Végigsimítok az államon, majd visszafűzöm a karomat. - Azt hittem azzal az embernővel nyomulsz. Egyáltalán nem kerülte el a figyelmemet. Ha akartam se tudtam volna figyelmen kívül hagyni, mert úgy járkált vele fel-alá a hotelben, mint valami vadász az elejtett prédájával. Az öregkor számlájára írtam, hogy képes volt lealacsonyodni egy emberi nőcske szintjére, de talán végre megjött az esze, és pattintotta. Vagy a nőcske pattintotta, de az már a cikibb verzió rá nézve. Egyébként ha akarnám, érteném, hogy mire céloz, de kényelmesebbnek érzem félreértelmezni a szavait. - Ismét egy olyan kérdés, amit én is feltehetnék neked. Bagoly mondja verébnek, esete. Az, hogy ennyire kimosakodott, azt sejteti, hogy valamilyen farkas után szaglászik. Nekem nem volt szükségem ennyire körültekintő "megtisztulásra", inkább a látható külsőmet torzítottam el, amennyire csak tőlem tellett. Talán egy következő életemben ha már meguntam a tanárosdit, álcák készítésével fogok foglalkozni. Vélhetően kevesebbet pofáznának vissza, mint a diákok. - Mindenkinek lehet magánélete. Vannak dolgok, amik nem tartoznak senkire. Tök mindegy, hogy az biznisz, vagy más jellegű dolog. - Dicséretes, hogy milyen lelkiismeretesen véded a falkaérdekeket. Na és mond csak, találtál valami érdekeset? Vagy valaki érdekeset. Toldom meg kérdésemet, puhatolózgatva, hogy ki után kajtathat embernek kiadva magát. Abban szinte biztos vagyok már, hogy néhány nap múlva a cuccaimnak keresek egy új helyet. Jobb szeretem, ha rajtam kívül nem tudja senki, merre vannak érdekeltségeim.
Az a baj, hogy egy ideje én is már csak hittem, de nem így van. Kevinnek persze ehhez semmi köze sincs. Terelésből csillagos ötös, elmehetne juhászkutyának. Adok is neki egy kis csontot. - Megvan a magányos séták ideje is. Látom. Valamit nagyon titkol, ezért megpróbálok a szaglásomra hagyatkozni. Friss vagy régebbi szagokat keresek, a szekrényekre összpontosítok. Lehet akármilyen apró-cseprő dolog, de minél jobban titkolja, annál érdekesebb lesz. Magánélet és kettős élet különböző dolog. Az első teljesen jó, a másikra azért érdemes odafigyelni. - Eddig csak téged. Lehet, hogy nem vagy túl érdekes. Szerintem szeretné is, ha érdektelennek találnám és szépen lekopnék. Addig viszont nem tágítok, amíg nem mond valamit vagy én nem találok valamit. - Ha gyakran jársz ide, biztos ismered azt a kóbort, aki beköltözött az egyik garázsba. Többet nem mondok. Ha ismeri, szólhatott volna és lehet, hogy oka van nem szólni, az pedig nekünk gyanús. Rá vallana, ha teljesen más irányba terelné a beszélgetést és nem egy 160 körüli, francia akcentusú barnát emlegetne nagy zsákkal, hanem valaki teljesen eltérőt. De miért is tenne keresztbe annak, aki a Falk érdekeit nézi? Testőr, komoly titulusa van és eddig tartotta is magát hozzá. Nem tudom, most mire ez a gúny, de jobb utánanézni. És rákérdezni is. - Te talán nem véded a Falka érdekeit? Tudtommal egy hajóban evezünk.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
Por. Fém. Tinta. Gépolaj. Öreg papír. Fű. Alkoholbűzös ruhadarabok. Főleg ezek a szagok kúszhatnak Rocky orrába. A páncélszekrények és a fém szekrények lehetővé teszik, hogy elzárva legyenek a bennük tartott dolgok szagai is. - Nem. Nem igazán tartom magam annak. Közönyös választ adok. Kellemes előnyei vannak annak, ha valaki be tud olvadni a szürkeségbe, és nem figyelnek fel rá. Néha persze kísértésbe esek, és felhívom magamra mások figyelmét, de általában verbálisan érem el azt, hogy mások kitüntető figyelmében fürdőzhessek. És most nem az egyetemre gondolok, ahol eleve több tucat hallgató szegezi rám - jó esetben - a tekintetét. - Túloznék, ha azt állítanám, hogy gyakran. Időnként megfordulok erre. Kóbort? Még nem futottam össze vele. Valószínűleg az elmúlt három hétben ette ide a fene, mert utoljára úgy négy hete voltam itt, és akkor nem figyeltem fel idegen farkas jelenlétére. - Érdekes helyet választott magának arra, hogy meghúzza magát. Tudod melyik garázs az? Kiderítetted már ki a tulajdonosa? Gondolom, hogy nem a kóboré. Amennyiért a garázst bérelné, annyiért motelbe is tudna menni. Ott nem szúrna szemet annyira senkinek, mint egy ilyen helyen, ahol nem annyira megszokott, hogy valaki életvitelszerűen tartózkodjon. - Nem rólam volt szó. Mellesleg ilyen kérdést feltenni egy testőrnek nem túl bölcs dolog. Burkoltan is megkérdőjelezni egy testőr hűségét a falka felé felér egy rágalmazással. Nem is vágok túl barátságos pofát a dologhoz.
Ami nem mostanában volt mozgatva, az nem utal többre, mint egy Trainspotting-jelenet helyszínére. Lepukkant garázs lepukkant életmóddal. Kevinünk egy másik arca. Mindent bedob, hogy ne kérdezősködjek. Neem érdekes, persze. Ezt én is sokáig szerettem. Ráuntam az emberekre, hogy mindig kérdeznek, odajönnek érdeklődni és inkább felvettem egy olyan pózt, ami alapján kedvük sincs odajönni. Most épp az ellenkezőjén dolgozom, mert valami megfordult bennem az elmúlt 1 évben. - Tudom. A legegyszerűbb tőle megkérdezni, hogy jutott be. Persze lenyomozhattam volna a tulajt, de jobbnak tartottam először megfigyelni a barna nőt. Szépen végignézni, amint kijön, arcról, mozgásról mindent leszűrni, aztán eléállni szimpla emberként. Kérdezősködni, majd ugyanezt farkasként. Egyes kóboroknak már ez is elég, hogy lelépjenek vagy visszavegyenek az arcukból és megoldást keressenek. Nem az az első, hogy kié a garázs. Az majd utána következik. Mindenesetre csóró behatolónak tűnik, egy sunyi dögnek. - Egy testőrnek, aki gúnyolódik a Falka érdekvédelmén? Tudod te, hogy ha nincs félnivalód, akkor nyugodtan lehet válaszolni. Ha meg van, akkor már régen rossz... Tudom, hogy került a pozícióba, de én nem bízom benne. Túl sunyi ahhoz, hogy az eddigi tettei alapján tűzbe tegyük érte a kezünket. Most is csak kötélhúzást játszunk, rángat és enged, a kérdésekre támad. Igaz, valamennyi értelmes kérdést is feltett, de természetesen csak a külső témáról, a kóborról. Elterelem én is a szót a kellemetlen dolgokról és jöjjön valami lazább. Egyben drámaibb. Bár nem a Testőröknek. - Mesélj, milyen volt ekkora tömeges temetésre készülődni a Vörös Hold éjjelén? Úgy tudom, a testőrök közül mindenki megúszta és volt melótok bőven. Kevin esetében érzelmekről alig esik szó. Pedig biztos, hogy vannak benne. Mindenkiben akad, csak mélyen elnyomva. Olyannal úgyse nagyon beszéltem meg, aki egész éjszaka futkosott megkeresni az elérhetetleneket és hullákat gyűjteni. Durva éjjel volt, érdekel az ő látásmódja. Közben pedig hegyezem a fülem, hátha nyílik az a bizonyos kapu és előkerül a garázslakó kóbor. Szerencsére az ilyesmit nem lehet csendben intézni, tuti meg fogom hallani, főleg hogy más mozgás nem nagyon van itt és most rajtunk kívül.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
A tulajdonos kiléte már csak abból a szempontból is érdekes lehetne, hogy melyik csapat népes táborát gyarapítja. Ha ember, akkor valószínűleg csak egy egyszerű bérletről van szó. Ha őrző, a szituáció módfelett érdekes lenne. Ha pedig farkas… nos nem vetne túl jó fényt egy farkasra, ha egy kóbort bújtatna. Pláne akkor nem, ha az a farkas a falkához tartozik. Úgy bizonyára Castor játszóterén vendégeskedne a kihallgatás idejére. - Gúnyolódtam volna? Az egyik szemöldököm lassan felszökik. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire érzékeny a lelkivilágod. Egy ártatlan megjegyzést így magadra venni. Ciccentek a nyelvem hegyével. - Vagy talán csak olyanba ütöd az orrod, aminek semmi köze nincs a falkaérdekekhez, hanem a személyes magánügyem. Továbbra se érzem úgy, hogy a személyes dolgaimról be kellene számolnom neked, vagy bárki másnak. Ha majd érinti a falkát, akkor szólni fogok. Castornak, vagy Dante-nak, de nem neked. Remélhetőleg ért a szóból. Nem kívánom tovább ragozni a dolgot. Az ügyeimnek semmi köze nincs a falkához. Nem szeretem, ha a saját fedelem alatt kérnek számon, pláne úgy, hogy hívatlanul toppant be ide. Nem vált ki belőlem látványos reakciót a kérdése, amivel a beszélgetés témáját a Vörös Hold éjjelére tereli. Legalább lekattant arról, hogy a magánügyeimről faggatózzon. Sose szerettem, ha a magánéletemben turkálnak. Azért magánélet, mert senkinek, semmi köze hozzá. - Tettem a dolgomat, ahogy mindenki más is. Nagy volt a felfordulás, de a káoszt nem hagytuk elharapózni. Engem leginkább az foglalkoztatott, hogy Castor és Dante rendben meglegyen. Ők voltak az elsődlegesek. Mindenki más utánuk következett. Nem sirattam meg senkit, mert nem szoktam érzelmi kötődésbe kerülni senkivel. Ahova küldött Lucas, oda mentem. Először a hotelben néztem be a falkatagok szobáiba, hogy kivel mi a helyzet, aztán a halottak felszállításánál segédkeztem. Engem Alignak idén kihagyott a „mókából”. Jövőre talán én se úszom meg.
