Szavaira mindkét szemöldököm feljebb szalad a homlokomon, de nem attól, mert meglep, amit hallok. Az sokkal inkább, hogy maguktól nincsenek tisztában azzal, a saját utódaikkal kellene foglalkozniuk, semmint, hogy az enyém felett tolonganak. - Tudod, valahogy nem hittem volna, hogy annyi mindennel a hátunk mögött erre szükség lesz. De igazad van. – és bár kicsit sem tetszik a felállás, ami eszembe jut az egy a tizenkettővel szembenről, ettől még sajnos ez van. Ha önmaguktól nem képesek belátni, hogy nincs keresni valójuk olyan mértékben körülötte, mint amit eddig demonstráltak, akkor kénytelen leszek én emlékeztetni őket rá. Remek. Bár fel nem foghatom, hogy miért nem tartják tiszteletben, nemhogy elő-, hanem kizárólagos jogom van a saját utódaimra. ~ Persze, hogy érdekel. És tisztában vagyok ezzel. ~ szívesen veszem Sangilak szavait, de ettől még ugyanaz áll fenn. Amíg mindenki ott köröz körülötte, addig ez aligha fog megtörténni. Nem kétlem, hogy mindenki a legjobbat akarja, de így nem fog működni. Megint beleszívok a cigimbe és állom a testvérem pillantását. Érzem energiáit és azt, ahogyan az enyémek után kutat, de ismer, nem változtam annyit az elmúlt évszázadok alatt, nem adok ki magamból sokat. Keveset is csak nagyon ritkán. Nem kenyerem felfedni mások előtt mit is érzek és jelen esetben nem is hiszem, hogy kell, mert tudom, hogy érti, mi rejtőzik a szavaim mögött. Nem tetszik ez az egész, ami az ivadékom körül zajlik és a helyzet az, hogy nem nekem kell félreállni. - Nem véletlenül nem szakadtam a nyakába az első öt perc után. De tény, a fene se gondolta, hogy így elharapódzik ez az egész és mindenkivel elszalad az a bizonyos ló. – őszintén elképeszt az, ami kialakulóban van, de nyilván ez az én felelősségem, talán hamarabb kellett volna fellépnem. Ezt már csak a szellemek tudják. Most pedig felelek a következményekért. Ennek ez a rendje és módja. - Egyetértek veled. És… kösz testvérem. – örülök annak, hogy Sangilak nem akar beállni a sorba és érti, hogy az alfa az én ügyem, az én dolgom. Hálás vagyok neki ezért, ahogyan a szavaiért is, de több szót nem akarok ennek a témának szentelni. Amit lehetett és kellett megvitattuk, pörögni rajta pedig, mint a ringlispíl nem érdemes és szükségtelen is. Belekapaszkodok a poharamba és felhajtom a benne lévő alkoholt, ami jól esően égeti végig a pofám, torkom és nyelőcsövem, amíg a gyomromba ér. - Remélem neked kevesebb a gondod a sajátjaiddal. – nem sok farkast ismertem meg az ő vérvonalából az elmúlt évben. Bár amelyiket igen, azt sikerült eléggé behatóan.
- Nem lenne szükség rá, ha nem ő lenne a vezető - ingattam a fejemet, nem épp kedvtelt szórakozástól vezérelve. - Értem a többiek indítékait, de... jaj, hogy is van az a mondás a Pokolról meg az útról? - Megvakartam az állam elgondolkodva, majd kigyúlt a képzeletbeli villanykörte a fejem fölött. - Á, igen! A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. És most pontosan ilyesmit éreztem a levegőben: mindenki a legjobbat szeretné a sajátjainak, ehhez pedig az Atanerken keresztül vezet szerintük az út. A lényeg, a nagy egész pedig szem elől tévesztődik. Egyikünk sem mondhatja meg a másiknak, hogy mit tehet, mit nem, egyenlőek vagyunk, így az egyetlen privilégium, amit Tipvigut jelen helyzetben megragadhatott, az az Elődök alanyi joga volt, más tekintetben, az Atanerk ügyében nem kerekedhetett fölénk. Biccentettem arra, hogy érdekelte a véleményem, s hogy ő se vak. A magam részéről ennyi segítséggel, tanáccsal szolgálhattam, meg persze az elérhetőségemmel. Annál jobban, mint kell és szeretnék, nem szándékoztam beleavatkozni, így is többen folytak a dolgokba, mint az egészséges volna. - Mindenki bizonyítani akar. Hogy tesz valamit, hogy jelen van. Holott a kevesebb talán több lenne - mondtam halkan, eltűnődve, szinte csak magamnak. Hirtelen vénnek éreztem magam, öregemberesnek tűnt a mozdulat is, amivel a bögrét a számhoz emeltem. A köszönetre a mozdulat félbe maradt, fejemet felé fordítottam, majd halvány mosolyra húztam a számat. - Szívesen, Testvér. Akár az én utódom, akár nem, kegyetlenség így széttépni. Alkalmatlanság esetén más lenne a véleményem, erre azonban eddig semmi jel nem utalt, nem jutott ilyen hír a fülembe, márpedig e téren rendesen el voltam látva információval. Most az ő oldalukon álltam, azonban előfordulhat, hogy fél év múltán változik a széljárás és már érvényét veszti ez az állásfoglalás, sosem lehet tudni. Legutóbbi szavaira elnevettem magam. Nem volt mulatságos igazából a megjegyzése, pusztán jól esett ez a könnyed gesztus a borongós téma után. ~ A Béta is köztük van ~ mondtam kedélyesen. ~ De nem akarom, hogy tudjon rólam, így is épp elegen vannak köztük, akiknek felfedtem magam, többen nem hiányoznak e sorból. ~ Holly, Sakari és Säde... bőven hosszú lista, a Protketorról valamint a Tetoválómesterről már szót sem ejtve! - Egyébiránt... úgy tudom, az egyik "problémásságáról" első kézből szereztél tapasztalatokat - somolyogtam az orrom alatt, majd kihörpintettem kakaóm maradékát. - Remélem tudod, hogy ezért oltárhoz kell vezetned - folytattam csevegő hangon, szememben pedig hamiskás fény gyúlt. Nem nehezteltem és nem atyáskodtam, Säde felnőtt nőstény, négyszázon túl pedig mindkettőnek rettentő kínos lett volna, ha még apai lelkifröccsökkel kellene traktálnom. Nem. Esetében, akárcsak a bátyjánál két dolog tudna mélységesen és maradandóan vérig sérteni, a többi maximálisan a saját ügyük, amíg nem kérik a segítségemet.
Tipvigut
Szellem
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 842
◯ HSZ : 383
◯ IC REAG : 327
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : farkasom teljes szemgolyója ébenfekete
- Meg egy rakat alapítóval. – a legkevésbé sem volt kedvem viccelődni, de valamiért azonnal ez ugrott be Sangilak szavait hallva. Féloldalasan húzom el a számat. Szeretem és tisztelem a testvéreimet, de egyetértek, a túlbuzgóság pont az ellenkezőjét éri el, már korántsem segítség, amit a többiek tesznek. Megnehezítik vele nem csak az alfa dolgát, de az enyémet is. Ez pedig egyáltalán nincs ínyemre, azt hiszem érthető okokból. Ha úgy adódik, hogy alkalmatlannak találom, én leszek az első – és egyetlen – aki az ügyében intézkedni fog vele kapcsolatban. Ez az én dolgom, és nagyon remélem, hogy a testvéreim nem kételkednek abban a tekintetben, hogy ugyanúgy megteszem a kötelességem, ahogyan ők is tennék. Mivel érdemben már nincs mit megvitatnunk az eddig szóban forgó hímmel kapcsolatban, Sangilak utódairól érdeklődök. Én csupán egyiküket ismerem személyesen. ~ Akkor neked sincs egyszerűbb dolgod. ~ Castor tett egy félmondatnyi említést a bétájáról, de nem sokat mondott. Megértem, hogy a fivérem nem akarja magát több farkas előtt felfedni, én csak egy ivadékom előtt tettem meg, de időközben a nősténye rájött ki vagyok. Így pedig már pont egy személlyel több volt azon a bizonyos listán, aki előtt szerettem volna felfedni magamat egyáltalán. ~ Ezt meg tudom érteni. ~ bólintok egyetértően, mindegyikünk alapvető joga, hogy eldöntse kinek árulja el a valódi kilétét. Ez mindenkinek az egyéni magánügye, bár az is tény, hogy kérdés meddig tartható fenn ez az állapot, tekintve, hogy tizenhárom alapító tolong a városban. Érdeklődéssel hallgatnám tovább Sangilakot az utódairól, amihez jól csúszna a következő whisky, így belekortyolok a pohárba és kis híja, hogy nem prüszkölöm ki azt, amikor meghallom a kicsit sem vicces szavait. Végül hála a szellemeknek nem festek úgy, mint valami elcseszett rajzfilmfigura, minden gond nélkül nyelem le az italt, de tény, hogy egy egészen halvány pillanatra elkerekedtek a szemeim. A pohár koppanva találkozik a pulttal, amikor visszateszem rá. Nem nézek még Sangilak szemeibe, a cigimbe szívok bele előbb és csak ezután emelem rá íriszeimet ismételten. - Azért kíváncsi lennék mit szólna ehhez Sheila. – szűkülnek össze valamelyest a szemhéjaim. Véleményem szerint hasonlóan vélekedünk a kérdésről, így ha Sangilak szeretne büszke örömapa lenni, akkor azzal vagy várnia kell, vagy valaki mást megkörnyékeznie. Ez a felállás nem fog összejönni ugyanis. Egész életemben igyekeztem elkerülni a nősülést és annak ellenére, hogy két alkalommal az őrzők intéztek nekem névleges, papíron működő házasságot, kijelenthetem, hogy valójában sosem vettem nőül senkit sem. Nem kértem meg egyetlen nőstény kezét sem és nem is terveztem mostanában meglépni ezt, főleg, ha már eddig sikerült elkerülnöm. Ha tejet akarok, nem kell megvennem az egész tehenet és ehhez az elvhez tartom magam. - És ne mondd, hogy el tudod képzelni, mint takaros kis menyecskét. – vigyorodok el egyre szélesebben és csibészesebben, mert már csak a feltételezés is abszurd…
