Nem mentem el Jas-ért. Többek között azért nem, mert valahogy úgy éreztem... egyedül kell lemennem az O'Connors-ba. Nosztalgia, vagy csak szimpla lelki klisé... nem tudom. De, valahol bántott, hogy már nem dolgozom itt, pedig annyi évet lehúztam. Muszáj volt hát felmérnem a dolgokat, rendezni önmagamat. Majd kilencre elmegyek Jas-ért. Tudom, nyolcat beszéltünk meg, de... tud várni. Acélos tartással sétáltam be, tekintetem fürkészőn pásztázta azt a megannyi embert, amit már annyira megszoktam. Tömény pia szag, ázott arcok tolongtak, hol egymásba, hol a padló végtelen ívén másztak négykézláb. Szívmelengető látvány volt, nekem mindenképp. Itt, semmi sem változott. Ennek értelmében vettem könnyedén az akadályokat, és kígyóztam el egészen a pultig. Eleinte csak egy üveg sört kértem, aztán az idő múlásával valahogy elvesztettem önmagamat, ezzel együtt pedig az idő- és tér érzékemet. Talán majdnem tíz óra volt, mikor már három sörös, és két whiskys üveg üresedett előttem. - Fú, te tudod, hogy mi van? - hajoltam be derékból a pultba, egészen pofátlanul sértve meg a kiszolgáló csaj auráját. - Azt hiszem teee, adsz még egy kört ebből a... - fordítottam fejemet az üvegrengeteg felé, majd jobb híján felkapva az egyiket, annak címkéjére mutattam - ebből. - képemen széles vigyor, de hamar elillant. Mint akibe dermedt vad állt volna, úgy meredtem le. Jas energiái körém fonódtak, belém hasítottak. - Bhaszd meg. - nyögtem már-már fájdalmasan, ahogy elmémbe szökött a gondolat: kurvára nem mentem el érte. A pultos lány csak szemöldökét ráncolva pislogott rám, értetlenkedve a kijelentésemen. - Nem neked, lazulj. - löktem magam vissza a székre, kezembe kanyarítva az elém pakolt üveget. Meghúztam. Mindeközben pedig Jas-t kerestem. Íriszeim a tömegen át hatoltak, illatát pedig egész jól sikerült beazonosítanom a biliárdasztalok környékén. - A többi a tied. - csaptam le az asztalra egy köteg pénzt, majd ezzel a lendülettel álltam két lábra, a whiskyt hangos robajjal vonva végig a pult lapján. Hú, kicsit ingatag a talaj. Ekképp konstatálom. Sebaj.
- Ezh komoly? - dörrentem fel feleségem háta mögül pár méterre, miután sikeresen bevettem a helységet (volt vagy öt perc, ne törődj vele...). Vállból, hátból támasztottam magam az ívelt átjáró félfájához, újabb és újabb kortyokat tüntetve el az üvegemből. - Rooohadt gáz vagy, Jas. Ennyih erővel egy baszást is lazán felajánlhattál volna. - pörköltem oda, dacból, tán haragból. Nem tetszésem mindenesetre sérthette a fülét. Vagy szimplán féltékenységet észlelt felőlem, bánom én. A pia okozta, vagy csak a szívem lüktetett fel ily harsány dühvel... Leszarom.
Megforgatom benne a kést azzal, amit teszek a szememet egyre közeledő energiáira. Mit ne mondjak, nem siette el, de késlekedései okát a mai napon épp, hogy nem akarom kinyomozni. Elég volt nekem az, hogy konkrétan úgy elfelejtett, mint a huzat, nem fogok még azon is agyalni, hogy vajon azért ilyen tetűlassú-e, mert részeg, mint egy csatakos disznó, vagy ennyire nem érdekli mit csinálok, vagy netalán mindkettő. A hangját meghallva lustán fordulok meg tengelyem körül, fenekemet vetem a billiárdasztalnak a széléhez, de nem zárkózom be testbeszéddel, mellkasom előtt keresztbe font karok helyett zsebre vágom kezeimet, miközben hanyag vállvonást eszközölök. - Még annak is eljöhet az ideje. Tán valami problémád van ezzel, Olen? Direkt nem azt a nevét használom, amelynek igent mondtam akkor, ott. Nem azt a kapcsolatot óhajtom megcsúfolni, hanem nemes egyszerűséggel a mai viselkedésétől lettem instant idegbeteg, hát hajrá, így öntöm szavakba. Bár amilyen állapotban van, azon is csodálkoznék, hogyha felfogja amit mondok, nem hogy belásson a sorok közé. Visszafordulok a biliárdozó nyálcsorgatók felé, látszólag mit sem törődve azzal, hogy a férjem milyen megjegyzéseket tesz rám. Nagyon nem érdekel, ahogy a golyókat lökik, de ha mondtam valamit, ahhoz tartom magam, márpedig én piát kértem. És ha már itt tartunk, amennyiben az uramat zavarja, hogy idegenektől akarok piára meghívást kijárni, adjon abból, amit ő iszik. Hogy kérjem? Meg egy nagy szart! A színjáték kedvéért most azt is eltűröm, hogy az egyik tag két lökés között rácsapjon a fenekemre. Máskor ezért letörném a kezét, de ma? Inkább törnék egy bicskát bele Derekbe, semmint ilyeneken húzzam fel magam.
