idő: az Alex-Becca játék után két nappal, késő délután
Miután az éjszaka további része egészen eseménytelenül telt, volt időm Candvelont is értesíteni az eseményekről, mire pedig Becca délután magához tért, annak a lehetősége is felmerült, hogy átveszi a nő sérüléseit. Kellett egy kis idő, mire mindent sikerült összeegyeztetni, ám az adott nap délelőttje folyamán ment az üzenet minden érintettnek. Egont a rendelőmnél vártam, a Hegyimentő-állomáson, Maloney-t megkértem, hogy segítsen a betegünknek utazható állapotba kerülni, Jagger pedig, ha már úgy is jelezte, hogy szeretne váltani néhány szót a vérfarkassal, akár el is hozhatja a lányt. Meg utána vissza az alagsorba, a Protektor utasításai szerint. Megkértem Beccát, hogy addigra írjon össze egy listát, mire van szüksége otthonról, majd a fiúk elugranak összeszedni a cuccait – ha már közben Calver neve is felmerült, mint Jagger szárnysegédje… legalább gyorsabban végeznek. Meg tudomásom szerint, jelenleg úgy is az alagsorban lakott mindkettő, szóval nem is olyan nagy kitérő nekik, mint ha mást ugrasztanánk. Amint véget ért a rendelési idő, szokásomhoz híven rendet raktam, majd vártam, hogy megérkezzenek a többiek. Ha valaki kért egy meleg teát, amíg a többiekre várunk, készítettem neki, és némi keksz is akadt nálam (az mindig!). Ha viszont mindenki megérkezett, részemről kezdődhetett a „buli”. - Becca, ha minden jól megy, akkor esetedben nem lesz maradandó károsodás, mint ha mi sem történt volna. Egon, a te esetedben viszont eltart egy darabig, mire minden teljesen rendbe jön. Jennynek már szóltam, ha kész vagyunk, az egyik falkatársad majd elvisz a Lakba, ahol gondodat látják. Ha fájdalomcsillapítóra lenne szükséged, szólj nyugodtan, kapsz, hogy addig is kitartson, amíg gondodat viselik. - vázoltam fel a menetrendet röviden, mielőtt Jaggerék felé pillantottam volna – Most szeretnétek beszélni egymással, vagy ráér a sérülésátvétel után? - érdeklődtem, ha még nem nyilatkoztak volna erről maguktól, majd végignézve a tisztelt egybegyűlteken, széttártam a kezemet – Van még bárkinek, bármi kérdése? - ha nincs, akkor akár kezdhetünk is!
//A megbeszéltek alapján, ha minden rendben megy, Becca 100% gyógyultnak számít fizikailag – a lelki „traaumát” rá van bízva, hogy viseli a karakter. Viszont amíg a vezetőség másként nem dönt, addig az egyetem alagsora lesz átmenetileg az otthonod. Egon, neked legalább 17 nap a teljes gyógyulás a táblázat, korod és vérvonalad alapján, + hozzákalkulálva, hogy nem csak egy szimpla sípcsont törés, hanem szilánkos, az összes lábszárcsonttal együtt… Ha rendes orvosi ellátást kapsz, akkor 17 nap múlva gyógyult vagy, ha nem, és esetleg rosszul forrnak a csontok, nyilván hosszabb a folyamat...//
//A gyűlést ezennel megnyitom, írjatok nyugodtan, hacsak nem történik valami olyan ami sürgős beavatkozást igényelne, akkor nem írok ide többet, csak nézőként maradok a háttérben //
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 35
◯ HSZ : 1047
◯ IC REAG : 953
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Nem voltam túl boldog attól, amivel az újabb ébredésem után vártak. Persze a tudat, hogy láthatom Egont, örömmel töltött el, de az ok és okozat, már nem annyira. Egyszerűen azért, mert nem akartam. Szenvedtem persze, a fájdalom átjárt a csillapítók ellenére is, dühös voltam azért ami történt, amiért óvatlan voltam és még mindig lobogott bennem a lelkiismeret-furdalás William szavaitól. Egont azonban értesítették az állapotomról és tudtam, hogy nem lehet majd visszatartani, és ahogy a hírek érkeztek a szervezésről, ez egyre nyilvánvalóbbá vált. Amíg egyedül voltam, a mennyezetet néztem és hagytam, hogy a forró könnyeim az arcomat áztassák. Mindaddig tartottam magam amíg fel nem pakoltak a kocsira és meg nem érkeztük Abie rendelőjébe. Ezzel az akcióval egy kósza, reményteli gondolatom is kútba esett. Ha Egont nem engedik be még egy ilyen esetben sem az Őrzők területére, akkor én sem mehetek majd a Farkaslakba, hogy ápoljam…ha már miattam kényszerül fájdalmas pihenőre. De nem vetettem el teljesen, mert nem tehettem, ott karcolta a tudatomat mindvégig. Az már csak hab volt a tortán, de legalább elterelte a figyelmemet, hogy Abie listát íratott velem arról, mire lehet szükségem otthonról, amit a „fiúk” az ideiglenes szobámba visznek. Nem voltam elragadtatva attól, hogy a „fiúk” a fehérneműim között turkálnak, de nem akartam feleslegesen mást is ugráltatni. Ha előbb szólnak, megkértem volna Egont, hogy mielőtt idejön, csomagoljon be nekem, de ezt a lehetőséget átaludtam. Szóval arra lettem kárhoztatva, hogy egy ideig az egyetem alagsorában éljek….visszavonásig. * -Azért remélem, nem fogsz minden nap edzésre, most, hogy helyben leszek. *Nem tudtam nem megjegyezni Jaggernek, mikor kisegített a kocsiból a rendelőnél. Lett volna rá oka bőven, legutóbb sem remekeltem, a történtek után pedig kinézett egy alapos elfoglaltság, hogy ne törjem a fejem „hülyeségeken”. Abie érkezésével gyorsan rendbe szedtem magam, megtöröltem az arcomat és ezzel kezdetét vette a feszült várakozás, az idegesség és a tagadás. Teát sem kértem, sem kekszet mert bár éhes voltam, a gyomrom görcsbe rándult az evés gondolatára is. Azon járt az agyam, hogy az ottmaradt leves megromlik-e majd, de ha a ház kihűl, talán nem büdösödik meg. Aztán ott volt még a betört ajtó is, a szilánkokra szakadt ajtókeret és a várhatóan beeső hó. S nem mehetek haza. Igazából ez volt a másik dolog ami bosszantott, kirángattak a komfortzónámból és mindezt annak az egoista, barom farkasnak köszönhetem, meg persze Alignaknak, aki nem képes haladni a korral, hogy rácsörögjön a Protektorra. Persze így látványosabb volt az üzenet és hitelesebb is. A várakozó Abie-hez fordultam, mikor a gondolataim már olyan száguldozásba kezdtek, hogy nem tudtam követni. Nem volt alkalmam megköszönni mindazt amit értem tettek, vagy nem emlékszem rá, mert ha ébren is voltam látszólag, a fájdalomcsillapítók elködösítették az elmémet. * -Abie! Köszönöm, hogy segítettél. Nem tudom eléggé meghálálni. *Megint segített. Most a megrohanó emlékek olybá tűntek, mintha állandóan bajba kerülnék. Mintha csak abban léteznék, pedig volt pár nyugodt évünk. Viszonylag nyugodt. Míg meg nem érkeztek a többiek, ismét a mennyezetet bámultam, félig fekve, mert a lábaimat nem lehetett lógatni, így a székben ülés kilőve. Ugyanabban a ruhában, amiben Tiquana meglepett, még szerencse, hogy a nadrágom elég bő fazonú, így nem kellett levágni, de meglehetősen hülyén néztem ki, hogy a combomig fel volt tűrve, hogy helyet adjon a csontjaimat kordában tartó síneknek. Nem mertem megmozdulni, mert még az is fájdalmat okozott, hogy beraktak a kocsiba és kitettek a rendelőnél. Néha mazochistán megmozgattam a lábujjaimat csak azért, hogy biztos legyek abban, nem bénultam le, de a szakad izmok és inak miatt már az is olyan volt, mintha újra és újra lecsapott volna rá a Szőke. Az ajkaim vörösek voltak a sok rágástól, jóllehet nem igazán használt, hogy a számat rágtam fájdalomcsillapítás helyett, de van az a mennyiség aminél többet bizonyos időn belül nem kaphatok. A szemeimen is látszódhatott, hogy nem igazán volt pihentető az alvás és a dühös sírás is nyomot hagyott. Mindezt igyekeztem palástolni egy széles mosollyal, amikor Egon megérkezett. A karjaimat nyújtottam, hogy átölelhessem, mert a nyakába ugrás most nem játszott. Jobb híján a nyakába suttogtam a valószínűleg teljesen felesleges mondatot és nem látta ahogyan az arcom megvonaglik a fájdalomtól, amit ez a kis mozdulat is képes volt fellobbantani bennem.* -Nem kell ezt tenned. Nem akarom, hogy miattam szenvedj. *Ráadásul esélyesen nélkülem. Utáltam ezt a helyzetet és most utáltam a vérvonal képességét is, meg a makacsságát, amit már jól ismertem. Legszívesebben el sem engedtem volna, de Abie magához vette a szót és kezdett minden reményem szertefoszlani. * -Nem mehetnék én is vele? Legalább ápolhatnám én. *Összeszorított fogaim között szűrtem a szavakat, a hangom rekedt volt, és nagy erőfeszítésembe telt, hogy visszatartsam a könnyeimet. A harag könnyeit. A kétségbeesését. Az Egontól való elválás könnyeit. Nem akartam magára hagyni, úgy lenne fer ha én ápolhatnám, ha kiszolgálnám és szeretgetném amíg fel nem épül. Annyi kacsát sütnék neki, amennyi csak beléfér, vagy még többet, amíg visszafelé nem jön. Reménykedve néztem Abie-re és Jaggerre, de persze tisztában voltam azzal, hogy a Protektor nem másítja meg a szavát. Csak hátha….*
