Hagytam, hogy a csaj kisétáljon, de nem voltam biztos benne még mindig, hogy ez teljesen jó ötlet. ~ Nah mindegy, fusson csak el... nem biztos, hogy jelenleg utána tudok futni, de ezt neki nem kell tudnia... ~ Tehát hagytam, hogy ő menjen elől, hogy odasétáljon át az embereken az ablakhoz. Kissé nehezen ment a járás, a lábam visszanőtt már, de hosszú évek izomzata még nem regenerálódott rajta teljesen. A karjaimon a bőr alatt még ott feszültek az acélos izmok, de a lábam miatt néha a sirógörcs kerülgetett. Még kell neki egy kis idő, mire a régi lesz. Sigmundot szorongatva, aki nagy sárga szemeivel kegyetlenül figyelte az O'Connorst, odacaplattam én is a boxhoz és lehuppantam a csajjal szemben. Mázlijára nem csinált semmi különöset, csak egy kis kávét rendelt. Erre én is beletúrtam a gatyám méretes zsebibe, majd csak egy százdolláros akadt a zsebembe, szóval amikor jött a pincrésrác a kezébe nyomtam és közöltem hogy hozzon nekem valami jó csokoládés kaját, meg egy forró csokit. Nézett rám kiguvadt szemekkel, majd a pénzre. - A visszajáró a tied öcsi, csak tűnj már el. - morrantam rá, mire rekordsebességgel elhagyta az asztalunk. Én a másik nő felé fordultam, körülbelül mire megszólaltam volna, az asztalon volt vagy öt csokis croissant, meg egy kis kannányi forró csoki, gyönyörű bögrével. Belekortyoltam a remek italba, majd ahogy a cukorszintem beállt végre válaszoltam a nőnek. - Nem, azt hiszem még nem hallottam a nevét. ~ Vagy egyszerűen csak nem rémlik... Nem nagyon érdekel az emberek vagy farkasok neve. ~ - Miért, ki ő?
Enyhén felvontam a szemöldököm a rendelésére. Vagy csoki, vagy cukormérgezésben fog meghalni szerintem, de egy biztos: édes halála lesz. Még a végén irigykedni fogok. A srác is csak bámult ki a fejéből egy darabig, majd villámgyorsan kereket oldott. Basszus, ha kiderül, hogy James nincs is a városban, nagyon zabos leszek! Egyre több nemleges választ kaptam, és ez kezdte bökni a csőröm, méghozzá igencsak intenzíven. - Neki köszönhetem a "kis" problémám - kevergettem szórakozottan a kávém. - Gondolom hallottál már róla, hogy az őrzők hosszabb-rövidebb időre meg tudnak szabadítani a fenevadtól. - Kelletlenül elhúztam a szám. Amíg nem volt muszáj, nem beszéltem erről, de most az életem függött rajta. Lehet, hogy azzal ásom meg most a sírom, hogy ebbe beavatom, ám még mindig nagyobb az esélyem a túlélésre, ha beszélek. Ha a csaj nem-et intett a fejével, felhomályosítottam, ha igent, akkor meg egyszerűen belecsaptam a lecsóba. - Na, ennek a kretén seggfejnek hála az enyémet elvették. Még több vagyok egy embernél, de kevesebb egy vérfarkasnál. Szabadon beszéltem, kétlem, hogy bárki hallgatózott volna, azt azért még észrevenném. Most egyébként jobban érdekelt a nőstény reakciója. Ha prédának néz, sürgősen lelépek, ha nem, talán még maradok. Mindenesetre minden idegszálam megfeszült. - Ezért érezhetsz furcsának. - Kissé sunyi mosolyra húztam a szám. - Mindamellett háromszáznegyvenhat éves vagyok. Oké, csak leszek, de az is mindjárt itt van. De úgy éreztem, nem árt, ha tisztában van vele, hogy nem egy csipogó kölyök ül vele szemben.
Szépen lassan majszolok egy croissant mialatt beszél. Sigmund unott-rémisztő arccal ücsörög a tányérom mellett és szemmel tartja a helyet. A nő első kérdésére biccentek. Nem vagyok már kölyök, hallottam ilyesmiről. Egyszer egy túlbuzgó őrző engem is megfenyegetett ezzel... Maradjunk annyiban, hogy "rejtélyes körülmények között" eltűnt a fickó. Az volt az egyik legprofibb és legmocskosabb munkám. Máig büszke vagyok rá, mint majom arra a csúf szőrős farkára. - Igen, csicseregtek róla a madarak, hogy van ilyen. Aztán belekortyoltam a forrócsokimba, de majdnem ki is köptem. ~ Hogy elvették a farkasát??? ~ Az enyém felvetette hószín fejét és vért kívánt. Ilyen igazságtalanságot és még egy ilyen mocskos dolgot elképzelni sem tudott, a haragunk együtt ömlött szét a helyen, aranyszín förgetegként pusztítva. A harag megvillant aranyszín szemeimben is, legszívesebben nekimentem volna annak, aki ilyet tesz. - Ki képes ilyen undorító dologra?? Az ilyennek ki kéne tépni a szívét aztán megetetni a farkasokkal... - sziszegtem összeszükülő szemekkel. Engem három éves koromban változtattam farkassá. Majdhogynem inkább voltam vadállat, mint ember. El sem tudtam képzelni, milyen lenne nélküle, de nem is akartam. Mélységesen fel voltam háborodva és ez a furcsa szimpátia, a gyűlölet valamilyen szinten szövetségesévé kovácsolt annak a nőnek, akit az előbb ki akartam nyírni. ~ Egyesek szerint őrült vagyok... nos talán, de szerintem csak nem értik az engem mozgató érzelmeket, amik inkább állatiak, mint emberiek. ~ - Ez tényleg borzasztó... és mióta tart ez az egész? A korára csak tisztelettel biccentek. Nem vagyok egy mocsokláda, csak nem szeretem a gyengéket, de azokat még annyira sem, akik képesek megölni valakinek az igazi énjét. Szeretem a kínzést, de ez nem kínzás, hanem a lélek gyilkossága, ami ezerszer szörnyűbb a rendes gyilkosságnál, azzal ugyanis nincs gond, kit érdekel pár halál? Ez... ez viszont undorító. Figyelmesen néztem rá, még a forró csokit is visszatettem a csészealjra.
