- Gonosz vagy. Jegyzem meg vigyorogva, mikor még mindig azon lovagol, hogy kicsi vagyok. Az vagyok, na bumm, vannak nálam kisebbek is, szóval annyira nem érzem gáznak a dolgot, de az néha kicsit frusztrál, mikor sokat emlegetik. Azt meg inkább hagyjuk is, hogy mennyire szeretnék én valakinek az alvósmackója lenni. Hiányzik… Nem is akarok arra gondolni, milyen jó volt anno esténként összebújni Jacksonnal, és mennyire imádtam, hogy olyan szorosan ölel, mintha soha nem akarna elengedni. Azóta meg… nem volt más, csak jó pár futó kaland, amit talán el se hinne rólam senki, pedig isten bizony, megtörtént, sőt, egy alkalommal még rács mögött is hűsöltem egy éjszakát közszemérem sértésért. Nem mondom, hogy nem égtem ronggyá akkor, de közben ez nem foglalkoztatott, mert nem kicsit voltam ittas állapotban, akkor pedig általában lehullnak a gátlásaim. Inkább nem firtatom, hogy miben lehetnék én a jobb, elég kellemetlenül érintene, ha mondjuk a gyógyszerekhez is jobban ért nálam, úgyhogy hagyom elsikkadni a témát, máskülönben itt lehetnénk napestig. - Hogy még élsz? Hm, rossz arcok vehettek akkor körbe… Pislogok kissé meglepettem, el is feledve, hogy miért neveztem sunyinak, mert ez a téma sokkal jobban megragadta a fantáziámat. Nem mellesleg, jó volna, ha valamitől végre nem szégyeníteném meg a rákokat vörösség tekintetében.
- Úristen, te tényleg ennyire egoista vagy? Eddig még reménykedtem, hogy nem, de úgy látszik, mégis. Természetesen inkább szánom poénnak, mert engem aztán nem érdekel, ha valaki ilyen, biztos megvan rá az oka, mint ahogy másnak meg a szerénységre, vagy bármi egyébre. Meg aztán, időm és erőm se nagyon akad firtatni a következő percekben eme kérdéskört tovább, mert minden energiámat lefoglalja a röhögéssel kísért szabadulási próbálkozásom. Mondanom sem kell, hogy nem járok sikerrel, bármennyire is szeretnék megmenekülni a hó, és Nicholas fogságából. - Oké. Legközelebb hozok tusfürdőt és sampont is. Említem meg pihegve, ilyen formán közölve, hogy ettől aztán én nem leszek kevésbé pimasz, szóval ha így, akkor legközelebbre majd felkészülök, hogy némi haszna is legyen a dolognak. Mikor végre lemászott rólam, egy jó darabig még csak feküdtem, és bámultam az eget, olykor felpislogva Nicholas arcára is, majd kuncogtam el magam, mikor bökdösni kezdett. - Naaa, látom nem bírsz felhagyni a piszkálásommal. Méltatlankodtam cseppet sem komolyan, majd felültem, és meg sem próbáltam leseperni magamról a havat, úgyis annyi volt, hogy reménytelen lett volna. Helyette inkább felálltam, meg igyekeztem nem a földön hagyni a táskámat sem, aztán sóhajtottam egy nagyot. - Viszont most már tényleg muszáj hazamennem, máskülönben olyan beteg leszek holnapra, hogy sosem kelek fel az ágyból… Nem szemrehányásnak szántam, egyszerű tény volt, általában könnyen megfáztam, és ez most igencsak kiadós adag volt a vizes hóból, úgyhogy másra sem vágytam, mint ledobni az átázott ruháimat, és egy puha, meleg köntösbe bugyolálva beüljek a kandallóm elé.
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
- Ha még tudnád, mennyire. Az mellől most tekintsünk el, hogy milyen értelemben vesszük. Lehet gonosz rossz értelemben, amikor csontokat török, végtagokat tépek le, őrületbe kínzok valakit, lassan elnyújtva a halálát, ha fejeket tépek... bár ez nem feltétlenül gonosz, elvégre lehet önvédelem is... vagy lehetek gonosz jó értelemben is, amikor szívom valakinek a vérét, direkte próbálom zavarba hozni, vagy éppenséggel valami más módon szúrok ki vele. Eléggé nagy a skála, azt kell mondanom, s időpontja válogatja, hogy mikor melyik jön elő... s talán a szerencséseknél a jóindulatú jelentkezik... pff... tisztára, mint valami daganat. - Elég sokkal összefutottam, ami azt illeti. Nem, nem állok neki ecsetelni, hogy mennyivel is. Sokan voltak, túlságosan is. Szerintem ha fogadni akarnának engem a túlvilágon, pár napig járkálnék köztük, mire a végére érnének. Szép kis társaság lehet, ahogyan most végiggondolom... nem, nem gondolom végig, sosem végzek.
***
- Dehogy vagyok egoista, csak tényeket közlök. Oké, ez most lényegében ugyan az volt, de kit érdekel? Sosem voltam a szerénység mintaképe, még ha szerettem volna se. Maximum csendben maradtam, de ennyiben ki is merült a dolog, gondolatban hozzátettem azért. Mondjuk most nem az általános válaszszövegemet mondtam, elvégre nem illeszkedett volna a kérdéshez... na majd legközelebb. - Akkor én meg hozok kamerát. Na ez kész, hogy én még egy ilyenből is kihozok valamit... mondjuk ez tényleg eléggé youtube-gyanús felvétel lenne... fürdés Fairbanks-módra... bár lehet levetetné, mert 18-as kategória, de hát addig nem lehet tudni, míg ki nem próbáltam, nemde... bár lehet nem látszódna semmi, mert Naomi szénné égne a végére. - Téged nem lehet eleget piszkálni. Mikor mondja, hogy most már mennie kéne, hát kicsit elhúzom a szám. Lett volna kedvem még egy kicsit szívni a vérét, de ha így folytatjuk, talán az utolsó lesz, mert hozzáfagy az úttesthez hazafele menet és belőle lesz a következő jégszobor a fesztiválra. Bár tény, elég érdekes alkotás lenne... ismeretlen alkotó műve, földhöz hozzáfagyott vörös, jégpáncéllal... lehet még tarolnék is vele, megfontolandó. - Rendben, akkor nem tartalak fel. Felkászálódok én is a földről, csak rólam nem szakad le egy tonna hó közben. Hát ez van, ha te vagy a győztes fél ilyenkor...
- Dehogynem vagy az, és egyértelmű tényekkel nem illik vitatkozni. Feleselek, akár egy ovis, mi tagadás, azért szeretem, ha néha, a változatosság kedvéért nekem van igazam. Úgyis tudom, hogy tudja, az egója az egeket verdesi, fölösleges ezt neki mondanom, mégis megteszem, mert a hallgatás nem igazán a kenyerem. Sosem tudtam befogni a számat, akkor sem, ha bajba kerültem miatta, ez van. - Oké. Hozz. Úgyis akad olyan, aki meg a főtéren akar meztelenül táncolva látni, szóval igazából ez már ahhoz képest nem is akkora nagy dolog. Nem emlékszem már pontosan, miként is esett ama beszélgetésünk P.S.-sel, de biztosan szerepelt benne főtér, tánc, meg meztelenség, és persze kamera is. Szóval olyan nagyot nem tévedek szerintem, mindenesetre abba igyekszem nem belegondolni, hogy mit is mondtam tulajdonképpen, ma már vörösödtem eleget, nem kéne még többet. - Már hogyne lehetne. Vaaaagy, azt állítod, hogy akkor is piszkálnál, ha sírnék? Kérdezem kíváncsian pillantva rám, emlékszem én, hogy mikor kiszaladtam, időlegesen elfeledte a kis tervét, valószínűleg csak az juttatta eszébe, hogy elkezdtem előle szaladni. Hiába na, sosem tudtam, mikor kell megállni, és nem forszírozni tovább a dolgokat. Egyébként, nem viccelek a sírással sem, igenis van a pont, hogy hajlamos vagyok elpityeredni, ha sokat csesztetnek, egy idő után már a vérszívás sem vicces, de azért ez nagyon ritkán fordul elő, most meg pláne nem kell ettől tartani. - Jah, tartottál már eleget… Csak azért is kiöltöm rá a nyelvem még egyszer, nem tehetek róla, kikívánkozik, mert hát, megérdemli. Ennél jobban megfürdetni úgysem tud, még több csikizésbe meg maximum belerokkanok, oda se neki. Mindegy is, szóval csak mosolygok egyet, amolyan félszeg Naomisat. - Köszi szépen a forró csokit, a fürdetést azt annyira nem köszi, de amúgy élmény volt. További szép napot, Nicholas! Köszöntem el, s már fordultam is sarkon, hogy hazaloholjak, mert ennek így a fele sem lesz tréfa, márpedig én tényleg nem szeretnék holnapra lerobbanni, és hetekig az ágyat nyomni.
//Nagyon szépen köszönöm a játékot! //
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
- Én meg az illem... két külön dolog. Najó, ez így nem volt igaz, annyira, elvégre neveltek belém anno jómodort... mikor is... 340 éve? A memóriám szerencsére egész jó volt, de hát akarva akaratlanul is felejt az ember... legalább is a "nejátsszmásokfejével", "nefürdessdmeganőket", illetve a "necsikizdhalálraamásikat" kezdetű intelmet tutira elvesztek abban a feketelyukban, ami időről időre megjelenik a fejemben... mondjuk Kate szerint nem is olyan ritkán, de ez jelenleg részletkérdés. - Oké, szavadon foglak. Tényleg lefilmezném gond nélkül, ahogyan nekiáll meztelenül tenni venni... akár éppen a főtéren lejt egy szál semmiben... vagy két szál... szóval abban, akár itt a hóban áll neki fürdeni... bár szerintem utána úgy eldugnám a felvételt, hogy azt még Tupilek se találja meg. A végén még követelné rajtam és el akarná venni... báááár, nem mint ha nálam lehetne követelőznie. - Magamat ismerve? Simán - vigyorogtam le rá ültömben. Hát tény, annyira tényleg nem voltam jótét lélek. Tudtam normálisan viselkedni, meg végső soron meg is mentettem Naomit egy kiadós szidástól, amikor elküldtem a francba a támadóját... de amúgy... el tudom képzelni, milyen gondolatok terjenghetnek a fejében. Talán az alvilág urához is hasonlítgatott septében. Sajnos nem voltam a pszichók tagja, szóval ezt nem tudom megmondani. Mondjuk a szavai és a tekintete legalább olyan árulkodóak az avatott embernek, mint a gondolatolvasás. - Egyszer tényleg leharapom a nyelved - jelenik meg gonosz vigyor az arcomon. Na még ilyet, ez a csaj tényleg nem tudja, mikor kell leállni... bááár... ha már ennyit használja, mennyire lehet fürge a nyelve... lehet ki kellene próbálnom mégiscsak... egy kis gerjesztés és... oké, oké, vádló szempár. Egek, de belém égett ez... csak tudnám mikor... bár jobban belegondolva ezt pár másodpercig elég látni. - Ezúttal nem megyek utánad, szóval ne menj neki senkinek. Viszlát. Néztem, ahogyan a lány elrohan, én pedig talpraálltam. Na, csak van valami haszna annak, ha az ember fia, farkasa megtanul hangszeren játszani...
/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VIII.: Witch's Brew /
Este későn még elindultam a városban a szagnyomok után. A szomszéd utcáig voltak erősek, onnan már egyre gyengültek. Kocsiba szálltak, egyértelmű. Próbáltam megjegyezni az ottani szagokat, de rengeteg volt. Azt hiszem, azért fel fogom ismerni, ha meglesz. A lámpaoszlopnál kezdtek gyengülni a nyomok és amit ott éreztem, azt a kocsit kell megtalálni. A forgalmas utcákon már elvesztettem a nyomot. Kamerafelvételt nekem nem adnak ki csak úgy puszira, úgyhogy ezt meghagytam Nia-nak, hátha el tudja intézni távolról. Hazamentem és otthon elkezdtem keresgélni. A neten is böngésztem, de az lefárasztott. A párom sokkal jobb az ilyenekben és biztos voltam benne, hogy ő is szörfözik ott, így ráhagytam. Fellapoztam inkább a telefonkönyvet és ezoterikus boltokat, okkult üzleteket kerestem. Könyvesboltból hármat is találtam, de olyat, ahol alapanyagokat is lehet kapni, csak egyet láttam. Lehet, hogy van még, de a többi nem jelent meg a címjegyzékben. Nia-nak küldtem egy sms-t, hogy a Boszorkánykonyha nevű boltot akarom holnap meglátogatni. Nem hívtam fel, mert már nagyon késő volt. Másnap napközben rácsörögtem Nia-ra. Jó fél órát beszéltünk és nem csak a nyomozásról. Elmondhatta, ha talált valamit, de inkább csak hallani akartam a hangját. Tudni akartam, hogy rendben hazaért és hogy otthon is minden rendben van. Szegény rosszul viseli, hogy az olasz szépfiú mindig a nyomában van. Nyugtattam, hogy erre tényleg szükség van és csak szeretnénk őt biztonságban tudni. Az apja, a hadnagy és én is. Talán sok neki ez a nagy aggódás, de nem hülyeség. Nyugodt szívvel indultam el, mert jó kezekben volt. A munka után rögtön errefelé vettem az irányt, a sétálóutcához. Autóval jöttem, mert reménykedtem benne, hogy nyomra bukkanok és ha messzire kell menni, jobb lesz a saját kocsi, mint a szobrozás a buszmegállóban. Túlságosan is sokat buszozok annak ellenére, hogy van autóm. Ezt a sétálóutcát szeretem, főleg akkor, mikor nem annyira forgalmas. Sajnos most nagyon sokan lesznek, mert nyilván mindenki munka után jön vásárolni. Rengeteg bolt van itt és nem csoda, ha nem láttam még ezt a banyatanyát. Sose fókuszáltam ilyesmire. Tisztáztam magamban, mit akarok kérdezni. Mandragóragyökérről fogok érdeklődni, hogy van-e, meg Tarot-kártyáról. Aztán előveszem a beszédesebb, közvetlenebb stílusomat és óvatosan puhatolózom, kik vásároltak itt mostanában. A szagokat pedig figyelni fogom. A telefonkönyvből kinéztem a házszámot és a nyitvatartást. Fura, hogy délben nyitnak és hajnali 2-ig vannak itt. Úgy látszik, az ilyen boszorkányok éjszakai lények. Eljövök a műszaki könyvesbolt és egy cukrászda előtt, aztán már látom is a cégért. Egy tábla áll ki a homlokzatból, rajta két pentagram között a „Boszorkánykonyha” felirat kacskaringós, de olvasható írással. A kirakat szimpla üveg, de ami benne van, az már nem semmi. Butéliák, ágak, 1-2 könyv, ruhák, füstölők. A legtöbb egész bizarr, koponyaformájú kehely is van, meg hasonlóan szívderítő dolgokkal díszített tárgyak. A másik fele meg az indás, levélmintás, természetközeli ornamentika. Amikor odaérek, gyengén érzem a szőke ringyó szagát. Nem olyan rég járt itt, 1-2 napja. A mágusok szagát nem érzem, szerintem ők az otthoni készletet használták fel vagy hozattak valakivel. Lehet, hogy ez a Cynthia a beszerzőjük? Éppen belépnék, mikor ismerős szagokat érzek. Ezt nem hiszem el! Nem bírt nyugodtan maradni azon a drága kis fenekén...