Nem jó hír, de nem ám. Hogyan történhetett? Egon nem tudja, de amint megkapta a hírt, hogy Rebeccát támadás érte, folyamatosan azon rágódik, hogy mit tett ő, vagy a lány, amiért valami ostoba farkast felidegesített, hogy ilyen baromságot tegyen. Megtámadni egy őrzőt, és életben hagyni ostobaság, mindazonáltal örül annak, hogy Rebecca túlélte, és mivel mártír, egyetlen pillanatig sem halogatta a választ, és ha nem jött volna a kérdés, Egon magától is megtette volna. Fájdalmas, de már hozzászokott. A vérvonalának velejárója, hogy a fájdalommal együtt kell élniük. Egon megkapta az információkat. Hová, mikor és amint az idő elérkezik, kocsiba is pattan, hogy a hegyimentő-állomásra siessen. Gondolatai kavarognak, és most nem hülyeségeken, hanem leginkább Rebeccán, és azon, hogy miért nincs a Protektorátus a helyzet magaslatán, amikor kellenének. Minek vannak, ha még egy tagjukat sem tudják megvédeni? A kérdés jogos, a válasz persze nem ilyen egyszerű, elvégre nem lehetnek mindenütt jelen. Megérkezéskor leállítja a motort, sóhajt egy nagyot, aztán a kulcsot kiveszi, de az ajtót csak becsukja, nem törődik azzal, hogy be is zárja. Minek? Úgysem lopják el. Ha igen, előbb-utóbb úgyis rátalál valahol a városban. Ahogy abba a szobába ér, ahol Rebecca van, biccent mindenkinek, majd szó nélkül a lányhoz megy, hagyja, hogy átölelje, a suttogó szavakra a fejét rázza. Igyekszik az érzelmeket nem mutatni. Aggódik, hogyne tenné, de most nem ennek van az ideje, hanem a cselekvésnek. - De, meg kell tennem. Logikus. Én gyorsabban gyógyulok, te nem… és szeretlek is, szóval... – apró vállvonás a hím részéről, jelezve, hogy valójában mi az indok, de ugyanakkor tényleg logikus, hogy egy farkas szenvedjen inkább, mint egy őrző, mert nekik az ilyesmi gyerekjáték. Úgymond a mindennapi rutin része. Ettől persze rettentően fog fájni a sérülésátvétel, bár még azt sem tudja igazán, hogy mi lehet a baj, de határozottan a lábbakkal van valami, mert a többi része épnek tűnik. Az Abigailnek nevezett őrző beszélni kezd, Egon pedig aggodalmasan nézi Rebeccát, persze közben figyel is, hogy mi a teendője. Mármint a sérülésátvételen kívül, ami ugyebár adott, mert barátnője annyit rimánkodhat neki, amennyit csak akar, abban igaza van, hogy a hím szörnyen makacs. Semmi sem fogja tudni ettől eltántorítani. Hallgatja az őrző szavait, majd a fájdalomcsillapító említésére felhúzza a szemöldökét, majd megköszörüli a torkát. - Hogyne, valami jó erős, meg egy üveg whisky is jó lenne – mondja teljes komolysággal, de persze lehet, hogy utóbbit nem kapja meg, pedig annál jobb gyógyír nem kell a kínokra. - Van beszélni valónk? – pillant a férfiféle őrző felé. Nem tudja, hogy mit is akar tőle, de valószínűleg köze lehet Rebeccához. Persze Abigail többes számot mondott, de egyértelmű, hogy ki a főnök a két másik őrző közül. Nyilvánvaló, hogy a férfi. Persze, ha be is mutatkoztak idő közben, akkor akár a nevét is tudhatja már. – Egyébként jobb lenne előtte, mert utána morcos állapotban leszek – mondja, még mielőtt a többiek véleményt formálnának az üggyel kapcsolatban. Egyébként is, az ilyesmit nem szabad elkapkodni. Rebecca állapotán már mit sem javít, hogy három perccel előbb, vagy később veszi át a sérülést, vagyis bizonyára egy kicsit még kibírja. Nyilvánvalóan a legjobb lenne a lánynak, hogy azonnal meggyógyítsa, és ezt is szeretné, de ha fontos a beszélni való, akkor jobb a falka érdekében, ha beszámítható állapotban van, nem pedig kínok között fetrengőben.
N. L. Jagger
Harcos
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 69
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : heg hátán heg szinte mindenütt
Hangyafasznyi túlzással a fél Protektorátus megmozdult Beccáért, ha ez nem emeli őt a Disney hercegnők ékes sorába, akkor bazmeg semmi. Még a küszöbön is átvittem, és ha ettől herceg lettem, hát... hadd lapozzam fel a katalógust, hogy kiválasszam, melyiknek akarok kövi Halloweenkor beöltözni. - Takarítani és olvasni fogsz - mondtam, mert a magam részéről ez várt rá, tekintve se mentor, se az Informátorok feje nem voltam és a kicsik istápolásán túl épp akadt elég dolgom. Bevittem az orvosiba Beccát és odafigyelve letettem az ágyra. Seggarc vagyok, nem szadista - már ami a saját társaimat illeti, majd pont dobálom és még odabaszom valaminek az eleve sérültet. Meg amúgy pályáztam Abi kekszere, szóval jól kellett viselkednem, és miután kaptam, szép illedelmesen meg is köszöntem. Harcos lét első lecke: a Gyógyítók a legjobb barátaid. Teát is kértem mézzel-citrommal, miközben a blöki befutott. Legalább volt valami, amit a sarokban állva hangosan szürcsölhettem, miközben folyt a nyál és a romantika. Hát menten idehányok. Utoljára az évekkel ezelőtti tüzes Szilveszteren "élvezhettem" a bolhás társaságát, de a jelek szerint vagy túlitta magát (és mégsem olyan épületes a farkas-regeneráció, mint azt szeretik hirdetni), vagy az este sokkja okozta, esetleg szimplán szenilis, de olyan csodálkozással nézett rám, mintha sose találkoztunk- és mutatkoztunk volna be. Ha tehetném, én is leszarnám. De foglalkozási ártalom, hogy tisztában vagyok az állam állandó állományával. - Van - mondtam nagy kekszropogtatva, aztán felvontam a szemöldököm a javaslatára. - Kurvára leszarom, milyen állapotban leszel - vigyorodtam el örömtelenül, mert hát hol érdekelt az engem? Én eleve undorodtam és morcos voltam hát ki a faszomat érdekelte? - Csipkedd magad, nem érünk rá egész nap - intettem fejemmel a páciense felé, akivel fajtalan viszont folytatott. Még cuccokat kellett összeszedni, meg visszaszállítani meg minden. Carter akklimatizációs kis közreműködését se akartam estig húzni - hatékonyság gyerekek, legyünk hatékonyak.
Nem mint ha olyan marha sok dolgom lett volna, igazából olyan hirtelen volt a visszatérésem a városba, hogy azóta se sikerült normálisan elintéznem mindent – példának okáért épp munkám sem volt, úgyhogy amikor a gyógyítók vezetője elcsípett az alagsorban valami olyasmi magyarázattal, hogy szükség lenne rám, egészen megörültem. Mondjuk azt hittem, valami komolyabb feladat vár rám, mintsem gardedámkodjak az egyik informátor kolléga mellett, de miután jobb dolgom úgy se akadt… Legalább nyitogattam-zártam az ajtót Jagger és Becca után, vittem a csomagokat… tök izgi! (NEM.) Egy teára meg sütire én is befizettem, legalább a bögre egészen jól rejtette az arcvonásaimat, miközben hallgattam, amint Abigail arról mesél a gerlepárnak, hogy az őrző lét milyen lemondásokkal és kötelezettségekkel jár, meg hogy az, hogy mit szeretnénk, sokszor másodlagos amellett, hogy mit kell tennünk. Mint a felnőtt lét, vagy valami hasonló, nem? Közben egy méretes injekciós tű is előkerült „fájdalomcsillapító” kapcsán… Mondjuk ennyiben egyetértek a bundással, egy üveg jóféle whiskyt én is többre értékeltem volna, de szegény ember vízzel főz. - Ne rám nézz, én csak a süti miatt jöttem. - emelem fel a kezem megadóan a Candvelon szavaira, majd fejemmel Jagger felé intek, hogy ő a fő-főszóló, én csak csendes megfigyelő. Mondjuk lehet a popcorn találóbb lett volna, elnézve a szerelmeseket, meg a mellettem strázsáló harcos kifejezéseit, mozdulatait… sebaj! Majd legközelebb! Reméljük, sose lesz olyan, de ha mégis, ezentúl készülök!
