- Ezek közül minden megvan, csak a józan esze és ítélőképessége hiányzik. - teszek megjegyzést anyámra, s nem is tudom mennyire hatásosan körülírtam az általam nem ismert, csak apró jelekből sejtett állapotát. Sóhajtva legyintek, nem fogom tudni már megnevelni azt, aki nem csak látszatnyolcvanas, hanem rendesen le is épült az élemedett korával együtt. Fiatalon is makacs volt, nem lep meg, hogy most is az. - Köszönöm! - villantok hálás-szomorú mosolyt Walterra. Egyelőre nem tudom mikor mennék el anyához, de jó tudni, hogy van hozzá hátszelem. Nem, mintha úgy vélném, hogy köteles vagyok engedélyt kérni. Egyszerűen csak szeretném megtenni és készen vagyunk. - Megköszönném, ha elintéznéd. - adom a kezébe a praktikumot. Én is meg tudnám oldani, de így mégis kényelmesebb, s van egy ilyen kis kiszolgálnak érzésem tőle, ami meg ebben a helyzetben - is - jólesik. Minden nő szereti érezni, ha tenyéren van hordozva, ha apró figyelmesség, mint egy repülőjegy foglalásának átvállalása, akkor is. - Nem tudom, hogy készen vagyok-e rá. Megpróbálom, de jobb lenne, ha Celestetel nem telefonon kellene egyeztessem. Majd megkérdezem mikor tudna hazajönni egy kicsit. Tartok tőle, hogy azonnal rohanna a nagyanyjához, ha meghallaná, hogy milyen illogikusan viselkedik. Nem kell még ez is a nyakukba, egyikőjüknek sem. Egyébként meg vannak olyan esetek, amikor igenis könnyebb elfogadni a kész tényeket az utolsó pillanatban, de nem most akarok ezen leállni vitatkozni a férjemmel. Sőt, máskor sem kívánom megtenni. - Sosem mondtam, hogy nem kíváncsi a lányaimra. Mindig úgy igyekeztem fogalmazni, hogy megláthasd benne az akadályoztatottságának pozitív oldalát. Fáj, hogy azt érzem, elítélted, mindazonáltal megértelek, bizonyára benned így csapódott le és ez volt a logikus végkövetkeztetésed. Nem akarok szétszakadni közöttük, elképesztően rosszízű ez a helyzet számomra, de mindkét felet igyekszem támogatni, kiszolgálom a boldogságukat. Mert egyszerűen ilyen vagyok. Éppen ezért marad a hangom kedves, s erővel igyekszem minden szomorúságomat és keserűségemet elnyomni a szavaim mögött. - Értelek. Sajnálom, hogy felhoztam, nem akartam senkit kellemetlen helyzetbe hozni. Felnevetek vele együtt, ahogy a férjkérdés szóba kerül. - Azt hiszem, ezzel egyet tudok érteni. Szeretlek, de tudod jóból is megárt a sok. - kacsintok rá, kellemesnek véve, hogy könnyedebb vizekre eveztünk. - Nem tudom, csak kíváncsi voltam. Talán könnyebb lenne, ha tudná.. nem is tudom.. Miért nem engedték, hogy beavass? - teszek fel egy olyan kérdést, amit eddig még soha. Mindig érdekelt a válasz, de nem éreztem úgy, hogy illenék felkutassam. Most viszont nagyon adja magát, hát nem fogom vissza magam.
Tudjuk mi is, milyen a Hold acsarkodó pofája. Vörösre festett égi test, mely feszegeti az érzékeket és feláll a szőr is a hátunkon. Ismét balsors jut majd e Világra. Bár nem sok mindenre figyeltem, a hold volt az utolsó, amire jelentős figyelmet ha fordítottam. Ugyanis most nagyobb lapokkal kellett játszani. Belegondolva ezek után mik történhetnek majd Fairbanksben… nem is akarok rajta gondolkodni. Inkább az egyetemre fókuszálva, nagy ívben telibe fosva minden mást is mellé. A gépemen újra és újra a Térképet böngészem, merre lehet menekülési útitervet előállítani, illetve merre mehetnénk el/át könnyebben. A termek elhelyezkedése egész jó… a majom újabb tervet kovácsol, egy A nevezetű terv biztosan nem lesz elég, szóval egy C kell mellé. A B az meg a bátyó terve, általában összhangban vannak a terveink, szóval ebben nem lesz gáz. Beállítottam a Főgépem a kis mini kameráimnak, el kell őket helyeznünk az Egyetem területein, olyan helyekre melyek nem feltűnőek, nem gondolná az ember farkasa, hogy ott pont jelenleg van egy. Ezt a részét majd Mich fogja felügyelni. Nem hozzuk magunkkal, ő háttér munkálatokat végez. A kamerákat figyeli a Főgépen, kapcsolatban leszünk fülesen keresztül. Saskabaré vigyázat. Együtt vigyük el a balhét, nem igaz? Vagy senki se, ez lenne a lényeg. Van 1 tucat ilyen mini kamera tartalékon ez miatt nem parázok. Egy évesnél nem idősebb egyik sem, „mai” termék az összes. Vizsgálatokon is átestek a biztonság kedvéért tegnapelőtt, tuti az összes, hibátlan termék, az én gyártásaim. Illetve a felturbózott változata. Ha nem tudjuk pontosan kikből áll a csapat, hányan vannak, mire képesek, milyen idősek, kik támogatják őket, hová tudnak menekülni, vagy honnan érhet bennünket egy váratlan ellentámadás, könnyen járhatunk úgy, hogy elkapnak, vagy annál rosszabb. Tehát fontos a tervezés és az alapos felkészülés. Érdekes lesz a dolog, mert eddig én műveltem a háttér munkálatokat, én irányítottam a háttérből, hát ez most másképp alakul. Mich a háttérben ügyködik, mi meg Aleccal a tervek kivitelezői leszünk. Nem azt mondom, hogy az első napom, de nem sűrűn csinálok effélét. Inkább a háttérben irányítok. Voltam terepen is. De ez sem gond, megyek én a bratyóval, legalább nem unatkozunk. A három telefon eltéve egy egy zsebre, a mini tabletet is elpakoltam, ugyanazt tudja mint a laposom, csak kisebb és hamarabb elpakolom. Ráadásul akkor arra eltudom pakolni a friss infókat, amik a tesónak kellenek, kábelek és ennyi. Elférnek a zsebben. De a vésztartaléknak pedig elpakolok egy övtáskát. A négy órás utat figyelembe véve indultunk el, Mich kocsiját vittem, szerencsére új rendszámot kapott és új színe lett. Mondjuk nem épp a kedvencem, de most megteszi ez is. Szürke volt, hát fekete lett… nem feltűnő kocsiról van szó, simán beolvad a másik kocsik közé… A célállomás Fairbanks Egyetem. Négy óra vezetés után az Egyetem parkolóján parkoltam, valahol a szélénél, a könnyebb távozás érdekében. Volt itt még úgy 7 kocsi. De az sem biztos, hogy az ide tartozó kétlábúak tulajdonában vannak. Leállt a motor, majd a kisebb combtáskáért nyúltam hátra, amiben a borsó(vagy épp dió) méretű kamerákat pakoltam, Alecnek átadtam a fülesét… a sajátomat helyre raktam. Bekaptam egy kitudja milyen ízű rágót, jól tapad, szóval okos húzás azzal feltenni a kamerákat a megfelelő helyre, ha más nem lenne épp. Nem viselek sok mindent, egy fekete izompóló, egy fekete bőrkabát 4 zsebbel, fekete nadrág, ehhez bakancs, a combtáskát helyre csatoltam…azok a régi szép idők. - Elég kihalt… - pillantottam az épület emeleti ablakaira, majd onnan lefelé… - Szóval...csak úgy behatolunk, ahogy a nők alá szoktunk? - elhülyülök, de véresen komolyan gondolom az egész szitut.
A hozzászólást Mattias Jake Dillon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 17, 2016 8:35 pm-kor.
Nem izgultam túl. Bevett dolog, voltam már nagyobb szarban is elképzelés alapján pakoltam össze a tatyóm. A fekete nálam is játszott, tetőmtől a talpamig. Kellett pár okosság, kellett pár cucc, hogyha a szükség úgy hozza... ne legyünk nagy szarba. Szóval, akadt nálam több féle stukker - használni nem vágyom, ez tény -, két féle kés, mert az sem árt, valamint néhány könnyű kézigránát; na meg a farkasom. Ezen dolgok nehezékével felszerelve indultam el, hogy az újólag elkészült vasladyt néhány utcával arrébb lepakolva, magára hagyjam. Az egyetem parkolójába érve hamar kiszúrom az öcsköst, két halk paskolással a motorház tetején jeleztem: én is megjöttem. - Csak a látszat. - böktem oldalba, előkaparva egy doboz cigit a zsebemből. Egy szálat kikaptam, megpörgettem mutató- és középső ujjam között, majd a számba toltam. - Vegyél, ha kell. - csúsztattam a dobozt elé, az autó tetejére, majd laza könnyelműséggel dőltem neki a járgány oldalának, lábam mellé helyezett táskám közvetlen közelébe. - Nem egészen. - pöfögtem fel némi füstöt. - Találtál valami elképzelhető, hátsó bejáratot? Alagút, rejtett ösvények? Egérlyuk? - érdeklődtem, mert ő jobban vágja ezt. - Stukid van? - fegyvered, majom!? - Hoztam, ha igényelsz. Örülnék, ha lenne rajtad néhány. - mert mind maga miatt, mind egymás fedezése érdekében nem árt. Ismétlem: nem szívesen használnám. De sose lehet tudni...
A farkasom fesztelenül megcsóválja a farkát tetvére érkezése láttán, s hallatán, bár már nem dobja meg a látvány különösképp. Testvérek, ugyan a bunyóból még nem nőtt ki egyik se, van ami sose változik. Ugyanúgy ahogy mi védjük egymás hátsó felét, ez náluk is igaz. Szerencsére… Alec megszólalására elhúztam a szám, tekintetem követte a dobozt, egy szálat kihorgásztam magam is, lángot is kaptam mellé, majd szívtam rajta. Egy kis ideig még meresztettem a seggem, de kipattantam - képletesen- belőle, majd a tesó mellé támasztottam magam én is. - Ha az megnyugtat…akkor van… egy kajálda. Terasszal… tavaszi nyári mellékcucc. - vontam vállat szavaim végeztével… - Meg van egy kamera a folyosón...Ne kérdezd… - fújtam ki a füstöt. Azt már Mich intézi, lenyomja, ha elhaladunk egyes részeken, illetve vissza, hogy ne legyen feltűnő. Bár szerintem be sincs kötve rendese, a jó ég tudja, nem az a kamera fog kinyírni minket. - Akkora szar nincs a palacsintánkon tesó…- pillantottam fel ismét az emeleti ablakokra, füleltünk ordas pajtival, de a síri kusson kívül, a természet hangjain kivűl nincs semmi. - Van pár terem, de szerintem az emeletre felesleges felmenni. - de te döntesz úgy is, szal’ csak hümmögj és told a rizsát főnök. Mindegy meddig járatjuk a virgácsokat. - Magamat hoztam… - tártam ki a karom, lásson már, nem hoztam semmit se a gógyis, bigyós felszereléseimen kívül, adjon. Ha kell, ha nem használom. Erős kifejezés tudom. Előbb tépem fel egy árny torkát, minthogy combtőn lőjem… megszokás, bár még változhat eme vélemény. Farkasok vagyunk…. nem egy lépten nyomon mindenkit kinyír alakok, de nah értjük. Ha ad egyet, egy gyors és határozott mozdulattal elteszem… Ráérek törődni ezzel, ha ott bent megleszünk lőve. Az elmúlt napok és hetek felfordulásai után kifejezetten jól esett még a gondolata is annak, hogy végre kiruccanjunk, hogy egy ehhez hasonló „bálon” rész vegyünk. A szereplők mi vagyunk meg ez a csini - vilinek nem mondanám - épület. Hiányzott az adrenalin. Tulajdonképpen olyannyira, hogy nem csak a negatív, de a pozitív érzéseimet is lakat alá zárom. Nem marad más, csak a számító, könyörtelen, jeges, higgadtság. Meg a megfejthetetlennek tűnő kérdéseim. - A biztonsági szolgálatot passzolom… - fogalmam nincs hogy lenne e az épület falain belül, múltkor azt a részét szégyellem, de nem sasoltam meg…bár porta van az tuti. - A lényeg... a szajré itt lesz. - figyeltem az épületet, de a többi a folytatáson múlik. Arra meg fel kell készülnünk, hogy talán nem leszünk egyedül oda bent… a jövő kérdése ez is, a következő 10 perc után meglátjuk. A cigi végét elnyomtam a bakellóm talpán, a szétzilált maradékot meg elpöcköltem. Pajzsom a testvérem mellett bokámig lent van...beljebb érve úgyis feleszi a fene egy bizonyos szintig...
