A gyökerek támadására nevethetnékem támad, de legyűröm. Összeharapott ajkakkal vihogok. Nem szeretném, ha az eladó meghallaná, hogy röhögök, még azt hinné, rajta mulatok.
Stephennel egy rugóra jár az agyunk, mint mindig. A mandragóra, és az ajtaja előtt tartott szeánsz nem többek, mint csali, hogy könnyedén odataláljunk a vesztőhelyre.
Figyelem merre mutat. Látom a sárga kesztyűt, amit leírt. Borsos ára van és még ocsmány is. Ingyen sem venném fel. Az itteni árak alapján most már nem kétséges, hogy a felső tízezer köréből valók a hívők. A Stephen ajtaja előtt esőtáncolók esetében az ész és a pénz nem feltétlenül járnak együtt.
Figyelem az eladót, ahogy hátrafelé kitolat a szentélyszerűen berendezett dobozzal. Elképesztő micsoda gondoskodással veszi körbe azt az izét. Komolyan félhet tőle. Méghogy sikít a lelke. Még egy ilyen fülsértő hülyeség, és én sikítok. A kérdésre, hogy miben lenne hasznunkra, a gót csajra mosolygom. Kimúlt a hörcsögöm, kell egy másik házikedvenc. Megedzeném és illegális manóviadalokra vinném pórázon. Néha sajnálom, hogy nem bunkónak neveltek, mert akkor ezt most simán odadörgölném.
- Ajándékba szánjuk egy régi, kedves ismerősünknek, ráfér a jószerencse. – felelem. Jah... Vissza a feladónak. – Annak van jelentősége, ha szalagot kötöznek a nyakára?
Az eladó elborzad, és megcsóválja a fejét. A copfjai ide-oda himbálóznak az arca körül.
- Soha semmilyen körülmények közt nem szabad így bánni vele. A manó kíméletlenül bosszút áll, ha megpróbálják megfojtani.
De jó! Dominic rám uszított egy előre felbőszített gyökérdarabot a kórházban. Jah, ha már a zsoldosai és Dalton nem jártak sikerrel, akkor ez a rambó manó biztosan ellátja a bajom.
A csaj nagyon készségesen válaszol Stephen kérdésére. Nem látok bele úgy, mint a párom, de a tekintetéből szinte sugárzik, hogy további kérdésekre számít. Valószínűleg igaza van Stephennek, olyan, mintha ismerne minket, vagy legalábbis felkészítették volna az érkezésünkre, mert a rezdülései, a hanglejtése, a pillantása jóval túlmutatnak egy szimplán segítőkész eladó kedves viselkedésén.
Igaz, mi ugyan mandragóráért jöttünk, de ettől függetlenül más dolgok is érdekelhetnek minket. Most próbára tehetem, mennyire közlékeny, és mennyire vevőorientált az üzletpolitikája.
- Ezek szerint otthonosan mozog a szertartásokban. – jegyzem meg még mindig mosolyogva, és legalább már én is magamra vonom a figyelmét, nem csak Stephenen legelteti azokat a fekete kontúros, zöld macskaszemeit.
- Igen, ismerek jó néhány mágikus rituálét.
- Esetleg varázsigéket és átkokat is?
- Igen. Miért?
- Megtudná mondani ez a részlet miből van, és ki lehet ez a Haragvó Istennő?
A táskámba nyúlok, hogy előhalásszam a papírdarabot, amire leírtam a Stephen lakásában hagyott verstöredéket. A neten nem bukkantam a nyomára.
A papírt átnyújtom a fekete hajú csajnak a pult fölött. Zöld szemei pillanatok alatt futnak át rajta.
- Ez az Átkok Nagykönyvéből van. Lilithez szoktak vele fohászkodni, mielőtt a boszorkányok felajánlanak neki egy férfit.
- Lilith? Úgymint Ádám első felesége? – kérdezem meglepetten.
Az eladó bólint, majd fojtatja a beszámolót.
- Sok neve van. Ő a sötétség úrnője, az éji boszorkány. A legenda szerint hosszú, fekete hajú, érzéki démon, aki egyetlen pillantásával igézi meg a férfiakat. Senki sem fogható hozzá, és szépségének még a nők sem képesek ellenállni.
Én a Lilith mítoszt egészen máshogy ismerem, abban sem éppen szent, de legalább negyed ekkora ribanc. Ettől függetlenül érdeklődve hallgatom ezt a modernkori átköltött mesét.
- Mélységes gyűlöletet táplál Isten iránt, amiért egyenrangúnak tekintette a férjével. Lilith különleges nő, felsőbbrendű a férfiaknál. Ők csak szolgák és a gyönyör eszközei számára.
Öregem! Egy istenkomplexusos, férfigyűlölő domina a láthatáron. Fejben homlokon csapom magam. Ezt a titokzatos szektát valaki vezeti is. El tudom képzelni, hogy egy önjelölt papnő magára öltötte ennek az őskurvának a szerepét, a sok házimamusz pasi, Dominiccal az élmezőnyben meg nyalja a talpát. A magasztalásért cserébe végül megdughatják az udvarhölgyeivel együtt.
Nem mondom, hogy ingyen-szexről van szó, mert a kellékek iszonyú drágák. A pofátlan árcédulák itt lógnak a hátam mögött.
- És mi az, hogy felajánlanak neki egy férfit? – értetlenkedek. – Ez miben nyilvánul meg?
- A többiek kiválasztanak egy újabb szolgát, akivel hajlandók osztozni az istennő kegyein egyetlen éjszakára. Gyümölcsöket hagynak az otthona előtt, és megjelölik az ajtaját, még a legközelebbi holdtölte előtt, amikoris megnyílnak a világok közti átjárók. Lilith ilyenkor szabadon átléphet rajtuk, hogy eljöjjön közénk élvezni a halandó világ gyönyöreit. Ha pedig nem leli örömét az új szolgában, felakasztatja. – fejezi be mosolyogva a gót csaj a sztorit.
Egy istennő, aki a varázsereje fitogtatása helyett inkább akaszt? Aha. Minden világos, és sajnos(?) egybecseng a történtekkel. Szerintem tök látványosan elkerekedik az arcom, a szemeim meg kigúvadnak a hallottakra. Ez a mai modern, rohanó, mindenki-mindenkivel, élvhajhász életérzés seggbe rúgja az ősi legendákat és hagyományokat. Ehh… ennek a Lilithnek feneketlen szexuális étvágya van.
Feltűnt, hogy a gótunk jobbára jelen időt használ, és úgy beszél az egészről, mintha a legtermészetesebb dolog lenne fellógatni azt a pasit, aki besül az ágyban. Mondjuk, attól nem félek, hogy Stephen ne elégítené ki ezt a mágikus méhkirálynőt, de ha egy mód van rá, a párom inkább ne kekszeléssel váltsa meg az életét. Képtelen lennék elviselni, ha egy másik nő karjai közt látnám.
Szóval nem az ügyvédúr a szektavezér, hanem ez a Lilith, és Stephen lenne az új szerető, akinek az akasztott teste alatt visítozó manókat akarnak termeszteni. Lehet, hogy visszasírom a Lawrence családot?
Szépen rendezem az arcvonásaimat, és igyekszem megőrizni a lelki békém. Az infó eléggé megrázó, amellett, hogy túlságosan direkt. Meg kell emésztenem. Az üvegen szereplő címet megjegyeztem, és ahogy összeállt a kép, az orgiát a következő teliholdkor tartják. Megvan hova megyünk és mikor. Én csak ennyit akartam tudni.
- Becsomagolhatom önöknek a mandragórát?
A rocker bige hol rám, hol Stephenre tekintget kérdőn, de inkább Stephenen időzik a pillantása. Mintha méricskélné, belőle vajon mit váltanak ki a sztori pikáns részletei.

/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VIII.: Witch's Brew /

A párom erőt tud venni magán és nem röhögi telibe a boltot. Pedig megérdemelnék. Érzem benne, hogy amit a gót csaj előad, az neki is sok. Kvantumfizika, megérzések, ráhangolódás, ezekről már beszélt, sőt még angyalokról is, energialényekről, de ez a bábszínház itt túlmegy minden határon. Én ebből is tanulni akarok, mint Lawrence-ék esetéből. Nem árt, ha néha hozzá tudok szólni hasonló témákhoz is. Az elmúlt nap továbbképzés volt a számomra és itt folytatódik.
Nia remekül improvizál az ajándékötlettel. A szalaggal kapcsolatos válaszra beugrik, hogy rendesen felbőszítették azt a manót, hogy nekünkugorjon. Lehet, hogy már sikított is a lelke. Ez az eladó itt be is bizonyítaná, mindenféle rejtélyes mondással, azt hiszem. Ha tudná, hogy egyszerűen kidobtam a szemétbe a kényes kis csodalényt... Lassan kiderül az is, mit jelent a versike. Lilith. Hallottam már arról, hogy állítólag Ádámnak volt egy felesége Éva előtt és nem akart alul lenni, ezért fellázadt. A feminista mozgalmak néha szeretik emlegetni. Itt viszont durvább sztorit hallhatunk. Nekem is az ugrik be, hogy papnők lehetnek az élen. Dominic-et meg a táncoló mágusokat pedig az ujjuk köré csavarják. Nem értem, miért kell a dugáshoz ilyen körítés a természetfelettivel, de ez nem is fontos. Egy hely kell nekünk és egy pár név.
Mikor az áldozatról van szó, megint érzem Nia-ban az aggodalmat és pár hasonló, fura érzést. Még az arcára is kiül, hogy ennyire nyíltan vall színt a nő. Most ismerte el, hogy ha nincs meg az orgazmus, akkor felakasztanak valakit? Szemétkedjünk akkor egy kicsit, rákérdezek.
- Ez egy kicsit ijesztő. Mondja, ugye valójában nem történnek ilyen rituális gyilkosságok? - kérdezem aggódóan.
A gót nagyot nevet és legyint.
- Dehogyis! Nem, nem igazából akasztják fel az embert. Lilith szellemi létező, egy megfoghatatlan spirituális entitás, aki testet is ölthet, ha akar. Az akasztást is szellemileg kell értelmezni. Gyakorlatilag magához köti az áldozatot, ahogy a kötél kötné a fához és nem lesz képes elszakadni az alárendelt szereptől. S...Uram, manapság már nem ölnek embereket!
S...? Azt hiszem, majdnem kimondta a nevemet. Csúnya szöveghiba lett volna egy újabb amatőr színésznőtől, akit sejtek benne. Megmagyarázta egy újabb ezoterikus marhasággal, de érzem, hogy ezt már ő se gondolta komolyan. A szó szoros értelmében akasztások történnek és pontosan tudja, hol, mikor és kik csinálják ezt. Azért lehet ilyen magabiztos. Annyira ajánlgatja ezt a gyökeret is. Szerintem hisz benne, hogy nem fogunk vele úgy bánni, ahogy kell és majd szépen belesikít a lelkivilágunkba. Még egy dolgot megpróbálok.
- Az igazat megvallva, nem tudom, hogy jó ötlet-e. Tudja, a hölgy, akinek szánjuk, érdeklődik az ilyesmi iránt és ha ez ilyen népszerű, lehet, hogy mástól már kap mandragórát. Nem vettek mostanában itt ilyen gyökeret?
A gót igazán bűbájosan mosolyog. Sose adja fel? Mintha Lilithnek érezné magát. Fekete hajú, érzéki, legalábbis annak akar tűnni. Szerintem a példaképéről beszélt eddig.
- Mostanában ritkán. Csak az egyik barátnőm vett egyet és azt mondta, ajándékba szánja. Sajnos nem tudom, kinek. Szeretnének mást helyette?
Megint hazudik, pontosabban elhallgat valamit. A fejemben összeáll a kép. Cynthia Witch ennek a barátnője és Nia kapta az „ajándékot”. Hogy jó véget érjen a látogatásunk, én azért vennék valamit. Körbenézek és a sok lom között egy dolgot találok, aminek lenne értelme. Ezek a gyertyák kellemes illatúak, az illatanyagok pedig tényleg tudnak hatni az ember lelkiállapotára. Ebbe nem kell semmit belemagyarázni és szerintem Nia-nak se lenne kifogása egy ilyen ellen.
- A gyertyák közül melyik a nyugtató hatású?
Az eladó csalódott, érzem benne, de az arcán nem látni. A sárga gyertyákra mutat.
- A citromos. Hangulatjavító és nyugtató hatású. Egyben a bölcsesség és a vállalkozó kedv szimbóluma is. 3 darab 12 dollár.
Nem hagyta ki, hogy valami sületlenséget hozzátegyen. Megnézem, lehet-e kártyával fizetni. A bankszámlám még mindig le van tiltva, a pénzintézet meg ül a panaszomon, úgyhogy nem azért kell. A tranzakciókra Nia hacker barátja ránézhetne esetleg. Tudom, banktitok, meg minden, de ez az ügy már úgyis sok sebből vérzik.
- Akkor ezt kérjük. Jó lesz, ugye? - kérdezem Nia-t kis fejdöntéssel és nagy mosollyal. Kizárt, hogy meghazudtolna, bár talán nem érti, mit akarok ezekkel. - Becsomagolná?
Az eladó bólint és elő is készít egy csomagot. Sárga papírba csomagolja és rögzíti. Én közben a zsebembe nyúlok és előveszek annyit, amennyit mondott. Nem olcsó, de ezek a gyertyák arra fognak minket emlékeztetni, hogy hiába próbálkozott Dominic a sötét oldallal, az életörömünket nem tudta elvenni. Egy kis pozitívum a sötétség boltjából. Csak azért is. Ezután megköszönöm és ha Nia-nak sincs már maradása, akkor kisétálok. Az eladóból most már igazi vonzalmat érzek az irányomban, csalódást, zaklatottságot. Szóval tudta, kik vagyunk, érdekelte, mit akarunk, nyomokat adott a kezünkbe, de emellett sikerült megfognom a vágyait is. Lilith a pult mögött. Ő nem hatott rám. Ilyen bolond bigékkel sose kezdtem, Nia-hoz pedig egyáltalán nem érne fel. Kint az üzlettől egy kicsit messzebb megyek, két bolttal arrébb és kifújom magam. Aztán a páromra nézek és nagyot vigyorgok. Ha egy kiadósat akar röhögni, itt már lehet. Lorenzo meg nem fogja érteni, mit szívtunk odabent.

Megfegyelmezem az arcom, és nem vigyorgom el magam, mikor Stephen nekiáll szívózni a csajjal az akasztás kapcsán. Nem tudja, de amikor szemétkedik, annyira fel tud izgatni. Csak szerényen, ártatlanul mosolygom mellette.
Ahogy az eladó beszél, a szájából az a véletlenül kicsúszó „S” belemászik az én fülembe is. Semmi jelét nem mutatja annak, hogy bármitől tartana, ha lebukik. A börtöntől biztosan nem. Ennyire bízik Lilith oltalmazó törődésében és hatalmában? Kíváncsi vagyok ki ez a titokzatos szépség, akit annyira istenítenek.
Gondolhattam volna, hogy a szőkével meg puszi barátnők. Micsoda színjáték! Együtt babáznak a mandragórákkal két forgatás között.
Ha Stephen ennyire bejön a gótnak, azon sem lepődnék meg, ha közte és Dalton közt volt már párszor entyempentyem. De az is lehet, hogy Stephen emlékezteti Daltonra, és ezért a vonzalom. Fene tudja. Vajon, ha rákérdeznék, ennek kapcsán is olyan készségesen válaszolna?
Meglep, hogy Stephen gyertyát vesz. Pár ötletem azért lenne, mi a terve velük. Vagy Dominicot akarja vele idegesíteni (mert az tuti, hogy a csaj azonnal leadja a forródrótot neki, amint távozunk), vagy romantikussá szeretné tenni az éjszakáinkat. Majd megkérdezem tőle.
- Persze, tökéletes. – mosolygok édesen rá.
Miután az eladó gondosan becsomagolta a vaskos, citromillatú gyertyákat, és Stephen fizetett, angyali bájjal a gót ovális arcába nézek.
- Köszönjük, viszlát! – búcsúzom el tőle. Pimasz tekintetem meghazudtolja a mosolyom kedvességét, s villanásnyi időre a szemei mélyére döföm. Ez amolyan női dolog. Diszkréten jelzem, hogy ezt a férfit én lovagolom, és ha valaki fel akarja lógatni, vagy egyáltalán hozzá akar egyetlen ujjal is érni, annak én nullázom le a libidóját. Majd elfordulok tőle és távozom az üzletből.
Kilépve Lorenzo kérdő tekintete vetül rám. Egy biccentéssel jelzem, hogy itt végeztünk. Stephennel aztán távolabb megyünk a „rémségek kicsiny boltjától”. Lorenzo szorosan a nyomunkban sétál, míg mi egymás mellett haladunk. Két üzlettel arrébb megállunk, ahol a szám elé kapom a kezem és szembe fordulok a párommal, hogy felnézzek rá.
- Stephen!... – vihogok halkan az ujjaim takarásában. Sutyorgásom nevetgéléssé erősödik, s közben leeresztem a kezem. – Van fogalmad róla mit tettél? Rászabadítottál egy antiszociális gyökeret a szemétszállítókra. Szégyelld magad! Ilyen szörnyűségnek kitenni azokat a fiúkat! - dorgálom meg játékosan. Naná, hogy nem gondolom komolyan ezt az egész mágiázós cirkuszt a mandragóramanóval. Kész röhej! Aztán még érhetnek meglepetések. Pláne, ha meglátom a hírekben a mandragóránkat, amint visítozva rohangál az utcákon és sakkban tartja az egész várost.
Lorenzoról üvölt az értetlenség. Kíváncsian méreget minket, vajon mi történt odabent a boltban, csak nem beszívtunk?
Jó lenne Stephennel kettesben lenni, mert a testőröm előtt nem igazán szeretnék a szektás ügy részleteiről beszélni. 101%, hogy lead minden infót apámnak, én pedig mindenképp ott akarok lenni a Lilith-imádók következő teliholdkor tartandó szeánszán.
- Mire kellenek a gyertyák? – tudakolom kíváncsian, és beharapom az alsó ajkam, úgy mosolygok fel Stephenre.

