◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A hétvégi este mindig ebben a kocsmában talált rám. Szerettem ezt a helyet, hozzám kellően oda illett. Meg aztán nem egy nőstényördöggel itt hozott össze a véletlen, meg némi vacsora husival. Ma azonban nyugalomban voltam, pajzsomat félig leengedve hagytam, hogy kisugárzásom így is érezhető legyen a halandók felé. Bestiám nyugodtan ölelte körbe, s mustrálta végig a környezetben lévőket, akik hideg rázással, lopva pillantottak felém, miközben én meg csak unottan ittam a whiskeymet, s közben dohányoztam. Elkerültek, és nem is bántam. Paul, mint mindig, most is épp beszélgetett az idősebb vendégekkel, s ha látta, üres a pohár, újra töltött. Fekete, ujjatlan pólót viseltem, egyszerű farmert, oldalamon lánc, s bakancs a lábamon. Egy újabb szálra gyújtottam rá, s közben leszálltam a székemről, a zenegéphez léptem. Néhány pénzérmét bedobva felcsendült egy régi kedvencem: AC/DC - TNT Mosolyogva fordítottam tekintetem az egyik sarokban ücsörgő társaság felé, akik örömittasan kiáltottak fel, mikor felcsendült a zene, s a sörös üvegek nagyot koccantak a levegőben. Ó,ha tudnátok... Emlékszem, mikor ez az együttes csak kispályás korszakát élte, s kiadtam róluk első kritikámat. Azóta már vén trottyok lettek. Azok a régi, szép idők, hiába... Mosolyogva visszaültem a pulthoz, s belekortyoltam a poharamba.
Lendületesen nyitottam be az ajtón, magamban morogva. Ez az utazás a szörnyűnél is szörnyűbb volt, pláne a vége. A légörvények kimondottan nem tetszettek, és csak kevés választott el attól, hogy magamból kikelve tépjem szét a repülőgép összes utasát, a személyzetet is beleértve. Bár sosem voltam egy hívő alkat, és már rég nem hittem a dajkamesékben, miszerint az istenek és szellemek fentről vigyáznak ránk, mégis a nyelvemre kellett harapnom, ahogy lesiettem a gépről, nehogy hálaimát rebegjek akárkinek is. Az biztos, ha megtalálom végre azt a nyavalyás Edwardot, a botkormányt fogom ledugni a torkán, mielőtt akár kettőt is szólhatna, hogy el kellett jönnöm utána a világ végére. Az egész utazásban egyetlen jó pontot könyvelhettem el: meghúzhattam a légiutas kísérőt, amivel enyhíteni tudtam a bennem tomboló idegességet. Laza csuklómozdulattal vágtam be az ajtót magam mögött. Nem volt senki, aki előtt tettetnem kellett volna magam. Mélyet szippantottam a levegőből, miközben lentebb engedtem a pajzsomat. Az évszázadok alatt szokásommá vált, hogy így ellenőrizzem az embereket a környezetemben, hogy mindenre fel tudjak készülni, ha úgy adódna, csakhogy most - itt az isten háta mögött, ahol maximum jegesmedvéket várna az ember - nem várt meglepetés fogadott. A bestiám felborzolt szőrrel ugrott talpra, és vicsorgott, készen arra, hogy bármelyik pillanatban előrontson. Energiáim úgy söpörtek keresztül a helyiségen, mint a tornádó, míg tekintetem végül megakadt a bárpultnál üldögélő alakon. Elhúztam a számat, miközben kibújtam hasított bőr kabátomból, és felé vettem az irányt. Sosem voltam oda a rockeres öltözködésért, és elképzelésem sem volt róla hogy érezheti magát valaki jól benne, de végül is sok közöm nem volt hozzá. Egy képzeletbeli vállrándítással léptem túl a dolgon. Nem mindenki értékelheti a kasmír pulóvert, a koptatott farmert és a bőrcipőt, amit történetesen én viseltem. Sokba került a ruhatáram, pláne, mikor néhány hirtelen átváltozás alkalmával kukázhattam a viselt öltözékemet, de nem bántam. Ha már van az embernek pénze, mutassa is meg. Tisztes távolságban ültem le tőle, bár viszketett a tenyerem egy kiadós csetepaté után, hogy levezessem a feszültséget, ami az idegeimet borzolta. A farkasom viszont tombolt. Újra és újra a másik felé kapott. Elég sok energiámba telt kordában tartani, bár ez külsőle egyáltalán nem látszott rajtam, miközben italt rendeltem magamnak. - Egy whiskyt kérek, meg némi információ sem ártana. - csúsztattam a zöldhasúakat a pultra. - Egy férfit keresek, Edward Meyers. Nagyjából 175 centi magas, köpcös testalkatú, és olyan az arca mint egy halnak. Ismerős? Az italt ugyan megkaptam, de a leírás, bármilyen célratörően is fogalmaztam, nem vezetett eredményre. A pultos csak a fejét rázta, majd továbblépett, én meg ott maradtam az italom társaságában. - Az a kis patkány... - sziszegtem a fogaim között, miközben a számhoz emeltem a poharat és nagyot húztam belőle.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Eszembe ötlenek a régi tekercses westernfilmek, amiket első "mozi" címen kiadtak a szelíd bárány népnek. Ennek a Farkasnak is a bevonulását kb. így tudnám jellemezni. Hatalmas csattanás, magabiztos belépő, és a vándor magányosok jellegzetes illata, melyet magával hoz a helyiségbe, s melyet egykoron én is magammal hordtam. Míg a halandók megrökönyödött, ámuló pillantást vetettek rá, én egyenlőre nem különösebben foglalkoztam vele, csupán a szagát raktároztam el. Raktároztam volna el, ha nem rántja le a pajzsát, s mutatja meg a Bestiáját. Még mindig nem néztem felé, de elsőre meglepett. Idős volt, nálam egy 50-el jóval, de az a hevesség... Kölykökre emlékeztetett, akik még nem bírnak Bestiáik vehemenciájával. Magam Farkasa inkább félrebillentett fejjel mérte végig a másikat, tudtuk jól mindketten, hogy ez a fajta jellem a dominánsakra vall, és szót sem érdemel. Ugyanakkor veszély forrás is a másik. Falka területen, egyedül kóricálni, idegenként? Ugyan, meddig húzná? Vagy átutazóban, vagy letelepedni készül, vagy keres valakit/valamit. Ezek közül bármi lehetséges. S voilá! Tippeim közül máris beigazolódik egy. Gúnyos mosolyra húzódott a szám, s kiittam utolsó cseppjeit a whiskeymnek. Paul, miután ellépett az úrtól, újra töltött nekem, tekintetem ekkor emeltem az idegenre. Elsőre megnyerő, markáns fickónak mondanám. De valahogy túlzottan is ismerősnek tűnt. Nem, nem maga a fickó, hisz még életemben nem láttam, pedig sok "testvéremmel" összehozott már a sors. Inkább az a kisugárzás, amit hozott magával. Pofátlanul végigmértem. Nem tartottam tőle, s én se viselkedtem úgy, hogy úgy tűnjön, balhézni akarok, de azt egy szóval se mondtam, hogy máris puszipajtásokká lettünk. Sose bízz senkiben! Bestiám pedig köszönésképp csak finoman bólintott egyet a másik felé. Ha már idősebb, adjuk meg a vén Farkasnak a tiszteletet. - Ha információ kell, a Holiday In Expressben talál. - mondtam, s szám sarkában még mindig ott volt az az apró kis mosoly.