Töményen szívtam a füstöt, mélyre, hogy aztán jókora felhőt bocsájtsak magam elé. - Fasza. Legalább, ha kajás lennék van mit enni. - vontam meg a számat, mert ez elég csekélyke információ volt. Viszont a semminél többnek bizonyult. Elpattintottam a cigit, majd átlökve az öcskösnek némi muníciót ellöktem magam a verdától. - Akkor színpadra. - csaptam össze két tenyerem, és ha ez a nyafka se bánta, akkor elindultam előre. Nem hagytam el Matty-t, viszont arra minden pillanatban ügyeltem, hogy az árnyak alatt, fák alatt osonjunk közelebb. Mozgást nem érzékeltem, a szimatom pedig egyenlőre semmiféle szagba nem akadt bele. A pajzsomat viszont lassacskán elkezdtem feltekerni, komótosan ráérősen, egészen féltávig. Ekkor táj érkeztünk meg az épület oldalához. A hátam a langyhideg falhoz simult, s csupán fejemmel intettem a tesónak, hogy merre menjünk tovább. A cél az említett étkező volt, ám mielőtt még ráfordultam volna megtorpantam. Karommal Matt-et is megálljra bírtam, ha koccant hát annyi baj legyen, túl éli. Előre küldtem az energiáimat, tapogatóztam, kerestem... majd hirtelen fordultam a hím felé, közvetlenül szemközt. Engem nem zavart, ő meg lerendezi magába, hogy ennyire a képébe másztam. ~ Kamera? ~ csakis mentálisan, csakis így. Ha van, hát kapcsoltasd le, vagy tudom is én mit csinálsz vele! De nem kell, hogy idő előtt észrevegyenek. Nagyon nem... ~ Tanulmányoztad a térképet? ~ érdeklődtem, és ha közben tiszta volt a terep, úgy ráfordultam a kajálda ajtajára. A kezemben tolvajkulcs, könnyű játékszer. Néhány mozdulat, vérvonalam imádott tehetsége ez semmi több, ahogy halk kattanás jelzi végül: szabad a járás. Némán léptem be, olyan halkan, hogy még a lehulló porszem is nagyobb zajt volt képes csapni. ~ Kapcsold le a riasztót, mielőtt megszólal. ~ mert bíztam benne ,hogy erre is felkészült... nagyon bíztam benne... ~ Merre van az alagsor? ~ érdeklődtem úgy, mintha csak a reggeliét kérdezném, miközben már bevettem az étkező másik végében ácsorgó ajtót... Azon túl, már vak vagyok...
Jó, szerintem se nagy dolog az étkező felőli ajtó, de ezzel kell beérnünk jelenleg. Szóval nyomás utána-t kezdtünk el „játszani”. Leszerepelni nem fogunk, legalábbis annyira nem, ha mégis hát akkor hátra arc… azt meg nem ismerjük ugyebár. Megindultam bratyó után laza, óvatos léptekkel, az én energiám is figyelt, füleltem minden apró neszre és bajra felkészülve. A fal mellett haladva pedig hirtelen ütköztem bele Alec karjába, amire csak lassú felvont szemöldök volt a jussa, de megálltam, hát kösz. Aztán szembe találtam magam az ő képével, szavaira bólintottam, tudom…tudom, szakértő vagyok, de hát te törtél így előre. Hát igen, öregeké az elsőbbség. Belenyúltam a zsebembe, mobilon megnyomtam egy gombot, mely bejelzett a Tökinek haza. Csak 45 másodperc elteltével kaptam a visszajelzést, mely egy rezgéssel érkezett, hogy megoldotta az útmutatóim alapján. Okos fiú! Legalább sikerült eligazodnia az irományaimon. ~ Menj. ~ szóltam vissza bátyó elméjébe, majd ha megindult, követtem őt nem is szorosan, de nem is távol. ~ Az egészet nem. Rengeteg terem és sablonság van… viszont alul…na ott nem közöltek semmi lényegre törőt azon a szaron. Elvezet egy bizonyos pontig és ott befejeződött. Semmi. ~ felelem, előkapom a telefonom a kábelével, s közben ahogy a bratyó kinyitja a szerszámaival az ajtót, be is fordulok a falhoz abban a pillanatban, hogy összekapcsoljam a pillanat tört része alatt a kettőt, s kinyomjam pár nyomással a picsába a nyekergőt. Felvillant egyszer full fehéren, aztán fekete lett és kipipálta magát. Még meg se szólalt és ez a nagy szerencsénk. Gyors vagyok. Tuti páros a miénk ennyi! Csak a helyzet a furcsa, hogy itt vagyok vele, s nem a háttérből irányítom a szálakat, de ezt így jobb és gyorsabb csinálni. ~ Kész. ~ fordítom képem, s pillantásom fivérem felé, megindulhatunk az ajtó felé. De az egyik asztal szélére felhelyezek egy mini kamerát, rágódarabka segítségével rögzítem is, amit egy nyomással bekapcsolok. ~ Ki ebből a szarból, s a folyosón balra, majd egyenesen… onnan meg majd meglátjuk. ~ elég szarul rajzolták meg a térképet, de ha odáig eljutunk, akkor megnyertük a térkép háborúját. Megindulok hát a tesóval, halk és lassú ajtónyitást követően a folyosóra érkezhetünk. Itt nincs kamera, feltérképeztem energiámmal, semmi hátrányt jelentő eszköz nincs most. De ide is felkerül hamar egy általam szerelt mütyüri kamera. Sarokban tök jó helye van, kiugróban nem látja senki… helyes!
A hátsó ülésre beszíjazva zöttyenek egyet a kanyarban. A csajszi nem volt túl finom. Jól vezet amúgy, a neméhez képest biztos kézzel hajtja a járgányt. Nyilván nem ma kezdte. Erre a kora kiszaglásából jöttem rá, mivel beszélni nem tudtam vele. Még az erdőszéli úton megkaptam a bénítást, ő pedig magától egy szót sem szólt. Még a telefonján is csak írásos üzenetet küldött. Egyszer szóltam hozzá fejben, hátranézett, de nem méltatott válaszra. Az érzései pedig elég érdekesek. Van benne valami kis zavar, kétely. Bűntudat az nincs. Maeve megmondta neki, hogy ártatlan vagyok és én is megerősítettem. Hogy a halottból vagy a környékéről mit olvasott ki, az már más dolog. Chatocly elég szépen gondoskodott arról, hogy nehéz napok várjanak rám. A kérdés az, hogy a Falkám mikor fogja megtudni és hogy mit szólnak ehhez. Augusztus eleje, egész hűvöskés nyári éjszaka. Mi is lehetne jobb ilyenkor, mint mozdulatlanságra kényszerítve elkocsikázni az Őrzők székhelyére, ahol majd a retinámba irányítják a vallatólámpát? Ha ez a csaj fogja csinálni, én elmondom, amit kell, az igazat, de a szemébe vágom majd, hogy ha ilyen halálmadár, akkor röppenjen inkább át a túlvilágra. Örömnek nyoma sincs benne. Valami rezignált, lemondó akarat dolgozik az informátorban, akit Maeve egyébként ismer. Nem volt idő, sem lehetőség megbeszélni, hogy honnan. Ég és föld a két lány, kíváncsi vagyok, hogy állnak egymáshoz. És nagyon remélem, hogy Maeve rendesen hazaért. Egy erős mágus Chatocly ellen jó, de én egy hadseregben bíznék inkább. Köztük néhány árnyban és informátorban, akik az ő módszereivel küzdenének ellene. Remélem, igazam van és Mae-ről leszáll. A parkolás nem megy elsőre. Éjjel nehezebb is. Másodikra viszont beáll és ahogy látom, egyenesen, tisztán. Hm, ügyes. Látom, ahogy a csaj a kezével a belső zsebébe nyúl és a headsetet a fülére teszi. - Üdv! A parkolóban vagyok. Bevigyem vagy itt intézzük? - szól a hangja. Mi a neve egyáltalán? Azt se tudom. Nem mutatkozott be. Az egyetlen kérdés, amit fejben feltettem, az volt, hogy "Hogy hívják?" és úgy gondolta, nem szükséges válaszolnia. Utána már nem is volt sok kedvem, hogy ezzel a gyászhuszárral dumálni próbálkozzak. Teljes csendben jöttünk. Még zene se ment. Nekem 300 év kellett olyan közönyhöz, ami nála már 70 körül megvan. Én túlléptem rajta, történt pár dolog, ami kizökkentett. A választ még hallom, vérfarkasfüllel persze, hogy hallom. Meg se kérdezem, hogy marad-e a bénítás. Már levette volna, ha nem kellene. Okos és precíz csaj. Csak a hátam közepére se kívánnám úgy civilben. Akkor várunk. Van egy tippem, kit hívott. A hang hasonlít és a szerepkör is illik hozzá. Így se lesz egyszerű menet... ~Megkérdezné, hogy Maeve hazaért-e?~üzenek neki. Már azt se bánom, ha nem mondja el. Csak intézkedjen. Láttam, mennyire féltette a nőstényt. Ha gázosnak tűnik a szitu, úgyis lépnek. Remélem, időben. A nő most se válaszol, csak a telefonjához nyúl. Árad belőle az életuntság, de legalább nem hülye. Ehh...
Hát konkrétan a fene vinné el az egészet, hát nem leöntötte a nyakkendőjét teával? Francba is, pedig épp indult a parkoló felé, hogy Chesterton úr mondanivalóját meghallgassa. Kelletlen sóhajjal, lendületes léptekkel folytatta útját, épp csak annyi időre állva meg, amíg a nyakkendőt fél kézzel – mert a másikban a gőzölgő tea pihent egy kék bögrében – le nem szedte a nyakáról, és bele nem süllyesztette zakója zsebébe. Szürke öltöny volt rajta, és világoskék ing, a szokásos stílus. Dirtywater második telefonhívását egyetlen szóval lerendezte. „Kimegyek”, aztán le is tette a mobilt, közben megbotlott a konyhából kifelé jövet és leöntötte magát. Talán az ingre nem sok került, de ha mégis, valószínűleg egy olyan vérfarkasnak, akit gyilkosság miatt kell kihallgatni, nagyobb gondjai is vannak annál, minthogy megjegyzéseket tegyen a foltos ingre. Bár ki tudja? Chesterton fura szerzet. Két perc alatt a bejárati ajtóhoz ért, bepötyögte a számzárat, aztán várta, hogy a technika sziszegőn sípolva jelezze készen áll arra, hogy a krónikás kiléphessen a szabadba. A hang hamarosan jött is, Tim pedig felvéve mogorván öntelt mimikáját átlépte a küszöböt, aztán hagyta maga mögött bezáródni az ajtót. Dirtywater járműve néhány méterre parkolt, a sziluettekből ítélve ketten ültek benne, és az anyósülés szabad volt. Kimért, lassú léptekkel indult meg a kocsi felé, közben fenyegetés után kutatva feltűnésmentesen széjjelnézett. A Hatodik érzék és a Falkaszag, mint mindig most is működésben volt, igaz csak az előbbi menthetné meg az életét, utóbbi csak arra lenne jó, hogy tudja kóbor-e vagy épp nem, aki a karmait a gyomrába vájja. Jobbjában a bögrével a kocsi oldalához lépdelt, aztán ballal kitárta az ajtót, majd behuppant az anyósülésre. – Jó estét mindkettejüknek – gyors biccentés Dirtywater felé, majd néhány hörpintésnyi tea, aztán ha lehetséges volt, akkor a bögrét feltette a kesztyűtartó tetejére. - Kérném a jelentését az esetről, röviden elég lesz, aztán pedi… - hátrafordult a hím felé, majd felhúzott szemöldökkel érdeklődve pillantott Chestertonra. – Úgy látom némi probléma adódott menet közben, erről is szívesen hallanék – fordult ismét a nő felé. Vajon miért bénította le? Chesterton nem arról híres, hogy nagyon problémázna, de a testtartása arról árulkodik, hogy telibe kapott egy Bénítást. Persze az is lehet, hogy egyszerűen rossz passzban volt, és azért volt szükség a mágiára. Akárhogy is, hamarosan megtudja, és nem kell a sötétben tapogatóznia. Az első telefonos egyeztetés elég szűkszavú volt, és csak a lényegre koncentrált, ahogy egyébként azt Tim el is várta.
A beszélgetés elég rövid és abból a pár szóból nem könnyű kitalálni, hogy kiről van szó. Csak sejtés, hogy egy ilyen, civilben is magas beosztású ember talán ebben az időben is rendelkezésre áll, mivel az őrzőknél se akárki. És még hasonlít is a hang, meg a stílus. Ő se egyszerű fazon, de jobb lesz, mint Ms. Halálmadár. Amikor végre közeledik, magamban, fejben mosolyogva konstatálom, hogy igazam volt. A sokszázados tapasztalaton alapuló megérzés bejött. Falkaszag van bőven, a saját szagom sincs elrejtve. Még a pajzsom is le van eresztve derékig. Veszély pedig nincs. Részemről nincs. Kellemes teaillat egészíti ki az informátor szagát. Már nem olyan meleg, de még mindig jóízű lehet. ~Üdv, Mr. Keldron!~ Fejben üzenek, mert máshogy nem megy. Rá se nézek, a fejem ugyanolyan merev, mint egész úton. Még a zötyögés megmozdította időnként, amióta leparkoltunk, azóta beállt és kész. Majd óvatosan kell mozdulnom, ha vége a bénaságnak. Kellemetlen lenne, ha meghúznám a nyakam. - Ezt kaptam. A csaj a telefonját mutatja az elém huppant férfi felé. Szívesen vetnék egy pillantást a szövegre, de direkt nem úgy tartja. //Tim ezt olvashatja: Gloria, brutális gyilkosság történt a medvebarlangokhoz közel! Tudom, hogy most ezt a várost véded.
