//"Kicsit" hosszú lett. Remélem azért nem fog fájni végig olvasni. De muszáj volt egy kis mesélést beiktatnom és az megtolta.//
*A kérdésére felé pillantottam, hisz ez nem volt egy logikus kérdés, tekintve, hogy azt mondtam, hogy nem találtam. Ahhoz meg, hogy ne találjak keresni kell. De hát mindegy, ilyen apróságokon nem akadok fent és bólintottam.* - Igen. Eggyel összefutottam véletlen, aki esélyes lett volna. De valahogy nem tett rám túl jó benyomást. Sajnálatos módon, lehet valaki a legprofibb, ha egyszerűen nem bírom elviselni a közelben akkor az oktatás alatt sem fogom tudni elviselni a fizikai közelséget. * Na igen, nem olyan egyszerű oktatót találnom a számomra. Pláne nem olyat, aki közben tudja is a dolgát. De ez ellen nincs mit tenni. Sosem voltam egy egyszerű eset, mázli, hogy táncnál könnyebb dolgom van ilyen téren. Ott nem zavar annyira és még csak be sem pörgök annyira. A mesélés lehetőségére elmosolyodtam és inkább egyelőre nem feleltem. Az azért nem lesz ennyire egyszerű, még ha nem is egy hadi titok vagy olyan dolog, amit szégyellnék. Mindenkivel megeshet… csak van akit azért itatnak meg mert jó poén és van akit azért mert muszáj. * - Azért ne bízd el magad Szépfiú… nem adom be mindig ilyen könnyen a derekam. Ezt írd a személyes bájodra, hogy most nem akarom elrontani az estét azon vitatkozva, hogy kifizeti ki a számlát…* Mosolyodtam el halványan. Na igen, nem akartam Én veszekedni vagy vitatkozni, ahhoz egész jól alakultak a dolgok. De nem mindig vagyok ilyen megalkuvó, de többnyire nem is csak pár dolcsiról van szó. Hanem inkább a mögöttes tartalmáról, amit itt nem vettem észre. S valószínűleg csak ezért is vagyok még itt. Nem olyannak tűnt a férfi, aki így próbálna meg befűzni, nem hogy engem, hanem úgy bárkit. Ami pedig az estét illeti… valahogy nem zavart, hogy maximum kora délután lehet. Hosszú a nap és ha már szóba jött akkor az éjszaka is. Csak nehogy elfelejtsem leszállítani a leányzó csomagját műszak végére, ami mikor is van? Nah ez jó kérdés. De pont olyan, ami most egyáltalán nem érdekelt, mikor fegyverekről volt szó. Továbbra is érdeklődve hallgattam a szavait és kissé oldalra billentett fejjel válaszoltam.* - A lőfegyver nem az esetem, tekintve, hogy nem is tudok lőni. No meg akik ellen én fel vagyok fegyverkezve, azok testközelbe vannak így nem is próbálkoztam még vele. Ezek pedig két oknál fogva egyediek. Egyrészt nem egy nő kezébe tervezik ezeket az eszközöket és az én kezembe vagy nagy volt, vagy rossz helyen volt a súlypontja és így használhatatlan. A másik meg… bár nem szokásom mutogatni, de mégis szeretem az egyedi dolgokat. * Bár ez nem jelentette azt, hogy nem akadt nálam tucatárú, de ettől függetlenül… ha már valamit csinálok azt, még ha nem is mindig jól, de legalább csináljam stílusosan. * - De szívesen ellátogatnék a boltodba… * Érdeklődtem meg a címet, és ha meg is kapom, akkor arra mérget vehet, hogy megfogok arra fordulni, ha más nem is, de szétnézni. Gyerekként is imádtam a pengéket, ez szerintem ilyen velem született dolog, bár akkoriban féltem is tőlük, de mégis mindig csodálattal voltam képes nézegetni őket. A terepszemlére meg már csak szélesen vigyorogtam. Hát ha játszunk, akkor játszunk rendesen…* - Ha túléled velem a délután hátralévő részét és műszakváltás előtt, amit egyébként nem tudom, hogy mikor van, hazamegyünk, akkor talán még sor is kerülhet rá a nap folyamán. Ha csak… nem félsz kettesben maradni velem. * Hangom kissé sejtelmesre váltott, de a másik láthatta, hogy ha akarta persze, hogy semmi hátsó szándék nem volt ebben az egészben. Az meg, hogy van-e még valami dolga… nos, majd mindjárt úgy is kiderül. De különösebben nem zavart volna az sem, és így legalább ha él a lehetőséggel, akkor mehetek az adminhoz szobát nyittatni, mert nem gondoltam volna, hogy valaki ezt eléri elmondhatom, hogy Balázs az első ember aki betette oda a lábát azért, mert Én hívtam. A védekezésére csak egy halvány mosollyal felelek, ezen nincs mit forszírozni. S talán még hálás is lehettem, azért mert nem erőlteti ezt az orvos dolgot. De persze miért is tenné? Nem az apám, nem a szeretőm, de még csak a jövendőbeli társam sem, szóval akár hanyagolhatjuk is. Még akkor is, ha az utolsó pont megfontolandó lenne, ha épp nőként mérem fel a másikat. - Azért egy limuzin árkategóriára nagyot néznének a banknál, tekintve, hogy nem szoktam ekkora összeszeget mozgatni és itt az istenháta mögötti kisvárosban hosszabb a folyamat is, mire utána járnak és a kismillió visszaigazolást lejátsszák egymás között. De játszunk olyat, hogy megbízom benned. Rád bízom A-Z-ig az egészet. Ha megtaláltad szólsz, és a fizetést elintézem. Ha nagyobb az összeg, akkor legfeljebb megkönnyítem annyival a kereskedés dolgát, hogy közvetlen a Londoni fiókról utaltatom át a számlájukra. De hidd el, az ár a legkisebb bonyodalom, nagyobb feladat úgy választani, hogy nekem is tetsszen és kényelmesen tudjam vezetni. Mondanám, hogy cserébe főzök neked valami finomat, de lássuk be, abba hamarabb halnál bele mint élveznéd. Szóval ezt majd később lejátszuk.* Mosolyodtam el halványan. Sosem szerettem mikor szóba kerültek az anyagiak. Utána mindig egy csomó felesleges kérdés merült fel. Minthogy; hogyhogy közvetlen meg, hogy tudom elintézni… ch… mintha olyan nagy kunszt lenne. Apának van egy korlátlan meghatalmazása és nekem csak annyit kell tennem, hogy megkérem, hogy haza fele ugorjon be és intézze el a tranzakciót. Ehhez még diploma sem kell, ahogy ahhoz sem, hogy a bankok többségének Londonban is van egy nagy fiókja és így sokkal gyorsabb. A kérdésemre adott válaszára széles vigyor szaladt az arcomra. Ha nem lettem volna elfoglalva azzal amit épp csinálok, akkor ezen akár még nevettem is volna. De elvoltam, így csak váll vonva válaszoltam.* - Talán… nem árt megjegyezni, hogy mennyi ideje élvezed valaki társaságát. * Tekintettem fel egy pillanatra mosolyogva. Annyira azért nem voltam lefoglalva a művelettel, hogy ne vegyem a lapot. De aztán a többes számán megakad a figyelmem és igen csak a mondandójára figyelek, így a kezem csak amolyan gépként jár, mint ami be van programozva, hogy csinálja a dolgát. Ahogy a félbehagyott mondata is.* - Ejnye, ejnye… épp kezdtelek megkedvelni aztán bejátszod a hülyét. * Húztam el a számat és nem csak megjátszott keserűséggel. Nem szerettem ha valaki hazudik és a férfi nem egy sült bolondnak tűnt aki nem tudja, hogy mit akar mondani. Már csak szakmából adódóan sem lehet feledékeny. De hát ez van.* - Ha nem akarsz valamit elmondani, de véletlen belekezdesz, vagy bele kérdezek, mond azt, hogy nem tartozik rám. Nem fogok sírva haza szaladni és jobban viselem, mintha hazudnak vagy játszzák az ostobát. Az idiótákat kedvelem, de az ostobáktól inkább távol tartom magam. * Mosolyodtam el halványan, de nem forszíroztam tovább a félbehagyott részt. De a többes számra azért rákérdezek.* - Apa, anya és csöppcsalád vagy feleség és gyerkőcök? * Néztem fel ismét egy pillanatra és láthatta, hogy egész hamar túltettem magam a korábbi dolgon. Nem, annyira nem volt vészes és bíztam benne, hogy legközelebb inkább közli, hogy nem tartozik rám, minthogy megint egy ilyet bejátsszon, vagy esetleg hazudjon és ennyire látványosan. Ha már valaki ilyenre adja a fejét, akkor csinálja rendesen. De nem hiszem, hogy annyira nehéz lett volna kinyögni egy „nem szeretném elmondani/nem tartozik rád” jellegű mondatot. Pláne, hogy nem voltam durcizós fajta.*
Balásznak könnyű dolga van a behatolással, tekintve, hogy a nőnek gőze sincs még a mágiaérzékenységéről sem, nem még arról, hogy miféle szerzetek rohangálnak fel alá a városban és szerte a világban. Vannak megérzései, rám álmai, de mentális pajzsa semmiképp sem. Az Ő ereje a határozottságában és a makacsságában rejlik, talán a férfi ezért nem is bírta kiszagolni, hogy Evelynnek bizony nem egy fáklyás menet, hogy rendbe tegye a kezét. Még ha a tekintete roppant árulkodó is, amelyből nyitott könyvként lehet olvasni. Korán megtanulta, hogy a gyengeségeit nem szabad kimutatnia, különben eltiporják. De mentálisan, kimondottan ilyen irányzattal sosem képezte magát. Így Balázs magáénak érezhette Evelyn elfojtott égető fájdalmát, érezhette, hogy a lánynak ez a művelet már a határait súrolja. Farkas mértékkel talán a férfinek meg sem kottyant volna ez az intenzitás, de most a nő testével érzett. Érezhette azt is, hogy mekkora önuralomra és higgadtságra van szüksége, ahhoz, hogy ne adjon hangot és folytassa a műveletet másodjára is. Így megtudhatta azt is, hogy bizony a könnyek nem a hiszti jelei, csak az elfojtott fájdalmainak a megnyilvánulása. Mind ezek alatt pedig ott volt a vidám, ökörködő és csipkelődő hangulata ami jelenleg háttérbe szorult. A behatolás után, pedig egy halvány feszültséget is érezhette a másik, ami a semmiből teremt ott. Így egy kis ésszel kitalálható volt, hogy ez bizony azt jelzi, hogy a nő megérezte a „kutakodását”, ami a mágia érzékenységére utal a nőnek, még ha nem is tud róla.
