Na sóval én megpróbáltam illumináltságomhoz képet piszok komoly, érett, felnőtt farkas és férfi lenni, hát ebből a komolyság egyből kiesett, a felnőtt hímből is annyi maradt, hogy igen nagyra tutam értékelni, mikor Sarah a dús kebleivel próbált megfullasztani! Így még sose próbáltak megölni, de határozottan ez lesz a kedvencem, az hétszentség! Karácsony van, én mondom: puszilnak, táncolnak velem az asztalon, két csini szőke "belém esik", és az egyiknek még a mellét is az arcomba kapom. Jaj, drágáim, ennyire ne kényeztessetek el! Mármint, de, hülye vagyok, kényeztessenek! Hohó, és ezt meg is kapom, nem is akárhogy! Ártatlanul pislogok fel Sarah-rá, lerí rólam, hogy egy cseppet sincs ellenemre a pozitúra, főleg, hogy közben sikeresen rámarkoltam Odie fenekére, egyre jobb, gyerekek! - Nagyon nemigen, de nem baj - dörmögtem-dünyögtem, s olyan elégedett fejet vágtam, mint egy jóllakott napközis. A fejemből csak a lelkesen csillogó szemem látszódott, de hol zavart ez engem, remélem örült, amikor beszéltem és mozgott a szám. Én örültem, mert a ruha mélyen volt dekoltálva és... úúúú, nem volt melltartó! A ruha anyagán keresztül megharaptam, közben meg képes voltam olyan ártatlan fejet várni, mint akinek fogalma sincs, hogy mit csinál... ami félig így volt a piának hála, de a nőket így se szoktam eltéveszteni. Ez határozottan egy jó este! Túljátszott bánattal lebiggyesztem a szám, amikor Sarah "elhagyott", de sok szomorkodásra nem volt okom, mert Odette meg sikeresen letapizta KicsiDé-t, aki lassan nem is lesz olyan "kicsi", ha ez így megy tovább. Először csak felkönyököltem, aztán a hátam mögött megtámaszkodtam a kezemmel, úgy ültem tovább, és idült mosollyal a képem néztem Odette-re. - Mit szeretnél? Grrr... - és elnevettem magam, majd ha már Sarah lepakolt az asztalról, egy üvegért nyúltam. Nekem már nem kellett pohár, meghúztam az öveget. - Félrevonulhatunk - ingattam a fejem szórakozottan, továbbra is vigyorogva és felváltva néztem rájuk. Infantilis, csillogószemű, kanosodó kiscserkész vagyok, mellék állásban egy kvázi felelősségteljes Atanerk, üdvözletem, mehetünk is szobára most, hogy megismertük egymást.
[Belénk kötnek páran, vagy inkább békén hagynak minket és csak röhögnek? Páros: belénk kötnek. Páratlan: hagynak minket.]
A sikeres földet érést követően én megpróbáltam feltápászkodni. Tényleg… De hogy hogy sikerült olyan bénán esnem, hogy kb. 180 fokkal „elforgatva” hevertem a földön a többiekhez képest, ráadásul a kezem is beszorult szendvicsbe Darren és Sarah közé… Tudunk valamit, kérem szépen, tudunk…
-Darren, te vagy az? -próbáltam hátrafordulni, hogy kiderítsem, melyikük markolássza épp a fenekem, talán a Casanovánk, de nem voltam benne biztos, annyira nem sikerült kitekerednem, annak viszont mindenesetre tanúja voltam, hogyan kötött a kis triónk férfitagja közelebbi ismeretséget Sarah dekoltázsával.
Ó… Hogy egy klasszikusból idézzek, „Ez lehet egy csodálatos barátság kezdete." Nem is akartam megzavarni a kis románcukat, csak amikor Sarah próbált ráérősen feltápászkodni, löktem egyet rajta vállal hátulról, hogy újra Darren arcán landoljon mellel. Mert az vicces, nem? Én mindenesetre jót röhögök rajta, ha összejön a mutatvány, közben meg riszálok egyet, hátha sikerül a szépfiúnk eszébe juttatni, hogy hol felejtette a mancsát.
Hát jó… akkor tápászkodjunk fel. Ha már hátulról fognak, megpróbálom a karom kiszabadítani, de az még mindig Sarah alá volt szorulva, így csak végső elkeseredésben rámarkoltam „arra”, akit értem. Párszor megnyomkodtam, mint a régi pumpás vérnyomásmérőt szokás, hátha veszik a lapot a vonal másik végén – kizárásos alapon már sikerült kitalálnom, kit sikerült megragadnom, és úgy tűnik, nem is kellett sokáig várnom a válaszra.
-Óóó… És mit érdemel az a bűnös, akinek a „záloga” a kezemben van? -kérdeztem vissza halál komolyan, de aztán 3 másodperc se telt el, én is a többiekkel nevettem, bár ha azt hitte a tulaj, csak hülyülök, azért még kapott egy „Na, most komolyan!”-t válaszul.
Végülis… kicsit kényelmetlen volt, Sarah igazán lemászhatna már, de attól én elvoltam, és különösebben nem is zavartattam magam miattunk, egészen addig páran úgy nem döntöttek, hogy akadékoskodnak egy kicsit. Amikor az egyik pasas azzal jött oda hozzánk, hogy ez azért már túlmegy a jó ízlés határán, meg mégis mit képzelünk magunkról, meg kulturálatlan barmok vagyunk, meg bla-bla-bla, először csak unott képpel hallgattam, egy-egy oldalpillantást vetve a többiekre, aztán meg úgy döntöttem, hogy meguntam. Én bunyózni akarok!!!
Ezen fellelkesülve leriszáltam a fenekemről Darren kezét, majd kicsit oldalazva a kezemet is sikerült kiráncigálni Sarah alól, viszont újabb galiba akadt. A karkötőm valahogy beleakadt Darren farmerjének cipzárjába, így aztán, mivel az újonnan a szülinapomra kapott ékszeremet eszem ágában sem volt szétcseszni, cipzár le, gomb ki –milyen jó, hogy fél kézzel is megy-, azzal elkezdtem lecibálni a nadrágot a Casanovánkról.
-Csak hogy jobban hozzáférjek. –böktem ki, mint válasz a többieknek.
A tömegből néhányan azonban úgy tűnik, félreértették a dolgot, néhány pillanaton belül masszív vastapssal kísért „sztriptízt akarunk, sztriptízt akarunk!” kántálással csinálták a hangulatot.
[Ki fossza meg Darrent a ruháitól?]
