Medvebarlangok környéke

Medvebarlangok környéke // Szer. Jan. 23, 2013 10:49 am

First topic message reminder :

Re: Medvebarlangok környéke // Vas. Márc. 09, 2014 9:51 pm

Szóval Nicholas. Kedves egy név, volt is Nicholas nevű ismerősöm. Mondjuk nem voltunk valami jóban, elég bunkó volt velem, bár sosem tudtam meg, hogy miért, de amikor csak lehetett bántott, megalázott. A régi "szép" idők...De szerencsére tényleg rég volt és azóta nem is találkoztam vele és nem is hiszem, hogy fogok. Nem volt egy túl okos fiú...Lehet, hogy nem is vitte túl sokra.
Mikor visszatér a bölényhez elfordítom tekintetem és grimaszolok egyet. A hangok nem valami kellemesek, ahogy a vérben tocsogva falja, tép a húst. Ezért sem eszem, teljesen elment az étvágyam. Egy műtét után is képtelen vagyok rá. Lehet, hogy már teljesen hozzászoktam a vérhez, a belsőségekhez, de valamilyen szinte még így is hatással van rám.
A szavai kedvesek, bár nem tudnak megnyugtatni. Tudom jól, hogy ez nem csak szerencsétlenség kérdése. Nem figyeltem oda eléggé. Észre kellett volna vennem, hogy hova is lépek.
-Öhm ez igen kedves, de nem...Bevallom őszintén nem eszem húst...Főleg nem nyersen. De elhiszem, hogy ízletes.-És ennyi legyen is elég. Viszont kezdek fázni és ideje lenne hazaindulni, mert rám fog sötétedni és úgy nehezebben találok vissza. Azt meg nem várom el tőle, hogy hazáig kísérjen. Ismét felállok, de most már sokkal lassabban és megfontoltabban. Nem akarok elszédülni. Amint sikerül a művelet kezembe veszem a táskám és a farkas felé fordulok.
-Én most elköszönöm! Muszáj lesz hazaindulnom. Már későre jár. Még egyszer nagyon szépen köszönöm a segítséget.-Azzal hátat is fordítok neki és nekiindulok. Ám nem jutok el túl messzire. Egy sikításra lehet figyelmes Nicholas, ugyanis olyan ötven méterrel arrébb sikerült egy szépen eldugott gödör csapdába esnem. Szerencsére karók nem voltak, de szerencsétlenül estem és eléggé beütöttem a fejem.

Medvebarlangok környéke - Page 4 SS-300.number

Re: Medvebarlangok környéke // Szomb. Márc. 15, 2014 5:04 pm

Ham-ham fogy a böléééény, ham-ham ízletes a húúús, ham-ham szakad az izom, törik a csont, ham-ham, folyik a vér, megerősííít, ham-ham... ham-ham... ham-ham... vígan falatozik a farkas, főleg, ha ilyen szép mennyiségű tápláléka van. Valószínűleg órákig el lehet rajta csámcsogni, minden porcika felhasználható. Le lehet marni a húst, szét lehet trancsírozni az az izmokat és a porcokat, szárazra lehet szopogatni a csontokat... annyi tápanyag van egy-egy ilyen lényben, amit az emberek el se tudnának képzelni... talán csak Bear Grylls, de ő más lapra tartozik. Na tessék, ez a csaj se tudja, hogy mi a jó... annyira el van már kényeztetve ez a társadalom, hogy válogat az étel között is... hihetetlen.
~Hát picit rágós meg lassan csúszik, de sokkal több tápanyagot ad, mint gondolnád.~
Némi növénynél többet, az ziher. Ez pedig egy főállású húsevő mondja ám, szóval nekem el lehet hinni. Viszont a zabaidőnek szépen lassan vége szakad, amikor Alice bejelenti, hogy távozni igyekszik. Valószínűleg élből nem foglalkoznék vele, ha átlagos ember lenne, de akkor már nem is él. Így viszont... hát amilyen mázlista ez a csaj, még megöleti magát útközben visszafele. Najó, szegődjünk.
~Elkísérlek egy darabon~ - mondom. - ~Amilyen szerencsés vagy, még egy medvét is felkeltesz így téliálom közepén.~
Szóval haraptam még néhány utolsót, majd elfordultam és a nő után indultam. Apám azt tanította, legyek jóba az őrzőkkel és az évszázadok tapasztalatai alátámasztották ezen állítást. Szóval... na éppen jelezni akartam neki, hogy kiszúrtam valamit előtte az avarba már ilyen távolból is, amikor hopsz... eltűnik. Odarohantam a gödör szélére és lenéztem a pórul járt nőre. Hát ez kész, Alice ennyire katasztrófa lenne ilyen téren?
~Hé, élsz még?~

//gratula ^^ //

Re: Medvebarlangok környéke // Kedd Márc. 18, 2014 11:25 am

-Tudom, hogy sok a tápanyag benne. Azért nem vagyok ennyire ostoba.-De már csak a munkám miatt sem tudok már úgy ránézni a húsra. Igen sokan hülyének néznek e miatt, de én nagyon is jól érzem magam a bőrömben és csöppet sem egészségtelenebb az életem így. Sokan nem értik meg az okaimat, de nem is dolgoznak állatorvosként. No mindegy is. Bárki bármit mondhat rám én nem szégyellem a dolgot. Lehet, hogy elkényeztetett vagyok e miatt, de azt hiszem nem én vagyok a legrosszabb ember a világon.
-Nem kell elkísérned. Majd ha felkeltem, akkor a sors is azt akarta, hogy ma medve eledel legyek.-Na jó nem szeretnék meghalni, nagyon nem, de az már csak jelent valamit, ha egy medvét is sikerülne felbosszantanom télen. No mindegy is, ezzel már nem is foglalkozom csak elindulok és végül egy gödör alján kötök ki. A fejemet beverem, így pár pillanatig elsötétül minden, de szerencsére ez a kis eszméletvesztés nem tart sokáig. Nicho szavait már meghallom a fejemben, így el is kezdek feltápászkodni a földről.
-Igen élek...Csak bevertem a fejem és áu...A hátam.-Sikeresen ráestem egy kőre, de legalább semmi komolyabb nem történt. Rosszabbul is járhattam volna. Szóval amennyire szerencsétlen vagyok annyira szerencsés is azt hiszem. Miután szép óvatosan feltápászkodom nekidőlök a gödör falának és úgy pillantok fel. Nah most ebből hogy mászom ki.
-Ma nem kellett volna elhagynom a lakást.-Azt hiszem ennyi baleset után egy ideig tényleg nyugton maradok a fenekemen. Max a városban sétálgatok majd Csokival, de messzebbre nem megyek, főleg nem egyedül. Elég volt már ebből a sok szerencsétlenkedésből.

//Köszi

Medvebarlangok környéke - Page 4 1839924927

//

Re: Medvebarlangok környéke // Csüt. Márc. 20, 2014 2:27 am

~Hááát, te tudod.~
Azért elég ritka, hogy valakit önszántamból megkínálok, még ha csak viccből is... ah, ezek a mai fiatalok meg a válogatásuk... pfff... inkább nem is mondok semmit. Ezek után azt hiszem pizzára se hívom meg... mármint húsosra tuti. Na de utána elindul, én meg utána vetem magam, mielőtt még a nagy szerencséjével megöleti magát.
~Aha, aztán a haverjaid meg a nyakamba varrják, hogy miért néztem végig az egészet páholyból.~
Szinte látom magam előtt Kate-t, ahogy odaáll elém, karbafonja a kezeit és metsző/vádló tekintetével kezdi el követelni a magyarázatot, miért is hagytam meghalni Alicet. Biztos vagyok benne, hogy így reagálna és ki nem hagyná a lehetőséget, hogy kérdőre vonjon. Valszeg örülnék neki, hiszen végre lenne megint miről beszélnünk, de nem ártana egyszer valami normális családi hangulat sem. Na de aztán Alice odalent köt ki, én pedig leülök az árok szélén és tanácstalanul nézek le rá.
~Na mit mondtam? Na mit?~
Igen, megint igazam volt. Mert én mindig megérzem, ha valami hasonló fog történni... ki tudja. Talán mert én is tudtam olyan szemét lenni, mint a sors. Néha már kezetfoghatunk és odaköszönünk egymásnak, majd aztán végignézzük, mivel is szúrunk ki az emberekkel. Hiába, a hosszú élet érdekes ismeretségeket ad az embernek... farkasnak... őrzőnek... sünnek... izé.
~Vagy csak szimplán a parkba kellett volna sétálni menned~
Viszont ahogy elnézem, ebből a nő aligha fog kimászni. Akárki is rakta össze ezt a csapdát, nem akarta, hogy a vad, mely beleesik, ki tudjon jönni. Naszép... már megint segélyszolgálatot kell játszanom? Argh... komolyan mondom, legközelebb látom a fatert, én kérdőre vonom, miért kellett belémvernie ezt az őrző-szolidaritást... így hát sóhajtottam egyet, majd beugrottam Alice mellé az árokba. Na lássuk, hogyan oldjuk ezt meg.

