Kabáttal, sapkával, kulccsal, jogsival felszerelkezve indulunk Tara autójáért. - Én is azt tervezem, hogy veszek egy autót. De őszintén szólva, ha vezetni tudok is, nem értek a márkákhoz. Nem tudom, hogy egy II-es Golf az jó-e. Ha csak úgy megemlítenéd, biztos, hogy nem is autóra gondolnék, hanem mondjuk golf kettesben valakivel ... Nos, ha Tara nem tud vezetni, és ott lesz egy autó, amit haza kell hozni, akkor ez azt jelenti, hogy odáig nem autóval megyünk. Remélem, nincs messze az a járgány ... - Ami a tanítást illeti, most elég elfoglalt vagyok, amíg be nem szereljük a rendszert. De Liu is szeretne tanulni, esetleg együtt beiratkozhatnátok valahová. Nem tudom, persze Liu hol tart, és még egyáltalán fontosnak tartja-e a dolgot. Mióta erről beszéltünk, rengeteg minden megváltozott.
- ó, hát én is elég analfabéta vagyok hozzá. Igazából beírtam a bing-be, hogy melyek a legnépszerűbb tanulóautó márkák és típusok, ez alapján választottam. Na meg persze az ár miatt. Ez a kocsi azt hiszem 86-os, így már szinte ingyen van, és ha törik, nem kár érte. Ezért tanulókocsi. Számomra hihetetlen, hogy ennyit birok beszélni valamiről amit egy internetes keresőből okoskodtam ki. Na mindegy is. Megrántom a vállam, amivel le is tudom a témát... de aztán hallgatom Gabrielt, és leplezetlen csalódottsággal nyugtázom. - Nagyon szívesen mennék vizsgázni Liuval, de a jogsim már megvan. Természetesen hamis... És hétvégén már kocsival szeretnék menni a hegyi kuckómba. Nincs bajom a sétával, csak Alaszkában rohadt sok ám az a két óra gyalogosan. - kampányolok. Igazából egy nagy adag panaszkodásnak hat az amit mondok. A kampány szöveg e mögé van bújtatva. - Majd megkérek valaki mást, csak mindenki olyan elfoglalt mostanában...
- Hát ha addig nem sikerül megtanulni vezetni, akkor legfeljebb kiviszlek, bóklászom kicsit az erdőben, és visszajövök. Legalább kimozdulok, s levegőn leszek egy kicsit. Aztán meg érted is megyek, amikor akarod. A vezetés előbb-utóbb össze fog jönni. Micsoda problémák! De hát végül is a mobilitás az fontos. Nekem is ez volt az első gondolatom, amikor pénz állt a házhoz, hogy autót fogok venni. - Nekem terepjáró kell majd. Mindig is az volt, és most is az kell. Mellesleg, ha már megtanultál vezetni, tekintettel a környékre, neked is azt ajánlom. Ez nem valami "nagykocsimánia", egyszerűen csak praktikum. Általában erdei utakon zötykölődtem, ahhoz meg ez kell. - Na, és hogy is vagyok ti most Castorral? Szent a béke? Egyik este mintha kissé felpaprikázódott volna a hangulat ... Aggódtam is, hogy megint nagyon fájni fog nekem valami, de éppencsak némi kis molesztálást éreztem, mintha erősebben megfogtak volna.