Nem igyekeztem lenyugtatni a farkasomat, épp csak féken tartottam, miközben ujjaim között forgattam a poharat és Edwardon agyaltam. A fene sem gondolta, hogy pillanatok alatt képes meglépni a városból. Tudtommal inge-gatyája ráment a szerencsejátékra. Ehhez képest egy hetembe telt, hogy kiderítsem hova indult, és úgy tűnik itt is el tudott úgy rejtőzni, hogy ne legyen feltűnő az a kis pelenkás. Nem mintha lenne bármi esélye is. Még sosem vallottam kudarcot, és nem is állt szándékomban felvenni ezt a szégyenletes szót a repertoáromba. A pofátlan vizslatás kezdett viszont az idegeimre menni. Felvont szemöldökkel fordultam a farkas felé. Az arcomra ráfagyott a közöny, de a szemeim vészterhesen villantak, ahogy én is végigmértem. Nálam fiatalabb, elég higgadt sorstárssal hozott össze az élet. Ha balhéba fordulna a helyzet, ha nem is túl könnyen, de elviekben képes lennék megtörni az akaratát tapasztalatom szerint, bár egyéne válogatja. Mindenesetre a bestiám a bólintás után, ha nem is megnyugodott, de végre leült és csak néha vicsorgott egyet, kifejezve ezzel bizalmatlanságát, amiben tökéletesen egyetértettem vele. Sosem éltem falkában, hosszú életemhez képest ritkán találkoztam farkassal, mert inkább elkerültem őket. De az az alig érzékelhető tisztelet, amit a másik tanusított felém, elég volt ahhoz, hogy felismerjem én is és a besitám is. - Holiday in Express? - kérdeztem vissza, enyhén meglepődve segítőkészségén, de a gyanakvás felülírta a nem várt érzelmi reakciómat. - Mi az? Valami kisvasút a mennybe? Nem igazán vártam választ mérgező megjegyzésemre. Sosem voltam egy barátkozós alkat, aki egy ital mellett kellemesen elbeszélget másokkal. Nem arról volt szó, hogy nem tudtam társalogni, szimplán kedvem nem volt hozzá. Na meg miért segítene egy farkas a másiknak? Mi benne a csapda? A mézesmadzag, hogy információt kaphatok végre arról a törpenyúlról, csábító volt, de túl öreg voltam én már ahhoz, hogy farokfelvágva rohanjak valahová, mert valaki azt mondta. És amúgy is...mit vigyorog ez a tejfelesszájú, mint a tejbetök? Megrándult egy izom a szemem sarkában, a levegő nehezebbé vált körülöttem, ahogy az energiáim kavarogtak. Vihar készült. Tudtam én, hogy túlreagálom a dolgot, de istentelenül idegesített, hogy az, amiről azt hittem egy fél órás munka lesz, ennyire elhúzódott, mert a megrendelő későn kapcsolt. És ez a bundás lett most épp a villámhárító, ami az utamba akadt. - Gondolom nagyon szívesen oda is vezetnél, tán még a kezemet is megfognád.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Bestiám, miután a másik lehiggadt, engem ölelt körbe nyugtatóan, s már nem is nagyon figyelt az idősebbre, figyelmét inkább a sarokban kuncorászó lányok illata foglalkoztatta. Azt persze csak én tudtam, hogy a fenyegető morgások, vicsorgások azért az ő fülét jobban bántják, mint az enyémet, de ezt nem fogom sem a pasas, sem annak Farkasa orrára kötni. Elég nekem tudnom, hogy Bestiámnak van egoja, s egészséges önbecsülése. De ahogy az évszázadok megneveltek bennünket, megtanultuk kordában tartani az indulatokat. Holmi figyelmeztető böffentésekért talán nem kell ráburítanom a pultot szerencsétlen fickóra. Most csak szimplán tudakozót játszok. Felnevettem a kérdésen, s mintha nem is hallottam volna csipkelődését. Oh baszki, öreg. Tudja pontosan, hogy nem bízhat bennem. Én se tenném. És nem, távol álljon tőlem az, hogy én önként adjak segítséget. Mindig, mindennek ára van. - Helyi Hotel, ami talán elvezeti ehhez az Edwardhoz. - mondtam, miközben ismét belekóstoltam a száraz whiskeybe. A kesernyés íz jólesően csúszott le mellkasom mélyére. Két vérbeli, profi játékos ilyesfajta véletlenek folytán összefut, egy kocsmában. Mivel nem húztam vissza a pajzsomat, érezhette, mi van bennem, s a nyugodt hullámaimba kíváncsiság vegyült. Igen, kíváncsiság. Persze nem az a fajta, amiket csajok iránt érzek, hogy miféle muff lapul a szoknyájuk alatt. Nem. Sokkal inkább az a fajta, amikor egy véráztatta csatamezőn kiegyenesedek, s a tetem tenger fölé, a távolban mást is megpillantok kiegyenesedni. Igen, ez a kisugárzás ezt sugallta. Ő is egy fegyver csupán. A megérzésem ezt súgta. Nem mintha különösebben kezdhetnék ezzel bármit is. Jól tudtam, hogy az ilyenfajta Farkas a legmegátalkodottabb dög a világon. Pontosan tudtam, hisz én is az voltam, annyi különbséggel, hogy én, most szolgáltam egy erősebb Farkas érdekeit. Akkor ocsúdtam fel, mikor megéreztem hullámai kavargását. Mivel nem akartam pofán röhögni, ezért inkább kiittam a maradék whiskeyt. Paul újra nyújtotta az üveget, de egy ügyes mozdulattal vettem is ki a kezéből, hogy egyrészt, mondjon le az üvegről, ez mától az enyém, másrészt pedig, hogy újra töltsek magamnak. - Persze, sőt, ha ragaszkodik hozzá láthatósági mellényt is akasztok a nyakába. - biccentettem szemtelenül, igaz, a magázódást tartottam. Ugyanakkor, ha ő csipkelődik, én miért ne? - Csupán csak egy tipp, hol kutakodjon. A Holiday a leghíresebb itt a városban, sokan megfordulnak benne. De úgyis azt tesz, amit akar. - vállat vontam, majd elővéve egy szál cigarettát, rágyújtottam.
Nevetése olyan volt számomra, mint a gyújtófolyadékhoz adott szikra. Bestiám elhallgatott, de a csend talán ezerszer fenyegetőbben hatott most felőle, mint az előbbi morgások. Lekushadt, fülét hátracsapta, ínyét felrántotta, és mint akit kőbe véstek, egyszerűen csak várt. Ujjaim szorosabbra fonódtak a poháron. Alig hallható pattogás, recsegés kíséretében pókhálók rajzolódtak az üvegre, de még egyben maradt. A hang a levegőt nyeső dallamok árnyékában talán csak a másik farkasnak lehetett feltűnő, de másnak biztos nem. Minden izmom megfeszült, ahogy próbáltam normális mederben tartani a vérmérsékletemet, de tudtam, ez a próbálkozásom jelen esetben csak kudarcra lehet ítélve. Kaptam nevelést én, persze, csak épp nem olyat mint mások. Volt nekem tűrőképességem, talán több is, mint az átlagnak, de ahogy mindenkinél, nálam is van egy pont, ahonnan nincs visszaút. Jelen esetben ezen a határvonalon billegtem. Amit mondott, az viszont egy pillanatra kirángatott vérgőzös önuralmi csatározásomból, mert a munka, az munka. Azt el kell végezni. - Egy hotel...- morogtam magam elé egy fokkal mélyebb hangszínben, mint eddig. Igen, ott valóban szolgálhatnak információval, és ha szerencsém van, akkor az a gyalogkakukk is ott tanyázik. Csakhogy jön a farkas, és itt nem a rajfilmbeli kimenetel várható, sokkal inkább a torkon ragadja, és addig rázza, míg színes legódarabokra nem esik szét. A kíváncsiságával viszont nem nagyon tudtam mit kezdeni. Az én vihar előtti csendet idéző energiáimba értetlenség keveredett, de aztán végre némi figyelmet szenteltem annak is, hogy miféle információk dörömbölnek a józanságom ajtaján. Nem egy városi puhány ült mellettem és hegedült pattanásig feszült idegeimen, hanem valaki, aki tapasztalattal bírt. Hogy pontosan milyennel azt nem tudtam, de mélyről egy elégedett, kihívó morranás szakadt fel belőlem. Igen, ez kell most nekem. Összehúzott szemekkel figyeltem, ahogy elmarja az üveget és tölt magának, de hozzám intézett szavai megadták a végső lökést. A pohár darabjaira robbant a kezemben. Szilánkok véstek árkokat a bőrömbe, de ez a legkevésbé sem zavart vagy érdekelt, mert már mozdultam is, előrevágva a jobb kezemet, a maradék üvegdarabokat az arca felé lökve. A farkasom is támadásba lendült, és egy hatalmas ugrással próbálta leteríteni a másikat, miközben a nyakszirtjébe próbált harapni. Egyelőre a képességemet hanyagoltam. Egyszerűen csak szükségem volt egy kis mozgásra, hogy levezessem felesleges energiáimat, és erre ez a kis bolyhos nyuszi tökéletesen megfelelt. A kocsmáros igen fürgén robogott ki a pult mögül, és a bámészkodókat igyekezett minél messzebb, lehetőleg ajtón kívülre terelni több-kevesebb sikerrel, hiszen egy kocsmai bunyó mindig is jó hecc volt, főleg a fiataloknak. Nem próbált megállítani. Valószínűleg megérezhetett vagy láthatott valamit rajtam, ami arra ösztönözte, hogy jobb, ha nem szól bele.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A körbeölelő csendjére éreztem, hogy a számban megnyúlik a metszőfogam, Bestiám szeme pedig az idősebbre szegeződött. Nyugavér... Még nem! Csak nyugi, ne vehemenciáskodj itt nekem! Szorosabbra vettem a pórázt, ami alig érezhetően megfeszült. Nem tetszett neki, hogy a másik ilyen fenyegetően megdermed. Láttam szemem sarkából a pohár vékony vonalait, s éreztem, hogy az adrenalin bizsergetve pumpálja fel a vért a tarkómba. A Bestia csontjaimba hatolva harapott saját húsába, mert ha most elengedem, itt kő kövön nem marad. Hideg, háborgó lelke úgy vonzott, mint szentjánosbogarat a neon fény, nyári éjszakákon. Halálos, de pontosan ezért érdekel! Basszad meg, te rohadt dög, mi a faszt keresel itt, ebben a porfészekben? Szemeim íriszeibe pillantva, kerestem lelke sötétjét, azt, amit eddig csak olyanokban leltem, akik csatatéren születtek, éltek, s ölték meg emberségüket. De alig akad ilyen Bestia a világon, alig akad, kinek a Vérbűze ne bújna, rejtőzne meg valami álszent ideológia mögött. Ő viszont nyersen, tisztán háborog, kavarok a félig nyitott pajzsa mögött, amit én tisztelettudóan kerülgetek, mert pontosan tudom, mi rejlik benne, micsoda erő, hatalom... Ő tapasztaltabb, de talán ha csatatéren találkozunk, s nyers valónkban ismerünk egymásra, a nyers tiszteleten kívül semmi más nem marad. Itt azonban a szemtelen kíváncsiságom, az, hogy mennyit tud, mennyit ér a másik? Mindezt az egyszerűséget, még szebbé, izgalmasabbá varázsolja a játékot. Odin, hogy áldom neved, mikor ilyen korcsokat dobsz az utamba! Alig öntöm ki a drága nedűt, s szemem sarkából már villan is a mozdulata. Mint ahogy az üvegre, úgy fogok rá felém lendülő karjára, s hátra vetődök, miközben őt a pult fölött átsegítem. Hogy hogy landol, az nem érdekel, inkább az érdekel, hogy ne a gerincemmel üssem a padlót, s egy kisebb akrobatikus mozdulattal bucskázok át a fejem felett, s érkezem guggolásba, székem reccsenve csapódik a padlón. Karmom kiélesedik, szemfogaim agyarakká nyúlva, mellkasomból állati morgás tör fel. Bestiám igyekezvén kikerülni a nyaki támadást vetődik el, némileg távolabb a másik Bestiájától. Teljesen levedlem pajzsomat, nyíltan játszom, szemtől szemben, s vigyorom vicsorba vált át, ahogy íriszeimben Fenevadam ezüstje villan. Nocsak, tornázni akar nagyságos úr? A civilekre nem is figyelek, hamar kikerülnek az utcára, így még attól sem kell tartanom, hogy látják Bestiáink megnyilvánulásait. Paul mindig is értette a dolgát, bár ami azt illeti, a rendőrséget is könnyedén hívni fogja. - Na gyerünk öreg, remélem tud mutatni valami újat is, egy magamfajta taknyos zöldfülűnek! - hangom állati morgással csendül, s ellenfelem minden egyes mozzanatát figyelemmel kísérem. Az adrenalin, az izgalom, s kavargó hullámaimba a harc iránti rajongásom vegyül.
