Saraht ma benn ette a fene a discoban, és mivel tegnap én húztam végig az éjszakát, és a nappal nagy részében húztam a lóbőrt, most pörögtem, mint a búgócsiga. Nem bírtam otthon megülni a hátsómon, úgyhogy hagytam egy üzit neki a hűtőn, hogy „Elhúztam felszedni valami majmot! XoXo”. Az anchoragei eset után valahogy nem bírtam leállni, annyira hiányzott már, hogy átszakadt valami gát, és kellettek az újabb és újabb hódítások, szóval hacsak tehettem, elmentem bulizni, vagy csak iszogatni, amolyan hátha alapon. Most is így indult a dolog, szóval kicsíptem magam. Ha úgy alakulna, valami puccosabb helyre is elehet a fene, és én ilyen göncben amúgy is bármikor átmulatom az éjszakát. Nem mondom, hogy teszem azt egy jó kis billiárdpartira alkalmas, de ennek is megvan a maga előnye olyan helyzetben is. Iskolapéldája annak, hogy nagy tétnél miként vonjuk el az ellenfél figyelmét. Istenem, néha olyan könnyű a férfiakkal, már ha emberek, a hímek kicsit bonyolultabbak, de az itteniek le se szarják a fejem, szóval immár kis tétekben játszom, lényegtelen kalandok emberekkel, amik maximum fél percig elégítenek ki, de annyira legalább jók. Még ez is több mint a semmi. - Upsz… hát már megint nyertem. Bocsi fiúk, de a csúcson kell abbahagyni. Kacsintottam pofátlanul, majd felmarkoltam az ötszáz dolcsit, anyuci büszke lesz rám, tudom én, micsoda öröm az ingyen jött pénz. Tudom, szégyelljem magam, amiért kihasználom a vérvonalam nyújtotta előnyöket, de hol érdekel ez engem? Még bőven abban a stádiumban vagyok, amikor élvezem, hogy az agresszív, kéjenc kis szuka bennem nem képes minden egyes másodpercben uralkodni rajtam. Bírtam én, szó se róla, csak megszoktam, hogy én irányítok, aztán jó sokáig nem így volt, az előző farkasomat el tudtam nyomni, őt nem érdekelte, hogy átvegye a gyeplőt, de Sarah kölyke nagyon is más volt. - Egy üveg Jack Daniels-t, köszi, puszi! Cukira ittam magam asszem, de egye fene, lehetek ilyen is, csak ne találkozzak senkivel, aki ismer. Ez nagyjából addig sikerül is, amíg megfordulva ki nem szúrom Darrent. Nem is tudom mit csodálkozom a falka területén. Nekem mondjuk több se kell, már siklok is oda, formás popsimat feltéve az asztalra, és megszabadítva fogságából a whiskyt, már öntöttem is neki az épp kiürülő poharába. - Nem mondták még neked, hogy egy ilyen helyen szokás jól érezni magad? Kacsintottam szemtelenül, pia nélkül is kimondtam, amit gondolok, és nem érdekelt, hogy ki ver laposra miatta, bár eddig még megúsztam…
Yvonne-t később éreztem meg, mint ahogy a tekintetem ráakadt, azt hiszem, ez elárulja, mennyire voltam a topon jelenleg, már ami az érzékelést, környezetfelfogást jelentette. Fú, de jó, hogy nem egy sorozatgyilkos jött! Belépőjére az asztalra könyököltem államat tenyeremmel alátámasztottam és bazsalyogva néztem fel rá. Még elevenen élt bennem az első találkozásunk emléke, amikor is az ő közreműködésének hála lett vörös a bundám, valamint kerültek rajzszögek a mancsaimba. Cserébe - bár én előtte alkottam - behódoltattam az anyukáját és így jött szépen ő is a falkába. Széle vigyor terpeszkedett szét a képemen az emlékre: hej de más volt akkor még a világ! - Tök jól érzem magam, hippi... - ami hoppá akart lenni, mert beszéd közben legyintettem egyet és ezzel a mozdulattal fel is döntöttem a saját Jack Danielsemet. Valamennyi az üveg tartalmából végigfolyt az asztalon, de visszaállítottam. - Úúú, gyűjtsünk még! - kiáltottam fel nagy lelkesen, amikor megpillantottam a zöldhasúakat a markában, vagy csak kiszagoltam, nem tudom... asszem ő játszott az előbb ott a biliárdasztalnál. - Úgyis rég borítottam ki Dee-t - tettem hozzá, mintegy mellesleg és magamban. Felpattantam, aztán felhajtottam az újabb adag piát, amit volt olyan kedves és kitöltött nekem. Már majdnem nyúltam a legközelebbi fószer baseball-sapkája után, amikor leesett, hogy ha belőle/vele akarok bizniszt csinálni ezen az estén, akkor nem ártana megkérdezni, hogy mégis miben és mennyire van benne. Még nem ittam annyit, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjam mások esetleges szemérmét. Nekem már nincs, és ettől a gondolattól kuncoghatnékom támadt. - Mennyire vagy szégyellős és/vagy vevő egy kis közönségizgatásra, közönséges polgárpukkasztása meg ilyen finomságokra? - támaszkodtam az asztalra álló helyemben, mert még nem durván, de már mocorgott az a fránya padló. Amíg a beszédközpontom nem száll el, addig minden fasza. Elég közel voltam így ahhoz, hogy az asztalon ücsörgő (ha még ott ült és nem folyt rá a Jackem kilöttyent része) nőstény leheletéből minden gond nélkül kiérezzem farkas nélkül is az alkoholt, ez pedig fordítva is igaz volt. Ittasan csillogott a szemem, a számat vigyorra húzta sok pimasz, illetlen és publikum forraló gondolat, mialatt kezem megtalálta az üveg nyakát. Nem, nem mertem vaktában önteni, úgyis fogunk még whiskyt locsolni az este folyamán, ha benne van. Szórakozni, felejteni akartam, valamint felpiszkálni legalább egy kicsit a farkasomat, mert ez már nem egészséges, hogy lassan negyvennyolc órája totál kussban van, nem reagál semmire, amolyan tetszhalott állapotban leledzik. Ha nem tudnám, hogy ez lehetetlen, azt mondanám: elhagyott.
- Dee melyik is? Valamelyik nagyon öreg szőke, ugye? Pislogok rá ártatlanul, hát tök tuti, hogy csórikám már úgy el van ázva, mint a franc, őt már itatni nem kell, bár ami azt illeti, engem se nagyon. Van még hová aljasodni, de a szép kis alap megvan. Azt tudtam, hogy valamelyik húdekeménytökösluvnya miss amarok vezeti a helyet, de egyiket sem ismertem, nem is akartam, túl vének voltak az én ifjonti lelkemnek. - Gyűjtsünk, nekem aztán mindegy… Fogalmam sincs, mire gondolt, de majdcsak megtudom. A felpattanására lecsúsztam az asztalról, meg hát azért is, mert túlságosan nedvessé vált a piától, és nem akartam, hogy a ruhám lássa kárát a dolognak. Én még azért sajnáltam a szívemnek kedvesebb darabokat olykor. Azért, kellőképpen felpirickálta a fantáziámat ez a frissen támadt lelkesedése, és szerettem volna ezt a pillanatot úgymond meglovagolni, mert milyen már azt nézni, hogy úgy bámulja a nőket, mint valami fogatlan tata a sült galambot, hátha beleszáll a szájába, és összerágcsálja magát neki, vagy valami hasonló. Nőügy volt, ez kétségtelen, de én ebbe nem fogom beleártani magam, attól még szórakozni lehet. - Teljes mértékben, csak Sarah ne nagyon tudja meg. Mondjuk, lehet még büszke is lenne rám, de erre nem vennék mérget, tutira képes lennék olyasmit csinálni, amitől falnak megy, márpedig a jelenlegi ideálisnak nevezhető kapcsolatunkba nagy kár lenne páros lábbal belerongyolni valami hirtelen támadt agymenés miatt. Most persze ez annyira még nem érdekel, kellőképp jól vagyok már ahhoz, hogy ne nagyon aggodalmaskodjak emiatt. Ráadásként nem vagyok én semmi rossznak a megjavítója, részemről köszi, de elmúltak azok az idők, amikor tetszett a jó kislány szerep. Sarah óta ez már nagyon múltidő. Csak a csípőmet döntöttem lazán az asztalnak, de a célt elérte, mindenképp könnyedén kiszagolta a szeszt a leheletemből, bár eme tényhez szerintem abszolút nem kellett szaglászni, de lelke rajta. - Na mesélj, mi jár abban a pimasz kis fejedben? Kérdezek rá, csöppet sem viselkedem úgy, mintha valami magas rangú falkataggal csacsognék, egy kocsmában hagy ne már, esetleg ha megunja majd, hogy nagy a pofám, tesz ellene, de az sem fog különösképpen zavarni, legalább nem unatkozom.
Arcrepesztő vigyor terült szét a képemen, majd két ujjamat a számba vettem és nagyot füttyentettem, hogy aztán beszéd közben lekapjam a hozzám legközelebb állónak a tökfödőjét. - Na ki akar szexi nőt látni, asztalon térdelve, whiskyt nyalva? Minél több zseton, annál pikánsabb póz, lehet jönni, uraim! És már nyújtottam is körbe a sapkát, hogy szórják csak a pénzüket, az átható alkoholszagból ítélve a vendégek zöme már ivott, a többsége hímnemű volt, és már magamból is kiindulva, egy ilyet aligha hagynak ki. Hihetetlen, hogy részegen is rááll ilyesmire az agyam. - Hajrá, kislány! - kacsintottam Yvonne-ra, s ha ment vissza az asztalra, még locsoltam némi piát, nehogy nekem szomjas maradjon. - Riszáld a popód - tettem még hozzá, miközben - nahát, ki hitte volna, már jöttek is az aprók... meg pár zöldhasú. Később csak jobb lesz. Abszolút nem féltettem, ha valaki taperolni akarta volna, az hamar le lett állítva, ez kedélycsigázás, nem kurválkodás, na, bár ha Yvonne kedvet érzett cicózni egyikkel-másikkal, akkor nem akadályoztam meg.
Nagyjából negyed óráig hagytam menni így a műsort, közben magamnak is folyamatosan után töltöttem, nem akartam kiszáradni. Amikor meguntam, hogy csak pénzbehajtó vagyok, letettem az asztal szélére a baseball sapkát - merjenek hozzányúlni! -, és felpattantam Yvonne mellé. - Fokozzuk? - vigyorogtam rá és ha belement, egyik kezemmel átkaroltam a derekát, másikkal az üveget fogtam, a száját félig eltakartam hüvelykujjammal és lassan csurgatni kezdtem a Jack Danielst. A dekoltázsára/ba. Hogy ívbe hajlítva a testét onnan nyalhassam az italt szinte cseppenként, élveteg lassúsággal. Deréktől lefelé összesimultunk, amire rájátszottam azzal, hogy látványosan nekidörgölőztem csípőmmel. Élvezzétek a műsort, gyerekek! Élvezték, mind a kurjantásokból, mind az előkerülő zölhasúakból ítélve. ~ Tetszik? ~ kérdeztem az egész helyzetre értve. Arra, hogy kocsányon lógó szemmel bámulnak, de csak nézhetnek, hogy vágyakoznak, de nem kaphatnak semmit és úgy játszhat velük, a felajzottságukkal, ahogy nem szégyelli. Hogy a puszta gesztusaival, kisugárzásával az alkoholmámor közreműködésével még inkább megrészegíti a "közönséget". Hogy nézik, miközben a dekoltázsát nyalják, s hogy még jobban is nézhetnek másabb pózokat, még többet, de a végig el nem menve, ha tovább költekeznek felelőtlenül. Állatok vagyunk, akik azt tehetnek, amit akarnak, akik úgy szórakozhatnak, ahogy épp jól esik nekik, akik kiélhetik magukat, megmutathatják rejtve csábítóan veszélyes ragadozó mivoltukat. Egy villanásnyi vad pillantás. Egy nem teljesen emberi, mégis izgató gesztus a félhomályos, fülledt levegőjű kocsmában... Érzed Yvonne, ahogy mindez bemászik a bőröd alá, és karmolósan cirógat?