Azt hittem, minden reakcióra felkészültem, ám mint oly sokszor: tévedtem. komolyan, lehet, hogy pocsék ember- és farkasismerő vagyok? Vagy ennyire nem tudok másokat megítélni a farkasom nélkül? Nono, James is átejtett a palánkon, koppantam is egy jó nagyot. - Nos, többek között az intézte el nekem, akiről kérdeztelek - húztam sötét mosolyra a szám. - Ő, és még egy csapat őrző Washingtonban. A miértjét máig sem értem igazán. Igaz, hogy heves a természetem, van, hogy előbb ölök, és csak aztán kérdezek, de sokkal kezelhetőbb vagyok, mint mondjuk azok, akik ellen eddig küldtek. Nem vagyok pszichopata, csak hamar bepöccenek. Ilyen temperamentumom, most mit csináljak vele? Láttam a másik nőstényen, hogy dühös, aztán már éreztem is. Az ereje, a gyűlölete, a haragja perzselt, szinte már vártam, mikor gyújtja lángra a helyet. Ez azonban nem történt meg. - Két hét múlva lesz három éve - feleltem, mert most már biztos lehettem benne, hogy sikeresen átpasszoltam másokra a vérszomját. Két hét, istenem! Kettő! Mindjárt vége, mindjárt visszakapom a Dámát! És akkor én is lehetek ismét fúria. Alig vártam! - Amint letelik a három év, visszakapom a farkasom. És bosszút állhatok, ha megérem... - pillantottam a dühtől fortyogó nőre, egyféle kérdést téve fel. Most ugyanis az ő kezében volt az életem, tudta, meddig vagyok még gyenge, így azt is, hogy nem tudnék elmenekülni. Ha így dönt, megöl a kocsma mögött, akkor ennyi volt a pályafutásom. Ebbe persze nem szívesen törődtem volna bele.
Szép villogó vörös betűkkel írtam fel lelkem sötét falára a többi halálra ítélt közé ezt a James Lee Howardot. ~ Kissé berágtam volna? Nos van esély rá.... ~ Most szép hosszú csöndet tartottam. Végighallgattam mindent, amit mondott. Kissé sajnáltam ezért a három évért. Három év egy örökkévalóság lehetett a farkasa nélkül. Én egész életemben annyit töltöttem nélküle, de akkor még nem is tudtam róla, hogy farkasok léteznek. Azóta pedig vérfarkas vagyok, három éves korom óta. Ittam egy korty forrócsokit, aztán komolyan néztem a másik nőre. Aztán szép lassan elterült az arcomon az a sötét kifejezés, ami sok vért és még több bajt ígért. - Értem. Nos első körben le kell szögeznem valamit. Én nem vagyok teljesen normális, de tisztában is vagyok ezzel. Őszintén ki akartalak nyírni olyan tíz perce, de már nem. Ne foglak téged bántani. Nem tudom miért, de fel vagyunk háborodva azon, ami veled történt. Én három éves korom óta farkas vagyok és már a gondolata annak, hogy ezt valaki elveszi tőled, már az is megőrjít és felébreszti a vérszomjam... Lehet nem tartasz te sem százasnak, de nem zavar, nem is vagyok az. Heccből embereket és farkasokat szoktam kínozni, Végrehajtó vagyok, ha tudod ez mit jelent. Ha hiszed, ha nem, szívesen segítenék neked. Látni akarom az összeroncsolt arcát annak, aki képes ilyet tenni egy farkassal. Itt tartottam egy kis szünetet, kisimítottam egy aranyszínű tincset az arcomból, majd folytattam. - Lehet hogy nem kérsz belőlem. Nos oké, érthető a dolog. Kivételesen neked adom a választás lehetőségét, vedd afféle kárpótlásnak azért, amit veled tettek, habár igen szegényes. Ha gondolod segítek neked, nagyon is szívesen... Azt mondtad még három hét, utána ha gondolod veled tartok, ugyanis nagyon szívesen segítenék kinyírni egy ilyen ganéjt... addig is én farkas vagyok, te pedig most nem. Ha segítség kell, főleg ha kinyírni vagy megverni valakit szólj. - mondtam el a nagyon különös ajánlatom, majd hátradőlve majszolni kezdem egy másik croissant.
Három éves kora óta!? Na, ezen meg én néztem, és kaptam fel a vizet. Ki az az elvetemült, szadista állat, aki képes egy három éves kisgyereket farkassá változtatni!? Tulajdonképpen még alig fog fel valamit a világból, de már át kell élnie a teliholddal járó dolgokat, fel kell dolgoznia a vérszomjat... Remek, pár perc alatt kölcsönösen dühösek lettünk, és sajnálkoztunk. Ez a Fairbanks tényleg őrült egy hely. - Csípem a nem normális fazonokat - vigyorodtam el most először igazán. Nem lepett meg, hogy "nem normális", ha valakit ilyen fiatalon marnak be, akkor az onnantól se nem ember, se nem farkas. De ha már a kettő között kell választani, talán inkább farkas. - Hogy tudom-e? - kérdeztem vissza, és kényszeredetten felnevettem. - Én is az vagyok... voltam. És megint az akarok lenni. - Igen, ha valahova bevesznek, ez lesz a csatlakozásom minimum feltétele. Aki ezt nem engedi, az rám ne számítson. Ragaszkodom ahhoz, amit eddig elértem és pont. A végrehajtó posztnál már csak egy vonzott jobban... Megráztam a fejem. - Bosszút akarok, de nem fogom megölni, és mást se kérek erre. - Ó, neeeem, a halál túl gyors és könyörületes lenne neki. Azt akarom, hogy átérezzen mindent, amit én, hogy elárulják, belerúgjanak, megfosszák valami értékestől, és még annál is többtől. Szeretném látni, ahogy az álmai szétforgácsolódnak. Azt akarom, hogy rimánkodjon, könyörögjön. - Nem terveztem a hátralévő időben bajba keveredni, de kösz a felajánlást. Ha szorul a hurok, élni fogok vele. - Élnem kell vele, ha élni akarok. - Ha jól vettem ki, akkor te az új falka tagja vagy, igaz? Tudod, hogy alfátok ilyenkor hol szokott csámborogni?
Kissé én is elmosolyodok, majd fölhajtom a forrócsokim maradékát is. - Nos én is csípem őket, más nagyon nem tudok elviselni. Az egy kellemes meglepetés, hogy ő is Végrehajtó. Szerintem olyan nincs hogy az volt. Aki egyszer Végrehajtó, az örökre az marad. ~ Mily kellemes meglepetés... még a végén végre lesz egy nem unalmas alak a városban! ~ - Hmm ezt örömmel hallom. Kezdett már elegem lenni a mindenfelé rohangászó kölykökből. gyanis esküszöm a falkánkban az egy főre jutó csöppségek meghaladja az elviselhető maximumot... - fintorogtam, de végül felsóhajtottam. Arra csak szomorú arany bociszemekkel nézek, hogy nem akarja kinyírni azt a nyomorékot. - Nos kár... Pedig máris megfordult a fejemben pár nagyon izgi játék, amit ki kéne próbálnia a barátodnak... de ahogy gondolod. - vontam meg a vállam. Attól még lehet egyszer kinyírom azt a barmot, még meglátjuk hogy hozza kedvem. - Rendben. Amúgy Katharina vagyok. Katharina Karin Kadaverin, de hívhatsz Katnek, vagy Karinnak, ahogy gondolod. - mondtam könnyedén. Ő tudhatta az eredeti nevem, mert nem nézett úgy ki, mint aki fejből vágja a német háborús bűnösök listáját, plusz nem árt, hogyha keres tudja, ki is vagyok igazából. - Amúgy igen, közéjük tartozok. És hogy tudom-e? Nos már vagy két hete nem láttam, mióta térdből letépte a lábaim. - vontam vállat könnyedén, mintha a plüssmacim lenyúlásáról csevegtem volna.
