* Arra, hogy megjegyzi... nos... abszurd kép volt, hogy a férfi bekopogtat az iroda ajtaján és így; "Eli, mosolyogj egyet pls..." Hát hogyne, én meg az idei jó tündér vagyok vagy valami olyasmi. - Ellent mondani mindig van lehetőség. A kérdés az, hogy érdemes-e. * Vontam meg könnyedén a vállaim. Nem, nem volt az és nyilván nem fogom fejtegetni az okát. De ezt kérdezte, hát én meg erre válaszoltam, mert ehhez volt kedvem és nem meglátni a mögöttes tartalmat. Bőven elég az, amit én belelátok. Ezért szoktam azt mondogatni, hogy sosem értek félre semmit, pontosan úgy értem, ahogy akarom.* - Ez a "kutya" harap is. Ahogy a helyettese is. *Villantak meg az íriszeim. Oké, Dun nem cukor pofa és mézes madzag, de na... előttem aztán senki ne alacsonyítsa le pláne ne ismeretlenül. Vagy csak én vettem ennyire ezt a lelkemre? Jézusom én tényleg kedvelem azt a barmot. Ó anyám, ezt sosem szabad megtudnia, még a végén rám hátékázza a lányát is vagy tudomisén. Nah de az ígéret szerű gesztusára ez a pillanatnyi rosszallás el tűnt. De csak vigyorogva ingattam meg a fejem kissé, hát rendben. Nem gondoltam azt, hogy a levegőbe beszél. De na... lehet, hogy ezzel a módszerrel az első és az utolsó. Ez meg csak annyit takar, hogy változatos a másik, de nem a problémát szünteti meg, csak az eszközt. Igen, gyanakvó voltam és mindent kiforgattam. Szokásom. Bár mázli, hogy ezt így kapásból nem tettem szóvá, nehogy itt még tippeket adjak neki, meg rávilágítsak a kiskapukra. De jöttek a félreérthető szavaim, amit ha itt fog dolgozni pár nap után természetesnek fog tartani. Remélem. Ha mázlim van, még vevő is rá. De na... elég ha elviseli, nem vagyok én nagyra vágyó. Nah de a visszakérdésére meglepetten szaladtak fel a homlokomra a szemöldökeim.* - Meg egy frászt... *Ha a színpadra akar mászni, bizonyára nem ez lesz az amiért felajánlom mint eshetőséget és nem is ezért fogok bólogatni, hogy oda való. Azért ez bennem mélyen, némi felháborodást kelt. De fogjuk a terhességemre, az mindig jó ilyenekre mint megmagyarázni saját magamnak a dolgot.* - Nyilván nem ez a fajta... tudásod érdekel. * Bár ha jobban belegondolok az is egy tánc. Csak kissé más, belsőségesebb. Legalábbis számomra az, hisz néha jobb mint egy szex. De hát istenem, a féloldalas mosolyom kicsit sem épp arról árulkodott, hogy nem épp arra gondolhattam mint amire a legtöbb férfi. De kár szajkózni, ha sor is kerül rá valaha, az nem most lesz. Viszont ahogy ismét végig mér... nem zavar a dolog, mégis szemöldököm összevonom kissé.* - Ne nézz így, mintha más lennék mint aki eddig itt állt. Én is itt táncoltam még egy pár hónapja, tánc tanár képzettséggel és világ életemben ezt csináltam. Azonban a könyvelést, az alkalmazottak nyűgjét, felvételét, fizetését, szabadnapját, a rendeléseket, a beszállítókat, a vendégeket... én intézem. Ha minden alkalommal mikor újabb dolog derül ki így nézel megfogod unni a látványt. * No meg feltűnik neki, hogy állapotos vagyok. Nem tagadtam, de a snassz kérdéseket nem szerettem, ahogy a szinte már hányinger keltően nyünyörgetős érdeklődéseket sem. Szóval inkább összefoglaltam neki, hogy mi az amiért engem kell zaklatni. Oké, mindenért engem zaklattak, mert Corvint nem merték, merik. Persze itt van a Drága, de túl tapló ahhoz, hogy bárki szívesen menjen a közelébe rajtam kívül. S egy enyhe célzás is lapult mögötte, hogyha bármi hisztije akad, akkor engem kell zaklatni. Arra, hogy melyik érdekli, bólintok. S bár valóban nem két ajtós szekrény, de senkit nem szabad lebecsülni. Sőt, az ártatlan, gyenge külső még sokszor előny is. A meglepetés ereje. De nem az érdekli, nem forszírozom és ha már nem is hivatalos hangvitelben, de nem provokáltam ezúttal hanem maradtam a munkánál. De még mielőtt kitértem volna, felvezettem a VIP terembe és kényelembe helyeztem magam.* - Ez így túlzás... Én vagyok az, akit utálnak mert nem fogad el silány minőséget és nem rejti véka alá a véleményét. Többnyire Ti csináljátok a műsort, én csak segítek. Együtt dolgoztok és a legtöbbek szerencséjére már nem velem. Ha segítség kell ott vagyok, ahogy akkor is ha épp nem jó valami. Jelenleg 8 állandó táncosunk van és két tartalék, akik csak akkor jönnek ha hívjuk. De mind a kettő nő. A műsor Show tánc... ingerlő a férfi és női szemnek egyaránt, de ízléses. Hmm... láttad a Dívát? Nah, a képlet ugyan az. A különbség annyi, hogy sem a férfi, sem a női táncosaink nem érintkezhetnek a vendégeinkkel fizikálisan, míg tart a műszak. Ami pedig nyolctól van általában éjjel kettőig. Délután a próbák úgy vannak, hogy mindenkinek jó legyen. Ez általában vagy hat, vagy hét óra. Ha új szám van, akkor megeshet, hogy egész délután itt dekkoltok. Persze fogékonyság kérdése. A műszakban vannak kimondott csoport számok és egyéniek, párosak. Így bizony azért nem végig táncolod azt a pár órát általában magán szám szerűség egy van, míg a többieké a pálya pihi. Van öltözőnk, ámbár nincs külön a lányoknak és a fiúknak. Felnőtt emberek és nem az oviban vagyunk, eleget látjátok, taperoljátok egymást ez már felesleges volna a látszat kedvért. A ruhákat mi biztosítjuk. Szabadnap az necces, mert a 6-8 főnek meg kell lennie, így össze kell hangolni őket. Nem mehettek el négyen egy nap. A fizetés viszont annál jobb. * Ittam bele a kávémba, mert már megint sokat beszélek. Túlságosan is sokat és egyszerre. Szóval inni kell, vagy vattát köpök. De vártam a reakciót és a kérdéseket, de egy nekem is volt.* - Hol tanultál táncolni és hol, mennyi ideig dolgoztál eddig?