Hát, persze, hogy így viselkedik. Nem is vártam mást! Jaj, dehogy. Az lepett volna meg, ha nem így tesz, és nem tolja belém még inkább azt a képletekben gazdag tőrt, amit most a mellkasomon érzek. - Problémám?! - kacagtam fel erélyesen, nem törődőm módon, ahogy arcom lejjebb emeltem, tekintetemben pedig - konkrétan - a zöld szemű szörny bestia cirkálmányai tűntek fel. - Tőlem aztán premierplánba is keféltetheted magad. Ribancnak még jó leszel. - vontam meg a vállam, dühből; méreg szőtte szavaimat pedig tudtam, hogy utólag majd megbánom. De nem voltam rest, sem szégyenlős, tehát oldalívesen - mert menni már csak így ment - kíséreltem meg megközelíteni nejem meg a két nyálcsorgató faszfejet. Még morrantam is, ahogy az egyik nyálfejű fickó Jashez ért. Mit ért? Hát, csessze meg, mindjárt leütöm! - Nem gond'lod, hogy kurrvára ciki vagy? - ekkor már odaértem, közvetlenül mellette vetettem helyet derekamnak. - Koccolj már le, barom. A kiscsaj a mi fuvarunk. - röhögött, mint valami kicseszett hiéna, akinek a fogai alól csak bűz tolong, nem egyéb. - Te most, kussolsz. - böktem rá, ingatag formámba hullámozva jobbról balra, majd vissza. - Na tehát... - emeltem íriszeimet a feleségemre - Ez mire kell? - vetettem oda, még mindig érezhetően indulatosan. De ez a marha nem hagy, itt mögöttem, és ahelyett, hogy a szaros golyóival foglalkozna, engem kezdett el egreciroztatni. - Azt mondtam húzzál el, nem fogod? - csattan nekem, én meg visszakézből markolok rá a nyolcasra, és nyomom telibe vele a száját. - Zavarsz, te fharok. Te nem fogod? - és épp úgy, mint az imént, fordulok vissza Jas felé, mintha mi se történt volna. Pedig történt, mert ez a majom már nyivákolva ugat a hátam mögött...
A farkas felkapja a fejét a hím jelenlétére és ha hagynám, akkor előrébb is mászna a pajzs mögül, jelezve ezzel, hogy ő bizony rohadtul elhatárolódik ettől a cirkusztól és mindkét embert idiótának tart a szituációban. No, de nem vagyunk olyan nexusban, hogy mindent megengedjek neki, így csak haláli nyugalommal fogadom Derek megjegyzését és a végére, mielőtt elfordulnék, reakcióul megvonom a vállamat, amolyan ez a te véleményed, apafej módra. Hadd örüljön neki mennyire ignorálva van. - Ki is van úgy beállva, mint a gerely? Hívom fel figyelmét nyelvének forgását gátló alkoholfogaskerekekre, s még arrébb is lépej, hogyha borulni támadna kedve, akkor ne akadályozzam meg benne. Őrülten pipa vagyok attól - is - hogy ennyire benyomott, mert tekintve a benne élő dögöt és annak regenerációs képességeit az alholollebontó-folyamatokban, hát mit ne mondjak, tetemes mennyiséget ihatott meg és igen gyorsan. Egyedül. Elnyomok egy szemforgatást az észkasza megjegyzésére és nem, nem közlöm vele, hogy a pokol melyik kénköves bugyrába kívánom. Inkább mintegy kívülről élvezem a műsort, ami kialakulni kezd. Mit tudom én, hogy ez a hely mennyire hemzseg a farkasoktól általában, vagy mennyire nem, de nem is izgatom rajta magam. Tapogasson körbe energiáival a nehézség. Van jobb dolgom is, nevezetesen kihúzni a gyufát a páromnál. Az sokkal viccesebb és a kölcsön egyébként is visszajár. - Segond, macskajancsi, én ezt lerendezem, addig ti döntsétek el, hogy ki fog meghívni arra a piára. Mondhatnám