Hát jó, merészségért nem kell a szomszédba mennem, a blézerem az egyik széken landolt, és ama példányra fel is léptem rögvest, szándékosan elnyújtva a mozdulatot, némileg kitolva a popómat, némi közönségcsalogató nem ártott, Darren drága füttyszava maximum füleket sérthetett. A következő lépéssel pedig már az asztalon is termettem, hetykén, arcomon buja mosollyal csípőre téve az egyik kacsóm, ki is tolva kissé oldalra, hogy kihangsúlyozzam kellemes formáimat. Abból a szempontból részemről elég necces volt a szitu, hogyha én itt begerjesztem a jónépet, akkor valószínűleg én is be fogok indulni, márpedig az nem volna túl nyerő jelen helyzetben. Ám ezzel majd akkor foglalkozom, ha valóban probléma lesz, egyelőre a zene ütemére riszálok, semmi vadulás, szépen lassan kell felépíteni a műsort, néha itt-ott egy kis szoknyalibbenés, semmi extra, majd ha jön a zseton… Semmi sincs ingyen. Ahogy telnek a percek, és gyűlik a pénz, egyre inkább belelendülök én is, hamar az asztalon térdelős pozitúra lesz a nyerő, én meg egyre inkább lealjasodom, de nem érdekel. Ha valaki közelebb akarna jönni, a magas sarkaimmal a mellkasán lesz arrébb taszítva, nincs tapi, a nő választ, és nekem egyikőjük sem való a kedvemre egyelőre. Hergelni őket azonban annál inkább, játszom az érzékeikkel, túllépem a határt, tudom, de bántani egyik sem tudna, nem azért, mert itt van mellettem egy sokkal idősebb hím, hanem mert én is képes vagyok megvédeni magam. A közönség nagy pechjére a ruhám darabjaitól nem voltam képes megválni, ám a harisnyát legörgettem magamról, gusztustalanul undok módon a hátsóm meresztve a publikum felé, miközben lehajoltam egészen az asztalig, és igen, volt pofám még így is felnyalni egy adagot a szeszből. Aki közelebb állt, az vélhetőleg kiszúrta a fehér neműmet, de mit bántam én. Mostanra már semmit, egyszerűen csak forrt a vérem, a különböző mértékű vágyakozás egy óriási masszává olvadt össze, és tapadt meg a torkomban. - Ez milyen kérdés? Naná! Tutira nem kéne, de egye fene, egyszer élünk, bár akkor jó sokáig. Rávigyorogtam, amikor felpattant mellém, és már akkor tudtam, hogy ez nem a nap legjobb ötlete, amikor elkezdte a számra csurgatni a piát. Nem elég nekem, hogy lenyalja rólam a szeszt, de még dörgölődzik is, ó anyám. Hát én le fogom kaparni a falat. Arról nem volt ám szó, hogy Yvonnet is jól begerjesztjük. Ilyenkor kicsit bánom, hogy annyira szeretem a szexet, és hogy mostanában rohadtul rápörögtem a témára. Mindegy, maximum hagyom, hogy valaki hazarángasson, vagy a kocsijába, vagy tudom is én. Csak ne süljön el túl gyorsan, ilyen téren önző vagyok, legyen már jó nekem is. ~Talán túlságosan is.~ Jegyzem meg rögtön, nem szoktam köntörfalazni, azt meg döntse el, mire is értem konkrétan, és bár én játszom a közönséggel, de a nagy egésznek időközben én is a részese lettem, az pedig már korántsem tetszik annyira, egyszerűbb lenne vágymentesen népet hergelni, nem vagyok híve a komplikációknak. Ettől még én is adom a lovat a helyzet alá, a csípőm mozog, még tapizni is van pofám, ha már ő nyalogat, nekem ennyi jusson. Sőt, jobb combom, ami a nép felé van, felcsapom az oldalára, s a közönség örömére elkezdem felfelé simítani rajta a ruhám szoknyarészét. Kicsit bánom, hogy nem öltöztem rétegesebben, de már édes mindegy. Érzem, hogyne érezném, libabőrt csal tagjaimra, mintha csak kirázna a hideg a gyakran nyíló kocsmaajtó résén bekúszó éjszaka érintésére, ám valójában lángol a bőröm, minden porcikám, mintha felrobbanni készülnék. Farkasom élvetegen feszül újra meg újra húsbörtönének, bírja a játékot, de nem is csodálom, kettőnk közül ő a vadabbik, ami az eddigi műsorom fényében talán meglepő lehet, ám attól még így van.
Tetszik neki. Nem csak a bámuló tekintetek, nem csak a népszédítés, nem csak a vágykeltés, mert főleg ezutóbbi mocsok egy kétélű fegyver. Érzem az alkohol ködén át is az illatában beállt változást. Tudom ennek a veszélyeit, mind rá, mind magamra nézve, s ahogy ő fokról fokra beindult, én mintha ezzel párhuzamosan józanodnék, ez viszont egyáltalán nem jelentette, hogy leállok. Ó, dehogy! Csak az egészet behálózta némi tudatosság, számítás, kiszámítottság és következetesség. meg tisztesség, azt hiszem, bár ez nézőpont kérdése. Kuncogtam gondolatbeli válaszán, majd elégedetten mordultam dörgölőzésén. Végignyaltam a dekoltázsát, cserébe kezével elkezdett bebarangolni, mire bal melle felső ívét erősen megszívtam, arcomat félig a ruhája alá fúrva. Tekintetem szemére kaptam, amikor felhúzta a lábát. Máskor azt mondanám, hogy a tűzzel játszik, most csak némi több napos parázzsal, ami csak számomra biztosítás, számára pimasz, féloldalas mosolyom jelezte, hogy kedvemre való a merészsége, a felszabadultsága, az érzékisége. Piát szorongató kezemmel karoltam át a derekát, szabad balommal pedig végigsimítottam a combján, szemérmetlenül gyűrve fel a szoknyát addig, hogy éppcsak ne villanjon ki a bugyija - bár aki közvetlenül az asztalnál állt, az... szórhatta a pénzt. A szoknya alatt a fenekébe markoltam. - Szomjas vagy? - duruzsoltam, miután el tudtam szakadni a dekoltázsától, és ha igent intett vagy mondott, akkor nagyot húztam a whiskyből és egy szájból-szájba ajándékkal leptem meg. A fiatalokat táplálni kell, nemde? Ha nem kért belőle így, akkor adtam üvegből. ~ Meddig akarsz elmenni? ~ Kíváncsi voltam, hogy ne lettem volna? Mennyit akar, mennyire mohó, mennyi gátlása lehet, s ha akarja, ki meri-e mondani, el meri-e venni nyilvánosan, amit felkínálhatnak neki? És nem utolsó sorban... az is érdekelt, hogy adott esetben én mennyit vagyok még képes adni.
Olykor nagyon tudom gyűlölni, hogy farkasok közt minden apró változás érződik, túl jó orrunk van, de nem érdekel. És akkor mi van? Régen, még emberként, szent voltam, csodás kis feleség, aki másra sem vágyott, minthogy a férjének elégedettséggel szolgáljon, hogy gyermeket szüljön neki, szerelmes rajongása ködében veszett el, s mit kapott? Egy bolhás ebet. Ohh, a mostani már nem az, ez már csodálatos, fenséges, őrült szuka, Sarah kölyke, s végül ő volt az, aki felélesztette bennem a mindig elnyomott vadságot, mondván, épp eleget voltam jó kislány. Érzem, alig, de érzékelem azt a halovány józanodást, ami most nekem nem biztos, hogy jól jön. Nem akarom, hogy gondolkodjon, hisz én sem akarok. Felejteni jó, ugye? Akár a tökéletest, akár egy átszeretkezett éjszakát, amire emlékezni minek, csak fájdalmat hozna. Nem véletlenül megyek el újabban mindig más férfival, jobb így. - Naná… szomjazom… Búgom negédesen, mint valami alattomos méreg, ami a bőr alá kúszik, elvéve azt, amire vágyik, hogy az élet az, vagy csupán a józan ész, teljesen lényegtelen. Csak a pillanat számít, az érintések, a bőr a bőrön, a szesz ajkak fogságából más ajkakba. Édesen csorog le, galádul égetve közben a torkom, nem vagyok rest viszonozni a gesztust, ne csak én igyak már, abban nincs semmi poén, én egyébként is könnyen hajlok meg a nagy alkoholistenség előtt korom okán, de szerintem kettőnk közül neki van inkább szüksége rá. ~Amíg hajlandó vagy vezetni…~ Duruzsolásom egyértelműsíti, hogy itt és most semmi sem rajtam múlik, egyúttal azt is, hogy gyakorlatilag bármeddig. Dobjam le a ruháim? Megteszem… Botránkoztassak meg mindenkit? Egy kis segítséggel, naná. Sarah úgyis olyan boldog lenne, ha reggel ki kellene vinnie a sittről némi óvadék ellenében közszemérem sértésért. Ez még úgysem volt a palettán. FBI-tól a rácsok mögé, szép karrier volna. Hogy tudtam-e, hogy a szíve másé? Talán hallottam róla valakit, de engem a szíve nem érdekelt, mint ahogy a sajátomat is hét lakat alatt őriztem, nekem csak a test számított, egy olyan, aki elűzhet egy emléket, hisz teljességgel fölösleges arra várni, hogy egy dögös anchorage-i erre járjon, nemde? Kezeim meglelik pólójának alját, és egy könnyed rántással szakítom végig az anyagot, legalább én is legeltethessem valamin a szemem, ha már az én bugyimat láthatják páran. Baszki, hogy az isten haragjába néznek ezek mind így ki? És egy nőstény őrizze meg a józan eszét… köszönöm, én inkább eldobnám. Ujjaim alulról felfelé végigzongoráznak izmos hasfalán, majd mellkasának ívén, ajkaimon buján fut végig a nyelvem, igen, szívesebben csinálnám azzal, de jelen bedöntött pozíciómban nem tudom megtenni, meg aztán, jó helyen van a fenekemen a keze…
Mindketten ribancok vagyunk és egyikünket sem zavarja, a közönségünket meg pláne nem. Jeck Danielsszel teli szám az övére talál, majd viszont, itatjuk egymást, miközben csók és korty után egyformán kapunk, mintha nem lenne más választásunk. Ami csepp lefolyik az állán, annak a nyomát lassan végignyalom, mialatt egyre jobban egymásra fonódunk, egymáshoz tapadunk. Minden válasza kezes, készséges, beleegyező, de nincsenek illúzióim, nem - csak - azért teszi, mert behódol az idősebbnek, erősebbnek, hanem mert akarja. ~ Ez tetszik... ~ mondtam, aztán felnevettem, amikor puszta kézzel felhasította a pólóm. Úgyis kezdett melegem lenni. Izmaim meg-megremegtek, ahogy ujjai végigsiklottak rajtuk, torkomból halk, már-már dorombolásnak tetsző morgás szakadt fel.Azt hiszem, volt olyan önmegállapodásom, hogy száz év alattiakkal nem kezdek ki, mert mégiscsak legyen némi tartás az ember cédájában. Hát, erről nagyjából ennyit. Mellkasom kissé szaporábban emelkedett-süllyedt, ezt simán kitapinthatta, s mielőtt végig gondolhattam volna, már követeltem is. - Karmolj... adj bele némi farkast is - mondtam elfúló hangon a fülébe, s mialatt megnyaltam a nyakát, ösztönzésképp két ujjam pimasz módon a bugyija alá siklott. Szemem sarkából megmámorosodottunk közönségünkre pillantottam. Zavart, hogy ennyit láthatnak, nem jó, a kevesebb jobban tud tüzelni. - Gyere, váltsunk pózt - suttogtam kéjesen, s ha engedte, hát vezettem. Mögé kerültem, letérdeltettem, de én is mentem vele. Fejemben már a következő testhelyzet jelent meg, de a mostanit is ki akartam élvezni. Megfeledkeztem a szépen gyűlő pénzről, a környezetről, hogy mennyire szégyentelen, amit művelünk. Előre nyúltam és a mellébe markoltam, az üveget letettem magam mögé, már nem kellett, most csak hús kellett, meleg, élettől duzzadó, vágytól felforrósodott. Ez volt az esti prédám, ezt akartam, ezt űztem-hajszoltam, méghozzá úgy, mintha ezen múlna minden. Jól akartam lakni. - Kielégítselek? - Hülye kérdés, de pont ez a szép benne, eközben pedig úgy mozgattam a csípőm, lassú, ráérős ütemben, mintha benne lennék és úgy lejtenénk bűnös táncunkat az asztalon. Csupán annyira húzódtam el, hogy megtépázott pólómat leszaggassam magamról és a jelenlévők közé dobjam.