Ez érdekes információ volt. Vagyis nem állnak túl fényesen idősebb farkasok terén, ami ilyen körülmények között nem a legjobb. Sőt, semmilyen körülmények között nem jó, ha egy falkán belül sok a kölyök. Szóval nekik elkél az erősítés. Hm, ez már nekem egy kiváló tárgyaló alap ahhoz, hogy legalább az egyik gruppnál megkapjam, amit akarok. Nincsenek abban a helyzetben, hogy elutasítsanak egy erős, idős farkast, még akkor sem, ha az egyből pozíciót kér. Meglátjuk, az alfájuk milyen fejet fog vágni, ha ezzel előrukkolok... - Elbeszélgetnék az alfáddal - mondtam, s a zsebemből előkotortam a cigis dobozt, meg az öngyújtót, amit még a benzinkútnál vettem, és rágyújtottam. - Azt hiszem, visszautasíthatatlan ajánlatom van a számára - húztam kissé alattomos mosolyra a szám. Hátsószándékom volna? Nem, még nem. Egyelőre ennyi célom van: falkába kerülni, visszakapni a régi rangom és megszorongatni James tökeit. Becsvágyóbb célok? Igen, az is akad raktáron. A nevére biccentettem és elraktároztam magamban. Nem, valóban nem ismertem a német háborúsok névsorát, mindkét világháborúból minimálisat érzékeltem. Az utcai bunyó vonzott, de a hazámért való harc, hogy utána esetleg ódákban örökítsék meg a hőstetteimet, na az soha. Csak mosolyogtam azon egy kicsit, hogy térből letépték a lábát. A láb visszanő, igaz, nem kellemes és sokáig tart, meg utána érzékeny, de visszanő. Ebből pedig legalább azt is megtudtam, hogy az alfa nem cicózik, ha arról van szó. Ez jó, ha egy puha pöcsű senkiházi lenne, első dolgom lenne kihívni, és elszedni tőle a falkáját. Így lehet, hogy majd csak a sokadik dolgom lesz. De ez még nagyon a jövő zenéje. - Elárulnád, hogyan áll most a két falka? Csak hogy kicsit képbe kerüljek. Találkoztam már egy hazai pályással, de tőle nem sokat tudtam meg.
Miután benyomtam a kajám maradékát is, nyugodtan hátradőlök és onnan figyelem a másik farkas nem farkast. Kíváncsi vagyok, hogy bírja ezt ki, hogyan tudja elviselni a bestiája nélkül... Amúgy nem, ne aggódjon értem senki, nem kedveltem meg a csajt. Soha életemben nem kedveltem még senkit, egy csöppet sem. Csak felháborodtam és az ellenségem ellensége az ellenségem, meg úgy többnyire az egész világ az ellenségem, de egyik ellenség mégis ellenségesebb, mint a másik alapon.... Nos értitek, jelenleg a csajjal voltam. ~ Hogy később mi lesz? Majd ahogy a kedvem hozza... ~ Egyesek azt mondják kicsit ingadozó a hangulatom... Nos nekik van igazuk. Az egyszer rád mosolygok következő pillanatban pedig kitépem a gigádat mentalitás szerint élek. - Nos rendben, kíváncsi leszek... minden esetre sok sikert Castorhoz. - vontam vállat. Amúgy nem volt bajom a vezetőmmel, egyszerűen már nem követtem vakon a parancsait. Ez csak azért volt baj, mert ha hozzá sem tartoztam, már nem tartoztam senkihez sem... Nos igen, eddig legalább volt valaki, akinek a parancsai számítottak. Most nem tagadtam meg Castor uralmát, egyszerűen már nem engedelmeskedtem vakon neki... de másnak sem. ~ Nos igen, az élet szívás... és nem csak a vámpíroknak. ~ - Nos én sem tudok róla túl sokat. Amióta a városban vagyok szinte az egész időt a szobámban töltöttem lábadozva... Minden esetre vannak a helyiek, akik már vagy ezer éve itt vannak. Aztán volt velük valami gond ezért hívták ide az őrzők a mi falkánk. Legalábbis én így tudom. - vontam vállat. Tudtam még jó néhány dolgot az őslakosokról, amennyi anyagok Pathrisától kaptam, de ebbe egyenlőre nem állt szándékomban beavatni őt.
Ez a sok sikert Castorhoz... Remélem nem egy orrba-szájba gyilkoló agyatlan batárral lesz dolgom, akinek annyi esze (sincs), mint egy mákszemnek, mert akkor rohadt nagyot szívok. Áh, csak nem! Egy alfa nem lehet agyatlan, mert azt nem követik. - Kösz, bár még nem tudom, hogy rám fér-e - húztam el a szám. Mindenki máshogy reagált arra, hogy rövidzárlatos vagyok, ám mivel még nem patkoltam el, így azt hiszem elmondhatom, hogy egész... nyugis visszajelzéseket kaptam. Príma! Maradjon ez még így egy darabig, aztán kezdődhet a buli! Kíváncsian hallgattam, amit a másik falkáról mondott, és reméltem, hogy azóta se lettek békésebb bagázs. Eszembe jutott a reggeli újság, amit a benzinkútnál olvastam. Sehol semmi hajmeresztő. Fenébe, úgy tűnik mégse akkora party arcok. Vagy ennyire óvatos itt mindenki? Majd kiderítem. - Köszönöm a felvilágosítást - álltam fel, miután végeztem a kávémmal. - Remélem legközelebb valami mókásabbat is csinálhatunk! - húztam mosolyra a szám, aztán elköszöntem tőle, és kisétáltam a kocsmából. Kívülről tök nyugodtnak tűntem, belül viszont már kicsit idegese voltam, izgultam, ugyanakkor örültem is, hogy még mindig élek. Pedig itt tényleg nem sokon múlt! Még jó, hogy elő tudtam rukkolni valamivel, ami érdekesebb a leölésemnél.