Elég idegesítő ennek a hímnek a stílusa és belementem a csapdájába. Elterelte a témát, rögtön támadásba lendült és így már nem sokra megyek vele. Talán egy másik alkalommal. Csak vigyorgok a gúnyolódós megjegyzésére. Nem húzom tovább a kötelet, inkább elengedem. Szerintem direkt mondta úgy, hogy félreérthető legyen. Aztán bele is lehet kötni. Én is kedvelem a zavarkeltést, ismerős a szisztéma. Jól hangzik, hogy a góréknak fog szólni, ha kell, de ettől még nem hiszem el neki. Ahogy abban sem hiszek, hogy létezik magánügy, ami nem tartozik a Falkára. Egyek vagyunk, ha Kevin érintett valamiben, akkor a Falka is érintett. Ha ő megüti a bokáját, az minket is besároz. Majd más úton megpróbálok informálódni. - Azt tudom, hogy nem hagytátok. Én ugyan fentről vagy lentről figyeltem, fene tudja, de azóta már hallottam, hogy a rend egész hamar helyreállt. Őrzők szoktak bejárkálni? Én nem futottam össze még eggyel sem a hegyen, de több szem többet lát. Hallottam rendszeres látogatókról és alkalmiakról is, meghallgatom, Kevin mit mond, mit tud. Ha nem köt bele ebbe is... - Kell egy szál? A belső zsebemből előhúzom a kis fehér-piros dobozt és a tetejét felcsapva kínálom be. Nem itt fogok bagózni az olaj és még ki tudja, milyen gyúlékony anyagok között. Kimegyek és visszasétálok arrafelé, ahonnan jól belátom a környéket. Ha Kevin nem akar matatni a búvóhelyén, amit felfedeztem, velem tarthat. Nem bánom. Ha nem így tesz, akkor pedig egyedül bagózom át a megfigyelés időszakát és kivárom, amíg a nőstény előjön az odvából.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
- Úgy tudom, néhány megfordul odafent. Szerencsére én már nem a Lakban élek, hanem a hotelben, így nem kell még ott is a képüket lesnem. Bőven elég, hogy az Egyetemen el kell viselnem a jelenlétüket. Nyíltan nem vállalnám fel, hogy mennyire gyűlölöm a fajtájukat, de azért az egyértelműen érezhető, hogy nem a szívem csücskei. Ha nem alakult volna ki szükségállapot a Vörös Hold éjszakáján, Castornak talán soha nem jutott volna eszébe az, hogy szabad bejárást biztosítson a területünkre. Tudom, hogy vannak közöttünk olyanok, akik Őrzőkkel pajtiznak, és én mélységesen megvetem őket ezért. Nem kellene lealacsonyodnia egy vérfarkasnak hozzájuk. Az előbukkanó dobozra vetek egy pillantást, majd röviden bólintok. - Kösz! Húzok ki egy szálat a dobozból, majd a szám sarkába csúsztatom, és megindulok vele kifelé. Útközben lekapcsolom a villanyt, az ajtóból visszapillantok, aztán behúzom magunk után, és gondosan bezárom. Amint magamra maradok, a város másik részén intézek is egy gyors raktárbérlést az egyik álnevemen, és ha megtörtént a papírozás, akkor kiürítem a garázst, és átrámolok oda. Nem becsülöm alá Rocky-t, szinte biztos vagyok benne, hogy foglalkoztatja az, amit itt látott, de leginkább az, amit nem láthatott. A látszatot persze meg fogom hagyni, és a garázst is megtartom, csak jelentéktelen dolgokkal töltöm fel a cuccaim helyét, hogy ne legyen egyértelmű, hogy tényleg van mit titkolnom. Behúzódok a fal mellé, majd a zsebemből kiveszem az öngyújtót, és felcsapva a tetejét, odanyújtom a lángot Rocky-nak, aztán meggyújtom az én cigimet is. A fém öngyújtóra egy pentákulumot gravíroztattam, ugyan olyat, amit a nyakamban is viselek medál formájában. - El is felejtettem már, hogy milyen ezt a munkát végezni. Siklik végig a tekintetem a környéken. Lassan beszívom a füstöt, majd kifújom.
Én is többet vagyok a hotelben, mint a Lakban, de ennek csak az az oka, hogy ott dolgozom. A Lakba kb. informálódni járok, barátkozni, dumálni, amit egyébként a Holiday Innben is megtehetek, csak másokkal. Mindenhol ott kell lennem és ahol nem vagyok épp, onnan is kell az infó. Egy Testőr is tudhat pár dolgot, ezért kérdeztem rá. Igazi Kevin-választ kaptam, leszarja, kik járnak oda, neveket nem említ, talán nem is tud. Felvet még pár kérdést ez az egész, amit ma előadott. Majd felteszem. De lehet, hogy nem neki... Bólintok egy préselt ajkú mosollyal, hogy "Szívesen". Nem túl erős cigit szívok. Az érzés a lényeg, a mozdulat, a füst. Magam sem tudom, miért kaptam rá, mikor előtte sose hajlottam erre. Mikor kitalálták, kipróbáltam, de aztán nem lett a kedvencem. Feltámadás után sokat változik az ember farkasa. Észreveszem Kevin gondos búcsúját a garázstól. Mindent leellenőriz és végülis nem bánja, hogy félbeszakítottam valamit. Csatlakozik, ezt meg én nem bánom. Később még fogok itt szaglászni, kocsiból, az árnyak rejtekéből távolról távcsővel, szomszédoknál érdeklődve, stb. Nem adtam fel ilyen könnyen. Odanyújtom a cigimet a lánghoz, hadd kapjon bele és égesse a nikotinbombát. - Ilyet nem is olyan egyszerű rajzolni. Már próbáltam, mikor egyszer találkoznom kellett ilyennek. Neked mit jelent a pentagram? - kérdezek rá a mintára, amit a gyújtón látok. Annyit tudok, hogy nagyon régi jelkép, ősi vallási szimbólum, amit a modern okkultizmus átvette. Én is kaptam egyet az ajtómra, mikor a bosszúra szomjas évfolyamtársam háborút indított ellenem. De simán rockerek is használják, ezért is kérdezem, hogy személy szerint neki mit mond. Ez elől már csak nem tér ki. Az eredeti tervem az volt, hogy megvárom, amíg a nőstény kijön, nem kapom el, hanem hagyom bevásárolni és mikor visszafelé caplat teletömött hátizsákkal, akkor elegyedek szóba vele. A látszatot fenn kell tartani, innentől mindketten általános témákról kell, hogy beszéljünk. Farkasszag sehol, két egyszerű embernek tűnhetünk, akár külvárosi suttyóknak. - Csajok terén mi a helyzet mostanában? Én egy ideje megint szabad rablásra adtam a fejem. Kevin is, mint minden hotelbeli ismerhette Nia-t. Nem titkoltuk, egy idő után már nem. Nem is értem, hogy szívódott fel, de most már ezt se titkolom. A részletekbe nem avatok be senkit, csak annyi a hír, hogy nem vagyunk együtt. Akad nekem nőstény, ha akarom. Igaz, ekkora csalódás után nem tudom, mennyire akarom. Annyi megismerni való dolog van a Falkában, a városban és a világon. Talán nem is az a lényeg, hogy legyen mellettem egy állandó, bár ha Cupido nyila szíven lő, akkor fordul az egész. Közeledünk a szóban forgó garázs felé, ami ugyanúgy néz ki, mint az összes többi. Én egy kicsit távolabb állnék meg, úgy 3 ajtóval arrébb, be a falak mögé. Kis duruzsolás nem árt, hogy meglegyen az ittlétünk látszata. - Te, Barry biztos jön? Már idő van - kezdem a terelő szöveget aggodalmaskodó hangsúllyal. Egy ismeretlen harmadik nevét emlegetem, mintha azért tipródnánk itt, mert túl sokat kell várni valakire. Hátha fülel a kóbor. Én nem szeretnék csalódást okozni.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
- Ha ráérzel a technikájára, semmilyen nehézséget nem jelent. Felelem. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy háromszögenként próbálják behúzni a vonalait, pedig könnyedén fel lehet skiccelni, hogy megkapjuk a tökéletes formát. Előszeretettel szoktam a szimbólumrajzolást is beletenni a vizsgafeladatok közé. - Sokféleképp feltűnt a történelem során ez a jelkép. Nekem az öt őselemet szimbolizálja. A tüzet, a vizet, a földet a levegőt és a pentalfát. Ez utóbbi a leghatalmasabb jel, a fényre és a megvilágosodásra utal. Egyfajta tesi és szellemi védőtalizmán. Nem véletlenül választottam. Tényleg kevés emlékem maradt meg halandó életemből, de az igen, hogy az anyánk sokszor mesélt nekünk a természetről, és a természet erőiről. Évtizedekkel a teremtőm halála után jöttem rá, hogy mi is vezette a családom kiirtásához. A családom ősi hitének a gyakorlása számára istenkáromlást jelentett. Talán emiatt is választottam magamnak ezt a jelképet. Aztán ki tudja? Nem vagyok az az érzelgős típus. - Egyébként már az időszámításunk kezdete előtt is ismert és használt jelkép volt. 3000-3500 körülről találtak róla írásos feljegyzéseket Mezopotámia környékéről. Nagyjából ebben az időszakban bukkant fel Egyiptomban is először, ott az uralkodás és a hatalom jelképe volt. Az ókorban az öt akkor ismert bolygó együttesét szimbolizálta bizonyos területeken... a Merkúrt, a Marsot, a Jupitert, a Vénuszt és a Szaturnuszt. Ugyanebben az időszakban Babilóniában az öt irányt mutatta. Előre, hátra, balra, jobbra és felül. A középkorban terjedt el az őselemek szimbolikus használata általa, majd a