Valóban akarom, ha nem akarnám, akkor elvehetné, de nem nyugodnék bele egy pillanatig sem, és fiatal korom dacára nem lenne velem könnyű dolga. Nekem jó ideje megvan az az előnyöm, hogy remekül ismerem a különböző önvédelmi technikákat, és tudom azt is, hova kell ütnöm, hogy rohadtul fájjon, még ha erősebb nem is vagyok senkinél, attól még bosszúságot tudnék okozni. Ám mivel jelenleg nincs ellenemre semmi, sőt, így gond nélkül bevállalok mindent, nincs mit vesztenem. Erkölcs? Ugyan már, túlértékelt borzalom a mi világunkban, nem kell a képmutatás, a farkasok mind ösztönlények, nem is értem azokat, akik olyan szinten megtagadják maguktól a másik felüket, hogy az ember korlátai érvényesülnek. ~Ez volna a cél…~ Elvégre, ne csak én érezzem már jól magam, vagy épp vágytól terhes kínban, nem járja, nem szeretem az egyoldalú dolgokat. Ez ilyen, én meg pont az idősebb hímekre bukom, valahogy van valami bőrt perzselő abban, ahogy érzem az energiájukat körülöttem cikázni. Nem árt persze, ha nem egy Victor kaliberű karót nyelt illető az ember, de az holt biztos, hogy Darrenben ilyen téren nem volt hiba. Vajon van olyan nő, aki nem menne el vele, ha akarná? Őszintén kétlem… Nem kell kétszer kérnie, de még így is figyelek arra, hogy ne váljon árulómmá semmi, céda az vagyok, ostoba nem. Hátul siklik jobb kezem a pólója alá, farkasom ujjaim hegyén kéredzkedik a felszínre, s nyomán már finoman hasad a bőr is, öt vörös csík lángol fel, nem tudtam, hogy az ilyesmi bejön neki, bár tulajdonképpen semmit sem tudok róla. Azon kívül, hogy egy ízben meghúzta a Teremtőmet a lépcsőnk aljában… Nos, ez igazából épp elég volt ahhoz, hogy úgy sejtsem, nem lesz ebben az egészben túl sok hiba. Épp, mikor már kezdtem azt hinni, hogy órákat kell ahhoz utaznom, hogy összeakadjak egy olyan hímmel, aki némi hajlandóságot mutat a bujálkodásra. Közben ujjainak hála némileg megfeszültem, ó anyám, lehet, hogy kissé felelőtlen kijelentést tettem… de őszintén, szerintem eljöhet az a pont, amikor már nem fog érdekelni, hogy ki és mit lát. Nem szóltam semmit, csak bólintottam, letérdelve törleszkedve mellkasának a hátammal, fejem hátrahajtva a vállaira, s igen, még arra is képes voltam, hogy hozzá hasonlóan úgy mozogjak, mintha lenne valami egyéb is ott hátul, valami, amitől elmegy az ember esze, ami az én világomat példának okáért mindig elég alaposan megmozgatja. Egyik kezemmel hátranyúlok a tarkója felé, bele-belemarva az ott feszülő érzékeny bőrbe, de most csupán emberi körmeimmel, másként túlságosan feltűnő lenne. Így az én testem is bujábban feszül meg, és mégiscsak hozzáértek valamicskét. - Nem szeretem a kérdéseket, időt hagynak a gondolkodásra… Csak csináld. Feleltem vágytól reszelős hangon, bele sem gondolva, hogyha megteszi, mekkora publikum előtt fogok elélvezni, ám abszolút hidegen hagyott eme tény, mindenféle lehetséges következményekkel egyetemben, az alkohol, és a bőrömön cikázó vágytenger, miben épp úgy benne volt a sajátom, mint mindenki másé, elmostak mindenféle kontrollálni vágyást a helyzet felett. Akartam, és gyűlöltem volna, ha most valaki képes leállítani. Szabad kezemet szemérmesen lábaim találkozási pontjára helyeztem, noha nem látszott ebben a testhelyzetben az ég világon semmi, de azt akartam, hogy tudják, lenne mit rejtegetnem, tökéletesen megfontolt mozdulat volt, jelenleg talán az egyetlen…
Őszintén örültem, hogy nem láttam a fejébe, mert a "van olyan nő, aki nem menne el vele" kérdéskörnél egészen biztosan zavarba jöttem volna. Nem nagyon, de eléggé ahhoz, hogy az elfogyasztott ital mennyisége mellett szabadkozni kezdjek, az pedig most minden lett volna, csak nem előremutató. Hátam kéjesen ívbe feszült, ahogy pólóm alá nyúlva karmaival felszántotta a hátam. Elégedetten nyögtem fel, amit az emberek aligha hallhattak, ő viszont annál inkább. Tetszett, ó, de mennyire, és ez eszembe juttatta, milyen régen volt már kicsit extrémebb ágytornám - egy időben nagy szerelmese voltam, aztán elvesztette némileg a varázsát, most azt hiszem, némileg rákívántam. Nem voltam rest viszonozni az előbbi kis szívességét, ujjaim utat találtak a bugyijához, az alá, s nem kellett sok hozzá, hogy meglássam az ebben, valamint Yvonne gátlástalanságában rejlő lehetőségeket. Mozdult, mozgott, csípője érzékien hullámzott egy ritmusra az enyémmel, keze a tarkómra siklott, mire oldalról a nyakába fúrtam az arcom. Szerettem érezni, hogy körmök vájnak a tarkómba, "jutalmul" mellébe markoltam a ruháján keresztül, és mordulva vettem tudomásul, hogy szabad kezével lába közé nyúlt. Érezni akartam, ahogy a kielégülés hulláma végigsöpör rajta, ahogy energiái szemérmetlenül tükrözik mindezt. Vékony rétegben verejték ült ki a mellkasomra, futott végig pár csepp a halántékomon, mialatt mindkét kezemmel erélyesen végigsimítottam derekán, majd combja belső oldalán, hogy aztán szinte a tövénél húsára fogjak. Ha most valaki megpróbált volna leállítani, függetlenül attól, hogy ember, őrző vagy vérfarkas, bosszús morgás és elégedetlen, okkersárga szempár lett volna a jussa. Előre hajoltam, az asztal lapja felé kényszerítve őt, négykézlábra, s ha megtette, úgy egyik kezemmel én is támaszkodtam, mellkasommal szorosan a hátához simultam, ahogy ölemmel fenekéhez, másik kezem pedig utat talált a ruha és a fehérnemű alá. A fülcimpája alatti érzékeny területbe csókoltam, légzésem ziháló lett, ahogy két ujjamat belé vezettem, hüvelykujjammal még tovább izgattam és kíméletlenül a csúcs felé kezdtem terelni. Ott. Mindenki előtt. Csípőmmel továbbra is őrjítő mozgásra ösztökélve az övét. Éreztem a jelenlévők felől áradó buja szagot, a hozzánk legközelebb álló férfiak farka félreérthetetlen dudort alakított ki a nadrágjuk elején, a nők éhes tekintettel bámultak, alig bírva magukkal. Mindenki szereti a jó pornót, amelyik nem a képébe tolakodik, hanem mutat is meg nem is - az sokkal izgatóbb, ingerlőbb, s lám: valóban így van. Én se maradtam érzéketlen, ennyi hatás mellett nem lehetett, totál impotensnek kellett volna lennem hozzá. Egy feltüzelt nőstény vonaglott alattam, szorosan ki-be járó ujjaim körül, annál nagyobb élvhajhász voltam, semmint hogy efölött hideg fejjel el tudjak menni. Pontosan ezért dörgölőztem hozzá erősebben.
