- Na ja… mindennek megvan az előnye és a hátránya, attól függ, hogy kivel állunk szemben, ki ellen melyik a hatásosabb. -mosolyodtam el magam is. Igen, de könnyű ezt mondani, amikor az ember egy ismeretlennel áll szemben. Melyik taktikát válassza? Fele-fele az esély, ha jót választ, siker, ha nem, akkor meg ciki. - Igaz, költői kérdésnek szántam… -csóváltam a fejem, hisz ha ennyi ideje itt élt anélkül, hogy tudomást szereztünk volna róla… meg amúgy sem tűnt olyan típusnak, mint aki annyira elviselné a szigorú szabályok szerinti életet, ha azok nem épp az ő szabályai – vagy ha már itt tartunk, hogy mások, rangban felette állók dirigáljanak neki… - Majd értesítem, hogy tudjon róla. -feleltem tárgyilagosan, azt meg, hogy mikor, épp hogyan kívánja felkeresni, vagy mi dolga-ügye vele, úgy sem az én dolgom, lerendezik egymás között. Aztán jöhetett a kis beszámolóm arról, hogy valójában Masa átharapásának az indíttatásai sem különböztek sokkal több mindenben attól, mint ahogy én váltam vérfarkassá annak idején. Szar ügy, ciki is, de attól még ez az igazság… szánalomból. Amikor elkezdi kifejteni a véleményét, már épp közbeszólnék, hogy tisztában vagyok vele, én se vagyok rá büszke, de attól nem szeretem, ha a fejemhez vágják… ezzel szemben azonban amikor felemeli a kezét, csendre intve, kénytelen-kelletlen mégis hallgatok, lelkiekben felkészülve a legrosszabbra, az alázásra… Ezzel szemben semmi ilyesmiről nincs szó, csupán egy újabb, mondhatni jótanácsot kapok a nőtől, én pedig szinte szóhoz sem jutok a döbbenettől, csak némán bólintok a szavaira. Mondjuk azt még nem tudom egyelőre, Masának megemlítem-e ezt a találkozást, vagy ha mégis, akkor azt, hogy kiről van szó, vagy csak a falka felé jelzem, de majd alszok rá még egyet. - Pedig nincs okom panaszra, szorgos lány, szófogadó, lelkes, és tényleg próbálja a legtöbbet kihozni magából, hogy bizonyítson. -jegyeztem meg a nő szavaira, azt meg inkább nem taglalom hangosan, hogy ha nem állították volna ilyen döntés elé a lányt, akkor jó eséllyel még hosszú, hosszú évtizedekig eszembe sem jutott volna kölyköt vállalni, sőt… azt is kinézem magamból, hogy anélkül halok meg, hogy továbbadnám valakinek a vérvonalunkat. - Majd átadom neki, ha legközelebb találkozunk. -mosolyodtam el halványan, de ez elég élettelenre sikeredett - Sajnos miután a legutóbb hónapokra eltűnt, visszatért, hogy csatlakozzon a falkához, de ismét nyoma veszett… elképzelésem sincs, hogy merre lehet, vagy egyáltalán mi van vele. -feleltem némi keserű daccal a hangomban, mert akármennyire is imádtam Benjamint, és jelentett számomra rengeteget, nehezen viseltem tőle, hogy ő is ugyanúgy faképnél hagyott, mint a bátyám… kétszer is! És tudom, hogy erről egyáltalán nem tehet az itt lévő nőstény, de valahol mélyen akkor is fáj… - Jó kérdés. Gondolom a mi vérvonalunkból nagyobb volt a hiány… vagy mert az Alfánk engedélye nélkül nem haraphatott volna be… Vagy ő maga sem akart igazából kölyköt, vagy a vezetőnket kapta ez egy pillanatra a vágy, hogy legyen leszármazottja, azt magam sem tudom pontosan. Egyébként nem közülünk való, Eska leszármazottja. -feleltem.
- Ahogy látom, eddig azért nagyjából sikerült boldogulnod azzal kapcsolatban, hogy melyiket válaszd – állapítottam meg, máskülönben valószínűleg már nem az élők táborát gyarapította volna, ha egyszer meggondolatlanul túl sokat hisz magáról. Az, hogy velem szemben így tett, még bocsánatos bűn volt, hiszen jóval fiatalabbnak látattam magam, mint amennyi valójában vagyok, illetve még annál is, amennyit neki bevallottam. Nem kell mindig egyből felfedni az összes lapunkat, ő már így is következtethetett arra, hogy nem vagyok egyszerű kispályás kóbor, aki csak úgy erre tévedt és céltalanul lézeng a városban. - Rendben, azt megköszönöm! – biccentettem kurtán. Igazából én magam is el tudtam volna intézni a találkozót vele, de gondoltam valamiféle jelentést úgyis le fog adni rólam, hát mondja hozzá ezt is, hátha enyhítő körülmény. Bár, ha értesüléseim helyesek voltak, akkor az Alfa már biztosan sejteni fogja, hogy egy Elsőhöz volt szerencséje az előttem álló nősténynek, a kérdés csupán az marad majd, hogy mégis melyikhez. Ezt azonban majd szerettem volna én felfedni előtte idővel, ha tényleg sort kerítünk majd arra a bizonyos találkozóra, amit már annyira kíváncsian vártam. Nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyire meglepődött azon, amit mondtam neki, de nem dörgöltem az orra alá, mert talán csak újra eljutottunk volna arra a kritikus pontra, amire már sikerült egyszer ezen az estén. Nem akartam fegyelmezni, és feleslegesen fitogtatni az erőmet csak azért, hogy megtanulja, hol a helye. Nem ostoba, ez nyilvánvaló volt számomra, de azért nem ártott tudni, hol a határ. Jelen esetben nem kívántam azt feszegetni, hiába lett volna könnyű dolgom, mert már rájöttem arra, hogy mivel hozhatom ki a sodrából. - Dicséretes hozzáállás – bólintottam, miután végighallgattam a kis kölyök erényeit. – Ezek szerint, akkor elég megbízhatatlan – húztam el a számat rosszallóan, mikor az egykori mentor került szóba. – Mindig ilyen volt? Miféle mentori hozzáállás ez?! – a nyilvánvaló felháborodást nem volt nehéz kihallani a hangomból, hiszen nem is kívántam titkolni. Az én időmben, és az én tanításaimat követők sosem váltak ilyenné, vagy legalábbis szívből reméltem, hogy így van. Ha kiderül, hogy az én vérvonalamba tartozik, hát egészen biztos, hogy lesz néhány keresetlen szavam hozzá, amik segítségével talán némi eszet, és felelősségtudatot is verhetek a fejébe. - Nehezményezed, hogy magadra hagyott, igaz? – kérdeztem rá kerekperec, mert nem éreztem úgy, hogy finomkodnom kellene, vagy ne szólhatnék bele ebbe a dologba. Én mindenbe beleszólhatok, amibe csak szeretném, ha érinti az enyémeket, és szomorúvá teszi őket. Pedig nem is ismertem ezt a nőstényt, de egyelőre bőven elég volt nekem a közös vér tudata. – Ne aggódj, én nem fogok eltűnni szó nélkül! – közöltem határozottan. Igaz, hogy talán egyszer el kell majd hagynom ezt a területet, ha a szellemek is úgy akarják, de az nem most lesz, és nem is búcsú nélkül fogom megtenni, ha eljön az ideje. - Értem! – bólogattam, és máris elhatároztam, hogy beszélek majd Eskával erről. Talán tudja, hogy ki ez az ember, aki ilyen csúfosan magára hagytam ezt a lányt. – És ki volt akkor, aki megtanította használni a vérvonalad képességeit? – jött a teljesen logikus kérdés részemről, amire szerettem volna választ kapni.