A költői kérdésem elvezet egészen az Eli által megformált feleletig, nem is erősítem meg szóban vagy bólintok rá... a halovány ívelődés a szám sarkában kielégíti a válaszadást. Léha hozzáállásom újabb szegmense - a hallgatás luxusa, az apró jelzés. Erős túlzással lehetne csak azt mondani, hogy a feléledt bűntudat gyötrelmeitől összeroskadva tekintenék a nőre és kék kiskutya szemeimet rászegezve a bocsánatáért esedeznék... a szófordulattal kizárólag magamra gondoltam, de szíve joga mindenkinek úgy értelmezni a dolgokat, ahogy ők akarják. A ki nem mondottat lehet különben is a legjobban félreérteni, hibáztatható ezért bárki is? Áhh, végletekig elnéző vagyok... - Nem keverném össze az egyszerű dolgozó réteget a felsőbb vezetőség székében helyet foglalókkal. - pontosítok és nyugtatom meg könnyed stílusomban, hogy igazán nincs miért senki védelmére kelnie, mert lealacsonyító szándék sem lapult meg szavaim mögött. Újból kiütköznek hát a félreértések és olybá tűnik nem először, sem utoljára, mint én erre szabályos fogadalmam már letettem a vendégek kezelése okán... a szék magasságából nem döntöm le őket a földre, világos, mint a nap. Nyájasan illik velük bánni, úgy forgatni bennük a tőrt, hogy ők maguk észre sem veszik. Már-már tükörmásként emelkednek világos szemöldökeim, utánozva a főnökasszony párosának mozgását, de végül helyükre simulnak vonásaim, félmosoly tanyázik képemen... a megszokott magabiztossággal, az évek alatt szerzett rutinosság tükröződik róla. - ...szóval a lábtechnikámon kívül más, ami nem egészen a színpadra repítene fel. Elionor, Eli... szólíthatlak, így? - ejtek meg egy rövid kérdést, mielőtt folytatnám. - Fantáziában nem szenvedek hiányt és személyes véleményem szerint nem is arra vagy kíváncsi miféle ötlet vetődött fel bennem legelsőként a tudásom kapcsán... így ha valóban érdekel, az általad gondolt variáns, megosztanád velem? - gondolhat valami kékre és az égre, míg én a patak vízére egyszerű példával élve, ilyképp érdeklődéstől tompán fénylő íriszekkel kutatom övéit hajlandóságot mutat-e a felvilágosításra vagy meghagy a keresztrejtvény egyik sorával bíbelődni, amire majd egyszer, idővel rájövök. Az interjú ideje nem erre lett kiötölve, haladni kell, mégha csak szépen lassan, ahogy a folyó hömpölyög és eképp jutok hozzá újkeletű információkhoz. No lám, nem gondoltam volna... és hogy nem én mondtam meg lehet unni... - Nem vagy másabb, de valld be nem mérnél végig „kritikusabb” tekintettel, ha eredendőn pincérnek jelentkeztem volna és kiegészítésként kaffantanám a tánctudásom sem utolsó? - érzékeltetem némi túlzással az újbóli átfutást. Nem kalibrál át semmit, csupán hozzátesz egy keveset a már kialakult képről... ahogyan minden normál esetben is. Ő hát a „mindenes”... kimondottan „kíméletes” feladatköröket tudhat magáénak és keveset, amiből egyből arra következtetek, hogy ha nulla-huszonnégybe nem is feltétlen, nulla-húszba lazán itt tölti az idejét. Magammal víve a poharat haladok mellette, majd foglalok helyet és ő velem szembe, hogy komfortosabb, kevésbé zajos körülmények között folytassuk a diskurzus megkezdett fonalát. Elmerengek a munkaidőn, a beosztáson, ahogy hallgatom... az éjszakai élet már hozzám nőtt, ahogyan a bőröm olybá tetszik. - Mmmh. - hümmentek egy-egy résznél beleértőn és a végére érve, a felmerült kérdéseim felteszem. - Alapvetően tehát tíz táncos van, abból kettő nő... a maradék nyolcnál hogy van a nemek aránya? - az érdeklődésem oka roppant egyszerű: nem mindegy minden második számban kell-e szerepelni, mert hiány van hímekből vagy csak minden harmadikban például. Jelentős a különbözőség és nagyban befolyásolja a szabadnapok kivételét is a későbbiekben. Ismerjük a szükséget, nagy úr. A bérezés be kell valljam egyelőre nem izgat oly` mértékben, hogy máris utána érdeklődjek... nívós a hely, így kétlem nevetségesen alacsony volna. - A filmet ellenben nem láttam, viszont sejtem mire gondolsz. - bólintok mellé és immár az Eli által feltett kérdésekre fókuszálok. - Londonban a Mount Pleasant úton van a City Academy, ott elsajátítottam az alapokat, utána már 3rd Street Dance, LA-ben, de nem töltöttem ott sok időt... az utca az igazi tanító, nem? - kortyolok az aranyló párlatból, hogy benedvesítsem nyelvem. - A Sunset Boulevardról nyíló egyik kis utcában van egy Joker nevű szórakozóhely... - kapom kezeim közé a kabátom, hogy a belső zsebében lévő pénztárcám előhalásszam és belőle az „ottani” névjegyemet, amit átnyújtok. Név, telefonszám is mellé, rajta vigyorgó logó is látható... - Úgy másfél... de inkább egy és háromnegyed évig voltam színpadi táncos. Költözés miatt egy éve otthagytam és azóta nem dolgoztam a szakmában, csak hobbi, kikapcsolódás szintjén, így... van hova még visszarázódnom. - célzok a kihagyásra.
*Hát nem az első félreértés az fix és nem is az utolsó... azonban ahogy a felsőbb vezető rétegről szól, csak sóhajtok egyet lemondóan. S íme, a megkülönböztetés csak azért, mert bizonyos okok miatt elő lettem léptetve. A székkel vajon más személyiség is jár? Nem. Akkor miért járna más bánásmód? Sosem követeltem meg és ami azt illeti nem is szerettem. De érdemes erről vitába folyni, úgy, hogy nem ismerjük egymást? * - Nem így értettem. * Nem, a válaszom egyértelművé tette a magam számára is, hogy nem akarok ebbe belefolyni. Majd észre veszi, ha akarja, hogy bármelyik pultosunk, táncosunk elküld a picsába ha bal lábbal kelek fel és semmivel sem lettem másabb, várok el más bánás módot mint akkor mikor még napi szinten velük voltam együtt, egy foglalkozásban. A különbség csak annyi, hogy már nem épp a nem létező szexualitásukkal, a napi pasis sztorikkal bombáznak, hanem teljesen mással és ez csak akkor lehetséges, ha épp nem a számlákat bújom még zárás után is órákig és van időm meginni egy üdítőt velük. De persze nem is én volnék, a sok számomra kissé felesleges körbe ne iktatnám be azt, ami érdekel. A magam módján persze, közel sem mellőzve a kétértelműséget és... ah.. vajon mi lenne, ha nem épp meló ügyben találkozom a férfivel? Mindegyis... hisz most ez van. A röpke kérdésére persze bólintok, de a szavait követem nyomon és a kérdésére szélesen mosolyodom el, ahogy a tekintetemben is játékos fények kezdik el járni a maguk táncát, ahogy Quinn tekintetén állapodnak meg.