A nyögése zene füleimnek, olyasmi, amit imádok hallani, kiváltani, afféle apró kis győzelem, miknek sora egy bizonyos tevékenység felé vezet. Talán vissza kellene fognom magam, de nem megy, nem akarom, túlságosan belelendültem, emellett már az alkohol is a fejembe szállt, nincsenek korlátok, tiszta, épp gondolatok, csak a pillanat puritán gyönyöre maradt, aminek ezer örömmel hódolok be, gyakorlatilag bármikor. Eszméletlenül feltüzelt, ahogy a bugyimba csusszantak ujjai, és a bizonyosság, hogy ennek megannyi ember is tudatában van még, rengeteg szempár szegeződött ránk, és bár többet akartak látni, de nekik is tudniuk kellett, hogy a kevesebb a legtöbb esetben több, hisz akkor még szárnyalhat a fantázia. Mikor lejöttem ide inni, álmomban sem gondoltam, hogy ennek ilyen vége lesz, de most, érzékein a nyakába marva, érezni a szorítását a mellemen, úgy hiszem, tökéletesebb estém aligha lehetne. Annyira vadítóan intenzív az egész, hogy képtelen vagyok bármi másra összepontosítani, csakis a kettősünk élvezete számít, a többieknek már így is, úgyis jó, ezt fokozni nem is tudom, miképpen lehetne még, de nem is gondolok ezzel, elmerülök a pillanat hevében. Engedelmes kis cédaként hajoltam előre, ajkaimat megnyalva ingerelve kedves kis közönségünket, noha az élveteg gesztus akkor is megszületett volna, ha az égvilágon senki sem látja. Így már nem orozhatok el magamnak érintéseket, de vélhetőleg lesz még rá lehetőségem, szóval nem zavar olyannyira a dolog, pláne úgy nem, hogy pillanatok múlva ismét érzem az ujjait, de most nem csupán némi ingerkedés a cél, hisz szinte eszem vesztem, mikor hallom felgyorsult, zaklatott lélegzeteit, majd mozgásba lendülő kezét. Atya isten, szinte felrobbanok, az holt biztos, hogy ennyire pikáns és ütős előjátékban még sosem volt részem, és már eddig is rohadt közel voltam ahhoz, hogy ezernyi csillag záporozzon körülöttem, nem kell, hogy sokáig tartson a hajsza, hamarosan robbanok, nehezen tartva meg magam ebben a pózban, de nem terülök el az asztalon, pusztán megfeszülve simulok bele az érzékeimet kényeztető érzésbe, és buján pihegve, már-már szemérmesen hajtom le a fejem pillanatok múlva, mintha csak most eszméltem volna arra, hogy nem vagyunk egyedül. Mégsem számított semmi, csupán a játék, ami valahol idő közben talán átfordult olyan irányba, aminek jobb volna, ha nem lenne közönsége, de oly mindegy már, ha elkezdtük, csináljuk végig, legalább a látszat tekintetében. Felegyenesedek, s szembefordulva vele markolok rá az időközben részéről is egyértelmű érdeklődést mutató testrészére, miközben élveteken harapok rá egyik mellbimbójára, sőt, ha esetleg visel ott valamiféle testékszert, némileg meg is húzom, nem finomkodva, de kitépni sem szándékozom. Kérdés nélkül talált utat kezem a gatyájába, hogy némileg viszonozzam a kölcsönt, őszintén, szívesebben vettem volna a számba, de az talán mégiscsak akkora túlzás lett volna, hogy megálljt parancsoltam magamnak. Ujjaim szorosan táncoltak a farkán, élveteg tekintettel fürkésztem vonásait, feltérképezve, milyen érintés az, ami leginkább az őrületbe kergeti. Végül felülkerekedem, hisz a műsornak ezzel még nincs vége, s a nagy finálé előtt mégsem hagyhatom, hogy ő is örömittas terepre tévedjen. Ha engedelmeskedett szelíd erőszakomnak, úgy hamarosan ő az asztalon feküdt, én pedig helyet foglaltam rajta, hogy lovaglópózt imitálhassunk, bár nem bántam volna, ha a dolgok ezen része nem csupán játék, tökéletesen átnedvesedett bugyim is ezt igazolta, noha ezt nadrágjának anyagán át aligha érezhette, de az illatorgia, ami körbevett, már rég elárult. Lendületesen, érzékien kezdtem mozogni, lehunyt szemekkel, beharapott ajkakkal, körmeim pedig újra meg újra vörös csíkokat vájtak mellkasa tökéletes bőrébe.
Tudta, hogy beindultam - igazán, nem csak ímmel-ámmal, játékból -, bár ezt elég nehéz lett volna figyelmen kívül hagyni, vagy nem észrevenni. Az orgazmusa csak tovább hergelt, ám egyedül emberi felemet, farkasom a közöny vaskos jégpáncélja mögé vackolta be magát és a füle botját se mozdította. Szembe fordult velem, amit semmilyen módon nem akadályoztam meg, az ő köre következett, mindketten tudtuk, amit a magam részéről egy lusta féloldalas mosollyal konstatáltam és érdeklődve vártam, mit fog tenni. Egy vérfarkas vágya mindig sokkal nehezebb, vadabb és éhesebb, mint egy emberé, vagy őrzőé, épp ezért nehezebb kielégíteni, vagyis inkább... tovább tart, több kell, hevesebb, jobb, minden érzéket kínzó. Keze férfiasságomra talált, először csak a farmer anyagán keresztül simogatott, ami pont annyira volt elég, hogy élesen beszívjam a levegőt és elfojtsak egy kikívánkozó szitkozódást. Túl kevés, de a semminél több, ez pedig megőrjít. A mellbimbómba harapott, a balba, amiben bizony pár nap óta már volt piercing, ráadásul az összes többi ékszeremhez hasonlóan: ezüst. Nem gyenge. Amint észleltem, hogy megégette vele száját, nyelvét, a hajába túrtam, tarkójánál belemarkoltam, hogy hátrafeszítve a fejét éhes csókot követeljek - bocsánatkérőn nyalva meg előtte ajkát. Keze a nadrágomba csúszott, szinte véletlen, szinte öntudatlan, hoppá, hát mi történt, épp csak fel nem kiáltunk csodálkozva, de túl teátrális lenne, túl hamis. Füttyögés, artikulálatlan szavak és tingli-tangli popszám adják az aláfestő zenét közönségesnek titulálható élvhajhászásunknak. Mégsem szégyellem, mégsem állítom le Yvonne-t. Valahol, titkon, úgyis mindenki fantáziál hasonlóról, és bármiben le merném fogadni, hogy a most minket nézők között is nem egy akadt, aki cserél volna egyikünkkel. Mert erre vágynak, csak gyávák megtenni. Aki pedig megteszi, az kurva - és ezt kikérem magamnak, sose pénzért csinálom. Jó, most gyűjtünk, de az másodlagos. Elhajoltam tőle, fejemet hátra hajtottam, tekintetemet lehunytam, ahogy néhány másodpercig csak a farkamat kényeztető érzésre koncentráltam. Jó, nagyon jó! Nagyot nyeltem, csak még egy kicsit, még tovább valamivel, nem sokkal, mindjárt pont elég... Megállt. Tekintetem méltatlankodó kielégületlenséggel villant rá, szinte szemrehányón, hogy hát ezt érdemlem? Egy gonosz kis hang a fejemben egy másik nőstény hangján trillázott: "igen, pontosan ezt". Elhessegettem, és inkább Yvonne mozdulatainak engedelmeskedve nyúltam el hanyatt az asztalon - a lában a sípcsontomtól lefelé a levegőben lógott, nem olyan hosszú ez az asztal, hiába. Rám ült, s már előre fojtottan nyögtem. Hangosan ziháltam, ahogy lovagolni kezdett rajtam, a ruhát pedig rettenetesen felesleges elemnek ítéltem. Hátam ívbe feszült karmolászására, szemfogaim enyhén megnyúltak, de ez egyáltalán nem volt látványos, az már annál inkább, ahogy felnyúlva erélyesen a nőstény mellébe markoltam, hogy aztán kezemet levezetve a csípőjére, fenekére foghassak. ~ Meg foglak dugni ~ üzentem az elkínzott vágytól nyersen, ezzel egyidőben pedig felültem, úgy vonva még közelebb magamhoz. ~ Remélem, mosdóban még nem csináltad. Ha igen, az se visszatartó erő, csak szerettem újat mutatni, akármilyen formában is legyen szó pózról vagy helyszínről, esetleg segédeszközről. A válaszától függetlenül leszállítottam magamról, felmarkoltam a pénzes sapit - ha már olyan szépen kerestünk, ne hagyjuk itt elinni a "pórnépnek" -, aztán elkaptam a csuklóját és magam után húzva céltudatosan megindultam a mosdók felé. Egy büdös ribanc vagyok, de akkor se fogok nyilvánosan, egy rakás vadidegen előtt szexelni. Azt nem mondom, hogy mások előtt ne tenném meg, de egy rakás, ismeretlen piás előtt az O'Connors egyik asztalán, csúcsidőben... kétszer ilyen ittasan sem. Vannak elveim és van tartásom, nem sok, de van! Kéretik megérteni.
Világos volt, hogy a bundás fele nem csatlakozik az őrületbe, de ez közel sem tűnt fontosnak, ettől még én, és a meglehetősen kéjenc kis társam remekül éreztük magunkat. Nem volt elég, hogy már egyszer szárnyaltunk, a mohóság bizonyosan épp annyira a fő bűnök közé sorolandó, mint a kéjvágy. Mindkettő megvolt, köszönöm, és sosem szégyelltem, most sem volt szó ilyesmiről. Épp ezért vettem át időlegesen a gyeplőt, nem voltam domináns, egyszer majd talán az leszek, de ez most abszolút nem ilyesmiről szólt, egyszerűen az adok-kapok elvén működött a dolog, én pedig nem voltam önző lélek. Mozdulataimat nem akasztottam meg a nyelvemet, ajkaimat égető ékszer, ténykedéseim hevében szinte mellékes volt a maró fájdalom, de szerencsére Darren megakadályozta, hogy komoly károkat okozzak magamban. Az viszont már most borítékolható volt, hogy egy ideig nem nagyon fogom erőltetni a beszédet. Nem súlyos, de ezüst, lassabban jön helyre. Csókjával párhuzamosan pofátlankodtam be a nadrágjába, semmi egyebet nem teszek, amit ő nem tett korábban, leállíthatna, ha úgy óhajtaná, legyen elég, meghajolnék az idősebb akarata előtt, de nem teszi, így hát eszemben sincs leállni. Nem zavar a szajha titulus, bár ha valóban az akarnék lenni, sokkal inkább megkérném az árát, mint egy szimpla ember, nem véletlenül. Jobb velem, és kész, ez a fajtánk egy meglehetősen kellemes velejárója. Nem akartam, hogy a nadrágjában váljon kényelmetlenné a szituáció, annál is inkább, mert arra vágytam, hogy ne csak az ujjait érezzem magamban, és ahhoz itt és most nem volt elég időnk, hogy szabadjára engedjem az élvezetét, aztán még egyszer feltornázzam. Ajkaimon galád, pajkos mosoly, szemtelen, évődő vállvonás, tudom, hogy akarja, hogy vágyik a kielégülésre, hogy is lenne másként, de nagyon is tudom, milyen abban a helyzetben egy férfi, és bár a saját kitárulkozásom ilyen téren nem zavart, de egy hím azokban a pillanatokban túlságosan is sebezhető, márpedig én senkitől nem vártam el, hogy ezt nagyközönség előtt felvállalja. Helyette az asztalnak döntve ingereltem tovább, kevésbé direkt módon, de úgy hiszem, ez is meglehetősen élvezetes volt, legalábbis én magam is eléggé beleéltem magam, hozzá hasonlóan bosszantott a ruhák megléte, de a végsőkig itt nem mennék el, egyszerűen az már túlságosan is sok lett volna. Szavaira kéjenc vigyor terült el szép metszésű arcomon, apró, de sokatmondó gesztus, afféle szavak nélküli rábólintás. Tedd, hisz arra várok. ~Nem, lehetsz te az első, aki megront egy mosdóban.~ Kacsintok, beszélni én sem óhajtok, nem is tudnék, szóval marad ez a megoldás, de ez most nem is lényeges, lekeveredek az asztalról, és van még pofám egy pukedlit megejteni a közönségünk előtt, a mosdó felé tartván beletuszkolnak pár névjegykártyát a kezembe, de egyelőre ez is teljesen mellékes momentum. Mondjuk, jól hiszik, hogy nem vagyok egy nehezen kapható némber. A mosdóban azért gondoskodtam arról, hogy az ajtót ne lehessen kinyitni, mert bár nem hiszem, hogy órákig benn leszünk, de azért szerettem volna, ha a dolgok ezen része már közönségtől mentes. Gondolkodás nélkül nyúltam aztán a nadrágja után, hogy kioldjam, aztán letoljam a földre, vagy legalább addig, hogy beválthassa az ígéretét. A magam részéről maximum a bugyim volt útban, szóval, ha ő nem tette meg, megszabadultam attól is… persze, ha másként gondolta, nem ellenkeztem.