- Ne legyél undok, elvégre Egon önszántából segít az egyik őrző társunkon. - szólal fel ismét Abigail. Nem kötelezte rá senki a farkast, hogy segítsen, nem tudjuk, a falka nem-e nézi rossz szemmel, hogy egy tagjuk egy időre kiesik a sorból… - Jól van, akkor előbb beszéljétek meg, amit kell, vagy szeretnétek, és utána folytatjuk. Vagy tán zavarunk? Kimenjünk? - érződött a hangján, hogy nem gondolta komolyan, de ha a harcos mégis úgy döntene, hogy a férfiak, négy (hat) szem közt szeretnék megbeszélni az ügyes bajos dolgaikat, fejével sóhajtva a szomszéd iroda ajtaja felé int. Beccát csak nem fogjuk vizsgálóasztalostól hurcolászni, de amott megbeszélhetik a dolgaikat.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 35
◯ HSZ : 1047
◯ IC REAG : 953
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-Na persze. *Mert ahogy ő azt gondolja. Szeretek olvasni, de azért nem annyira, hogy parancsra tegyem. Most nem. Csak egy halvány remény lebegett előttem, hogy talán, nagyon talán, elmehetek majd Egonnal, vagy egy kicsit később meglátogathatom, és ápolhatom….ez lenne a legkevesebb. Mikor Egon megérkezett, még megpróbálkoztam egy harmatgyenge ellenkezéssel, de tudtam jól, ha megmakacsolom magam, akkor sem hagyja magát lebeszélni, másrészről kihasználva a lehetőséget, hogy nem tudok elfutni előle, egyszerűen csak megteszi. * -Tudom. Sajnálom. *Mindent sajnálok, azt is, hogy nem voltam elég erős, hogy megvédjem magam, azt is, hogy nem tudtam legalább egy kis kellemetlen emlékkel megajándékozni azt az egoista barmot. Abie szavai egyre közelebb hozták az elkerülhetetlen véget, ami nekem gyógyulást, Egonnak fájdalmat okoz majd. Bennem már most annyi fájdalomcsillapító volt, hogy az volt a meglepő, még ébren vagyok. Az előttem álló történés azért elég adrenalint lobbantott fel bennem ahhoz, hogy ne nyomjon el a gyógyszer, és még így is éreztem a fájdalmat minden egyes apró megmozdulásnál. El sem tudtam képzelni milyen lesz majd Egonnak miután átvette a sérüléseimet. Volt jócskán belőlük, röviden tájékoztattak, hogy az elsősegélynek számító gyógyítás után mi a helyzet. Ha azt mondom, nem túl rózsás, még finom voltam és nőies. Ha nem lennék őrző, már lábaim sem lennének. Mindezt Jagger képes volt egyetlen mondattal kettévágni, amit ugyan nem nekem intézett, de akkora érzéketlenségről árulkodott, hogy ezt még tőle sem vártam volna, pedig ismerem már jól.* -Neked meg nem ártana egy érzékenyítő tréning. *Carter csupán egy szúrós pillantást kapott tőlem a humoráért, amit most valahogy nem tudtam értékelni. Persze mire lehet számítani a pasiktól?! * -Engem nem zavar senki és mivel magunk között vagyunk, gondolom senki előtt nem hangzana el olyasmi, aminek nem kellene. Mondd el amit akarsz _Nathaniel_ majd utána cserélünk Egonnal. *Most én voltam morcos. A fájdalom ami égette a testemet, a lelkiismeret-furdalás, az előttünk álló procedúra aminek Egon lesz a szenvedő fele és a Tiquana iránt érzett mérhetetlen haragom miatt jogom volt morcosnak lenni. Nem engedtem el Egon kezét és most picit jobban megszorítottam. Fogalmam sem volt, hogyan fog mindez zajlani, mit fogok érezni közben és Egon hogyan fogja tudni elviselni. Gondolom nem ártana leülnie, vagy lefeküdnie előtte, mert nem lesz képes lábra állni. Szóval még bőven volt tennivaló, mielőtt hozzálát. *
Egon természetesen minden tekintetben és minden minőségben kiáll amellett, hogy Rebeccát tehermentesítse a fájdalom és a sérülés súlyai alól, azonban, mindennek megvan a helye és az ideje! Az idő pedig még nem jött el. Barátnője szánalmas kis próbálkozása, hogy eltántorítsa a mártírságtól aligha fog sikerrel járni, és ezt a lány is belátja. - Nincs mit sajnálni – mondja a hím, bár ez nem teljesen igaz. Van elég sok minden amit lehetne, de az, hogy egy őrült farkas rátámad és megnézi, hogy mekkora a lábcsontjainak szilárdsági mutatója, az igazán nem Rebecca hibája. Ami az őrzőket illeti, Egon egyikre sem emlékszik. Talán találoztak, talán nem, de egyik sem volt valami nagy durranás, hogy megjegyezze őket, és egyébként is, annyi minden történt az elmúlt években, hogy néhány jelentéktelen lény simán kiugrik a farkas fejéből. Egon meg egyébként sem az összeszedett típus, így hát bemutatkozik a többieknek, mert ellentétben azzal, amelyik hamarosan hozzászól tapló módon, saját maga nem bunkó. Mindkét férfi vehetne érzékenyítő tréninget, de Rebecca inkább csak maradjon csöndben, mert a beszólások nem az erőssége, látható módon, és ez bizonyára a fájdalomcsillapító hatása, mert tud ő ennél jobb is lenni. A sütiért jött őrző egyből átpasszolja a szót a nagyképűnek, aki természetesen magasról tesz rá, hogy milyen hangulatban lesz Egon, mire a hím horkant egyet. - Látható, hogy leszarod a dolgok állapotát, talán ha jobban végeznéd a munkád, nem lenne ripityára törve a kultusztagotok mindkét lába – fejével nem kell Rebeccára böknie, nyilván nem hülyék, csak bunkók, szóval érteni is fognak mindent belőle. A lányt szereti, de persze most igazán bánja, hogy elvállalta az őrzői dolgokat. Sokkal jobb lett volna, ha inkább hagyja magát vérfarkassá tenni, akkor most egyszerűen csak várnia kéne, amíg meggyógyul, bár Egon ebben az esetben is minden bizonnyal átvette volna a sérülését. A szoba egyébként kezd megtelni a kellemetlen őrző szaggal, hogy vinné el a fene az aurájukat Grönlandra. Persze a másik férfi, aki nyilván őrző, de nincs szellemfing szaga, sokkal szimpatikusabb személy benyomását kelti. Hogy találkoztak-e már? Fogalma sincs, ellenben legalább nem tapló. Annyira. - Maradjatok, végtére is, nem szeretné egyikünk sem, hogy Rebecca sokáig szenvedjen – közli, majd barátnője szavai után a nagyképű őrzőre tekint, felhúzza a szemöldökét, de közben azért a lány mellé rak egy széket, és ha a Nathanielként megnevezett (Bunkó Őrző) nem köti az ebet a karóhoz, akkor várja is, hogy mi az, amiről beszélniük kell. Persze, ha inkább a lábfájós Egonra vágyik, mint beszélgetőpartner, a farkasnak igazán mindegy. Nem lesz túl közlékeny morcossági fokának emelkedése miatt, de hát ez már csak Nathaniel hibája lesz. Mellesleg, ha valakit Nathanielnek hívnak, nem csoda, hogy állandóan taplót játszik. Bizonyára kompenzál a gyerekkori szekálások miatt.
N. L. Jagger
Harcos
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 69
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : heg hátán heg szinte mindenütt
Abi közbevetésére magasra szalad a szemöldököm, mert baszki: - Nem a társunkon, hanem a... csaján - blöejh. - Gondolod, ha nem húzogatná, foglalkozna vele egy percet is? - Szerintem kurvára nem, de hát én egy cinikus segg voltam, belátom és sose tagadtam. - Lehet nem szereti nyomorékokkal csinálni - vontam vállat könnyedén. Igen, a pol-korrektség nem volt az erősségem, se most, se hetven éve, se semmikor. Kellemetlen. Mondjuk nem annyira, mint amikor elkezdődött azon a vakarózás, hogy kit-hogyan-mikor-miért-miért-ne kérdezzek ki. Oké, a cinikus segg mellé még egy naiv kislány is voltam, hogy azt hittem, ez majd ilyen max tíz perces etűd lesz, de ha mindenki annyira bele akarja tolni a maga kanalát a rotyogó gulyásba, ki a faszom vagyok én, hogy megállítsam? Felőlem ülhetünk itt jövő nyárig, én nem rohantam sehova, és a jelek szerint a díszes társaság java is így volt ezzel, szóval már-már cuki mosolyra húztam a csöpp kis szám - elsőre Abihez fordulva. Mert menjünk sorba, szerettem szisztematikus lenni, akkor is, ha a kaotikus jó/rossz pontosabban lefestett. Közelebb húzódtam a gyógyítóhoz és halkan szóltam hozzá, full higgadtan, egy pillanatra se vitatva el tőle semmit, mert tényleg őszinte elismeréssel adóztam neki, a hierarchiában felettem állt, nekem pedig eszembe nem jutott, hogy nyilvános, a magam faszom-flegma stílusában esetleg aláássam mások előtt a tekintélyét. Őt és igazából a Protektorátust szégyeníteném meg egy ilyen jellegű renitens viselkedéssel - főleg kívülálló előtt -, ez pedig ilyen időkben kibaszottul nem hiányzott. - A te házad, a te várad, de én se vonlak kérdőre, kin, mit és milyen sorrendbe teszel rendbe - mondtam egyszerűen, a szemébe nézve, némán jelezve, hogy nem véletlenül indultam úgy neki mindennek, ahogy, de nem fogok vele ennél konkrétabban és élesebben tengelyt akasztani azt illetően, hogyan végzem a munkám. Az eredeti elképzelés viszont léket kapott, de mint mondtam: nem fogok valami belviszály-cirkuszt lezavarni. Főleg, hogy van más, aki megtegye ezt helyettem... Átfutott pár kérdés a fejemen, Becca megszólalása után, kezdve azzal, hogy ilyen csapnivaló helyzetfelméréssel mégis hogyan lett / készülhet Informátornak, azzal bezárólag, hogy melyik lehet a szexistább megmozdulás 2023-ban? Ha szájon vágom, vagy ha nem azért mert mégiscsak nő? Nehéz filozófiai kérdés ez így modern korunkban és hagytam is, hogy leolvassa a dilemmát az arcomról, mert bevallom, feladta a leckét. - A fejét is megnézted? Szerintem nagyot kapott azzal is - fordultam Abihez, választ nem igazán várva, majd visszapillantottam a sérültre. - Vagy én néztem be valamit és azok után, hogy szarrá veretted magad, te lettél a Protektor, Rebecca? - affektáltam őt utánozva, és tényleg lövésem nincs, mit akart annyira nagyon az épp használt nevemmel, mint egy éltes tancinéni, de erőlködjön, meg ringassa magát tévhitekben. - Ha nem, akkor még nálam is beképzeltebb fasz vagy, és ez... hát ez igazi teljesítmény - paskoltam meg gyengéden a lábfejét. Hogy fájt-e neki ez? Magamból indultam ki, akkor szoktam