A lendület nem volt akkora, hogy túl nagyot repüljek, pláne, mert a karmaim kipattantak, és a pultba kapaszkodva szántottam árkokat a lakkozott fába, hogy a másik oldalra kissé megrogyasztott térdekkel érkezzek. Nagyon jó! A szemem, mely eddig szürkén villámlott, most jégkékbe fagyott. Bestiám bármelyik pillanatban, egyetlen kósza gondolatra képes lett volna egy szívdobbanásnyi idő alatt előtörni, de megzaboláztam. Tébolyult vigyor rajzolt groteszk maszkot az arcomra, olyat, melyet nő még sosem látott, de a csatatér mesterivé mázolt. Megnyaltam a számat. Nem kihívásként, csak mint egy éhező vadállat, aki megtalálta zsákmányát. Alig észrevehető, gyors pillantást vetettem az ajtóra, ami ebben a pillanatban csapódott be. Egy törvényt tartottam tiszteletben: csak olyan embernek mutatom meg a valódi alakomat, aki a prédám. Szerencsére mindenkit ajtón kívül pakoltak, így nem kellett visszafognom magam. A szavakra lassan a farkas felé fordultam egy eszelős vigyor kíséretében. Éreztem, és magamhoz képest örömmel üdvözöltem a harc iránti rajongását, bár ez semmit nem segített abban, hogy lehiggadjak, ahogy a szavai sem. Sőt! Ökölbe szorult kezem egyetlen csapásával robbantottam szét a pultot magam előtt, és dobtam félre a pajzsomat is ezzel a lendülettel. Éreztem nyers energiáit, nem egy suhanc volt. Ereje letaglózott volna egy nála fiatalabbat ha pajzs nélkül rontott volna rá, de én csak megráztam magam. Energiáim pusztító szélviharként tomboltak körülötte és a bestiája körül, és rángatták, igyekeztek maguk alá temetni, mint egy megállíthatatlan lavina. - Gyere csak te bolhazsák, had kóstoltassam meg veled milyen az, ha ki vagy szolgáltatva valaki kénye-kedvére. Vagy csak menekülni tudsz? Ösztönösen nyúltam volna vérvonalam sajátossága után, de visszafogtam magam. Még. Ennyi "játék" közel sem volt elég ahhoz, hogy lehiggadjak, sőt! Több kellett! Egy rúgással lebontottam a maradék akadályt is magam előtt, utat nyitva a fába, és kiléptem a pult romjai mögül anélkül, hogy akár egy pillanatra is szem elől tévesztettem volna ugribugrit. Lezser léptekkel indultam meg felé. Minden izmom megfeszült, és csak a megfelelő pillanatra vártam. Mihelyt elég erő halmozódott fel bennem, fajtám minden veleszületett gyorsaságát felhasználva robbantam. Két gyors lépés után egy gondosan kivitelezett gyomorba vágást indítottam útjára, miközben a másik kezemmel a haja és tarkója után kaptam azzal az elgondolással, hogy kellemesen belévájom a karmomat miközben a hajába is belemarkolok. Ha sikerült, akkor igyekeztem a térdemre hajtani az arcát, csak hogy megszeretgessem és halljam a csont törését. Közben persze figyeltem a mozdulatai, hogy nehogy beleszaladjak egy ütésbe-rúgásba. Eközben bestiám ugyanilyen vehemenciával ugrott neki a másiknak szemtől-szemben. Fehér szőre vakítóan villant, ahogy rohanni kezdett felé acsarkodva, agyarait megvillantva, dühösen, és igyekezett a nyakába ugrani és a fülébe harapni. Vagy inkább letépni.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A fa karcolódó hangja vésetként hasított bele füleimbe. A harc heve, az egymásnak csapódó harci kedv, s a hullámok fullasztó csapása. Ahogy éreztem, hogy elakar kapni, önként álltam elé, azzal a magabiztossággal, amit a csatatéren, őrült Vérszomjam támasztott bennem, Éhségtől megvadult Bestiám segítségével. Éreztem, hogy hullámai lavinaként tartanak felém, érzékei megfullasztanának, s én, mint áldozat, csak magamba fogadtam azt a lenyűgöző erőt, mit rám zúdított. Nem ellenkeztem, sőt! Vártam! Tudtam, hogy veszélyes, amit csinálok, de amennyire csak lehetett, hagytam, hogy gúzsba kössön energiáival. Bestiám óvón font körbe, s érzékeimre hangolódva, csak behunytam szemem. Hallottam a roppanó fa hangját, az elsöprő, lüktető erőt, a harag lángját a másik felől, ahogy perzsel, s magam szívének, erős, egyenletes lüktetését. Csak szavaira pattantak fel szemeim, s Bestiám felborzolt szőre, s fehéren megvillanó agyarai jelezték, hogy most! Akkora erővel törtem ki béklyójából, mit eddigi éveim tapasztalatával, erejével csak tehettem. Sőt! Hullámaim végigszaladtak az övéin, még inkább magam felé rántva őt, Bestiám a támadó agyarakra felhúzott ínnyel kapott a másik pofájába, összeakasztva fogait a másikával. Állkapcsába akasztva próbált kitépni egy darabot a másikból. Nem vagyok túlzottan a szavak embere, de őrült vigyora olyan volt számomra, mintha csak tükörbe tekintettem volna. Kérdésére csak egy elégedett morranás tört fel mellkasom mélyéről, s ahogy megindult, én is mozdultam felé. Kezdeti támadása tökéletes kivitelezett volt, gyomromba éles fájdalom hasított, s a hajszálaim, mivel nem akartak kitépődni a bőrömből, engedelmesen felrántották koponyámat, ahogy karmai irányították. Csak hogy ez a mozdulat, nem volt ismeretlen előttem, s mikor épp lendületet vett volna, hogy térdcsontját csókkal tiszteljem meg, bal lábam megtámasztottam, s öklelő mozdulatként karmaim derekába mélyedtek, vállam a gyomorszájának nyomódott, s borítottam is be az asztalok közé, amik, ha jól csináltam, recsegve, ropogva törtek össze súlyunk alatt. Ha elengedte a tarkóm, kiegyenesedek, s kitépve derék húsából körmeimet, nem, direkt nem a torkára forr a kezem, csak mellkasát nyomom le, s tartom súlyommal tovább a padlón. Jobb kezem karmoktól díszelegve emelem a levegőbe, hogy kicsit kicicomázhassam az öreg arcát.
Harc edzett minket egész gyerekkoromtól kezdve. Másból sem állt az életem, csak háborúból, gyilkosságból. Bestiám volt az, aki alakított, formált olyanná, ami most voltam. Őt a harc, az agresszió, a dominancia éltette, és ezért bármit hajlandó volt beáldozni, csak hogy a végén a győzelemittas vonyítás az ő torkából szakadjon elő megmásíthatatlan ómenként: az enyém vagy. Elrántotta a fejét, beáldozva egy egész szőrcsomót és egy kisebb bőrdarabot a másik farkasnak, de már mozdult is tovább. A lendülettől hátsó lábaira emelkedett, mancsával erőteljesen a másik pofája felé csapott, és ha talált, már hajolt is oldalról a nyaka felé, hogy állkapcsa közé szorítsa és térdre kényszerítse. Szinte már kéjes élvezetnek lehetett volna nevezni az érzést, mikor az öklöm teljes erővel telibe találta a másikat. Karmaim árkokat fúrtak a bőre alá, ahogy a hajába, tarkójába kapaszkodtam, de elszámítottam magam. Élesen szívtam be a levegőt, ahogy a derekamba vájta karmait, s egy pillanatra a levegő is elakadt bennem. Ez a kis dög az én lendületemet is alapul véve megborított! Háttal csapódtam a bútorzat közé, ami hangos robajjal tört darabokra, és mi mint édes nászpár feküdtünk romjaik között. Csakhogy ez a nász nem a mennyben, hanem a pokolban köttetett. Csak egy pillanatra lazult a fogásom, de ez pont elég volt ahhoz, hogy kiszabadítsa magát. Nem vártam meg, amíg rám tehénkedik, nem szeretek alul lenni amúgy sem. Megpróbáltam elkapni a karját, és ha sikerült rámarkoltam, és egy erőteljeset csavartam rajta, lehetőleg úgy, hogy közben felém hajoljon a kényszertől. Ha közben ín szakadt vagy csont tört volna, az sem érdekelt. ~Most!~ A szemébe néztem és szabadon engedtem képességemet. Kíméletet nem ismerve igyekeztem befurakodni koponyájába, be, a gondolatok közepébe, hogy pillanatokra, percekre, ahogy kedvem tartja, bezárjam őt tudata egy sötét zugába, és átvegyem az irányítást elméje és teste felett. - Mással szórakozz kiscsikó...