Kis kikapcsolódás sosem árthat senkinek. Ezzel a gondolattal forgattam a kezemben a telefonomat unalmamban a lakásomban, gondolkozva, kit is hívjak fel. Aztán végül Jo mellett döntök. Vele szoktak ám érdekes estéink lenni. Főként, ha túllövünk a határainkon, vagy csak nagyon durván súroljuk azokat. Akkor könnyen lehet, hogy másnap valami sérvvel ébredek, tekintve Jo vérvonalát. De hát eddig nem volt semmi olyan, amibe belehaltam volna. Így aztán feloldva a képernyőzárat pötyögöm be a számát, nyomom le a hívás gombot és emelem a fülemhez a telefont. Várok, míg kicsöng, közben végül a fekvő pozitúrámból felülök, aztán amint hallom, hogy felvette, meg is szólalok. - Jo! Szia. Ryder vagyok. Figyelj csak, nincs kedved elmenni az O’Connorsba kicsit kirúgni a hámból? - Persze meghallgattam volna, ha van valami egyéb helyigénye, vagy ha más programja van. Miután lebeszéltük a többit is, hogy mikor-hol találkozzunk. A jelenlegi lustaságomat is jelzi, hogy mennyire nem bírok felkelni a seggemről és megyek át Jo-hoz, és inkább hívom telefonom. De így kényelmesebb egy fokkal, és felesleges utat sem teszek, ha a válasza nem lett volna esetleg. Megörülve, hogy van legalább valami programom az estére állok fel a kanapémról és foglalom le magamat, míg el nem jön az este. Aztán pedig gyors zuhanyzás, majd felveszek valamiféle ruhát. Világoskék ing, fekete nadrág, kékes-szürkés cipő és egy szürke kabátban indulok meg az O’Connors elé. Már este van, olyan fél 11 körül, de hát nem is jó ezt korán kezdeni. Odaérve megint természetesen korán érkezem, majd nekidőlve egy lámpaoszlopnak veszem elő a telefonomat, és nézem meg, a lányomról érkezett-e valami hír. De semmi. Sóhajtok egyet, aztán a zsebembe vágom a telefont. Neki is van élete, és élni is hagynom fogom ebből kifolyólag. Bár azt tudja, hogy nem szeretem, ha napokig nem szól egy szót sem. Viszont most ez az este nem erről fog szólni, hanem, hogy kicsit kiengedjük a gőzt. Zsebemben hagyom a kezem, és úgy tekintek körbe, várok kicsit. Aztán végül meglátom Joanát. El is mosolyodok, aztán hangosabban fel is szólalok. Az emberek hirtelen szinte egyként néznek rám, aztán folytatják útjukat. - Jo! - Tárom szét a karjaimat, hogy ha nincs túlzottan ellenére, akkor egy ölelésre invitálhassam. Ez van, túlteng bennem a szeretet.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
Épp dolgoztam, amikor Ryder hívása ért, úgyhogy tényleg mázlija volt, hogy nem emelte fel a fenekét és caplatott át hozzám, mert tényleg nagy csalódás érte volna az üres lakásom láttán. Szerencsére fel tudtam venni, mert semmi olyat nem csináltam, ami ne tűrt volna némi halasztást, ráadásul ki tudja, miért hív, lehet valami falkaügy, akkor viszont egyből rohannom kellene. Félrehúzódtam egy félreesőbb sarokba, így csak némi tányércsörömpöléses háttérzajjal köszöntem bele a telefonba. - Szia! - ugyan az arcom nem látta, de a hangomon érezhette a képemen terpeszkedő mosolyt, ami csak még szélesebb lett, amikor megtudtam, mit is szeretne pontosan. - Naná! Ez miért kérdés? - cukkoltam egy kicsit. - Tízkor végzek, utána megyek egyből, ha neked megfelel - pontosítottam az időpontot, mert ha szórakozásról volt szó, akkor az bizony csak a munka után csúszott. Szerencsére nincs túl húzód napunk, így tuti nem fog előfordulni, hogy tovább bent kell maradjak, a konyha amúgy is tízkor zár az étteremben, úgyhogy ennyit erről. Amint végeztem, ledobtam gyorsan a menő séfingem és a kényelmesebb kabátomat húztam a toppom fölé, illetve az itt hordott klumpámat is átcseréltem a jobban preferált sportcipőmre. Most már pedig nem volt más hátra, mint előre, úgyhogy tűztem is elfele innen olyan gyorsan, ahogyan csak tudtam. Bevágódtam a kocsimba és mentem is az O'Connors felé, semmi kifogásom nem volt a hely ellen, amit Ry ajánlott. Egy baráti iszogatás bármikor belefér a keretbe, pláne, hogy holnap szabadnapos vagyok, úgyhogy még csak visszatartó erő sincsen. Mondjuk hülye vagyok, mikor van olyan, hogy én visszafogom magam? Semmikor.. Leállítva a motort egyből kipattantam, hogy széles vigyorommal induljak meg a hím felé, majd amikor ölelésre tárta a karjait, én magam is hasonlóképpen tettem. Nem volt ellenemre soha az ilyesmi, Ry ráadásul a barátom volt, kedves gesztus volt, ahogyan a barátok köszöntik egymást. - Szia, Ry! Mesélj, milyen napod volt? Egész nap otthon növesztetted a feneked? - pimasz fény csillant a szemeimben, ahogyan ránéztem, de szerintem ez közöttünk teljesen megszokott volt, adok és kapok is, ám ezúttal a hajhuzigálás mögött semmiféle hátsó szándék nem állt. Mert ugye szokták mondani, hogy az ovisok is annak a haját húzgálják, aki tetszik nekik... Szóval nálunk ilyesmi nem állt fent, baráti szívatás csupán, amiből véleményem szerint még bőven lesz majd az este folyamán. - Csak piálgatunk, vagy emeljük a tétet valami fogadással? - cinkos mosoly bujkált a szám sarkában, ahogyan a hímre néztem, miközben már befelé orientálódtunk.
Felajánlhattam volna, hogy elmegyek érte a motorommal, de nem hiszem, hogy haza is tudnék jutni vele. Valószínűleg így is egymást segítve fogunk eltalálni haza… vagy valahova. Mondjuk egy árokba. Jo-ról tudtam, hogy ő nem szokott az ilyenek elrontója lenni, így ezért is döntöttem inkább mellette. És a hangjából is kihallható, hogy nem csak azért jön, mert mondjuk megsajnált. Az úgy nem lenne az igazi, ha csak én szórakoznék. Nem kell annyira sokat várnom hála égnek a nőstényre, akit megszokottan egy öleléssel köszöntöttem. Egyszer vesszek össze ezzel a lánnyal úgy, hogy én nem tudok róla, és egy ölelés olyan lesz, mintha valaki kalapáccsal adott volna masszázst. Elmosolyodok a kérdésén, aztán fordítok a csípőmön és pillantok lefele a hátsóm felé. - Hát nem tudom. Szerinted nagy a fenekem? - Kérdem félmosollyal az arcomon, aztán visszaállok a rendes pozitúrámba. Sosem mondtam, hogy nem vagyok egy kicsit sem dinka, ezért is tudunk jól ellenni a nősténnyel. Bár érdekesen festhetünk, tekintve a 20 centi méretbéli különbséget. De hát ez van, én nagyra nőttem, ő pedig nő, akiknél nem szokott gyakori lenne a 180 fölötti magasság. De már a 175 sem. Lényegtelen is. - Egyébként semmi különös nem volt ma. Ma szabadnapom volt, de nem sokat tudtam kezdeni magammal, ekkor hívtalak téged, hogy legalább az estét töltsük el valahogy. Na, és veled mi újság? A moslékodnak van már vegyjele? - Kérdezem cukkolva őt. Tudja jól, hogy imádom a főztjét, de hát valamit valamiért. Majd pedig a hátára teszem a kezem, hogy kezdjünk el befelé szublimálódni, mert nem idekint akarok megöregedni. A kérdésére elgondolkozom, aztán vállat vonok. - Emelhetjük, ha gondolod. Van valami is a fejedben, vagy nekem kéne kitalálnom? Utóbbi esetben csak iszunk. - Mosolygok rá, remélve, hogy ha már felvetette, akkor van is valami ötlete. Kicsit tényleg fel lehetne dobni ezzel az estét, szóval ha gondolt valamire… állok elébe!
