- Szerintem hősies volt! - erősítem meg még az előbb elmondott véleményemet, hiszen nem igazán tudom mire vélni a kapott választ. Láttam rajta, ahogyan a nyelvét nyújtogatta, hogy nyilván nem a legkellemesebb érzés volt ledönteni a háromnegyed üveg tömény szeszt a torkán, de vigasztalja a tudat, hogyha szét is marta a nyelőcsövét, a regeneráció pikk-pakk elintézni! - Kérjek neked egy narancslevet, amivel le tudod öblíteni az utóízt? - ajánlom fel kedvesen, lássa csak, én bármit megteszek érte, csak jobban legyen! Ha kér, hát megyek, ha bizonygatni szeretné, milyen nagyfiú, akkor maradok, nem erőltetek én semmit, ő tudja, mi a jó neki! - Hm. Ez igazán kedves tőled, mit ne mondjak! - kuncogok végül a szavaimat követően, mert igencsak érdekes belegondolni, hogy mi lett volna, ha elveszti a fogadást és tényleg valamelyik falkatagot tette fel tétnek. Ne adj Isten, engem! Én mondjuk tuti élveztem volna, de nem hagytam volna szó nélkül a történteket, az biztos, mindenesetre elég mulatságos a helyzet. Amikor a homlokomnál fogva billenti hátra a fejemet, csak nevetve kezdem el masszírozni a fejemnek azt a pontját, ahol megtaszított kicsit, egy elnyújtott „naa” is felhangzik, de ennyivel lerendezem az egészet, hiszen megérdemeltem, nem állok „bosszút” olyanért, ami kijárt nekem. - Szép virágokat vinnék! És vinnék minden nap! - bővítem ki kicsit az előbbi ajánlatomat, nehogy a végén azt érezze, hogy nem törődöm vele. - Amúgy ne is gondolj ilyenekre és bocsi, hogy ezzel viccelődtem - toldom meg végül ennyivel, halvány, bocsánatkérő mosollyal az arcomon. Nem szép dolog a halállal viccelődni, főleg az idei Vörös Hold után, ezt én tudhatnám a legjobban! Szégyelld magad, Joana! - Dehogy volt szándékos! Én is hibázhatok, lásd az előbbi tökéletes példát! - tártam szét a kezeimet szélesen vigyorogva. Lehet nem szép dolog, hogy így kárörvendek, de egek, szegény csórikám, azért sajnálom. Egy egészen picit. - Hm, pedig szerintem az elején elmondtam, hogy a tiéd a csíkos! - jegyzem meg eltöprengve, játékosan ütögetve meg egyik kezem mutatóujjával az államat. Aztán amikor eltöri a dákót, csak ijedten pillogok. - Húha, ha ennyire szarul érint a dolog, akkor inkább ne játsszunk tovább, nem szeretném, hogy túlságosan kellemetlenül érezd magad - néztem rá kedvesen, rajtam aztán tényleg ne múljon. Félek, a következő pillanatban feldönti majd az asztalt, annak pedig nem lenne jó vége. Ha végül mégis úgy dönt, hogy haladjunk tovább, akkor gurítok, ezen aztán ne múljon! Lökök, méghozzá ezúttal is elég szerencsétlenül, fel is horkanok, ahogyan felegyenesedek. - A szerencse forgandó, úgy tűnik! És tessék, vissza is fizettem az előbbi kölcsönt - kuncogtam magamban, ahogyan átadtam neki a terepet, kétszer jöhet, elvégre elraktam a fehéret is, hátha ezúttal szerencséje lesz.