* - Megoszthatnám, de a gyakorlatot jobban kedvelem. S ámbár a szavaknak súlya van, mégis szárnyakon lebegnek. Míg a tett egyszerre ad választ az összes kérdésre, feltételezésre mely újból és újra felmerülne minden válasz hallatán. Majd egyszer... ha munka időn kívül futunk össze. * Mert bizony nem fogom azt mondani, hogy most hajrá aztán lesz ami lesz. Nem azért mert nem bíztam magamban, hanem vigyáznom kellett másra is. No meg, a srácra is, mert ha Bazsim betoppan és meglátja, nah azt hiszem, hogy akkor ettem szilárdat utoljára addig míg nem készül el a műprotézisem és engem szeret. Akkor mit tenne a másik féllel? Nem akarom megtudni... majd Dun elmeséli. Kérdés? Burkolt vallatás. Kár, hogy ezúttal is mellé, melyről a mosolyom árulkodott és íriszeim halhatatlan vidám csillogása.* - Vallanám, ha igaz volna. A külsőd már felmértem mikor beléptél és azt sem tudtam, hogy ki vagy. A buksim más foglalkoztatja és hidd el, ha egy egyszerű takarítónak jelentkeznél... egy ilyen bemutató után - intettem a vénség korábbi helye felé - akkor is vizslatnálak. Felkeltetted az érdeklődésem. Az oka ennyi... ami a munkához kell, azt már láttam, nem ér meg többet. Az majd igen, hogy mit tudsz vagy mit nem. Tán zavar? * Nem mintha különösebben érdekelne, ha zavarná, de ha már udvariasnak kéne lennem, akkor megkérdezem. Legalább a látszat legyen meg arról, hogy érdekel. Az már más kérdés, hogy egyrészt berögződés másrészt ha zavarja sem fogom abba hagyni. Mocsok vagyok? Ugyan, csak épp nincs kedvem megjátszani magam se most, sem máskor. Hosszabb monológom alatt azonban a szám is kiszárad és a kávémmal is megismerkedek közelebbről s ámbár nem hajt a tatár mégis ösztönösen pillantok a karórámra mely egy egyszerű de praktikus darab. A kérdésére megingatom a fejem.* - Alapvetően tíz táncosom van, két tartalék, váltó nevezd ahogy akarod, de nő mind a kettő. Az állandó nyolc táncos pedig négy férfi, négy nő... * Javítottam ki magam és kissé elgondolkoztam azon, hogy ezt-e mondtam. De igen, ezt mondtam az imént is vagy csak nekem tűnt evidensnek? Viszont nagyon gyorsan visszaránt az elmélkedésemből a folytatás, pontosabban az iskola és London említése. Barna íriszeim felkapom és halványan, szinte alig észrevehetően suhan át rajta valami tömény, mély és sötét. Fekete? Nem, ez attól sokkal masszívabb és elemibb.* - London? Mennyi idős vagy? * Torkom kissé kiszáradt de tudtam, hogy a tekintetemben már nincs benne az, ami az imént átszökött rajta. Mert hát az életem iróniája, hogy én magam Londonból menekültem ide, tánc művészetire jártam és miért is ne onnan kéne felvételiztetnem valakit? A névjegy felé nyúlok és meglepődve veszem tudomásul, hogy bár meginogtam de köze lsem tükröződik a mozdulatban. Meglepő az, hogy egyáltalán képes vagyok így érezni. De ha valamivel, hát a múltammal lelehet szedni a "magaslatról".* - A tánc az, amit sosem felejt el az ember. Tanítják, de akiben nincs benne... az sosem tanulja meg csak csinálja. Akiben benne van, a tanítás csak finomít, ajtókat nyit... de benne van a vérében. Szóval... mit szólnál ha lemennénk és megmutatnád mit tudsz? * Kérdeztem visszaszerezve a határozottságom. Ismertem az iskolát, ahogyan Leonard is. De ez nem minden. Mondani bármit lehet... * - A kiesés miatt meg... nem félek. Ezek ott lent, észre sem veszik ha valami nem olyan mint amilyennek kéne lennie. Engem meg egy dolog érdekel és az nem az, hogy hibázol e. Lévén, hogy rád bízom, hogy mit csinálsz csak annyit kérek, hogy tartsd szem előtt a hely mibenlétét. * Utaltam arra, hogy nehogy elkezdjen nekem példának okáért ketrec táncolni. Pedig az is muris... akár csak a ketrecharc. De vártam a válaszát, hogy akarja-e vagy sem. Különben is, még mindig nem sietek, szóval nyugodtan megihatom a kávém és a másik is az italát.*
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Mosolyogva várom, s lépek ki először én, a sötétedő, kissé hideg utcára. Motoros kabátomat felvéve, háti táskám a vállamon, s az eddig összefogott hajamat kibontom. Beletúrok a tincseimbe, hogy rendetlenül hulljanak a vállamra, s a hátamra. Csendben vártam, s miután kijött, s bezárta az üzletet, mellé lépve indultunk el, hogy keressünk valami kis szórakozóhelyet. Kocsimat a szalon előtt hagytam, úgyis közel voltak hozzánk a szórakozóhelyes utcák. Végül a Golden Wolf-hoz vezetett el. Pajzsom föl húztam teljesen, már a névből sejteni lehetett, hogy esetleg hozzám hasonló bolhásokkal is összefutunk, így jobb az óvatosság. A bárpulthoz sétáltunk, megvártam, míg helyet foglal, s azután én is leültem. A pultos köszönve lépett oda hozzánk, én egy sört kértem, Grace pedig akkor kávét, vagy teát. - Amúgy semmi gond azzal, hogy ellenőrzöl. Ne kérj elnézést ezért, nem haragszom rád! - nevetek fel, ahogy elém teszi a srác a sört - A főnököm vagy, ez természetes. Belekortyoltam a finom, hideg alkoholba. Jól esett most így munka után. Aranyos nő ez a Grace, jól kijövünk, bár, hogy miért nem cigizik, alkoholizál... Na mindegy, ő dolga, ő élete. Nekem mindkettő lehet. Nem lesz tőle bajom. Előveszem a cigarettámat, és rá is gyújtok egy szálra. - Jó fejek amúgy a meló társak. Bár a csajok pikkelnek rád, ha jól vettem észre. Miért? Csak nem féltékenyek rád? - kérdeztem rá nézve, miközben tovább szívtam cigarettámat. Nem kerülte el figyelmemet a megpakolt táskája sem. Vetettem rá egy pillantást, majd újra szemeibe néztem. - Suliba jársz meló mellett? Általában a diákoknak van ilyen megpakolt tatyója. Elismerés mindazoknak, akik így csinálják. Suli, mellette munka, meg még pasi, nő, buli, kutya, macska, gyerek... Mittudomén még mi. Én is csináltam ezt, 2 üzlet, suli, Falka, feladatok, kölykök oktatása. Nem nagy ördöngőség, kellően lefoglalja a Bestiát. Ám az emberek törékenyebbek, sokkal rosszabb az álló képességük. Legalábbis eddigi tapasztalataim szerint. Nem becsülöm le őket, szó se róla. De mégiscsak én vagyok a Vadász, ők meg a Préda.