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem, vagy zavar, hogy ennyire sikerült beindulnom, amikor azt hittem, a nemrég szerzett defekt jó időre spontán impotenssé tett. Van valami galád keserűség ebben az egészben, de elnyomom, nincs helye két vágytól feltüzelt farkas között. Az asztalra dönt, ingerel, mire önkéntelen is az jut eszembe, hogy ez másutt, ruha és közönség nélkül milyen lenne. Vad iram, kérlelhetetlen lovaglásősi ritmus - most azonban csak az utánzata juthat, legalábbis egy darabig még mindenképp. Nem vagyok türelmes fajta ilyenkor, de azt hiszem, ez érthető, ha valaki jobban bírja önuralommal, annak gratulálok, tőlem ne várják el. A vigyor, szavai és kacsintása elég meggyőzőek, előbbit azonnal viszonoztam is. Sietős léptekkel tűnünk el a kíváncsi szemek elől, szinte bevetődtünk a mosdóba, ahol egyetlen embernő igazítgatta a sminkjét, de gyorsan ki lett téve. Nem mondom, hármasban se rossz, de legutóbb, amikor ember volt a harmadik, annak zabálás lett a vége, ezt most el szeretném kerülni. magunkra zártuk az ajtót, Yvonne pedig egyből kapott is a nadrágom után, hogy lehúzza rólam, amilyen gyorsan csak lehet. A falhoz préseltem, sietősen megszabadítottam a bugyijától, majd feneke alá nyúlva megemeltem és belé hatoltam. Feszes hátsójába vájtam ujjaim, karmaim enyhén felsebezték bőrét, torkomból öblös, elégedett morgás tört fel, ahogy mozogni kezdtem, minden lökéssel mintha hosszú elvonót tettem volna semmissé. Csak annyira álltam meg, hogy pár másodpercre eleresztve levegyem róla a ruhát és a melltartót - ha viselt -, aztán arccal a fal felé fordítottam és úgy folytattam az aktust. Kellett, hogy a lehető legtöbb felületen érje csupasz bőre az enyémet, hogy tisztességes trófeái lehessünk egymásnak. Ugyanúgy simultam neki hátulról, mint korábban az asztalon, de végre eredményesen járták csípőink az őrjítő táncot, a ruha zavaró jelenléte nélkül markolhattam mellébe és gyúrhattam mindeközben. Arcomat a nyakába fúrtam, fújtató lélegzetem elveszett tincsi között, izmaim meg-megfeszültek, ahogy mind közelebb kerültem a gyönyörhöz és ezúttal nem voltam tekintettel arra, hogy ő mennyire járt a határán. Egyszer már kielégült, nekem pedig szükségem volt erre a fajta önzésre, irányításra, leigázásra, megszerzésre. Fojtott nyögés, türelmetlen mozgás, karmaim csípőjénél belékaptak, amikor az orgazmus hatalmas hullámként átcsapott rajtam. Magamhoz szorítottam, tartottam, s ha ő még nem ment el, kezemmel kényeztettem, hogy ő is a csúcsra jusson - hálából, amiért képes volt széppé tenni az estémet. - Azt hiszem, a mosdó szüzességednek ezennel vége - dörmögtem még az alkohol hatásától kuncogva, mialatt ujjaimmal felfele haladva végigcirógattam az oldalát. Kicsit még benne voltam, még nyújtottam a pillanatot. - Remélem, anyádtól nem fogunk nagyon kikapni. Vagyis inkább én - nevettem fel, azzal elhúzódtam tőle, felvettem a földről a ruháját és felé nyújtottam, majd én is elkezdtem visszavenni a cuccaim. Van valami szép ebben a pár percre a lehetetlennél is közelebb kerülünk egymáshoz, aztán minden megy tovább dologban. És mégsem teljesen, mert innentől már ismerjük a másik testét, bepillantást nyertünk abba, hogy mit szeret, hogy mennyire lazák az erkölcsei. Nagyon. Ettől pedig vigyorra szaladt a szám. Ezek után pedig simán visszamentem vele inni, mert jól éreztem magam a társaságában, ám ha inkább a távozás mezejére akart lépni, vagy másutt még folytatni ezt az egészet, abban is benne voltam. Így is, úgy is sokkal jobb estém lett, mint amilyenre számítottam.
//Bocsánat, hogy ennyit várattalak! :$ És ha nincs más, akkor részemről én itt köszöntem szépen a játékot, nagyon élveztem! Csigatempóm miatt is gondoltam úgy, hogy ez lenne a legjobb itt. ._. //
- Jól van, hát én lemegyek most. Aztán majd beestek. Aha. Aha... Jó. Szedd csak, jól van. Na, akkor majd ott. Hehe... Jól van. Csá, neked is. A közösségi megmozdulás mindig öröm, főleg olyan estéken, amikor aztán tényleg semmi dolog sincs a láthatáron. Erősen kétlem, hogy az elmúlt hónapok nyugalma után pont ma este lenne szükség rám, vagy bárki másra. Fél nyolc felé tettem le a telefont, nyolckor pedig már a kocsmaajtót löktem be. Igen, ezúttal lány nélkül, jegyzem meg a pultosnak, aki ma éppen nem Deirdre, aminek valahol örülök, mivel ha mi most tényleg kirúgunk a hámból, akkor lehet, hogy nem szívesen nézné végig. A világért sem idegesíteném fel. Legalább is nem szánt szándékkal... A szokásos boxunk foglalt volt. Egy férfi iszogatott nagy magányában. Udvarias határozottsággal foglaltam helyet vele szemben, hogy felvázoljam neki a közeljövőt. Mi mégis többen leszünk nála, úgyhogy az illem azt diktálja, adja át a helyét. Szerencsére minden különösebb probléma nélkül csúzhattam be nem sokkal később az ablak mellé, némi izgatottsággal vegyes várakozással a mellkasom mögött. Őrkutyaként bámulok ki az ablakon, szemlélve a járókelőket. Ezért ez a kedvenc helyünk, helyem. Bent vagyok, mégis kilátok, biztonságot nyújt a tudat, hogy oda tudok figyelni, ha kell. Tíz percig bírtam sör nélkül, úgyhogy habos bajszot rajzolva a szám fölé nézegettem az ujjamon feszülő pecsétgyűrűt. Nem voltak konkrét gondolataim. Finoman égette a bőrömet, várakozásomat és unalmamat igyekeztem elűzni a pótcselekvéssel. Meg persze ittam. Elég nagy kortyokban. Elvileg Darren begyűjtötte Nicholast és Philt, szóval együtt kell érkezniük. Hacsak valamelyik ki nem talált valami olcsó kifogást arra, hogy miért nem ér rá ma este. Minden esetre amint ismerős energiák borzolják a szőrszálaimat, széles vigyorral pattanok fel a kényelmes ülésről, ügyes mozdulattal préselve ki magamat anélkül, hogy már indításképp felrúgnám az asztalt, és a rajta pihenő üres korsót. Reflexből igazítok a szürke pólóm esetleges ráncain (a hátsómnál fel szokott gyűrődni), a piros farmernadrágra simítom az alját, aztán egy gyors mozdulattal igazítom helyére a gyűrűmet. Visszacsusszan jobb kezem gyűrűsujjára. - Végre már! - nevetek rájuk széttárt karokkal - Ha ki akartok szárítani, inkább kötözzetek ki valahova legközelebb! Darren... - nyújtom felé a jobbomat, aztán egy erőteljes rántással húzom magamhoz, hogy meglapogassam a vállát - Szevasz Nick! - szintén kézfogás, ha részéről rendben van a tesóölelés, hát ő is kap egyet - Phil, de jó, hogy eljöttél öcskös! - újabb kéznyújtás - Vigyázz, sütök! - jegyzem meg akkor, amikor már sikerül fognom a kezét, és elkerülhetetlenül ér az ezüstgyűrű a bőréhez. Nicholas-t remélhetőleg nem térítette ki a hitéből ez a néhány pillanatnyi ezüst, a kicsivel azonban muszáj elviccelnem, mielőtt őt is keblemre ölelném és megpaskolnám a hátát. A fekete társam ösztönösen köszönti a többieket, Darrent a neki kijáró tisztelettel, Nicholast a maga természetességében, a kicsit pedig játékos heccelődéssel - Én ülök bent! - és már be is vágom magam az ablak mellé - Phil? Pillantok rá, és megpaskolom magam mellett az ülést. Próbálok jófej lenni, végül is nem azért hívtuk el, hogy szívassuk. Vagy igen? Ezt meg kellett volna beszélnem Darrennel. Minden esetre én szeretném, ha a srác jól tudná érezni magát ma este. - Szerintem ne aprózzuk el, üvegestől jöhet minden. Valami tömény. Amúgy mi újság? Érdeklődöm vigyorogva, és végignézek a srácokon, miközben az asztal alatt tenyereimet összedörzsölve próbálom lerázni magamról a szinte szikrázó energiahalmazt, amit a lehetséges házoldal-kirúgás gondolata gyújtott meg bennem.
Megyünk inni? Hogy a viharba ne mennénk! Alig egy-két hét telt el az előző vérlázító görbeestém óta, szóval ez így nem mehet tovább, még a végén azt hiszik, jó útra tértem. De most komolyan, mikor voltam én bármi jó elrontója is? Ha a Kistankban elindult a vezérhangya, legyen már jó társasága és mivel két farkas nem csinál elég nagy ramazúrit, hát legyen plusz kettő, négyen csak elegek leszünk! Vállalom, hogy begyűjtöm Philt és Nicket, mert már vagyok olyan fasza sofőr, hogy ne csak egy, de két embert is be merjek magamhoz ültetni. Ha kisbusszal fuvarozom az egész falkát, na az lesz majd a valami! (Új életcél a láthatáron, nincs is ennél nemesebb.) Amúgy tök jók leszünk - nem mintha egyébként nem, csak ez olyan kis grátisz - két Fakír, két Illuzionista. És mérhetetlen alkoholfogyasztás. Reméltem, hogy amíg odaérünk, Lynx bemelegít, szerettem hátrányt ledolgozni ilyen esetekben, ám amint becsődültünk, és a megszokott helyünknél felfedeztem a hímet, már tudtam, hogy nincs nagy előnye. - Azt hittem, eddigre már az asztalon riszálod magad - vigyorgok rá, majd kezet fogunk, rövid ölelés, bajtársias váll lapogatás. - Csókoljátok körbe egymást, hozok pár üveget - robogok el a pult felé, magamban hálát adva Tupileknek, hogy Dee ma este nincs bent. A múltkori után, kinézem belőle, hogy amint meglát a kocsmájában fog és kihajít. Nem is értem, miért nem volt emiatt lelkiismeret-furdalásom és szaladt vigyorra a szám... Kicsit kopott fényű vigyorra, de azért rendeben volt, legalábbis annyira mindenképp, hogy senki ne faggasson semmiről és ne akarjanak felettem lelki segély kiscsoportosat játszani. Elég, ha lealjasulhatok úgy és akkor, ahogy és amikor nekem tetszik, a többi nem számít. Kértem egy tálcát, amit telepakoltattam sörrel, whiskyvel, vodkával.. adjanak egy üveg bort is, na, ne maradjon ki, meg Jäger és Unicum... nem, a pezsgő már túlzás lenne, viszont pár poharat még magamhoz vágattam, és minden földi jóval megrakodva tértem vissza a boxunkhoz. - Uraim - teszem le pincérnős csípőriszálással a tálcát -, itt az ideje, hogy elveszítsük minden méltóságunkat - vigyorgok pofátlanul. - Te nyitod a sort, Öcsibogyó, a legfiatalabb jogán, és Nick adagol, mert ő a legvénebb - osztom ki pimaszul a szerepeket, ezzel mindegy Nickre hárítom a srác leitatásának nemes feladatát. Dehogy azért hívtuk a kölyköt, hogy szívassuk, ugyan, hát minek néz engem a Kistank... Jó, nyilván vigyázunk rá és én se hagynám, hogy komoly baj legyen, ám érezze kicsit a törődést, meg eddze a máját, az nem fog ártani, ha továbbra is a mi köreinkben fog mozogni. Márpedig pont olyan kajlának tűnik, aki ilyesmire vevő lehet, minden szolidsága ellenére is. Nick meg Nick. Háromszáz fölött némi alkoholizálás és hámból kirúgás szerintem olyan természetes, mint a légzés, bár lehet csak én vagyok ilyen szabatos. Lehuppanok Nicholas mellé, ha már Lynx úgy ragaszkodott Philhez. - Vigyázz, szerintem fel akar szedni - húzom kicsit mindkettejük agyát könnyed hangon. - Payne eszik! - csapok le a mi újság kérdésre, de olyan lelkesen, mintha egy kisgyerek azt mesélné, hogy a kiskutyája végre átesett a fogzáson, annyi a difi, hogy egy kisgyerek mindeközben nem sajátít ki egy üveg Jack Danielst. Jó estben. - Nekem meg lett mellbimbópiercingem - húzom fel a pólóm alját minden további nélkül, hogy eldicsekedjek a legújabb szerzeményemmel, amit jobb oldalba lövettem. Hogy ez kit mennyire zavar... Engem nem. Ledobom az eddig is lecipzározott dzsekim, és amíg a többiek élménybeszámolóznak, addig én megkezdem a gondoskodást a májamról.