Hirtelen valami furcsa bizsergés futott végig a gerincemen, az a fajta ami a veszélyt is szokta jelezni. Tekintetem felkaptam egy pillanatra és összevont szemöldökkel néztem körbe. Nem, senki nem érkezett vagy jött közelebb hozzánk így betudtam a fájdalomnak és annak, hogy tényleg átléptem egy bizonyos határt. Így csak folytattam a műveletet egészen addig míg nem végeztem, de ahogy megszűnt ez a bizsergés – ami akkor volt, mikor Balázs ki szállt a nő fejéből - , egy sóhajjal engedtem el magam megint és ezáltal a feszültségem. A másik talán nem értette, hogy mire fel ez a sóhajtozás, de talán betudhatta arra is, hogy épp végeztem a szadizással. A válaszára csak elmosolyodtam és örültem, hogy nem akasztotta ki a műveletem és nem is próbált megállítani egyszer sem.* - Nem szeretek futni pasi után és egyébként is visszajönnél… * Kacsintottam rá játékosan. Ha arról volna szó… nos már nem volnék ilyen biztos magamban. Sőt, semennyire. De mivel még itt van, így társaságnak nem vagyok rossz. Szóval visszajönne.* - Ezt dobta a szerencse sütim… * Adtam meg az őszinte és igaz választ, de sejtettem, hogy ez azért így neki nem tiszta így miközben megtettem, amit kért kifejtettem.* - Sok helyen megfordultam, de sosem találtam meg azt, amit keresek. Talán ennek az volt az oka, hogy én magam sem tudom, hogy mi az. De a lényeg, hogy eddig tudatosan választottam ki a cél állomásaim és rosszul sült el. Ezúttal a szerencsémre bíztam és bekötött szemmel ráböktem a térképre. Nos… a nem létező szerencsém biztos nyaralni volt, mert utálom a hideget mégis ez a város lett a cél. Így Floridában eladtam a házam, a kocsim és ideköltöztettem magam. Munka itt is akad, táncolhatok is és ha még nem is találtam volna rá Duncan korrekt bárjára, akkor sem lettem volna elveszve. De semmiképp sem léptem volna vissza az utazástól, mindig végig csinálom, amit elkezdek. Nem, így jó lesz… * Válaszoltam közben a kérdésére is, miközben mesedélutánt tartottam. Ebben nem volt semmi titok. Új élet, új környezet, ami már nem is emlékszem, hogy hányadik. Ami azért meglepő, tekintve, hogy nem vagyok egy vén csoroszlya. Ha Balász véletlen hozzá ért a kezemhez sem mentem át sárkányba. Nem zavart, mert Én kértem meg rá és számítottam rá, hogy ez előfordulhat. A másik nem tudja, de a probléma nem itt volt. De ez nem is számít. Az újabb körre csak mosolyogtam, és ahogy megérkezett már meg is emeltem a poharam, annak ellenére, hogy az előző söröm még ott volt, hisz nem azzal voltam elfoglalva és a sör amúgy sem jó melegen.* - Köszönöm… és a kötést is. * Emeltem meg a poharam felé és ha épp nem akart minden körnél koccintani akkor meg is ittam és magam elé húzva a söröm tekintettem rá kissé elgondolkozva.* - Elméletileg 27.-én. Elég ramatyul alszom teliholdkor… * Húztam el a számat és még a hideg is kirázott, ahogy azok a brutális álmaim eszembe jutottak. Nem voltam egy gyenge nő, de attól még ezeket nyomasztóak voltak. De ez kellő magyarázat is volt arra, hogy miért tudom ilyen pontosan. Mindig megnézem, hogy melyik két napba nem szabad melóznom. Egy hirtelen ötlettől vezérelve tekintetem a másikéba fúrtam és oldalra billentett fejjel néztem. Bele ittam a sörömbe és mivel sokat nem veszthetek hát fel is tártam az ötletem.* - Játszunk egy kicsit nagyfiú… Kint még kíváncsi voltál egy mesémre. De egyoldalúan nem szeretek mesélni. –kacsintottam rá – Szóval a játék a következő; Egy-egy kérdés oda-vissza. Persze van vétójog és bármelyik kérdést passzolhatod. De nem ingyen. Váltasz valami rövidebbre vagy épp az „üdítőt” mellé pluszba, az már nekem mindegy. De nem lehet gyengébb a tequilánál. Minden egyes lepasszolt kérdés után egy feles. Persze a csomagom le kell szállítani a szobalánynak, szóval addigra mindenképp visszamegyünk, de a Hotelnek is van bárja, ha addig még mindig volna kedvünk játszadozni. * Vigyorogtam rá szélesen. Ó persze, tudtam én, hogy ebből olyan részegedés lesz, hogy másnap öröm lenne bevenni egy fájdalom csillapítót. De ha már ismerkedünk, akkor adjuk meg a módját. A férfi nem olyannak tűnt, mint aki visszaélne, ha ne adj isten kiütném magam. *
A kifejtését figyelmesen hallgatom végig és olykor bólintok, hogy kifejezzem az egyetértésemet. Hát tényleg nehéz jó szakembert találni még úgy is, hogy ha szeretik az érintést. A következő megjegyezésre elmosolyodom. Én nem bízom, el magamat soha nem tennék olyat, de ezt nem közlöm vele. - Ééééés ha szépen nézek, olyan szemekkel, mint a szobalány, akkor sem adod be a derekad? Kérdezem mézes mázos hangon és a fejemet is megbillentem egy kicsit. Hangom természetesen játékos és a vonásaim is erről árulkodnak. Van egy sejtésem, hogy nem mindig ad lehetőséget arra a férfiaknak, hogy helyette fizessenek ezért úgy vélem ez nagy szó nála és még bókot is kaptam. Lehet ennél jobb a nap? Talán, de ez még a jövő zenéje. Az egyik nagy szerelmem kerül szóba mi nem más, mint a fegyverek. Már egész korán érdeklődtem irántuk, bár ha nem tetettem volna meg, akkor most nem itt lennék hanem egy sötét, hideg helyen. Nem csak azért érdekelt, mert az életem múlott rajta. Aztán az érdeklődésből szerelem lett, ami egy életre szól. Szavaira ismét kíváncsiság gyúlt bennem és pár kérdés megfogalmazódott a fejembe, de még mindig nem éreztem úgy, hogy fel kellene tennem és vájkálnom kellene a múltjában. Ezért nem kérdeztem rá semmire. - Én pedig szívesen látlak. Arms Trade a neve és a főút közelében van. Nem lehet eltéveszteni, mert az utcában csak egy van. Egyébként pedig a városban is. Semmi felvágás nincs a hangomban, csak puszta tényközlés. Valóban nincs másik a városban és nekem addig jó, amíg ez így is marad. A vevők csak hozzám jönnek és nincs konkurencia. A bolt pedig virágzik, nekem pedig nincs okom panaszra. Amint bele kezd a mondandóba egy széles vigyor kúszik fel az arcomon. -hmmm vállalom a keringőt és ma semmi dolgom sincs, éjszaka is ráérek.... Kacsintok egyet és megvakargatom az államat, a szemeim is megcsillannak. Ezt nem tudom, hogy fogja érteni, de nekem nincs hátsó szándékom...........szigorúan a fegyverek miatt csillog a szeme és nem azért, mert egy vonzó nő a szobájába hívott. Nem, még egy kicsit sem ezért. A másik szerelmem is szóba kerül, mely nem más mint a kocsik. Már csak egy van amiről még nem beszéltünk, de lehet nem is fog szóba kerülni. Ezt még nem tudhatom, de ha így folytatjuk, akkor még az is lehet, hogy a harmadikat is feltárjuk. Nekem ezzel nincs gondom, mert ki ne szeretne beszélni azokról a dolgokról amiket, kedvel, főleg egy olyan valakivel akinek még élvezi is a társaságát? Egyébként egy kicsit meglep, hogy jól érzem magamat a „gyengébbik” nem társaságában. Persze szépek, meg kívánatosak, de csak ennyi. Kifejti, hogy legyen a kocsi vásárlásra szánt pénz vagyis szabad kezet ad nekem, aminek örülök, mert ha be van korlátolva az ember, akkor nem is lehet megfelelőt választani. A mondata végére pedig felnevetek. - Igen, nagyon valószínű, hogy abba belehalnék. Ha meg van a kocsi,...hogy is fogalmaztál...majd lejátsszuk. Helyeseltem rá és nem gondolom, hogy problémát okozna a megfelelő kocsi megtalálása. Jó azt nem mondom, hogy két perc alatt meglesz, mert ahogy lejött valami különlegeset szeretne, hiszen az illik hozzá. Elmosolyodom arra, hogy jegyezzem, meg mennyi ideje élvezem a társaságát. Legalább nem arra figyel, hogy éppen fáj neki a keze. Azonban nem mondok neki semmit, mert éppen arra figyelek, hogy bekössem a kezét. Ez után bele kezdek egy mondatba amit nem fejezek be és adom az „ártatlant” de hát mondtam én, hogy nem buta nő és rögtön kiszúrja. - Bocs, megbeszélve. Csak ennyit mondok s ebben benn van minden. Nem néztem én hülyének, de azért azt nem gondoltam volna, hogy ennyire figyel rám. Nos, tévedni emberi dolog és farkas dolog is. Legközelebb majd azt mondom, hogy nem tartozik rá és slussz. A kérdésén elgondolkodom egy pillanatra. simán lehetne mondani, hogy apuval és anyuval jöttem, mert ha úgy nézzük akkor Castor az apám és Patrisa az anyám lehet volna, de semmi közünk vér szerint és Patrisa már nem béta. Tehát anyu meghalt ha ezt a fonalat követem. Megrázom a fejemet. - Nem a vér szerinti családommal érkeztem. Feleség és gyerek nincsen. A vér szerintit kihangsúlyozom. A család szónál pedig egy csepp melegség érződik ki a hangomból. szeretem a falkámat és Castort is nagyon bíróm. A falka pedig olyan mintha a családom lenne, bár nekem soha nem volt igazi családom, így nem tudhatom, hogy milyen lehet egy olyanba felnőni, de ha a mostanit veszem alapul akkor jó lehet. Hagyjuk is ezt a témát, mert mély sebeket szakíthat fel bennem és ahhoz most semmi kedvem nincs. Belépek a fejébe, hogy érezzem amit Eli. Elég könnyen és gyorsan jutok be, ezért tudom, hogy nem beavatott ember és amit ott találok azt pedig átérzem minden egyes porcikámmal. Ez többet elárul nekem róla mint amit eddig megtudtam. Nem időzök sokat és kilépek a fejéből, mert nem tartom helyesnek most sem ezt a cselekedett. Csak át akartam érezni, hogy az emberek mit éreznek egy ilyen helyzetben. Elég intenzív volt az élmény ezt meg kell hagyni. Elég régen éreztem ilyen erős érzelmeket vagyis fájdalmat. Figyelek rá és érzékelem a sóhaját is ami talán azért volt, mert valamilyen szinten érezte, hogy benne voltam, de abban is biztos vagyok, hogy nem tudhatja, hogy én voltam az a galád. Ahogy megismertem, most biztos kapnék egy fejmosást, hogy mit képzelek magáról amiért bele másztam és szó mi szó teljesen jogos lenne. - Nem is tűnsz olyannak, mint aki futna. Áh szóval egy bumeráng vagyok, nah szééééép. Fonom keresztbe mind a két kezemet magam előtt, de a mosoly ott játszik az arcomon, így gyorsan váltok is testhelyzetet. Amúgy sem vagyok durcás típus de a játék az kérem játék, így igazán bele férnek az ilyen mozdulatok vagy nem? A sütire felhúzom az egyik szemöldökömet és várok, hogy ezt jobban kifejtse. - Talán nem véletlen, hogy itt vagy. Szerintem mindennek ok van és okkal történik. Én ebben hiszek már egy jó ideje, de örülök, hogy erre vezetett az ujjad, különben nem itt akartál volna húst vásárolni... Nem fejezem be az okfejtést, mert ő is ismeri a forgató könyvet és komolyan mondtam, hogy örülök, mert ha nem ebben a hideg városba jön, akkor nem is ismerném. -Dicséretes ha valaki eltökélt Jegyzem meg könnyedén. Egyre szimpatikusabb a nő és gondolom ez pozitív. Az újabb kör is megérkezik, de nem olyan vagyok, aki mindig koccint. Nem kell minden körnél, mert akkor sablonos lesz és úgy is azt mondják az okosok, hogy mindig van mire inni. Ez igaz, de attól még nem kell hangoztatni. Biccentettem a köszönőmre, jelezve, hogy nagyon szívesen. Nekem nem volt megerőltető a dolog, így nem is került semmibe. - Akkor ezzel nem vagy egyedül, mert én is, már ha tudok. Hogy ramatyul az nem kifejezés, mert szinte soha nem alszom el. Nem tudom ki találta ki ezt a telihold ízét nálunk, de az biztos nem volt normális. Mondjuk, most már sokkal jobban viselem a holdfényét, mint 200 évvel ezelőtt. Hiába fejlődik a farkas. A haját figyelem mikor megérzem, hogy engem bámul, ezért szemeibe lesek én is. Szinte ide szegez, és ez csak azt jelenti, hogy valamit akar, de még nem tudom, hogy mit. Ha farkas lenne már régen letapogattam volna, de így nincs rá szükségem és amúgy is rájöttem, hogy szeretem, mikor meglep. Nem tudom, hogy miért, csak ezt érzem és pont. Nem szóltam egy szót sem és hagytam, hogy mondja, amit szeretne. Először komoly az arcom, de után, egy sejtelmes mosoly kúszik fel rajta. - Kocsival vagyok. Egyébként jó, hogy mondod, mert a húst lassan megfog romlani. jegyzem meg komolyan és én addig biztos, hogy nem voltok rövidre amíg le nem teszem az autót. Nem szeretek részegen vezeti. Ezt pedig még nem érzem. - Szóval vagy azt játsszuk, hogy elviszlek a hotelba. leteszed a csomagod és a bárban találkozunk vagy itt maradunk és beszélgetünk még egy órát, aztán mindenki megy a maga útján. Én jobban örülnék a második verziónak, de meghagyom a választás lehetőségét neked. Bízok benne, hogy a személyes varázsom azért volt annyira erős, hogy egyetértsünk. Vigyorodom el a végére és nagyon is tetszik az ötlete. legalább tehet fel olyan kérdéseket, ami érdekel és nem az a múltba vájkálós szitu lesz. Szóval várom a döntését annak megfelelően fogok cselekedni. Ha menni kell akkor kocsi és miután a húst leadtam a bárba fogom várni, ha pedig maradunk akkor rendelek neki még egy kört, hogy jobb legyen a hangulata vagyis inkább ne érezze annyira a fájdalmat. - Szóval hogyan tovább?
