is találhat, üzenettel benne.
Kedvs Steve! Nagyon boldog születésnapot szeretnék neked kívánni! Remélem a notesz és a toll sok szerencsével és ihlettel ajándékozz majd meg. Sok szeretettel, Alice
Nora születésnapját nem lehet elfelejteni, és perzse kihagyhatatlan az is, hogy a cinizmusomat belevigyem. Vigyorral teszem le a csomagomat a nőstény ajtaja elé, remélve, hogy félkómás állapotban nem tapossa agyon azonnal. A dobozban tartalma egy határidőnapló, egy Clive Christian parfüm, és egy doboz fagyi, ennek a tetején pedig egy kártya.
Nora,
Sok Boldog Születésnapot, a fagyira vigyázz, a napló csak azért, hogy el ne felejtsd, mi lesz 120 év múlva.
Ő sem marad ki a sorból, elrobog Nora szobájához, és egy kézzel ugyan -ha minden igaz-, de elhúzza a saját kis dobozát, ami nem is olyan kicsi. Ha a lány kinyitja, akkor talál benne egy díszkandallót, amit beépíthet a falba, egy naplementét ábrázoló festményt, és egy nagy bödön ír kávét, ha addig az ki nem folyt, és ilyesmi. Még egy képeslapot is biggyeszt mellé:
Norát egészen megkedveltem az utóbbi időben, úgyhogy természetesen meglepem a szülinapja alkalmából. Az ajtó kilincsére akasztok egy kis kézzel hímzett párnácskát, aminek van akasztója, és tulajdonképpen táblaként funkcionál, az egyik oldalán szabad, a másikon foglalt felirattal.
Kedves Nora!
Nagyon Boldog Születésnapot kívánok! Az ajándékom másik felét Bellstől kapod majd, ha elkészül vele.
Ahogy az utolsó ragasztószalag is felkerül a dobozra, sóhajtva firkantom rá a címet. New York... Nem is olyan rég, még az ottani Protektorátuson edzettem, gyakoroltam, most meg itt vagyok egy isten háta mögötti, fagyos kisvárosban. Nem mondom, hogy nem hiányzik a nagyváros, de most még nem akarok visszamenni. Akad itt dolgom bőven. A postára elrobogva, délután adtam fel a csomagot.
A csomag tartalma:
Minden héten, vagy hónapban, mikor épp van időm, küldök levelet Samnek, a mostani a dobozba rejtettem.
"Üdv Sam!
Hogy vagy barátom? Először is, Boldog Születésnapot, nem sok ilyen alkalom van az életben, bár sejtem, neked több is lesz, mint amit egy ember magáénak tudhat. Remélem, tetszenek az ajándékok. Lucy és Sue is segédkeztek az ajándékválasztásban. Múlt héten mesélted, hogy a lakás szép, ahova költöztél, bár a környékről nem sokat meséltél. Ha a Central Park közelében vagy, ne felejtsd el meglátogatni a szobrot, amit előszeretettel levizeltünk éjszakai melózásaink közben. Itt most csend és béke honol, készülök a vizsgáimra, a ZH tengerek megfullasztanak, bár nem panaszkodom. Volt egy kis afférom Mr. Douglas jóvoltából egy helyi farkassal, de ezt majd egy másik levelemben részletezem. A lányok puszilnak, ölelnek, a leveleidet mindig megmutatom nekik. Vigyázz Magadra, és ha lehet, ne keveredj bajba! Bátyád Velkan"
Ez a fotóalbum mindazt a képet, emléket hordozza, ami a New York-i életük során történt hármunkkal. Egy lopott fényképezőgép Velkantól, Lucy fotómániája és Sam fotogén alkata segítette elő, hogy rengeteg kép szülessen. A csapatról, virág lopásról, Sam és Lucy, ahogy egy strandon próbálják Velkant lenyomni a víz alá, fagyizás, hot-dogozás, Lucy, amint festi a körmét, vagy új ruhát próbál... Majd a fotóalbum másik fele tele üres lapokkal, s néhány sor:
Samhez valamikor kora délután csenget be a csomagfutár, ahogy a kis gurulós kocsiján leparkol az ajtó előtt, majd addig nem mozdul onnan, amíg a címzett át nem veszi a cuccot. Ó igen, és mielőtt bárki elfelejtené, jár mellé egy levél is...
