- Az már nem az én bajom, ha nem találsz magadnak menedéket náluk sem. Vontam meg a vállamat. Könyörgöm, mit tettem, hogy ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy hozzám tartozzon? Még csak nem is én teremtettem... Borzasztóan makacs volt, és kezdtem belátni, hogy bármit teszek, akkor is itt akar majd maradni. Nos, a lojalitás-kérdést ezzel én tisztáztam is, de vannak helyzetek, amikor ennyi nem elég. Az meg végképp nem tudott érdekelni, hogy kivel szűrte össze a levet, amiért esetleg nem fogadják be. - Hogy milyen hasznom...? Kuncogtam fel. Nos, azon kívül, hogy nem az én fülemet rágná, és nem nekem kellene tiszteletet vernem belé százvalahány évesen, semmi. Viszont roppant nagy megkönnyebbülés lenne. Semmi hasznát nem venném, és pont. Azon kívül, hogy esetleg odavetem az első sorba, hogy ő haljon meg először egy ütközetben. De ennyit nem ér nekem még egy éhes száj, még egy szoba, ami kiesik a bevételből azért, mert Kimberly-t kell elszállásolnom. - Inkább azt mondd meg, hogy abból mi hasznom lenne, ha befogadnálak. Csak azokat hoztam magammal, akik képesek arra, hogy valamivel segítség a falkát. Te nem tudsz harcolni, és a csábításon kívül nem sok dologhoz értesz, valljuk be. Nem minden a kor, de úgy látszik, még ezzel sem vagy tisztában. Felőlem lehetnél ötszáz éves is, fél kézzel lenyomna bárki, mert neked derogál tanulni és képezni magadat. Semmit nem tett ellenem, ami miatt haragudhatnék rá. Egyszerűen csak nem bírtam a stílusát, és nem fért a fejembe, hogy ennyi év után egy farkas abban leli az örömét, hogy mindenféle lepukkant és boldogtalan ember előtt rázza magát, mint egy rossz r*banc. A gondolatára csak idegesebb lettem. Fogadjam vissza...? El se kellett volna jönnie, maradhatott volna otthon, az ottani falkában biztosan szerető családra lelt volna, mert hogy itt nem fog, az hót ziher. Felé fordultam végre, és megálltam anélkül, hogy nekiessek. - Bizonyíts. Vontam meg ismét a vállamat. - Ha olyan erős és tapasztalt farkas vagy, meg fogod találni a módját, hogy kuncsorgás nélkül is érdemesnek tartsalak a befogadásra. Hagytam ennyiben. Meglátjuk, hogy milyen agyafúrt ötlete támad. Elvileg ismer, és ragaszkodik hozzám, hát, akkor itt az ideje, hogy bizonyítson is.
- Nem mondtam, hogy nem találnék náluk. - De azt sem, hogy igen. Bár ebben sajnos neki kell igazat adnom. Mármint nem úgy, hogy ki is mondom. Olyan bűnre nem vetemednék, hogy szóban is igazat adjak valakinek. A kérdésére csak bólintottam, de ahogy ránéztem, sejtettem, hogy mi haszna származna belőle. Semmi, csak nagyon örülne neki, ha másokat "idegesítenék", és nem őt. Ami mondhatom igazán kedves. És, ha máshol hasznomat vennék? Az igazán nagy kár lenne, nem? De mindegy is. Most nem fogok ilyeneken gondolkodni. - Ez hazugság! Tudok harcolni, és te is tudod, hogy fejlődő képes vagyok. - jelentettem ki magabiztosan. Hisz tényleg tudok verekedni, csupán az a gond, hogy nos... a táncolást tényleg sokkal jobban szeretem. Meg hamar az ember agyára megyek, és néha én is felkapom a vizet s ebből, meg abból, hogy próbálom visszafogni magamat, az lesz, hogy gyengébbnek tűnik. - Csak nem mindig csinálom azt, amit mondanak, vagy a hangulatom irányít... - tettem még hozzá elhúzott szájjal. Nem szeretem az ilyeneket bevallani, de hát ez az igazság. Tudok harcolni, tanulok, csak nem egészen mutatom ki. Főleg, hogy közismerten a tánctudásomat szoktam mutogatni, ami miatt sokan elítélnek, csak mert nem ismernek... Milyen jófej, komolyan mondom. Mégis, hogyan bizonyítsak? Verjek agyon egy másik farkast, vagy mi? Ez azért nem így működik, hogy azt mondják bizonyíts, bármiféle konkrétum nélkül, és kész. Ez így nem igazságos. Legalább egy kicsit megértőbb lehetne, ha egyszer képes voltam ideutazni, és megkeresni őket. Már majdnem valami csúnyát mondtam nem tetszésemben. - Oké, de hogyan? Verjem meg egy farkastársamat, vagy mi? - kérdeztem és próbáltam leplezni a felháborodottságomat. - Mond, hogy mit csináljak, és megteszem... Kivéve, ha az, hogy menjek vissza Chicago-ba benne szerepel, és az olyanok amik egyenlőek az öngyilkossággal, vagy gyilkolással stb. - szögeztem le a tényeket. Még a végén arra kérne, hogy támadjanak neki egy őslakos farkasnak, vagy valami. - Jó? - kérdeztem azért vissza, csakhogy bebizonyítsam milyen "udvarias" és fejlődőképes vagyok. Vagy legalábbis remélem, hogy ettől a "jó" szócskától azt hiszi. És észreveszi, hogy milyen nagy dolgot tettem. Már ha az annak számít, hogy nem mondtam azt, hogy "én nem kuncsorogtam!" Egyébként meg nem igaz, hogy értek a csábításhoz, mert a tánc, és az nem ugyanaz. Mivel, ha annyira tudnék érteni hozzá most nem kéne kérlelnem Castort... Bár mondjuk nem vagyok olyan hülye, hogy megpróbáljak ki kezdeni vele, mert ha nem jól sülne el, a végén még kinyiffantana. Meg odáig azért még én sem süllyedek le.