[1-2 Sarah & Odie, 3-4 Darren egyedül nyomja a műsort, 5-6 lelkes rajongók tépkedik le a ruháit…]
Ha Darrent nem zavarja, akkor bizony terpeszkedek még rajta. Mekkora pech, hogy a felsőm elég erősen dekoltált és melltartót sem vettem ma fel. Miért is nem? Fogalmam sincsen, pedig általában mindig szokott rajtam lenni, de hát no, piálni így jobb, elvégre nagyobb a szabadságérzet. Dé meg minden bizonnyal örül, legalábbis a képéről eléggé ez szűrődik le, ez nem is vitás. De végül mégis úgy döntök, feltápászkodom, mégsem kellene a másvilágra küldeni szegény csórikámat, elvégre mi lenne akkor velünk? Ismét egy apokalipszis. Ám alighogy tornáznám felfele magamat, Odie még meg is lök, így visszazuhanok, én meg mivel nem támaszkodtam egyik kezemmel sem túlzottan, a becsapódás ereje igen nagy, most már a képe is lapos lesz. - A mindenit, éhes vagy? Harapdálja a cicimet? Az ebugatta.. Remélem mindenesetre ízlik neki, bár én személy szerint jobban élvezném, ha a felsőm nem lenne ott. Na mégis.. hiszen nőből vagyok és nem szabad elfelejteni, hogy egy igen szexi fiú fekszik alattam, arcával a melleim között. Végül aztán mégiscsak feltápászkodom, persze búcsúzásképpen nem vagyok rest egy puszit nyomni Darren homlokára, amolyan „szívesen visszajönnék” célzattal, de hát most menni kell, nem fetrenghetünk itt még órák hosszat és amúgy is, kell nekem még pia! Legördülök és mit veszek észre? Odie máris vetkőztetné a jómadarunkat. - Mondanám, hogy menjetek nyugodtan szobára, de eszem ágában sem lenne itt maradni egyedül. Szóval csak akkor mehettek, ha visztek engem is. Felkapom az első üveget, ami a kezembe kerül és jó nagyot húzok belőle. Abszint? Nem, ez whisky. Vagy mégsem? Fogalmam sincsen, mindegy is, a lényeg, hogy pia legyen, úgyhogy nyújtom a többieknek is, ha kell, mert valószínűleg kelleni fog. Csakhogy közben Odette máris vetkőztetni kezd. - Ejj a mindenit, hát ilyen türelmetlen vagy te? Még a szobáig sem bírja ki, hát kész. A zúgolódó tömeggel nem foglalkozom, vagyis de, a replikázó pasast hallva csak felkapom az egyik üres poharat és feléje dobom. A célzó képességemmel ilyenkor már problémák vannak, de azért most nem akarok gyilkolni, úgyhogy csak lazán dobom, erő sincsen benne, tehát még szét sem törhet a fején, ha egyáltalán eltalálom. - Maradjál már lécci csöndben, mert a hangod bántja a fülemet! Erre szokták mondani, hogy olyan erotikus a hangod.. mert igazán b.ssza a fülem. Ennyit mondok csak neki, majd fordulok is vissza a pároshoz és mit veszek észre? Darrenen már szinte rajta sincsen a gatyája. Na bakker, ezt nem hagyhatom annyiban, amúgy is.. a népnek szórakozás is kell, azért kiabálnak, nem igaz? Úgyhogy közelebb is mászok, ha csak Dé nem állt közben fel, bár kétlem, hogy nemes egyszerséggel nyúljak a pólójának nyakkivágásához, kacér mosolyt varázsolva a képemre. - Nem megmondtam, hogy visszajövök? Oké, nem mondtam, de a homlokpuszinál egyértelműen sugalltam a tekintetemmel. Szóval kivárok pár pillanatot, had fogja csak ő is fel, hogy mire készülök és máris erőset rántok az anyagon. Nem cicózok, nem vagyok én műkörmét féltő plázapicsa, úgyhogy máris hallom a muzsikát, mely egyértelműen arra utal, hogy sikerrel jártam. Még rántok is rajta, hogy felemelhessem a trófeámat és hajíthassam el.. A fene, hogy nem figyelek, merre dobok, így pont Odie arcán köt ki a szakadt póló. A tömegre nem figyelek, pár azt hallom, hogy nagyban tapsikolnak és bíztatnak még minket, maradt még a szépfiún ruci, ám valami más is vegyül az örömkiáltások közé. Meglepett kiáltások? Talán azok, mindegy, nem is tudom, csak azt látom, hogy az előbbi hapi, aki felé elhajítottam a poharat, most egy hatalmas vödörrel jön visszafele, paprikavörös arccal. Vajon víz van benne, vagy alkohol?
[ Kapjuk-e az égi áldást a vödör víz képében? páros: telibe kap páratlan: a pacák elcsúszik és a vödör tartalma csak a padlón folyik szét ]
- Igen - feleltem az éhségre, de most éppen nem vadhúsra vágytam, szóval éreztem, hogy erőteljesen szalad el a paci velem, de erről csak ők - a benyakalt pia - tehettek. Meg a Yetta hiányom, az se elhanyagolható, mi több! Hopp, Odette rálelt KicsiDére! Hát nem édes, hogy pumpálva vigasztalja? - Zálogmasszázst? - kérdeztem vissza teljesen ártatlanul, csak kár, hogy a testem az nem épp ártatlanul reagált. Most mégis mi a fenét vártak? Pasiból vagyok, a fejem cicik közt, a farkam, kéz alatt, eunuchnak kéne lennem, hogy ne legyen semmi, verjenek ki meg érte! - Szeretnéma zédeshármast! - csillant fel a szemem a lehetőségre, s hogy mennyire is lettem volna benne, azt jelezte a kis harapásom is... meg ahogy látom, Odette több mint nagyon benne lenne, már húzza is le a cipzárom! - Előbb gommboljjjj - dünnyögtem az instrukciót, és én nyilvánvalón nem a karkötőjére gondoltam, az alatt, hogy mihez fér hozzá, hanem a saját nemes bizsumra és Sarah is. Én pedig segítőkész vagyok, de még mennyire, feljebb toltam a csípőm és húztam is le a farmerom, a legkevésbé se zavartatva attól, hogy egy kocsmában vagyunk, csúcsidőben tulajdonképpen. A nép meg amúgy is sztipízért skandál, hát adjuk meg nekik, ami jár, én ugyan nem vagyok szégyellős! Jaj, mami, kezdek ribancos hangulatba kerülni a szeretgetős után... Ebből pedig a károgó pasas se tud kizökkenteni, akit Sarah amúgy semmi perc alatt lerendez. Helyes, nem kell nekünk erkölcscsősz. - Puszit a pocimra! - követelőztem, mert megtehetem, és mutattam is nagy bőszen, hogy hova kérem: igen, fél milliméterre az alsógatyám széle fölé. Közben továbbra is lelkesen segítek Odie-nak és a farmerom le is kerül rólam - bütykölheti a karkötőjét -, aztán várom, hogy na most akkor tessék folytatni, még nem fért hozzá a micsodámhoz, és ami azt illeti, én oda is puszit akarok. De nekem jó Sarah-tól is, ha már visszajött, ülök és várok, és kíváncsi vagyok és kicsit kanos, vaú! Lesem, hogy min ügyködik, megragadja a pólóm, vigyor, aztán volt-nincs felső, letépte rólam. Hát engem itt mindjárt publikusan megerőszakítanak... nem bánom, üsse kavics, ennyi lelki sérülést el tudok még viselni! Ennek megfelelően míg Odie lehámozza az arcáról a pólóm, odahajolok Sarah-hoz és az alsó ajkába harapok, majd röpkén megnyalom, aztán felállok. Tök mindegy, hogy Odette/Sarah a földön csücsült-e, vagy hogy a karkötőjével/a lázadozókkal mi van, megfogtam a kezét és a boxer szélébe markoltattam vele. Félig kihívón, félig cukkolón néztem a szemébe, hogy "na, hajrá, húzd csak le", meg "úgyse mered". A tekintetem ködös volt, szemem lázasan csillogott az italtól, ami úgy szállt a fejembe, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Hátul támadt valami bonyodalom, de a vödör víz nem ért célba, amit csak azért sajnáltam, mert Sarah-n nem volt melltartó. - Menjünk malackodni! - néztem rájuk nagy, kiskutya szemekkel, ami mögött egy sor nem épp kiskutyaszemekhez méltó kívánság és vágykép húzódott, erről pedig az energiáim árulkodtak, ha szuka lennék, mondhatnám, hogy tüzelek...