Háh... Ezek szerint tök fölösleges embernők praktikáit alkalmazni. Vagy csak Gabriel lenne immúnis rájuk? Az a lehetőség sem kizárt... Nah majd teszek egy próbát Ashnél is. Neki amúgy is vajból van a szíve. Leehet, hogy Gabrielnek is, de őt nem ismerem. - Az is jó lesz, ha elviszel, köszönöm. A terepjárót meg még átgondolom. Nem vagyok autóbolond, nekem csak az számít, hogy guruljon.- igazán hálás vagyok azért, hogy felajánlotta a hétvégi fuvart. Rá is sandítok mosolyogva... ami aztán hamar le lohad a képemről amint szóba kerül az alfa. - Pontosan mit értesz felpaprikázódott hangulat alatt? - vajon érezhették ők is ami minap a lakásomon történt? Jesszus de idióta vagyok... Biztos a balhéra gondol a szállodában. Elég hangos volt, az ablak nyitva... nemhogy a farkasok de még a járókelők is hallhatták a műsort. De ha már így szóba került a téma, és nem fog elvinni vezetni (ami egyébként a fedő sztorim lett volna) ideje előállnom a témával. - Igazából éppen erről szerettem volna beszélni veled. Nem Castorról, hanem az energiákról, meg a felpaprikázott hangulatról. Persze fontos a kocsi is, de leginkább ez érdekelt amikor megkértelek, hogy kísérj el... Szóval, mennyire merültél bele a fajtánk tanulmányozásába?
- A terepjáró az a kocsi, ami erdei úton is gurul. - közlöm a magam tömör meghatározását. - Meg kevésbé akad el nagy hóban ... - ez itt nem egy utolsó szempont. De aztán témát váltunk, és látom, hogy Tarát kényesen érinti a kérdésem. Még sincs minden rendben? De mi köze ehhez a fajunknak. - Tara, amíg nem értem, hogy miről van szó pontosan, addig nem tudok segíteni. Sok mindent tanulmányoztam. Van egy olyan felvetés például, hogy a túlzott indulatok, és ingerlékenység a magas vércukorszint folyománya. Már ha a veszekedés kapcsán akarsz valamit megtudni ... Szóval ezért sétálunk idekinn, nem is az autó miatt? Nem, Castor, hanem az energiák ... Az energiákról Liu is elég sokat tudna mesélni ... lehet, többet is, mint én.
-Jah, hogy te arra értetted... - elpirulok mikor tényleg biztos leszek abban, hogy a veszekedésről beszél. Ám a kérdések ettől még ott villognak a fejemben, tehát megpróbálok erre figyelni, nem pedig a gyerekes zavaromra. Akkor talán többre haladnánk. - Mi is volt az a szó? - inkább csak magamtól kérdezem... - Jah igen, megvan. Képes összegabalyodni két farkas energiája? És ha igen, ez mit jelent? Mit kellene érezni ilyenkor? Te próbáltad már? - Hadarom a kérdéseket, mert ha már vettem hozzá a bátorságot, hogy feltegyem valamelyiket, akkor gyorsan túl akartam esni a többin is. Vagyis csak egy részén, mert ez még csak egy töredéke annak ami a fejemben cikázik.
- Mért? Még mire érthetném? Kezd az ügy eléggé zavaros lenni. Valahogy úgy érzem sokkal több dimenziója van, mint amit én jelenleg látok belőle. Márpedig nem jó a nagyok dolgába félvakon belepiszkálni. Meg másképp se. - Összegabalyodni? Nem igazán vagyok benne biztos, hogy tudom, milyen jelenségről beszél. Így aztán csak általánosságban tudok neki válaszolni. - A farkasoknak sokkal több energiája van, mint egy normál embernek. Ezt tudom. Ezt az energiát lehet mindenféle módon manipulálni. Az őrzők például elszívják tőlünk, és saját varázslataikhoz használják fel. Vannak emberek, akik a saját erejüket megtanulták manipulálni. Liu is tudja. Aztán vannak, akik másokét is tudják. Ilyenek a reiki gyógyítók. Ők a saját energiáikat használják arra, hogy valaki más energiáiban változást érjenek el. Szóval igen, van kölcsönhatás két élőlény energiái között. De hogy te pontosan mire gondolsz, azt nem tudom.