Képtelen voltam előző este aludni. Tudtam, hogy Stephen odakint akciózik. Azt meg nem kötötte az orromra, hogy merre megy. Aztán nagyon későn befutott egy SMS tőle. Azt hittem, nyomra bukkant, de csak azt tudatta velem, melyik üzletbe ugrik be másnap. Azt nem árulta el mikor, de nagyjából ki tudtam számolni, mikorra érhet oda munka után. Azt meg végképp nem volt bonyolult kideríteni, merre található a Boszorkánykonyha nevű ezoterikus bolt. Pofás weboldaluk van. Az éjszakám jobbára netezéssel telt. A szöszi után nyomozgattam. Kár, hogy előbb nem jutott eszembe. Hát, nem volt valami kreatív, mert a művésznevét használta itt a kórházban is. Cinthya. A valódi nevét már tudtuk, úgyhogy nem volt nehéz dolgom. A Gugli egyből kidobta a képeit, az „amatőr” filmjeinek ingyen letölthető részleteivel együtt. A teljes művészneve pedig Cinthya Witch. A legelső filmjében maga Drakula csunyálkodott vele. Szinte az összes képén úgy domborít, mint valami alulöltözött gót. A filmjeiről nem tudok nyilatkozni, nem néztem meg őket. Másnap már otthon voltam, hogy Stephen felhívott. Elmondtam neki mit találtam. Kikuncsorogtam apámtól, hadd mehessek be a városba vásárolni ezt-azt. Nem árultam el neki a valódi célom, de elég gyanakodva méregetett. Végül kizárólag Lorenzo állandó felügyeletével volt hajlandó beleegyezni a kiruccanásba. A legszörnyűbb az egészben, hogy mindenki meg akar győzni arról, hogy a testőrség a javamat szolgálja. Lorenzo egy mocsok. Tudja, mennyire rühellem, ha bébicsőszök őrködnek fölöttem, és ez az egész helyzet őt valamiért gonosz elégedettséggel tölti el. Szívesen levakarnám azt a kárörvendő vigyorát, ami egész nap ott fityeg az ábrázatán. Tuti, hogy apám kiokította, sőt, kiképezte ellenem. Talán még meghatalmazást is kapott, hogy bánjon csak erélyesen és keményen velem. Míg ideértünk, és letette Mephistot a sétáló utcához közeli parkolóban, egy szó nem sok, annyit nem intéztem hozzá. Ő meg csak mosolygott és mosolygott. Azért érdekelne, apám milyen jótanácsokkal látta el, hogy ennyire dagad az önbizalomtól irányomba. A velencei származású árnyék szorosan sétál mellettem. Én a fekete bőrdzsekim zsebébe dugom a kezeim. Nem tudom megjátszani a boldogságot, úgyhogy totál úgy festünk így kettecskén, mint egy pár, akik az imént kaptak össze valami xarságon. A pasi büszke, a csaj fortyog magában. Erre lazán benyög egy ilyet: - Sokáig tüntetsz még ki ezzel a fancsali képpel? – döngi nagy vigyorogva, miközben engem néz. Azt hittem rosszul hallok. Öregem, beszólt. Komolyan ilyen apropóval akar velem beszélgetésbe bonyolódni? Erre bájosan rámosolygok. - Ne szívd a vérem, még a végén megjárod. - Ejha! - neveti el magát telt hangon. – Ez aztán a komoly fenyegetés. Megállok és jelentőségteljesen rámeredek. - Csak javaslatot tettem. - Rendben, akkor én is javasolnék egyet: lehetnél barátságosabb. Mit gondolsz? Erre már én is elvigyorodom. - Azt, hogy apám megkért, bratyizz velem. Ugye így van? - Nem, de vajon mit mondanék neki, ha meglépnél előlem? - Azt, hogy megvertelek. Most Lorenzo képed el, majd kurta nevetés böffen ki belőle. - Igen. Hogyne… Nos? Felsóhajtok. - Meglátom mit tehetek. Feleslegesen nem akarom senki dolgát megnehezíteni. Remélem ezt Lorenzo értékelni fogja, és elég rugalmas lesz az elkövetkezendő napokban ahhoz, hogy ne próbáljon meg keresztbe tenni az akcióimnak. Az olasz testőr kedves mosollyal nyugtázza a feleletem, aztán továbbmegyünk. Csupán néhány méterre vagyunk a Boszorkánykonyhától, amikor megpillantom Stephent. Épp lenyomná az üzlet kilincsét, amikor oldalra néz, és ő is észrevesz minket. Micsoda időzítés! Kaján vigyorral az arcomon intek felé. Ahogy odaérek hozzá, apró puszit nyomok a szájára. - Szia! Meglepi! – duruzsolom finom gúnnyal átjárt hangon. - Üdv, Mr. Chesterton. – üdvözli Lorenzo is, majd hozzám fordul. – Megvárlak idekint. - Oké. – bólintok mosolyogva. Lorenzo nyugodtnak tűnik, biztos nem tart attól, hogy a hátsó kijáraton távozom. Nem is tervezek ilyeneket. Nagy vigyorogva Stephenre nézek, rákacsintok, aztán ha nincs ellenére, szó nélkül benyitok az üzletbe. Az ajtó fölé akasztott csengettyű egyből megszólal. - Helló! – köszönök belépve. Az illatos gyertyák aromája lengi be a tágas helyiséget. A fenyőpolcok roskadásig vannak mindenféle színű, méretű gyertyákkal, füstölőkkel, kristályokkal, marokkövekkel, rengeteg illóolajjal, mágikusnak kikiáltott eszközökkel, szobrocskákkal, könyvekkel, különös öltözékekkel és egyéb szemet gyönyörködtető dísztárgyakkal. Sok olyan fura tárgyat is látok, amiről nem tudom micsoda, és mire való. Olyan, mintha egy teljesen másik világba csöppentem volna. Csak ámulok és bámulok. Mennyi minden! A felhalmozott tárgyak együttes kisugárzása szinte vibrál idebent. Azt hiszem, hogy az emberek beléjük vetett hitéből nyerik az energiájukat. Minden tárgy maga a testet öltött mágia. Beleborzongok a gondolatba. Nem érintek meg semmit, csak nézelődöm. Én ilyen elvarázsolt helyen most járok először. Az üzlet méltó a nevéhez. Gandalf itt úgy dőzsölhet, mint más a Tescoban. - Jó napot! Segíthetek valamiben? – tudakolja a pulton könyöklő eladó csaj. Hosszú fekete haja két copfba van fogva, a száján meggyvörösen ég a rúzs. A körmei feketék a lakktól, csuklóin szögecsekkel kivert bőrkarkötők díszlenek. Deréktól lefelé nem látom, de gyanítom, hogy acélbetétes bakancs van a lábán.
/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VIII.: Witch's Brew /
- Szia! Quelle bonne surprise! - köszöntöm azzal, hogy örülök a meglepetésnek. Aggódás ide-oda, nincs baja és itt áll előttem, ez pedig felvillanyoz. Imádok vele lenni. Nia csókját viszonzom és meg is ölelem a páromat. Utána kezet fogok Lorenzo-val és köszönök neki. Tudja, hogy ilyenkor hátul van a helye. Jensen alaposan elláthatta infókkal. Valamivel idegesítette Nia-t, bár szerintem a jelenléte is elég volt ehhez. Fura figura ez a Lorenzo. Olyan, mintha nyeregben érezné magát. Beépített ember nem lehet, az érzései mást mutattak a kórházban is és most sem ártó szándékot érzek. Pályázna az én kedvenc fantomképrajzolómra? Ez jár a fejében azok után, amiken Nia velem keresztülment? Ha túllépi a határt, Nia el fogja intézni rövid úton. A jelenlétemben meg úgyse fog semmit csinálni az olasz. Még mielőtt bemegyünk, Nia-val megbeszélem, mit tervezek. - Járjuk körbe a gyökér meg a többi kacat témáját, hogy mennyire keresik, van-e belőle, aztán meglátjuk, közlékeny lesz-e az eladó. Lehet, hogy neked jobban menne, én kicsit idegenül érzem magam ezen a helyen. Engedem előremenni. Bentről nagyon sok mindent érzek, borzasztó erős szagokat. Majdnem elnyomják az emberét is, de őt is érzem. Mikor bent vagyunk, látom is. Egy fiatal nő, nagyon kedvesen mosolyog. Az érzéseit vizsgálom és nagyon érdekesek. Titkol valamit, egyben kíváncsi is. Főleg én érdeklem, nem Nia. Az érdeklődése nem igazán szexuális vonzalomra vagy szimpátiára emlékeztet, inkább valami mást, nehezen meghatározhatót érzek. Rockernek néz ki, abból is a gót vonalra emlékeztet. Az ilyenhez általában odakapcsolják a szado-mazo szokásokat és hasonlókat, de tudom, hogy nem eszik ilyen forrón a kását. Vannak, akik megmaradnak a külsőségeknél, szeretnek egy zenei stílust, egy hangulatot, a sötét romantikát se vetik meg, de nem kell rögtön vérmes szörnyetegnek titulálni őket. Azok mi vagyunk, a vérfarkasok. Heh, ja. Mondtam Nia-nak, hogy nyugodtan dobja be magát, de a kezdő lépést megteszem. Nézek a sok polc között, mint aki először jár ilyen helyen. Tényleg nem voltam még okkult üzletben, úgyhogy lehetne ámuldozni. Ha érdekelne innen bármi. De nem érdekelnek a kacatjai, a Krisztus-szobor mellé állított pentagram-koszorú és a többi hülyeség. Érzem, hogy Nia-ra mekkora hatással vannak ezek az ereklyék meg egyebek. Csapjunk a lovak közé inkább! - Jónapot! Igen, mandragórát keresünk. Tartanak ilyet? Épp sehol nem látok. A fekete csaj elmosolyodik és feláll a könyöklésből. Nia-ra is néz, de utána a figyelmet rám összpontosítja. - Önöknek lesz? Ha fel akarják dobni a szexuális életüket, a legjobb választás! 15 és 100 milliliteres adagokban áruljuk, 150 illetve 400 dollár darabja. Meghallgatom a nőt. Nem játszok nagyon meglepődöttet az ár miatt. Tudom, hogy aki erre adja a fejét, az hamar kiürítheti a pénztárcáját. Érdekes, hogy rögtön a kapcsolatunkat kezdi boncolgatni. Biztos használják arra is, amit mond, de érzek a nőben valamit. Nagyon szeretné, ha hinnénk neki. Túlságosan is. - Nem, köszönöm, nem ilyenre gondoltunk. A gyökerére lenne szükség. Én úgy hallottam, ez nagyon ritka növény, csak a forró tengerpartok közelében él meg. Mondja, Európából hozzák? - kérdezem udvariasan érdeklődve. A netes kutakodás alatt annyit megtaláltam, hogy a Földközi-tenger partján honos. Szinte kizárt, hogy itt Alaszkában megéljen valahol. Nia egyből mondta tegnap, hogy csak melegházban lehet termeszteni. Ha így van, akkor talán kiderül, hol tanyázik a bolond banda. Az eladó még kedvesebben mosolyog, de gyanakvást érzek benne. Mintha tudná, hogy nem vagyok annyira tájékozatlan, mint mutatom. Megpiszkálja az egyik copfját és hátramegy, majd levesz egy üveget. A butéliát a kezembe nyomja és mutatja rajta, hogy honnan származik. Az arcán látszik, hogy hülye kérdésnek találja, de az érzései azt mutatják, hogy nem is hiszi el a tudatlanságot. - Nem, az szörnyen költséges lenne. Szerencsére van termelő itt Fairbanks környékén, tőle vásároljuk. Gyökér is van. Jöjjön velem, megmutatom! - mondja a nő és incselkedve int a fejével, majd a mutatóujját hajlítgatva invitál a terebélyes fát ábrázoló szalagfüggöny mögötti helyiségbe. - Hátul tartjuk, mert külön gondoskodást igényel. Ha nem kapja meg, bosszút áll és a mandragóra ereje hatalmas. De ezt biztos tudja, ha a gyökérre van szüksége. Nem ettem meszet, úgyhogy nem fogok bemenni vele. Egyedül van itt, nem bujkál senki ott hátul, de nem hiányzik valami idióta meglepetés. Mondjuk rámfoghatná, hogy zaklattam odabent vagy be akar nyugtatózni. Ami egyébként nem sikerülne, de kellemetlen lenne egy eladóval harcbaszállni. - Lenne olyan kedves és kihozna inkább egyet? - kérem meg a gót nőt, miközben rámosolygok Nia-ra. Az eladó belenyugvóan mosolyog és elmegy a függöny mögé. Érzem rajta, hogy nem akar vitatkozni. Látja, hogy eltökélt vagyok. Vagy tudja, biztos forrásból... A szőke nem túl friss szagát is érzem onnan hátulról. Szóval itt vette. Vagy ő hozta. Amiket Nia talált róla, elég érdekesek. Boszorkány néven fut a pornóiparban és nem volt annyi fantáziája se, hogy másik keresztnéven mutatkozzon be a kórházi nővéreknek. El tudom képzelni, hogy ez egy szent név neki vagy valami hasonló. Vámpíros-boszorkányos pornó és hasonlók, amikről sose hallottam és nem is nagyon érdekel. Vajon ez az eladó csaj tudja, miféle alakok járnak ide? Szerintem nagyon is tudja. Ha ezeken a filmeken valódi erőszak is történik, azzal például meg lehet fingatni a csajt. Közben az üvegen megnézem a termelő nevét és címét. Vaszilij Loncsarov, orosz név és ezért is Dominic-hez tudom kötni. Az anyja felmenői még Oroszországban éltek. Ő nem egy nagy hazafi, de tény, hogy voltak orosz barátai és jól megvolt velük. A kert kicsit kijjebb van. Hirtelen be se tudom lőni, hogy pontosan hova esik. Talán a híres csővezeték környéke. Nem rémlik ott ilyen melegház, de azt se mondhatom, hogy tökéletesen ismerem az egész vonalát. Majd megnézzük. Megmutatom Nia-nak is, amíg a nő hátramegy és vakarom a tarkómat. Leadom a jelzést. A testbeszédből szerintem ő is értette, hogy itt turpisság van.