- Köszönöm, nem. Ami nem öl meg az megerősít. Esetemben lerészegít. De ha odáig is fajul az este, hogy elesek, másnap diadalomittasan kelek fel! Valószínűleg egy rohadt nagy másnapossággal. - A hülyeség legalább még mindig árad belőlem, ez azért szerintem jó jel. Ott lenne csak gond, hogyha én elkomolyodnék. Az maximum csak akkor történhetne meg, ha keleten nyugodna le a nap, a vízesések felfelé folynának, és egyéb. El tudnék itt a felsorolásokkal lenni egy ideig, de… inkább hagyjuk. - Ki is készültem volna, ha elvesztem a kis póthugicámat egy este alatt. - Kis ögyöröm-bögyöröm hiányzott volna még, de újfent semmiféle meghátrálás nélkül ölelem röviden magamhoz Jo-t, gondolván, úgy sem fog ellenkezni. Még így is jobban járunk, mint ha ő szorítana magához engem, ezáltal eltörve néhány csontomat. Vagy a bordáimat megrepesztené kicsit, az is édes következményekkel járna. Nem csak a fejem fájna, az biztos. Bár annyiból oké lenne, hogy ha most csinálja, lehet meg sem érzem, annyira elvonta az érzékeimet ez az előbbi tequila-löket. Még mindig nem hiszem el, hogy ennyit megittam egyszerre. Whiskyből mondjuk volt már jobb is, mikor egy egész üveget egyszerre, de hát az teljesen mááás! - Hm… Miféle virágokat? - Kérdeztem félig mosolyogva, legyintve a bocsánatkérésére. Majd, ha mind a ketten egyetértünk abban, hogy valamiben túllőttünk a célon, akkor leállhatunk vele viccelődni. Annak legalább örülök, hogy a Vörös Holdon túltette magát, hisz akárhogy is nézzük, nem volt egy könnyű dolga utána. Szerencsére az ez éviből kimaradtam, de tekintve a többieket… nem is baj. - Nem! Játszunk, míg az összes dákót el nem töröm! - Hangom játékosan cseng, az előbbi is csak kisebb rájátszás volt. A morgás nem. Tényleg kicsit felidegesített, hogy ennyire rohadt szerencsétlen vagyok most este, de a dákó törése tényleg csak hab volt a tortán. Bár Jo arca vicces volt azt követően, az biztos. Gondoltam, hogy nem számít semmi ilyesmire, de hát ilyen ez… Tele vagyok meglepetésekkel. Ez pedig nem baj, igaz? A darabkákat lerakom az asztal mellé, aztán pedig veszek is egy másik dákót. Ezen kívül van még egy, remélhetőleg a végén három fog ott szerepelni és nem csak egy, a Jo-é. - Egy golyóm megy le, azt is természetesen nem én gurítom le. - Sóhajtok egyet, aztán pedig körbe is nézek az asztalon, de azért kicsit forog már a világ. Kezd beütni a pia, ami lehet nem a legjobb. Akárhogy is, így izgalmas, nemde?! Annyiból talán könnyű dolgom van, hogy a nősténynek már csak két golyója van fent, és még a feketét is le kell gurítania, nekem pedig szépen az asztalon vannak elszórva. Be is célzok egyet, lövök, és végre saját magamtól is legurul egy darab. A második gurításom már nem ennyire szerencsés, de akárhonnan is nézem, ez már haladás. [color=darkred]- Drágám, te pedig igyál már többet, mert jóval leköröztelek! -[color] Parancsolok rá játékosan a nőstényre, arcomon a szokásos vigyorral, miközben átadom neki az asztalt.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Majd együtt megküzdünk a másnapossággal, ne félj! Majd csinálok valami jó kis koktélt, ami meglásd, egy-kettőre elmulasztja a rosszulétet! - mosolyom ezúttal őszinte volt, mert én sem szerettem másnapos lenni, mondjuk a mi szervezetünk alapból hamarabb kiüríti az elfogyasztott alkoholt, de ha így folytatjuk - főleg Ry -, akkor lehet tényleg szükség lesz valami gyógymódra holnap reggel. - Hát én is kikészültem volna, ha pont te teszel fel és veszítesz el valami bugyuta fogadásban! - nevetve viszonoztam az ölelését, semmi okom nem volt ellenkezni. Tényleg olyan volt számomra, mint valami fogadott testvér, egy percig sem tudtam volna