Egy régi ismerős // - Fogalmam sincs, ki az, gyorsan utánanézettem, nincs név. Lehet, hogy mélyebb vizsgálat kell. Nem szólok közbe. Megvárom, amíg vége lesz a jelentésnek. - A helyszínen egy derékban kettévágott nőt találtunk. A mellkasába jeleket véstek, ha jól láttam, a "Justine" nevet adják ki. Egy kés van a test mellett. Willnek már szóltam. Most pedig a csaj pötyög a telefonjába. Diszkrét kommunikáció. Megint nem látom, mit írt le, de azt megmutatja a főnökének vagy rangidősnek. // Varázslattal megnéztem a közelmúltat. Chesterton ült ott véres kézzel és megjelent Dr. Maeve MacGowan, aki szintén árny. A nőstény nagyon szarul, meggyötörten nézett ki és elfutott. // - Megtaláltuk őket. Egymást ölelgették. Azt állították, nem Rocky tette, hanem a Teremtője, Louis Chatocly, egy marseilles-i vérfarkas. Maeve fel is volt háborodva, hogy a hímet vádolom. Ha ez igaz, nagyon alapos megtévesztési kísérlettel van dolgunk. Most viszont kiszállnék, rá kell csörögnöm Maeve-re, mert Rocky szerint még baj lehet. Amennyiben Keldron nem tartja fel, a csaj kiszáll és a kihallgatás kettesben folytatódhat. A bénítást nem veszi le rólam. Még kintről szól vissza. - Velünk jött, nem ellenkezett, de nem is győzött meg. Ezért van így most. Timnek is egy csettintés levenni, a kérdés, hogy akarja-e. Én kezdem unni a dolgot, de tűröm, nem vagyok ideges. Az ajtó csapódik, a nő kint marad, mi meg bent. Még látom a csaj fülénél a telót. Remélem, Mae-nek nincs baja. Az nagyon nagy gáz lenne. ~Akkor elmondanám az én verziómat. A zsebemben van a telefon. Ha megnézi az utolsó sms-t, könnyen lehet, hogy ugyanarról a számról jött, mint az életunt társ üzenete. Neki egyébként mi a baja?~ Nem bírom ki, hogy ne tegyem szóvá. Ennyiben viszont kimerülhet, nem végig a csajról lesz szó. ~Ha mégsem, az még inkább a Teremtőmre vall. A marseilles-i falka tagja volt már jóval 1700 előtt, Louis Chatocly néven. Maeve nagyon fontos nekem és ezt valahogy tudta, szóval figyelt engem. Biztos, hogy nem a nőstény a célpont. A kölyke vagyok, talán megbánta, hogy megteremtett, ahogy az első kölykét, Pierre-t is megbánta. Őt megölte, engem inkább Árny vérvonalhoz méltóan akar besározni. Ha a Falka fülébe jut egy ilyen és nincs alibim, megyek a föld alá. Maeve is találkozott vele és a Teremtőm olyan képeket mutatott neki, amiken én gyilkolok vagy legalábbis úgy néz ki. Ez egy nagyon hosszú történet, remélem, ráér.~ Nem kérem, hogy oldjon fel. Így is megfelel, akármilyen kényelmetlen. Aki bűnös, az menekülne. Én kiteregetem a lapjaimat. Ha Keldron nyitott, emlékképeket is fog kapni, meg részletes beszámolót arról, amit Maeve-től tudok. Remélem, a nőstény nem fog ezért haragudni. Közös érdekünk, hogy az a rohadék megtaláltasson. Azt hiszem, utána nem lesz szerény és szelíd megoldás. Még sok mindent kell elmondanom, az emlékképek pedig magukért beszélnek, mivel nem vagyok illuzionista. Pontos képet adhatok az estéről. ~Nem az a lényeg, hogy én ártatlannak bizonyuljak. Hanem az, hogy aki gyilkolt, az meglakoljon és többé ne tehessen ilyet. Készen áll pár emlékképre?~teszem fel a kérdést és ha igen a válasz, akkor mutatom is, amit kell.
- Szintén – válaszolt ennyit biccentve, amikor meghallotta a fejében Chesterton hangját. Már ekkor gyanús volt, hogy valami gátolja a beszédben, de persze csak akkor lehetett tökéletesen biztos benne, amikor hátranézve meglátta a lemerevített testet. Nyilván szükség volt rá. Tim a kijelzőre sandított, aztán a nőre nézett kérdőn, mire meg is kapta tőle, amit hangtalanul próbált megtudakolni. – Nyilvánvaló – fel kell venni a titkosszolgálati kapcsolatait a szervezetnek, hogy tovább tudjanak haladni. Már amennyiben nem Chesterton trükkje az egész, de végül is mindegy, mert, ha erre nem jönnek rá most, akkor úgyis utána kell nézni. A fickó meg elég dörzsölt ahhoz, hogy problémát okozzon, ha valóban ő volt a tettes. – Áh remek. Sorozatgyilkos tévedt közénk? Vagy csak Mr. Chestertonban éledt fel rég elfeledett gyilkolási hajlama? A „Justin” lehet a gyilkos kézjegye, tudja mindegyik szeret valami emléket hagyni. A férfinév, lehet, hogy arra utal, mennyire megveti a nőket és halálukban hímmé varázsolja az áldozatokat. Talán homoszexuális nyíltan, vagy burkoltan, de mindenesetre aberrált fazon lehet – az elmélkedése pusztán teória és nem is hitte, hogy ilyen egyszerű lenne, épp csak elgondolkodott a lehetőségeken. Ezután megnézte, amit a nő a kijelzőn mutatott. – Értem – bólintott az üzenetre. - Jól van, intézze! Bizony szörnyű lenne, ha egy vérfarkassal kevesebb lenne a világon – szarkasztikus hanglejtéssel ejtette ki a szavakat, persze, ha választani lehetne, akkor nem pont azt a nőstényt engedné le a halál szélsebes csúszdáján, hiszen alapvetően elég pozitívak a jelentések róla. Hát, most van némi negatív is. Előbb-utóbb mindig kibújik a szög a zsákból. – Érthető – bólintott a nő magyarázatára, amiért Mr. Chestertont bilincsbe verte. Dirtywater kiszállt, az ajtó bevágódott, kettesben hagyva őket. - Kényelmesen ül? Remélem megbízhatok annyira magában, hogy nem akar nekem esni mihelyst szabadul – bízni nem fog benne persze, ezért abban a pillanatban, amikor levette a hímről a Bénítást, saját magára egy Páncélt húzott. Dirtywater messzebb van, és ha Chesterton bármivel is próbálkozna, Tim az előtt semlegesíti a veszélyt, még mielőtt kirobbanhatna a kocsiból. Sajnálatos módon a Bénítás levétele is energiát emészt fel, ezért főleg az alacsonyabb szinten lévő őrzők nem szoktak bajlódni azzal, hogy megszabadítsák tőle a delikvenst, de Tim elég sok tartalékkal rendelkezik, hogy ne okozzon neki ez problémát. – Gondolom így már jobb – közölte, miközben kényelmesen hátradőlt az anyósülésen. A Páncél miatt egy ideig sebezhetetlen, és mire Chesterton kikezdhetné, addigra akár halott is lehet. - Azzal ne törődjön, a mobilját meg adja ide – kezét hátranyújtotta tenyérrel felfelé és várta, hogy a szerkezet a markában landoljon. – Aha, kényelmes – hitetlenkedő hangot hallatott, amint Chesterton úgy próbálta alakítani a történetet, hogy az egyező mobilszám és a nem egyező is varázsütésre kivakarja a szarból. – Érdekes feltevés – közölte elgondolkodva, miután a hím végzett a saját elméletével. - Egyébként nem hiszem, hogy a falka miatt kellene aggódnia, maximum kiteszik a szűrét, elvégre csak egy ember volt, ráadásul a maskarádét még csak nem is veszélyeztette. Azonban túl sok a gyanús körülmény. Megfontolom a maga verzióját, de tudja, hogy ennél alaposabb vizsgálat szükséges, és csak így bemondásra nem engedhetjük szabadon. Valószínűleg néhány napig kénytelen lesz a vendégszeretetünket élvezni, már amennyiben nincs halaszthatatlan dolga – ha ártatlan, akkor bele kell mennie, és ha bűnös, akkor azért mert dörzsölt játékos és ártatlannak akar tűnni. Szóba jöhet még persze, hogy az állítólagos teremtőjét minél hamarabb le szeretné vadászni, ezért bezsongva fog tiltakozni a kényszerpihenő ellen, de be kell látnia, hogy túlságosan benne van az események közepében ahhoz, hogy szóba jöhessen a rögtöni szabadon bocsájtás. Tim elhallgatott, majd várta a folytatást, aztán sóhajtott egyet és bólintott. – Rendben, ha szükséges küldje csak – az emlékképekben ugyan nem lesz hang meg érzelmek, de néha a látvány is elég hozzá, hogy az eseményekre fény derüljön. Ha Chesterton pszichó lenne, az emlékek nagyobb súllyal hatnának, mert akkor saját érzéseit is továbbítani tudná, így viszont pusztán mozgóképek áradatát fogja látni, de ha elég szemfüles, akkor ki fogja szűrni az esetleges kihagyásokat. Már, ha lesznek ilyenek.