A nő válaszára csak féloldalas mosolyra húzódik a szám. Élek, itt vagyok, egyértelmű, nem? Amikor pedig ő fejezi ki köszönetét, csak aprót biccentek. Azt nem mondtam, hogy leszervezem a rendez-vous-jukat, de Castor felé mindenesetre továbbítom a dolgot, hogy számítson rá… ha egy kóbor Zsizsik keresné, akkor tudja legalább azt, amit én. De hogy mikor, vagy hol, vagy éppen miért… azt hiszem, az a legkevésbé sem tartozik rám, meg őszintén? Annyira nem is akarok belefolyni itt a nagyok hatalomjátszmáiba. - Merci beaucoup. -feleltem, amikor pedig Benjaminra terelődik a szó, egy fáradt szusszanással fújom ki a levegőt. - Azt nem mondanám, hogy mindig… Na jó, egy kis szeleburdiság mindig volt benne, de attól tartok, hogy ez a fiatalkori bohóság lassan kezd átmenni nála időskori szenilitásba. Nem mint ha bajom lenne az öregekkel, csak legyünk őszinték, nem mai darab a szentem így az 500-hoz közelítve végképp nem. Meg lehet, elszokott már attól, hogy kölyköket pesztáljon, az utóbbi időben ahogy tudom, nem sűrűn kellett ilyesmivel foglalkoznia. -igaz, voltunk mi falkában korábban is, de többet tapostuk Európa országának földjeit, mint hogy röghöz kötve éljük az életünk mókuskerekét egy falka tagjaként. - Felnőtt férfi, és nem vagyok se az anyja, se a húga, vagy felesége… -kezdek bele a véleményem kifejtésébe - De azok után, amin együtt átmentünk, legalább annyit elvártam volna tőle, hogy szóljon, és ne szó nélkül lépjen le. Azt hiszem, ez talán nem olyan nagy kérés, pláne manapság, a technika korában. -böktem ki végül tömören, mi az, ami leginkább bántott. Az egy, hogy a bátyám nem először játssza ezt el velem, de hogy már Benji is ezt csinálja? Az elsőben még egész fiatal emberlányként csalódtam, gyermekként, de így majd’ 300 éves felnőtt nőként kicsit nehezebben megy a megbocsájtás. - Köszönöm. -feleltem hálásan, ám kissé meglepetten a nő szavaira. Hisz elég meglepő ilyesmit hallani úgy, hogy csak most találkoztunk, akkor is, még ha valamilyen úton-módon rokonságban is állunk egymással a vérvonalunk révén. - Hogy ki… Mikor ki. Többnyire az élet, saját magam… a falkánk mentorai, meg igyekeztem más vérvonalunk-béli falkatagokat is megkörnyékezni néha, hogy azért olyantól is tanuljak valamit, aki ebben nőtt fel, és a legjobban ismeri a képességünk kiaknázását. -mert igaz, hogy szerencsére ez olyan képesség, amit rengeteg kreatív módon lehet gyakorolni, fejleszteni, de az mégsem olyan, mint ha az igazi profiktól tanul az ember, nem? Elszaladt az idő… nem is tudom, mióta ácsorogtunk egyáltalán itt, de hirtelen belém hasított valami különös érzés… itt állok és beszélgetek az életem nagy dolgairól egy idegennel, akivel most látjuk egymást először? Még ha a rokonom is… Nem is tudom, mi ütött belém, vagy a farkasomba, amiért olyan furcsa kíváncsisággal vonzzák a másik energiái. - Azt hiszem, hogy nekem lassan ideje mennem… Vár a munka. -sóhajtottam fáradtan, hisz pont az elől menekültem ide, hogy egy kicsit kiereszthessem a gőzt, és tessék, pletyódélután lett a dologból. Nem mint ha különösebben bántam volna, érdekes módon mint ha könnyebb lenne valamivel a lelkem. Mint valami gyónás… magamra se ismerek, komolyan. - Nos, amennyiben még marad… úgy is fogjuk még látni egymást, nem igaz? Minden jót! És… örültem a találkozásnak! À bientôt! -köszöntem még a nőtől, mielőtt hátat fordítottam volna neki, és utamra indultam volna pajzsomat felvonva, beleveszve az éjszakába.
// Köszönöm a játékot, nagyi! Részemről ez most záró lett, hisz elég régóta húzódik már a játék… mást nem, ha úgy alakul és van kedved hozzá, összefuthatunk ismét, még nem mondtam le a karakteremről, hogy a teljes inaktivitásba vesszem… //
Azért azt elismertem magamban, hogy legalább hűségesen kiállt az egykori mentora mellett, még akkor is, ha számomra nagyon csélcsapnak tűnt. Nem bíztam benne már most sem, pedig még csak nem is ismertem őt. Talán jobb is lesz, különben lenne egy-két keresetlen szavam hozzá, az is biztos. Jobb is volt, hogy inkább ezen törtem a fejemet, különben egészen biztos, hogy lett volna valami roppant frappáns beszólásom az öregedéssel kapcsolatban. Ó, balga gyermek, ha tudnád, hogy egy még nála is idősebb vérfarkassal társalogsz… - Ne becsüld alá az időseket. Nekik pont nem marad más a végére, csupán a bölcsességük, a rengeteg tapasztalatuk, az eszük. A mentális képességek! – ujjamat óvatosan ütögettem a halántékomhoz, ezzel is hangsúlyozva, hogy miről beszélek. Persze esetemben erről nem volt szó, hiszen az egyik legidősebb élő vérfarkas vagyok ezen a földön, és mégsem jellemző rám a szenilitás, legalábbis még nem vettem észre magamon. Sőt, még mindig képes vagyok arra, hogy jóval fiatalabbnak mutassam magam a valós koromnál, erre azért bárki büszke lenne, igaz? - Természetesen nem az. Régen az ilyesmi alapvető volt… úgy látszik, már azok is változnak, akik nem ennek a kornak a szülöttei. Manapság már egyáltalán nem lepődnék meg ezen, de nem ezt várnám egy fél évezredet megélt hímtől – ráztam meg a fejemet lemondóan. – Úgy látszik, hogy sohasem nőnek fel teljesen, sohasem elég idősek ahhoz, hogy ne hisztizzenek, vagy sértődjenek meg – forgattam is a szemeimet mellé, mert úgy véltem, hogy nagyon is jogos a felháborodásom, még ha nem is volt közöm az egészhez. Sőt, igazából mindenhez közöm van, amihez a leszármazottaimnak is, ez magától értetődő. - Ha igényt tartasz rá, segítek tanulni. Ahhoz sosincs késő, bármennyit is élt már meg a farkas lánya! – ajánlottam fel a biccentésemet követően, amivel a köszönetére reagáltam. Ennél többet egyelőre nem tudtam tenni, és amúgy sem találkoztam még elég leszármazottammal, pedig nagyon szerettem volna a többiekkel is megismerkedni. Talán még nem késő, hiába telt már el olyan sok idő azóta, hogy itt vagyok. Látni akartam a hibáikat, az erényüket, azt, hogy min tudok javítani, hogy a távozásomat követően a legjobbak legyenek a vérvonalukból. Sajnos nem jutok el mindenkihez, aki hozzám tartozik, hiszen a világ amilyen kicsinek tűnik sokszor, olyannyira jól el is lehet rejtőzni benne. Én pedig az igyekezet ellenére sem fogok tudni mindenkivel törődni, ez egyértelmű volt számomra már nagyon régóta. De most, hogy itt voltam, megtehettem azt, ami tőlem telik, igaz? A kíváncsiság amúgy is élt bennem az enyéimmel kapcsolatban. - Rendben! – nem kívántam feltartóztatni, nem akartam beleakaszkodni, mintha kétségbe lennék esve, mert erről szó sem volt. Ez csupán valaminek a kezdete, még magam sem tudtam pontosan, hogy minek. Az idő azonban meg fogja oldani, a szellemek pedig mutatják az utat, ha elbizonytalanodnék, vagy tanácstalanná válnék. Mindig így volt, és talán így is lesz. Olyankor is, amikor ennek nem kifejezetten örülök. – Én is örültem! – intettem búcsút mosolyogva, aztán némán figyeltem, ahogyan elnyelte a sudár termetét az éjszakai sötétség. Ideje elkezdeni azt, amit már eddig is olyan sokáig halogattam!
// Én is köszönöm szépen a játékot!!!! Természetesen majd szeretnék összefutni még! //
Kellemes alaszkai nyár, 17 fok szombat délután. Marseilles partjain ez egy könnyebb tavasznak felelt volna meg. Régen volt, szépen volt, néha jó rá visszaemlékezni. Tavaly nyáron elmentünk oda Nia-val és akkor például megrohantak az emlékek. Alig akartam hazajönni, mindig ez van, mikor arrafelé járok. Az volt az 1. hazám és a mostanit is hazának hívom, de az első mindenből emlékezetesebb marad. Azért is gondolok a francia területekre, mert a hírek szerint egy frank akcentusos kóbor tanyázik a városban anélkül, hogy megkeresett volna minket. A fiatal falkatagunk, Jimmy LeClair, aki bérel itt egy másik blokkot, gyakran jár erre és feltűnt neki a csaj. Úgy 160 év körüli, barna és franciásan töri az angolt. Jimmy Bretagne-ból jött, észreveszi az ilyesmit. Szólt nekem, hogy nézzek rá a leányzóra. Akár stikli, hogy órákat, napokat tölt el az egyik kapu mögött, akár nem, ingyen él a városunkban, nem fizet, nem tesz semmit azért, hogy a mi területünkön lakjon és ez így nem megy. Majd én megbeszélem vele. Cigit szívva várok a felbukkanására. Energiák és szag elrejtve, jól meg is zuhanyoztam és utána egy falkabelivel se érintkeztem, nem szagolja ki, hogy miért jöttem. Nem nagyon láthatott még, sima járókelőnek nézhet, aki vár valakit a parkoló végében. Jimmy elmondása szerint itt szokott keresztülmenni, mikor a közértbe ruccan át egy nagy hátizsákkal. Meg fogom figyelni, hagyom is, hadd költse a pénzét és akkor szólítom meg, mikor már visszafelé igyekszik. A szaga már régi, hosszú ideje bent kell, hogy legyen, kb. 16 órája, akkor pedig talán már ideje lesz újra előbújni a barlangjából. Ha csak később, az se gáz, megvárom. Sötétzöld széldzseki, kék farmer és egy mokasszinszerű félcipő van rajtam baseballsapival. Ilyet ritkán hordok, most is csak a külvárosi arc feelingjét akarom vele felvenni. Amíg várom a nőt, aki Jimmy-nek nem nagyon válaszolt a kérdéseire érdemben, nézegetek a parkolóban a Dodge-om mellett állva, hogy miféle alakok járnak erre. A füst pedig csak száll és száll, homályosabbá téve az elém táruló képet és kitisztítva az agyamat... Segít koncentrálni, ezt csak pár hete fedeztem fel.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
Angliában az ősz volt olyan, mint itt Alaszkában a nyár. Anglia egyébként se a vidám időjárásáról ismert, s mivel ott nevelkedtem engem nem különösebben frusztrálnak az itteni körülmények. Mindig is jól tudtam alkalmazkodni, ha az érdekeim megkívánták. Most is alkalmazkodom. Sokat hordott farmert, kifűzött bakancsot és egy amolyan favágó mellényt viselek a pólóm fölött. A szám széléből egy sodort cigaretta lóg ki jellegzetes fűszagot árasztva. A nadrágom övtartójára egy vastag fémláncot kapcsoltam, minden lépésemnél a combomnak ütődik. A végén levő tárgy nem látszik most, mert a mellényem zsebében rejtőzik, ahogy a kezeim is. A hajam rendezetlen, a szemeimet kihúztam körbe női szemceruzával a hatás elérése érdekében. Az összhatás tipikus lecsúszott drogosé. A garázssorhoz érve elpöccintem a füves cigit, majd futólag rátaposok egyet. Ha nem lennék vérfarkas, talán már lebegnék, de így lényegében alig érzem valamennyi hatását. A farzsebemből kihúzok egy zsebkendőt, majd a szemeim környékét kezdem törölgetni, hogy eltüntessem a buzis sminkemet. A hajamat is lesimítom, hogy legyen valamennyire rendezett ábrázatom, aztán az egyik garázsajtó előtt megállapodva körbepillantok. Meg akarok győződni arról, hogy nincs senki a környéken aki észrevehetne, ezért a pajzsomat is leengedem félig, hogy energiáimmal körbesöpörjem a környéket. Oké, nem követtek. Kihúzom a zsebemből a láncon lógó kulcsot, aztán a garázsajtó zárjába illesztem, és kinyitom. A pajzsomat feljebb húzom mielőtt belépnék, de teljesen be nem zárkózom, mert az ilyen környéken sose árt óvatosnak lenni.