azt is, hogy a dákójával foglalkozzon ne velem, de esélyesen azt teszi, így még jobban nem nógatom rá félreérthető szövegkörnyezetben. Csak megcirógatom azt a randa, borostás pofáját, majd elfordulok tőle egy kacsintás kíséretében, s Olenre szegezem pillantásomat. Szép. Egyet elirányítok, de a másik marad a hülyeségvonaton, s hát mit ne mondjak, majdnem hangosan felröhögök attól, amilyen vége lesz a történet ezen felvonásának. Mit fogunk mi ezért kapni! - Úgy volt, hogy ma szórakozni jövök, épp csak a partnerem meggondolta magát és nem akart részt venni ebben. Szóval arra jó, hogy ne unjam halálra magam. Nem vagyok valami stepfordi asszonyság, aki engedelmesen otthon higannyá válik. - Mert a nagymama olyan, mint a higany. Szobahőmérsékleten köt. Vonogatom a vállamat. Mondanám tovább, de az előbbi performansz hatására egy dákó kerül a látóterembe, melyet épp illuminált férjem háta felé lengetnek, majd jól oda is sóznak neki vele. Én meg csendesen remélem, hogy eltörik a hátán. Közbeléphetnék, hogy akadjanak le róla, hisz az én járulékos tartozékom, de.. nem. Előbb érkezzen meg az első ököl is a dákóval csapkodás után. Legalább ha verekedni látom, addig se unatkozom. Megölni csak nem fog senkit.. gondolom én. És a féltékenysége nagyon is beindít.. ana, ha nem lenne ennyire mocskosul berúgva mindmellé.
- Hát én. -vágtam rá, nem zavartatva magam, elvégre így igaz. Egyébként se akarjon nekem itt holmi szentbeszédbe kezdeni, mert telibe szarom. Ez van, viselje. Már csak akkor változik valami, ha kiszellőzik az agyamból a szesz. Úgyhogy jobb, ha szokja. De persze... hiába szeretném még és még jobban elnyomni, kikezdeni, vagy szimplán lehordani, hát nem hagynak! Nem értésük gyökere pedig igen távol állt tőlem, így miután másodszorra is közbevágott, félbeszakított ez a nyomorult, hát egye, amit a szájába tettem. Jelenesetben a nyolcas golyót. - Nem vagy. De eddig úúgy hittem, hogy van benned némi tart's, hogyha már véérig sért'lek, ne az legyen az első, hogy szét teszed a lábad. No láám... - mentem volna át valami igen teátrálisba, de ekkor tájt ért el az ütés, ami a hátamon csattant. Kicsit meghajoltam, a pupilláim pedig kitágultak. A dákó szimplán ketté reccsent gerincem vonalán. - Háány golyót kérsz még a szádba, teh igen fogyatékos?! - dörrentem fel, hú de nagyon, lendülettel pördülve meg tengelyem körül. De kocc, ez mind jár, ahogy elvesztve egyensúlyom fejeltem be a biliárdasztalt. És megint röhög, balfasznak is ékesen titulál. Ám legyen. Feltoltam magam - az üveget magányosan hagyva -, izmaimban gurgulázott az adrenalin, ahogy jobbommal Jast tessékeltem - mit tessékeltem, szinte löktem - arrébb, míg balommal azt a seggfejet kaptam el. Pólója markomba, lába pedig már nem igazán súrolta a földet. - Mit csiklandozol, te szerencsétlen? Fáj az életed? - s bár ütni ugyan nem ütöttem le, de ívesen vágtam az egyik sarokba, amelyikben helyet lelt magának. - Ott gondolk'zz. - küldtem hozzá még néhány golyót, csak stílből, majd visszasétáltam a nejemhez. - Adok neked én inni, ki ne száradj. Vagy a farkam kell? - fogtam rá csuklójára, hogy elirányítsam innen, ki a parkolóba, vagy bárhová, ahol nagyobb bajt nem okozok, mint némi bordatörés.