Re: Medvebarlangok környéke // Kedd Márc. 25, 2014 10:50 pm

-Mégis miért mondanám el bárkinek is, hogy ma kivel találkoztam. Különben is, ha mesélnék rólad akkor elsősorban azt,hogy segítettél…-Bár elég vicces helyzet lenne, ha odaállnék Abie elő, hogy Jééé képzeld egyik nap az erdőben sétáltam és megtámadt egy bölény, nagy szerencsémre ott volt egy vérfarkas, Nicho aki segített rajtam és megölte a védett állatunkat. Szerintem először csak nagyokat pislogna, hogy most minden rendben van e velem, majd megsimizné a fejem, hogy ilyen kis ügyes voltam. Másnak meg nem nagyon hiszem, hogy mesélgetnék a napjaimról…Talán Velkan, de neki egy ilyen esetet nem fogok elmondani. A végén még ő is hülyének nézne.
És ez a mai tényleg nem az én napom. Talán jobb lenne, ha bezárnának egy gumiszobába és rám adnának olyan kényszerzubbonyt, hogy még véletlenül se tudjak magamban kárt tenni.
Hallom ám én továbbra is Nicholas hangját a fejecskémben, mint valami megbolondult, magányos öregasszony, akinek nincs más társasága, csak a hangok. A gödör aljáról egyenesen a farkasra bambulok. Azt hiszem ebből egyedül nem fogok tudni kimászni. Miért velem történik mind ez? Ha nem élném át el se hinném, hogy létezhet ennyire szerencsétlen ember. Megpróbálom ugrálgatva elérni a gödör szélét, de hiányzik pár centi, hogy el is érjem. Ha magasabb volnék ezzel most nem lenne gondom.
Az egyik ugrálás közben végül a bundás mellettem landol. Értetlenül pillantok rá. Most mégis hogyan akar nekem innen segíteni?
-Remélem kitaláltál valami jót mielőtt beugrottál!-Nem nem akarok bunkó lenni vele, mert már így is sokkal tartozom neki. Azt hiszem egy ilyen nap után az a minimum, hogy egyszer majd elhívom mondjuk vacsorázni, vagy csak sütök neki valamit.
-Ha sikeresen kijutunk ebből a gödörből meghívlak téged mondjuk egy vacsorára hozzám. Mi a kedvenc ételed a bölényen kívül?-Egy kis mosolyt varázsolok arcomra és úgy pillantok le rá, majd vissza fel.

Re: Medvebarlangok környéke // Pént. Márc. 28, 2014 6:59 pm

~Ezt díjazom, de sose vonj le elhamarkodott következtetést. Miből gondolod, hogy eredetileg nem te voltál a célpont?~
Lehet most eléggé kegyetlen leszek, de szerintem szükséges lépés. Oké, most segítettem neki, de akárhogy tekintettem magamra, én nem voltam plüssfarkas. Tudtam normális lenni, együttműködő... de éppen annyira válhattam akár vadállattá is, egyik pillanatról a másikra. Nem kellett hozzá hosszas előkészülés... sem pedig hasonló... olykor elég egyetlen egy rohadt napon egy apró szikra, mely megvillantja az agyamat és huss... kész volt minden. Mára már elmondhattam, hogy uraltam a lényemet... de egy vadállat sosem ura teljesen önmagának... az ördög sosem alszik. S jobb, ha ezt ez a fiatal őrző is megtanulja... inkább tőlem, most, mint hogy az utolsó percében eszméljen rá.
~Nem, azt nem mondanám... jobban szeretek rögtönözni.~
Naszép, micsoda nőszemély. Mindjárt kiugrok a francba aztán oldja meg magától. Az ajánlata viszont nem is olyan rossz. Közben felfelé néztem.
~Egyből magadhoz hívnál, szépségem? Te aztán nem aprózod el~ - játsszunk csak szépen az étellel. - ~Háát, nem vagyok válogatós, de inkább ne emlegess kaját. Főleg, ha össze vagy velem zárva.~
Akárhogy nézem, ha be lennék ide szorulva egy idő után biztos nekem is ennem kellene valamit. És mivel csak emberi husi van raktáron... hát igen.
~Hááát... azt hiszem ennél jobb megoldás aligha lesz.
Alighogy ez elhagyta a fejemet, recsegő csontok hangja hallatszódott. Pár másodperc volt szinte csak, ami az én szintemen nem meglepő... de már egy másik vérfarkas alak jelent meg Alice előtt... a humanoid vérfarkas formám. Felegyenesedtem, amennyire csak az alakom engedte, majd odaléptem a nőhöz.
~Naszóval...~
Talán azt se tudta, hogy mi történt vele. A helyzet az, hogy hiába néztem ki úgy, mint egy farkasbőrbe bújt ember, voltak lényegi különbsége. Az állatias viselkedés mellett ez a végtagok ügyességében is megjelent. Nem tudtam ugyanis fogni... pontosabban, tudtam... de ahhoz voltam szokva, hogy ha valamit megragadok így, azt jó esettel letépem, eltöröm... a precíziós fogásra nem voltam képes... nem tudtam valamit úgy megfogni, hogy ne okozzon kárt... főleg úgy, hogy én még a karimaim is belemélyesztem ilyenkor a másikba... így hát nem ragadtam meg a nőt, hanem a meglepettségét kihasználva lendületből jelentek meg a mancsaim a hónalja alatt.
~Hórukk~
A nő a lendülettől úgy emelkedett a levegőbe, mint valami tolpihe, hogy aztán odakint seggre érkezzen. Valószínűleg a karja ebbe bele fog sajdulni, elvégre nem pont lassan történt, de nem hallottam a reccsenést... kék zöld foltokkal megússza.