pofázni sérülten, amikor a sarat is tudtam állni, ez van. Mint aki jól végzete dolgát, a falhoz léptem és nekivetettem a hátam. - Te pedig ha jobb öleb lennél, nem lepi meg őt a szöszkénk - fordultam végre a főszereplőmhöz, Egonhoz annyi filler-epizód után. Azt már végképp nem értettem, hogy ő mi alapján gondolta úgy, hogy beleszólása van a kihallgatása körülményeibe, de nem csodálom, ha a két nő kellően felpumpálta hozzá a faszát. No se baj, én próbáltam tapintatos lenni, de ha mindenkinek ennyire fontos, hogy mindenbe és azonnal beleüsse az orrát, legyen. - Elég szarul jött ki a lépés Rebeccának - újabb affektálás a névnél -, így meglepi őt egy idegen a házában, mintha pontosan tudta volna, mikor kell mennie. Mintha belsős infó lett volna, hogy na, most ugorhat, otthon lesz és fixen egyedül. - Fejemmel a csaj felé intettem. - Nézz rá és mondd, hogy nem vagy Alignakkal meg a Szöszivel. Biztosítsd róla, hogy melletted nem kell tőlük tartania, mert te aztán sose lennél a kutyájuk, nem csatlakoznál hozzájuk. Mert nyilván sose állnál olyanok közé, akik így elbánnak a szíved szottyával, és nem először hozzák rá a frászt, ugye? Mondd meg neki. Mást mondtam és kérdeztem volna, ha nem akar mindenki minden áron belekanalazni mindenbe, de hát itt tartottunk. Emiatt én is máshonnan és mást közelítettem meg, beszéd közben pedig le se vettem a szemem a hímről, mintha valójában félrevonultunk volna Abi irodájába és a többiek itt se lennének. A hanghordozásom, a kisugárzásom meg a minden egyebem nem vált fenyegetővé vagy ellenségessé - mármint... az eddigieknél nem jobban -, csak álltam a teámat szürcsölgetve, a falnak dőlve, és közben szinte ártatlan érdeklődéssel vártam a választ, a cselekvést.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 35
◯ HSZ : 1047
◯ IC REAG : 953
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Elmerültem Egon melegbarna tekintetében, a végtelen kedvességében és ez a néhány pillanat békességet hozott a lelkembe. Amit aztán Jagger kegyetlenül szertedobált. Abie együttérzésére olyan választ adott, ami enyhén szólva felbaszta bennem az ideget. * -Hogy te mennyire bunkó vagy! *Nem voltam ilyen, nem szoktam másokat így sértegetni, de Jagger röpke pár szóval kihúzta a gyufát és lángba borította vele az egész erdőt. Az egy dolog, hogy rühelli a farkasokat, de még engem is megsértett és ezzel együtt szinte mindenkit. Annyi együttérzés sem volt benne, mint egy prédáját széttépő éhes oroszlánban. Szó, szót követett, nem meg már kezdett elegem lenni az egészből. Nem tudom mit akart még Jagger beszélni Egonnal, de egyszerűbbnek tartottam, ha gyorsan lerendezik, másrészt nem gondoltam azt sem, hogy tudna még újat mondani a helyzetről és a későbbi teendőkről. Ezért is ajánlottam, hogy maradjunk itt helyben, nem kell senkinek sem sehova mennie, másrészt nem akartam, hogy Egon és Jagger kettesben maradjanak egymással, annak nem lenne jó vége. De persze ez sem volt jó. * -Téged is szarrá vert volna és nem, nem gondolom, hogy én vagyok a Protektor, de szeretnék már túllenni rajta. Ha van mit mondanod Egonnak, akkor mondd. *Fogat csikorgatva mondtam a magamét, egyrészt a fájdalom miatt, másrészt, mert nagy erőfeszítésembe került, hogy visszafogjam magam és megmaradjak diplomatikusnak. Mondjuk Jagger mellett ez a hétköznapokon is nagy teljesítmény volt. Ha farkas került a képbe, mint most is, akkor szinte lehetetlen. Végül kibújt a szög a zsákból. Nem akartam addig elmondani Egonnak, hogy ki miatt vagyunk most itt, mert nem tudtam, hogy a farkasok mennyit tudnak és nem az én tisztem felvilágosítani őket Alignak első katonájáról. Jagger azonban kibökte, ha a Protektorátus még nem vette fel a kapcsolatot a Falkával, akkor ez az ő felelőssége. * -nem kell ehhez belsős infó, elég ha megfigyelt azóta, hogy először találkoztam vele. És ha tényleg olyan képességei vannak, mint amiket senki nem akar neki tulajdonítani, akkor még Keldron sem vette volna őt észre. Le lehet becsülni, de nem érdemes. Egon pedig biztosan nem állna mellé, pont annyira utálja, mint mi. *Parttalan vita és csak az időt húzzuk vele, én meg fáradok a fájdalom és a gyógyszerek súlya alatt. Az már csak hab a tortán, hogy mennyire ki leszek bukva, ha Egon átveszi a sérüléseimet és szenvedni kell látnom.*
A hangulat rózsás, az őrzők parasztok még mindig, legalábbis az, amelyiket később Nathaniel névvel illetnek, mindenképpen. Csak rá kell nézni, láthatja mindenki, hogy a kultúra olyasmi, amit csak hírből hallott, és akkor is dezinformálták a mibenlétéről. Mindenesetre Egonnak nagyobb problémája van most, hogy vele foglalkozzon, mert barátnője éppenséggel képtelen lábra állni, amiatt, mert valaki úgy gondolta, hogy szét kell vernie a csontjait, ha már egyszer épek. Rebecca szavaival teljes mértékben egyetért, tényleg bunkó az őrző. Nem amiatt, amit mondott, mert az igaz. Tényleg nem foglalkozna a lánnyal, ha nem járnának együtt, avagy nem is ismerné. Csak egy őrző, aki kellemetlen számára, és jobb lenne elkerülni. Így viszont, hogy együtt járnak, és már évek óta jóban és rosszban kitartanak egymással, mint a nagyharang… vagy valami ilyesmi, így természetesen más a helyzet. Ettől még Nathanielnek igaza van, habár paraszti bunkósággal, ami miatt kap Egontól egy horkantást, bár nem kezd el vele vitatkozni, mert hát egyetért a férfi szavaival. Egon figyelte Rebecca és Nathaniel szópárbaját, és egy pillanatra a lányra vetette érdeklődő tekintetét. Miből gondolja, hogy a férfit is elverte volna? Igen erős farkas lehetett, ha erre képes lett volna. Persze ne szól bele, mert fogalma sincs, hogy ki ártott a lánynak, de ha egy látszólag keménylegény, nagypofájú, minden bizonnyal harcos őrző is így járt volna, akkor egy elég idős, és elég erős farkashoz lehet szerencséjük, avagy inkább balszerencséjük. Kellemetlen, de most ezt igyekszik is kiűzni elméjéből. A falka majd bizonyára hajtóvadászatot indít ellene, amennyiben azonosítják, és talán az őrzők is megteszik, amit kell. - Miféle „szöszi”? – reagál immáron arra, amit a férfi ténylegesen neki szánt. Fogalma sincs, hogy miről beszél, de ez nem meglepő, mert az őrzők veszélyesen hülyék, és nem tudják, hogy amit mondanak, az nem mindig egyértelmű a másiknak. Ez van, sajnos javíthatatlanok. Egon hallgatja az eljövendő vádakat, és az első része teljesen sületlenség. Horkant is, de azért hagyja a másikat végigmondani, amit szeretne, elvégre Egon, ellentétben Nathaniellel, nem bunkó… annyira. A másik része, már jóval érdekesebb, fel is emeli a szemöldökét, majd a lányra pillant. Hazugság, egyértelműen. A Bájgúnár megígérte, hogy nem lesz baja Rebeccának. Ez volt a csatlakozás feltétele. Megszegte volna? Nem, Alignak bábja nem lehet annyira ostoba, hogy ilyesmit tegyen, igaz? Pontosabban, azt ígértette meg, hogy Egon nem öli meg Rebeccát, és hogy megvédheti, ha valaki megtámadná Alignak oldaláról. Fene egye meg, pontosabban kellene tárgyalnia. Így nyilván nem történt szerződésszegés, de azért pofátlan tett volt Bájgúnár részéről, hogy így cselekedett. A gyanúsítgatást Rebecca is értelmetlennek tartja, Egon pedig egy pillanatra a lányra néz, aztán vissza Nathaniellre. - Rebeccának ebben igaza van, bárki tudhatja, hogy egy farkasnak sokszor kell a Farkaslakban lennie. Ha megérezte a szagomat a háznál, és miért ne érezte volna meg, akkor tudhatja, hogy nem lehetek mindig ott. Azonban, ha olyan hatalmas ez a kóbor, akkor aligha lett volna esélyem megvédeni magunkat. Egy pillanatra megáll a beszédben, majd megrázza a fejét, és abba kapaszkodik, amibe tud, hogy ne kelljen hazudnia. - Nem tudom, hogy ki az a Szöszi, akiről beszélsz, Alignakot viszont ismerem, de nem vagyunk túl jóban – mondja nyugodt hangon. Technikailag… minden szava igazság. Alignakkal valóban nincsen jóban, és a Szöszit sem ismeri, bár gyanítja, hogy Bájgúnár lesz az, de hát feltételezni valamit, és tudni, az ugyebár két külön dolog. Mellesleg lehet, hogy Alignak egy katonája volt, nem is Bájgúnár. Akkor pedig tényleg nem ismeri. Mellesleg szőke volt egyáltalán? Fene sem tudja, a képe idegesítő volt, az biztos, de a haja? - Van még valami, vagy segíthetek végre rajta? – pillant Nathanielre, aztán a lányra.
N. L. Jagger
Harcos
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 69
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : heg hátán heg szinte mindenütt
