Erre a kijelentésére azért kénytelen vagyok elvigyorodni. Szórakozottan túrok a hajamba, hátraparancsolva szőke tincseimet a vállamról, miközben hallom, beszélni szeretne velem. Nagyszerű. De tényleg! - Csak tudod, én rohadtul nem akarok már beszélni veled, Silas. Semmiről! - kedvem lenne a mellkasa közepébe állítani a tűt. Hogy jön ő ahhoz, hogy csak úgy követ, aztán meg az egyik boxba invitál némi "beszéljük meg"-re, mintha semmi nem történt volna?! A fairbanks-iak műsora pedig így sem marad el, ugyanis ahogy kiejti a cafka szót a száján, képen törlöm szabad kezemmel. Tekintetem szikrákat szór - hihetetlen, hogy már a puszta jelenléte ennyire fel tud húzni. - Ez most... jól esett. - szusszanok és a dartstűt letéve az előbb még vígan vihorászó srácok asztalára, lépdelek el Silas mellett a mutatott asztalhoz, ahova behuppanok. Nem akartam feltűnést, erre tessék, most jól megcsináltam! Magam elé húzom a farkas megkezdett italát és míg méltóztatik helyet foglalni, pofátlanul kortyolok bele. Bár egy szót sem szólok és előbbi szavaim nem erre utalnak - azért kíváncsi vagyok, mi a halált akarhat tőlem. Így hát kivárom, míg belekezd esetleg.
*Mi tagadás szép nagyot kap a képébe, de nem hátrál meg. Lassan fordul vissza majd a nő után miközben csibészes mosolyra húzódik a szája. Ez a kemény csaj az ő gyengéje, bár soha az életben nem fogja ezt még magának se bevallani, nem hogy neki. Látja, hogy a sörét befoglalta így először rendel egy újat a pultnál aztán ül le a másikkal szembe. Nem sieti el, fürkészi a másikat majd ő is kortyol a sörből. Végül egyszerűen rákérdez.* -Mi történt aznap este?-*Halk, hogy a környezetük akár figyeli őket akár nem, ne hallhassák a dolgot.* -Semmi sincs meg, szétcsúsztunk majd másnaptól úgy néztél rám ahogy még soha.-*Az hogy mért lépett le úgyis tudja. Az alfa elárulta végül neki, meg sejtette is a dolgot valahol. Bár szerinte baromság, de minek ezzel is bosszantani a másikat most még. Majd ha nem kell Olennek akkor felhúzhatja vele. Egyelőre sokkal inkább a feltett kérdés cseszi az agyát. Volt már pár elég komolyan kiesett éjszakája a kokaintól vagy a herointól és hasonló szerektől. Persze hallott vad sztorikat, de mindenki be volt lőve és simán beképzelték halucinációnak ahogy átalakul és nekiesik egy két tagnak vagy valami állatnak. De az hogy most mi lehetett arról fogalma sincs, és senki fel se hozta az esetet.*
Ujjaim játékosan ölelik körbe a korsót, meg-meglötyögtetve a hideg sört benne. Ahogy hallottam és tapasztaltam is, errefelé inkább a whiskey dívik. Furcsa népek ezek, ahogy az is érdekes, mennyire más a két város. Jersey és Fairbanks. Vajon miért hagyta el a tesóm anyámékat és jött ide, erre az istenverte, hideg helyre? Miért nem tért vissza hozzánk sose és nem keresett bennünket egyáltalán? Rengeteg a kérdés, amire szeretnék választ kapni - de sajnos, ezeknek nem most van itt az ideje. Fortuna egy hűtlen ribanc, aki folyton máshoz pártol. Én nem tudom, Silasnak mi a titka, de hogy állandóan magához édesgeti valahogy, az biztos. Lopva felé sandítok, ahogy könnyedén a pultra támaszkodik és még egy poént is ellő a pultoslánynak. Látom a csaj szemében, hogy nem lenne ellenére a pasas és ez valahol torokszorongató érzéssel tölt el. De a büszkeségem mindennél előbbre való. És különben is, szakítottunk! Én dobtam, méghozzá... kell a fenének olyan pasas, aki csak bajt hoz rá. Megtalálom én azt egyedül is. Silas sok más pasassal ellentétben sosem a megunt játékszer kategóriába került, csak a polc egyik félreeső szegletére, hogy újra és újra lekönyörögje magát onnan. Vagy be, a bugyimba. Nézőpont kérdése. Amint látom, hogy visszafelé tart, szusszanva és sietősen fordulok "alapállásba", magam elé tekintve. Épp csak akkor pillantok fel, mikor odaér az asztalhoz. Ahogy helyet foglal, állom a tekintetét. Abból próbálok kiolvasni bármit is, de csak a sajátom tükröződik vissza. Ugyan olyan elszánt, bizalmatlan és kissé talán őrült is a pillantásunk. - Miért nem a drága haverjaidtól kérdezted meg? Ezért kár volt ideutaznod, ők is nagyon jól el tudják mesélni. Le merem fogadni, még vállon is veregetnek érte, hogy milyen jó kis parti kerekedett az anyagodnak hála. - csöpög a gúnytól minden szavam, hiába akarok tárgyilagos és nyugodt maradni. Egyszerűen nem megy! Sose ment. Tekintetem továbbra is arcát fürkészi, szinte vádlón, mintha épp most vágta volna tönkre a szülinapi zsúromat a puszta jelenlétével. Talán így is van - az, hogy ő is itt, mindent felbolygat. És akkor még a nyomomban loholó őrzőről mit sem sejtek...
*Hátradőlve hallgatja a nőt, ujjai dobolnak a hideg söröskorsó oldalán. Nem szól semmit csak figyeli a másikat. Szemeiből úgy tűnik hogy egyszerre van itt és jár távol, próbálva felidézni bármit is az estéből mely szinte elüldözte ezt a lányt. Emberi mértékkel számolva túl öreg, hogy azon sírjon a szája, hogy bocsánatot kérjen és könyörögjön a nőnek mert ő az igazi. Ugyan már, több mint kétszer annyi idős mint ez a szőkeség. Egyszerűen csak beleette magát a fantáziájába, vagy az élvezetei közé amiért újra és újra mint a bumeráng visszakerül mellé. Vagy mint most farkasból kiskutyává váltva követte ide. Igaz magát mindvégig azzal áltatva, hogy két legyet egycsapásra jó kis falkaháborúba is keveredik talán. Némán dobol tovább, majd egyszer csak hirtelen abbahagyja.* -Tudod mit? Leszarom! Ha a csökött eszeddel nem fogtad fel, hogy azt amit amúgy ott is megkérdezhettem volna kifejezetten a te szemszögedből akarom hallani akkor nem is nagyon érdekel.-*Elég hűvös a hangja, de valahogy látni, hogy feszeng amiért így beszél a nővel. Nem rajong érte, de ugyanakkor nem is tud egy érzékeny romantikus alkat lenni.* -Nah és megtaláltad már Olent?-*Vált könnyedén témát mintha részéről le is lenne zárva a vitájuk. És persze jó lenne tudni mi van azzal a bátyókával is. Ha kell neki Yetta akkor illene nem az ellentétes falkába állni és széttépni. Ha meg nem kell a bátyónak akkor viszont kifejezetten odaállni a kisebb létszámú csoportba, mert úgy igazán ádáz a vérengzés. És akárhogy kezdi belelovagolni magát a jó harc ígéretébe amitől kellemes gonosz vigyor kúszik arcára. Végül rájön, hogy megint csak emiatt a nő miatt rostokol még a két fél között, mert tőle teszi függővé hova akarjon beszállni. Újra és újra rájön hogy valami nagyon el van cseszve benne hogy valahogyan mindig odalyukad ki, hogy a kis világa Yetta körül forog.*
Miközben beszélek, hallom ahogy dobol a korsó falán. Roppantmód idegesítő, kedvem lenne a sörét kitépni a kezéből, de nyilván nem díjazná az akciót, na meg végre abbahagyja a műveletet. Hála a magasságosnak! - Nem beszélni akarok róla, hanem elfelejteni, te nagyon hülye! - Morranok a sértésre sértéssel felelve. Gyerekes, tudom. Ki is kortyolom durcásan a maradék sörét. Megérdemled, genyó. - Csak a 'csökött kis eszem' képtelen rá, mert a retinámon át beleégett az egész, érted?! - fortyogok szusszanva dőlve a box háttámlájának. Hajamba túrok, de játékos kócosságán nem sokat segít a mozdulat - legfeljebb a feszültségemet vezetem le rajta és szőke tincseim nem hullanak a szemembe olyan látványosan. A hirtelen váltás meglep. Aprón vonom fel szemöldököm és nem tudom mire vélni a kérdést, márpedig ilyen esetben nem árt, ha óvatos az ember. Ismerem Silas-t, legalább olyan kiszámíthatatlan, mint én. Ki tudja, milyen céljai vannak még a kalapban, amiért utánam eredt. Utánam jött. Alig tudom felfogni ezt meg! - Még nem sikerült elérnem, bár mintha az őslakos falkával kapcsolatban emlegették volna. - húzom el a számat válaszul, nem kissé kedvtelenül. Tekintetem az arcát fürkészi, majd végül csak kibököm, ami foglalkoztat: - És te... egyedül jöttél? Merre szálltál meg?
*Némán hallgatja a nőt, közben előredől rákönyökölve az asztalra. Fürkészi a másik tekintetét, ugyanakkor fejében is pörögnek a gondolatok mit akar és mit tenne meg. A nagy gondolkodásban belül kicsit elkezdi harapdálni a szája szélét. Mindig ezt teszi mikor ideges lesz érzelmeivel való egyet nem értés miatt. Egyszerre veszekedne a nővel még, ugyanakkor kezd fellángolni az amit körülötte érez és szeretné leteperni. Végül jön egy kérdés amire illik felelni és szerencsére ki is zökkenti a gondolatmenetből.* -Johnnal jöttem....azzal az őrzővel, nem tudom mit akar tőled de semmi jót. Segített idetalálni szóval még nem törtem ki a nyakát.-*Morog egy kicsit mert bár jófej és kifejezetten tudja élvezni a pasas társaságát, nem tetszik neki hogy Yettát illetően mindig elborul a tekintete.* -Nem messze egy motelban szálltam meg.....-*Fejezi be a választ. Majd végül valami győz benne és előrenyúlva megfogja a másik kezét.*-... gyere velem.-*Egyértelmű hogy nem most akarja elhurcolni valami helyre a lányt. Egyszerűen maga mellett akarja tudni, újra.*
- Az őrzővel?! - Akaratlanul is kikerekedik a tekintetem és valami el is pattanhat bennem, mert felállok hirtelen... hogy egyazon lendülettel huppanjak is vissza megsemmisülten. A pasas, aki karón látná a fejemet, de minimum eltávolítva a nyakamtól ide jött. Itt van Fairbanksben és csak idő kérdése, hogy megtaláljon! Megjegyzem, jogos a dühe, de ettől én még nem akarok megmurdelni. Köszönöm, élvezem a farkaslétet. Élvezném, ha hagynák. - Most hol van? Mennyit mondtál neki rólam, te észlény?! Ha megtalál... n-nem találhat meg Silas, egyszerűen nem... - tekintetem ide-oda cikázik, miként gondolataim is. A kezemhez érő kézbe görcsösen kapok bele, mintha életmentő mellény lenne. - A családját t-t-tényleg én... mi... én öltem meg. Senki nem emlékszik abból az estéből semmire Silas és én... vértől csatakosan, a hulláikon fetrengve tértem magamhoz. Egyedül. - előfordult, hogy kissé illumináltan menjünk vadászni, de emberre sose támadtunk. Egészen eddig az "új cucc, jó cucc"-ig, amit annyira erőltetett ez a vadbarom, akire most kétségbeesett tekintettel meredek és valami engedelmes kismacska módjára biccentek. - Menjünk. - Súgom, noha mélyen érzem, hogy ha nem hívott volna, akkor lazán képes lettem volna meghívatni magam hozzá.