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Egek, Ry! Mégis ki mondott ilyet? Hát nem én, hanem te! - nevettem fel a kérdését hallva. Én csak azt kérdeztem, hogy növesztette-e a fenekét, ez még nem jelenti azt, hogy nagynak is vélném. Bár, ha már itt tartunk… megtorpanok és derékból hajolva hátra szemlélem meg az említett testrészt. - Hm… Lehet nem ártana kicsit keményebben edzened fenékre - nevettem fel ismét, jóízű kacagással. - Ejjnye, hát ilyen vénség létedre nem tudod magad elfoglalni? Tudom már, mit fogsz kapni szülinapodra. vagy karácsonyra, az előbb van úgyis - vigyorogtam szélesen, amolyan titokzatos módon, mert ha kényszerített volna, akkor sem mondtam volna el, mi jutott az eszembe. Csak aztán ne felejtsem felírni, mert a végén kiszökik a buksimból ez a príma ötlet! - Héééj! Az én moslékom igenis finom! Vagyis.. nincs is moslékom! - bokszoltam a vállába, ezúttal nem Muszklisan, csak úgy játékosan, nem akartam eltörni a csontját. Persze nevettem, a felháborodás csak tettetett volt. Amúgy sem tudnék rá haragudni. - Nem, az igazság az, hogy van ötletem - vigyorogtam rá cinkosan, mosolyom pedig nem sok jót sejtetett. Nem húztam viszont sokáig az időt, egyrészt muszáj volt megosztanom vele a fenomenális ötletemet, másrészről baromi kíváncsi voltam a reakciójára. - Azt nem mondom, hogy igyuk egymást az asztal alá, mert nem szeretnélek hazacipelni - ismét széles vigyor, egyértelműnek véve, hogy én nyernék -, úgyhogy mit szólnál egy billiárdmeccshez? Persze csak kellő mennyiségű pia után. Éééés ha vesztesz, akkoooor elcsened Sheila egyik bugyiját - ez nyilván elég bravúros mutatvány lenne, de éppen ez a fogadások lényege, nem igaz? - Ha meg én vesztek.. nos, ezt rád bízom - passzoltam oda a labdát, kíváncsian várva, van-e elég bátorsága erre kezet fogni.
- Ha már neked olyan kis feszes feneked van, majd tőled kérek tanácsokat. - Vágom neki oda nevetve. Jó is ez Jo-val, hogy egyikünk sem teljesen komplett. Jól el tudunk lenni, és ritka az olyan este vele, mely nevetés nélkül telik el. Ezért is gondoltam, hogy most őt hívom el, meg hát rég voltunk már bárhol is. Ideje volt már pótolnunk. Felhúzott szemöldökkel néztem rá a következő megszólalásánál. - Kezdjek el félni? - Ez inkább költői kérdés volt, mintsem rendes. Valahogy úgy érzem, hogy nem akarom tudni, mit eszelt ki. Na, most még éles az esze, mint a beretva, kíváncsi vagyok egy óra múlva mennyire lesz az. Egy óra bőven elég ahhoz, hogy a sárga földig leigyuk magunkat. Nekem mindenképpen. - Mondogasd csak magadnak. - Mondom neki vigyorogva. Néha azért vigyáznom kell arra, mit mondok, mert egyszer túlzok el egy számomra viccesnek vélt dolgot, az lehet a karomat fogja jelenteni. Vagy egyéb más testrészemet. - Hadd hallom. – Sikerült már eléggé kiismernem a nőstényt, hogy tudjam, a mosolya nem igazán jelenthet sok jót. De várom, hogy mivel fog előállni. Első mondatát hallva máris közbevágok. - Drágám, mögöttem bő 300 évnyi ivászat van. És amennyiben te nem kezdtél el alkoholizálni már ötéves korodban, úgy neked jóval kevesebb ennél. - Mondom neki mosolyogva, aztán felemelve mindkét kezemet bocsánatkérően, hogy belevágtam a szavába. És hagyom, hadd folytassa. A mosolyom csak kicsit fagy lejjebb azt hallva, mit kellene csinálnom, ha vesztek. Kicsit ki is nyílik a szám, hogy mondjak valamit, de nem igazán jut eszembe semmi elmés. Aztán meg is rázom a fejemet lágyan, és megszólalok. - Te tényleg meg akarsz öletni engem. Nem elég, hogy te itt vagy nekem, mint Muszkli, még Sheilát is rám akarnád uszítani. - Vakarom meg a tarkómat, majd folytatom. - A téten változtatnék. Csináltatok magamnak tetoválást, az általad választott helyekre, általad választott mintákkal. Maximum kettőt. HA vesztek. De a nemes részemet mellőzzük. - Úgy gondolom, még így is eléggé meg tudna szorongatni. Főként, mert azt nem mondtam, hogy mekkora lehet az a minta. A végén még olyan leszek, mint Rick Genest… - Rád pedig kitalálok majd valamit. De a játék előtt még úgy is iszogatnunk kell. - Igen, kell. Ezzel legalább időt nyerek, hogy kieszeljek valamit a számára. Végül elérjük a pultot, aztán a nőstény felé fordulok. - Mivel kezdjünk. - Ismerhet már, hogy tudja, a skót whisky a gyenge pontom, ez az, amivel le tud venni a lábamról bárki. Ha nem is bárki, sok ember.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Ugyan, ne viccelj, nincs mitől félni! - legyintettem nevetve, mert szerintem nem volt. Viccesnek vicces lesz, de abszolúte nem volt mitől tartania. Legalábbis szerintem. Aztán lehet ő máshogyan látja majd a dolgokat, nem számít, majd eldönti, ha eljön az ideje. - Nem kell azt mondogatni, nagyon is tisztában vagyok vele. Ahogyan a vendégeim is - öltöttem rá nyelvet játékosan, képemen továbbra is ott terpeszkedett a vigyor. Tudtam jól, hogy csak poénkodik, az ilyenért meg nem szoktam harapni, azért nálam elég nehéz elérni, hogy valamin tényleg bevágjam a durcát. - És? Nem értem, hol itt az összefüggés - néztem rá értetlenül, mert oké, sejtettem, mire mondja, de szerintem nem így volt. Nyilván számít, hogy ki milyen régóta piál, de ez javarészt szerintem inkább testalkat kérdése volt. Van, aki úgy születik, hogy már egy pohár bortól fejre áll, míg más hordószámra vedelheti a piát, semmi baja nem lesz. Amúgy is tudja, hogy igencsak jól szoktam teljesíteni az ivászatokon, hozzájuk képest egészen fiatalnak számító nőstény létemre. - Gyáva - vetettem neki egyből oda, bevágva a megjátszott durcit, még keresztbe is fontam magam előtt a karjaimat. Nyilván nem ezen fogok leállni hisztizni, ha nem meri bevállalni, akkor nem meri bevállalni, nem fogom erőltetni, csak elkönyvelem magamnak, hogy fosik olykor a dolgoktól. - Sokkal kevésbé izgalmas, de oké, legyen - vontam meg a vállam, nekem aztán hót mindegy innentől kezdve, hogy visszadobta a fenomenális ötletem. Közben persze már azon agyalok, milyen szöveget varrattathatnék rá és hogy tulajdonképpen hova. - Jól van, egészen nyugodtan, de ha te is, hát lehet én is élni fogok a vétó jogával - vigyorodtam el szélesen. Nem hinném, hogy bármi olyasmit ki tudna találni, amit ne mernék megcsinálni, de aztán fene tudja. Nem szokásom visszadobni a felkínált téteket, de ha már ő is megtette, hát lehet ez egyszer én is élni fogok a lehetőséggel. - Mindenképpen valami röviddel, mellé meg jöhet egy korsó sör. Mit szólsz tequilához? Vagy shot? - pillantottam felé, miközben már a bárpult egyik székére dobtam fel magam. Egyszerűbb, ha nem kell messzire menni a kiszolgálástól. Minél hamarabb el szerettem volna érni a „de jól vagyok baszki!” állapotot, ahhoz pedig egyelőre hanyagoltam a whisky-t, csapjunk egyből a közepébe. Max utána, a billiárd alatt jó lesz azt szürcsölgetni.