Ha a létezne a "ki keveri magát a legképtelenebb helyzetbe" díj, akkor én nyerném el kb az ötödiket zsinórban... - Öhm. Semmi másra.. Illetve, az most nem is fontos. - a "sz*r magyarázatok" díját is én nyerem. Elég lehetetlen szitu, de hát én traktálom a kérdéseimmel, nem? Hát vessek magamra. Viszont elképzelésem sincs hogyan vázoljam fel a történteket úgy, hogy ne áruljak el túl sokat. -Igen, összegabalyodni. Úgy értem, mikor rászabadítod minden energiádat a másikra, és ő is rád... aztán meg úgy érzed magad mintha belőttél volna egy gramm hernyót. Repülsz, flashelsz... Csak azt szeretném tudni, hogy ez micsoda. Normális? Mert szerintem ez minden, csak nem az. Lassan megérkezünk a garázssor végéhez. Ott van a kocsi. - Azt reméltem, hogy te majd el tudod magyarázni, hogy mi ez.
Valamibe beletenyereltem már megint. És jobb lenne úgy kielégíteni Tara kíváncsiságát hogy ennél mélyebbre nem mászom. - Hernyót?! Ja, vagy úgy ... Ő ... hmm ... A hetvenes évek végén éltem utoljára kábszerrel, szóval erről csak igen halvány emlékeim vannak. És az előző falkámban nem igazán voltam egy társasági lény, szóval nem nagyon gabalyodtam össze senkivel. Szóval személyes tapasztalataim nincsenek nagyon. Egyetlen esetet kivéve ... de az egészen más természetű volt. Amikor Castor behatolt a falkaterületre, a temetőbe értem. Akkor olyan energiái voltak, hogy szinte tolta a többieket maga előtt. Szinte mindenki elhúzódott előle. Noha a bőrömre ment ki a játék, mégis elég intenzív, és nem feltétlen negatív élmény volt az. Talán ez az egyik oka, hogy most itt vagyok. Castor nagyon tud akarni, és átnyomja a vízióit másokra is. - De Liunak volt most valami ilyen problémája. Ő úgy mondja, hogy túltöltődött. Már gyerekkora óta végez egy bizonyos energiagyűjtő meditációt. Mostanában azonban abbahagyta, mert azt mondja, hogy túl sok energia zúdul rá, ha elkezdi, és ez már kellemetlen tüneteket okoz. Nem fejtegettük hosszasan, viszont lefényképeztük. Érdekes dolgokat mutatott meg az az aurafotós berendezés. Örülök, hogy megvettük, mert egy csomó mindenre rájöttünk a próbálkozások közben.
- Jah igen. Nem véletlenül ő az alfa. Nagyon erős. - helyeselek arra amit mesél, ám már nem kezdek bele a "én nem erre gondoltam" monológba. Gabriel nem tudja, hogy miről beszélek, én meg nem vagyok képes úgy körbemagyarázni a helyzetet, hogy ne áruljak el részleteket is. Nem erre számítottam. Azt reméltem, hogy a biológus majd megmondja mi kavarog bennem, így viszont... maradnak az átkozott kérdőjelek és az intenzív alfakerülés. Meddig fogom bírni? 1 talán két hétig? Nah az pont elég ahhoz, hogy kellően leülepedjen a dolog. Node attól még, hogy nem a kérdéseimet válaszolja meg, a téma nagyon is érdekel. Bele is kérdezek. - Az lehetséges, hogy energiát adjunk át a másiknak? Tudod, feltölteni, vagy elvenni tőle, valami ilyesmi. - ez még hasznos is lehet. Meg fogom keresni Liut ezzel kapcsolatban is.
- Valami biztos van. Amikor egy idősebb addig hergel egy fiatalabbat, hogy az alakot vált, vagy éppen fordítva, amikor lehiggasztja, hogy újra emberré tudjon válni, akkor is valami ilyesmi történik. De igazából én eddig csak a műszerrel mérhető dolgokat tanulmányoztam. Nehezen lehet mérni ezeket az energiákat. Bár ha fényképezni lehet, akkor mérni is. Csak éppen ez nem egy állandó érték, hanem egy folyton változó erőtér, ezért használhatóbb a tanulmányozására a fényképezés. Felmerülnek technikai problémák, de ezeket nem Tarával kellene most megvitatnom. - De ugyanígy van azzal is, amikor érzékeled, mit érez a másik, milyen a hangulata. Ez az emberek között is működik. Egy feszült, ideges ember könnyen átragaszthatja a feszültségét másra, és viszont, egy nyugodt, megnyugtathatja a többieket. Ezeket a dolgokat még szerintem nem csak én nem próbáltam mérni, d senki más sem. Olyan kuruzslás felhangja lehet a "komoly tudósok" körében. Szerencsére nekem soha nem voltak gátlásaim, ha a kutatásom témáját kellett meghatározni.