/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VIII.: Witch's Brew /

Érdekes, azt érzem Nia-ban, hogy élvezi, amikor szívom a gót csaj vérét. Nem is csak élvezi, hanem rendesen izgalomba jön. Felizgatom azzal, hogy pszichikai erőt és körmönfontságot mutatok. Szó mi szó, az intelligenciámat már a parkolóban is elismerte, amikor még nem voltunk jóban.
Ez az eladó nagyon furán viselkedik. Majdnem olyan magabiztos, mint én. Nekem van vérfarkas alakom, különleges képességem, de neki mije van? Sikító manója meg pentagramok és hasonlók. Azért van különbség... A hittel persze nem lehet vitatkozni, ezt már láttam sokszor. Nekem csak jó, ha ilyen biztosak magukban azok, akik mögött nem áll igazi hatalom. Ha a csoport többi tagja is olyan befolyásos, mint Dominic, akkor... Vagy lehet, hogy már bevonta őket és onnan származik a díler meg aki megbabrálta a számlámat? Érdekes gondolat. Nia-t is meglepi ez a gátlástalanság, de a gyertyás akcióm is. Belemegy a játékba és rámhagyja, így meg is történik a tranzakció. Az elköszönésnél a nézése kegyetlen. Az érzései pedig feldúltságról tanúskodnak. Nagyon felbosszantott a copfos eladó pofátlansága.
Odakint Lorenzot lerendezi. Az olasz furán néz a csomagra, amit pont ebből a boltból hoztam ki. Na, az lesz a legszebb, ha lejelenti Jensennek, hogy a lánya pasija okkult praktikákkal foglalkozik. Ezt mindjárt tisztázni fogom.
Imádom, mikor Nia így kacag és viccelődik. Én is eljátszom a döbbenetet:
- Tényleg, ez eszembe se jutott. Látod, milyen veszélyes szakma a kukásoké!
Én is nevetek egyet Nia-val. Elmebetegség, annak újabb megnyilvánulása. Nevezhetjük megtévesztettségnek is, ha finomkodni akarunk. Én se avatnám be a testőrt mindenbe. Ki kéne nézni egy másik üzletet vagy egy kávézót, ahol beszélhetünk. Körültekintek és meglátok egy pékséget. Ez jó lesz. A gyertyákra hangosan válaszolok, hogy Lorenzo sejthesse, nem woodoobabát és hasonlókat vásároltam.
- Jó az illatuk. Ennyi. Majd meggyújtjuk, mikor már újra együtt lehetünk nálam, jó? Van kedved most bekapni egy kis finomságot? - kérdezem Nia-t és a fejemmel intek is a pékárubolt felé. Nagyon aranyosan néz, sejti, hogy neki akarok kedveskedni. A többit majd elmondom részletesebben, ha az őrkutya nem csahol majd a nyakunkra. Amiben biztos vagyok, az az, hogy a telihold estéjét nem a szektánál akarom tartani. Előtte kell lecsapnunk. Már nem vagyok fiatal farkas, aki nem tud emberi formájában maradni ilyenkor, de akkor fogom jól érezni magam, ha vérfarkassá alakulok és vadászok. Ott is megtehetném, de óvatosabban és finomabban akarom ezt intézni. Finomabban...kegyetlenebb módon. Ezeknek a halál túl szolid megoldás, de még a kínzás is. Az életüket tenném inkább tönkre, maradandó testi és lelki sérüléseket okoznék, aztán mehetnek a börtönbe. Dominic mindenképp, de a szőke is, meg akik még beleártották magukat az életembe. A névtelen tagokat simán le lehet mészárolni, azok nem nagyon érdekelnek. Akik viszont direkt velem szálltak szembe, azoknak jár a méltó büntetés. Teliholdkor viszont gyengébb lennék emberi formámban. Ha Nia benne van, akkor átmehetünk a túloldalra a pékségbe.

Stephennek fogalma sincs róla mennyire várom, hogy újra együtt lehessünk, mint egy normális pár. Erre azóta nem nyílt lehetőségünk, amióta bezártak a raktárépületbe. És ez még csak a második napja, hogy Lorenzo rám van állítva, de már nyomasztó, hogy van egy húsvér árnyékom a nap 25 órájában. Ráadásul ez az árnyék totál lojális apámhoz. Mindenről beszámol neki, tegyek bármit. Megígértem, hogy rendi leszek vele, de valahogy ki kell játszanom, ha szét akarok nézni az orosz fickó birtokán.
- Már alig várom. – duruzsolom mosolyogva, miközben Stephen kék szemeibe nézek. – Igen, van. A mandragóra meghozta az étvágyam.
Átkarolom Mr. Szépszemű derekát, hogy hozzá bújva sétáljak át az utca túloldalára, ahol ott a kávébár és pékség. A bejárat fölött hatalmas betűkkel díszeleg a neve: Coffe Lodge.
Lorenzo a tekintetével követi merre megyünk, majd utánunk indul. Ő is betér az édes illatokkal átjárt étterembe, és helyet foglal egy ablak melletti asztalnál, ahonnan jól belátni az egész helyet, de még az utcát is. Kézbe veszi az barna borítású étlapot, hogy elmerüljön a sütemények és a forró italok bőséges választékában. Közben sem mulasztja el a lehetőséget, hogy olykor lopva rám pillantson mögüle. Nem akar a sarkamban lenni, de az a dolga, hogy szemmel tartson.
Stephennel egy távolabbi asztalhoz telepedünk le.
- A vendégem vagy. – mondom mosolyogva. Most szeretném én meghívni, és viszonozni azt a sok nutellás palacsintát, amit a hotelban potyázhattam.
A kedves pincérnő nem várat meg minket, hamar ott terem mellettünk, és afelől érdeklődik mit kérnénk. Én két mogyorókrémes tekercset kérek forrócsokoládéval. Lorenzo asztalához pedig küldetek egy baconos rudat egy pohár eszpresszóval. Tudom, hogy a lekváros, túrós dolgokat szisztematikusan kerüli, inkább a sós dolgokat kedveli.
Amint a pincérnő ellibben az asztalunktól, zöld tatyóm zsebéből előkerül a mobilom. Tudok nélküle élni, de majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, vajon mikor lesz legközelebb telihold. Néhány fürge érintés a kijelzőn, és már meg is nyílt rajta az e havi holdnaptár. Felnézek Stephenre a ketyeréről.
- 3 nap múlva holdtölte. – magyarázom, s ezzel süllyesztem is vissza a helyére a telefont. Vagyis csak süllyeszteném, mert csipog egyet, és megjelenik rajta a sárga boríték. SMS-em érkezett. A feladó Árnyékkapitány. Vetek az üzenetre egy gyors pillantást. Tudom, hogy fontos, és igazából Stephent érinti. Még a kórházból felhívtam a srácot, hogy ha az ideje engedi, nézzen rá Stephen bankjának a számítógépes rendszerére, és ha lehet, próbáljon meg kezdeni valamit a zárolt folyószámlákkal. Tudom, nagyon extrém kérés, Árnyékkapitány jót is nevetett. De mint kiderült, csak az mulattatta, neki egy ilyen manőver gyerekjáték, bemelegítés egy komolyabb akció előtt.
Az üzenetben ennyi áll:
„Panaszkezelés felgyorsítva. Holnaptól hozzáférhetők a folyószámlák. A Kapitány”
Tudom mit művelt. Eszelős egy alak. Tömören összefoglalta a tervét. Sorra zárolta a többi ügyfél számláját is, mintha vírusszerűen terjedő rendszerhiba lépett volna fel a nagy gépezetben. Gondolom, hogy éghettek egész nap a bank telefonvonalai. Az eredmény nem maradt el. A sok panaszkodó ügyfél kollektíven rákényszerítette a pénzintézetet az azonnali problémamegoldásra. Jó kis zűrzavart és pánikot idézhetett elő.
- Ez igazából neked jött. – mosolygom Stephenre, s felé fordítom a mobilom, hogy ő is elolvashassa az SMS-t, majd a készüléket visszasüllyesztem a táskámba.
Felkönyöklök az asztalra, és a hangomat lehalkítom.
- Még a szeánsz előtt szeretnék szétnézni a csővezeték környékén lévő birtokon. - térek vissza az ügyhöz. - Ha ott valóban akasztások történnek, jobb lesz mielőbb bizonyítékot szerezni, hogy szólhassak a hadnagynak.

/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VIII.: Witch's Brew /

Én is nagyon várom, hogy végre kettesben lehessünk. Lorenzo még azt is gondolhatná, hogy ő fogja tartani a gyertyát, azért vettem. Nagyon rossz még egy ilyen biztonsági ember megfigyelése mellett is élni. Dominic tudhatja, hogy felkészültünk, de saját magunkat is korlátozzuk.
- Ránkférne. Eltüntettek téged 3 napra, most meg védőőrizet alatt vagy. Így is jó téged látni, mindig jó és örülök a biztonságodnak, de kellemetlen is a helyzet. Akkor evezzünk át a szellem mezejéről a kulináris élvezetekhez! - mondom Nia-nak egy kissé tudományos megfogalmazással, miközben sandán mosolygok rá. Átmegyünk a Coffe Lodge-ba. Még nem voltam itt. Igényesnek tűnik, szerintem nem lesz rá panaszunk. Benyitunk és a sok friss sütemény, az épp lefőzött kávék illata csapja meg az orromat. Sok minden van itt, finomságok és persze emberillatok. Ismerős szagokat nem érzek. Végre nyugtunk lehet. A helyiség elég hosszú ahhoz, hogy se Lorenzo, se más avatatlan fül ne hallja, miről diskurálunk. A biztonsági ember elfoglal egy olyan helyet, ahonnan mindent lát. Nem tudom, milyen képzettséggel rendelkezik, de ezt gyorsan megtalálta. Jensenről azt gondolom, hogy nem puszira alkalmaz embereket, főleg nem a lánya mellé. Carbaldi tudhat valamit, ha ő lett a kiválasztott. Mi egy távoli asztalt választunk, majdnem a terem végében. Én akartam Nia-t meghívni, de most kivételesen elfogadom a felajánlását.
- Ohh, merci, ma chérie! - mondom neki mosolyogva. Néha belefér ilyen is, de azért én akarok lennei a bőkezűbb a kapcsolatunkban. Megtehetem. A kiszolgálás gyors és hibátlan. Egy almás és egy mandulás táskát kérek. Szívesen meginnék melléjük egy pohár jóféle bort, de kocsival vagyok, ezért inkább egy friss limonádét kérek. Buszozhatnék is, de nem akarok. A kocsival a magam ura vagyok és ez fontosabb most, mint egy jó bor. Majd otthon bepótolom egy pohárral este. Nia már rendeli is a szokásos édességadagját, de Lorenzo-ra is gondol. Én is kávét javasoltam volna. Szegénynek már biztos volt ideje megismerni az összezártság alatt. Megvárom, amíg Nia pötyög a telefonján és érdekel, hogy mit olvas ki belőle. Ő olyan jól tud rajta keresni. Telefonon én nem szeretek netezni, inkább a laptopon, de azt se nagyon. Nagyon gyors, praktikus és minden rajta van, szoktam is használni, de ha lehet, inkább könyvekből, újságokból vagy élő szóban informálódom. A kortársaimnál ez nem újdonság. Mi nehezebben szokjuk meg ezeket az újításokat.
A holdtölte emlegetésétől nem vagyok túl boldog. Van 3 napunk, ez viszont jó. Még ma elmennék körülnézni, de Nia-t leköti Lorenzo. Vásárolni még elengedték, de nyomozni biztos nem fogják. Nem is kéne. Egyedül mennék inkább. Még a gondolataimba merülök, mikor megint kapás van a telefonján. Mikor mosolyogva tartja felém a telefont, hogy lássam az üzenetet és elolvasom a hírt, máris felderülök.
- Fantasztikus vagy, köszi szépen!
Mikor könyökölve suttog, meghallgatom és én is elmondom, mit gondolok. Nem fog örülni.
- Apropó bankszámlák, meg lehetne nézetni, kik fizettek itt kártyával és hogy mit vettek. Hátha találnánk még valami érdekeset. Egyébként ma petite détective, nyugodtabb lennék, ha ebbe nem keverednél bele, csak a távolból figyelnéd. Tudom, hogy képes vagy elszökni és meg tudnánk oldani minden komolyabb baj nélkül, ahogy eddig is összedolgoztunk. De kiakasztanánk a hadnagyot és apádat is, ha eltűnnénk. Tuti, hogy egyikük se adná áldását egy ilyen akcióra. Szóval inkább saját kézbe venném az ügyet. A hadnagynak leadhatod a drótot a fényképekkel, a mandragórával és hogy a boltban mit hallottunk. Ez még mindig kevés egy nyomozás indításához, legalábbis így érzem, de javíts ki, ha tévedek. Én közben elmennék beszélni a termelővel és megnézni, mi van a csővezetéknél. A látogatottabb részeinél már biztos voltál te is, de ez valahol messze van. Ott akármik is folyhatnak, gyilkosságok, orgiák, stb. Nem várnám meg, amíg újra összegyűlnek, inkább még ma kezdenék bizonyítékot szerezni. A hadnagy ettől se lesz boldog, de csak engem csesztethet, neked nem vághatja oda, hogy az életeddel játszottál.
A pincérnő visszajön és hozza is, amit kértünk. Még meleg a sütemény, a limonádé pedig jó hideg. Nia forrócsokijának kellemes illata van. Harapok egyet a mandulásból és nagyon finomnak találom. Hamar el is fogy, amíg Nia válaszol. Tudom, hogy ha a fejébe vesz valamit, senki nem tudja lebeszélni. Se a felettese, se az apja, se én. Aggódik is értem és nem szívesen engedne egyedül az oroszlán barlangjába, de ha ő is jönne, abból túl nagy konfliktus származna. Lorenzo-t ki tudnánk cselezni, de lejelentené és az egyikünknek sem lenne jó. Nem szeretném magamra haragítani Jensent. Én nem tartok tőle, de belerondíthat a kapcsolatunkba és ugye Nia-nak kell hallgatnia a papolást, mert még otthon lakik. Hmm, igazából Lorenzo-n bukik az egész. Ha rá tudnánk venni, hogy hallgasson, nem lenne gond. Elrendeznénk úgy, hogy utólag ne derüljön ki. Szép szóval nem lehet hatni rá, az a benyomásom. Meg kéne zsarolni valamivel. Megvárom, Nia mit mond és utána talán előállok ezzel az ötlettel. Ha nem előz meg a csalafinta észjárásával. Imádom a kis okos fejét.