- Kettőnk közül nem én viselkedem úgy, mint egy fürdős kurva, már ne is haragudj. Az, hogy felvettem azt a ruhát, amit egyébként akkor is felvettem volna, ha vele jövök, maximum akkor neki domborítok benne még nem jelenti azt, hogy ribanc vagyok. Mert nem feküdtem össze senkivel, pedig a két majomnak biztos nem lett volna ellenére. De mondjuk nem vagyok meglepve, én tettem rá célzást, hogy akár azt is meglépném. Egyébként lehet, hogy tényleg fel tudna annyira cseszni, hogy keressek valakit, aki nem oly' ronda, mint az ördög és még gusztusom is van rá. De ahhoz tényleg nagyon el kellene guruljon Derektől a gyógyszerem. Eljön az a pont, amikor arcomat tenyerembe kell temessem, mert nem bírom a látványát annak, ahogy a férjem égeti magát. Erre inni kell alapon magamhoz ragadom az üveget, s míg ő levezeti a felesleges tesztoszteront, engem meg odébb taszajt, meghúzom a piáját. Ennyi. Elértem a célomat. Ingyen italt akartam, hát kaptam is. Minden vágyam így teljesüljön. Jólesőn bizsergeti végig gerincoszlopom a balhét szagoló tömeg felszisszenése. Maradnék még, hogy tovább fokozzuk az élvezeteket, de meg kell mondjam, ilyen cinkes bunyóban még nem volt részem, szóval.. nem tiltakozom, amikor Olennel kell indulnom kifelé. Bár azért arról nincs szó, hogy csak úgy rángathatja a csuklómat. Azt kikapom a markából, hacsak nem szorít túlságosan. Nem vagyok a pincsije, csessze meg! - Már kiszolgáltam magam, de kösz. Döntöm odakint a hátamat hanyagul az épület falának. Felhúzom egyik lábam, magam alá támasztom a falon, fenekemig felhúzva. A farkára - tapintatosan - nem teszek megjegyzést, mert a végén még olyan csúszna ki a számon, ami nem valós ugyan, de eléggé sértő. - Elárulnád mi a francért aljasodtál le így? Történt valami, te vadbarom? Azért annyira még nem enyhültem meg, hogy kedves is legyek. De érdeklődöm a hogyléte felől, ez is valami. Ossza be!
Cinkes, vagy nem cinkes. Ez jut. Nyilván, ha kevesebb bennem a pia, nem így rendezem, na meg ugye... ha hites nejem nem cseszi fel ennyire az agyam. Mert, addig teljesen rendben van, hogy én voltam a farok, aki nem ment el érte, tiszta, nem gond. De akkor sem tűröm el, hogy illegesse magát két csimpánz előtt csak azért, hogy bennem felnyomja a pumpát. Utóbbi, persze sikerült. Na bumm.
Odakinn, míg ő a falnak támaszkodott, én egyszerűen és könnyedén vágtam le magam a padkára, félig Jas felé fordulva, noha csak a vállam fölött, féltestből. - Aljasodtam? - kértem ki, hát még jó hogy! - Komoly?! Már nem azért, de kettőnk közül, ha már én fürdős kurva vagyok, akkor te szimplán úgy viselkedtél, mint valami sarki lotyó, aki némi alamizsnáért teszi a farát más csávók szájába. - kicsit talán kiabáltam is, meglehet. Nem igazán figyeltem arra, hogy milyen és mekkora hangot ütök meg. Annál sokkal mérgesebb voltam. - Ez nem lealjasodás volt édes szívem, szimpla terület védés, ha már az említett ennyire szarik bele némi igen-be. Lehet, hogy szánalmasnak véled, de te sem vagy különb. És kééépzeld! - pördülve álltam fel két lábra, noha megint csak valami groteszk imbolygást sikerült végrehajtani. - Történt. Ha már ennyire rövid az agyad, és számodra ennyire tök mindegy. Amúgy meg eszednél vagy? Szerinted én ezt eltűrőm? - lépdeltem felé, hol kisiklottam jobbra, hol balra, de végül sikerült elérnem elé. - Magam sem tudom eldönteni, hogy ennyire berágtál, vagy simán baszhatnékod akadt. És mindegy mit mondasz, úgyse hiszem el. - lekezeltem, mélyről jövő daccal, lenézéssel vetettem rá íriszeim fényét. Harag? Féltékenység? Kurvára mindegy, mert ettől még nagyon, de nagyon nem tolerálom ezt a viselkedést. Legyek barom, legyek hülye... legyek bármi. Akkor se.
Enyhen szolva felmergeltem magam azon, ahogy viselkedik velem. Nem szabad elfelejtse, hogy nem vagyok a kapcaja, es akarmilyen reszeg is, akkor sem szabad ilyen modon viselkednie. -Kellettem magam unalombol ket idiotanak. Nem fekudtem alajuk, szoval nem rtem a problemat. Tarom szer karjaimat, ertetlenul tekintve ferjemre. -Kettonk kozul nem en vagyok az, aki szarik az igenre. Kepes voltal elfelejteni a felesegedet es otthon hagyni! Ki a szemetlada, en vagy te? Ne idegesits fel, Derek! Csak azt akartam, hogy szarul erezd magad. Szerinted megcsalnalak csak azert, mert eljottel nelkulem bulizni? Hulye vagy, ha ezt hoszed es nincs mirol beszelgessunk ekkepp. Nem akartam en kiosztani, de abbol, amit kozolt velem, egyenesen kovetkezett az, hogy megis megteszem. Hangom pattogos, karcos es hirtelen el is felejtek mindenre reagalni abbol, amit mond. -Ha baszni akarnek, nem az orrod elott tennem. En csak azt akarom, hogy ne vegyel semmibe! Nem kellene. Tenyleg nem kellene ennyira belemennem, ketsegbeesettnek tunok tole, de basszus! Nem tudom visszafogni magam. -Lapozzunk! Aruld el, hogy mi tortent aztan kesz. Te is idiota voltal meg en is. Ennyi legyen eleg.