Tudom, hogy egy ilyen helyen nem illik nem alkoholt fogyasztani, de nem fogom eldobni az elveimet holmi illem miatt. Megjártam a poklok poklát az ilyen italok miatt és nem szeretnék ismét beleesni ebbe a hibába. Igaz a életem már sokkal jobb és nem olyan szánalmas, mint volt. Nem látom okát, hogy a bánatom alkoholba fojtsam, de sokat hallottam visszaeső alkoholistákról, így jobb nem kísérletezgetni ezzel. A pultos kissé furán is nézz rám, mikor egy hosszú kávét kérek tőle. Már kezd késő lenni az ilyen "italokhoz", de nekem otthon lesz még pár feladatom így kell az energia! ezek szerint ő is észrevette, hogy a lányok nem kedvelnek, főleg ilyenkor nem. Valahol megértem őket, de mind e mellett meg semmi rosszat nem tetem ellenük.- -Igen mondhatjuk így is! Tudod ők azért jóval több tapasztalattal rendelkeznek, mint én és normális esetben a legjobb munkatársnak kellene átvennie az üzlet vezetését, mikor a főnök távol van. Tudom jól, hogy én ne vagyok a legjobb és Karen is, de bennem bízik meg a legjobban és ahogy láthattad általában sok papírmunkával, telefonálgatással jár ez, így nagyon tetoválni nincs is időm, amit nem értenek meg a lányok! Ezért viselkednek így velem. Nem tudok mit tenni ellenük. Beárulni nem fogom őket, mert egyrészt nem az óvodában vagyunk, másrészt Karen tud a dologról, de miattam, amit nem is várok el, nem fog kidobni két jó munkatársat!-És azt hiszem ezzel mindent elmondtam neki. a srácok értelmesebbek a lányoknál és már rég felfogták, hogy ezzel csak ők járnak jobban, mert így minden percüket tetoválással tölthetnek el...De tudni kell ezt "elfogadni" és együtt élni vele. Volt már sokkal rosszabb is ennél. Nem ez fog engem legyőzni. -Eltaláltad! Az itteni egyetemre járok. Most vagyok másodéves! Úgyhogy még hosszú út áll előttem, de végig akarom csinálni, ha törik, ha szakad!-Szerencsére Karen azért figyelembe veszi ezt is és megértő, ha munka helyett inkább otthon maradok tanulni.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Szavaira bólintok. Persze, megértem. Az emberek se jöhetnek ki egymással mindig. A féltékenység bár számomra ismeretlen érzés, nem is akarom soha megérezni, megtapasztalni. Legyen annak bármilyen formája. Érdekes hallani, hogy ő ilyen fiatalon vezeti a Tetováló szalont. Bár remélhetőleg nem vak azért vezeti a boltot, mert Karen legjobb barátnője, hanem ténylegesen is letett valamit az asztalra. A mintái erről árulkodnak, sőt, a hozzáállása is a dolgokhoz. Hála égnek, nekem a papírmunkás melók sosem álltak jól, és ritkán kerültem olyan helyzetbe, hogy foglalkozzak velük, bár mikor az edzőtermet vezettem, meg a múzeumi szerződéseket kellett megírnom. Ajh... pocsék volt. De ezzel jár, éjszakánként a papírok fölött görnyedve megírni a létszámot, a számlákat átnézni, rendelni új felszereléseket... Mondom, el voltam én Californiában. - Ha ez azért jelent valamit, szerintem jól csinálod a munkád. - mosolygok rá. Legalábbis szerintem, mert vendégünk, megrendelésünk akadt, tervezni mindig kellett. És ez Grace érdeme, hogy hirdet minket, weboldallal foglalkozik, reklámoz, intézi a számlákat, beszerzi az utánpótlást, a munkaóránkat, szabadnapunkat írja... Nem könnyű munka ez sem. Sőt, egy üzlet szempontjából baromi fontos dolgok. - Majd rájönnek, ha "véletlenségből" elfelejtesz kiírni nekik szabadnapot. - kacsintok rá nevetve, aztán belekortyolok ismét a sörömbe. - Dicséretes dolog munka mellett az iskola. Ráadásul másod éves vagy? Akkor jól mehet. Milyen szakra jársz? Ha a kitartás és az ész megvan, akkor menni fog. - mondom mosolyogva. - A tetoválást egyetem mellett tanultam, közben egy edző teremben is dolgoztam. Nem áll távol tőlem se az, hogy egyszerre több dolgot csináljak. - Persze, azt nem osztom meg vele, hogy az edzőtermet én magam vezettem, nyitottam, rendeztem. Nem hinné el. - Jók ezek a dolgok, kellően lefoglalják az embert. Halk zene csendül a helyiségben, Genesis - I Can't Dance száma remekül passzol így a késő délutáni, kora esti hangulathoz. Észre sem veszem, s lábfejem alig észrevehetően üti a ritmust.
Meglehetősen furcsán néztem, mikor beballagott egy magányos farkas és egy ember. Az energiáimat teljesen leárnyékoltam, sejtelme sem lehetett a hímnek, hogy miféle vagyok, megnyerő mosollyal fogadtam őket a bárpult mögül, s megálltam, hogy felvonjam a fél szemöldököm a sörrendelés hallatán. Vendéglátósokra jellemző udvarias mosollyal szolgáltam ki, majd felhívtam Dantét, informálva a meglehetősen szegényes eleganciával megáldott farkasról, aki... Épp most gyújtott rá. Sóhajtottam. Műszak után intézkedni fogok, hogy a "Dohányozni tilos" tábla neonfénnyel villogjon, daloljon legközelebb, talán akkor megérti mindenki, hogy ez nem egy füstös kis kocsma, lebuj, ne adj isten sztritízbár. Már csak azét sem, mert olyan alja helyre én be nem tenném a lábam, méltatlan hozzám. Letettem a telefont és visszasétáltam, majd átnyúltam a pult fölött, elkoboztam a cigarettát és elnyomtam. - Tilos a dohányzás - mutattam a már-már szemet szúró, harsány feliratra a pult fölött - mindenkinek - tettem hozzá, nehogy azt higgye, kivételezett lesz. Ha a jól telejő vendégeinkkel szemben sem támasztunk effajta kedvezményeket, akkor egy cialtrone pláne ne reméljen. Az I Can't Dance pedig nem szólalt meg, szívem szakadna, ha a drága burleszkes jellegbe egy ilyen lélekgyalázó dal belerondítana. Jazz, blues és ezek válfajai, semmi más. Ezért szeretek itt dolgozni. Azt követően, hogy előadtam az embert, s felvilágosítottam a delikvenst, folytattam a munkát, reményeim szerint több percet nem kellett rá vesztegetnem drága időmből.
-Persze, hogy jelent! Nagyon szépen köszönöm!-Természetesen jól esik a dicséret. Igaz nem azért dolgozom annyit, hogy ilyen kedves szavakat kapjak, de a motivációhoz ez is hozzájárulhat. -Ez jó ötlet lenne, de nem akarok olyan mélyre lesüllyedni. Én nem akarok nekik rosszat. Azzal szerintem, csak még rosszabb lenne a helyzet.-A kávémat én is megkapom és miután rendesen megcukrozom bele is kortyolok. Tudom, hogy itt alkoholt illik rendelni, de nem akarok ismét a hatalmába kerülni. Talán egy pohár bortól nem lennék megint függő, de jobb tisztes távolságot tartani tőle, mint ismét beleesni a csapdájába. A beszélgetésünkbe ez egyik itteni dolgozó bele is szól. Oh, hogy a cigizés? Észre sem vettem azt a táblát. Lehet, hogy nem ártana a bejárati ajtóhoz is kitenni. Talán azt többen észrevennék. Én igazából a továbbiakban nem is foglalkozom a fickóval. Csak a munkáját végzi. -Jogásznak készülök, azon belül is inkább a gyermekjogi jogász a cél.-Kíváncsi vagyok, hogy vajon ő is ugyanúgy fog e reagálni erre, mint az emberek legnagyobb része. Jön a meglepettség, meg a hitetlenkedés. Nem nagyon szokták elhinni, hogy én oda járok. Inkább valami művész szakot, vagy valami könnyebbet képzelnek el nekem. Erre csak azt tudom mondani, hogy ne ítélj a külső alapján. -Azért te is sok mindent csináltál egyszerre. Az sem lehetett könnyű, de ami nem öl meg a csak erősít. És milyen egyetemet végeztél el?-Érdeklődöm tovább felőle.