Re: Medvebarlangok környéke // Vas. Márc. 30, 2014 10:47 pm

A szavai csöppet sem kegyetlenek. Van benne igazság nem is kicsit, de közben meg...Ha tényleg én voltam a célpont, ha tényleg engem akart levadászni, akkor miért nem tette meg. Könnyen megtehetné, hiszen csak egy tanonc vagyok, nem tudnék sok mindennel ártani neki. Ő e helyett mégis segített nekem. Ez jelent valamit! Bár igaz nem ismerem a jellemét, a múltját. Nem tudom, hogy mitől borul el az agya vagy sem, de az sem megoldás, hogy örökre bezárkózom a lakásba és nem mozdulok ki. Még vérfarkasok nélkül is veszélyes a világ. Bármikor meghalhatunk és ezt nem negatívumból mondom. Ez az igazság, de ha folyton arra gondolunk sosem lehetünk boldogak és beleőrülünk egy idő után.
-Talán eredetileg én voltam, de mégis életben hagytál! Nem ez a lényeg? Bármikor megölhetnél, mégsem teszed meg. Nem tudom mi az okod, de biztos van valami és persze ennek örülök.-Persze nem árt óvatosnak lenni és nem is szándékozok minden farkashoz odasétálni és megsimizni a buksijukat.
Végül beugrik mellem és én teljesen őszintén, hátsó szándék nélkül már fel is ajánlom, hogy egy vacsorával meghálálnám a segítségét mire valami olyasmit mond, amitől arcom azonnal lángba borul. Érzem ahogy végigfut a pír egészen a fülemig.
-Én...én...nem, én nem...szóval én nem úgy értettem...Én csak...csak meg akarnám hálálni neked a segítségedet...Én nem arra, szóval nem gondoltam Arra. Csak egy vacsora, de tényleg!-Megint úgy érzem magam mint egy kis hülye tini lány. Miért kell mindig mindenen zavarba jönnöm? Bárcsak bátrabb lehetnék. Nem kellene sokkal jobban, csak annyira, hogy ne legyen ennyire szégyenlős, amit iszonyatosan utálok magamban és nem tudok elfojtani.
Gondolataimból az ő hangja zökkent ki. Nem értem miért is mondja ezt, de a válasz gyorsabban érkezik, mint hogy kettőt pisloghatnék. Pár lépést hátrálva, elkerekedett szemekkel pillantok rá. A szívem a mellkasomban dupla olyan gyorsan ver. Igen most kissé megrémültem. Még sosem volt alkalmam ilyen alakban látni egy vérfarkast és nem is számítottam rá, hogy előttem fog átalakulni. Igazából nincs időm túl sok mindent csinálni, mivel Nicholas nem hezitál cselekedni. Hirtelen már csak azt érzem, hogy a hónom alá nyúl és egy gyors lendülettel felemel és kidob.
Legközelebb már arra eszmélek fel, hogy ismét egy nagyot esek és a földön landolok. A fenekem sajog, de a karjaimban is érzek fájdalmat. Ezek után már tényleg semmi kedvem, vagy erőm felállni és haza menni. Ha tehetném most itt szépen elfetrengenék és elaludnék. Nem érzem jól magam, de nem mondok semmit, csak csendesen tűrök.
Ha Nicho is kimászott felpillantok rá amennyire tudok, majd ismét megköszönöm a segítségét.

Re: Medvebarlangok környéke // Kedd Ápr. 08, 2014 9:39 pm

Hát sose lehet tudni, mikor mit akarok. Sosem lehet tudni, mikor csak játszok, környékezem az áldozatot, hogy csupán egy álca az egész. Hogy voltaképpen csupán játszom az étellel, elszórakozok egy picit, legyen valami érdekes is abban... s aztán bumm, hello, hirtelen halál. Voltak már ilyen eseteim... nem is egy, ha jól emlékszem vissza. Bár tény, a legtöbb ilyet általában nem kedvtelésből csináltam, hanem... hát volt háttere.
~Gondolod, hogy tényleg van okom? Nem sok vérfarkassal találkozhattál akkor ezek szerint eddig, jól sejtem?
Végső soron a vérfarkas is egy vadállat, csak intelligensebb. Gyakran nem kell ésszerűséget, okokat keresni. Csupán cselekvés van, akármi is az. Jön egy megérzés az ösztöntől, megtelepszik a tudatban és voala, kész a tett. Persze ez nem a legszerencsésebb, mert általában akkor kerül az ember fia valami olyan nagy galibába, melyből talán csak az élet-halál harc fogja őt kihúzni. Vagy az sem, mert ott pusztul... hiába, a mai világban már rohadtul tudni kell, hogy mit csinálunk...
~Pedig nagyon úgy hangzott ám. Bár a vacsora is jó magában.~
Mondjuk meg se fordult a fejemben komolyabban, hogy akarnák akármit is a nőtől. Ugyan már, nem kell azonnal rosszra gondolni... tudom, hogy hülye, aki nem teszi, de ez van. Amúgy se azért jöttem be a lyukba, hogy nekiálljak itt titkos légyottosdit játszani. Megfontoltam a lehetőségeket, de igazából mást nem igen kínálkozott. Hát akkor oké, ez van csak, nyugtatom meg magam, miközben átalakulok. Elég rövid folyamat volt, elvégre mostanra már annyiszor változtam át, hogy ez a kezdetben rohadtul fájdalmas és bonyolult metódus már kisujjból jön. Na aztán jött a katapultálás, Alice meg odakint térhetett magához. Dolgom végeztével behajlítottam a térdeimet, majd kivetődtem. Elég nagyot tudtam ugrani ahhoz ebben az alakomban, hogy ez összejöjjön. A köszönetét egy biccentéssel fogadom, majd gyorsan visszaváltozok a rendes farkas formámra. Ezt követően tűnik fel, hogy hoppá, nem igen akar megmozdulni. Na szép, kiszedem a gödörből, erre rájön a lustulhatnék. Najó, nekem végül is van időm, letelepszek mellé a földre és várakozok, hogy mikor szándékozik megindulni a kiscsaj... mert hogy én nem fogom őt talprahúzni, az egyszer biztos.

Re: Medvebarlangok környéke // Szomb. Ápr. 19, 2014 12:01 pm

-Valóban nem találkoztam sokkal...De ha ennyire azt hajtogatod, hogy semmi okod rá, akkor miért nem tetted meg? Mert nem egy megfelelő pillanat lett volna rá.-Nem, nem akarom meghalni, de őt sem értem. Ha annyira akarna miért nem teszi? Mindennek megvan az oka, így annak is, hogy most inkább segít rajtam és, hogy nem engem nézett vacsinak, hanem azt a bölényt. No de mindegy is. Már teljesen lényegtelen. Ideje tovább lépni ezen.
-Nem állt szándékomba félrevezetni téged! Én tényleg csak egy, ha mondhatom úgy baráti vacsorára gondoltam. Örülnék neki ha valahogy megköszönhetném neked a segítséget.-Persze nem akarom ráerőltetni ezt az egészet. Maximum akkor kitalálok valami mást, bár még cseppet sem ismerem őt. Azt sem tudom, hogy esetleg mit szeret, vagy mit nem. De most nem ez a legfontosabb dolog. Előbb először haza kéne jutnom valahogy, és a jelenlegi állapotokat figyelembe véve elég nehezen tudom elképzelni, hogy ez sikerülni fog még a mai napon.
Miután kikerülök a gödörből úgy érzem, hogy minden erőm elfogyott, lemerültem, pedig még messze vagyok az otthonomtól. Nem is várom el, hogy Nicholas cipeljen engem, nem is engedném neki. Nekem is van két jól működő lábam, de még kell pár pillanat, hogy összeszedjem magam.
csak némán ülök a földön, majd pár perccel később fel is állok. Egy hang sem jön ki a torkomon, de látszódik rajtam, hogy nincs minden rendben, viszont én nem az a nyávogós fajta vagyok. Csendben tűrőm a fájdalmat, a fáradtságot. Magamnak okoztam mind ezt, szóval tűrnöm kell. Miután lábra állok körülnézek, hogy megpróbáljam kitalálni merre is kéne menni, majd el is indulok.
Hosszú csend után végül azért megszólalok. Ha már van társaságom ne sétáljunk itt egymás mellett síri csendben.
-Megkérdezhetem, hogy mióta élsz a városban?-