//Háromnegyed órás küzdés után feladtam a képekkel vívott harcot. XD//
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
Ritka egy állapot alakult ki így estére. Nem esti műszakba dolgoztam, szóval gondoltam megpróbálok keríteni valami társaságot estére. Sarah éppen Yvonne-al volt kikapcsolódni, szóval őket nem háborgattam inkább. A testvérem szolgálatban, így ő se jöhetett számításba. Odie éppen üzleti ügyben volt, Faye-t nem értem el, akárcsak Kate-t. Hát mondom jól van, vannak véletlenek... de amikor már atyám se veszi fel a telefont, azért az eléggé súlyos. Mit volt mit tenni, bontottam egy üveg vodkát és beültem a laptop mögé, hogy akkor már eltöltöm értelmesen, a kiadó amúgy is a nyakamon van, hogy mikor jön az új könyv. Gondoltam én, most majd a valagára verek a dolognak és ontom az oldalakat. Aha, ahogyan azt Miklóska elképzeli. Öt oldalt írtam, amikor váratlanul felhangzott a Ghost Divison, vagyis megszólalt a telefonom. Darren volt az és eléggé meglepett, amikor közölte velem, mi is áll a telefon hátterében. Nagyjából három másodpercembe került eldönteni, hogy oké, megyek, ha biztosítja a fuvart. Elég jó üzlet lehetett, mert beleegyezett. Leraktam és hálát adtam neki, hogy a csuklóm már rég összeforrt a törésből és nem kell kellemetlen kérdésekre válaszolnom. Végignéztem magamon, de a fekete pulóveré s mellé a farmer bőven jónak bizonyult, főleg, amikor felkaptam még egy szürke pulóvert is mellé. Ácsorogtam vagy tíz percet utána a hidegben, mire megjelent egy ismerős autó és Darren felvett. Beugrottam mellé az anyósülésre - max apósnak -, majd gyors kezelés és mentünk is. Mint kiderült hamarosan hárman mentünk tovább, amikor Philip is megkerült és őt már a megnyitó óta szintén ismerősként köszönthettem. Így érkeztünk meg az O'Connors-hoz, ahol már várt minket a négyesfogat negyedik tagja. Vigyorogva köszöntöttem Lynx-et, nem zavart a közvetlen köszöntése... se a kezére aggatott csecsebecsék, kicsit már túl gyakran volt részem ilyen élményben hogy morogjak érte. - Vigyázz mit kérsz, a végén még valóra válik - engedek meg magamnak némi szurkálódást. Milyen díszes egy társaság... Ikina meg csak sóhajt egyet, miután köszöntötte a többieket. Kórosan vénnek érzi magát mellettük, akárcsak én magam, pedig Darrennél is "csak" fél évszázaddal voltam korosabb. Mindenesetre én ledobtam magam a két sráccal szemben a boxban, ha már Lynx kisajátította magának az unokaöcsémet, ami a vérvonalat illeti. Kényelmesen hátradőltem, míg Darren meg nem érkezett, majd elégedett füttyentéssel díjazom a felvonultatott repertoárt. - Van még azon mi elveszteni? - teszem fel a költői kérdést, majd amikor meghallom a feladatkiosztást, vetek egy sanda pillantást a mellettem ülőre. - Balheréd a vén. Mondom ezt úgy, hogy nem is sejtem, mennyire igazam van. De oké, rendben van, majd lerészegítem én Philipet, talán még jól is jár vele... máskülönben ez a két elvetemült még beginázza itt nekem aztán magyarázkodhatok Juliának, amiért nem vigyáztam az unokájára. Lassan közben mindenki elhelyezkedik, egyik oldalon az idősebbek, másik oldalon a fiatalabbak. Amikor meghallom Darren beszólását csak nevetek, majd rákontrázok. - Vigyázz, úgy látom az a szépség meg téged nézett ki magának - mutatok el a távolba, ahol egy motoros medve ül és mint ha tényleg felénk nézett volna az előbb. Ha már szórakozni jöttünk akkor próbálok feloldódni kicsit, bár jobban belegondolva elég rég volt már hasonló összejövetelekben részem. Hiába, állandóan az a rohanás meg a munka, aztán az embernek már egy sört sincs ideje meginni a haverokkal. - Én jól megvagyok, nincs okom jelenleg panaszra. Persze, mindenkinek van valamilyen szintű baja állandóan, de az enyémek szerintem jelenleg elég aprók. Persze, az a rohadt vérfüggés még megvan, de jelenleg az se okoz akkor gondot... valahogy jobban idegesít a tegnapi seggfej akit le kellett rángatnom egy fenyőfáról, mert nem volt hajlandó elengedni. Viszont amikor mellettem Darren nekiáll villantani először elképedek, majd nyomok is egy facepalm-ot. Atyavilág, hova kerültem. Inkább kihalászok én is egy üveget meg gondoskodok Phil adagjáról is, ahogyan rám lett "hárítva".
Amikor reggel felébredtem, azt hittem, hogy csak egy újabb szokásos nap vár rám a mókuskeréken… Legyűrök egy műszakot a hotelben, majd hazaérve kikapcsolódásként beájulok az ágyamba, esetleg a gitáromat felmarkolva tovább dolgozok azon a darabon, amit még Japánban kezdtem el komponálni. Szégyen-gyalázat, de mióta hazaértem, volt bőven elég tennivalóm ahhoz, hogy ne jusson időm rá. Egy darabig úgy is tűnt, hogy összejön, de aztán elszakadt a húr, a tartalék gitárhúromat még a visszaköltözésem óta nem találtam – azt sem tartom kizártnak, hogy Japánban felejtettem – így aztán nem is meditáltam sokat a témán, hamar feladva a keresgélést inkább a város felé vettem az irányt, hogy a meglátogassam a hangszerboltot. Eljutni azonban nem sikerült odáig. Valahol félúton járhattam, amikor egy autó zúgott el mellettem, majd egy satufék után visszatolatva realizáltam, hogy a falkatársaim, Darren és Nicholas azok. Csak nem ég a Farkaslak, hogy ilyen tempóval hasítanak? Vagy kell valaki, akit beküldenek a tűzbe az értékeikért? Ja nem… csak inni készülnek. Már azt hittem, valami baj van. Nem kellett sokáig győzködni, hogy én is ott találjam magam a hátsó ülésen – nem annyira az ivászat híre hozott lázba, annál is inkább is az, hogy két ilyen erős és fontos tagja a falkának pont engem hív el. Hát nem nagyszerű? Még szinte akkor sem tudtam elhinni, hogy ez tényleg velem történt meg, amikor már az O’Connor asztalai között masíroztunk befelé, én naiv azt hittem, hogy üres asztalt keresünk, pedig úgy tűnik, azt már foglalták nekünk… -Lynx, szervusz. -fogadtam el a tark kézfogását, amikor azonban megéreztem a kezemen az ezüst égetését, önkéntelenül is felszisszentem – talán nem is annyira a fájdalomtól, mint a meglepetéstől, de azért miután „szabadultam”, még megfújkáltam kissé a mancsomat. Közben pedig most először ébredt fel bennem egy apró gyanú, hogy talán elhamarkodott döntés volt olyan sebesen rábólintani erre az estére? Csak nem arra megy ki, hogy szívassuk szerencsétlen kölyköt, ugye? Ugye…? UGYE?!!! Mivel a másik két nagyfiúval már letudtuk a kézfogást az autóban, így aztán Lynx kézfogása után én is befoglaltam az egyik ablak melletti helyet, ha már annyira kínálgatták… Igaz, elég volt aztán Darren megjegyzését meghallanom, hogy az összes többi, másik ülőhely egyből sokkal szimpatikusabbá váljon, de úgy tűnik, lassú voltam – mire váltottam volna, már a nagyok is helyet is választottak és gondoskodnak az italról is. -Értettem, kapitány! -azzal meg is ragadtam a legközelebb eső üveget, hogy mielőtt kibontom, meg is lessem, mit iszunk -Whisky… Darren, szóltál a pincérnek, hogy hozzon hozzá való poharakat meg a jeget? -álltam meg egy pillanatra, mielőtt kibontottam volna, mert miután nap mint nap a hotelben dolgoztam, fel sem merült bennem, hogy mindezek nélkül, üvegből vedelnénk... Attól tartok, élve nyúznának meg ha hasonlót be mernék játszani a Holiday Innben. -Velem semmi érdekes, elszakadt a gitáromon a… -akadt el pár pillanatra a szavam, amikor Darren egy pólófelrántással prezentálta a válaszát a „mi újság” kérdésre - húr. -szóltam hozzá utolsóként a témához, mint legfiatalabb, a többiekéhez hasonló színvonalasan érdekes megjegyzéssel. Már épp folytattam volna, hogy venni indultam, amikor Darrenékkel találkoztam, de nem hiszem, hogy egy ilyen műsor után bárkit is érdekelne. -Te jó ég, mondd, hogy nem ezüst… -böktem ki kissé elszörnyedve, bár tisztában voltam vele, hogy a képessége révén náluk az ilyesmi mondhatni járulékos tartozék, de… brrr, engem attól még kirázott a hideg. Ilyenkor örülök, hogy nem fakír lettem, ez rosszabb, mint valami szöges ágy.