Mon petit loup,
Remélem Gondolom én is úgy hiányzok neked, amennyire te nekem, így hát készültem neked egy kis meglepetéssel. Bár eredetileg egy kicsit másképp terveztem neked ezt a kis "adventi naptárat", kicsit macera lett volna kivitelezni, meg kár lett volna ennyi pénzt kidobni az ablakon, szóval most egyben megkapod az egészet. Van 6 napod behozni a lemaradást! Na de hogy a lényegre térjek, joyeux anniversaire, chéri! Tudom, ezek az idióta marha amerikaiak szeretnek különcködni, de ahol én éltem le életem nagy részét, ott már hivatalosan 18 évtől számít valaki nagykorúnak, nem 21-től, szóval... Nem is szaporítom tovább a szót, fogyaszd egészséggel az ajándékod. Biztos ami biztos, azért Pedro Lopez névre kiállítva találsz egy új személyit a dobozban, ami szerint betöltötted a 21-et, csak ha nagyon kötözködnének veled... Egyébként remélem minden rendben odaát, Prücsök, ha megtalálom a töltőt a telefonhoz, majd valamikor beszélhetnénk is, hogy hogy megy a sorod a messzi távolban. Grosses bises, Odette
Ui.: Készülj, este 7-kor érkezik a másik meglepim is születésnapod alkalmából... Ha lehet, ne az a póló legyen rajtad ami a dobozban van.
És hogy mi lapul a csomagban? Odie saját készítésű adventi naptára, ami nem más, mint 24 különböző alkoholos ital, mindegyikre 1-1 szám ragasztva, a 24.-en amit karácsonyra szánt és egyébként egy üveg abszint, mellé egy szép nagy piros masni is díszeleg. Egy egyszerű póló, igaz nem a legférfiasabb színben, de csak ilyen volt, meg úgy is a mondanivalója a lényeg! Ami pedig az este 7 órás meglepetést illeti, két sztriptíztáncos készül műsorral a szülinaposnak, csak hogy legyen egy jó napja is nagy magányában...
A hozzászólást Odette e’Lemaître összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Dec. 17, 2013 1:03 pm-kor.
Csöngetnek, én pedig az ajtóhoz sietek. A Doktor Howardtól kapott személyit fölhasználva ma úgy döntöttem, leiszom magam a sárga földig csöndes magányomban, és úgy erősen félúton járok a dolog sikeressége felé. A csomagot kissé imbolyogva, de átveszem, aztán halálos egyszerűséggel feltépem a ragasztást, majd előveszem belőle az albumot. Aztán törökülésbe ülve lapozom át, és már a közepe felé érzem, hogy itt bizony férfias könnyeket fogok hullatni, nincs menekvés. A mécses akkor törik el, amikor az utolsó oldalra írt üzenetet látom. Összeszorítom a fogam, fölállok, az asztalhoz sétálok, összerakom a telefonom. Hosszas keresgélés következik, hogy Hannibál hova az istenbe rakta az aksit, de mikor megtalálom és újra beüzemelem, kikeresem Velkan számát, és egy „Köszönöm, barátom! És n aggódj, már kétszer adóztam azoknak az emlékeknek a szobornál.” tartalmú üzenetet küldök neki, majd hosszas vacillálás után csak lerakom a telefont. A piálást abbahagyom mára.
Terveimet a második csengőszó húzza át. Átveszem a csomagot, kibontom, és már a látványtól elsiratom a májamat és a vesémet. Nem gáz, vissza fognak nőni. A levelet olvasom, és közben magamban már fogalmazom is a választ arról, mennyire hiányzik nekem Odette és az otthon, amit nekem adott… A pólón röhögök, fölpróbálom, aztán berakom a szekrénybe, és egészen biztos, hogy ebben fogok hazamenni, ha hazamegyek, és nem leszek olyan szinten részeg minden nap, hogy végül már alkoholcsempésznek hisznek. Aztán csak várom az estét, elhatározva, hogy holnap majd bepótolom az eddig kihagyott napokat. Este viszont felmerül egy igen érdekes kérdés bennem. Vajon mennyire gáz az, ha az ember egyik kezében van egy női mell, kettő másik az arcában, és főleg a barátnőjére tud gondolni?