Nagyon szívesen megteszek bármit Stephennek. Örülök, ha segíthettem. Ez a folyószámlás dolog csupán egy apróság volt. Az ezoterikus bolt vevőkörének viszont utánanézetek még.
Megrázom a fejem, barna fürtjeim ide-oda táncolnak a vállamon.
- Arról szó sem lehet, hogy egyedül menj a birtokra. Hahó! Valakit fel akarnak lógatni! – emlékeztetem Stephent erre az apróságra. – Ha most odamész bájcsevegni a termesztővel, te azt a helyet nem hagyod el. Várnak rád, és felkészültek a fogadásodra. Dominic még azt is elrendezte, hogy könnyen odataláljunk. Ne kérd tőlem, hogy ölbe tett kézzel ücsörögjek, míg te egyedül viszed vásárra a bőröd. Tudom, hogy nem könnyű veled elbánni, de ők sokkal többen vannak, neked is jól jöhet az erősítés.
Nem tartom szerencsésnek Stephen látogatását a birtokon. Örülnék, ha ezt meg ő verné ki a fejéből.
Értem én, hogy ő meg az én testi épségemért aggódik, és csak emiatt ellenzi, hogy nyomozgassak odakint, de egy ilyen bulit nem fogok kihagyni. Ő bezzeg nekiugrana egyedül. Hát nem. Hazudhatnék, és előadhatnám, hogy szófogadó jó kislány leszek, de Stephent nem vezetem ilyen mocskos trükkel tévútra. Szeretem annyira, és vállalom, hogy megharagudjon rám az őszinte válasz végett.
- Én is épp annyira el akarom kapni Dominicot, amennyire te, és a saját szememmel akarom látni mi folyik ott. Erről most nem tudsz lebeszélni. – jelentem ki határozottan. Elsötétedő pillantásomon láthatja, hogy nem viccelek.
Az ügyvéd nagyon a bögyömben van. Gyűlölöm ezt az ocsmány embert. Nem is ember. Féreg. Elraboltatott, napokig fogva tartott, hogy aztán megizéltessen valami jöttmenttel, és apámat zsarolgassa Stephen nevében. Az a minimum, ha saját kezűleg tépem le a heréit és tömöm a szájába. Megérdemli.
- Az apám és a hadnagy nem akad ki, ha nem tudják meg merre járok. Éjszaka megléphetek úgy, hogy ne vegyenek észre, és még Lorenzo sem lesz a nyomomban. Arról nem beszélve, hogy sötétben könnyebb észrevétlenül bejutni és szétnézni a birtokon.
Nem vagyok hülye. Biztosan vannak kamerák, őrök, sőt, még kutyák is. De ezeket is ki lehet játszani, ha az ember elég okos, felkészült és fürge. Nem vagyok sem béna, sem beszari. Amatőr főleg nem. Dühös és bosszúszomjas, az igen. Gyűlölöm, ha fenyegetnek, ha vadásznak rám. Ennél csak azt utálom jobban, ha a szeretteimmel csinálják ugyanezt.
- Számítanak ránk, de azt ők sem tudják pontosan mikor megyünk. – többes számot használok, mert nem tágítok az elhatározásom mellől. Semmi pénzért nem engedem el Stephent egyedül. Vagy együtt megyünk, vagy sehogy.
Mikor a pincérnő hozza a süteményeket és az italokat, rámosolygok és megköszönöm. Miután távozik, ismét Stephenhez fordulok.
- Megkóstolod? – tudakolom a mogyorókrémmel töltött finomság fölül. Az egyiket szívesen oda is adom Stephennek, ha szeretné.
A forró csokimat magamnak keverem össze a szervírozott alapanyagokból. A pálcikára tűzött belga csokoládékockát addig mártogatom a fehér csészében gőzölgő forró tejbe, míg teljesen el nem olvad benne. Közben is jár az agyam.
- Éppenséggel az sem lenne rossz, ha valahogy Lorenzot is be tudnánk szervezni. – pillantok Stephenre az itókámról, ehhez vajon mit szól.
Attól még nem vinne ki az orosz termesztőhöz, mert szépen megkérem, viszont van a tarsolyomban egy-két trükk, amivel rávehetem.

/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VIII.: Witch's Brew /

Kicsit csücsörítve bólogatok arra, hogy igen, tudom, hogy fel akarnak akasztani és még ki tudja, miken kellene előtte keresztülmennem a terveik szerint. Túl bátornak mutatkozok és Nia rá fog jönni, hogy ennek van valami oka. Valami titok, amiről nem beszélek. Sóhajtok egyet.
- Tudom, tudom. De ez nagyon nehéz helyzet. Mindkettőnknek az. Odamenni se jó ötlet, de várni a sült galambot még rosszabb. Együtt persze könnyebb lenne, de... Jó, nem bizonygatom tovább. Tudom, milyen makacs vagy és nem jártatom fölöslegesen a számat. Szóval halljuk, mit találtál ki?
Még ezt megpróbálom. Ha van jobb ötlete, ami elfogadható, akkor jöhet. Ha nincs, akkor nekem lesz igazam. Nagyon félt engem és véresen komolyan gondol mindent. Az biztos, hogy ha ő találja meg Dominic-et előbb, akkor nem lesz vele kegyes. Ezért pedig senki nem hibáztathatja majd. A törvény persze mást most, de vannak módszerek, hogy ne derüljön ki és Nia nyakába ne húzzanak önbíráskodási pert. Az elrablójával kellett társalognia egy cellából, szóval ha ki is nyírja, nem fogom bánni. A lényeg, hogy mi ketten jól jöjjünk ki a dologból. Ekkora gyűlöletet még nem éreztem a páromban. Mikor a volt pasijáról beszélt, az ennek még a nyomába sem ért. Egy tervet pedig máris felvázol. A papa és Huston tudta nélkül intézkedünk. Éjjel ki tudja őket játszani és reggelre megint az ágyban lesz. Ezzel nem tudok vitatkozni. Ő ismeri a házukat, a biztonsági rendszert és nem kezdene bele, ha nem látna rá esélyt. Az éjszaka nekem csak kedvez, mert jobban látok bármilyen embernél. Jó, legyen. Vigyázni fogok rá, mint a szemem fényére. Lawrence-éknél is ezt tettem, most pedig már egész más indíttatásból cselekszem ugyanúgy. Gondolkodom és megvakarom az államat egy kicsit. A homlokom ráncolódik és javaslatot teszek:
- Szerintem menjünk holnapután éjjel. Ma voltunk a boltban, ez a gót biztos odaszól és holnapig várnak minket. Ha se ma éjjel, se holnap napközben nem megyünk, akkor talán összezavarodnak. Ezért lesz jó a holnap éjjel szerintem. Addig pedig nyomozhatunk a városban, a korábbi vásárlók, az esetleges tagok után. A címről és a termesztőről is jó lenne megtudni pár dolgot.
A mogyorókrémes sütiből harapok egyet és Nia felé nyújtom azt is, ami nálam maradt. A mandulásat már befaltam, de az almásból nyugodtan ehet. A limonádéból is kortyolok egyet, bár nem szeretem ilyen gyorsan váltogatni a meleg ételt a hűs üdítővel. Nia gyakorlottan készíti a forró csokiját és még nézni is jó. Kimondja a gondolatomat, én pedig rátenyerelek a témára.
- Én is gondoltam rá, hogy valamivel meg kéne győzni. Ő harcművész vagy személyi testőr? Ha bevonjuk, tudnom kell, mit várhatunk tőle. A tárgyalást rádhagyom, te ismered. Ja, és egy apróság. Nem akartam előtte mondani, de a gyertyákat azért vettem meg, mert akarok egy emléket. Dominic mindent megtett ellenünk. Ha ennek a rémálomnak vége lesz, a gyertyák fogják mutatni, hogy semmit nem ért az áskálódása.

Megkönnyebbülök, hogy Stephen nem akad ki amiért vele akarok menni. Azon azért elvigyorodom, hogy az akasztás előtti „megmérettetést” talán még élvezné is. Nem tudom mit tennének vele azok a nők, és Lilith, ha bedobnák a közösbe, de nagyon remélem, hogy én egyedül is képes vagyok tökéletesen kielégíteni a vágyait.
Arra, hogy mikor menjünk, bólintok, miközben eszegetem a mogyorókrémes süteményt.
- Kitaláltad a gondolatomat. – mondom mosolyogva, miután lenyelem a falatot. A nyelvem hegyével lenyalintom a szám sarkáról a csokis tölteléket. – Ha nem rongyolunk be azonnal, még azt is hihetik, a szertartás éjszakáján kívánunk rajtuk ütni. Így talán még meg is lepjük őket.
Nem lesz sétagalopp, sem veszélytelen a művelet, épp ezért nagyon jól jön ez a néhány nap, hogy felkészülhessünk. Gondolkodóba esem. Valami bevillan.
- Hm. Van egy ötletem. Emlékszel még a kis Mitch-re a Lawrence farmról, ugye? Tudod mivel foglalkozik a nagyapja? Pilóta egy cégnél, amely repülőgépekről készít légifelvételeket és ortofotókat. A cég egyébként légi távérzékeléssel, fotogrammetriával, és természetvédelemmel foglalkozik. A nagypapa talán tenne nekem egy kis szívességet… Máris nem idegenbe mennénk.
Nem hát. Alaposan fel lenne térképezve a birtok és a környéke, hogy tudjuk, kikre/mikre számítsunk, megtalálhatnánk azt a pontot, ahol a legkönnyebben hatolhatunk be, és a képeknek hála pontosan megtervezhetjük az akció további részét is.
Szerintem Mitch papája nagyon készséges lenne. Egyszer találkoztunk már személyesen. Anno a kórházban futottunk össze a kisunokája ágya mellett. Ha megsúgom neki, hogy egy mocskos bűnbandát szeretnék lefülelni, holtbiztos elkövet minden tőle telhetőt, hogy segítsen.
- Na, mit gondolsz? – vigyorgom gonoszdin a csészém fölül Stephenre. – Azt hiszem, be kell szereznem egy éjjellátót „vadfigyelésre”… - döngöm tovább, ahogy beindultak a fejemben lévő fogaskerekek.
Lassan kortyolgatom a forrócsokoládémat.
- Nem lesz itt semmilyen tárgyalás Lorenzo-val. Egyszerűen bepalizom, máshogy nem megy. Jól bánik a lőfegyverekkel, a késekkel, ééés… kemény bunyós. Nem néznéd ki belőle.
Jah. Nem semmi az izomzata, mikor edzés közben bedurran. Most a ruha eltakarja. Nem szokásom leskelődni apám testőrei után, és őt speciel véletlen láttam meg. Belefutottam az edzőteremben, ahol épp félmeztelenül izzadt a gyakorlástól. A szemem megakadt rajta egy pillanatra, és elismerem, hogy tetszett, amit látok, de ez volt minden. Na, igen. Néha ilyesfélék is megesnek apámnál. Néha.
Ahogy fény derül a sárga gyertyák rendeltetésére, rövid nevetést hallatok. Nem Stephenen nevetek, egyszerűen csak aranyosnak tartom, hogy efféle gondolatokat ébresztenek benne ezek a gyertyák.
- Én is gyűjtögetek ereklyéket a kalandjainkból. – vallom be heherészve. - Egy kis ékszerdobozban őrzöm őket. Mikor már a fogsorom egy pohár vízben úszkál mellettem, ezek fognak emlékeztetni a fiatalságomra.
A mandragórás birtokról is el kell csennem valami apróságot.

/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VIII.: Witch's Brew /

Nia mintha nehezebb tárgyalásra számított volna. Nem akarok vele összeveszni és magamat se akarom Rambo-ként, legyőzhetetlenként feltüntetni, ezért fogadom el, hogy velem jöjjön. Nem örülök neki, hogy veszélyben lesz, deha magától kezd bele, abból még nagyobb baj lenne. Amúgy nem vagyok kíváncsi az orgiára, ahol mindenki mindenkibe belemegy. Általánosságban nem ellenzem, de Nia tökéletesen elég nekem. Mellé nem kell harmadik se, nemhogy még több. Ha pedig azt nézem, kik vannak ebben a szektában, nem dugni támad kedvem, legfeljebb úgy, hogy az a hölgyeknek nagyon fájjon. Egy jó vastag faággal vagy hasonlóval, aztán vége a színészi karriernek is. Dominic meg a mágusok pedig válogatott kínzások részesei lehetnek. Lehet Lilith-ről papolni, de ha mi beszabadulunk oda Nia-val, az lesz az istenek bosszúja.
Örülök, hogy az időpontban egyetértünk. Ugyanolyan szempontok szerint találtuk ki. Szeretem, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Annyira jó érzés. Későbben és egyben korábban is érkezünk, olyan időpontban, amire talán nem gondolnak. Ha elég alaposak, napközben és éjszaka is ugyanannyira felkészülnek, de mi is fel fogunk készülni. A páromnak megint remek ötlete támad. Nagyon jó abban, hogy a kapcsolatait felhasználja. Ad is és kér cserébe, ahogy azt kell. Kifejezetten tehetséges.
- Vág az eszed, mint a legélesebb áldozókés - élek egy morbid, de a mai eseményekhez illő hasonlattal. - Akkor védjük meg a természetet ezektől és kérj az öregtől egy pár felvételt!
Ilyenre nem is gondoltam. Ez egy szerencsés véletlen, hogy pont egy ilyen ember unokáját mentettük meg. Nia talán megmagyarázza kvantumfizikával és hasonlókkal, a sors kezével. A felkészülés része lehet a fegyverkezés is, valóban. Túlzásba azért nem kéne vinni.
- Egy olyat én is veszek. Fejlámpád van? A fényekkel majd óvatosan kell bánni, de jó, ha van nálunk ilyen. Nekem van egy, bitang erősen világít. És maszkok?
Hiszek Nia-nak az olasszal kapcsolatban. Láthatta, mit tud, ismerheti és nem szokott a levegőbe beszélni. Érzek benne valami minimális pozitív viszonyulást a testőr felé. Fiatal is, jóképű és erős, nem csoda, ha bejön neki külsőre. Azt tudom, hogy Nia szíve az enyém és nem cserélne le egy ilyen testőrre. Ha egyszer mégis elcsábulna, nagy csalódás lenne. Megbeszélnénk és szélnek kellene eresztenem, de nem tudom, menne-e. Annyira szeretem, hogy inkább megpróbálnám megadni azt, amit másnál keresett. Érdekel, hogy most mit gondol pontosan, ezért felteszek egy kényes kérdést, cinkos vigyorral.
- Bejön neked egyébként?
Nia a hangsúlyból és az arckifejezésemből láthatja, hogy nem teljesen komoly a kérdés, de nem is vicc. Dominic sem tudott minket egymás ellen fordítani és egy olasz szépfiú sem lesz képes erre. Nia nem azért küzd értem, hogy aztán dobjon Lorenzo-ért vagy hogy két végén égesse a gyertyát. Apropó gyertya, a nevetését találhatnám sértőnek is, ha nem látnék bele az érzéseibe. Inkább csak kedvességnek, de fölösleges kedvességnek érezheti. Nem gúnyos nevetés ez.
- Szóval lesz egy fegyveres kísérőnk, aki később hallgat, mint a sír, ez jó. Nia, pár dolgot még tisztáznunk kellene azzal kapcsolatban, amit a boltban hallottunk. A piros gyümölcsök egyértelműen a vért jelezték a lábtörlőmön, mint megtudtuk. Ez a Lilith-kultusz erős női vezetőkre enged következtetni. Biztos hallottál róla te is, hogy a női erőt jelképezi, a feministáktól a dominákig sokan emlegetik, alig tudva róla valamit. Dominic és a többi pénzeszsák, aki erre tud rendszeresen költeni, tényleg szolga lehet, de szerintem egyikük sem bánja. Erős üzletemberek vagy vagyonok örökösei, akik ott lehetnek szabadok, ahol nem kell hatalmat gyakorolni, hanem élvezkedhetnek. Nyilván te is összeraktad, hogy a szőke ennek a nőnek a barátnője. Talán a vörös is és az összes többi érintett alak, aki ellenünk dolgozott, Daltonnal bezárólag, a csoport tagja. Az jutott eszembe, hogy talán olyan filmjeik is vannak, amiken igazi erőszak történik. Fizikai, szexuális, bármilyen, de ezért már például elő lehetne vetetni a rendőrséggel. Szóval valaki lecsekkolhatná a filmjeit. Én nem vagyok rá hajlandó és tudom, hogy neked sincs gyomrod az ilyesmihez. És még egy fontos dolog, ami ugyan nem a csoportot érinti, de el kell mondanom.
Ezzel a limonádét leteszem az asztalra és Nia szemeibe nézek. Amelyik kezével nem eszik, azt megfogom és elkezdem simogatni, közben bűbájosan mosolygok a kék szemeimmel, amikről tudom, hogy imádja, ha nézem velük. Legalább annyira, amennyire én odavagyok az ő kis őzike íriszeiért.
- Ez a gót próbálkozott és nem tudom, mennyire volt szerep és mennyi volt benne a valódi vágy. Azt viszont tudom, hogy hozzád nem ér fel se ő, se a szőke, aki hasonlít a volt barátnőmre a főiskoláról, a tiroli ruhásra. Lehet, hogy a csoport tele van bombanőkkel, de meg sem fordult a fejemben, hogy éljek a lehetőséggel, mielőtt beavatkozunk. Nemcsak azért mert elmebetegek. Melléd nem kell se harmadik, se negyedik, se sokadik. Egy dologra gondoltam, de csak azért, hogy szívassam egy kicsit az eladót. Meg akartam kérdezni a nevét és egy telefonszámot kértem volna az üzlethez, hogy fájdítsam a szívét. Elültettem volna benne egy kis reményt, de persze csak a nyomozást fordítottam volna ellene. Végül nem tettem meg, mert már nagyon untam és kikívánkoztam a boltból. Szerintem elég volt neki a tekinteted is. Láttam, hogy a pokol kénköves bugyraiba kívánod, amiért ilyen pofátlan. Tükrözi a csoportot. Ezek nem ismernek isteneket, Nia. A dugásra épül az egész és a hatalomra. A többi csak sallang, New Age-es összeollózás.