későbbiekben használták az érzékelések kifejezésére is. Látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás. Azok hordták, akik szerették volna ezen érzékszerveiknek az egészségét megőrizni, vagy a gyógyításában felhasználni. Meglepő módon a kereszténység is használta szimbólumaként, mielőtt az egyház elkezdte volna üldözni ezt a jelképet. Jézus öt sebhelyének volt a szimbóluma. A két tenyere, a lábfejei és az oldalseb, amit egy lándzsával ejtettek rajta. Ha valamelyik csúcsát megnyújtod... mindegy melyiket, a Hajnalcsillag ábráját kapod, ami a betlehemi csillag jelképe. Ezért is tartom iszonyúan képmutatónak azt, hogy a keresztény egyház micsoda boszorkányüldözést folytatott a jelkép miatt. Eleve fenntartásaim vannak a vallásokkal szemben. Eléggé bennfentes vagyok a témában, és mélyre ástam magam. Kezdetben azért, mert muszáj volt. Nem volt más amit olvashattam volna, vagy halhattam volna, mint a biblia tanításait. A teremtőm fanatizmusa kegyetlen méreteket öltött. - A szabad kőműveseknek köszönhetően az újkor óta ha valaki ezt a szimbólumot meglátja, általában negatív jelentést társít hozzá. Kecskefejjel együtt kezdték használni a szimbólumot, és Sátáncsillagnak nevezték. Arra használták, hogy egy rituálé keretében kapcsolatba léphessenek a mágikus lényekkel. Lényegében a 20. század óta jelent negatív jelképet. Akkor alapította meg Anton LaVey a Sátán Egyházát, az egyik fő jelképe pedig a feje tetejére állított ötágú csillag lett. Azóta divat használni a sátánisták, és a boszorkányoknak is. Egyébként ha megnézed, Marokkó zászlaján ugyanez a szimbólum látható ma is, de egy olasz marxista terrorista csoport is ezt használja. Kimerítő tájékoztatást adtam a szimbólum használati formáiról. Egyébként egy órán keresztül is simán tudnék beszélni róla, de nem akartam ennél jobban elmélyedni most a témában. Az viszont egyértelműen látszik, hogyha a munkámról van szó, akkor könnyedén megered a nyelvem, és lehet velem beszélgetni. A személyes dolgaimat és a magánéletemet érintő témákat kerülöm el messziről. - Én nem vágyok elköteleződésre. Időnként felhajtok néhány fehérnépet, de csak azokat dugom meg, akik nem akarnak rám csimpaszkodni. Az olyanokat elhajtom. Felelem szárazon, és tárgyilagosan. Soha nem vágytam szerelemre. Az egy olyan érzés, amit egyáltalán nem vágyok megtapasztalni. Megállok, kezemet lazán zsebre vágom, majd a kérdést hallva látszólag felületesen körbe pillantok. - Nekem azt mondta, hogy itt lesz. Csak azt nem tudom, hogy otthonról jön-e. Rántottam meg amolyan vidéki suttyós 'leszarom' stílusban a vállaimat.
Annyira nem érdekelt, hogy gyakoroljam. Egyszer megpróbáltam. Most eszembe jutott az a Főnix Testvériség. Elmebaj. És az is eszembe jutott, akivel felderítettük. Nem bánkódunk, mert az csak visszavet és mélységekbe dönt. Előre kell nézni és elhagyni azt, ami engem is elhagyott. Most már úgy vagyok, hogy kilincselhet, zárt ajtót fog találni, ha újra látom. - És gondolom ezekkel jóban kell lenni. Hogy csinálod? Kevinről tudom, hogy ilyesmit tanít, de sose beszélgettünk még nagy mélységekben ennek a lényegéről. Én a gyakorlati végén akarom megfogni a dolgot. Azt keresem, hogy mire jó ez. Elmélkedni, órákat tartani lehet, meg jeleket rajzolgatni, de a cél érdekesebb, mint az eszköz. Nekem. Hogy neki milyen, az viszont már érdekes. Az őselemekkel kapcsolatot tartani olyasmi lehet, amihez ki kell menni a természetbe és hódolni neki. Vagy csak álmodozva járni a városban. - Ez érdekes. Biztos sok minden van még, aminek ekkora múltja van és nem tudjuk. Ha már Egyiptom és az 5 irány Babilonban... A piramis máshogy néz ki, de ezt az 5 irányt az is megtestesíti. Hallottam, hogy nagyon precíz tájolások vannak és egyesek a Föld energiavonalai közti összeköttetést látják ezekben. Sokféle könyvet elolvasok és a tévében is vannak jó műsorok. Nem baj, ha nem értek egyet mindennel. Tájékozódom, mert az jól jön. Kevinnel például lehet ilyenekről beszélni, mélyen benne van a témában. Az összefüggések pedig egyre izgalmasabbak. Egy aprócska jel és mennyi minden benne van! Végigvonul a történelmen és jól mintázza, hány réteget tudunk ráhúzni valamire, hogy ne kelljen tőle megválni, mégis újítsunk. - Az emberi lélek is ugyanígy működik. Az alapja ugyanaz, átfestjük, bevakoljuk, a felét letagadjuk, elrejtjük vagy meg se ismerjük igazán, de a lényege megmarad és nem változik. A magánügyeiről nem akart beszélni, de ezzel a jellel belenyúltam a kedvenc témájába. Úgy látszik, szívügye az okkultizmus, nem csak benne ragadt a tudományágban. Ezen keresztül is meg lehet ismerni egy embert, csak nehezebb, de akkor legyen így. Sok mindent elárulnak a szavai. Együttműködést, útmutatást. Törekvést a teljességre, az élet alapos megismerését. Védelmet, a testen túli hatalmak elismerését, a hatalom tiszteletét. És viszonylag egészséges, magát középre helyező önértékelést. - Ezt a Hajnalcsillagot nem vágom. Az a Vénusz, ha jól tudom, de hogy lett belőle ilyen megnyújtott csillag? A betlehemi történetet ismerem és a fényes bolygóról is láttam már műsorokat, de ezt most nem tudom összerakni. Az ábrát elképzelem és leesik, hogy láttam már. Az eredete viszont érdekel. Kevin szeret mélyre ásni és nem olyan felszínes, mint sokan gondolják. Nem kérdezek rá minden homályos pontra, de erre igen. - A régi jó dolgok új köntösben egész máshogy festenek, értem én, ez gyakran megesik. Sátán Egyháza, hah. Franciaországban is ment a sátánizmus, illetve az alapjai. Hallani lehetett titkos csoportokról, akiket természetesen az Egyház azonnal elintézett, ahogy megtalálta őket. - Te voltál ilyen szertartásokon? Ha emlékezetem nem csal, akkor a famíliája valami obskúrus család volt, onnan hozta ezeket, de inkább megkérdezem. Farkasként biztos máshogy lát már sok mindent. Ez nagyon mély téma lehet, mikor találkozik a hit és a tapasztalat. Értekezések kísértetházakról olyanoktól, akik semmi bizonyítékot nem tudnak mutatni és vérfarkasok védőszellemekkel. Mi sok mindent ismerünk és mi magunk is legendák szereplői vagyunk. Tetszik, ahogy Kevin megragadja életszerű dolgokon keresztül a jelképet. Nem is számítottam ilyen beszámolóra, de úgy látszik, belenyúltam a parázsba. Hálistennek. - Csimpaszkodó majom nekem sem kell. Kivéve ha én is rá akarok csimpaszkodni. A kötődést nem vetem meg. Keveseket ajándékoztam meg vele 300 év alatt. Válogatós vagyok és most megint ott tartok, hogy van kihez hasonlítani a következőt és megégetett kézzel visszautasítani egy újabb forró cicát. Egyelőre nekem is marad valami hasonló, bár azokat se rugdosom el, akik tetszenek, de többet akarnak. Lerázom őket a dugás után. Az megy nekem. - Akkor biztos úgy lesz. Tartani szokta a szavát. Ez a műbeszélgetésbe forduló társalgás egész jól megy. Kevin is alakít. Szívjuk a cigit, eregetjük a füstöt és várakozunk. Meg akarok tanulni karikát fújni. Köröket küldeni az égbe. Van valami varázsa, ahogy teremtünk a füstből, a káosznak alakot adunk. Kísérletezek is vele. Nem nagyon megy, meg kell inkább kérdezni egy masszív dohányost, hogy mi a technikája. Aztán hirtelen mozgást hallok. Nyílik az ominózus garázsajtó és kilép mögüle a várva várt zsákos nőstény. Indul bevásárolni. Meglát minket, de én rá se nézek. A sor másik végét bámulom, csak fülelek és szaglászom közben. Kolbászt ehetett, jó erőset, bűzlik a paprikás hústól és a füstölt szagtól. Az eredeti tervem az volt, hogy megvárom, amíg visszajön, de most inkább belopóznék, amíg távol van. Egy darabig méreget, aztán elindul. Arra nem jöhetett rá, hogy farkassal találkozik. Mindketten rejtőzünk és kristálytiszták vagyunk. Távozik is a kisbolt felé. ~Mit szólsz egy kis birtokháborításhoz? Nézzük meg a vackát~szólok Kevinhez, mikor már messze jár a barna nő.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