Nagyon gáz, és béna, hogy a szőke a művésznevét használta a kórházban, még ha nem is a teljeset, csak a Cinthya-t. Egyébként meg Cinthya Witch. A vezetékneve összecseng az ezoterikus üzlet elnevezésével. Véletlen egybeesés lenne? Ezekben sosem hittem. Biztosan van jelentősége, ahogy annak is, hogy így mutatkozott be a kórházban. Dominic nem bakizik ekkorákat. Olyan nyilvánvalóak és látványosak a nyomok. Mintha szándékosan lennének elejtve, hogy vezessenek minket. Dominic is tisztában van vele, hogy megvan a magunkhoz való eszünk, és csak idő kérdése, hogy lépésről-lépésre eljussunk a szektához. Így meg főleg, hogy hatalmas nyilakkal egyengeti az utunkat. Míg Stephen kézbe veszi a kezdeményezést, én a kristályoknál sertepertélek. Közben oldalra sandítok. A kirakat előtt ott ácsorog Lorenzo, és nézelődik. Hol az utcát tartja szemmel, hol az üzlethelyiséget. A szexuális élet feldobására felkapom a fejem. Nem tudtam, hogy a mandragóra kivonatot erre is használják. Abban a hitben éltem, hogy nyugtató hatású. Stephen mellé sétálok. Látom a gót tyúkon, hogy a párom érdekli. Úgy méregeti és mosolyog rá, mintha ott sem lennék. Rólam nagyon rövid pillanatig vesz tudomást. Király! Van mandragóra mindenféle kiszerelésben és formában. A legjobb helyen járunk, és úgy érzem, erről a pontról gyerekjáték lesz megtalálni a szektát. A csaj nagyon készséges, és barátságos Stephennel. Sőt, több mint barátságos. Észreveszem a mozdulat önkéntelenségét, amivel a hajához nyúl és pödörgetni kezdi. Feszült, és zavarban lenne? Próbálja oldani a stresszt? Apróság, de elég árulkodó, ha az ember nem tud parancsolni a kezének. De a hajbirizgálás mögött megbújhat más is. Például a ki nem elégített szexuális élet. Lehet, hogy ez a baja? Elég élesen nyitott Stephen kérdését követően. Eddig is tudtam, hogy nagyon bejön a csajoknak, úgyhogy most sem zavar különösebben az eladó felől sugárzó vágyakozás. Nem semmi a mód, ahogy hátrainvitálja Stephent. A félrebillentett fej, és a mutatóujjal való hívogatás… Ez a csaj is megéri a pénzét. Na. Ő is hisz a sikoltozó manóban? Nekem egy is sok volt otthonra, nemhogy nagyker mennyiségben tároljam őket. Amint a csaj eltűnik a szalagfüggöny mögött, Stephen füléhez hajolok, hogy halkan beleduruzsoljak. - Bejössz neki. Hátul vajon mit csinált volna veled, miután elbájolt a békaszem és sárkányvér főzetével? – cukkolom, majd a kezében pihenő hosszú nyakú üveg címkéjére siklik a pillantásom. Feketén-fehéren ott van rajta a termelő neve és címe. Az egyetlen hely, ahol mandragórát termesztenek Fairbanksben. Stephen a tarkóját vakarja. Ebből sosem növünk ki. Mi már így maradunk. Tudom mi jár a fejében. Fültőig sáros a csaj. - Szerinted is túl könnyű? – sutyorgom. – Már nagyon várhatnak minket… - vigyorgom. Csak követjük az ügyvédúr nyomait, mint Dorothy a sárga köves utat, és… Hm. A folytatást alaposan át kell gondolni, mert mérget vennék rá, hogy számítanak az érkezésünkre.
/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VIII.: Witch's Brew /
Amíg a gót előadja magát, Nia-ban érzem a viszolygást. Afelől nincs kétsége, hogy engem nem vesz le a lábamról egy ilyen. Amúgy is tisztáztuk, hogy őt szeretem és nagyon megbecsülöm. Szerintem az elmúlt napok eseményei még jobban erősítették bennünk a kötődést. Lehetne fordítva is, de nálunk nem úgy sült el, ahogy azt Dominic elképzelte. Érett emberek vagyunk, akik meg tudnak birkózni ilyen kaliberű dolgokkal is. Nia-t inkább az a pofátlanság bosszantja, ami az eladó viselkedését jellemzi. Ránk lehet nézni és bárki megmondhatja, hogy együtt vagyunk. Ennek ellenére kacérkodik, játsza a ribit. A végén még kiderül, hogy ő is benne van a társulatban és együtt filmeznek a szőkével. Kicsit szemétkedek majd vele, megtudakolom a nevét, kérek egy telefonszámot az üzlettől. Hadd higgye, hogy érdekel. Biztos jólesik a kis női lelkének. Aztán még édesebb lesz a bosszú. Tudtuk, hova jövünk, de ez a performansz a mandragóráról Nia-t is meglepi. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy amit írnak a neten itt-ott, azt bizonyos körökben komolyan is veszik. A gót is meggyőződéssel beszél, nem kamu, hogy elhiszi. Biztos kész szentély van hátul a babáknak... Ha Mary Mama tudná, hová jöttem, elégettetné az összes ruhámat és felszenteltetne egy pappal, mielőtt újra átkopog szólni, hogy hangoskodunk. Ez neki maga a pokol lenne. Hallgatni is fogok mélyen, hogy merre jártam. Az ajtót még tegnap lesikáltam. Találtam non-stop boltot, ahol van megfelelő tisztító és az éj közepén nekiálltam. Nem járt hangzavarral, csak ronggyal törölgettem az ajtót és sikerült is leszedni az áldozati jelet. A feltételezésre kissé gúnyosan bólogatok. Nem játszom itt a nagyképűt, hogy persze, naná, hogy bejövök neki, miért is ne jönnék. Ez lényegtelen most. - Olyan, mintha ismerne minket, nem? Amúgy szerintem rámuszította volna a gyökereket. "A mandragórák támadása", mint valami rossz horrorfilm – mondom Nia-nak szerelmesen mosolyogva. Remélem, nem kezd nagy hahotázásba az abszurd elképzelésen. Az eladó nem igazán értékelné. Nagyon halkan folytatom. - Igen. Nekem is ez a benyomásom. Tehettek volna oda sokkal speciálisabb dolgot, amit nehezebben azonosítunk be. De nem, a legismertebb növényt használták. Mintha csali lenne. Most nézek jobban körbe az üzletben. Nem csak nyakból fordulok, hanem egész testtel. Gyertyák, ruhák, textíliák, szobrok, medálok. Olyan szemes-háromszöges fajtát nem látok. Szerintem a csoport saját jelzése, amit egyedileg gyárttattak, nem tömegtermék. A ruháknál meglátok egy pár kesztyűt, ami pont olyan, amilyet Mary Mama látott a mágusokon. Sárga bőrkesztyű, virágcsokorral a kézfej részén. Nia-nak is mutatom, hogy ott van, amiről beszéltem, mikor részletesen elmondtam, hogy néztek ki a trió tagjai. A címke szerint áldozókesztyűk és nem túl olcsók. A barkácsáruházban sokkal jobbat kapok és nem kell olyan mélyen a pénztárcámba nyúlnom, de persze abban nincs „spirituális erő”. Az a gyanúm, hogy ez valami elit kör, Dominic-hez hasonlóan pénzes és elvetemült lelkű tagokkal. Ennyi szart csak sok pénzből lehet rendszeresen vásárolni. Eddig jól haladunk. Van egy termelőnk, de még itt is kéne kérdezősködni azokról, amiket az ajtómra kaptam, meg hogy kik vettek ilyen gyökeret mostanában. A csaj közeledik és óvatosan, háttal jön ki a szalagfüggönyön. Egy betlehemesház-szerű valamit hoz ki. Középen a gyökér, alatta fű, mellette különböző szalagok és jelzések. Egész otthonosan berendezte azt a dobozt. Ahogy kiér, vigyáz, nehogy a függöny darabjai megcsapják a kis „manót”, utána gyorsan a pultra teszi és meggyújt mellett két oldalt egy-egy illatos gyertyát. Eperillatot áraszt az egyik, a másik almát, plusz mindkettőben van egy kis méz is. - Kívánja a fényt. Nem szabad sötétben hagyni, mert sikít a lelke és megbetegít testet-szellemet egyaránt. Miben vennék igénybe a segítségét, ha megkérdezhetem? Ha gúnyosan akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy Dominic gyerekágya mellett éjjelre otthagytak egy ilyet, attól vált pszichotikussá. Megérne egy tanulmányt, hogy mit élt át kiskorában, amitől ilyen lett. Az eladó úgy beszél, mint aki tényleg hisz ebben az egészben. Az érzései is ezt mutatják. Nem színjáték, fél a gyökértől és kiszolgálja. A lélek sikítása meg a leggagyibb magyarázat. Hiszékenyeknek pedig a legjobb. Ezt nem hallja senki, de ha másnap fáj a kislábujja, akkor rá lehet fogni a manóra. Ki van ez találva. Vakarom az államat és inkább a gyertyákról kérdezek. - Mondja, van jelentősége, hogy piros gyertyákat tett mellé? Vagy a gyümölcsök illatának? A nő készségesen válaszol és még mindig mosolyog. Ha nem érezném benne, amit érzek, azt mondanám, hogy igazán ügyfélbarát. Így inkább beavatottnak gondolom. - Igen, a vér színét hordozzák, az élet jelképei. Megőrzik azt, átadják neki és a gazdája is kap belőlük spirituális energiát. De van még sokféle gyertyánk, ha mást is szeretnének. Vágyfokozó, nyugtató hatású és hasonlók - mondja a csaj a gyertyák felé mutatva. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Biztos nem életet akartak adni a lábtörlőmnek a piros gyümölcsökkel, inkább a vért lehet odakapcsolni. Tökmindegy, az érdekel, hogy találjuk meg őket. A kiállított gyertyákra majd Nia-ra nézek, hogy hozzá akar-e fűzni valamit. Azt hiszem, az ő területére eveztünk át és jobb, ha kérdez valami értelmeset, mint ha én legyintek és megint feltűnően áttérek valami teljesen másra.