Re: Medvebarlangok környéke // Kedd Ápr. 22, 2014 3:37 pm

Szinte megforgatom a szememet, már amennyire a farkastest megengedi. Úgy tűnik nagyon nem tudja, miről beszélek.
~Kicsi őrző, vannak dolgok, amiket jobb, ha figyelembe veszel a fajtámnál. Az egyik ilyen az, hogy sose adj maradéktalanul a szavunknak. Azt mondom, hogy nincs okom megölni téged... de talán csak el akarom ezt hitetni veled, hogy utána kapjalak el. Arról nem is beszélve, hogy sokunknak ok sem kell. Elég egy kattanás a fejben, egy hirtelen változás, hogy a következő pillanatban a nyakadon érezhesd valakinek az agyarait.~
Pontosan tudom, miről beszélek, s nem árt, ha Alice is megtanulja, míg ilyen fiatal. Mi nem olyan babusgatnivaló plüssfarkasok vagyunk, mint ahogyan a popkultúra állítja rólunk. Megvan a magunk viselkedési normája, ha úgy tetszik, sokaknak a becsület kódexe, de legtöbben megegyezünk abban, hogy vadállatok vagyunk, nem kevés gyilkossági hajlammal felövezve. Bár én már sokkal szalonképesebb vagyok, mint régen, emlékszem a régi időkre... s arra, milyen hirtelen változhat egy vérfarkas mosolygós ismerősből hidegvérű gyilkossá.
~Édes vagy, ha zavarba jössz~ - húzom tovább az agyát és ki tudja, pontosan mire gondoltam édes alatt. - ~Majd megbeszéljük később, oks?~
Ah, látom vannak dolgok, amik nem változnak. Még mindig képes vagyok direkt ütni valakinél a vasat, ha arról van szó, hogy zavarba hozzam. Nem tudom, talán valami időskori perverzitás ez nálam, még ha igazából nem is akarok semmit sem a delikvenstől. Egyszerűen csak jó érzés érezni a zavarát, látni, amilyen arcot vág, na meg hallgatni a zavarttal telt szavakat. Ah... én tényleg perverz vagyok ilyen szempontból is, azt hiszem. A katapultálást és a kiugrást követően ott üldögéltem Alice mellett, mígnem szándékozik összeszedni magát. Fogalmam sincs, mi üthetett belé, amikor ennyitől senki se szenved fatális sérülést, vérszagot se éreztem vegyülni a levegőbe. Azt viszont díjazom, hogy nem áll neki nyávogni. Kétlem, hogy valami hű de jó lelkitámasz lennék, főleg, hogy nem is kívánok az lenni. Egy őrző csak tűrje el a fájdalmat és a körülményeket, akármelyik kasztba is tartozzon. Lesz ennél még rosszabb is. Aztán amikor elindul, megint a nyomába szegődök. Ha már egyszer azt mondtam, hogy kikísérem ebből a dzsumbujból, akkor be is tartom.
~Hat éve telepedtem le, azóta kisebb nagyobb megszakításokkal itt élek. Na és te?~
Bőven olyan kérdés, amire lehet válaszolni, semmi személyes vagy tudakozódó.

Re: Medvebarlangok környéke // Csüt. Május 01, 2014 2:42 pm

Azért én sem vagyok annyira ostoba és tudatlan, hogy kis bárányokként kezeljem a vérfarkasokat. Nagyon is jól tudom, hogy veszélyesek. Hallottam és láttam, hogy mire képesek. De nem állok le vele vitatkozni. Értem én, hogy mire akar kilyukadni és igaza is van, de úgy érzem azért én sem mondtam ostobaságokat, de hagyjuk is ennyiben a dolgot. Nem akarom magamra haragítani azok után, hogy segített.
A fejemben jutó szavai csak még jobban előhozzák belőlem a zavart, szégyenlős kislányt, akinek az arca már olyan vörös, mint aki órákig a napon feküdt volna. Nem is merek, tudom rá pillantani, még úgy sem, hogy farkas alakban van.
-Rendben!-Még bólintok is egyet neki, majd inkább csak csendben várok. Várok arra, hogy kikerüljek a gödörből, ami hamar meg is történik hála Nichonak és a képességének. Mondjuk lehetett volna finomabb is, de ne panaszkodjak mi? Inkább örülök annak, hogy nem hagyott ott magamra, mert azt is megtehette volna. Azért mind a mellett, hogy milyen ügyetlen vagyok milyen nagy szerencsém is van. Ha nem járkált volna a közelben, akkor vagy már rég felnyársalt volna a bölény, vagy a gödörben maradtam volna örökre.
Nem zavarom el magam mellől, mikor követni kezd. Inkább hálás vagyok neki, hogy nem hagy magamra. Így ha már akadt egy társaságom úgy vélem, hogy ki kell használnom és nem sétálgathatok néma csendben mellette.
-Hat év...Az már elég rég volt...Nekem májusban lesz két éve, hogy ide költöztem, pedig olyan mintha tegnap történt volna. Nagyon gyorsan szalad az idő. Néha ijesztően gyorsan. És mivel foglalkozol?-Na jó tudom, hogy ezek sablonos kérdések, de valahol el kell kezdeni nem?

Re: Medvebarlangok környéke // Csüt. Május 29, 2014 12:12 pm

Na vagy elhitte végre, hogy jobb résen lenni, vagy egyszerűen csak megunta a témát és ezért hallgatott el. Szerettem azt hinni, hogy az őrzők között értelmes emberek bújnak meg, szóval inkább az előbbire tettem volna a zsetonjaimat. Persze, kivételek mindig vannak, elvégre nem minden ember egyforma. Elhalt témákkal viszont nem érdemes foglalkozni, így hát ugorjunk is egyet tovább... egy újabb elhalt témára, hiszen abban maradunk végül, hogy ezt a pirongatásba átment meghívást majd később megbeszéljük. Hát érdekes esemény lenne, annyi fix. Nicholas bácsi fogja magát és nyakába veszi Fairbanks-et, csak azért, hogy találkozzon egy pórul járt őrzővel, aki meghívta egy gyertyafényes vacsorára valahova... hát igen, elég érdekes elgondolás... még érdekesebb végkimeneteli lehetőséggel. Sosem lehet tudni, milyen vendég érkezne... illemtudó, jóvágású, aki nem csinál semmi bajt... vagy pont az ellenkezője, egy neveletlen disznó, aki még a házigazdát se tiszteli, nemhogy az ingtatlant... hát igen, au, gondolom az utóbbival senki se találkozna szívesen. Még én se... pontosabban ők se velem mert valószínűleg reptetés lenne a vége.
~Gyorsan szalad... ezt pont nekem mondod? Mondjuk igazából ez csak manapság van így. Régen, amikor az emberek még nem rohantak ennyire, csigalassúsággal volt képes menni az idő.~
Na igen, a rohanó világ... a mai ember már nem tudja, mit jelent megállni egy pillanatra. Csak a munka, meg a többi, ami viszont annyira felgyorsítja a belső időt, hogy ripsz-ropsz elmúlik a tiszavirág életű életük.
~Lányokkal üzletelek különleges szolgáltatások céljából, melynek aztán lefölözöm a bevételét.~
Valószínűleg a stricit még nem fogalmaztam meg ilyen virágnyelven, mint most. Vártam egy kicsit, mire kiül rajta a reakciója... majd aztán csak hallattam egy nevetést a fejében.
~Amúgy nem, hegyimentő vagyok.~

Re: Medvebarlangok környéke // Vas. Jún. 22, 2014 5:23 pm

-Igen sajnos tényleg így volt…Vagyis amíg az ember csak gyerek, iskolába járt és a legnagyobb problémája az, hogy másnap dolgozatot ír, vagy hogy az anyja szobafogságra ítélte még nem telik olyan gyorsan, vagy legalább is nem tűnik fel. Aztán jön a felnőtt kor, a nagy betűs élet, mikor magadról kell gondoskodnod. Bevallom én is beleestem a körforgásba és túlságosan is beletemetkezem a munkámba, de azért mikor kutyát sétáltatok megállok és lelassítok. Az az igazi kikapcsolódás a számomra, vagy egy egyszerű kis kirándulás…Persze, ami nem végződik ilyen rosszul.-Utalok itt a bölényre, meg a gödörre, amibe sikerült beleesnem. És most biztosan halálra untattam a fecsegésemmel. Nem is csodálkoznék azon, ha végül fogná magát és faképnél hagyna.
A válaszára kiül a meglepettség az arcomra. Először nem esik le, hogy mire is akar utalni ezzel, de mikor újra végiggondolom már megértem a célzást, de addigra már el is árulja nekem az igazságot, ami egy mosolyt varázsol az arcomra.
-Oh ez remek hivatás. Akkor valóban szerencsém volt, hogy te találtál rám…De ha szabad kérdeznem…Miért pont hegyimentő lettél?-Az eddig hallottak alapján leginkább az derült ki a számomra, hogy nincs annyira kibékülve a sima emberekkel, ezért is kissé meglepő a számomra, hogy egy olyan szakmát választott, ahol pont nekik kell segítenie.