Már három napja, hogy eljöttem a falkából, eddig érdemben semmit nem tettem azon kívül, hogy a házfelújítással baszakodtam. Nem mintha annak sok látszata lenne, de legalább volt mivel elütni az időt. Most már illő lenne felkeresnem Vincentet. Végülis úgy léceltem le, hogy még csak eszemben sem volt közölni vele a hírt, bár ha azt vesszük, hogy az az idióta kattant barom ráhagyta egy nőre a falkát, akkor nem olyan nagy dolog. De mégiscsak Vincent, na. Nem bajlódtam azzal, hogy telefonáljak, úgyhogy írtam egy szimpla sms-t: Beszélnünk kellene. 10kor az O'Connorsban leszek. Ebben benne volt az is, hogy ha nem jön, akkor nem jön, én nem erőltetek semmit, és választ sem várok, de azért valljuk be, sértette volna az önérzetemet, ha lógva hagy. Tíz előtt tíz perccel sétáltam be. Basszus, még azzal is megtisztelem, hogy időben itt vagyok, úgyhogy nagyon ajánlom neki, hogy tolja ide a képét. Egyébként sem volt alkalmunk azóta beszélni, hogy Sedna lett az atanerk. Bár talán még jobb is, mert lett volna egy két keresetlen szavam hozzá mikor megtudtam az új felállást. Biztos nem tettem volna ki az ablakba, amit kaptam volna a véleményemért. Inkább ő a falra az én egyik testrészemet. Egyből a pult felé vettem az irányt, kértem egy vodkát és egy sört, a töményet még ott megittam, a sörrel pedig elsétáltam az egyik üres asztalhoz.
Á, jé, Rowen lelépett, nahát, észre se vettem! Három nap után küld egy kib*szott SMS-t? Egyem a szívét! Szó szerint is, ha lehetne. Nem tudom, mostanában elég könnyen felhúztam magam, ez az új keletű ingerlékenység pedig cseppet sem tetszett, mert azt mutatta, hogy rohadtul böki a csőröm minden, ami a városban zajlott, meg a falkában, meg úgy általában egyébként. A Carmennel való kis eszmecsere sem hozott lelki békét - nem is értem, hogyan lehetséges ez... -, és attól sem hánytam cigánykereket örömömben, hogy a falka - mit szépítsem - a szétesés határán táncolt. Nem csak hogy egyetértés nem volt, de semmiféle összetartást nem éreztem, mintha mindenki a saját pecsenyéjét sütögetné. Nos, ezt egészen addig megengedhetjük magunknak, amíg Castorék nem jönnek fel a hegyre, és nyomnak el minket, mint egy mini-hangya-bojt. Hogy valamelyest kiszellőztessem a fejem, gyalog caplattam le a városba az O'Connorsig, aminek az lett az eredménye, hogy nyolc percet késtem, és cseppet se lettem higgadtabb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tudom eljátszani. Még csak pajzs se kellett hozzá. Egyszerűen felöltöttem egy szokásos mosolyt, száműztem a háborgásom, a farkasomat lakat alá tettem és mintha a világon semmi sem tudna feldühíteni, vagy kibillenteni az egyensúlyomból, úgy tipegtem be a kocsmába. Nem kértem, nem vettem italt, kivételesen nem kívántam. - Szia te szarrágó, remélem alapos okod volt lelécelni, máskülönben hátul elintézlek - vigyorogtam rá, mintha az előbb halmoztam volna el bókokkal, holott minden szavamat halálosan komolyan gondoltam. - Szóval?
Késett. Két perc után úgy voltam vele, hogy nem fog eljönni. Nem tudom kire vigyorog éppen az a barom, de biztos sokkalta fontosabbnak tartja, mint a veszett tarkját. Vagy nem tarkját. Már. Öt perc. Csessze meg akkor. Rágyújtottam egy cigire, és kértem még egy vodkát, amit szintén elpusztítottam a pultnál, végül visszaültem a helyemre, és unott-ingerült arccal bámultam ki az ablakon. Hét perc. Még két percet várok, és elhúzok a francba. Nem volt kedvem egy kocsmában ücsörögni egész éjjel reménytelenül várakozva az én drága egyetlen és utánozhatatlan atanerk példaképemre. Rohadt senkiházi. Épp mikor elnyomtam a cigit, akkor sétált be az ajtón. Felszaladt a szemöldököm, de ezen kívül semmi reakció, köszönés helyett is csak biccentettem, csak akkor szólaltam meg, mikor végre óhajtott helyet foglalni. - Nem hiszem, hogy neked van jogod okokat boncolgatni, mivel ha jól tudom, te se túlzottan forszíroztad a falka cserbenhagyását. Ez lefordítva annyit tett, hogy nem, nem volt semmi olyan okom, amit ő elfogadna. - De ha már itt tartunk... Szerinted volt értelme annak, hogy Sednára bíztad a falkát? Nem azt mondom, hogy ő nem megfelelő - de igen, pont ezt -, és a te választásod, ergo bíznunk kell benne - nagy nyelvcsapásokkal előre - de semmivel sem lett jobb a helyzet, hogy nem te vagy a falka élén. Téged ezerszer jobban tisztelt mindenki, és amióta az a nő irányít, azóta még ziláltabb az egész. Ez az én véleményem, de akármennyire is feldühíti, ez van. Egyébként meg egészen seggnyalós formába burkoltam az egészet. - Ez volt az egyik oka, hogy leléptem. Semmi értelme tiszteletet imitálnom. Nem is megy, nem is ment soha - ráztam meg a fejem, és a folytatás előtt ittam egy kortyot a sörből. - A másik pedig ennél komplikáltabb. Nem tudom mennyire gyors az információs csatornája, hogy hallott e már az őrzők akciójáról. Ha hallott, akkor kár kifejtenem, ha pedig nem, akkor inkább hanyagolni kéne a témát.
Ezt a cserbenhagyásosdit szerintem életem végéig lesz, aki felemlegeti. A rosszallásomat egy alig látható állizomrezzenéssel fejeztem ki, de a mosolyom szemernyit se olvadt. inkább hallgattam Rowen további mondókáját, és lassan tényleg lecsillapodtam, már mímelnem se kellett. Ez ellen nem tudtam mit mondani, vagy tenni, pontosan tudtam, milyen, ha nem tudod tisztelni a feljebbvalódat. Nem véletlenül hívtam ki én se annak idején az előttem basáskodó Atanerket... Sedna helyett nem tudtam neki kivívni a falkatagok bizalmát és elismerését, ez lehetetlen volt, és ha már ilyesmikre pályázom, akkor elsősorban magamnak várom el. Más malmára ekkora vizet nem hajtok, ennyire vagyok önző és köcsög. Nagyot sóhajtottam, és elbattyogtam a pulthoz, majd egy málnaszörppel tértem vissza. Igen, én azt ittam per pillanat, valmi probléma? - Az én vezetésem, vagy inkább nem vezetésem alatt kanászodott el a banda - nyomkodtam meg az orrnyergem. - Abban bíztam, hogy a vezetőváltás a betolakodók mellett pluszban jót fog tenni. - Legyeztem a kezemmel, és ittam. Ezt a kérdéskört számtalanszor körbejártam, és egyik alkalommal sem jutottam világmegváltó felvilágosodásra. Elbarmoltam, ennyi. Meg a falka is. - Oké, ezt az okot még ki tudnám pöccinteni úgy, hogy azzal, hogy leléptél, engem is cserben hagysz. Mi a másik ok? Hallottam pletykákat, voltak sejtéseim, de egyszerűen mintha behalt volna az információs csatorna a falkában.