( Bocsi, túl sok a tartozásom, és nem akartam 2 órát képkeresésre fordítani... pláne, hogy nem is nagyon találtam használható képeket :/ )
- Áh, a világért sem lopnám el a műsorodat. Élcelődöm némileg Darrennel, aztán röhögve pattanok be a helyemre az ablakhoz. Igazán jól esik a társaság, az egyébként is tobzódó energiáimhoz igen sokat hozzáad a falkatársaim jelenléte. Ahogy Phil felszisszen, önkéntelenül is elnevetem magam, aztán meglapogatom, ne szívja mellre, egyébként is jót tesz neki, ha szokja a dolgot. Miután megjöttek a piák, és mindenki kényelmesen elhelyezkedett, elfog a kísértés, hogy behozzam azt a korábban felrótt lemaradást, ami egy esetleges asztalon táncoláshoz vezet majd. A hangulatot pedig tovább fokozza Darren és Nick röpke szópárbaja, és cseppet sem érzem magam kellemetlenül azért, mert egész egyszerűen kiröhögöm őket. Vagyis hát, velük nevetek. Remélem. Payne eszik. Ezt jó hallani, bár illetlenség volna belőle poént csinálni, szóval csak hümmögve bólogatok. Meg egyébként sem sérteném meg az Ezüstlányt. - Már hogy ne lenne ezüst? Mutasd csak... Hasalok fel az asztalra, hogy elmélyülten szemrevételezzem Darren új szerzeményét, elkapjam a tekintetét, aztán szórakozott vigyorral megkísérlem mutatóujjal megbirizgálni az ezüstékszert. Hiába, a Fakírokban van valami félelmetes őrültség, ez tagadhatatlan. - Ú. Ki szúrta? Amúgy milyen elmebeteg lenne már ezüstözött húrt tenni Phil gitárjára? Ha már úgyis elszakadt... Puffogva bukik ki belőlem egy újabb adag nevetés, és ha közben megkaptuk az adagjainkat, úgy én már nyúlok is a sajátomért, megemelem, aztán már tüntetem is el, a végén még ki talál hűlni. Annak pedig senki sem örülne, nem igaz? - Ja, amúgy én is jól vagyok, kösz, hogy kérdezitek. - jegyzem meg némileg sértődötten, de múlékony, mint a poharam tartalma, szóval már töltök is után - Még mindig nem találtam meg az igazit, és... szerintem ma sem fogom. Legalább is így nem, ha nem lehelünk magunkba életet sürgősen, úgyhogy húzzatok bele, mert szükségem van minden támogatásra. És ha már itt tartunk, akkor a többieknek is töltök, mert gondoskodó típus vagyok. - Sarah? Jól vagytok? És neked Phil? Van valaki a radarodon? Darrenre csak egy futó pillantást vetek - bocs pajti, de gondolom az a bizonyos ügy most nem venné ki magát jól, annyira pedig nem vagyok részeg, hogy bajtársias vállveregetéssel faggassam arról, hogy mennyire gyógyult már be a szétrepedt szíve. Bár... Ha valaki, akkor én megértem.
- Nicholas, kérlek, tartsuk fenn az ifjak előtt a látszatot! - veszek fel egy mondta erejéig fennköltebb stílust, hogy aztán jóízű nevetéssel tegyem semmissé az egészet. - Kilestél zuhanyzás közben? - kapom felé ismét a pillantásom, ahogy közli, melyik herém, mennyire idős. Persze, hogy szó szerint veszem, miért ne venném? Húzzuk egymás agyát rendesen, de pont ezért vagyunk itt: elengedni magunkat és szórakozni, úgyis régen ittunk már többen együtt, ránk fért a társas lazítás. - Baszki! - csapok a homlokomra Phil észrevételét követően, aztán tettem még egy kört a pult és a boxunk között, hogy immár poharakkal felszerelkezve térjek vissza és jöhetett a sztorizás. Túl lelkes vagyok, Philip szavába vágok és villantok, szegény kölyöknek elakad a szava, Nick szimplán ha tudna hanyatt vágódna, Lynx ellenben úgy reagál, ahogy Fakírhoz illik. Klaaassz! - Én - vigyorgok elégedetten, büszkén. - Először elbasztam, szóval elég ronda volt, fájt is a csöcsöm, de másodjára sikerült. Kicsit csálé, de én ezt már csak akkor igazgatom, ha valaki kitépi. - Philip szörnyülködésére felnevetek. - De bizony, hogy ezüst, kölyök! Kíváncsi vagy, mennyire éget? - Ajánlgatom neki, naná, hogy ajánlgatom, de sokáig nem húzom vele, még tényleg azt hiszi, hogy azért hívtuk, hogy totálisan kipécézzük. Mindenesetre, ha kis kíváncsiságot is mutat, akkor egy erőben ugyanolyan ötvözetű gyűrűt nyújtok felé. Átvenni aligha fogja, elég ujjheggyel érintenie. Háromszázon túl, gyakorlott Fakírként ez egy kicsit erős. Durva égési sérülés, szóval nem is engedném, hogy teljesen megtapizza. Amint megvolt az ezüst próba - vagy el lett teljesen utasítva -, whiskyt bontottam, töltöttem és az első két pohárral egy-egy hajtásra végeztem. Lynx duzzogására persze felhagyok a nyakalással. - Jaj, ne haragudj, Kistank! - mondom félig komolyan, félig elviccelve, mert tudom, hogy nem egy haragtartó, legalábbis most biztosan nem. - Mesélj, gazos kertem egyetlen virágszála, mi történt veled mostanába'! - pillogok rá kettőt, majd elvigyorodom, ez azonban mosollyá szelídül, ahogy közli, hogy még mindig nincs meg az igazi. - Ne görcsölj rá, majd eljön. Aztán lehet azt kívánod, bár sose tűnt volna fel a színen - nevetgélek keserűen, aztán iszok még két pohárral, hogy mosódjanak el a gondolataim és koncentrálhassunk Nick szerelmi életére. Jaj baszki, ne koncentráljunk arra! Ha szemben ülne velem Lynx, bokán rúgnám jelzésül, hogy Sarah-t ne nagyon emlegessük, jóóóó? De nem ülök vele szemben, szóval inkább iszom még és neki is szaporán töltögetek, hátha a sokadik pohár után elszáll a beszédközpontja. Ha pedig ezt a másik két hím furcsállná, ráfogom arra, hogy a Tarkok bírják a piát, én meg ex-Tark vagyok, szóval köt minket az asztali becsület. Egyébiránt meg: - Na és feléd mi a helyzet nőügyek tekintetében, Phil? - kérdezem megindulva már kicsit a túl gyorsan lefolyt piától és a tématerelés szándékától. Nem nézek Nicholasra, nem én! De örülök, hogy az Öcsibogyó velem szemben ül!
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
- Miből gondolod hogy a zuhany alatt voltál? - vágok vissza egy csalafinta vigyorral az arcomon. Enyhe célzás a részemről, hogy ha igazán ki akarnék szúrni az emberekkel, akkor akár simán elhitetem vele: bent áll a zuhany alatt, miközben igazából a farkaslak lehető legforgalmasabb pontján törölgeti magát a semmivel és akár még énekel is alatta. Na igen, most így belegondolva szerintem ez egy bőven bejátszható dolog lenne valakivel szemben... lehet egyszer el is sütöm. Reszkess Farkaslak, sosem tudhatjátok, kit nézek ki magamnak. Mindenesetre Darren reakcióján jót kuncogok, amikor szembesül vele, hogy valami hiányzik. Hiába, öregszünk, kezdünk már szenilisek lenni így háromszáz felett. - Nem tudom, miért lepődsz meg ezen Phil. Ha már ezüstgyűrűt képesek húzni ez már csak egy lépés onnantól - osztom meg a véleményemet. Az egy dolog, hogy ha a csigolyám engedné akkor derékszögbe állt volna a fejem a homlokcsattanástól, de végső soron magamnak is feltehetném a kérdést, miért lep meg. Amennyit én láttam ezekből a fakírokból a mai napig az összes ezt csinálja. Mindenesetre hallgatva az élménybeszámolót a felhelyezésből magamban megállapítom, hogy valószínűleg igencsak hasznos dolog tud lenni az a bizonyos dolog, amit regenerációnak nevezünk. Majd utána érdeklődve nézem, hogy a kölyök felveszi-e a kesztyűt az ezüstpróba ellenében. Ajjaj, ha ez a kettő beindul Julia engem tényleg meg fog ölni. Mindenesetre ha elég bátorságot mutat akkor küldök felé egy elismerő biccentést, majd folytatom a vodkám pusztítását. - Őszintén Lynx? Akkor elnevezhetjük őt tüzes kezűnek. Mert hogy akkor úgy kapkodná a húrokon a kezét, mint még soha, arra mérget mernék venni. Szerintem a Metallica gitárvirtuózai is elgondolkodnának az életükön a műsort követően. Na de aztán jön egy kifakadás, amitől valahol tényleg nevetnem kell, de csak magamban teszem meg... ah, ezek a fiatalok. - Ugyan már, ne tegyél ilyen kijelentéseket. Hány éves is vagy? Kétszázhúsz felett kezdődik az élet. Meg aztán ki tudja, ki fog beesni a kezeid közé merő "véletlenségből" az éjszaka folyamán. Bátorítónak szánom a szavaimat, tényleg így gondolom. Az ilyesmire aligha lehet felkészülni. Mindig hirtelen sodródik be az a bizonyos az életbe, persze az esetek többségében akkor, mikor már lemondunk a lehetőségről. Na de aztán jön egy kérdés ami miatt elgondolkozok, hogy vajon ennyire gyorsan terjednek a hírek? Mondjuk, jobban belegondolva... amennyire elhagytam magam április magasságában, a Farkaslakban meg gyorsan terjednek a pletykák... még azért én se rejtem véka alá a dolgot... oké, nincs több kérdésem. - Jól vagyunk. Ennyi, nem több. Az ő szavaival élve még mindig elég bonyolult a "kapcsolatunk" és nem most fogok felelőtlen kijelentéseket tenni, ami talán nem fedi a valóságot. Sarah az "érdekszférámban" van, ebből nem engedek, de megvan a hozzáállásom a dolog többi részét illetően. De ugyanakkor azt nem tudom tagadni, hogy jelenleg nagyon is közel vagyunk egymáshoz. Sokkalta jobban, mint azt korábban gondolni mertem volna. Gondolataimból Darren kérdése ugraszt ki, kicsit mint ha hamari lenne. Vetek is rá egy pillantást a szemem sarkából, de aztán nem foglalkozok a dologgal, megmaradok a boldog tudatlanságban és jöhet a következő korty. Meg amúgy is, érdekel, vajon az unokaöcsém mennyire lehet Rómeó.