A fickón érezni, hogy meglátott egy elrejtett részletet. Annyira nincs is elrejtve, tekintve, hogy elég furán ülök az autóban és szájmozgás helyett a telepátiát használom ott, ahol csak mi vagyunk. Köszönésre, ami aztán hatalmas titok... A csajszi szavaival én is egyetértek, sőt minden porcikám kívánja, hogy szedjék ízekre az esetet és találják meg azt a szemétládát, aki itt gyilkol és nőstényeket zúz össze lelkileg. Mae-t sajnálom legjobban. Az emberasszonyt nem ismertem, én megküzdök a bajaimmal, de a nőstény akkorát kapott, hogy sokáig kell nyalni a sebeit, mire felépül. Neki drága kincs a bizalom és megint visszaéltek vele. Keldron rögtön elméleteket állít fel. Nem rossz, hogy vannak ötletei. Ha túl tud ezeken lépni, akkor megtalálhatja az igazságot is. Nem szólok közbe. Majd a végén. Nem vitaestre jöttünk. Megnézném azt az üzenetet, de nekem nem mutatják meg. Diszkréció. Nem ismerem a nőt, még új lehet itt. A titkát meg akarom őrizni, mert ezért általában kérhetek valamit. Meglátjuk. Ahogy Maeve-ről beszél, az kb. olyan, mintha egy falevél sorsáról értekezne. Értem a cinizmust, de a fele igaz annak a mondásnak is, hogy minden viccnek a fele komoly. Nem sokra becsül minket. Bajt okozunk, feladatot adunk. Szép kis rasszista. Nem teszem szóvá, hisz mondani sok mindent lehet, a csaj viszont intézkedik. Egy kicsit nőtt a szememben. Bár azt elsőre megláttam, hogy Maeve fontos neki. ~Ahogy gondolja. Nem akarok ártani magának, de akkor se sértődöm meg, ha így hagy~ Előbb-utóbb elmúlik a hatás. Nem erősködöm, hogy azonnal engedjen el, mit képzel, stb. Ha ürítenem kéne és nagy szükségem lenne azokra az izmaimra, amikkel meg tudom akadályozni, na, akkor majd szólok! Közös érdekünk, hogy ne csináljak ide a kocsiba. Ha tényleg levette a bénítást, akkor lassú mozdulatokkal fordítom el a fejemet. Előre, oldalra, aztán fészkelődni kezdek, az ujjaimat tornáztatom, majd az alkaromat, később az egészet. Minden porcikámat óvatosan, egymás után mozgatom meg. Arra csak bólintok, hogy jobb így. A zsebembe nyúlok és némi kotorászás után átnyújtom a telót. Koszos, mert járt az erdő alján is, de Keldron nyilván nem nyalogatni akarja a készüléket. - Tessék! Olyan sms-eket nem őrzök meg, amik nagy titkokat rejtenek. Falkaügyeket nem talál, Eska-sms egy darab sincs. Se bejövő, se elküldött, de még a piszkozatokat is naprakészen tisztítom. Egy ilyet bármikor ellophatnak, szóval diszkréten kell kezelni. A legújabb üzenet még megvan: "Robert, van még kiadó szoba a marseilles-i fogadóban? Egy sült halat kérnék Annabelle módra! És egy találkozót, ugyanis megsérült valaki, aki neked fontos, mondom a koordinátákat. Ha szólsz valakinek, egy ír nőstény fogja alulról szagolni az ibolyát." Magyarázatot még nem adok hozzá, az később jön. - Világos, hogy most én vagyok a gyanúsított, aki általában szeret minden követ megmozgatni, hogy tisztázza magát. Csak annyit kérek, hogy olvasson utána a Teremtőmnek, amilyen mélyen csak lehet. Tudom, hogy fontos a szerepem és nem akarom Eskát cserben hagyni, sem Mae-t. A Falkát sem, de az említett kettő olyan dolog várományosa, amin sokkal több múlik, mint egy terület tulajdonjoga és élővilága. Küldetéstudat, igen, az szállt belém. - Még nem tudjuk, ki az a nő. Lehet akár fontos ember is. Tudom, hogy komoly vizsgálat kell, nagyon remélem, hogy eredményes is lesz. És elfogadom, hogy kapok egy átmeneti szállást. Nyilván el leszek zárva minden külső kommunikációs forrástól, úgyhogy szeretném kérni a Falka értesítését. Nyugodtan mondjon el nekik minden részletet, amit fontosnak tart, én sem titkolnám el. Egyenesen akarok Castor, Lucas és a többiek elé állni. Nem kell szégyellnem azt, amivel igaztalanul vádoltak meg. Az igazság utat tör magának, hiszek ebben és most nagy szükség is van a hitre. Egy kis kétely mardos. Ha végül nem tudnak tisztázni, az nagyon nagy bajokat okozhat. Chatocly üldözése nem olyan dolog, amit azonnal el tudnék kezdeni, egyszerű módszerekkel, követéssel. Kezdjük ott, hogy szagnyom egy darab sem volt, Mae-n sem éreztem. A rejtőzködés mestere. Szerintem az őrzők is megizzadnak, mire meglelik. - Gondolom, az aktámat végigolvasta, de nyilván sok mindennel kell foglalkoznia és az az érzésem, eddig nem élveztem prioritást. Pontosítanék: a csaj angol szóra gondolt, de itt egy francia női névről van szó, e-vel a végén. Justine Amarcord a szerelmem volt a beharapásom előtt, mikor Marseilles-ben voltam katona, a kikötő egyik őre. A teremtőm ölte meg, ugyanúgy, ahogy ezt a nőt, derékban kettévágva. És engem is ugyanúgy odalökött a holttesthez, mint ma este. A többit mutatom. Keldronnak nem kell mindent a szájába rágnom, csak néhány részletre emlékeztetem. Ezeket nyilván megtalálja az aktámban. Rá fog jönni, hogy egy üzenetről van szó, amit be lehet állítani úgy, hogy valami miatt bekattantam - egy vérfarkasnál néha egyáltalán nincs magyarázat - és újra akartam élni az egészet. Most pedig mutatok egy 300 éves jelenetet. Az arcom egy tó vizében tükröződik. Nehezen lehet felismerni így az arcomat, de mivel az én fejemből jön az emlék és mellettem csak egy női arc látható, kitalálhatja, hogy az a hosszúhajú én vagyok. Jobbra fordulok, a fiatal és nagyon csinos nőhöz, akibe akkor szerelmes voltam. Életemben először. Meg akartam kérni a kezét. Változik a kép, a bal kezem csúszik be a zsebembe és kis gyűrűsdobozt vesz elő. Ismét jobbra nézek. Üresség. Némi tétovázás után elindulok, körbenézek. Nincsenek nyomok. Megmutatom az egész keresgélést, nem túl hosszú. Végül az erdőben, egy fa tövében ülve meglátom a szerelmemet. Odarohanok és még látni, hogy mond egy szót. Ezt Keldron max akkor értené, ha tudna francia nyelven szájról olvasni. "Farkas". Ez volt Justine utolsó szava. Nagyot sóhajtok. Ezt ma este már megmutattam Mae-nek, mert muszáj volt. És a tetem láttán megint ott voltam a tó mellett. Nekem is vannak határaim. Sírni nem fogok, de a gyomromat megkörnyékezi valami. Nagyot ugrik a kép, mintha esnék vagy ugranék. A testen, aztán mellette vagyok. A véres kezeimet nézem, majd a környéket. Megint ugrás és egy fának csapódom fejjel. Két lábon álló farkast látok, aki gyepálni kezd. Az utolsó emlék az, hogy a füvet látom, ahogy próbálok elmászni. Aztán snitt, vége. - Beharapásom története. Most mutatom a mai estét onnan, hogy kiszálltam a kocsiból. Erdőszéli táj, jellegzetes fairbanks-i fákkal. Gyaloglás a bokrok között, be a sűrűbe. A halott nő testének megpillantása. Aztán ugyanaz a módszer, mint az előbb. Ugrik a kép és már a tetem mellett vagyok, véres kézzel. Nagyon gyors és erős volt az illető, messze felülmúlt engem. Utána pedig Maeve zaklatott alakját pillantom meg. Elég furán artikulált akkor, nem hiszem, hogy le lehetne olvasni, mit mondott. Kiakadt a látványtól és elszaladt. Én meg csak ültem ott és néztem az erdőt, meg a nőt. A feliratot elég sokáig. Újabb mellkasszaggató sóhaj. Aztán futni kezdtem az erdőn keresztül és megláttam, hogy Maeve elterült, véres fejjel. Először csak leültem vele szemben. Odadobtam a telefonomat. Ő megnézte, nem szólt, csak letette. Itt lesz piszkos a készülék. Ha Keldron elég jó, elcsíphet pár foszlányt arról, hogy a nőstény engem vádolt. Először gyilkossággal, aztán azzal, hogy miattam van minden és ő is miattam lett áldozat. Aztán elfogadja, hogy melléüljek. Egymásra nézünk, ölelkezünk. Könyörgően néz rám, majd a fejemhez nyúl. Simogatásra készülve. Ezeknél a részeknél az emlékképeket látta, szóval csak az arca árulhat el valamit. Az mindenképp látható, hogy már akkor kész volt, mikor a holttesthez ért. Aztán már nem sok történik, de direkt lejátszom az egészet, akármennyi idő megy el. Az őrzők felbukkanásával állítom le, mivel azt már Tim társai is elmondják. - Lehúzhatom az ablakot? Úgysem üvöltözünk. Kell egy kis friss levegő. A fejemet ki kell szellőztetni. Igyekeztem végig erős maradni, rezzenéstelen arccal lejátszani mindent, ezt az egész horrort és drámát. Talán sikerült, csak a sóhajok, meg a gyomorgörcs, esetleg néhány látványosabb nyelés mutathatta, hogy mennyire nehéz ez nekem. Ha engedélyt kapok, feléig húzom az ablakot és kidugom rajta az orromat. Keldronhoz beszélek, inkább fejben, nehogy véletlenül valaki meghalljon valamit, bár senkit nem érzékelek. A pajzsom most már csak derékig van felhúzva. ~Az eredeti nevem Robert Pesnel. Marseilles-ben születtem, a szüleim fogadósok voltak. A sült hal Annabelle módra az egyik specialitásunknak számított. Aki sms-t írt nekem, olyan részleteket tudott az emberi életemből, amikről nem szoktam beszélni. Mikor Maeve felbukkant a holttestnél, gyilkosnak nevezett engem és azt mondta valakiről, hogy "igaza volt". Félt tőlem, félt, hogy meg akarom őt ölni.~ A személyesebb részleteket nem mondom el. Megrázta a halott látványa is. Ő gyógyító, életekért küzd nap mint nap. Ilyenekbe nem megyek bele. Eleve nem is beszélt sokat, nincs sok mondanivalóm róla. ~Elmondta, hogy ma este találkozott egy idős hímmel, aki Robert Pesnelként mutatkozott be. Megmutatta neki Justine meggyilkolását, nem érdekelte, hogy a nőstény kíváncsi-e rá. Gyakorlatilag emlékképekkel erőszakolta meg. Erős, okos és megállíthatatlanul céltudatos farkasként viselkedett. Nem mondta el nekem, hogy és hol találkoztak, mit látott, de úgy tűnt nekem, hogy a hím eljátszotta a veszélyre figyelmeztető őrangyalt, aki meg akarja óvni Mae-t tőlem. Tudta a számomat, tudta, hogy mi ketten többször beszélünk és azt is, hogy van esélye Maeve-nél egy ilyen trükkel. A Teremtőmet 1789. óta nem láttam. Én Amerikába jöttem, ő Marseilles-ben maradt. Nem tudom, miért vadászik most rám. Igazából az sem kizárt, hogy nem látjuk többé. Szeret játszani, szórakozni emberekkel és életekkel, zavarba ejteni, rejtvényeket feladni és aztán megmagyarázatlanul hagyni. Kiszámíthatatlan, mondom ezt a kölykeként, aki azért elég jól megismerte. De nem szeretném, hogy még valakinek baja essen azért, mert apuci úgy gondolta, megtréfálja az ivadékát, szóval segítek, amiben tudok. És ha lehet egy kérésem, Dr. MacGowant még ne most hallgassák ki.~ Láthatta, milyen állapotba került, az őrzők is megerősítenék, hogy sokkos. Ennyi emberségre szükség van. Engem fogva tarthatnak, de ő áldozat, ne forgassák meg benne a kést, amit a Gonosz vájt belé. Biztos vagyok benne, hogy hasznos dolgokat tud és részletesen elmondja, ha szépen megkérik. A végén már engem védett. Ezt most nem mondtam el. Jobban hangzott a csaj szájából az előbb. Tudom, hogy nehéz az ügy, nekem is az. A gyomorgörcs nem is múlik.
- Nyilván nincs olyan pozícióban, hogy megengedhesse magának a sértettség luxusát, mindazonáltal örülnék, ha nem feszengene hátul olyan látványosan - komolyan olyan érzése volt Timnek, mintha egy fabábúhoz beszélne, és ami még rosszabb választ is hall tőle, az pedig alapesetben sohasem jó, ha egy tárggyal társalog valaki. Meg a másik, a mozgás szabadságának visszaadása valamilyen szinten bizalmat is gerjeszthet kettejük között, igaz Tim, amint levette a bénítást, felhúzott egy Páncélt is, de ezt Chestertonnak nem kell tudnia. A krónikás válasz nélkül vette át a telefont, majd elkezdett benne kutakodni, jobbára az SMS-ek környékén. A számítógépekkel még csak-csak elboldogul, de a telefonok túlokosított funkcióval sohasem fog kibékülni. Mindenesetre előbb-utóbb rátalált az SMS szekcióra, és olvasgatni kezdte azt, ami érdekes lehet az ügyük szempontjából. - Aha. Mi is volt a maga teremtőjének a neve? Chaty… Chatner… Chatocly? - a teremtőket nem minden esetben jegyzi meg név szerint, csak akkor, ha a városban van a kölykével együtt valaki, de mivel néhány hónapja olvasta a 18. századi jelentéseket, amik Chesterton ideérkezésekor másolati példányban átkerültek Fairbanksba, így szabad idejében a régi iratokat is átböngészte. Francia lévén nem ment olyan gyorsan a dolog, de szerencsére a protektorátus kötelékében van néhány elvetemült lélek, aki képes ezt a nyelvet is megérteni, és némi ösztönzésre egész halom kis jelentést fordítani át angolra. - Meglesz. A falka mindenről tudni fog. Azonban előbb tudni szeretném mit csináltak a hullával. Remélem nem ásták el? - kissé hátrafordulva felhúzott szemöldökkel tette fel a kérdést, és egészen addig így is maradt, amíg Chesterton nem avatta be a hulla jelenlegi állapotának rejtélyébe. A történet elég érdekessé kezd válni, és ha nem csak a hím kavarja a szennyest a mosógépben, akkor az általa felvázolt eshetőség bizony elég hihetően hangzik. Egy idős teremtő, aki be akarja sározni a kölykét, hogy a falka végezzen vele. Hát, Chatocly rossz városba jött, ugyanis itt a békés nyugalmat áprilisban mindig megzavarják, és a falka nem valószínű, hogy egyetlen ember halála miatt Chestertonnal végezni akarna. Bár ki tudja, lehet, hogy vannak mostanában a tőr átok miatt túlfűtött tagok, akiknek le kell vezetni valakin a feszültséget, és egy embergyilkos farkas épp megfelelőnek tűnik. - Ne kíméljen! - közölte szárazon, amikor Chesterton az emlékképek átadását említette. A fejébe tóduló emlékképek hangtalanul suhantak elméjének vetítővásznán, és bár mélységében nem tudott meg sok mindent, de a lényeg átjött. Volt szerelem, halott, beharapás. Némi megszakítás után Chesterton újabb emlékeket ígér, és be is tartja azt, amikor a mai estének az eseményei tódulnak Tim fejébe. - Hát ez gyomorforgató - közölte együtt érzően, bár Tim az ölelkezésre meg a kibékülésre gondolt, de mivel az érzései ugyanazok voltak mintha tényleg a látott események miatt érezne így, nyilván Chestertonnak nem fog feltűnni. - Persze, húzza csak le - a parkoló kihalt, de ha nem így lenne, a hím gondoskodott arról, hogy senki ne hallhassa meg őket. A fejében megszólaló árny eleinte olyan részleteket mondott, amit már eddig is tudott, kivéve a sült halra vonatkozókat, így pedig már az SMS is valamennyi értelmet nyert. Amit ezután mondott a nőstényről az meglepte Timet, viszont újabb lehetőség nyílt az ügy felgöngyöléséhez. Amit ezután mondott, csak megerősítette a krónikást abban, hogy MacGowan lehet a kulcs, és Chesterton történetének igazolója is egyben. - Sajnálatos módon, mivel maga nagyon rég látta már az illetőt, és kétszáz év alatt sokat változhatott a fizimiskáján, így jobb lenne egy olyan kép róla, ami friss, és bár lehet, hogy elmaszkírozta magát, többre megyünk egy idei képpel, mint egy francia forradalom előttivel - ha olyan dörzsölt az ürge, mint amilyennek Chesterton leírja, akkor nyilván nem hagyta, hogy MacGowan megláthassa az igaz arcát. Persze ki tudja, lehet, hogy semmit nem változtatott magán, elvégre a vérfarkasok képesek a különböző műanyag borításokat, hajfestékeket kiszagolni. - Ámbátor - emelte meg a hangját, majd kissé hátrafordult a hím felé. - Talán egyelőre kihagyhatjuk a nőstényt, csak el kell mennünk a holtesthez. Mit szól hozzá? - már amennyiben Dirtywater nem hozta magával a testet, amit egyébként nem tartott valószínűnek, hiszen akkor közölte volna, hogy van egy holttest a csomagtartóban.