Azóta nem tudok a falka gondolatától szabadulni, mióta legutóbb Wade újra felhozta a témát. Azt már mondanom sem kell, hogy csak egy újabb rohadt nagy káosz lett abból a beszélgetésnek indult feszültséggel teli valamiből, de most nem ez a lényeg itt. Sokkal inkább az, hogy a nagyságos úr bogarat ültetett a fejembe, és a mai nap alkalmával elhatároztam magam, hogy ha már ő képes volt felkeresni valami dögös szukát annak érdekében, hogy kicsit többet tudjon meg erről az egész -szerintem még mindig totál fölösleges-, falkásdiról, akkor én miért ne szimatolgathatnék egy kicsit? Erről természetesen nem feltétlenül kell tudnia. Ha kitudódna, egész biztos, hogy örömtáncot járna, és körbe röhögne, hogy megint igaza volt, és a többi süket duma... Nem tehetem magam ki ekkora megaláztatásoknak. Ha a füvezést, verekedést és piálást tudom dugiban csinálni, akkor ez a mai napi kis találkozó sem lesz akadály! Mivel nagyon is jók az informátoraim, sikerült megtudnom, hogy a suliba nem egy -nagyjából velem egykorú-, kölyök falkatag is jár. Mondhatni, egy egész listányi farkas komát kaptam kézhez a srácoktól. Ráböktem az első szimpatikus névre -valami Samuelre-, és onnantól kezdve már indulhatott is a buli. Fredék kis üzeneteket hagytak a szekrényében, én pedig csak remélni tudom, hogy van annyi vér a srác pucájában, hogy nem futamodik meg annyitól, ha ismeretlenek nyilvános helyre hívják időponthoz kötve. A kis cetlin csak egy helyszín és időpont állt. Általában nem szokásom idő előtt odaérni a megbeszélt találkára, ma mégis áthágtam a saját szabályaimat. Negyed órával a "megbeszélt" időpont előtt érkeztem, és be is foglaltam az egyik fal melletti boxot. Egyenlőre még csak egy pohár kóla -amiből kikandikál egy nagyon idétlenül kinéző szívószál is-, illegeti magát előttem az asztalon. Nem akartam semmi komolyabbal indítani és illuminált állapotba kerülni, ameddig meg nem tudok mindent, amit akarok. Unottan -egyik kezemmel tahón az asztalra könyökölve, és a fejemet támasztva vele-, ücsörgök a bejárati ajtóval szembe, szinte már-már bűvölve azt, míg másik kezemmel a kólában úszkáló jégkockákat kavargatom a szívószállal. Gyere eeel!
Az ember farkasának ott kéne meghúznia a határt, amikor névtelen üzeneteket talál a szekrényében. De mivel már többször is kifejtettem, mennyire emeletes és bődületes barom is szerény személyem, ezért egyértelműen nem tudtam megállni, hogy a dolog végére ne járjak. Vagy ébredezik benne a Kangunart, vagy a múltkori eset után kinyitja a szemeit a kalandvágy. És lehet, Ash ennek még örülni is fog. Amúgy is biztos azt hiszi, hogy unalmas kis jófiú vagyok. Az utóbbival nincs sok bajom, az előbbin viszont nem ártana változtatni. Szóval fejest ugrottam a dologba. Sue-t leráztam útközben valami mondvacsinált indokkal. Kedvelem a csajt, és remélem, nem sértődött meg rám, de most nem akarom, hogy ott legyen mellettem. Félek, hogy bajba keveredne, márpedig a saját irhámat nem féltem, de ha neki baja esik, hát megőrülök. Ilyen baromi egyszerű. Őt már tényleg nem bírnám elveszíteni, főleg azok után, amit én hoztam másokra. Lucy, Jasmin… Ezeket a neveket akár a szégyenfalamra is felvéshetném. Tényleg el kellene vonulnom valami hegytetőre remetének, mert látványosan csak ártok mindenkinek, akit közel engedek magamhoz. Fene, csodálkozom, hogy Ash még életben van! Bár igaz, ami igaz, ez nem Ravenen múlt… Benyitok a kocsmába, ezzel legalább féltucatnyi törvényt áthágva, de ha a névtelen rajongóm ide beszélte meg a találkozót, hát legyen. Nem telik sok időbe kiszúrni, elvégre nincsenek sokan, korombeli, és normális emberi lény tuti nem iszik kólát egy kocsmában. Rajtam kívül. Mert hogy hűvösre nem vágatom magam a mai nap, az tuti. El is indulok felé, próbálok határozott lenni, és érzelmeim elrejtéseképp a pajzsom szorosabban zár, mint egy atombunker bejárati ajtaja. Sőt, már a kezdősorom is megvan. Azt hiszem. Nem, ez nem lesz jó…. Gyorsan találj ki valami újat, Sammie! Késő. Már ott állsz előtte. Jó, leülsz, vele szembe, elvigyorodsz… Így kell ezt! Legyél tökös gyerek a kedvemért. – Üdv… Shannon, igaz? – kérdezem. – Tudod, az emberek többségét feszélyezné, ha ismeretlenek leveleket raknának a szekrényébe… Személy szerint igazából a szívecskéket hiányoltam róla, de semmi sem lehet tökéletes…
Ahogy telik az idő, nekem pedig egyre inkább benne van a lábamban az a bizonyos mehetnék, úgy eszmélek rá szépen lassan arra, hogy mekkora hülyeséget követtem el, amikor ez az egész dolog az eszembe jutott. Akkor még csak egy hirtelen ötlet volt, most pedig már legszívesebben lemondanám az egészet a francba, hogy mindenki mehessen a maga ügyes-bajos kis mocskos dolgára. Ha nem akarok falkába kerülni, akkor mégis miért akarnék most mindent kideríteni arról, hogy hogy, s mint zajlik a bekerülés?! Az egészet úgy tudom elképzelni, mint az ősi inkáknál, vagy aztékoknál. Hoznak valami emberáldozatot, utána bekenjük a pofánkat a vérével és csapunk egy kiba*ottul nagy bulit, amin együtt vonyítjuk a holdat, és csóváljuk a farkunkat. Haha... A következő ajtó nyitódásnál -amit sokkal fülsüketítőbbnek találok most, mint bármi mást-, érdeklődést mutató képpel kapom fel a fejem, és mikor tekintetem összeakad a kis informátoroméval, máris érdeklődőbbé válok, felegyenesedni viszont csak akkor vagyok hajlandó, amikor Samuel leül velem szembe. Már nem támasztom a fejem, és nem is unott pofával kavargatom a kólámat. Érdeklődő tekintettel kezdem el fürkészni a velem szembe lévő szempárt, aztán sunyin -némi sejtelmességgel-, elmosolyodom, és még mielőtt megszólalnék, iszok egy nagyobb kortyot a kólámból, mindvégig a szemeit fürkészve a mozdulatom közben. -Talált-süllyedt! - Szólalok meg. A csöndkirályból egyenlőre ennyi elég volt. Ahogy én magamat ismerem, úgyis lesz itt még a beszélgetés során elég kínos némaságba burkolózott perc. Például akkor, amikor valami olyat mond, ami nem túl kielégítő, és én azon leszek minden erőmmel, hogy nehogy ráborítsam az asztalt. -Te így szoktál csajozni? - Kérdezem egy féloldalas vigyorral, ahogy kicsit félre biccentett fejjel méregetni kezdem. A falkában minden kölyök ilyen ba*ottul egocentrikus? Mert, ha igen, tényleg nem nekem való az a hely. -Úgy gondolom, hogy a felesleges sóder helyett inkább csapjunk is bele a lecsóba! Mindent tudni akarok a falkáról! Leginkább az, hogy mennyire kezelik suttyókként a kölyköket. - Támaszkodom meg kezeimmel magam előtt az asztalon -görcsösen markolva annak a szélét-, és csak a miheztartás végett közelebb is hajolok hozzá, beszédemet suttogássá alakítva, kihívóan nézve bele íriszeibe.