Málnaszörp?! Málnaszörp... Az a medvevadászat az agyára ment. Komolyan málnaszörpöt iszik, nem volt vodka vagy bármilyen más pia szaga, szimpla babazsúrra való málnaszörp. Eszem megáll. - Ne igyál belőle sokat, nehogy megártson - tanácsoltam blazírt arccal, miközben újabb cigit vettem elő. - Lehet, hogy igazad lesz. Előbb utóbb. Sedna erős, és kitartó. - El sem hiszem, hogy ezt kimondtam. - De akkor is nőből van, és egy nő nem való vezető szerepbe. Lehet, hogy te sem, de lényegtelen is erről vitatkozni. Nem értek egyet a döntéseiddel, de ... támogatlak. Megforgattam a szemeimet. Eddig nem úgy fest, hogy támogatnám; nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem, vagyis inkább ahogy számítottam volna rá, mert a tervezés kissé erős kifejezés. Nem szoktam tervezni. - Mi van? - Elkerekedett a szemem, aztán inkább beleszívtam a cigibe, és aprólékosan lehamuztam a szálat a hamutálba. - Nem hagytalak cserben. -Megráztam a fejem. Újabb slukk. Inkább hanyagoltam a mentegetőzést, és a kérdésével foglalkoztam. Csöbörből vödörbe. - Biztos hallottál már arról, hogy az őrzők bele tudnak piszkálni az átváltozásba. - Jóhogy hallott, öreg róka már. - Tudtam, hogy van ilyen, de nem gondoltam volna, hogy egyszer majd tapasztalatot is szerzek belőle - elvigyorodtam és belekortyoltam a sörbe. - Volt egy kis összetűzésem az egyik őrzővel, és a nő riadóztatta a bandáját. Nem akartam balhét, úgyhogy velük mentem, és Mortimerék tartottak egy kis szertartást a tiszteletemre. Elhúztam a számat, de mielőtt beleszólhatott volna, folytattam, hogy teljes legyen a történet. - A lényeg, hogy három hónapig nem fogok tudni átváltozni, és ha nem húzom meg magam, sanszos hogy az időpont ki lesz toldva, vagy mit tudom én mit találnak még ki. Ott van még Westmoreland, aki úgy rám van cuppanva, mint méhek a mézre. Sednával kurvára nem szimpatizálok, na meg semmi érdemlegeset nem tudtam letenni az asztalra hónapok óta, azon kívül, hogy felmutattam az újabb büntetéseket, mert azokból már Missisipit lehetne rekeszteni. Ezek után szerinted van értelme veletek maradnom? Nincs. Ez van. Tömören, a teljesség igénye nélkül ennyi. Hátradőltem, és kibambultam az ablakon.
- Kösz, hogy aggódsz értem! - vigyorogtam rá, kivillantva mind a harminckét fogam, és ittam. Basszus, de édes volt! Finoman felvontam a szemöldököm, hallva, hogy Rowen Sedet hm, dicsérte? Tőle ez már fanfárnak számított. Nos, a támogatását érdekesen mutatja ki, de nem lovagolok ezen tovább. Szavam nem lehet, eddig amit kértem tőle, azt teljesíteni is szokta, arról meg igazán nem én tehettem, hogy Sedna nem lett a szíve csücske és nem tiszteli eléggé ahhoz, hogy kövesse. - Kiköltöztél Farkaslakból és otthagytad a falkát. Kiléptél. - Ez azért egy fokkal súlyosabb, mint az én "nyaralásom" volt. - Mégis hogyan tudnál így támogatni? Ha esetleg olyasmire vetemednék, hogy kihívom Sednát, szükségem lenne támogatókra, te azok közé tartoztál, de így, hogy már nem vagy a falka tagja, a szavad fabatkát sem ér. Bizony, egyszer majd szeretném visszakapni a helyem, amit elpasszoltam, de... nem most. Még nem jött el az én időm, akkor sem nekem kellett volna jönni, amikor Atanerk lettem, elhamarkodott lépés volt, de akkor jónak tűnt. Még ki kell kicsit kupálódnom. Hallgattam, mint kapta meg az Őrzőktől is a büntijét. Remélem ez több eredményt fog elérni nála, mint a hátnyúzás, nem örülnék, ha legközelebb azt hallanám, hogy Rowen élre tölt a leölendő farkasok listáján. - Akkor adott a feladat: húzd meg magad! - mondtam, ezúttal komoly ábrázattal. - Westmoreland előtt tedd a jó gyereket, és ha már nagyon nem bírsz magaddal, szólj. Megverlek kicsit, é pár napig tuti nyugton leszel! - vigyorodtam el megint. - Három hónap... csak átalakulni nem tudsz? A többi tulajdonság megmaradt?
Aranyos, hogy ennyire mélyen érinti a távozásom. Ez is biztos az egóját sérti valahol. Vincentbe inkább nem keresek logikát. - Na álljunk már meg egy szóra. Ne dramatizáld ennyire túl a helyzetet... Kiléptem, kiköltöztem, jolvan oké. De ettől még nem szűntem meg létezni, ugyanúgy tudlak támogatni ahogy eddig. Igazából eddig sem volt túl sok jelentősége a falka szempontjából, hogy ott voltam, ezután sem lett volna. A szavam eddig sem ért semmit, szóval a te szempontodból nem változott semmi, csak annyi, hogy nem vagyok a közvetlen szomszédod. - Beleszívtam a cigibe, majd amint kifújtam a füstöt, már folytattam is: - Arról, hogy Sednát kihívod, meg annyit, hogy nem fogod. Most biztos nem. Egy; akkor saját magadat hazudtolnád meg, mivel te adtad át neki a helyed, és ha ide oda ugrálnál a ranglistán, az rád sem vetne túl jó fényt, főleg, hogy önszántatból fokoztad le magad. Kettő; ha idáig fajulna a helyzet, akkor közvetetten bárki támogathat, akár még egy betolakodó is, ahhoz nincs szükség tagsági kártyára. Három nincs, kettő is bőven sok volt. Erről ennyit. Nem kell, hogy megértse miért hagytam ott a falkát, de legalább ne kössön bele logikus dolgokba. Legalább annyi haszna volt a mondandómnak, hogy miután az őrzők szóba kerültek lehervadt az ezerwattos vigyor a képéről. - Westmoreland előtt eddig is tettem a jó gyereket. Úgy ahogy. Egyébként meg magamtól is rájöttem, hogy meg kell húznom magam, de kösz a tanácsot - vágtam egy grimaszt mielőtt visszatértem a cigimhez. Tanácsokból van elég, Sednát is kaptam a kioktatást, meg a pszichológiai blablát, de néha a tanácsosztogatóknak van legjobban szükségük segítségre. Pont amiatt annyira segítőkészek legtöbbször, mert a saját bajaikat próbálják kompenzálni azáltal, hogy elhitetik magukkal, hogy másokon segítenek, és emiatt ők mennyire fontossá válnak. - Csak átalakulni nem. De ez is bőven sok nemi gaz? - Megdörzsöltem az arcomat, és megittam a maradék sört. - De addig is.. Valamivel muszáj lekötnöm magam. És ha már itt tartunk... Nem tudnál adni valamennyi kölcsönt? - Pénzem az van, de annyi amennyi kéne nincs. - Csak pár hónapra kéne, kamatostul visszakapod. Tudtam, hogy adja magát a kérdés, úgyhogy inkább megelőztem. - Egy fegyverkereskedésre gondoltam. Abból úgysem bővelkedünk Fairbanksben, pláne nem olyanokból, ami farkasoknak is hasznos. És az sem mellékes, hogy ahhoz legalább értek.