Re: Medvebarlangok környéke // Pént. Júl. 04, 2014 11:21 pm

~Nem pont erre gondoltam. Amikor még fiatal voltam, nem tudtuk, mi az az időmérés. Csupán annyiból állt az egész, hogy felkelt a nap meg lement, semmi több. Nem kötöttük hozzá az életünket, nem érdekelt, csak éltünk. Ma meg már ott tartunk, hogy a zsebedben hordod a telefonodat, a karodon a karórád és állandóan figyeled, minden időben meglegyen. Emiatt gyorsult be az egész átokverte világ.~
Annak idején Volgográdban még egy nyavalyás óratorony sem volt, csak a módosabbak engedhettek meg maguknak hordoható órákat. Mondanom se kell, hogy abban a porfészekben annyi volt a bojár, mint rajtam a szeplő. Semmi. Mondjuk a téma az érdekes, el kell ismernem, fele annyira nem untam a dolgot, mint azt a lány elképzelte a fejecskéjében. Meg amúgy is, ha sikerül így távol tartani a bajtól, akkor egy szavam se lehet. Nem voltam bébiszitter, de azért az én renomémra is rossz fényt vethet, ha hagyok meghalni egy őrzőt. Nem volt kötelességem, ez neveltetés kérdése, ala Kilaun.
~Úgy voltam vele, hogy ha már megmásztam azt a kicsiny dombot, amit Himalájának neveznek, kezdek is valamit a tudásommal.~
Ez pedig így volt. Annyi hivatás között választhattam volna. Mehettem volna dolgozni Fort Wainwright-ba is, elvégre világéletemben ez volt. A harc, a háború, a hadsereg. Itt mozogtam már egészen régóta, annak is szántak. De nem, más kellett. Valami, ami segíthet hidat keresni egy új élet felé. Aztán pont a hegyimentőknél volt tagfelvétel, szóval… kapóra jöttek a korábbi képességeim. Főleg az elsősegély, amit minden katona elsajátít a modern hadseregekben már. Ez és a mászás bőven elég volt ahhoz, hogy ne kelljen orvosi diplomát hamisítanom és azzal menni állásinterjúra. Elvégre, egy orvos nem feltétlenül jó hegymászó is.

Re: Medvebarlangok környéke // Szer. Júl. 23, 2014 10:30 pm

Elszégyellem magam, mikor kifejti a gondolatait. Sejthettem, hogy valami ilyesmire célzott az előbb. Most elég ostobán érzem magam, bár az is igaz, hogy ez az egész egy elég ostoba helyzet. A bölényt még mindig nem felejtettem el, ahogy az a fránya gödröt sem. Biztosan még nem találkozott ennyire szerencsétlen emberrel sem.
-Értem. Nos tényleg más lett a világ és bevallom őszintén nem egyszer gondolkoztam el azon, hogy vajon milyen lehetett régebben. Ha lehetne vissza mennék egy két napra, vagy hétre megismerni személyesen is és nem csak könyvekből az akkori életet.-Persze nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy már akkor sem volt minden fenékig tejfel, és ugyanúgy voltak az embereknek problémái, nehézségei, de attól még kíváncsi vagyok rá.
A válaszára őszinte meglepettséggel reagálok. Hosszú néma csend telik el, mire sikerül összeszednem a lepottyant államat a földről.
-Ez nem semmi! Te tényleg megmásztad? Nem sokan mondhatják el ezt magukról. felnézek rád, de komolyan. Nem lehetett könnyű. Huu biztosan gyönyörű látványt nyújthatott.-Én is szívesen elmennék oda, de ha még időm engedné is félek képtelen lennék megmászni. Ahhoz komoly gyakorlás, előkészületek kellenek. Az nem egy egyszerű kiruccanás, vagy hétvégi kis kirándulgatás a barátokkal.
-Akkor a jelek szerint rengeteg mindent tapasztaltál, láttál.-Remélem majd nekem is megadatik ez. Szeretnék minél több helyre elutazni, minél többet megtudni erről a világról.

Re: Medvebarlangok környéke // Kedd Júl. 29, 2014 6:02 pm

Sajna egyet kell értsek.
~Ez a világ már csak ilyen. Szeret változni, de sajnos néha úgy érzem, csakis a rossz irányba. Több, mint három évszázada koptatom a földet, szóval van viszonyítási alapom. Nem igen foglalkoztatnak az emberek dolgai, de amiket látok néhanapján még farkasként is legszívesebben elsírnám magam. De hát ez van. Ismerek valakit, aki ismer valakit, akinek a szomszédja erre csak annyit mondana, hogy az élet nem fenékig túró.~
Néha látok pár olyan dolgot, ami miatt azt kívánom, bárcsak inkább Kilaun ne harapott volna meg és nem kellett volna látnom ezt a szennyet. Komolyan mondom, annyira hülyék az emberek néha... néha? Mindig. Az őrzők pedig ezt az elcseszett fajt védik... komolyan mondom, néha már sajnálom őket, amiért ilyen hivatást választottak. Bár ők is maguknak csinálták, szóval...
~Hogy gyönyörű? A lélegzetelállító sokkal szebb szó rá. Korábban mindig így vélekedtem: Imádom nézni, ahogy a vágtázó lovak farizmai megfeszülnek fényes szőrük alatt! Na, ez elég magasan felülírta. Letekintesz és ott van a lábaid alatt a világ. .. és percekig csak bámulsz, mert nem tudsz szabadulni a látványtól.~
Na igen, az is egy vicces eset volt. Nicho akart menni Kínába Indiából, mert nem tudott, mert az útjába került a Himalája. Mi a megoldás? Ááá, nem megkerülni, hanem átmászni rajta. Tipikus én, mondhatná Alice, ha ismerne... na majd talán valaki elsütni nekem ezt is. A hiúságomat viszont valahogy legyezik az, hogy felnéz rám... ami elég vicces úgy, hogy most én vagyok lényegében a kisebb, de ne kötekedjünk. Hiába, azt mindenki szereti, ha elismerik az eredményeit és a tudását. Manapság elég kevesen tudják ezt kinyilvánítani a saját önteltségük végett.
[b]~Igen, úgy voltam vele, hogy ha már ilyen hosszú élet megadatott, akkor kihasználom. Mondták már nekem, hogy Öreg vagy, kopott is, de tudod, én így szeretlek. Persze az utolsó része nélkül, szóval annyira nem volt hízelgő.~[/i]
Közben a fülem megremeg, mint amikor valami új hangot érzékel. Motorzúgás hangja.
~Azt hiszem közeledünk a civilizáció felé.~

// 222. ^^^

zsebszöveg//

Re: Medvebarlangok környéke // Szer. Aug. 27, 2014 1:35 am

-Bár én nem éltem meg annyit, mint te és nem is fogok, de sajnos e rövid idő alatt sajnos én is nem egyszer láttam elkeserítő dolgokat. Bevallom őszintén rettegek attól, hogy mi lesz majd mondjuk tíz év múlva.-Mert ha így haladunk tovább valami nagyon, de nagyon nagy bajban leszünk, mi emberek.
A leírásával mosolyt csal az arcomra. Igaz én is másztam már hegyeket és valóban csodálatos érzés volt a csúcson állni és lepillantani a világra, de azok meg se közelítették a Himaláját.
-Egyszer szívesen elmennék oda!-És talán egyszer majd tényleg el is jutok, de az biztos, hogy nem a közeljövőben lesz. Most van elég teendőm és így is alig bírom tartani a tempót, de próbálkozom és nem adom fel!
Bár nem indult valami fényesen ez a találkozó, mégis örülök annak, hogy összehozott bennünket a sors, mert nagyon is élvezem ezt a beszélgetést. Sok mindent megtudhattam róla és ezzel egyidejűleg sokat is tanultam. Remélem máskor is lesz szerencsém összefutni vele, de akkor valami kellemesebb körülmények között.
-Egyetértek. Én is megpróbálom kihasználni az időt és minél többet megismerni a világból...Csak az a kérdés, hogy meddig lesz erre lehetőség.-És már vissza is kanyarodunk az előbbi témánkra. Bár én még nem hallom olyan jól azokat a bizonyos hangokat, de hiszek neki és valahol meg is örülök. Jó lesz végre hazatérni és egy meleg fürdőt venni.
-Már azt hittem sosem kerülök ki ebből az erdőből. De lehet, ha nem találsz rám még mindig bolyonganék valahol, ha nem nyársal fel a bölény.-Nézek le rá egy mosollyal az arcomon. Most már csak nevetni tudok ezen az egészen, mert valljuk be tényleg vicces egy szitu volt.