[Ki tépi le a boxert? (Ők mondták! XD) Páros: Odette tépi Páratlan: Sarah tépi]
-Ajj már, hát gyere te is! Mi vagy te, pap, hogy úgy kell kínálgatni?! –csóválom a fejem Sarah szavai hallatán, aztán veszem is el az üveget tőle, meghúzva, majd Darrennek tovább dobva, Sarah felett, mivel még mindig kettőnk között van…
Remélem, azért nem kólintom fejbe az üveggel csórikámat. Ja, hogy neki nem az a vérvonal képessége, mint nekem? Hoppá… Na mindegy, már úgy is eldobtam, késő bánat! Hogy mi? Zálogmasszázs?
-Akkor már inkább megpróbálom csomóra kötni. Ha a vadászgörényekkel működik, csak menni fog itt is… -felelem neki, de most meg már Sarah szól megint be… ó, hogy nem bírnak békén hagyni egy fél percre!
-Most őszintén, láttál te már engem valaha türelmesnek? –kérdezek vissza olyan hangsúllyal, meeg tekintettel, mint ha azt mondtam volna, hogy „Na ne… ezt ugye te sem gondoltad komolyan?”.
Úgy látszik, meg is lett a hatása, Sarah inkább másra koncentrált, amíg leoperáltam Darrenről a nadrágját, addig ő 1-0-ra győzött, kiütéssel. Bumm! "Hedsááát"!
-Hm, szép dobás! –biccentek elismerően, aztán legyen Dének is karácsony, gombolok is, cipzárazok is, rángatom is lefelé a farmerját, és egyem meg a kis szívét, milyen segítőkész meg jól nevelten segít nekem, anyukája most biztos büszke lenne a kisfiára.
Nadrág megszerezve, karkötő immáron könnyen kiszabadítva, a farmert meg csak egy laza mozdulattal dobom hátra a vállam felett a skandáló tömegnek. Röhögnék, ha valami akción látnám viszont… Fordulok is vissza a többiekhez, amikor hirtelen lámpaoltás, én meg heves francia szitkozódások közepette rántom le a pólócafatokat az arcomról.
-Ez meg mi a fr… Ó, hogy Darren pólója? Ezt megtartom emlékbe! –gyűröm félig-meddig a saját nadrágom derekába, hogy oldalt, mint valami kendő lógjon le.
Na de várj Sarah, mit kapsz még ezért, hú… És már épp körbenéztem volna, hogy hogyan tovább, amikor Darren elkapta a kezem, és rámarkoltatott az alsója szélére, egész jó kis ötletet adott.
-Még hogy én ne merném? Nem ismersz még, chéri… -feleltem, miközben tekintetemben elszántság villant, majd a következő pillanatban reccs!
Ez az anyag is megadta magát, közszemlére téve önkéntes Casanovánk bájait. Én még továbbra is tartottam a szemkontaktust, csupán annyiban változott az arckifejezésem, hogy egy széles vigyorra húzódott a szám, „Na ugye, én megmondtam!”, a jobb napokat is megélt ruhadarabot meg viszonzásul Sarah képébe dobtam – vagy legalábbis oda céloztam, ha számít rá, akkor még a levegőben is elkaphatja.
-Jó, menjünk, mielőtt még kihívják a zsarukat, aztán magyarázkodhatok Benjinek… -sóhajtottam, majd megragadtam Darren vállait, és fordítottam rajta annyit, hogy az ajtó felé nézzen, ezzel karon ragadtam és útnak is indultunk.
-Jólvan, szerzünk neked egy malacot, bár asszem’ ilyenkor már zárva a hentes… na mindegy, azért integess a közönségnek! Iiigen, puszit is dobhatsz, csak igyekezz…–súgtam még oda a férfinek, aztán intettem Sarah-nak is, hogy iszkiritempó, itt ne maradjon, ha közelebb jött, őt is karon ragadtam, mielőtt kiléptünk az ajtón, én is dobtam egy puszit a lelkes közönségünknek, aztán irány a parkoló!
[Hogyan tovább?]