- Hm. Lehet keverlek valakivel. Akkor majd a közeljövőben főznöd kell rám, és majd elbírálom. Majd én is besegítek a biztonság kedvéért. - Vigyorgok le a nőstényre. Az szóba sem jöhet, hogy elmenjek oda, ahol dolgozik. Á, dehogy. Meg biztos vagyok benne, hogy érdekes egy kis helyzet kerekedhetne ki belőle, ha mi egyszer elkezdenénk együtt főzőcskézni. Na nem azért, mert én nem értek semmihez a konyhában, szimplán csak azt nézve, hogy mennyire buggyantak vagyunk mind a ketten. Tudok én főzni, legalábbis el tudok készíteni jó néhány dolgot. Az más kérdés, hogy egyszer majdnem felgyújtottam a konyhámat még a régi házamban, csak mert elfelejtettem, hogy éppen főztem… Ja… Ezt az esetet nem hangoztatom. Rontana a hírnevemen. - Tudod, mi a gáz? Én sem… - Nevetek fel. Igen, gyakorta vannak ilyenjeim, hogy nem gondolkozok, csak beszélek, és valami eszméletlen baromság lesz a vége. Bár ez még semmi, voltak ennél érdekesebb megszólalásaim az évek alatt. Legalábbis gondolom. Lehet voltak olyan alkalmak is, mikor nem szóltak róla, hogy nem értik mit beszélek. Ilyen ez a popszakma. Felrántom a szemöldökömet a gyáva szó hallatán, de féloldalasan még mindig mosolygok. Nem hat meg túlzottan a tettetett durcizása, se az, amit mond. Vannak dolgok, amiket szeretnék nem kipróbálni azért. Ki tudja, lehet pont ezek miatt vagyok még csak életben. - Ha van jobb ötleted, akkor mondjad. - Persze, mellőzve a Sheilás dolgot. Ha van valamelyest jobb ötlete ennél, akkor mondja csak. Bár bevallom, ez az ellopós dolog sem volt rossz. Mi mást vártam volna Jo-tól? Vonok vállat arra, amit mond. Először még ki kellene találnom valamit neki is. Ez unfair. Neki volt ideje találgatni, én nekem viszont most nem jut semmi elmés az eszembe. Na mindegy, gyerek még az idő, és ki tudja, részegen, vagy csak becsiccsentve miféle ötletekkel fogok előrukkolni. - Akkor már tequila. De abból jó sok. A mennyiséget rád hagyom ebben, te pedig rám a sört. - Mosolygok Jo-ra, aztán én is ráülök az egyik bárszékre. Kikérek 6 korsó jófajta barna sört, hármat-hármat mindkettőnknek. Ha már csináljuk, akkor csináljuk rendesen. Farkasok vagyunk amúgy is, az ég szerelmére. Ha ennyi megárt, az sokat ront majd a tekintélyemen.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Szép, megjegyzem, hogy összekeversz valakivel! - játszottam a durcis kislányt, hiszen éppen elégszer főztem már rá, így mindjárt sírok, hogy ennek ellenére mégis összekever valakivel. Tudom, hogy csak vicc és a megjátszott sértődés sem tart sokáig, mert egyből elképzelem, mi születhetne abból, ha mi ketten belevetnénk magunkat a főzésbe. - A biztonság kedvéért? Oké, de ha miattad ég le a konyha, te rendezed a károkat! - kuncogtam a markomba. - Gratulálok, Ryder Wood - paskolom meg a vállát, arcomon pedig széles vigyor ül - És még a nőkre mondják, hogy nem tudják, mit beszélnek és, hogy nem lehet rajtuk kiigazodni - forgattam meg a szemeimet, nevetős hangom pedig egyértelműen utalt arra, hogy továbbra sem vettem komolyan a szavait és neki sem kell az enyémeket. - Hm - töprengek el, egyik kezem mutatóujjával kezdve kocogtatni az államat. Néhány pillanatig gondolkodom, aztán nagyszerű ötletem támad! - Oké, legyen a tetkó, én általam választott mintával és hellyel, de van egy feltételem. Egy hónapig újra kell mindig varratnod, utána aztán hagyhatod kikopni, ha nem tetszik - pontosítottam kicsit a fogadásunk feltételein, remélem így már azért rábólint. Mondjuk ajánlottam neki, mert azok után, hogy az első feladatomat visszadobta, úgy érzem, ennyi járt nekem. - Okés, akkor legyen tequila - bólintottam, majd egyből a pultos felé fordultam, hogy egy egész üveggel kikérjek az italból, mellé pedig két poharat. Remélhetőleg ennyi elég lesz, ha meg nem, akkor legfeljebb kérünk még, holnap úgyis délutános vagyok, szóval lesz időm összekapni magamat, ha túl jól sikerül a ma este. Amint megkaptam az üvegeket és a poharakat, máris töltöttem, hogy aztán az egyiket Ry felé csúsztassam a pulton. - Nos akkor.. ránk! - emeltem koccintásra a poharam, hogy aztán egyszerre küldjem le és töltsem egyből a következőt neki is és magamnak is.
- Felőlem jó. - Mondom neki vállat vonva, egy kisebb kacagás kíséretében. - Na, akkor megbeszéltük? Közös főzőcskézés majd a Lakban valamikor? Ki tudja, lehet a végén még az estét ezzel fogjuk tetőzni. Ha így lesz, akkor közösen fogunk takarítani! - Mert ahhoz aztán kellene alkoholmennyiség, hogy mindezek után még a Lakig visszatalálva elkezdjünk főzőcskézni. Bár ki tudja, lehet a végén még kihoznánk valami jót belőle. Na akkor viszont járna a taps szerintem. - Hát, pedig ez így van. Én csak szimplán megszoktam még korábbról, mikor a nagy füves énemet éltem, hogy mennyire nem kell semminek értelme legyen, és úgy is le lehet folytatni egy konkrét beszélgetést. - Válaszolom neki mosolyogva. Mind a mai napig vannak olyan részletek abból az időszakból, amikre csak nagy vonalakban emlékszem. Farkas vagyok ugyan, de elég mennyiség ebből az anyagból még nekem is meg tud ártani. Hohó, és a mennyiségből sosem volt hiányunk. Hallgatom, amit Jo drágám mond, de közben azért eszembe jut még egy ötlet, mivel is keseríthetné meg az életemet még ennél is jobban. Bár, ki tudja, lehet tudna olyan tetoválást találni, amivel még ezt is tetőzhetné. - Vagy! - Emelem fel a mutatóujjamat, jelezve a jelenést, ami engem ért. - Kilövetem a fülemet! - Annyira talán ismer már, hogy nem vagyok az ilyen ékszerek híve, de ha már az első ötletét a fogadás elvesztése esetén elkaszáltam, akkor miért ne toljuk el a végsőkig? Persze meghagyom neki a választási lehetőséget, én csak felvetem az ötleteimet. Még kezet nem ráztunk, addig tudunk ám ötletelni. És ki tudja, mi lesz még itt a tequilák után… - Ránk! - Mondom neki mosolyogva, a koccintás után pedig már tüntetem is elfele az alkoholt. - Kitaláltam valamit, hogy mi legyen, ha te vesztesz. - Szélesebb vigyorral az arcomon közlöm vele ezt, és miközben ő kiönti az újabb adagot a tequilából, én magam belekortyolok az egyik korsóba. Persze hármat betoltam Jo elé, három meg van előttem. Nem vagyok én mohó. - Nos, ha vesztesz… Kisminkellek, hajad is megcsinálom. És úgy mész dolgozni. - Biztos jó néhányan megnéznék, ha egy teljesen gót beütéssel mászna be a munkahelyére. Az is biztos, hogy akkor egész nap ott lebzselnék.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Oké, nekem teljesen jó! - bólintottam rá szélesen vigyorogva, áldásomat adva ezzel a közös főzőcskézés ötletére. Szeretek főzni, társaságban meg pláne, kivéve akkor, ha az illető nem képes felvenni a ritmusomat és ahelyett, hogy segítene, csak akadályoztat. Melóhelyen volt már ilyen nem egyszer, akkor inkább elküldöm a kiskuktákat és megcsinálom egyedül. - Az pedig majd kiderül, ha kijutunk innen - böktem a fejemmel az O’Connors felé, hiszen ha annyit iszunk, lehet nem állnék neki főzni. Vagyis főzni igen, de a takarítás utána… Mert az biztos nem egy egyszerű kis lightos főzőcske lenne. - Mármint azzal értesz egyet, hogy a nők sokszor maguk sem tudják, miről beszélnek? - nézek rá szélesen vigyorogva, mert ha ezzel értett egyet, akkor jónak mondja. Mondjuk én biztos nem veszem magamra, én tudom, hogy dinka vagyok és sokszor hülyeséget beszélek, szóval ezzel megsérteni engem biztos nem fog. - Abban biztos vagyok. Fűvel a világ is szebb. Hogy szoktál le amúgy? - kérdezősködöm, mert ilyesmiről szerintem még nem beszéltünk és azért mégse csendben kullogjunk egymás mellett. Ha meg nem akarja elmondani, akkor nem akarja, így jártam. - A-a, maradjunk csak a tetkónál - semmiért sem adnám fel a fejembe kúszó ötletet egy fülbevalóért. Sokkal jobbat találtam ki, mint egy hello kitty-s csecsebecse, szóval ajánlom, hogy ne kaszálja el ezt az ötletemet se, mert akkor jócskán ki kell engesztelnie. - Na hadd halljam! - csaptam le az üres poharamat a pultra, hogy aztán amíg ő regél, újabbat tölthessek magunknak. Aztán a sörömből iszok, a fogadás rám eső részét hallva pedig képtelen vagyok megállni, hogy kulturáltan nyeljem le a számban lévő kortyot, prüszkölve köpködöm szét mindenfele, hogy aztán nevetve álljak neki a szám megtörlésének. - Oké, ez tetszik! Kifejezetten kreatív. Mégsem vagy te olyan elveszett gyerek! - veregettem meg kicsit a hátát, nem Muszklisan, csak olyan barátiasan. És még attól félt, hogy nem tud normálisat kitalálni, mert ez kifejezetten mókás. Én meg vagyok olyan tökkelütött, hogy simán belemenjek egy ilyenbe. Még szerencse, hogy általában szakácssapiban lófrálok az étteremben, de ha olyan összképet alkot, akkor nyilván nem lesz egyszerű azzal sem elrejteni. Amúgy sem akarnám, ebben pont az a poén.