Megráztam a fejem. - Nem is szavazatot kértem. - Újabb korty málnaszörp, fintorgással társítva. - De most nem ez a lényeg, jól mondtad, nem fogom kihívni Sednát még jó ideig. Ha pingpongozni akarok, akkor majd elhívlak téged, és nem a vezetői poszttal fogom ezt játszani Seddel karöltve. A támogatás rohadtul nem mindegy, hogy honnan jön, és nekem se mindegy, hogy falkán belül hányan állnak biztosan mellettem. Mert hiába győznék, ha ezzel mondjuk a falka felét elveszíteném, szart se értem el. Egyébként meg nem egy nyerő felállás - az én pályám szempontjából -, ha pont azok szállnak ki, akik eddig engem követtek. De tényleg mindegy, jelenleg nem atanerki ambícióim vannak. - Bocs! - emeltem fel megadóan a kezem. - Hajlamos vagyok fölösleges tippeket is adni, de nézd el nekem, egyszerűen imádom a saját hangom! - húztam széles, infantilis és beképzelt vigyorra a szám. Nagyban bólogattam arra, hogy igen, az átváltozási képesség megvonásai is éppen elég nagy büntetés. Ha nem tudnék átalakulni, becsavarodnék. Fogalmam sincs, Rowen hogyan fogja ezt bírni. Arra, hogy kölcsön kér, leesett az állam, és dinnyényi szemeket növesztettem. Aztán elmondta, hogy mire kell neki, ez pedig gondolkodóba ejtett. A fegyverkereskedés passzolna Rowenhez, szó se róla, de vajon tényleg jó ötlet ilyen helyzetben árulni őket. Részrehajlás vádja mondjuk olyan szempontból nem érhetné, hogy falka nélküliként - elvileg - egyik brancshoz sem húz. Viszont roppant mód felhúzna, ha egy olyan fegyverből kilőtt sorozat lyuggatná szét a bundám, amit nála vettek. - Komolyan egy fegyverbolttal akarod meghúzni magad? - kérdeztem kedélyesen, és megint ittam. - Basszus! Hé, Frank! - kiáltottam túl a hangzavart, és a pult felé fordultam. - Küldjetek valami ihatót! - A pasas biccentett, és már töltötte is a szokásos korsó sört. - Kösz! Na, szóval... - fordultam vissza az ex-Tark felé. - Ha most nyitsz egy ilyet, és még olyat is fogsz árulni, ami a magunkfajtára is ártalmas, a városban minden farkas és őrző nálad fog tolongani. Az eddigieknél is nagyobb reflektorban leszel. Ezzel nem fog eltűnni, sem igazán meghúzni magát, mert arra számíthat, hogy kemény idők elé néz. Ha egy farkas elkezd nála vásárolni, a többi követi, és szerintem egyik falka sem örülne, ah a másik tagja is nála vásárolnának be. Vagyis előbb-utóbb megpróbálják a kereskedést kisajátítani, és ha kell, ronggyá verik Rowent, fenyegetik, zsarolják stb... Nem sok jót látok a jövőjében. Hú, tiszta médium lettem! Megkaptam a sört és nagyot kortyoltam belőle. Mindjárt jobb! - Adok szívesen, csak ne boríts még több szart a fejedre, mint amennyi egyébként is rajta bűzölög.
Nem idegeltem tovább azzal, hogy tovább erőltetem az atanerk témát. Úgyis visszatérő momentum lesz ez még, ráérünk vele foglalkozni akkor, mikor aktuális. - El van nézve - mondtam két slukk között közömbösen, és meg sem fordult a fejemben, hogy viszonozzam a vigyorgását. Neki jobban áll. Az meg a slussz, hogy kicsit se néznének minket homokosnak, ha egy málnaszörp társaságában villantanánk egymásra a százfogas vigyorokat. A kölcsönre majdnem kigurult a szeme. Ez most akkora esemény? Nem is tudom volt e már rá példa, hogy én bármikor is pénzt kértem tőle. Talán régen, de nem sűrűn, viszont azért nem olyan nagyszabású, hogy eldobja az agyát miatta. Bár az is lehet, hogy szimplán csak arra gondolt, hogy drogba akarom befektetni. Nem mondom, az se lenne egy hülye ötlet, de az túl kockázatos, én meg így is ingoványos talajon ácsorgok. - Arról volt szó, hogy nem balhézok. Nem arról, hogy eltűnök az éterben - csóváltam meg a fejemet, miközben figyeltem a pultos projektjét Vinc sörével. - Tudom - bólintottam. - De nem mindegy, hogy máshol szerzik be, és azzal gyilkolják egymást, mint hogy esetleg tőlem veszik? Nem mellesleg megvannak a kapcsolataim, olcsóbban tudnék beszerezni jobb minőségű dolgokat. Persze nem feltétlenül lenne minden full legális, de az részlet kérdés. - Azért még ne temess el - vigyorodtam el végül én is. - Lehet, hogy nem is jönne össze. Ez csak egy ötlet, tőke nincs, úgyhogy nélküled ötlet is marad. De sorba nyílnak a pocsékabbnál pocsékabb kocsmák, és diszkók, már lassan minden sarkon találni egyet. Lehet, hogy kevésbé meredek vállalkozás lenne nekem is belefogni egy ilyenbe, de se kedvem, se agyam nincs hozzá, és inkább kockáztatok, mint hogy egy újabb tömegcikk jelenjen meg. És végre rábólintott. Önkéntelen féloldalas vigyor jelent meg a képemen. - Nem mondom, hogy nem fogod megbánni - most már határozottan vigyorogtam -, de kösz. Így már akár holnap elkezdhetem beszerezni az engedélyeket. Meguntam bámulni az üres sörösüveget, úgyhogy felkeltem, elvonszoltam magam a pultig, és kértem még két sört. Az egyiket leraktam Vinc elé.