//És bár rég volt, de gratu és még több ilyet Very Happy

//

Re: Medvebarlangok környéke // Pént. Aug. 29, 2014 3:13 am

~Ha egyáltalán lesz még valami tíz év múlva és nem kerülünk egy atomháborúba az emberi baromságok miatt~
Nem a riogatás volt a célom, de ha megijed ettől az eshetőségtől, hát ez van. A helyzet az, hogy már több évtizede egy ketyegő bombán ülünk, mert egyes hülyegyerekek nem tudták, mire költsenek dollár milliárdokat. Azaz, csináljuk meg! Rakjunk be a föld alá raktárba 10000 atomtöltetet nagyhatalmanként, hogy ha valami gáz van, akkor az egész Naprendszert fel tudjuk robbantani. Megérte? Nem, de utólag meg ki tudná megmondani?
~Tedd meg, ha egyszer lesz rá időd. Bár amilyen suhanc vagy, az akadhat rengeteg.~[/b]
Nem volt nehéz kiszagolni, mennyi lehet Alice. 30 alatt lehetett. Jobban belegondolva én ilyen korban már vándoroltam és átmentem fél Európán… gyalog. Talán ma a gyorsközlekedés világában már jobban elvárható, egyetértünk? Ma már a dolgok úgy mennek, hogy bemegyünk egy irodába, megadják a jegyet aztán adios, 24 órán belül ott vagyunk a célállomáson. Régen… fogalmam sincs már, hát kilóg bozótot vágtam ki csak a német határon, mire át tudtunk menni egy erdős területen. S akkor az még egy terület volt. Naja, az emberiség ma már sokkal kényelmesebben él, mint akkor.
[i]~Igazából mindig van egy trükk, amivel kijuthatsz az erdőből: keress egy olyan terepet, ahol tudsz tájékozódni. Felmászni egy magasabb fára, de a folyó a legjobb megoldás. Követni kell a folyását és előbb utóbb civilizáció vár rád. Halászház, kisebb település… az már bőven jó.~
Közben haladunk és kezdek rádöbbenni, hogy hoppá, ismerős a terep nekem is. Már nem azért, mert kb hatmilliószor bejártam már az egész fairbanks-i erdősséget, de ez most más volt. Fogalmazzunk úgy, hogy éreztem a jelölésemet és egyenesen oda mentünk, ahol hagytam a ruháimat. Nofene, égi jel? De… hol a táska? Tisztán érzem a jelölésemet, zavartan mozgatom viszont balra-jobbra a fejem a táskát keresve. Miaz, ellopták? Erre megérzek egy másik szagot… hogy rohadj meg! Felfele nézek és az egyik fa tetején látom a táskámat himbálózni… óóóóó, hogy szakadjon rád a kénköves pokol egy madár valagából! Dühös morgást hallattam, de nem hagyhattam ott. Viszont csak egy módon mehetek fel érte… hát ez van. Nem tudom, látott-e valaha ilyet a lány, de most hallhatja a jellegzetes húzódó hangot, mely végére, pár másodperc után emberként állok ott… persze ruha nélkül, azt a fajta átváltozást még nem találták fel.
- De vicces kedve van valakinek – zsörtölődök, ahogyan nekikezdek mászni.
Mászok, mászok, elgondolkozok, hogy milyen rég csináltam már ilyet… pár évtizede. Szerencsére mászni még nem felejtettem el. A fa maga elég magas, de nem félek a magasságtól. Leeshetek, persze… de miért zavarna? Leesek, eltöröm valamim, nagy ügy. Viszont ahogy mászok és nyúlok az egyik ágért, eltörik… ezzel pedig az arcomba robban egy csomó forgács és minden vacak robban az arcomba. S mivel éppen fújtam ki a levegőt a szám nyitva, szóval elég szép köhögés elé nézek idefent. Megállok a mászásban, míg kiköhögök, pontosabban kiköpök mindent le a földre, nem kevés permetet leszórva, hogy folytathassam az utamat.

Re: Medvebarlangok környéke // Hétf. Szept. 08, 2014 10:05 am

Sajnos én is tisztában vagyok azzal az eshetőséggel, hogy tíz év múlva esetleg már semmi sem lesz az emberiségből, így ezzel nem sikerült engem megrémisztenie. Persze azért az a tudat rémisztő, hogy az emberiség van olyan ostoba, hogy semmit sem tesz ez ellen, továbbra is csukott szemmel járja a világot és nem látja meg a problémákat. Majd biztosan akkor kezdenek el tenni valamit, ha már túl késő lesz.
-Hát jelenleg még arra sincs nagyon időm, hogy elmenjek mondjuk a fodrászhoz. A munka és a tanonckodás elég sok időmet veszi el, de persze ez nem panaszkodás és nagyon is bízom benne, hogy majd eljön annak is az ideje, hogy megpróbáljam megmászni.-Ezt most így el is határoztam magamban, hogy ezt meg kell majd csinálnom, ha törik, ha szakad. Előtte biztosan jó sokat kell edzenem, hogy a kondícióm is meglegyen hozzá, de biztosan nem lehetetlen egy küldetés. Nem lesz könnyű az egyszer biztos, de megcsinálható.
-Köszönöm ezt a tippet. Látod erre nem is gondoltam, pedig teljesen logikus.-Ezt most már egy életre megjegyeztem és tudni fogom, ha legközelebb eltévedek mit csináljak. A múltkor is ezt kellett volna, mikor Abievel eltévedtünk. Felmászni egy fára és körülnézni…Csak az a hóvihar ne lett volna.
A kis elmélkedésemből az ő morgása zökkent ki. Értetlenül pislogok rá, majd felpillantok oda, ahova ő is. Ekkor veszem észre a táskát, de nem sokkal később ismét elvonja a figyelmem valami más zaj. Nicholas elkezdett visszaváltozni. Ijedten lépek el tőle. Még sosem láttam vérfarkast átváltozni. A hangok és a látvány meg kell vallani elég borzalmas, de szerencsére igen gyorsan végigmegy a folyamat, így végül egy pucér pacák áll előttem. Ahogy felfogom ezt már ki is vörösödik az arcom és el is fordulok, így semmit sem látok a mászásból. A köhögését hallom, de nem fordulok vissza. Érzem, hogy az arcom ég és nagyon is zavarba jöttem, pedig tudom, hogy náluk ez teljesen normális, megszokott.