Éééééés bumm! Gratulálok Sammie, ismét olyasmibe vágtad a fejszédet, amibe nem kellett volna. Mondjuk lehetne tanítani azt az ügyes kis félmosolyt is, amivel a csaj lefegyverezte a hülyeségedet. Na sebaj, majd máskor. Mondjuk csodálkozok is, szinte soha nem szoktam így nyitni, Sue-t szívatom meg néha, de ő más tészta, róla tudom, hogy nem fog felrobbanni. Ash-t például nem merném így köszönteni, pedig legutóbbi találkozásaink fényében még talán az asztalt sem borítaná rám. – Általában nem… Mármint nem szoktam csajozni – mondom, tekintetembe zavar költözik, arcom lángba borul és ezt találom a legjobb pillanatnak az asztal tüzetes megvizsgálására. Jé, valaki kiégette a felém eső részét cigarettával. Hogy rohadna meg. Így a kis égett szélű lyuk elkapta a figyelmem, és csak bámulom-bámulom, próbálok nem a lányra nézni. Ez mondjuk eltart addig, amíg nem hallom meg a kérdését, mely halkan hangzik ugyan el, de a hallásunk mindkettőnknek elég kifinomult, hogy halljuk. Kicsit felvonom a szemöldököm, úgy nézek rá, más jelét nem adom annak, hogy nagyon meglepett a kérdésével. – Semennyire – bököm ki. Gratula, Sammie, ismét annyi eszed van, mint egy fogyatékos kakasnak! Kezdj el beszélni értelmesen, fogalmazd meg a dolgot, felejtsd l, hogy minden pillanattal, amiben a seggedet a széken tartod, gyakorlatilag törvényt szegsz… Ez vajon miért nem zavart, amikor Ash-vel törtetek be a vidámparkba? Ja igen, ott megpróbáltam boldoggá tenni, vagy legalábbis mosolyra fakasztani a lányt. Az minden pénzt megért. – Úgy értem… Jól bánnak a kölykökkel. Jobban, mint a másik falka. Nincsenek túlhajtva, emberként kezelik őket. És jó mentoraink vannak, meg több kölykünk is, szóval nagy a csoport, el tud vegyülni köztük az ember. Fújok egyet, amikor a végére érek. Nem hazudok, nem is fényezek semmit és senkit, csak azt közlöm, amit én átéltem. Nem beszélek persze Ash igen egyedi balesetéről, mivel a lány esete már alapvetően… egyedi. Jobb, ha őt meg sem említem az adott pont előtt. Mondjuk jó eséllyel meg is nyúzna érte.
Egyszerűen nem tudja elkerülni a figyelmemet az, hogy milyen zavart képpel kerüli a tekintetemet. Szinte már-már kézzel tapintható a belőle áramló szégyen(?) amit jelenleg is érez. Kedvem lenne egy igazán gúnyos vigyorral képen röhögni, de inkább türtőztetem magam. Ameddig meg nem ismerem egy kicsit jobban, és ki nem tapasztalom, hogy mennyire ajánlatos vele szórakozni, addig inkább visszatartom a bennem tomboló és előtörni kívánkozó szarkazmusomat és gúnyomat is. Már így is csúfondárosan indítottam, nem kellene ezt tovább tetézni. -Szóóóóval, okkal hihetem azt, hogy langyi vagy? - Ugranak homlokom tetejére -némi viszolygó arckifejezéssel karöltve-, a szemöldökeim, ahogy alaposabban is végigmérem a srácot. Elvégre, sose lehet tudni! Ma már a melegek is úgy néznek ki, mint valami hetero görög Adoniszok, azzal az aprócska kis különbséggel, hogy a mézes bödön helyett a rudira buknak. Na, jó, igazából halvány lila milka csoki gőzöm sincs arról, hogy miért savazom szerencsétlent megállás nélkül. Talán csak a természetemből adódóan fakad az egész. Mindenesetre, ezek után megcsókolhatom a kis lábujját, hogy nem hagyott még itt, és hogy regélni is hajlandó nekem arról, amiért most itt vagyunk. -Hmm... és mennyire kemények ott a "kiképzések"? Csak mert van már némi információ a kezembe, de annyira nem lettem meggyőzve. - Húzom félre a számat, ahogy belegondolok, hogy igazából mennyire rohadtul nem tudok semmit erről az egész szarságról. -Volt már olyan, hogy valakit falka áruláson kaptak rajta? - Ötlik eszembe egy újabb kérdés, ami talán jobban érdekel, mint az előző.
Mivan? Na jó, talán nem ez a legjobb kérdés, amit feltehetnék ebben a nyomorult pillanatban. De, mégis. MIVAN? A szemöldököm magasabbra fut, mint azt elképzelni mertem eddig, az arcom megnyúlik, mintha valaki gyomorszájon vágott volna egy kőtörő kalapáccsal. Még mindig nem értem, nem merem feldolgozni. Mi a tököm van? Bazz… De jó, hogy Ash nem volt itt, mert akkor valószínűleg a következő hónapokban ezt hallgatnám tőle, de… basszus. Mivan? – Nem vagyok langyi. Vagy meleg. Sőt, még más sem – mondom, és lehajtom a fejem. Már vörösebb vagyok, mint egy rák, ami mondjuk nálam nem olyan nagy szó. De akkor is. – A lányokat szeretem. Ismertségi körömet elnézve főleg a szőkéket, de akkor is… Na. Izé. Remek, Sammie, baromi értelmesen tudsz beszélni. Ez a csaj valószínűleg apró ízekre fog téged kapni verbálisan tíz percen belül. Sőt, ahogy elnézem, annyi sem kell neki. Remek, hát nem belefutok egy újabb Ashley-be? Miért nem lehet egy Nori, vagy egy Sue a csaj? Nem, nekem mindig ki kell fognom azokat, akik a földbe döngölnek. Mondjuk Ash különleges, meg minden, de… bakker. A téma terelgetésének így kifejezetten örülök, és próbálom összekaparni az agyam maradékát, hogy válaszoljak is rá. – Figyelj, két éve vagyok falkatag, tizenhat éve farkas. Mire idekerültem, már épp eleget tudtam ahhoz, hogy nekem ne legyenek olyan kemények. De szerintem nem vészesek, bár erről a többi kölyköt kéne megkérdezned – mondom. nem akartam felfedni, hogy milyen idős is a farkasom, de hát szükség törvényt bont. Az utolsó kérdésére ismét felszalad a szemöldököm, bár most messze nem olyan magasra, mint az előbb. Miért érdekli ez? – Én nem tudok róla. Persze, az idők folyamán biztos voltak olyanok, akik a sajátjaik ellen fordultak. De amióta én itt vagyok, még senkit sem kaptak azon, hogy a falkáját szurkálná hátba. Hátradőlök, nagy levegőt veszek, és csak figyelek. Az első kérdése miatt sokkot még mindig érzem, de lassan kezd elmúlni. Oké, Sammie, faszagyerek vagy…
Nem szoktam ilyet mondani és gondolni sem, de kezdem sajnálni szerencsétlent! Nyugodtan mondhatom, hogy nem indítottam valami fényesen, de ha egyszer a szavak így előre tolakodnak a nyelvemen, nem tehetek ellenük semmit. Visszanyelni meg nem fogom őket! Szeretem tisztán és nyíltan kimondani a véleményemet, még ha ezzel megbántom mások szegény érzékeny kis lelkecskéjét. Tiszta lapokkal tolom az ipart és senki kedvéért nem fogom megváltoztatni a szavaimat. -Oké oké, ha már ennyire túl magyarázod, az már gyanús. - Intézem el ennyivel a dolgot, és hogy ne tűnjek annyira gonosz bugris "bácsinak", villantok még felé egy nem túl sok jót sejtető sanda vigyort, ami kényelmesen megtelepszik a szám sarkában, ahol mindig is szokott lenni. Attól függetlenül, hogy sikerült lepattannom erről a "hogyan tiporjam a földbe a kölyköt?" témáról, még mindig ugyanolyan jókat vigyorgok magamban a dolgon, mint ahogy eddig is tettem. Pedig fejben már egészen máshol járok. A falkánál. Mindent meg akarok tudni róluk. Nem akarok elhamarkodott döntést hozni, és úgy csatlakozni hozzájuk, hogy semmit nem tudok az ottani rendszerről. Lehet, hogy Wade már talált magának valakit, akivel nyugodtan cseverészhet a dologról, de engem koránt sem nyugtat meg, hogy kényszerítve vagyok arra, hogy ezentúl falkában csapassuk. -Hogy mi van? Tizenhat éve?! - Rikkantom a tervezettnél is hangosabban és ezzel együtt meglepetten hátrébb is hőkölök. Mi a f*sz van itt?! Az emberi faj tényleg akkora idióta lett, hogy önként és dalolva beharaptatja magát, csakhogy nagyobb hatalmuk lehessen? És... komoly, hogy én leszek a kis szarógép, a legfiatalabb, akit majd nyugodtan lehet nyúzni? Jó, az utóbbit Wade úgyse engedné, de... -Oké, akkooor még egy kérdés. Nyugi, nem azután akarok áskálódni, hogy milyen pasik jönnek be... - Villantom meg újfent sanda félvigyoromat. Nem hagyhattam ki! Egyszerűen nem. -Na jó, a f*szkalap vicceket félretéve... Mennyire szokták kinézni az újakat és mennyire nehéz beilleszkedni? Képesek elválasztani attól, akihez kötődsz? Az Alfámmal mennénk... - Váltok újfent bizalmasabb és halkabb hangnembe, miközben intek egyet a pultosnak. -Amiért eddig elviselted a genyóságaimat, a vendégem vagy. - Nézek bele Sam szemeibe és várom, hogy leadja a rendelését és hogy a pultos is elhúzza a belecskéjét.