- Látod Kim, pont ez a baj! Pont ez a kva nagy baj, hogy idejössz, és még velem is úgy beszélsz, mintha kutyád lennék. És én ezzel nem akarok nap mint nap szembesülni. Sőt. Nem csak hogy én nem, de azt sem tűröm meg, hogy bárki mást egzecíroztass a hülyeségeiddel. Morrantam fel és egy fenyegető lépést tettem felé. Még a végén tényleg ki kell tépnem a nyelvét, pedig már egyszerűen hozzá sem akartam érni. Ami meg a bizonyítást illeti... Röviden és tömören szólva majdnem hanyatt vágódtam tőle. De mivel tartottam magam, a nő arca helyett a füle melletti falterületbe tenyereltem bele, nem éppen finoman. Még be is horpadt, amin nem kell meglepődni, mert rohadtul nem épültek tartós anyagból az itteni válaszfalak. - Értem. Szóval még véletlenül sem akarsz olyan feladatot, amiben letörhet a körmöd, vagy koszos lehet a hajad. Tökre igazad van... Vicsorogtam a képébe, és éreztem, hogy baromira lüktet a tarkóm a bennrekedt feszültségtől. Ellöktem magam a faltól, egyúttal mellőle is. - A másik lehetőségem az, hogy wc-t pucolsz, vagy a gyermekmegőrzőben cseréled a szaros pelenkákat. Vagy, kimehetsz napi 8 órában a -30 fokba havat lapátolni. Csak a legnagyobb baj az,hogy ez egy hotel, fizető vendégekkel, és nem rontanám a szálló jó hírét egy ilyen nagyszájú és neveletlen dolgozóval, mint amilyen te vagy. Köptem még neki a szavakat, bár már sokkal messzebb álltam tőle. Nem tudom, hogy bírnám ki, ha itt lenne. De ha a továbbiakban sem tudunk megegyezni, azt hiszem, hogy stratégiát kell majd váltanom. Az lehet, hogy fájdalommentesebb lesz, de hogy kellemesebb nem, az biztos.
Mért gondol rólam ilyen rosszakat? Egy csomó ideig a falkájához tartoztam, és mégsem tudott kiismerni? Mivel egyáltalán nem beszélek úgy vele, mint a kutyákkal. Nem is nézem annak. Mindössze szeretem az egyenlőséget. - Mindenkivel így beszélek... - mondtam az igazságot. Hisz akit szeretek, azzal is ugyanígy bánok, talán csak egy-két eltéréssel. Pont úgy, ahogy gyűlöletem tárgyaival is másképp bánok. Ugyanis azokkal sokkal rosszabb vagyok. És nem tehetek róla, hogy kimondom amit gondolok, és nehéz lakatot tenni a számra. Bár néha tényleg jó lenne, ha be tudnám fogni, vagy ha legalább egy picit ismerne Castor. Magamban megnyugodtam mikor a falba ütött, de eléggé megalázó volt számomra, amit mondott. Egyszóval sem mondtam, hogy nem harcolok, csak nem szeretek gyilkolászni. De most komolyan... én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy felesleges ölni? Hiába érzem néha úgy, hogy jó lenne valakit megverni, próbálom leküszkedni, kisebb-nagyobb sikerrel. Ebből is látszik, ahogy beszélni szoktam. Lehet így vezetem le azt, hogy megpróbálok nem verekedni. A szavaim, a mozdulataim, a munkám mind csak egy energia levezető eszköz lehet. - Csak nem szeretek bűntudatot érezni. - vágtam közbe. Ne hogy márt azt higyje, hogy azért nem vállalom el a gyilkolást, mert féltem a hajamat meg a körmömet. Annak ugyanis ehhez semmi köze nincs. És a körmöm meg nem is olyan nagy, szóval nem is törhetne le. A hajam, meg kit érdekel? Ki tudom mosni, és sosem ez foglalkoztatott. Nem értem miből gondolja ezt Castor. Minek kell lenézni engem? Azon gondolkodtam most, hogy melyiket is válasszam, ha már felsorolt ilyes fajta bűntetéseket. Olyat kéne elvállalnom, amivel bebizonyíthatom, hogy én nem vagyok finnyás, és beképzelt plázacica - merthogy a szavaiból arra következtettem, hogy annak néz. - Szóval a gyermekmegörzőt, vagy a wc pucolást kéne elvállalnom. A wc-t viszont nem szeretném tisztítani, ugyanis... hát fogalmam sincs. Egyszerűen csak nem akarom, meg azzal nem csinálnék mást, mint megaláznám magamat. Hiába nem szoktam foglalkozni mások véleményével, ezzel azért mégis csak foglalkozok. Mert a wc pucolás majdhogy nem olyan, mint a könyörgés szégyenteljesebb formája. Abból meg kösz, nem kérek. Szóval a gyermekvigyázás marad. Úgy sem lenne az olyan rossz. Legalább bebizonyítom, hogy milyen "kis aranyos" vagyok, és tudok bánni a gyerekekkel, még ha az is lesz a feladatom, hogy kicseréljem a pelusukat. - Jól van, elvállalom a gyerekmegőrzőben a pelenkák kicserélését, de... - Talán hülyeség, amivel próbálkozok? Fogalmam sincs, viszont muszáj megpróbálnom. Kell nekem egy fizetős munka is. - nincs a szállodának egy disco-ja, vagy a falka egyik tagjának? És, ha van, nem dolgozhatnék ott, mint... táncos? - kérdeztem vágyakozva, bár ennek semmi köze nem volt a bizonyításhoz, ám a táncolást akkor sem vehetik el tőlem. S próbáltam minél aranyosabban nézni Castorra, úgy hogy rábólintson arra, hogy a disco-ban táncoljak.
Nevetni kezdtem. Először halkan, aztán egyre hangosabban és őrültebben. Azt hiszem, kikészített. - Ne legyél ennyire naiv. Ha a harcedzett farkasaim közelébe sem akarlak engedni, miből gondolod, hogy odaeresztelek egy rakás kisgyerekhez? Te tényleg nem vagy normális... Közöltem a véleményemet. Tényleg azt hiszi, hogy ez így működik, hogy ez ennyire egyszerű? - Eleve azt sem tudom, hogy honnan szülted azt a beteg gondolatot, hogy én valaha is kedveltelek. Tettem még hozzá értetlenül, mert tényleg fogalmam sem volt. Párszor beszéltünk, láttam őt, de ennyi. Soha nem közeledtem hozzá férfiként sem, komolyabb feladatokat sem bíztam rá. Abban a falkában annyi olyan tag volt, akikről azt sem tudtam, hogy élnek. Nem tudom, hogy Kim mire alapozza ezt a fene nagy odaadást és ragaszkodást, komolyan. - Álljon meg a menet. Te most komolyan azt várod, hogy nyomjalak be valahova dolgozni? Mégis milyen alapon, hm? Továbbra is azt kérdezem, hogy miért érné meg nekem beléd fektetni? Mert a választ még nem sikerült összehoznod... Oké, hogy Duncanék szerveznek valamit, de szinte biztos voltam benne, hogy egy ilyen belépővel még takarítani se vennék fel. Ugyan abba én nem kívántam beleszólni, legalább is ilyen szinten, de ismertem Duncant, Patrisháról meg ne is beszéljünk. Lényeg a lényeg: idejön, azt árja, hogy a nagy büdös semmire hivatkozva etessem és fogadjam be, sőt, még adjak neki olyan munkát, ami nélkül nem tud élni. Megint felnevettem, mert ezen a szintű hülyeségen már nem tudtam mást tenni. - Értsd meg: én egyáltalán nem kedvellek téged, nem tartalak sem jó, sem hasznos farkasnak, sőt, még embernek sem. Ezek után egy roppant tiszteletlen belépővel, és némi jópofizással és hisztivel ki akarod erőszakolni, hogy fogadjalak be és adjak munkát. Egy nagy frászt, kisanyám. Vannak nekem sokkal nagyobb és fontosabb gondjaim is. Elindultam a lépcső felé, hogy arra menjek fel újra az irodámba. Nem fogok kirontani a vendégek közé, mert a végén még utánam jön, és lejárat az emberek előtt. Már egy fél emeletet felsétáltam, amikor megálltam, és még visszaszóltam neki. - Ha rám hallgatsz, akkor szépen visszamész Chicagóba, és ott éled tovább a magad egyszerű és rózsaszín életét. Itt hamarosan vér fog folyni, meg még rengeteg más olyan dolog, amit nem bírna a lelkiismereted. Ha tényleg meg akarsz győzni arról, hogy ide tartozol, az ajtóm nyitva. De a hisztit és a behízelgést hagyd meg annak, aki kíváncsi rá. És mentem tovább az iroda felé, hacsak meg nem állít menet közben.