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Bestiám a másik vérét megízlelve kaphatott a győzelem édes ízéből, csakhogy nem hagyhattam, hogy elszámítsa magát, s láncom megfeszítve emlékeztettem, hogy a másik idősebb! Fenevadam a fölé tornyosuló Bestiával farkasszemet nézve tátotta ki pofáját, s hatalmas pofonnal gazdagodott. Vér serkent a pofájáról, s a fájdalom tisztítóan hatott mindkettőnk érzékeire. A csapás igaz, egy pillanatra megtántorította, de a vészesen nyaka felé közelítő állkapcsokat nem kockáztathatta meg. Ha torkon ragadják, ott vége a meccsnek. Befeszítette izmait, s direkt a fogak elé becsúszva, lapockájának húsát "dobta" az ellenfél fogai elé, majd ugyanazzal a lendülettel próbálta lentről, föl felé való csapással állon vágni a másikat, vállával. Tervem sikerült, bár éreztem, ahogy vérének szaga, az én vérem szagával keveredik. Az összetörő fa recsegése, mint megannyi kórusi szólam csendült, s már került is alám teste. Ritka, hogy pasi van alattam, de hát egyszer mindent ki kell próbálni, nem igaz? Őrült vigyorral néztem le rá. Ahogy kiegyenesedtem a fazon fölött, s csapásra emeltem kezem, elkapta másik karom, s kicsavarta. A meglepetéstől, s a fájdalomtól kis híján rá estem. De hang nem hagyta el a torkom. Nem, öregem, erről ne is álmodj! Erőt gyűjtve próbáltam újból kiegyenesedni, hogy legalább lefejelhessem, de ekkor tekintetünk találkozott. Mintha jeges kezek rántottak volna hozzá, képtelen voltam elfordítani a tekintetem. Ezüst szemem haraggal csillant. Hullámaim védekező mechanizmusként késként fúródtak csatornáiba, s bár tudtam, így könnyebben éri el célját, megmutatom neki, hogy ez a Farkas, akit most csak boxzsáknak tekint, visszaüt kíméletlenül. Nyitott könyvé vált előttem, ahogy képességem karmai belé vájtak, s agya legapróbb, legsötétebb szegleteibe nyertek bepillantást. Gyorsan kellett cselekednem, de közben ügyeltem, hogy érzéseket tépjek fel benne. Fájdalmas, kíméletlen érzéseket, meggyalázott pillanatok szégyenérzetét. De nem, nekem nem ez kell... Hol van? S akkor, ott, a mélység legkisebb szobájába zárva, ott, ami csak egy karnyújtásnyira hevert tőlem... Az anyja! Ahogy képessége alatt tartott fenyegetően kiszélesedett a vigyorom. ~ Megvagy tata! - hallhatta elméjében nyugodt, mégis vészt jósló hangomat.
Farkasom nem tért ki az útból. Állkapcsa körül hófehér bundáját vörösre mázolta kiserkenő vére, de a fémes íz csak még jobban hajtotta a kitűzött cél felé: uralma alá hajtani a másikat. Erőteljesen csattantak fogai a másik lapockáján. Nem egy könnyű fogás, leginkább csak a bőrbe, bundába és izmokba tudott kapaszkodni, de ha már egyszer elkapta, nem eresztette. Pont ezért az állon vágás teljes sikerrel járt. Morogva rántotta meg a másik Bestiát a bőrénél fogva, miközben ismét hátsó két lábára állt, a mellsőket a hátára rakta, és mancsával, karmával, testsúlyával próbálta lenyomni a földre. Fájdalma csak megtöbbszörözte dühét. Zubogott benne a adrenalin. Jégkék szemeim szinte elnyelték az ezüstöt. Éreztem, ahogy egyre bentebb jutok elméjének falai közé, miközben a teste mozdulatlanságba merevedett. Épp elégedetten elengedtem volna magam, mikor egy hirtelen jött fájdalomhullám kijózanított - és meg is lepett. Utóbbit sosem volt könnyű elérni nálam, de most határozottan megrökönyödtem. ÉREZTEM, hogy egy idegen tudat kutat bennem! Hogy a jó büdös életbe! Minden energiámat és figyelmemet arra fordítottam most már, hogy felülkerekedjek a tudatán, és átvegyem az irányítást. Teljes erőmet rázúdítottam szűretlenül, kíméletlenül, miközben küzdöttem a hullámokban érkező érzéslavinával. Fájdalom, szégyen, düh, gyűlölet. Minden válogatás nélkül zúdult a nyakamba, és csak az évszázadok alatt kifejlesztett önuralmam mentett meg attól, hogy maga alá temessen. Vékony vonallá préselődött a szám, homlokomon verejtékcseppek gyöngyöztek, miközben végre bejutottam elméjének belső magjába, s akkor előttem is kitárult világa. - Natan... Úgy olvastam benne, mint egy nyitott könyvben, bár túl sok időm nem volt nézelődni, pláne, mikor megszólalt a fejemben. A kis tetü! Még hogy tata! ~Ide figyelj te kis zsebibaba, vagy magadtól takarodsz, vagy én pakollak ki!~ Pillanatok alatt válogattam ki a legfájdalmasabb emlékeit, gondolatait: mikor elhagyta a nőt, akit szeretett. Mikor felfalta a mesterét - milyen megható! Ó...és ez a legutóbbi. Na ez lesz az ütőkártya. Alig pár másodpercbe telt az egész. Az energiáim hirtelen megváltoztak, próbáltak egyre szorosabban ráfonódni, gúzsba kötni, rabláncra fűzni, hogy visszatoloncolják teste börtönébe, minél távolabb az én fejemtől és emlékeimtől, és a fejében is a lehető legmélyebbre vetni, hogy csak távoli szemlélője lehessen az eseményeknek, amiket a teste az én irányításom alatt tesz.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A felhasadó bőr ismerős érzése. Farkasom szürke ezüst bundáját vér színe mocskolta be. Felmordult haragosan a harapásra, s egyáltalán nem volt ínyére, ahogy a másik rángatva rá tehénkedett. Fogait csattogtatva próbált a másik szabaddá vált oldala felé harapni, de közben minden erejét össze kellett szednie, hogy talpon maradjon a másik súlya alatt. Éreztem, hogy felismert. Elméje, hullámai erőszakkal próbáltak kitépni belőle, én viszont annál inkább kapaszkodtam. Felhasítottam emlékeit, amit csak találtam, minél messzebb kerültem attól a mélybe zárt emlékképtől. S ekkor a nevemen szólított. A francba... - Üdv Seth ! - vigyorogtam a képébe, s teljes mértékben, egy hirtelen gondolattól vezérelve, szabályosan kitéptem magamat az elméjéből, akkora pofon érzetet hagyva ezáltal benne, mintha valóban arcon csaptam volna. Visszataszított elmém mélységébe, én azonban szabályosan kapaszkodtam belé, hullámaim köré csimpaszkodtak, fojtogatóan öleltem körbe. Gyere csak! Lerántalak én elmém mélységeibe, de azt nem köszönöd meg! Éreztem, hogy mélyebbre, egyre mélyebbre lök, s aztán egyszer csak láncok ölelték át lelkem béklyóit. Fenevadam megdermedt, ahogy én is. Az öreg uralt bennünket, de a láncok feszültek, olyan erővel, amekkorával csak képes voltam feszíteni. Ha elpattan a béklyó, akkor utána nincs mese. ~ Dögölj meg! - sziszegtem elméjébe. Igaz, teljes mértékben mozdulatlanul néztem szemeibe még mindig, a vigyor arcomra fagyott, de nem voltam képes mozogni. Élveztem a helyzetet, mert emberemre, pontosabban mondva Farkasomra akadtam. Nem tudtam, meddig képes így gúzsba kötni. De tudtam, ha kiszabadulok, azt nem fogja elfelejteni, amit kap tőlem.