[1-2 Sarah autójával, 3-4 Odie kispolskijával, 5-6 lopunk egyet]
- Na majd akkor talán megetetlek. Villantok még egy pajkos kis mosolyt neki a homlokpuszi előtt és mielőtt még búcsút intenék neki. Odie máris ajándékozna meg egy szép kis bukóncsapással, még jó, hogy időben el tudok hajolni az üveg elől. Bakker, az kellett volna, ha fejbe vág, lehet még lükébb leszek, mint amilyen most vagyok. - Szende kislány. Még a szemem is lesütöm és a hangom is megváltoztatom, hogy tényleg úgy tűnjön, mintha egy szűz kislányka szólalt volna meg. Egyébként olyan sikeresen alakítom a dolgot, hogy belegondolni sem merek. Én és a szende kislány… Ég és föld, mondjuk így. Pap? Bakker, ezt sértésnek is felfoghatnám és fel is fognám, ha nem lenne bennem ennyi pia. Bár még ezt is kevésnek érzem, úgyhogy iszom is a követezőt és adom is körbe az üveget, ha kell nekik. - Kössszike. És bingó, telibe találtam, királyság. Had morogjon csak, amíg eltakarodik innen, addig mi csak élvezzük a dolgot. Élvezzük, de még mennyire, bakker! Tépem is a pólót, ami – egészen véletlenül – Odie arcán köt ki, de tessék, én gondolok rá, legalább viheti haza ajándékba. Aztán felszögelni a falra, tök király szobadísz lesz belőle. De épphogy odapillantok, hol tartanak a vetkőztetésben, amikor is Dé „rácuppan” az alsó ajkamra. - Ó te tényleg éhes vagy.. Bár lehetnél kicsit éhesebb is. Szélesedik a vigyorom, bizony, jobban örültem volna, ha kicsit többet kapok, de sebaj, az ezt követő látvány kárpótol mindenért. Csakhogy nem kell sok és előttem is elsötétül a világ. Már szólalnék meg, hogy valaki oltsa vissza azonnal a lámpát, amikor furcsa szag üti meg az orromat. Mi ez?! Kicsit hasonlít a szellentés szagára, na de.. Bakker, az alsógatya! Odette! Lekapom a fejemről a becses ruhaneműt, kaján vigyorral a képemen. - Nicsak, nekem is csurran-cseppen egy kis ajándék. Azzal tűröm is a boxert Odie-hoz hasonlóan a gatyám szélébe, ott a legbiztosabb, egy világ dőlne össze bennem, ha elhagynám. A másik szöszi közben kiadja a parancsot az indulásra, úgyhogy nyomás! Előtte még azonban gyorsan a pulthoz rohanok és kikérek még egy üveg abszintot, csak a biztonság kedvéért, nehogy már utánpótlás nélkül húzzunk el innen. Röppentem is vissza Odie másik oldalára, szóval így, majdnem kéz a kézben hagytuk el a krimót, tisztára, mint a tinifilmekben, ahol a jó barátnők egymásba karolva sétálgatnak a városban. Kiérve azonban mivel találom szemben magam? Na mivel? A kocsimmal! Basszus, tényleg autóval jöttem volna? Hát, fogalmam sincs, de ha már itt van, akkor miért ne használhatnánk. - Beszállás! Mutattam is a rozsdabarna járgányra, igen, az ott az enyém, ha esetleg nem tudnák, szóval máris robogok arrafele, előhalászva az egyik zsebemből a kulcsot. Egek, ezek szerint tényleg kocsival jöttem. - A hátsó ajtók nem működnek, úgyhogy valakinek a csomagtartóban kell utaznia. Vaaagy inkább odafent… Vigyor terpeszkedik szét a fejemen, ahogyan a pucér Darrenre pillantok, majd a kocsi tetejére. Eztán siklik íriszeim párosa Odire-ra, mintegy kimondatlanul is feltéve a kérdést: Ugye te is arra gondolsz, amire én? ~ Pakoljuk fel! ~ Szólal meg a hangom a fejében és máris kapok Darren felé, szerintem úgysem fog ellenkezni és pillanatokon belül máris a kocsi tetején trónolhat. Na ez így lesz szuper! Na jó, kap még egy kis piát, úgyhogy nyújtom is neki az üveget, de aztán természetesen meg is kaparintom, nekünk is kell ám valami! - Kérem a koordinátákat! Bár én úgyis simán elindulok, hogy fogalmam sincsen, hova megyek, előbb-utóbb úgyis kikötünk valahol, az meg úgy lehet nagyobb poén is lesz. Mindenesetre pattanjunk is befele, csukom az ajtót, indítom a kocsit és ha mindenki kész, indulhat is a parti járgáááány!
[ Elhagyjuk-e a kis szeretett csomagunkat? Páros: nem Páratlan: igen ]
Pólóm gatyám repült, anyaszült mezítelenül álltam, és egy cseppet se zavartattam magam, szép szál legényke vagyok, fütyköst meg mindenki látott már, vagy a másét, vagy a sajátját (vagy most az enyémet), aki mást állít, az hazudik! Én olyan fullos, elégedett és idült vigyort varázsolok a képemre, hogy az még a szabadon fityegő farkamnál is szeméremsértőbb. Helyreteszem a golyóim, nehogy véletlenül is csálén álljanak, ha már ennyien nézhetik őket, meg kicsit azért hideg van nekik ilyen pőrén. A jó cuccokat óvni kell, ezt mindenki tudja. - Naaaaa - nyüszítettem, amikor elkezdtek kifelé tuszkolni. - Pedig tunnék többetis mutanni nekik! - dünnyögtem sértettem, hogy a fő atrakcióm előtt kitoloncoltak, pedig ajjjjjj... - Nincs szeretés veletek! - duzzogtam, egészen addig, míg el nem értünk Sarah kocsijáig. - Kocsiban csináljuk? Nekemjó, csak kicsiahely. Elintézték, hogy ne legyen bajom a helyszűke: felpakoltak az autó tetejére, mialatt én kis híján halálba röhögtem magam. - Csiki-miki! - Rettenetesen csikis voltam. - Szeretlek Saaaaaraaaaaah - vonyítottam, amikor megkaptam a piát és egyből magamhoz is öleltem az üveget, majd nem tétlenkedtem, nagyot húztam belőle. Aztán ténylegesen és még hangosabban is vonyítottam, amikor elindultunk, karjaimat az égbe löktem. Szállok, repülöööök, húúúú, de klassz kis kanyarok, én nem is tudtam, hogy ilyen hullámos amúgy ez a város. A sarkammal a vázat kopogtattam, mintha lovagolnék, hogy gyite-gyite, ez nudli, gyorsabban! - How many people can do like me? ZERO! - énekeltem, pontosabban üvöltöttem, keresztül-kasul a városon, amerre jártunk. A pia pedig csak fogyott és fogyott, mert hát szinten kellett tartanom magam!
[Le kell zúgnom a kocsiról, szóval leesek-e round2: 1-2 szarvas az úton, Sarah kormányt rángat, 3-4 madár nekem repül, sikítok és lefordulok, 5-6 odaragasztották a popóm... XD]
-Bizony, ha már úgy is karácsony… -vigyorogtam Sarahra a „köszönete” hallatán, amikor pedig látom, hogy eltiplizik piáért, csak színpadiasan a homlokomra csapok egyet.