-Igen, ezt a hergelés- nyugtatás dolgot én is ismerem. Bár én jobb szeretem a verbális utat, mint az energiahullámosat. Ez valahogy nem tetszik nekem.... Túl bizalmas. Még nem tudom úgy csinálni, hogy közben a másik ne férjen a fejemhez, ami persze soksok gyakorlással orvosolható lenne, csakhogy az elmúlt majdnem száz évben inkább kerültem a fajtámat. - ha már belenyúltunk a témába, hát vesézzük ki rendesen. Ez a része komolyan érdekel, mert korábban nem voltam ennyi farkas között. Bármerre megyek, összefutok egyel. Erős lehetnék én is. A vérvonalam, a korom meg van hozzá, csak a tapasztalat hiányzik... Nocsak. Most találtam egy új rögeszmét? Ez még hasznos is lehet. - Tehát ha egyes érzelmek átragaszthatóak a másikra az energiáin keresztül, akkor feltételezhetjük, hogy képesek lehetünk átadni magát az energiát is? Mert tegyük fel, hogy ki tudja miért, megsérül egyikünk. Vajon felgyorsíthatná a gyógyulás folyamatát egy nála jóval erősebb farkas által ráruházott energia? - felnevetek mikor rájövök, hogy mit beszélek. - Bocsánat, azt hiszem elragadtattam magam. Egyébként itt vagyunk. EZ az én autóm. Előhalászom a slusszkulcsot, és átadom Gabrielnek. Korábban már kifizettem a kocsit, az egyik alkalmazott pedig volt kedves kiállni vele ide. Bár furcsán nézett...
- Nem. Azt, hiszem, hogy nem. Liu éppen erről beszélt nekem, de én is csak most kezdem megérteni. Tarával egészen érdekes dolgokról beszélgetünk most el. Milyen gondolatébresztőek a problémái, és a kérdései! - Liu azt mondta, hogy ő túltöltődött. Valami olyasmit mondott, hogy a teste nem volt képes befogadni azt az energiamennyiséget. Szóval egy fiatal farkas teste fizikailag nem képes akkora energiák tárolására vagy áramoltatására, amivel az idősebbek rendelkeznek. Egy hasonló korúnak adhatsz esetleg energiát, ezt el tudom képzelni, de neki meg nem gyorsítod vele a gyógyulását, hiszen magától is nagyjából ugyanolyan gyorsan gyógyul. Megállok, amikor Tara lecövekel egy helyben. Szemrevételezem a szerzeményt, és az első gondolatom mindjárt nevetésre ingerel. - Hát ... igazán jól beleolvad a környezetébe. Lopakodónak is jó lesz.
- Jó, akkor húzzuk ki a gyógyítás-gyorsítás elméletet. Mi van akkor, ha a farkas ne adj ég haldoklik? Úgy sejtem, ilyenkor előbb az energiák halnak el, majd csak aztán pusztul el maga a farkas is. Egy erősebb farkas képes lehet saját energiával úgymond mesterségesen életben tartani egy másikat, amíg az meggyógyítja magát? - azt hiszem most estem át az okos-hülyéskedik oldalról a hülye-okoskodik térfélre. Amúgy tényleg érdekelne a válasz, még ha az nemleges is. Csak nem mindegy, hogy ki előtt csinálok hülyét magamból. A lopakodó jelzőre felnevetek. Igen, az autó fehér, de az ablakok feketére vannak fóliázva, már csak ez is ellehetetlenítené a lopakodást. De a név tetszik. Eszembe jut róla az a helikopter. A szitakötő? Állítólag adott körülmények között észrevehetetlen, olyan csendes. Ez a kocsi nem halk, inkább a színével érdemelné ki a jelzőt. - Dragonfly... Ez lesz a neve. Az emberek el szokták nevezni az első autójukat. - megveregetem a motorháztetőt, míg megkerülöm az autót az anyós ülés felé. - A "szitakötő" jó név lesz, gondolom. - megrántom a vállam, és ha e közben Gabriel már kinyitotta a központi zárat, be is ülök az autóba.