A bagószag mámorában úszva mindig elkapnak azok a gondolatok, amik megkérdőjelezik ennek a jogosságát. Minek ez nekem? 300 évig megvoltam nélküle. Marseilles-ben pipáztam néhanapján, de az se ragadott meg nagyon. Öregkori dohányzás. Nem hallottam még róla. Fura dolgok vannak égen s földön, de a hatás a lényeg és az mindenképpen pozitív. Még attól se kell félnem, hogy rákocskák csipkedik majd az ollóikkal a tüdőmet. Regenerálódik, mielőtt rosszabbodhatna. A kocsim mellett szobrozva figyelem a gyér forgalmat. A parkolónak ezen a felén csak kutyát sétáltat valaki, egy szőke nő, de hamar irányt is vált. Nem bánom, az a kis csivava ritka ronda kutya, kilóg a nyelve jobbra és idegbetegnek tűnik. Izgága, egyszerre 3 irányba indulna. Jó, hogy lekoptak. A garázsajtóknál viszont mozgást érzékelek a szemem sarkából. Első ránézésre egy lecsúszott punk, aki még vagy már nem tudja, mi van a lába között. Ezeknél csak a fürdőkádban derül ki... Valahogy mégis ismerősnek tűnik. Távolról figyelem, hála a farkasképességnek innen is élesen ki tudom venni az alakját. A mozgásával együtt már nagyon is hasonlít az egyik testőrünkre. Mit csinál itt? Hétvégi kocsimosás drogos jelmezben? Hm, ez érdekes. Nem vett észre, még tudom titkon figyelni. A pajzsán nem török át, kivárom, amíg biztonságban érzi magát vagy vizsgálódik. Én csak egy kicsit húzom le, a korkülönbség miatt az is elég. A kocsik mögött haladva közelítem meg, mert érdekel, mit művel ilyen álcában. Ha az érdekeinkkel ütközik, a körmére kell koppintani. Az már nem az én feladatom lesz. Csak szemlélődöm, megfigyelek és persze jelentek. A kóbor egyelőre sehol sincs, úgyhogy foglalkozhatok Kevinnel. Nagyon komoly lehet a dolog, hogy még cigiből is füveset nyomott el a látszat kedvéért. Fura figura, de nem tudok róla, hogy drogozna a tanár úr. A keresett nőstény szaga pedig erősödik, valószínűleg közelítek a lakhelyéhez... A soron már nem nagyon lehet elbújni, úgyhogy elegéns, lassú léptekkel haladok Kevin kasztnija felé. A szagomat, energiáimat elrejtettem, de a lépéseimet hallani fogja, a füstöt is megérzi. Mindent nem lehet kivédeni... Ha nem csukja be előttem a kaput, akkor megállok a falnál, fél kézzel odakönyökölök rá. Behajlítom kicsit a nyakamat és körbenézek a helyiségben, hogy miket tárol itt és mit csinál épp? Nem számít, ha közben találkozik a tekintetünk. A cigit eltaposom a bejáratnál. Cipőm sarka tompán csikorog a betonon, ahogy eloltja a parázsló hamuvéget. Lehetnek odabent gyúlékony anyagok is és nem hiányzik egy újabb bombajó buli, mint múltkor az Upperben... - Szevasz! Mi járatban itt, ahol a madár se jár? - kérdezek rá egy vidám mosollyal egész halk hangon, amit kizárt, hogy más is hallana. Amúgy se látok itt senkit, ha valamelyik kapu mögött vannak, onnan meg még a mi fajtánk se veheti ki, olyan minimális hangerővel szóltam.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
A garázsban egy csupasz villanykörte szolgáltat némi fényt, de izzója már eléggé vibrál, nemsokára ki kell cserélni. A kábelen magányosan himbálózik. Valamikor volt talán búrája, de nekem így is megfelel. A garázsokban általában autót tartanak. Ezért hívják garázsnak, ugyebár. Nos, az én garázsomban autó nincs... számzáras és lelakatolt fémszekrények, széfek viszont annál inkább. A hátsó sarokban egy kerekes ruhaállványon fogasokon sorakozik mindenféle ruhadarab, mellette pedig egy két méteres félig megvakult tükör van a garázs falának támasztva. Két szekrény között egy régimódi sokfiókos asztal is helyet kapott háromlábú szék társaságában. A spanglit az asztal tetejére dobom, ahogy elhaladok mellette és a mellényből kibújva az egyik üres vállfára teszem. Ekkor hallom meg a lépteket. A vállfát kimért mozdulattal akasztom vissza a helyére, rajta a mellénnyel, majd lassan az ajtó felé fordulok. Mi a fasz? Gyanút fogtak, és idáig követtek volna? Nem, azt kétlem, hogy ezeknek a szipusoknak ennyi eszük lenne. Visszasétálok az asztalhoz, kezem a közelebb eső felső fiók gombjára siklik. Tartok ott egy Glock-ot a nem várt látogatók odakint tartásának érdekében. Bárkinek nem ugorhatok borostyánosan izzó szemekkel, pláne fényes nappal nem. Az elég amatőr dolog lenne. A látszatra adni kell! Amikor megpillantom a nem várt látogatómat, a kezemet elveszem a fióktól, és a másikkal egyetemben keresztezem a mellkasom előtt. Hát ez meg mi a ménküt keres itt? Őslakost nem állítana Castor Őslakora. Ha szimatoltatni akarna utánam, akkor azt egy Chicago-ival tenné, mert nyílt titok, hogy bennük még mindig jobban megbízik mint bennünk, szóval kétlem, hogy ő küldte volna a nyakamra. Meg aztán mi oka lett volna rá? A feladataimat hiánytalanul és maximálisan elvégzem. - Szevasz! Ugyanezt én is kérdezhetném tőled. Felelem, kikerülve a választ. Nem hiszem, hogy elszámolással tartoznék felé. Bizonyos szintű tisztelet kijár neki ugyan a kora miatt, de a ranglétrán fölötte állok. Magánélet is van a világon. Nem kerüli el a figyelmem, pontosabban a szaglásomat az, hogy Rocky feltűnően alaposan megtisztálkodott. Ezért nem szúrtam ki én sem. Az évek az ő malmára hajtják a vizet, hiába tartozunk ugyanahhoz a vérvonalhoz mindketten, nem szúrhattam ki korábban. Most már biztos vagyok benne, hogy követett, vagy megfigyelt valakit. Remélhetőleg nem engem.