Kimondta a kulcsszót. „Ha.” A kijutást szerintem még megoldanánk. Ha más nem, valaki kidob minket. Na de hogy utána miként jutunk vissza a Lakba, na az még egy másik kérdés. Valószínűleg négykézláb. Már nem farkas formában, hanem emberi négykézláb. Csak nehogy valami állatnak képzeljem magamat megint és kezdjek el múúúzni. Noha, mikor ezt a mutatványt végrehajtottam Jo előtt, akkor szerintem még a túl soknál is többet ittam. Bár ha még a legelején megkért volna ilyenre, szerintem még akkor is simán bevállalom, hogy imitálok egy tehenet. Az is kérdéses, Jo erre mégis hogyan emlékszik. Bár fogalmam sincs, azon az estén mennyit ivott, hisz nálam elég hamar képzavar volt. - Pontosan erre gondoltam. - Kezdek el hevesen bólogatni. - Nos… az igazat megvallva szökőévenként még elszívok egyet-egyet, vagy ha NAGYON jól akarom érezni magamat. De hogy miként szoktam le? Hát… sok minden dől el a fejben. Egyszer úgy döntöttem, hogy elég volt, és már nem szívtam annyit. De hogy végleg lemondjak róla? Á, hülye lennék. - Vigyorgok a nőstényre. Bár nincs saját fűültetvényem, és nem is tervezek csinálni, biztosan be tudnék szerezni most is egyszerűen. Már nem most, ebben a pillanatban. De hagyjuk is ezt a témát. A füvezésről majd tudunk máskor beszélni Jo-val, ha esetleg ki akarja próbálni… De amúgy… Próbálta már? - Egyébként te próbáltad már? - Ha mondta is korábban, hogy igen, vagy nem, akkor könnyen meglehet, hogy egyszerűen csak elfelejtettem. Sőt, nagyon is reális ez a feltételezés. Történik annyi minden itt, hogy már nem tudom én sem néha tartani az iramot. - Ahogy akarod. - Hagyom rá. Ha nem, hát nem. Ez a túlzott ragaszkodás viszont nem sok jóval kecsegtet. Reménykedjünk abban, hogy én nyerek és nem kell megtudnom, miféle dolgot is eszelt ki a kis buksijában. Bár… úgy is rákérdeznék. Túl kíváncsi vagyok. Ahogy szinte kiköpi a sört, úgy az én arcomra is jön egy kevés. Sóhajtok egyet, majd pedig a felsőm ujjával letörlöm magamról. Majd nyújtom is felé a kezemet. - Itt a kezem, nem disznóláb! - Szentesítsük hát meg a fogadást. Talán mindketten úgy járunk a legjobban, ha inkább maradunk a jelenlegieknél. Aztán nyúlok is a tequilás pohárhoz, és újabb koccintásra emelem. - Arra, hogy ennyire lököttek vagyunk! - Majd pedig lehúzom azt is, és már nyújtom is Jo felé, hogy jöjjön a következő kör. Minél hamarabb elfogy az az üvegnyi tequila, annál hamarabb érezzük jól magunkat és kezdünk el billiárdozni. Na az lesz aztán érdekes játszma még.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Szép, mondhatom. Neked senki sem tanította meg, hogy egy nő jelenlétében nem túl szerencsés dolog a női nem hiányosságait emlegetni? - tény és való, hogy elismertem, hogy a nők olykor képesek voltak butaságokat beszélni. De ugyebár nem én lettem volna, ha nem kontrázok erre rá és nem találok valami olyan dolgot, amivel piszkálhatom kicsit. Úgysem veszi komolyan, lévén én sem annak szántam a szavaimat. - Kinőttél a lázadó tinikorszakból? Vagy hogyhogy úgy döntöttél, hogy elég? - kíváncsiskodtam, mert habár nem akartam nagyon belemászni a lelki világába, azért érdekelt a dolog. - Jaja, egyszer-egyszer akadt a kezembe nekem is spangli, de az már rég volt! - legyintettem és emlékeim között felsejlett az igencsak kábult és alkoholgőzös este Henry társaságában még évtizedekkel ezelőtt. Ő akkor kapta azt a csinos kis kaszás tetkót a lábára - ami elég nyomi lett -, én meg a rózsát az alsó bordák fölötti bőrrészre. Természetesen a másiktól. No meg volt még ott más is, bár fogalmam sincsen, a hím mire emlékszik, no de nem is ez volt a kérdés, egek, de elkalandoztam! Csak bólintottam, igen, én így akarom, szóval kár a gőzért, mert ha esetleg ellenkezne, lehet itt is hagynám, hogy miért ilyen gyáva. De szerencsére nem akar a második ötletemen is módosítani, úgyhogy nem sokkal később már a bárpultnál ülünk és küldjük lefelé az első poharakat. A felém nyújtott kézbe egyből belecsapok és megrázom azt, ezzel pecsételve meg a fogadásunkat. - Győzzön a jobbik! - emeltem fel a következő poharat, aztán bőven ittunk még, mindenféle hétköznapi témát feldobva, ahogyan ürült az üveg, úgy vált egyre oldottabbá a hangulat és amikor az utolsó cseppeket is kiszipolyoztuk belőle, akkor fordultam felé az ötlettel. - Na, jöhet a billiárd? Ha jól látom most szabad az asztal, ha sietünk még elcsíphetjük! - azzal pattantam is fel, kicsit talán nagyobb lendülettel, mint kellene, mert egyből megszédültem és beleborultam a hím ölébe. - Hoppá, bocsika - villantottam egy zavartnak cseppet sem nevezhető mosolyt, aztán kiegyenesedve megigazítottam a felsőmet. Felmarkoltam a korsó sörömet - merthogy már csak egy maradt - és azzal a lendülettel meg is indultam. Nem voltam részeg, teljesen jól ment a járás, csak a felállással volt probléma, túl hirtelen mozdulat volt, azért szédültem meg. - Ki kezdi? - tettem le a korsómat az asztal melletti kisebb asztalra, hogy egyből a golyók összeszedésébe kezdjek. Aztán amint ezzel megvoltam, megragadtam egy dákót és úgy fordultam a hím felé, vajon szeretne-e élni a kezdés lehetőségével, vagy inkább átpasszolja nekem a dolgot.
- Hova fajul a világ. Ma még ezzel jössz, holnap pedig már feminista leszel, vagy mi? - Vigyorgok rá. Hogy én legyek az okosabb és ne dobjak rá mindenre még egy lapáttal? Az túl nagy kérés lenne. Jó, persze én is tudom néha, hogy mikor kell engedni és nem erőltetni, főként ha más személyekkel beszélek. Ellenben Jo-val szerintem tökéletesen el tudunk egy beszélgetést is játszani úgy, hogy igazából semmiről nem beszélünk. Főként részegen. - Nem pontosan ez volt az oka. Talán az áll a legközelebb az igazsághoz, hogy már nagyon monotonná vált az egész. Minden, vagy minden második este szívni egyet, aztán azt sem tudni magamról, hol vagyok, mit csinálok… Néhány évtized elég volt ebből, és aztán döntöttem csak úgy, hogy elhagyom. Majd jó hosszú idő után végre tisztán láttam a világot, nem füstfelhőkben. - Válaszolom neki csöppet sem kurtán. Jól esik igazából, hogy rákérdez erre, hisz ez az időszak volt az életemben a leginkább… nyugodtabb. Vagy talán az is jó szó rá, hogy legbékésebb. - De ettől függetlenül időnként még az én kezembe is visszakerül egy-egy darab. - Nem tagadom, badarság is lenne. Bár, ha szívok is, akkor általában a szabadban teszem azt, a saját nyugalmamban. Kicsit nosztalgiázok a régi időkről. - Nos, drágám, akkor a közeljövőben egy kiruccanós estét ezzel fogunk megtoldani. Már ha benne vagy. - Eszem ágában sem lenne ráerőltetni. Ha nem akarja, én nem fogom tovább mondani ezt neki. Na jó, talán egyszer-kétszer még felajánlom neki a jövőben, de nem minden második nap. Szerintem anélkül is elég jól el tudunk szórakozni. A koccintást követően telt-múlt az idő, idővel szépen elfogyott a tequila is. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő alatt, egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem tudunk mit inni. Ott van még a sör, de hát na. Kicsit érzem a hatását, de ez még részegségnek nem nevezhető. Jo-nak marad még egy korsója, én pedig az utolsómat is elfogyasztva kérek még egyet, és úgy állnék fel én is, hogy meginduljak az asztal felé. Jo drága persze megakadályozza ezt, és az ölembe borul. Nem is én lennék, ha nem is csapnám le ezt a labdát. - Édesem, előbb menjünk szobára, csak utána ezt. - Mondom neki kacagva, aztán pedig segítettem neki leszállni rólam. Nyújtózkodtam egy sort, miután én is felálltam, aztán a sörrel együtt indultam meg az asztal felé. Belekortyolok a sörbe, majd lerakom a nőstény korsója mellé az enyémet. - Hölgyeké az elsőbbség… Bár te és a hölgyi lét… - Még mindig sunyi kis mosollyal az arcomon nézek a nőstényre, aztán pedig engedek. - Kezdj csak. - Azzal pedig én is megfogok egy dákót.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Valakinek le kell szerelnie a sok hím sovinisztát - vontam meg a vállam hanyag mozdulattal, ajkaimon mosoly ült. Ha már ő is tekert egyet a dolgon, akkor én csavarom a következőt, ne csak én tűnjek fel rossz színben. Nem leszek egyébként feminista, a hímekkel világéletemben jobban kijöttem, mint a nőstényekkel, bár ez nem jelenti azt, hogy az utóbbiakkal ne találnám meg a közös hangot. - Hát hallod, ez azért baromi király dolog! - mondtam, miután figyelmesen végighallgattam a válaszát. - Mármint ugyebár a drogfüggőkről azt hallani, hogy nagyon nehezen, baromi kínkeservek árán sikerül csak leszokniuk, már ha egyáltalán sikerül nekik, te pedig akkor ezek szerint úgy döntöttél, hogy elég és képes voltál elhagyni - fejtettem ki kicsit bővebben a saját meglátásomat a dolgot illetően. - Még a végén büszke leszek rád! - böktem meg a könyökömmel játékosan, cseppet sem erőszakosan, vagy durván. Elvicceltem a végét, az tény, de ettől függetlenül tényleg jó volt mindezt hallani tőle. Furcsa volt belegondolni, hogyha nem hagy fel a masszív drogozással, nem biztos, hogy itt sétálgatnánk a kocsma felé. - Az szerintem nem olyan gáz, mintha minden nap szívnál - közöltem vele az álláspontomat, ezúttal halványabb, mégis teljesen őszinte mosoly kíséretében. - Én? Milyen őrültségben nem vagyok benne? - kérdeztem vissza megjátszott felháborodással, de szélesedő vigyorral a képemen, ahogyan felé fordultam. - Naná, hogy benne vagyok! - mondtam ki azért a biztonság kedvéért. Minden őrültségre vevő vagyok, legalábbis egy határig, de szerencsére eddig nem sokszor sikerült eljutnom addig a pontig, úgyhogy semmi akadálya a dolognak. Aztán iszunk, majd felpattanok és borulok is azzal a lendülettel, a kacagással tarkított szavaira hasonló a válaszom. A térdeire támaszkodva nyomom fel magam és állok meg ezúttal már biztosabban a lábaimon. - Hm, szóval te előbb szobára viszed a kiszemelt hölgyet és csak utána kezdesz neki udvarolni és flörtölni vele? Érdekes működsz, hallod-e? - csaptam le szintén a feldobott magas labdát, nevetéssel tarkítva a szavaimat. Aztán már mentem is a biliárdasztal felé, ahol Ry készségesen átengedte a kezdés lehetőségét. Király! - Hékás, ezt kikérem magamnak! Attól, mert tele vagyok tetkókkal, meg inkább hímek társaságában szeretek időzni, még igenis hölgy vagyok! - puffogtam megjátszott durcássággal, de természetesen ezt sem vettem fel, helyette inkább megfogtam a dákót és mivel átadta a kezdés lehetőségét, hát felálltam a „rajtvonalhoz”. - Akkor lássuk - hajolok rá az asztalra, felteszem a kezem a dákóval együtt, célzok és bumm neki! - Úgy tűnik, enyém a teli! - szemlélem a szétpattanó golyókat, az első be is gurul, így ismét én jövök, ugyebár. Nem szólok, csak lököm a második is, ami újfent sikerrel jár, nem is vagyok rest a levegő bokszolva éjjenezni egy picikét. A harmadik lövésem viszont kapufa, lebiggyesztett szájjal iszok egy kortyot a korsómból. - Te jössz, nagyfiú - engedem át a terepet a hímnek.