Tara kérdései egyre érdekesebbek. - Nem tudok róla, hogy ilyesmivel bárki is próbálkozott volna. Elméletileg akár lehetséges is lenne, de ugye már maga az élethelyzet is ritkán fordul elő, azt hiszem. Szóval ezt nem könnyű megválaszolni. Megpróbálni meg lehet, ha éppen ilyen helyzetbe kerülsz, mert veszteni nem lehet vele semmit. Persze kinyitom az ajtót, és beülök a kormány mögé. - Dragonfly? Csak aztán el ne repülj vele ... Na, lássuk, mit vettél ... Indítok, kicsit hallgatom a motor hangját, aztán kiengedem a kéziféket, és lassan elindulok. Alacsony sebességen ráfékezek, hogy lássam, működik-e a fék. Itt a garázsok között nincs forgalom, lehet kicsit próbálkozni. Szóval felgyorsítok, és így is fékezek egy durvábbat, aztán elmegyek a garázssor végéig, ott megfordulok, kipróbálom közben a tolatást is, és visszahajtok a parkolóig, ahol egy lendületesebb fordulót is kipróbálok a nagyobb helyen. - Úgy tűnik minden rendben vele. - állapítom meg. Azért nem mutattam be olyan kunsztokat, mint a múltkor az országúton, szóval Tara benn tudott maradni az anyósülésen akkor is, ha nem kötötte be magát.
- Hát... reméljük hogy sosem tudjuk meg. Már ha az a feltétele a válasznak, hogy haldokoljon valamelyikünk. Köszönöm a türelmed, nem kérdezek többet. Bizonygatom nevetve. Tudom, milyen vagyok, nah... Az autó motorja életre kel. Valamivel hangosabb azoknál amikben eddig ültem, de Gabrielen nem látom, hogy meglepődne, tehát én is elkönyvelem "normálisnak". A farkas nem egy megveszekedett őrült ugyan, és én sem vagyok olyan törékeny, de biztos ami biztos alapon bekötöm az övet is. El megyünk oda vissza a parkolóban, közben tesztel... valamit. Szerintem a féket, illetve én csak ennyit értek meg belőle. Ám legalább el kezdett érdekelni az autó, még ha csak ez az egy is, és azt hiszem ez már haladás. Még a végén tényleg megtanulok vezetni. Gabriel szerint működik az autó, én meg nem vitatkozok ezzel, lévén hogy csont hülye vagyok hozzá. - Akkor már csak el kell rejteni a szálloda mögött, és reménykedni abban, hogy az alfa nem vontatja el. - Igen, Dragonfly kicsit olyan mint én: öreg, itt-ott rozsdásodik, és egyáltalán nem illik abba a környezetbe.
- Igen, ez valóban egy ilyen kérdés, amire jó enne tudni a választ, de igazából nem sürgős. - felelem. - De nyugodtan kérdezzél még, mert már most vagy öt újabb kutatási irányt találtam magamnak. Igazán inspiráló a társaságod, Tara! Az autó képes arra, hogy részt vegyen a közlekedésben, úgy tűnik. - Akkor menjünk! Egyébként van személyzeti parkoló, oda simán beállhatsz, onnan nem nézi ki senki. Kihajtok az útra, és megindulok a holtel felé. - Egyébként mért vontatná el? Csak nem akar kiszúrni veled ... vagy igen? Jó lenne tudni, ki hányadán áll a másikkal! Én még nem vagyok elég nagy, hogy ezt csak úgy meg tudjam állapítani. De hasznos tudás, az biztos. - De ha nem akarsz válaszolni, persze nem muszáj ...