*Az ő arcán is átszalad a rémület egy pillanatra. Ahogy kimondja a nő a dolgokat valami flashbackszerű villanásként lát maga előtt dolgokat amik megtörténtek. De ahogy a nő kimondja ugyanakkor nem is nagyon kéne a többieknek hallani. Így feláll és épp átülne mellé, de a nő igent mond hogy lépjeneke. Gyorsan átkarolja és dob egy kevés pénzt az asztalra.* -Nyugodj meg, nem lesz semmi gáz.-*Nyugtatja a másikat és inkább gyorsan kikíséri vissza a motelba.*
Ökör iszik magában - mondják. Hát a bőgésnél még nem tartok, nem is fogok! Egyszerűen csak néha - nagy ritkán - nekem is jól esik kicsit kiszakadni a falka ügyes-bajos kerékvágásából, persze, mint azt a mellékelt ábra is mutatja, nem túl drasztikus módon: van még pár kocsma a városban, mégis inkább az O'Connorsba jöttem. Két oka van: a falkáé, és ha valami gáz van, itt könnyen megtalálnak; csekély az esély, hogy tesztoszterontól és harci vágytól bezsongott betolakodókba fussak. Nem mellesleg Nathalie is elvétve jár ide, úgyhogy tripla öröm! Utáltam ezt a tangót, amit vele jártam, és egyre jobban fárasztott. Kár, hogy nem lehetett csak úgy abbahagyni, szívem szerint... nem, inkább ne keverjük ide azt a szervet, pont az lett defektes! Előttem már volt három korsó, eddig csak sört ittam, az meg annyi, mint gyereknek a szóda, úgyhogy pont itt volt az ideje a whiskynek. Fenemód kínos lett volna, ha egymagamban lerészegedek, nem is volt célom, ezért lomhán előkerestem a dzsekim zsebéből a mobilom és névjegyzéket "lapozgattam". Valójában nem sokat fogtam fel belőle, háromszor végiggörgettem, mire eljutottam oda, hogy oké, akkor most telefonáljunk. Közben megkaparintottam egy üvegnyi whiskyt és bőszen bizonygattam Dee-nek, hogy nem lesz semmi gubanc, nagyfiú vagyok már, tudok vigyázni. Egyelőre semmit sem éreztem az elfogyasztott italból. Két pohár whisky után mintha... de nem, az se hatott meg. Kicsöng. Ó, szóval már tárcsázok! De kit? Megnéztem a kijelzőt és mindjárt jobb kedvem lett pár fokkal. - Szevasz James! Ivás, most, O'Connors? - Minek túlragozni, pofázni személyesen kell. Oké, lehet, hogy nem kellett volna olyan gyors egymásutánban meginni két pohárral. Miután a telefont letudtuk, egy üveg pezsgő is az asztalra vándorolt. Hm... lehet szólnom kéne majd Jamie-nek, hogy holnap ne jöjjön a műhelybe?
Új nap virradt. Darren szépre issza magát. Amióta itt vagyok, nagyjából kétszer ha láttam részegen. Mondjuk lehet, hogy többet iszik, csak inkább a közjó érdekében egyedül szokta csinálni. Minden esetre engem sem kell félteni, tekintettel arra, hogy már egy üveg Biancót benyomtam a kandalló tüzébe bámulva. Így sokkal egyszerűbb felkészülni némelyik páciens következő terápiás alkalmára. Nem bántok én senkit, de hogy micsoda elkeseredett és nyomorult emberek léteznek... Persze, könnyű rámondani, hogy csinálják úgy, mint én, éljenek a mának, ne legyenek szerelmesek és röhögjenek bele az élet arcába, de mint orvos, ezt ugyebár nem tehetem meg. - Estét, Darren! Ivás, tizenöt perc, O'Connors. Röhögtem bele a telefonba, majd magamra kaptam egy fekete inget, kocsiba ültem, és nyugodt tempóban Dee kocsmájába hajtottam.
***
Még mielőtt bemennék, megkocogtatom az ablaküveget ott, ahogy Darren ül egy üveg piával, majd vigyorogva beintegetek neki. Tudom, hogy nem az az ijedezős fajta, de örültem volna, ha sikerül kissé összerezzennie legalább. Aztán besietek, első körben a pultnál kérek egy üveg Martini Biancót, csak hogy egyelőre ne keverjem a dolgokat, aztán spurizok az Ikkuma által lefoglalt boxhoz. - Minden kívánságod így teljesüljön! Utalok arra, hogy hívott és jöttem. Közben persze már töltök is magamnak - na nem azért, hogy lerészegedjek, hanem azért, hogy szegény Darren nehogy egy perccel is tovább igyon magányosan. Egyébként meg beszélnem kellene vele, de nem tudom, hogy szeretnék-e már az elején hangulatromboló lenni. Lehajtom az első poharat, mint a vizet, aztán érdeklődök gy sort. - Történt valami? Na, már nem azért, tudod, hogy mindenre kapható vagyok, de elég furcsán festesz egy kocsmában, egyedül... Na, nem mintha nem tudnám megérteni... Közben töltök magamnak még egyet, és már lent is van. Bele kell húznom, ha be akarom hozni a lemaradást. Szar dolog józannak maradni egy részeg mellett.
Tízezer wattos vigyort villantottam Jamesre az ablaküvegen át - épphogy nem lett törés a vége -, és üdvözlőn intettem neki, a pohárral a kezemben. Ja, hogy azt az elmúlt pár percben el se engedtem! Így már érthető. Szó mi szó, tisztességes tempóban diktáltam magamba az italt, a whisky vészesen fogyott és ég tudja, meddig marad az a pezsgő megontatlan. Ráadásul a Kangunart egy üveg Martinit is hozott magával a bárpulttól, s ahogy elnéztem, ő se sokáig marad a tiszta gondolatok csodás vidékén. Apránként elértem arra a szintre, hogy már mindenen bazsalyogtam. - Akkor néhányan nagy szarban lennének! - vigyorogtam a kívánságaimra tett utalásán. - Minimum egy valaki pedig már a föld alatt - kortyoltam szórakozottan a whiskymbe, s egy pillanatra elfintorodtam, ahogy felrémlett előttem Kirill arca. - Neeeee izélj már! - mormoltam és minden ok nélkül vigyorogtam. - Csak akkor hívhatlak, ha lelki szemetes kell? És különben se vagyok egyedül... most már... - Somolygás, újabb korty. Az asztalra könyököltem és a tenyerembe támasztottam az állam. Úgy néztem Jamest, mintha még sose láttam volna, az igazság az, hogy örültem, hogy egyenesen tudtam nézni. Fejben még helyben voltam, stimmelt minden, tisztában voltam magammal, de az érzékeim már tompultak, és nem voltam benne biztos, hogy végig tudnék-e menni egy egyenes csík mentén. Sőt! - Figyu... téged köt az orvosi titoktartás, ugye? - kérdeztem, és nagyon reméltem, hogy pont olyan érthetően beszéltem, mint ahogy reméltem. - Szerintem ma este csúnya leszek - újratöltöttem, még körülbelül két pohárnyi lehetett az üvegben -, de nem akarom, hogy megtudják, úgyhogy lécci-lécci csssssssssss - tettem a mutatóujjam a szám elé és kuncogtam. - Még a végén Victor elfenekelne. Intettem, hogy hozzanak még egy poharat - inkább nem én mentem érte -, megbontottam a pezsgőt és töltöttem Jamesnek. Nem akartam, hogy keverje a Martinival... csak szépen sorjában igyunk, egyiket a másik után. Azt hiszem randa macskajaj elébe nézek, de ott egye a kutya! - Édes vagy egyébként, hogy ilyen gyorsan ideértél! - vigyorogtam rá isten tudja, hányadszorra.
Tény, hogy Darren egyáltalán nem fukarkodik az alkoholmennyiséget illetően. Ettől fogva pedig bennem is feléled a versenyszellem, szóval vele párhuzamosan hajtom fel egymás után a Martinit. Legalább egy kicsit tompuljak be, mielőtt a beszélgetés úgy kezdene kínos irányba váltani, hogy a józan eszem még a helyén van, és pusztán csak nevetni tudjak rajta. Inkább vele együtt szakadnék meg. - Oké, akkor mára felejtsük el a kívánságaidat, a Dzsinn nyugodtan visszamászhat abba a rozsdás bödönbe. Nevetek fel két pohár pia között, közben pedig, amikor nem a pohár fenekét, akkor Darren arcát fürkészem. Az arcára egyre inkább kiül valamiféle lágy homály, én pedig visszamosolygok rá minden alkalommal, mert egész egyszerűen aranyos, na meg persze egy állat is egyben. - Nem vagy a páciensem... Még... - kacagok fel harsányan, miután őszintén kifakadt a mai este rondaságát illetően. Vicces elképzelni a hímet az öreg Victor mancsai között ilyen formában. - Elég sajátos nemi életetek lehet, ez egyre jobban érdekel! Lehet, hogy a benned élő, szilárd hím valójában arra vágyik, hogy valaki uralkodjon rajta. Összeráncolom a homlokom, és úgy teszek, mintha nagyon gondolkodnék. Pedig a fenéket! De egész egyszerűen akkora labdákat dobál ez a lökött hím, hogy nem lehet elmenni mellettük. Közben megérkeznek a pohara, én pedig egyre fátyolosabb tekintettel figyelem, még mindig kissé aggódva, hogy Darrennek sikerül-e anélkül kibontania a pezsgőt, hogy széttörne a markában az a szerencsétlen üveg. De nagyon ügyes, bár azt nem tudom, hogy észreveszi-e, hogy töltés közben megitatja az asztallapot, de ez nekem egyáltalán nem fáj. Elveszem a poharat és lehajtom. Innentől már teljes a siker, hiszen a pezsgő valamiért mindig hamar el tud intézni, másnap pedig fantasztikus fejfájást hagy maga után. Rajtam a sor, hogy két kézzel könyököljek fel az asztalra, támasszam az állam a tenyereim közé, és előredöntött testtartással bambuljak Darrenre. A kocsma háttérzaja lassan egy monoton masszává olvad össze, már nincsenek szavak, csak moraj. Duplán mondjuk még nem látok. - Tudod, hogy érted bármit megteszek, Darren. Ren. Reny... Hehe! Hívhatlak ma Reny-nek? De csak ha akarod. Mert ha nem akarod, akkor én nem hívlak így, csak mondom. Meg gondoltam, megkérdezem. Mert én ilyen cuki vagyok. Fátyol, moraj, sok duma. A sorrend kitűnő, bár nem is tudom, hogy mikor rúgtam be utoljára, ennek ellenére felismerem a tüneteket. Na, mély lélegzeteket veszek, és mindegyikkel próbálom jobban átadni magam a lebegő hangulatnak. - Van egy zseniális ötletem! Igyunk még meg pár kört, és játsszunk valamit, mielőtt leborulsz a padról. Legyen mondjuk vodka előtte, Aztán... - sejtelmesen közelebb hajolok, mintha nemzetbiztonsági információkat osztanék meg - Öt percen belül minél több telefonszámot kell megszerezni a jelenlévőktől. Vagy... Több csókot kell lopni. Vagy több segget markolni. Egészen magas hangon harsantam fel a gondolat végén, aztán igyekeztem elkapni a hím tekintetét. - Vagy rávenni, hogy a mi seggünket fogdossák meg... Egyszer egy csaj elhitte, hogy rohamom van, és csak segg-masszázzsal menthet meg. Azt hiszem, hogy egyre nagyobb hülyeségeket beszélek. Szóval iszom még egy kicsit, hátha hamar szájzárat kapok.