Lassan de biztosan kezdtem érteni, hogy Rowen elmebaja milyen természetű. Őrült, erre nincs jobb szó! - Nem, rohadtul nem mindegy! - Egy leheletnyit felemeltem a hangom, s a maszkom úgy mállott le, mint a rossz vakolat. Lassan kifújtam a levegő. Nyuugiiii. - Nem mindegy, mert te az őslakosokhoz tartozol... tartoztál. Ezért venné ki magát furán - finoman szólva -, ha fegyerosztásba kezdenél. Akkor is hülye helyzet, ha csak egyik falkának, akkor is, ha mindkettőnek. Hallgattam az érvelését, a magyarázatát, de egyelőre nem tudtam jobb képet vágni a dologhoz. Milyen ki drága, hogy így törődik azzal: ne legyen újabb tömegcikk. Szó, mi szó, fegyverboltot nem találsz minden sarkon. Azt hiszem, ez se véletlen. - Már most látom, hogy meg fogom bánni - sóhajtottam, de nem vontam vissza a beleegyezésem. Én vagyok a marha, minek ígérgetek, bólogatok előre, legközelebb jobban figyelek. Meg inkább tőlem kérjen, ne valami elfajzott korcstól, aki csak plusz zűrt hoz neki. Hogy én milyen kis rendi vagyok! Amíg újabb kör sört hozott, az előbbi üres korsót forgattam a kezemben. Tisztára meghülyült minden... Öreg vagyok én már ehhez, szerintem nyugdíjba kéne vonulnom, becuccolok a Medvéhez, naponta párszor szarrá verjük egymást, aztán élünk boldogan... Két nap után öngyilkos lennék... - Mit gondolsz a jelenlegi falkaállapotról? - Nem volt nehéz kitalálni, de azért rákérdeztem, hátha elmond olyat is, amire még nem gondoltam. Ez mondjuk nehéz lenne, az utóbbi napokban mást sem tettem, mint ilyen ügyeken agyaltam. - És szerinted miken kéne változtatni?
- Ne háborogj már, nem azt mondtam, hogy titkokat fogok kiadni, csak szimplán kezdeni akarok valamit magammal. Egyébként ennek még örülhetnél is, mert még mindig jobb, mintha más unaloműzést választanék. Pont te pattogsz mindig azon, hogy mindig balhézok... Még szép, hogy most már én is felemeltem a hangom, de mire a mondat végére értem, már szinte suttogássá szelídült, enyhén fenyegető hangsúllyal párosulva. - Ha nem támogatod az ötletet, szerzek pénzt máshonnan. De ne az legyen, hogy két percenként ellenőrzöl, csak mert a te kezed is benne van a dologban. Túl sokat aggódik minden apróságon. Nem is értem miért nem lehet egyes dolgokon csak úgy átsiklani, hogy majd lesz valahogy. Mindig lesz valahogy, de ha minden tettünk előtt órákat nyavalyognánk a következmények átrágásán, akkor soha sehova nem mozdulnánk. Ha nem ad pénzt, akkor is megszerzem, csak épp sanszos, hogy belebukok az egészbe, és elég szar lenne olyannak tartozni, akkor nem csípi a búrámat. A falkáról kérdezett. Engem. Ez most komoly?! - Téged most komolyan érdekel, hogy mit gondolok? - A pofám szakad le. - Egy; szerintem marha nyilvánvaló. Kettő; már kifejtettem párszor régebben is, de inkább felbasztad az agyad rajta, minthogy bármit is meghallottál volna, abból, amit pofáztam. - Megeresztettem egy művigyort. - És három...; előbb mondtad, hogy nincs semmi közöm a falkához. És őszintén szólva, kurva jó érzés. Ja, még van egy négyes pont, csak úgy zárójelesen. - Amúgy meg pont én tudnék érdemileg hozzászólni ehhez az egész katyvaszhoz, amikor abból az elbaszott tanácskozásból sem sült ki semmi értelmes? Pedig ott aztán volt bőven a rettentően okosokból - horkantam fel gúnyosan, majd beleittam a sörbe. - Ezen az egészen csak egy atombomba segítene. Bár ha jobban megnézzük, lehet hogy az se. Elvigyorodtam, de ebben nem volt semmi érzelem. - És jutottatok már valamire? Már ha van hozzá közöm... - De nincs, viszont leszarom; ha a falkáról kérdez, akkor csak elárul már valamit. - Mi lett azzal az ötlettel például, hogy elraboltok egy kölyköt? - Ez pont az asztaltársaságom zseniális agymenése volt. - Miért nem nyitunk rögtön egy gyerekmegőrzőt? Ott tarthatnánk az elrabolt kölyköket, amíg értük nem jön az egyik betolakodó. Persze a túlóráért felárat kellene fizetniük, az úgy reális. Ha most ezen felhúzza az agyát, komolyan a falnak megyek. Most nem arra játszok, hogy kiakasszam, egyébként is előbb kértem a segítségét.
- Oké-oké, befejeztem a tyúkanyóskodást! - emeltem fel megadóan a kezem. - A pénzt megígértem, meg is kapod, én meg nem kotkodácsolok tovább. Hogy ezt valamelyest be is tudjam tartani, a sör felét megittam egy húzásra. Amióta visszajöttem, néha olyan vagyok, mint akinek zabszemet dugtak a seggébe, aggodalomra hajlamos lettem, és na... kicsit kifordultam magamból, ha azt vesszük. De a pókerarc hála a jó égnek ugyanolyan jól megy. Csak néhányaknak muszáj lerángatni néha, és ez bosszantó. Na, se baj, műmosoly fel, folytatódjon az előadás. - Jó, hát az régebben volt - vontam meg vigyorogva a vállam. - Süldő siheder koromban, amikor tudod ki nem szarta le mások véleményét! - Khm... ezért sem voltam éppenséggel az Atanerkek gyöngye. Fura félmosolyra húztam az arcom arra, hogy jó érzés neki, hogy nincs köze a falkához. Az a baj, hogy ezt a mostani időkben nem is igen csodáltam, az más, hogy rossz érzés volt. - Azzal a tanácskozással pont az volt a baj, hogy mind ott voltunk és mint "okosak" voltunk. Az egész önmaga paródiája lett. Egyébként sokak számára hihetetlen, de tanulok a hibáimból, ezért kérdezlek megint. Ha külön-külön zajlik a faggatás, abból kijöhet valami használható az ömlesztett katyvaszon kívül. - Persze az ilyesmi már nem az én tisztem, de attól még kérdezősködhetek a többieknél, nem? Megittam a maradék sört is, aztán félre tettem a korsót. Nekem egyelőre ennyi elég volt, nem azért szambáztam ide, hogy sörmérgezést kapjak. - Rowen, úgy csinálsz, mintha nem ismernél - mosolyogtam rá, ahogy a szülő szokott, amikor az értetlen lurkónak magyaráz. - Az az ötlet színtiszta provokáció volt. Tudom-tudom, mozivásznon lenne a helyem, de hát ott az a Brad Pitt, vagy ki a tököm, és túlságosan is hasonlít rám. Még a végén összekevernének vele, vagy a dublőrjének használnának, én meg utálok a reflektorok mögött kuksolni. Kíváncsi voltam, hogy kétségbe vagyunk-e esve annyira, hogy odáig alacsonyodjunk. Szerencsére annyira még nem tojtunk be. De akkor mondom tovább: a Sednát-védem-teljes-mellszélességgel sem volt teljesen tiszta. - Ahogy a mosolyom se azt a szokásos derűt sugározta, sokkal inkább tűnt már alattomosnak. - Nagy rohadék tudok lenni, barátom, csak erről szerencsére rend szerint mindenki megfeledkezik. A szám ugyanolyan mosolyra húzódott, a szemem pedig egy pillanatra sárgán villant. Szerettem eljátszani a bohócot, a nem-törődömöt, a kelekótya idiótát, mert attól senki sem tartott, azt alábecsülték. Csak az áthatott belém, akinek hagytam. Nincs mese, született színész vagyok, mindjárt gurítom magam elé a vörös szőnyeget! - Sose gondolkodtál még el azon, hogy miért Sedet jelöltem meg az utódomnak, amikor még az atanerki poszthoz szükséges alsó korhatárt sem érte el? Amíg ő esetleg ezen agyalt, elléptem egy nagy pohár vízért, ha ő kért valamit, akkor neki is hoztam.