A gyökerek támadására nevethetnékem támad, de legyűröm. Összeharapott ajkakkal vihogok. Nem szeretném, ha az eladó meghallaná, hogy röhögök, még azt hinné, rajta mulatok. Stephennel egy rugóra jár az agyunk, mint mindig. A mandragóra, és az ajtaja előtt tartott szeánsz nem többek, mint csali, hogy könnyedén odataláljunk a vesztőhelyre. Figyelem merre mutat. Látom a sárga kesztyűt, amit leírt. Borsos ára van és még ocsmány is. Ingyen sem venném fel. Az itteni árak alapján most már nem kétséges, hogy a felső tízezer köréből valók a hívők. A Stephen ajtaja előtt esőtáncolók esetében az ész és a pénz nem feltétlenül járnak együtt. Figyelem az eladót, ahogy hátrafelé kitolat a szentélyszerűen berendezett dobozzal. Elképesztő micsoda gondoskodással veszi körbe azt az izét. Komolyan félhet tőle. Méghogy sikít a lelke. Még egy ilyen fülsértő hülyeség, és én sikítok. A kérdésre, hogy miben lenne hasznunkra, a gót csajra mosolygom. Kimúlt a hörcsögöm, kell egy másik házikedvenc. Megedzeném és illegális manóviadalokra vinném pórázon. Néha sajnálom, hogy nem bunkónak neveltek, mert akkor ezt most simán odadörgölném. - Ajándékba szánjuk egy régi, kedves ismerősünknek, ráfér a jószerencse. – felelem. Jah... Vissza a feladónak. – Annak van jelentősége, ha szalagot kötöznek a nyakára? Az eladó elborzad, és megcsóválja a fejét. A copfjai ide-oda himbálóznak az arca körül. - Soha semmilyen körülmények közt nem szabad így bánni vele. A manó kíméletlenül bosszút áll, ha megpróbálják megfojtani. De jó! Dominic rám uszított egy előre felbőszített gyökérdarabot a kórházban. Jah, ha már a zsoldosai és Dalton nem jártak sikerrel, akkor ez a rambó manó biztosan ellátja a bajom. A csaj nagyon készségesen válaszol Stephen kérdésére. Nem látok bele úgy, mint a párom, de a tekintetéből szinte sugárzik, hogy további kérdésekre számít. Valószínűleg igaza van Stephennek, olyan, mintha ismerne minket, vagy legalábbis felkészítették volna az érkezésünkre, mert a rezdülései, a hanglejtése, a pillantása jóval túlmutatnak egy szimplán segítőkész eladó kedves viselkedésén. Igaz, mi ugyan mandragóráért jöttünk, de ettől függetlenül más dolgok is érdekelhetnek minket. Most próbára tehetem, mennyire közlékeny, és mennyire vevőorientált az üzletpolitikája. - Ezek szerint otthonosan mozog a szertartásokban. – jegyzem meg még mindig mosolyogva, és legalább már én is magamra vonom a figyelmét, nem csak Stephenen legelteti azokat a fekete kontúros, zöld macskaszemeit. - Igen, ismerek jó néhány mágikus rituálét. - Esetleg varázsigéket és átkokat is? - Igen. Miért? - Megtudná mondani ez a részlet miből van, és ki lehet ez a Haragvó Istennő? A táskámba nyúlok, hogy előhalásszam a papírdarabot, amire leírtam a Stephen lakásában hagyott verstöredéket. A neten nem bukkantam a nyomára. A papírt átnyújtom a fekete hajú csajnak a pult fölött. Zöld szemei pillanatok alatt futnak át rajta. - Ez az Átkok Nagykönyvéből van. Lilithez szoktak vele fohászkodni, mielőtt a boszorkányok felajánlanak neki egy férfit. - Lilith? Úgymint Ádám első felesége? – kérdezem meglepetten. Az eladó bólint, majd fojtatja a beszámolót. - Sok neve van. Ő a sötétség úrnője, az éji boszorkány. A legenda szerint hosszú, fekete hajú, érzéki démon, aki egyetlen pillantásával igézi meg a férfiakat. Senki sem fogható hozzá, és szépségének még a nők sem képesek ellenállni. Én a Lilith mítoszt egészen máshogy ismerem, abban sem éppen szent, de legalább negyed ekkora ribanc. Ettől függetlenül érdeklődve hallgatom ezt a modernkori átköltött mesét. - Mélységes gyűlöletet táplál Isten iránt, amiért egyenrangúnak tekintette a férjével. Lilith különleges nő, felsőbbrendű a férfiaknál. Ők csak szolgák és a gyönyör eszközei számára. Öregem! Egy istenkomplexusos, férfigyűlölő domina a láthatáron. Fejben homlokon csapom magam. Ezt a titokzatos szektát valaki vezeti is. El tudom képzelni, hogy egy önjelölt papnő magára öltötte ennek az őskurvának a szerepét, a sok házimamusz pasi, Dominiccal az élmezőnyben meg nyalja a talpát. A magasztalásért cserébe végül megdughatják az udvarhölgyeivel együtt. Nem mondom, hogy ingyen-szexről van szó, mert a kellékek iszonyú drágák. A pofátlan árcédulák itt lógnak a hátam mögött. - És mi az, hogy felajánlanak neki egy férfit? – értetlenkedek. – Ez miben nyilvánul meg? - A többiek kiválasztanak egy újabb szolgát, akivel hajlandók osztozni az istennő kegyein egyetlen éjszakára. Gyümölcsöket hagynak az otthona előtt, és megjelölik az ajtaját, még a legközelebbi holdtölte előtt, amikoris megnyílnak a világok közti átjárók. Lilith ilyenkor szabadon átléphet rajtuk, hogy eljöjjön közénk élvezni a halandó világ gyönyöreit. Ha pedig nem leli örömét az új szolgában, felakasztatja. – fejezi be mosolyogva a gót csaj a sztorit. Egy istennő, aki a varázsereje fitogtatása helyett inkább akaszt? Aha. Minden világos, és sajnos(?) egybecseng a történtekkel. Szerintem tök látványosan elkerekedik az arcom, a szemeim meg kigúvadnak a hallottakra. Ez a mai modern, rohanó, mindenki-mindenkivel, élvhajhász életérzés seggbe rúgja az ősi legendákat és hagyományokat. Ehh… ennek a Lilithnek feneketlen szexuális étvágya van. Feltűnt, hogy a gótunk jobbára jelen időt használ, és úgy beszél az egészről, mintha a legtermészetesebb dolog lenne fellógatni azt a pasit, aki besül az ágyban. Mondjuk, attól nem félek, hogy Stephen ne elégítené ki ezt a mágikus méhkirálynőt, de ha egy mód van rá, a párom inkább ne kekszeléssel váltsa meg az életét. Képtelen lennék elviselni, ha egy másik nő karjai közt látnám. Szóval nem az ügyvédúr a szektavezér, hanem ez a Lilith, és Stephen lenne az új szerető, akinek az akasztott teste alatt visítozó manókat akarnak termeszteni. Lehet, hogy visszasírom a Lawrence családot? Szépen rendezem az arcvonásaimat, és igyekszem megőrizni a lelki békém. Az infó eléggé megrázó, amellett, hogy túlságosan direkt. Meg kell emésztenem. Az üvegen szereplő címet megjegyeztem, és ahogy összeállt a kép, az orgiát a következő teliholdkor tartják. Megvan hova megyünk és mikor. Én csak ennyit akartam tudni. - Becsomagolhatom önöknek a mandragórát? A rocker bige hol rám, hol Stephenre tekintget kérdőn, de inkább Stephenen időzik a pillantása. Mintha méricskélné, belőle vajon mit váltanak ki a sztori pikáns részletei.
/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VIII.: Witch's Brew /
A párom erőt tud venni magán és nem röhögi telibe a boltot. Pedig megérdemelnék. Érzem benne, hogy amit a gót csaj előad, az neki is sok. Kvantumfizika, megérzések, ráhangolódás, ezekről már beszélt, sőt még angyalokról is, energialényekről, de ez a bábszínház itt túlmegy minden határon. Én ebből is tanulni akarok, mint Lawrence-ék esetéből. Nem árt, ha néha hozzá tudok szólni hasonló témákhoz is. Az elmúlt nap továbbképzés volt a számomra és itt folytatódik. Nia remekül improvizál az ajándékötlettel. A szalaggal kapcsolatos válaszra beugrik, hogy rendesen felbőszítették azt a manót, hogy nekünkugorjon. Lehet, hogy már sikított is a lelke. Ez az eladó itt be is bizonyítaná, mindenféle rejtélyes mondással, azt hiszem. Ha tudná, hogy egyszerűen kidobtam a szemétbe a kényes kis csodalényt... Lassan kiderül az is, mit jelent a versike. Lilith. Hallottam már arról, hogy állítólag Ádámnak volt egy felesége Éva előtt és nem akart alul lenni, ezért fellázadt. A feminista mozgalmak néha szeretik emlegetni. Itt viszont durvább sztorit hallhatunk. Nekem is az ugrik be, hogy papnők lehetnek az élen. Dominic-et meg a táncoló mágusokat pedig az ujjuk köré csavarják. Nem értem, miért kell a dugáshoz ilyen körítés a természetfelettivel, de ez nem is fontos. Egy hely kell nekünk és egy pár név. Mikor az áldozatról van szó, megint érzem Nia-ban az aggodalmat és pár hasonló, fura érzést. Még az arcára is kiül, hogy ennyire nyíltan vall színt a nő. Most ismerte el, hogy ha nincs meg az orgazmus, akkor felakasztanak valakit? Szemétkedjünk akkor egy kicsit, rákérdezek. - Ez egy kicsit ijesztő. Mondja, ugye valójában nem történnek ilyen rituális gyilkosságok? - kérdezem aggódóan. A gót nagyot nevet és legyint. - Dehogyis! Nem, nem igazából akasztják fel az embert. Lilith szellemi létező, egy megfoghatatlan spirituális entitás, aki testet is ölthet, ha akar. Az akasztást is szellemileg kell értelmezni. Gyakorlatilag magához köti az áldozatot, ahogy a kötél kötné a fához és nem lesz képes elszakadni az alárendelt szereptől. S...Uram, manapság már nem ölnek embereket! S...? Azt hiszem, majdnem kimondta a nevemet. Csúnya szöveghiba lett volna egy újabb amatőr színésznőtől, akit sejtek benne. Megmagyarázta egy újabb ezoterikus marhasággal, de érzem, hogy ezt már ő se gondolta komolyan. A szó szoros értelmében akasztások történnek és pontosan tudja, hol, mikor és kik csinálják ezt. Azért lehet ilyen magabiztos. Annyira ajánlgatja ezt a gyökeret is. Szerintem hisz benne, hogy nem fogunk vele úgy bánni, ahogy kell és majd szépen belesikít a lelkivilágunkba. Még egy dolgot megpróbálok. - Az igazat megvallva, nem tudom, hogy jó ötlet-e. Tudja, a hölgy, akinek szánjuk, érdeklődik az ilyesmi iránt és ha ez ilyen népszerű, lehet, hogy mástól már kap mandragórát. Nem vettek mostanában itt ilyen gyökeret? A gót igazán bűbájosan mosolyog. Sose adja fel? Mintha Lilithnek érezné magát. Fekete hajú, érzéki, legalábbis annak akar tűnni. Szerintem a példaképéről beszélt eddig. - Mostanában ritkán. Csak az egyik barátnőm vett egyet és azt mondta, ajándékba szánja. Sajnos nem tudom, kinek. Szeretnének mást helyette? Megint hazudik, pontosabban elhallgat valamit. A fejemben összeáll a kép. Cynthia Witch ennek a barátnője és Nia kapta az „ajándékot”. Hogy jó véget érjen a látogatásunk, én azért vennék valamit. Körbenézek és a sok lom között egy dolgot találok, aminek lenne értelme. Ezek a gyertyák kellemes illatúak, az illatanyagok pedig tényleg tudnak hatni az ember lelkiállapotára. Ebbe nem kell semmit belemagyarázni és szerintem Nia-nak se lenne kifogása egy ilyen ellen. - A gyertyák közül melyik a nyugtató hatású? Az eladó csalódott, érzem benne, de az arcán nem látni. A sárga gyertyákra mutat. - A citromos. Hangulatjavító és nyugtató hatású. Egyben a bölcsesség és a vállalkozó kedv szimbóluma is. 3 darab 12 dollár. Nem hagyta ki, hogy valami sületlenséget hozzátegyen. Megnézem, lehet-e kártyával fizetni. A bankszámlám még mindig le van tiltva, a pénzintézet meg ül a panaszomon, úgyhogy nem azért kell. A tranzakciókra Nia hacker barátja ránézhetne esetleg. Tudom, banktitok, meg minden, de ez az ügy már úgyis sok sebből vérzik. - Akkor ezt kérjük. Jó lesz, ugye? - kérdezem Nia-t kis fejdöntéssel és nagy mosollyal. Kizárt, hogy meghazudtolna, bár talán nem érti, mit akarok ezekkel. - Becsomagolná? Az eladó bólint és elő is készít egy csomagot. Sárga papírba csomagolja és rögzíti. Én közben a zsebembe nyúlok és előveszek annyit, amennyit mondott. Nem olcsó, de ezek a gyertyák arra fognak minket emlékeztetni, hogy hiába próbálkozott Dominic a sötét oldallal, az életörömünket nem tudta elvenni. Egy kis pozitívum a sötétség boltjából. Csak azért is. Ezután megköszönöm és ha Nia-nak sincs már maradása, akkor kisétálok. Az eladóból most már igazi vonzalmat érzek az irányomban, csalódást, zaklatottságot. Szóval tudta, kik vagyunk, érdekelte, mit akarunk, nyomokat adott a kezünkbe, de emellett sikerült megfognom a vágyait is. Lilith a pult mögött. Ő nem hatott rám. Ilyen bolond bigékkel sose kezdtem, Nia-hoz pedig egyáltalán nem érne fel. Kint az üzlettől egy kicsit messzebb megyek, két bolttal arrébb és kifújom magam. Aztán a páromra nézek és nagyot vigyorgok. Ha egy kiadósat akar röhögni, itt már lehet. Lorenzo meg nem fogja érteni, mit szívtunk odabent.