James nem akar lemaradni alkoholizáltság terén, mondjuk nem lenne rossz ha legalább egy kicsivel józanabb maradna mint én, nélküle ki visz majd haza? Leállok megint pokrócban stoppolni, csak most imbolyogva, kancsal szemmel... azt hiszem, úgy ne lennék olyan vonzó. - Hehej, ja... még - röhögtem én is. - Ne akard tudni, milyen fétisei vannak, rólam nem is beszélve! - legyintettem és a pohár felborult, szerencsére már üres volt; kár lett volna a piáért. - Lehet... - motyogtam és majdnem tényleg eltűnődtem ezen. - James - néztem ár hirtelen halálos komolysággal -, kérlek, uralkodj felettem! Szép, nagy szemekkel néztem rá, amiket akkor sem vettem le róla, amikor a pezsgős üveggel bajlódtam és öntöttem neki, így nem is csoda, ha megöntöztem az asztalt. - Látod, ez miattad van, mert nem tudom levenni rólad a szemem - mutattam vaktában a tócsára, és éreztem, hogy egyre jobban kisiklik a vonat nálam. - Most nyald fel, vagy bünti lesz! A fejem már tényleg támasztásra szorul, a képemen állandósult a vigyor, és úgy éreztem, hogy szét fog repedni az arcom, ha tovább szélesedik. Gondolataim már tulajdonképpen nincsenek, ezt az állapotot lefixáltam egy pohárka pezsgővel is, szóval nagyon tuti a helyzet, innentől zsigerből fog jönni minden, és ezért nem szoktam garanciát vállalni. Valószínűleg pontosan ezért részegedem le egy évben maximum háromszor. De az a nagyon maximum, és olyan nagyon durván ittas vagyok. - Édesem, te bárhogy hívhatsz - mondtam mézesmázosan. Kezdődik a vég! - Töpörödött semmiségemet nem hagytad magára, ezért ööööörök életre lekötelezett adósod leszek, egy kis Reny, Penny, Manny, Hammi simán belefér! Ez lesz a titkos hívószavunk, becenév meg miegymás. Hirtelen rátámaszkodtam az asztalra, vagy a felég bekönyököltem, áll alátámasztva és úgy bámultam Jamest, mintha a megváltó lenne. - Nem borulok le, tutin a helyén a popóm - bizonygattam nagy átéléssel, aztán ittam szavait, mint eddig a whiskyt. Tényleg, hol a pia? - Hozz vodkát, nincs már whisky - mormoltam, mint egy durcás gyerek, akinél csoki nuku. - Telefonszámot? Neeee - röhögtem, de nem folytattam a dumát, mert James mondanivalója érdekesebb volt. Seggmasszázs... Ez kiverte a biztosítékot, kontrollálatlanul felnevettem, hol érdekelt az engem, hányan hallották, ez akkor is nagy volt. A végére szinte folytak a könnyeim. - Annyira bírom az ilyen kis hülyéket - ráztam lomhán a fejem. - Ú, majd mutatok egy nőstényt, friss hús, de még milyen minőség! Masszírozhatná a seggem, meg mást is - kuncogtam, majd rácsaptam az asztalra és nagy lendülettel felálltam. - Na, menjünk lopni! Hoppácska, ez így nem lesz jó, mikor tetetett Dee hullámokat a padlóba, hm? - Hu, Jimbo, gyere szörfözzünk!
[+16 - nyomokban csúnya beszédet, szexualitást és mogyorószármazékot tartalmaz]
Egyáltalán nem rettenek meg, amikor tökéletesen elszánt pofával arra kér, hogy uralkodjak rajta. Hasonlóan komoly arcot húzok fel a válasz előtt, s bár nem is gondolom, hogy esetleg mögöttes tartalma lenne akár egyikünk mondandójának is, mégis eljátszom a képpel kissé. - Legyen. De akkor keményen kell szolgálnod, különben meg kell, hogy büntesselek. Még egy kacsintást is mellékelek, majd felsejlik előttem Darren meztelenül, egy fához láncolva, kint az erdőben. Bár fogalmam sincs, miért jelenik meg a kép a fejemben, mint orvos, és mint az elme és a tudat orvosa, tisztában vagyok azzal, hogy az ilyesféle fantáziakép teljességgel természetes is lehet. A bókjára elmosolyodok. Egyáltalán nem zavar, vagy kelt bennem gyanakvást a közeledése, vagy a "bókjai". Én szeretek játszani... - Az előbb még úgy volt, hogy én büntetlek téged, Ren baby, de látod, én is engedelmes tudok lenni... Feltolom magam az asztalra támaszkodva, majd előre dőlök, és végig tartva a szemkontaktust, egy lassú mozdulattal belenyalok az asztal pezsgőjébe, mintha csak egy hölgyet kényeztetnék. Aztán még egyszer elismétlem a mozdulatot kéjes fejjel, de túl sok volt már a pia ahhoz, hogy tovább türtőztessem magam. Beleröhögök a kiömlött pezsgőbe, ami szétfröccsen, majd a szám a fára tapasztom, és szürcsölő hangot hallatva felszippantom a felesleget. Visszaülök, és megtörlöm a képemet, amin elégedett, pajzán mosoly ül már egy ideje. - Ezért jutalmat érdemlek, ugye tudod? - kacagok fel kissé, majd egyre hevesebben, ahogy a különféle becézéseket sorolja fel. - Akkor maradsz Ren, szívem egyetlen forrón lüktető dobbanása. Azt hiszem, hogy ez a ma esti kapcsolatunkba teljesen belefér, vagy nem, de Dee most úgyse figyel, más meg nincs itt, szóval... Leszarom. Nehezen, de megint feltolom magam, és amíg Darren megszakad a sztorimon, eltántorgok a pultig egy üveg vodka ügyében. Egy kicsit nézegetem, mielőtt visszaindulok, megforgatom a kezeim között. Basszus, ez az este nagyon kemény lesz... Aztán amikor visszaérek, és töltök, leküldök hármat, csak mert épp úgy tartja kedvem, közben pedig Darrent hallgatom. Ááá, hát a tesztoszteron-beszélgetés. Imádom, de tényleg. A probléma csak az ezzel az egésszel, hogy beindítja a fantáziám, és már arctalan, fiktív nőket képzelek magam és Darren köré. Vin halála óta nem csináltam, és ez eléggé lelomboz. Érzem, hogy a farmerem egyre kényelmetlenebbé válik, majd megcsóválom a fejem. - Haver, ne csináld ezt velem! Tudod mióta nem csináltam? A végén még itt foglak hagyni, mert muszáj lesz legalább kiráznom a slozin... És bár felnevetek kissé, a helyzet mégis komoly. Mélyet lélegzek és próbálom az alkohol és önmagtartóztatás által felpumpált férfiasságomat nyugtatni. Amíg ez nem sikerül, én ugyan fel nem kelek Rennel szörfözni... A félárbóc még fent van, amikor elszánom magam, de meg kell kapaszkodnom kissé az asztalban, mert majdnem visszahuppanok a csinos kis seggemre. - Baszod... Ez nagyon durva... Valóban forog az egész helyiség, sok az ember, meleg van, áll a farkam, be vagyok nyomva, de ennek ellenére úgy nyúlok a vodkás üveg után, mintha józanító kotyvalék lenne benne. - Héj Ren, fogd meg a kezem. Félek. Mondom komolyan, majd visítva felröhögök. A konkrét okát nem sikerül megfejteni, de a lényeg, hogy zsír a buli, nem? Ahogy az érkezésemkor megnéztem, voltak itt talán nálunk sokkal súlyosabb esetek is. - Vigyél el a zenegéphez mer' mielőtt itt nekiállunk a fűzésnek, kell va'ami romantikusss hatás. Megszorítom a hím kezét, a szabaddal a vodkába kapaszkodom, majd megpróbálok rájönni, hogy egyáltalán merre van a zenegép? Á, szóval átpakolták? Jól van, megvan. Ahogy odaérünk, én egyből ráborulok, eleresztem Darrent, és a zsebemben kutatok némi apró után. - Egy cent, két cent, öt cent, tíz cent... kicsi Richard szereti Darrent... Mormolom, akár egy mondókát, miközben bedobálom a pénzt, és elég meglepő, hogy a születési nevemen hívom saját magam. - Fújmiez... Justin Bieber... Tokio Hotel... Áááá zsír. Ez nem romantikus, ez menő bogaram. Me-nő. Figyeljél ide rám! Tudsz kavarni? Nem nehézaz... Várjál... Megnyomom a play gombot, és már a nyitódallamokra lassú hullámba kezd a testem. Sokkal lassabba, mint ami a fejemben van. Mindig is tudtam és szerettem táncolni, anno ki se lehetett rugdosni az angol arisztokrata bálokból. - És akkor odamész a csaj mögé így... Felé kapok, megfordítom, hogy a háta legyen a mellkasomnál, majd átfogom a hasfalát és folytatom a lassú hullámos mozdulatsort. Közben az egész pofámat megtelíti a haja illata, ezzel is elősegítve a beleélést. Nem agyalok túlságosan a dolgon, mert annak nem most van a napja. Ráér holnap. Tetszik nekem Darren közelsége és társasága, és azért hívott ide, hogy mindketten eldobjuk az agyunkat. Azt hiszem, hogy a legjobb úton haladunk. Alkalmasint a 'kavarás' alatt meghúzom az üveget megint, majd előre nyújtom és Darren szájához illesztem, gondoskodva arról, hogy egy pillanatra se legyen kiszáradva a szája. Amikor úgy érzem, hogy elég az okításból, visszamegyek a géphez, benyomom az ismétlés gombot, aztán a zenére lötyögve összecsapom a tenyerem. - Gyere vadászni, cicám! Bökök a fejemmel egy öt fős női társaság felé, akik úgy tűnik, hogy élvezik az általam választott zene ritmusát. - De ha féltékeny vagy, a te számodat is elkérhetem előbb...