Hogyne ismerném. Amit a tanácskozásban levágott, az mindenre jó volt, csak arra nem, amire kellett volna. Sedna eléggé le lett alázva Vinc megszólalásával, szerintem mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy ki való a falka élére. Épp ezért kedvelem Vinct. - Na, ne szállj el magadtól - vigyorodtam el a Brad Pittes monológján. Ki a tököm az a Brad Pitt? Mindegy is. - Egy ideje ismerlek. Nekem tiszta, hogy azzal nem Sednát akartad erősíteni. Akkora egy manipulatív barom vagy, hogy igazából az lenne a furcsa, ha valamit hátsó szándék nélkül tennél. - És ez mind pozitív volt. Nem ok nélkül tisztelem őt. - Külön külön sincs sok értelme, mert a legtöbbtől ugyanazt hallanád, amit akkor makogott, csak pepitában, mert rátesz még egy lapáttal, hogy neked talán még jobban meg akarnak felelni, mint Sednának. - A sok talpnyaló idióta... - Ott akkora gondolatok születtek, hogy ki tudtam volna kaparni a saját szememet. - Még jó, hogy nem vagyok ennyire mazoista. - Túlságosan rástresszel mindenki erre a helyzetre, holott nekik kussban kéne maradni, és Sednának kidolgozni valami használható tervet. Lehet, hogy jó színben tűnik fel azzal, hogy egy nyavalyás tark, vagy egy kölyök is szóhoz jut, de attól, hogy meghallgatja őket, még nem hallja meg. Nem hiszem, hogy átrágta magát a dolgokon. Neki megvannak az elképzelései, csak az a probléma, hogy túl rózsaszín az egész. Nekem is megvannak. - Az meg túl sötét, de nekem ebbe nincs beleszólásom, és nem is akarok. Miért éppen Sedna...? - Dehogynem. Megvártam amíg visszaslattyog a vízzel, majd folytattam: - Gondolom köze van ahhoz, hogy tőle bármikor visszaveheted a postodat. De a te agyaddal inkább meg sem próbálok gondolkozni. Ő általában lépésekkel a másik előtt jár, én viszont jobban szeretek rögtönözni. Marha nagy különbség, sakkban is szar vagyok. Két perc alatt porig alázna.
Vigyorogtam, mint a vadalma, Rowentől ilyen dicséretet még sose kaptam, ha pirulós kislány lennék, pipacsvörösre gyúlt volna fejem. - Jaj, Rowie, még a végén zavarba hozol! - legyintettem és a pólóm szélét kezdtem gyürködni, majd felnevettem. Nem, abszolút nem vagyok normális. Kicsit normalizáltam magam és komolyabbra vettem a figurát, amikor elmondta, hogyan látta ezt az egészet. - Épp itt a bökkenő - biccentettem és a vizembe kortyoltam. - Sednának kéne bizonyítaniuk, de Sed nem vár bizonyítást, így nincs bizonyítási vágy és így tovább... Ahogy hallottam, Niko is azért csatlakozott hozzánk, mert itt kényelmesen láblógathat, amíg nem jön el nagy keresztesháború ideje - forgattam a szemem. Nem Nikóval volt bajom, egyszerűen a feltétel volt szar. Illetve az volt a bökkenő, hogy tulajdonképpen az nem akadt. Nyílt, csapatos "összeröffenés" kicsi eséllyel lesz csak, inkább egyesével, vagy minicsoportokban filézgetjük egymást, amíg az egyik falka egyszerűen ellehetetlenedik. Akkor a másik szépen bevonul a területére, és vagy megadás, vagy az ellen vezetőjének likvidálása lesz. Ennyire egyszerű. Ez nem a középkor, hogy kivonuljunk a Tanana mellé, sík terepre és fénylő páncélzatban megvívjunk. - Miért érzem úgy, hogy a te elképzeléseid korántsem olyan napfényesek, mint Sednáé? - húztam sunyi mosolyra a szám. Amikor visszatértem, ő már készen állt a válasszal, mire egy jót derültem, de csak a fejem ingattam. - Nem egészen, de majdnem. - Az egyenes válasz olyan kiváltság, amit csak kevesen és azok is ritkán kapnak meg. Voltak terveim, de kicsit tovább mutattak a karomnál. Meg egyébként is: még nem vagyok való abba a székbe, ezt akkor láttam meg, amint felmerült bennem a tél közepén, hogy felkeresem a Medvét. Az alkalmasnak tartott jelöltem megvolt, a bökkenő, hogy nem volta atanerki ambíciói. Abban bíztam, hogy talán a tanács eléggé kiverte nála a biztosítékot ahhoz, hogy mozgósítsa magát... De erről hallgattam, elég, ha én tudok a hátsó szándékaimról,a mik itt korántsem fejeződtek be. - Veszélyes próba lenne barátom, a végén még a zárt osztályon kötnél ki - vigyorogtam és ittam. - Apropó, az üzletnyitási támogatásért cserébe én is kérnék valamit, de még nem most, majd szólni fogok. Viszont annyit előtte tudnom kell, hogy mit tervezel falkaügyileg. Maradsz két tűz között, visszajössz majd hozzánk, vagy átpártolsz? És mennyi hűséget feltételezhetek magamfelé? Igen, itt most nem az egész falka iránti lojalitása érdekelt, hanem az, hogy bennem mennyire bízik, hisz és követ, vagy tart titkot, ha kell. Eddig ebből probléma nem volt, de a megerősítés mindig jól jön.
Kezdőlap
//