Bestiám türelmetlenül tépte-szaggatta a fogai között szorított bőrnél fogva a másikat. Dühítette, hogy a négy lábán áll, és még mindig nem borult el. A fogak fenyegető közelségben csattantak az oldalánál, így gondolt egyet, és elrugaszkodott a hátsó lábairól, lendületből döntve meg a másikat. Hogy a felszólítás hatott, vagy sem, azt nem tudtam, de az érzés, mikor hirtelen kiszakította magát a tudatomból felért egy kisebb kasztrálással. Életemben először mászott be valaki az ÉN fejembe azon a köcsög Martinezen kívül, és az is mikor volt már. Jó pár évszázad eltelt azóta. Éreztem, hogy húzna magával olyan veszélyes mélységekbe, ahonnan nem biztos, hogy lenne visszaút, de végre sikerült megkötnöm. Feszültek a láthatatlan láncok, de kitartottak. Fenevadam elégedetten gyűrte le a dermedt farkast, ezzel is erősítve az én láncaimat. Erőteljesen torkon ragadta, és a padlóra vágta, majd úgy is maradt, nyakánál fogva tartva a másikat. A kedves szavakra csak gúnyosan elhúztam a számat, miközben lelöktem magamról, és felálltam igencsak kényelmetlen fekhelyemről. - Csak azért nem öllek meg, mert elszórakoztattál és levezethettem az idegességemet. Viszont a meglepetéseid nem tetszettek, szóval most viszonzom a kölcsönt. Nyújtóztam egyet, megropogtattam a csontjaimat, majd lehajoltam hozzá, és mélyen a szemébe néztem. - Ideje egy kis üveget rágcsálnod, hogy ne legyen olyan nagy szád. Gyerünk! Nyald fel a földről és edd meg. De igyekezz! Utána még más dolgod is lesz. Rántottam egyet a láthatatlan köteléken, amin keresztül a parancs parázsként izzott fel és égett tudatának mélyére. Teste tőle függetlenül mozdult, és már mászott is a pohár szétszóródott darabjai után. Mivel a parancsok szó szerint értendőek, lehajolt és nyalogatni kezdte a padlóról a cserepeket. Eközben én csak néztem, és remekül szórakoztam. Ahhoz, hogy elkapjak valakit szükséges a szemkontaktus, de utána elég, ha csak én látom folyamatosan, mert a láncok fogva tartják. Nagyjából két perc után elégeltem meg a dolgot. - Jól van. Kelj fel, és vetkőzz. Meztelenre. Dévaj mosollyal figyeltem, ahogy a ruharadok egymás után kerülnek le róla, míg végül úgy állt előttem, ahogy megszületett: pőrén. Füleltem egy sort, majd intettem neki. - Gyere és hozd a ruháidat is. Odakinn a bár előtt még hallottam némi mozgást, bár nem sokat. Lehet már csak a tulaj tördelte a kezét, de végül is nem számít. Kinyitottam az ajtót, és kitessékeltem kiskutyámat a szabadba. Nem volt már sok időm, talán két-három perc, így igyekeznem kellett. - Gyújtsd meg a ruháidat. Elégedetten figyeltem, ahogy megkereste a saját öngyújtóját, majd lángot csiholt, és a pólóját fölé tartotta. Mikor már lángokban állt, akkor sem engedte el, én meg nem igyekeztem parancsot adni az eldobásra csak akkor, mikor már megéreztem az égett bőr szagát. - Következő. Épp a nadrágot igyekezett felgyújtani, mikor éreztem, hogy lejárt az időm. Nagyot sóhajtva szakítottam meg a szemkontaktust, és engedtem szabadon, miközben a Bestiám is visszahúzódott és magára hagyta a megtépázott farkast. - Sajnos vége a játéknak. - adtam hangot csalódottságomnak, miközben az ajtófélfának dőltem lazán, és a szemem sarkából figyeltem a másikat nem készül-e valami marhaságra, de közben a pajzsaimat is fentebb húztam. Nem teljesen, csak annyira, hogy ne legyen képes visszamászni az elmémbe.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Farkasom is, és én is magatehetetlenül engedtünk a másik akaratának. Ha tehettem volna, a fogamat csikorgatom, de csak üvöltve téptem a láncaimat. Eszembe jutott a Vörös Hold, eszembe jutott, hogy zárt hónapokra testem börtönébe Castor, hogy vert láncra, hogy megtanuljam, kinek kell engedelmeskedni. Égtelen harag fogott el, hogy egy ilyen sehonnai magányosnak sikerült bezárnia ugyanígy. Egy olyannak, aki a legkevésbé sem érdemli meg, hogy tiszteljem, vagy szolgáljam, akárcsak egy fikarcnyit is az érdekeit. De tudtam jól, hogy erősebb, tudtam azt is, hogy kemény dió vagyok a számára. Hisz szavai is, erről árulkodtak, bár úgy éreztem magamat tőle, mintha valami friss ágyasa volnék. Ahogy lehajolt hozzám, legszívesebben orrát törtem volna a homlokommal, de csak tekintetem gyilkos csillogása árulta el, hogy legszívesebben kitekerném a nyakát. Nem szóltam semmit, de íriszeim állták tekintetét. Attól, mert ezt teszed, nem foglak jobban tisztelni öreg. No nem mintha az én tiszteletemre lett volna szüksége... A parancsra összeszorult a torkom. Befeszítettem a láncokat, s rángatni kezdtem, még ha tudtam is, hogy hiábavaló. Hullámaim korbácsként csattantak a láncokon, eredménytelenül, Farkasom fenyegető morgása csak még inkább haraggal töltött el. Testem engedelmeskedve az akaratnak térdelt le, s kezdte fölnyalni a padlóról az üvegszilánkokat. Éreztem a fa, a mocsok, az üveg, s egy idő utána a saját vérem ízét. Aztán rágni kezdtem. Mint egy öntudatlan, csak táplálkozásra képes báb. Az üveg felvágta a számat, a nyelvemet. Ahogy lesiklott a torkomon, éreztem, hogy a nyelőcsövemet is felhasítja. Újból lehajoltam, mit sem törődve azzal, mit teszek, és engedelmeskedtem a hívó szónak. Vér íze tolult a számba. Aztán láttam, hogy lassanként vér csíkot húzok nyelvemmel a padlóra. A fájdalom még elviselhető lett volna, a tehetetlenség volt az, ami felszította a gyűlöletem. Éreztem mindvégig magamon Seth tekintetét, s mikor megszólalt, újból megpróbálkoztam azzal, hogy kiszabaduljak. Teljes erőmből rángattam a béklyókat. De még mindig nem eresztett. Éreztem, hogy vérem lecsorog az államon, s a padlóra csepeg. Monoton mozgással vettem le magamról a felsőt. Láthatóvá váltak a háborús hegeim a mellkasomon, s a teljes Káosz Csillag tetoválás a hátamon. Kicsatoltam a nadrágövet, majd letoltam a nadrágomat. Addig vetkőztem, míg nem teljesen, anyaszült meztelenül nem álltam előtte. Bazd meg, te meleg vagy? De valami azt súgta, nem rám akar mozdulni. Kezembe vettem a ruhákat parancsára, s kiléptünk a téli, esti hidegbe. Finn vérű, északi Farkasként egész jól esett ez a hideg, ahogy a hó ropogott meztelen talpam alatt. De az utcai járókelők, meg a kocsmai verekedésre idesereglett civilek már nem örültek ennyire, pláne nem a meztelen látványomnak. Nem mintha különösebben zavart volna ez engem, 250 fölött, de sajnos számolnom kellett a lehetőséggel, hogy rendőrt hívnak. Újabb parancs hatolt el agyamig. Engedelmesen vettem elő öngyújtómat, s az emberek szeme láttára meggyújtottam a pólóm. Telefonok, fényképezők fénye villant, valaki kiáltott a tömegből. Éreztem, hogy a számban egy újabb vér adag gyűlik. Kinyújtva tartottam fel a meggyulladt ruhadarabot. Égetett, fájt. Még jó, hogy a tűz a druidai elemem! Éreztem, hogy a lángok ismerősen bőrömhöz érnek, s az égett hús szaga orromba kúszott. De a fájdalom ezúttal, elmaradt. A nadrágért hajoltam le, s azt is meggyújtottam. Félig lángra kapott már, mikor hirtelen a láncok semmivé foszlottak, én pedig hirtelen térdre rogytam. A nadrág a hóba esett, s vért, maradék üveget köpködve görnyedtem össze, s üvöltöttem bele az utca hangjaiba. Lángoltam, a Bestiám őrjöngött. A kiszabadult Fenevad haragjával néztem rá, és nem érdekelt, ha most itt az emberek előtt kell széttépnem, hát akkor itt tépem szét. Felpattantam, s rohamoztam felé. Egy szökkenéssel termettem előtte, s a harag hajtotta hullámok korbácsként csattantak rajta, s karmos mancsom torkára forrva lökte be őt a kocsma belterébe, míg a falhoz nem passzíroztam. Feltéptem az ingét, s egy gyors mozdulattal haraptam ki hasából egy adag húst, hogy utána nekifogjak kibelezésének, s élvezettel hallgattam, fájdalom ittas üvöltését...
A szemem barna íriszekbe alakult vissza, s kiegyenesedtem a hóban. Hátra pillantottam a vállam felett, az ajtófélfának dőlő, kissé ziháló Sethre, aki végignézett magán. Mikor találkozott tekintetünk, elvigyorodtam. Az a rés, elég volt ahhoz, hogy egy aprócska képzelgésemet átadjam neki. Nem kellett, hogy megérintsem az elméjét, vagy kutakodjak lelkében, csupán az, hogy rést hagyjon. Egy aprócska rést. De abba beletuszkoltam apró kis vágyálmomat. Felnevettem. Kiköptem egy újabb adag vért, s a félig elégett farmeremet visszahúztam magamra, a bakanccsal együtt, miközben Bestiám is visszahúzódott a szép lassan körém fonódó pajzs mögé. Lassan sétáltam felé, majd elhaladva mellette, visszaléptem a kocsma helyiségébe, a ripityára tört pult romjai között pedig whiskeyt kerestem. Sikerült is találnom egy épet, majd jó alaposan meg is húztam az üveget, hogy kimossam vérem ízét a számból.