-Ettől többet, bogaram, ugyan mégis mit? Villantod a lábujjaidat is? Ejj… de rossz fiú! –ciccegtem egy sort Darrennek..
Mon dieu, hát a pia! Hogy ez eddig nekem nem jutott eszembe… Még jó, hogy legalább egyvalaki gondolkozik. Kiérve aztán már indultam volna a kispolski felé, amikor Sarah rámutatott a sajátjára. Hát… végül is, ez közelebb is van, meg az én autóm úgy is komoly átalakításon esett át a legutóbbi O’Connors-os hármas iszogatás után (történetesen nuku tető, -2 ajtó, és a két első ülés szabadon mozgatható…), nem vagyok benne biztos, hogy még egyet túlélne, szóval akkor már inkább Sarah-ét amortizáljuk le használjuk. Az én kis polskimat meg úgy se bántja a halál se, ellopni sincs mit belőle, szóval megvár a drágám ha holnap visszamegyek érte… vagy Sarah visszahoz még ma este.
Amikor szóba kerül, hogy nem működik a hátsó ajtó, csak széles vigyorra húzódik a szám. Ó, micsoda problémák, az enyémen hátsó ajtó sincs…
-Jah, aztán ha megállítanak a rendőrök, magyarázkodhatunk, hogy ez most nem az aminek látszik, se emberrablás, se megerőszakolás… Embercsempészet, se az ukrán maffiának nem akarjuk eladni a szerveit… kihagytam valamit? –fordultam felé, majd követem a tekintetét, és csak vigyorogva bólintok egyet.
~Segítek! ~
Azzal már ragadom is meg, hogy fellendítsük a tetőre, aztán uzsgyi a másik oldalra, az anyósüléshez.
-Fasza, engem nem? Ezt megjegyeztem! –kérdeztem tettetett sértődéssel- Na de kapaszkodj, cicám! –paskolom meg a combját, azzal be is vágódok a helyemre, amikor pedig a „kapitány” koordinátákat kér, csak vállat vonok, aztán hasra ütés szerűen benyögök neki két random koordinátát.
Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy miét, úgy rémlik, mint ha valami északi, alaszkai lett volna, bár lehet csak rosszul emlékszem és még Finnországból maradt meg valami emlék… De őszintén, mit számít? Fő a spontaneitás! Koordináták bediktálva, mi meg repesztettünk ezerrel, ha esetleg Sarah spórolt volna a benzinnel/sebességgel, akkor még nyomtam is egyet a lábán, tapossa csak azt a gázpedált, amikor néhány perccel később, az egyik kanyar után.
-Te is hallottad? Mint ha valaki sikított volna. –pislogtam felé értetlenül, de aztán á, mindegy, le van ejtve, visszadőltem az ülésre, így pedig pont rálátásom volt a visszapillantóra- Ó, csak Darren esett le. –konstatáltam nyugalommal, mire néhány másodperccel később sikerült is feldolgozni az információt, én meg egy kissé talán túl hisztérikus hangon visítottam fel ijedtemben.
-Baszki Sarah, elhagytuk Darrent!!!!!!!!! –azzal ha nem nyom egy padlóféket mielőtt felrántanám a kéziféket… nos… akkor azt hiszem, sikerült kiszakítanunk a váltót a helyéről.
[Mibe essen Darren?]
[1-2 arra kószáló sündisznó, 3-4 kökény/vadrózsa, 5-6 hókupac/valami befagyott víz]
- Azt hiszem minden megvolt! Még az állam is megvakargattam kicsit, miközben gondolkodtam azon, vajon mit is hagyhatott ki, de semmi nem jutott nekem sem eszembe. Úgyhogy, jöhet az akció, a szépfiú szerencsére még csak nem is tiltakozik, Odie-val pedig egy húron pendülünk, úgyhogy máris hajítjuk fel Darrent a kocsira, nyomom a kezébe a piát, ám ahelyett, hogy visszaadná, bebúrja magának. Na szép, megjegyeztem. - Na jó, de csak emiatt tarthatod meg. Ha nem mondta volna, hogy szeret, akkor bizony képes lettem volna felmászni a kocsi tetejére, hogy csak azért is megszerezzem tőle azt az üveget. De így.. oké, legyen az övé, majd szerzünk máshonnan. Apropó, máshonnan. Hát bakker, mégiscsak az én kocsimról van szó! Szóval be is pattanok, Odi megad valami koordinátákat, amiről fogalmam sincsen, micsodák, de biztos jó hely. Csakhogy GPS, vagy mi a neve, az nekem nincsen, a fejem pedig egyelőre nem funkcionál akként, szóval csak úgy rálépek a gázpedálra és indulunk is. - Amúgy ha hátranyúlsz, akkor pont az ülésed alatt kell lennie még egy üvegnek. Azt szedd már elő lécca, ígérem, tetszeni fog! Pillantok Odie-ra és nem csupán egy pillanatra. Áááh, egy cseppet sem zavar, hogy nem nézek előrefele, azért nekimenni egy egyenesen úton csak nem fogunk semminek. Vagyishogy.. Előrenézek és mit látok? Jé, a másik sávban megyünk, de nem baj, a szembe jövő kocsi csak egy kicsit dudált, Dé pedig valószínűleg még élvezi is a helyzetet, úgyhogy totál nyugodtan vezetgetek tovább. Ha Odie megtalálja az üveget, akkor az bizony micsoda? Na micsoda? Ki tudja a választ? Igen, whisky! Mi más is lenne? Bizonyára mondanom sem kell, hogy nyissa ki és kóstoljuk meg, mifélét sikerült beszereznem. Közepesen gyors tempót nyomok, de úgy tűnik a mellettem ülő szőkeségnek ez sem elég, nyomja még a lábamat is, oké, én nem ellenkezem, szeretem ám a száguldást is. Dé meg.. pattog biztos, mint a pattogós cukorka, bár azért remélem nem fagy oda a feneke a tetőhöz, kicsit vicces lenne, ha úgy kellene levakarnunk onnan.. - Szerintem csak egy rollerozó kislány látta meg Darren himbilimbijét. Vonok vállat, mert ááá, egyáltalán nem abszurd, hogy egy kislány rollerozik az éjszaka kellős közepén. Csak hát olyanból nézném ki, hogy így sikít, aztán amikor Odie megjegyzi, hogy csak Darren esett le, még el is mosolyodom. - Majd szedi a csülkeit és utolér minket. Nekem is kell jó pár pillanat, amikor leesik és szinte Odie-val egyszerre kiáltok fel. - Darren! A jó fészkes fityfene! Egyből taposok is a fékre, nem kell ám behúzni azt a kéziféket, hogy kiszakítsuk a váltót a helyéről. Szóval a kocsi szépen megáll, azazhogy kifarol, mert olyan hirtelen taposok és olyan erővel a pedálra, hogy csoda, nem repülünk ki az ablakon. Ha Dé még mindig odafent ülne, akkor most tuti repült volna egy bazi nagyot. - A manóba! Rükverc és tolatok is vissza, pont a felezővonalon, szóval ha jön valaki, akkor még egészen kényelmesen ki is tud kerülni minket. Aztán valahol leállítom a kocsit, csak amolyan megérzés, most már talán elég közel járhatunk az elvesztett csomaghoz. Természetesen úgy, az út közepén, majd ha valaki jön errefelé, akkor úgyis kikerülnek minket. - Na keressük meg azt a félnótást, volt nála egy üveg abszint is! Bakker, ha kiborította… Tutira kiborult, de természetes, hogy én csak amiatt aggódom, Dé tökös legény –hisz láttuk – csak nem esik olyan nagy baja. Nem is kell sokáig kutakodni, egész közel parkoltunk hozzá, hogy megláthassuk csórikámat, amint épp egy hókupacban fetreng. - Lehűtötted a segged, szépfiú? Indulok is meg az irányába, remélem Odie hozza a whisky-s üveget is, mert eben az esetben nyújtom is a kezem, hogy kell egy kis utánpótlás, mert ugyebár így szép az élet. Dé közelébe érve még a telefonomat is előkotorom a zsebemből, hogy lőjek róla pár képet, hiszen olyan csodásan fest, ahogyan tök pucéran fetreng a hóban. Aztán persze Odie-val is kell egy közös kép, úgyhogy nézek is rá, benne van-e és ha igen, akkor bizony nem vagyok rest egy-két parti fotót ellőni, grimaszolva ám rendesen közben. - Vakarjuk fel onnan, vagy hagyjuk, had hűsöljön még egy kicsit?