Válaszára csak püffögök egy sort, aztán annyiban is hagyom a dolgot. Legyen gyereknapja, most az övé az utolsó szó. Nem vagyok én telhetetlen, és inkább nem nyúzom tovább ezt a bőrt, ha semmi elmés nem jut rá eszembe. Vagy egyszerűen csak témát akarok váltani. - Még el is hittem volna, ha a fejemet simogatod meg. - Mondom neki vigyorogva, aztán pedig folytatom. - Igazán függő sosem voltam. Főként a társaság miatt fogyasztottam csak. Talán ezért ment olyan könnyen. - Meg hát egy hippi hogy is nézett volna ki, ha nincs a szájában egy-egy spangli időnként? Egyébként kikapcsolódásra tökéletes volt, ha pedig nem volt kedvünk hozzá, akkor is valahogyan eltöltöttük az időt. Békés egy időszak volt az ott élő farkasok számára, hisz semmi kötöttségünk nem volt, és csak élveztük az életet. Biztos vagyok benne, hogy ha itt is hasonló lenne az élet, meg tudnám szokni. Bár úgy gondolom, elég sokan így vannak ezzel. - Jól van, akkor majd a legközelebbi kimenőknél… Vagy ha nem is legközelebb, de mindenképp sort kerítünk rá. Majd hívjuk Horrát is, biztos rá is ráférne. - Egyikük sem szokott épp a mókáim elrontói közé tartozni, így még jó, hogy felvetem az ő nevét is. Nem kételkedem abban, hogy érdekes egy estének néznénk elébe, ha mi hárman kimennénk a „mezőre” és ott kezdenénk el bármiféle hasonló idiótaságot csinálni. - Édesem, a természetes sármom miatt nekem nem kell flörtölnöm. Se előtte, se utána. - Vigyorral tarkítom a mondatomat. Egyébként sem gondoltam arra sosem, hogy Jo és én… Egyszerűen nem. Túl nagyra tartom egyébként is a barátságunkat, és ezt egyébként sem akarnám elrontani, másrészt pedig ő már nekem inkább olyan, mint egy őrült hugica. Ha valaki megbántja, akkor meg megyek és elintézem. Na jó, azt azért nem, hisz én inkább vagyok az előbb kérdezek, aztán lövök típus. De ha kell, az sem állna tőlem távol, hogy valaki miatt én is beguruljak. Akkor főként van rá esély, mikor a farkasom jó ideje nem volt már kiengedve, és szeretne kicsit játszadozni. - Jól van, hitegesd csak magadat ezzel. - Mind a ketten bőven meg tudjuk érezni, hogy mikor poénkodunk csak és hogy mikor beszélünk komolyan. Főként, mert a vigyor egyikünk képéről sem szokott gyakran lefagyni az előbbinél. Olyan hűdekomoly beszélgetésünk meg nem hiszem, hogy mostanában volt. De szerencsére egyikünknek sincs semmi problémája most az életében, vagy pedig csak nem akarunk róla beszélni. A dákóra támaszkodom, miközben figyelem Jo-t, ahogy lök. Egy bemegy, aztán még egy. Mit ne mondjak, elég csábító kezdés. Na meglátjuk, hogy mennyire vagyok most formában. A következő kör végén viszont elmegyünk a whiskyért, az biztos. Ha addig valamiféle csoda, vagy balszerencse folytán nem nyer valamelyikünk. Nem érdekel, akkor is iszunk! Néhány másodpercig csak szemlélem az asztalt, a golyókat, hogy melyiket lőjem meg, aztán jómagam is ráhajolok az asztalra, célzok, majd lövök… A golyók szétgurulnak, de egyetlen sem megy le. Sóhajtok egyet, aztán pedig arrébb állok, átengedve Joanának a helyet. - Te jössz, kislány. - Ha én nagyfiú vagyok, ő kislány. Miért is ne?
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Úgy legyen! - bólintottam vidáman mosolyogva, a görbület azonban kissé szomorkássá vált, amint meghallottam Horatio nevét. - Ehm, ne is mondd… Tényleg nagyon ráférne már egy kis kikapcsolódás. Eléggé rájár a rúd mostanság - húztam el végül a számat is, mert elég sok minden történt mostanság a hímmel. De nem tudom, mennyire volna érdemes elrángatni, a nyakára mászni biztosan nem szeretnék. Azt viszont úgyis tudja, hogyha kellünk, akkor ott vagyunk, felénk már csak így működik a dolog. - Úristen, te jó ég, csak ránk ne szakadjon a plafon! - őszinte, jóízű nevetéssel nyugtáztam a szavaimat, még a plafon felé is felbámultam, leellenőrizendő, hogy tényleg nem reped-e az a bizonyos. Méghogy természetes sárm! Na persze.. Ez pont olyan, minthogy én nem vagyok hölgy. Éppen annyira nem vagyok hölgy, mint amennyire ő nem sármos. - Hé, hát ezt kikérem magamnak! - álmélkodtam szinte tátott szájjal. Ez az egészséges hajhúzogatás volt, amúgy sem túl egyszerű engem megsérteni, ez pedig még bőven messze van attól a bizonyos határtól. - Vagy nincs szemed, vagy csak szimplán rosszul tanultad meg a nemek közötti különbségeket - vágtam vissza, pimasz vigyor terült el a képemen. Nem voltam egoista, de tisztában voltam vele, hogy nem vagyok egy bányarém, bár tény, hogy nem is tartoztam a hű, de szép hölgyek közé. Persze ez viszonyítás kérdése, de semmi bajom nem volt a külsőmmel, egyébként. Lökök, aztán vigyorogva engedem át a terepet, miután két golyót is sikerült eltennem. Tagadnám, ha azt mondanám, nem kezd el kacarászni bennem a kis gonosz manócska, amikor Rydernek egyetlen golyót sem sikerült begurítani a lyukba. Ez azonban csak egy mosoly képében jelenik meg az arcomon. - Ejjnye, van még hova fejlődni! - képtelen volnék megjegyzés nélkül hagyni a látottakat, miközben elhelyezkedem az újabb lökéshez, próbálva megtalálni a legtökéletesebb helyzetet. Célzok, aztán megbököm a fehér golyót, a teli szépen begurul, ezzel a hétből már három golyómat sikerült kiirtanom a játékból, viszont túl erősen löktem, így az a fránya is követi a narancssárga golyómat. - Micsoda ragaszkodó típus! - puffogok vigyorogva, átadva ezzel a lökés lehetőségét a hímnek. Amíg ő elhelyezkedik, én újabbat kortyolok a sörömből és kíváncsian figyelem, miként alakít ezúttal. - Mesélj valamit, Ry! Milyen izgalmas történt veled az elmúlt napokban? - kezdek beszélgetést, egyrészt, hogy eltereljem kicsit a figyelmét, no és persze mégse csendben ácsorogjunk egymás mellett.