//Bocsi, h csak most és ilyen bénát! Ha az egyetemről írt Natan az önéletrajzba, akkor azt a kérdést vedd semmisnek //
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Az itt dolgozó reakciójára csak sóhajtok, hát, ez most így jött össze. Nem örülök neki, hogy egy fárasztó melós nap után még azt is megmondják, mit szabad, és mit nem. Ide se jövök többet, utálom a flegma, gazdag ficsúrokat, akik azt hiszik, mindent jobban tudnak, ráadásul a tekintetéből már láttam, hogy már azért kinéz innen, ahogy öltözködöm. Mi van, öltöny nyakkendő is kötelező, és minimum valami több ezer dolláros whiskeyt kéne rendelnem? A nagy lóf@szt! Nem fegyver kiállításra jöttem, hanem csak inni egyet! Legalább dohányzórészlegetek lehetne, ember. A sörömbe kortyolva fojtom magamba a csipkelődő gondolataimat, amiket most szívesen a gyerek fejére olvasnék, de valamilyen szinten persze őt is meglehet érteni, hisz csak a munkáját végzi. Hallgatom Gracet, és inkább ráhangolódom, elvégre most egymás megismeréséről szól az este. Elismerően bólintok a választott célra. - Akkor szeretheted a kölyköket. - mondom mosolyogva - Én is foglalkoztam velük az edzőteremben, de a jog nem igazán érdekelt sose. Az persze más kérdés, hogy nem csak embergyerekekkel foglalkoztam, hanem ténylegesen Farkasok kölykeivel is. Közmondására felnevetek. Na igen, ez az élet igazság baromira igaz rám. Kérdésére elgondolkodok csöppet, mert bár az önéletrajzomban benne van, milyen egyetemet végeztem el, a szakot sose írtam bele. Végül mégiscsak válaszolok. - Fegyvermérnöki diplomám van. - vigyorgok rá, és egy cseppet se tartok attól, ebből mire következtethet, hisz a reakciójából, egyből tudni fogom. Most a köv. kérdése az lesz, akkor miért tetoválok, vagy az, hogy miért ebből szereztem a diplomát?
Örülök neki, hogy Natan nem kezd el ordibálni a pasassal. Ez is csak egy újabb piros pont nála. Oké tudom eddig nem adott okot arra, hogy agresszív jelleme lenne, de hát ő is pasiból van és nos azt mindenki tudja, hogy egy pasi sem szereti ha beszólnak neki. És Natan nem tűnik egy gyáva alaknak, aki inkább meghúzza magát a sarokban, mint hogy kiálljon az igazáért. -Igen szeretem őket, bár nem csak ez volt a motiváló tényező. Tudod nem volt a legjobb a gyerekkorom és tudom, hogy más gyerekeknek is hasonló az életük. Tudom, hogy nem fogom egyedül megváltani a világot, de ha már pár gyereken tudok segíteni annak már nagyon tudnék örülni.-Senkinek nem kívánok olyan gyerekkort, mint magamnak. Nehéz volt és kegyetlen, de igazából örülök, hogy mind ezt átéltem, mert ennek köszönhetően lettem ilyen ember és választottam ezt a szakmát. Másnak is szüksége van a segítségre és én ezt meg akarom majd adni. A válaszától elkerekednek szemeim. Nah erre nem gondoltam. nem is tudtam, hogy egyáltalán ilyen szak létezik. -Hoppá! Ez nem semmi! Ilyenről még nem is hallottam. És pontosan mit csinál egy fegyvermérnök? Fegyvereket tervez, készít?-majd utána természetesen jön a többi kérdés is szép sorjában, mert nagyon is érdekel, hogy onnan hogy került most ide, a tetováláshoz. Mert valljuk be őszintén ez két teljesen eltérő téma.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
- Szép gondolatok. Kívánom, hogy sikerüljön elérned a célod. Hmm... nem tudom, láttad-e már a 6. érzék című filmet Bruce Willistől? Egy gyermekpszichológusról szól. Érdekes film, ajánlom figyelmedbe. Mondjuk, ha lediplomáztál engem is kezelésbe vehetnél, amilyen hülye tudok lenni. - mosolygok, s újból a sörömbe kortyolok. A gyerekkoráról nem fogom kifaggatni, úgyis mesél róla, ha akar. Bár Grace akkor tipikusan az a típusú lélek, aki a sárból kitörve, döntött úgy, hogy várat épít, s kinyújtja kezét az ég felé. Hmm... Natan, mióta szeretsz ilyen magasztos dolgokról gondolkodni? Csak ő is becsapja magát. Hisz a boldogságra mindig jön kín és szenvedés. Csodálkozó szemeire felnevetek. Pontosan ezt vártam. - Igen. Készít, tervez, ellenőriz, és általában a hadseregnek dolgoznak, vagy nagyobb hadászati cégeknek. Nem sokan tanulnak ilyen szakmában, mert eléggé nehéz, és maximális precizitást von maga után. - kiiszom a maradék sört, majd rendelek még egyet, csak hogy még inkább kinézzen innen a pultos gyerek. - Még mielőtt megkérdezed, dolgoztam ebben a szakmában, de inkább csak magánkézbe. Meg aztán, a régi fegyverek mindig is jobban vonzottak, mint a mai lézeres, meg éjjellátós mindenféle extrákkal felszerelt szarságok. Még a végén cola automatát is szerelnek a puskacső mellé, csakhogy neked jobb legyen. Semmi értelme... - az új sörömbe kortyolok, de persze ez az alkohol adag koránt sem fog megártani, sőt! Valami azt súgja, még otthon is lefog pár üveg gurulni a torkomon.
-Ne láttam még, de már hallottam róla. Nincs túl sok időm filmezni, de majd akkor következő alkalommal ezzel kezdem!-Azért jó ízűen felkacagok a szavaira. Akaratlanul is félreértem a dolgokat. Igen nekem is tud piszkos lenni a fantáziám. -Kezelésbe mi?-Kacsintok egyet felé, majd csak rendelek a pultostól egy limonádét. Igen tudom, hogy bűn ilyet inni egy ilyen helyen, de nem fogom e miatt a fogadalmamat megtörni. Persze egy-egy korty bor, vagy akár sör jól tud esni néha napján, de ha lehet inkább megpróbálok még annyit sem inni. Sok rémtörténetet lehet olvasni a visszaszokásról. Én meg nem akarok azok közé tatozni, akik feladják. -Azt elhiszem, hogy nem lehet egy könnyű munka. De bevallom őszintén én sosem értettem azt, hogy miért lehet rajongani értük. Oké ettől erősebbnek érzi magát az ember, meg ilyenek, de általában csak a baj van vele. Rendben sokan azért hordják, mert hogy félnek és jó ha náluk van, mert mondjuk olyan környéken laknak, de arra is van más megoldás. Nálam például ott egy palack gázspray. Csodákra képes. Nah meg a tankönyveimnek is megvan a súlya, így egy jól irányzott suhintás a másik fél fejére sokat segíthet.-Elég sok fegyverrel találkoztam már életem során és láttam is meghalni tőle egy ismerőst, így nem csoda, hogy azokat is ennyire sikerült megutálnom.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
- Egy ilyen lánytól, mint te, bármikor, bárhol. Ha kell itt a pulton is keresztbe fekszem, ha akarod. - vigyorgok rá. Hallgatom szavait, miközben kortyolgatom a sörömet. - Az igazság az, hogy a történelem mindig is érdekelt, és a fegyverek a legszebb történelmi mesélők. Persze nézhetjük ezt mindenféle módokon. De gondoljon bele. Egy több száz éves katana miről mesélhetne? Vagy egy magyar huszár kardja? Vagy akár egy indián vadászkése? Ne úgy tekints rá, mint élet kioltóra. Hanem mint egy történelemkönyvre. Én ezért szeretem készíteni őket, tudja, azt remélem valahol talán, hogy így fennmaradhat némiképp az emlékem a Világban, a következő generációk számára. Kissé szomorkás mosoly jelenik meg arcomon, de el is tűnik, s nevetni kezdek, ahogy elképzelem Grace gázsprayat, és a tankönyvekkel való hadakozást egy zsebtolvajjal. - Legalább nem kell rettegnem, ha netalán késnél munkából, hogy mi történt? - nevetek.