Szemügyre veszem ezt a lepukkant helyiséget. Mint egy ócska bérlakás szobája, gyengén világított és túlzsúfolt. Biztos megvan a hangulata, hogy ilyenben lakik az a kóbor is, akit én keresek. A szekrények mind masszívak, fémből vannak és feltehetően rejtegetni való cuccok lapulnak bennük. Valami illegális machináció mehet itt. Ami nem baj, mind tele vagyunk ilyenekkel. Ruhák, rozzant tükör, mintha jelmezbálba készülne a lakó. Úgy se láttam még, ahogy ma öltözött, szóval ezt biztos máskor is megteszi. A nagy átváltozó, erről az oldaláról nem ismerem, de lehet, hogy jobb lesz megismerni. Mikor észrevesz, gyorsan ugrik el onnan a fióktól. Elzárja magát, nem tetszik neki, hogy megzavartam. Nem is számított rá. Nincs rá követési parancs, meg semmi ilyesmi, puszta véletlen, hogy megtaláltam. - Keresek valakit, de téged találtalak és gondoltam, beugrom. Egyelőre hallgatok a kóborról. Lehet, hogy ismeri, majd később rákérdezek. Megállok szintén karbatett kézzel. Nézzük egymást, mint a támadást váró vagy arra készülő hímek. Nem hiszem, hogy nekem jönne. Erősebb is vagyok és amúgy se a hirtelenségéről híres. Parasztos a stílusa, empátia nulla, de a Falka iránt, az Alfa iránt hűséges. Tudtommal. Látványosan körbenézek, szemeimmel megállok a szekrényeken, aztán a ruhákon. - Kiktől tartasz, hogy álruhában kell idejönnöd? Hétvégi háznak kissé elhanyagolt... Csak viccelődöm persze, ez inkább raktár, búvóhely lehet. Nem bánom, ha vannak fekete szférába tartozó ügyletei, de tudnunk kell azokról is. A Falka része, minden tettnek következménye van. - Magányos biznisz? Nincs vele gond, mindenki járhat saját utakat, míg a közösnek nem tesz keresztbe.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
Végigsimítok az államon, majd visszafűzöm a karomat. - Azt hittem azzal az embernővel nyomulsz. Egyáltalán nem kerülte el a figyelmemet. Ha akartam se tudtam volna figyelmen kívül hagyni, mert úgy járkált vele fel-alá a hotelben, mint valami vadász az elejtett prédájával. Az öregkor számlájára írtam, hogy képes volt lealacsonyodni egy emberi nőcske szintjére, de talán végre megjött az esze, és pattintotta. Vagy a nőcske pattintotta, de az már a cikibb verzió rá nézve. Egyébként ha akarnám, érteném, hogy mire céloz, de kényelmesebbnek érzem félreértelmezni a szavait. - Ismét egy olyan kérdés, amit én is feltehetnék neked. Bagoly mondja verébnek, esete. Az, hogy ennyire kimosakodott, azt sejteti, hogy valamilyen farkas után szaglászik. Nekem nem volt szükségem ennyire körültekintő "megtisztulásra", inkább a látható külsőmet torzítottam el, amennyire csak tőlem tellett. Talán egy következő életemben ha már meguntam a tanárosdit, álcák készítésével fogok foglalkozni. Vélhetően kevesebbet pofáznának vissza, mint a diákok. - Mindenkinek lehet magánélete. Vannak dolgok, amik nem tartoznak senkire. Tök mindegy, hogy az biznisz, vagy más jellegű dolog. - Dicséretes, hogy milyen lelkiismeretesen véded a falkaérdekeket. Na és mond csak, találtál valami érdekeset? Vagy valaki érdekeset. Toldom meg kérdésemet, puhatolózgatva, hogy ki után kajtathat embernek kiadva magát. Abban szinte biztos vagyok már, hogy néhány nap múlva a cuccaimnak keresek egy új helyet. Jobb szeretem, ha rajtam kívül nem tudja senki, merre vannak érdekeltségeim.
Az a baj, hogy egy ideje én is már csak hittem, de nem így van. Kevinnek persze ehhez semmi köze sincs. Terelésből csillagos ötös, elmehetne juhászkutyának. Adok is neki egy kis csontot. - Megvan a magányos séták ideje is. Látom. Valamit nagyon titkol, ezért megpróbálok a szaglásomra hagyatkozni. Friss vagy régebbi szagokat keresek, a szekrényekre összpontosítok. Lehet akármilyen apró-cseprő dolog, de minél jobban titkolja, annál érdekesebb lesz. Magánélet és kettős élet különböző dolog. Az első teljesen jó, a másikra azért érdemes odafigyelni. - Eddig csak téged. Lehet, hogy nem vagy túl érdekes. Szerintem szeretné is, ha érdektelennek találnám és szépen lekopnék. Addig viszont nem tágítok, amíg nem mond valamit vagy én nem találok valamit. - Ha gyakran jársz ide, biztos ismered azt a kóbort, aki beköltözött az egyik garázsba. Többet nem mondok. Ha ismeri, szólhatott volna és lehet, hogy oka van nem szólni, az pedig nekünk gyanús. Rá vallana, ha teljesen más irányba terelné a beszélgetést és nem egy 160 körüli, francia akcentusú barnát emlegetne nagy zsákkal, hanem valaki teljesen eltérőt. De miért is tenne keresztbe annak, aki a Falk érdekeit nézi? Testőr, komoly titulusa van és eddig tartotta is magát hozzá. Nem tudom, most mire ez a gúny, de jobb utánanézni. És rákérdezni is. - Te talán nem véded a Falka érdekeit? Tudtommal egy hajóban evezünk.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
Por. Fém. Tinta. Gépolaj. Öreg papír. Fű. Alkoholbűzös ruhadarabok. Főleg ezek a szagok kúszhatnak Rocky orrába. A páncélszekrények és a fém szekrények lehetővé teszik, hogy elzárva legyenek a bennük tartott dolgok szagai is. - Nem. Nem igazán tartom magam annak. Közönyös választ adok. Kellemes előnyei vannak annak, ha valaki be tud olvadni a szürkeségbe, és nem figyelnek fel rá. Néha persze kísértésbe esek, és felhívom magamra mások figyelmét, de általában verbálisan érem el azt, hogy mások kitüntető figyelmében fürdőzhessek. És most nem az egyetemre gondolok, ahol eleve több tucat hallgató szegezi rám - jó esetben - a tekintetét. - Túloznék, ha azt állítanám, hogy gyakran. Időnként megfordulok erre. Kóbort? Még nem futottam össze vele. Valószínűleg az elmúlt három hétben ette ide a fene, mert utoljára úgy négy hete voltam itt, és akkor nem figyeltem fel idegen farkas jelenlétére. - Érdekes helyet választott magának arra, hogy meghúzza magát. Tudod melyik garázs az? Kiderítetted már ki a tulajdonosa? Gondolom, hogy nem a kóboré. Amennyiért a garázst bérelné, annyiért motelbe is tudna menni. Ott nem szúrna szemet annyira senkinek, mint egy ilyen helyen, ahol nem annyira megszokott, hogy valaki életvitelszerűen tartózkodjon. - Nem rólam volt szó. Mellesleg ilyen kérdést feltenni egy testőrnek nem túl bölcs dolog. Burkoltan is megkérdőjelezni egy testőr hűségét a falka felé felér egy rágalmazással. Nem is vágok túl barátságos pofát a dologhoz.
Ami nem mostanában volt mozgatva, az nem utal többre, mint egy Trainspotting-jelenet helyszínére. Lepukkant garázs lepukkant életmóddal. Kevinünk egy másik arca. Mindent bedob, hogy ne kérdezősködjek. Neem érdekes, persze. Ezt én is sokáig szerettem. Ráuntam az emberekre, hogy mindig kérdeznek, odajönnek érdeklődni és inkább felvettem egy olyan pózt, ami alapján kedvük sincs odajönni. Most épp az ellenkezőjén dolgozom, mert valami megfordult bennem az elmúlt 1 évben. - Tudom. A legegyszerűbb tőle megkérdezni, hogy jutott be. Persze lenyomozhattam volna a tulajt, de jobbnak tartottam először megfigyelni a barna nőt. Szépen végignézni, amint kijön, arcról, mozgásról mindent leszűrni, aztán eléállni szimpla emberként. Kérdezősködni, majd ugyanezt farkasként. Egyes kóboroknak már ez is elég, hogy lelépjenek vagy visszavegyenek az arcukból és megoldást keressenek. Nem az az első, hogy kié a garázs. Az majd utána következik. Mindenesetre csóró behatolónak tűnik, egy sunyi dögnek. - Egy testőrnek, aki gúnyolódik a Falka érdekvédelmén? Tudod te, hogy ha nincs félnivalód, akkor nyugodtan lehet válaszolni. Ha meg van, akkor már régen rossz... Tudom, hogy került a pozícióba, de én nem bízom benne. Túl sunyi ahhoz, hogy az eddigi tettei alapján tűzbe tegyük érte a kezünket. Most is csak kötélhúzást játszunk, rángat és enged, a kérdésekre támad. Igaz, valamennyi értelmes kérdést is feltett, de természetesen csak a külső témáról, a kóborról. Elterelem én is a szót a kellemetlen dolgokról és jöjjön valami lazább. Egyben drámaibb. Bár nem a Testőröknek. - Mesélj, milyen volt ekkora tömeges temetésre készülődni a Vörös Hold éjjelén? Úgy tudom, a testőrök közül mindenki megúszta és volt melótok bőven. Kevin esetében érzelmekről alig esik szó. Pedig biztos, hogy vannak benne. Mindenkiben akad, csak mélyen elnyomva. Olyannal úgyse nagyon beszéltem meg, aki egész éjszaka futkosott megkeresni az elérhetetleneket és hullákat gyűjteni. Durva éjjel volt, érdekel az ő látásmódja. Közben pedig hegyezem a fülem, hátha nyílik az a bizonyos kapu és előkerül a garázslakó kóbor. Szerencsére az ilyesmit nem lehet csendben intézni, tuti meg fogom hallani, főleg hogy más mozgás nem nagyon van itt és most rajtunk kívül.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
A tulajdonos kiléte már csak abból a szempontból is érdekes lehetne, hogy melyik csapat népes táborát gyarapítja. Ha ember, akkor valószínűleg csak egy egyszerű bérletről van szó. Ha őrző, a szituáció módfelett érdekes lenne. Ha pedig farkas… nos nem vetne túl jó fényt egy farkasra, ha egy kóbort bújtatna. Pláne akkor nem, ha az a farkas a falkához tartozik. Úgy bizonyára Castor játszóterén vendégeskedne a kihallgatás idejére. - Gúnyolódtam volna? Az egyik szemöldököm lassan felszökik. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire érzékeny a lelkivilágod. Egy ártatlan megjegyzést így magadra venni. Ciccentek a nyelvem hegyével. - Vagy talán csak olyanba ütöd az orrod, aminek semmi köze nincs a falkaérdekekhez, hanem a személyes magánügyem. Továbbra se érzem úgy, hogy a személyes dolgaimról be kellene számolnom neked, vagy bárki másnak. Ha majd érinti a falkát, akkor szólni fogok. Castornak, vagy Dante-nak, de nem neked. Remélhetőleg ért a szóból. Nem kívánom tovább ragozni a dolgot. Az ügyeimnek semmi köze nincs a falkához. Nem szeretem, ha a saját fedelem alatt kérnek számon, pláne úgy, hogy hívatlanul toppant be ide. Nem vált ki belőlem látványos reakciót a kérdése, amivel a beszélgetés témáját a Vörös Hold éjjelére tereli. Legalább lekattant arról, hogy a magánügyeimről faggatózzon. Sose szerettem, ha a magánéletemben turkálnak. Azért magánélet, mert senkinek, semmi köze hozzá. - Tettem a dolgomat, ahogy mindenki más is. Nagy volt a felfordulás, de a káoszt nem hagytuk elharapózni. Engem leginkább az foglalkoztatott, hogy Castor és Dante rendben meglegyen. Ők voltak az elsődlegesek. Mindenki más utánuk következett. Nem sirattam meg senkit, mert nem szoktam érzelmi kötődésbe kerülni senkivel. Ahova küldött Lucas, oda mentem. Először a hotelben néztem be a falkatagok szobáiba, hogy kivel mi a helyzet, aztán a halottak felszállításánál segédkeztem. Engem Alignak idén kihagyott a „mókából”. Jövőre talán én se úszom meg.