- Tudom, ezért sem akarom ráerőltetni ezt az egészet. Megkérdezzük, hogy van-e kedve, talán kicsit még noszogatjuk is, aztán majd eldönti ő. - Sosem voltam az a személy, aki másokra rá akarná erőltetni az akaratát. Sőt, nagyon is távol áll tőlem. Bár azért azt nem mondanám, nem lökdösöm meg kicsit. Bár túl erősen sem akarom meglökni, mert akkor a végén még borulni fog minden. De szép hasonlat. - Legalább be tudnánk az O’Connorst perelni. Ha beszerzünk valami sérülést, törést, akkor pedig, ha jól keverjük a lapokat, még pénzt is kaphatunk! Szakadjon hát nyugodtan. - Természetesen csak viccelek, eszem ágában sincs ezt az estét bármi ilyesfélével elrontani. Kikapcsolódni jöttünk, nem azért, hogy kicsit becsípve egy jó nagy darab a plafonból a fejünkre essen. Bár az biztos, szép emlék lenne belőle. Már a másik félnek, aki épen megússza. Ha megússza. Tettetett meglepettséggel és elámulással felelek a szavaira, majd végül szóban is kifejtem hamis csodálkozásom tárgyát. - Neeee… Azt akarod bemesélni nekem, hogy te nem hím vagy? Egy világ tört össze bennem… - Rázom meg rosszallóan a fejemet, aztán pedig felemel a mutatóujjamat. - Nem hiszem el! Van rá bizonyítékod?! - Mint egy rossz brit, olyan beállásban és hangsúllyal beszélek, magamat sem értve pontosan, hogy mi a rákért. Aztán csak elkacagom magam végül. Á, imádom ezt a csajt. - Jól van na. Rég biliárdoztam. Józanon. - Ez amúgy igaz, hisz általában sokkal illumináltabb állapotban szoktam lenni, mikor ezt a tevékenységet végezzük. Most pedig szerintem még közelebb vagyok a józansághoz, mintsem a részegséghez. Átengedem hát neki az asztalt, aztán a dákóra támaszkodva figyelem őt. Keserédes mosoly szökik az arcomra. Kellemetlen az újabb találata, de a fehér golyó legurulása azt jelenti, kétszer jövök. Azt hiszem. Tudtommal. Körbenézek az asztalon, aztán rádőlök az asztalra. Célzok, lövök, és… semmi. Megint… Morgok egyet az asztalra, és mutatóujjammal is rámutatok. - Nem leszünk így jóban! - Ja, most épp megfenyegettem egy asztalt. Aztán Jo felé fordulok, az asztalt is átengedve neki. - Semmi különös nem történt velem mostanság. A múltkorában egy részeg este után a Lakban ébredtem, egy kecskével szemezve. Legalább Horrá jót tudott röhögni. - Bár fogalmam sincs, hogy az említett hím mondta-e már neki ezt a történetet. Akárhogy is, azt látni kellett volna, hallásból nem ugyanaz. - Veled mi újság van, édes? - Kérdezem tőle, majd felemelem a mutatóujjam, jelezve, hogy ne válaszoljon még. - Szavad ne feledd! – Majd pedig a dákót nekitámasztom valaminek, és elmegyek a pulthoz kérni egy üveg scotch-ot. Azzal együtt térek vissza és rakom le az asztalra. - Nem hiszem, hogy kell nekünk pohár. - Vonok vállat. - Na szóval? -
// Utál engem a kocka… //
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Jól van, ebben azt hiszem kiegyezhetünk - bólintottam rá, áldásomat adva az ötletre. Majd ha Horatio úgy dönt, hogy szeretne velünk jönni, akkor jön, de én biztos nem fogom erőltetni. Csak éppen annyira, hogy érezze, nincsen egyedül, itt vagyunk, legyen szó bármiről is. - Hát hol hagytad az eszed, okostojás? - kérdezem nevetve - Beperelnél egy falkatulajdonban álló kocsmát? - ezt ő sem gondolhatta komolyan, biztos csak a nagy ötletelésben elfelejtkezett arról, kié is az O’Connors. Mondjuk azt nem tudom, átkerült-e már falkatulajdonba, mert elvileg Deirdre magántulajdona, de fene tudja, hol tart a dolog, akkor is a falkát károsítanánk meg vele valamilyen szinten, azt pedig a világért sem szeretném. - Hát te dinka vagy! - nevetek újfent jókedvemben, ahogyan óvatosan tarkón legyintem, mintha csak egy rossz kölyök volna, holott jóval idősebb nálam. - Mintha nem láttál volna még elégszer egy-egy közös vadászat után - sóhajtottam fejcsóválva, de továbbra is széles vigyorral a képemen. - Vagy miféle bizonyítékot szeretnél? - ha a meztelenségem nem volt neki elég, akkor mondja meg, mivel bizonyíthatom, eskü megteszem. - Józanon? Ó, hát ha csak ennyi kell, akkor gyerünk, ide még egy üveg tequila! - csapok a billiárd asztalra és amíg lök, gyorsan el is szaladok egy újabb üveg töményért. Ártani úgysem fog, az biztos, azt meg kétlem, hogy csalna, amíg nem figyelek oda, úgyhogy amint visszaértem, megérdeklődöm, miféle eredményt sikerült produkálnia. Amikor viszont közli, hogy egyet sem talált be ezúttal sem, a kezébe nyomom az üveget. - Túl józan vagy akkor ezek szerint. Gyerünk, húzóra minimum a felét - nyilván nem meghánytatni szeretném, de azt mondta, már régóta iszik, akkor hajrá, ennyitől biztos nem lesz baja és mivel most játszunk, most kell gyorsan lerészegednie valamelyest. - Te jószagú szentséges almáspalacsinta! - nevetek fel a válasza hallatán - Neked egy konyhába cipelt kecske semmi különös? Baszki, hogy csináltad? - érdeklődöm vidáman, miközben már az asztalt felmérve helyezkedem úgy, hogy a lehető legjobb szögből igyekezzek gurítani. Úgy tűnik, Fortuna ma mellém szegődött, mert ismét sikerül egy telit eltennem. - Pajtikám, azt ajánlom, húzzál bele, de nagyon gyorsan, mert csúnyán el foglak verni! - Nekem már csak három golyóm van az asztalon, míg ő eddig még egyet sem tudott eltenni. Már épp nyitnám a számat, hogy akkor én meséljek valamit, amikor megállít és elviharzik, hogy aztán egy üveg schotch-al térjen vissza. Csak ekkor veszem észre, hogy nem látom a tequilás üveget, most vagy nagyon jól eldugta, vagy csak én vagyok vak. - Benyakaltad az egész üveg tequilát? - kérdezem tőle, majd az scotch-ért nyúlok, hogy abból küldjek le egy szép nagy kortyot. - Velem közel sem történt semmi olyan érdekes dolog, mint egy kecske felbukkanása az életemben, de képzeld, múltkor paintballozni voltunk Kyle-al. Voltam olyan kis genyó, hogy kihasználtam szegényt, amíg ő levadászta az ellent, én szépen megbújtam, hogy aztán őt lőjem hátba. De igen színpadias halált produkált, azt meg kell hagyni - meséltem vidáman, a dákómra támaszkodva, amíg figyeltem, hogy ezúttal sikerül-e valami használhatót alakítania. Nem éreztem úgy, hogy ne mesélhetnék az Őrzőről, hiszen szerintem Ry is ismerte, ha más nem, hát látásból, de legfeljebb majd kérdez, ha valami jobban érdekli.
- Ez benne a pláne! Hát mekkora arcok lennénk már, ha pont mi perelnénk be őket! - A „mi” szót szándékosan megnyomom kicsit, persze nevetek. Értheti úgy, hogy mi, mint falkatagok, vagy mi ketten, mint Tarkok. Szerintem utóbbi azért nagyobbat ütne, akárhonnan is nézzük. Egyébként eszem ágában sem lenne beperelni őket, de hát az meg miért meglepő, hogy nem vagyok komplett? Na ugye. Csak nevetek vele együtt az egészen. Jók is ezek a kis kiruccanások vele, legalább a mindennapi gondokat – már ha vannak – el tudjuk felejteni, és igazán jóízűen tudunk nevetni, szórakozni. - Jól van na, csak vicceltem. - Adom meg magamat. Erre már én sem tudok mit mondani, akármennyire is akartam volna továbbfűzni. Néha meg kell adni magunkat, mert noha a harcot ő nyerte, a háborút nem! - Te vagy a legszebb, legnőiesebb csajszi, akit ismerek. - Jó, hogy nem hajolok meg előtte, de helyette nyomok a kobakjára egy puszit. Nem hiszem, hogy sokan mondták volna rám, hogy nem vagyok eléggé nyílt, és ehhez hasonlók. - Ez egy szenzációs ötlet! - Aztán pedig hagyom is, hogy elmenjen egy másik üveg tequiláért. Hú, a végén lehet nem fogunk emlékezni arra, hogy végződött a meccs, annyira sikerül leinnunk magunkat. Bár ezzel a szerencsétlenségemmel lazán kitelik, hogy öt perc és vége lesz. Kár lenne érte. Már ki is találtam pedig, milyenre festetném be a drágám haját. Ki tudja, lehet még tetszene is neki. Visszaérve megköszörülöm a torkom azon, amit mond. - Khm… Nos, előtte hadd nyújtok egy kicsit. - Azzal pedig konkrétan el is kezdek ott nyújtani. Biztos érdekes látványt nyújthatok másoknak, de érdekli a fene őket! Néhány kis légzőgyakorlat, mert hát miért ne, aztán pedig el is kezdem az üveg tartalmát inni. Mintha savat öntenének a torkomon, úgy érzem, de érdekli a fenét. Iszom, és iszom, és iszom, aztán végül elveszem a számtól az üveget. A háromnegyedét azért kiittam… Egy-két könnycsepp is kicsordult, de most már értem is, hogy miért. Fú baszki, a torkom megvan még? De attól függetlenül kicsit be is pörgök, és egy „hú-t” kiáltva ugrok egyet, aztán összecsapom a tenyeremet. Majd kicsit azért megszédülök, ezért a fejemet is megrázom. - Baszki… - Nem hittem volna, hogy ez a háromnegyed üveg így be fog ütni, ilyen hamar, de azért ja, van rám kisebb hatással. - Erre még mindig próbálunk rájönni. De legjobb tippem, hogy nyertem egy fogadáson. - Vigyorgok már-már büszkén, majd tolom is oda a fejemet, hogy kapjak egy fejpaskolást, amiért ilyen ügyes voltam. Nem vagyok normális, az biztos. - Nem… De skót vagyok, és egy este scotch nélkül nem este! - A tequilás üveg is ott csücsül a whiskys mellett, jó döntés a nőstény részéről, hogy a skót finomságért nyúl. Naagyon jó döntés. - Tee… te kis áruló. Imádom. - Nevetek fel, aztán pedig rádőlök az asztalra, és már lökök is. Látszólag a pia nem sokat segített. Sóhajtok egy nagyot. - Esküszöm, fejbe lövöm magam… - És most már érzem azt is, hogy kezd beütni az előbb lenyakalt tequila mennyiség is. Azért kiszedem Jo kezéből a whiskyt és azt húzom meg. Komolyan mondom, ennyire hogy lehet szerencsétlen?