-Nah azt megnézném!...De vigyázz! A végén még az a morcos fickó hajadnál fogva dob ki innen!-Igazán bolondos egy fickó, de csak is jó értelemben. Ennyit már rég nevettem ilyen rövid idő alatt. Szóval tessék büszkének lenni magunkra, mert Karenen kívül nem sokan képesek erre. Ahogy a fegyverekről beszél le sem veszem róla a tekintetem. Látszik a szemeiben megbújó szenvedély. Azt hinné az ember, aki ennyiért oda van ezekét a tárgyakért nem is akar mással foglalkozni. -Bevallom őszintén ilyen szemszögből még nem néztem rájuk. Így valóban sokkal érdekesebbnek tűnnek. Lehet, hogy ez most meglep, de egyszer igazán mesélhetnél majd egy keveset róluk. Úgy gondolom napokat tudnál átbeszélni ebben a témában.-És ezt most nem csak illemből kérem tőle. Valóban érdekel, hogy mi mindent tudhat, tapasztalt az évek során. A nevetésére én is elkezdek hangosan kacarászni, majd egy jól irányzott mozdulattal a vállába bokszolok, de túl sok erőt nem viszek bele, így biztos vagyok benne, hogy még lila foltja sem lesz. -Hééé ne röhögj ki! Egy magam féle lánynak mindent meg kell tennie, hogy megvédje magát ebben a világban. És hidd el, ha kell az ökleimet is tudom ám használni!-Fenyegetően fel is emelem a kezeimet, ökölbe szorítom őket, és mint valami bokszos magam elé tartom.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Gonoszkás mosoly jelenik meg szám sarkában. - Nem becsülöm alá a fickót, de én azért kételkedem abban, hogy a hajamnál fogva rángatna ki innen. Az előbbi őszinteségemet is elrejtem, mikor válaszát hallgatom. Kicsit talán sokat mutattam magamból. Óvatosabbnak kell lennem. - Ha szeretnéd, készítek neked valami szépet. És meló közben, vagy amikor csak szeretnéd, mesélek a fegyverekről. - igen, napokat tudnék mesélni... nem napokat.... éveket. Hisz saját élet történetem is körbeöleli őket. Kész kis történelem vagyok már. Vajon mit szólna ehhez Grace, ha tudná? Mikor a vállamba bokszol, csak védekezően felemelem a kezem, de nevetésem nem marad el. - Én? Ugyan. Csak együtt érzek. Oh, egy percig se kételkedem a nők erejében, én szívesen fekszem is le elétek, ha már ezt így szóba hoztad. Rá pillantok és felemelt kis öklöcskéire. - Na, tudsz némi önvédelmet? Akkor lássuk. Tessék behúzni egyet nekem. - közelebb hajolok hozzá. - Emlékszel, edzőteremben is dolgoztam, lássuk mennyire vagy erős. Ne félts, nyugodtan üss meg. - kacsintok rá, hogy valóban nem kell félnie.
-Áh szóval akkor ezek szerint te is olyan gyerek vagy, aki keresi a bajt!-Bár eddig sem hittem volna róla, hogy nem tudná magát megvédeni és inkább azokhoz a férfiaknak nevezett idiótákhoz tartozik, akik az anyjuk szoknyája alá bújnak, amint konfliktusba kerülnek. -Hogy nekem? Ez igazán kedves tőled, de tényleg...De nálam max csak dísz lenne a szobámban és gondolom ez a fegyverek megsértése...Ám most, hogy így említed lehet, hogy egyszer kipróbálnám milyen velük lőni.-Azért mégis csak izgalmas lehet a dolog. Persze csak is olyan helyen, ami erre van kialakítva, mint a filmekben. Az ötletére még a mosolyom is lefagy az arcomról. Én azért nem gondoltam ilyen komolyan a dolgot. Eszem ágában sincs őt megütni. Ha edzésen lennénk persze nem haboznék, de nem ott vagyunk. -Mii? Nem! Nem foglak megütni! Azért nem ment el az eszem! A végén még rám uszítják a rendőröket, meg nem akarlak bántani! Itt nem nézik jó szemmel a verekedést.-Mondjuk ha a szalonban lennénk csak mi ketten akkor se tenném meg. Azért van egy olyan sejtésem, hogy hozzá képes az én ütésem csak holmi simogatás lenne, de azért van akik ellen már ez is elég.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
- Sosem voltam az a típus, aki nyugodtan ül a fenekén. A baj meg valahogy mindig megtalál. - mosolygok. - Tudod, ha dísz is lesz belőle, az sem gond. Persze, egy fegyver igazi értéke abból derül ki, mily gyakran forgatták, de a tisztelet, és megbecsülés iránta, ha megvan, onnantól a fegyver hálás. Ha szeretnéd, szívesen elviszlek bármikor a helyi lőtérre, és ott tarthatunk némi bemutatót. - kiiszom a sörömet, de újat már nem rendelek. Ahogy előre hajolok, észreveszem az arcán a reakciót. Mosolygok. Na, ne csak szóban legyünk nagy legények! Nagy lányok, párdon! Szavaira csak még inkább kitör belőlem a nevetés. - Ugye most viccelsz? Még hogy rendőrök! Ugyan, ne is törődj a dologgal. Én nem foglak följelenteni. Üss meg kislány, nyugi, nem lesz semmi gond! Ha csattan, akkor csattan, de ne félj! Na! Tessék szépen megütni! Vigyorgok, élvezem a helyzetet. Egy halandó ütése ló fing Bestiám erejéhez képest, Grace meg ráadásul nő, de attól még hergelni hergelhetem, és játszadozhatok, ha úgy tartja kedvem. És most épp úgy tartja kedvem. Szóval csak hajrá!