tagadni, szerintem ő is teljes mértékben tisztában van ezzel. - Nem tudom, valami szépet. Kikérném Lili véleményét, mit szokás ilyenkor vinni - válaszoltam neki némi töprengés után, mert valójában fogalmam sem volt, milyen virágot vinnék. És nem is akarnék erre gondolni, hogy nekem valaha virágot kelljen bármelyik számomra fontos személy sírjára vinnem. - Ahha, persze! - kezdtem kacagásba - Az enyémet biztos nem, azt nem adom! - rá is fogtam mind a két mancsommal, nehogy véletlenül az én dákómra is fenje a fogát, már csak az kéne, hogy tényleg szétzúzza az összest. Mondjuk úgyis neki kell majd kifizetnie, szóval tegye csak, ha annyira jól esik neki, én majd nevetve nézem a dolgot. - Akkor is több mint a semmi, nem igaz? - kérdeztem kissé pimaszul, egyik szemöldököm szaladt kicsit feljebb, ahogyan a hímre emeltem a pillantásom. - Úgy tűnik kezdetnek mindenképpen jó volt - biccentek elismerően, ahogyan végre legurít magának is egy golyót. - Igenis! - szalutáltam szórakozottan, majd ezúttal én húztam meg a whisky-s üveget, habár nem toltam le belőle annyit, mint Ry a tequilából, de azért így is tetemes mennyiséget elpusztítottam belőle. - Utolsó korty? - nyújtom felé az üveget, kéri még azt a keveset, ami az alján maradt, ha nem kell neki, akkor leküldöm azt is. Eztán jövök ismét én, helyezkedek, aztán lövök, csakhogy ezúttal sem sikerül. Vagyis sikerül, csak nem úgy, ahogyan kellene, mert a fehér szalad a lyukba. - Nyajj már! Megátkoztad a golyót, mi? - néztem hunyorogva a hímre, mert már csak két golyóm volt fent az asztalon, plusz ugye a fekete, de az közösnek volt tekinthető, úgyhogy azt nem számoltam.
- Csak nehogy valami rumot keverj bele. - Mondjuk a rummal alapból semmi bajom nincs, sőt, kifejezetten szeretem. Viszont ha másnaposságig isszuk magunkat az este folyamán, és Joanát szaván fogom, a koktélba pedig alkohol kerül, szerintem a fejére öntöm. Vagy majd szándékosan leszek nagyra nőtt gyerek, aki szeret rimánkodni minden hülyeségen. Sosem állt tőlem távol, hogy hülyét csináljak magamból, pláne azok előtt, akik már hosszú ideje közel állnak hozzám. - Meg is sértődtem volna, ha a virág helyére gyökeret mondasz, csak mert én is az vagyok. - Vágom neki oda vigyorogva. Egyébként is tudhatná már, hogy engem nem igazán lehet könnyen megsérteni. A hozzám intézettek is általában csak úgy leperegnek rólam, főként, ha olyantól jön, akinek a véleményére magasról teszek. Az már más kérdés, mikor egyáltalán nem viccelődünk, hanem véresen komolyan kezd el sértegetni a másik. Bár ritka az, hogy én konfliktusba kerülök bárkivel is. Ha mégis, akkor pedig próbálom csitítani az egészet. - Hát elég sok idő, és kör kellett, hogy végre egy lemenjen. De ja, jobb, mint a semmi. - Nem akarok előre inni a medve bőrére, de ha innen fordítanék, akkor komolyan mondom, megcsináltatnám Jo kérését. Amúgy sem volt szerintem kérdéses, hogy akár nyerek, akár győzök, megcsináltatom azt a tetkót, amit kieszelt nekem. Nem vagyok én semmilyen jónak az elrontója. Azt is kitaláltam már, hogy milyenre festeném Jo haját… Ki tudja, talán még tetszeni neki, és visszajárna hozzám. A többinél már felárat számítok fel. - Igyad csak, pöttömke. - Ezt a tequilás dolgot még vissza fogja kapni, Ms. Palmer. Arra mérget vehet. Még mindig érzem, hogy a torkom ég valamelyest, habár lényegtelen, mert a regeneráció pikkpakk helyre teszi. Figyelem, ahogy nekidőlve az asztalnak lő, és kis önelégült mosoly szökik az arcomra, mikor megint nem sikerül elraknia egy golyót sem, csak a fehéret. - Nem kell a rinya, így is több esélyed van, mint nekem! - Féloldalas mosollyal az arcomon nézegetem az asztalt, majd rádőlök. Célzok, lövök, egy le is megy. Lövök még egyet, az is legurul. A végén még el fogom bízni magam. Lövök harmadjára is, de kicsit megcsúsztam, és egy teli megy le. Hümmögök egy sort a tarkómat vakarva. Ránézek a nőstényre. - Szívesen? - Én megmondtam, hogy neki van több esélye.