Sikerült meggyőznöm Keldront, hogy neki jó, ha feloldja a varázslatot. Ezt örömmel nyugtázom, aztán pedig élvezem, hogy végre megmozgathatom a tagjaimat. Kellemetlen volt, na. A fickó körül megint nincs mágikus energia. Sejtem a kasztját vagy legalábbis azt, hogy a rejtőmágiát nagyon szereti alkalmazni. Tartottam a szavamat, senkinek nem árultam el, hogy ki ő. A csajszinál nem annyira szívesen tennék így, de az üzlet üzlet, majd neki is felajánlom. Ha olyan pozícióban leszek. Mert most még a vádlottak padján ülök. A telefonban vannak sms-ek, de semmi titkos és semmi szaftos. Az lenne a gyanús, ha tök üres lenne. Híváslista, üzenetek, mindben van valamennyi adat. Például hívtam Jackson Cartert vagy Roxant, meg persze a Falka több tagját és szállodásokat, stb. Nem sok csemegét tartogatok, aztán ki tudja, mire csap le a pasas. - Chatocly. Louis Chatocly. A régi krónikákban talán meg lehet lelni és nyomon is lehet követni. Egyszer szívesen benéznék a nagy könyvtárba. Az a tudás, ami ott van, csábító. - Köszönöm! Nem. A hullán már nem segíthettem, Maeve-en viszont igen. Vele foglalkoztam. Az Ön társai se ásták el. Arrafelé jöttünk, még láttam. Kötve hiszem, hogy ilyen gyorsan fel tudták mérni a tényállást, úgyhogy hülyeség is lett volna elkaparni a nőt. Engem meg tudott vádolni az őrzőcsaj, úgyhogy valamit alkotott, de nyilván csak a felszínt érte. Alapos vizsgálat kell. Ahogy mondtam, segítek, amiben tudok. Nem kímélem az őrzőt, megkapja a történetet, ahogy az én szemeim látták. Tudom, hogy ez kevés az üdvösséghez. Bármelyik korból származhatna a jelenet, bárkit ábrázolhatna. Majd utánanéz. Talán dokumentálva van, hogy Chatocly miket tett annakidején. Remélem. Csak bólintok és számat összeszorítva veszem tudomásul, hogy egyre gondolunk. Így látom, az igazságot nem sejthetem. Keldron merev és faarcú fickó, de neki is van szíve, nyilván ezért őrző. A friss levegő visszahozza az életet. Éjszaka, hűvösség, a parkoló fémes és benzines szaga. Meg távolabb a csajszi hangja, ahogy a lámpafényben diskurál. Ha jól hallom, Maeve-vel beszél. Elmosolyodom, hogy talán rendben hazaért. Remélem, tényleg így van. - Egyetértek. A maszkírozás egyébként ment neki régen. Műbajusz, műhaj (már akkor se büszkélkedhetett sok igazival), álruhák. Az az érzésem, hogy nem hagyta el ezt a szokását. Én pedig tanultam tőle. Annyira nem szeretek maszkabálosat játszani, csak néha szoktam. De a technikákat megtanultam, sok tippet kaptam tőle. Akármekkora szemétnek látom a mai este után, tisztelem, mint Teremtőmet. Nélküle nem lennék itt, nem az lennék, ami vagyok. Az "ámbátor" elhangzásakor nézek vissza. Örülök, hogy Maeve-et békén hagyják. - Megnézhetem még egyszer. Lehet, hogy meglátok valami pluszt. Közben a csaj odajön és mielőtt benyitna, pötyög a telefonját. Keldron felé mutatja és piszkozatba beírva az alábbi üzenetet adja át, természetesen úgy, hogy én ne lássam: "Maeve a Lakban van a párjával, Dr. Balthazar Bluefox-szal." Ha Keldron kiadja az ukázt, hogy induljunk, akkor a csaj rám néz és felteszi a kérdést Timnek: - Bénítsam? Én nem szólok. Nem szólok hozzá. Eddig se volt túl sok értelme, bár az, hogy foglalkozott Mae-vel, piros pont. Ha indulunk, akkor egy szó nélkül beül a volán mögé és biztos kézzel kifordulva kormányozza a kocsit pont arra, amerről jöttünk. Aggódom kicsit, hogy mit találunk. Attól tartok, hogy semmit. Az őrzők a varázslataikkal talán jutnak valamire. Ebben bízom. Egyébként elég gázos a dolog. És annyira szeretnék szólni Eskának, de egyelőre nem tudok. Fogoly vagyok és a telefonom Keldronnál. Így zötyögünk cseppet sem vidáman a két fapofával.
- Remek, bár nyilván nem ezen a néven jelentkezett be a helyi motelek egyikébe, de akik több száz évig élnek, lehet, hogy összefutottak vele és a név alapján beugrik nekik – erre persze elég kevés az esély, és inkább csak hangosan gondolkozott, de kiindulásnak ez is megteszi. Az őrzők körbekérdezik majd diszkréten a helyieket, hátha valakinél fennakad a hálón. - Ez nagyszerű hír – Timen ugyan nem látszott, és a hanglejtéséből sem érződött, hogy ez tényleg olyan marha jó hír lenne, de valójában, ha minden jól megy, akkor megkönnyíti a nyomozást az ügyben. – Amúgy a protokoll nem teszi lehetővé a halottak elásását az őrzők számára, így, ha maguk ketten nem tüntették el a nyomokat, akkor a holttest még ott van – szépen is néznének ki, ha a szervezet tagjai önhatalmúlag beásnák a bizonyítékokat a földbe. Általában valószínűbb, hogy beviszik a patológiára, amennyiben állattámadásnak el lehet adni, ha nem, mint például egy kettétépett hulla esetében, akkor az egyetem alagsorába kell vinni, meghamisítják a vizsgálati eredményeket, és zárt koporsóban végül eltemetik a rokonok könnyes búcsúzása közepette. - Ennek nem kimondottan örülünk – jegyezte meg fanyar mosollyal, majd sóhajtott egyet, és beszívott egy nagy adag friss levegőt, ami a lehúzott ablakon keresztül áramlott befelé. – Jó nagy szarba keveredett, reménykedjünk, hogy mihamarabb tisztázódik a helyzet, mert utálom a túlórákat – ez persze nem volt teljesen igaz, bár nem volt szüksége rá, hogy fontosnak érezhesse magát, a plusz munka már fiatalkorában is felturbózta az egóját. Mindig jól jön egy szépen teljesített bonyolult ügy a személyi lapján. Ki tudja? Lehet egyszer még protektorrá is kinevezik valamelyik eldugott hegyi faluban. Nyugdíjas éveire épp megfelelne egy kevés stresszel járó munkakör. Fairbanksban a protektorság nem opció számára, mivel túl sok meló van ezen a helyen. A farkas populáció az egekben, ráadásul Alignak is itt nyomul minden tavasszal. Csoda, hogy Douglas még bírja a strapát. Két éven belül két majdnem halállal végződő összetűzés Alignakkal. Marhára nem tudta irigyelni a protektor helyzetét. - Ha nagyon akarja, hát legyen, de nem a maga szakértelme kapcsán megyünk vissza. Más terveim vannak a holttesttel – amit egyelőre nem kívánt Chesterton tudomására hozni. Érje már őt is néha meglepetés… na nem mintha a mai napra nem jutott volna a váratlan meglepetésekből épp elég neki. Dirtywater behajolt a kocsiba és a telefonján egy üzenetet adott át. Hogy ezt miért nem tudta volna mondani? Chesterton vérfarkas, ha valamennyire figyelt a nőre - hiszen lehúzta az ablakot - akkor simán kihallgathatta a beszélgetést. Néha még Tim is hallja a vonal másik végén lévők szövegelését, pedig nem rendelkezik egy háromszáz éves vérfarkas hallásával. – Jól van – bólintott Tim, majd arra gondolt, talán attól tart a nő, hogy Chesterton teremtője figyeli őket, és azért nem akarta kiadni MacGowan jelenlegi tartózkodási helyét. Árnyról lévén szó nem lenne meglepő, ha így tenne, bár ezt Tim elég valószínűtlennek tartotta, ráadásul a teremtő is simán kihallgathatta a telefonbeszélgetést, ha itt ólálkodik. Egy kósza ötlet ugrott be neki, egy valószínűtlenül abszurd, ami ellentmond saját józan eszének, de mindenképpen érdemes feltenni rá néhány dollárt. – Tudja mit? Menjen el hozzá, nézze meg mi újság vele. És ha még nagyon ki lenne borulva, nyugtassa meg, hogy az őrzők gőzerőkkel dolgoznak a tettes felkutatásán – némi kegyes hazugság sohasem árt. – Isten ments! Bénultan képtelen lenne vezetni – biztos mókás lenne, ha megpróbálná, de jelen helyzetben jobb, ha szabad mozgással rendelkezik. – Ja igen, ha esetleg nem térnék vissza élve, Chesterton urat nyugodtan ki lehet kiáltani bűnösnek, és kezdeményezni lehet a megbüntetését – nem viccelt, ha esetleg meghal, akkor a hím még nagyobb szarban lesz, így lehet, hogy elzárás mellett megfosztják a fenevadtól, vagy elintézetik a falkával. – Chesterton! – nézett hátra a hímre. – Kiszállás! Az én kocsimmal megyünk – amúgy is a közelben parkol. Tim levette a kesztyűtartóról a bögrét, és belekortyolt a teába, ami szerencsére még nem hűlt ki teljesen, majd kiszállt a kocsiból, és a saját terepjárója felé vette az irányt. Amennyiben Dirtywater ellenkezne, felettesi utasítással távolítja el maguktól. – Gondolom maga is visszatalál? – kérdezte a hímet, miközben saját kocsija felé vette az irányt. Zsebéből előhalászta a slusszkulcsot, kiriasztotta vele a járművet, majd a kulcsot hanyag mozdulattal ívesen Chesterton felé hajította. – Remélem normálisan tud vezetni. Nem szeretném, ha a teám a zakómra ömlene – Tim beszállt a terepjáróba, és beövezte magát. – Indulhatunk – fordult a hím felé, ha az esetleg habozna valamiért.