Csak egy sejtelmes mosollyal reagálok a kérdésére. Alapvetően nem vagyok szociális típus, ez azt is vonzza magával, hogy elsősorban nem az emberi szükségletek érdekelnek, ahogy magamat is tartom inkább vérfarkasnak, mint emberi lénynek. Vérfarkasként pedig a természet részét képezem. - A régi nagy civilizációk sokkal fejlettebbek és kreatívabbak voltak a maihoz képest. Pláne ha alapul vesszük azt, hogy nekik milyen eszközök és körülmények álltak rendelkezésükre, illetve nekünk. Manapság az emberek gépekre bízzák magukat, elbutulnak. Régen az érzékekre és a megfigyelésekre hagyatkoztak, mindig résen voltak, és mindig tudták mit... hol keressenek. Még csak azt se képesek észrevenni, ami az orruk előtt van. Én még viszonylag fiatal vagyok a farkasok között, mégis látványos változáson ment végbe számomra is a világ ahhoz képest, hogy milyen volt akkor, amikor én gyerek voltam, és milyen most. Azt hiszem ezt nem kell egy nálam kétszer annyi idősnek túlmagyaráznom, mint amennyi Rocky. - Az általános hiedelem úgy tartotta sokáig, hogy az az égi jelenség, ami a három királyt Jézushoz vezette, nem volt már, mint a Hajnalcsillag... a Vénusz fénye. Ezért ragadt rá a Hajnalcsillag elnevezés. Valójában azóta tudjuk a csillagász kutatóknak köszönhetően, hogy egy különleges bolygóegyüttállás eredményezte azt az égi jelenséget, amit akkor a Hajnalcsillagként emlegettek. Manapság is az a legfényesebb csillagunk. A Jupiterrel és a Szaturnusszal állt együtt, és az együttes fényük eredményezett egy úgynevezett csóvás csillagjelenséget. Volt néhány kutató, aki szupernóvaként, aszteroidaként emlegette, de végül visszavonták ezt a kijelentésüket, mert saját maguknak igazolták a kutatásaikkal, hogy nem lehettek azok. Abban az időben ugyanis az asztrológusok nagyon pontosan feljegyeztek minden olyan égi jelenséget, mint a meteorhullás... és ennek nem találták nyomát. A karácsonyfák tetején levő csillag dísz... a csillagszórók mind ezt az égi jelenséget hivatottak felidézni. Azért nem csak a csillag része sárga a klasszikus csillagdíszeknek, hanem a "szára" is, mert pont ezt a csóvás jelenséget akarják felidézni. Jelölésben pedig, ahogy említettem is, ezt az együttállást ábrázolták a megnyújtott pentagrammal, amit leegyszerűsítve Hajnalcsillagnak hívtak. Ezt is sikerült egy kisebb monológ formájában kifejtenem, de ha már rákérdezett, akkor részletes választ adok neki. - Mármint? Sátánista szeánszon? Vigyorra húzom a szám széleit. -Milyen okkultista lennék, ha nem tanulmányoznám a gyakorlatban ezeknek a működését? Igazán érdekes volt, de nem vágytam vissza több alkalommal. A családommal végzett szertartásokról csak halovány emlékeim maradtak. Persze utólag azt is tanulmányoztam, amikor már tudtam, hogy mi után kell kutatnom. Rajtam szerencsére nem volt annyira hatásos a teremtőnk agymosása, mint a testvéreimen. Amikor felbukkan a nőstény, diszkréten odapillantok, hogy megnézzem magamnak. Megállapítom, hogy eddig tényleg nem láttam még erre. Szerintem nem lehet olyan régóta itt, bár én se járok azért annyira gyakran a garázsomhoz. Kifújom a füstöt, majd lazán előhúzom a mobilomat, és az arcom elé emelve kissé feltartva forgolódni kezdek, mintha térerőt keresnék. Közben az ujjaim segítségével lenémítom a szerkentyűt, és a fényképező funkciót aktiválva letiltom a mobilfényt. A nőstény nem veheti észre, ahogy egy jól eltalált pillanatban fotót készítek róla. - Na nézd már. Mióta leejtettem, folyton eltűnik róla a térerő. Lehet Barry már próbált hívni, csak nem tudott elérni.. Dünnyögöm félhangos, ingerült hangon. A csaj egy darabig figyelt minket, de aztán lelépett. Szeretem a vérvonalam. Igazán áldásos, hogy rejtve tudok maradni, ha akarok. A mobilt zsebre csúsztatom a csaj képével, majd elpöckölöm a csikket. ~ Menjünk.
Való igaz, annakidején nem lehetett csak úgy bemenni a barkácsáruházba és választani egy fejszét. Pláne nem volt nagy kínálat, hogy ilyen típust akarok, olyat, stb. Mindenért meg kellett dolgozni és a kreatív ember előrébb járhatott a többinél. Ma meg többet spórol, ha ügyes. Az ember maga. Erre akar rámutatni a fajtárs, aki egyébként az embereket utálja és lenézi, arra már rájöttem. - Á, egy új kor hajnala is. Érdekes, hogy egy csóva milyen hosszúra tud nyúlni, korokon átívelve... Meghallgatom, szívesen hallgatom, mert nagyon érdekes megvilágításba tudja helyezni azt, amit én csak ismerek, mint a Naprendszer egyik bolygóját. Az ilyen szellemi vetületek nem nagyon ízlenek, nem keresem a témát, de Kevin tud erről úgy beszélni, hogy ne untasson. A tudomány ugyanúgy ott van a szavai mögött, mint a hit iránti érdeklődés. Kicsit megint szélesedik a látóköröm és az sosem árt. Betlehemi jászoltól a csúcsdíszig. - Vagy vudubaba-bökdösésen, wicca-bulin, ilyesmin. Felületes infóim nekem is vannak pár hasonlóról és ami tavaly ért minket Nia-val, az is emlékezets maradt. Tarot-kártya, koszorú a halál jelével, haragvó istennő, egy fél disznó meg a mandragóra. Kíváncsi vagyok, megvan-e még a boltjuk úgy, hogy az eladót lecsukták emberölésért... - Nem baj az, legalább láttad is, miről beszélsz. Érdekes, hogy engem nem annyira foglalkoztatnak ezek, de így, ahogy elmondod, teljesen érthető és izgalmas is. Semmi komoly dícséret, csak semleges hangon nyugtázom, hogy nem untat. Mint egy jó tanár, úgy beszél a szakterületéről. Saját magáról is sokat elárult. Pontos, figyel a részletekre is és képes távolról szemlélni sok mindent. A tettei hűségről tanúskodnak, azért van a testőrök között, de a képességei miatt szerintem kockázatot is jelenthet. Ha egyszer vissza akar élni a helyzetével, lehet, hogy késő lesz, mire rájövünk, mert elég okos, hogy sokáig titkolja. A szándékait is, ezért nem tudok benne maradéktalanul bízni. - Ehh... - morgok egy kicsit, mintha engem is bosszantana a megjátszott trehányság, de csak egy kicsit. Nemsokára már tiszta a levegő és nem kell az Oscar-díj felé törnünk. Csak bekukkantani egy tiltott helyre. Mielőtt kidobjuk, megnézzük az odvát. Mert a nőstény nem olyannak tűnik, akivel meg lehetne egyezni. Ez az első benyomás. ~Tudsz diszkrétebb módszert, minthogy felfeszítsük?~ Párszor már besurrantam ide-oda, de garázsajtóval még nem volt dolgom. Jó lenne, ha Kevin ismerne egy trükköt. És persze ha így van, megint elárul magáról valamennyit. Legrosszabb esetben alányúlunk az ajtónak egy pajszerrel vagy hasonlóval, ha találunk itt olyat. És hogy mi van odabent, azt akár az ő szeme is megláthatja először. Nem törtetek, hogy én oldjam meg a helyzetet. Ez a csapatmunka lényege.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
- A vudu veszélyes dolog. Megesik, hogy visszaszáll arra, aki másnak szeretett volna ártani vele. Akik hisznek benne, azok így tartják. Evidens, hogy vérfarkasként tisztában vagyok a szellemvilág létezésével, és azt is nagyon jól tudom, hogy képesek a mi világunkban is ártani, ha bosszúszomjasak. Nem is kell messze tekinteni ahhoz, hogy egy példát felhozzak: Alignak, és a Vörös Hold. - Mindenki jó valamiben. Nekem ezt dobta az élet. Feltehetően ha nem olyan lett volna a teremtőm, amilyen... talán most érdektelenül állnék az okkult dolgokhoz. A múlton már nem szoktam tépelődni, egyébként se lehet megváltoztatni. Egyedül a vérfarkas létem miatt érzek iránta hálát, mégiscsak ő tett azzá, ami most vagyok, de ez nem mentesíti azért, amit tett a családommal és a testvéreimmel. Gyűlölöm a kereszténységet, a hittérítőket, és valószínűleg ez az ellenszenv vett rá arra, hogy mélyen beleássak a vallási témákba. A csaj lelép, Rockyval ketten maradunk. A garázshoz sétálunk, majd lazán nekidőlök az ajtajának, miközben feltűnés mentesen körbepillantok. Nincs senki a közelben. ~ Talán. Pillantok a zárra, aztán ellépek a garázs ajtajától, és lassan botorkálva tovább sétálok. A fejem leszegem, tekintetem a földet fürkészi, majd hirtelen megállok, ahogy kiszúrok egy kis műanyaggal bevont vezeték darabot. Sokan javítják garázson kívül a kocsijukat, vagy a motort, pláne ilyenkor, amikor még nincs annyira hideg. Lehajolok, ujjaimmal összecsippentve felveszem, majd ismét körülnézek mielőtt visszaindulnék Rockyhoz. A vezeték szigetelését megbontom a körmömmel, és félig lehámozom róla a műanyagot. ~ Szerintem ez megteszi. Dőlök vissza az ajtónak, majd oldalvást helyezkedve, hogy némiképp eltakarjam a világ szeme elől, hogy mit csinálok... beledugom a zárba a vezeték darabot. Óvatosan mozgatni kezdem, próbálom elkapni a zár gyenge pontját, hogy becsapva a egyszerű szerkezetet, kinyithassam. Néhány másodperc elteltével hallom is a kattanást, majd elégedett vigyor suhan át a képemen. ~ Ez így elég diszkrét?