Nem érdekel mennyire pipa. Én is az vagyok. Ez van. Az meg, hogy ő mit tesz unalomból... Uram bocsá' nekem akkor se tetszik. Egyébként is ő maga mondta, hogy még az is megeshet, hogy alá mászik valamelyik vadbaromnak, akkor ne én legyek már a faszfej! - Én nem szarok rá. Szimplán leittam magam, és elfelejtettem. El akartam érted menni, de elcsesztem. Ez oké? - harsanok fel, mert nem tetszik a stílus, hiába én is ezt ütöm meg. Pedig igaza van, de jelenleg vagyok abban az állapotban, hogy ezt ne ismerjem be. Főleg azért nem, mert amit csinált, az akkor se tetszik. - Szerintem? Ezek után? - pörgök még fel, de aztán valahogy elengedek, lenyugszom, midőn íriszeibe kapaszkodnak enyémek. - Nem Jas... Nem hiszem. - hajtom le fejem, keserűen sóhajtva fel. - Jó, sajnálom, rendben? Veled akartam lejönni, elbasztam. - ismerem el végül, nem túl könnyedén. Állkapcsomba pattog az ideg, már azt se tudom ki vagyok, mi vagyok.. mit akarok. Csak bánt az egész előbbi eset, meg az ami történt. Fújtatva lépek egyet hátra tőle. - Nem veszlek semmibe. - kurvára nem, ha tudni akarod. Épp ezért csavartam fel ennyire az agyam, épp ezért akadtam ki ennyire. - Értsd meg, hogy ezt nem tűröm el. Szeretlek - szalad ki, nem is törődőm vele, nem is veszem észre - és az, hogy te csak így illegeted magad két mitugrásznak, az felháborít! Nem ezért tartunk ott ahol, nem ezért vagyunk együtt úgy, hogy már nem kényszer. - mert nem az, nincs rozsdás bökő sem Veszett a torkomon. Én őt akarom, indultunk bárhogy, kezdődött ez bárhogy is. Szeretem. Nem tudok ez ellen mit tenni... - Jó... - morgok még kicsit, de csak mérsékelten, miközben újra elé sétálok. Egyik kezem kézfeje felé nyúl; ha elhúzza hagyom, ha engedi... belefonom ujjaimat az övébe. - Itt melóztam. Csak meg akartam nézni... mielőtt érted megyek. Aztán valahogy elcsúsztam... ittam, és itt kötöttünk ki. - nem magyarázom túl. Ennyi épp elég ahhoz, hogy értse, nem direkt szartam rá. Elfelejtettem, ez tény. Önmagába is sértő. - Most már... - emelem rá acélos íriszeimet - ideje lenne, nekem is kelletned magad. - halkan mondom, mégis némi élccel, hátha oldja a helyzetet, amit elcsesztünk. Igazából, mindketten...
I don't want to save my soul now I just want to lose control And even if it takes a lifetime to learn I'll learn We learn
Egy kicsit kevésbé rossz passzban kaptak el a kollégák, mikor a zöld asztal mellé invitáltak, úgyhogy beneveztem a versenyre. Múltkor a bowlingozás is egészen jól sikerült. A versengés mezsgyéjén még mindig otthonosan érzem magam. Ma direkt igyekeztem, hogy ne múljak mindenkit felül minden ütéssel, pár rontást is elvarázsoltam, a végeredmény viszont vitathatatlan. Győzött a farkasok szeme. Egy ideje szakítottam a vegytiszta életmóddal, úgyhogy a meccs végére a hatodik sör gurul le a torkomon. A srácok összenevetnek, mikor az utolsó golyót is ellövöm. - Ördögöd van, doki! Kikérjük a következő kört és most már csak iszunk, oké? Elegük van a vereségből. Nekem nincs elegem abból, hogy az eredményeim piedesztálra emelnek. A legyeket elhessegető mozdulatot teszek és a dákót forgatva nézek körül, hogy ha az egyetemi tanároknak már rangon aluli, hogy egy leendő professzor alázza be őket, akkor talán találok valami mezei halandót, egyszerű hazárdőrt vagy lelkes golyólökögető szakmunkást, aki vállalkozik rá, hogy kiálljon a kiállhatatlan ellen. Mert mostanában gyakran az vagyok. Vagy nem szólok vagy azt kívánják, bár ne tettem volna. Kivételek persze akadnak, velük jöttem ma el. Amíg ők az