//Bocsi, hogy így elhanyagoltalak, de mostantól jóval több időm lesz írni //
- Hát igen, én is valami ilyesmiben reménykedem. Chatocly halad a korral. Nem tekint hátra. Amit én tudok róla, elavult infók halmaza lehet. Tuti, hogy okostelefonja van, autót vezet és legújabb divat szerinti holmikban jár. Mindig más stílusban. - Akkor ott van. Különösebben nem mozgat meg, hogy ki volt a nő. Ha a Teremtőm nagyon szemét akart lenni, akkor találhatott olyat, aki ellen még indítékot is lehetne találni. Engem se szeret mindenki. Az Őrzők nem ásnak. Mindenkinek megadják a végtisztességet, legalábbis az itteniek így tesznek. Máshol láttam mást... - Ez az este nem is az örömről szól. Csak az öreg röhög a markába... Chatocly biztos nagyon boldog. És már a következő lépésen töri a fejét. Belelökött a pöcegödörbe, de nem ő lenne, ha nem akarna még rámtolni egy fél házat is, aztán felgyújtani az egészet. Nincs vége. Sajnos Keldronnak is lehetnek még túlórái... - Jó, persze. A maguk trükkjei sok mindent meglátnak, tudom én. Tuti, hogy ez a búvalbélelt őrzőlány is varázsolt valamit, úgy talált meg minket. Lássanak is mindent! Minél több a nyom, minél több az infó, annál esélyesebb, hogy elkapják a rohadt vénséget. És hogy engem tisztáznak. Meg hogy Maeve is nyugodtan alhat. Szegény, neki a legszarabb. Mi, férfiak megküzdünk a nehézségekkel. Hallottam pár dolgot, bár nem mindig oda figyeltem. És nem is hiszek el mindent. Gyanús ez a nő, meg én is neki. Mindenesetre tudja őrizni a titkokat. Bár ez a nyílt telefonálás nem volt valami profi munka. Keldron reakciójától nyugszom meg. Jól van. Maeve-vel nincs gond. A jegyese majd segít. Kíváncsi leszek, mit hoz a jövő kettőnknek. Ha még lesz jövőm. Ez a nő mintha üres lenne belül. A fickóra néz és bólint egyet. Aztán rám, figyel egy rövid ideig, de békén hagy. Int nekünk és már itt sincs. Visszaintek. Mosoly nélkül. Az biztos, hogy okos nő. Egyébként rém unalmas lehet és idegesítő. Érdekes, szívesen megismerném mélyebben. - Köszönöm! Főleg azt, hogy foglalkoznak Mae-vel. Annak is örülök, hogy nem bénán kell utaznom. Persze, hogy örülök! A gyanúsítás nem érdekel. Nem megy minden olyan egyszerűen. Ha még egy erős őrzőt is meg akarna ölni a teremtőm és rám akarná kenni, azt is kivizsgálnák. Egyébként meg nem az ő stílusa így halmozni a dolgokat. Ért az időzítéshez. - Rendben. Idétlenül festek, de az nem baj. Minden nálam van, ami kell. Kint kicsit megmozgatom a lábaimat is. Hú, de jól esik. A fickó pedig mint egy angol lord, még mindig teázik. Az éjszaka közepén. - Igyekszem. Ha van gps, kicsit könnyebb lesz. Otthonról az erdőnek addig a bizonyos pontjáig simán eltalálnék még egyszer. Innen már nehezebb. Bénítva nem tudtam olyan jól körülnézni. Az ösztöneimre hagyatkozom, a telómból pedig az őrző kinézheti a koordinátákat. - Biztos kézzel szoktam vezetni. Nem lesz gond. A terepjáró jó nagy járgány, masszív és erős. Nem könnyű hajtani. Talán egyszer ültem ilyen volán mögött. Óvatos leszek. Gázt adok, kiparkolok és indulhatunk is. Gps vagy sem, igyekszem eljutni a tett helyszínére. Fogalmam sincs, mi vár még rám. Tényleg nem tudom. Bizakodjak vagy inkább tartsak attól, ami jön? Küldetésem van. Ha ma ér véget a pályafutásom, akkor sem árulom el Eskát. Egy igazi Árny annyi titkot visz a sírba, hogy szinte be se fér tőlük a gödörbe. A nagyinak viszont csalódás lenne, ha belebuknék ebbe. Muszáj megoldani. Muszáj!
- Helyes – kínos lenne, ha nem tudnák behozni a boncolásra, hogy kellőképpen megállapítsák, hogy bizony egy vérfarkas műve volt. Bár ha olyan alapos az a Chatocly akkor valószínűleg kevés nyomott hagyott a hulla közelében. Mindenesetre ez majd elválik, ha odaérnek. - Remélhetőleg nem sokáig – jegyezte meg hűvösen. Kezdte utálni Chesterton teremtőjét, pedig még nem is biztos, hogy ő a tettes. Akár az is lehet, hogy a hím csak kitalálta az egészet, és mivel elég körmönfont jószág, talán ezzel akarja elterelni magáról a gyanút. A túlzott együttműködése is talán erre utal, vagy arra, hogy tényleg ártatlan. Pff… ártatlan vérfarkas? Ezt Tim sem gondolta komolyan. - Hát bízzunk benne, hogy így lesz – a mágiára gondolva halványan elmosolyodott, majd a lehetőségeket fontolgatta, miközben egyre inkább kristályosodott elméjében, hogy mi lehet a legjobb megoldás a problémára. Dirtywater jelenlétére már nincs szükség, ha Chesterton a gyilkos, legalább esélyt ad neki, hogy lépjen Tim ellen valamit, ha esetleg olyasmit talál, ami erősen arra utal, hogy tényleg a hím követte el a gyilkosságot. Ha meg nem, akkor jó lesz testőrnek, amíg a krónikás a hullával szöszmötöl. Gyakorlatilag csak nyerhet a helyszín közös meglátogatásával. - Ez csak természetes – közölte kedélyesen. Persze magasról tett MacGowen érzéseire, meg az sem nagyon hatotta volna meg, ha esetleg ő lett volna a hulla. Sőt, talán kevesebb bajjal járna, ha vérfarkast intéz el a homályban játszó illető, de sajnos az élet nem hozhatja azt, amit az emberek elképzelnek. Egyébként is csak meg akart szabadulni Dirtywatertől, és MacGowan meglátogatása éppen kapóra jött. A kocsi elhagyása gyorsan ment, a kulcsot átadta Chestertonnak, míg saját maga kényelmesen lépkedve teázgatott, amíg el nem érte a sötétkék színű Grand Cherokee terepjáróját. – Minden van benne – egy államtitkártól el is várható, hogy méregdrága kocsival járjon. Ha nem így tenne kinéznék a hivatalban. Amúgy is jó vétel volt, csupán negyvenötezer dollárba került az összes extrával felszerelve, amit csak bele tudtak rakni. - Ezt el is várom – közölte komolyan, miközben a félig üres bögrét a kesztyűtartóra tette, majd becsatolta a biztonsági övet. Az út nagy része szótlanul telt, hacsak Chesterton nem akart cseverészésbe kezdeni. A GPS segítségével pedig minden bizonnyal könnyedén odatalált a legközelebbi ponthoz, ahonnét már csak gyalog közelíthetik meg a tett színhelyét. Ha ez így volt, Tim előbb kivett a csomagtartóból egy masszív zseblámpát, majd követte a hímet az erdőn át, egészen a kettévágott női holttestig. - Hát ez valami gyönyörű – jegyezte meg szárazon, miközben a fa tövében groteszk testhelyzetben ülő hullához vándorolt. A feje lehajtva, teste kettévágva. Nagyjából úgy, ahogy Dirtywater leírta. Valahol ott kell lennie a Justine feliratnak is, de Tim jelenleg még nem látta, hiába pásztázta a nőn végig a fénysugarat. Ahogy közelebb lépett, hamarosan megpillantotta a felirat helyét. A nő lehajtott feje kicsit útban volt, így a krónikás zsebéből előhalászta bőrkesztyűjét és jobbjára felhúzva azt, megfogta a nő állát, és a hátrahajtotta a fejét egészen addig, amíg a fa engedte. – Kész hentesmunka – a hideg miatt a szag nem volt annyira elviselhetetlen, de azért érződött a bomlás édeskésen gyomorforgató illata. – Jól van – nézett hátra Chesterton felé. – Ha bármi gyanúsat lát, vagy hall kiáltson. Az elkövetkezendő néhány percben nem igazán leszek magamnál, és a halk szó nem valószínű, hogy kizökkent – nem ragozta tovább a dolgot, nyilván a hím megérti annak a kockázatát, ha egy őrző védtelenül transzszerű állapotban ki van szolgáltatva bárkinek. Természetesen kicsit túlzott, hátha mégis Chesterton a gyilkos, és így esetleg meggondolatlanságot akarna elkövetni. A krónikás mély levegőt vett, térdre ereszkedett, a sarkaira ült, aztán a varázslat aktiválására koncentrálva mozgósította a szellemi energiákat saját elméjéhez, valamint kiterjesztette azt a környezetére. A mágia robbanásszerű intenzitással tárta ki elméjét, és a zavar elkerülése végett behunyta a szemét, miközben a mellette heverő élettelen test megjelent tudatában. A Holtakból olvasást sikeresen végrehajtotta, ezt tudta, hiszen a holttestet tudatában érezte, tudta, hogy ott van, látta minden egyes deformálódását anélkül, hogy ki kellett volna nyitnia a szemét. Harag, kín, félelem, irtózatos rettegés, kúszott elméjén keresztül, miközben egyre inkább eggyé vált a holtest utolsó néhány életben eltöltött pillanatával. Fojtott sikítás, zokogás, amit valószínűleg egy szájra tapasztott kéz tompított. Ezek voltak a nő utolsó hangjai, miközben has tájékon égető fájdalom hasogatta Tim testét. A kín egyre inkább a sajátja volt. A krónikás teste megremegett, halk hörgést hallatott, kezét hasára szorította, miközben homlokán gyöngyözni kezdett a veríték. A nő szeme csak néha nyílt ki, a fájdalommal és félelmével küszködve inkább a sötétséget választotta, mint azt, hogy lássa mit művel vele a támadója. Aztán elérkezett az a pont, ahol a fájdalom kezdett tovaszállni, ahogy az élet is kezdett elbúcsúzni a testtől vöröslő vér formájában, és a nő szeme kinyílt. Még nem vágta ketté, látta a kést saját hasában szaladgálni, ki-be, ki-be, ki-be. Tim legalább annyi elégedettséget érezhetett, hogy tudta a nő jóval korábban meghalt, még mielőtt a vadállat bevégezhette volna a torzóalkotást. Az utolsó életben eltöltött pillanatokban tekintete támadója arcára siklott. Sötét volt, de kivehetően nem Chesterton nézett vissza rá. Hirtelen előszökkenő gondolatok lepték el Tim agyát: „Ez nem velem történik… ez nem én vagyok… ez csak egy rossz álom… már nem is fáj… haldoklom… nem, nem, csak álom… nem is fáj… nem is fáj… csak egy álom… álom…” Aztán, ahogy jött, el is múlt és a vég megérkezett. A szem már nem közvetített semmit az agy felé, ahogy az elme sem hadarta a racionálisnak tűnő érveket, a fájdalom is megszűnt, és nem maradt semmi, csak a hideg sötétség, ami ellepett minden fényt. Tim kinyitotta a szemét, egész testében reszketett, pár pillanatig csak ült megsemmisülten, majd köhögve sóhajtott, és belekezdett a feltápászkodásba. – Azt a mocskos kurva eget – ingatta a fejét sápadtan, miközben nekidőlt annak a fának, aminél a nő pihente nyugodt halálát. Ha Chesterton nem sürgette, akkor egy idő után összeszedve magát, a hímre nézett és sűrű bólintásokba kezdett, majd megszólalt. – Nem maga ölte meg az már egyszer biztos – látta ugyan a teremtője arcát, és a gyilkosét is, de túlságosan sok idő telt el, ráadásul sötét is volt ahhoz, hogy száz százalékra mondhassa, hogy tényleg Chatocly követte el a hentesmunkát.