Igazán örülök annak, hogy Gabriel új ötleteket merített a látszólag igen együgyű kérdéseimből. Nem felelek, csak vigyorgok, mint egy fakutya. Kissé megkönnyebbültem, amiért látszólag nem sokall be tőlem. Van az úgy, hogy nem veszem észre magam, csak locsogok. És van az úgy is, hogy azt képzelem, hogy sok vagyok, pedig nem, aztán meg az lesz sok, hogy annak hiszem magam. Már ha van ennek valami értelme. Utáltam az önismereti előadásokat, bár elég rég hallgattam már pszichológiát az egyetemen. Nem kéne ezt már elfelejteni? - Van személyzeti parkoló is? Még ezt sem tudtam. - nem térképeztem még fel teljesen a szállodát, így igen meglepett amit mondott. Habár magától érthetőnek kellene lennie egy személyzeti parkoló létezésének. - Nem ne érts félre. Minden rendben, csak ez nem egy olyan előkelő autó mint amik megfordulnak a hotel körül. Nem illik az összképbe. Ennyi. - Igazán nem értem a kérdést. Ha ki akarna szúrni velem az alfa, akkor fellógatna mindenki előtt a bárpultra, mint anno Duncant a kaszinóban, nem "csak" egy kocsit vontatna el... - Tényleg minden oké.
Hát ha ok, akkor ok. Az autóval nincs semmi gond, szépen megy, a maga 20 éves módján, más talán kissé fanyalogna, de az én terepjáróm sem volt mai darab, ami Chicago-ban maradt. - Van, a személyzeti bejáratnál. Van a hotelnek is saját kocsija, azzal vittelek haza a múltkor. Elvileg használhatjuk, ha kell, de azt ajánlom, inkább valóban ezen gyakorolj. Arról nem is beszélve, hogy szerintem "apuci" kocsiját ő nem fogja tudni elkérni, mint más lányok. De jó lesz ez elsőre. - Majd ha vége a szerelésnek, és ráérek a kutatásaimmal foglalkozni, akkor van kedved egy kicsit asszisztálni? Szeretnék egy-két mérést, kísérletet minél több farkassal elvégezni. Elsősorban az aurafotókra gondolok most, de azon a nyomon más dolgok is szóba jöhetnek. Még én sem tudom, hogy mi. De mivel egy komplett biológiai labor mostanában nem lesz a kezem ügyében, ennek a területnek a kutatására is ráállhatok.
- Igen, azért vettem ilyen régi járgányt, hogy ezt nyüstöljem, ne másét zúzzam totálkárra. És persze a pénztárcám is jobban kedvelte ezt az autót. - Felvehettem volna egy hitelt is, hogy szebbet, újabbat vegyek ennél, csak utálom az elkötelezettségeket. Úgy érezném, mintha eladtam volna a lelkem... Dragonfly remek választás volt, és Gabriel szerint még működőképes is. Felcsillannak a szemeim az ajánlatára, hogy segítsek a kutatásaiban, ám nem vágtam rá azonnal az IGEN!-t. Ha túl lelkes vagyok, az lehangoló is lehet. Már pedig jelenleg rohadtul lelkesedek valami szerepért a falka életében, mert valljuk be, semmire sem vagyok jó. - Rendben. - nyögöm ki rövid, de nem nagyon rövid szünet után. - Viszont én is szeretnék kérni egy szívességet tőled. Tudod, Liu nemrég mutatott ezt-azt harcművészet címszó alatt, és éppen olyan edzőpartnert keresek aki nem törik össze, ha rendesen odacsapok. Ha majd ráérsz, lenne kedved bohóckodni velem a tornateremben?