újabb korsó fenekére néznek, én is nézegetek egy párat. Ezen a helyen ma se spóroltak a kerek formákkal. Van egy, aki elvileg hozzám tartozik, de valahogy az elmúlt időszak nem kedvezett nekünk. Távol érzem magam és őt is. Ha mindenek végére gondolok, értelmetlenné válik, amihez ragaszkodtam. A szememnek amúgy sem rendeltem el soha éhségsztrájkot, szóval nézelődöm. A szervezetemben csak enyhe hatást kelt az a hat korsó, még ennyit le tudnék gurítani, hogy jól megüssön. Nem viking vagyok, csak farkas. HANEM farkas. Remek lenne kiállni most egy hasonló ellen, ez a vágy pendíti meg a szívem húrjait. Bátor küzdelemmel átívelni az örökkévalóságba, amit talán hamarosan megízlelek. Túl nagy a kontroll, el kéne veszíteni útközben. Abból talán tanulok, annak talán van értelme. Ez a hely az urbánus legendák szerint már sok hasonló esetet látott. A farkasom menne, ki akarna törni. Egy jó versenyben nem csak az erő mérettetik meg, hanem az akarat is, az alkalmazkodás, a lehetőségek felismerése. Ha már a holnap bizonytalan, hát jöjjön egy olyan mérkőzés, amiben a jelen kibontakozhat a maga kendőzetlen valóságában. Hogy milyen mértékben és formában történik meg mindez, az jó kérdés, nyitva hagyom, ahogy az elmúlt hetek hangulatát idéző színű ingemet is, mert már rendesen megemelte a testhőmérsékletemet a két órája tartó biliárdozás. A köldököm körüli csillag fénye vigyorog rá az O'Connors népére, én pedig pásztázom őket, hacsak nem akad olyan, aki magától mászik be a ring gumikötelei közé.
Elég sokat lógok itt, egyrészt Dee miatt, másrészt őszintén szólva nem kifejezetten rajongok a melengessük a kedvünkön a betolakodókat dologért. Én utálom az összeset, és ez soha nem fog megváltozni. Nem bírom a fajtájukat, rühellem, hogy itt vannak, és tönkretették az egykori egységünket. A hozzánk költözés kiváltképp olyan dolog, amitől falnak tudnék menni, de nincs beleszólásom. Tekintettel arra, ami a jövőben ránk vár a testvéremmel, nem éreztem égető kényszert, hogy a falka vezetésében részt vállaljak, s mivel számomra a falka előtt helyezkedik el Kaapo, nem avattam be Nessát sem, hiába a legjobb barátnőm. Van elég dolga, bár ha engem kérdeznek, biztos nem vállaltam volna a béta pozíciót a nyakamba olyan vén fejjel. Csak idő kérdése, hogy valamelyik kis tacskó a nagy faszverése közepette kiüsse a nyeregből, és ott leszünk, ahol a part szakad. A szokásos üveg vodka előttem csücsül, én meg sorra töltöm, de hát abszolút semmi hatása már rég, mintha vizet innék. Tulajdonképpen így van, ezt iszom helyette, s nekem tökéletesen meg is felel. Egy ideig nem foglalkozom a mellét épp csak nem verdeső Lester gyerekkel sem. Jó sok víz lefolyt már a Chenán azóta, hogy kicsesztem őt és a kis tolvaj szarkát a kiadómból. Egy ideig hagyom, hagy érezze magát nyeregben, de a két órás parádéja már kiakasztja a mutatómat, és mikor új ellenfelet keres, már Dee kacsintásából is tudom, hogy eljött az én időm. Így hát nyakon ragadva a vodkás üveget, emelem meg mind a 190 centimet a pult mellől, és indulok az asztalok felé. Engem már ismernek errefelé, tudják, mit tudok, s mit nem. A mellkast és csillagot villogtató kis tacskó – már hozzám képest – ellenben semmit sem tud a tehetségemről ilyen téren. Meg úgy semmilyen téren sem tulajdonképpen. Ellenben úgy szép az élet, ha zajlik, nemde? - Úgy hallom, szinte ordítasz azért, hogy valaki letörje a szarvaidat. – Helyezem az asztal szélére az üveget, hogy máris rámarjak egy dákóra, jelezve, meg kívánom ugrani ezt a lecet.