Megfegyelmezem az arcom, és nem vigyorgom el magam, mikor Stephen nekiáll szívózni a csajjal az akasztás kapcsán. Nem tudja, de amikor szemétkedik, annyira fel tud izgatni. Csak szerényen, ártatlanul mosolygom mellette. Ahogy az eladó beszél, a szájából az a véletlenül kicsúszó „S” belemászik az én fülembe is. Semmi jelét nem mutatja annak, hogy bármitől tartana, ha lebukik. A börtöntől biztosan nem. Ennyire bízik Lilith oltalmazó törődésében és hatalmában? Kíváncsi vagyok ki ez a titokzatos szépség, akit annyira istenítenek. Gondolhattam volna, hogy a szőkével meg puszi barátnők. Micsoda színjáték! Együtt babáznak a mandragórákkal két forgatás között. Ha Stephen ennyire bejön a gótnak, azon sem lepődnék meg, ha közte és Dalton közt volt már párszor entyempentyem. De az is lehet, hogy Stephen emlékezteti Daltonra, és ezért a vonzalom. Fene tudja. Vajon, ha rákérdeznék, ennek kapcsán is olyan készségesen válaszolna? Meglep, hogy Stephen gyertyát vesz. Pár ötletem azért lenne, mi a terve velük. Vagy Dominicot akarja vele idegesíteni (mert az tuti, hogy a csaj azonnal leadja a forródrótot neki, amint távozunk), vagy romantikussá szeretné tenni az éjszakáinkat. Majd megkérdezem tőle. - Persze, tökéletes. – mosolygok édesen rá. Miután az eladó gondosan becsomagolta a vaskos, citromillatú gyertyákat, és Stephen fizetett, angyali bájjal a gót ovális arcába nézek. - Köszönjük, viszlát! – búcsúzom el tőle. Pimasz tekintetem meghazudtolja a mosolyom kedvességét, s villanásnyi időre a szemei mélyére döföm. Ez amolyan női dolog. Diszkréten jelzem, hogy ezt a férfit én lovagolom, és ha valaki fel akarja lógatni, vagy egyáltalán hozzá akar egyetlen ujjal is érni, annak én nullázom le a libidóját. Majd elfordulok tőle és távozom az üzletből. Kilépve Lorenzo kérdő tekintete vetül rám. Egy biccentéssel jelzem, hogy itt végeztünk. Stephennel aztán távolabb megyünk a „rémségek kicsiny boltjától”. Lorenzo szorosan a nyomunkban sétál, míg mi egymás mellett haladunk. Két üzlettel arrébb megállunk, ahol a szám elé kapom a kezem és szembe fordulok a párommal, hogy felnézzek rá. - Stephen!... – vihogok halkan az ujjaim takarásában. Sutyorgásom nevetgéléssé erősödik, s közben leeresztem a kezem. – Van fogalmad róla mit tettél? Rászabadítottál egy antiszociális gyökeret a szemétszállítókra. Szégyelld magad! Ilyen szörnyűségnek kitenni azokat a fiúkat! - dorgálom meg játékosan. Naná, hogy nem gondolom komolyan ezt az egész mágiázós cirkuszt a mandragóramanóval. Kész röhej! Aztán még érhetnek meglepetések. Pláne, ha meglátom a hírekben a mandragóránkat, amint visítozva rohangál az utcákon és sakkban tartja az egész várost. Lorenzoról üvölt az értetlenség. Kíváncsian méreget minket, vajon mi történt odabent a boltban, csak nem beszívtunk? Jó lenne Stephennel kettesben lenni, mert a testőröm előtt nem igazán szeretnék a szektás ügy részleteiről beszélni. 101%, hogy lead minden infót apámnak, én pedig mindenképp ott akarok lenni a Lilith-imádók következő teliholdkor tartandó szeánszán. - Mire kellenek a gyertyák? – tudakolom kíváncsian, és beharapom az alsó ajkam, úgy mosolygok fel Stephenre.
A hozzászólást Nia Jensen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 03, 2014 10:48 pm-kor.
/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VIII.: Witch's Brew /
Érdekes, azt érzem Nia-ban, hogy élvezi, amikor szívom a gót csaj vérét. Nem is csak élvezi, hanem rendesen izgalomba jön. Felizgatom azzal, hogy pszichikai erőt és körmönfontságot mutatok. Szó mi szó, az intelligenciámat már a parkolóban is elismerte, amikor még nem voltunk jóban. Ez az eladó nagyon furán viselkedik. Majdnem olyan magabiztos, mint én. Nekem van vérfarkas alakom, különleges képességem, de neki mije van? Sikító manója meg pentagramok és hasonlók. Azért van különbség... A hittel persze nem lehet vitatkozni, ezt már láttam sokszor. Nekem csak jó, ha ilyen biztosak magukban azok, akik mögött nem áll igazi hatalom. Ha a csoport többi tagja is olyan befolyásos, mint Dominic, akkor... Vagy lehet, hogy már bevonta őket és onnan származik a díler meg aki megbabrálta a számlámat? Érdekes gondolat. Nia-t is meglepi ez a gátlástalanság, de a gyertyás akcióm is. Belemegy a játékba és rámhagyja, így meg is történik a tranzakció. Az elköszönésnél a nézése kegyetlen. Az érzései pedig feldúltságról tanúskodnak. Nagyon felbosszantott a copfos eladó pofátlansága. Odakint Lorenzot lerendezi. Az olasz furán néz a csomagra, amit pont ebből a boltból hoztam ki. Na, az lesz a legszebb, ha lejelenti Jensennek, hogy a lánya pasija okkult praktikákkal foglalkozik. Ezt mindjárt tisztázni fogom. Imádom, mikor Nia így kacag és viccelődik. Én is eljátszom a döbbenetet: - Tényleg, ez eszembe se jutott. Látod, milyen veszélyes szakma a kukásoké! Én is nevetek egyet Nia-val. Elmebetegség, annak újabb megnyilvánulása. Nevezhetjük megtévesztettségnek is, ha finomkodni akarunk. Én se avatnám be a testőrt mindenbe. Ki kéne nézni egy másik üzletet vagy egy kávézót, ahol beszélhetünk. Körültekintek és meglátok egy pékséget. Ez jó lesz. A gyertyákra hangosan válaszolok, hogy Lorenzo sejthesse, nem woodoobabát és hasonlókat vásároltam. - Jó az illatuk. Ennyi. Majd meggyújtjuk, mikor már újra együtt lehetünk nálam, jó? Van kedved most bekapni egy kis finomságot? - kérdezem Nia-t és a fejemmel intek is a pékárubolt felé. Nagyon aranyosan néz, sejti, hogy neki akarok kedveskedni. A többit majd elmondom részletesebben, ha az őrkutya nem csahol majd a nyakunkra. Amiben biztos vagyok, az az, hogy a telihold estéjét nem a szektánál akarom tartani. Előtte kell lecsapnunk. Már nem vagyok fiatal farkas, aki nem tud emberi formájában maradni ilyenkor, de akkor fogom jól érezni magam, ha vérfarkassá alakulok és vadászok. Ott is megtehetném, de óvatosabban és finomabban akarom ezt intézni. Finomabban...kegyetlenebb módon. Ezeknek a halál túl szolid megoldás, de még a kínzás is. Az életüket tenném inkább tönkre, maradandó testi és lelki sérüléseket okoznék, aztán mehetnek a börtönbe. Dominic mindenképp, de a szőke is, meg akik még beleártották magukat az életembe. A névtelen tagokat simán le lehet mészárolni, azok nem nagyon érdekelnek. Akik viszont direkt velem szálltak szembe, azoknak jár a méltó büntetés. Teliholdkor viszont gyengébb lennék emberi formámban. Ha Nia benne van, akkor átmehetünk a túloldalra a pékségbe.
Stephennek fogalma sincs róla mennyire várom, hogy újra együtt lehessünk, mint egy normális pár. Erre azóta nem nyílt lehetőségünk, amióta bezártak a raktárépületbe. És ez még csak a második napja, hogy Lorenzo rám van állítva, de már nyomasztó, hogy van egy húsvér árnyékom a nap 25 órájában. Ráadásul ez az árnyék totál lojális apámhoz. Mindenről beszámol neki, tegyek bármit. Megígértem, hogy rendi leszek vele, de valahogy ki kell játszanom, ha szét akarok nézni az orosz fickó birtokán. - Már alig várom. – duruzsolom mosolyogva, miközben Stephen kék szemeibe nézek. – Igen, van. A mandragóra meghozta az étvágyam. Átkarolom Mr. Szépszemű derekát, hogy hozzá bújva sétáljak át az utca túloldalára, ahol ott a kávébár és pékség. A bejárat fölött hatalmas betűkkel díszeleg a neve: Coffe Lodge. Lorenzo a tekintetével követi merre megyünk, majd utánunk indul. Ő is betér az édes illatokkal átjárt étterembe, és helyet foglal egy ablak melletti asztalnál, ahonnan jól belátni az egész helyet, de még az utcát is. Kézbe veszi az barna borítású étlapot, hogy elmerüljön a sütemények és a forró italok bőséges választékában. Közben sem mulasztja el a lehetőséget, hogy olykor lopva rám pillantson mögüle. Nem akar a sarkamban lenni, de az a dolga, hogy szemmel tartson. Stephennel egy távolabbi asztalhoz telepedünk le. - A vendégem vagy. – mondom mosolyogva. Most szeretném én meghívni, és viszonozni azt a sok nutellás palacsintát, amit a hotelban potyázhattam. A kedves pincérnő nem várat meg minket, hamar ott terem mellettünk, és afelől érdeklődik mit kérnénk. Én két mogyorókrémes tekercset kérek forrócsokoládéval. Lorenzo asztalához pedig küldetek egy baconos rudat egy pohár eszpresszóval. Tudom, hogy a lekváros, túrós dolgokat szisztematikusan kerüli, inkább a sós dolgokat kedveli. Amint a pincérnő ellibben az asztalunktól, zöld tatyóm zsebéből előkerül a mobilom. Tudok nélküle élni, de majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, vajon mikor lesz legközelebb telihold. Néhány fürge érintés a kijelzőn, és már meg is nyílt rajta az e havi holdnaptár. Felnézek Stephenre a ketyeréről. - 3 nap múlva holdtölte. – magyarázom, s ezzel süllyesztem is vissza a helyére a telefont. Vagyis csak süllyeszteném, mert csipog egyet, és megjelenik rajta a sárga boríték. SMS-em érkezett. A feladó Árnyékkapitány. Vetek az üzenetre egy gyors pillantást. Tudom, hogy fontos, és igazából Stephent érinti. Még a kórházból felhívtam a srácot, hogy ha az ideje engedi, nézzen rá Stephen bankjának a számítógépes rendszerére, és ha lehet, próbáljon meg kezdeni valamit a zárolt folyószámlákkal. Tudom, nagyon extrém kérés, Árnyékkapitány jót is nevetett. De mint kiderült, csak az mulattatta, neki egy ilyen manőver gyerekjáték, bemelegítés egy komolyabb akció előtt. Az üzenetben ennyi áll: „Panaszkezelés felgyorsítva. Holnaptól hozzáférhetők a folyószámlák. A Kapitány” Tudom mit művelt. Eszelős egy alak. Tömören összefoglalta a tervét. Sorra zárolta a többi ügyfél számláját is, mintha vírusszerűen terjedő rendszerhiba lépett volna fel a nagy gépezetben. Gondolom, hogy éghettek egész nap a bank telefonvonalai. Az eredmény nem maradt el. A sok panaszkodó ügyfél kollektíven rákényszerítette a pénzintézetet az azonnali problémamegoldásra. Jó kis zűrzavart és pánikot idézhetett elő. - Ez igazából neked jött. – mosolygom Stephenre, s felé fordítom a mobilom, hogy ő is elolvashassa az SMS-t, majd a készüléket visszasüllyesztem a táskámba. Felkönyöklök az asztalra, és a hangomat lehalkítom. - Még a szeánsz előtt szeretnék szétnézni a csővezeték környékén lévő birtokon. - térek vissza az ügyhöz. - Ha ott valóban akasztások történnek, jobb lesz mielőbb bizonyítékot szerezni, hogy szólhassak a hadnagynak.