- Nekem megteszi a zseblámpa. Ha messzebb kerülnénk egymástól, azzal kommunikálni is tudok. Aha, maszkok, fekete ruha, amiben könnyű a mozgás, és nem susog. Beszerzek néhány füstgránátot is. Lorenzonál meg mindig van fegyver.
Szegény Lorenzo, ha tudná miféle szemétséggel akarom belerángatni ebbe az egészbe. Egy életre meg fog utálni.
Stephen kérdésére elemelem a csészét a számtól, mielőtt a belebugyognék a csokiba a kuncogástól.
- A csomagolás nem rossz, de mint férfi nem érdekel. – nézek mélyen a szemeibe. Nekem csak ő kell. Mr. Szépszemű. Nem vágyom másra. A többi férfi labdába sem rúghat mellette.
Ha akartam volna bármit Lorenzo-tól, volt rá két évem, hogy éljek a lehetőséggel, de nem tettem. A dögös külső nem minden. Persze, mint testőr, nagyon jó képességű, ezt el kell ismernem, de pasiként olyan „értékeket” képvisel, amikkel nem tudok azonosulni. Egy nőcsábász. Sosem akartam egy egyéjszakás strigula lenni az ágya fölött. Szólóként sem fentem rá a fogam, most meg főleg nem, hogy szerelmes vagyok. Éveket vártam egy olyan férfira, mint Steohen, és eszemben sincs eljátszani a bizalmát, az nem is én lennék.
Szerintem ő is megjegyzi magámban, ha lát egy csinos, vonzó nőt, ő sem vak. Ezzel nincs semmi gond, amíg a hűség rovására nem megy a terepszemle. Azt pedig kizártnak tartom, hogy Stephen mellett efféle veszélyek fenyegetnének.
Csábosan Stephenre mosolygom, s lassan átnyúlok a kerek kis asztalka fölött, hogy gyengéden megérintsem az arcát. Ha érti a testbeszédem, akkor ő is előredől felém, hogy hosszan, szenvedélyesen megcsókolhassam. Mogyoró és csokoládé ízem van. Miután az ajkaink elváltak egymástól, hüvelykujjammal megcirógatom az arcát. Nagyon közelről lövellhetek felé szerelmes pillantást, és merülhetek el a lélektükrei ragyogásában, majd visszahúzódom a helyemre.
Stephen szavaira bólintok. Igen, leesett, hogy a szőke, a vörös és a gót puszi barinők. Ők lehetnek Lilith elsőszámú udvarhölgyei, Dominic és bandája pedig a szexrabszolgák.
- Talán a Kapitány feláldozza magát, hogy megnézze őket. – duruzsolom vigyorogva. Én biztos nem szenvedem végig ezeket az ótvar szado-mazo filmeket. – Ő egy zseni. Kapásból kiszúrja, ha bármi természetellenes szerepel rajtuk.
Stephen megfogja a kezem, mire a gerincem mentén végigszánkázik egy jóleső, csiklandós érzés. A vallomása újabb mosolyt csal az arcomra. Nem lep meg, amit mond, viszont szörnyen boldoggá tesz.
- Ha ezt megettük, én elmegyek Mitch papájához, hogy mielőbb meglegyenek a felvételek. Ha gondolod, közben beugorhatsz a gót csajhoz „udvarolni”. – somolygok csibészesen Stephenre. Tényleg nem zavar, hogy bevetné magát a tyúknál, elvégre a nyomozás érdekében teszi. – Ha egyedül mész, azt is hiheti, hogy leráztál, csakhogy kettesben találkozz vele. Valami hasonló hülyeséggel be is etethetnéd. Hadd higgye, hogy az ujja köré csavart.
Óh, édes bosszú lenne szemétkedni az eladóval. Ebből, és sok másból is látszik, hogy én sem vagyok szent.
Eltüntetem a tányérról a mogyorókrémes tekercseket és kiiszom az utolsó pár korty csokoládét is a csészéből. Ha Stephen is végzett, rávillantom vásott banditamosolyom.
- Csapjunk a lovak közé, Mr. Chesterton!
A pincérnő készségesen terem az asztalunknál. Megköszönöm a kiszolgálást és a finom süteményeket, aztán fizetek. Nem sajnálom a borravalót.
- Mihelyst végeztem Mitch papájánál, és a Kapitánynál, jelentkezem. – mondom Stephennek, miközben a kabátomat húzom fel.

/ Köszönöm a játékot!    /

/ Rocky & Nia – Gimme some more /

Teltek a napok, hetek és nem sok minden történt. A hadnagyhoz nem kellett bemennem kihallgatásra és Nia-t sem kérdezgette jobban, mint szokta. Az én kedvenc fantomképrajzolóm kimagyarázta magát. Nehéz szívvel váltam meg tőle arra az időre, amíg Tibetbe utazott szellemi felfrissülésre, de megértettem, hogy neki tényleg szüksége van ilyenre. Én tudtam kezelni a helyzetet, Dominic áskálódásánál és Főnix Testvériségnél rosszabbakat is éltem már át, de akkor is felálltam a földről és azóta is igyekszem mindig így tenni.
Tartottuk a kapcsolatot, telefonon, e-mailben és végre Nia hazaérkezett. Tegnapelőtt jött meg és rengeteg mesélnivalója volt, fényképekkel, emlékekkel. Nem mondom, úgy tud beszélni arról a helyről, hogy még nekem is érdekes, pedig egyáltalán nem vágytam oda. A hazatéréskor a repülőtéren vártam, de aztán nem zavartam sokáig, mert fáradt volt. Beszélgettünk, örültünk egymásnak és vele ez is nagyon kellemes volt. Tegnap nem tudtunk találkozni, mára viszont megbeszéltük, hogy amint lehet, összefutunk munka után. Nekem még be kellett mennem a bankba, így abban maradtunk, hogy Nia is odajön délután öt órára. Ilyenkor van hosszabb nyitvatartási idő, egész estig bent vannak és kényelmesen tudok menni szerződést hosszabbítani. Online is lehetne, de jobban szeretem látni a papírt és az ügyintéző arcát. Én ilyen régivágású vérfarkas vagyok. Használom a modern technika vívmányait, ha muszáj és indokolt, de ha lehet, akkor kerülöm és maradok a régi módszereknél, amik 300 éve is működtek.
Szóval sorbanállok a bankfiókban. A sorszám papírjára rá van írva, hogy öten vannak előttem. A helyiség tele van, az emberek kihasználják, hogy ezen a napon kényelmesen eljöhetnek a munkanap végén. Egy kis fiók ez, a sétálóutcából nyílik. Az utcára néző falai üvegtáblákból állnak, kintről is lehet látni mindent, ami bent zajlik. Törekedtek arra, hogy ne legyen nagyon rideg a környzete. Fehér és narancssárga színek dominálnak, mint általában ennél a banknál. Pár filodendron is van, a gyerekeknek kis puffok egy sarokban és mellette miniatűr játszóház, mellette kifestők és színes tollak egy asztalon. Az ügyintézők pultjai márványlapokkal vannak lefedve, velük szemben ülnek az ügyfelek párnázott, világoszöld műanyag székeken. A pult mögött, hátul járkál egy biztonsági őr. Meg lehet fázva, mert nagyokat köhög és orrhangon beszél, ha épp hozzászól valamelyik csinos kolléganőhöz. Összesen négy pult van, mindegyik mögött fiatal arcok. Kettő nagyon mosolygós, a harmadik csak komoly, a negyedik kissé ideges, mert már régóta vitatkozik vele egy nő. Ő is normálisnak tűnik, de már felhúzták. Az ülőhelyek is tele vannak, többen állva várnak a sorukra. Én is így teszek. Egyik szemem a kijelzőn, ami természetesen csenget is, mikor új sorszám következik, a másikkal viszont kifelé tekintgetek, hogy mikor látom meg a páromat érkezni. Persze, hogy jobban várom őt, mint a sorrakerülést.

Tibet egy csodálatos, titokzatos világ. Sajnálom, hogy Stephen volt velem, ezt neki is látnia kellett volna. Ha találkozott volna azokkal az emberekkel, akikkel én, mostanra már némileg megváltozott volna a spiritualitásról alkotott véleménye. Ezek az emberek nem mások kultúráiból kölcsönvett darabkákból teszik össze a vallásukat, nem csak mímelik a spiritualitást, számukra ez maga az élet. Ők olyasvalamit értenek, amiről a modern kor emberének fogalma sincs. Lehet, hogy egy sajátos, elszigetelt világ, de ők igazán közel vannak ahhoz, akik vagyunk, akiknek valójában születtünk.
Ez a két hét gyorsan eltelt. Túl gyorsan. Mikor még csak terveztem ezt a kis kiruccanást, nem hittem volna, hogy így eltelik majd ott az idő. Nem unatkoztam. Lhászaba megérkezve egy dzsipet béreltem. Azzal hágtam át a Himalája vonulatai közt, hogy elérjem az ott megbújó kolostort, melyben Lobsang Khensur Rinpoche él a többi szerzetessel. Már az odavezető út is felért egy lelki felfrissüléssel a maga gyönyörűségével. A hegyek közt elterülő türkizszínű tavak és az ősi emlékhelyek nem csak látványukban, de energiájukban is varázslatosak. Rengeteg képet és videót készítettem.
Lobsang, mikor meglátott, azonnal felismert. Egyáltalán nem lepte meg az érkezésem. Számított rám. Ez volt a legmisztikusabb az egészben, aztán sok mindent megértettem. Lobsang mondhatni a mesteremmé vált. Sokat mesélt a filozófiájukról és az életszemléletükről, a vallásukról. Rendszeresen együtt meditáltam a szerzetesekkel. Elképesztő spirituális élményekben volt részem. Olyanokban, amit Fairbanks-ben sosem éltem volna át. Többek közt megtanultam rendesen meditálni. Most már nem alszom be alatta.
Hegyi szállásom ugyan mellőzött mindennemű luxust, de nem szenvedtem hiányt semmiben. A szerzetesek mélységes vendégszeretettel vettek körül, és nem csak azért, mert ritkán látnak nőt.
Stephen nagyon hiányzott. A telefonbeszélgetések kárpótoltak valamennyire. Valóságos kihívás volt nélküle ez a két hét, de tudtam, hogy miért vagyok Tibetben. Lobsang is tudta. Ahogy azt is, hogy egy napon beesek a kolostorba.
Ez volt az én tanulmányi körutam. Rengeteg új élménnyel és tapasztalattal tértem haza. Már nem ugyanaz a lány szállt le a repülőről, mint aki kiment a buddhák országába.
Mikor megláttam Mr. Szépszeműt a repülőtéren, ahogy ott vár rám, ledobtam a bőröndöm, futásnak eredtem és a nyakába ugrottam. Kis híján fellöktem, de megtartott, miközben a dereka köré fontam a lábaimat. Úgy éreztem magam, mint egy tini, és az sem érdekelt, hogy megbámulnak. Szerelmes vagyok és Stephen nagyon-nagyon hiányzott.
Két napja, hogy hazaérkeztem. Ma délutánra találkát egyeztettünk a bankfiókhoz.
A hatalmas ablakok elé érve ezer kilowattos, széles vigyorral az arcomon integettem be Stephennek. Épp sorban állt és kifelé tekintgetett.
Belépve a bankba köszönök a bent tartózkodóknak, csak futólag pillantok végig az egybegyűlteken, aztán egyenesen Stephenhez rongyolok.
- Szia! – döngöm mindig nagy vigyorogva, és nyomok a szájára egy üdvözlő forró csókot. – Jól telt a napod? – tudakolom hatalmas, csillogó szemekkel pislogva fel rá. Hiába, szavakkal képtelenség kifejezni, mennyire odavagyok érte, azt meg főleg, hogy nélküle elvonási tüneteim voltak Tibetben. Sokszor magam mellé képzeltem Mr. Szépszeműt, hogy ott van ő is, és velem meditál, vagy túrázik a hegyekben. Olyan valóságos volt, hogy olykor még beszéltem is hozzá. Előfordult, hogy egy-egy ilyen alkalmon Lobsang rajtakapott, de csak mosolygott. Ők mellesleg sokkal vadabb dolgokat is művelnek, mint ez. Ilyen például a levitálás, vagy az, hogy a gondolataik erejével képesek saját magukat kivetíteni bárhova. Az effélék, mint az asztrálutazás és az, hogy megnövelik a testhőmérsékletüket plusz 10 fokkal, valójában gyerekjáték számukra. Elképesztő mi mindenre képesek pusztán a gondolataik koncentrációjával. Stephennek is meséltem, hogy hűűűű képzelje!!!
Csak addig tervezek most a párom mellett ácsingózni, míg sorra nem kerül. Nem szeretném zavarni, sem a nyakába nyomakodni, míg a magándolgait intézi.
Kisebb tömeg gyűlt össze a helyiségben. Látszik, hogy munkaidő után vagyunk. Mindenki most rohan be a bankba. Stephen előtt jópáran várnak még.
Én ráérek, meg aztán tök mindegy hol vagyok, ha Stephennel tölthetem az időmet. A lényeg, hogy bűnténymentes percek legyenek.

/ Rocky & Nia – Gimme some more /

Mikor meglátom azt az egész estét betöltő mosolyt, már fel is villanyoz és hasonlóval köszöntöm. Vissza is intek. A sorbanállás unalma el van felejtve, ha párocskám megjelenik. Eszembe jut, mikor a reptéren nekifutásból rámugrott. Mintha csak le akart volna vadászni. És le is vadászott, én pedig örültem neki. Mint most is. Kap egy viszonzást, mély, érzelmes csókot és a szemeibe mosolygok közben.
- Szia! Igen, könnyű nap volt. Semmi váratlan meeting, se egyéb. És neked milyen volt? - kérdezem azokba a csillogó szemekbe vigyorogva. Hihetetlen, hogy milyen hatással vagyunk egymásra. Amíg távol volt, nehezen viseltem. Eszembe sem jutott másra fanyalodni. Nem, dehogyis. Őt senki nem pótolhatja, így érzem most. Néha gondolok arra, hogy ez is időleges és ő fog előbb meghalni, utána megint pangás lesz, de addig még van pár évtizedünk. Ha minden jól megy, akkor azt együtt töltjük el.
- Van időnk, öten vannak előttem – mutatom meg a papírt Nia-nak. Nyugodtan jöhetne velem a pulthoz is, mikor sorra kerülök, de az még nem most lesz. Aki most van annál az ügyintézőnél, akihez én is fogok kerülni, az kapásból négy dolgot akar. Új számlát is nyit, a jelenlegihez társtulajdonost írat be, de természetesen nem tud minden adatot, így még telefonál is egyet. Közben elmondja, hogy lesz egy átutalás is és folyószámlahitel is érdekelné. Vérfarkasként ezt tisztán hallom innen a várakozórészről is. Mindenkinek megvannak az ügyei, de mikor pont előttem intézi és engem várat, akkor kevésbé vagyok megértő. Cirkuszt nem csinálok, még csak nem is szólok, csak sóhajtok egyet, hogy hosszú lesz még az itt töltött idő.
- Mesélj valamit! Milyen a hangulat bent? És mit főzött mára Shonte? Nálam hagymaleves van és bolognai spagetti, ha megfelel vacsorára – mondom egy kacér mosollyal. Bizony, ezt főztem és nem csak ebédre vittem magammal, hanem estére is van belőle. Annyit csináltam, hogy jusson kettőnknek is. Remélem, ma már semmi nem jön közbe és Nia nálam lehet végre. Rettenetesen várok egy együtt eltöltött estét. Nem csak a szex miatt, amivel feltesszük a habot a tortára. Annak is ideje lesz, nagyon is ideje, de egyáltalán az, hogy ott legyen mellettem, a lakásomban, ahol a legnagyobb nehézség a szomszéd Mary Mama „váratlan”, valójában azonban nagyon is kiszámítható látogatása, az hiányzik nagyon. Egy nagy beszélgetés, közelség, csókolózás, esetleg egy film és a végén egy kiadós „edzés”. Tudom, hogy neki is szüksége van rá. A szelleme jóllakott a tibeti úton, de van olyan, amit a test kíván és máshogy nem lehet pótolni, akárki akármit mond.
A sétálóutcába nem lehet bejönni gépjárművel, de még biciklivel sem. Kivétel az olyan tisztogatóautó, mint amilyen most megy el kint. Forognak a tárcsái, törlik a követ. Ez nem lenne meglepő, hiszen napközben is dolgoznak. Az viszont, hogy megáll a bank előtt, felkelti a figyelmemet. Kiszáll belőle négy ember Mickey Egér-álarcban. Mindegyiken hosszú bőrdzseki. Szuper. Pont ez kellett Nia-nak a hazatérése után. Nincs hova menni. Egyetlen ajtó van és éppen afelé igyekeznek. Nyilván nem én vagyok az egyetlen, akinek feltűnik, de nem nagyon lehet mit tenni. Az egyik ügyintéző odanéz és szerintem a kezével már a vészjelzést adja le a pult alatti gombon. Tudom, milyen ez. Jönnek, kiabálnak, ráfogják mindenkire a fegyvert, de csak a bank pénze kell nekik, amivel majd elmenekülnek. Ki kell várni, nem kell pánikbaesni. Volt már a városban bankrablás, de tudomásom szerint mindig elkapták a tettest, ha lehet hinni a híreknek. Nia a szakavatott ebben, de mielőtt mondhatnék bármit, már bent is vannak...