Valahogy lerí rólam, hogy nyerni akarok, azt pedig látták, hogy eddig is ezt tettem és nem akad olyan kéttökű, aki azt mondja, hogy ő kiállna ellenem. Aztán megérzek egy jelentős felemelkedést. A léptek, az energia, az illat mind azt mutatják, hogy megjött. Ha tökös nem vállalta, hát itt van az, aki már vagy két éve megmutatta nekem az erejét. A szőkeség felé fordulok és ahogy eltökélt szemeibe pillanthatok, szinte a csillagom is megcsillan. Az alakja valami óriási és ez a ruhaköltemény is elég jól áll neki. Minden szempontból kihívás lesz, tekintve a múltkori találkozásunkat! - Szinte látom, ahogy szarvkürtből iszod a pezsgő nedűt, viking amazon! No de lássuk, az enyém is a kezedbe tud-e kerülni? Feszítővassal estem a pofonkamra ajtajának és a falon megrezgett a képzavar, de így jó. Az erőből bizonyos esetekben sokkal tisztábban értek, mint szavak varázsából és Sheila megmutatta, mi fán terem az igazi muszklimódi. Egy petyhüdt mosollyal dobbantom a padlóhoz a dákó másik végét és kezdem kipakolni a golyókat. - Hogy szuperál az új pénztárgép? Pörögnek benne a tranzakciók? - kérdem, míg rendezgetem a pályát. A lekerekített végű háromszögkerítés is felkerül, szépen összerázza a dolgokat. Minden a helyén, már csak a startpisztolynak kell eldördülnie. Előzékeny leszek és látványos mozdulattal hívom a nőstényt kezdésre. - Érdekes jelenség, hogy ilyen közel lakunk és ilyen kevés szót ejtettünk eleddig. Te régi fairbanks-i vagy? Én new yorki. Mivel a hivatalos verzióm eltér az igazitól, fejben küldöm a többit. ~Valójában eredetileg Washington járdáit koptattam, aztán ide végül a Fülöp-szigetekről érkeztem.~ Sasszemekkel, mereven figyelem, ha a nőstény lök egyet és valószínűleg füttyentek is az eredmény láttán. - Azt azért elmondanám, hogy ilyen szép szemeket a világnak nem sok részén lehet megcsodálni. De ha jól előredől, a dekoltázsa ki fogja emelni az íriszeit. Vagy az enyémeket a helyükről. Oszlanak azok a sötét fellegek, nem is tudom hirtelen, mit érezzek. Bizsergést, de hogy izomfájdalom lesz belőle vagy valami kellemesebb, azt meg nem mondhatom előre.
- Pezsgőt, azt holt biztos, hogy nem iszom. Vodkát annál inkább. – Hogy mennyire vagyok viking, s mennyire nem, marad az én titkom, a múltamról, gyökereimről nem beszélek, csakis Sakarival, a többiek érdeklődése ilyen téren hidegen hagy. - Lássuk. – Akármit is értsen szarvkürt alatt a nagyszájú, ámde közel sem olyan idős és erős hím. Már ami vérfarkasként elmondható róla, tény és való, hogy emberként egészen lenyűgöző erővel rendelkezhetett, de jelenleg még nincs erről szó. Közöttünk nincs. Idővel lesz, amennyiben nem öleti meg magát. - Nem olyan új az már, de azóta nem verte szét senki. – Hogy mennyire okos dolog engem a kiadóm szétverésére emlékeztetni? Semennyire, de ezt mindenkinek tudnia kellene, aki akár egyszer találkozott velem. Azért Nessától tudok ezt-azt, bármennyire nem fűlött a fogam a tanács témához, következésképpen azzal szintúgy tisztában vagyok, kiknek ködösíti tőr az agyát. Akármennyire tűnjön úgy, hogy évtizedek óta beszedtem a leszarom tablettákat, én figyelek. - Nincs benne semmi érdekes. Nem vagyok szociális lény. Több gyémántlakodalmat is megülhettem volna már a várossal. – Válaszolok ekképp, holott a házasságnál semmi sem áll tőlem távolabb, de tény, hogy a városhoz, a falkához évszázadok óta hű vagyok. Ide porosodott bútordarab már. Megvonom a vállam. Még ha jártam is New Yorkban, már rég elfeledtem, különösképpen nem mozgat a nagyvilág, kivándoroltam magam ifjonti éveimben a testvéremmel. Kezdek hát, elegánsan hajolva előre, hogy megküldjem a fehér golyót, kergesse röpkén a színeseket. A nagy számok törvénye alapján általában 1-2 lecsorog, én is így járok, tudok én ennél sokkal profibban is játszani, de még nem elég nagy a szája ahhoz, hogy porig vágyjam alázni. Hülye nem vagyok, eszemben sincs felcseszni egy tőrös agyát, még akkor sem, ha úgy lennék képes visszaküldeni a farkasát a mélybe, hogy lábai közé csapva a farkát vonyítva loholna. A kor előrehaladtával az erőnk ugyan csökken, ámde a mentális képességeink tovább szárnyalnak. A csíkos csorog le, halál mindegy, de nem árt megjegyezni, melyiknek a lepucolására kell törekednünk, nemde? ~Ezek szerint világjáró vagy te is.~ Teszek mindösszesen ennyi megállapítást. Aligha érdekel az élettörténete, de ha már az egyetemen oktat, nyilván szereti jártatni a száját. Felőlem tegye, amíg nem húzgálja a nem létező bajszomat, megleszünk. - Ne fáraszd magad mit sem jelentő bókokkal, engem az ilyesmi nem hat meg. – Mi a francért is hatna. Sosem voltam az a típus már világrajövetelemkor sem, akit bármi hasonló elvarázsol. Szó szerint anyám élete árán verekedtem a világra magam a legnagyobb téli hidegben. Az én szívembe nem jutott a szelíd érzelem, női báj és kellem. Röpke terepfelmérés után indulok a következő golyóért, némileg tán profán módon betörleszkedve elé, és mindenféle szívbaj nélkül hajolva előtte az asztalra, amennyiben nem áll hátrébb fülét-farkát behúzva. Én nem zavartatom magam, gyakorlatilag semmi okán nem szokásom.