Már hogy ne lenne ezüst? Hát miért is ne lenne, én hülye, így jár aki Fakírokkal megy iszogatni… -Ami azt illeti, én nem hiszem, hogy túlságosan jó ötlet lenne, már csak azért sem, mert nem annyira rugalmas és a hangzás szempontjából így kevésbé… mindegy, nem érdekes. Mindenesetre köszi az ötletet, és ha netalántán karácsonykor meg akartok lepni valamivel, akkor sem kérek ezüst húrokat. -lendültem bele a magyarázkodásba, miközben az üveggel birkóztam. Amikor azonban Darren is hasonló beleéléssel kezd magyarázni, csak történetesen a mellpiercingje történetéről, csak lopva Nicholasra pillantok – ez most komoly? Ez… Ezek normálisak? Úgy tűnik, nem, legalábbis ahogy az öreg reakciójából következtetek rá. Valahol azért nagy kő esik le a szívemről, hogy az illuzionisták táborát erősítem, Nicholas még jóval konszolidáltabbnak tűnik, mint a másik kettő együtt… Nehezen tudom elképzelni magam ezüsttel teledekorálva, 300 évesen. -Köszönöm, de már volt szerencsém kipróbálni. -húzom el a számat, közben felemelem a kezem, Darren előtt is láthatóvá téve a Lynxtől, a bemutatkozásom során szerzett kis emléket. Hatásos, az tény, a következő napban biztos sokat fogok rá gondolni, amíg be nem gyógyul, még ha nem is a legjobb értelemben. -Hát ilyen negatív hozzáállással… fel a fejjel, csak pozitívan! Számíthatsz ránk! Ugye, fiúk? -veregettem hátba Lynxet biztatóan, majd már nyúltam is a whiskys üveg után, hogy ha kiürítené a poharát, újra töltsek neki. Az alkohol segít, hogy az ember mindenhez pozitívabban álljon. Én már csak tudom, amennyi példát látok erre a hotel vendégeitől… A poharat elvéve bele is kortyolok az italba, s bár fogom a nekem szánt kérdést, mivel a „rokonhoz” is címeztek egy hasonlót, átengedem az elsőbbséget a rangidősnek. Mit ne mondjak, nem eresztette túl bő lére, annak ellenére, hogy még párja is van… Akkor mit mondjak én? Mint jegesmedve a Szaharában… -Hé-hé-hé-héééééé! Mi ez a nagy hirtelen érdeklődés mindenkitől a magánéletem után? -engedtem vissza a poharamat, ahogy értetlenül körbenéztem a bagázson… Ennyire unalmas lenne farkasként a felnőttkor, hogy mindenkit a fiatalság nőügyei izgatnak? Szomorú. -Most épp nincs senki. -vonok vállat Lynx kérdésére reagálva - Bár annyira nem is meglepő, ha körbenéztek a falkában… Alig akad olyan, akivel 100 év alatt lenne a korkülönbség, de azokkal meg mind olyanok vagyunk mint a tűz meg a víz… van egy olyan érzésem, hogy nem bírnánk egymást elviselni hosszú távon.-tettem hozzá, mint magyarázat, aztán meg, hogy Darren se maradjon válasz nélkül, kicsit nosztalgiáztam az elmúlt pár évből, az legalább úgy sem az orruk előtt történt, némi újdonság-szaga még számukra is lehet. -Volt egy lány… még amikor Japánban éltem. –kezdek bele olyan beleéléssel, mint ha valami 300 éves, sok mindent megélt világutazó lennék - Kedves, aranyos, csinos, barátságos, vicces, halk szavú, az a tipikus amit mindenki elfoglalna barátnőnek… Egész sokat lógtunk együtt, ám amikor már azt hittem, hogy komolyabbra fordulnak a dolgok, kiderült, hogy nem a szerelem vibrált a levegőben, csupán őrző… ráadásul informátor, aki épp utánam szimatolt, úgyhogy… nagyjából ennyi a történet. Mióta visszajöttem, még nem volt időm a nemlétező párkapcsolati problémáimon rágódni, szóval ha valamelyikőtöknek akad egy csinos kölyke unokahúga, vagy mint harcedzett veteránoknak, néhány tuti tippje csajozás terén, akkor ne kíméljetek! -csaptam le a vissza nem térő lehetőségre, hisz ki tudja… mindig tanul valami újat az ember. Na de ne csak én beszéljek, a végén még kiszárad itt a torkom…
Igazság szerint úgy gondolom, hogyha valaki itt és most találkozna velem először, az az életben nem tudna komolyan venni. Legyen szó barátról, lányról, bárkiről. Tekintettel arra, ahogy hasra vetve magamat, átfekszem az asztalon, és csillogó szemekkel figyelem az ékszert, idióta ötleteim vannak, egyre többet iszom, a többiek szóváltásain pedig indokolatlanul nevetek teli pofával. Persze nincs mitől tartanom, barátok közt vagyunk hazai pályán, és szerintem a jelenlévők tudják, hogy az ilyen alkalmaktól eltekintve maximálisan lehet rám számítani. Mondjuk most is lehet, bár most inkább abban, hogy betegre piálhatják magukat az asszisztenciámmal. - Gondolom csak véletlenül felejtetted el felajánlani, hogy nekem is szívesen szúrnál. - játszom a sértődött dámát - Bár lehet, hogy jobb is, nem akarok ferde csöcsökkel élni. - röhögöm el magam, de egyébként tényleg megfontolandó dolog. Ha nem tetszik, majd kiveszem, még heg sem marad utána. Egészen meghat, ahogy Phil újratölti a poharamat, el is mormolok neki egy diszkrét köszönömöt, bár könnyen úgy érezheti, hogy feleslegessé vált a munkája: hiszen a következő pillanatban (egy korttyal később) már megint üresen csörömpöl az üveg a kezeim között. - Philip... - morranok rá a kölyökre játékos figyelmeztetésképp, amikor éppen készül lelőni a hangulatot húr témában - Na ne aggódj, tőlem biztos nem kapsz semmit karácsonyra! Prüszkölök fel, mert végső soron én nem tartom a karácsonyt. Tök jó nézni, ahogy mindenki egymás nyakába borul, és ajándékokat adnak-kapnak, de azt hiszem, hogy azokban a napokban én egyedül a macskám iránt tudok elköteleződni, magamra húzva a függönyöket. Mert... ne már. Miután kellően kiduzzogtam magam: tovább vedelek. Így érnek a bölcs tanácsok, útmutatások, Phil hátbaveregetése (annyit ütjük egymást, szeretném megölelni). Darren egy műkacagó grimaszt kap: könnyű ám háromszázas magaslatokból kaffogni, de tudom, hogy szeret, szóval nem állok le sértegetni. - Nem is vagyok negatív! - mondom a kicsinek, hiszen ha az lennék, akkor már feladtam volna teljesen - Hm, ja, akkor csak negyven éves lemaradásban vagyok. Ha már kétszázhúsz felett kezdődik az élet... De azért hálásan pillantok Nicholasra, amiért ő nem néz teljesen hülyének, és van bizalma az ügyemben. Idősebb, tapasztaltabb. Illik elfogadni a meglátásait. Darren úgy tölti belém a piát, hogy kedvem lenne megkérdezni tőle, hogy nem akar-e esetleg egyenesen egy slagot ledugni a torkomon. Pedig annyira kíváncsi vagyok Phil történeteire, szeretném hallani a kalandjait, de nem tudok száz százalékosan rá koncentrálni, sőt, a bő lére eresztett magyarázata végére már erősen szédülök. Annyira, hogy csak Philre fókuszáltam eddig, Nicholas kétszavas válasza pedig úgy reppent el az éterben, mint egy sasmadár, tehát eléggé lemaradva érzem magam. - Szóval jól. - biccentek lelkes elismeréssel, amikor derengeni kezd, hogy valami ilyesmit mondott - Ennek örülök. - újabb nagy kortynyi szünet, aztán csillogó szemekkel Darrenre nézek, nevetős hangon beszélve tovább. - Pedig nem is gondoltam volna, hogy monogám. Emlékszel, miket meséltél, amikor megdugtad? Az is itt kezdődött... Ööö, segítség? Hirtelen nem tudom, hogy melyikőjüktől féljek jobban, és bármilyen ostobán hangzik, Philhez húzódom némileg közelebb. A világért sem dobnám magam elé, ha valaki a torkomnak akarna ugrani, de valahogy a fizikai közelsége azt érezteti velem, hogy nem vagyok egyedül.
- Szenilis vén marha vagyok, még nem szoktál hozzá? - nevetem el magam Lyn xújabb duzzogására. - De van, amit észben tartok és fel fog tűnni, hidd el. - Juj de sejtelmesek vagyunk! Nem szeretnék előre semmit se elsütni, ráadásul a két Illúzionistával is tervezek ezen a téren, csak még ők se tudják. Nick tüzes kezű megjegyzésén jót kuncogok, Philt pedig nem húzom tovább az ezüsttel, könnyedén vonok vállat és húzom vissza a gyűrűm. - Ami nem fáj, az nem is használ - napi bölcselet ala én, csak azt sajnálom, hogy Victor nem hall ilyenkor. Néha napján büszke lehetne rám, akkor se tartózkodunk egy térben, a ciki erre nem elég kifejező. Egy darabig csak hallgatom őket, a tanácsaikat, amikkel Huntert bombázzák, a biztatásukat, mindez elég másabb volt, mint amit én mondtam neki, de tételesen egyikkel sincs előrébb. Mindenesetre a támogatást a magáénak tudhatja, akár szétpofázom az agyam, akár nem. Phil meg esküszöm, halál édes, ahogy mesél, az asztalra könyökölve, bazsalyogva hallgatom, miközben nem vagyok rest folyamatosan után tölteni Lynxnek, és ha úgy látom, Nick se iszik rendesen, akkor neki is. - Legyél figyelmes és tudd, hogy mit akarsz, aztán hidd el, hogy meg is tudod szerezni. A lányok szeretik, ha kedves vagy, kamu, hogy mindnek a rosszfiúk kellenek. Kalandnak max, hosszútávon tuti nem. Ha van benned mersz és kitartást, meg tudod szerezni, akit akarsz, de olyan után ne fuss, aki meg akar változtatni, vagy csak azt szereti, akinek hisz, nem azt, aki vagy. - Iszok, hogy legalább egy pillanatra elhallgassak, de utána megint lököm a sódert. - Ja és gyakorolj. Pincérnővel, pultos csajjal, random vendégekkel akár innen, nem azt mondom, hogy húzd meg őket, de vannak könnyebb esetek, akiken az önbizalmad növelheted. A megszerzésig játék, de megvan, utána már ne játssz. - felhajtok még egy pohárral és körbenézek, miközben Nick épp kurtán ecseteli, hogy jól elvannak a nősténnyel. Köszönöm, legalább ebbe nem rongyoltam bele... "Emlékszel, miket meséltél, amikor megdugtad?" Érzem, hogy lefagyok, hideg verejtékcsepp indul útjára a tarkómtól le a pólóm alá, végig a gerincem mentén. Már nem nézegetem, kit lehetne elkapni az este végeztével, olyan darabosan fordulok Nick felé, hogy csodálom, megúszom nyikorgó hang nélkül. - Meg tudom magyarázni! - hadarom, de már csúszok is kifelé sietősen, próbálok kartávon kívülre kerülni, bár ha ugrik, akkor kurvára mindegy, mert benne azt hiszem jóval kevesebb pia van mint bennem. Segítség? Amúgy az utóbbi hat hónapban nem is tudom, mennyiszer hagyta el ez a mondat a számat különféle kontextusokban, riadtabban, sietősebben, békítőbben. Kár, hogy ettől még nem lettem az ilyen helyzetek szakavatott megúszója, éppen ezért annyira azon igyekezek lenni, hogy ütéstávon kívülre kerüljek valahogy Nicktől, ha még nem kapott el, hogy elfelejtek - mondom, hogy szenilis lettem - "kösz szépen" szúrós-hálás pillantást vetni Lynxre. Oké, én itattam... De miért? Azt hittem, szeret! Ha tudom, hogy a kérdéseim hiánya ilyen bosszút von maga után, esküszöm egész interjúval készülök! De már késő...
Kezdőlap