/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VIII.: Witch's Brew /
Én is nagyon várom, hogy végre kettesben lehessünk. Lorenzo még azt is gondolhatná, hogy ő fogja tartani a gyertyát, azért vettem. Nagyon rossz még egy ilyen biztonsági ember megfigyelése mellett is élni. Dominic tudhatja, hogy felkészültünk, de saját magunkat is korlátozzuk. - Ránkférne. Eltüntettek téged 3 napra, most meg védőőrizet alatt vagy. Így is jó téged látni, mindig jó és örülök a biztonságodnak, de kellemetlen is a helyzet. Akkor evezzünk át a szellem mezejéről a kulináris élvezetekhez! - mondom Nia-nak egy kissé tudományos megfogalmazással, miközben sandán mosolygok rá. Átmegyünk a Coffe Lodge-ba. Még nem voltam itt. Igényesnek tűnik, szerintem nem lesz rá panaszunk. Benyitunk és a sok friss sütemény, az épp lefőzött kávék illata csapja meg az orromat. Sok minden van itt, finomságok és persze emberillatok. Ismerős szagokat nem érzek. Végre nyugtunk lehet. A helyiség elég hosszú ahhoz, hogy se Lorenzo, se más avatatlan fül ne hallja, miről diskurálunk. A biztonsági ember elfoglal egy olyan helyet, ahonnan mindent lát. Nem tudom, milyen képzettséggel rendelkezik, de ezt gyorsan megtalálta. Jensenről azt gondolom, hogy nem puszira alkalmaz embereket, főleg nem a lánya mellé. Carbaldi tudhat valamit, ha ő lett a kiválasztott. Mi egy távoli asztalt választunk, majdnem a terem végében. Én akartam Nia-t meghívni, de most kivételesen elfogadom a felajánlását. - Ohh, merci, ma chérie! - mondom neki mosolyogva. Néha belefér ilyen is, de azért én akarok lennei a bőkezűbb a kapcsolatunkban. Megtehetem. A kiszolgálás gyors és hibátlan. Egy almás és egy mandulás táskát kérek. Szívesen meginnék melléjük egy pohár jóféle bort, de kocsival vagyok, ezért inkább egy friss limonádét kérek. Buszozhatnék is, de nem akarok. A kocsival a magam ura vagyok és ez fontosabb most, mint egy jó bor. Majd otthon bepótolom egy pohárral este. Nia már rendeli is a szokásos édességadagját, de Lorenzo-ra is gondol. Én is kávét javasoltam volna. Szegénynek már biztos volt ideje megismerni az összezártság alatt. Megvárom, amíg Nia pötyög a telefonján és érdekel, hogy mit olvas ki belőle. Ő olyan jól tud rajta keresni. Telefonon én nem szeretek netezni, inkább a laptopon, de azt se nagyon. Nagyon gyors, praktikus és minden rajta van, szoktam is használni, de ha lehet, inkább könyvekből, újságokból vagy élő szóban informálódom. A kortársaimnál ez nem újdonság. Mi nehezebben szokjuk meg ezeket az újításokat. A holdtölte emlegetésétől nem vagyok túl boldog. Van 3 napunk, ez viszont jó. Még ma elmennék körülnézni, de Nia-t leköti Lorenzo. Vásárolni még elengedték, de nyomozni biztos nem fogják. Nem is kéne. Egyedül mennék inkább. Még a gondolataimba merülök, mikor megint kapás van a telefonján. Mikor mosolyogva tartja felém a telefont, hogy lássam az üzenetet és elolvasom a hírt, máris felderülök. - Fantasztikus vagy, köszi szépen! Mikor könyökölve suttog, meghallgatom és én is elmondom, mit gondolok. Nem fog örülni. - Apropó bankszámlák, meg lehetne nézetni, kik fizettek itt kártyával és hogy mit vettek. Hátha találnánk még valami érdekeset. Egyébként ma petite détective, nyugodtabb lennék, ha ebbe nem keverednél bele, csak a távolból figyelnéd. Tudom, hogy képes vagy elszökni és meg tudnánk oldani minden komolyabb baj nélkül, ahogy eddig is összedolgoztunk. De kiakasztanánk a hadnagyot és apádat is, ha eltűnnénk. Tuti, hogy egyikük se adná áldását egy ilyen akcióra. Szóval inkább saját kézbe venném az ügyet. A hadnagynak leadhatod a drótot a fényképekkel, a mandragórával és hogy a boltban mit hallottunk. Ez még mindig kevés egy nyomozás indításához, legalábbis így érzem, de javíts ki, ha tévedek. Én közben elmennék beszélni a termelővel és megnézni, mi van a csővezetéknél. A látogatottabb részeinél már biztos voltál te is, de ez valahol messze van. Ott akármik is folyhatnak, gyilkosságok, orgiák, stb. Nem várnám meg, amíg újra összegyűlnek, inkább még ma kezdenék bizonyítékot szerezni. A hadnagy ettől se lesz boldog, de csak engem csesztethet, neked nem vághatja oda, hogy az életeddel játszottál. A pincérnő visszajön és hozza is, amit kértünk. Még meleg a sütemény, a limonádé pedig jó hideg. Nia forrócsokijának kellemes illata van. Harapok egyet a mandulásból és nagyon finomnak találom. Hamar el is fogy, amíg Nia válaszol. Tudom, hogy ha a fejébe vesz valamit, senki nem tudja lebeszélni. Se a felettese, se az apja, se én. Aggódik is értem és nem szívesen engedne egyedül az oroszlán barlangjába, de ha ő is jönne, abból túl nagy konfliktus származna. Lorenzo-t ki tudnánk cselezni, de lejelentené és az egyikünknek sem lenne jó. Nem szeretném magamra haragítani Jensent. Én nem tartok tőle, de belerondíthat a kapcsolatunkba és ugye Nia-nak kell hallgatnia a papolást, mert még otthon lakik. Hmm, igazából Lorenzo-n bukik az egész. Ha rá tudnánk venni, hogy hallgasson, nem lenne gond. Elrendeznénk úgy, hogy utólag ne derüljön ki. Szép szóval nem lehet hatni rá, az a benyomásom. Meg kéne zsarolni valamivel. Megvárom, Nia mit mond és utána talán előállok ezzel az ötlettel. Ha nem előz meg a csalafinta észjárásával. Imádom a kis okos fejét.
Nagyon szívesen megteszek bármit Stephennek. Örülök, ha segíthettem. Ez a folyószámlás dolog csupán egy apróság volt. Az ezoterikus bolt vevőkörének viszont utánanézetek még. Megrázom a fejem, barna fürtjeim ide-oda táncolnak a vállamon. - Arról szó sem lehet, hogy egyedül menj a birtokra. Hahó! Valakit fel akarnak lógatni! – emlékeztetem Stephent erre az apróságra. – Ha most odamész bájcsevegni a termesztővel, te azt a helyet nem hagyod el. Várnak rád, és felkészültek a fogadásodra. Dominic még azt is elrendezte, hogy könnyen odataláljunk. Ne kérd tőlem, hogy ölbe tett kézzel ücsörögjek, míg te egyedül viszed vásárra a bőröd. Tudom, hogy nem könnyű veled elbánni, de ők sokkal többen vannak, neked is jól jöhet az erősítés. Nem tartom szerencsésnek Stephen látogatását a birtokon. Örülnék, ha ezt meg ő verné ki a fejéből. Értem én, hogy ő meg az én testi épségemért aggódik, és csak emiatt ellenzi, hogy nyomozgassak odakint, de egy ilyen bulit nem fogok kihagyni. Ő bezzeg nekiugrana egyedül. Hát nem. Hazudhatnék, és előadhatnám, hogy szófogadó jó kislány leszek, de Stephent nem vezetem ilyen mocskos trükkel tévútra. Szeretem annyira, és vállalom, hogy megharagudjon rám az őszinte válasz végett. - Én is épp annyira el akarom kapni Dominicot, amennyire te, és a saját szememmel akarom látni mi folyik ott. Erről most nem tudsz lebeszélni. – jelentem ki határozottan. Elsötétedő pillantásomon láthatja, hogy nem viccelek. Az ügyvéd nagyon a bögyömben van. Gyűlölöm ezt az ocsmány embert. Nem is ember. Féreg. Elraboltatott, napokig fogva tartott, hogy aztán megizéltessen valami jöttmenttel, és apámat zsarolgassa Stephen nevében. Az a minimum, ha saját kezűleg tépem le a heréit és tömöm a szájába. Megérdemli. - Az apám és a hadnagy nem akad ki, ha nem tudják meg merre járok. Éjszaka megléphetek úgy, hogy ne vegyenek észre, és még Lorenzo sem lesz a nyomomban. Arról nem beszélve, hogy sötétben könnyebb észrevétlenül bejutni és szétnézni a birtokon. Nem vagyok hülye. Biztosan vannak kamerák, őrök, sőt, még kutyák is. De ezeket is ki lehet játszani, ha az ember elég okos, felkészült és fürge. Nem vagyok sem béna, sem beszari. Amatőr főleg nem. Dühös és bosszúszomjas, az igen. Gyűlölöm, ha fenyegetnek, ha vadásznak rám. Ennél csak azt utálom jobban, ha a szeretteimmel csinálják ugyanezt. - Számítanak ránk, de azt ők sem tudják pontosan mikor megyünk. – többes számot használok, mert nem tágítok az elhatározásom mellől. Semmi pénzért nem engedem el Stephent egyedül. Vagy együtt megyünk, vagy sehogy. Mikor a pincérnő hozza a süteményeket és az italokat, rámosolygok és megköszönöm. Miután távozik, ismét Stephenhez fordulok. - Megkóstolod? – tudakolom a mogyorókrémmel töltött finomság fölül. Az egyiket szívesen oda is adom Stephennek, ha szeretné. A forró csokimat magamnak keverem össze a szervírozott alapanyagokból. A pálcikára tűzött belga csokoládékockát addig mártogatom a fehér csészében gőzölgő forró tejbe, míg teljesen el nem olvad benne. Közben is jár az agyam. - Éppenséggel az sem lenne rossz, ha valahogy Lorenzot is be tudnánk szervezni. – pillantok Stephenre az itókámról, ehhez vajon mit szól. Attól még nem vinne ki az orosz termesztőhöz, mert szépen megkérem, viszont van a tarsolyomban egy-két trükk, amivel rávehetem.
/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VIII.: Witch's Brew /
Kicsit csücsörítve bólogatok arra, hogy igen, tudom, hogy fel akarnak akasztani és még ki tudja, miken kellene előtte keresztülmennem a terveik szerint. Túl bátornak mutatkozok és Nia rá fog jönni, hogy ennek van valami oka. Valami titok, amiről nem beszélek. Sóhajtok egyet. - Tudom, tudom. De ez nagyon nehéz helyzet. Mindkettőnknek az. Odamenni se jó ötlet, de várni a sült galambot még rosszabb. Együtt persze könnyebb lenne, de... Jó, nem bizonygatom tovább. Tudom, milyen makacs vagy és nem jártatom fölöslegesen a számat. Szóval halljuk, mit találtál ki? Még ezt megpróbálom. Ha van jobb ötlete, ami elfogadható, akkor jöhet. Ha nincs, akkor nekem lesz igazam. Nagyon félt engem és véresen komolyan gondol mindent. Az biztos, hogy ha ő találja meg Dominic-et előbb, akkor nem lesz vele kegyes. Ezért pedig senki nem hibáztathatja majd. A törvény persze mást most, de vannak módszerek, hogy ne derüljön ki és Nia nyakába ne húzzanak önbíráskodási pert. Az elrablójával kellett társalognia egy cellából, szóval ha ki is nyírja, nem fogom bánni. A lényeg, hogy mi ketten jól jöjjünk ki a dologból. Ekkora gyűlöletet még nem éreztem a páromban. Mikor a volt pasijáról beszélt, az ennek még a nyomába sem ért. Egy tervet pedig máris felvázol. A papa és Huston tudta nélkül intézkedünk. Éjjel ki tudja őket játszani és reggelre megint az ágyban lesz. Ezzel nem tudok vitatkozni. Ő ismeri a házukat, a biztonsági rendszert és nem kezdene bele, ha nem látna rá esélyt. Az éjszaka nekem csak kedvez, mert jobban látok bármilyen embernél. Jó, legyen. Vigyázni fogok rá, mint a szemem fényére. Lawrence-éknél is ezt tettem, most pedig már egész más indíttatásból cselekszem ugyanúgy. Gondolkodom és megvakarom az államat egy kicsit. A homlokom ráncolódik és javaslatot teszek: - Szerintem menjünk holnapután éjjel. Ma voltunk a boltban, ez a gót biztos odaszól és holnapig várnak minket. Ha se ma éjjel, se holnap napközben nem megyünk, akkor talán összezavarodnak. Ezért lesz jó a holnap éjjel szerintem. Addig pedig nyomozhatunk a városban, a korábbi vásárlók, az esetleges tagok után. A címről és a termesztőről is jó lenne megtudni pár dolgot. A mogyorókrémes sütiből harapok egyet és Nia felé nyújtom azt is, ami nálam maradt. A mandulásat már befaltam, de az almásból nyugodtan ehet. A limonádéból is kortyolok egyet, bár nem szeretem ilyen gyorsan váltogatni a meleg ételt a hűs üdítővel. Nia gyakorlottan készíti a forró csokiját és még nézni is jó. Kimondja a gondolatomat, én pedig rátenyerelek a témára. - Én is gondoltam rá, hogy valamivel meg kéne győzni. Ő harcművész vagy személyi testőr? Ha bevonjuk, tudnom kell, mit várhatunk tőle. A tárgyalást rádhagyom, te ismered. Ja, és egy apróság. Nem akartam előtte mondani, de a gyertyákat azért vettem meg, mert akarok egy emléket. Dominic mindent megtett ellenünk. Ha ennek a rémálomnak vége lesz, a gyertyák fogják mutatni, hogy semmit nem ért az áskálódása.