Hátrakapom a fejem, mert ezt már én is hallottam. Nem csak a vudura, hanem a fekete mágia mindenféle formájára. Hogy mennyire kell neki hinni, nem tudom. Valós erőket meg lehet mozgatni, hülye lenne az a vérfarkas, aki tagadja a mágiát. De nem az én területem. Kevin jártas benne, az elméletében és látta működni is. Ő ebben jó, én másban, pont, ahogy megállapítjuk. Aztán már csak bólogatok, mert ehhez nem akarok többet hozzáfűzni. Járjuk az utunkat és most történetesen összefonódtak. Nem estünk egymásnak, csak volt egy kis konfliktus. Egyikünk se felejti el, hogy egy közösséghez tartozunk, egy tálból eszünk, egy helyre ürítünk. Egy a szellemi útmutatás is és mindezek mellett pedig megmarad a szabadság is. Mert tudunk élni vele. Sok kóbor ezt nem érti és szerintem a francia lány is ezért bujdosik garázsokban. Kíváncsi vagyok Kevin trükkjére. Ezer módja van a zárnyitásnak. Az is egy szakma és egyesek profi szinten űzik. Én nem ebben utazom, de tanulok, ha tudok. Még szükségem lehet rá. Figyelek és követem a másik hím minden mozdulatát. Hát ebből ugyan nem jöttem rá, hogy kell. A kulcslyukban is ott kellett volna lennem, hogy megértsem. Elképzeléseim vannak, majd kigyakorlom őket valahol. ~Nem is rossz. Igazi gentleman betörés~nyugtázom a műveletet, ahogy bemegyünk. Ügyesen megoldotta, most már csak be kell surranni és magunkra húzni az ajtót, nehogy valaki felfedezze az ismeretlen látogatókat. Az előbb senkit nem láttam itt, de jönnek és mennek az emberek. Jobb vigyázni. Odabent igazán puritán látvány fogad. Egy asztal tele papírokkal, felette parafatábla A4-es lapokkal. Polifoam, hálózsák, egy szatyorban ruhák és mellette egy páncélszekrény. Ennyi meg egy flakon üdítő, bontatlanul. Takarítás nuku. Egész erős hagymaszagot érezni és még valamiből van sok: grafitból. Mindent áthat a ceruzák erőteljes szaga. Ott sorakoznak egy tejfölös pohárban az asztalon. Közelebb lépek a páncélhoz és azon is látok pár lapot. Hűtőmágnessel felrögzített képek. Jegyzettömbből kitépett papírokra alkotott portrék. Egy idős nő megfáradt, ráncos arca, tele bölcsességgel. Egy másikon apró gyermek labdázása egyszerű vonalakkal érzékeltetve, de lenyűgöző. - Rejtőzködő művészünk van... - mondom ki a nyilvánvalót, ahogy kitárom a páncél ajtaját. Bent pedig konzervek, ásványvizes flakonok és egy szalmából font koszorú, ami fel van függesztve valahogy. Négy csúcsot alakítottak ki rajta,. Elég igényes: egyiken rohadt paradicsom hurkapálcikára tűzve, a másikon egy banánhéj szegfűszeggel betömködve, aztán egy kókadt rózsa, a vörössége is rohadással vegyes és a negyedik csúcs egy karom. Ez a lényeg, drótokból font tákolmány tartja, azon "ül". Farkaskarom, de szinte vegytiszta, nem sokat tudok megállapítani róla. - Na, ez mit jelenthet? A legjobb társat hoztam ide. Nekem katyvasznak tűnik, de ha valaki, akkor Kevin meg tudja fejteni. Akár a rajzok segítségével is, amik a páncélajtón és a parafán vannak feltűzve.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
~ MacGyver-től lestem el. Hogy viccnek szántam-e, vagy valóban így van... rajtam nem egyszerű kiigazodni. Amúgy nem vicc, tényleg tőle lestem el. Néhány szűk évtizeddel ezelőtt volt egy nyugisabb időszakom, és többször is beültem a TV elé. Akkor még nem a képkockák manipulálásán volt a hangsúly, mint manapság. Élvezhetőbbek voltak a filmek. ~ Csak utánad. Avagy mondhatnám azt is, hogy öregeknek az elsőbbség, de igazából ez az ő bulija, nem az enyém... én csak hozzá csapódtam. Hadd legeltesse csak elsőként a szemeit a garázs belsején elsőként. Követem őt, majd becsukom magunk mögött az ajtót, nehogy valaki kiszúrja, hogy nyitva van. A mobilom fényével világítok, úgy járok körbe lassan mindent, és nézem meg a nőstény cuccait. Egyértelműen csak átmenetileg rendezkedett be. Nincs sok holmija, és ami itt van, azok se túl értékesek. Az ő szaga ivódott bele mindenbe, más szagát nem érzem, ami arról árulkodik, hogy nem áll kapcsolatban errefelé senkivel. Bizalmiba semmiképp, mert nem engedte be a privát szférájába. Amúgy simán beletúrok a cuccaiba. Egyáltalán nem zavartatom magam, mert úgyis meg fogjuk itt várni... akkor meg tök mindegy. Kiveszek egy ceruzát a tejfölös pohárból, majd a jobb fülem mögé csúsztatom. - Elég hiteles életképek. Van tehetsége, annyi szent. Nézem végig én is a rajzokat, aztán a páncélszekrényhez lépek, és Rocky mellett megállva bepillantok. A koszorú láttán összehúzom a szemöldökömet. - Vadászik valakire. Bár ezt a szegfűszeges betömködést nem igazán ért... Lehajolok, hogy benyúlva leakasszam a koszorút. Közelebbről is meg akarnám vizsgálni, ám ekkor megérzek valamit. - A sunyi ringyója! Röhögöm el magam félig elismerően, félig ingerülten. Most már értem az erős grafit szagot is, és a szegfűszeget is. Mindkettő jellegzetes illatú, mindkettő eltelíti az érzékszerveket. - Hozzá ne érj. Érzed ezt a vegyszer szagot? A benti levegőt egy kis kézlegyezéssel kifelé terelem. Tompán, de lehet érezni azt, amiről beszélek. Nem olyan erőteljes, mint a benzin, de ahhoz lehetne hasonlítani. - Átitatta rakéta üzemanyaggal. Néhány évtizede Columbia államban valami pszichopata sorozatgyilkos appcelelátorként rakéta üzemanyagot használt. Ha ezt meggyújtod, olyan magas hőfokon ég, hogy a víz nem képes eloltani, mert elpárolog, ahogy a lángok közelébe ér. Durva anyag, és könnyen álcázható. Már csak az a kérdés, hogy a karom tulajdonosának szánja-e, vagy a hívatlan vendégek miatt készítette ki. A koszorú a végtelen körforgás... a halál egyik jelképe... A rohadásnak indult paradicsommal mintha azt akarná kifejezni, hogy szándékában áll kitűzni az üldözöttje fejét, miután elkapta... vélhetőleg átvitt értelemben... bár az se lepne meg, ha megtenné. A kókadt rózsa szintén az elmúlás... mivel rózsa, valószínűleg érzelmileg közel állt az illetőhöz. A banánhéj pedig a nyúzás. A szegfűszeg csak a szagelnyomás miatt kellett neki. Minden esetre ne tapogasd meg, különben kellemetlen meglepetés ér, ha egy újabb szálra rágyújtasz.