+16 - szexuális töltet/utalások és némi szabadszájúság
Arcrepesztő vigyor terült szét a képemen, akkor is ilyen fejet vágtam volna, ha James nem mond vagy tesz semmit sem, ami azért jelezte, milyen szinten tartottam. - Büntess, te ribanc! Grrrr! - vágtam rá gondolkodás nélkül, majd röhögtem és ittam. Olyan voltam, mint az újszülöttek, én is csak két tevékenységet ismertem jelenleg, csak nem ettem és aludtam, hanem ittam és röhögtem. Kicsit más. Még pár pohár és azt hiszem, elérem a végső stádiumot. Figyeltem James műsorát, a nyalást, s mi tagadás, már értettem, mitől vannak oda érte a nők. Önkéntelenül is elképzeltem, ahogy ezt mással csinálja, lassan, élvetegen, egy félhomályos, kéjtől fülledt levegőjű szobában. A mutatványnak villámcsapásszerű hirtelenséggel vet véget, hogy nem bírja tovább komolyan, ettől pedig nekem is újból röhöghetnékem támadt. - Szóval te csak egyéjszakás kalandnak tartasz? - affektáltam mérhetetlenül eltúlozva, még a szempillámat is rebegtettem. - Pedig nem is vagyok a páciensed, nem értem, mi akadályát látnád egy hosszútávú kapcsolatnak! Évek óta ismerjük egymást, azt se mondhatod, hogy megbízhatatlan vagyok, tudom, hogy néha én is begőzölök, de amit velem művelsz, az egyszerűen kiborító! - Már nem is őt néztem, a fejem az asztalra bukott, és rég nem neki címeztem a szavaimat. Bár ő ezt nem tudhatta, ez azonban engem maaaaaarhára nem érdekelt. Szerencsére James elment azért a nyavalyás vodkáért, s mire visszatért már én is összemertem magam annyira, hogy ne keverjem a szezont a fazonnal. - Ha akarod segíthetek! - bazsalyogtam a kirázásra... - Baszki, ehhez még innom kéne - motyogtam fejrázva, és bizony ittam is, azért sem találtam a talajt a talpam alatt. - Úgy szeretem, hogy ilyen kis cuki-muki vagy! - adtam egy cuppanósat a borostás arcára, amikor megfogta a kezem, és már értettem, hogy miért preferálta azt a nők mittudoménhányszázaléka, ha egy pasas rendesen borotválkozik. - Öcsém, nincs telhód, mégis a szőrödet köpöm! - Nyújtogattam a nyelvem és kis szőrszálakra vadásztam. Jól néztünk ki, egyik ittas támogatta a másikat, már egyáltalán nem lehetett megmondani, melyikünk ivott többet, ezen a ponton pedig abszolút nem számított. - Lá-lá-láááá - nyekeregtem James filébe, ugyanis amíg ő a zenegépet baszta böngészte, én gyakorlatilag rácsimpaszkodtam, átkaroltam a nyakát, és csak úgy voltam. - Jaj, ne rinyájj! Tudom, hogy pettingeltél az egész uniszex-homo-emo bandával - vigyorogtam közvetlen közelről az arcába. - De ne félj - paskoltam meg a mellkasát -, köztünk marad! Hogy tudok-e kavarni? Valamit bólogattam és mormoltam, de ez Jamest marhára ne érdekelte, vagy én nem szóltam valójában semmit és csak azt hittem, hogy beszélek? Nyaaaaa, kit érdekel? James már elkezdett tapizni. - Tipi-tapi faszika, berántlak a budiba - kuncogtam mert csikis voltam hasra. Ami nem probléma, az italt is elfogadtam, az üveg szája szélén még éreztem James nyálának ízért, csakhogy ez másodlagos volt ahhoz képest, amit másutt éreztem. - Nagyon gyorsan csajozz be! - röhögtem azon, hogy a félkemény farka a seggemet nyomta hátulról. Lelombozó lehet, de vannak dolgok, amikre taj részegen se vagyok vevő, bár tény, hogy ez is csak valahonnan agyam hátsó zugából sejlett fel. - Mijáu! - Magam mellé rántottam és a nyakába karoltam, egyrészt, mert így a hátsóm totális biztonságban volt, másrészt, mert kellett az oldaltámaszték, különben eldőlök, mint egy krumplis zsák. - A számod? - Kacarászva előkotortam a mobilom és arcba kaptam egy fotóval. - Az egész telefonomért sírni fogsz holnap! Az tuti, hogy nem lesznek díjnyertes képek, az is, hogy vaktában fogom ellőni őket, és ahhoz sem fér kétségem, hogy pár óra múlva már fogalmam se lesz, mikor került elő ez a veszedelmes kütyü. Ahogy megindultunk ide-oda oldalazva, mintha szlalompályán lennénk a lányok felé, próbáltam mérsékelni a vigyorom és tisztábbá tenni a tekintetem, de a vége az lett, hogy: - Figyu, Jimbo, klónozlak! - és bebandzsítottam. - Huhú, gruppen lesz! - nevettem, s ezt csak akkor tudtam abbahagyni - felfüggeszteni, amikor odaértünk az asztalhoz. - Hölgyeim! Kissé oldalra akartam biccenteni a fejem, de túl nagy volt a súlya, így egyszerűen James fejének koppant. Aztán teleportáltam - vagyis a következő pillanatban már szorosan az egyik csaj mellett ülve tettem a szépet, de milkalila gőzöm nem volt, hogyan, mikor kerültem oda. -... és kinyalnám. - Itt kapcsolódott be az agyam is abba, amit a szám beszélt és a testem diktált, de ez, amennyire meg tudtam ítélni, nem zavarta a csajt, csak vihogott idétlenül. Vagy részeg vagy kurva, nekem egyre ment.
- Heee? - nyögök bele értetlenül Darren tarkójába, amikor a nagyon gyors becsajozásra utasít. Aztán kinyitom a szemeim (nem tűnt fel, hogy eddig tökre nem láttam semmit), de a mozgást még nem hagyom abba. Aztán realizálom nagy nehezen, hogy mégis mi a franc baja lehet, aztán rájövök, hogy már megint helyzet van odalent, és némileg bugyután kacagok fel, és lehelem az alkoholtól forró levegőt Darren nyakába. - Jahogy... Ne szívd mellre Ren, ez is csak azt bizonyítja, hogy tökre... tényleg tökre bírlak... Egyáltalán nem érzem magam zavarban a kialakult helyzet miatt, aztán amikor eleresztem és elkezd nyávogni, már kissé bandzsán és széles vigyorral morgok neki vissza torokhangon. Aztán az arcomba nyomja a telefont, én meg fel se fogom, hogy mit merészelt tenni. Csak elröhögöm magam és megpróbálom levadászni a kezéből a telefont, de ha nem megy, hát valahogy előszerencsétlenkedem a sajátomat, majd rávetem magam Darrenre. A szabad kezemmel átkarolom a nyakát, a másikkal kitartom a telefont, mint a pózer-picsák, majd lefotózom azt a pillanatot, ahogy gyengéden (?) beleharapok Darren nyakába - nem, nem, semmi dominancia izé. - Na majd meglátjuk, hogy ki miért fog bömbölni, miszter parapa...paprapa... papa. Paparazzi. Nehéz szó. Meg is rázom a fejem, amitől eléggé megszédülök, szóval azt hiszem, hogy újra meg kell húznom a vodkát, hogy a világ egyensúlya helyrebillenjen. Nagyot fújtatok, mielőtt a csajokhoz érnénk és igyekszem nem az emlegetett gruppenre fantáziálni. Az ötből igazság szerint három játszik nálam, ha jól látom, de abból kettő olyan, akik kicsit jobbak, mint az átlag. Ha nem történik valami csoda, a végén még Darrent kell ma este magamévá tegyem ebből a felhozatalból. - Remélem, zavarunk! Lököm be én is a magam hülyeségét, miután Darren felütése elhangzott. Teltek a percek, Darren pedig a kedvenc vanília-pudinggal töltött fánkjáról kezdett beszélni az egyik nősténnyel. Elmagyarázta neki, hogy milyen gyönyörűen buggyan ki a tésztából a krém, és hogy mennyire kinyalná. Én meghalok a röhögéstől éppen, amikor egy ifjonc szőke az ölembe kéredzkedik. Nem ígérem, hogy nem fogok vele felborulni, de felőlem jöhet. Átfogom a derekát, és elmélyülten kezdünk beszélgetésbe arról, hogy ők átutazóban vannak itt, két nap múlva mennek haza és egyébként síelni jöttek ide. Megpróbálkozom azzal, hogy érdeklődve csillogó szemekkel bólogassak, de a sok duma eléggé eluntat. - Aleg... LEgmélyebb elnézésedet kell kérnem, de hív a dzsungel. Bár az oroszlán nem lát édes álmot, a csajszi elülte a hólyagomat. Egészen csodálkozom rajta, hogy csak most jött rám a pisálhatnék azok után, amennyit megittunk. ~Nem jössz, cirmos?~ Küldöm Darrennek az üzenetet, bár ilyen állapotban nem tudom, hogy vesszük-e egymás üzenetét, szóval ahogy megkerülöm a székét, meglapogatom a vállát és megyek tovább a wc felé. Mindig a sárga úton.. A sárga köves úton... Mindenhol csak sárga kövek vannak, szóval pár embert néha meglökök és félreteszek az útból, de csak sikerült elérnem a mosdókat. Mindkettő üres volt, ezért baromira nem tűnt fel, hogy a nőibe mentem be. A kézmosót sikerült piszoárnak behaluzni, de amíg Dee nem jön ide, hogy levágja a szerszámot, addig ezt is pont leszarom. - Leeet the sunshine.... Leeet the sunshine in... Dalolok eresztés közben. Úgy érzem, hogy tíz kiló súlyfeleslegtől szabadulok meg, úgyhogy már-már erotikusan hátravetett fejjel és félreérthető nyögésekkel szakítom mag az éneket, és a csobogás zaját. - Hehe! De jóóó... Csodálkozok el azon, hogy ennek az újfajta piszoárnak még vizesblokkja is van, hogy meg lehessen mosakodni. Ráeresztem a meleg vizet a kicsiénre, elpakolom a helyére, megfordulok és... Nos, nem tudom, hogy Darren mikor jöhetett be, mert ha eddig is itt volt, eskü nem tűnt fel. Felsóhajtok és kicsit lelassít a mosdóban uralkodó csend és nyugalom. Az édes delírium ébredése, ó ne. Nem akarom! Bárgyú vigyorral nézek Darrenre, majd gondolok egyet és átölelem a hímet. Furcsa, talán a farkasainknak köszönhető nyugalommal és melegséggel tölt el, hogy hozzáérhetek. Szeretnék neki bevallani mindent. Minden bűnömet és érzésemet a világgal kapcsolatban, másokkal kapcsolatban, és elmondanám neki, hogy mennyire szeretem. A szorításom egyre erősödik, az állam a vállán pihentetem és hallgatom a neonlámpák zúgását. - Te olyan jó vagy, Reny... Motyogom, aztán inogva tolom el magam tőle és bámulok bele a barna, ám kissé homályos tekintetébe. Megszívom a fogaim közt a levegőt. - Ha nem megyünk mostésazonnali hatállyal vissza oda ki én beccszó szerelmet vallok! Bár nemtom... Furcsa, ahogy a kinti pezsgő élethez képest itt bent milyen csend van. Szinte már kínos is lehetne a közelség és az egyedüllét ilyen "intim" formája. Ebből most semmit sem érzékelek, viszont majdnem szívgörcsöt kapok, amikor hirtelen benyit az ajtón az a csaj, akinek a fánkját Darren olyan szívesen kinyalná. Nem nagyon érti, mit keresünk itt, én meg azt, hogy ő mit keres itt, de mivel Darren prédája, így asszem, hogy majd ő elmagyaráz neki mindent. - Nézhetem? Szalad ki a számon az utalás arra, hogy ez egy remek hely a gyors numerának. De a képemen ott az az igazi James-védjegy vigyor, a vállamat pedig nekidöntöm a hideg csempének.