Igazándiból nem vagyok egy nagy ajándékozó típus és gondolom már te is kinőttél a szülinapi zsúrokból és filmnézős pizsipartikból, de gondoltam ezzel a kis csomagocskával azért megleplek, édesítse a mindennapjaidat. Meg persze nem mindig csak a nőkben lehet örömöd lelni.
Csók a kobakodra, S
Igen, ma kifejezetten mókás kedvemben voltam, amikor megírtam ezt a levelet és rátűztem az átlátszó zacskóra, amiben ezekből a csokikból volt egy halomnyi. Meg persze egy üveg jó minőségű whisky is lapul még a zacsi mellett és remélem nem csak én fogom ilyen mókásnak találni ezt az egészet.
Kilépve a házból, ahol átmenetileg tartózkodok -azaz éjszakánként néha igénybe veszem és reggelente teljes hadifelszereléssel távozom-, egy zacskóba botlok. Tuti bomba, utolért Jared, na de csokitömegbe rejtette volna meg egy üveg piába? Tőle kitelik, de anélkül, hogy hozzáérnék a csomaghoz, közelebb hajolok, hogy elolvassam, mi van ráfirkantva. Noah... az én vagyok... csomagocska, szülinapi zsúr... hű az anyját, pakkot kaptam mint a Nyilas Misi, életem első ajándéka és Sarahtól... csak tőle lehet, más nem ismerek, akinek S-sel kezdődne a neve. Vigyorogva veszem fel a földről a zacskót, még magamhoz is ölelem, nem hittem volna, hogy gondol rám, azt sem, hogy tudja, mikor születtem. Mielőtt bárki megláthatna -reményeim szerint-, gyorsan elsüllyesztem a csomagot a táskámba, és már ott sem vagyok, azonnal elindulok, hogy személyesen köszönjem meg a nősténynek ezt az egészet.
Natan mocsárbeli házához lopakodok, egy ideje már nem nagyon járhat erre, mert eléggé... Kezd kikopni a hónaljszaga az ajtófélfáról. Nem baj, talán beköltözöm a szarabb napjaimra. Minden esetre most a kezembe fogom az ajándékot... Az egyik lábára egy szarvas lábszárcsontját kötöztem és belevéstem a csontba a következő üzenetet:
"baszd meg. isten, haza, pálinka. Pityu <3"
Jó fogást keresek az ajándékon és a csont súlyának hála el tudom úgy hajítani, hogy betörjem vele az ablakát. Legalább nem ázik el, mert tető lesz a feje felett.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
1 nappal az öreg Születésnapja után vagyunk. Szégyellnem kéne magam, de hát bevallom, a maszturbációs életem mostanság eléggé lefoglal... Amúgy csak rohadt lusta voltam csomagolni, és Morrighant kidobni az ablakon. De, ma erőt vettem magamon, és némi pénzkiadásba bocsátkozva egy helyi prostit rendeltem a Hotelhez, a kezébe adtam a dobozt, majd megkértem, hogy kövesse Morrighant. A madár tudja, hol lakik Pista bátya. Ha az öreg ajtót nyit, a madár károg egyet köszönéskép, a csini prosti meg átnyújtja a csomagot. A csomagban egy pár ezüst Magnum 44-es, némi töltény hozzájuk (normál és ezüst) és egy levél:
"Tudom, nem csalod meg Natasát és Zorat, de gondoltam, nem árt, ha gyarapszik a család! Boldog Születésnapot, (hogy murdelnél meg végre, nem kéne folyton észben tartanom a hülyeségeidet)! A csajhoz jó szórakozást, vagy jó étvágyat! (Szerintem tedd el láb alól, mert nem fizettem ki.)