Az egy vicces sorozat. Négy részt is megnéztem belőle és addig kifejezetten szórakoztató volt, hogy egy gyufaszálból és egy almacsutkából csinál terepjárót, kis túlzással. Kevin trükkje viszont teljesen valós és használható. Ha a tévéből szedte, hát oké. Biztos volt ott pár életszerű megoldás is. A sorrendben megegyezünk és nem is igazán szeretném kommentálni. Nem ez a fontos. Amikor már bent vagyunk és magunkra húztuk az ajtót, akkor lehet csendben kitárgyalni a látottakat. A mobil fénye segít egy kicsit, bár mi jól látunk töksötétben is. Aki éjjel jár vadászni, nagyon vaksi nem lehet. A nőstény szaga hat át minden más szagot. Egyedül élt, igazi magányos kóbor. A fiatal falkataggal se nagyon állt szóba. Én azért nem tapizok össze mindent. A páncél ajtaját is le fogom majd törölni, ha már egyszer megfogtam. Nem kellenek a nyomok. - Igen, nagyon is. És az ember foglalkoztatja, az élet kivetülése az arcra. Ami nagyon is érdekes téma, én is kedvelem. Sok mindent elárul az emberről az arca, a kifejezése, a formája és egyebek. Egy rajz persze más, görbe tükröt tart az arc elé, de a lényeg ugyanaz. Ami belül van, azt rajzolja le a külsőn keresztül. Hogy magát keresi vagy valaki mást, az még nem tiszta. Ha egyszer leülök és mindent átnézek, jó alaposan, akkor talán rájövök. Türelmesen várok Kevin magyarázatára. Egy koszorú, amit a vadászathoz állít. Ezt nem teljesen értem, de ezek szerint valaki mást keres, méghozzá nagyon. Aztán a tanár úr talál valami mókásat. Érdekel, mi az. Nekem biztos nem lesz olyan vicces. Ez szakmai poénnak tűnik. - Á, milyen körmönfont! Ahogy kilegyezi a vegyszer szagát, én is rájövök. Benzin? Nem, csak hasonlít. Tűzveszélyes, az tuti. - Te hol találkoztál rakétaüzemanyag szagával? Nekem még nem volt hozzá szerencsém. Nem lehetetlen, sokan vagyunk sok helyről. Egyszerűen érdekel, honnan tudja, hogy ez az. A hírre nem emlékszem, de van benne ráció. Jól titkolható dolog, de hogy itt mire szolgál, azt nem vágom. Be akarta ide terelni az illetőt, aztán a levegőbe röpíteni vagy elégetni? A sok rohadt cucc elrejtette a szagot, de más szerepük is van, ahogy megtudom. - Szerintem a tulajnak szánja. A képei alapján keres valamit, a természet lényegét és lehet, hogy valakit is keres. A koszorúból meg süt a pusztulás, a legkülönbözőbb formákban. Nézzük meg a képeket, hátha van visszatérő elem. Mert ha ennyire fontos, akkor a képein is meg kell jelennie. Talán központi helyen. Egy zsepivel letörlöm a nyomaimat az ajtóról és átlépkedek az asztalhoz. Rengeteg ceruza van itt, de ceruzabél is. Vagy inkább grafitszálak egy dobozban. Sokkal hosszabbak, mint a ceruzába valóak. - Az áramot is vezeti és robbanóanyaghoz is jó. Mi a fenét tervez? - dobom fel a költői kérdést. Múltkor a diszkóban az a hülyegyerek összerakott valami bombát és többek között grafitot is használt. Kiokosodtam, hála Misha-nak, aki utólag elmondta, miből állt a cucc. Az egy öngyilkos akciónak indult és ez is lehet az. Becsalná ide, hogy vele együtt pusztuljon? Könnyen előfordulhat. Nekiállok a képeket olyan szemmel végignézni, hogy vannak-e hasonló arcok, visszatérő elemek. Igen, a karmok és a fogak. A háttérben jelennek meg, de elég fenyegetően. Sötét ég. És egy arc, amiről pár közeli is van, de szintén a háttérben ott figyel elég sok képen. Nem tucatarc, hanem jól felismerhető és megkülönböztethető. Ha nem egy tehetséges művész rajzán látnám, nem ismerném fel, de így kristálytiszta. Az arca szelídnek látszik, de mindig figyel. És pont onnan, ahol más képeken a karmok jelennek meg. Báránybőrbe bújt farkas, aki hatalmasabb az alkotónál. Ez látszik. Tart tőle. - Basszus... Ezt a kóbort ismerem - közlöm egy sóhaj után kellemetlen szájízzel. - Tavaly találkoztunk, nem volt hajlandó válaszolni semmire. Jól szétkaptuk egymást, én akkor költöztem be Ems alá, a kóbor meg a föld alá. Kevin is emlékezhet, hogy akkor eltűntem egy időre. Jó hosszú ideig kezeltek, elvégre új lábat és kart is kellett növesztenem. Ha a nőstény ezt a fazont keresi, akkor a talajt kell túrnia ott, ahol elástuk. Fogalmam sincs, hogy hol. Most pedig összeáll valami a fejemben. nincs sok idő agyalni, mert lépéseket hallok. Méghozzá futva érkezik valaki. A nőstény az, valami balul sült el odakint. Elkezd matatni a zárral. Én megállok az asztalnál és mellkasom előtt összefont kézzel fogom várni. Nem érezheti, hogy farkasok vagyunk, sima betörőnek hihet. Akkor pedig ő akar majd erőt mutatni és lehet vele beszélni. Meg fog lepődni...
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
- Columbiában. Válaszolom. A NASA-nál még nem jártam, de valahogy nem is vonzz a gondolata. Egy vérfarkasnak jó itt, hülye lennék kilövetni magamat az űrbe. - Páholyból néztem az egyik ilyen esetet. Szó szerint, nem átvitt értelemben. Egy színházi előadás közben gyulladt fel így egy ember. Az egész színházra átterjedt a tűz, alig tudták megfékezni. Farkasom orra megjegyezte azt a szagot, és nem csoda, hogy ezek után nyomon követtem a dolgot. Mivel a szemöldököm se pörkölődött meg, leszartam igazából, hogy valami elmebeteg fasz így gyilkol, de nyomon követtem az eseményeket egészen addig, amíg le nem kapcsolták. Ironikus, hogy végül villamosszékben végezte pályafutását. Bár még így is jobb halála volt, mint azoknak, akiket felgyújtott. - Hát az biztos, hogy nem egy komplett kiállítás sorozatot. Veszem fel én is az egyik rajzot, hogy jobban megnézzem. A grafitos rajzokat könnyű elmaszatolni, de itt minden vonal patentra áll, nincs egy elmaszatolt folt sem. Respekt a precizitásának. Ha nem sunnyogna a területünkön, és nem jelentene potenciális veszélyt a falkára az, amit Rockyval itt találtunk, még talán kedvelném is. - Tényleg? Vonom fel a szemöldökömet, majd én is alaposan megnézem azt az arcot. Nekem nem rémlik, márpedig testőrként az itt bejegyzetten kóricáló kóborok képét megjegyzem magamnak. Aztán meg is érkezik a magyarázata annak, hogy miért nem tudom beazonosítani. - Az gond. Aki ennyire elszánt, az elég morcos tud lenni, ha kiderül, hogy hiába fáradt. Biztos vagyok benne, hogy ez személyes ügy, és ő maga akarna a dolog végére pontot tenni, márpedig ezt a lehetőséget Rocky a jelek szerint elhappolta előle. Benne van a pakliban, hogy szélsőségesen fog rá reagálni, ha kiderül. Ki kell tenni mielőbb a városból, vagy ha nincs más megoldás, akkor az üldözöttje után küldeni, aztán kergessék egymást a szellemvilágban kedvükre. A hangokra a bejárat felé kapom a fejemet. A telefonról kinyomom a mobilfényt, és visszacsúsztatom a készüléket a zsebembe. ~ Valakinek nagyon sietős.. A fenekemmel az asztal szélének dőlök, majd flegmán zsebre vágom mindkét kezemet. Amikor a garázs ajtaja kinyílik, a fény bekúszik a résen, és láthatóvá válunk. A nőstény arcát árnyék rejti, de így is látom az ijedt döbbenetet az arcán. - Hello. Vállalsz portrét? Eresztek meg egy vigyort.