De jó! Még ki is nevet. Fogalmam sincs így, hogy fog nekem ez az egész sikerülni, de tényleg. Már azt sem tudom eldönteni mit gondol rólam egyáltalán. Eddig azt hittem, hogy valamilyen kényes kis fogalmam sincs minek gondol, most meg naivnak? Szuper. - Nem gondoltam, hogy kedvelsz. - mondtam, mivel sajnos ez tény volt. És eléggé látszik is rajta, hogy nem bír engem. Csak hát azért mégis jó lenne, ha nem gyűlölne ennyire. Más felőlem gyűlölhet úgy, ahogy akar, de ő nem. Mert hát ő az Alfa. Ha nem lenne az, akkor nekem teljesen mindegy lenne. - Igen, azt gondoltam. - feleltem. - És te is mondtad, hogy értek a táncoláshoz! Hogyha ilyesfajta munkám lenne, akkor nagyobb lenne a kereset is, ezt nem szabad elfelejteni. Meg ismerek innen pár farkast is, ha el nem mentek Alaszkából... - magyaráztam meggyőzően, vagy legalábbis az próbáltam lenni. Bár mondjuk már a felére sem emlékszek, hogy kik voltak itt, meg minden. És a többséggel szerintem nem is nagyon voltam jóban, hisz valami ilyesmiért mentem el. De attól még lehet, hogy ebből is hasznot lehetne húzni, ki tudja. Rózsaszín, és egyszerű életemet? Nekem sosem volt olyan. Oké, hogy nem ismer, na de ennyire? Én sosem voltam az a lány, aki szépen és vígan élt, s úgy gondolta minden jó úgy, ahogy van. Nem. Felálltam, és utána mentem. - Ez nem volt behízelgés. Ha azt tettem volna, akkor most nem lenne ez. És ne állíts rólam olyanokat, amik nem igazak! Nem ismersz, és épp ezért nem kéne ennyire lenézned. Csak azt kértem, hogy mondd meg mit csináljak - próbáltam meggyőzni. - és megteszem. Csupán a gyilkolásban, és olyanokban amiknek nincs semmi értelme, nem voltam hajlandó részt venni... De hogy érted, hogy vér fog folyni? - kérdeztem rá, mert azt még nem tudtam felfogni. Ennyire rosszban lennének a másik falkával? Bár azért remélem, hogy annyira azért nem fajulnak el a dolgok. Hiába nem szerethetett mindenki, nekem azért nem feltétlenül volt bajom a másikkal, még ha nehéz is bevallani.
Én kitartóan meneteltem felfelé, és egy hangyányit sem érdekelt, hogy mivel próbál mentegetőzni, vagy éppen mit magyaráz. Minden szava süket fülekre lelt. Viszont tisztában voltam azzal, hogyha nem állítom meg, akkor követne egész a szobámig. Idegent nem engedek egy bizonyos határon belül, őt meg pláne nem, mert képtelen féken tartani a száját. Az hiányzik, hogy bosszúból olyanokat szivárogtasson ki, amiket bárki felhasználhatna. Tehát, hirtelen fordultam felé, remélhetőleg még a szívbajt is sikerült ráhoznom egy kicsit, de ez már tényleg csak részletkérdés. Azt meg felejtse el, hogy részletekkel fogok szolgálni neki a falkák közötti viszonyról... - Rendben van. Ha az elkövetkező egy hétben meg tudsz győzni két olyan farkast, aki a falkámban van, hogy érdemes vagy arra, hogy csatlakozz, akkor jöhetsz. De hogy ezt hogy éred el... Arra ne tőlem várj választ. Bazira remélem, hogy nem Ash-t, vagy egy hozzá hasonló fiatalt fog megkörnyékezni, mert akkor egyszerűen csak azt mondom, hogy nem ér. Legalább méltó prédát szemeljen ki... - Most viszont... Ha csak nem akarod, hogy szilánkosra törjem a lábaidat, légy olyan jó, és fáradj ki a hotelből. Ez már egészen halk volt és aljas. Nagyon reméltem, hogy értett a "szép" szóból. Én tényleg megteszem, utána meg Duncannel zabáltatom fel a nagyközönség előtt. Remélem, hogy ha már ennyire ragaszkodik hozzám, akkor a szemetebb énemet sem felejtette el.