Re: Medvebarlangok környéke // Hétf. Szept. 15, 2014 11:35 pm

Hát igen, az emberek meg a hülyeségük... néha őszintén nem bánom, amiért az összesnek a vérét akarom, csak azért, hogy megédesíthessem vele az ajkaimat, mint valami édesség. Lemészárolni az idióta barmokat, csak jobbá tenné a világot egy ilyen ámokfutás... naja, csak az egészben az a szar, hogy utána én is felemelkednék arra a szintre, ahol üldözhető lennék. Igaz, az eddigiek alapján már üldözhető lennék, ez meg csak rontana az egészen. Na igen, szerintem most szépen beszéltem saját magam ellen. Az vesse rá az első követ...
~Tudod, van valami, amit megtanultam hosszú, párszáz éves életem alatt. Te döntöd el, mire van időd, s mire nem. Lehet, nekem nem volt régen annyi kötöttségem, mint neked most, de megvannak az előnyei annak, ha a magad ura vagy.
S igen... ez volt az, amit feláldoztam azért, hogy megpróbáljak új életet kezdeni. Ez az egész csatlakozok a falkához, hogy hagyjanak élni Fairbanks-ben anélkül, mindenhol a nyakamba lihegjenek. Néha túl nagynak érzem az árat... de közben ott van a serpenyő másik véglete is... az a sok minden, amit eddig kaptam a várostól.
~Katonai túlélési szabályzat, első lecke eltévedés esetére. A tűzgyújtás csak ezután jön... pontosabban az én szemléletemben.~
Na, már megint jövök a katonai szövegeimmel. Persze Nicho, véletlenül a kiscserkészek krédóját ne kezdjem el énekelni olyan hangosan, hogy még Castor is kiugrik az ágyából? Mindegy, inkább másszunk fára. Hát megrohadhat az is, aki ilyen csínyre adja a fejét. Főleg, hogy mellette még kéregebédben is részem van. Ragadozó vagyok a rohadt életbe! Végül csak felértem egy kiadós nyáladzást követően a tetőre és lerázom a táskám, ami pottyan a földön, én meg ugrok utána, nem messze érkezve a... zavarban levő őrző mellett? Nanemár.
- No, miaz kiscsaj, még nem láttál életedben pucér férfit?
Naja, nem is én lennék, ha nem húznám valamivel az agyát, de ha már egyszer ordít róla a zavar. Közben nekiállok öltözködni persze. Majd visszamegyek így a bölényhez, lesz belőle egy kis kinyernivaló.[/i]

Re: Medvebarlangok környéke // Vas. Okt. 12, 2014 10:19 pm

-Ebben nagyon is igazad van! Valóban magunk döntjük el, de azért ne felejtsük el azt sem, hogy valamiből meg kell élni. meg tudom kicsit munkamániás vagyok és fontosabbá is vált az számomra, mint én, de próbálok ezen változtatni. Egy kis időt bepréselni a napjaimba, amikor pihenhetek, foglalkozhatok magammal.-Bár általában én mindig akkor érzem jól magam, ha segíthetek másokon, ha az állatokkal foglalkozhatok, vagy Abievel tanulhatok. Nézhettek strébernek, őrültnek, de így van. Jobban kikapcsol mondjuk egy kutyasétáltatás, mint egy forró fürdő.
-Megkérdezhetem, hogy mikor szolgáltál a hadseregben?-Mert a mondandója alapján úgy tűnik, hogy volt katona. Gondolom az sem a közelmúltban lehetett.
A fára mászását nem nézem végig, mivel igen nagyon zavarba jövök a pucérsága miatt. Láttam már mezítelen férfit, de ettől még a mai napig képes vagyok ilyen helyzetben zavarba jönni, főleg, ha egy "idegenről" van szó. Természetesen az alap zavaromat csak még jobban fokozza Nicho kérdése. Érzem ahogy már az egész arcom vörössé válik. Továbbra is elfordulok tőle, még nem merek rápillantani. Így nem. Hajamat kezdem el babrálni, majd hirtelen felkapom tekintetem és megtöröm a csendet.
-Nos azt hiszem innentől már hazatalálok. Gondolom ha arra megyek egyenesen kijutok az erdőből és biztosan ismerősebb környék lesz.-A mondatom végén felé fordulok abban a reményben, hogy legalább az alsó nadrágját felvette.
-Nagyon szépen köszönöm a segítséged. Bocsánat, hogy feltartottalak, hogy ennyire elbénáztam mindent. Nem szoktam ilyen lenni, de most minden összejött. Remélem majd valamikor még összefutunk, rendesebb körülmények között is.-Kezemet felé nyújtom egy kézrázásra és ha elfogadja azt meg is szorítom.
-Szia!-És ha nem ragaszkodik ahhoz, hogy velem tartson akkor hátat is fordítok neki és folytatom az utam.

Re: Medvebarlangok környéke // Pént. Okt. 31, 2014 6:18 pm

Csupán egy egyetértő morranást hallgatok, miközben ott baktatok a lány mellett. Komolyan mondom néha tényleg úgy érzem magam, mint valami hintaszékben üldögélő apóka, pokróccal az ölében, aki az unokáinak meséli az élet nagy igazságait saját példái kapcsán. Pedig csupán 349 éves vagyok, Tupilek szerelmére. Az ilyesmit inkább a vén Wainwright-nak kellene hagynom, ő már tényleg aggastyán a fél évszázadával. Viszont az öregnek van egy olyan híre, hogy ezt inkább ne dörgöljem csak úgy az orra alá, szóval inkább magamban érlelem a gondolatot.
~Pár nap szünettől nem omlik össze a világ még az őrzőknél sem.
Bár magam előtt látom, ahogy Kate kézzel-lábbal tiltakozik az állításom ellen. Mondjuk egy főállású régész professzortól, aki megdolgozott a hírnevéért, mit várhat az ember? Na de jön megint egy kérdés ami elég szép nosztalgiázásra ad okot a számomra. Ajjaj, kisanyám, egy lavinát indítottál el.
~Mikor is, mikor is... hát lássuk. A vöröskabátosokkal fogócskáztam Amerika földjén a függetlenségi háború során... meneteltem Napóleon ellen Wellington parancsnoksága alatt... ott voltam a honvédségben a magyar szabadságharc idején... megjártam az első világháború lövészárkait... ott voltam a Wehrmacht katonái között, amikor Rommel végigkergette az angolokat Európán, majd Afrikában... láttam, hogyan hajítanak napalmot Vietnám dzsungeleire... no meg még olyan apróságban is volt részem, mint az iraki háború... hm... nem is olyan sok így elmondva~
Pedig micsoda élmények voltak! Annyi izgalom, annyi minden van a hátam mögött... annyit láttam a csatatereken, a tábornokok főhadiszállásain, hogy azzal majdhogynem történelmi tényeket tudnék megcáfolni és őrületbe kergetni a történészeket. Ezeket éltem ki általában a könyveimben, írva le a valós tapasztaltaimat regénybe öntve. S milyen jókat mosolyogtam magamban, amikor fórumokon olvastam a véleményezéseket a "hozzáértőktől".
- Hát azért ennyire vörös őrzővel is régen találkoztam már... - nem bírom ki, hogy ne húzzam a fejét szegénynek.
Mindenesetre hamarosan már fel voltam öltözve és megkocogtattam a vállát, hogy megfordulhat, a csúnya gonosz farkas befejezte a nudidélutánt. A kérdésére bólintottam, majd elmutattam neki a távolba.
- Ha arra mész eléred a külvárost. Lehet időközben belefutsz egy rókaodúba a szagok alapján de nem hiszem, hogy veszettek lennének.
A szabadkozására csak megcsóválom a fejem. Miért van az, hogy ebben a világban már mindenki ilyen rohadtul szerényke?
- Áh, van ilyen. Néha az is összeesküszik ellenünk amiről fogalmunk sincs. Te meg vigyázz magadra és ne csak az erdő dolgaival kapcsolatban. Nem minden vérfarkas annyira segítőkész, mint amilyen én vagyok.
Ismertem ám olyanokat, akik még be is temetik inkább Alice-t a gödörbe, nemhogy kihúzzák, pontosabban esetünkben kidobják őt onnan. Elfogadtam a kézfogását és igyekeztem nem elroppantani a lány kacsóját egy erősebb szorítással. Egy vérfarkas ökle néha rosszabb, mint egy páncélököl.
- Viszlát - biccentek, majd nézek addig a lány után, míg el nem tűnik az erdő sűrűjében.
Persze az érzékeim még azután is elkísérhetik, hogy eltűnik a látómezőmből, de aztán csak hátat fordítok és elindulok visszafele, követve a vérszagot, melyet idáig húztam a pofámra ragadt vércseppeknek köszönhetően. Volt arrafele egy tetem, amit el kellett intéznem.
"Aranyos egy kiscsaj" - tűnődök közben magamban.