Ui.: Beakartam vágni hozzád a prostit az ablakon, de megsajnáltalak, mert eszembe jutott, mennyire öreg vagy, és biztos nem örülnél, ha hajolgatnod kéne. <3
Mivel szabad átjárás van, így nem esik nehezemre átmenni Jamiehez, ahogy az sem, hogy tudjam mikor nincs otthon. Nos ma megvártam míg dolga akad, vagy elmegy dolgozni vagy valami. A lakását én személy szerint kissé szegényesnek ítéltem, de hát ha Ő itt érzi jól magát... A legutóbb mikor ajándékot adtam csúfos vége lett.. ennek reméljük nem lesz.
A nappaliban a kis asztalra letettem egy kulcscsomót, amin volt egy kocsi kulcs, egy lakáskulcs és egy kapukulcs. Alattuk pedig egy cetli;
„Kaphattál volna szebbet és jobbat, de kezdésnek azt hiszem ez jó lesz. Ha valami nem stimmel, ki lehet cserélni. De talán neked több eszed van mint Kevinnek, és Alaszkában épp egy sport kocsira fáj a fogad. Bár kétlem, hogy fájt volna úgy egyáltalán. De nem rohangálhatsz örökké gyalog. Ha nem tudsz vezetni, szólj és megoldjuk.
Charlotte”
Ha Jamie lemegy megnézni, hogy mit is kapott, akkor a következő kép tárul a szeme elé, lent a Farkaslak előtt;
Bár bizonyára látta mikor érkezett, de kétlem, hogy azthitte, hogy az övé. Se egy masni rajta, se semmi. Vagyis valami mégis. Ha kinyitja akkor a vezető ülésen egy újabb cetli fogja.
„ Lehetőleg ne törd magad össze és a kocsit se. Viszont még nincs vége. A többi kulcs a házamhoz van. Menj oda; üres.
Charlotte”
Ha Jamie elmegy akkor egy kulcsot talál a bejárati ajtóra felfüggesztve azon bizony akad egy kisebb vörös szalag, ami jelzi, hogy azt kell keresnie. Nincs hozzá utasítás, ám mivel farkas így hallja a szívek heves dobbanását és ha eljut a pince ajtóig, akkor azt is észre veszi, hogy zárva. Tehát a kulcs oda való. Ha kinyitja, akkor két nőt talál benne. Természetesen kikötözve, de csak azért, hogy ne menjenek el és a szájuk is be van kötve, hisz fájt a fejem a vinnyogásuktól. Nők. Emberek. A kis asztalon, egy újabb cetli várja.
„Tégy belátásod szerint. Nem ide valósiak s örömmel jöttek, mikor megtudták, hogy szülinapon kell részt venniük. Azóta kicsit talán változott a hozzá állásuk. Kölykök nem szeretnék! De ezen kívűl Tiéd a terep. Boldog Szülinapot Jamie.”
Reméltem, hogy van annyi esze, hogy nem elengedi őket. Ciki volna ha rendőrségre kéne rohangálni vagy saját magamnak levadászni őket. Szóval reméltem, hogy Jamie nem okoz csalódást és kihasználja az alkalmat. Ám amit nem tudhat, hogy a pince be van kamerázva és pontosan nézem, hogy mit tesz pár utcával odábbról. Szóval nem jutnak messze és ki tudja… talán még én magam is leteszem a borom, és csatlakozom hozzájuk.
Sosem voltam az ajándékok híve, mivelhogy vajmi kevés alkalom volt, hogy eltaláltam volna, ki mit is szeretne pontosan. De mivel kivoltam tiltva a lakból így még csak puhatolózni sem tudtam. Azonban volt valami amire emlékeztem. Amit Jamie mesélt. S oké, ez talán kissé merész de talán örülne neki. Jamie ha bemegy reggel a műhelybe az asztalon, ahol mérni szokott – és ahol kihúztam nála a gyufát -, egy nagyobb dobozz várja. Ha kibontja, akkor egy csomag gumicukrot, illetve egy doboz bon-bon-t talál, amiben minden féle csokiból van egy kisebb darab. Nem tudom, Jamie melyiket szereti így ez volt a legjobb választás számomra. De evidens lehet, hogy a fekete bársony alatt van valami, hisz két ekkora dolognak nem kell egy ekkora doboz és a bársony elhelyezkedése is jól mutatja, hogy ott még van valami. Ha kibontja akkor egy katanát talál alatta. Természetesen ezek párban járnak. S rajtuk egy cetlit.