- Neked inkább a véred pezseg, ha jól sejtem. Az enyém mostanában megállt egy kicsit, mint Zsugás Jimmy a royal flush láttán. Sheila-t próbálom körbelőni, hátha eltalálok valamit. Az asztalon is illene, nem csak szavakkal, hanem dákóvéggel is. - Pedig sötét a Nap és ki tudhatja, lesz-e még valaha világos? Jó hír, ha ez a tendencia nem kedvez a garázdaságra való hajlamnak. Már nem csak este jön a feketeség. Egész nap ezt látom, egy feneketlen kút alját napszemüvegen át, becsukott szemmel. - Már az is érdekes, hogy te találsz kevesebb érdekességet ebben. Szóval nem a társalgás fehér kenyerén hízik, innen a karcsú alak. Szó mi szó, én se kopogtattam még nála, mióta már tehetném. Ezer más lakossal akarok még megismerkedni, főként csapaton belül, de azon kívül is. Régi gondolat. Ennyit számítana, kik között menetelek a halál felé? Egy igazi őslakossal állok most szemben és az az érzésem, ő megszenvedte a falkaegyesítést. Nem az a keblemre típus, még ha most egészen jó fejnek is mutatja magát, miközben hamuvá akar alázni a győzelmével. ~Időnként megtalálom az utazás értelmét.~ Kezdem érezni, hogy a nőstényt untatom és ő maga sem akarja megcáfolni az iménti állítását a társas lény ellenkezőjének tekinthető mivoltáról. Jó lenne, de ott egye meg a manhattani rosseb! Fontosabb dolgok is vesznek még. - Az meghat, hogy a kijelentésed ellenére sem tartok előadást a jelentéstanról? Azt mondják, első gondolat a jó gondolat, úgyhogy majdnem bekövetkezett. Ha szép szavakkal nem nyűgözhetem le a nőstényt, az csak még inkább ösztönöz, hogy megtaláljam a labirintus közepét. Olyat sóhajtok, mintha tornádót akarnék okádni. Átkozottul őrült egy lövés volt és érzem, hogy ugyanezt nem leszek képes produkálni. Ha most elhagy a versenyszellem, akkor egyszerre két farkas kedvét szegem (igaz, ebből csak egynek van egyáltalán), úgyhogy feladom a feladást. Megkrétázom a fát, megpörgetem, mint unatkozó fakabát a gumibotot és... A nőstény előttem terem, olyan pózban, ami még mostani életkedv(telen)ségemben is befűti a kályhát. Töketlen katona lennék hátraarcot vezényelni. Csak figyelem ezt a karcsú testet és megpróbálom a kezeimet visszafogni. Asami arca képmása megjelenik előttem, mosolyog rám és a szemeivel üzen, hogy az övéibe nézzek. Na de ha ilyet látok a valódiakkal? Letámasztom a dákót, mint egy vándorbotot és útnak eresztem a tekintetemet. Mindenfelé elkóborol, végighaladva a nőstény porcikáin. A szabad kezemnek viszont nem adok szabad kezet, hisz rövid meccs lenne, ha mi ketten az asztal mellől a ringbe ugranánk. Megáll a köldökömnél és azt kezdi babrálni, körkörös mozdulatokkal, mint amikor a frissen tetovált macerálja magát relaxáló izgatással. - Egyébiránt feketeöves lennél a dákóhasználatban? Ha ezt összeveti az érzéseimmel, rá fog jönni, mit nem akartam kérdezni.
Kezdőlap