Elégedett voltam az eredménnyel, pláne, hogy ekkora tömeg gyűlt össze. A nyilvános megaláztatás és megszégyenítés mindig is az egyik kedvencem volt férfiak esetében. A testét borító hegeket és tetoválásokat szemléltem, miközben térdre rogyott. Valóban számtalan tapasztalat állhatott a háta mögött, bár a tetoválásokat nem különösebben értettem vagy éppen érdekelt. Tekintetem végigfutott a tömegen, miközben a köpködését és ordítását hallgattam, mely mennyei zene volt a füleimnek. Kissé résnyire szűkült szemmel igyekeztem elmémbe vésni kik is fényképeztek, vagy videóztak, hogy később megkeressem őket. Nem szerettem látványosság lenni. Egy dolog, ha azt veszik fel, aki épp a befolyásomtól szenved, de én szerettem a háttérben maradni. Annyira elmerültem eme tevékenységemben, hogy későn kapcsoltam és figyelmetlenségemnek meg is lett az eredménye. Azt hittem végre megtanulta hol a helye és nem kötözködik velem tovább, de nem. Ez a nyomorult vakarcs hátbatámadott! Bestiám és én is hátrahőköltünk a döbbenettől, ahogy elém szökkent. Lángolt a tekintete a dühtől és gyűlölettől és bár nem tudhatta, teljes mértékben megértettem az érzéseit, mégha nem is érdekelt különösebben. Az sokkal inkább foglalkoztatott hogy a fenében képes még így mozogni azok után, amiket ki kellett állnia. Valószínűleg az üveg mindenhol összevagdosta belül, és bár gyorsan regenerálódunk, azért nem lehetett egy fáklyásmenet már maga az érzés sem. De nem volt időm tovább elemezgetni, mert megragadott, és úgy repültem a falnak, mintha újra csak egy taknyos kölyök lennék, akivel a Mestere szórakozik. ~Héhéhé!!! Mi a franc??~ Egyszerűen nem tudtam mozogni. Bármennyire is adtam az utasításokat testemnek, elmémnek, csak nézni és érezni tudtam, ahogy szakad az ingem, majd jólesően zabálni kezd belőlem. Hogy ordítottam-e? Ez még az én önuralmamnak is sok volt. A sebek tűrhetőek, kordában lehet őket tartani, na de hogy valaki élve megegyen???
A káprázat kipukkadt, s én ismét ott álltam az ajtóban, zihálva, a tömeg hangzavarának burokjában. Gyorsan végigpillantottam magamon, hogy megbizonyosodjak róla valóban egyben vagyok, majd a szőrpamacsra pillantottam, aki vigyorogva figyelt, és mintha azt mondta volna: Kellemes karácsonyt! Résnyire szűkült a szemem, s ha az előbbi energiáim tomboló vihar erejűek voltak, most a harag vulkáni erővel áradt ki belőlem. Felcsaptam a pajzsomat teljesen, miközben figyeltem, ahogy öltözködik, majd besétál mellettem, és italt keres magának. Utána léptem és istentelenül bevágtam magam mögött az ajtót, ami félig kiszakadt a tokjából, és csak a felső sarokvas tartotta a helyén. - Te kis szaros! Nem volt még elég, amit kaptál? Nem tudod mikor kell megálljt parancsolni magadnak, igaz? Sosem szerettem a meglepetéseket, mert nem tudtam rájuk felkészülni. Ráadásul pont azért kerültem a farkasokat, falkákat amennyire csak lehet, mert nem akartam összeakadni olyanokkal, akik hasonlóak hozzám. És itt, a világ legtávolabbi sarkában, amit a legtöbb ember csak hírből ismer, és csak az költözik ide, akinek elment az esze, pont itt kellett összeakadnom egy elmebetyárral. Füstölögve léptem én is a pulthoz és rúgtam félre a fadarabokat, míg a kezembe nem akadt egy másik üveg whiskey. Azzal a kezemben léptem egy épen maradt székhez, magam alá fordítottam és lezuhantam rá. Odakinn kezdett egyre nagyobb lett a ricsaj, de egyelőre nem érdekelt. Csak a menőmanót vizslattam, miközben én is meghúztam az üveget. Szívem szerint megint móresre tanítottam volna, de sajnos az ellentmondott volna a valóságnak. Nekem is kellett némi idő, amíg összegyűjtöttem annyi erőt, hogy újra tudjam uralni valaki elméjét. A harag lassan elcsitult körülöttem, miközben elvigyorodtam. Mindent félretéve rég esett már ennyire jól egy kis bunyó. Az emberek olyan törékenyek, hogy esélyem sem volt alkalmas ellenfelet találni köztük. De ez... -A francba de jól esett... - bukott ki belőlem, pedig nem vagyok egy érzelmeiről mesélő nebáncsvirág, ráadásul elég sivár és szűkös talajon mozogtam érzelmi síkon. De ez pont az egyik volt közülük. A megelégedettség, a harc, a győzelem mámora és most a zsibbadtság, amit rég nem látott barátként üdvözöltem. Meglapogattam az oldalamat, ahol a karmok ütötte sebek lassan gyógyulni kezdtek, miközben újra meghúztam az üveget.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A haragja, melyet rám zúdított, dagasztotta a mellem. Becsaptam, úgy húztam rá az álom lepelt, hogy kis híján megfulladt, de még mielőtt elalél, lerántom róla, s íme! Most már tudod, hogy az ifjabbak is viszik valamire, nem csak az öregek. Szemem se rebbent, ahogy bevágta az ajtót, csak tovább kutakodtam a pia után. Még mindig azt idéztem fel magamban, hogy reagált volna, ha valóban elkezdem felzabálni az öreget. S csak mosolyogtam, még annak ellenére is, hogy éreztem, néhány szilánk épp most húz újabb sebet a szájpadlásomba. - Ne hisztizz, olyan vagy, mint egy fürdős kurva. - újból köptem egyet, s meghúztam a whiskeyt. Az alkohol csípve folyt bele a sebekbe, s húzta össze őket a regeneráció adta áldásokkal együtt. - Hogy az... kurva a... - előre görnyedtem, ahogy éreztem, hogy a whiskeys vérkeverék végigfut a nyelőcsövemen, le a gyomromig. Végig ott, ahol a szilánkok is. Basszad meg Seth, ezt neked köszönhetem. Elégedett szavaira felröhögtem, s csak egy fölfelé mutató hüvelykujjal jeleztem egyet értésemet. Rég éreztem magam ilyen jól, rég verekedtem egy hozzám hasonlóval, tiszta küzdelemben, ahol végülis csak a szórakozás számított, meg az, hogy kicsit kakaskodjunk. Ettől függetlenül tudtam, hogy az üvegevés hatásaitól nem ma estére fogok megszabadulni. Rá pillantottam, ahogy oldalát ellenőrizgette. Gonoszkás mosoly suhant át az arcomon. - Csak nem fáj? - de máris köhögnöm kellett, s vért köptem a padlóra. Anyád! Hirtelen Bestiám kapta fel a fejét. Fülét hegyezte. Én is hallottam. Szirénák. A szirénák pedig rendőrséget, a rendőrség pedig Őrzőket jelentett. Tudtam, hogy a soraik közt akad mágia használó, így jobb lenne tiplizni innen. A falon lógó épen maradt fogasokhoz léptem, majd levettem a magam kabátját, aztán Sethét is, hogy felé dobjam. ~ Induljunk! Nincs kedvem jópofizni az Őrzőkkel. - magamra vettem a bőrkabátot, s nem törődve azzal, a másik követ-e, a hátsó kirájat felé vettem az irányt. Természetesen az üveg whiskeyt nem hagytam ott. Pajzsomat magam köré húztam, alig egy mentális kommunikáláshoz elegendő rést hagytam csupán. A szirénák egyre közelebb hatoltak, igencsak zavarva hallójárataim érzékenységét. Kijutottam a sikátoros kis utcára, s a kerítést átmászva nyugiban sétáltam tovább. Csak nyugiban, feltűnés nélkül. A sikátor végébe kiérve kukucskáltam ki az árnyak közül, s hátrapillantottamm, vajon ez a barom követ-e, vagy más felé vette az irányt, bár ha eddig is a nyomomban volt, akkor hullámom ösztönösen egybefonódott övével, így azonnal tudhatta azt is, amit én látok, hallok, érzek. Egy járőrkocsi fordult be a sarkon, s óvatosan visszahúzódtam rejtekembe.