//Varázspontok: 53,5. Holtakból olvasás - 10, Maradt: 43,5 pont // //Ha valami nem stimmel szólj, és javítom //
Keldron örül neki, hogy még megvan a hulla. A mai este kevés fényes pontjainak egyike. Amúgy a sötétség tapintható és mindent be akar árnyékolni. Totális feketeségben pedig egy árnynak sem lehet szerepe, szóval ez nem az én napom. Aggódom amiatt, hogy mi lesz ebből az egészből. Mae jó helyen van, de mázli, hogy így történt. Teszek arról, hogy Chatocly már ne szúrja őt ki. Engem támadhat, azzal igyekszem megbirkózni. Csak ha nagyon sok embert kell meggyőzni, lehet, hogy nehéz lesz. A Teremtőm elég alapos, gyanítom, még nem is tudok mindent arról, ami történt. Amit Maeve-nek mondott, annak is csak egy részét ismerem. A gondolataimba és a kételyeimbe merülök. Keldron próbálkozik azt mutatni, hogy érdekli bármi Maeve-vel kapcsolatban, pedig úgy tűnik, hogy nem. Őt a rend érdekli vagy inkább az, hogy neki ne legyen vele feladata. Talán csak én látom negatívabban, ami a mai este után nem is csoda. - Látom. Komoly járgány. Feltűnő is. A civil foglalkozásából kiindulva már nem annyira, de őrzőként ilyennel furikázni... Ők tudják, nem szólok bele. Azt se kötöm az orrára, hogy terepjárót hányszor vezettem. Egy kezemen meg tudnám számolni és a mutatóujjamat már nem kellene felemelnem. Biztonsági vezetés lesz ez, nem szélvészgyors, inkább kimért. Általában én is az vagyok, de az útitársam is. Nem erőltetem a beszédet, egy-két sóhajon kívül nem hallatok hangot.. A rádiót se kapcsolom be. Inkább figyelem az utat. Ha legalább ennyire ki tudok kapcsolni, az már nem rossz. Meglepő, mennyire megnyugodtam, mikor hallottam, hogy a nősténnyel nincs gond. Feladatnak indult, de most már se magamnak, se neki nem kell bizonygatnom, mennyivel több lesz. Amikor a gps nevű csodálatos találmányra - amit egyébként elég lassan tájoltam be - hallgatva végre elérkezünk oda, ahová nem kívánkozom, mégis visszatérek, rögtön kiszállok. Bénázok kicsit a lezárással, ez nem olyan, mint amikhez vagyok szokva. Innentől viszont két lábon folytathatjuk, szagnyomokat és minden egyebet figyelve. Ez már az én terepem. Meg a zseblámpáé, mivel a kísérőmnek elég késő van a tisztánlátáshoz. Semmi érdemlegeset nem sikerül felfedeznem. Pont erre számítottam. Nagy sóhajjal nézem végig, ahogy Keldron ügyködik. Most sem szólok, csak figyelek. Hadd beszéljen magában az őrző. Úgyis csak motyog, nem nekem mondja ezeket a rövid szösszeneteket. Nem fordulok el, nem leszek gyenge. A testet is végigmérem, tetőtől talpig. Elsőre más volt. Már a szaga is rosszabb, gyengül a pozíciója. A lakója messze járhat. Nincs kizárva, hogy a szelleme itt ragad, mert ide kötötték. Vagy pont Justine szellemét hívta ide ezzel a Teremtőm. Lilitől tudom, hogy veszélyes játszani az ilyesmivel. - Rendben, figyelni fogok. Legyen óvatos! Nem tőlem kell tartania és nem is arra gondolok, hogy egyébként elővigyázatlan lenne. Inkább egy célzás ez, hogy a teremtőmet akcióban látni nem lesz túl felemelő. Azt hiszem, most jön az, hogy Keldron kiolvas valamit a hullából vagy a helyszínből. Ebből semmit nem fogok észrevenni, nem olyan látványos ez. Az őrszem szerepét töltöm be. Még egy csapás. Akkor is őrként dolgoztam, mikor Justine-t intézte el ugyanígy a gyilkos árny. Egy pillanatra görcsbe áll a gyomrom, de elűzöm. Most nem ott vagyok. Ez a helyzet még menthető. A környéket hallgatom, az erdő finom neszezését, a baglyokat, a rovarokat. Zörren a bokor és susog a fa. Ha nem ez lenne a körítés, remekül érezném magam. A férfi hörgése rondít bele a hallgatózásba. Csak a fejemet fordítom oda. Senki nincs itt rajtunk kívül. Ha Chatocly messziről meglőtte valami hangtalannal, akár fúvócsővel - mert arra is képes lenne - , akkor viszont nagy gáz van. Szóljak bele és kockáztassam, hogy elrontja a varázslatot? Igen. Varázsolni lehet még, de ha segítség kell, az nem várhat. - Keldron, mi történt? Nem ismerem pontosan az eljárást. Sebet át tudnak venni, de a hullától már nyilván nem kell. Ha az emlék van rá ilyen hatással, elég pokoli lehetett. Azt hiszem, hamar rájövök, hogy nincs nagy baj. A magába roskadó őrzőt nézve hosszút pislogok, aztán megvárom, amíg szól. Nem siettetem. Totál kikészült, pedig erős ember, férfi, őrző, nem egy nyúlbéla. Szegény Maeve-nek milyen érzés lehetett, amikor egy hasonlót látott? Kivárom, amíg meg bír szólalni a varázsló. Meglepetést nem okozott. Én tudom, hol voltam és mit tettem, mit nem tettem. - Ezek szerint nem viselt maszkot. Ebben a sötétben maszkról nemigen mondaná meg, hogy én voltam vagy sem. - Volt esetleg valami tényszerű, ami elhangzott? Bármi, ami egy következő lépésre utal? Kétlem, de hátha. A Teremtőm elég jól ismerte az őrzők módszereit már akkor, mikor engem beharapott. Adhat nyomot, de az valószínűleg félrevezetés lesz. Gyököt kell belőle vonni. Ahogy Keldron ott ül a hulla mellett, észreveszek még valamit. - Maga mellett. Ott a kés. Nem tudok róla, hogy az én ujjlenyomataim vannak rajta, mivel Chatocly ellopatta a tálcámról, amit a szálloda éttermében a tárolóra tettem vissza. Csak egy részlet, elég fontos részlet, a gyilkos fegyver. - Van értelme valahogy követni a nyomokat? Szag alapján hiába, biztos, hogy rejtette. Időt tudunk? Az érdekel, hogy mi volt előbb? Azután csinálta mindezt, hogy Mae-t kikészítette vagy már előre megkomponálta a nagy művet és csak ideterelte őt valahogy? Egy biztos: nagyon jól megszervezte. Egy fának dőlve álldogálok a pizsamára húzott ruhámban, elég idétlenül, karjaimat összefonva magam előtt. Nem tudom, merre induljak el. A hullát majd el kell vinni, talán az az egy biztos pont van.
- Igyekszem az lenni – magában persze bízott annyira, hogy fel se merüljön benne a kudarc lehetősége, és amire készül bár rejt veszélyeket, elég rutinos a használatában, hogy ne legyen maradandó baja. Fizikai valójának pedig a Páncél védelmet nyújt egy esetleges váratlan támadás ellen, legyen az Chesterton, vagy az idióta teremtője. A varázslat mindent kivéd bizonyos időn belül és még legalább öt órán keresztül rajta lesz, hacsak egy megvadult vérfarkas a csapásaival nem rövidíti le a hosszát. A varázslat kezdetét vette, és Tim egyre inkább elmélyedt a nem is olyan távoli múlt árnyas völgyében, ahol egy rettegő nő utolsó pillanatai zajlottak le elméjében. A fájdalom átjárta a testét, ahogy a gyilkos élvezettel kínozva ölte meg. Tim hallotta ugyan Chesterton távoli, gyenge hangját, de nem szólt semmit, csak balját a vérfarkas felé tartotta tenyérrel felfelé, jelezve, hogy nincs semmi baj, ne jöjjön közelebb. Végül a lány utolsó gondolatai is eljutottak hozzá, ahogy a jeges halál hideg érintése is bekúszott szívébe, miközben Tim és a halott közötti kapcsolat egyre inkább szertefoszlott, magára hagyva a krónikást saját verejtékében. - Nem, nem viselt – rázta a fejét a fának dőlve. Halkan beszélt, nem szerette volna, ha egy közelben rejtőzködő esetleg kihallgatja őket. A halál fojtóaurája még mindig körbe lengte, de tudta, hogy hamarosan odébb libben, hiszen neki itt nincs már keresnivalója, akit akart már magával vitte. – De az sem számított volna. A fák szellemei roppant jó megfigyelők – kamuzta zavartan, mivel érzései így is ide-oda szambáztak talán nem veszi Cheserton észre a hazugságot, de ha észre is veszi, annyi baj legyen. Nem szándékozott elárulni neki, hogy pontosan honnan vette az információt, elvégre jó, ha titokban tartanak ezt-azt. Lám még Chatocly sem volt tisztában a hullák utolsó pillanatainak megfigyelhetőségével, pedig már közel járhat az ötszázhoz. - Semmit nem mondott a gyilkos, legalábbis a fa szerint semmit, de néha elég megbízhatatlanok. Nehezére esett magát is felismerni, de végül egyértelműen válaszolt, hogy nem maga tette – ha Tim olyan hülye lenne, hogy egy fára hallgat egy gyilkosság kapcsán akkor valószínűleg nem lenne abban a pozícióban amiben épp van, viszont az átlátszó hazugság is sokkal jobb, mint az őrzők titkainak felfedése. Chesterton aztán találgathat vajon pontosan milyen varázslatot hajtott végre, de az már nem Tim problémája. A krónikás egyébként is jobban szeretett kövekkel társalogni, saját gránitköve elég szórakoztató példány, de meg kell hagyni csökönyös jószág és sokat nosztalgiázik a régi szép időkről, amikor még érte víz és szél. Tim felhúzta a szemöldökét lenézett a talajra és valóban ott találta a kést, amit Chesterton említett. – Na, igen. A gyilkos szerszám. Aligha hiszem, hogy találnánk rajta valami használhatót. Azért bevisszük hátha a mágusainknak sikerül egyebet is kideríteniük a használóval kapcsolatban – a krónikás előhúzott egy zsebkendőt, letérdelt, óvatosan megfogta a kés markolatát, ügyelve, hogy ne hagyjon újlenyomatot rajta, majd felemelte és zakójának zsebébe csúsztatta. Ujjlenyomatokat hiába is keresnének rajta, mert látta, hogy a gyilkos kesztyűben volt, amikor trancsírozta a szerencsétlen lányt. - Már beesteledett, ha minden igaz – fanyar grimasszal a fára nézett, mintha ő tehetne a bizonytalannak tetsző információról. – Követni értelmetlen lenne, valószínűleg már messze jár. Legalábbis, ha olyan amilyennek elmondta úgy saccolom meghúzza magát és várja, hogy mi fog kisülni a tervéből – Tim sóhajtott egyet, majd megvonta a vállát. – A kérdés csupán az, mennyi ideig hajlandó a protektorátus vendégszeretetét élvezni, és hajlandó lenne-e esetleg büntetésből farkas megvonásnak vetni alá magát? Ha ez nem győzné meg a teremtőjét, hogy magát gyanúsítjuk, csupán a kivégzése tenné számára egyértelművé. Ez persze kockázatokkal jár. Sokkal könnyebb préda lenne, így bevallom nem túlságosan javaslom ezt a megoldást. Emiatt viszont a gyilkos rájön, hogy a cselszövése nem sikerült és talán egy újabb ártatlan embert kíván feláldozni a maga oltárán – Tim türelmesen a hímre nézett, és várta, hogy vajon mi a válasza. Önként lemond a farkasáról egy időre, vagy inkább falkára és az őrzőkre bízza a felkutatást? Mindkét opciónak van negatív és pozitív oldala is, de lehet egyik sem lesz célravezető. – Ha van más elképzelése ki vele – mivel egyre valószínűbb, hogy tényleg a teremtője keze van az egészben, talán érdemes lenne Chesterton elképzelését is meghallgatni.