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Na, hé, szerinted képes volnék ilyesmire? - grimaszoltam egyet, persze felfelé kunkorodott szám széle. Bármennyire is szeretem olykor megszivatni a drágát, de azért másnaposság elleni koktélba rumot keverni.. nem, azért az nem az én stílusom. - Dehogy vagy az! - vágtam rá nevetve. - Egy nagyra nőtt gyerek, aki szeret olykor hülyét csinálni magából viszont már annál inkább! De nálam ez nem egyenlő a gyökérrel - magyaráztam meg kicsit bővebben, inkább errefelé terelve a beszélgetés témáját, elég volt a sírokból és a virágokból. - Nem mehet minden elsőre, be kellett melegítened - kedves mosoly görbült a képemre, ahogyan megpaskoltam a vállát. Én próbáltam tartani benne a lelket, így mondja bárki is, hogy nem vagyok jó barátja! - Pöttömke? - szaladt fel a szemöldököm. - Ne már, Ry.. - csóváltam meg vigyorogva a fejem végül. Lehet, hogy nem vagyok egy égimeszelő, de azért a pöttöm mérettől is távol állok. Lehet, hogy korban simán rám ver negyven évet is, de azért háromszáz éves leszek, nehogy már pöttömnek hívjon! Nyilván nem szívom mellre, hozzá képest mindig is fiatalabb leszek, a maga módján egészen bájos is a becenév, ami azt illeti. - Jah, a következő körben meg berakom a feketét, aztán pápá több esély - eszem ágában sem volt a falra festeni az ördögöt, de tekintve az utolsó lökéseimet, bizony elpártolt tőlem a szerencse. Nem rinyálok viszont tovább, inkább nézem, ahogyan lök és széles vigyorra áll a szám, ahogy lelöki az egyik golyómat. Már csak egy maradt. - Ha annyira szeretnéd azt a tetkót, mondhattad volna, nem tettelek volna ki ennek a megalázásnak - szúrtam oda egy újabbat, nem bíztam el magam továbbra sem, de ha ebben a helyzetben képes vagyok elpuskázni, az igencsak kellemetlen lesz. - Egyébként köszi - lapogattam meg a hátát azért, miközben elhelyezkedtem az asztal mellett, hogy megpróbáljam betenni az utolsó golyómat, hála égnek úgy tűnik Fortuna visszatalált hozzám és sikerült begurítani. - Na most ugrik a majom a vízbe - célzok ezzel a fekete golyóra, de hála égnek a fehér volt olyan kegyes és tökéletes pozícióban állt meg. Innen igencsak ciki lenne, ha nem tudnám belökni, úgyhogy célzok és lökök, legnagyobb örömömre sikeresen. A nagy boldogságban még ugrok is egyet, hogy aztán éljenezve pördüljek meg a tengelyem körül egyszer. - Szóval.. mikor megyünk tetováltatni? - nyilván csak ő, én elkísérem, bár ha már ott leszek, lehet én is csináltatok valamit, majd meglátom, elkap-e az ihlet odabent.
- Ó, nagyon is képes volnál. Az részletkérdés, hogy annyira szeretsz, hogy nem basznál ki velem duplán is. - Ebben egyáltalán nem kételkedem. Oké, szoktuk egymást szivatni esetenként, de azért arra megpróbálunk, én legalábbis mindenképpen, figyelemmel lenni, hogy a másiknak ne legyen túl rossz tőle az egész kedve, napja. Vagy az iménti felvetett szituációban még rosszabb. - Olykor? Mi az, hogy olykor?! - Csattanok fel játékosan. Melengeti a piciny szívemet, hogy ilyesféle bókokkal adományoz meg engem a drága. Na meg az egóm simogatása is egész kellemesen esik. Egyébként sem tudnék az ilyenen besértődni, pláne úgy, ha Jo mondja ezt. Nem kapom én fel a vizet mindenféle hülyeségen… elvégre nem kevés baromságnak is én vagyok vagy a kitalálója, vagy a végrehajtója. De hát mi baj van azzal, ha az ember élvezi az életét, és végre kiélheti, milyen