Annyira kész vagyok, hogy totál lelkesen és boldogan fogadtam James magyarázatát ágyéktájéki helyzetére. Szinte sajnáltam, amikor édes kettesünket megzavartuk a lányokkal. A mélyen dekoltált ruháknak, szemérmetlenül kurta szoknyáknak meg lett az eredménye - a hatás eljutott kába tudatomig, amikor a nyalás is. Én ugyan nem hagytam ki annyi időt, mint James, de az ilyesmi alapjáraton se hagy hidegen, hát még alkoholmámoros hangulatban! - Téged is megkóstolnálak - mormoltam a csaj szájába a fánkos duma végén, szám féloldalas mosolyra húzódott, párás tekintetemet a szem-száj-cickó vonalon járatva oda-vissza. Ajkai engedelmesen váltak szét, én pedig nem hagytam neki időt, hogy meggondolja magát. Véletlenül se húzódott el, sőt, alig pár másodperc múlva már aktív, kínzó masszázsban részesítette a farkam - egyelőre a farmeron keresztül... ~ Mész kiverni? ~ kérdeztem vissza gondolatban és a lánytól elválva nevettem. Készséges volt, pontosan olyan könnyű eset, amilyenre jelenleg szükségem volt. Semmi rafinéria, semmi fölösleges maszlag, kavarc vagy érzelem. - Igyál még egy kicsit, aztán gyere - leheltem még ideiglenes búcsúként az ajkaira, majd felálltam és James után... botorkáltam, támolyogtam. A padló továbbra se akart egy helyben maradni és a lábaim se mindig arra kevertek, amerre szerettem volna. Akár kényelmetlenül is érezhettem volna amiatt, hogy a gatyám elöl meglehetősen látványosan dudorodott, de magasról tettem rá, emellett a kocsmában voltak még páran, akik sokkal inkább a maguk, mint mások dolgával voltak elfoglalva. Úgyhogy nem sok vizet zavartam én se, kivéve amikor valaminek nekimentem. Elég volt James illatát, energiáját követnem - hú de furcsa, hogy ez még ment -, és már rá is akadtam a női mosdóban. Nos, az biztos, hogy itt több nősténnyel is találkozhat, mennyiségi tekintetben tökéletes vadászterep... vagy valami olyasmi. A falnak támaszkodtam, mert máshogy nem tudtam megállni a lábamon. A levegő hűvösebb volt, és amíg James a folyóügyeit intézte, megmostam az arcom. A pia még bőven dolgozott bennem, de ha nem vigyázok, átcsap a másik végletbe, felpörgetés után belassít és elaltat. A mosdókagylóra támaszkodtam, egyelőre Jamesnek háttal a fejem nehéz volt, a tagjaim nem különb, a gondolataimon ülő köd kicsit felszállt, de a kijózanodás veszélye továbbra sem fenyegetett. Amikor a Kangunart végzett, lassan, óvatosan kiegyenesedtem és megfordultam, s egyből a nyakamba kaptam James ölelését. Kicsit meginogtam, mert nem számítottam rá, aztán megtántorodtam és muszáj volt visszatalálnom a falig. Hát a falnak megint. Érdekes volt a kettősség: a csempe hidege éles kontrasztban állt James testének forróságával. A mellkasom tájékát is kellemesen melengette; egyből viszonoztam az ölelését. Gúnyos kuncogást hallattam arra, hogy jó vagyok. - Aham... - ennyit reagáltam, ennyire futotta, különben se lett volna erőm, agyam mesélni, vagy kiábrándítani. Nem örültem, hogy eltávolodott, eljutottam a szeretgetős stádiumba, szóval ne tessék ilyenkor engem csak úgy otthagyni, mint egy kartondobozban, utcaszélre kidobott kölyökkutyát! Menjünk, mert szerelmet vall? Kínlódva felnevettem, mert megint eszembe jutott a saját baromságom. - Ki nem szarja le? - mordultam kicsit talán ingerülten, legalábbis én annak szántam, de inkább nyűgös és fáradt volt. - Ketten vagyunk csak... Ellöktem magam a faltól és most én öleltem meg. Most először ugrott be, hogy jó 50 évvel vagyok idősebb nála, hogy én már rég farkas voltam, amikor ő megszületett, de ahhoz már túl tompa voltam, hogy ezen jobban elfilozofáljak. A testem viszont reagált: szorosabban öleltem, egyik kezemet pedig a fejére tettem. -... és nekem nem gáz, hogy szeretlek - fejeztem be halkan, halvány mosollyal az arcomon, amint ő nem láthatott, legfeljebb a hangomból érezhette ki. Valahol reméltem, hogy erre nem fog emlékezni, se én, mert nem akartam, hogy később, józanul rákérdezzen, vagy firtassa, elég az ilyesmit egyszer megélni. Szerettem ezt a kergebirkát, ha nő lett volna, talán szerelemmel is. Nagyot szusszantottam, s amikor hallottam, hogy a vágykielégítőm megérkezett, eleresztettem Jamest. A kérdésére csak egy pillantással feleltem: a tekintetem parázslott, még sose volt közönségem, jelenlegi állapotomban pedig a gondolat, hogy valaki figyelne közben, csak még jobban felizgatott. A csaj vihogott, idegesítő volt a hangja, sértette a dobhártyám. Hogy ezt a következőkben elkerüljük, nem sokkal James mellett a falnak löktem - ha már nézni akar, lásson mindent rendesen -, testemmel a csempékhez nyomtam, és nyelven újból felfedezőútra indult a szájában, miközben egyik kezem a szoknya alatt matatott már, pár másodperccel később pedig reccsenve szakítottam le a tangáját. - Fel akarlak falni! - hörögtem vágytól elfúló hangon, amibe a farkasom morgásának árnyéka is feltűnt. Lehet, hogy nem rég voltam nővel, de embert nem az elmúlt két hónapban ettem utoljára, így az előbbit kétféleképp is lehetett értelmezni. ~ Beszállsz? ~ kérdeztem az ujjamon vonagló nő hajába fúrva az arcom. Sikongatni és nyögdécselni egész jól tudott a szuka.
[ez már erősen pluszpluszplusz sok. előítéletesebb kollégák számára nem ajánlott. mjúzik]
Nagyot nyelek, amikor visszaölel. Egy kicsit még azt is elfelejtem, hogy a testem hibátlan működéséhez oxigénre van szükség. Áh nem, nem arról van szó, hogy szűzies tinilányként omlok bele Darren ölelő karjaiba, abból azért már mondhatni kinőttem. De a szavai és a mosdó nyugalma illuminált gondolkodásra késztettek, ami valljuk be, elég távol áll a józan gondolatmenettől. - Nem... Nekem se' gáz, abszolúte... Suttogom bele indirekt módon a fülébe úgy, hogy gyönyörűen susogós visszhangot ver a csempéken, és még ott időzik ezáltal kissé mindkettőnk dobhártyáján. Mindeközben a farkasok sajátos módján forr a vérem, szinte érzem, ahogy pezseg a benne úszkáló alkoholtól. Elvonatkoztatva Darren személyétől, mint külső behatás, a hangja és a teste igen is hatással van rám, valamiféle beteg módon nem akarom se elereszteni, se ennyiben hagyni a "nagy beszélgetést". Talán éppen ezért is szerencse, hogy megérkezik az a nőstény, mert még olyat tettem volna, amit igazából egyikünk se tudott volna elképzeli magáról. Vagyis inkább csak ő, én orvosként napi szinten találkozom olyanokkal, akikben lobog a saját nemük utáni kíváncsiság elenyésző tüze. Ahogy az ajtó felé fordulok, ráharapok az alsó ajkaimra. Sokkalta inkább ösztönös reakció ez, mintsem erotikus töltetű. Ha most az irodámban lennék, és magamat analizálnám, hamar kiderülne, hogy a gesztus egy szájzárat szimbolizál, olyasvalami elhallgatását, vagy meg nem tételét, ami bűnös vagy ami jobb, ha odabent marad. De mivel nem vagyok abban az állapotban, hogy ön-diagnosztizáljak, így automatikusan felveszem a bárgyú vigyort, majd a falnak dőlve figyelem, hogyan készül Darren magáévá tenni ez embert. Úgy csapnak arcon az energiái, úgy hatol a fülembe a kéjes morranás és a sikongatás, úgy tódul az orromba a vágy szaga, hogy egy pillanatra megszédülök és fel sem tűnik, hogy már egy ideje farkas módjára hörgök és a nadrágom lassan átszakad. A nyáltermelésem beindul, és ha kicsit is magamnál lennék, rettegnék attól, hogy a lány meg fog halni ma este. De így csak Darren kérdésére ellököm magam a faltól, és a lány mögé lépek. Ágyékomat a fenekének nyomom, fogaimmal pedig szinte felfalom a nyaka és válla húsát azon az oldalon, amelyiket Darren szabadon hagyta. Megborzongok. Olyasfajta borzongás ez, ami a friss kölyök húsába szánt elektromos töltetként az átváltozásai előtt. Még erőteljesebben simulok a törékeny lányhoz, ezzel csak jobban Darrenhez lapítva őt, következésképpen Darrent pedig a falhoz. Egyik kezem mégis előrefurakodik, hogy az ujjaim fogságába zárja az egyik kerek mellet, a másik viszont a gombom kioldásával próbálkozik, egyelőre kevés sikerrel. A dolgot még az is nehezíti, hogy a másik hím lassan már csuklóig a szukában van, mert a kicsike annyira megrészegülve lovagolta Darren ujját, hogy el-eltolta vele a nadrágomnál matató kezemet. Nézetet váltok, Darren homlokához nyomom a sajátomat a lány válla felett, és belelihegek a hajába. Nem tudom, hogy Darrenen elkezdett-e már kézimunkázni a csaj, mert nem tűnt fel, de az biztos, hogy már rohadtul kevésnek érzem azt, ami nekem eddig kijutott, ha már egyszer ilyen készségesen be lettem invitálva a ma esti mókába. Talán éppen ebből az indíttatásból kifolyólag, talán a félbemaradt beszélgetésünk hozadékaként, vagy egész egyszerűen csak mert annyira nem gondolkodom és csak a kielégülés hajt, odafúrom a fejem a farkaséhoz. Hiszen, ha már hárman csináljuk, akkor bíznunk kell egymásban, le kell vetkőznünk magunkról bizonyos dolgokat, például a szégyent és a zavart. Legalább is annyira, amennyire ez jelen helyzetben indokolt. Először csak résnyire nyitom a szám, és közben igyekszem nem teljesen megvadulni a köztünk élvező csaj őszinte sikolyaitól. Aztán egy ösztönös mozdulattól vezérelve kísérlem meg még a csaj előtt megkóstolni Darren alkoholos nyálát, kissé nagyobb dózisban, mint a vodkás üveg szájára tapadt mennyiség. Közben pedig sikerül kioldanom a nadrág gombját is. - Fordítsd meg! A "dolog" kimenetelétől függetlenül kérem hörögve Darrent. Mégis csak ő a nagykutya, jár neki, hogy elsőként mártózzon meg a nőjében, nekem az is bőven elég, ha közben rajtam csak a szájával ügyeskedik.