-Nah igen. Sosem a te hibád, hiszen te csak rosszkor voltál rossz helyen.-Hallottam én már ezt a mentegetőzést. Nem ő keresi a bajt, hanem az találja meg őt. Nah persze. De hagyjuk is ezt. Ettől aztán nem fogom őt leírni. Nagyon is szimpatikus nekem a srác és bevallom őszintén kezdem megkedvelni, bár még csak az első napát töltötte el nálunk, de ha ilyen marad, akkor nem lesz itt semmi gond. -Örömmel elmennék veled. Kipróbálnám magam, ha szabad. Bár nem vagyok a fegyverek nagy barátja, de így engem sem zavar a dolog. Sőt egyenesen izgalmas lehet.-Persze meghatódnék, ha nekem készítene egy saját fegyvert, de ahogy azt már neki is említettem nem hiszem, hogy azt használnám is. Jó nekem az a spray, meg a kulcscsomóm, ami olyan súlyos, hogy igen szépeket lehet vele ütni. Lehet, hogy az ellenfélnek nem törik be a feje, vagy ájul el tőle, de azokat a bizonyos csillagokat azért elő lehet csalogatni. A nevetésére csak mosolygok, majd rázni kezdem a fejem. Nincs az az isten, hogy én itt megüssem. -Miért akarod ennyire? Csak nem mazochista vagy? Nem szeretnélek itt, de tudod mit! Ha ennyire meg akarod tudni milyen erőben vagyok akkor várd meg míg kiérünk az utcára. Nem akarom magunkra terelni az emberek figyelmét. Ezt remélem megérted.-Időközben megitta már a maradék sörét is és nem rendelt újabbat, ami csak egyet jelent. Menni készül és ezzel egyet is érdek vele. Tényleg ideje lenne indulni. Már kezd későre járni. -Mit szolnál, ha mennénk?-Bökök a kijárat felé és ha benne van fel is állok a székemről, hogy elkezdjem magamra venni a kabátot, sálat, sapit, végül a több kilós táskámat a vállamra helyezem és úgy pillantok rá kérdőn.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A kifogásra csak mosolyogva biccentek. - Mert az utcán nem néznének meg minket, ha elkalapálnál mi? - vigyorgok, miközben én is fölveszem a kabátomat. A lőteret megjegyzem, hogy ha alkalmunk lesz rá, persze, mindenképp elviszem. Ha másért nem, azért biztosan, hogy lássam, mint és hogyan feszül meg teste a fegyver használatakor. Fizetem mindkettőnk piáját, hisz úriember volnék, hölgyekkel szemben. Azután elindulunk, kinyitom előtte az ajtót, majd kilépek utána a már beesteledett utcára. Morrighan ki fogja vájni a szemem, amiért nem kap kaját időben. Lusta tollas madár. Mosolyogva pillantottam főnökasszonyomra. Egy darabig sétáltam mellette, közben végre rágyújthattam, ha már a kocsmában nem lehetett. Oh, ja nem... Az nem kocsma, az... sztriptízbár? Nem. Akkor táncoltak volna a csajok a pulton. El kéne olvasnom a pubok ajtaja fölötti címeket. Kifújtam a füstöt. Végül az egyik utca sarkon megálltam az utca lámpa alatt. - Köszönöm, hogy beültél velem. Remélem azért jól érezted magad. De legközelebb meg kell verned. Vagy... ha végigkarmolod a hátam, azzal is felmérhetjük a tudásod. - kacsintok rá szemtelen vigyorral. Kikezdek első nap után a főnöknőmmel. Valamit tudhatok. Még mielőtt nagyon elpirulna, vagy pofon vágna, egy kézcsókot lehelek a kézfejére. - Holnap találkozunk. El ne aludj. - kiegyenesedek, de a vigyor nem tűnik el a képemről. - Legyen szép estéd! Megfordulok, hogy visszainduljak az autómhoz. Ám hirtelen eszembe jut valami, s kissé hátra pillantok a vállam felett. - Ja, Grace! Kerüld az utcákat éjszakánként. Pláne, ha a túl fényes. - vigyorgok, majd intek, s Bestiám energiáit kiengedve kissé, hagyom, hogy az éjszaka sötétje finoman körbelengjen. A Hold ragyogása könnyedén bajt hozhat Fairbenks lakóira. Nem átváltozok, inkább könnyedén eltűnök az utca sötétjében, se perc alatt.
-De igen, bizonyára ott is megnéznének, de biztos vagyok benne, hogy nem hívnák ki a rendőrséget...Talán inkább lehet, hogy a hős lovagom odasietne és segítene nekem. Itt meg...Előbb dobnak ki, mint hogy segítsenek...A berendezés nekik szerintem sokkal fontosabb, mint egy kávét szürcsölgető vendég.-Nah igen az biztos, hogy nem belőlem fognak meggazdagodni. Ami azt illeti max egy-két alkalommal voltam itt az is valami extra "buli" miatt, de akkor sem fogyasztottam valami túl sokat. Túl drága itt minden. Elhiszem, hogy előkelő hely és megadják a módját a dolgoknak, de na...Azért vannak határok. Ahogy kilépek az ajtón megcsap a hűvös esti levegő. Egy nagyot szippantok belőle. Mennyire jól tud esni az embernek a friss levegő. Némán indulok el az egyik irányba és örömmel veszem, hogy Natan is velem tart. Bevallom őszintén kicsit reménykedem abban, hogy esetleg hazakísér, de ez csak addig tart, míg meg nem áll. Én is követem a mozdulatát és vele szembe állok meg. -Nos őszinte leszek veled...Az a megoldás még nekem is jobban tetszene.-És vissza is kapja azt a kis kacsintást tőlem. Naná, hogy nem fogom e miatt felpofozni, és nem is vagyok az a pirulgatós fajta. Szeretek belemenni az ilyesfajta játékokba főleg ilyen társaságban. -Amúgy nagyon jól éreztem magam és örülök, hogy jobban megismerhettelek. Köszönöm a meghívást. Remélem majd lesz alkalmunk többször is így beülni valahová.-A kézcsók azért meglep engem rendesen. Egy ilyenre nem számítottam, de igazán jól esik. -Nem fogok, de te se!-Szélesedik ki mosolyom. Feldobta a napomat és ezért igazán hálás vagyok érte. Ennyit eddig csak Karen mellett mosolyogtam, nevettem...De neki ez is sikerült. Az utolsó mondatára még hátra fordulok, de csak egy intéssel és mosollyal reagálok rá, végül tovább folytatom utam hazáig.
Nyugodt léptekkel indulok meg a bárpult felé. Tekintetem a vendégek között kutat a piros ruhás nő után, akinek most már a nevét is tudom, Jennifer. Megjelenésem, magabiztos egyenes tartásom.. és kisugárzásom magától értetődően vonja magára a nők többségének kitüntető figyelmét. Egy-egy pillantásra amit elcsípek, megnyerő mosollyal válaszolok, és enyhe főbiccentéssel, üdvözlet gyanánt. Sajnálják, és csalódottak, amiért ennél több figyelmet nem szentelek nekik. A gondolataim most más körül forognak. Aztán megpillantom a bárpultnál, nekem háttal ül. Még nem megyek oda. Odaintem magamhoz az egyik közelben levő pincért. - Kérem, hozna nekem egy üveg pezsgőt? A legjobbat. – Teszem hozzá. Míg várakozok, a távolból figyelem mozdulatait, vádlijának enyhe feszülését, ahogy keresztbevetett lábát enyhe spiccben tartja a cipőjében. Az a fajta látvány, amitől egy férfinek kedve lenne megérinteni, megcsókolni és kényeztetni, hogy érezze a selymességét, és a bőr finom illatát. Imádok elveszni a részletekben. A pincér odaér hozzám. Az üvegből kihúzatom vele a dugót, de a poharat nem kérem el, amit mellé hozott. Ujjaimat az üveg nyaka köré fonva folytatom félbehagyott utamat a pult felé, s állok meg egy lépésre Jennifer mögött. A kezében tartott üres poharára vetek egy pillantást, majd elmosolyodok. Ujjaim a vékonyka csukló után nyúlnak, gyengéden… mégis határozottan fonom köréje, a poharat enyhén magam felé döntve töltök a pezsgőből a poharába. Már ha engedi. - Rahim vagyok. – Mutatkozok be én is, aztán felülök mellé az üres bárszékre, és az üveget leteszem a pultra. Intek a mixernek, és kérek én is egy poharat, amiből ihatok.