[ Lesz-e autósbaleset? (a kocsiiim ) páros: lesz páratlan: nem lesz ]
A hozzászólást Sarah Youngmay összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Dec. 03, 2013 12:48 am-kor.
Juuuuuj, gyerekeeeeek, a fütyim is lobog a szélben, nem csak a séróm, hát ez kéééész! Múltkor nem is figyeltem meg, amikor Olennel lehemperegtünk a sípályán. Vonyítottam és ittam, ha márnem adtam vissza az abszintot, szerintem a seggem a kocsi tetejéhez fagyott amúgy... meg a golyóim is, mert olyan faszán-stabilan ültem, hogy még a vadabb kanyarok se hatottak meg! Mi ez, ha nem velem született tehetség? Vagy csak túlságosan hozzászoktam az illumináltsághoz mostanság, ami valahol szomorú, de ez meg buli. - I love you baaaaa... - puff egy madár a képembe! Honnan az anyjából került elő és miért bánt, amikor én nem is eszek madarakat, és jaj de csúnyán belém fojtotta a dalocskát, pedig olyan szépen áriáztam volna a "baby"-t! Az egyetlen, amit szépen tudtam ezek után csinálni, a kocsi tetejéről való lebucskázás. Nos, ez ennél hangosabban zajlott, nagyjából így: Darrenke énekel - madár jön - képen trafál - sikítok egy utolsót - lefordulok bele egy tekintélyes hóbuckába, hódombba, hóhegybe! Ó, Tupilek, remélem az abszint megvan! Megkeresném amúgy, ha nem seggel merednék az ég felé és hinném azt, hogy előre egyben a fölfelé is. Az előre, az előre, szóval csak még jobban beásom magam, így egymagamban vakonddá avanzsálva, de hol van az abszint? Nyüsszögök már, mire meghallom, hogy kocsi jön, a hangra pedig felkaptam a fejem és ezzel voila, már kint is volt a hóból. Jól nézhettem ki: seggem-fejem kint, fejemen egy kupac hó, és úgy vigyorogtam a két közeledő nőstényre, mintha nem is tudom... legalább évezredek óta szívem szottyai lennének. A kérdésre oldalra döntöttem a fejem. - Fázik, dörzsöljétek! - néztem rájuk nagy, kérlelő szemekkel, mert basszus, azért tényleg kezdtem fázni egy egészen kicsit, de meg se vártam, hogy mozduljanak. Kifötörtem magam a hóból, aztán annak rendje és módja szerint, mint akiben feléledt az Atanerk, királyi tartással kihúztam magam. - Elhagytatok! - közöltem duzzogva a nyilvánvalót. - Hódoljatok be! ÉnvagyokazÚúúúúúúr! Nyakakat ide! - követelőztem tovább, aztán a nyakukba vetettem magam, magamhoz karolva őket. - Olyan kis szukikvagytok! - csaptam át minden átmenet nélkül szeretgetőbe. - És jó acicikéteeeeeek! Aztán ott is hagytam őket, mert kocsi jött és nekem muuuuuszáj volt üdvözölnöm, akárki is legyen. Felpattantam a trónusomra - Sarah kocsijának tetejére -, hátat fordítottam a közeledő teherautónak és riszálni kezdtem neki a seggem - nem mindenkinek teszem meg, értékelje! Értékelte. Úgy félrerántotta a kormányt, mint annak a rendje, én meg "torro"-t kiáltottam, és ugrottam a kamionra/felé.
[Mi lesz most? 1-2 - lepattanok a teherautó oldaláról és kiesik belőle pár vödör festék; 3-4 - valahogy megkapaszkodok és bejutok a raktérbe, a lányok meg jöhetnek menteni; 5-6 - belerohan Sarah kocsijába a teherautó és miénk minden!]
Azt hiszem, most tört össze a szívem. Szóval nem szeret!!! Nem… Kikosaraztak… összetörték a szívem… erre inni kell…
Mint valami gép, diktálom a kamukoordinátákat Sarahnak, aztán amikor említi, hogy az ülés alatt van tartalék muníció, szófogadó gyerekként teljesítem a kérését. Vagyis próbálom, mert ahogy a két első ülés között hátrahajolok, a lábam lecsúszik az ülésről, én meg széken beékelődök, menetiránynak háttal… vagy inkább popóval, de annyi baj legyen, legalább így már gond nélkül tudom keresni azt a bizonyos üveget.
-Juuuj, whisky… -felelem felcsillanó szemekkel, azzal már bontottam is, hogy gyógyítgassam vele darabokra tört szívemet… ó igen, már érzem is, hogy kezd hatni. Már épp verekedném magam vissza az anyósülésre, hogy keblemre öleljem a palack itókát, ám nem megy az olyan könnyen, pláne, hogy még Sarah is röhögtet közben. Azért nagy nehezen csak sikerül, én újra huppanok a helyemen, megkínálva az itallal a sofőrt is.