Végre! Már azt hittem meg sem fog állni, hanem egyszerűen csak ott hagy. Magamban meg nem nagyon szeretek beszélni. Láthatólag Castor nem akarta nekem megmagyarázni, hogy mit jelent az, hogy vér fog folyni, bár sejtem. Egyébként megértem, hogy nem akar engem beavatni. A falkába se nagyon akar bevenni. Viszont a feltétel az nagyon tetszik nekem. Hisz csak nem lehet olyan nehéz két falkatagot rávenni arra, hogy a falkában akarjon engem. - Oké. - mondtam, a fenyegésre meg csak annyit feleltem. - Jó. - Ezzel megfordultam, és kivonultam a hotelből. Közben pedig azon gondolkoztam, hogy mégis kit vegyek rá. Igazából az lenne a legmeggyőzőbb, ha mondjuk Patrishát venném rá, de annak az esélye, hogy sikerül elég kicsi. És csak még rosszabb lesz nekem, szóval ő ki van húzva. A fiatal farkasokat meg nem fogom megkérni, nem célom a "kölyköket" is belevinni ebbe az egészbe. Egy másik megoldást kell keresnem. Valaki olyat aki kedves, vagy legalábbis egy picit jófej, és még nem utáltattam meg magamat vele teljesen... De vannak itt kedves emberek is? Nem igazán foglalkoztam eddig azzal, hogy megismerjem őket, max. pár embert, szóval majd csak eldől. Miután már jó messze voltam a hoteltől, magamban elmosolyodtam, hogy épp bőrrel megúsztam ezt az egészet, ahhoz képest, hogy mennyire nem bír engem. Bár lehet, hogy pont ezért... de végülis kit érdekel? A lényeg, hogy hamarosan ismét egy falka tagja leszek, és talán, de csak talán kapok egy szép hotelszobát is... Na jó, inkább nem esek túlzásba. Még semmi sem biztos, lehet ha ő nem filéz ki, majd a többiek. Ám erős vagyok, annyira, hogy ahelyett, hogy mennék már haza, vagy oda ahol lakok, egybe olvadok a tömeggel, és elkezdek keresgélni...
//Köszi a játékot! Már csak meg kell találnom azt a két falkatagot, aki szerint érdemes befogadni a karimat. //
A külvárosi házamat kiadták, míg odavoltam, és amiért még nem ismerem a falkabéli helyzetemet, jobbnak láttam egy hotelben eltölteni pár napot. Milyen meglepő, hogy a szálloda ahol szobát foglaltam magamnak, történetesen az A szálloda, ahová a betolakodó falka telepedett. Akkor sem alakulhatott volna jobban, ha határozott döntés lett volna, nem puszta véletlen. De ha már így alakult, igyekszem élni is a lehetőséggel. Van még úgy fél órám a találkozóig az atanerkkel, remélem addig legalább a szándékaikat ki tudom puhatolni. Már amennyiben találok egy kölyköt, hogy feltörjem a pajzsát, vagy csak egy segítőkészebb példányt. Parkolok, kiszállok, nyújtózok egy nagyot, mint aki milyen hosszú útról érkezett, aztán bemegyek a szállodába, azaz a város egyetlen valamire való épületébe. Ha hamarabb jövök vissza, én vettem volna meg a helyet. A recepció felé veszem az irányt. Nem vagyok az a vigyorgós fajta, így a hölgy a recepciós pult mögött álló hölgy mosolyára csak egy biccentéssel felelek. - Üdvözlöm! 10:30ra volt szobafoglalásom. Vaughn-vessző-Ian. Valamivel korábban érkeztem, remélem ez nem jelent problémát. Amíg a hölgy a foglalást ellenőrzi, én felkutatom a hozzám legközelebbi farkas elméjét. ~Hello.~ Az én pajzsom nincs felhúzva, ezért gondolom, hogy megérezhették már a jelenlétemet, az illem meg úgy kívánja, hogy köszönjünk a másiknak. Én megtettem.
Az irodai részen ücsörgök egy kis szobában, ahol jelenleg a tesztidőszakát élő biztonsági rendszer agya működik. Itt mindig ül most egy farkas, és a bejövő riasztásokat értékeli, hogy helyes, vagy helytelen. Roppant unalmas munka, mert az elmúlt két hétben (amióta a rendszer felállt) rajtunk kívül más farkas nem járt a hotelben, így nagyon riazstás sem volt, elgfeljebb olyan, amikor az arcfelismerő rendszer nem ismert fel valakit. Ez sem fordult elő sűrűn. Szóval ülök, pontosabban hintázom a széken, és könyvet olvasok, amikor nagyjából a rendszerrel egy időben észelem az idegen jelenlétet. Annak ellenére, hogy tudom, hogy most sípolnia kell itt valaminek, úgy meglepődöm, hogy elvesztem az egyensúlyomat, és felborulok a székkel együtt. ~ Né már! Tényleg jött valaki! Felkászálódom, és a kamerával megkeresem az illetőt. A recepciós pultnál álldogál. "Helló" - érkezik az üdvözlése. - Látlak, zsivány .... - mormogom, amíg a számítógépen helyesnek nyugtázom a riasztást. Ettől most meg kell szólalnia egy kis tollszerű izének itt mellettem. S lám, valóban csipogni is kezd. - Nagyszerű! - Ezt a csipogást is leállítom. ~ Hello! ~ köszönök vissza, csak hogy illemtudó legyek, s közben készítek pár fényképet a fickóról, és eltárolom a gépen, majd felhívom a recepciót. - Suzy, Liu vagyok. A pultnál előtted álló úr mit szeretne? - Szobát foglalt nálunk. - Igen? Neve? - Ian Vaughn. - Kösz, Suzy! Leteszem a telefont, és berögzítem a nevét a fényképe mellé. A falkához rakok egy kérdőjelet, és egyenlőre az ellenség csoportba rakom.
Nem úgy látszik, hogy az üdvözlőbizottság elém sietne. Csak egy nagyon távoli, halk, de annál izgatottabb "hellót" kapok, aztán varázsütésre felhívják a recepciós hölgyet. A fejemben felcsendült hang szól a kagylóban is, mire vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjem el forgatni a szemeimet. Olcsó húzás volt, hisz azt a telefonbeszélgetést úgy hallottam, mintha közvetlen engem hívott volna fel. ~Ha megkérdezed ki vagyok, elmondom magamtól is Liu. Üzenem neki semleges hangszínen, míg a formanyomtatványok fölött görnyedek. Úgy látszik, a fiú nem óhajt lejönni hozzám, megpiszkálom hát egy kicsit az elméjét, hátha fény derül ennek okára. Fiatal még a srác, talán egy éves sincs még, bár erre nem vennék mérget. Kölyköt elvből nem ölök. Az olyan, mintha egy ember gyerekkel végeznék. Egy kisebb energia hullámot küldök felé. Számomra, és talán néhány idősebb számára ez semmit nem jelent, de ha a kölyök tényleg olyan fiatal, talán egy kevés betekintést nyerhetek ebből az elméjébe. Ha így történt, akkor egy monitor pillanatképe tűnik fel a szemeim előtt, és éppen csak az én "fotómat" tudom kivenni belőle, és a kép máris semmivé foszlik. ~Szólhattál volna, hogy mosolyogjak.~ Küldök felé még egy nagyon gyenge energia hullámot. Mivel a pajzsom nincs felhúzva, talán érzékeltetni tudom vele, hogy ez a fene nagy békesség amivel ide jöttem, elég ingoványos talajon áll. Tehát ne szórakozzon már velem...
A hozzászólást Ian Matthew Vaughn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 29, 2012 2:42 pm-kor.