Bunkó vagyok brü-hü-hü. Nem értem, hogy ezen ennyi év után mit van még fennakadni, de ha van rá energiája, csak tessék. Mondjuk ezt hangosan ki nem mondanám, így is jóval több hozzáfűznivalója van mindenhez, mint amennyit a helyzet megkíván. - És attól a te megítélésed vagy helyzeted mit változik, hogy talán az én képemet is elkente volna? Nem, ne válaszolj, könyörgöm! De lábjegyzet: egy szóval nem mondtam, hogy engem nem nyomna le a picsába, és ha nem te vagy a Protektor, ne csinálj úgy. Egyébként meg azzal, hogy folyamatosan közbe pofázol, pont te húzod az időt. Öt percre elvonultam volna a blökivel, csevegünk egy jót, visszajövünk, te meg szaladhatsz tovább ép lábakon a következő világmegváltó balhédba. Ehelyett most is itt szájkaratézunk. Nekem mindegy, ha nálad ez így a prioriás, felőlem még egy hétig is dobálhatjuk oda-vissza a labdát, ha viszont szeretnéd, hogy haladjunk, akkor csitt. Ennyivel - sokadjára - letudtam volna a dolgokat és a hímhez fordultam, akit a jelek szerint sorban állt, amikor a belátást és a saját helyzet felmérését osztották. Megfeküdte a pocimat a dolog, nem tagadom, de kénytelen voltam mindezt értékelni - kiváltképp azon produkció mellett, amit a kedves csaja produkált. - Alignak kiválasztott kifutófiúja, kurva és strici egyszerre - pontosítottam, remélve, hogy így már tiszta lesz a kép. Ha nem, az is beszédes, de őszinte bánatomra más is beszédes volt. Az Egonnak szegezett mondandóra ugyanis baromira nem ő reagált először, hanem Miss Mindenről Van Véleményem, Mindenre Van Válaszom És Hallani Fogod Akkor Is, Ha Nem Engem Kérdezel reagált. Egyébként se volt pókerarcom, most meg pláne nem próbáltam volna titkolni a véleményem: úgy néztem rá, mint egy sültbolondra. - Nem emlékszem, hogy azt mondtam volna, hogy Egonnal ÉS veled váltanék pár szót - közöltem immár minden korábbi megmaradt kivagyi lazaságot félredobva, de az ilyen nüánszok látszólag ugyanúgy nem zavarták, mint az egyértelmű kérések, utasítások, megszólalások, csak mondja tovább. Lassan mély levegőt vettem. Ez ezen a ponton messze túllépett a sima szájkaratén, és ezt már nem lehetett egy sima be/visszaszólással rendezni, egyelőre viszont kivártam a farkas válaszát is. - Szóval te pontosan tudod, hogy egy kóborról van szó? - Mert mi továbbra se mertük vagy tudtuk biztosan kijelenteni, hogy farkas, de ezek alapján vagy tényleg ismerte legalább egy találkozóból, vagy Beccát fújta, vagy amikor Abi szólt neki a támadásról, ő fogalmazott - egyelőre - pontatlanul. A lány sérülései se utaltak farkasra amúgy. Minden esetre a hivatalos állás pont továbbra is annyi, hogy fixen mágiát használ az illető. Az, hogy őrző vagy farkas még nem megerősített. Persze az is lehet, hogy a Falka vezetése adta át rosszul az infót, vagy ő értelmezte félre, vagy a korábban említett Becca-influence. Vagy: találkoztak. Minden esetre bármit is reagált kérdésem - vagy esetleg semmit, az is válasz -, sajnos továbbra sem villanthatta meg a képességét, mert a sebesültünkkel viszont még nem végeztem. Tökön szúrnám magam, ha nem fordítanék Beccára minimum annyi figyelmet, mint amennyiért ilyen erőszakosan kapálózott, akár egy YA regény tini főhőse a 2010-es években. - Candvelon, kérlek, fárdj ki néhány perce, szeretnék pár szót váltani a kollégáimmal - mondtam a hímnek az eddigiekkel szöges ellentétben, udvariasan, de végig Beccára néztem. Nem fogjuk ezt egy külsős előtt megvitatni. Bíztam benne, hogy a hím az eddigi mutatott belátás szerint cselekedett, és kiment, mert én csak ezt követően folytattam kilencvenkilencszázalékban Beccára figyelve, nézve, neki pofázva. Ezt akarta, nem? - Ha tényleg olyan képességei vannak, amiket nem akarunk neki tulajdonítani? Ezt hívják körültekintésnek, és ha olyan vagy még olyanabb képességei vannak, akkor szerinted mibe került neki megvezetni, megtéveszteni egy pár éves őrzőt? Azt várod, hogy kockára tegyünk mindent és mindenkit egyedül rád és a jelentésedre alapozva? - kérdeztem halálosan komolyan és a hangomból kiérezhette, az arcomról leolvashatta, hogy számomra ez teljesen elképzelhetetlen. - Még egy jóval tapasztaltabb Informátor esetén is lealább egy, de inkább két körös utánajárás lenne és kéne ilyen horderejű dolgoknál. De tudod mit, ha és ahogy bizonyosságot nyertünk, abban a pillanatban kapsz egy: "ÉN MEGMONDTAM" aranycímert a nyakadba, mert látom, neked csak ez számít. Arra viszont készülj fel, hogy tolószékben gurigázol az alagsorban, mert ha még egyszer bármiféle közbeszólással szabotálod a munkámat, Candvelon semmiféle sebet nem vesz át, te lehetsz az egyetem tolókocsis réme, én pedig teljes felelősséget vállalok mind a döntésért, mind a korai rokkantnyugdíjadért. - Ezt részben Abinek is címeztem. - Válaszokat adsz a szájába, helyette beszélsz, esélyt se hagyva rá, hogy bármit megtudjak, ami esetleg neked vagy előtted nem bukna ki belőle vagy máshogy mondta volna alapjáraton. Szerinted nem számoltam azzal, hogy nem kedveli az őrzőket? Amíg te jelen vagy, még vissza is fogja magát nagy valószínűséggel, engem a nyers valója érdekelt volna, de ezt a lehetőséget totálisan aláaknáztad. Szerinted puszta heppből vagyok csak bicskanyitogató, ugye? Indulatból sokkal több minden, sokkal nyersebben és gyakran őszintébben bukik ki, belőled is. Képtelen vagy megőrizni a hidegvéred, felülsz a provokálásnak akkor is, ha nem feléd irányul és hagyod, hogy az érzelmeid befolyásolják a munkád. Mert mi négyen itt és most egy őrző-csapat vagyunk. Annak kéne lennünk. És az, hogy nekem ezt itt, most el kell mondanom, az, hogy ez nem evidens, régen rossz. Nekem az a dolgom, hogy véreb legyek és megvédjelek téged is a legjobb tudásom szerint, ha ne adj isten úgy alakul, még a hímedtől is. A többi harcossal együtt elsőként állni a veszély és közétek bármelyik pillanatban, ha szükséges. Te pedig hátráltatod ezt és jelenleg nem csak kettőnket teszed nevetségessé, hanem a Protektorátust is lejáratod, de ami ennél is rosszabb, potenciálisan veszélyeztetheted a társaidat, mert anyatigrisként véded a hímet. Úgy, hogy mindannyiunk közül neked kéne a legjobban és -pontosabban tudnod, hogy mekkora veszélyben vagyunk és az ilyen reménykedő, elvakult érzelmekből fakadó kirohanások egyszerűen nem férnek bele. Pláne nem akkor, ha szeretnéd, hogy komolyabban vegyünk. Én komolyan vettem. Akkor, amikor eljött edzeni, akkor is, amikor elkísértem őt és Naomit oda, ahol először találkozott a Szöszivel. Talán traumatizálták a történtek, vagy magánéleti válságba jutott az elmúlt hónapok alatt, nem tudom. Nem is tisztem tudni, de össze se lehetett hasonlítani az akkori Beccát a mostanival. - Most visszahívom Candvelont, hogy rendbe tegyen - ha csak nem reagált minderre olyasmit, amitől ez a szándékom a kukában landolt -, de az ő gyógyulási idejét és az alagsori száműzetésedet szeretném ha arra használnád, hogy végiggondolod mindezt. Hogy képes vagy-e elfogadni a közösségben és a hierarchiában a helyed, annak megfelelően viselkedni, felmérni adott helyzeteket és a személyes viszonyulásaidat hátrébb sorolni. Ha úgy érzed, hogy nem, akkor azt javaslom, keresd fel Xenakist és válj meg az őrző tetoválásaidtól az emlékekkel együtt. Boldogabb és teljesebb életed lesz úgy. A puding próbája az evés, abban semmi szégyen nincs, ha valami nem ízlik. Csak ismerjük fel és legyünk annyira belátóak, hogy nem erőltetjük a pudingot. Én se nem véletlen nem Mágus lettem, ha megpróbálkoznék elemi varázslattal, esélyesen vért szarnék az erőlködéstől majd elájulnék. Minden másban - nyilvánvalóan - csodálatos vagyok. Ha megértette és nem rontott a saját helyzetén Becca, mindezek után kiszóltam a folyosóra a hímnek és a továbbiakban nulla kommentárral voltam néma szemtanúja a sérülés-átvételnek.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 35
◯ HSZ : 1047
◯ IC REAG : 953
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Kicsúszott a számon, nem akartam, de Jagger tényleg felhúzott, és mi mást tehettem volna, minthogy őszinte vagyok? Megmozdulni nem akartam, pedig talán jobb lett volna ha felpattanok és járkálok, de ha ezt meg tudtam volna tenni, nem lennénk itt, főleg nem ebben a társaságban. Abie mélyen hallgatott és azt hiszem nekem is ezt kellett volna tennem, már csak azért is, hogy a végére járjunk a dolognak. Jagger nem tagadta meg önmagát, továbbra sem ugrott át a ló másik oldalára, de már fáradtam és a fájdalomcsillapító hatása is kezdett kikeveredni a véremből. Egy nagy sóhajjal, mely kicsit hangosabbra sikerült, mint szerettem volna, hátrahajtottam a fejem a párnára és a mennyezetet néztem. Nem sokáig. Amit én nem meséltem el Egonnak, mondjuk alkalmam sem volt rá, de a korábbi találkozásomról sem szóltam, annak folytatásáról Jagger számolt be. Most már kiderült, hogy Alignak bábja volt a látogatóm, a Szöszi kifejezés is azonosításra kerül, Egon meg rám néz és látom rajta a csodálkozást. Nem igazán sikerül felfognom ennek a jelentőségét, máskor, más helyzetben talán gyanút keltene, de most nagyon nem. Nem akarom sem magamat, sem Egont mentegetni, csak a tényekre alapozok amikor ismét kikelek magamból. Na jó, van benne azért némi elfogultság, de bízom Egonban és bízom abban, hogy eléggé ismerem. Nyilván hiba, de ez ugyanúgy nem esik le, mint most bármi más, nagyobb jelentőségű történés. Egon kóbornak titulálja, amire Jagger visszakérdez, én viszont nem tartom annak. Nem egy magányos farkas aki a fejébe vette, hogy Alignaknak segít a maga módján, hanem Alignak végrehajtója. De már nem szóltam egy szót sem, akkor sem amikor Jagger önmagához képest túlságosan udvariasan kérte meg Egont, hogy menjen ki. Rápillantottam és némán bólintottam, hogy menjen, nem lesz gond….ha esetleg akadékoskodni támadt kedve. Jaggerre néztem és előre sejtettem, hogy fejmosás következik. Elrontottam, tudtam de túl későn jutott el a tudatomig, hogy nem kellett volna Egon előtt semmit sem mondani, de egyrészt a fájdalomcsillapító eltompított, másrészt Jaggernek van egy stílusa amit edzések alkalmával és úgy a hétköznapokon még el lehet viselni, még poénos, még lehet rá mentséget keresni, de a jelen helyzetben nem igazán tudtam tolerálni. Aztán ugyanazt kaptam meg, mint Dimitristől, csak pepitában. Legalábbis az első pár mondata erről szólt, a többi már sokkal rosszabb volt, a lelkem mélyére hatolt, ott karcolt és égetett, de ahogy haladt előre a mondanivalójában, rá kellett jönnöm, hogy igaza van. Persze szólhatott volna előre, hogy mik a tervei, de nem gondoltam, hogy itt és most egy kihallgatást kezdeményezne. Lángolt az arcom a szégyentől, az elkeseredéstől, attól, hogy beláttam mekkora hibát vétettem. A fájdalom is kezdett alattomosan feljebb kúszni és elárasztani az egész testemet, belegondoltam mit fog Egon érezni és, hogy rögtön utána el is szakítanak minket egymástól és ez dühített. Azonban mindaz amit Jagger mondott az elevenembe tapintott és be kellett látnom, hogy igaza van.* -Nagyon sajnálom, nem állt szándékomban….*Hátráltatni őt? Lejáratni a Protektorátust? Bárkit is veszélyeztetni? Egyik sem, egyiket sem akartam, főleg nem veszélybe sodorni a társaimat, és ezzel neki is tisztában kellett lennie. Megadóan és fáradtan bólintottam a végén.* -Rendben. *Hívja vissza Egont, essünk túl azon amit én nem is akartam igazán, de Egont nem lehetett volna visszatartani. De nem csak ennyi volt, a továbbiak éppúgy szíven ütöttek és az erőm utolsó morzsáit csipegették fel. Mire Egon visszajött, a szemeim megteltek könnyekkel, de annyi még volt bennem, hogy ne engedjek egyetlen cseppet sem elszabadulni. Csak megszorítottam Egon kezét, talán egy kicsit erősebben, mint szerettem volna, aztán átadtam magam az elkerülhetetlennek.*