Az a szenvedés, amit a mágus átél, elég komoly. Az érzéseit meggyötri, amit lát. Gyakorlatilag végignéz egy szadista emberölést úgy, hogy semmit sem tehet. Gondolom, ezt teszi és ha elég érzékeny lélek vagy inkább úgy mondom, hogy nem teljesen fa, akkor megrendül. A szavaimra nem válaszol, de a jelzés és az, amit a testében érzek, azt mutatja, nincs gond. Semmi olyan folyamat nem indult el, ami biztos halálhoz vagy maradandó sérüléshez vezetne. Remélem. Nem jönnék ki jól a helyzetből. Amikor vége szakad mindennek és Keldron kidől, akkor válaszolgat röviden. - Biztos úgy van. Nem hiszem, hogy egy maszkos emberről megmondanák a fák szellemei, hogy kicsoda? Túl bonyolult, túl konkrét. Nem tudom elképzelni. Ahogy azt sem, hogy egy ilyen kényes helyzetben egy ilyen tapasztalt őrző a növények értelmi szintjére támaszkodva nyomoz. Az érzések túl kuszák ahhoz, hogy meglássam köztük a füllentést, de erre nincs is szükség. Keldron őrzi a műhelytitkot, nehogy valaki egyszer kijátssza! Ezt megjegyzem. Bizonytalanság. Az nem jó. - Látom, a hangulatot legalább pontosan visszaadták a fák... Érezheti, hogy nem hiszek neki. Kötve hiszem, hogy valamilyen formában engem látott volna. Olyanra még a teremtőm se képes. Keldronból kinézném, hogy vetít és csak eltussolja, hogy engem látott, mert valami fura játékot űz. Képesnek tartom rá, de most nem ezt teszi. A kés valami kézzelfogható. Ezt a Teremtőm is tudja, úgyhogy én se remélek tőle sok mindent. Félrevezetést sem. - Ez valószínű. Fejben azért árnyalom a dolgot. ~De az is, hogy erre a reakciónkra számít. Akár itt ülhet valahol és nézheti a műsort, akár órák óta várakozva. Elmondhatom magamról, hogy másoknál jobban ismerem, de én se tudtam teljesen kiismerni.~ Ahhoz túl spontán, túl ötletes és kiszámíthatatlan. - Farkasmegvonás... Ez azért elég ijesztő. Elveszíteni az erőmet hetekre, hónapokra? Ha nem élem túl, Chatocly célhoz ért. Túl megrázónak érezném, a farkasom is. Nem vicsorog Keldronra, de kellően negatív energiákat áraszt. Rossz ötlet. ~Kétlem, hogy újra ölne. Maeve-nek azt beszélte be, hogy fékezhetetlen gyilkológép vagyok. Még egyszer nem jönne be ugyanez, a nyílt túszejtés pedig nem vallana rá.~ Tévedhetek is. Sajnos ez mindig fennáll. - Nincs, de ha lesz, szólok. Mivel még mindig számítok arra, hogy Chatocly mégis itt lehet, megint gondolatban üzenek. Árnyjáték ~Ha sikerül feltérképezni az eddigi útját és megtudni, miket tett, hogy élt, talán közelebb kerülünk a következő lépéséhez. Amennyiben megengedi, hogy én is ránézhessek majd az adatokra.~
Mivel egyikőjük sem hülye, így nagyon jól tudja Tim és Chesterton is, hogy nem teljesen őszinték egymáshoz, amikor a fák jó megfigyelőképességeiről váltottak rövid eszmecserét. A krónikás a vérfarkas szavaira csak bólintott egyet, megerősítve, hogy valóban kiváló megfigyelők a fák szellemei, és ha az ember eltöltene velük tizenkét órányi kommunikációs időt, talán megtudná tőlük azt, hogy szállt-e madár az ágaikra az elmúlt évtizedekben. Persze semmi sem biztos, főleg egy ősibb fánál, amelyik már több száz évet élt, mert azok hajlamosak némiképp másképp értékelni az idő fogalmát és a tegnap számukra ugyanúgy lehet százharminc éve is. - Nagy mesemondók – bólogatott lassan, miközben igyekezett az imént átélt élményektől szabadulni. Chesterton nyilván nem hitt neki, de nem is volt érdekes, mivel egyébként is egy oldalon állnak, ráadásul ő sem mai kölykedzés szóval biztos látott már ezt-azt őrzőktől. Igazság szerint az elmúlt századokban olyan varázslatok is születtek, amelyeknek az alkalmazási módja a feledésbe merült, és csak a régi krónikákban fordulnak elő itt-ott megemlítve. Igazán kíváncsi lenne vajon mennyi ezekben a történetekben a ferdítés és mik a tények, mert elég nehéz egy olyan varázslat létezését elhinni, amely egyszerre tucatnyi vérfarkast küldött a halálba azáltal, hogy a csontjaikat szilánkosra robbantotta. Bár elképzelhető egyetlen célpont ellen, de hogy tömegesen? Tim a fejében elhangzó fejtegetésre csak bólintott. Nem tartotta valószínűnek, hogy hallótávolságon belül lenne a teremtője, de hogy figyel azt nem zárhatta ki. Mivel az őrzők csököttsége folytán nem képesek telepatikusan kommunikálni, így egyebet nem fűzött hozzá. Végül is nyilván ő ismeri legjobban a teremtőjét, vagy még ő sem, főleg, ha sok idő telt el utolsó találkozásuk óta. Igazán elcsaphatná egy vonat… - Az – húzta el a száját kelletlenül. Ha színjátékot akarnak játszani az a logikus lépés, vagy az elzárás, de az elzárás nem ugrasztja ki annyira a bokorból a nyulat, mint a bestia időleges megvonása, viszont nem is rejt magában annyi veszélyt Chestertonra nézve. Tim egyik megoldást sem tartotta nagyon jónak, de van, hogy szarból kell várat építeni a cél érdekében. Bűzlik persze, de más megoldás nem lévén be kell érni ezzel. A harmadik opció az lenne, hogy semmit nem tesznek a hímmel és a falkával karöltve a protektorátus mindent megtesz a vérengző gyilkos felkutatására. - Értem – ez jó hír volt mondjuk, bár kérdéses, hogy valóban felhagy-e a gyilkolással és más eszközt kerít Chesterton befeketítésére, vagy esetleg eljátssza ugyanezt. Tim közelebb intette magához a hímet, hogy halkabbra foghassák a társalgást, biztos, ami biztos alapon. – Azt viszont nem, hogy miért épp MacGowan? Mit nyer azzal, ha azt hiszi magáról, hogy gyilkos? A vérfarkasok között, csak itt a helyi falkában tucatnyi gyilkos van. Egymást jobbára, de van aki embert ölt. Miért szállt rá pont a nőstényre? – lehet, hogy lemaradt valamiről Chesterton és MacGowan kapcsolatában, de nem tudott róla, hogy nagyon közeli viszonyban lennének, azon kívül, hogy végső soron egyazon alom ivadékai, ha az őst nézi. - Jól van – bízott benne, hogy tényleg megosztja a gondolatait a protektorátussal, amennyiben felvillan benne egy isteni szikra. - Ez csak természetes, hiszen közös a célunk – és amúgy sem fog olyan iratot az orra alá nyomni, amely nem a nyomozással kapcsolatban szerzett információkat tartalmazza. – Viszont most ideje elhagynunk a helyszínt – a gyilkos eszköz a zsebében lapult, így azzal nem lesz gond. Elővette a telefonját, majd gyorshívón a protektorátus védett vonalát tárcsázta. – Jó estét! Mentesítésre van szükség. Küldjenek túrázókat reggel kilencre. Holttestet találnak. A koordináták – egy pár pillanat alatt előhalászta a telefonján a kívánt adatokat, majd újra a füléhez emelte a készüléket - északi szélesség 64.7755689697 nyugati hosszúság -148.1222248077. Viszont hallásra! – bontotta a vonalat, majd Chestertonhoz fordult. – Amennyire lehet tüntesse el a nyomainkat – felvette a földről a zseblámpát, majd saját maga is belekezdett a nyomok szétseprésébe. Miután végeztek nem volt akadálya, hogy meginduljanak vissza a terepjáróhoz. – A holtestet, ahogy már gondolom kitalálta, holnap túrázók fogják megtalálni. Reméljük nem egy kiránduló gyerekcsapat lesz a, de sohasem lehet tudni – általában informátorok szoktak kamutúrára menni egy-egy holttest „véletlen” megtalálása végett, de van, hogy túlbonyolítják a hihetőség kedvéért és családostul mennek, vagy egy egész osztállyal. - A slusszkulcsot kérem vissza – közölte, amikor már a jármű látótávolságon belül volt. Kezét tenyérrel felfelé nyújtotta, majd átvette a kulcsot és kiriasztva a kocsit behuppant a vezetőülésbe. - Bemegyünk a protektorátusra. Megírjuk a jelentést, addig van ideje gondolkozni, hogy mi tévők legyünk az ügyében.
Úgy hazudunk egymásnak, mintha lenne igazi értelme. Persze a teljes valóságot nem látjuk, csak azt, hogy egy része leplezett. Nem kell minden őrző trükköt ismernem, de azért nem árt, ha kicsit többet sejtek meg. Oka van annak, hogy Keldron nem árul el bizonyos dolgokat. Látta, hogy nem én tettem, amit látott, mégis félti a titkokat, hátha visszaélünk velük. - Olyan az emberek között is akad. Meg a farkasok között is. Az őrzőket direkt nem említem, de érezheti, hogy a magyarázata nem több nekem, mint egy monda. Szerintem a farkasokat inkább fegyelmezi, ha tudják, hogy az őrzők később is kiolvassák a helyből, mi történt ott. Persze ha tudják, meddig látnak a békefenntartók, akkor szórakozhatnak ezzel. Értem én a fickó álláspontját. Ahogy ő is engem. Bölcsen hallgat és csak bólint. - Őszintén: nem szeretném. Túlságosan kiszolgáltatott lennék és talán magukat nem zavarja, de lehet, hogy temethetnének. Sosem került sor ilyen rituáléra, sőt az eddigi falkáimban sem láttam ilyet, azt hiszem. Akadnak, akik a pokolba kívánnának. A nagyobb cél nálam még nagyobb. Ha Eska engem nem tud örökösévé fogadni, akkor Matthieu-höz megy. A büszkeség is felébred bennem és az is, hogy azt a hímet nem tartom igazán alkalmasnak. Én kellek a farkastársadalomnak! Küldetéstudat. Nem hittem volna, hogy pont ebben a korban kap el. - Mert számítottunk egymásnak. Nem egy hétköznapi falkatag-falkatag viszony volt. Ezek után nem tudom, mi marad belőle... Tudom, mert éreztem és az őrző nő is elmondta, hogy Maeve otthon van, jó kezekben. Valahogy azt vettem le, hogy csak közelebb kerültünk. De ezt nem kell tudnia annak, aki talán szintén közel kerül hozzánk, de nem tudunk róla. Ez egy alibi arról, hogy Chatocly mindenkitől el akar idegeníteni. Ha tudná, hogy Willow-val hogy voltunk és hogy vagyunk, talán őt is megkeresné, de a Lakba nem lát el. Még jó! Carter tud arról, hogy indult a viszonyunk Mae-vel, de nem szeretném, ha pletyizne. Abból eddig is baj volt. - Igen, ezért mondtam. A telefonálást hallgatva rájövök, hogy ez a fickó vérprofi. Zsigerből jön neki a virágnyelv. Nem tudom, igazi turistákat küld-e vagy valaki közülük jön hátizsákkal? Mindegy is. Dobom a kulcsot és innentől megint övé az irányítás. - Rendben. Gondolkozásban nincs hiány... Csak eredménye is legyen. Beülök hátra és ha elhajtunk, hát egész úton azon gondolkodom, hogy lehet ezt a számomra, számunkra legelőnyösebben vagy legkevésbé hátrányosabban tálalni. Nem semmi.
A mesemondásból az őrzőket sem kellett volna kihagynia, hiszen az előbbi két csoporttal ellentétben ők még arra is képesek, hogy komplett mesét ültessenek valaki fejébe. Sajnálatos módon erre csak a mágusok képesek, így Timnek be kell érnie annyival, hogy mágikus módon csupán eltüntetni tud meséket, kreálni nem. Persze ennek is megvan a gyakorlati haszna, hiszen bármikor ki lehet törölni valaki fejéből olyasmit, amit nem kellett volna látnia. - Igen… - húzta el a száját kelletlen grimasszal. – Mondjuk abban igaza van, hogy tényleg nem zavartatnánk magunkat, de higgye el személy szerint hiányolnám az élők sorából – és ez tényleg így is volt, még ha az életben maradásának a ténye jelenleg épp plusz feladatot is okoz neki, nem szeretné, ha elhalálozna. Ennek az oka pedig elég egyszerű. Chesterton mostani ügye miatt érintett az őrzők körében, és személyesen Tim is be van vonva, így ha a vérfarkas esetleg elhalálozna, az bizony egy csúnya és sötét folt lenne a krónikás személyi anyagában. Olyasmi, ami a későbbi előmenetelét nagyban befolyásolhatná. Elvégre Tim sem gondolta azért komolyan, hogy egyszerű krónikásként fog megöregedi. – Jól van, akkor a farkas megvonás nem opció – pedig bizonyára hamarabb lehetne vele előcsalogatni a teremtőt, de kérdéses, hogy megtudnák-e védeni a hímet Chatoclytól. A kockázat nagyobb, mint a kecsegtető haszon. - Én sem tudom – és nem is érdekelte, így meg sem próbálkozott azzal, hogy bármilyen részvétféle lejtést vigyen a hangjába. Ámbátor, ha valahogy visszatudná édesgetni magához jó lenne egy újabb csalinak. Ezt persze nem köti Chesterton orrára. Úgy érezte a hideg számítás, amit elvárt volna tőle a nőstény irányába, kissé felhevült. Kár, igazán kár. De ez van. Chestertonnak is vannak érzései sajnálatos módon. A terepjáró benzinzabáló motorja felmorrant, majd Tim rutinos mozdulatokkal Fairbanks felé kormányozta a masinát. Volt idő, amikor még a kocsiktól is idegenkedett, most meg egy akkora batárt vezet, amivel csak körültekintően lehet szűkebb helyeken parkolni. A protektorátus felé menet egyikőjük sem szólt, csupán gondolataikba mélyedtek. Nem volt Tim számára kétséges, hogy Chesterton valóban gőzerővel agyal a lehetséges megoldásokon, de a krónikás attól tartott, hogy Chatocly egy újabb csapást fog mérni rájuk, mielőtt közelebb kerülnének hozzá. Leparkolt a kihalt egyetemi parkolóban, majd megvárva Chestertont a protektorátus ajtaja felé ballagott, beütötte a kódot, aztán betessékelte a hímet. Újra itt, újra kettesben. Szinte déjá vu, csak most nincs a kocsi csomagtartójában illegális fegyverkészlet.
Keldron fajtáját, foglalkozását, tekintsük bárminek, kihagytam. Félig direkt, félig nem. Nem nagyon hatja meg. Egykedvű ember, a lényegről lehántja a felesleges rétegeket. Az érzései nem mutatják, hogy hazudna, a nyalizás meg nem igazán sajátja, szóval akár hihetnék is neki, de nem nagyon megy. Válasz nélkül hagyom, hogy hiányolna. A mai eset talán megoldódna a halálommal, talán nem. Esetleg ez lehet mögötte. - Köszönöm... Akaratom ellenére is megtehetnék velem. A varázslatokon nem bírunk kifogni. Nagyon örülök, a farkasom még inkább. Nem menne el messzi földre. Már megszokta ezt a testet, szereti is, meg én is őt. Egyek vagyunk. Mindent tudunk. Keldront abszolút nem érdekli a magánéletem, csak annyiban, amennyiben ezt az ügyet érinti. Jogos. Én se faggatom, hogy volt-e családja. Nem az a típus. Azt meg én tudom, mit csinálok Mae-vel. Felé se nézek, a Lakban beszélünk majd. Odáig nem ér el a Teremtőm keze. Erre se mondok semmit, mert már máshol járok. A visszaút még csendesebb, mint amikor ide zötyögtünk, pedig akkor se vittük túlzásba a beszédet. Van idő gondolkozni. Jó lenne valami termékeny ötlettel előállni. Egyelőre nincs jobb, mint amit elmondtam. Szinte észre sem veszem, hogy visszaértünk az egyetemhez. A parkoló élettelen, senki nem jár erre. Halovány lámpafényben kísérnek engem az ideiglenes "börtönbe". Hosszú beszélgetés várható és még hosszabb várakozás. Abban bízom, hogy Keldron elmondja a falkavezetésnek, mi történt. Aztán a végén még kellemes teázásba is átmehet az ittlétem. Csak legyen eredménye.
Kezdőlap
//
//