„Igen, tudom, hogy nem tudok őket használni. Ahogy azt is, hogy nem vagy harcias. De attól mert valamit tudsz használni, még nem kell mások ellen fordítani. A fegyver is csak akkor fegyver, ha azzá teszi a tulajdonosa. Különben csak egy tárgy, egy eszköz, vagy ha úgy tetszik ereklye, emlék. Lehetőleg ne magadon teszteld, mert ezüst. Szóval vigyázz vele. Boldogat Jamie :* Ash.
Jamie ajtaján az egyik ismerős farkas kopogtat be. Kezében egy hatalmas doboz. Nem mond semmit, csak átadja a "kis" csomagot. Az ajándék csomag tetején egy képes lap.
Üzenet:
Kedves Jamie! Tudom a kapcsolatunk már nem a régi, és talán a világ végére kívánsz engem, de engedd meg, hogy Nagyon Boldog Születésnapot kívánjak neked! Remélem még több gyönyörű évet fogsz megélni a családoddal, mert nagyon is megérdemled. (Az ajándék kibontásával óvatosan, légy türelemmel.) Sokszor ölel Masako
A nagy dobozt könnyen ki lehet bontani, nincs agyon celluxozva, csak épphogy, hogy ne essen szét a csomagolás. A dobozban két másik csomagot találhat. Az egyikben egy torta lapul. Kívülről marcipánnal befedve, belülről csupa csoki. A másik csomag egy festményt rejt, amit Masako készített el. (Mivel nem vagyok profi a képszerkesztésben, így képzeld oda, hogy az három fekete, fehér galléros farkas)
Nem gondoltam rá, hogy a műhelybe érve meglepetés vár a mérőasztalon. Eleinte nem is voltam biztos benne, hogy az enyém, szóval csak kerülgettem, nézegettem... Mire egy órával később vettem a bátorságot, hogy kibontsam. Mikor megtalálom a levelet, és a végén a nevemet, azért megkönnyebbülten sóhajtok fel, hogy nem Alex vagy Darren cuccába túrtam bele.
A két kardra értetlenül bámulok, mint egy szamár, finoman érintem meg a pengét, a bőröm pedig szinte sisteregve izzik fel, ami egészen kellemes meglepetésként ér - pedig szólt előre, hogy ezüst, de na. Fogalmam sincs, hogy mit fogok ezekkel kezdeni, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán meg akarom tanulni használni őket (arra, amire valóak), de jól esik, hogy Ash gondolt rám, a gumicukornak viszont azonnal nekiesek.
Amikor végzek a munkával, a hónom alá kapom a dobozt, benne az újdonsült cuccaimmal, és gyorsan pötyögök egy sms-t a lánynak.
"Köszönöm, hogy gondoltál rám. Igazán jól esett. A tanítást még megfontolom. Puszi, Jamie"
A lakrészem felé nyargalok, és a nappalim még finoman őrzi Anyám illatát. Érdeklődve veszem szemügyre az asztalon pihenő kulcscsomót, na meg persze a cetlit is. De mielőtt elolvasnám, az orromhoz emelem, hogy megszagoljam, és elmerengjek kissé Anyám illatán. Miután elolvastam a cetlit, újfent értetlenül pislogok. Az persze jól esik, hogy leírta, hogy reméli, több eszem van, mint az öcsémnek.