Egon hallgatja Nathanielt, aki elég bőbeszédű, de amit mond, bár nem esik jól neki, mármint az a része, ahogy Rebeccával beszél, de hát az Őrzők olyanok, mint a falka, meg van a maga hierarchiája és a paraszt bizonyára barátnője felett áll. Emellett igaza is van, már régen szaladhatna a saját lábán, ha nem szól bele, bár ez igaz Egonra is, aki szintén csak húzza az időt, de hát nem csoda, mindjárt olyan fájdalmakat kell átélnie, amit az elmúlt években nem kellett. Még néhány pillanatig élvezné azt, hogy nem kell vonszolnia magát a retyóra például. Egon fejében a zavar tökéletes, így hát a lányra pillant, de végül megtudja, hogy ki az a szöszi, és egy halk sóhaj szakad fel belülről. - Már megint keveri a szart Alignak? – kérdez vissza, már csak azért is, mert így nehezebb a hazugság jeleit észlelni. Ezzel pedig konkrétan még csak nem is hazudik, hiszen a Bájgúnár tényleg keveri a moslékot azzal, hogy a barátnőjére támadt. Minek rá? Nincs egyéb őrző, akinek a lábait ripityára törheti? Az, hogy Rebecca válaszolt előbb, bőven elég volt a hímnek ahhoz, hogy rendezze gondolatait, és még gavallérnak is tűnt, hogy nem vágott az asszony szavába, mint ahogy Nathaniell bizonyára tenné a saját szukájával. Már, ha lenne nő, aki el tudja viselni. Bár, sokan buknak a sötét parasztokra. Amúgy viszonylag értelmesnek tűnik a férfi, bár a stílusa, mintha egy kérges fán húzná végig az embere a kezét, néha szálkát kap, de alapvetően van egy minta, amit követ. Tuskó, de azért minta. - Lehetne másról szó? Egy falkatag minek támadná meg Rebeccát? – pillant Nathaniellre homlokráncolva. – Miattam biztos nem, legalább hat éve egyetlen falkataggal sem kaptam hajba. Egy ember pedig… - Rebeccára pillant – nem tudná így elintézni, hiszen még mágiája is van. Mármint Rebeccának – pontosít, mert a fene sem tudja, hogy nem-e vannak a világban renegát őrzők, akik már hivatalosan nem tagjai a szektájuknak, ám a mágiájuk még aktív, így veszélyesek lehetnek. – Gondolom azt, hogy egy megkergült őrző támadta volna meg, azt meg kizárhatjuk, igaz? Szóval, ha ez a Szöszi Alignak bábja, akkor sem kaphatott erőt tőle, hiszen a hold nem vörös. Nem ez a szabály? Vagyis, farkas kell, hogy legyen, és minden bizonnyal kóbor, mert elég egyetlen szippantás a házban, hogy tudjam falkatag-e. Bár még nem voltam ott, de könnyedén kiderülne, ha falkatag lenne – vonja meg a vállait, de ha odaküldenek egy falkatagot, minden bizonnyal be tudja azonosítani, hogy aki ott járt, az nem a falka jellegzetes szagát viseli, hanem egy idegenét. Hacsak nem fürdik le iszonyat alaposan. Nathaniell megkéri rá, hogy kifáradjon, először Rebeccára pillant, és ha a lány ad valami jelzést, hogy csak nyugodtan hagyja el a helyiséget, akkor meg is teszi. - Szóljatok, ha jöjjek! – mondja, azzal pedig fel is áll, és kimasírozik a szobából. Na, már most, azt nem mondta, hogy hallótávolságon kívül kell lennie, de oda megy, ahová lehet, ha hallja, amit odabent beszélgetnek, akkor hallja, ha nem, akkor nem. Nem fog hallgatózni, de ha úgy adódik… Túl hosszan beszél, így bármit is hall, gyorsan elunja a dolgot, és inkább a mennyezetre terelődik a figyelme. Amikor szól Nathanniell, hogy visszatérhet, Egon rögvest jön is. A levegő odabent elég lehűlt, Rebeccát bántja valami, bár nem fizikailag… vagyis de, mert a lába tropa, de persze erről nem a férfi tehet, aki minden bizonnyal sok dologra felhívhatta a lány figyelmét. Meglehet, hogy elrontott valamit, de ezért Egon nem hibáztatja. Bizonyára a fájdalomcsillapítók miatt nem volt vérprofi. - Mehet? – kérdi kedvesen, ahogy megfogja a kezét, majd leül a lány mellé, és ha Rebecca ráadja az áment, hát a hím lehunyja a szemeit. A kapcsolat közte és a lány között a kézfogással megtörtént, és a hím keresi, kutatja elméjében a fájdalmat, a bajokat, és talál is bőven. A lábakban izzó, vörös gócok lüktetnek, mintha a világot akarná elnyelni gonosz pulzálásukban, Egon pedig kinyúl érte. A fájdalomtérkép nem téved, sohasem téved. Ami az elméjében kirajzolódik, az minden baj forrása, a hím pedig kinyúl ezekért a kínokért. Kinyúl értük, megragadja, mint egy tökéletesre sült kacsát, és húzza-húzza, amíg azt magába nem olvasztja. A fájdalom olyan élesen jön, ahogy annak lennie kell. Mindig ilyen! A hirtelen reccsenés fülsértő csengéssel tölti be a termet, mintha valaki rálépett volna egy faágra. - Kurva… eget – szuszogja Egon, szerény nagyszerűséggel, a lány kezét erősebben kezdi szorítani, de a folyamat még nem ért véget, mert még van benne némi kín, van ott némi lüktetés, így hát azt is viszi. Mindent visz! Nem csak egy-két gócot, nem csak egy-két vörösséget! Mindent! Megérzi a kandalló helyét is, bár azt nem tudja, hogy mi okozta, de a lány hátán is van sérülés, ott is van fájdalom, ott is van munka, hát viszi azt is! Az összes kell neki, és a végén, amikor Rebecca fájdalomtérképe az elméjében tiszta, amikor már nincs semmi ott, akkor engedi el a kezét. Szemei felnyílnak, arca vörös, izzadság csorog a homlokán, pulcsija alatt is csurom vizes lett, és a szája sarkából is nyál csordogál. Fogait összecsukja, és fájdalomtól heves szuszogással pillant előre. - Kellett volna előtte a whisky! – mondja szárazon. Rebeccában annyi fájdalomcsillapító lehet, hogy a kín nélkül meglehet magasra száll, de Egonben egy darab ampulla se került. A hím igazán nagy bánatára. - Hogy vagy? – tekint barátnőjére, miközben megpróbál elmosolyodni, bár a friss fájdalom lüktető érzésével ez elég nehezen megy, vagyis nehezen tudja őszintére varázsolni.
N. L. Jagger
Harcos
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 69
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : heg hátán heg szinte mindenütt
A hím eszmefuttatását érdeklődve hallgattam már csak azért is, hogy tudjam, kiket-miket milyen alapon zárt ki a szórásból. Nagyon cuki. - Persze, hát mióta világ a világ egy őrző se gőzölt be, volt szabadúszó vagy gondolta úgy, hogy szétbassza sportból valaki lábát, Alignak is híresen bolhafészkeket száll meg, amikor elönti a szar az agyát. Ja, nem. És már nem azért, de az alaszkai őrző- és korcsállomány java simán erősebb Beccánál és könnyen okoz ilyen sérülést, Alignak rá se kell fingania. Ez nem becsmérlés volt, hanem puszta tény, és aki az ilyesmit sértésként éli meg, az nincs tisztában a saját képességeivel meg korlátaival. Nekem mondjuk hót mindegy, amíg nem viszi mások bőrét vásárra vele az illető. Arra, hogy vörösnek kéne lennie a Holdnak, csak elhúztam a szám. - Igen, és áprilison kívül nem garázdálkodik - ironizáltam, azt meg nem tettem hozzá, hogy mennyi mindenről lövése sincs. De már kurvára nem azok a szabályok éltek, mint amikben mondjuk máig tíz éve is hittünk, vagy a helyiek is hihettek. Szar ügy. Nade nem volt idő ilyen mélyelemzésekre, mert Becca jött, látott, és lebaszta a biztosítékot - nálam fixen. De ügyes vagyok és már elég rég nagyfiú ahhoz, hogy ne kezdjek ezen hisztizve toporzékolni - max kurvára bebaszva -, hanem érett felnőtt módjára reagáljak. Mert hogy tudtam én ilyet is, koromnak megfelelően viselkedni vagy mi, de könnyebb volt ezt elfeledtetni másokkal. Annál nagyobb volt a meglepi ilyenkor. A hím kifáradt - hurrá! -, mi pedig édes-négyesben maradtunk, és bazmeg, kellett volna ehhez valami drámai, középkori díszlet vagy akármi. Szerintem ez a nagymonológ megérdemelte volna. Nagy mindegy, majd legközelebb, bár tényleg reméltem, hogy tíz éven belül nem kell ilyen mértékű fejmosást tartanom. Mondjuk úgy, hogy ha már én baszok le valakit és ilyen szépen, az sok mindenről sok mindent elárul. Konkrétumokat nem mondok, a titok tesz mindent izgivé. Döbbenetes volt, hogy Becca néma kussban hallgatott végig, ahogy a viselkedésében beálló gyökeres változás is. Mondjuk... ha nem így reagál, akkor tényleg nem tudom, mi a szart lehetett volna még itt kezdeni. A nyilvánvaló opciókon túl. Nem, minden esetleges előfeltételezés ellenére sem fogok ettől este magamhoz nyúlni. A sajnálatát hallva hosszan a szemébe néztem, majd egy pislogva bólintottam. Ennyivel nem mentettem fel az előbbiek alól, de nem is csattogtattam rajta tovább az ostort, tök fölösleges lett volna. Felfogta, amit mondtam, értette a miérteket, legalábbis látszólag, ennél több pedig jelenleg nem kellett. Visszahívtam a hímet és ahogy arra készültem: az ajtó melletti falnak döntöttem a hátam, karba fontam a kezem és úgy figyeltem némán.