//Köszöntem szépen a játékot Medvebarlangok környéke - Page 4 1839924927

jó volt, még ha kicsit elhúzódott Smile

//

Re: Medvebarlangok környéke // Szomb. Nov. 01, 2014 8:23 pm

-Főleg nem miattam!-Nem én fogom megváltani a világot, nem vagyok a legjobb őrző, sőt kissé úgy érzem, hogy még mindig csak egy tanoncot látnak bennem. Tudom ez ellen nekem kellene tenni, de őszintén nem túl könnyű.
Ahogy elkezdi sorolni, hogy melyik háborúban vett részt csak ámulok, bámulok. Ez nagyon durva. Valóban sok mindent átélhetett. Már az elején is hittem neki, de arra gondoltam, hogy csak egyben vett részt. Csodálatos és borzalmas is lehet ennyi mindent látni.
-Ez a sok év gondolom valamilyen szinten megváltoztatja az embereket, főleg ha ilyen sok mindent látott. Azért nem semmi, hogy mind ezt végig tudtad csinálni és nem ment el az eszed.-Hallani lehet arról, hogy a katonák egy háború után nem tudnak visszarázódni a rendes életbe. Amit meg is tudok érteni. Megrázó lehet. Ezért sem lennék alkalmas katonának. Én biztosan összeesnék. De még számos más okot is fel tudnék sorolni a miért nem kérdésre.
A pirulásomra mondott megjegyzésével inkább megpróbálok nem foglalkozni, azzal csak én járnék rosszabbul. Tudom nagyon is, hogy ciki amiért ennyire könnyen elpirulok, de ez ellen az ember nem igen tehet. Vagy legalább is eddig nem hallottam róla.
-Rendben! Megpróbálok vigyázni magamra és nem feldühíteni egy újabb állatot...Pedig eddig azt hittem szeretnek engem, de úgy tűnik ez sem volt igaz.-Vagy csak a kisebb testűekre. De a lényeg, hogy túléltem ezt a kis kirándulást hála megmentőmnek.
-Köszönöm! Szia!-Még egy mosolyt is kap tőlem, végül tényleg hátat fordítok neki és a mutatott irány felé indulok el. Nem sietek, szép lassan haladok. Nem szeretnék újabb gödörbe esni, vagy elcsúszni. Egyszer pont elég volt.

//Én is nagyon szépen köszönöm! Remélem majd ismét összefuthatnak a karik! Medvebarlangok környéke - Page 4 1839924927

//

Re: Medvebarlangok környéke // Csüt. Nov. 06, 2014 9:27 pm

Re: Medvebarlangok környéke // Hétf. Dec. 15, 2014 10:43 pm

Rowena & Joana

Azóta vágytam már az erdőbe, hogy ismét betettem a lábam a Farkaslakba. De a barátok sokkal fontosabban voltak, illetve az is, hogy valamennyire visszarázódjak az itteni életbe, a falka életébe, felvegyem a fonalat és kifaggassam a többieket az elmúlt majdnem négy év történéseiről. De ami késik, nem múlik, így ma este végre a farkasomé volt a terep, így hát elindultam és bevettem magam az erdőbe.
Meglepően tapasztaltam, hogy még mindig úgy emlékszem a helyre, mint a tenyeremre, hiába a távol töltött több év, az előtte itt töltött több, mint harminc évtized azért nagyon sokat számít. Bundásom is élvezettel vetette bele magát az erdő sűrűjébe, ismerősként köszöntve a vaskos fákat. Talpam alatt ropog a fehér hó, bundámba kap a hideg szél.
Megállok, mélyen szívom magamba a levegőt, vonyításom hasít a kora estébe. Eszméletlenül jól érzem magam a bőrömben. Külső szemlélő számára érdekesen festhetek, hiszen a színes tetoválások itt-ott átütnek a fekete bundán, főleg a világosabb részek, de már réges-régen nem foglalkozom ilyennel. Ha érdekelne, akkor nem tetováltattam volna. Aki számít, az már megszokta, aki pedig nem ismer, az így járt.
Vadat szimatolok, noha nem a vadászás az elsődleges célom. Lett volna társaságom, de ma kifejezetten egyedül szerettem volna jönni, meglepő, de néha nekem is szükségem van egy kis csendere és nyugalomra, némi egyedüllétre. Ez a mostani is ilyen.
Vágtatva haladok el a barlangok mellett, amikor ismét megállok, hogy bundámat megrázva kémleljek körbe. Emlékek tolulnak fel bennem, sokszor jártam már itt, megannyi szép és kellemes érzés elevenedik fel bennem. Mennyit szívattuk itt (is) egymást a többiekkel, főként Darren-nel, egek. Bele sem merek gondolni. Játékosan haladok lefelé, aprókat ugrálva, néhol megcsúszok kicsit a sziklákon, de túlzottan nem érdekel a dolog, haladok tovább. Nagyobb szakadék tárul karmazsinjaim elé, mely fölött egy vastagabb, kidőlt fa biztosít nem túl biztonságos átkelőt. Lenézve egy keskenyebb ösvényt pillantok meg, mely, feltehetőleg egy barlanghoz vezet. Tökéletes terep!
Szeretem a kihívásokat, ez elől sem hátrálok meg, ma kicsit szórakozni jöttem, így teljesen természetes - számomra legalábbis -, hogy lépteim a kidőlt rönk felé visznek. Először óvatosan lépek rá, már csak az kellene, hogy úgy, ahogyan van, leszakadjon alattam. Mondjuk nem esnék túl nagyot, de ha lehet, a zuhanást most inkább kihagynám. Úgy tűnik, hogy nem fog szétroppanni alattam, nem régen kerülhetett ide, hiszen még nem korhadt el a fa.
Az első bizonytalan léptek egyre biztosabbá válnak, farkas a cirkuszban! Na jó, persze nem, ilyet sose csinálnék nézőközönség előtt, már csak az kellene! Van azért annyi komolyság bennem. Persze nem mehet minden úgy, ahogyan azt elképzeltem, nagyjából a felénél járhatok, amikor a fa megreccsen alattam. Úgy tűnik mégsem igazán bírja el a súlyomat, amit meg is értek, hiába nem nőtt túl nagyra a bundásom, azért súlyom az van. Szóval törik a fa, én pedig zuhanok. Még mázli, hogy nincs alattam szikla, mert akkor nagyobbat nyekkennék. Így csak a fadarabok között érek földet, az egyik mondjuk rám esik, de hála égnek van bennem annyi Erő, hogy képes legyek megmozdulni alatta, így a rönk rám pottyant része szépen le is gurul rólam. Hát ez fájt. Ugyanakkor baromi jó érzés volt! Megcsinálnám szívesen még egyszer, még akkor is, ha a földet érés koppanással jár, nem érdekel, mert azért jó volt. Nem vagyok komplett, tudom jól.
Ha a farkasok tudnának nevetni, én most egészen biztosan azt tenném, de mivel nem tudnak, így csak valamiféle fura hörgés tör elő belőlem, ahogyan feltápászkodom és megrázom az éjfekete bundámat. Karmazsinjaim újabb kihívást keresnek, de már az is elgondolkodtató, hogy befelé menjek-e a barlangba, vagy menjek-e vissza az ösvényen.

» A cirkuszsátor környéke
» Az oltár és környéke
» Biliárdasztal és környéke (O'Connors)
» Aaron & Shila - Vízesés és környéke

Medvebarlangok környéke

Medvebarlangok környéke

Similar topics

Similar topics