Hallom a másik farkas kicsit korholó, kicsit incselkedő szavait, és érzem a nem túl diszkrét tapogatózásokat. ~ Ha azt akartam volna, hogy ne tudj róla, akkor nem így intézem. Szeretnél egy mosolygósat is? Csinálok ... Bizony, bizony ez a játék kétirányú. Ha hajlandó belemosolyogni a kamerába (ha megtalálja), akkor rögzítem róla azt a képet is, az arcfelismerő proginak ettől csak könnyebb dolga lesz. Az én elmém érzelmileg a nyitott könyv, és nem érezhet benne mást, csak játékosságot, nincsenek vele szemben negatív érzelmeim. A játéknak több dimenziója van. Mióta kikerültek a kamerák, aligha tagadhatjuk le, hogy új rendszerünk van, szóval nincs értelme. De ugye ez megállhat ott, hogy fényképeket készítünk az orrunk elé kerülő farkasokról, és azt láthatja a falka minden tagja. Arcfelismerés, hőkamera, egyebek nem feltétlenül tartozik hozzá. És ezek létét nem is szándékszunk a külsősök orrára kötni. Ha minden műszaki dologgal végeztem, akkor persze azért csak kimegyek, nem árt némi plusz tapasztalatot szerezni, arról nem is beszélve, hogy ilyen távolságból ő kitűnően érez engem, én viszont nem valami jól őt, és az esélyeket a közelséggel lehet részben kiegyenlíteni. Mivel nem álcázza a jelenlétét, felesleges szólnom róla bárkinek is, aki a szállóban van farkas, az úgyis tudja, hogy jött valaki. Kiballagok hát a recepcióhoz, és immáron élőben is szemügyre veszem őt. - Hello, Ian! - köszönök rá, ha befejezte a papírmunkát. A szám fülig érő vigyorra húzódik, jó kedvem van. Lezárni nem tudok előtte, ahhoz túl idős, de Castor megmutatta, hogy lehet azt mutatni, amit szeretnénk. Én most egy gondtalan, kissé szeleburdi kölyökfarkast mutatok. Nem áll messze a valóságtól a kép, csak kissé elnagyolt. Amúgy meg, ha kezet emel rám, addig élt. Nem miattam persze, de hát azért csak vagyunk itt egy páran ...
Mosolyogjon a fene abba a kamerába. Ha valamivel mókásabb kedvű fickó lennék, már csak a buli kedvéért is megtenném. Így viszont marad a fapofa és a papírok töltögetése. Gondolom céljuk lesz majd a képpel, különben mi a fenének fényképezgetne a kölyök. Azt sem bánom, ha valami biztonságtechnikai kütyübe táplálják az adatot. Jelenleg fizető vendég vagyok itt, mint bárki más. Ha meg majd akarok valamit tőlük azt úgyis szemtől szemben jelentem ki (vagy máshol intézem el), nem osonok be a szállodába mint egy patkány. Annál azért jóval tapasztaltabb, erősebb és idősebb vagyok, minthogy ilyen alantas módszerekhez kelljen folyamodnom. Mellesleg nem ők itt a vendégek? Én már akkor itt voltam a városban amikor a kölyök (aki most száll ki a liftből és indul meg felém a recepcióhoz) még csak egy kósza gondolat volt a szülei között. Hát mire ez a fene nagy bizalmatlanság, kérem? A recepciós hölgy, illet Suzy átveszi a kitöltött papírokat, én meg cserébe megkapom a szobám kulcsát. Azaz kártyáját. A kölyök ekkor érkezik oda hozzám. Nem akar balhét. Legalábbis ezt érzem rajta, és egy jó nagy adag pimaszságot. Ám legyen, nekem sincs bajom vele. - Inkább én üdvözöllek Téged, Liu. - nyújtom felé a jobbomat. Ha elfogadja, kezet rázok vele, ha nem akkor visszaengedem magam mellé a karomat. Nem feltétlen jópofizni akarok a kölyöknek. Inkább amolyan, az-illem-megköveteli és a beidegződés elegye ez. - Mondd. Biztatom, mert felteszem, hogy van miértje is annak amiért elém állt. Huszonöt perc múlva ott kell lennem az O'Connorsban, és mivel a pajzsom még mindig leeresztve, érezheti, hogy éppen sietek. De amíg ezt az érzést erőltetem magamból, egy másik szálat is elindítok óvatosan a kölyök elméje felé. Ha ügyes vagyok, már csak akkor veszi észre ha már késő. Meglátjuk.
Ian kezet nyújt, s én elfogadom. Nincs okom rá, hogy elutasítsam. Amúgy meg megtisztelő rám nézve, egy ilyen idős farkassal kezet fogni. Az az egy szó azonban meglep. "Mondd" - Mit? - kérdezek vissza, és hirtelenjében azon filózok, tényleg mondanom kell nekem valamit, és elfelejtettem, vagy ez valami "zavar az erőben"? Aztán felrémlik, hogy azt hiszi, én akarok tőle valamit. - Nincs semmi, Ian. Rám köszöntél, feltételeztem, hogy te szeretnél valamit, s nem csak egyszerű vendégként vagy itt. De most komolyan! Lehet egy farkas egy másik falka területén csupán egyszerű fizetővendég? Nem hinném, hogy ez nálunk működik. - Nem akarlak feltartani. Hátrébb is lépek, felőlem mehet bárhová, a szobájába, vagy el innen, ahogy neki jól esik. Énnekem már ez a találkozás is egy újabb tapasztalat, érzékelem az erejét, próbálok mindent megtudni róla, amit csak lehet. Bizony, belenyúlok én is, legfeljebb megorrol, de hát ő eresztette le a pajzsát. Érzek némi fanyar keserűséget, ami mindent áthat, kíváncsiságot, távolságtartást ... Kóstolgatjuk egymást. De hát rajtam nincs nagyon mit kóstolgatni, legfeljebb rajtunk. A falka érdekes lehet, s tőlem remélhet elég sok információt, vagy legalábbis a legtöbb olyat, amit nem önszántamból adok. Tudom én ... De csak érzések jöhetnek át, és én most csupa pozitívumot érzek a falkám iránt, büszke vagyok, hogy a tagja lehetek, mert egy kitűnő csapat. Ha ezt meg akarja tudni, hát akár szóban is elmondom.