//Elnézést a várakoztatásért, köszönöm a türelmet, és bocsi, ha a szokásosnál több az elgépelés, a zötyögő vonatra fogom. XD //
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 35
◯ HSZ : 1047
◯ IC REAG : 953
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Már csak azért is esik rosszul a Jaggerrel való szóváltásom, mert mindez Egon előtt történik. Az ember lánya nem szívesen süllyed el a szeretett kedves előtt, de most kénytelen vagyok még ezt a terhet is magamra venni a fájdalom, és a később még inkább a lelkemet furdaló ismeretem mellett. Minden bizonnyal másképp reagálnék Egon szavaira és az apró gesztusaira, ha nem lennék tele fájdalomcsillapítóval, melynek hatása kezd csökkenni, talán bele sem szóltam volna a két férfi beszélgetésébe, de ezt már soha nem tudjuk meg. Fáradok és ez abban merül ki, hogy némán hallgatom Egon eszmefuttatását Tiquanáról, és örülök, hogy végre valaki hisz nekem. Mindez hamarosan úgy el lesz törölve, mintha soha nem is létezett volna. Jagger kiküldi Egont én meg megkapom a magamét. Józanul átgondolva igaza van és ezért is maradok csendben, de ezt korábban nem tudtam így érezni, nem tudatosult bennem és nem is gondoltam, hogy a sárülés átvételt egybeköti egy kihallgatással. Azért örültem volna, ha ezt előre közli velem, de Jaggerben annyi empátia sincs, mint egy haldokló hiénában. Ha lenne, akkor tudná, hogy minden szer amit belém nyomtak, nem csak a fájdalmat de a tisztán gondolkodást is elnyomják. Másrészt igen, kicsit elfogult vagyok Egonnal szemben, amit ezek után sürgősen át kell értékelnem. Persze nem most, a sürgős még sem annyira sürgős, előbb legyünk túl mindenen, és ezalatt azt értem, hogy Egon is gyógyuljon meg és legyen a régi önmaga. Előbb azonban össze kell törnie és már a gondolat is fájdalmas. Amikor visszajön, csak megszorítom a kezét és veszek egy nagy levegőt, mielőtt rábólintok a kérdésére. Végig az lüktet bennem, hogy nem akarom, de nem tudok visszakozni,nem is hagyná. Érzem ahogy a fájdalom, mint egy a bőrömbe tapadt ragacsos valami, nyúlni kezd, húzódik. Az egész testemen végigmegy és a kezemen keresztül távozik. Nem fáj, de kellemetlen nyomot hagy maga után, érzek minden egyes centit amin áthalad, hogy végül Egonban formálódjon újra. Újra hallom a csontok recsegését, de most nem az én csontjaim törnek. A hideg is kiráz ettől a hangtól, megborzongok, és a másik kezemmel is odakapok Egon kezéhez és szorítom, de most már azért, hogy lélekben osztozzak a fájdalmán. * -Sajnálom….sajnálom….*Ő azért jobban bírja mint én, nem veszti el az eszméletét, a könnyeimen keresztül nézem őt és átkozom magamban azt a rohadt farkast, aki miatt ezt kell átélnünk, és nem lehetek biztos abban, hogy nem lesz következő alkalom, amikor megint postást kell játszanom. A testem egyre könnyebb lesz és kezdek szédülni, amikor már nincs mire hasson a belém nyomott rengeteg lötty. Meg is mozdulok, bár az első pillanatban ez önkéntelen, a következőben, fájdalom híján már tudatos, és lemászok az ágyról, hogy átöleljem Egont. Érzem a nyakán a megfeszült izmokat, a verejtéke szagát ami beborítja, érzem a kapkodó légvételeit és újra fellobban bennem a harag Alignak iránt, nem mintha eddig csekély mértékű lett volna.* -Jól vagyok….jól vagyok….sajnálom. *Nem érdekel, hogy Jagger talán elhányja magát, megcsókolom Egont, bár ettől nem lesz könnyebb neki és nélküle is tudja, mennyire szeretem, de a helyén érzem. Próbálom őt tartani, majd az ágyra segíteni.* -Segíts kérlek! *Fordulok Jaggerhez, aki eddig a falat támasztotta. Igyekszem Egont a lehetőséghez képest legkényelmesebb pozícióba segíteni, a szédülésemet figyelmen kívül hagyni, remegő lábaimat megszilárdítani. Jóllehet a sérülésemet átvette, de koránt sincs még vége ennek a találkozónak. *
- Igazad van, ne haragudj. - felelem csendesen Jagger szavaira, majd ha nincs más mondanivalója, hátrébb is lépek, jelezve, hogy övé, övék a terep. Akárhogyan is alakul, akármennyire is elmérgesedik a helyzet, csak hűvös nyugalommal figyelem a történteket, várva, hogy mi lesz a végkifejlet. Mondanám, hogy ha szólt volna előre… de mindegy is, utólag úgy sem lehet meg nem történtté tenni a dolgokat, így csak reménykedek benne, hogy nem teljesen hiábavaló az idejövetele, hogy beszéljen a hímmel. Még ha Becca indulatai kicsit meg is nehezítik az egész beszélgetést. Egy szót sem szólok akkor sem, amikor kifakad, sem amikor megkapja a szinte már borítékolható fejmosást. Csak amikor mindenki elmondta a magáét, és megkapjuk az áldást, hogy miénk a terep, akkor lépek közelebb Egonhoz, bekészülve a fájdalomcsillapítóval. Whisky sajnos nincs, ha még skót lennék, talán, de angolok a szüleim, úgyhogy maximum egy ötórai teával tudnám megvendégelni, de az sokat nem segítene a fájdalmán. Nem tudom, milyen a fájdalomküszöbe, így megvárom, amíg befejeződik a sérülésátvétel, némán csodálva a folyamatot – nem tudom, mások hogy vannak vele, de számomra még ennyi év után is olyan varázslatos látni, hogyan használják a vérfarkasok a vérvonalképességeiket. Kap fájdalomcsillapítót, annyit, ami nem üti ki, nem szünteti meg teljesen, de néhány órára azért jelentősen csökkenti a fájdalmat, amíg eljut a Farkaslakba és gondját viselik, illetve ha nincs ellenvetése, akkor a lábait is sínbe rakom, a törött csontok ne okozzanak még nagyobb kárt, mint eddig… Nem mint ha olyan rózsás lenne a helyzet. - Mindjárt leszólok a mentős kollégáknak, megkérek valakit, hogy elvigyen a Lakba. - szóltam Egonhoz, elvégre a síparadicsom vezetője már régóta Jennifer volt, a falkatársa… és a mentősök között is akadt őrző is, farkas is, kérdés, hogy épp ki van házon belül. Egy „sima” ember kollégát azért nem küldenék ki a farkasok közé... Közben Becca lábáról is eltávolítottam a sínt, majd megkínáltam egy pohár vízzel, hátha segít kissé a szédülésén. - Egy kis idő, amíg a fájdalomcsillapítók hatása elmúlik, de utána jobb lesz. - utalok a szédülésre, okozhatnak ilyen mellékhatásokat, de hiába, nem igazán tesztelték még őket úgy, hogy idő közben csettintésre elmúljon az ember minden fájdalma – Összeírtad a listát, hogy mikre van szükséged? - fordultam a lány felé, hogy ha igen, lassan keresse elő, ha nem… akkor meg sürgősen találja ki. Ha kell, papírt, tollat is adok neki, majd egy gyors telefonhívást is megejtek a mentősök felé, hogy mi újság feléjük… - A fiúk épp kint vannak terepen, de nagyjából fél óra múlva visszaérnek. Utána el tudnak vinni, ha úgy megfelel. - feleltem Egonnak – Tudok még bárkinek, bármiben segíteni? - néztem végig a díszes társaságon, majd ha nem volt más, úgy meg is köszöntem mindenkinek az együttműködést, még ha nem is volt tökéletes a csapatmunka. Egonnak még mielőbbi jobbulást kívántam, mielőtt a mentősök befutottak volna, a fiúk felé pedig csak kérdő tekintettel vetettem egy pillantást… előbb elviszik Beccát az egyetemre, vagy összeszedik a cuccait, és majd utána? Mondjuk, ez már úgy is csak részlet kérdés...
//Abie-vel részemről ennyi voltam, köszöntem mindenkinek a lehetőséget! Jacksonnal majd még írok egyet //
Egon hallgatja a férfi szövegelését, de nem igazán érdekli. Számára egyértelmű volt, hogy egy Rebeccát nem közönséges ember, vagy őrző támadta meg, mert minek tette volna? Egyébként is, egy őrzőt inkább egy vérfarkas pécézhet ki magának, a falka bizonyára nem, szóval egy kóbor, ha a férfi túlságosan öntelt ahhoz, hogy belássa Egon logikáját, hát az az ő baja. - Aha, és minek tenné? Az őrzők minek bántanék Rebeccát, és a falka is minek tenné ezt? Nincs értelme – vonja meg a vállait. Hogy Alignaknak volt-e köze hozzá, azt csak a beszélgetésből derült ki számára, előtte pedig egyértelműen egy olyan vérfarkas gondolt, aki nem lehet falkatag, hanem valami tudatlan átutazó, aki valamiért megharagudott a barátnőjére. - Így van, minek gondoltam volna, hogy Alignak áll a háttérben? – mondja értetlen arccal. – Ha pedig nem Alignak, akkor legnagyobb valószínűséggel kóbor. De így, hogy már tudom, hogy a holdpatkány van mögötte, már nem vagyok benne biztos, hogy kóbor-e, mert akkor bárki lehetett, akit megszállt. De az első reakciót nehezen vedli le a vérfarkas, és az járt a fejemben, hogy kóbor volt. Ennyi. Nem fogja tovább magyarázni, mert ha ennyiből nem érti, hogy miért feltételezte, hogy kóbor lehetett, akkor egy folyamatábra lerajzolása után sem fogja felfogni. De, hát mit is várhatna tőle, hát őrző szegény, meg harcos. Egon tudomása szerint az őrzők intelligenciája valahogy úgy rangsorolódik, hogy valami rang, valami rang, aztán jönnek a harcosok a legalján. Természetesen az informátorok feljebb vannak, bár a hím abszolút nincs tisztában azzal, hogy ezen kívül milyen szintjeik vannak. Őt jobbára mindig a harcosoktól intették óvva, mert azok be tudják verni a szegény vérfarkasok koponyáját, az pedig nem igazán kellemes érzés. Végül Egont kiküldik, a teremben aztán az őrzők lerendezik egymás között a hülyeségüket, Egon pedig visszatérhet, hogy átvegye a kínt és a sérüléseket. Megszorítja a lány kezét, ahogy leül mellé, és kezdődhet is a show! Hogy miért pont mártír farkas harapta be? Lehetett volna valami sokkal jobb, mint például az illuzionisták, akkor egyszerűen csak elhitetné a lánnyal, hogy már nem fáj semmije. Ez, egy ismeretlen sérülttel szemben egy kórházban igazán mókás látvány lenne, ahogy töri tovább a testét, közben önfeledten bukdácsol, hogy nem fáj semmije, azonban Rebeccával szemben mégsem alkalmazná. Elvégre szereti őt, és hát a szerelem sok mindent tettet a férfiakkal, még azt is, hogy eltöretik a lábukat kedvesük miatt. A hímek agyatlanok, ahogy az említett példa mindjárt be is fogja ezt bizonyítani. A sérülés átvétele megy, mint az ágybaszarás, ripsz és ropsz, a fájdalom pedig berobban a testébe, barátnőjéből azonban szépen eltávozik. A lány átöleli, de Egon egyelőre csak amolyan mellékes dologként érzékeli, ahogy a szavait is. Akkor kezd el tudni figyelni, amikor már ő kérdezi meg, hogy miként van. - Jól van, jól van – mondja, aztán az ágyra cipelés gondolatára megrázza a fejét. – Ne, ne, ne. Majd a tolószékbe, egyből, vagy a hordágyra, vagy valamire, de nem fogok kétszer mászni, ne is kérd, inkább… inkább ülök itt – közli izzadtan, kiszáradt ajkakkal, bár azokat Rebecca csókja kissé benedvesítette. Az kéne még csak, hogy kétszer mozgassák, ripityára törött lábbal. Jó ez így, mártír, amúgy is jól bírja a fájdalmat. Vagyis, jobban, mint a többi. A gyógyító is tevékenykedik, kap fájdalomcsillapítót, és ha tűvel, hát azzal, ha pirulákkal, akkor egy maréknyit is bevesz. Nyilvánvalóan az alaszkai adófizetők nem szívlelnék a gondolatot, hogy az állam mire költi a befizetett pénzeket, de jelen pillanatban (meg amúgy máskor sem) igazán érdekli. A sínbetételt hagyja, inkább, minthogy az ágyra feküdjön, legalább nem mászkálnak el nagyon a csontjai. Lábra úgysem fog tudni most igazán állni, szóval nem kell ezzel most foglalkoznia. Kíváncsi vajon, hogy mit szólnak azok a beavatatlanok, akik látták őt besétálni, majd látják őt kigurulva. Félresikerült gyógykezelés? Meglehet. Mindenesetre ez sem igazán foglalkoztatja. - Rendben, köszönöm! – szól a mentősök említése után, aztán némán hallgatja, ahogy Rebeccával beszélget a gyógyító, végül biccent arra, hogy fél óra múlva jönnek a szállítók. - Remek, addig a szerek minden bizonnyal bekómáztatnak. Csodás lesz – jegyzi meg egy halvány mosoly kíséretében. Hát, volt már jobban is, a sérülés lüktet, fáj, és legszívesebben rögvest álomba merülne, hogy elfojtsa a kínt, de erősnek kell lennie. A további segítségre a hím megrázza a fejét. Lényegében annyira futja erejéből, na meg akaratából, hogy Rebecca kezét fogja, nem túl erősen szorítja, de azért nem is lagymatagon. Ha most Nathaniell le akarna keverni neki egy pofont, semmit nem tudna tenni ellene, szóval nem is igazán erőlködik azon, hogy védelmi pozícióba helyezkedjen. Nem lenne értelme.