Valaki kopogtat, és átad egy dobozt. Masától van. Ez most némileg kibillent az instant boldogságomból, a dobozt először csak ledobom az asztalra, de aztán pár perc után eldöntöm, hogy nem leszek ennyire bunkó. Egyáltalán, örüljek, hogy kaptam bármit is. Nem nagyon szoktam ugyanis... A torta nagyon szép, le is török belőle egy darabot, hogy megkóstoljam, és nagyon ízlik. Szóval eszek még egy kicsit és kibontom a másik ajándékot. Egy képet találok, három Fehér Galléros farkasról, és amennyire jól esik a dolog, annyira bánt is. Én nem ezt a családot akartam. Kevin helyére simán betenném... Vagyis betettem volna Masát. Egyszer. Régen. Ha most kéne választanom, lehet, hogy sokat kellene gondolkozzak. Minden esetre ki fogom tenni, már eldöntöttem. A levél olvasása is vegyes érzéseket vált ki belőlem, a bűntudattól kezdve a gyerekes haragig, de ott van benne a jóérzés is. Írok neki egy sms-t, hogy tudja, hogy megkaptam az ajándékokat.
"Köszi hogy gondoltál rám, kedves tőled. És igyekszem vigyázni arra, akim van. Légy jó, Jamie."
Ahogy elküldtem, még Ashley dobozával kinyargalok a lak elé, és... Neeeem, az nem lehet, hogy... Mi????? Kaptam egy KOCSIT?! Ez komoly?! Úúúúristen! El sem hiszem, egészen addig, amíg a nálam lévő kulcsról ki nem derül, hogy azt a terepjáró-féle fekete kocsit nyitja. Atya ég... A dobozt az anyósülésre dobom, és tökre fel vagyok dobva. Még nevetve is ott a kocsiban, "bús" magányomban, a kormányt próbálgatva, azonban beindítani, hát... félek. Maradjunk ennyiben. De mivel ez akár egy teszt is lehet, ezért úgy tíz perc után mégis veszem a bátorságot, és mindent olyan lassan csinálok, amennyire csak lehet. Így sikerül megússzam, hogy bárminek nekimenjek vagy bármivel is ütközzek. Közben a fenekem alól kibányászom az újabb cetlit.
Leszek olyan nagy legény, hogy megpróbálok kocsival eljutni a házig. És sikerül, minden különösebb gond nélkül, bár a haladási tempómból ítélve gyalog kétszer előbb oda tudtam volna érni, de sebaj.
Amikor odaérek, úgy érzem magam, mint egy játék résztvevője, és örülök, hogy ez csak értem és nekem van, ráadásul Charlotte szervezte mindezt, és valljuk be férfiasan, borzasztóan izgat a gondolat, mi lesz ebből az egészből. Akkora szerencsém úgysem lehet, hogy esetleg ő vár rám valahol meztelenül vagy selyemköntösben, de reménykedni azért szabad.
A pincében lévő két nőre eleinte csak értetlenül pislogok. Megtalálom az újabb cetlit. Anyám utolsó ajándéka, újabb kihívás, aminek meg kell felelnem. Nagyot nyelek, a Fehér Galléros pedig úgy issza magába a lányok félelmét, mint a mennyei mannát. Lehet, hogy magamtól nem tenném meg, de hergel a tudat, hogy Anyám elvárja tőlem, hogy "rendesen" viselkedjek. Visszamegyek a kocsihoz, magamhoz veszem az Ashley-től kapott dobozt, és felavatom a két pengét. Meg persze a pincében lévő, többi eszközt is bevonom a játékba, de mivel mindkét lány eléggé... Fél, nos... Nekem kell átvenni az irányítást.
Minden értelemben jóllakottan végződik a születésnapom. Évek óta nem éreztem ennyire jól magam.
"Tudom, hogy meg sem érdemeltem volna, de köszönöm Charlotte. Nem tudod, mennyit jelentett ez nekem. Jamie"
//Köszönöm az ajcsikat úúú *___* //
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
Egy forgalmas nap pihenőjében telefonálnak fel Kate-nek a portáról, hogy csomagja érkezett. Átvéve láthatja, hogy eléggé amorf, aligha lehet megmondani, mi van benne. A tapintása viszont puha és nem is nehéz. Később kibontva egy télikabát bukkan elő a csomagból. Ránézésre meg lehet mondani, hogy elég alaposan bélelt, talán túlságosan is, de a kialakításának köszönhetően a bélés eltávolítható. Az egyik zsebből kerül elő aztán két dolog. Az egyik egy kör alakú aleut talizmán, rajta egy sas alakjával, melyen látszik, hogy nem holmi bazári csecsebecse. A másik egy rövid üzenet, mely felfedi végül, kitől is jött a csomag.