A kölyök kezel velem. A kézfogása elég határozott, de számomra az derül ki belőle, hogy nem képzel többet magáról, mint ami. És ezért egy jó pont jár neki. Pimasz a kölyök, ez feltűnik, ahogy az is, hogy ez csak egy álca. Ehhez a stílushoz nem illik a mód amivel lekezelt velem. Nem érzem úgy, hogy haragudnom kellene ezért. Mindenki úgy védekezik ahogyan tud, és amíg nem ismernek, evidens, hogy ellenségként tart számon, ebből a szemszögből nézve pedig jogos, ha máris védekezik. Bántani nem fogom. Visszakérdez, mire én kérdő ívben húzom fel a jobb szemöldököm. - Köszöntem, Liu. Ahonnan én jövök, ott ez a szokás. No itt nem az őslakosokról beszélek, hanem az "ős hazámról". Majdnem megmosolygom azt ahogyan próbál matatni bennem. Szinte már csiklandoz a kölyök. A sunyi! Küldök felé egy számomra jelentéktelen energia löketet, amitől remélhetően majd visszatántorodik, de ha ez sem használ, hát halványan felhúzom a pajzsomat. A jelenlétem így is érezhető, de a kölyöknek már erőlködnie kéne, ha belém akar látni. - Mióta vagytok itt, ha szabad kérdeznem? - ellépek mellette miközben kérdezem, abban bízok, hogy majd követ. Nekem lassan a szobám felé kell vennem az irányt, illetve készülődni a találkozóra Sednával. A kölyöktől úgyse kérdezek olyat, ami már belügynek számítana, és amúgy se tudnék. Hogy akkor mégis miért teszem? Egyrészt, hogy fent tartsam, az éppen-most-érkeztem "imidzsem", és hogy figyeljem a kölyök reakcióit, érzelmeit egy-egy úgy mondd rutin kérdés hallatán. - Az én vállalatom csinált szállodát ebből a kócerájból. Régen ez egy rusnya és használatlan raktárépület volt. - magyarázom a kölyöknek. Gondolom készségesebb lesz a válaszokat illetően, ha elárulok valamit én is magamról. - Az óta, ha erre járok, gyakran megszállok itt. Újra meg is vettem volna az épületet, ha időben jut el hozzám a hír, hogy eladó sorba került. Ha kicsit megerőlteti magát a kölyök, akkor észreveheti, hogy nem hazudtam. Remélem ettől majd nyílik egy keveset. Mindenesetre én beszállok a liftbe, és ha követ, akkor részemről folytathatjuk ezt az egyébként eddig kellemes beszélgetést.
Ian olyan szelíden próbál rendre utasítani. Nem torkol le azonnal, nem dörgöli az orrom alá, hogy én csak egy kölyök vagyok. - Érdekes szokás köszönni valakinek, akivel nem is vagyunk egy helységben. - jegyzem meg - De persze más, ha mint farkas úgymond bejelentkeztél, elvégre egy olyan falka területén jársz, aminek nem vagy a tagja. - teszem hozzá, mintegy célozva arra, hogy igen, neki is vannak most kötelezettségei. Mikor meglegyint, illedelmesen visszahúzódom, s elvigyorodom közben, jelezve, hogy értem én a feddést, csak nem veszem a szívemre. - Decemberben érkeztünk. - adom meg a kért adatot közben, és követem, mert úgy tűnik még nincs vége a beszélgetésnek. Az időponthoz nem fűződik semmilyen pozitív vagy negatív felhang nálam, az csak egy időpont. Amit aztán magáról mond, az az, ami óvatosabbá tesz, és elgondolkodtat. Szóval a szállodának előttünk is voltak vérfarkas kapcsolatai. Ian részt vett a megépítésében. Viszont ekkor már a falka is itt volt, amiből egyenesen következik, hogy Iannak volt dolga a helyi falkával. Olyan nincs, hogy egy vérfarkas érdekeltségű cég csak úgy felhúz egy szállodát egy másik falka területén, és az rá se bagózik. - Nos, erről úgy tűnik lecsúsztál. - állapítom meg, amikor azt mondja, megvette volna a szállodát ő is. - Üzleti ügyben jársz erre? Közben az is eszembe jut, hogy mi is akarunk majd építkezni. Castor hívta volna? Akkor csak kibökné mán, hogy a főnökkel akar beszélni ... Amúgy meg ... jó lenne tudni, mennyire szoros a köteléke a helyi falkával. Lehet, hogy a szállóban volt részesedése az őslakosoknak? Ennek utánajárt valaki? Mennyire jó nekünk az, hogy van legalább egy vérfarkas rajtunk kívül aki ezt az épületet kívül belül, alul felül ismeri, jobban, mint mi? Semennyire. Erről majd beszélnem kell Castorral. - Érdekes lehet egy épületből valami egészen mást csinálni. - jegyzem meg, csak úgy a társalgás pozitív hangneme érdekében.
Azt hiszem a bejelentkezős dolgot valamiféle figyelem felhívásként értette arra, hogy most idegen honban vagyok, és arra, hogy ehhez mérten kell viselkednem. Nem hiszem, hogy bármivel is utaltam az ellenkezőjére, így nem is veszem magamra. Ha utána néznek a recepcióra befutó hívásoknak, akkor egy szibériai repülőtérre érkeznek, ahonnan intéztem a szállodai szoba foglalását, majd a washingtoni átszállás közben meg is erősítettem azt. Persze ettől még nem lesz hihetőbb a történetem ha elmkondom, hogy "a foglaláskor még nem tudtam, hogy farkas kéz alatt van a szálloda", ám kis mértékben igazolhatja azt. Egyébként tényleg csak itt jöttem rá, hogy mi a helyzet... Hülye lennék visszafordulni. A kölyök azt mondja, csak decemberben érkeztek. - Lecsúsztam. - ismétlem Liu szavait, de a "nem sokkal"-t már csak gondolatban teszem hozzá. Ennek igazán nincs jelentősége. Ellenben azzal, amit ő kérdez... Ha nem akarok hazudni, (amit netán ki is szagolhat a kölyök, és akkor lőttek a fene jó taktikai előnynek,) akkor okosan kell feleljek... - Is-is. A szállodában nem maradok soká, ám a városban igen. És még ezzel sem hazudtam. Még ma jelzek a bérlőknek arról, hogy szükségem van a házamra, és amint kiköltöznek, én is itt hagyom a szállodát. A városból pedig tényleg nem akarok elmenni még egy ideig. Tehát igen, őszinteségből megint megálltam a helyem. Egyenes beszédből már kevésbé. Megint mosolyoghatnékom támad mikor az építkezésről kezd beszélni. Nem csak én terelek itt, a kölyök is megpróbál ügyeskedni. A különbség annyi, hogy én ezt megérzem rajta, míg ő csak sejtheti rólam. - Miért nem kérdezed meg AZT ami érdekel? De hogy válaszoljak... Nem és igen. Azaz nincsenek közös üzleti érdekeltségeink Mr. de Lucaval, és igen, ismerem az épületet kívül- belül. Lévén, hogy nem csak az én vállalatom építette a szállodát, de történetesen én magam készítettem az tervrajzokat is ami alapján dolgoztunk. - semleges hangnemben beszélek, hisz nincs is miért elszálljak magamtól. Ez már egy csaknem húsz évvel ez előtti történet, az óta már milliószor átalakíthatták az épületet. Én meg már nem követtem nyomon az esetleges átalakításokat, hisz akkor már nem áll érdekemben. - Évtizedekkel ez előtt volt már az. Nagy valószínűséggel már egy szoba sincs úgy, ahogy annak idején volt... - Elismétlem hangosan is a gondolataimat, mielőtt még a kölyök bejelentené a falkának, hogy itt van Bin Laden vérfarkas megfelelője. De hogy felhozzak egy konkrét példás is a "semmi nincs úgy ahogy hagytam" elméletre: - Az alagsorban van még az uszoda?