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Hát te tényleg elhagytad az agyad valahol útközben? - nevettem fel újfent a szavait hallva. Nem gondoltam komolyan és tudtam, hogy ezzel ő is tisztában van, így nem zavartattam magam ilyen jellegű kijelentések kimondása miatt sem. - Elég nagy paraszt arcok lennénk. Vagy szararcok. Seggarcok. Köcsögarcok. Baromarcok - kezdek bele a sorolásba, képemen széles vigyor ül, nem tudom komolyan venni ezt az egész helyzetet, baromi jól szórakozom, egyértelműen látszik a vonásaimon. - Rossz vicc volt! - öltöttem rá játékosan nyelvet, ezúttal is megmaradva a komolytalan vonalon. - Óh, na! Ez már valami! - biccentettem elégedetten, a kobakomra kapott puszi hatására pedig olyan kifejezést öltött arcom egy pillanatra, mint egy jóllakott óvodásé. - Tudsz te bókolni, ha akarsz, látod? - böktem játékosan meg a vállammal, ami tekintve, hogy vagy másfél fejjel magasabb volt nálam, elég érdekesen nézett ki, de annyi baj legyen. Csak cinkosul vigyorgok, amikor közli, hogy remek ötlettel álltam elé, visszatérve pedig máris nyújtanám át az üveget, csakhogy azt mondja, ő tornázik. Ezt azért megnézem! Villámgyorsan kapom is elő a telefonomat, hogy lekamerázzam azt a bizonyos mozdulatsort, jelen helyzetben az sem foglalkoztatna túlzottan, ha észrevenne és rám szólna. Nem is az a lényeg, hogy bemelegít, hanem az, hogy hol! Én persze csak nevetek, aztán vigyorogva teszem zsebre a mobilomat és nyújtom át az üveget. Csak ritmusra kántálom a „hú”-kat és tapsolni is elkezdek aztán, ezzel biztatva őt, hogy gyerünk, igyon még, meg se álljon egészen az üveg aljáig! Mondjuk csak a feléig beszéltük meg, de így is eljut a háromnegyedéig, ami azért, valljuk be, nem kis teljesítmény, tekintve, hogy tequila volt az üvegben! Még ha abszint lett volna! - Nagyon hősiesen helytálltál! - fogtam rá a vállára, amikor megszédült, egyrészt azért, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak, másrészt pedig azért, hogy megtartsam, ha esetleg borulni támadna kedve. Amikor pedig a kecskéről sztorizgat, továbbra is csak nevetni tudok rajta, ahogyan pedig nyújtja a fejét, szépen meg is paskolom, mint az ügyes kisfiúknak szokás. - Szép kis fogadás lehetett, ha kecskében játszottatok! És vajon te mit adtál volna, ha esetleg veszítesz? - töprengtem hangosan, mert azért ha az ellenfele egy kecskét dobott fel az asztalra - képletesen, természetesen -, akkor neki is valami hasonló kaliberűvel kellett előrukkolnia. Vajon mi lehetett az? - Hééj! Nem is vagyok áruló! Csak.. kihasználtam a helyzetet! És a javamra fordítottam - bólintottam elégedetten, már csak az hiányzott volna, hogy megpaskoljam a saját vállamat. Az lett volna csak a szép! - Te jó ég, Ryder! - nevetek fel újfent - Legközelebb szólj nyugodtan, hogy inkább továbbképzést tartsak és megtanítsalak játszani, ne egyből fogadással ugorjunk bele a közepébe! - nevetésembe tűzdelem bele a szavakat és kénytelen vagyok megtámaszkodni, annyira nevetek, nehogy a végén fel találjak borulni. - Bocsánat, tényleg, csak egyszerűen.. ennyire nem lehetsz szerencsétlen! - kérek elnézést, amiért ilyen galád módon kinevetem, de ő biztos nem fog megsértődni rajta, ha meg igen, akkor majd kiengesztelem valahogyan. - Atyaég! - hirtelen változik teljesen komollyá a arckifejezésem - Nálad van stukker? - képedek el, hogy aztán a következő pillanatban kirobbanjon belőlem a kuncogás. Csak húzom az agyát. - Nem lennék túl boldog, ha fejbe lőnéd magadat. De nyugtasson a tudat, vinnék virágot a sírodra - együtt érző fejjel tekintek rá, miközben ismét cukkolni kezdem. Nem is én volnék, ha nem így tennék. Aztán ismét az asztalra hasalok, hogy lőjek, csakhogy ezúttal nekem sem gurul le egyetlen golyó sem. - Ni, hát odanézz! Rám ragasztottad a szerencsétlenséged! - puffogok egy sort, miközben ismét a whiskyért nyúlok, hogy nagyot húzzak belőle. - Na de akkor gyerünk, viríts végre valami értékelhetőt! - szívom tovább a vérét, pimaszul vigyorogva a nem létező bajszom alatt.
- Nem elhagytam, elszívtam! - Utalok vissza korábbi, fűvel kapcsolatos kis beszélgetésünkre. Valami hasonlót szerintem akkor is mondtam. Igazából fogalmam sincs, akármennyire is most történt. Ez a hátránya, hogy nem figyelek arra, amit mondok, hamar el is felejtem. Bár erre biztosan rájátszik még ez a jó nagy adag pia, ami bennem motoszkál már most is. És ez még csak fokozódni fog. Fú, csak reggel egyben ébredjek, érdekli a fenét, hogy hol. Azért az Alfa szobájában nem akarok ébredni. Hajjaj, nagyon nem. Az alkohol elég sok emberben más-más reakciókat vált ki, és a mennyiség is számít egyeseknél. Rám talán az a leginkább jellemző, hogy még az eredeti önmagamhoz képest is túlteljesítek magamon, és beszélek én össze hülyeségeket. Ha nem is beszélek, de csinálok. Mondjuk legtöbbször tudatában vagyok annak, mit csinálok, és főként azért is teszem, hogy az illető, akivel épp kirúgunk a hámból jól szórakozzon. Meg hát mi a halálért ne szórakozhatnék én is? Néhanapján én is lehetek ám a szokásosnál is dinkább! Látom, hogy Jo elkezd videózni, én pedig persze rájátszok még annál is inkább, minél inkább homoerotikusabb pózokat bevágva. Na jó, nem homoerotikust, hanem dívásat! Az jobb szó rá talán. Atya ég, ezeket a képeket látni akarom holnap. Vagy videót. Lényegtelen, imádom a hülyeségeimet visszanézni. Kár, hogy a kecskés esetet nem videózta le Horrá, Jo is biztos jó szórakozott volna rajta. - Hősiesen, az… - Ezt az érzést nem tudom mihez hasonlítani, ami a torkomban motoszkál most, így nem is mondok semmiféle hasonlatot, metaforát, egyéb ilyesféléket. Szerintem így is eléggé láthatja rajtam a nőstény, hogy nyelvemet nyújtva próbálok kicsit magamhoz térni. Azért az „egy húzóra” szerintem eléggé nyilvánvalóvá tette, hogy valami ilyesmi reakcióm lesz rá, de nem gondoltam volna, hogy ennyire borzalmas lesz. Legalábbis közben, meg utána egy idővel. Volt egy köztes idő, mikor egész felpörögtem tőle. - Tudja a fene. Szerintem simán kitelt tőlem az, hogy valamelyik falkatagot felraktam. - Nevetek jóízűen ismét. Jézusom, elég csak belegondolni, hogy ebből mennyi galiba is lett volna még mindezek után, ha mondjuk az egyik Muszklit rakom fel tétként, és vesztek. Akkor szó szerint az eszem megállt volna valószínűleg, aztán törölhettem volna fel a mocskot, amit magam után hagytam. Püffögök egy sort, aztán tenyeremet a homlokára rakom a nősténynek és úgy lököm meg őt. Sóhajtva, csípőre tett kézzel rázom meg én is a fejemet. Nem értem még el azt a jó állapotot, amit el kellene ide. Biztos ez az oka. - Tudod, ez valamilyen szinten nyugtató. De egyben kicsit zavaró is. - Mosolyodok el, aztán pedig figyelem, ahogy lök. És hibázik, mi történt, emberek?! Most fog fordulni a kocka? Bár már nincs szándékomban nyerni. Inkább igyunk. - Ez szándékos volt! Csak nem akarod, hogy nagyon lelombozódjak! - Vágok be csak azért is egy eléggé hamis szomorú, melankolikus arcot, aztán pedig neki is dőlök az asztalnak, célzok, és lövök. Előtte persze belekortyolok még egyet a scotchba. Szétgurulnak a golyók, aztán pedig egy telit és a fehéret is elteszem. Már konkrétan rámorgok az asztalra, és gondolkoztam a felborításán is, de ehelyett csak kettétöröm azt a rohadt dákót. Ilyen szerencsém hogy lehet?? Fel is veszem a scotch-t, és újra meghúzom azt.
Kezdőlap
//