"Boldog születésnapot, Kate!
Nicho"
Biztos voltam benne, hogy van már télikabátja, de a legutóbbi találkozásunk után talán nem árt, ha több is van a raktáron. Mindenesetre most az egyszer megálltam, hogy valami incselkedő megjegyzést írjak a levélbe. Születésnapja volt, s most az egyszer igazán türtőztethettem magam.
Hihetetlen, de tudom, kinek mikor van a születésnapja. Legalábbis a régiek közül. Emsnek ma, és habár nagy volt a kísértés, hogy valamiféle elő-Valentin-napi szarsággal traktáljam, kitaláltam valami ennél is rosszabbat jobbat. Önkényesen csökkentem hátralévő napjaim számát azt hiszem...
Személyesen adtam át, fapofával, kurtán köszöntve: - Boldogabbat! - oh, én és az optimizmus! Aztán már mentem is tovább a napi dolgaimat intézni.
//A dobozban találsz egy ilyet - nem feltétlen neked, de érteni fogod -, meg egy kábítólövedékes pisztolyt, plusz egy üveg vodkát. Mellette a használati útmutató: "hogy legyen mit a narancslébe önteni".//
*Fülig érő vigyorral estem be az Orfeumba. Kissé meglepve vettek szemügyre, de hát nem is mára jelentettem be magam, hanem csak holnapra. De akadt egy kis dolgom, amit el kellett intéznem. A pultnál helyett foglalva vigyorogtam Sebire, aki épp oda jött.* - Csodásan nézel ki… de a pult mögött még jobban mutatnál. - Majd holnap, ha nem csináltatok sok papírmunkát… inkább adj egy kávét, meg árult el, hogy Ő kegyelme bent-e van vagy lopja a műszakot? - Corvin bent van az irodában… szóljak neki? - Isten ments…. ne utálj ennyire. * Kacsintottam rá vidáman. Persze egy szavam sem volt igaz, azt leszámítva, hogy nem szerettem volna, ha szól neki hiába eset pillantásom egy pillanatra a kamerára. A kávém megittam, kértem egy papírt meg tollat és pár sort firkáltam rá.
„ Holnap már jövök, ahogy megbeszéltük. Neked kitartást. Eli ui.: Ha lesz időd, ugorj ki a házadhoz.”
Át nyújtottam Sebinek, hogy ha kiléptem, akkor vigye le Corvinnak az irodába. Az én utam meg egészen más felé vezetett… Dun házánál megállva a dobozt beleraktam a kő virágcserépbe. A masni elárulta, hogy ott van valami, szóval nem féltem attól, hogy nem veszi észre. De azért az ajtóra felfüggesztettem egy cetlit, amire rá írtam, hogy; „Cserép”. Ha Dun kibontotta, akkor elsősorban egy cetlit találhatott, a következő felirattal;
„Késve bár… de legyen elég ennyi. Nem utazom át a világot, azért mert szülinapod van, nem is rám vallana, pláne, hogy ennyit kellett könyörögni, hogy el tudjak menni egy kicsit a városból valami melegebb helyre. Bánhatod, hogy nem jöttél… jól szórakoztam, te is azt tetted volna. De nem egy beszámoló miatt rángattalak ide… szóval; Boldog szülinapot Duncan. Eli.
Ui.: Hányadik is?”
Ha kibontotta a csomagot, akkor először is frászt kapott. Már csak azért, mert csomagban a csomag volt. Kissé túlzásba vittem a csomagolást. Bár csak Corvint akartam egy kört bosszantani. Sok volt ez a hét az Orfeum nélkül és persze a szívatása nélkül. Egymás mellett két pengét találhatott. Először egy nagyobbat, s mellette egy kisebbet. Mind a kettőről árulkodott az igényesség és persze némi egyediség, ám utóbbira akkor is rájöhetett ha megfogta. Ezek neki készültek, még ha az egyikről tudom, hogy csak dísz lesz a falon… maximum.