-Ilyen hidegben azt még látni? Azt hittem úgy összement már a hidegben, hogy csak mikroszkóppal látható. Jó szeme lehet annak a kislánynak. –süppedtem bele elvarázsolva az ülésbe.
Aztán sikítás, fáziskésés, mire pedig észbe kapok, már ott menetelünk vígan a teliholdat villantó Darren felé. Óóó, azt a kísértést… Még csak épp, hogy letértünk az útról, de már hajolok is, hogy gyúrjak egy jó kis pofás hógolyót. Alig, hogy elhangzik a parancsszó, „dörzsöljétek”, már csattan is a hógolyó a kisvakond hátsó felén, hogy csak úgy virít utána a piros folt ott.
-Ééééés bingó! –bokszolok a levegőbe- Lehet, elsőre kicsit hideg, de hidd el, pár másodperc, és fog az égetni. –felelem nevetve, ahogy megindulok Darren felé.
-A Daily News Miner-nél zabálni fogják a képeket. –lesek át Sarah válla felett, hogy megnézzem, milyen díjnyertes fotókat lő, de mire felnézek, már jön is a sztár.
-Mert nem szeretsz!!! –kontrázok vissza a duzzogására, amikor pedig azzal jött, hogy ki az úr, csak elkerekedett szemekkel pislogtam rá, aztán már falra fakadva ki is javítottam, -Mert az élet az úúúúúúúúúúúúr! –azzal kikaptam Sarah kezéből a whisky-s üveget, majd a levegőbe tartottam, mint abban a rajzfilmben az oroszlánkölyköt a maki, igaz, nekem fél kézzel is ment, egészen addig, amíg Darren oda nem jött ölelgetni, mert akkor aztán fél kézzel én is viszonoztam azt, egy cuppanós puszit nyomva arra a vigyori képére, ha már ilyen szépen bókol… Hogy aztán újabb pofára esés következzen, ahogy faképnél hagy minket.
-Azt hiszem, dobva lettünk. –feleltem Sarahnak szipogva, majd még egyszer meghúztam a whiskyt, mielőtt a kezébe nyomtam volna- Tessék, igyál.
Tekintetemmel követtem Darrent, vajon milyen őrültségre készül, és bár először csak bátorításként füttyentettem neki, amikor átugrott arra az autóra, és ott is maradt, az állam valahol a hóban landolhatott.
-Putain… Nem csak dobva lettünk, még meg is szökik. ELKAPNI!!! Gyerünkgyerünkgyerüüüünk! –adtam ki a parancsot, azzal már rohantam is a kocsi felé, bevágódva az anyósülésre, és csak folyamatosan sürgettem Saraht, hogy induljonmárinduljonmárinduljonáááár!
Amikor már az úton repesztettünk , előtúrtam az egyik fegyveremet, hogy pontosan honnan, arra már én se emlékszek… Csizmaszár? Vagy nadrágra erősített tartó, tudja a búbánat, lényeg a lényeg, hogy lecsavartam az ablakot, majd miután megtámasztottam a lábam az ülésben, kihajoltam az ablakon, célba véve az előttünk lévő festékszállítót. Egyik szem lecsuk, nyelv balra ki, koncentrál, éééééééééés bumm! Ó a 'csába, hát ez mellé ment, igaz, csak egy kicsivel, de nem baj, ráfogom Sarah őrült vezetési stílusára, én pedig újra célba veszem azt a jobb hátsó kereket, ééés…
[Talál vagy nem?] [1-2 talál, és a kocsi oldalra lezúg az útról, beborulva az árokba; 3-4 talál, de megússza az árkot, keresztbe fordul az úton és belerohanunk, 5-6 mellé ]
A hozzászólást Odette e’Lemaître összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 05, 2013 11:32 pm-kor.
- Formás popsi! Még rá is csapok egyet, amikor Odie beékelődik a két ülés közé és szinte az égnek mereszti a sejhaját, dehogy hagyok ki egy ilyen alkalmat! Érezze csak a törődést. - Hm, ez mondjuk okos felvetés, bár lehet a kislány kifejezetten Darren fütykösére utazott. A mindenit, egy kislány ilyenbe keveredik bele? Te jó ég, mit fognak szólni otthon a szülők.. De mindegy, a kislány ejtve, mert Dé lezúg a kocsiról, mi meg spurizunk is vissza érte, mert hát itt hagyni botor dolog és hatalmas vétek lenne. Odie hógolyót gyúr, én nem pepecselek az ilyesmivel, szóval ahogyan célt ér az első találat, én már ott állok Dé mellett és csattan a kezem azon a fehér fenéken. Mondanám, hogy csupán szimmetrikussá szerettem volna tenni, de nem egészen lenne igaz, hiszen míg az egyik oldalon a piros folt virít, úgy a másikon az én kezem lenyomata virít. Most mondja valaki, hogy nem szép az, amit alkottunk! A képeket is csak ezután készítem, ezekkel a mintákkal biztos többet fognak érni a képek, szóval hevesen bólogatok Odie megjegyzésére, apám, ebből úgy meg fogunk gazdagodni! - Bizony, gondolj csak bele, mennyi abszintra valót fogunk keresni ezekkel a képekkel! Vigyorgok a nőstényre, elég csak a sok-sok üvegre gondolnom és máris fülig ér a szám – már mintha amúgy nem érne odáig. - Pff, ahelyett, hogy annak örülnél, hogy visszajöttünk érted. Forgatom meg a szemeimet, ilyet, a hálátlan ebugatta! Azért nyávog, mert elhagytuk, még a végén megsajnálom a kis drágát, ha így folytatja. Micsoda szörnyű sors! A követelőzését hallva csak ismét elvigyorodom, sőt, még az egyik kezemet a csípőmre is teszem. - Álmodik a nyomor szépfiú. Természetesen az énekbe én is egyből bekapcsolódok, miután jó nagyot húztam az üvegből, át is adom Odie-nak, ő se maradjon ám ki a jóból, meg hát közös szerzemény, megküzdött érte, hogy elővarázsolja az ülés alól. Az ölelgetést persze én sem hagyhattam viszonzás nélkül, míg a másik szöszi cuppanós puszit nyomott az arcára, én csak elkaptam az orcájánál és kicsit megrángattam a bőrt, pont ahogyan a nagymamák szokták az unokájuknak. - Hogy egyem a zúzád, te kis dönölűség! Na jó, azért tőlem is kap egy puszit, nehogy véletlenül úgy találja, hogy én nem szeretem, mert ááá, én nagyon is szeretem, miért ne