- Első kézből... Nem semmi. Segítettél elkapni? Nem vádló a kérdésem, nem hibáztatom, ha csak nézte az eseményeket. Az én kezemen is számos ember vére szárad. Ártatlanoké is, akik rosszkor voltak rossz helyen és túl sokat láttak vagy tudtak. Vagy meghaltak, mert nem segítettem. Nem akartam kilépni az árnyékból. A titok mindennél fontosabb és a Falka is. - Ebben egyetértünk. Pedig nagy keletje van az őrült művészeknek. Múltkor hallottam egy kiállításról, ahol felvágott háziszárnyasokat fényképezett le valaki és egy csapat óvodást, ahogy ezt nézik. A végtelenségig lehetne sorolni a híres őrülteket, akik zseniálisat alkottak. De most nem ez a lényeg. - De ha megakadályozzuk, akkor se lesz sokkal boldogabb. Legalább felkészülünk rá. Nem a kóbor jókedvéért dolgozunk mi. Hanem azért, hogy megállapodjunk vagy elhúzzon. Ha inkább a nótánkat húzná el, akkor persze lépni fogunk és erre egyre nagyobb esély van. Azt a bizonyos névtelen kóbort nem nagyon fogjuk már megismerni. Megnézettem adatbázisokban is fotó alapján, mikor még Nia-t meg tudtam kérni ilyenre, de semmi. Egy arc a semmiből. gy is tűnt el. Mikor érkezik a nőstény és benyit, elég furán festhetünk itt egymás mellet. Kevin stílusa illik a sunyi besurranóhoz, én meg a főnök lehetek, aki rászorul a fiatalok fürgeségére és lelkesedésére. Meglátjuk, meddig kell az álca. Egyelőre tartom, nem eresztem ki a szagomat, se az energiáimat. A kezdeti ijedelem összevont szemöldökökbe vált. Az ajtó félig nyitva és a nőstény előadja a hisztérikus háziasszonyt, akinek a szavai előrevetítik, hogy legközelebb direkt elsózza a levest és összekutyulja a párja holmiját. - Azonnal takarodjanak kifelé! Én egész eddig csak hallgattam. Kevin a pimaszt adta elő, én meg a megfontolt érdeklődő leszek. Aki erőből kérdez és olyat, ami igazán fáj. A másik hím se volt finom, de én lelkisebb leszek. - Látom, már sok arcot megörökítettél és van egy, akit többször is. Neked sokat jelent? Mert nekünk egy fabatkát se ér, ahogy te se. Nagyot csalódtunk, mert ezek nem milliós festmények. Mit tudsz felajánlani kárpótlásul? A nő csak néz és áll az ajtóban. Az érzéseibe most nem látok bele, de egyre dühösebb a tiszteletlenségtől. Az arcán játszik a kétségbeesés és a fájdalom is. Nem becsüljük a művészetét, se őt, se azt, ami őt gyötri, annyira, hogy muszáj megörökítenie. Leveszi a hátizsákját, amiből dől a friss kenyér illata és a sonkáé, zöldségeké, meg némi csoki vagy kakaószelet is lapul benne. Beállítja a fal mellé a cuccát és közelebb jön. - Pimasz fráterek. Ez nem a maguk dolga és ha tudnák, hogy mit tett velem az az alak. Kifelé, különben... Ezt nem gondolta át, látszik rajta. Rendőrt hív? Ezek szerint illegálban nyomja, mert biztos azzal jönne. - Erősebb vagyok, mint hinnék. Nem szólok még egyszer. Én csak vigyorgok, nem szólok. A finom művészlélek keresi a megoldást, de nem találja. A következményeken agyal, látszik raja, hogy dolgoznak a fogaskerekek. Kevin jön.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
- Nem volt hozzá kedvem. Válaszolom nyíltan. Keresgélhetnék hülye kifogásokat, hogy miért nem... de kényelmesebb ez esetben az igazságot mondani, mint ferdíteni. - Az emberek problémája nem az én problémám. Konkrétan leszarom a problémáikat, mert nem érintenek. A hideg közöny süt rólam, amihez nem kell leengedett pajzs sem, hogy Rocky érezze. Tiszta sor szerintem neki is, hogyha egyszer fény derülne a létezésünkre, üldözötté válnánk. Nem tartozom semmivel az emberiségnek, ahogy semelyik más vérfarkas sem. Csak ezt a legtöbben elfelejtik, és bratyiznak velük. Én nem teszem. Mindenki maradjon a sajátjai között, én amondó vagyok. A nőstény nem kicsit pipa. A képemről nem vakarom le a vigyort... a nőket általában könnyen tudom ezzel bosszantani, és úgy tűnik, hogy nála is beválik ez a séma. - Az asszony akkor szokott ilyen lenni, amikor menstruál. Rockynak szólnak a szavaim, de a tekintetem a nőstényen nyugszik. Úgy beszélek a jelenlétében, mintha ott se lenne. - Különben? Kérdezek vissza érdeklődő arccal, miközben látványosan végighordozom alakján a pillantásomat. Magam mögé nyúlva felveszem az egyik rajzát az asztalról. - Ilyen szarokat én is csak egy garázsban tárolnék. Összegyűröm galacsinná, és a nőstény lábai elé hajítom. - Utálom, amikor feleslegesen töröm magam, főnök. Itt lófasz sincs. Rázódok bele a szerepembe. A jóképű tolvaj suttyó, és a marcona főnök. - Te főnök. Ha már itt vagyunk... Egyenesedek fel az asztalról, majd látványosan végignyalok a szám szélén. - Nem kell ingyen punci? Vigyorgok a nőstényre, akinek dühében megvillannak a szemei. Persze ha emberek lennénk, nem látnák az árnyék rejtette arcon, ahogy az íriszek borostyánosan megvillannak, így viszont azonnal kiszúrom. Az ajtó nagyot puffan, ahogy bevágja maga mögött a nőstény. Valószínűleg úgy gondolja, hogy a sötét majd az ő malmára hajtja a vizet. Rosszul gondolja. Hallom a lépteit, érzem is lendületes közeledtét, a levegő suhanását, ahogy meglendíti karját, és egy jól irányzott pofont vinne be, ha nem kapnám el a csuklóját az utolsó pillanatban. Ekkor a pajzsomat nyakig eresztem, majd hagyom, hogy farkasom energiái nekifeszüljenek. - Meglepetés!
Ezt a közönyt én is ismerem. Még a fajtánk problémáit is leszartam, kivéve, ha foglalkoznom kellett volna. Ha muszáj volt. Az elmúlt 1 évben kezdtem újra barátságosabb lenni. Valami elveszett a sok rejtőzködés és szerep között, de már megint kapisgálom. A kóborral viszont nem bratyizunk, ha már ő így sunyul. Kevin meg hergeli a fiatalos lendülettel, brutálisabban, mint én a lenéző, de mégis kimértebb stílusomban. Értek én a szóból. Meg a nőstény is. Vörös az arca, mikor látja a rajzát maga elé gurulni. Lassan lehajol érte és felveszi. Babusgatja a kezével és sziszegve szól: - Közönséges betörők, proli senkik... Annyira mélyről jön ez, hogy még raccsol is. Megvan a francia akcentus, amit említett a srác, aki meglátta. Én faarccal hallgatom. Remekül játszunk, annyi a tanulság. Nem veszek magamra olyat, aminek köze sincs az igazsághoz. A szerepben maradunk még, Kevin válaszára bólogatok, hogy igen, észleltem a problémát. És a felvetése. Úgy nézek a nőstényre, mint akinek nem jelent többet egy feltörnivaló páncélnál. Hidegen mustrálom. Csak dühítjük és dühítjük. Nem menekül, mert nem tudja, kikkel áll szemben. - Hm, hááát... Sejtelmes hozzászólás. Az államat vakarom, ahogy nézegetem. Nem akarom még elvágni a szálakat. Hátha tudunk vele beszélni. Amúgy jól néz ki, nem hülyeség a kérdés. Közeledik, közeledik és kezdené is a női fegyelmezést, egy megalázó pofont. Mi vagyunk erősebbek, mint gondolná. A testőr hamar elkapja, fogja és szembesíti a nagyképűségével. Én még mindig pajzs mögött maradok és nem érzékelem, mi történt, hogy mennyire ereszti ki az energiáit. Ugyanúgy állok, mint előtte. - Várj... Mi ez? Jaj, ne... Hogy fordulnátok ki magatokból, miért szórakoztok velem? A nőstényen látni, hogy megfeszül és már farkaserőt is bevetne, de nem megy neki. korban hasonlók lehetnek, mégis a testőrünk az erősebb. Még szép. A csaj már érti, mi történik és nekem se kell tovább rejtőznöm. Pajzs lecsúsztat és csekkolom. Fél, de nem csak tőlünk. Bánat és gyász keveredik benne. Valakijét megölhette az illető, akit keres. Nem csodálom, elég brutál volt. - Őt keresed? A kérdésem még mindig ugyanabból a pózból szól és a fejébe engedek egy emlékképet, ahogy beszélek a fickóval és ő üt először. - Ismered? Hol van? Megölte a gyermekemet, csak hogy bántson! El kell intéznem! Megrázom a fejem és még mindig nem mozdulok. Hagyom, hadd szórakozzon vele Kevin. Úgy érzem, ebből nem lesz megállapodás, úgyhogy minek finomkodjunk. Labilis és a célja is kivitelezhetetlen, el kell húznia innen. Szerintem ha elengedjük, meg is teszi, főleg pár emlékkép után. Kap is egyet, a harc végéről, amikor a keresett személy feje lerepül és én a levágott karomra, lábamra nézek. Vér mindenütt, csatamező egy tetemmel és a halál mindent átható jelenlétével. Ezt dolgozza fel, ahogy akarja...