Elég idegesítő ennek a hímnek a stílusa és belementem a csapdájába. Elterelte a témát, rögtön támadásba lendült és így már nem sokra megyek vele. Talán egy másik alkalommal. Csak vigyorgok a gúnyolódós megjegyzésére. Nem húzom tovább a kötelet, inkább elengedem. Szerintem direkt mondta úgy, hogy félreérthető legyen. Aztán bele is lehet kötni. Én is kedvelem a zavarkeltést, ismerős a szisztéma. Jól hangzik, hogy a góréknak fog szólni, ha kell, de ettől még nem hiszem el neki. Ahogy abban sem hiszek, hogy létezik magánügy, ami nem tartozik a Falkára. Egyek vagyunk, ha Kevin érintett valamiben, akkor a Falka is érintett. Ha ő megüti a bokáját, az minket is besároz. Majd más úton megpróbálok informálódni. - Azt tudom, hogy nem hagytátok. Én ugyan fentről vagy lentről figyeltem, fene tudja, de azóta már hallottam, hogy a rend egész hamar helyreállt. Őrzők szoktak bejárkálni? Én nem futottam össze még eggyel sem a hegyen, de több szem többet lát. Hallottam rendszeres látogatókról és alkalmiakról is, meghallgatom, Kevin mit mond, mit tud. Ha nem köt bele ebbe is... - Kell egy szál? A belső zsebemből előhúzom a kis fehér-piros dobozt és a tetejét felcsapva kínálom be. Nem itt fogok bagózni az olaj és még ki tudja, milyen gyúlékony anyagok között. Kimegyek és visszasétálok arrafelé, ahonnan jól belátom a környéket. Ha Kevin nem akar matatni a búvóhelyén, amit felfedeztem, velem tarthat. Nem bánom. Ha nem így tesz, akkor pedig egyedül bagózom át a megfigyelés időszakát és kivárom, amíg a nőstény előjön az odvából.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
- Úgy tudom, néhány megfordul odafent. Szerencsére én már nem a Lakban élek, hanem a hotelben, így nem kell még ott is a képüket lesnem. Bőven elég, hogy az Egyetemen el kell viselnem a jelenlétüket. Nyíltan nem vállalnám fel, hogy mennyire gyűlölöm a fajtájukat, de azért az egyértelműen érezhető, hogy nem a szívem csücskei. Ha nem alakult volna ki szükségállapot a Vörös Hold éjszakáján, Castornak talán soha nem jutott volna eszébe az, hogy szabad bejárást biztosítson a területünkre. Tudom, hogy vannak közöttünk olyanok, akik Őrzőkkel pajtiznak, és én mélységesen megvetem őket ezért. Nem kellene lealacsonyodnia egy vérfarkasnak hozzájuk. Az előbukkanó dobozra vetek egy pillantást, majd röviden bólintok. - Kösz! Húzok ki egy szálat a dobozból, majd a szám sarkába csúsztatom, és megindulok vele kifelé. Útközben lekapcsolom a villanyt, az ajtóból visszapillantok, aztán behúzom magunk után, és gondosan bezárom. Amint magamra maradok, a város másik részén intézek is egy gyors raktárbérlést az egyik álnevemen, és ha megtörtént a papírozás, akkor kiürítem a garázst, és átrámolok oda. Nem becsülöm alá Rocky-t, szinte biztos vagyok benne, hogy foglalkoztatja az, amit itt látott, de leginkább az, amit nem láthatott. A látszatot persze meg fogom hagyni, és a garázst is megtartom, csak jelentéktelen dolgokkal töltöm fel a cuccaim helyét, hogy ne legyen egyértelmű, hogy tényleg van mit titkolnom. Behúzódok a fal mellé, majd a zsebemből kiveszem az öngyújtót, és felcsapva a tetejét, odanyújtom a lángot Rocky-nak, aztán meggyújtom az én cigimet is. A fém öngyújtóra egy pentákulumot gravíroztattam, ugyan olyat, amit a nyakamban is viselek medál formájában. - El is felejtettem már, hogy milyen ezt a munkát végezni. Siklik végig a tekintetem a környéken. Lassan beszívom a füstöt, majd kifújom.
Én is többet vagyok a hotelben, mint a Lakban, de ennek csak az az oka, hogy ott dolgozom. A Lakba kb. informálódni járok, barátkozni, dumálni, amit egyébként a Holiday Innben is megtehetek, csak másokkal. Mindenhol ott kell lennem és ahol nem vagyok épp, onnan is kell az infó. Egy Testőr is tudhat pár dolgot, ezért kérdeztem rá. Igazi Kevin-választ kaptam, leszarja, kik járnak oda, neveket nem említ, talán nem is tud. Felvet még pár kérdést ez az egész, amit ma előadott. Majd felteszem. De lehet, hogy nem neki... Bólintok egy préselt ajkú mosollyal, hogy "Szívesen". Nem túl erős cigit szívok. Az érzés a lényeg, a mozdulat, a füst. Magam sem tudom, miért kaptam rá, mikor előtte sose hajlottam erre. Mikor kitalálták, kipróbáltam, de aztán nem lett a kedvencem. Feltámadás után sokat változik az ember farkasa. Észreveszem Kevin gondos búcsúját a garázstól. Mindent leellenőriz és végülis nem bánja, hogy félbeszakítottam valamit. Csatlakozik, ezt meg én nem bánom. Később még fogok itt szaglászni, kocsiból, az árnyak rejtekéből távolról távcsővel, szomszédoknál érdeklődve, stb. Nem adtam fel ilyen könnyen. Odanyújtom a cigimet a lánghoz, hadd kapjon bele és égesse a nikotinbombát. - Ilyet nem is olyan egyszerű rajzolni. Már próbáltam, mikor egyszer találkoznom kellett ilyennek. Neked mit jelent a pentagram? - kérdezek rá a mintára, amit a gyújtón látok. Annyit tudok, hogy nagyon régi jelkép, ősi vallási szimbólum, amit a modern okkultizmus átvette. Én is kaptam egyet az ajtómra, mikor a bosszúra szomjas évfolyamtársam háborút indított ellenem. De simán rockerek is használják, ezért is kérdezem, hogy személy szerint neki mit mond. Ez elől már csak nem tér ki. Az eredeti tervem az volt, hogy megvárom, amíg a nőstény kijön, nem kapom el, hanem hagyom bevásárolni és mikor visszafelé caplat teletömött hátizsákkal, akkor elegyedek szóba vele. A látszatot fenn kell tartani, innentől mindketten általános témákról kell, hogy beszéljünk. Farkasszag sehol, két egyszerű embernek tűnhetünk, akár külvárosi suttyóknak. - Csajok terén mi a helyzet mostanában? Én egy ideje megint szabad rablásra adtam a fejem. Kevin is, mint minden hotelbeli ismerhette Nia-t. Nem titkoltuk, egy idő után már nem. Nem is értem, hogy szívódott fel, de most már ezt se titkolom. A részletekbe nem avatok be senkit, csak annyi a hír, hogy nem vagyunk együtt. Akad nekem nőstény, ha akarom. Igaz, ekkora csalódás után nem tudom, mennyire akarom. Annyi megismerni való dolog van a Falkában, a városban és a világon. Talán nem is az a lényeg, hogy legyen mellettem egy állandó, bár ha Cupido nyila szíven lő, akkor fordul az egész. Közeledünk a szóban forgó garázs felé, ami ugyanúgy néz ki, mint az összes többi. Én egy kicsit távolabb állnék meg, úgy 3 ajtóval arrébb, be a falak mögé. Kis duruzsolás nem árt, hogy meglegyen az ittlétünk látszata. - Te, Barry biztos jön? Már idő van - kezdem a terelő szöveget aggodalmaskodó hangsúllyal. Egy ismeretlen harmadik nevét emlegetem, mintha azért tipródnánk itt, mert túl sokat kell várni valakire. Hátha fülel a kóbor. Én nem szeretnék csalódást okozni.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
- Ha ráérzel a technikájára, semmilyen nehézséget nem jelent. Felelem. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy háromszögenként próbálják behúzni a vonalait, pedig könnyedén fel lehet skiccelni, hogy megkapjuk a tökéletes formát. Előszeretettel szoktam a szimbólumrajzolást is beletenni a vizsgafeladatok közé. - Sokféleképp feltűnt a történelem során ez a jelkép. Nekem az öt őselemet szimbolizálja. A tüzet, a vizet, a földet a levegőt és a pentalfát. Ez utóbbi a leghatalmasabb jel, a fényre és a megvilágosodásra utal. Egyfajta tesi és szellemi védőtalizmán. Nem véletlenül választottam. Tényleg kevés emlékem maradt meg halandó életemből, de az igen, hogy az anyánk sokszor mesélt nekünk a természetről, és a természet erőiről. Évtizedekkel a teremtőm halála után jöttem rá, hogy mi is vezette a családom kiirtásához. A családom ősi hitének a gyakorlása számára istenkáromlást jelentett. Talán emiatt is választottam magamnak ezt a jelképet. Aztán ki tudja? Nem vagyok az az érzelgős típus. - Egyébként már az időszámításunk kezdete előtt is ismert és használt jelkép volt. 3000-3500 körülről találtak róla írásos feljegyzéseket Mezopotámia környékéről. Nagyjából ebben az időszakban bukkant fel Egyiptomban is először, ott az uralkodás és a hatalom jelképe volt. Az ókorban az öt akkor ismert bolygó együttesét szimbolizálta bizonyos területeken... a Merkúrt, a Marsot, a Jupitert, a Vénuszt és a Szaturnuszt. Ugyanebben az időszakban Babilóniában az öt irányt mutatta. Előre, hátra, balra, jobbra és felül. A középkorban terjedt el az őselemek szimbolikus használata általa, majd a