is gyereknek lenni? Nekem nem épp volt kellemes gyerekkorom, hát most pótlom. Meg úgy az elmúlt hatvan évben folyamat. Éssss tervezem is még jó ideig. - Most miért? Te vagy az én cuki kis pöttömkém. - Kezeimmel még a pofiját is összenyomom, meg gügyögök neki, mintha tényleg egy kis csecsemő lenne. De mielőtt kitörné tőből a karomat, csak vigyorogva paskolom meg a kobakját. Bár a cuki eléggé vitatható lenne az előbbi kis mondandómból, pláne, ha begurul. Akkor jobb menekülni. - Csak ne most cseszd el, drágám, és legyünk túl rajta. Már így is eléggé megszégyenítettél. - Na most már tényleg nem látok rá sok esélyt, hogy én nyerjek. Ilyen pozícióból, mint amiben most Jo van eléggé nehéz veszteni. Meg lehet oldani természetesen, de már elég volt ebből a játékból. Így is fizetnem kell egy dákót már. Így utólag belegondolva mennyire is felesleges volt azt eltörnöm… Késő bánat. Csak sóhajtok egyet, mikor végül csak elrakja, de kénytelen vagyok elmosolyodni a kis örömtáncán. Vagy minek mondjam ezt. Még kap egy győzelmi buksisimit is Pöttömke. Most már így fogom szólítani. Nem is rossz. - Rád bízom. Egyébként is gratulálok a győzelmedhez. Túl könnyű menet volt. - Mondom neki mosolyogva, aztán váltok is. - De ezáltal túl gyors is. Az este meg még fiatal, szóval remélem nincs ellenedre, hogy maradjunk még. Bár az biztos, tequilát én ma már nem iszok… - Azok után, hogy kiégette a torkomat, biztosan nem. Ha pedig belement, hogy maradjunk, hát elő a pénztárcát, és vágjunk neki az estének úgy Isten igazából.
// Nos, ha nincs más, amire válaszolnom kellene, akkor ez lenne a záróm. Rád hagyom, hogy írsz-e még, vagy záratod egyből. És köszönöm a játékot, nagyon imádtam Pöttömke //
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Túlságosan rosszat feltételezel rólam, ez nem szép dolog - öltök rá nyelvet játékosan, mert tény, hogy néha tudok ám piszok lenni, de azért szándékosan ennyire durván soha nem csesznék ki senkivel, olyannal legalábbis biztos nem, aki fontos számomra. - Na, végre valami, ami igaz is velem kapcsolatban! - nevetek fel röviden a szavait követően. Tényleg szerettem, úgy, mint testvér a testvért, mint barát a barátot. - Jamerthogy azt kellett volna mondanom, hogy mindig? Ezer bocsánat! - emelem fel megadóan a kezeimet, széles vigyorral az arcomon csóválva meg kissé a fejemet. Rajtam ez aztán ne múljon, ezek után akkor nem szépítem majd a dolgokat! - Na jó, ezt most hagyd abba! - bújok ki a kezei közül, ne nyomogassa nekem itt az arcomat! Persze nevetek, nem is kicsit, ami azt illeti, de ha itt gügyög nekem, mint egy kisbabának, akkor ne csodálkozzon, ha majd tényleg úgy is viselkedem, aztán majd szívhatja a fogát, hogy miért vágott bele ilyesmibe. - Vettem, kapitány! - szórakozottan szalutáltam, majd löktem és győztem! Hát el sem hiszem, hogy sikerült, bár valóban elég könnyű győzelem volt, ezt sajnálom. - Még a végén tényleg azt hiszem, hogy hagytad magad, mert ez így.. Mit fizetsz érte, hogy senkinek se mondjam el? - húztam az agyát, miközben letettem a dákót az asztalra. - Naná, hogy maradhatunk! De a hallgatásomért cserébe te fizetsz! - próbálok még alkut kötni, bár nyilván nem ezen fogunk összeveszni, következő alkalommal meg akkor már úgyis én hívnám meg, ez is csupán a játék része. - Ó, szerintem van még bőven választék! - karoltam belé nevetve, hogy felkapva az immár üres söröskorsómat battyogjunk vissza a pulthoz és adjuk le az újabb rendeléseket, egészen addig, amíg bírjuk és úgy nem döntünk, ideje valahogy megpróbálni hazavánszorogni.
// Én is köszönöm a játékot, bátyóka! Szintén élveztem! //
Kezdőlap
200. 
És köszönöm a játékot, nagyon imádtam 
//