A sértegetést most kegyesen elengedtem a fülem mellett, hiszen éppen most voltunk túl egy kiadós pofonpartin farkas módra, ami segített csökkenteni a bennem lévő dühöt és feszültséget. Azért persze elraktároztam az emlékeimbe a kedves mondatot, hogy alkalomadtán, ha netán valaha ebben az életben még összefutunk, nehogy elfelejtsem leverni rajta. Mikor előre görnyedt, csak egy halvány, lenéző mosoly röppent a szám sarkába. Így jár az, aki velem kötözködik. Ha csöndben maradt volna, de legalábbis nem szól vissza, most nem kellene majd napokig élveznie az üvegszilánkokat a testében. Fáj? Felszaladt a szemöldököm. Nem is tudom, hogy ezen az idióta rémképen kívül, amit ez a kis szemétláda a fejembe vetített, mikor éreztem utoljára igazán fájdalmat. Valószínűleg nem mostanában volt. Halvány képként úszik be a szemem elé Martinez, de egy türelmetlen morranással és fejrázással kergetem el a képet, mielőtt még színessé válhatna. Igen. Az a gennyláda. Ő képes volt fájdalmat okozni, összetörni, megalázni... - Nem. Csak kellemetlen. Tömör, velős válasz. De mit kéne ecsetelnem rajta? Amúgy sem vagyok a szavak embere. Inkább elvigyorodtam az ő kínlódásán. Szadista énem és bestiám is úszkált a groteszk örömben, ahogy vért köpött a padlóra újra és újra. Szirénákra kaptam a fejem az ajtó maradványai felé. Bestiám szűkölve kushadt le, mancsait a fülére nyomva, míg én csak sztoikusan sóhajtottam egyet. Lehet mégsem volt olyan jó ötlet már az első órában szétverni egy kocsmát, és megverni egy farkast. Ez nagyon nem használt a bérgyilkos munkámnak, ahogy a fényképek és videók sem, amik bár ezt a zsebfarkast vették, ki tudja melyikre kerültem rá véletlenszerűen, vagy direktben. Elkaptam a felém hajított kabátot, amit csak lazán a vállamra vetettem, és közben egy kicsit lentebb engedtem a pajzsom, épp csak annyira, hogy érzékeljem ha esetleg egy újabb nem várt jövevény szakadna a nyakamba, így a gondolat is elért. Csak értetlenül ráncoltam a homlokomat, miközben Natan nyomában haladtam. ~Őrzők?~ Nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek vissza, miközben könnyedén tartottam a tempót, amit diktált. A kerítést egy laza mozdulattal ki tudtam volna dönteni, de visszafogtam magam, és inkább én is átmásztam rajta. Tudatlanságomat nem szégyelltem. A magányos farkas jelző az én esetemben teljesen helytálló volt. Tekintve, hogy miután Martineztől elszakadtam, és inkább az emberek világában éltem, számomra ez a szó vagy titulus semmit nem jelentett. Viszont ha alkalmi kísérőm - akivel percekkel ezelőtt még szét tudtuk volna tépni egymást - ennyire tartott tőlük, talán nem ártott volna némi információt begyűjtenem róluk. Egy újabb járőrkocsi. Nem láttam, az információ azon a vékony kis kommunikációs csatornán úszott be, amit megnyitottam minden eshetőségre. A falhoz lapultam, az árnyak közé, és csak vártam. ~A kocsim valahol a közelben van, csak épp halvány fogalmam sincs, hogy hol.~ Cinkosom lett, és ez a helyzet számomra merően új volt. Sosem volt sem társam, sem barátom. Csak a Bestiám és én. Ketten jártuk a világot. Még alkalmi szövetségest sem kerestem soha. Mindig egyedül dolgoztam, éltem, és ennek monotóniáját olykor egy-egy üzekedés szakította meg. Lopva végignéztem a ruhámon, és elfojtottam egy sóhajt. A hajléktalanok ismét pár márkás ruhával gazdagodnak majd. Csak a kabátom maradt ép. Ha nem lettek volna a befektetéseim, és a kis mellékesem az alvilági munkáimból, nem tudom mivel finanszíroztam volna azt a tömérdek mennyiségű ruhát, amit az évtizedek alatt elhasználtam. Most is kényelmesebb lett volna levetkőzni, átváltozni és elkocogni a szabadba, de túl sokan járták még az utcákat, ráadásul a területet sem ismertem (még). Így hát maradt az a logikus lehetőség, hogy követem ezt a kis ficsúrt ki tudja hová. Azért résen voltam, továbbra sem bíztam meg benne. A végén még lehet csapdába vezetne, ha nem figyelnék.
A múltkori után – igen, azután, amikor teljesen részegen végeztem -, még nem voltam bárok, kocsmák közelében sem. Komolyan, ha láttam egyet, akkor inkább befordultam a legelső lehetőségnél, vagy csak elrepesztettem mellette a lehető leggyorsabban. Ha csak rágondolok arra, hogy whiskey is fejfájás tör rám, így nem is tudom mi lenne, hogyha meg kellene innom. Szerintem a számhoz sem érne az ital, amikor már jönne vissza az egész az aznapi ebéddel együtt… Johnny megszívatott, és nem hallgattam a józanabbik eszemre, amelyik ott akarta hagyni a bárt. Igen, a bárt, a leszbikus nővel – ez fontos. Kevés dolog van, amit nem bír a gyomron, de ez közéjük tartozik. Sok mocsokban volt már részem, de ilyenben még soha, és nem is lesz. Ha valaki baszni akar, akkor azt tegye egy ellenkező neművel, kettesben. Az édeshármasokat sem nekem találták ki. Ugyan múltkor azt hittem, hogy Johnny Walkeren kívül egy férfire sem akarok gondolni, fordult a kocka. A mai ebédem után - amit egy őrzővel töltöttem el - ráébredtem, hogy igenis vannak még normális férfiak. Ott volt neked James is… – szól a gúnyos kis hang a fejemben. Néha belegondolok, hogy mennyire skizofrén, ha az ember magával veszekszik, de inkább ejtem a témát. A hangnak igazat kell adnom: igen, volt egy férfi, aki szeretett engem azzal együtt, hogy teljesen ismert. És aki egy bérgyilkost szeret… Ő tanított! Majdnem beszólok magamnak, hogy el kellene már dönteni, hogy Jamest védem, vagy támadom, de inkább nem teszem, mert még fejben is őrülten hangzik. Nagyon őrülten. Jamesszel az az egyetlen egy baj volt, hogy nem éreztem a hiányát egészen addig, amíg nem ment el. Utána pedig… Eddig végig megoldottam valahogyan, és remélem, hogy ezek után is képes leszek rá. Bár azt ígérte, hogy egyszer még megkeres… Hülye! – kiált a hang, és rájövök, hogy nem lehetek annyira egyszerű, hogy reménykedek. Sok furcsa dolog kavarog a fejemben, így úgy döntök, hogy élvezni szeretném az estét – úgy. Bemegyek egy rockos hangulatú helyre – szokás szerint megint nem nézem meg, hogy hová jöttem – és a bárpulthoz sétálok. Alig vannak itt, de azzal a kevés emberrel sem foglalkozom. Ha valaki felfigyelt rám akkor, amikor bejöttem, hamarosan mellém ül. Ha pedig csak később jön… Majd lesz valami. Rendelek egy üdítőt, és a csapos kérdő tekintetére csak rámosolygom azzal a mosollyal. Tudom, hogy mitől döglik a légy, na. Vagy a bögöly – gondolok a csapos alacsony, duci alakjára. Kabátomat a fogasra akasztom, remélem, hogy nem lopják el. Szeretem. Bár régi, és egyszerű, ez a fekete szövetkabát az egyik kedvencem. Fekete, csőszárú farmer és deréknál beletűrt fekete ing van rajtam. A napközben használt lapos sarkú csizmám egy magas sarkú bokacsizmára cseréltem, aminek a talpa természetesen piros. Minden magassarkúm talpa piros. Hajam leengedve, egyik oldalt lazán megtűzve lóg, így a ruhámmal keltett harcos amazon kinézetet egy nagyon picit lágyabbá teszi. Szemeim szolidan, de hangsúlyosan ki vannak húzva, ajkaimon vörös rúzs díszeleg - ennyit a szolidságról. Ha ma nem lesz kapás, akkor máskor sem. Csak abba reménykedem, hogy tényleg jó helyre jöttem be – ugyanis fél óra után még mindig egyedül ücsörgök, és csak a csapos folyatja a nyálát rám. Közben halálra unom magam, és a tragacsom slusszkulcsán lévő dolgokkal babrálok. Éppen a mini Rubik-kockát igyekszem minél gyorsabban kirakni, amikor az kirepül a kezemből, és nem messze a székemtől landol. Kecsesen, macskamód leugrom a bárszékről, és leguggolok, hogy felvegyem: kezem és az ismeretlen férfi keze egyszerre ér a kockához. Nem tudom, hogy mikor jött be, de felállás közben végig a szemeibe nézek. Helyes, hogy vesszen meg! Nagyon, de nagyon helyes! - Köszönöm – szólok neki kissé elrévülten, miután már állunk mind a ketten. Leonardo óta nem láttam ennyire jó pasit, mint az előttem álló férfi.
Hülyeség lenne azt állítani, hogy sikerült egyik napról a másikra túllépnem ezen az egész "traumán". Azt hiszem, hogy megtaláltam a békémet, újra a helyemen érzem magam a Hiúz óvó tekintetének kereszttüzében, de az új év új ígéreteinek és kihívásainak gondolata jelen állás szerint sokkal inkább megrémiszt, mintsem energiával tölt el. Az elmúlt időszakban egész sokat járok a "pokolba", mivel ez a csehó azon kevesek közé tartozik a városban, ami nincs a falka tulajdonában, így nem is hemzseg az ismerős arcoktól. Két légy, egy csapás: hiszen a kóborok nagyja is ezt a helyet keresi fel, mert tudják, hogy papíron itt kevesebb a konfrontáció esélye, mint az O'Connor's-ban például. Nem kimondottan érzem rosszul magam azért, mert esetleg beleköpök a levesükbe. A pajzsom soha nincs teljesen fent, úgy gondolom, hogy egy Tark nem engedheti meg magának, hogy kizárja a külvilág láthatatlan jeleit. Nem Kangunart vagyok, hanem rendfenntartó, semmi okom sincs arra, hogy bújkáljak. Így már jóval a helyiségbe lépésem előtt érzem a Napgyermek energiáit vibrálni odabent, lámpásként ragyog át az egyszerű emberek tömegén. Egyszerre szomorít el és tölt el örömmel a helyzet a kilétét illetően. De azt tudom, hogy ismeretlen számomra, még nem fonódtak egymásba az ösvényeink, holott legalább arcról mindenkit ismerek, akit csak ismerni lehet a Protektorátusban. A bárpultnál ül, megfordul a fejemben, hogyha másért nem is, azért egy bemutatkozásért megkörnyékezem, de úgy érzem, hogy ez nem lenne több, csak játék a tűzzel, amit bölcsebb lenne elkerülni. És mintha jel volna a Szellemektől: apró kocka reppen át a levegőben, lekövetem az ívét, és nem sokkal a lábaim előtt ér pattogva földet. Gondolkoznom sem kell, ösztönből jön a mozdulat, amivel lehajolok, hogy felvegyem, ám úgy tűnik, belőle is hasonló reflexeket váltott ki a dolog. A bőrfelületek apró érintkezésére már a fekete is megmozdul odabent: érdeklődve szemléli a rokont, ezer kérdés fogan meg apró fejében, amíg én elkapom a nő tekintetét és állom is. A kockát nem vagyok hajlandó elengedni, tehát vagy egyszerre emeljük fel vagy én emelem, hogy aztán felé nyújtva átadjam neki. - Ugyan, ez csak természetes. - rántom meg a vállam egy félmosollyal együtt, aztán a mellette lévő székre siklik a tekintetem - Szabad vagy vár valakit? A világért sem tegezném le, látszik rajta, az öltözékén, az arcán, a szemeiben, hogy ő nem az a "kategória", akit csak úgy illene letegezni, mint mondjuk az egyetemista lányokat. Még akkor is, ha korban már jócskán rálicitálhatnék. Minden esetre ha szabad, akkor leülök és rendelek két kör vodkát. - Még nem láttam a városban. Új? Mert ha igen, úgy engedje meg, hogy üdvözöljem. - mosolyodom el, és elé tolom az egyik vodkát, amit idő közben elémtett a pultos - Miért ilyen kicsi? - vágom közbe nagy hirtelen, aztán zavartan megrázom a fejemet - Mármint a kocka. Miért ilyen kicsi kockával játszik? Az érdeklődésem egyelőre teljesen ártalmatlan, de elég... Szóval, lenne még mit tanulnom a beszélgetés kezdeményezésével kapcsolatban, ehhez kétség sem fér.