későbbiekben használták az érzékelések kifejezésére is. Látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás. Azok hordták, akik szerették volna ezen érzékszerveiknek az egészségét megőrizni, vagy a gyógyításában felhasználni. Meglepő módon a kereszténység is használta szimbólumaként, mielőtt az egyház elkezdte volna üldözni ezt a jelképet. Jézus öt sebhelyének volt a szimbóluma. A két tenyere, a lábfejei és az oldalseb, amit egy lándzsával ejtettek rajta. Ha valamelyik csúcsát megnyújtod... mindegy melyiket, a Hajnalcsillag ábráját kapod, ami a betlehemi csillag jelképe. Ezért is tartom iszonyúan képmutatónak azt, hogy a keresztény egyház micsoda boszorkányüldözést folytatott a jelkép miatt. Eleve fenntartásaim vannak a vallásokkal szemben. Eléggé bennfentes vagyok a témában, és mélyre ástam magam. Kezdetben azért, mert muszáj volt. Nem volt más amit olvashattam volna, vagy halhattam volna, mint a biblia tanításait. A teremtőm fanatizmusa kegyetlen méreteket öltött. - A szabad kőműveseknek köszönhetően az újkor óta ha valaki ezt a szimbólumot meglátja, általában negatív jelentést társít hozzá. Kecskefejjel együtt kezdték használni a szimbólumot, és Sátáncsillagnak nevezték. Arra használták, hogy egy rituálé keretében kapcsolatba léphessenek a mágikus lényekkel. Lényegében a 20. század óta jelent negatív jelképet. Akkor alapította meg Anton LaVey a Sátán Egyházát, az egyik fő jelképe pedig a feje tetejére állított ötágú csillag lett. Azóta divat használni a sátánisták, és a boszorkányoknak is. Egyébként ha megnézed, Marokkó zászlaján ugyanez a szimbólum látható ma is, de egy olasz marxista terrorista csoport is ezt használja. Kimerítő tájékoztatást adtam a szimbólum használati formáiról. Egyébként egy órán keresztül is simán tudnék beszélni róla, de nem akartam ennél jobban elmélyedni most a témában. Az viszont egyértelműen látszik, hogyha a munkámról van szó, akkor könnyedén megered a nyelvem, és lehet velem beszélgetni. A személyes dolgaimat és a magánéletemet érintő témákat kerülöm el messziről. - Én nem vágyok elköteleződésre. Időnként felhajtok néhány fehérnépet, de csak azokat dugom meg, akik nem akarnak rám csimpaszkodni. Az olyanokat elhajtom. Felelem szárazon, és tárgyilagosan. Soha nem vágytam szerelemre. Az egy olyan érzés, amit egyáltalán nem vágyok megtapasztalni. Megállok, kezemet lazán zsebre vágom, majd a kérdést hallva látszólag felületesen körbe pillantok. - Nekem azt mondta, hogy itt lesz. Csak azt nem tudom, hogy otthonról jön-e. Rántottam meg amolyan vidéki suttyós 'leszarom' stílusban a vállaimat.
Annyira nem érdekelt, hogy gyakoroljam. Egyszer megpróbáltam. Most eszembe jutott az a Főnix Testvériség. Elmebaj. És az is eszembe jutott, akivel felderítettük. Nem bánkódunk, mert az csak visszavet és mélységekbe dönt. Előre kell nézni és elhagyni azt, ami engem is elhagyott. Most már úgy vagyok, hogy kilincselhet, zárt ajtót fog találni, ha újra látom. - És gondolom ezekkel jóban kell lenni. Hogy csinálod? Kevinről tudom, hogy ilyesmit tanít, de sose beszélgettünk még nagy mélységekben ennek a lényegéről. Én a gyakorlati végén akarom megfogni a dolgot. Azt keresem, hogy mire jó ez. Elmélkedni, órákat tartani lehet, meg jeleket rajzolgatni, de a cél érdekesebb, mint az eszköz. Nekem. Hogy neki milyen, az viszont már érdekes. Az őselemekkel kapcsolatot tartani olyasmi lehet, amihez ki kell menni a természetbe és hódolni neki. Vagy csak álmodozva járni a városban. - Ez érdekes. Biztos sok minden van még, aminek ekkora múltja van és nem tudjuk. Ha már Egyiptom és az 5 irány Babilonban... A piramis máshogy néz ki, de ezt az 5 irányt az is megtestesíti. Hallottam, hogy nagyon precíz tájolások vannak és egyesek a Föld energiavonalai közti összeköttetést látják ezekben. Sokféle könyvet elolvasok és a tévében is vannak jó műsorok. Nem baj, ha nem értek egyet mindennel. Tájékozódom, mert az jól jön. Kevinnel például lehet ilyenekről beszélni, mélyen benne van a témában. Az összefüggések pedig egyre izgalmasabbak. Egy aprócska jel és mennyi minden benne van! Végigvonul a történelmen és jól mintázza, hány réteget tudunk ráhúzni valamire, hogy ne kelljen tőle megválni, mégis újítsunk. - Az emberi lélek is ugyanígy működik. Az alapja ugyanaz, átfestjük, bevakoljuk, a felét letagadjuk, elrejtjük vagy meg se ismerjük igazán, de a lényege megmarad és nem változik. A magánügyeiről nem akart beszélni, de ezzel a jellel belenyúltam a kedvenc témájába. Úgy látszik, szívügye az okkultizmus, nem csak benne ragadt a tudományágban. Ezen keresztül is meg lehet ismerni egy embert, csak nehezebb, de akkor legyen így. Sok mindent elárulnak a szavai. Együttműködést, útmutatást. Törekvést a teljességre, az élet alapos megismerését. Védelmet, a testen túli hatalmak elismerését, a hatalom tiszteletét. És viszonylag egészséges, magát középre helyező önértékelést. - Ezt a Hajnalcsillagot nem vágom. Az a Vénusz, ha jól tudom, de hogy lett belőle ilyen megnyújtott csillag? A betlehemi történetet ismerem és a fényes bolygóról is láttam már műsorokat, de ezt most nem tudom összerakni. Az ábrát elképzelem és leesik, hogy láttam már. Az eredete viszont érdekel. Kevin szeret mélyre ásni és nem olyan felszínes, mint sokan gondolják. Nem kérdezek rá minden homályos pontra, de erre igen. - A régi jó dolgok új köntösben egész máshogy festenek, értem én, ez gyakran megesik. Sátán Egyháza, hah. Franciaországban is ment a sátánizmus, illetve az alapjai. Hallani lehetett titkos csoportokról, akiket természetesen az Egyház azonnal elintézett, ahogy megtalálta őket. - Te voltál ilyen szertartásokon? Ha emlékezetem nem csal, akkor a famíliája valami obskúrus család volt, onnan hozta ezeket, de inkább megkérdezem. Farkasként biztos máshogy lát már sok mindent. Ez nagyon mély téma lehet, mikor találkozik a hit és a tapasztalat. Értekezések kísértetházakról olyanoktól, akik semmi bizonyítékot nem tudnak mutatni és vérfarkasok védőszellemekkel. Mi sok mindent ismerünk és mi magunk is legendák szereplői vagyunk. Tetszik, ahogy Kevin megragadja életszerű dolgokon keresztül a jelképet. Nem is számítottam ilyen beszámolóra, de úgy látszik, belenyúltam a parázsba. Hálistennek. - Csimpaszkodó majom nekem sem kell. Kivéve ha én is rá akarok csimpaszkodni. A kötődést nem vetem meg. Keveseket ajándékoztam meg vele 300 év alatt. Válogatós vagyok és most megint ott tartok, hogy van kihez hasonlítani a következőt és megégetett kézzel visszautasítani egy újabb forró cicát. Egyelőre nekem is marad valami hasonló, bár azokat se rugdosom el, akik tetszenek, de többet akarnak. Lerázom őket a dugás után. Az megy nekem. - Akkor biztos úgy lesz. Tartani szokta a szavát. Ez a műbeszélgetésbe forduló társalgás egész jól megy. Kevin is alakít. Szívjuk a cigit, eregetjük a füstöt és várakozunk. Meg akarok tanulni karikát fújni. Köröket küldeni az égbe. Van valami varázsa, ahogy teremtünk a füstből, a káosznak alakot adunk. Kísérletezek is vele. Nem nagyon megy, meg kell inkább kérdezni egy masszív dohányost, hogy mi a technikája. Aztán hirtelen mozgást hallok. Nyílik az ominózus garázsajtó és kilép mögüle a várva várt zsákos nőstény. Indul bevásárolni. Meglát minket, de én rá se nézek. A sor másik végét bámulom, csak fülelek és szaglászom közben. Kolbászt ehetett, jó erőset, bűzlik a paprikás hústól és a füstölt szagtól. Az eredeti tervem az volt, hogy megvárom, amíg visszajön, de most inkább belopóznék, amíg távol van. Egy darabig méreget, aztán elindul. Arra nem jöhetett rá, hogy farkassal találkozik. Mindketten rejtőzünk és kristálytiszták vagyunk. Távozik is a kisbolt felé. ~Mit szólsz egy kis birtokháborításhoz? Nézzük meg a vackát~szólok Kevinhez, mikor már messze jár a barna nő.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