Megkönnyebbülök, hogy Stephen nem akad ki amiért vele akarok menni. Azon azért elvigyorodom, hogy az akasztás előtti „megmérettetést” talán még élvezné is. Nem tudom mit tennének vele azok a nők, és Lilith, ha bedobnák a közösbe, de nagyon remélem, hogy én egyedül is képes vagyok tökéletesen kielégíteni a vágyait. Arra, hogy mikor menjünk, bólintok, miközben eszegetem a mogyorókrémes süteményt. - Kitaláltad a gondolatomat. – mondom mosolyogva, miután lenyelem a falatot. A nyelvem hegyével lenyalintom a szám sarkáról a csokis tölteléket. – Ha nem rongyolunk be azonnal, még azt is hihetik, a szertartás éjszakáján kívánunk rajtuk ütni. Így talán még meg is lepjük őket. Nem lesz sétagalopp, sem veszélytelen a művelet, épp ezért nagyon jól jön ez a néhány nap, hogy felkészülhessünk. Gondolkodóba esem. Valami bevillan. - Hm. Van egy ötletem. Emlékszel még a kis Mitch-re a Lawrence farmról, ugye? Tudod mivel foglalkozik a nagyapja? Pilóta egy cégnél, amely repülőgépekről készít légifelvételeket és ortofotókat. A cég egyébként légi távérzékeléssel, fotogrammetriával, és természetvédelemmel foglalkozik. A nagypapa talán tenne nekem egy kis szívességet… Máris nem idegenbe mennénk. Nem hát. Alaposan fel lenne térképezve a birtok és a környéke, hogy tudjuk, kikre/mikre számítsunk, megtalálhatnánk azt a pontot, ahol a legkönnyebben hatolhatunk be, és a képeknek hála pontosan megtervezhetjük az akció további részét is. Szerintem Mitch papája nagyon készséges lenne. Egyszer találkoztunk már személyesen. Anno a kórházban futottunk össze a kisunokája ágya mellett. Ha megsúgom neki, hogy egy mocskos bűnbandát szeretnék lefülelni, holtbiztos elkövet minden tőle telhetőt, hogy segítsen. - Na, mit gondolsz? – vigyorgom gonoszdin a csészém fölül Stephenre. – Azt hiszem, be kell szereznem egy éjjellátót „vadfigyelésre”… - döngöm tovább, ahogy beindultak a fejemben lévő fogaskerekek. Lassan kortyolgatom a forrócsokoládémat. - Nem lesz itt semmilyen tárgyalás Lorenzo-val. Egyszerűen bepalizom, máshogy nem megy. Jól bánik a lőfegyverekkel, a késekkel, ééés… kemény bunyós. Nem néznéd ki belőle. Jah. Nem semmi az izomzata, mikor edzés közben bedurran. Most a ruha eltakarja. Nem szokásom leskelődni apám testőrei után, és őt speciel véletlen láttam meg. Belefutottam az edzőteremben, ahol épp félmeztelenül izzadt a gyakorlástól. A szemem megakadt rajta egy pillanatra, és elismerem, hogy tetszett, amit látok, de ez volt minden. Na, igen. Néha ilyesfélék is megesnek apámnál. Néha. Ahogy fény derül a sárga gyertyák rendeltetésére, rövid nevetést hallatok. Nem Stephenen nevetek, egyszerűen csak aranyosnak tartom, hogy efféle gondolatokat ébresztenek benne ezek a gyertyák. - Én is gyűjtögetek ereklyéket a kalandjainkból. – vallom be heherészve. - Egy kis ékszerdobozban őrzöm őket. Mikor már a fogsorom egy pohár vízben úszkál mellettem, ezek fognak emlékeztetni a fiatalságomra. A mandragórás birtokról is el kell csennem valami apróságot.
/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VIII.: Witch's Brew /
Nia mintha nehezebb tárgyalásra számított volna. Nem akarok vele összeveszni és magamat se akarom Rambo-ként, legyőzhetetlenként feltüntetni, ezért fogadom el, hogy velem jöjjön. Nem örülök neki, hogy veszélyben lesz, deha magától kezd bele, abból még nagyobb baj lenne. Amúgy nem vagyok kíváncsi az orgiára, ahol mindenki mindenkibe belemegy. Általánosságban nem ellenzem, de Nia tökéletesen elég nekem. Mellé nem kell harmadik se, nemhogy még több. Ha pedig azt nézem, kik vannak ebben a szektában, nem dugni támad kedvem, legfeljebb úgy, hogy az a hölgyeknek nagyon fájjon. Egy jó vastag faággal vagy hasonlóval, aztán vége a színészi karriernek is. Dominic meg a mágusok pedig válogatott kínzások részesei lehetnek. Lehet Lilith-ről papolni, de ha mi beszabadulunk oda Nia-val, az lesz az istenek bosszúja. Örülök, hogy az időpontban egyetértünk. Ugyanolyan szempontok szerint találtuk ki. Szeretem, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Annyira jó érzés. Későbben és egyben korábban is érkezünk, olyan időpontban, amire talán nem gondolnak. Ha elég alaposak, napközben és éjszaka is ugyanannyira felkészülnek, de mi is fel fogunk készülni. A páromnak megint remek ötlete támad. Nagyon jó abban, hogy a kapcsolatait felhasználja. Ad is és kér cserébe, ahogy azt kell. Kifejezetten tehetséges. - Vág az eszed, mint a legélesebb áldozókés - élek egy morbid, de a mai eseményekhez illő hasonlattal. - Akkor védjük meg a természetet ezektől és kérj az öregtől egy pár felvételt! Ilyenre nem is gondoltam. Ez egy szerencsés véletlen, hogy pont egy ilyen ember unokáját mentettük meg. Nia talán megmagyarázza kvantumfizikával és hasonlókkal, a sors kezével. A felkészülés része lehet a fegyverkezés is, valóban. Túlzásba azért nem kéne vinni. - Egy olyat én is veszek. Fejlámpád van? A fényekkel majd óvatosan kell bánni, de jó, ha van nálunk ilyen. Nekem van egy, bitang erősen világít. És maszkok? Hiszek Nia-nak az olasszal kapcsolatban. Láthatta, mit tud, ismerheti és nem szokott a levegőbe beszélni. Érzek benne valami minimális pozitív viszonyulást a testőr felé. Fiatal is, jóképű és erős, nem csoda, ha bejön neki külsőre. Azt tudom, hogy Nia szíve az enyém és nem cserélne le egy ilyen testőrre. Ha egyszer mégis elcsábulna, nagy csalódás lenne. Megbeszélnénk és szélnek kellene eresztenem, de nem tudom, menne-e. Annyira szeretem, hogy inkább megpróbálnám megadni azt, amit másnál keresett. Érdekel, hogy most mit gondol pontosan, ezért felteszek egy kényes kérdést, cinkos vigyorral. - Bejön neked egyébként? Nia a hangsúlyból és az arckifejezésemből láthatja, hogy nem teljesen komoly a kérdés, de nem is vicc. Dominic sem tudott minket egymás ellen fordítani és egy olasz szépfiú sem lesz képes erre. Nia nem azért küzd értem, hogy aztán dobjon Lorenzo-ért vagy hogy két végén égesse a gyertyát. Apropó gyertya, a nevetését találhatnám sértőnek is, ha nem látnék bele az érzéseibe. Inkább csak kedvességnek, de fölösleges kedvességnek érezheti. Nem gúnyos nevetés ez. - Szóval lesz egy fegyveres kísérőnk, aki később hallgat, mint a sír, ez jó. Nia, pár dolgot még tisztáznunk kellene azzal kapcsolatban, amit a boltban hallottunk. A piros gyümölcsök egyértelműen a vért jelezték a lábtörlőmön, mint megtudtuk. Ez a Lilith-kultusz erős női vezetőkre enged következtetni. Biztos hallottál róla te is, hogy a női erőt jelképezi, a feministáktól a dominákig sokan emlegetik, alig tudva róla valamit. Dominic és a többi pénzeszsák, aki erre tud rendszeresen költeni, tényleg szolga lehet, de szerintem egyikük sem bánja. Erős üzletemberek vagy vagyonok örökösei, akik ott lehetnek szabadok, ahol nem kell hatalmat gyakorolni, hanem élvezkedhetnek. Nyilván te is összeraktad, hogy a szőke ennek a nőnek a barátnője. Talán a vörös is és az összes többi érintett alak, aki ellenünk dolgozott, Daltonnal bezárólag, a csoport tagja. Az jutott eszembe, hogy talán olyan filmjeik is vannak, amiken igazi erőszak történik. Fizikai, szexuális, bármilyen, de ezért már például elő lehetne vetetni a rendőrséggel. Szóval valaki lecsekkolhatná a filmjeit. Én nem vagyok rá hajlandó és tudom, hogy neked sincs gyomrod az ilyesmihez. És még egy fontos dolog, ami ugyan nem a csoportot érinti, de el kell mondanom. Ezzel a limonádét leteszem az asztalra és Nia szemeibe nézek. Amelyik kezével nem eszik, azt megfogom és elkezdem simogatni, közben bűbájosan mosolygok a kék szemeimmel, amikről tudom, hogy imádja, ha nézem velük. Legalább annyira, amennyire én odavagyok az ő kis őzike íriszeiért. - Ez a gót próbálkozott és nem tudom, mennyire volt szerep és mennyi volt benne a valódi vágy. Azt viszont tudom, hogy hozzád nem ér fel se ő, se a szőke, aki hasonlít a volt barátnőmre a főiskoláról, a tiroli ruhásra. Lehet, hogy a csoport tele van bombanőkkel, de meg sem fordult a fejemben, hogy éljek a lehetőséggel, mielőtt beavatkozunk. Nemcsak azért mert elmebetegek. Melléd nem kell se harmadik, se negyedik, se sokadik. Egy dologra gondoltam, de csak azért, hogy szívassam egy kicsit az eladót. Meg akartam kérdezni a nevét és egy telefonszámot kértem volna az üzlethez, hogy fájdítsam a szívét. Elültettem volna benne egy kis reményt, de persze csak a nyomozást fordítottam volna ellene. Végül nem tettem meg, mert már nagyon untam és kikívánkoztam a boltból. Szerintem elég volt neki a tekinteted is. Láttam, hogy a pokol kénköves bugyraiba kívánod, amiért ilyen pofátlan. Tükrözi a csoportot. Ezek nem ismernek isteneket, Nia. A dugásra épül az egész és a hatalomra. A többi csak sallang, New Age-es összeollózás.
- Nekem megteszi a zseblámpa. Ha messzebb kerülnénk egymástól, azzal kommunikálni is tudok. Aha, maszkok, fekete ruha, amiben könnyű a mozgás, és nem susog. Beszerzek néhány füstgránátot is. Lorenzonál meg mindig van fegyver. Szegény Lorenzo, ha tudná miféle szemétséggel akarom belerángatni ebbe az egészbe. Egy életre meg fog utálni. Stephen kérdésére elemelem a csészét a számtól, mielőtt a belebugyognék a csokiba a kuncogástól. - A csomagolás nem rossz, de mint férfi nem érdekel. – nézek mélyen a szemeibe. Nekem csak ő kell. Mr. Szépszemű. Nem vágyom másra. A többi férfi labdába sem rúghat mellette. Ha akartam volna bármit Lorenzo-tól, volt rá két évem, hogy éljek a lehetőséggel, de nem tettem. A dögös külső nem minden. Persze, mint testőr, nagyon jó képességű, ezt el kell ismernem, de pasiként olyan „értékeket” képvisel, amikkel nem tudok azonosulni. Egy nőcsábász. Sosem akartam egy egyéjszakás strigula lenni az ágya fölött. Szólóként sem fentem rá a fogam, most meg főleg nem, hogy szerelmes vagyok. Éveket vártam egy olyan férfira, mint Steohen, és eszemben sincs eljátszani a bizalmát, az nem is én lennék. Szerintem ő is megjegyzi magámban, ha lát egy csinos, vonzó nőt, ő sem vak. Ezzel nincs semmi gond, amíg a hűség rovására nem megy a terepszemle. Azt pedig kizártnak tartom, hogy Stephen mellett efféle veszélyek fenyegetnének. Csábosan Stephenre mosolygom, s lassan átnyúlok a kerek kis asztalka fölött, hogy gyengéden megérintsem az arcát. Ha érti a testbeszédem, akkor ő is előredől felém, hogy hosszan, szenvedélyesen megcsókolhassam. Mogyoró és csokoládé ízem van. Miután az ajkaink elváltak egymástól, hüvelykujjammal megcirógatom az arcát. Nagyon közelről lövellhetek felé szerelmes pillantást, és merülhetek el a lélektükrei ragyogásában, majd visszahúzódom a helyemre. Stephen szavaira bólintok. Igen, leesett, hogy a szőke, a vörös és a gót puszi barinők. Ők lehetnek Lilith elsőszámú udvarhölgyei, Dominic és bandája pedig a szexrabszolgák. - Talán a Kapitány feláldozza magát, hogy megnézze őket. – duruzsolom vigyorogva. Én biztos nem szenvedem végig ezeket az ótvar szado-mazo filmeket. – Ő egy zseni. Kapásból kiszúrja, ha bármi természetellenes szerepel rajtuk. Stephen megfogja a kezem, mire a gerincem mentén végigszánkázik egy jóleső, csiklandós érzés. A vallomása újabb mosolyt csal az arcomra. Nem lep meg, amit mond, viszont szörnyen boldoggá tesz. - Ha ezt megettük, én elmegyek Mitch papájához, hogy mielőbb meglegyenek a felvételek. Ha gondolod, közben beugorhatsz a gót csajhoz „udvarolni”. – somolygok csibészesen Stephenre. Tényleg nem zavar, hogy bevetné magát a tyúknál, elvégre a nyomozás érdekében teszi. – Ha egyedül mész, azt is hiheti, hogy leráztál, csakhogy kettesben találkozz vele. Valami hasonló hülyeséggel be is etethetnéd. Hadd higgye, hogy az ujja köré csavart. Óh, édes bosszú lenne szemétkedni az eladóval. Ebből, és sok másból is látszik, hogy én sem vagyok szent. Eltüntetem a tányérról a mogyorókrémes tekercseket és kiiszom az utolsó pár korty csokoládét is a csészéből. Ha Stephen is végzett, rávillantom vásott banditamosolyom. - Csapjunk a lovak közé, Mr. Chesterton! A pincérnő készségesen terem az asztalunknál. Megköszönöm a kiszolgálást és a finom süteményeket, aztán fizetek. Nem sajnálom a borravalót. - Mihelyst végeztem Mitch papájánál, és a Kapitánynál, jelentkezem. – mondom Stephennek, miközben a kabátomat húzom fel.