*Akár tetszik akár nem, az átváltozással nem csak a ruha szakad, hanem a cipő is ha van a lábadon. Ami annyiból pech csak, hogy nem lehet csak úgy megrendelni mint a ruhákat. Hogy én ezt mennyire utálom... mármint azt, hogy lehetni lehet, de vagy nagy volt, vagy kicsi. A számozás pedig ugyan akkora mint amekkora kell. Ryannek semmi kedve nem volt szambázni, Darren el van... valahol tehát old meg magad Ashley. Háh... megmégmitnem. Van nekem egy Őrző Apám is, aki egy bénítással a földre tesz, ha szólok, hogy mocorog a kicsi és még kevésbé nyávog. NA nem azért mert imád vásárolni, hanem azért mert azzal van elfoglalva, hogy engem nyugtasson. Pedig így is a legszélsőségesebb helyeken haladtunk... ha az emberek számát és a forgalmat vettük figyelembe. Két szatyorral a kezemben sétáltunk visszafelé... mind a kettőben egy-egy cipő pihent. Na nem kell nagy flancra gondolni. Mind a kettő egy fekete tornacipő, ráadásul ugyan olyan, annyi, hogy az egyiknek az oldalában citromsárga csík szalad végig. De elővigyázatos vagyok, a következő egy évben tuti nem akarok vásárolni menni. Már csak meg kell tanulnom levenni a cipőm átváltozás előtt... * '- Ash, csak egy kólára... nem fogsz bele halni. Kérlek... szomjas vagyok. * Hallom meg az elmúlt tíz percben immár legalább negyedjére a mondatot. Nincs egyedül, én is szomjas voltam. De kicsi is, zárt is no meg sok az ember. De nekem sem kell könyörögni. Eddig vigyázott rám, pedig aztán elég rendesen bepánikoltam abban a hülye boltban. Így aztán rá bólintottam. Nem tudom hol vagyunk és nem is igazán érdekel. Jöttünk, látunk - vagyis iszunk - és már itt sem vagyunk. * - Egy jegeskávét kérek. * Mosolyodtam el a pultnál kissé szégyenlősen. Senki ne kérdezze, hogy épp mi bajom volt. Valószínűleg csak annyi, hogy a farkasomra figyeltem, hogy ne legyen semmi probléma. Steve is leadta a maga kis itókáját és ekkor beütött a ménkű... én nem éreztem semmit, azonban a farkasom az a drága jó lélek, hogy egyem meg a szívét ennek a dögnek... de szó szerint... neki rohant valakinek (Sam) a pajzsának. Persze a Ő kis korával mind hiába és mintha csak egy falnak rohant volna neki huppant a hátsójára. Nos... erre elkacagtam magam és csak ezután kereste a tekintetem szerencsétlen áldozatát. Tekintve, hogy nyüszítve kaparta azt a falat. Ennek megártott az emberi légkör... én mondom. Hittem én, egészen addig míg meg nem láttam Sammie-t profilból. Hát ez... Stevvel lemeccselve, hogy a közelben marad de végül megfogva az italaim lépkedtem oda. Ajkaimon egy mosoly pihent, ahogy oda értem mikor a pincér épp távozott tőlük. Én meg csak mintha mi sem volna természetesebb huppantam le Sam mellett, az asztalra téve a poharakat vigyorogtam a párocskára. Igazából nem akartam elcseszni nekik ezt az izét... legyen bármi is, mégis kezem Sam karján volt és egy váratlan - hisz erre bizonyára nem számít - puszit nyomtam az arcára.* - Sziasztok... Ashley... * Mutatkoztam be a lánynak és a kezem nyújtottam felé az asztal fölött.* - Remélem nem zavartam meg semmit. De pár perc és megyek is... csak gondoltam ha már itt vagytok, megmutatom az Apámnak, hogy Sam mellett néha egyben is maradok. * Ugratás... ámbár kissé nem hétköznapi. Pláne nem reális ha az első pár találkozónkat vesszük figyelembe. De az most lényegtelen, meg egyébként is. Viszont mancsom továbbra is Samen lapult, ahogy csillogó zöld íriszeim a lányon. Ha félre érti, hát vessen magára. De bizonyára jobban lelesz fogva feltűnő öltözékemen. Citromsárga pulcsi, lila nadrág, piros tornacsuka... csuklómon a mamám lánca. Mikor tekintetem a száz év múlva már hímszámba vehető srácra fut van benne némi kérlelés is. Nem sok, csak Ő veheti észre, hisz ismer ennyire. Ahogy azt is csak Ő tudja, hogy ez miért van... naná, hogy a vakarcs miatt itt bennem. De hát most na... megesik. Lentről szép kezdeni nem de... különben is, kapott puszit... mostmár csóválhatja a farkát. Ha meg mégis megzavartam valamit, majd mentálisan elküld a pokolba és én léptem, ha meg nem... akkor maradok egy kicsit.*
– Aha. Biztos – húzom el a számat, és próbálom ejteni a témát. De nem megy. Mert még mindig nem tudom, vajon honnan szedte ezt. Jó, a természetes sármom, melynek értéke kábé a nullával egyenlő, tehető felelőssé érte valószínűleg, de… Akkor is! Csak azért zavar, mert ha ő ezt hiszi, akkor mások is gondolhatják a hátam mögött. Akár még Ash is. Márpedig ha Ő elkönyvel homárnak, akkor cseszhetek mindent, amiért eddig legalább próbáltam küzdeni. De a magyarázkodás folytatásában meggátol a felkiáltása. Csak szemem villan rá, hogy fogja halkabbra a dolgot. Kicsit előrehajolok az asztal fölött, mert a külvilág számára le kell kommunikálni, hogy suttogok. Ezért utálom az ilyen helyeket… – Igen, tizenhat éve – bólintok. Nem tervezek valami hűdekomolyan belemenni ebbe a témába, mert a falkából egyedül Ash tud róla érdemben valamit, és nem fogom egy vadidegen előtt kitárni a bajaimat, aki az előbb még feltételezte, hogy idegen férfiak hátsójában járkálok. Avagy feléledt bennem valami becsület-szerűség, vagy legalábbis annak az érzete. Na, erre sem számítottam életem során, de na… Mégiscsak örülök neki. A következő az lesz, hogy kezdhetek napi szinten borotválkozni. – A szüleimnek igen érdekes elképzelése volt a gyereknevelésről. Nem fogom az orrára kötni, mert nem tudja, milyen príma kis érzés átváltozni az éjszaka közepén, csak mert az ember összefosta magát a félelemtől. De a beszélgetés végre ismerősebb terepre evez, és már csak egy szúrós pillantást kap, amikor ismét felhozza a meleg-témát. Még el is mosolyodok a kérdés hallatán. Na, végre valami jó, amitől nem pirulok fülig… Így is vörösebb vagyok, mint egy görögdinnye, amit valami eszes szétcseszett az út közepén. – Nem nehéz. Elfogadják az ember farkasát. Mondjuk nem árt, ha eleinte te közeledsz másokhoz, de minden kezdet nehéz – megvonom a vállamat. A meghívást megköszönöm, de mielőtt mondhatnék valamit, kívülről olyan pofont kapok, hogy a pajzsom is beleremeg. Szemem egy pillanatra elkalandozik, de csak megrázom a fejemet, és elmosolyodok. – Csak egy kávét innék. Ekkor egy kéz nehezedik a vállamra, és pedig felnézek, és szembetalálom magam Ash-vel, meg a szemével, amiből süt a… Nem igazán tudom, mi, de semmi jó. Leengedem a pajzsom, a farkasom pedig már fut is a picihez, betakarni, és szeretetteljesen megdögönyözni kissé. Nincs benne semmi agresszivitás, a lánnyal szemben sosincs. Kezem az övére csúszik, gyengéden, és felmosolygok rá. A puszija nyomán meg olyan átszellemült, örömteli mosoly kúszik az ajkamra, amilyet még szerintem soha nem látott a pofázmányom. Megpuszilt... Ő! Jó, mondjuk egy francia csaj meg lesmárolt egy mocsárban, szakadó esőben, de az... Az más volt. Ez meg Ash. Aki megpuszilt. Ha elolvadnék, akkor valaki kaparjon össze, könyörgöm! – Ülj le közénk – mondom, majd Shannonra pillantok. Remélem nincs ellenvetése. Közben kicsit arrébb is csúszok, inkább Ash felé, hogy ha letelepszik, közelebb lehessek hozzá, hátha ez megnyugtatja a farkasát. Aztán a tekintetem végigpásztázza a helyiséget, megállapodva a nagyra nőtt, szőrös alakon, akit Mr. McLoydként azonosítok be. Attól a pillanattól mintha valaki karót tömött volna a hátsómba, úgy egyenesedik ki ültömben. Na, főpróba, Sammie….– Mármint remélem, nem baj. Ash, ő itt Shan egyébként. ~ Örülök, hogy itt vagy ~ küldöm közben az én imádott szőkémnek gondolatban. ~ Ő is farkas, iskolatársam, és a falkáról érdeklődik. Te mégis benne vagy, többet tudsz mondani neki arról, mi a helyzet a kölykökkel…
Tizenhat éve farkas? Akkor ez annyit jelent, hogy sokkal idősebb nálam -pontosítok, tizenhárom évvel-, és hogy rohadtul a nulláról kell majd indulnom, ha egyszer bekerülök a doromboló, hízelgő lomposok falkájába Wadeval karöltve. Lehet, hogy ők a "jobb fejek" a két falka közül, de azt már kötve hiszem, hogy az Őslakosoknál fenékig tejföl az élet, és hogy nem kell megküzdenie az embernek, vagyis, a farkasnak azért, hogy akárcsak egy kis tekintélyt is szerezzen magának. Persze, azzal nagyon is tisztában vagyok, hogy a nálam több száz évvel idősebb ordasoktól semmi hasonlóban nem lesz részem, de akkor legalább csak a kölykök között sikerüljön már valamit felmutatnom. A rohadt életbe! A három év alatt semmit nem csináltam, csak átváltoztam, amikor kellett, és -emberként-, benne voltam minden balhéban, ami csak az olyan tinédzserek körében elképzelhető, amilyen én is vagyok. Elba*tam az időmet, amit tanulásra és tapasztalat szerzésre használhattam volna. Nem véletlenül ugatott nekem éjt nappallá téve Wade arról, hogy mit, hogyan kéne csinálnom. De hát, mint azt tudniillik, az ember a hibáiból tanul. A szüleire vonatkozó megjegyzésére hátra dőlök a széken, kezeimet pedig összefonom a melleim alatt -ahogy mindig is tenni szoktam-, és hunyorogva, enyhén oldalra biccentett fejjel kezdem el vizsgálgatni az arcát, a tekintetét. Miért van egy olyan érzésem, hogy a szülei tehetnek arról, hogy az lett, ami? Nekem is lenne mit mesélnem a mostoha bátyuskámról, akinek, hát... az udvarlásról és a falka alapításról volt igen csak érdekes az elképzelése. -Ebből a "minden kezdet nehéz" közhelyből csak arra tudok következtetni, hogy vért fogok izzadni a beilleszkedés terén... - Biccentek egy kisebbet egy annál is nagyobb sóhajjal egybevetve, ahogy újfent változtatok a testtartásomon, és ezennel már újra csak előre dőlve figyelem őt, minden mozdulatát, mintha legalábbis attól félnék, hogy bármelyik percben képes lenne felszaggatni a torkomat. Pedig nem tűnik valami vérengző fenevadnak, aztán ki tudja...? Mindenesetre, ahogy elnézem, már egészen kezdi megszokni -vagy egyszerűen csak elviseli?-, az idegszálakat tépdeső humoromat és stílusomat. Ezért meg is érdemli azt a kávét! A pincér maca gyorsan ráfirkantja a rendelést a papírra, tovább azonban csak akkor hajlandó tolni a biciklit, amikor küldök felé egy-két nem éppen rokonszenves pillantást, ami után már veszi is a lapot. Ez a beszélgetés per pillanat túl bizalmas ahhoz, hogy holmi unatkozó pincér lánykák itt lihegjenek a nyakunkba. Valaki azonban úgy tűnik, hogy ezt nem vágja le, és pár perc múlva úgy huppan le mellénk -egy hánynivalóan cuppanós puszival, amit Sam kap-, mintha arra külön megkértük volna. Ezer szerencséje, hogy még időben fognak szagot a "radarjaim" és azonosítják be, hogy bizony, egy újabb ordassal van dolgom. -Hello, Shannon. - Mutatkozom be a miheztartás végett csak, majd ismét hátra dőlök a széken, és miután magamban megállapítottam, hogy izzik köztük a levegő, Ash felé téved a tekintetem. -Csupa fül vagyok! - Bököm oda neki kíváncsi arckifejezéssel.