Csak egy sejtelmes mosollyal reagálok a kérdésére. Alapvetően nem vagyok szociális típus, ez azt is vonzza magával, hogy elsősorban nem az emberi szükségletek érdekelnek, ahogy magamat is tartom inkább vérfarkasnak, mint emberi lénynek. Vérfarkasként pedig a természet részét képezem. - A régi nagy civilizációk sokkal fejlettebbek és kreatívabbak voltak a maihoz képest. Pláne ha alapul vesszük azt, hogy nekik milyen eszközök és körülmények álltak rendelkezésükre, illetve nekünk. Manapság az emberek gépekre bízzák magukat, elbutulnak. Régen az érzékekre és a megfigyelésekre hagyatkoztak, mindig résen voltak, és mindig tudták mit... hol keressenek. Még csak azt se képesek észrevenni, ami az orruk előtt van. Én még viszonylag fiatal vagyok a farkasok között, mégis látványos változáson ment végbe számomra is a világ ahhoz képest, hogy milyen volt akkor, amikor én gyerek voltam, és milyen most. Azt hiszem ezt nem kell egy nálam kétszer annyi idősnek túlmagyaráznom, mint amennyi Rocky. - Az általános hiedelem úgy tartotta sokáig, hogy az az égi jelenség, ami a három királyt Jézushoz vezette, nem volt már, mint a Hajnalcsillag... a Vénusz fénye. Ezért ragadt rá a Hajnalcsillag elnevezés. Valójában azóta tudjuk a csillagász kutatóknak köszönhetően, hogy egy különleges bolygóegyüttállás eredményezte azt az égi jelenséget, amit akkor a Hajnalcsillagként emlegettek. Manapság is az a legfényesebb csillagunk. A Jupiterrel és a Szaturnusszal állt együtt, és az együttes fényük eredményezett egy úgynevezett csóvás csillagjelenséget. Volt néhány kutató, aki szupernóvaként, aszteroidaként emlegette, de végül visszavonták ezt a kijelentésüket, mert saját maguknak igazolták a kutatásaikkal, hogy nem lehettek azok. Abban az időben ugyanis az asztrológusok nagyon pontosan feljegyeztek minden olyan égi jelenséget, mint a meteorhullás... és ennek nem találták nyomát. A karácsonyfák tetején levő csillag dísz... a csillagszórók mind ezt az égi jelenséget hivatottak felidézni. Azért nem csak a csillag része sárga a klasszikus csillagdíszeknek, hanem a "szára" is, mert pont ezt a csóvás jelenséget akarják felidézni. Jelölésben pedig, ahogy említettem is, ezt az együttállást ábrázolták a megnyújtott pentagrammal, amit leegyszerűsítve Hajnalcsillagnak hívtak. Ezt is sikerült egy kisebb monológ formájában kifejtenem, de ha már rákérdezett, akkor részletes választ adok neki. - Mármint? Sátánista szeánszon? Vigyorra húzom a szám széleit. -Milyen okkultista lennék, ha nem tanulmányoznám a gyakorlatban ezeknek a működését? Igazán érdekes volt, de nem vágytam vissza több alkalommal. A családommal végzett szertartásokról csak halovány emlékeim maradtak. Persze utólag azt is tanulmányoztam, amikor már tudtam, hogy mi után kell kutatnom. Rajtam szerencsére nem volt annyira hatásos a teremtőnk agymosása, mint a testvéreimen. Amikor felbukkan a nőstény, diszkréten odapillantok, hogy megnézzem magamnak. Megállapítom, hogy eddig tényleg nem láttam még erre. Szerintem nem lehet olyan régóta itt, bár én se járok azért annyira gyakran a garázsomhoz. Kifújom a füstöt, majd lazán előhúzom a mobilomat, és az arcom elé emelve kissé feltartva forgolódni kezdek, mintha térerőt keresnék. Közben az ujjaim segítségével lenémítom a szerkentyűt, és a fényképező funkciót aktiválva letiltom a mobilfényt. A nőstény nem veheti észre, ahogy egy jól eltalált pillanatban fotót készítek róla. - Na nézd már. Mióta leejtettem, folyton eltűnik róla a térerő. Lehet Barry már próbált hívni, csak nem tudott elérni.. Dünnyögöm félhangos, ingerült hangon. A csaj egy darabig figyelt minket, de aztán lelépett. Szeretem a vérvonalam. Igazán áldásos, hogy rejtve tudok maradni, ha akarok. A mobilt zsebre csúsztatom a csaj képével, majd elpöckölöm a csikket. ~ Menjünk.
Való igaz, annakidején nem lehetett csak úgy bemenni a barkácsáruházba és választani egy fejszét. Pláne nem volt nagy kínálat, hogy ilyen típust akarok, olyat, stb. Mindenért meg kellett dolgozni és a kreatív ember előrébb járhatott a többinél. Ma meg többet spórol, ha ügyes. Az ember maga. Erre akar rámutatni a fajtárs, aki egyébként az embereket utálja és lenézi, arra már rájöttem. - Á, egy új kor hajnala is. Érdekes, hogy egy csóva milyen hosszúra tud nyúlni, korokon átívelve... Meghallgatom, szívesen hallgatom, mert nagyon érdekes megvilágításba tudja helyezni azt, amit én csak ismerek, mint a Naprendszer egyik bolygóját. Az ilyen szellemi vetületek nem nagyon ízlenek, nem keresem a témát, de Kevin tud erről úgy beszélni, hogy ne untasson. A tudomány ugyanúgy ott van a szavai mögött, mint a hit iránti érdeklődés. Kicsit megint szélesedik a látóköröm és az sosem árt. Betlehemi jászoltól a csúcsdíszig. - Vagy vudubaba-bökdösésen, wicca-bulin, ilyesmin. Felületes infóim nekem is vannak pár hasonlóról és ami tavaly ért minket Nia-val, az is emlékezets maradt. Tarot-kártya, koszorú a halál jelével, haragvó istennő, egy fél disznó meg a mandragóra. Kíváncsi vagyok, megvan-e még a boltjuk úgy, hogy az eladót lecsukták emberölésért... - Nem baj az, legalább láttad is, miről beszélsz. Érdekes, hogy engem nem annyira foglalkoztatnak ezek, de így, ahogy elmondod, teljesen érthető és izgalmas is. Semmi komoly dícséret, csak semleges hangon nyugtázom, hogy nem untat. Mint egy jó tanár, úgy beszél a szakterületéről. Saját magáról is sokat elárult. Pontos, figyel a részletekre is és képes távolról szemlélni sok mindent. A tettei hűségről tanúskodnak, azért van a testőrök között, de a képességei miatt szerintem kockázatot is jelenthet. Ha egyszer vissza akar élni a helyzetével, lehet, hogy késő lesz, mire rájövünk, mert elég okos, hogy sokáig titkolja. A szándékait is, ezért nem tudok benne maradéktalanul bízni. - Ehh... - morgok egy kicsit, mintha engem is bosszantana a megjátszott trehányság, de csak egy kicsit. Nemsokára már tiszta a levegő és nem kell az Oscar-díj felé törnünk. Csak bekukkantani egy tiltott helyre. Mielőtt kidobjuk, megnézzük az odvát. Mert a nőstény nem olyannak tűnik, akivel meg lehetne egyezni. Ez az első benyomás. ~Tudsz diszkrétebb módszert, minthogy felfeszítsük?~ Párszor már besurrantam ide-oda, de garázsajtóval még nem volt dolgom. Jó lenne, ha Kevin ismerne egy trükköt. És persze ha így van, megint elárul magáról valamennyit. Legrosszabb esetben alányúlunk az ajtónak egy pajszerrel vagy hasonlóval, ha találunk itt olyat. És hogy mi van odabent, azt akár az ő szeme is megláthatja először. Nem törtetek, hogy én oldjam meg a helyzetet. Ez a csapatmunka lényege.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
- A vudu veszélyes dolog. Megesik, hogy visszaszáll arra, aki másnak szeretett volna ártani vele. Akik hisznek benne, azok így tartják. Evidens, hogy vérfarkasként tisztában vagyok a szellemvilág létezésével, és azt is nagyon jól tudom, hogy képesek a mi világunkban is ártani, ha bosszúszomjasak. Nem is kell messze tekinteni ahhoz, hogy egy példát felhozzak: Alignak, és a Vörös Hold. - Mindenki jó valamiben. Nekem ezt dobta az élet. Feltehetően ha nem olyan lett volna a teremtőm, amilyen... talán most érdektelenül állnék az okkult dolgokhoz. A múlton már nem szoktam tépelődni, egyébként se lehet megváltoztatni. Egyedül a vérfarkas létem miatt érzek iránta hálát, mégiscsak ő tett azzá, ami most vagyok, de ez nem mentesíti azért, amit tett a családommal és a testvéreimmel. Gyűlölöm a kereszténységet, a hittérítőket, és valószínűleg ez az ellenszenv vett rá arra, hogy mélyen beleássak a vallási témákba. A csaj lelép, Rockyval ketten maradunk. A garázshoz sétálunk, majd lazán nekidőlök az ajtajának, miközben feltűnés mentesen körbepillantok. Nincs senki a közelben. ~ Talán. Pillantok a zárra, aztán ellépek a garázs ajtajától, és lassan botorkálva tovább sétálok. A fejem leszegem, tekintetem a földet fürkészi, majd hirtelen megállok, ahogy kiszúrok egy kis műanyaggal bevont vezeték darabot. Sokan javítják garázson kívül a kocsijukat, vagy a motort, pláne ilyenkor, amikor még nincs annyira hideg. Lehajolok, ujjaimmal összecsippentve felveszem, majd ismét körülnézek mielőtt visszaindulnék Rockyhoz. A vezeték szigetelését megbontom a körmömmel, és félig lehámozom róla a műanyagot. ~ Szerintem ez megteszi. Dőlök vissza az ajtónak, majd oldalvást helyezkedve, hogy némiképp eltakarjam a világ szeme elől, hogy mit csinálok... beledugom a zárba a vezeték darabot. Óvatosan mozgatni kezdem, próbálom elkapni a zár gyenge pontját, hogy becsapva a egyszerű szerkezetet, kinyithassam. Néhány másodperc elteltével hallom is a kattanást, majd elégedett vigyor suhan át a képemen. ~ Ez így elég diszkrét?