Miután magára hagytam a férfit, szándékosan nem kerestem őt a tekintetemmel. Ennél azért büszkébb vagyok, ráadásul az önbizalmammal sem voltak problémáim, így biztosra vettem, hogy meg fog keresni. Nem volt szükségem önigazolásra és megerősítésre, ha nem jön, akkor is fogok találni társaságot, ebben egészen biztos voltam. Ennek a valószínűségét azonban elég csekélynek tartottam, hiszen elég régóta figyelem már az embereket ahhoz, hogy tudjak olvasni a reakcióikból. Már az előtt is így volt, hogy diplomát szereztem volna pszichológiából. Láttam rajta, hogy felkeltettem az érdeklődését és megtetszettem neki, de ez nem is lehetett kérdés a mai estén. Igencsak kitettem magamért, már ami a megjelenésemet illeti, a modorommal meg amúgy sem voltak problémák soha. Gondolataimban ilyen és ehhez hasonló témák bukkantak fel, miközben hosszú lábamat átvetettem a térdemen. Hátam egyenes volt, tartásom büszke. Milyen kár, hogy életem egy bizonyos szakaszában ez nem volt rám jellemző. Ezt a képet mielőbb igyekeztem is száműzni a fejemből, hiszen a borúlátásból még sohasem sült ki semmi jó. Ma azért jöttem ide, hogy szórakozzak és kikapcsolódjak egy kicsit, a rossz emlékeken meg ráérek majd otthon is gondolkozni, igaz? Már az előtt megéreztem az illatát, hogy mellém lépett volna. Szinte hallottam a lépteit, ahogyan közelített felém, láttam magam előtt a magabiztos mozdulatokat, holott egészen eddig csak ülve láttam őt. Ugyan nagy volt a kísértés, hogy a vállam felett hátralessek és meggyőződjek arról, hogy jól gondoltam-e, de végül nem tettem. Helyette csupán vörösre festett ajkaim húzódtak mosolyra, miközben kiittam az utolsó korty pezsgőt is a poharamból. A kezem pont akkor lendült valamelyest oldalra, töltésre várva, amikor ő elkapta a csuklómat. Érezhette, ha ügyes volt, hogy a pulzusom megugrott egy egészen kicsit, de azt hiszem, hogy ez teljesen természetes emberi reakció volt egy idegen érintését követően. - Üdv! – fordítottam végül felé a fejemet, ajkaimon továbbra is ott ült a ragadozó mosolyt. Cseppet sem érdekelt már, hogy veszítettem ma, mert valamit legalább így is nyertem. Társaságot a mai estére. Nem mintha kétségbeesetten vágytam volna arra, hogy valaki foglalkozzon velem, de mindenképpen imponáló egy nőnek, ha felkelti egy férfi figyelmét. Akkor is, ha az illető nő majdnem százharminc éves, és ráadásként még többet is meg tud ítélni egy férfiról, mint egy egyszerű ember. Szerettem a vérfarkas léttel járó effajta előnyöket. - Köszönöm! – ám egészen addig nem ittam bele, amíg ő fel nem ült a székre és nem öntött magának is. Ha így történt, akkor koccintásra emeltem a poharamat. – Még egyszer gratulálok a győzelméhez! – fesztelen viselkedésem mit sem változott. – Maga igazán érdekes férfi, Rahim! – jelentettem ki, és ezt akár bóknak is vehette tőlem. – Amerikai külső, de távolról sem amerikai név – újra végignéztem rajta kíváncsian, de nem, nem nagyon láttam rajta semmi olyat, ami arra utalt volna, hogy vannak arab felmenői. Ezt egészen furcsának találtam, sikerült hát megint meglepnie. Remek, gyűjtötte a jó pontokat nálam.
Rahim Alidad
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 40
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija
Nem szorítottam rá a csuklójára. Finom körültekintéssel érintettem meg, vigyázva arra, hogy ne váltsak ki belőle negatív érzéseket. Csak addig tartottam ujjaim fogságában a kezét, amíg a poharát megtöltöttem, aztán már el is engedtem… érintésem emlékét hagyva csupán meg neki. Éreztem az apró kis pulzálást a csukló vékony bőre alatt, magamban el is mosolyodtam, de nem adtam tudtára. Diszkréten kezeltem feltételezett zavarát. Egyik lábamat feltettem a bárszék króm lábtartójára, a másikat a földön hagytam… testtartásom laza eleganciát sugárzott. Teljesen egyértelmű volt, hogy nem feszengek a társaságában. Ha lehet ezt mondani, lényemmel uraltam a teret. Rengeteg ilyen, és ehhez hasonló helyen megfordultam már, rengeteg féle emberrel találkoztam már köszönhetően annak, hogy a világ nagy részét bejártam, ezért könnyen megtalálom a hangot másokkal. A poharat rövid időn belül megkaptam, a mixer nem volt rest megtölteni pezsgővel se, ezért ujjaim a már teli pohár italért nyúltak. Koccintásra emeltem, tekintetem közben Jennifer lélektükreire emeltem. Az etikett szabályainak eleget téve tartottam a szemkontaktust koccintás közben, összekötve az illemet a kellemessel. Poharaink finoman… mint egy szélcsengő a lágy fuvallatra, koccantak össze… talán el is nyomta a hangot a felcsendülő spanyol dal, aminek ritmusa a rumba világába repítheti el azokat, akik ráhangolódnak.
¿ Y cuándo volverás? Je ne reviendrai pas ¿ Cuándo volverás? Je suis si loin déjà ¿ Y cuándo volverás ? Un dia o jamás
And when will you be back? --I will not return When will you be back? --I'm so far away already When will you be back? One day or never.
- Köszönöm. Remélem, nem csalódott túlságosan. – Mosolygok rá, miközben a számhoz emelem a leheletvékony üveget, és kortyolok a „fehérarany” fantázianevet viselő minőségi francia pezsgőből. – Igyekszem majd kárpótolni érte, Las Vegasban. – Jelzem felé finoman, hogy a fogadás rám eső részéhez szándékomban áll tartani magamat. Kíváncsi vagyok rá, hogy így utólag nem bánta-e meg, nem akar-e visszakozni. Nem mondom neki, nem ajánlom fel… de ha visszakozni akar, nem fogok makacsul ragaszkodni hozzá… bár bevallom, nem örülnék neki. Felvillanyoz a gondolat, hogy vele tölthetek egy egész hétvégét. Biztosan tetszene neki a Vegasi házam. A kijelentésére elvigyorodok. Érdekes vagyok? Ezt örömmel hallom. Persze ez lehet negatív, és pozitív kicsengésű is, noha tudom, hogy jelen helyzetben ezt pozitív értelemben mondja. Ezek szerint felkeltettem a figyelmét, sikerült az érdemtelen tömegből kiemelkednem. – Örülök, ha érdekesnek tart, Jennifer. – Nem kezdem becézni, nekem mindig is sokkal elegánsabbnak hatott, ha valakit a keresztnevén szólíthattam. A becézés nem igazán az én műfajom. Ettől függetlenül vannak olyan rétegek az ismerőseim között, akik becéznek engem. Ez annyira nem zavar, egyébként. - Alaszka a szülőhazám, de a Közel-Kelet az otthonom. – Erősítem meg ténymegállapítását. Ennél szebben azt hiszem nem tudtam volna kifejezni magam ezzel kapcsolatban. Most azonban inkább rá szeretném terelni a beszélgetés fonalát, minél többet megtudni róla. - A pszichológia területei eléggé szerteágazóak. Miért döntött pont a szexuálpszichológia mellett? – Talán sokan feltették már neki ezt a kérdést, de a kérdésem mögött valós érdeklődés húzódik. – Nem sokall be egy idő után a magára zúduló problémák tömkelegétől, amire öntől várják vadidegen emberek a megoldást? – Engem nagyon fárasztana, ha ilyennel kellene foglalkoznom. Nem vagyok ennyire szociális beállítottságú.
Kezdőlap
]
//
//
//