*Örültem, hogy Stevevel nem kellet harcot vívnom, hogy ide jöhessek annak meg végképp, hogy ez a tök is kapcsol és leengedi a pajzsát. Veszélyes emberek közé mennem na... én már megmondtam előre. Nem véletlen nem űztem ezt a sportot és éltem a hegyen. Sam farkasa szinte feldöntötte az enyémet. De hát annyi baj legyen, míg ez a tök vele van elfoglalva addig sem az étlapra koncentrál, no meg a szívek halk dobbanására melyek szinte dobként vertek ütemet a fülemben. Eljátszadoznak maguknak, még akkor is ha az enyémben ott a félelem. Nem, nem Sam érdeme hanem egyszerűen csak mindenkitől félt. Legalábbis az utóbbi időben baromira... de ezt majd kinövi ha a kis lelke megemésztette amit meg kell. NA de a puszira - ami egyébként csöppet sem nyálas, pláne nem cuppanós - amilyen fejet vágott csak összevontam a szemöldököm.* - Ne nézz így vazeg... mert megijesztesz. * Kacsintottam rá. Ebbe meg mi ütött? Nem hiszem, hogy én volnék az egyetlen lány akitől baráti puszit kap. Igaz, idősebb mint én de mégis nekem olyan volt mint egy öcsi... de ez csak a viselkedésének köszönhető. Szóval nem értem milyen levegő izzott, de ha izzott nekem még sem lett melegem és az ajkaimon ott volt a barátságos mosoly, ahogy bemutatkozott a másik is. Nah de, hogy csupa fül... csak összevontam, a szemöldököm. Kissé elgondolkozva... minek köszönhetően oldalra biccentettem a fejem. Hallom Sam mentális szavait, de... lássuk be, ezt a másik nem hallja. Csak én... így végképp nem értem, hogy most mi ez a mondata.* ~ Tény. Kérdés, hogy akarok-e. Szerinted jó ötlet kitálalni egy idegennek, hogy miként mennek a dolgok? Szerintem nem... pláne, hogy nem tartozik sehova. Kénye tartja fecseghet. Mi garantálja, hogy nem egy kölyköt használnak fel? ~ Küldtem a választ Samnek, amiből Shannon egy szót sem hallott tekintve, hogy mentálisan üzentem a srácnak. Hajm... agyamra ment, Kanada közeledése. De azt hiszem, nem vall rám, ez a nagy elutasítás vagy gyanakvás. De Sam kezére rászorítottam, hogy ugyan engedje már el magát. Steve nem evett még embert... azaz én reszortom. - Hát van két füled az tény.... de kérdést nem hallottam, így mit is kéne mondanom? Hogy leárazás van a központban? Aligha hiszem, hogy érdekelne... * No meg engem sem. Nem vagyok vásárolgatós típus, de ez most mindegy. Két szatyorral érkeztem, köszöntem és csupa fül. Hát legyen de ha valami mondani valót vár, akkor talán kérdezni kéne avagy megmondani, hogy mire kíváncsi. Samnek lehet, hogy elmondta korábban... de nekem nem.*
Szavain keserűen elvigyorodok. Azt hiszem, az elkövetkező pár órában érdekes köröket fogunk itt lefutni mi ketten, amikhez nincs kedvem, meg hangulatom sem igazán. Azonban felfoghatom mindezt másképp is. Felkészít arra, ha egyszer majd, ha „felnövök”, fontosabb ügyekben is tárgyalnom kell. Így csak megemberelem magam, és a szemébe nézek. És próbálok nem nagyot sóhajtani, mert klisé. – Mit tegyek, hogy elhiggyed, nem fogsz vért izzadni? – kérdezem. – Oké, elismerem, nem úgy megy, hogy az ember belép, és egyből körbeudvarolják. Ki kell vívni tiszteletet és megbecsülést… De egy kölyöktől nem várják el, hogy hozza el egy másik farkas fejét. Abszurd is lenne. Nem mehetek bele különösebben, amíg nem vagyunk falkatársat, de hidd el, jobban jársz velünk, mint a másik bandával. Ekkor jön Ash, én pedig hagyom a farkasomnak, hogy megpróbálja csitítani az övét. Körbeugrálja a kisebb fehér bestiát, aztán képen nyalintja, majd távolabbra ugrik, és várja, hogy a másik jöjjön hozzá. Csak elvigyorodok a tettein, és ezzel is próbálom eltüntetni azt a másik, árulkodó kifejezést az arcomról. Mert még mindig nem volna üdvös, ha Ash csak úgy rájönne, mit érzek iránta. Főleg egy hadseregnyi másik ember között. Szóval a szavaira csak mosolygok, a mentális társalgásra pedig csak gondolatban húzom el a számat. ~ Ha így tesz, kifilézem. Amúgy sem azt kértem, hogy tárd fel a legapróbb, legsötétebb titkainkat. Csak hogy segíts. És előre szólok, valami iszonytató a csaj modora, belőlem már kicsépelte a szart is verbálisan ~ küldöm neki az üzenetet mentálisan. Nem hiányzik nekem a perpatvar itt, nyilvános terepen. Még egy pillantást vetek Mr. McLoyd felé, aki pislogás nélkül méreget, aztán csak próbálok elveszni a lány érintésében. Nem segítenek sokat a szavai, sem a hangsúly. Basszus, ebből robbanás lesz, attól félek. ~ Nyugodj meg ~ kérlelem gondolatban Ashleyt, kezem pedig végigsimít a kézfején, a másik számára láthatatlanul ~ Kérlek, ne húzd fel magad, nem éri meg. Ha valami gond van, akkor hadd intézzem én…
-Nem akarok túl személyeskedő lenni és marhára semmi közöm hozzá, de ezek szerint te már kerültél összetűzésbe a másik falkából valakivel? - Puhatolózom, továbbra is komolyan ügyelve a hangnemre, és arra is, hogy hogy, s miként válogatom meg a szavaimat. Aztán persze váratlanul befut a kis szöszi, és én hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok. Kívülállónak érzem magam kettejük mellet. Nekem ne akarja bemesélni senki, hogy ezek között abszolút semmi sincs! Ha elfojtva is, de izzik köztük a levegő. Legalábbis Sam biztosan odáig meg vissza van a szőke kis csajért, amit Ashely -hogy a nevén nevezzem már végre őt is-, vagy nem vesz észre, vagy egyszerűen csak nem akar észrevenni. De mindegy! Végül is, nekem totálisan édes mindegy, hogy ők ketten milyen kapcsolatot is ápolnak egymással! Simán csak barátság, vaaagy barátság egy kis ilyen-olyan extrákkal. Nem vagyok én semmilyen párkapcsolati tanácsadó, akinek nincs saját élete, ezért másokéval foglalkozik. Egyszerűen csak megjegyeztem őket kettejüket magamnak. Ha netalántán az ő falkájukba kerülnék, jó ha előre tudom, hogy ki kivel milyen kapcsolatot is ápol. Hátha ez az apró, semmit mondó kis tény segítene majd a beilleszkedésemen, ami az én esetemben egyébként k*vára piszkosul nehéz lesz, tekintettel arra, hogy nem vagyok egy ember -vérfarkas-, centrikus kis jótét lélek. Szívesebben török borsot az élőlények orra alá, minthogy tacskóként a nyomukban loholjak és ott segítsem őket ahol csak tudom. Még mit nem! Köpök is én rá, hogy kivel mi van! Egészen addig azt hittem, hogy valami kis segítőkész szende szűzzel van dolgom, ameddig ki nem nyitotta Ash a pici szájacskáját. Nocsak! Most aztán előbújt a szög a zsákból! Akármennyire is nem vicces a helyzet -legalábbis abból ítélkezve, ami Sam arcára van írva, erre tudok csak következtetni-, egy halovány, sanda vigyor költözik szám szegletébe. Azt hiszem, hogy kedvelem a csajt. Na jó, ez így azért túlzás volt. Mondjuk azt, hogy nem ő lesz az ősellenségem, ha majd falkába kerülünk Wadeval. -Ha ingyen lennének azok a göncök, akkor sem verném rájuk a nyálamat! Na, de akkor térjünk a lényegre. Ha jól sejtem ezt akarod. Szóval, igazából mindent tudni akarok, ami csak fontos lehet! Mi a menete annak, hogy falkába kerülhessünk, egyáltalán, mik a követelmények, mennyire viharos a viszony a két falka között és még ilyenek... - Ezzel nagyjából el is mondtam mindent, amire kíváncsi vagyok. Most már tényleg csak annyit tudok mondani, hogy: Csupa fül vagyok, akárcsak a bennem ébredező fekete farkasom is.
//Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig kellett várnotok rám! //
*Stevere vetettem a pillantásomat, de úgy látszik az Őrző apucinak nem nyerte el a tetszését Sam. Csak kelletlenül forgatom meg a szemeim. Tisztára úgy néz, mintha azt várná, hogy Sam mikor tépi le a ruháim vagy rántja elő a kést, hogy bántson. Csak egy gyerek... olyan mint én, csak kicsit hülyébb és bóhocabb. De majd ki nővi, ha nem akkor kirugdosom belőle. Ahhoz úgy is értek, Ő meg edződik. Sam mentális szavaira tekintetem kissé megkeményedett ahogy a nöstényre meredtem.* ~ Belőled nem nehéz még fizikálisan sem. De lássuk be, hogy ez azért nem dicséretre méltó. S különben is... veled csak én cicázhatok. ~ Szinte be sem fejeztem, már szóltam is Shannonhoz így végig sem gondoltam, hogy mit küldök Sam felé. De nem is érdekelt, ami tény az tény. Azért mert alkalomadtán én megverem vagy épp elküldöm a fenébe, ez nem azt jelenti, hogy más is megteheti. Nem szerettem ha azzal játszanak ami az enyém. Jééézusom... Darren ezért megöllek. Hülye ragaszkodó dög amit kaptam Tőle, de ez van. Majd kinevelem magamból. Viszont szavaim úgy látszik nem nyerték el Sam tetszését. Mondjuk, nem is arra pályáztam.* - Nem vagyok dühös, oké? *Csattantam fel Sam nyugtatására. Feszült voltam, hát hogyne letten volna feszült ennyi ember között éhes hassal. De lássuk be, a dühöstől még messze voltam. De Steve már nem annyira, ahogy felé kaptam a tekintetem csak egy mosolyt engedtem meg felé és ingattam meg a fejem, hogy semmi baj. Tényleg nem volt. Jó, oké... egy kicsit most az lettem, de na... nem fogok megenni senkit. Remélem.* - Bocsánat... * Húztam el a szám mind a kettőjük felé, hisz közben leesett, hoyg hangosan feleltem Sam szavaira. Jó hát na... ez van ha nem koncentrálok. Nem olyan buli ám a kölyök lét, mint ahogy azt sokan gondolják. De Samtől nem távolodtam el, kellett, hogy nyugtassa a farkasom. Meg különben is szerettem vele lenni, ha épp nem ment az agyamra. Shannon első szavaira bólintottam. Nyilván nem pizsipartit akarnak itt szervezni... legalábbis nagyon remélem. Megvárom míg befejezi aztán megingatom a fejem.* - Kezdetnek nincs olyan, hogy akarod... maximum szeretnéd. Engem nem zavar, én sem vagyok sokkal kedvesebb, de tapasztalat, hogy a követelőzés maximum a Teremtőddel szemben HA Ő megengedi. Az én teremtőm az Ikkuma, szóval hidd el, hogy jobb ha nem követelőzöl. Másrészt.... falkába kerülést is Ő dönti el. Tudomáson szerint az alapján, hogy mit tudsz nyújtani. De ezt nem tudom pontosan én csak járulékos tartozék vagyok, senki nem kérdezte meg, hogy mit tudok. A két falka viszonya parázsló de csak egymás farkukat húzogatják. De a kölyköket amúgy is kihagyják a buliból, szóval ez lényegtelen. A falkatársaiddal a kapcsolat olyan, amilyet kialakítasz. Sammel én elvagyok... a magam módján. Vannak olyanok, akik nem szeretik a kölyköket. De lássuk be, melyik háromszáz fölötti szereti pátyolgatni más kölykét? Még emberek sem. Farkaséknál pláne nem. Ööö... azt hiszem ennyi. Nekem speciel akadtak gondjaim de hát minden csak hozzá állás kérdése. * S ne hagyjuk ki a játékból, hogy Őrzőnek készültem és a hátam közepére sem kívántam a farkasosdit. De na... José rühelli a kölyköket és mégis egyben maradok minden egyes nap, még ha törött csontokkal is. De az, az edzések miatt van. S ezt nem kell tudnia a másiknak. Nyilván ha nem volnék törtető, kisebb lenne a szám és nem az Ikkuma, Darren lánya volnék könnyebb lenne az életem. De hát úgy a jó ha zajlik. Viszont feltűnt, hogy kicsit érdekes kifejezéseket használtam és valaki felénk pillog.* - Most mi van? Biológia konzultáció... panaszra az iskolába menjen. * Jah oda, ahova én magam speciel nem is járok. Stevere pillantottam és nem tudtam eldönteni, hogy a röhögését folytja el, vagy sírni készül? De továbbra is vártam, ha volt Shannonnak kérdése. *
//Shan; Darren ic közben az Alfa lett. Szóval ne tévesszen meg, hogy itt Ikkumaként mondtam. Csak mikor kezdtük még Ikkuma volt. S nem haragszunk, csak könnyíteni akartam. ^^ //
*Tényleg nem tudtam, hogy Stevebe mi ütött, de nem rángatott el innen, szóval azt hiszem, hogy nagyon pofátlan nem voltam. Van ez így, bár Ő amúgy is sokkal többet tűr meg Tőlem mint bárki más. Sőőőt... mások összesen. De lássuk be, a rokonom furcsa volna ha nem, mikor így élt velem éveken keresztül és így tanított. Az igazság az, hogy hiányzott azaz idő. A fél karom odaadtam volna, ha valahogy visszakaphatnánk azokat az éveket. A mamáékkal. A gondolat viszont keserű ízt hagyott a számban és tekintetem lesütöttem. S mivel nem tudtam magam elzárni, így érezhette akár Shannon is, hogyha nem volt elzárva. Sam persze érezte, ahogy azt is, hogy a farkasom elhúzódva Tőle vonult el egy messzi sarokba. Mintha csak elakarná zárni magát. Felállva másztam el a pultig és egy tollat kérve kezdtem írni egy cetlire amit a pultostól kértem. Az asztalhoz sétálva Shannon felé csúsztattam.* - Inkább megyek, mielőtt Darren felkutatja értem a szomszéd várost is. Ha van valami csak hívj fel. Szívesen segítek, ha tudok... de szólok, nem vagyok jó pofizós fajta. * Mosolyodtam el vérszegényen. De jobb ha tudja, hogy én nem szépítem a szavaimat még akkor sem, ha néha kicsit talán túl nyersek is. Nah jah... volt pár veszekedésem Darrennel miatta. Aztán Samhez hajolva nyomtam egy puszit az arcára.* - Ha hazaérsz gyere át... Darrennél alszom ma és megyek éjszakai tamagocsizni. * Sam már annyiszor hallhatta tőlem ezt a megnevezést, hogy biztos tudta, hogy a farkasomról beszélek. Tamagocsizás, a farkasommal való foglalkozást jelentette. Ha ezt párosítom az éjszakával, nyilván vadászni fogok menni. HA szeretne jöhet, ha nem, hát nem. Nekem édes mindegy. Valaki úgy is elkísér. Mert hát pisilni sem mehetek kísérő nélkül. Jah, ez van ha egy rangos személy a teremtőd. Elköszönve azonban ott hagytam őket és Stevet megölelve kértem, hogy menjünk innen. Nem kellett kétszer.*
//Nos... Shannon ha szeretnél játszani, megtalálsz így vagy úgy. De ez a sok idősík oc készít ki ahogy a játék tempó sem dob a dolgon. Szóval kellemes játszadozást és bocsánat.//
Na most, kérem szépen, fizetés-nap van. A pultosnak. Itt ülök már vagy fél órája, egymás után küldöm le a feleseket, főleg a vodkát, mert ha befagy a seggünk, akkor azt érdemes inni, a pult fölötti tükörben meg stírölöm a felhozatalt. A pultos gyereket bírom, jó srác, csak most rohadtul nincs kedvem eldumálni vele élete nagy problémáiról, meg neki is van éppen elég problémája, ahogy elnézem. Szóval csak ülök és iszok. Jó móka ez is. Tekintetem már másodjára tér vissza a vörös csajra a boxoknál. Elgondolkodom, aztán úgy vagyok vele, miért ne? nagyon bajom nem lesz, legfeljebb ingyen piát borítanak a képembe, de ahhoz meg már egészen hozzászoktam. Mostanában zavaróan gyakran esik meg. Na, így jár az, aki a saját szintjén, vagy afölött próbálkozik. Vannak itt kis fősulis, egyetemista csajok, akikről fél perc alatt leveszem, hogy mi bajuk van, azzal öt perc alatt rávenném őket, hogy összecsurizzák magukat, de hát hol van abban a kihívás? Megvallom, unatkozom. Magamhoz intem a csapost, és ellátom instrukciókkal. Nem nehezek, megfigyeléseken alapulnak, abban úgyis jó vagyok. Szóval az egyik drága pincér hamarosan kikézbesít egy nagyobb adag whiskyt a hölgynek, én pedig várok még pár percet. Hamarosan aztán fölállok, és csendes nyugalommal odasétálok hozzá. Megállok, egyik oldalammal a falnak dőlve, szemem az övét keresi. Nagyjából úgy nézhetek kis vörös ingben és farmerban, mint egy elárvult kutyus. – Remélem, nem lőttem mellé – mosolyodok el szívélyesen. Mondtam már, hogy akár csúszhattam volna idáig, amennyi gerincem nekem van? Nem? Nem gond, mindenki rá fog jönni elég hamar. – Megengedi, hogy leüljek? Hiszen egy olyan szépséget, mint maga, nem lehet csak távolról csodálni.
Szóval, az van, hogy nem tud sajnos érdekelni már, hogy hétköznap van, én pedig egy kocsmában vagyok. Egyszerűen annyira felbosszantott az a sok kis pisis, lelkes ostoba a társulatnál, ahol éppen táncolok, hogy muszáj volt valamit kezdenem magammal azon kívül, hogy otthon ülök. Feltehetőleg ott is az aranysárga nedűt iszogatnám, aminek nem feltétlenül közvetlen idegnyugtató hatása van, de az, hogy tompítja az érzékeket, összeköthető azzal, hogy az idegeimet is nyugtatja. Vagy csak elvonja a figyelmemet a sok baromtól. Nem tudom elhinni, hogy egy kis huszonéves nyikhaj dirigál nekem. Nekem… aki olyan emberekkel dolgozott már együtt, akikről ő max csak olvasott… bár, amennyi esze van, lehet még azt se. Még jó, hogy Henry miatt vissza tudom fogni magam…. és nem ugrottam a torkának. Jelen esetben szó szerint. Óóóó, de jó lett volna. Na de ugorjunk vissza ahhoz, hogy itt ülök most és már felejtem is el, hogy milyen nap áll mögöttem és áll még előttem az elkövetkezendőkben. Ha csak helyre nem teszem azt a kis senkit, aki egy vastag keretes szemüvegtől, egy sáltól, meg mert meg tud csinálni egy fouettét, még lesz valaki táncosként, vagy éppen koreográfusként. Majd ha lekaparta a tojáshéjat a seggéről. Talán akkor. Éppen elfogy az italom, már intenék is a pincérnek, amikor már meg is érkezik egy újabb pohárral. Meglepetten pillantok rá, majd megkapom a válaszomat, a fel nem tett kérdésre. Elpillantok a fiatalember felé, akit mutatott. Egyelőre csak a hátát látom, majd amikor látom, hogy megmozdul, természetesen elfordulok. Ugyan, apró női taktikák. Ő nyilván figyelt már, ha megörvendeztetett ezzel a csodás itallal, ha én is ezt tenném, elég közönségesnek mutatnám magam. Márpedig én úri hölgyemény vagyok. Vagyis, szeretném még elhitetni magammal, hogy az vagyok. Bár azok után, amiket csináltam én a múltban… Azt hiszem az etikett tanárom forog serényen a sírjában. Ahogy a fiatalember megérkezik, felpillantok, mintha most lenne csak egyértelmű számomra, hogy az ő ajándéka az ital. Az első mondatára visszafojtok egy nevetést, bele is kortyolok az italba, mielőtt megszólalnék. - Igen, nyilván sokat kellett gondolkodnod, hogy kitaláld. – Na persze hangomból egyből lecseng az irónia. De hát most tényleg. Itt ülök, már a második pohárral iszom meg, és akkor ugyanazt küldi, amit iszok. Feltehetőleg annyit nyögött oda, hogy még egy kört nekem. Borzasztóan kreatív… én, ha pasi lennék és fel akarnék valakit csípni, azt hiszem az eszemet mutatnám meg az illetőnek először, nem a tesztoszteront. Azt hiszem túlságosan is csípős a hangulatom ma. Szegény ember… előre sajnálom. - Azt hiszem ezt nem tilthatom meg, ha csak nem fizikailag kényszerítelek, hogy ne ülj ide. Bár ennél azért okosabb szöveggel is előállhattál volna. – Legszívesebben azt mondtam volna neki, hogy ülj vissza a helyedre és gondolkodj, amíg nem jut eszembe valami jobb szöveg, de ennyire azért én se leszek… udvariatlan, hogy szépen fogalmazzak. Jó kislány leszek és ismét belekortyolok az italba, ahogy hátradőlök a széken, keresztbe teszem lábaimat és várom, hogy további béna szövegekkel próbáljon felszedni. Élvezetes este lesz, úgy látom…
Nos, a fogadatás lehetne egy kicsit hálásabb, kedvesebb, vagy szívmelengetőbb is, de hát ez csak nem fogja letörni az én kedvemet. Főleg azért, mert ittam már eleget, másrészt azért, mert elég magabiztos vagyok ahhoz, hogy ne legyen bajom egy-két pofonnal. Egyébként meg, az a dolgom, hogy a magányos farkasok, a másik falka, meg kitudja még mi után kémkedjek, nem pedig az, hogy minden élő nőt megdöngessek ezen a világon. Az csak egy amolyan kis mellékes elfoglaltság, amiről nem mondtam még le teljes egészében. – Nem annyira sokat – vonom meg a vállam, még mindig vigyorogva, mert azt tuti nem látja rajtam, hogy letörte volna az önbizalmamat. Azzal meg végképp nincsen semmi bajom, ha nem olcsó a numera… Azzal már van egy kevés, ha nincs numera, de mint kifejtettem korábban, még mindig be lehet próbálkozni a könnyebb halaknál. Néhány rosszabb „vadászat” után ők szoktak engem kárpótolni. Egyébként, ha már ő tegezésre váltott, akkor én is átmegyek arra. – Sokkal inkább megfigyelés volt. Remélem, azért nem lőttem mellé, igazán szörnyű lenne, ha pocsékba menne az a pia. Lehuppanok mellé, és még mindig vigyorgok, mint a tejbetök. Nem vagyok én idióta, kérem szépen, de ha a bugyin keresztüli megközelítés nem óhajt működni – márpedig szavai után nem sok esélyt látok rá –, akkor itt az ideje segghülyének tettetni magam. Az emberek szeretnek megnyílni azok előtt, akiket intellektuálisan maguk alatt tudnak. Mondván, ezek az emberek úgysem árthatnak nekik. – Majd igyekszem javítani, Miss… – A nevét várom, természetesen, és cserébe, ha ő elmondja az övét, tőlem is megkapja majd a sajátomat. Csereüzlet, kérem szépen, ez itt a világ rendje, semmi más. Aztán eszembe jut, hogy még a törvénytisztelő állampolgár meséje is egészen jó, már a bizalomépítés terén. – Egyébként nem hiszem, hogy a rend büszke Őrzőinek munkát szeretnénk adni azzal a fizikai kényszerítéssel, igaz? – Egyébiránt mondd, miért vagy ennyire mufurc? – kérdezem. – Ha nem Alaszkában lennénk, szentül hinném, hogy belőled sugárzik ez a jeges hideg.