- Nyugis napom volt. Nem történt semmi különös. – felelek mosolyogva. – Ó, spagetti, imádom! Shonte agglegény palacsintát sütött. – magyarázom, mire pajzán fénnyel csillannak meg a szemeim. - Azt hiszem ennyi tészta után, megint dukál majd a dupla edzés.
Valójában tripla. Elvégre sokáig voltam távol. Van mit bepótolni.
Az ablak felé fordítom a fejem. Épp egy narancssárga úttisztító gép zúg a bank elé, oldalán nagy fehér betűk hirdetik a mivoltát: „City Cat”. Kiszáll belőle négy álarcos manusz és megindulnak a bankba. Világos, mint a nap, hogy mit akarnak.
A járgány maximális sebessége 40km/h lehet, nem több. Ha Mickey-ék ezen a szekéren érkeztek, ráadásul egy igencsak forgalmas utca bankfiókját pécézték ki maguknak, márpedig azt, akkor… ez ugyancsak megkérdőjelez pár dolgot. A fickók agyban hasíthatnak. Ha komolyan ezzel akarnak megpattanni, a rendőrök végigröhögik az üldözést. De lehet, hogy csak egy darabig akarnak ezzel „elsöpörni”, aztán járművet váltanak. Mondjuk egy hókotróra, vagy szemétszállítóra cserélik a mostanit. Vajon hogy jutottak hozzá? Vettek egyet a használt gépjárművek online piacán, lopták, vagy belsőmunka volt a kommunális szolgáltatónál, és kölcsönvették?
- Hehh. De jó. Itt jön a holnapi munkám. – döngöm vigyorogva. Optimista vagyok, igen, feltételezem, hogy megélem a holnapot. Fel sem merül bennem az ellenkezője.
Felsóhajtok. Ez hiányzott Tibetben. Nem igaz, hogy már a bankba sem tudok úgy találkozni Stephennel - A BANKBAN -, hogy ne köszönjön ránk valami bűntényféleség. Félig meddig már én is rinpoche vagyok, úgyhogy elő a zen hozzáállással, és OMMM. Ez is lezajlik. Kirabolják a bankot, aztán a zsaruk elkapják őket, és mennek a hűvösre. Ennyi.
Méghogy nyugis nap, hát persze. Azt hiszem elkiabáltam. A rablók olyan gyorsan rongyoltak be, hogy még arra sem maradt idő, hogy valaki odafusson a bejárathoz, és belülről kizárja őket. Akkor lepődtek volna csak meg, ha nem tudnak bejönni.
- Ez itt egy bankrablás! – bömböli az, aki elsőként rohant be. Ő lehet a főnök. A hangját némileg eltorzítja a maszk, de így is kihallik, hogy remeg az idegtől, és felettébb türelmetlen. – Mindenki a földre! Gyerünk!!!
Túl sok minden történik egyszerre, szinte pillanatok alatt.
A bent tartózkodó emberek összerezzennek, rémülten bámulnak a rablókra. A levegő megfagyni érződik idebent. A rajzolós asztaloknál pingálgató kisgyerek sírva fakad, mire az anyja riadtan ugrik hozzá, oltalmazón magához szorítja, és halkan csitítgatni kezdi.
Négyen vannak, mindegyiknél egy-egy pisztoly. A hősködésnek perpillanat nem lenne sok értelme. Míg egyet leverek, a másik három telepumpál ólommal. Egyelőre marad a szófogadás és a türelem. Meglátjuk hogyan alakulnak az események. Stephenre pillantok. Csöppet sem aggódom, inkább azon vagyok, el ne röhögjem magam. Ilyen is csak velünk történhet.
Leülök a padlóra a többi emberrel együtt.
Mindeközben a pult mögött posztoló biztonságiőr a fegyveréért kapott volna. A kézmozdulat még csak egy kósza gondolat volt a fejében, amikor az egyik tag máris az arcába szegezte a fegyverét.
- A-A-A! Csak semmi hirtelen mozdulat! Azt szépen megfogod, és idedobod! Világos? – követeli mennydörgően.
A biztnoságiőr bólint és engedelmeskedik, majd a rabló villámgyorsan kapja föl a stukkert a padlóról.
Mindegyikőjük elfoglalja a pozícióját. Ketten őrködnek, míg a másik két fazon zsákokat dob a pultra a lányok elé. Az egyikőjük ráadásul gyakornok. Képzelem mennyire feldobhat egy pályakezdőt ez a szitu. Legalább lesz mivel megfűszerezni a szakdogáját. A munkatársa ügyes volt, még időben megnyomta azt a bizonyos piros gombot, és leadta a vészjelzést. A rendőrség pillanatokon belül itt lesz.
- Ide a lóvét! – harsogja a bandavezérnek tűnő. – Iparkodj! – szól rá az előtte ülő lányra, mire az serényen pakolni kezdi a pénzkötegeket a zsákba.
Az egyik bankrabló különösen trabális. Magas és kövér.
- Te, Jeff, - dörmög egyszercsak a maszkja mögül. Olyan naiv, nyafogós hanglejtéssel beszél, mintha csak gyerek lenne. – Melegem van. Levehetem ezt a vackot végre? – tudakolja, és leereszti a pisztolyt markoló kezét, miközben a pultnál a fegyverével legyezgető társát nézi.
A másik dühösen felhördül mellette.
- Mondtam, hogy ezt a hülyét ne hozzuk magunkkal! – erre tarkón csapja a mellette tornyosuló melákot. - Nem használunk neveket!
- Bocs, Gary, többet nem fordul elő.
Szóval Jeff meg Gary. Még a végén az is kiderül, hogy rokonok, ne adj Isten, testvérek. Még egy ilyen béna bagázst. Már a verdájuk is érdekes volt, sokat nem ígért. Legalább könnyű dolga lesz a rendőrségnek. Az biztos, hogy rekordsebességgel szerelik le őket. Hacsak mi meg nem előzzük őket.
Akárhogy igyekszem, ez nekem túl sok. Kiböffen belőlem a kurta nevetés. Gyorsan le is nyelem.
- Te meg mit röhögsz? – fordul felém a melák melletti, és rám szegezi a pisztolyt. Ezek után abban sem vagyok biztos, hogy az meg van töltve.
- Semmit… Gary. – felelem vihogva, és próbálok komoly képet vágni.
- Kussolj! – kiabál rám pasas. A hangja élesen a magasba szökik.
- Honnan tudja a nevedet??? – veti közbe a kérdést tipikus debilséggel a nagydarab.
- Most köpted el, te barom.
- Mindenki fogja be!... Na mi lesz már! – sürgeti meg a lányokat a stukkerral a pultnál őrjöngő Mickey egér. – Bepakoltok még ma?

/ Rocky & Nia – Gimme some more /

Agglegény palacsinta. Milyen hülye név egy finom ételnek. Összefut a nyál a számban, ahogy Nia említi.
- Oké, ma chérie! Meglesz minden – mondom neki sokat sejtető mosollyal. Itt az emberek előtt nem részletezném, hogy pontosan mit fogunk csinálni. A kaját esetleg, de azt meg nem elemezni kell, hanem csinálni és fogyasztani. Sínen vagyunk, végre lesz egy zavartalan esténk együtt.
Ezt addig hittem így, amíg meg nem láttam az álarcosokat. Estére már jobb lesz, de azért beárnyékolja a napot egy ilyen eset. Nem az az első gondolatom, hogy komplett idióták és takarítókocsival akarnak menekülni. Inkább ezzel kimennek az utca végéig és ott másik autóba ülnek, esetleg még egyszer váltanak kocsit útközben. Én így csinálnám, ha bankrablásra adnám a fejem.
Nia hihetetlenül pozitív. Már viccelődik is és erre rámosolygok. Én se várok mást, minthogy itt megcsinálják a bankrablást, aztán elhúzzanak. Az első alak kinyilvánítja, hogy miről van szó. Oké, szerintem mindenki kitalálta, hogy nem folyószámlát nyitni jöttek... Ideges és ebből még lehet baj. Ha elgurul a gyógyszer és meggondolatlanul lövöldözni kezd, bárkit eltalálhat. Megnézem azt a fegyvert. Egy egyszerű Browning pisztoly, a többinél is ilyen van, kivéve a dagadtat, aki Magnummal virít. Nem vagyok szakértő, de úgy tudom, a Magnum elég jó, a Browning meg átlagos. Nia-val elsőként ülünk le a földre és a többi ügyfél követi a példánkat. Tényleg nem kell, hogy itt valaki előadja Chuck Norris-t és egy eltévedt golyó minket is eltaláljon. Nia elé ülök, hogy ha mégis ez lenne, én kapjam a golyót vagy legalább el tudjam előle lökni egy vetődéssel. Bár az ő reflexei is elég jók, megoldaná. A gyerekeknél eltörik a mécses és sírni kezdenek. Szerencsére ez nem zavarja meg a bankrablókat. Azt mondják, egy-egy hirtelen mozdulat, zaj és ebben a felfokozott állapotban ész nélkül tüzet nyitnak.
Az az egy biztonsági őr nem nagy fegyvertény. Mire egyet lelőne, a többi kinyírná. Kivéve, ha nagyon amatőrök. Az őr átdobja a pult fölött a pisztolyt. Nagy mázli, hogy nem sül el véletlenül. Talá olyat használnak, ami biztonságos, de hát nem tudom, néha megtörténik. Eddig minden oké. Nyeregben érezhetik magukat, semmi okuk, hogy velünk foglalkozzanak.
A pénzt már pakolják is a hölgyek a zsákokba. Az a kövér fickó nagyon hülye. Kényeskedik, mert melege van bankrablás közben? Jó, hogy nem kér egy hideg limonádét, amit természetesen kesztyű nélkül venne át. Néven szólítja a társát itt mindenki előtt. És nem, nem egy ügyes elterelés, hogy álnevet használna, amivel félrevezethetné a zsarukat. Nem hazudik, érzem rajta, ahogy a másikon a valódi dühöt. Ez valami családtag, haver lehet, aki beledumálta magát az akcióba, de többet nem viszik sehova, azt hiszem. Nem profik. A dagadt a lehető legmesszebb áll ettől, de a többi is, ha csak úgy bevették. Ebből még lehet baj, de szerintem inkább rövid lesz a pályafutásuk. Ezek után az is lehet, hogy tényleg a City Cattel akarnak menekülni. A sarokig talán el is jutnak és közben legalább tiszta lesz a járda. Nia nevetése nem hiányzott. Most kivételesen nem. Örülök, hogy lazán fogja fel, de nem kéne magunkra felhívnia a figyelmet. Még akkor sem, ha ezek Stan és Pan filmekbe illő módon végzik a dolgukat. Ezt a párbeszédet végighallgatom és döbbenten gondolok bele, hogy egy amőbaszintű intelligenciával és mellé nagy szájjal megáldott embert hogy lehet ilyenbe belevonni? Tudták előre, Gary ismerte. Este meglesz a nagy nevetés tárgya, az biztos, de ez még a bulvárlapokba is bekerül.
Az ügyintézők töltik a zsákokat. Nem könnyű azért így pakolni a pénzt. A pisztoly rájuk van fogva és egy rövid ideig csend van. Egy idősebb hölgy remegő hangon teszi fel a kérdést:
- Elnézést, az én pénzem ugye nincs benne? 200ezer dollárom van itt lekötve.
Neki is a bankrablók között lenne a helye. Értem én, hogy már öreg és kikezdte az agyát a szenilitás, de ez most nagyon nem jött jókor. Ha le van kötve a pénze, az nem itt van a kasszában, különben is kárpótolják majd. Ilyenkor csendben kéne lenni inkább. Gary ráfogja a pisztolyt a mamára, aki összerezzen és hátrébb is araszol.
- Je...ööö, főnök, hallottad? - kérdezi a dagadt. Hm, tanulékony. Már csak félig mondta ki a nevet. A szövegértést meg hagyjuk...- Van nála 200ezer dollár, vegyük el tőle!
A Jeff nevű egyre idegesebb és rázza a fejét, majd ordít.
- Hallgass, te szerencsétlen!
Nem magyarázza meg, hogy mekkora baromságot kérdezett a másik, mert közben már meghallja a szirénát. Idegesen kapkodja a fejét, ahogy az összes többi is. Szerintem a rendőrautó nem fog bejönni az utcába és a bank előtt nem is férne el a monstrum City Cat járműtől, de egy pár járőr mindjárt érkezik gyalogosan. Oké, lassan vége lesz.
A dagadt odamegy a legfiatalabb nőhöz, a gyakornokhoz és kikapja a kezéből a zsákot.
- Főnök, meneküljünk! Itt vannak a zsaruk.
A leghülyébb beszél legtöbbször. Tényleg olyan ez, mint valami rossz bohózat.
- Nem, elkapnának. Ezt bízd csak az észre! - mondja Jeff és az ügyintézőkre fogja a pisztolyt.
- Ki nyomta meg a gombot? - kérdezi üvöltve. Gary és a negyedik kifelé néznek. A dagadt ott áll és süt belőle az értetlenség. Már a testtartásából is. A fegyvere le van engedve és Jeffet nézi. Szerintem az álarc alatt tátva van a szája.
Nehéz szituáció ez, senki nem vallja be. Jeff néz egy ideig, majd inkább felrángat a földről egy fiatal nőt. Húsz év körüli lehet, simák a vonásai, erős a sminkje és egy csinos miniruhában van. Ne, ezek túszejtéssel próbálkoznak? Mikor egy bankrablásra se képesek? Kintről hallatszik a megafon hangja:
- Rendőrség! Jöjjenek ki feltartott kezekkel!
Odakint négy rendőrt látok fegyverrel az ajtó felé fordulva, de még hallatszik a sziréna is, szóval jön még erősítés.
- Te velem jössz, husi! Figyeljetek a többire! Ha valaki próbálkozik, intézzétek el! - mondja Jeff és a halálra rémült lányt elrángatja az ajtóig. Azt félig kinyitja és maga elé fogja a lányt halántékra tartott pisztollyal, jól láthatóan.
- Túszaink vannak! Tűnjenek el 10 percen belül, különben lelövöm őt és utána a többit – kiabál ki, majd jön is vissza. A rendőrök nem lőnek, mert civil van előtte, viszont kezdenek rádión beszélni. Nia biztos felismeri őket a yardról és tudja, mire lehet tőlük számítani. Én csak nézek és gondolkodom, hogy jövünk ki a legjobban ebből a helyzetből. Hátul kell maradnunk. A túszokat elölről szedik, azok közül, akiket a legkönnyebben lehet felrángatni. Az se véletlen, hogy egy fiatal lányt szorongat ez a Jeff nevű. Törékeny, igazán lehet sajnálni és félteni. Nagy tragédia lenne, ha ilyen fiatalon ölnék meg, mikor még előtte áll a jövő. Aztán majd jönnek a családanyák, családapák, a gyenge öregurak és nénik. Talán ennyi eszük még van és minket békén kell hagyniuk. Nem esünk egyik kategóriába sem. Ki kell várni, amíg elcsesznek valamit.

A mammer beszólására nyomok egy facepalm-ot fejben. A melák bankrabló le is csap nyomban az infóra. Ahogy nézem, a testtömeg indexe fordítottan arányos az agykapacitásával, erről már az akció elején is meggyőződhettünk.
Én várnám, hogy mielőbb letudjuk ezt a fakultatív délutáni programot, de nem megy olyan gyorsan. A bankrablók sem gondoltak mindenre. Többek közt arra, hogy időben befutnak a zsaruk.
Mi az, hogy ki nyomta meg a gombot? Most már nem tök mindegy?
Közben a nagydarab hozza a formáját.
- Te, Jeff… izé… bocs főnök! Estére hazaérünk, ugye? Jön a HBO-n a Robin Hood, a fuszeklik fejedelme. Meg akarom nézni.
Hm. Ez sok mindent megmagyaráz. Ha ezek ilyen kaliberű filmeken nőttek fel, ez a mostani akció sem lesz komolyabb.
- Boomer, az istenit! Neked teljesen az agyadra ment a napkitörés? Olyan hülye vagy, hogy még a hiperteret is hajlítod. – vágja megint tarkón az egyik a böszmét. Erre kapcsol, hogy most meg ő szólta el magát, és elmorog egy basszameg-et.
Hát, az sanda gyanúm, hogy nem csak a dagi hajlítgatja itt a teret. A rablók közt majdhogynem holtverseny alakult ki. Általában halálra unom magam, míg sorban állok egy bankban, bezzeg most. Esélyem sincs az arra, hogy megficeredjek. Olyan jól szórakozom. Ezeknek inkább embercsempészettel kéne foglalkozniuk, vagy szedhetnének ökörfarkkórót az út mentén.
- Marhák! Hagyjátok abba! – förmed rájuk a bandavezér Jeff.
Mikor felrántja magához a csinos lányt, és élő pajzsként használva löködi az üveglapos ajtóig, a közelünkben reszkető pap már a sokadik keresztet veti ijedtében.
A megafonból Huston hadnagy baritonja recseg keményen. Mivel a City Cat eltakarja a bank elejét, és bejáratát, a rendőröknek máshonnan kell megközelíteniük.  Szerintem most helyezkedhetnek pozícióba a szemközti épület tetején a mesterlövészek.
Tuti nem fognak elpárologni csak azért, mert egy bűnöző megkérte őket.
Gary halántékán csorog a verejték, látom. Ő meg a seprőgép mögött szaladgáló rendőröket. Olyan melege kezd lenni az idegtől, mintha kemencében sütögetnék.
Stephen szemben ül velem. Markáns arcát nézem. Tuti azon gondolkodik, amin én is. Hogyan oldhatnánk meg ezt a helyzetet. Nem tudom a többi ügyfélre mennyire számíthatnánk, mire képesek, de az fix, hogy a biztiőr ki van képezve, vele együtt már hárman lennénk az ellentáborban. A negyedik tagra, a hülyeség királyára, Boomer-ra, meg ráállíthatnánk a papot. Hátha az exorcizálás gyógyítja a debilséget.
Jeff visszatoloncolja az ajtótól a lányt, és egy erőteljes lökéssel a padlóra taszítja.
- Kussoltassa el azt a büdös kölyköt! – üvölt dörgedelmesen Gary az asztalnál kuporgó rémült nőre. A gyerek annál jobban nekiáll óbégatni, az anyja meg csak csitítgatja a mellkasához szorítva a fejét. De hiába.
- Higgadj le, Gary! – szól rá Jeff.
- Úgy utálom, mikor ezt csinálják! – sziszegi, és rászegezi a Browning csövét a visító csöppségre.
Basszus. Az hiányzik még, hogy bekattanjon, és tényleg lepuffantson valakit.
Jeff lehajol a gyerekhez. Vörös arca elázott a könnyektől. Az anyjával együtt reszket.
- Ha nem fogod be azonnal, te leszel az első, akit lepuffantok. Megértettük egymást? – fenyegeti meg Jeff akkurátus hangon.
- Kérem, ne bántsa! – könyörög a nő.
Én nem félek a haláltól. Az más kérdés, hogy a spagettiről és az esti lepedőgyűrésről nem akarok lecsúszni. Mégis, valamit tenni kell, elterelni a figyelmüket, és ha lehet, megosztani az erejüket valahogyan. Gőzöm sincs hogyan, vagy hogy mi lesz ebből az egészből, de nem ülhetek tétlenül, amikor ezek gyilkolászni akarnak.
- Elnézést! – szólok óvatosan, mire Jeff és bandája felém kapja a pillantását. A főnök nem felejti el rám fogni a fegyverét.
- Mi a szar van már megint?
- Esetleg lelécelhetnének a hátsókijáraton. – javaslom szerényen, mire néhány másodpercnyi döbbent, „Hűha, baszki tényleg!” féle csönd üli meg a termet. A kollektív légypukizást is hallani lehet.
Most fény derül rá, mennyire szervezték meg az akciót, utána néztek-e egyáltalán a bankfiók tervrajzának. Erre talán nem is gondoltak. Nagyon hallgatnak. Zakatolhat az agyuk. Nem valami eszesek, csak kapkodnak és idegesek. Szervezetlenek. Egyikük sem gondolt arra - mostanáig -, hogy hátulról esetleg belopózhatnak a zsaruk.
Ők már körbevették a bankot, és fix, hogy a hátsó- és a vészkijáratott is figyelik.
Abban reménykedem, Mickey-ék talán észbe kapnak, kettéválnak, és lecsekkolják. Ha így tesznek, sanszos, hogy belefutnak a golyóállómellényt viselő kollégákba.