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
- Mert megtehetjük? Érkezett a magabiztos válasz a nőstény kérdésére, és bármennyire is próbált szabadulni a kezeim közül, egyértelműen én vagyok kettőnk közül az erősebb és a dominánsabb is. Ettől függetlenül értékelem a próbálkozását. Csípem a harcias bigéket, szórakoztatóbbak… mint azok, akik egyből megadják magukat. Azokban szemernyi kihívás sincs. - Nem szeretjük, ha a látogatóink nem teszik tiszteletüket a házigazda előtt. Tudod… ez olyan keserű ízt hagy a szánkban. Feltételezni merjük, hogy a látogatás célja nem épp… barátságos. Márpedig mi… nagyon barátságosak tudunk lenni azokkal a látogatókkal, akik követik az íratlan szabályokat. Húzódnak ajkaim fölényes mosolyra. Igen, ez bizony így van. Lehetett volna ezt másképp, tisztábban csinálni, és akkor nem adódott volna az a helyzet, amibe a saját baromsága okán sodródott. A drámázásba nem szólok bele. Őszintén? Pont leszarom, hogy kiét ölte meg a hím. Továbbra is lefogva tartom, ha esetleg eszébe jutna meglépni, akkor ennek elejét vegyem. Bár annyira csak nem hülye, hogy egy ekkora falka területén akarjon egyszemélyes hadsereget játszani!? Aztán ki tudja… a nők sok baromságot csinálnak, amiket mi hímek nem tudunk, de talán nem is akarunk felfogni. - Ehhez nem volt jogotok! Nekem kellett volna elintéznem azt a nyomorultat! Csattan fel dühösen. Érzem, ahogy farkasa energiái próbálnak a felszínre törni, ezért a saját pajzsomat teljesen leeresztve nyomom le a torkán energiáimat, visszaparancsolva a hisztéria farkaskomát a háttérbe. - A mi területünkön bármihez jogunk van, édesem! Közöltem érzéketlen hidegséggel a kirohanására. Nem fordulva Rocky felé, tettem fel neki… és csakis neki a logikus kérdésemet. ~ A te fogásod, én csak élvezni vagyok itt a műsort, szóval mi legyen vele? Örök vadászmezők, vagy basszuk ki a városhatáron kívülre? Én inkább az előbbi megoldást preferálnám, akkor legalább biztosra mennénk, hogy ez az instabil spiné több fejfájást okozzon… de mivel én csak belecsöppentem a dolgokba, és ez alapvetően az ő bulija, ezért ráhagyom miként érjen véget.
- Pimasz fráterek! A csajt nem zavarja, hogy ismétli önmagát. Szó szerint ugyanezt mondta. Amikor az ideg tépi a haját, akkor beszélni már nem tud rendesen. Nem ura önmagának, kiad mindent, pont úgy, ahogyan a rajzain. Szívvel-lélekkel, de nem ésszel. Kevin szavaira egyre dühösebb lesz és rángatná a hímet, ütné, de az erő győz. Nem valami nagy harcos. Művész maradt, úgy látszik, sőt talán ember is akart volna maradni. A gyerekét emlegeti, aki talán az utolsó emlék volt a farkasidőszak előtti korából. A tanár úr megmondta a frankót, nem finomkodott. Minden szava igaz, csak a stílusa fellengzős, ezért nem bírják sokan. Ő meg szarik az egészre és még mindig egyben van. Tud valamit, el kell ismernem. Okos farkas és nem csak a képzettségét tekintve. Olyan jól elbeszélgetnek, hogy nem is szeretnék beleszólni. Képekkel beszélek és a gyász helyét most már kitölti a düh. Minden erejét beleadja, de így sem bír Kevinnel. A csalódása óriási. Amire készült, amit meg akart tenni utolsó és egyetlen csapásként, arra már sosem lesz módja. Nem a bűnhődés számított itt, hanem az, hogy ő betöltse a vágyát. Saját kézzel megadni a nagy döfést. Érzem, hogy Kevin az energiáit is beveti. Az elsöprő erejű támadás és a kétségbeesés megtermi a tehetetlenség gyümölcsét. Könnyek gördülnek ki a nőstény összeszorított szemeiből. Szavak nélkül. Én pedig hidegen nézem. Már nem kapálózik. Ha Kevin elengedi, le is fog roskadni, a lábai már most kimentek alóla. A hímre nézek és bólintok az üzenetére. - Amiért jöttél, az már nincs itt. Viszont miután hagytunk távozni, az egész Falka megkapja a képedet. És bizony nem csak ilyen úriemberek élnek itt, mint mi... Elrendeztem a dolgot. Árnyasan. Erőszak nélkül, szavakkal. Megkapta az ultimátumot. Hagyjuk elmenni, önszántából és szerintem neki elég lesz a fenyegetés, hogy ne lássuk többé. A szomorúsága mindent felemészt, a félelemnek csíráját se érzem. Karba tett kézzel megvárom, hogy mi lesz. Ha Kevin elengedte, a nőstény felkapja a zsákját és sírva rohan kifelé. Szemeimmel követem, ahogy felnyitja a garázsajtót és véletlenül nekimegy zavartságában, mikor kirohan. Utána se indulok. Innen hallgatom a lépteit ugyanolyan kimért higgadtsággal álldogálva. Hamarosan elhalkulnak és teljesen eltűnnek. - Takarítsunk... És kösz! - mondom tömören a srácnak, majd elkezdem lepakolni az asztalt. - Narancslevet? - nyújtom felé a dulakodás közben felborult, bontatlan üdítősüveget, amit itt találtunk, mikor bejöttünk. - Zűrös egy liba. Tiszta káosz, a legbohémabb művészfajta. Gyászol, dühöng és elszomorodik, mindezt 2 perc alatt, gyors egymásutánban, aztán itthagy csapot-papot, a rögtönzött otthonát és fut. Nekünk meg marad a piszkos munka. Egy páncél, ami gyakorlatilag időzített bomba, meg egy rakás papírszemét. Előtte pedig egy teló, amivel megtudom, ki ennek a garázsnak a tulaja. Nem mindegy, kinek a portáján pucoválunk. A mai program meg is van...
Az elmúlt időben különös vonzódást érzek német(szerű) egyedek felé. Nácit harapok be, most egy német után túrom fel a várost... valami új hepp lehet, vagy gyűjtőszenvedély, fasz se tudja. Mindenesetre annyira nem harapódzott el, hogy házhoz menjek, egyrészt, az olyan snassz, másrészt, nem vagyok házaló. Bosszantott amúgy, mert nem csatlakozott egyből, újra, és nem igazán értettem, miért nem? Ems a falkában volt, az Alfa ugyanaz, ne kéresse magát basszus, mert... mert mi? Kettécsapom? Az évszázad mutatványa lenne, az fix. Motorral cirkáltam az utcák között, kényelmes tempóban, pajzsomat teljesen leengedtem, hátha így gyorsabb lesz rátalálni a hímre. Nem mintha olyan bujkálós, meghúzzuk magunkat fajta lenne. A garázsok környékén kezdett jelezni a radarom, farkasom felkapta fejét, éberen a figyelt a számára még nem annyira ismert hím jelenlétére. Utoljára szemtől-szemben még akkor álltunk, amikor a tarka farkas volt a társam és Castor még nem harapott át. Én - a Teremtőm okán - ismerős leszek neki így is, ő nekem valami furcsa kettősséggel idegen kissé. Meghasadna a szívem, ha lenne. Nem messze tőle parkoltam le. Kitámasztottam a motorom de még rajta ültem, a bukósisakot viszont levettem. nem voltunk nagy spanok - haha -, de azért kölcsönösen el tudtuk még ismerni egymást. Legalábbis anno. Most, nézzünk szembe a tényekkel: egy Omegában ritkán van mit elismerni. - Azt hittem, mostanra megint felettem állsz majd a falkában - indítottam köszönésre nem vesztegetve az időt. - Büdös lett a hotel vagy szereted kéretni magad? - Színtelen hangot ütöttem meg, se gúny, se provokáció, azért én se tegnap jöttem le a falvédőről, legyek akármekkora közkatasztrófa olykor.
A Camaro motorházán tanyázok, félre állva a garázssor mentén bámulok bele az esti fényekbe a sikátorokon át. Autók, motorok cikáznak, fényszóróik olykor belekapnak a retinámban, ahogy lefordulnak az úton. Bírom a csendet, csak a város zaja, meg a pofámban bukfencező hamburger csoszanása, ahogy elrágok belőle egy-egy falatot. Whiskys üveg a jobbomba, papírzacskóba húzva, mert most ilyenem van. Akár egy suttyó, úgy heverészek a kocsin, hátammal félig megtámasztom a szélvédőt. Kezdem megszokni, hogy a nyugalmam olyan, mint a retinámba égő fényszórók képe. Pillanatnyi, már-már egyedi. Megint farkas... Sóhajtok, ahogy érzékeim villódzni kezdenek, ezzel együtt a bestiám is felrántja a fejét. - Falka szag... - morzsolom el a fogam alatt, csak magamnak, majd egy újabb sóhajt engedve meg magamnak fordulok hátra, vállam fölött. A látvány viszont még engem is meglep, az érkező hím ugyan nem ugyanazt az illatot hordozza mint régen, de még nincs gond a memóriámmal, na meg a látásommal sem... hamar felismerem. Lendületesen dobom hát vissza magam a hátamra, halk, fáradt nyögés kíséretében. Még a szavaira se fordulok felé - elrágcsálom a maradékomat -, csak ahogy mellém ér, úgy vonom meg egyik szemöldökömet, hogy résnyi pillantást vessek rá. - Büdös. - morranok - Főleg a szagod. - utalok itt az Omegaságára. Kicsit érthetetlennek is vélem, de épp úgy nem érdekel, ahogy eddig se. - Ledobtad a testőr cipőt? Ja nem... gondolom letépték rólad. - jegyzem meg csak stílusosan, félvállról, ahogy végül újra felülök, majd komótosan lecsúszok az autó széléig. A lábam a földet éri ugyan, de nem állok fel. A whiskyt még meghúzom, az üveg pedig végezetül mellettem landol. - Mit akarsz? - vetem oda, mintegy érdektelen éllel hangomban.
Kezdőlap
//