Jó, hát tapogatózunk, tapogatózunk. Nem akar itt lakni. Most vagy derogál neki egy falka közelsége, és farkasmentes szállodát keres, vagy van saját háza a városban. Az utóbbi erős kötődést sejtetne ... Amikor kitalálja, min is gondolkodom, elmosolyodom. - Ez csak egy része annak, ami érdekel. De hát egy kölyök mindig kíváncsi, igaz? - megvonom a vállam. - Igen, még ott van. Szerintem nagyon költséges és macerás lenne pont egy uszodát odébb költöztetni, és ott van a legjobb helyen, nem? Nem kell azt a rengeteg vizet alátámasztani, és ha mégis eresztene, nem áztat el semmit. Persze tudom, hogy vannak olyan házak, ahol az uszoda a tetőn kapott helyet, de szerintem az csak szükségmegoldás, utólagosan, vagy a melegebb éghajlaton a szabad levegő varázsa. Itt ilyesminek nincsen értelme. - A nyilvános vendégszobák ezen a szárnyon vannak, a másik oldal nagy része lezárt terület, oda csak mi mehetünk. - teszem hozzá, mert ez biztos olyasmi, ami még nem volt így, amikor ő megtervezte. És nem titok, mindenki könnyen kiderítheti, hol vannak a vendégek elöl elzárt részek. És így már nem játszhatja el a "bocsánat, eltévedtem" mesét sem, ha esetleg szaglászni jött volna. Ekkor aztán egy merész húzásra szánom el magam. Már beszélgetünk egy ideje, nagyjából ismerem a rezdüléseit, az illatát, hallom a szíve ritmusát. Most, hogy a lift bezárult, és elindult velünk, csak a kettőnk zaja, hangja és jelenléte van köröttünk egy pár másodpercig, és a lift halk surrogása. - Az őslakos falka tagja vagy, Ian? - fordulok feléje hirtelen, minden előkészítés nélkül, és bizony minden mentális erőmet a válasz ellenőrzésére fordítom. Ez valamivel több, mint ami egy ilyen korú kölyöktől alapban kitelne, hála a sok-sok meditációnak, és Castor múltkori oktatásának.
Rendben, az uszodával pont mellé lőttem, de most hogy ezt tudom, egészen megjött a kedvem az úszáshoz. Na majd ha visszajövök a megbeszélésről... Érkezik a finom eligazítást a szálloda területeit illetően. Felteszem, ezt is céllal magyarázza, nem csak puszta felebaráti eligazításból. Én legalábbis nem így tenném az ő helyében. Akármi célja is legyen vele. A dolog ezen rész ugyanis nem értem. Nem számít, amúgy sem terveztem tovább nyújtózkodni annál mint a takaróm ér. Hogyan is terveztem volna? 10 perccel ez előtt még azt sem tudtam, hogy itt vert tábort de Luca és vidám társasága. De most, hogy így alakult, érdemes lenne kideríteni, körülbelül mennyien lehetnek. Nos, erre lesz három napom, míg tart a foglalásom. Legfeljebb majd ülök a szobámban, és helyezem az érzékeimet. Abból még az is kiderülhet, hogy ki-mennyire erős. Talán. Liu felbátorodik a javaslatomra, és belekérdez a sűrűjébe. Van ám kurázsi a kölyökben, annyi szent. Azt hiszem, bírom a srácot. Nem is váratom meg a válasszal, ha alaposabban utánam néznek, (lássuk be, ennek egyre nagyobb az esélye) úgyis ki fog derülni. - Egy éve még közéjük tartoztam. - nem folytatom azzal, hogy "most nem tudom hányadán állok velük", mert ez egyébként is ott lóg a levegőben. Nem olyan szeleburdi kölyök ez, mint először próbálta előadni magát. Érteni fogja. A lift megáll, az ajtó nyílik, én meg kilépek. - Örömmel beszélgetnék még Liu, de majd egy másik alkalommal. Ha nincs több kérdésed, akkor én most elfoglalom a szobámat.
Azért bennem megáll az ütő egy pillanatra, amikor Ian válaszol a kérdésre. Itt állok vele egy liftben, azaz karnyújtásnyinál is közelebb. Egy éve még ... most nem? De akkor mért is van itt? Elment, visszajött. Hihetném azt is, hogy nem békében szakítottak, és akkor most a bosszú lehetősége hozta vissza. De akkor feltehetőleg beszélni szeretne Castorral. Nem. Ő hozzájuk jött vissza. Sedna meg ebben a helyzetben bolond lenne nem visszafogadni, hiszen erős. Akár mér most tekinthetek rá úgy, mint egy őslakosra. Persze ez önmagában nem nagy hír, sétáltam én már Vincenttel is Fairbanks utcáin, de ez egy másik helyzet, én most őt kvázi ezzel az egy kérdéssel lebuktattam ellenséges területen. S még csak meg se rezdül! Nem rezdül, hanem kedvesen, de ellentmondást nem tűrően lekoptat. Hát mit tehetnék? Amúgy meg a továbbiak már tényleg nem rám tartoznak. - Hogyne, csak tessék! - találom meg a hangom, s mosolygok rá előzékenyen. - Nekem nincs több kérdésem, de azt nem tudom garantálni ezek után, hogy másnak se lesz. - ezt azért kénytelen vagyok előrebocsátani - Azt hiszem nem okozok vele meglepetést, ha közlöm, hogy én most keresek valakit a falkából, aki ... hogy is mondjam ... illetékesebb neked esetleg kérdéseket feltenni. Na, most több lehetőség is van. Van rábólint, hogy persze, csak tessék, vagy megpróbál meglépni még kérdésfeltevés előtt, vagy itt helyben agyoncsap. Én meg már tapogatózom is valaki idősebb, lehetőleg Castor vagy Patrisha jelenléte után. Elvégre nem kell nekem egy lépést se tennem, hogy jelentést tegyek ...