//Grr Választól függően belemegyek a szaftos részletekbe a következő körömben //
Jamesnek nem kellett kétszer szólni, csodálkoztam volna, ha mégis, tekintve, milyen állapotban volt. És már én is. A csaj nedves volt, sikamlós és puha, olykor megremegett, szorosabban fogta közre az ujjaim, kisvártatva pedig egyik lábát a combomra fonta, térdét a csípőmig felhúzta. Homályosan érzékeltem, hogy James is munkába kezdett, közben a lány rájött, hogy van két keze: egyikkel hátranyúlt, valamit drága barátomnál próbált vakon ügyeskedni, a saját nadrágomnál én nyújtottam segítő kezet. Kigomboltam, lehúztam a cipzárom, egy pillanattal később pedig élvezettel nyögtem fel, ahogy rám markolt és elkezdett megdolgozni. Hátrahajtottam a fejem, a hideg fal azonban nem hatott, semmilyen mértékben nem éreztem magam kontrollálhatóbbnak, a plafon hol közelebb jött, hol magasabbra nyúlt, de rohadtul nem érdekelt, hogyan lehetséges ez. Csak az számított, hogy a csaj keze... ügyesen járt föl-le, oly annyira, hogy én már abba is hagytam az ő kényeztetését - azt innentől Jamesre bíztam. A számhoz emeltem a kezem és lenyaltam róla a nő vágyának kézzelfogható bizonyítékát. Az első, ami eszembe jutott róla, az volt, hogy egy kis cukrot szórhattam volna rá... Elhúztam a szám, tekintetem pedig találkozott Jamesével. Láttam a szemében, mennyire nem ő, hanem az ösztönök irányítják a cselekedeteit, az enyémek se voltak tudatosak. Sok volt. Még alkoholtól tompa érzékszerveim is túl sokat fogtak fel mindabból, ami a szex előjele volt, a férfiasságom lüktetett, a simogatás nem segített, csak még inkább a féktelen ösztönök felé sodort, a farkasom is megmozdult, de ő mást akart, mint én. De úgyis én vagyok az első a sorban! Újból a vállába fúrtam a fejem, mélyen belélegeztem az illatát, ami még jobban megrészegített - csak nem abban a formában, mint a pia. Itt vált biztossá, hogy ha megkaptam, amit akarok, akkor más jellegű testnedv fog folyni, lehet, hogy Dee pipa lesz miatta, de... majd eltakarítok. Arra eszméltem, hogy James arca alig egy hajszálnyira volt az enyémtől, ajka az enyémet súrolta, miközben a csaj közöttünk vergődött, én meg nekikenődtem a falnak. Franc tudja, hányféle pia illata elegyedett a leheletében, már attól be lehetett rúgni, hogy valaki beleszagolt, de én se voltam különb. Emellett ez volt az utolsó, ami érdekelt. Volt ebben az egészben valami, amitől a gátlásom legnagyobb részét nem hogy levetettem, de szinte eldobtam magamtól. Egy darabig hagytam, hogy James szája épp csak érintse az enyémet, ez a fajta távolságtartás azonban csak addig maradt meg, amíg a csaj fel nem fedezte a golyóimat is. Tuti kurva volt, túl ügyesen csinálta! Ennek pedig James is haszonélvezője lett: kéjt akartam, még többet, mindent be akartam zsebelni ettől az alkalomtól, amit csak lehetett és amit nem szégyelltem. Meguntam a játszadozást és megcsókoltam Jamest, ezzel párhuzamosan pedig löktem egyet a csípőmmel, intenzívebb munkára bírva a vacsorámat. - Mindjárt! - mormoltam vissza egy lélegzetvételnyi szünetben és már vissza is tértem a szájához. Életemben először volt ilyesmiben részem, volt már pár vad bulim, édes hármasom is, de a nők voltak "túlerőben". Ez jóval másabb volt. Furcsa lesz holnaptól úgy jönni-menni, hogy pontosan tudom, miről beszél egy nő, amikor James Lee Howard csókját dicséri. Holnap talán furcsa lesz, most viszont élveztem. Finoman megharapdáltam az alsó ajkát, egyfajta köszönetképpen, hogy ezt... megosztotta velem. Meg az egész estéért. Megfogtam a szuka csuklóját, elvittem a farkamtól, majd szembe fordítottam Jamesszel és mindkettejüket előrébb toltam, hogy nekem is legyen egy szusszanásnyi helyem. - Nem térdelhetsz le! - morogtam a lány fülébe parancsolón, majd megharaptam a fülcimpáját, de közben végig James szemébe néztem. Éreztem, hogy egyre kevésbé voltam emberi, de most szükségem volt erre. Letérdeltem - vagyis inkább térdre rogytam, finom mozgásra továbbra is képtelennek bizonyultam -,finom, de határozott nyomást gyakoroltam a tenyeremmel a szuka gerincére, és amint előrehajolt, hogy Jmaest boldogítsa, felgyűrtem a szoknyáját. Megnyaltam a csiklóját, de ezt az ízt már éreztem, így pillantásom feneke domborulatára, hosszú combjára siklott. Muszáj volt közben marokra fognom a férfiasságom és simogatni. Megjelentek a karmaim, egyikkel pedig felsértettem combtövén a bőrt, finoman, óvatosan, amit az alkoholmámortól és a dugáskényszertől nem, vagy csak alig észlelt. Megbabonázva figyeltem, ahogy vére vékonyka kis patakban folyt le combja belső oldalán, s amikor már majdnem elérte a térdét, odahajoltam és a nyomát követve lenyaltam. A szemem egyből sárga lett, szemfogaim agyarakká nyúltak. Egyszerre akartam megrakni és széttépni, az is lehetséges volt, ám ezúttal menjünk sorba kultúr-részeg-farkasok módjára. Felálltam és egy durva mozdulattal belé hatoltam. ~ Most szólj, ha még te is meg akarod kefélni ~ üzentem Jamesnek, mialatt vadul mozogtam a csajban. ~ Éhes vagyok ~ s ha ez nem lett volna nyilvánvaló, ránéztem a fenevad szemével.
[+18, és még legalább kétszer ennyi... és persze az elmaradhatatlan mjúzik]
Van valami egészen sajátos intimitás abban, amikor a szám először súrolta végig Darrenét. Kissé hozzátapadt, ahogy ismerkedett vele, ás eleinte csak egy szolid nyitótáncot jártak el egymással. Eltávolodik. Apró sóhaj szökik ki a számon, miközben eljut a tudatomig, hogy ennyi volt, már a kéj ilyen kevés cseppjétől is megfosztott lettem. Csak lökött egyet a nőn, ezzel elérve, hogy a farkam a feneke két partja közé préselődjön. Egyáltalán... Mikor és ki gombolta ki a nadrágom? Mert érzem, hogy a farkam bőre egy egészen más fajta textil anyagnak simul, nem pedig a boxerének. Viszonzásképp a szoknyája alá nyúlok hátulról, és a Darren által már jól bejáratott utat birtoklom be, rögtön három ujjammal is. A csaj időközben rászorít, kissé ügyetlenül a helyzettől és a folyamatos élvezettől zárja ujjai közé a farkam, és kezd minden finomkodás nélkül heves mozdulatokba. Először fel sem tűnik, hogy Darren ajkai közé nyögöm első igazán kéjes sóhajomat. Aztán pedig mégis megtörténik... Még sikerül megnyalnom a szám szélét, mielőtt mélyebben elmerülök Darren ajkaiban. Nem, nem csak látszatra annyira teltek és puhák, ez kérem, nem látszat. A nyálunk összekeveredik, ám az alkoholon kívül az övében ott úszik a nő íze is, amely jelen pillanatban egy kicsit sem borzaszt el. Akarom. És ettől, a nő ízétől is Darren szájában csak még hevesebben és követelőzőbben tolom a hímhez a fejem. Szégyen is lehetne, de... Mégis, annyira könnyű az egész. Csak hagyom, hogy az ösztönöm vezérelje a mozdulataimat, cseppet sem zavar, hogy a vadságtól a fogaink olykor meg-megütköznek egymással, esetleg koccannak. Neveken és személyeken felülkerekedik az az ittas ösztönlény, aki csak a jussát követeli, az pedig egy szerencsétlen baleset, hogy az etető most nem más, mint ez a hím, a falka legdominánsabb hímje, aki megtisztel azzal, hogy megkóstolhatom, s ráadásként még játszadozva az ajkamba harap ragaszkodása jeleként. A tarkómon végigfut a farkasok sajátos borzongása, és már nem csak a farkam áll a csaj kezei közt, hanem a hajam is a tarkómon, és minden egyes szőrszálam. Méltóképpen szakadunk el egymástól Darrennel, én pedig engedelmesen vetődöm hátra, kirántva magam a nő lábai közül. A mögöttem levő mosdó széléig tántorodok el, a mellkasom fel-le jár, ajkaim közül követelőző és fájdalmas nyögések szakadnak ki, még akkor is, amikor épp senki sem ér hozzám. S bár Darren nem nekem szól, mégis görcsösen rándul egyet az ágyékom, ahogy parancsot ad ki a szukának. Nem teketóriázik. Úgy bukik rám, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy vadidegent leszop a női mosdóban. Bő nyállal dolgozik, és a kezét is használja. Ahogy élvezi Darren nyalását, és nyögdécsel, abba a farkam is berezonál.. De... Nem, ne adjunk neki ekkora szabadságot. Erőszakkal markolok bele a kiengedett hajába, és szorítom le a fejét elsőként, majd kiegyensúlyozott mozdulatokkal kezdem mozgatni a csípőmet, hogy annyira mélyre toljam magam a szájában, amennyire csak lehet. És újra... És újra... Az egész csak akkor teljesedik be, amikor egy idegen-ismerős szag kúszik bele az orromba. Szinte lecsorog a torkomon, felperzselve és lágyan cirógatva a nyelőcsövemet, hogy a gyomromban pihenjen meg, és ott hagyja az éhes-kéj fantomját. Vér... A szemhéjaim úgy pattannak fel, mint a lámpa fénye, amikor felkapcsolják. Eddig takarta a túlvilági kék szikrákat, de most ennek vége. Fel sem ócsúdok, csak akkor, amikor Darren már keményen döngeti a szukát. Régi szép idők. Amikor még nem volt ennyire tiltva előlünk a halandók vére, én pedig százat és százat fosztottam meg, szabadítottam fel az élet terhe alól, miközben a legritkább gyönyörben részesítettem őket. És Darren magában hordozza az ígéretet, hogy ezt most, annyi évvel később újra megtehetem. Felhatalmaz. Szinte megkér. Én pedig kész vagyok ezt bármikor beteljesíteni. Az adrenalin szintem azonnali hatállyal minden földi mércét kiüt, és érzem, hogy a csontjaim szeretnének kiszakadni a helyükről, de egyelőre csak a fogsorom egy részét engedem szabadon. Igyekszem magam türelemre inteni. Szép, füves mezők, repkedő pillangók, éhező afrikai gyerekek... Nem, bassza meg, nem megy! - Akarom... akarom.... ~Most akarom, először a kéjét aztán a húsát...~ Félidő van, cicám... Hörgöm oda szajhának és szinte lerántom magamról a fejét, hogy ezzel is segítsem a gyors és hatékony irányváltást. Talán ezen a ponton kissé elbizonytalanodik a jó szándékunkat illetően, de már úgyis teljesen mindegy. Darren majd befogja a száját valahogy. A behatolás könnyedén megy. Annyira nedves már, hogy szinte csöpög. Hogy elélvezett-e? Nem érdekel. Én viszont rámarkolok a csípőjére, egyúttal pedig szabadjára eresztem a karmaimat, ahogy lecsúszik a fogás a kerek seggére. Hatalmasat visszhangzik a csattanás, amit a rávágásom idéz elő, majd romantikusnak cseppet sem mondható tempóban dugom ezt a szegény szerencsétlent, aki hamarosan az élet minden terhétől búcsút mondhat. Úgy élvezek el benne, mintha fizikai fájdalmat okozna. A szemem összeszorul, az arcomon ülő kéj vicsorrá torzul, az izmaim pedig minden porcikámban megfeszülnek. Nem bírom... Zihálva, hörögve és bikaként fújtatva, állatias pofával keresem az Ikkuma tekintetét. Az elszántságon felül talán valami kérlelő is bujkál a vonásaimban. Én is éhes vagyok. És bár a szexuális éhségem valamelyest csillapodott, a farkasomé még csak most éledt fel igazán. ~A világért sem siettetnélek...~ Küldöm neki gondolatban az egyértelmű vészjelzést. Rendben van, már túl vagyok a kétszázon, de kurvára be vagyok baszva, smároltam Darrennel, szétkúrtunk egy nőt és Darren volt olyan hülye, hogy a vérét fakasztotta. Átadom neki a csajt, élvezze csak ki, közben pedig igyekszem magam féken tartani, hogy ne váltsak alakot most rögtön és ne játszadozzak tovább vele a magam sajátos, beteg és régóta elfeledett módján.