szeretném, az ég világért sem akarnám, hogy tévképzetek alakuljanak ki benne. Ám úgy tűnik.. ő mégsem szeret bennünket, mert olyan gyorsan hagy minket ott, hogy még feleszmélni sincsen nagyon idő. Na tessék, inkább a trónusát választja helyettünk, szép, mondhatom… - Én is így látom a helyzetet… Lekonyul a szám és ismét nagyot húzok az üvegből, ez legalább jó, melegséggel tölt el. Szipogok én is, naná, hogy szipogok, hát milyen viselkedés ez? Visszajövünk érte, erre meg itt hagy, hát a mindenit neki! Sőt, mi több, olyan akrobatikus mutatványt hajt végre, aminek láttán az én állam is hasonlóan végzi, mint Odie-é. - Szentséges basszantyú! Nincsen idő teketóriázni, futok én is a kocsihoz, hogy bepattanva máris indíthassam a motort és taposhassak a gázra. Tiszta izgi, komolyan, mint a filmekben, igazi autós üldözés, pláne, amikor Odie előszed egy pisztolyt. - Ó, fegyver, az tök jó ötlet. Kell jó pár pillanat, mire leesik a dolog és csakúgy, mint pár perccel ezelőtt, amikor sikerült felfognunk, hogy elhagytuk a szépfiúnkat, most is meglepetten kiáltok fel. - Basszus, egy stukker van nálad! Tágra nyílnak a szemeim, fogalmam sincsen, honnan szülte az elő, de letaglózott, az tuti, még a kormányt is kissé félrerántom, szerencse, hogy nem gázolunk el semmiféle rollerozó kislányokat és autó sem jön szemből. Odie lő, miközben én stabilizálom az autó haladási vonalát, kétszer is dördül a fegyver, de úgy tűnik egyik sem talált, mert a kicsi kocsi ugyanúgy robog tovább. - Na jó, ne szarozzunk már! Tövig nyomom a gázpedált, ha Odie nem húzta be a fejét, akkor most még inkább lobog a haja, remélem becsukta a száját, mert bár tél van, azért lehet repkednek még bogárkák az éjszakában. Szóval közelebb száguldunk a kocsihoz, mellé kormányzom a járművünket, nem érdekel, jön-e valaki szemből, majd úgyis kikerül. Szóval innen Odie újra célozhat, remélhetőleg ezúttal már sikerrel, mindenesetre én szurkolok, hangosan biztatom, hajrá, hajrá, menni fog.
[ Újabb lövés: 1-2 talált, süllyedt, a kocsinak kifingott 3-4 az eltévedt golyó véletlenül Dé popóját találja el 5-6 Dé ínyenckedik, sofőrkóstolás a következő napirendi pontja ]
Csajok, ölelés, smaci... jó, csak puszi, aztán fel a kocsira, mert az poén és riszálom így is, úgy is, mert megtehetem. Fogalmam sincs, hogyan tudtam ilyen állapotban felugrani a kamion hátuljára, minden esetre meg tudtam kapaszkodni, és már szöktem is, mint a menyasszony, csak én annyiból jobb voltam, hogy nekem ment egyedül is a dolog, nem kellett segítség. A násznép meg utánam, hát nem édesek, egyem a szívük! Bejutottam a raktérbe, annyira király vagyok, hogy mindjárt elájulok magamtól... hopp, bocsi bödön... ajjajj, ez borulni fog... juj, a stóc! Éktelen zörgéssel dőltek rám a festékes dobozok, volt amelyikről leesett a fedél és volt olyan kedves, hogy rám csorgott itt-ott, lassan a szivárvány minden színében pompáztam... Lövést hallottam, vagy már tényleg ennyire be vagyok állva és a festékszag csak rátett egy lapáttal? A sofőröm elkezdett rakoncátlankodni, azt hiszem megijesztették a lövések, de hé már, ne ráncigálja azt a kormányt, mert kidobom a taccsot és megnézzük, miben volt több szín: a gyomromban, vagy ebben a járgányban. Megint rántott egyet a kormányom, mire nagyot nyikkanva-nyekkenve vágódtam be újabb festékes bödönök közé. Na ez azért már mindennek a teteje, egy Atanerket ne taszajtsanak csak úgy ide meg oda, még akkor se, ha tök pucér és részeg. Különben is, a festék öltöztet, nem? Vagy az valami más? Na mindegy, én meguntam, hogy biliárdgolyó legyek, amikor dákóm van. Eltántorogtam a vezető fülkéig, hallottam, hogy a vékonyka elválasztó fal mögött szentségelt az ipse, hát már nem sokáig fog. Egy laza mozdulattal átszakítottam a köztünk feszülő gátat, elkaptam a nyakát és feltéptem a torkát. Így aztán egyből megindultunk a fák felé, tiszta Road Show, kár, hogy most nem tett jót a hánykolódás, a bödönök agyonvertek, a festéktől minden csúszott, olyan lettem, mint egy síkosítóval agyonkent tampon - nem tudom, hogy arra miért tennének síkosítót, akkor jó hasonlatnak tűnt. Felborultunk, az tuti, és én már megint nem tudtam, merre van a fent, meg a lent és az előre, szóval úgy döntöttem, ott jutok ki, ahol már elkaptam a sofőrt. Kicsit még téptem a belsőrészt, aztán átkeveredtem a vezet részbe, és ott... ajj, hát ételt nem hagyunk meg! Ha Odie és Sarah közben megérkeztek, rikkantottam nekik, hogy vacsi idő, ha nem jöttek, nekem úgy is jó volt, több jut nekem. Friss, meleg, véres - és festékes - husi... Fúj, ez a festék... Elment tőle az étvágyam, s ezzel együtt rájöttem, hogy nekem biza pipilni kell, hát mentem a dolgom végezni. Amikor végeztem, Odie és Sarah felé sunnyogtam, véresen-festékesen-sokszínűen, imbolygó léptekkel. - Szexelni akarok - dünnyögtem ribancságom teljes tudatában - veled, mert te fogdostad a farkam és az jó volt - borultam Odette-re, ha szerencsénk volt, meg tudott tartani, ha mázlis voltam, estünk és rajta kötöttem ki. Akárhogy is, én bizony megcsókoltam, a vér ízével a számban, majd lusta pillantást vetettem Sarah-ra, a tekintetem pedig lejjebb siklott a szeméről a nyakára, dekoltázsára... Halk, vágyakozó morgás szakadt fel a torkomból és még jobban megkapaszkodtam Odie-ban.
Kezdőlap
)