Nem érzem, hogy nekem most félnem kellene, vagy menekülni innen. Liu viszont nagyon felpörgött, mintha örülne annak, hogy fogást talált rajtam. Már ha ezt lehet annak nevezni. Márpedig ő így találja, még közli is velem, hogy keres egy illetékest. Felnevetek. Röviden, de annál nagyobb jókedvvel. Korrekt a kölyök, ezt meg kell hagyni. Hogy én erre mit fogok reagálni? Hát elmegyek a találkozóra Sednával, aztán visszajövök. Mást nem is tehetek. Megfutamodni nincs miért, hisz ha még falkatagként is jövök vissza, azt nem fogják tudni rám bizonyítani, illetve azzal se mennék sokra ha el kellene hallgattatnom a kölyköt. Nem is vinne rá a lélek szerintem, tehát ez nem szerepel a választható opciók között. Így viszont marad az a lehetőség, hogy készségesen együtt működök míg a gyomrom bírja. Ha a többi is van annyira normális, mint Liu, nem hiszem hogy annyira kellemetlen lesz az. Elegánsan felemelem a kapom, megnézem mennyi az idő. - Mondjuk úgy egy óra múlva az uszodában? Igen, ha az uszodát adom meg helyszínként az már magától érthetővé teszi, hogy nálam ugyan nem lesz sem fegyver, se bármi más. Legfeljebb egy törölköző. - A legjobbakat, Liu!
Bár még csak pár napja érkeztem, nem nagyon fedeztem fel magamnak a várost. Épp elég volt a hotelt kiismerni, hogy ne tévedjek el folyton. Pedig alapvetően nincsenek problémák a tájékozódási készségemmel, sőt! Itt azonban annyi az új hely, új dolog és persze ember... ráadásul minden olyan idegen... Oké-oké akadnak ismerős arcok, nem kevés. Hisz mégiscsak egy falkából valók voltunk Chicagoban és egy falka vagyunk itt is, vagy mi! Az előtérben álldogálok, a falra kifüggesztett "Fairbanks" címet viselő városi térkép előtt és bőszen tanulmányozom, hogy merre mi található, és úgy egyáltalán mit kezdhetnek itt magukkal a jó népek. Nem kémkedni jöttem Castorék után és nem is figyelmeztetni őket, hogy lépjenek a helyiek ügyében. Saját döntés volt, de ez nem jelenti azt, hogy a "visszailleszkedés" olyan könnyen fog menni. Mindig szabad farkas voltam a falkán belül, ha fogalmazhatok így. Különc, magának való és kicsit talán cinikusan flegma is. Az alfával szemben is. Szóval... itt ez a tábla. Szép, nagy és informatív, de nem jutok vele egyről a kettőre, mert csak utcanevek és főbb egységek vannak feltüntetve, mint kórház, rendőrség... Ahogy szőke tincseimet hátrasimítom fülem mögé, még elveszettnek, tanácstalannak is tűnhetek ott a tábla előtt állva. Rá is játszok erre titkon, hátha akad a jelen levő "úriemberek" között olyan, aki kisegítene.
* Hát az a nagy helyzet, hogy annyi időm van mint égen a csillag. Komolyan mondom mióta itt vagyok unatkozom. Nem azért, mert nem történik semmi. Inkább azért, mert nem ehhez a „nyugodt” életvitelhez vagyok szokva. Mielőtt ide jöttem volna utaztam, gyilkoltam, nyomoztam, öltem és utaztam. Az életem tele volt pörgéssel. Most meg ebben az egy hónapban nem csinálok mást mint edzek és zenélek. Ennek is meg van a maga varázsa, de lássuk be, hogy nem túl izgalmas. Mondjuk egy kicsit "megnőttem" ami a vállaimat és a karomat illeti vagy eddig is ilyen nagy lett volna, csak nem tűnt fel? A fene sem tudja már. Mindegy is, mert nem ez a lényeg. A nagy semmit tevésben éppen egy újságot olvasok, mert hiába nem tűnök olyan sajtkukacnak, attól még az vagyok. Olvasni tudok és szeretek is. Miből tájékozódjon a farkas, ha nem újságból? Hogy voltaképpen mit is keresek a sorok között, az maradjon az én egyszemélyes titkom. Itt a recepción azért nem olyan nyüzsgő az élet, mint mondjuk a kaszinóban. Jönnek-mennek az emberek/farkasok céltudatosan és céltalanul is. Érzem a bizonytalanságot egy szőke nő felől és már az első percben tudtam, hogy hova tartozik. Isten lássa a lelkemet, de én még életembe nem láttam ezt a nőt. Meg kell jegyeznem, hogy örülök annak a ténynek, hogy isten nem létezik, mert amit a lelkembe látna…..hát lehet saját magát akasztaná egy kampóra és megkérne egy papot, hogy dobálja meg dinnye maggal egy kellemesen hűvös éven át, mert amit bennem látna, azét egy egész évik kéne vezekelni, bár nincs kizárva, hogy keveset mondok. Már nem is tudom, hogy kerültem erre a gondolatai síkra, de inkább hagyjuk az egészet. Az újságot gondosan összehajtogatom és az egyik asztalra teszem. A pulcsim ujjait lazán feltűröm mind a két karomon és a nő mellé lépek.* - Helló, kissé elveszettnek tűnsz és azon gondolkodom, hogy ez csak a látszat vagy esetleg valami más….* Az egyik kezemet a pultra helyezem, míg a másikat lazán zsebre dugom. Nézem az arcot és ha megvan a szemkontaktus, csak akkor remeg meg az ajkam.* - Keresel valamit? * Teszem fel lényegre törően a kérdésemet, bár ahogy elnézem, nem olyannak tűnik, mint akinek tényleg kellene valami féle segítség. Nos, soha nem lehet tudni, ki az igazából elveszett és ki nem. Hamarosan úgy is ki fog derülni. A kezemet kihúzom a zsebemből és felé nyújtom. Ha már egy falkában vagyunk és még nem volt szerencsém találkozni a csajjal, akkor itt az idő, hogy bemutatkozzak.* - Nem tudom eddig melyik kalapjában rejtegetett Castor, de örvendek. Raffaello vagyok.* Ha engedi akkor a kezét az enyémbe záróm és megrázom apró kezét. Egész emberi formámat hozom most, talán az itteni levegő teszi vagy csak simán puhány lettem. Azt hiszem inkább a levegő, mert egy De Luca nem lehet puhatestű papucsállatka!*
Kezdőlap
Köszi!//
Már csak meg kell találnom azt a két falkatagot, aki szerint érdemes befogadni a karimat. 
//