Ez a mi esténk volt, telihold nélkül is, ugyanazok az elemi ösztönök munkáltak, mint olyankor, csak a bestia kényszeres kitörése nélkül. Bár egy a helyzet neki is imponált, kedvére volt, kéjesen nyújtózott, élvezte a másik farkas jelenlétét, közelségét, örömmel lel rá benne a falkatársban, ami által több energiát engedett ki, megmártózott a másikéban, hogy aztán jóllakottan húzódjon kissé vissza. A lány lába meg-megremegett amíg nyalogattam, utána erre már nem volt lehetősége, mert tartottam, fogtam, miközben mozogtam. Ha maga a szűk, olykor meg-megránduló érzés nem lett volna elég, ami a farkamat ölelte, akkor ott volt plusz ajzószernek a látvány és a cuppogó hangok a nyögésekkel keveredve. Igaz, csak az láttam, ahogy a kurva feje és keze mozgott, de mivel tudtam, hogy mit művelt és láttam közben James arcát is, ez tovább fokozta a saját vágyamat - már ha volt azt még hova fokozni. Még nem élveztem el, amikor James már a végét járta, egyetlen ingerült mordulással jeleztem csak, hogy ez a fordítás azért nem volt annyira ínyemre, de szerencsére a némber egyből tudta, mi a dolga. - Ügyes kislány! - dicsértem komolyabb elismerés nélkül, amikor kapásból bekapta a farkam. Szerintem már azt se fogta fel, mi folyik körülötte, vele. Jamesszel úgy pörgettük, mint a körhintát. Eszköz volt, szexuális játékszer és egyre finomabbnak tetsző falat. Tulajdonképpen olyan ütemre szopott, amilyenre James dugta. Rövid időre lehunytam a szeme és a látást kilőve a többi érzékszervemre hagyatkoztam a helyzet megítélésében. Már amennyire képes voltam rá. Az egyetlen, amit felfogtam az volt, hogy ez jó, és még akarom. De csukott szemmel szédültem, így kénytelen voltam kinyitni. James pont ekkor élvezett el. Még sose láttam őt ilyenkor, a látványa annyira... felkavaró volt, hogy ez bizony megért egy fotót. Éreztem, hogy ott vibrált a farkasa, a vonásai megváltoztak, ez pedig nekem se hagyott nyugtot, feszített belülről, olyan hevesen, mint talán még soha, követelte a vért, hogy bőrt téphessen, húst szaggasson, csontot törjön, halált hozzon. Legalább annyira akarta, mint én a kielégülést. Felrántottam a szukát, kissé durván a falhoz löktem, a feneke alá nyúltam, megemeltem, mire egyből a nyakamba kapaszkodott. Ismét benne voltam, az iram ezúttal viszont jóval sürgetőbb lett, csillapítani akartam a vágyaim... nem is, inkább kiélni őket, ahogy egy ideje már nem tudtam. Hevesen ziháltam, a csípőmet vadul mozgattam, nyelvem a nő torkán játszott, agyaraim karcosan érintették bőre nyirkos felületét. Olcsó parfüm és alkohol szaga keveredett, kicsi körmeit a tarkómba vájta, nagyon közel volt már, pechére én jóval közelebb. Az orgazmus megváltásként érkezett, megremegtem tőle, egyik kezemmel elengedtem a lányt és a csempére csaptam, egyelőre még nem őt akartam bántani. Éreztem, ahogy minden kis izomköteg táncot járt a bőröm alatt, elernyedtek volna, mint a férfiasságom, most, hogy vége lett ennek a fajta mámornak, de a farkas kielégítetlen maradt. ~ Gyere, Jimbo, vacsiidő ~ fordítottam a fejem James fel, mialatt próbáltam normalizálni a légzésem.Fújtató volt, az arcom verejtékben úszott, az egész testem olyan volt, mint egy pokoli katlan: felhevült és még mindig izzott. Kótyagos voltam, érzékeltem magam körül a világot, de inkább csak halvány benyomások alapján. - Fokozhatjuk ezt még máshol - duruzsoltam a kurva fülébe, ebbe pedig már a farkasom karcos-morgós hangja is benne volt. ~ Vigyük ki hátul! Kihúzódtam belőle és nagyon reméltem, hogy James már mobilabb volt, mint korábban, mert én nem voltam éppen mozgáskoordinációm csúcsán. Más csúcsot meg már elhagytam, a következő pedig még csak most jön! Amikor mellénk ért, tekintetem akarva-akaratlan is a szájára siklott, a nem sokkal ezelőtti pillanat pedig vonat kíméletlenségével robogott át rajtam. A lány árgus szemmel figyelt minket, és ez volt az utolsó löket ahhoz, hogy odahajoljak és megnyaljam James száját. ~ Enyém a torka... ~ néztem a Kangunart szemébe, íriszem sárgán villant. Nem voltam fenyegető, ez figyelmeztetés sem volt, csupán közöltem a felállást. Hogy ő azalatt éppen kibelezi a hasát, vagy letép a lábát, nekem édes mindegy volt. Gyilkolni akartam, életet oltani, aztán féktelen állat módjára enni.
A parkolóban ugyan nem járt senki, de volt néhány autó, gyűlöltem volna, ha megzavar az egyik sofőrje, tulajdonosa, így marad inkább a legközelebb sötét sikátor. Valamelyest már tudtam gondolkodni a zene is csak távoli lüktetésként hatolt ki a kocsmából, a hideg téli éjszak pedig kissé arrébb hessegette a szeszgőzt a fejemtől. Megkordult a gyomrom. A sikátor hulladéktól, vizelettől és kesernyés hányástól bűzlött, ami nem volt meglepő egy kocsma közelében. Nem éppen ragyogóan terített asztal, de momentán cseppet sem érdekelt. Amint beértünk, megfordultam, s mivel én mentem elöl, így szembe találtam magam a lánnyal. Fiatal volt, talán épphogy elérte a 25-öt, de nem tudtam érte sajnálni, az évek kicsit átformálták az értékrendem, így mindössze annyi jutott róla eszembe, hogy ez azért mégis egész szép halál. Megfordítottam, hogy szembe Jamesszel, félretűrtem nyaka egyik oldaláról sűrű, hosszú haját, a nyaka oldalát csókolgattam, kényeztettem. Vékony volt, törékeny... kívánatos. Az éhség nagy úr, legyűrhetném, ha akarnám egy vadászattal, de a szarvas mégsem ember én pedig olyan régen ettem már ilyen csemegét, olyan régóta szomjazom a vérüket, nélkülözöm húsukat, pótlom satnya állatokéval, hogy szűkölni tudtam volna. Kitátottam a szám. A fogamon egy pillanatra megcsillant az utcalámpa bágyadt, sárga fénye, szemem óhatatlanul sárgába fordult, a bestia karmai a lány felkarjába vájódtak. Sikolyra nyílt a szája, de én voltam a gyorsabb...
Tegyük fel a költői kérdést: mi marad egy magát fékezni nehezen tudó hímnek, amikor idősebb és erősebb társa falhoz csapja az imént teleélvezett szukát? Nem sok, valljuk be. De nem kell sajnálni a gyertyatartó szerep miatt. Az agyam, az elmém elszállt, valahova teljesen messze. Zihálva és hörögve fordulok a mosdókagyló felé, eresztem meg a hideg vizet és mosom le az arcom, de semmit sem ér. Csak a hajamról csöpög le a víz, az ingemet ezzel is csak még csatakosabbá téve. Persze közben se nem vakultam, se nem süketültem meg, úgyhogy pontosan tudatában vagyok annak, mi folyik a hátam mögött. Megfordulok. Hiba. A szuka már üvöltve sikongat, és bár Darrennek csak a seggét és a tarkóját látom, a lány kéjtől megnyúlt arca, a szenvedés, ahogy az ajkába harap... Ott volt a szemem előtt. Persze a hím ettől is megkímél, amikor állatias csókra kényszeríti a halandót. Ez édes kevés. Képtelen vagyok kizárni a hangokat és a szagokat. A vérszomj továbbra is a bőröm alatt pulzál, nem megy az sehova. És tudom, hogy a társam is hasonlóan érez, annak ellenére, hogy benne még mindkét éhsége versenyt fut az idővel. Arra eszmélek, hogy rájuk bambulok és még mindig halkan nyögve és zihálva figyelem őket. Elélveztem ugyan, de a farkam még mindig mocskosan meredt a párocska irányába. A szagok és az energiák, a hőmérséklet egyre csak fokozódik, ahogy mindketten közelebb jutna az orgazmushoz. Látni akarom, közben pedig pontosan tudom, hogy nem biztos, hogy jó ötlet, ha végignézem. A szám teljesen kiszáradt már a folyamatos levegőkapkodástól, na és persze az alkohol folyadékelvonó hatásától. Évek, talán évtizedek óta nem volt részem hasonló küzdelemben magammal és a Farkassal. Úgy akar belőlem kitörni, mint egy józanító hányás, néha még bele is hullámzik a felsőtestem, amelytől az egyébként is lagymatag mozgáskoordinációm hatására a mosdó oldalfalának csapódok. Az egyik felem szeretne ráüvölteni Darrenre, hogy kussoljanak már el, a másik azonban ki akarta élvezni a helyzet utolsó pillanatait. A homlokom a hideg csempének nyomom, és akaratlan, ösztönös mozdulattal markolok rá saját magamra, az érintéstől aztán megint nem tudom, hogy épp melyik éhség a rosszabb. Darren tenyere majdhogynem repedtre töri a csempét a falon, amikor elélvez, az energiái úgy csapnak pofán, mintha ököllel tette volna meg. Lehunyom a szemem, szédülök ebben a vak sötétben, de ebbe a sebes forgásba belekapaszkodhatok addig, amíg rá tudom venni magam arra, hogy elengedjem a farkam és visszahúzzam a nadrágom, helyére téve ezzel mindent odalent. Már gondolatban sincs kapacitásom válaszolni Darrennek, csak felnyögök és követem az utasítások szerint. Amíg ki nem érünk a hidegre, csak faltól falig bírok létezni. Megtámaszkodom itt, megtámaszkodom ott, haladok előre, mint valami elbaszott gyík, de tény, hogy a -40 fok visszaránt a valóságba. De egyáltalán nem fázom. Egyrészt az alkohol fűt belülről, másrészt sokkal jobban lefoglalja a gondolataimat az előttünk álló vacsora, mintsem egy kis fagy miatt picsogjak.