„Ha szeretnéd őket kipróbálni… tudod, hogy az erdőben megtalálsz…”
S ennyi volt a nagy kaland. Ahogy leraktam a csomagot én magam mentem is a dolgomra az erdőbe. Úgy látszik, hogy ez már örök marad számomra, amíg észhez nem térít valaki. De az nem ma lesz…
//Nem voltam itthon, szóval aznap nem tudtam írni, de így utólag is boldogat. :*//
P.S. szülinapját nem felejtettem el, noha mostanság nem vagyok a legszórakoztatóbb társaság, de azért az ilyesmi nem maradhat el. Igaz, nem személyesen történt, de a lakótársa segítségével becsempésztem a szobájába egy kis csomagot. Természetesen nem maradt el az ajándékkártya sem!
Boldog Szülinapot a legjobb tequila fogyasztó társnak, a legrosszabb viccek gyártójának, és legászabb vörösnek! Naomi <3
A csokit nem mellesleg én csináltam, szóval tutira különleges, a sok szívecske mondjuk lehet nem illik annyira a barátnőmhöz, de én szeretem, és kész, maximum gyorsan megeszi, ha nem tetszik neki. A tollnak remélem örülni fog, ha már könyvelő, de ki tudja, lehet nagyon melléfogtam vele, mindenesetre, a P.S.-t belegravíroztattam, úgyhogy ez is személyre szóló.
Szégyen, nem szégyen, de én bizony elfelejtettem a Kölyköm szülinapját, de hát már mióta nem láttam! Mindegy, nem keresek kifogásokat, inkább felköszöntöm, még ha pár nappal később is, de ugyebár jobb későn, mint soha. Szóval a mai nap, ha bemegy a szobájába, egy kisebb csomagot talál majd az ágyán. Semmi cifra szöveg, semmi idézet, semmi magyarázat, csak egy papiros, amire pár szóból álló irományom firkantottam fel.
Sarahtól (A tortaszelet a hűtőben a tiéd.)
A csomagban egy pólót talál, tudom, hogy szereti a szép ruhákat, de ebben aligha fog utcára menni, elvégre a legegyszerűbb darab, sima fekete színben pompázik és erre mondanák, hogy általában férfiak hordják. A különleges benne a mellkasára nyomtatott minta. Mert persze nem fogom túl komolyan venni a dolgot, ilyen téren az nem rám vallana. Emellett még egy picinyke kis kulcstartó is helyett kapott, melyet ha jobban megszemlél, akkor észrevehti, hogy nem is olyan hétköznapi. A jobb hátsó lábának szárára, méghozzá a külső oldalára, kicsinyke betűkkel ugyan, de bele van vésve egy szám: '72
Címzett: Zachary T. Valen Feladó: Alethea E. Whelan, Autumn A. Autenberry Tárgy: Születésnap
Miközben a levelet szerkesztettem, több ponton csaknem felröhögtem. A szőke hölgy azért elég erős, hogyha magamra gondolok, hiába, elmúlt már 100 éve annak, hogy utoljára hölgy voltam. Mármint olyan igazi. Ez a mostani valóm persze messze van attól, mint Fairbanks Isztambultól, de oda se neki. A dolog ettől még így vicces, ahogy van. Eskának is megmutattam a kész művet, majd csinosításra át is adtam neki, hadd írja bele a címünket, valamint tegye a borítékba a fényképet az üres szobáról. Az én közreműködésem a dologban annyiban kimerült, hogy üdvözöltem az ötletet, de hogy hová is kell feladni ezt a levelet, na azt kérem oldja meg a másik szőke. Én megcselekedtem, amit megkövetelt a haza. Innen már csak Tipikén áll, hogy beköltözik-e avagy sem. Dolgom végeztével visszatérek a műhelybe, miközben a "Boldog szülinapot!" egy verzióját dudorászom. Tisztára átszellemültem, vagy mi a nyavalya.
Ne haragudj, én akartam neked kézzel összerakni, de hát tudod, a Vörös Hold... :DEzzel majd elhajózunk a déli tengerekre, csak addig cseppet le kell fogynunk.