- Kárba menni nem fog… erről biztosíthatlak – Mosolyodok el, most már próbálva egész kedves arckifejezést felvenni. Ha már ilyen helyzetet sodort elém a szél, vagy a sors, vagy a nem is tudom micsoda, akkor már hozzuk ki belőle a legjobbat, nem igaz? Elvégre úgy jó az élet, ha minden cseppjét kifacsarjuk. Na de hagyjuk inkább ezeket az elcsépelt, baromira nagy filozofálásokat. Nem is áll olyan jól nekem a dolog. Egész halkan felnevetek, ahogy jelzi, hogy igyekszik javítani. Komolyan, ha naiv és tapasztalatlan lennék, még el is hinném, hogy tényleg igyekezni fog… és hogy valóban szépségem elbűvölte és nem csak egy dolog miatt akar nekem hízelegni, hanem valóban akkora gavallér, hogy nem hagyhat egy hölgyet magányosan üldögélni. De hát álszent se leszek. Nyilván azért ülök le egy kocsmába, viszonylag kihívó öltözékben, egy, azért feltűnő helyre, hogy teljesen egymagamban, magányosan töltsem az estét. Ha ezt akartam volna, akkor otthon maradok. Biztosra vettem, hogy valami balfék, vagy, ha éppen szerencsém van, kevésbé balfék úriembert, vagy nem embert, de ide vonz a magányom. Vagyok már annyira tapasztalt, hogy ennyire kiismerjem a férfinép borzasztó nagy és mély rejtelmeit. Főleg a skalpvadász fajtáét… Valahogy sejtem, mit sejtem? Nagyon is jól tudom, hogy miért kaptam az italt, meg a személyét élő egyenesben… azt még el kell döntenem, hogy bele is megyek e a játékába. Ahhoz azért pár béna sornál jobban kell teljesíteni. Belekortyolok az italba, viszonylag nagy kortyokban. Még jó, hogy az évek, meg a rutin, meg mondjuk a bennem futkosó bundás drágának köszönhetően egészen jól bírom az aranysárga ínyencségnek a hatását, így hiába már a harmadik poharam, amíg párszáz éve ettől már, főleg ilyen tempóban elfogyasztva már az asztal alatt feküdnék nem túl nőiesen, most pont arra jó, hogy feloldja kicsit a feszültségemet és bőven megőrizhessem nőiességemet. - Benally. – Felelem a befejezetlen mondatára. – De jobbszeretem, ha keresztnevemen szólítanak, Nadia. – Lehet udvariatlanság, vagy hasonlók, de kezet nyújtani én bizony nem fogok. A szituáció se kívánja, plusz… én nők között ezt mindig is hülyeségnek tartottam. Fene abba az úri neveltetésbe, ami még 200 év alatt se kopik ki belőlem. - Azt hiszem a részletekbe nem szükséges, hogy beavassalak… Legyen elég annyi, hogy nem szeretem az inkompetens barmokat, ma pedig pont sikerült a fél napomat egy nagyon naggyal, meg pár kisebbel töltenem. – Elnyomok azért egy sóhajt, majd ismét belekortyolok az italba. Útközben, ahogy találkozik tekintetem a pincérrel, intek is neki, hogy fáradjon ide. Hát, nem kell neki kétszer jeleznem. Azt hiszem, ha egy dagadt, izzadt, szőrős pasi lennék, ennél azért többet kellene várnom. Hát mi szerencse, hogy az élet ilyen kinézettel adományozott meg. Tény, hogy borzasztó sok előnyöm született belőle… a hátrányokat most felejtsük is el.
– Na, hát ennek igazán örülök – vigyorgok még mindig, mint akit akasztani visznek, aztán csak percek múlva esik le neki, hogy egyébként a sajátjára vár… Ki tudja, lehet, hogy az lesz a sorsom. Mivel a pajzsom fönt van, így nem érzékelem, hány éves, mennyi idős pontosan a nő, csak sejtéseim vannak arról, hogy idősebb nálam. A nevetése valami hasonlót sejtet… Vagy azt, hogy jól szórakozik azon, amit mondok. Az utóbbi jó dolog, az előbbi meg azt jelenti, hogy előbb-utóbb eltöri a gerincem. Mondjuk nekem nem lenne vele sok bajom, ha dögös latex-cuccban tenné meg. Fura elvárásaim vannak nekem, ez már egészen biztos… A név hallatán biccentek egy aprót, miszerint értettem, az agyam hátsó részébe meg nagy, vörös betűkkel írtam föl a nevét egészen holnap délutánig, amíg nem jutok el végre addig, hogy lejegyezzem. Ja, nem, nem a szép nőket gyűjtöm én csokorba, bár az is megérne egy teljes misét, én a környékbeli kóborokról jegyzetelek fürgén és okosan. Nem árt, ha tudom, kik járnak errefelé… – Ó, és mielőbb elfelejteném, ez a szerencsés flótás itt Claude Devereau – vigyorodok. A szerencse persze, kimondatlanul is arra vonatkozik, hogy találkozhattam vele. lehet, hogy ő nem tegnap jött le a falvédőről, de én sem ma kezdtem ezt a játszmát. Aztán, ahogy beszél, úgy teszek, mintha a teljes, osztatlan figyelmem az övé lenne. Igazából tényleg így van, de hát egy kicsit még rá is játszom a dologra, mert szerintem ilyesfajta színészkedés nélkül már élni sem tudnék. Azért szomorú dolog az, amikor az ember már azt sem hiheti el, amikor saját magának föltesz egy kérdést… – Nos, kedves Nadia, én szentül hiszem, hogy az inkompetens barmok, akik kiakasztanak egy magához hasonló, gyönyörű nőt, megérdemlik, hogy a lábujjuknál fogva lógassák fel őket a zászlórúdra – mondom, teljes átéléssel, mintha tényleg ezt tartanám a legégbekiáltóbb bűnnek a világon. Ajkamon barátságos mosoly játszik, szemem a nő arcát kutatja. Érdekel, mi lesz a következő lépése, érdekel, merre haladunk tovább. Egyébként is kedvelem a vörös nőket…
- Örvendek Claude. – Biccentek is, majd kezembe veszem a poharat, kicsit játszadozva annak tartalmával, miközben válaszolok a kérdésére. Na jó… nem vagyok én butus lányka, tudom, hogy nem igazán érdekli mi a gondom-bajom… csak mímeli az érdeklődést. Vagy… valami csoda folytán éppen egy pojácával sodort össze a sors. Bár utóbbit igazán kétlem. Nyilván az első a helytálló, amit én azt hiszem nem is bánok. Mást nem elszórakozunk egy kicsit és ha megunom, vagy éppen meggondolom magam, gond nélkül faképnél hagyom. Nem ez lenne az első eset… és nem is az utolsó lesz, az is fix. Válaszát hallgatva, még mindig játszadozva italommal a pohárba is bámulok, majd akaratlanul is, de muszáj elnevetnem magam. Kezemet is szám elé kapom, mintha leplezni akarnám, bár nem igazán hiszem, hogy ez az akcióm sikeres lenne, tekintve, hogy látom, hogy engem figyel, meg amúgy is, ez csak olyan megszokás nálam. Teljes nyugodtsággal röhögöm képen is a velem szemben ülőt, ha éppen arról van szó. - Most komolyan… egész este ezt fogod nyomatni? Mert egy ideig szórakoztató, de egy idő után baromira uncsi lesz, ez a megjátszott jófiú szerep, csak úgy szólok. – Na jó, lehet most kicsit kemény voltam, vagyis, nem túl finom és nőies, aminek éppen kéne lennem, de hát muszáj volt. Hamar bosszantani szokott, ha túlságosan megjátsszák magukat az emberek, főleg, ha azért teszik, hogy éppen a bugyimba jussanak. Nem vagyok én ártatlan kislányka, nem mondom, hogy néha nem járnak sikerrel… de ahhoz nagyon úgy kell elkpaniuk, hogy huzamosabb ideig hallgatni tudjam az agyonhasznált csajozós szövegeket. Azt hiszem most közel se vagyok elég ittas állapotban hozzá… és a kedvem sincs még annyira megjavítva, hogy ezt elhallgassam. Bocsi öcsi, de ennél jobb próbálkozás kell… vagy mehet valami pubertást alig elér kis csitrihez. Ezzel a megjelenéssel és a kisfiús mosollyal biztosan célba találna ott. - De… ha nagyon szeretnéd, játszhatjuk még ezt a játékot kicsit… vagy mehetünk nyílt lapokkal is…- Ajánlom fel neki, majd lehúzom a poharam tartalmát és intek is a pincérnek, hogy hozhatja a következő kört.
Kezdőlap
//
//