N. L. Jagger
Harcos
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 69
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : heg hátán heg szinte mindenütt
- Oké - sóhajtottam, mert nem volt se kedvem se erőm elölről kezdeni az egészet, az meg nem az én hibám, ha a hím a saját bekeverte a szedetlenbe azzal, hogy felhozta az esetleges megszállottságot és a rá adott reakciómat meg úgy értelmezte, hogy tőlem indult az egész gondolatmenet. - Nem volt kérdés, hogy úgy gondolod-e, hogy ő áll a háttérben - mondtam vonatottan, hátha így megérti. - Megszállásról se volt szó, de hagyjuk is, mert látom, a beszőrösödött agyadnak ez már túl komplex beszélgetés lett, még a végén az én lelkemen szárad, hogy elfüstöl a fejed. Inkább ki is küldtem és lerendeztem Beccát. (Annak meg örültem, hogy senki se kezdte fejtegette hangosan, hogy szólnom kellett volna, hogy ez egy kihallgatás lesz, mert egyrészt, mi másért akarnék pont én egy korccsal csevegni? Kielemezni az előző esti hokimeccset, ugyan... Azt meg végképp díjaztam, hogy nem tértünk vissza hangosan is kimondva, hogy de azért összevetve végső soron az én kurva anyámat, az empátiátlan mindenem a hibás.) A blöki visszatért, a gyógyítás mehetett, és miután hősszerelmeseink újra egymásra találtak fajtalan viszonyukban, ellöktem magam a faltól, hogy egy az egyben Abinek adjam át a terepet. Ez innentől tisztán az ő hatásköre volt, én meg a vagy rosszul leszek az enyelgéstől, vagy nem tudok kellő empátiát tanúsítani a mártírtkodó Mártír mártírsága fölött, szóval kimentem inkább bagózni. A csikk legalább nem sértődik meg azon, hogy felgyújtom. A továbbiakban asszisztáltam, amihez Abi szerint kellett, később visszavittem Jaxszel Beccát az egyetemre és jelentést tettem Willnél.
//Részemről ennyi voltam, köszöntem! //
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 35
◯ HSZ : 1047
◯ IC REAG : 953
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Rossz volt nézni ahogy Egon szenvedett, bár tartotta magát, de ez annyiban nyilvánult meg, hogy nem ordított, mint én amikor a „szétkarmolnámazarcátfarkas” eltörte a lábaimat. Attól a pillanattól kezdve, hogy Egon visszatért a rendelőbe, már csak ő létezett számomra. Végig fogtam a kezét, néztem a szemeit, arcának fájdalmassá váló vonásait és a szívem szakadt meg. Alignakon kívül, most már Tiquana is felkerült a listámra, akiket szívből gyűlölhetek és akiknek egyszer így vagy úgy, a lehetőségeimhez képest ártani fogok, legalább annyira, hogy könnyebb legyen a lelkem. Ha csak egy hangyabokányit is hozzájárulhatok a likvidálásukhoz, már megérte. A fájdalom eltűnésével sem lett azonban könnyebb, vagy tisztább a fejem, a baromi nagy dózis amit még az egyetemi orvosiban kaptam Abie-től, ott keringett az ereimben, de nem csak a hatás okozta szédülés volt az ami némileg akadályozott abban, hogy Egonhoz ugorjak. Az ugrás mint olyan a fejemben létezett, külső szemlélőnek meg inkább hatott egy darabos mozgású, lebilincselt roboténak ahogyan lekászálódtam az ágyról a lábaimon még rajta lévő sínekkel. Hát, legalább Jaggernek van min nevetnie, de értékeltem, hogy többet nem szólt be. Mondjuk nem is figyeltem volna fel rá, Egonnal foglalkoztam, próbáltam segíteni ahogy tudtam, de igaza volt abban, hogy jobb nem mozgatni egynél többször. * -Persze, ne haragudj, igazad van. *A könnyeimmel küszködtem, alsó ajkamba harapva kíséreltem meg visszatartani több kevesebb sikerrel. Abie közben tette a dolgát, Egon fájdalomcsillapítót kapott, míg én egy pohár vizet. * -Köszönöm, mindent köszönök Abie. *Hálás de halvány mosollyal vettem át tőle a poharat, amibe csak kettőt kortyoltam, a többit Egonnak ajánlottam fel, mert az iménti csóknál éreztem mennyire ki van száradva az ajka. Nyilván egy pohár whisky jobban esne neki, de azzal ráér akkor amikor a lakban lesz. Arra viszont a fejemet rázom, amit a listámról kérdez. Ha ennyire jól vagyok – amit nem tudtam a fájdalomtól és a fájdalomcsillapítóktól felmérni – akkor akár én is elmehetek a cuccaimért, természetesen kísérettel, jobban érezném magam, ha én pakolnám össze a fehérneműimet. * -Még nem….de talán beugorhatnánk együtt Jaggerrel a házba az egyetem felé. *Ez persze csak próbálkozás a részemről, másrészt mégis mi bajom eshet azalatt a fél óra alatt? Alignak katonája nem fog visszatérni azok után, hogy ripityára törte a lábaimat. Amíg lehetett, Egonnal maradtam. Megvártam a mentősöket ha Jagger hagyta, Jacksonban nem kételkedtem. Addig fogtam Egon kezeit, míg lehetett.* -Nos, a kezeid épek maradtak, szóval még beszélhetünk telefonon, vagy facetime-on, akár mindennap. *Elég határozott volt a Protektor utasítása azzal kapcsolatban, hogy az egyetemre kell költöznöm, és a Jaggerrel folytatott beszélgetés után, már nem kockáztattam volna meg még egy kérést sem, hogy elmehessek a farkaslakban, másrészt azt még az Atanerknek is engedélyeznie kellett volna. Nehéz volt elengedni Egont, főleg úgy, hogy miattam voltak fájdalmai, de kénytelen voltam. Még utoljára megcsókoltam, aztán nagyot sóhajtottam….a lelkem fájdalmát nem vitte magával. Amennyiben megengedték, hogy én pakoljam össze a holmimat, megtettem és még azt is elintéztem, hogy valaki csinálja meg az ajtót, a kulcsot pedig adja le az egyetem portáján. Többet nem tehettem egyelőre. *
Ha Jagger máskor is megkérdezné, hogy elkísérném-e valami meló kapcsán, gondolkodás nélkül igent mondanék, sőt! Ezentúl szerintem bekészítek egy zacskó popcornt is, jobban illet volna a mostani eseményekhez is, mint a süti meg a tea. Mondjuk miközben úgy civakodtak, mint a rossz házasok, szívesen megnéztem volna a harcos vérnyomását, de legalább egy „kollégája” legyen már, aki nem pofázik bele kérdés nélkül a dolgába… Ha kellek, majd szól, de amennyire ismerem, úgy is elég nagy fiú, lerendezi maga amit kell. Arról nem is beszélve, hogy alig pár napja értem vissza, rám fért némi akklimatizáció, na meg az egész szitut se vágtam olyan jól, mint szemmel láthatóan rajtam kívül kb. mindenki… Azért igyekeztem nem kimutatni – nem mint ha a komolyzenei zeneszerző kinézetű farkason kívül más ne tudta volna, de neki meg valószínűleg a legkisebb baja is nagyobb volt, mint az én tudásom vagy épp tudatlanságom. Vagy ha nem, akkor hamarosan, csak vegye át a barátnője sérüléseit. Mindenesetre azt meg kell mondjam, az egész kis jelenetet elnézve, valahol értékeltem, hogy nincs barátnőm, meg az azzal járó problémák, nagyságrendekkel egyszerűbb az élet. Arra mondjuk kíváncsi lennék, Keldron mit szólna, ha tudomást szeretne az egyik ifjú informátora „alakításáról”, de nem vagyok én spicli, hogy úgy köszönjek be a kisfőnökhöz, hogy egyből árulkodok, mint valami rossz óvodás… jut eszembe, tényleg meg kéne már keresnem, aztán lejelentkezni nála, ha már ilyen légből kapott volt az érkezésem is. Megtörténik a sérülésátvétel, Abigail intézi is a dolgát, amikor pedig a szerelmesek könnyek közepette egymásra borulnak (kinek ezért, kinek azért a könnyek), inkább én is kimegyek levegőzni (elszívni egy cigit) a harcos kolléga példáját követve. - Elugorjunk összeszedni a cuccokat, amíg a gerlepár odabent turbékol? Legalább annyival előrébb lennénk, gondolom sok kedved neked sincs gyertyát tartani nekik – abból kiindulva legalábbis, hogy ő indult ki elsőként bagózni - Ki tudja, hátha találunk valami nyomot a helyszínen, amit a többiek nem vettek észre. Vagy csak szimplán előbb visszaérünk Rebeccával az egyetemre, aztán beülhetünk valahová legurítani egy sört. Vagy kettőt. - intek a fejemmel a bentiek felé, arra utalva, hogy ráfér… Ha benne van, akkor legalább kifaggathatok valakit, hogy mi mindenről maradtam le az elmúlt pár évben, az eddigieket látva, úgy érzem, bőven van még mivel felzárkóznom.
Kezdőlap
// 
//
//
//