/ Rocky & Nia – Gimme some more /

Nehezen hiszem el, hogy ez egy tényleg egy bankrablás. Inkább várnám, hogy megjelenik a tévés stáb és elárulják, hogy megrendezték az egészet, mutatják a kandi kamerát. Szeretem elemezni, amit hallok, de nem tudom, hogy ezt érdemes-e? A zsaruk itt állnak a kapuban és már nemcsak rablás, hanem fenyegetés is lesz a vád. Emberölés még nem, de még az is sorra kerülhet. És ilyenkor mi a legfontosabb? Az esti tévéfilm. Remélem, nem akarnak egy komoly túszdrámát ebből, ami nem estig, hanem napokig tart. Ráadásul a negyedik, akin eddig mintha szájzár lett volna, megmutatja, hogy méltó társuk. Újabb nevet tudunk meg. A szókincse viszont nem a legszegényesebb, bár abban nem vagyok biztos, hogy érti is, mit mondott. És verik egymást. Ez valami hihetetlen. Nia-ra nézek és most már én is elvigyorgom magam. Ha mi belefutunk egy bűnözőbe, annak biztos van valami stikkje az eddigiekből kiindulva. Ez a csapat viccesebb a Főnix Testvériségnél is, pedig ott lovakat és bikákat utánozva táncoltak a folyosón a magukat mágusnak nevező sarlatánok. Még ha pityókásak lennének, azt mondanám, oké, de ezek józanul produkálják ezt a műsort.
A nagy fenyegetésre a hadnagytól még nem érkezik válasz. Gondolom, megvitatják, mit lehet tenni, mert ez azért már komoly eset. Akármilyen idióták, fegyver van a kezükben és ha elsütik, megsérülhet valaki. Nekem mindegy, csak ne Nia legyen az és ha lehet, ne is én. A rablók egyre idegesebbek. Talán rájöttek, hogy ebből nem kerülnek ki ép bőrrel? Pénzt akarnak, azt meg csak élve használhatják fel. Nem fanatikus terroristák, akiknek mindegy, hogy agyonlövik őket vagy nem. Kezdem érteni, miért ide jöttek. Kis bankfiók alacsony létszámú személyzettel, egyetlen őrrel és kocsival se egyszerű megközelíteni. Könnyű falatnak gondolták.
Nia érzései azt mutatják, hogy jól szórakozik és nem tart egy esetleges rossz végkimeneteltől. Ő nemrég jött vissza Tibetből, ahol a nagy istenség avatárája, Buddha tanulmányozása, a szerzetes barátjával való találkozás feltöltötte energiával. Én még mindig nem hiszek abban, hogy mindenkinek, nekem is ez az út az egyetlen, de a hatását látom a párocskámon. Neki szüksége van rá.
A gyerekekért én se vagyok oda, de ez a Gary túltesz rajtam. A finnyás elkényeztetett bankrablók, akiknek a legnagyobb probléma, hogy izzadnak az álarcban és hogy a terem végében a kicsi üvölt. Fogadok, hogy még lábtyűt is húztak a lábukra, nehogy fázzanak ebben a „nagy” hidegben. Vagy ha nem, akkor Boomer ezért fog reklamálni mindjárt. A rajzolgatós mellett egy másik, kisebb gyerek is elkezdi a sírást, de azt sikerül lecsitítani egy dudlisüveggel az anyjának. Ez a Jeff túl komolyan veszi a visítást. Megfenyegeti az előbb még békésen rajzolgató gyereket és az anyját. Nia-nak ez már sok és megszólal. Édesem, miért neked kell beleszólni? Mást puffantsanak le inkább, ne téged. Figyelek és ha itt lövés lesz, reagálok. A többi ügyfél nem érdekel, de őt nem bánthatják. Szerencsénk van. Nia nagyon okosat mond, ezek meg nagyon hülyék. Az a kérdés nem merül fel, hogy egy túsz miért segítene a bankrablónak. Pedig ez a főnök, az „ész”, ahogy nevezte magát...
- Gyerünk, kifelé a hátsó kijáraton! - mondja az embereinek. Túszt nem visznek, csak elindulnak az oldalt lévő ajtó felé, mintha végeztek volna. Tudják egyáltalán, merre van a hátsó kijárat? Lassan eltűnnek az ajtó mögött és nemsokára felbukkannak az ügyintézők mögött. Jobbra-balra is van ajtó a plut mögötti falon. Amíg ezek ott vannak, kihasználom az időt és küldök sms-t a hadnagynak. Remélem, még el van neki mentve a számom.
„Bent vagyunk. 4 ember 5 pisztollyal, kevés ésszel. Hátul szöknek.”
Érteni fogja és talán segítettem megoldani a helyzetet. Most egyik se figyel rám, észrevétlenül szólhattam. Telefonálni nem nagyon lehet, de ha valakinek megvan a hadnagy száma...
A dagadt és a negyedik jobbra mennek, Jeff és Gary a másikat nézik. A dagadt felkap az egyik asztal mellől egy nyitott zacskót.
- Makuka! Imádom[/b] – kiabálja röhögve és feltolja az álarcot, hogy már rághassa is a zacsi tartalmát. Simára borotvált, tokás állat látni és húsos szájat, ami nagyon bután áll. A szót nem értettem, de látom, hogy szotyi van a kezében. Nem tudom, melyik államban hívják így vagy hogy ez valami külvárosi szleng-e vagy argó, de megvan a megfejtés. Igazi ösztönlény, megy a hasa után. Mindjárt lenyúlja valakinek az ebédre hozott sztrapacskáját is, mi? Simán. A negyedik megint fejbeveri és leteremti:
- Húzd vissza azt a kibaszott álarcot!
A dagadt visszahúzza a Mickey-egeret és zsebreteszi a szotyit. Utána bekérdez és kivételesen nem hülyeséget:
- Főnök, melyik visz a hátsó ajtóhoz?
Jeff kapkodja a fejét, majd ököllel belever a falba:
- Francba! Mégis kell vinnünk egy túszt. Te, állj fel! - szól az egyik ügyintézőhöz. Azt szemelte ki, aki nagyon mosolygósan beszélt az ügyfelekkel. Persze most nem mosolyog. - Mutasd az utat és semmi trükk!
A rabló maga előtt lökdösi a csajt és mielőtt eltűnne a jobb oldalon lévő ajtó mögött, kiadja az ukázokat.
- Ti figyeljétek az embereket! - mondja Boomernek és a negyedik, névtelen tagnak. - Te fedezz! - mondja Gary-nek és benyitnak a jobb oldali ajtón. Onnan talán folyosó vezet a hátsó kijárat és a többi helyiség, öltöző, pihenő felé. Szerintem ezt a kettőt itthagyták. A két „értelmesebb” el akar menekülni. A dagadt és a másik a népre tartják a fegyvert.
Mellettem a papnak egy öregember elkezd mesélni. Hajj, ez is olyan, mint Mary Mama:
- Atyám, nagyon nagy probléma nekem, ha most nem tudok pénzt felvenni. Képzelje el, milyen olcsó tüzifát találtam! 100 dollár mázsája, egy kis mexikói nő árulja a város szélén. A legjobb minőségű tölgy, azt mondta és ma este kell elmennem érte. Jaj-jaj, ha ittragadunk, akkor lecsúszok róla. Tudja, kispénzű nyugdíjas vagyok, nekem nagyon sokat számítana ez!
A pap eleget tesz a pasztorális feladatának és válaszra nyitja a száját:
- Tessék megnyugodni! Nem lesz semmi problé...
Boomer társa közbekiabál. Most, hogy Jeff és Gary hátul vannak, ő pedig itt maradt a leghülyébbel, neki kell parancsolgatni.
- Kuss legyen, azt a fűzfán fütyülő rézangyalát! - ordítja egész választékos cifrázással.
A pap megint keresztet vet és talán Nia is tervez valamit. Én megfogom a kezét, hogy ne tegye vagy ha valamit akar, azt csináljuk együtt. Jézuska vagy Buddha fog segíteni ma? Szerintem nem várjuk meg őket, hanem elintézzük a szabadulásunkat mi magunk.

A hosszú másodpercekig tartó, kínos tücsökciripelésnek nyargaló trappolás vet véget. A négy bankrabló egy emberként robog a pult mögé. Szerintem, ha a rendőrök megnézik a biztonsági felvételeket, szarrá röhögik magukat. Beharapom az alsóajkam, hogy fel ne nyerítsek azon, mit művelnek. Ezek bekapták a csalit. Össze-vissza egyezkednek, mire eldöntik ki szalad merre. Boomer meg zabál. Mi az, hogy makuka??? Az eszem megáll, hogyan jött össze egy ilyen szedett-vedett bagázs?
Stephenre pillantok. Figyelem mit csinál. A mobilján babrál. Látom mit ír, és kinek. Ahh, megérdemelne egy buksisimit. De csak mert sokat javult az SMS-ezési készsége, az ujjai már sokkal fürgébben pötyögnek, mint pár héttel ezelőtt.
Huston hadnagy azonnal megkapja az üzenetet. A „bent vagyunk” alatt biztos érti, hogy én is itt vagyok. Azért szeretném látni az arcát. Szerintem fogja a fejét. Pedig kivételesen nem szándékosan mentem a balhé után. Jött az magától is.
Közben eldől, a dagi és a névtelen maradnak. Addig a másik kettő, Jeff és Gary, akik az észt képviselik, felkapnak egy túszt, és megfogadják a tanácsom. Fel sem merül bennük a legcsekélyebb kétely sem, hogy ez egy igencsak rosszindulatú, kárörvendő tanács volt részemről és egyenesen a zsaruk kezére játszom őket. Ennyit az előzetes tervezésről. Tuti a reggeli ébredés után csapták össze ezt a missziót.
Percek telnek el úgy, hogy Jeff és Gary sehol. De a két pénzzel teli zsák se. Nagy a csönd hátul. Semmi mozgás. 101%, hogy a hadnagyék fültövön csípték a két rablót, miután kitették a lábukat a hátsókijáraton. Erre mérget vennék.
Mikor Stephen megfogja a kezem, sunyin rámosolygok. Tudom, hogy aggódik. Kettőnk közül mindig ő az aggódósabb. Most sincs ez másként. Nem tervezek különösebb megmozdulást, legalábbis nem olyat, amire gondolhat.
Kisvártatva érkezik a válasz sms Stephen mobiljára. Ha suttyomban megnézi valahogy, ezt olvashatja: „2 megvan, a lány biztonságban” Nem csalódom.
Boomer nem egy lángelme, ráadásul amikor a társa kifelé tekintget az ablakon, ő is arra néz, képtelen folyamatosan rajtunk tartani a szemét. Ki lehet használni az ilyen pillanatokat.
A mellettünk ücsörgő idős atya is látja, hogy ezerrel susmusolunk valamin Stephennel. Összenézek vele. Szerencsére nem szól semmit, érti, hogy taktikázunk.
Azért ezen az sms-en elcsodálkozom. Kedvem lenne cinkelni Mr. Szépszeműt, amiért ilyen jól összemelegedett a hadnagyommal. Én meg kiesek a kosárból a végén.
Szóval ez a kettő itt nem tudja, hogy a haverjaik már be vannak vágva a rendőrautó hátsó ülésére. Nyehehe. Ideje őket is mobilizálni némi ráhatással.
- Bocs, fiúk... – szólok megint, és rájuk nézek. Szinte mea kulpázok, amiért megnyikkanok, de ha már tettekkel nem lehet akciózni, akkor legyen szavakkal. Ezek maximum fizikailag ellenfelek, agyban nem igazán.
- Azt mondtam, pofa be! Mit nem értesz ezen? – förmed rám erélyesen a negyedik elem.
- Höhöhö! – röhög fel Boomer. Ezzel a debil nevetéssel egészen megkapó jelenség. – Szerintem tetszel neki, Marvin, höhöhö.
Tisztára, mint az oviban.
- Az anyád úristenit, te szerencsétlen! – ripakodik rá a társa mellőle.
Hja, megküzdenek ezzel a gyengeelméjűvel. Azt hiszem, ezek sem veszik be többet Boomert az akcióikba, bár több úgysem lesz. Legfeljebb megkísérlik majd a naaagy szökést a sittről. Ott akarok lenni, mikor ezt is kivitelezik.
A korlátozott szólásszabadság ellenére folytatom.
- Szerintem a haverjaitok megléptek.
A fegyver ismét rám szegeződik, már kezdek hozzászokni. Nem Boomeré, mert a dagi a saját halántékát vakargatja a magnumjának a csövével. Legalább őt gondolkodóba ejtettem.
- Mit dumálsz te itt? – sziszegi Marvin. Egyenesen az arcomba mered a maszk mögül.
- Csak azt, hogy magukkal vitték a pénzt, és még mindig nem jöttek vissza. Hm? – vonom meg a vállam, miközben ártatlanul mosolygom. Igazából én ehhez az egész szituhoz nem értek…
- Te, Marvin, a csajnak igaza van. – dörmögi azon az értelmes, mély hangján Boomer, és kisebb terpeszbe rendezi a lábait, ahogy totyogósan egyikről áthelyezi a másikra a testsúlyát.
- A szentségit… - motyogja a társa, aztán felemeli a hangját, ahogy megvilágosodik. – A szentségit!!!