//Outside//
Szerencsére képes vagyok járni, immár a falak segítsége nélkül is. De még hogy! Tank módjára emelem egyik lábam a másik után, a fagyos hó csak úgy recseg a cipőm talpa alatt. Siessünk... Érjünk már oda... Sikerült hát beérnem az előttem haladókat, és ahogy elkapom Darren tekintetét, éhes dög módjára nyalom meg a szám, s már nem is lepődöm meg azon, hogy a mozdulatomat Darren követi. Beleborzongok abba, ahogy a nyelve puhán végigszánt a számon, és akár egy követelőző állat, a farkasok sebességével kapok az ajka után, egy utolsót harapva az alsó ajkába. A csajnak is tetszett a dolog. Mondhatni, legalább két gyönyörű férfi képe kíséri majd a másvilágra. Megható... Darren a lány mögé kerül, és csókolgatni kezdi a nyakát. Az elmémben pedig kezdetét veszi a jól bevált szeánsz, melyet már oly' régóta nem csináltam, de mégis... Még ilyen állapotban is hihetetlen részletességgel ömlik belőlem minden szó és gondolat. - Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz... - motyogom szinte szünet nélkül a szavakat, miközben térdre borulok a fagyos földön a lány lábai elé. A kezeim játékos követelőzéssel szaladnak fel a hosszú combokon - A lelked bűnös, de a megváltás már közel jár... - suttogom bele a combja húsába, miközben az orromat nekidörzsölve haladok fel a lába vonalán a belső combján, egészen a szeméremdombjáig, lehelve rá egy utolsó csókot. - Jöjj, megmutatom neked a nagy szajha feletti ítéletet, aki sok vízen ül, akivel paráznaságot követtek el a föld királyai, a föld lakosai pedig lerészegedtek paráznasága borától... Az idézet szavai valamiféle képlékeny suttogássá szelídültek a lány combjai közt, de ezzel nem is az volt a szándékom, hogy a többieket szórakoztassam. Ez saját magamnak volt szükségszerű, hogy tudatosítsam magamban, hogy az állati étvágyon kívül miért érdemel felszabadító halált a szajha. Nem várok. Karmot lökök ki az ujjamból és felhasítom a belső combot, átvágva vele az artériát, hogy a félelemtől dobbanó szívének lüktetésével árasszon el a vérfolyam, amíg még élet van ebben a bűnös testben. Úgy a negyedik lökésig bírom, aztán a pofám megadja magát a farkasnak és megnyúlt agyaraim közé fogom a lüktető sebet, úgy nyelve a vérét, mintha az örök életet innám magamba. Hörögve mártózom meg a húsában, és egyáltalán nem érdekel, hogy Darren épp mit csinál vele. Csak hallom a szakadó hús hangját, és borzasztó ajzószerként hat, hogy Darren farkasával közösen lehet részem ebben az áldozatban. A felsőtestem izmai megduzzadnak, az ingem néhol reccsenve adja meg magát a megkezdődött átalakulásnak. De a farkasnak elég ennyi tér is, nem megy tovább. Kitépem a lány combjának húsát, és úgy kezdem el zabálni, mintha még soha nem tettem volna hasonlót. Már belülről fűt a friss, meleg hús, és már csak azért kell imádkoznom, hogy összeférjen a gyomromban levő alkoholmennyiséggel. Ha csak Darren nem szakít valahogy félbe, úgy dolgom végeztével áttérek a másik, egyelőre sértetlen combjára.
"Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz..." Minden szó egy-egy bomba erejével robbant bennem, áttörve alkoholmámoron, vérszomjon, delejes bódulaton. A bennem lévő farkas ritka felindultsággal mozdult meg emberi felem emlékeinek hatására, arra a megvetésre, gyűlöletre és semmihez sem fogható haragra, amit James mormolása váltott ki. Minden más nesz, zaj, beszédfoszlány vagy zenedübörgés elmosódott, tompa morajként hatott. Verés, köpködések, zúzódások, törött csont, ütésre emelt kéz, ami nem sokkal korábban még imára kulcsolódott, csillogó aranykereszt, elhajított kő, sár, vizelet és ürülékszag, csontig ható hideg... A hófehér bestia hörögve szegte fel a fejét, a szememből ő nézett Jamesre, mindkettőnkből iszapos, fojtogató harag ömlött alattomos méregként, miközben a lány torkát haraptam át. Mázli, hogy ott állt a Kangunart és köztem, máskülönben lehet, hogy önuralmam maradék morzsáját is felőrölve nekiugrottam volna, közben üvöltve követelve, hogy ilyet még egyszer ne merjen mondani. Szinte győzködnöm kellett magam, hogy Jamesszel van dolgom, nem egy pöffeszkedő álszent seggfejjel, aki segítség helyett még meg is rugdos egy kéregető, nyeszlett gyereket. A lány álla alá nyúltam, karmaimat az állkapcsába akasztottam, majd lassan, kiélvezve minden egyes csigolyareccsenést és szakadást. Éhes voltam még mindig, de a puszta ösztönös táplálkozás mellett feltűnt egy betegesebb vágy is. Eddig csak fel akartam falni. Most már szét akartam tépni, ez pedig tűzbe hozta a farkasomat is. A lassú mozdulat a végére ért, a lány feje ott volt a kezemben, külön a testétől, másik kezemmel az élettelen testet tartottam. - Jó éjt! - mondtam érzelemmentes, hideg hangon a halott szempárba nézve és elengedtem a fejet, ami tompa puffanással ért földet, majd az oldalára borult. Ijesztő, kissé élveteg, másrészről viszont őrült mosoly jelent meg az arcomon. Hófehérkém előkéredzkedett, az alakját nem mutathatta meg, de nem is kellett. Régebben szerettem volna azt hinni, hogy nem olyan, vagy nem hasonlít túlzottan Kirillére, de... az alma és a fája. Lefektettem a hátára a csonkolt hullát, James alapos munkát, az egyik lábát már befalta, most áttérhetett a másikra. Hentes munka, semmi tiszta és szép nincs benne, egy célt szolgál: vérbe áztatni, vérrel és hússal kielégíteni olyan vágyakat, amik sötétebbek, mint maga az éjszaka. Letérdeltem, majd négykézláb másztam a hastájékhoz. Letéptem azt a kevés anyagot, ami a bőrét takarta, majd a fogaimmal estem neki. A belek kibuggyantak, mire mohón utánuk kaptam és anélkül, hogy bármi másra ügyet vetettem volna, falni kezdtem, közben a karmaimmal tovább téptem a hasát. Puha belek, vér, ami még az élet melegét őrizte... A szemem sarkából láttam Jamest, de nem fogtam fel, mit csinált, túlzottan lefoglalt, hogy végre megint embert ehettem.
Legközelebb már csak akkor pillantottam fel, amikor a magam részét beburkoltam. Körülöttünk minden csupa vér volt, minket is az borított, a fémes szag belengte a környéket. Feltápászkodtam és a hideg, piszkos téglafalnak dőltem. Csontok maradtak, pár apró cafat, ruhafoszlányok, ködös emlékek és a semmivel össze nem téveszthető íz a számban, ami olyan jóllakott, gyönyör teli érzéshez juttatta a farkasom, mint talán semmi. Nem akartam és nem is tudtam már gondolkodni a fejem nehéz volt, ágyra vágytam. A térdem megrogyott és leroskadtam a fal tövébe. A legapróbb bűntudatot se éreztem. Ez is csak vadászat volt és a ragadozók diadalával végződött. Ennyi. Mindenki tudja, hol a táplálékláncban a helye: a miénk a csúcs.
Van bennem annyi vakmerőség, hogy egyáltalán nem foglalkozom azzal, hogy Darrenből süt valami megfoghatatlan, számomra egyelőre érthetetlen düh, ami még a a hidegnél is erőteljesebb libabőrre készet. Csak morranva csócsálom tovább a nekem jutott falatokat a lány lábából, és közben érzem a tetemből az ingemet áztatott vérből felszálló, langymeleg gőzt a pofámba csapni. Az, hogy a lány feje leszakadt a testétől, csak akkor tűnik fel, amikor a test a földön fekszik, én pedig csak felpillantok négykézlábas támaszomból akkor, amikor hallom a szakadó hasfal bőrének sajátos szaftos recsegését. Felemelem a félig átalakult pofámat és tűnődve, már-már érdeklődve figyelem, hogy Darren éppen mit csinál. Aprót morranok. A farkasom van annyira szemtelen, hogy bár tisztában van a rangsorral, mégis ki akarja venni a részét a zsigerekből. Emberi mozgáshoz cseppet sem hasonlítható lapos kúszásban sunnyogok közelebb Darrenhez, majd néhány centire a fejtől "barátságos" szaglászásba kezdek a hús felett és még mielőtt arra vetemednék, hogy belefaljak újra az emberi testbe, a farkas alázata jeléül odanyalintok Darren szájára, fogára s egyúttal a benne lévő húsra, amit éppen magába nyel. Csak akkor kapom el a fejem elégedetlen hörgéssel, hogyha Darren nem enged a közeledésnek, és rendre kíván utasítani, hogy igenis várjak a soromra. Akkor hát feltüzelve bár, de várok arra, hogy Darren befejezze és odavesse elém a maradékot, de ha egyébként is engedi, akkor még vele párhuzamosan vetem rá magam az izmokra és a szervekre. Benyúlok és a karmos mancsommal vágom ki a májat és az epét. Azokba nem jó csak úgy beleharapni, a keserű zamat tönkreteszi az élményt. Azt az élményt, ami már olyan régóta nem adatott meg nekünk, az, hogy embert ehetünk. Akinek a húsában sokkal intenzívebben ott ragad a félelem íze, mert nem vezérli az az ősi ösztönös megnyugvás, hogy ő bizony áldozatnak született. Ott van benne a küzdés és a meglepetés aromája, számomra pedig a szégyenérzeté is, amiért ilyen mocskos módon felkínálkozott és bűnbe esett a halála előtti utolsó percekben. Csorgó nyállal tépem fel a bordáit, hogyha másra már nem is futja, de egy falatot csak kaphassak az áldozat szívéből. Csak egy pillanatra villantom fel a kékeimet, amikor látom, hogy Darren a falnak dőlve adja meg magát a totális gyönyörnek és elégedettségnek. Lassan nekem is be kellene fejeznem, mert bár a farkas éhsége tombol bennem, mégis az ember gyomrának kell megküzdenie a méretes húscafatokkal. Nem sokat hagytunk belőle. A bordái az ég felé merednek, a combjai belső felén világít a csont, ahogy rávetül az utca gyér fénye, a belei és a maradék pedig itt-ott elszórva a teste mellett. A legtöbb vér mégis a nyaka körül ivódott bele a hóba, hála Darren közreműködésének. Eszelős lihegéssel térdelek a hóban, a farkasom szép lassan visszatér az emberi testem fogságába, nekem pedig nem marad semmi, csak az őrülten elégedett és győzelemittas vigyor, ami tökéletesen leírja, hogy cseppet sem aggódom a holnap miatt, pedig vélhetőleg nagyon be leszek szarva, ha egyszer kitisztul a fejem. - Basszus... - nyújtom el lustán a szót, ami jelenleg a kábult öröm kifejezésére szolgál - Ahhh. Második orgazmus. Nincs kedvem takarítani. Nyafogom el a végét, mint egy elkényeztetett gyerek, miközben felnyalom magam a földről, bár még mindig megszédülök, szóval kicsit dülöngélek, mielőtt sikerül szilárd talajt fognom. Kurva jeges föld! Érzem, hogy Darren fáradt és jóllakott. Utóbbi rám is igaz, de engem még mindig doppingol a közelmúlt élménye. Talán ennyire különbözünk, vagy ennyit számít cirka hatvan év korkülönbség? - Ide... Ideállok a kocsival. Szerintem dobjuk a Chenába. A vér... A vér, a vér, a vér... Vakargatom meg a tarkóm, közben pedig körbesétálom a tetemet, és úgy nézegetem, mintha csak kiömlött vörösbor folt lenne a kanapén. Teljesen mindegy, ha a vért nem tudjuk elpucolni, akkor akár az egész tetemet itt hagyhatjuk. - Oda! Rugdossuk bele a havat. A.. Akár el is kezdheted, amíg ideérek. Mutatok a néhány méterre levő csatornatető fölé. Egy kibaszott zseni vagyok, mondtam már? Minden esetre csak akkor indulok el az autó felé, ha Darren jóváhagyta a takarítási ötletemet.
Kezdőlap
Választól függően belemegyek a szaftos részletekbe a következő körömben 