Tara akkor benne lesz némi összedolgozásban. Aztán ő is kér valamit cserébe. "olyan edzőpartnert keresek aki nem törik össze, ha rendesen odacsapok" Hát összetörni nem fogok, csak éppen minden egyes pofont még egyszer meg fogok kapni edzés után. Ez ... megfontolandó. MOndjuk, ha mással edz, akkor is meg fogom kapni, csak akkor még azt se tudhatom, hogy mire számítsak. - Nos, felőlem ... És ha annyira kezdő, és én meg nem, akkor esetleg legyőzhetem? Micsoda lehetőségek villannak meg előttem! Hmmm! - Rendben, nekem sem fog ártani, némi plusz testedzés. Már most szégyellem magam a hátsó szándékaimért. De végül is nem akarom én bántani őt ... De a lehetőség, hogy megszabadulunk végre az átoktól teljesen felvillanyoz.
Nem volt túl meggyőző Gabriel, igazából nem is értem miért nem vágja rá az egyértelmű "nem"-et, holott érzem rajta, hogy abszolút nem repes az ötletért. Sőt... Oké, nem bír. Vagy csak kedve nincs hozzá. Hülyeség volt egyáltalán megkérdezni. Aztán valami furát kezdek érezni rajta. Reményt? Miért reménykedik, ha alapjáraton utálja az ötletet? Nem értem. Hitetlenkedve rásandítok, mikor előáll a "nem árt a plusz testedzés" dologgal, amit ez alkalommal már határozottan mond, elszántan (?). - Pasik... - elemelem róla a tekintetem, inkább az utat figyelem. Habár sok látnivaló nincs, és hamarosan meg is érkezünk a szállodához. Nem jöttünk olyan messze onnan. - Nah majd szólsz. Hétköznapokon nyolckor végzek, utána ráérek. - Nem tudom, mi villanyozza fel így, de ha még ebben az évszázadban meg akarok tanulni tisztességesen verekedni, akkor ki kell használjam új keletű lelkesedését a dolog iránt.
A degradáló beszóláson csak egy jót kuncogok először, egyáltalán nem veszem a szívemre. - Sajnálom, ha alulteljesítek az elvárásaidhoz képest. - pillantok oldalra, de egyáltalán nem úgy tűnik, hogy tényleg nagyon mardosnám magam miatta. - Majd igyekszem fejlődni. Bár nem tudom, milyen irányba kéne, mert az elvárások nem jeletek meg igazán konkrétan jelen esetben. A nap 24 órájából nem tudok 36-ot csinálni, ez egyértelmű. Ezzel nem is fogok próbálkozni. - Jól sejtem, hogy jártál fenn az őslakos területen? Milyen ott? Mit láttál? - kérdezem, miközben leparkolom a kocsit, és kiszállunk. A kulcsokat átadom Tarának. Nem tudom, menyire akar erről beszélni velem, az előbbi mondata nagyon olyan volt, mint aki már menne, és nem akar velem egy ideig egy levegőt szívni tovább.
- Nem teljesítettél alul semmiben Gabriel. - és még egy tipikus férfi vonás... Tévedés azt hinni, hogy a nők forgatnak ki mindent. Ez nem igaz, a fickók csinálják ezt, mégpedig azért, hogy a másikat terhelje a felelősség. Vagy legalábbis úgy tűnjön, hogy ő nem vétett semmiben. Igazából tényleg nem tett semmi rosszat. AZ még nem bűn, ha nem mondja ki amire gondol. Mindegy, hagyjuk is. Kiszállunk a kocsiból, megkapom a slusszkulcsot. Ha Gabriel nem zárta le a kocsit, akkor én megteszem. Bár hülye lenne aki elvisz egy ilyet... - Igen, voltam fent a helen. Sok a fiatal, így észre sem vették, hogy ott vagyok. - még jó, hogy az energiákkal egyetemben elrejthetjük a farkas mivoltunkat is. Szerencsémre szembe szelem is volt, így tényleg nem lett akkora baj, mint lehetett volna. - Semmi különös nincs arra. Élnek, mint bárki más. Vincentről beszéltek sokat, az előző atanerkről. Úgy hírlik visszatért a városba. Mondjuk én arról sem tudtam, hogy elment. Nem maradtam sokáig. Csináltam pár képet és eliszkoltam.