/ Rocky & Nia – Gimme some more /

Tényleg figyelemreméltó a „terv”, ami szerint ezek haladnak. Ha van hátsó kijárat, akkor nem kell túsz. Mert a rendőrségnek biztos nem jut eszébe, hogy azt is nézzék. Csak az ügyfélnek, aki még életében nem volt a hátsó kijáratnál, ahol a személyzet jár. Kicsit sok logikát várok el tőlük, úgy érzem. Ez inkább az a társaság, amelyik gyűjtene Isaura felszabadítására. Nem kell túlzásbavinni. Valahol egy papucsállatka és egy mongúz intelligencia-szintje között mozoghat az övék, de ez már sértő a mongúzra. A tájszólás a legkevesebb. Elárul valamit, de ennél sokkal többet elárulnak úgy, hogy még gondolkodni se kelljen. Nia alig bírja visszatartani a röhögést. De bírja. Szerintem az már sok lenne, ha még ki is lennének röhögve. Szembesíteni őket a hülyeségükkel a legrosszabb. Azt csak a főnök teheti meg, mint láttuk.
Az sms-t direkt írtam ilyen szűkszavúra. Nem szeretem ennyit nyomogatni a telefont, de most az élőszavas értesítés helyett ez volt kézenfekvő. Én nem vettem észre, hogy gyorsabban menne, de lehet. A mai fiataloktól így is elmaradok. Nem vagyok hozzászokva és a vérfarkas sebességtől sem találják meg az ujjaim gyorsabban a billentyűkön a betűket. Nia elfogad így, tudom. Ő sokkal jobb ebben, de nem néz le emiatt. Talán megmosolyog, de nem néz le. A tömör szavak valójában sok infót rejtettek, amit egy rendőr és főleg az engem és Nia-t ismerő Huston hadnagy simán kitalál. Biztos tajtékzik, hogy mi a fenéért vagyunk itt és hogy miért én írok, nem Nia. Azt már nem hányhatja a szemünkre, hogy én jöttem szerződést hosszabbítani, a párommal pedig itt találkoztam. Barátok nem vagyunk a hadnaggyal, de talán javult valamit a megítélésem odabent, amióta próbáltam segíteni Nia-t megtalálni. Akkor kiderült, hogy én áldozat vagyok inkább, mint tettes. Ahogy most is. Szerintem a rendőrök már eleve ott voltak a hátsó kijáratnál, de az sms után oda koncentrálták az erőiket.
Döbbenetes ez a sületlenség. Hallgattak a túszra és eszükbe se jutott, hogy kint áll a fogadóbizottság. Síri csend honol, miután az öreget és a papot leteremtették. A bácsinál ez időleges. Ismerem az ilyen típust. Most elhallgatott, de ha megint fontosnak érez valamit, akkor elmondja, akár pisztolyt szegeznek a fejéhez, akár vadászgépek jönnek. A közlési kényszer nem tréfa. Mary Mama-n volt alkalmam megfigyelni az utóbbi években. A két jómadár néha kinéz az ablakon és addig van idő fészkelődni. Szerencse, hogy a túszok értelmesebbek, mint a rablók. Senki nem árul be minket se direkt, se véletlenül. A válaszüzenetet megmutatom Nia-nak, majd elteszem a telefont. Két hülyénk maradt. Valami óvodásszintű trükk is elég és már csak a szórakozás kedvéért is bevetnék egy ilyet.
Nia megelőz. Nagyon kommunikatív. Arra emlékeztet, hogy Mitch, a kisfiú is milyen kedves bánásmódban részesült. Ezek se sokkal érettebbek szellemileg. Sőt még SOS-jelzést se tudnának leadni morzézva. Szerintem Boomer azt se tudja, mi az a morze. Vagy az SOS... Megvan a negyedik is, Marvin, a cifrán káromkodó, aki most egész csúnyát és primitívet mond. Boomer tényleg minden csajtól vár valamit, ha megszólítják? Úgy néz ki. Épeszű embernek nem jut eszébe, hogy egy túsz azért kommunikál a foglyulejtőivel, mert tetszenek neki. Létezik ilyen szindróma, de az nem ennyi idő alatt alakul ki. És nem Nia-ban, de ezt csak mi tudjuk. Kimondja az igazságot. Jeff és Gary tutira ezt tervezték, más kérdés, hogy nem sikerült. Ilyenkor mit kell csinálni? Elgondolkodni, hogy ezekkel társultak? Vagy hogy most mit csináljanak? Nem, inkább fegyvert fogni a túszra. Erő ész nélkül. Boomer gondolkodik, ez történelmi pillanat. Alig várom, hogy megszólaljon és elárulja, mire jutott. Láss csodát, ő értette meg és ő hitte el. Marvin bízik a társaiban, ezt a hülyét meg mindenki csak verte, szidta, persze, hogy feltételez róluk ilyet. Ha mondják neki. Magától nem jött volna rá.
- Elnézést, ugye az én pénzemet nem vitték el? Az még megvan? - kérdezi ismét a néni, aki a hülye kérdéssel megerősíti, hogy a bezsákolt lóvé már elrepült.
Boomer odanéz és felkapja a fejét. Ez egy ötlet lesz. Tőle veszélyes ilyesmire gondolni.
- Marvin, akkor mi is vigyünk egy kicsit. Maradt még? Ugye, maradt még? - mondja először a társának, majd az ügyintézőnek, akinél előtte az ideges ügyfél parádézott. Ezt rakta össze. A néni lekötött pénzére pályázik. Most már érti, hogy nem a zsebében van. Vagy csak elfelejtette, amit az idős hölgy az előbb mondott. A pisztollyal bökdösi az ügyintéző nő hátát, így sürgeti. Az remeg és az arcát megdermeszti a félelem. Nem mer megszólalni. Nem meri közölni a rossz hírt, hogy mindent bepakoltak a zsákokba a társaiknak. A biztonsági őr szól közbe:
- Hátul van még több is, zsákokban.
Boomer szemei szerintem felcsillanak a maszk alatt. A fegyvert ráfogja az őrre és Marvinra néz.
- Höhö, hallod? Még többet viszünk el, mint Leclairék.
Szóval Jeff és Gary Leclair ül hátul a rendőrautóban bilincsben. Most már mindegy, őket hogy hívják, de Marvinnak ez már sok. Odamegy és teljes erőből orrbavágja a dagadtat, az elesik és átbucskázik az egyik alkalmazotton, aki a falnál ült. Bevágja a fejét és nem emelkedik ki. Marvin az őrhöz szól mérgesen:
- Odavezetsz. Ha trükközöl, kinyírlak a családoddal, a kutyáddal és a hörcsögöddel együtt.
Hű, ez nagyon kemény fiú. Jól átgondolta. A társát kiütötte, ő pedig bemegy hátra az őrrel. Az egyetlen emberrel, akiről biztosan lehet tudni, hogy van fegyveres képzettsége és ért a harchoz. A legjobb túsz, tényleg. Aztán ha megvan a pénz, mit csinál? Tússzal fog menekülni hátul, ahol a társainak is sikerült szerinte? Vagy túsz nélkül. Az őr teszi a dolgát. Nem mond semmit, se a családról, se a kutyáról, se a hörcsögről. Okosan kivár. Feláll és hagyja, hogy az állához szegezzék a pisztolyt.
- Indulás! - kezdi rángatni Marvin és hamarosan eltűnnek a bal oldalt lévő ajtó mögött, amit az őr kártyájával nyitnak. Nia-ra nézek és a hüvelykujjammal megnyomogatom a mutatóujjamat, jelezve, hogy most övé az sms lehetősége. Én mást tervezek. Megvárom, hogy eltűnjenek, majd ahhoz a pulthoz rohanok, amelyikből kirángatták az ügyintézőt. Erős építmény, még az én súlyomat is elbírja. Megnézem, mi van mögötte. A széket messzebbre lökték és van hely. Rátámaszkodom a pultra és átmászom rajta. Nem ugrok, mert az hangos lenne. A kiütött dagadékhoz megyek és elveszem a fegyverét, majd berakom azt az egyik fiókba. A kutya se fogja ott keresni.
Az egyik dolgozó szól hozzám halkan. Van lélekjelenléte és esze is.
- Kötözzük meg! Odaadom a zakómat.
A szemüveges fiatal srác leveszi a zakóját. Jobb híján megfelel. Összetekerem Boomer csuklóján a háta mögött és két csomót kötök rá.
- Segítsen! - mondom a srácnak és elkezdem húzni a testet. Jobbra van egy nagy szekrény, amögé elrejtjük. Elbírnám egyedül is, de nem játszom itt az erőembert. A srác a másik hónalját fogja meg és ketten behúzzuk hátra. Ügyes gyerek, betömi Boomer száját valami textíliával, amit ott talált. Tökéletesen el van helyezve, nem lóg ki a bútor mögül.
Az emberek közben kezdenek mozgolódni. Egy rabló maradt, az is bent a széfnél. Felbátorodtak, hogy valaki el merte hagyni a helyét. Szerintem Nia és a néni azok, akiket megjegyeztek arcról, a többi túszról nem fogják tudni, hol ült. Néhányan felállnak és leskelődnek, közben duruzsolás kezdődik. Mindenki halkan beszél a mellette ülőhöz. A pap a bácsit nyugtatja, a néni aggódik, hogy most viszik el a félretett pénzét, mellette magyarázza neki egy másik idősebb hölgy, hogy az nem veszik el, kapni fog kártérítést. A rendőrök nem tudom, mit csinálnak, mikor ezt látják az ablakon keresztül. Az ajtó viszont nyílik és jön Marvin. Az őrrel cipelteti a zsákot, ő pedig a nyakát szorítja és a mellkasához fogja a fegyvert. Elég szerencsétlen póz egy lövéshez, de nyilván nem szabad kockáztatni. Hagyhatnánk kimenni, akár a tússzal, mert az az előbb is elég volt.
- Kuss és vissza a földre mindenki! - kiabál és hadonászik a pisztollyal. Az emberek megszeppennek és lassan elcsendesednek, visszatelepszenek a földre. - Hol van a kövér?
Na, igen, ez egy kicsit szemfülesebb. Azt ugyan nem vette észre, hogy én nem itt ültem és a szemüveges ügyintéző srác sem, de hogy a társa, akit leütött, nincs meg, azt igen. Pont ez a fiatal bankos válaszol félve. Egész jó színész:
- Kirohant hátul.
Marvin morog egyet és a jobb oldali ajtóra néz, amin Jeff és Gary kimentek. Nem indul el. Ez nem tetszik nekem. Az őrt kérdezi, mélyen a torkához nyomva a pisztolyt.
- Hova vezet az a kijárat?

A pénzéért aggódó mami megint felizgatja Boomer fantáziáját. Legalább nem csak én nem bírom tartani a számat, bár én inkább taktikai megfontolásokból nem.
Ahogy a biztonságiőr felvilágosítja a duót, hogy hátul a széfben még van pénz, több se kell a dagadéknak. De Marvinnak sem. Utóbbinak bedurran az agya, és orrba vágja Boomert, hogy az kiterül, mint a döglött macska. Ahogy az óriási test dübörögve a földre hanyatlik, belerázkódik a bankfiók. Marvin aztán kikiáltja túsznak az egyetlen, ránézésre is kiképzett embert. Mit ne mondjak, nagyon ügyes. Izgalomra semmi ok, ez a fazon maga alatt vágja a fát, csak ki kell várni a megfelelő pillanatot. Egyetlen aggasztó dolog van csupán, az pedig a pisztolya. Csak emiatt nem pattanok fel, és rúgom szét a hátsófelét, meg gondolom a biztonságiőr sem, akit Marvin elrángat hátra.
Értem Stephen ujj-jelzését, és már pötyögöm is az sms-t a hadnagynak, amint előkapom a mobilomat a táskám oldalzsebéből. A prediktív szövegbevitelnek hála villámgyorsan megy az üzenetírás. „Már csak 1 van, most megy a széfhelyiségbe”
Ezalatt a szemközti épület tetején posztoló mesterlövészek belátnak a bank ablakain, de abból a fenti szögből nem látják be az egész helyiséget, nem tudják mi történik a pulton túl, sőt, már azt sem észlelik, csak a túszok felbátorodott mocorgását a váróhelyiségben.
Stephen kihasználja a pillanatot, és lefegyverzi a dagit. Csak azután nézek rá, hogy elküldtem az sms-t. Vannak még a csapatban olyanok, akik megőrizték a lélekjelenlétüket az izgalmak ellenére. Érdekes látni, milyen szerepek alakultak ki. A néni félti a pénzét, egy másik sutyorogva magyaráz neki, hogy megnyugtassa, a pap meg a tűzifás bácsikával csinálja ugyanezt. Stephen határozott fellépésére az emberek felbátorodnak, az ügyintézősrác készségesen csatlakozik hozzá az akcióban, és elrejtik Boomert. Én meg tartom a kapcsolatot a rendőrökkel.
Remélem a biztonságiőr gondol ránk, és amennyire csak lehet, húzza az időt hátul.
Nem sokra rá, hogy elküldtem az üzentet, kinyílik a bank üveglapos bejárati ajtaja, és Gabriel magas, golyóállómellényes alakja surran az előtérbe. Markába hű szeretőként simul a fegyvere. Az ajtó halkan betevődik, s hátát az előtér falának veti.
Az előbb még bömbölő kisfiú az anyjával együtt ránéz. Gabriel a szája elé emeli a mutatóujját, hogy csendre intse őket.
Marvin a pult mögül nem fogja látni, hogy itt van.
A szőke, sportos nyomozó kiszúr az emberek közül. Biccent, mire rávigyorgok, és mutatóujjammal eltopografálom, merre van Marvin. Röviden bólint, hogy érti. Tudom mit csinálnak. A hadnagy hátulról fog érkezni és bekerítik. Már nem vagyunk egyedül. Többek is kiszúrták Gabrielt. Szinte érződik a helyiségben a kollektív megkönnyebbülés.
Nem sokkal később Marvin a torkánál fogva toloncolja ki az ajtó mögül a megtömött zsákot cipelő őrt. Dühös hangjára mindenki a földre veti magát. Nem vette észre, hogy mi közben helyfoglalósat játszottunk, és a fél csoport teljesen átrendezte magát. Boomer hiánya azonban elég szembeötlő, számon is kéri tőlünk, hol a társa. Szerencsére a bankos srác okosan megválaszolja, de Marvin nem iramodik meg, helyette tovább macerálja az őrt.
- A hátsó udvarra, ahonnan egy átjáró vezet a párhuzamos utcába. – feleli higgadtan amaz. Ügyes, ahogy felvillantja Marvin előtt a menekülés lehetőségét. Komolyan mondom, ez a csapat, ami ma összegyűlt belőlünk a bankban, előbb kirabolta volna, mint ezek négyen.
Már reménykedtem, hogy ez a rabló is felveszi végre a nyúlcipőt, és lelép, ám erre Boomer böhöm teste megadta magát a szekrény mögött. Igaz, hogy úgy ültették oda, és a hátát megtámasztotta a szekrény, de jókora puffanással kidőlt mögüle. Még mindig eszméletlen. Jó nagyot kaphatott.
Most már Gabriel is látja, hova lett a harmadik. Nem nézek felé, a többi túsz sem, nehogy lebuktassuk.
Marvin a zajra, vagy inkább a földrengésre felkapja a fejét. A pisztolyát továbbra is az őr nyakába nyomja.
- Mi a franc volt ez?! – sziszegi a maszk alatt. Halántékán lüktetnek az erek, izzadságtól nedves haja rátapad.

/ Rocky & Nia – Gimme some more /

Azt már nem tudom meg, Nia milyen választ kapott, de abban biztos vagyok, hogy a helyzetet kristálytisztán és gyorsan leírta. Amíg hátul rendezkedünk, elöl bejön egy rendőr. Megismerem, ő volt az egyik, aki járt nálam aznap, mikor kokaint rejtettek a szekrényembe. Örökre hallgatunk arról, hogy mit húztunk le a vécén, de az ismeretség megvan. Tök normális alaknak tűnt és most is ő kapta a nehéz feladatot. Nagy felelősség bejönni ide. Ha Marvin észreveszi, akkor sem szabad kétségbeesni. Úgy kell majd reagálni, hogy senkinek ne essen baja. Nia-val összenéznek, ő pedig jelzi, hova ment a jómadár az őrrel. Gabriel rejtve marad, jó helyet talált.
Leülök, mikor a rabló kiabál és ráparancsol a népre. Az őr egy kicsit ideges és fél is, mert hát ugye egy pisztolyt nyomnak a torkához. Hirtelen nem tudom megállapítani, hogy igazat mond-e. Várnám, hogy mit tesz Marvin, de Boomer még eszméletlenül is bajt csinál. Oda kellett volna szegezni a falhoz a hájas testét. A rabló kiabál, az őr annyit mond, hogy nem tudom. Marvinnak gyanús lesz valami. Körbenéz, mindenkinek az arcába. Az érzései azt mutatják, hogy gyűlöli ezeket az embereket, mert akadályozzák. Nagyjából hallhatta, merről jött a hang. A szemüveges ügyintéző pont ott ül.
- Te miért vetted le a zakódat? - hangzik el a kérdés, ami tényleg kardinális probléma egy bankrabláskor. A túszok ne öltözzenek ám át csak úgy. A srác elkezd izzadni és elsőre nem válaszol. Boomer zsebéből ekkor szóródik ki a szotyi. A fenébe, ezt elég rosszul csináltuk. Nem szeretek civilekkel dolgozni. Át kellett volna hajítani a pulton, hogy ne lássa, de hát nem egyedül voltam, hogy használjam a farkaserőmet.
Marvin észreveszi és megérti, hogy Boomer nem futott sehova.
- Átbasztál, köcsög? Felállni. Gyerünk! - kiabál a srácra, aki feltett kezekkel áll fel. Reszket a félelemtől. Én nyugodtan ülök. Nem kötelességem megmenteni, főleg, hogy egy beavatkozással talán nagyobb bajt lehetne csinálni, mint ami készül. Marvin ráfogja a fegyvert és az emberekre néz, majd ordítani kezd:
- Azt hiszitek, kijátszhattok engem? Mindjárt meglátjátok, hogy jár, aki megpróbálja. Köcsög, hozd ide Boomert!
Azt megnézem, ahogy ez a srác egyedül kicibálja onnan. Remegve fordul meg és elbotlik egy gurulós szék lábában, ahogy megy hátra. Elkezdi húzni a kövér testet, de nehezen halad. Én is ott ülök a közelben és Marvintól kérek engedélyt:
- Segíthetek neki?
A rabló tétovázik, de beleegyezik.
- Mit bánom én. De ha trükköztök, mindenkit lelövök.
Oké, főnök, nem trükkösen fogjuk kihúzni a haverodat. Odamegyek a sráchoz és Boomert megfogom az egyik hóna alatt, ő pedig a másik alatt, majd elhúzzuk Marvin lábáig. Ott fekszik előtte a csuklójára csomózott ujjú zakóval. A szotyi mindehova kiszóródott. Egyikünk se foglalkozott vele, nem fontos. Én visszaülök a helyemre és próbálom kitalálni, mi legyen.
- Kirohant, mi? Mit terveztél, halljam? - kiabál a srácra. Az csak ennyit tud kinyögni a kezeit felemelve állva:
- Én...semmit. Tényleg semmit.
Marvin ideges és nem sokáig bírja már. El fog pattanni a húr. Ha lelövi a srácot, szerintem az őr akcióba lép és Gabriel is. Ez nekem meg is felelne, ha biztosan tudnám, hogy elintézik. De egy-két eltévedt golyó még csinálhat bajt. Nia nem sérülhet meg, azt nem szabad hagyni. Marvin kezében megremeg a fegyver és most már teli torokból kiabál.
- Sok eszed van. Állj fel a pultra! Gyerünk, köcsög!
Az ügyintéző megrémülve megy oda és kezd felmászni. Marvin a szemeivel követi végig. Gondolom, demonstrálni akarja az erejét, magasról ledönteni vele szembeszálló képzeletbeli szobrát, ahogy agyonlövi a pulton állva. Érdekes elképzelés, de fontosabb, hogy most csak őt nézi. A pult és az ügyféltér felé figyel. Ezt ki kell használni. Körülnézek és találok egy kis papírt, ami leesett ide. Óvatosan felveszem, közben az ügyintéző négykézláb mászik fel. Összegyűröm a papírt és egy határozott mozdulattal eldobom a rablón túlra. Ott senki nem ül. Marvin a zajra elkapja a fejét jobbra és a pisztolyt is arra fordítja.