Teltek a napok, hetek és nem sok minden történt. A hadnagyhoz nem kellett bemennem kihallgatásra és Nia-t sem kérdezgette jobban, mint szokta. Az én kedvenc fantomképrajzolóm kimagyarázta magát. Nehéz szívvel váltam meg tőle arra az időre, amíg Tibetbe utazott szellemi felfrissülésre, de megértettem, hogy neki tényleg szüksége van ilyenre. Én tudtam kezelni a helyzetet, Dominic áskálódásánál és Főnix Testvériségnél rosszabbakat is éltem már át, de akkor is felálltam a földről és azóta is igyekszem mindig így tenni. Tartottuk a kapcsolatot, telefonon, e-mailben és végre Nia hazaérkezett. Tegnapelőtt jött meg és rengeteg mesélnivalója volt, fényképekkel, emlékekkel. Nem mondom, úgy tud beszélni arról a helyről, hogy még nekem is érdekes, pedig egyáltalán nem vágytam oda. A hazatéréskor a repülőtéren vártam, de aztán nem zavartam sokáig, mert fáradt volt. Beszélgettünk, örültünk egymásnak és vele ez is nagyon kellemes volt. Tegnap nem tudtunk találkozni, mára viszont megbeszéltük, hogy amint lehet, összefutunk munka után. Nekem még be kellett mennem a bankba, így abban maradtunk, hogy Nia is odajön délután öt órára. Ilyenkor van hosszabb nyitvatartási idő, egész estig bent vannak és kényelmesen tudok menni szerződést hosszabbítani. Online is lehetne, de jobban szeretem látni a papírt és az ügyintéző arcát. Én ilyen régivágású vérfarkas vagyok. Használom a modern technika vívmányait, ha muszáj és indokolt, de ha lehet, akkor kerülöm és maradok a régi módszereknél, amik 300 éve is működtek. Szóval sorbanállok a bankfiókban. A sorszám papírjára rá van írva, hogy öten vannak előttem. A helyiség tele van, az emberek kihasználják, hogy ezen a napon kényelmesen eljöhetnek a munkanap végén. Egy kis fiók ez, a sétálóutcából nyílik. Az utcára néző falai üvegtáblákból állnak, kintről is lehet látni mindent, ami bent zajlik. Törekedtek arra, hogy ne legyen nagyon rideg a környzete. Fehér és narancssárga színek dominálnak, mint általában ennél a banknál. Pár filodendron is van, a gyerekeknek kis puffok egy sarokban és mellette miniatűr játszóház, mellette kifestők és színes tollak egy asztalon. Az ügyintézők pultjai márványlapokkal vannak lefedve, velük szemben ülnek az ügyfelek párnázott, világoszöld műanyag székeken. A pult mögött, hátul járkál egy biztonsági őr. Meg lehet fázva, mert nagyokat köhög és orrhangon beszél, ha épp hozzászól valamelyik csinos kolléganőhöz. Összesen négy pult van, mindegyik mögött fiatal arcok. Kettő nagyon mosolygós, a harmadik csak komoly, a negyedik kissé ideges, mert már régóta vitatkozik vele egy nő. Ő is normálisnak tűnik, de már felhúzták. Az ülőhelyek is tele vannak, többen állva várnak a sorukra. Én is így teszek. Egyik szemem a kijelzőn, ami természetesen csenget is, mikor új sorszám következik, a másikkal viszont kifelé tekintgetek, hogy mikor látom meg a páromat érkezni. Persze, hogy jobban várom őt, mint a sorrakerülést.
Tibet egy csodálatos, titokzatos világ. Sajnálom, hogy Stephen volt velem, ezt neki is látnia kellett volna. Ha találkozott volna azokkal az emberekkel, akikkel én, mostanra már némileg megváltozott volna a spiritualitásról alkotott véleménye. Ezek az emberek nem mások kultúráiból kölcsönvett darabkákból teszik össze a vallásukat, nem csak mímelik a spiritualitást, számukra ez maga az élet. Ők olyasvalamit értenek, amiről a modern kor emberének fogalma sincs. Lehet, hogy egy sajátos, elszigetelt világ, de ők igazán közel vannak ahhoz, akik vagyunk, akiknek valójában születtünk. Ez a két hét gyorsan eltelt. Túl gyorsan. Mikor még csak terveztem ezt a kis kiruccanást, nem hittem volna, hogy így eltelik majd ott az idő. Nem unatkoztam. Lhászaba megérkezve egy dzsipet béreltem. Azzal hágtam át a Himalája vonulatai közt, hogy elérjem az ott megbújó kolostort, melyben Lobsang Khensur Rinpoche él a többi szerzetessel. Már az odavezető út is felért egy lelki felfrissüléssel a maga gyönyörűségével. A hegyek közt elterülő türkizszínű tavak és az ősi emlékhelyek nem csak látványukban, de energiájukban is varázslatosak. Rengeteg képet és videót készítettem. Lobsang, mikor meglátott, azonnal felismert. Egyáltalán nem lepte meg az érkezésem. Számított rám. Ez volt a legmisztikusabb az egészben, aztán sok mindent megértettem. Lobsang mondhatni a mesteremmé vált. Sokat mesélt a filozófiájukról és az életszemléletükről, a vallásukról. Rendszeresen együtt meditáltam a szerzetesekkel. Elképesztő spirituális élményekben volt részem. Olyanokban, amit Fairbanks-ben sosem éltem volna át. Többek közt megtanultam rendesen meditálni. Most már nem alszom be alatta. Hegyi szállásom ugyan mellőzött mindennemű luxust, de nem szenvedtem hiányt semmiben. A szerzetesek mélységes vendégszeretettel vettek körül, és nem csak azért, mert ritkán látnak nőt. Stephen nagyon hiányzott. A telefonbeszélgetések kárpótoltak valamennyire. Valóságos kihívás volt nélküle ez a két hét, de tudtam, hogy miért vagyok Tibetben. Lobsang is tudta. Ahogy azt is, hogy egy napon beesek a kolostorba. Ez volt az én tanulmányi körutam. Rengeteg új élménnyel és tapasztalattal tértem haza. Már nem ugyanaz a lány szállt le a repülőről, mint aki kiment a buddhák országába. Mikor megláttam Mr. Szépszeműt a repülőtéren, ahogy ott vár rám, ledobtam a bőröndöm, futásnak eredtem és a nyakába ugrottam. Kis híján fellöktem, de megtartott, miközben a dereka köré fontam a lábaimat. Úgy éreztem magam, mint egy tini, és az sem érdekelt, hogy megbámulnak. Szerelmes vagyok és Stephen nagyon-nagyon hiányzott. Két napja, hogy hazaérkeztem. Ma délutánra találkát egyeztettünk a bankfiókhoz. A hatalmas ablakok elé érve ezer kilowattos, széles vigyorral az arcomon integettem be Stephennek. Épp sorban állt és kifelé tekintgetett. Belépve a bankba köszönök a bent tartózkodóknak, csak futólag pillantok végig az egybegyűlteken, aztán egyenesen Stephenhez rongyolok. - Szia! – döngöm mindig nagy vigyorogva, és nyomok a szájára egy üdvözlő forró csókot. – Jól telt a napod? – tudakolom hatalmas, csillogó szemekkel pislogva fel rá. Hiába, szavakkal képtelenség kifejezni, mennyire odavagyok érte, azt meg főleg, hogy nélküle elvonási tüneteim voltak Tibetben. Sokszor magam mellé képzeltem Mr. Szépszeműt, hogy ott van ő is, és velem meditál, vagy túrázik a hegyekben. Olyan valóságos volt, hogy olykor még beszéltem is hozzá. Előfordult, hogy egy-egy ilyen alkalmon Lobsang rajtakapott, de csak mosolygott. Ők mellesleg sokkal vadabb dolgokat is művelnek, mint ez. Ilyen például a levitálás, vagy az, hogy a gondolataik erejével képesek saját magukat kivetíteni bárhova. Az effélék, mint az asztrálutazás és az, hogy megnövelik a testhőmérsékletüket plusz 10 fokkal, valójában gyerekjáték számukra. Elképesztő mi mindenre képesek pusztán a gondolataik koncentrációjával. Stephennek is meséltem, hogy hűűűű képzelje!!! Csak addig tervezek most a párom mellett ácsingózni, míg sorra nem kerül. Nem szeretném zavarni, sem a nyakába nyomakodni, míg a magándolgait intézi. Kisebb tömeg gyűlt össze a helyiségben. Látszik, hogy munkaidő után vagyunk. Mindenki most rohan be a bankba. Stephen előtt jópáran várnak még. Én ráérek, meg aztán tök mindegy hol vagyok, ha Stephennel tölthetem az időmet. A lényeg, hogy bűnténymentes percek legyenek.
Mikor meglátom azt az egész estét betöltő mosolyt, már fel is villanyoz és hasonlóval köszöntöm. Vissza is intek. A sorbanállás unalma el van felejtve, ha párocskám megjelenik. Eszembe jut, mikor a reptéren nekifutásból rámugrott. Mintha csak le akart volna vadászni. És le is vadászott, én pedig örültem neki. Mint most is. Kap egy viszonzást, mély, érzelmes csókot és a szemeibe mosolygok közben. - Szia! Igen, könnyű nap volt. Semmi váratlan meeting, se egyéb. És neked milyen volt? - kérdezem azokba a csillogó szemekbe vigyorogva. Hihetetlen, hogy milyen hatással vagyunk egymásra. Amíg távol volt, nehezen viseltem. Eszembe sem jutott másra fanyalodni. Nem, dehogyis. Őt senki nem pótolhatja, így érzem most. Néha gondolok arra, hogy ez is időleges és ő fog előbb meghalni, utána megint pangás lesz, de addig még van pár évtizedünk. Ha minden jól megy, akkor azt együtt töltjük el. - Van időnk, öten vannak előttem – mutatom meg a papírt Nia-nak. Nyugodtan jöhetne velem a pulthoz is, mikor sorra kerülök, de az még nem most lesz. Aki most van annál az ügyintézőnél, akihez én is fogok kerülni, az kapásból négy dolgot akar. Új számlát is nyit, a jelenlegihez társtulajdonost írat be, de természetesen nem tud minden adatot, így még telefonál is egyet. Közben elmondja, hogy lesz egy átutalás is és folyószámlahitel is érdekelné. Vérfarkasként ezt tisztán hallom innen a várakozórészről is. Mindenkinek megvannak az ügyei, de mikor pont előttem intézi és engem várat, akkor kevésbé vagyok megértő. Cirkuszt nem csinálok, még csak nem is szólok, csak sóhajtok egyet, hogy hosszú lesz még az itt töltött idő. - Mesélj valamit! Milyen a hangulat bent? És mit főzött mára Shonte? Nálam hagymaleves van és bolognai spagetti, ha megfelel vacsorára – mondom egy kacér mosollyal. Bizony, ezt főztem és nem csak ebédre vittem magammal, hanem estére is van belőle. Annyit csináltam, hogy jusson kettőnknek is. Remélem, ma már semmi nem jön közbe és Nia nálam lehet végre. Rettenetesen várok egy együtt eltöltött estét. Nem csak a szex miatt, amivel feltesszük a habot a tortára. Annak is ideje lesz, nagyon is ideje, de egyáltalán az, hogy ott legyen mellettem, a lakásomban, ahol a legnagyobb nehézség a szomszéd Mary Mama „váratlan”, valójában azonban nagyon is kiszámítható látogatása, az hiányzik nagyon. Egy nagy beszélgetés, közelség, csókolózás, esetleg egy film és a végén egy kiadós „edzés”. Tudom, hogy neki is szüksége van rá. A szelleme jóllakott a tibeti úton, de van olyan, amit a test kíván és máshogy nem lehet pótolni, akárki akármit mond. A sétálóutcába nem lehet bejönni gépjárművel, de még biciklivel sem. Kivétel az olyan tisztogatóautó, mint amilyen most megy el kint. Forognak a tárcsái, törlik a követ. Ez nem lenne meglepő, hiszen napközben is dolgoznak. Az viszont, hogy megáll a bank előtt, felkelti a figyelmemet. Kiszáll belőle négy ember Mickey Egér-álarcban. Mindegyiken hosszú bőrdzseki. Szuper. Pont ez kellett Nia-nak a hazatérése után. Nincs hova menni. Egyetlen ajtó van és éppen afelé igyekeznek. Nyilván nem én vagyok az egyetlen, akinek feltűnik, de nem nagyon lehet mit tenni. Az egyik ügyintéző odanéz és szerintem a kezével már a vészjelzést adja le a pult alatti gombon. Tudom, milyen ez. Jönnek, kiabálnak, ráfogják mindenkire a fegyvert, de csak a bank pénze kell nekik, amivel majd elmenekülnek. Ki kell várni, nem kell pánikbaesni. Volt már a városban bankrablás, de tudomásom szerint mindig elkapták a tettest, ha lehet hinni a híreknek. Nia a szakavatott ebben, de mielőtt mondhatnék bármit, már bent is vannak...
Kezdőlap
//
/