Félmosolyára egy fogsorvillantó mosolyt kap ajándékba. – Persze – mondom neki egy csálé, bohó vigyorral, és fellendülök a magam bárszékre. Ő a tőlem jobbra lévőn foglal helyet; én keresztbeteszem a lábaimat úgy, hogy a bal marad felül, majd felé fordulok egész testtartásommal. A kockát mindketten fogtuk, de a felállás után ő azt elengedte, én pedig a közöttünk lévő pultrészre tettem azt, még a leülés előtt. Vagy inkább felülés, amilyen magas ez a szék. Ha már itt járok, hogy férfi… Már lassan kezd elegem lenni abból, hogy nem mind vagyunk emberek. Nem tudom, hogy hány éves, de harminc alattinak tűnik. Ehhez képest azonban… Ugyan nem igazán ismerem a mai fiatalokat, de a legtöbb nincsen ennyire udvarias. Egy sincs ilyen udvarias. Végül úgy döntök, hogy nem érdekel az se, ha ő maga a Sátán. Ha a Sátán ennyire jóképű, akkor legyen. Akkor szeretném a Sátán alatt végezni még ma éjszaka. - Még új vagyok - válaszolok titokzatosan, nem elárulva semmivel sem többet annál, mint amit tudnia kell. Nem akarom, hogy arról kérdezzen, hogy ki és mi vagyok. Bár… Hogyha feltűnt neki, hogy új vagyok… Akkor vagy állandóan klubokba jár – amit nem hinnék a modorát tekintve -, vagy már elég régóta van itt ahhoz, hogy ismerje az egész várost. Farkaskám…? Bár tényleg nem érdekel. - Köszönöm, de ezt még meg kell gondolnom. – A fenébe is! Ilyenkor utálom, hogy nem bírom az alkoholt. Csak annyiból jó, hogyha részeg akarok lenni, az nem kerül sokba. – Ezt elfogadom, de többet az este folyamán már nem. Rendben? – kérdezem összevont szemöldökkel és félrehúzott szájjal. Hülye… Igazat kell adjak magamnak: nem is olyan régen derült ki, hogy az alkohol hogyan hat rám – szarul -, és egy helyes férfiért azonnal felrúgtam a saját fogadalmamat, mi szerint nem iszok ma. Ha whiskey lenne, akkor még az ő helyes arca nem lett volna elég ahhoz, hogy megigyam. De mivel vodka… Az már régen volt, évek óta nem ittam. Koccintunk, és megint kap egy fogvillantós mosolyt, majd lehúzom az egészet. Beleborzongok, ahogy végigfolyik a nyelőcsövemen. Már tudom, hogy miért ittam ilyen régen vodkát… Utálom. Igyekszem büszkeségem és méltóságom megőrizni, és nem belefulladni a szeszbe, így pár pillanatig úgy teszek, mintha körülnéznék. Elég átlátszó, de ennél jobb nem ugrik be. Soha többé vodka. Szerencsére kérdez egyet, így nem kell azon gondolkoznom, hogy mennyire nem szeretem az alkoholt – az egyik felemmel -, és hogy az mennyire szeret engem – megszívatni. - Azért, mert ez fér rá a slusszkulcsomra – mutatom fel a különböző kulcstartókkal ellátott öreg tragacs kulcsát a kérdésére válaszolva. – De a nagyobbat jobban szeretem – mondom, és sokat sejtetően rámosolygok. - És tegeződjünk – mondom komoly hangon. Nem szereteket magázódni hivatalos körülmények között sem, nemhogy egy ilyen férfivel mellettem. Egy picit nehéz tisztán beszélnem, de szerencsémre még megy. Az alkoholtól kipirulok egy picit, és tudom, hogy a maradék gátlásaim kezdenek eltűnni. A gond csupán annyi, hogy nem érzem a falak lebomlását.
Miután hivatalosan is megkaptam az engedélyt a helyfoglalásra, meg is teszem. Ámbár ha azt felelte volna, hogy ez a szék éppen foglalt, ha annyira le akarok ülni mellé, egész egyszerűen átlibbentem volna a másik oldalára és leülök ott. Még jó, hogy egész széles méretű bárpulttal akad dolgunk a Snowsban. Feleletére csak egy mindent tudó mosollyal biccentek. Hát persze, hogy új, a kérdésem csak formaság volt, hiszen eléggé jól tájékozott vagyok a helyi Őrzők tekintetében. Akiről tudni lehet nyilvánosan, hogy ide tartozik, arról tudom is. Persze nem élek olyan álomvilágban, hogy adott esetben nem járnak-kelnek olyanok köztünk, akik a Mágia által rejtve élik a mindennapjaikat, de ebbe kár most ilyen mélyen belemenni. - Még mielőtt rosszat gondolna, a világért sem célom leitatni. - nevetem el magam szinte védekezve - Ha úgy kényelmesebb, a következő lehet valami üdítő is. Legyintek, ezzel végül is beleegyezésemet adva abba, hogy nincs számára több alkohol ma este. Én pedig elég sokat kellene igyak ahhoz, hogy elveszítsem a totális kontrollt. Azt hiszem, hogy a falka Illuzionistái remek tanulmányt tudnának írni erről az esetről. A poharak finoman koccannak - a magam részéről olyan, mintha tiszta vizet innék, megedződtem már. Egy pillanatra elgondolkodom rajta, hogy talán megkérem a pultost, hogy hagyja előttem az egész üveget, de azzal nem állítanék ki szép bizonyítványt. És ez nekem valamiért fontos. Érzem a nőből áradó borzongást, muszáj vagyok lehajtani a fejemet és a nem létező bajszom alatt vigyorogni egy sort. Illendőség ide vagy oda, szívmelengetően kedves, hogy mégis megitta annak ellenére, hogy látszólag minden porcikája ellene volt a dolognak. - Oh, értem. - felelem a kockával kapcsolatos magyarázatrára, a kulcscsomót pedig olyan elmélyülten kezdem bámulni, mint a macska a gombolyagot. Gondolná az ember, hogy egy ilyen egyszerű tárgy mennyi mindent elárul a birtokosáról? Azt hiszem, hogy jó vagyok. Bár nem olyan jó, mint egy Kangunart, de azért tudok valamit. - Hogy...? - pillantok rá összevont szemöldökkel, elmerülve a mosolyában, aztán persze leesik a tantusz, megvilágosodom és ettől egészen zavarba jövök - Jahogy, jaaa... - hirtelen mozdulattal temetem a kezembe az arcom, és megrázkódom kissé a nevetéstől - Most mondjam azt, hogy ezzel nincs egyedül? Jó, hát nyilván nem magamra célzom, a tekintetem pedig önkéntelenül is elköszön a nő szemeitől, néhány arasznyival lejjebb időzve el, aztán persze rájövök, hogy egy utolsó bunkó módjára kezdtem el fixírozni a kebleit, úgyhogy inkább kikérek még egy kört. - Rendben, ez nem okoz problémát. - biccentek, aztán egy apró szünet után kezet nyújtok - Josh. Hiszen ha már tegeződünk, akkor úgy illik, hogy be is mutatkozzunk. Én pedig úgy ejtem ki a nevet, mintha valóban a sajátom volna, holott ennek a bélyegnek semmi köze sincs ahhoz, aki valójában vagyok. Ha elfogadja a kézfogást, úgy rossz szokásomhoz híven valamivel tovább tartom rabságban az ujjait, mint illendő volna. Élvezem a Napgyermekek sajátjaként kikiáltott, forrongató energiát, ami előtt a farkasommal együtt mindig, minden körülmények közt képesek vagyunk fejet hajtani. - És mondd csak, mit csinálsz itt egyedül? Nem szereted az alkoholt. - jelentem ki késztényként - Ez pedig... - nézek körbe - Nos, ez egy kocsma. És ha nem vársz senkit, nem is iszol semmit... Ó, tudom már. - döbbenten hiszem azt hirtelen, hogy felismertem a helyzetet, és kicsit halkabban folytatom - Dolgozol. Dolgozol, ugye? - mármint, teljességgel azt merem feltételezni, hogy őrzői mivolta kapcsán valamiféle küldetésen van, amibe én nagyon ügyesen belepofátlankodtam.
//Nehari, hogy csak most, még mindig nincs saját gépem T___T//
Kezdőlap