Lövésem sincs Marvin mit élhet meg fejben, jó lenne tudni. Nem igazán értem mit miért tesz. Eddig mást sem csinált, csak ütötte a dagit, most meg odahúzatja magához a bankos sráccal. Mégis mit tervez? Hogy vállra kapja, és kiszalad vele? Kétlem. Ha lenne egy csöpp esze, és ha nem akarna a sitten kikötni, akkor az eszméletlen haverja nélkül lépne le. Nem hiszem, hogy hirtelen szívügye lett Boomer sorsa. Inkább csak nem tudja mihez kezdjen. Talán kezdi felfogni; neki reszeltek, innen számára már nincs kiút, de még utoljára megszivat minket.
Rendes Stephentől, hogy segít a srácnak elővontatni a melák testét. Boomer így olyan, mint egy partra vetett bálna. Reng a hája, ahogy cimbálják. Vajon hány tonna Makuka lehet benne?
Marvin egyre őrültebben viselkedik. Az arcát nem látom, de a kézmozdulatai, és az összes többi rezdülése pattanásig feszült idegrendszerre vall. Kezd totál begőzölni. Remek. Már tudom, hogy mindig a pszichopaták lépnek le utoljára. Boomer nem számít, őt barátságosan marasztaltuk.
Torka szakadtából ráüvölt a srácra, hogy az összes túsz összerezzen. Még én is. Nem vagyok hozzászokva ehhez a hangfrekvenciához.
Ha az ügyintéző szót fogad, és feláll az asztalra Marvin elé, Gabriel még lelőni sem fogja tudni, mert teljesen kitakarja előle.
Hülyeségekkel most igazán nem lenne jó ötlet traktálni Marvint, mert ha egy rossz szót szólok, tuti simán lepuffant. Pedig valahogy el kéne terelni a figyelmét az asztalra mászó srácról. Sőt, a srácnak sem kéne felegyenesednie. Egyrészt négykézláb kisebb lövésfelületet jelent Marvinnak, másrészt nem lesz Gabrielnek sem útban.
Ez már nem tréfadolog. Tiszta sor, a fogvatartónk mit tervez. Nyilvános kivégzést.
Ahogy az reszketve igyekszik fel az asztalra, sápadt arcába nézek, miközben apró mozdulatokkal szaporán megrázom tiltakozón a fejem. Stephen ekkor dobja el a papírgalacsint, és a Marvin elfordul a zizegés irányába. A jobb kezemmel intek a fiúnak, hogy maradjon lent, fel ne egyenesedjen. Gabriel a fedezékéből leselkedve látja mi történik. Tudom, hogy nem szalasztja el a lehetőséget, és lépni fog.
Marvin elfordul, a pisztolyának a csöve sem a srácra szegeződik már. Ő négykézláb van az asztalon, közben rám mered. Nem mozdul tovább, ő is észrevette a bent lévő rendőrt.
Erre Gabriel előtartott fegyverrel kiugrik az előtérből. Egyenesen Marvint veszi célba. Annyi ideje sem marad, hogy rákiabáljon, mert amaz már fordul is felé kinyújtott karral, pisztolyostul.
Az ügyintéző leugrik, vagy inkább, mint a szélvész, úgy fötör le az asztal tetejéről közénk. Közben Marvin és Gabriel egyszerre nyitnak tüzet egymásra. A túszok sikoltozva vetődnek hasra a padlón. Fölöttünk fütyülnek a golyók.
Alig dördül el az első lövés, a jobb oldali ajtó mennydörgés szerű robajjal vágódik ki. Huston hadnagy és két másik rendőr tör be hátulról. Fegyvereik a magára maradt bankrablóra merednek.
Marvin a falnak tántorodik, háttal nekiütközik. 3 lövést kapott a szőke nyomozótól. Kettőt a mellkasába, egyet a vállába. Pisztolyt tartó kezét leejti, és a teste a földre csúszik. Hörög, talán a haláltusáját vívja.
- A negyedik is megvan.  Kérek egy mentőt a bank elé, ezt a gépet meg vigyék innen. – szól bele a rádiójába a hadnagy, közben a szeme a pult mögött fetrengő Boomerre téved. – Takarítsák el ezt a szemetet. – morranja ezt már a bankban lévő többi rendőrnek.
Gabriel eltette ezalatt a pisztolyát. Őt is szeretik az égiek, és Marvin talán életében most először fogott lőfegyvert, hogy így elvétette a célpontját. Egyetlen lövése sem talált. Testközelből biztos képes lett volna lepuffantani bárkit.
- Szép munka, fiam. – szól oda Gabrielnek Huston hadnagy, majd körbehordozza a tekintetét rajtunk, hogy meggyőződjön róla, senki nem sérült meg. – Mindenki jól van? – kérdezi.
Felkelek a padlóról, és felsegítem a mellettem trónoló idős papot.
Ahogy találkozik a pillantásunk a hadnagyéval, rámosolygok.
- Helló, hadnagy! – mondom, és megadóan feltartom a kezeimet. – Eskü, semmi közöm az egészhez. – duruzsolom nagy vigyorogva, még mielőtt rosszat feltételezne.
- Nia, lassan nem tudom eldönteni, hogy a bűntények vonzanak téged, vagy te vonzod azokat.
Erre csak megvonom a vállam.
- Rejtély.
A többi túsz is lassan feltápászkodik, segítenek egymásnak. Ki-ki megkönnyebbülten sóhajtozva, hálát rebegve az isteneknek, vagy épp a mellette lévőnek magyarázva sétál ki az utcára.
Bárhol legyen Mr. Szépszemű, odasietek hozzá, és szorosan átölelem.
- Jól vagy? – tudakolom, majd szélesen rámosolygok. Mindvégig nagyon bátran viselkedett. Láttam már akcióban, de ez egy fegyveres bankrablás volt. Nem voltunk rá felkészülve. Mondjuk anno Lawrencékre sem nagyon.
Most döbbentem rá; nem tart semeddig elveszíteni azt, akit szeretünk. Marvin bárkit megölhetett volna merő passióból.
Csak akkor engedem el Stephent, mikor a hadnagy odalép hozzánk, és üdvözli a párom egy határozott kézfogással.
- Üdv, Mr. Chesterton! Kösz a belső infót. - zengi mély baritonja, miközben a hadnagy Stephen szemébe néz. - Remélem, a jövőben nem csak ilyen helyzetekben találkozunk.
Ha tudná, hogy én is hasonlókat kívánok magunknak Mr. Szépszeművel...

/ Rocky & Nia – Gimme some more /

Lehet találgatni, hogy Marvin miért csinálja ezt a színjátékot. Szerintem érzi a vesztét és megpróbálja megmutatni, mennyire kegyetlen. Csak azért húzatja ki maga elé a társát, akit ő ütött le, hogy demonstrálja, más nem bánthatja, csak ő. Ő a főnök, a big boss, mindenki húzza be a fülét és a farkát. Ehhez még az érzéseibe se kell belenéznem, hogy rájöjjek. A nagy „bűn” elkövetője, az ügyintéző, aki megkötözte Boomert, pedig halál fia. Igen, ez már túlmutat egy bankrabláson. Nem sima túszejtésről van szó, hanem egy gyilkosságra készül a mi Marvinunk. Elrettentő példának szánja a srácot, hogy senki más ne próbálkozzon. Szerencsém, hogy elegánsan vagyok öltözve és így nem tűnök ki annyira a hátul üldögélő alkalmazottak közül. Civilek ugyanis itt nem nagyon vannak, csak azok, akik a pultban szolgálatot teljesítőkön kívül tartózkodtak éppen itt. Akik a hátsó helyiségekben vannak, szerintem lapulnak az asztalaik mögött.
Ezek a pillanatok a legveszélyesebbek. Pattanásig feszült idegrendszerrel bármikor dönthet úgy, hogy lő, akárkire, akire épp bekattan. A galacsinnal csak egy kevés időt nyertem, de úgy látszik, elég volt. A srác megállt, ki sem egyenesedett, utána pedig a rendőr jött elő. Az ügyintéző jól reagált, elugrott, Gabriel pedig rohadt nagyot kockáztatott. Az őr, aki most nem sok figyelmet kapott, még mindig Marvin előtt volt. A lövés közben már rávert egy nagyot a rabló könyökére és abban a pillanatban Marvin kapta a találatot is. Ha egy kicsit mellémegy, Gabrielt meghurcolják, hogy a biztonsági őrt találta el. Szerintem így is kap fejmosást, de a helyzet meg van oldva. Szempillantás alatt történnek a dolgok. Huston előugrik két társával, mindenki sikít, de a végére értünk. Marvin kiterül, mint bernáthegyi a kánikulában.
Én felegyenesedek és Nia láthatja, hogy ott voltam az események közelében. Azért segítettem Boomert elhúzni, hogy Marvin mellé kerüljek és reagálhassak, ha muszáj lesz. Egy darab papírt löktem arrébb, de ez volt az én szerepem és szerencsénkre elég volt. A tekintetemmel Nia-t keresem. Nem érdekel, Gabriel megsérült-e, nekem a párom a fontos. Látom, hogy a papot segíti fel és elmosolyodom. Semmi baja az én kedvenc fantomképrajzolómnak. Ő szavakkal harcolt, én papírgalacsinnal, a rendőrök fegyverrel és összehoztuk. Mikor vidáman köszönti a hadnagyot és cívódnak, én csak széles mosollyal igyekszem kifelé. A hadnaggyal kezet rázunk és feloldottan válaszolok:
- Jónapot, hadnagy! Nincs mit. Gyorsan elintézték ezt a féleszű társaságot.
Nia-val még a belső helyiségben ölelkezünk össze és érzem, hogy tisztel azért, ahogy viselkedtem. Én is őt, de nem itt, mindenki előtt akarom vele megbeszélni. Egy humorbonbont dobok be összesen.
- Remekül. Szerinted a Reszkessetek, betörőkből vagy egy Bud Spencer-filmből vették a „stratégiájukat”?
Az utolsó szót megnyomom, mert ezt stratégiának nevezni olyan, mintha egy gombostűre mondanám, hogy az az Eiffel-torony. Én hatalmasat nevetek és több ügyfél is kacagni kezd. Sokan meg vannak még ijedve, de van, akiből így jön ki a feszültség. Mások sírnak, a gyerekek az anyjukhoz bújnak. A sokat kérdező nénikét már felsegítették közben és a hadnagyhoz igyekszik. Az emberek zavartan állnak vagy járkálnak. A sorok rég felborultak és ezek után szerintem itt a dolgozók is kapnak egy szabadnapot. Nagyon fásultnak kell lenni ahhoz, hogy most rámosolyogjanak egy ügyfélre és megkérdezzék, hogy „Miben segíthetek?”. Én Nia szemeiben merülök el és halkan súgom a fülébe:
- Nagyon okosan csináltad, mon amour.
Ha megengedi, akkor itt és most kap egy csókot is. Nem fog érdekelni, ha pár embert ez zavar vagy netán tapsolnak, mintha színházban lennének. Fura dolgokat vált ki egy bankrablás azokból, akik átélik, de mi jól viseltük. Nia rendkívül bátor volt, pedig nem rendelkezik mágikus képességekkel, mint én. Az ő bátorsága nagyobb erény, mint az enyém. Az is érdekes, amit Huston mondott. Vonzza a bűntényeket, de meg is oldja azokat. És amióta együtt vagyunk, ez már rólam is elmondható. Szerintem Huston sejti, hogy benne van a kezem Nia eddigi magánakcióiban is, de most nem tesz szemrehányást. Nem szeretném, ha megrángatnák Nia-t azért, hogy civilnek adott ki nyomozati infókat, úgyhogy én továbbra is mindent le fogok tagadni. A hadnagy számát viszont kincsként őrzöm. Kezdek jóban lenni a rendőrséggel és ez egy hasznos tény. Nia szemeit nézem és hatalmas mosollyal úszom a fényükben. Arra is csak fél füllel figyelek, hogy a néni már odaért Hustonhoz és felteszi a legfontosabb kérdést.
- Biztos úr, nekem volt itt lekötött pénzem. Azt ugye visszakapom? Vagy már elvitték a zsákokban?
Ha eddig lett volna valaki, akiben nem realizálódott, hogy a néninek vagyon van itt, most már az is hallhatta. Pedig sose tudni, nem ülnek-e itt a jövő csalói, akik el akarják majd csaklizni tőle. Huston hadnagy ledöbben a kérdésen, de utána csípőre tett kézzel állva válaszol:
- Nem, hölgyem, a lekötött pénz biztos helyen van. Ahhoz nem nyúltak.
A néni óriásit hálálkodik és nagy levegőket vesz. A siető bácsika és az egyik ügyintéző pedig a terem másik végében vitatkoznak:
- Kérem, várjon egy kicsit! Most vagyunk túl egy bankrablási kísérleten... – mondja a fiatal nő kedvesen, de már kezd kijönni a béketűrésből.
- Igen... Tudja, nekem a tüzifa, a tüzifa miatt ilyen fontos. Lecsúszok róla, ha ma nem tudom megvenni. Legyen olyan kedves! Csak 300 dollárt akarok kivenni. Olyan olcsó és...
Az öreg nem hagyja magát, mondja és mondja. Közben egy nagydarab fickó sétál elő hátulról elegáns, fekete öltönyben és nyakkendőben. Ő lehet a fiókvezető, aki hátul izgulhatta végig az egészet. Ahogy meghallja, hogy az öreg nem hagy békét az ügyintézőnek, odamegy a hadnagyhoz, aki hangosan kiabálni kezd a terem közepén:
- Egy kis figyelmet kérek az úrnak!
Az emberek odafigyelnek, csak páran beszélnek tovább. A rendőrök közben teszik a dolgukat, elvontatják a „bálnát”, foglalkoznak a sokkos ügyfelekkel. Én is odanézek, de Nia-t még mindig ölelem. Mikor egy kicsit elcsendesedik a terem, a nagydarab férfi kissé vékony hangon, de hangosan beszélni kezd:
- Walt Hammington vagyok, a fiókvezető, üdvözlöm Önöket! Tisztelt ügyfeleink, elnézésüket kell kérnem az itt történtek miatt! A továbbiakban mindent megteszünk, hogy ez újra ne fordulhasson elő. Ez a fiók mára bezár, de akik még nem kerültek a pulthoz, azokat kivételesen most, nyitvatartási idő után is fogadjuk a másik utcában lévő fiókunkban. Nagyon köszönöm, hogy ilyen bátran és okosan viselkedtek és hogy így senkinek nem esett komoly baja!
Azt hiszem, példamutató magatartás ez a fiókvezető részéről. Nagyon emberi és ezt a legtöbb ügyfél értékeli is. Páran ugyan puffognak, de a legtöbben megkönnyebbülnek és már mennének is ki. A dolgozók csak ülnek és próbálják végiggondolni, hogy ebből mi lehetett. A szemüveges srác még reszket, de neki sincs nagy baja. A rendőröket kérdezgeti néhány ügyfél, mások rögtön leírást adnak a történtekről és pár dolgozó a kihrucolt nő után érdeklődik tőlük.
Visszafordulok Nia-hoz:
- Azt hiszem, én tudok várni jövő hétig. Még nem sürgős az a hosszabbítás. Hogy érzed, mehetünk hozzám, ha itt végeztünk?
Lehet, hogy a hadnagynak lesz még pár kérdése, bár a biztonsági kamerák felvettek mindent és sok más tanú is van. Ha kell, idézem a remek beszélgetéseket és a neveket meg a történéseket. A hírekbe nem szeretnék bekerülni, mint hősies ügyfél, aki segédkezett a megoldásban. Inkább maradok az ismeretlen hős. Elég, ha Nia és én tudjuk, mit tettünk. Meg a rendőrök, Nia kollégái, hát igen. Nem várok elismerést. Inkább egy nyugodt illetve más izgalmakban gazdag estét szeretnék a párommal.