Hátrakapom a fejem, mert ezt már én is hallottam. Nem csak a vudura, hanem a fekete mágia mindenféle formájára. Hogy mennyire kell neki hinni, nem tudom. Valós erőket meg lehet mozgatni, hülye lenne az a vérfarkas, aki tagadja a mágiát. De nem az én területem. Kevin jártas benne, az elméletében és látta működni is. Ő ebben jó, én másban, pont, ahogy megállapítjuk. Aztán már csak bólogatok, mert ehhez nem akarok többet hozzáfűzni. Járjuk az utunkat és most történetesen összefonódtak. Nem estünk egymásnak, csak volt egy kis konfliktus. Egyikünk se felejti el, hogy egy közösséghez tartozunk, egy tálból eszünk, egy helyre ürítünk. Egy a szellemi útmutatás is és mindezek mellett pedig megmarad a szabadság is. Mert tudunk élni vele. Sok kóbor ezt nem érti és szerintem a francia lány is ezért bujdosik garázsokban. Kíváncsi vagyok Kevin trükkjére. Ezer módja van a zárnyitásnak. Az is egy szakma és egyesek profi szinten űzik. Én nem ebben utazom, de tanulok, ha tudok. Még szükségem lehet rá. Figyelek és követem a másik hím minden mozdulatát. Hát ebből ugyan nem jöttem rá, hogy kell. A kulcslyukban is ott kellett volna lennem, hogy megértsem. Elképzeléseim vannak, majd kigyakorlom őket valahol. ~Nem is rossz. Igazi gentleman betörés~nyugtázom a műveletet, ahogy bemegyünk. Ügyesen megoldotta, most már csak be kell surranni és magunkra húzni az ajtót, nehogy valaki felfedezze az ismeretlen látogatókat. Az előbb senkit nem láttam itt, de jönnek és mennek az emberek. Jobb vigyázni. Odabent igazán puritán látvány fogad. Egy asztal tele papírokkal, felette parafatábla A4-es lapokkal. Polifoam, hálózsák, egy szatyorban ruhák és mellette egy páncélszekrény. Ennyi meg egy flakon üdítő, bontatlanul. Takarítás nuku. Egész erős hagymaszagot érezni és még valamiből van sok: grafitból. Mindent áthat a ceruzák erőteljes szaga. Ott sorakoznak egy tejfölös pohárban az asztalon. Közelebb lépek a páncélhoz és azon is látok pár lapot. Hűtőmágnessel felrögzített képek. Jegyzettömbből kitépett papírokra alkotott portrék. Egy idős nő megfáradt, ráncos arca, tele bölcsességgel. Egy másikon apró gyermek labdázása egyszerű vonalakkal érzékeltetve, de lenyűgöző. - Rejtőzködő művészünk van... - mondom ki a nyilvánvalót, ahogy kitárom a páncél ajtaját. Bent pedig konzervek, ásványvizes flakonok és egy szalmából font koszorú, ami fel van függesztve valahogy. Négy csúcsot alakítottak ki rajta,. Elég igényes: egyiken rohadt paradicsom hurkapálcikára tűzve, a másikon egy banánhéj szegfűszeggel betömködve, aztán egy kókadt rózsa, a vörössége is rohadással vegyes és a negyedik csúcs egy karom. Ez a lényeg, drótokból font tákolmány tartja, azon "ül". Farkaskarom, de szinte vegytiszta, nem sokat tudok megállapítani róla. - Na, ez mit jelenthet? A legjobb társat hoztam ide. Nekem katyvasznak tűnik, de ha valaki, akkor Kevin meg tudja fejteni. Akár a rajzok segítségével is, amik a páncélajtón és a parafán vannak feltűzve.
Kevin Slade
Testőr
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 172
◯ HSZ : 72
◯ IC REAG : 56
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : A nyakamban egy bőrszálra húzott pentákulum medált viselek.
~ MacGyver-től lestem el. Hogy viccnek szántam-e, vagy valóban így van... rajtam nem egyszerű kiigazodni. Amúgy nem vicc, tényleg tőle lestem el. Néhány szűk évtizeddel ezelőtt volt egy nyugisabb időszakom, és többször is beültem a TV elé. Akkor még nem a képkockák manipulálásán volt a hangsúly, mint manapság. Élvezhetőbbek voltak a filmek. ~ Csak utánad. Avagy mondhatnám azt is, hogy öregeknek az elsőbbség, de igazából ez az ő bulija, nem az enyém... én csak hozzá csapódtam. Hadd legeltesse csak elsőként a szemeit a garázs belsején elsőként. Követem őt, majd becsukom magunk mögött az ajtót, nehogy valaki kiszúrja, hogy nyitva van. A mobilom fényével világítok, úgy járok körbe lassan mindent, és nézem meg a nőstény cuccait. Egyértelműen csak átmenetileg rendezkedett be. Nincs sok holmija, és ami itt van, azok se túl értékesek. Az ő szaga ivódott bele mindenbe, más szagát nem érzem, ami arról árulkodik, hogy nem áll kapcsolatban errefelé senkivel. Bizalmiba semmiképp, mert nem engedte be a privát szférájába. Amúgy simán beletúrok a cuccaiba. Egyáltalán nem zavartatom magam, mert úgyis meg fogjuk itt várni... akkor meg tök mindegy. Kiveszek egy ceruzát a tejfölös pohárból, majd a jobb fülem mögé csúsztatom. - Elég hiteles életképek. Van tehetsége, annyi szent. Nézem végig én is a rajzokat, aztán a páncélszekrényhez lépek, és Rocky mellett megállva bepillantok. A koszorú láttán összehúzom a szemöldökömet. - Vadászik valakire. Bár ezt a szegfűszeges betömködést nem igazán ért... Lehajolok, hogy benyúlva leakasszam a koszorút. Közelebbről is meg akarnám vizsgálni, ám ekkor megérzek valamit. - A sunyi ringyója! Röhögöm el magam félig elismerően, félig ingerülten. Most már értem az erős grafit szagot is, és a szegfűszeget is. Mindkettő jellegzetes illatú, mindkettő eltelíti az érzékszerveket. - Hozzá ne érj. Érzed ezt a vegyszer szagot? A benti levegőt egy kis kézlegyezéssel kifelé terelem. Tompán, de lehet érezni azt, amiről beszélek. Nem olyan erőteljes, mint a benzin, de ahhoz lehetne hasonlítani. - Átitatta rakéta üzemanyaggal. Néhány évtizede Columbia államban valami pszichopata sorozatgyilkos appcelelátorként rakéta üzemanyagot használt. Ha ezt meggyújtod, olyan magas hőfokon ég, hogy a víz nem képes eloltani, mert elpárolog, ahogy a lángok közelébe ér. Durva anyag, és könnyen álcázható. Már csak az a kérdés, hogy a karom tulajdonosának szánja-e, vagy a hívatlan vendégek miatt készítette ki. A koszorú a végtelen körforgás... a halál egyik jelképe... A rohadásnak indult paradicsommal mintha azt akarná kifejezni, hogy szándékában áll kitűzni az üldözöttje fejét, miután elkapta... vélhetőleg átvitt értelemben... bár az se lepne meg, ha megtenné. A kókadt rózsa szintén az elmúlás... mivel rózsa, valószínűleg érzelmileg közel állt az illetőhöz. A banánhéj pedig a nyúzás. A szegfűszeg csak a szagelnyomás miatt kellett neki. Minden esetre ne tapogasd meg, különben kellemetlen meglepetés ér, ha egy újabb szálra rágyújtasz.
Kezdőlap
Részemről ez most záró lett, hisz elég régóta húzódik már a játék… mást nem, ha úgy alakul és van kedved hozzá, összefuthatunk ismét, még nem mondtam le a karakteremről, hogy a teljes inaktivitásba vesszem… 
//
