- "Hatalomátvétel", némi ismerkedéssel fűszerezve. (A találkozást követően nem sokkal beszereztem néhány medveriasztó csengőt, amit a házam környéki fákra, és bokrokra kötöztem fel a macik távoltartására.)
- Spontán iszogatás és vendég a háznál. (Ismét megerősítette bennem ez az éjszaka azt az elhatározást, hogy még nagyon nincs szükségem gyerekre. Elég eseménydúsra sikeredtek a hajnali órák, voltak olyan pillanataim, amikor meg tudtam volna Connorkát fojtani egy kanál vízben, de örülök, hogy nem tettem meg. Mire felkelt a nap, azt hiszem egy kicsit megkedveltem. Felajánlottam neki, hogy néha meglátogathat, és segíthet a tüzelőnek való felaprításában. Kíváncsi vagyok rá, hogy látom-e még valaha...)
- Esetfelderítés. (Mr. Revenor egy magánnyomozó, aki az egyik folyamatban lévő eset kapcsán kérte a segítségem. Érdekes fickó, olyan "csendes őrült" típus mint én... szerintem ez is szerepet játszik abban, hogy egészen megkedveltem. Gondolom nem ez volt az utolsó alkalom, hogy munkaügyben felkeresett...)
- "Maci a málnásban" (Vacsorázni készültem, amikor meghallottam a kicsi csengőket odakintről, amiket még nem sokkal a beköltözésem után felaggattam a bokraimra, és az alacsonyabb fák lehajló ágaira. Mivel macinak véltem a betolakodóm, hát nem fogtam vissza magam, bors-spray-vel és baseball ütővel mentem ellene, hogy ártalmatlanná tegyem. Maci helyett egészen mást találtam, bár amilyen szőrös volt a képe, még macinak is eladható lett volna. A korábban megismert magánnyomozót szedtem össze a kertemből, és hát mondanom se kell, úgy nézett ki, mint akin áthajtott egy traktor, majd visszatolatott, hogy mégegyszer áthajtson. Nem vagyok én traumatológus... jó, oké, arról is van papírom, de Isten őrizzen, hogy élő emberekkel kelljen foglalkoznom... szóval a lényeg, hogy elláttam, és nálam töltötte az éjszakát. A kanapén. Másnap reggel aztán történt valami... azóta is keresem a választ a miértre, de még nem találtam meg. Lényegében kis híján megcsókoltam. Ha az a fránya telefon nem szólal meg, akkor megtettem volna. Miután eljöttek érte, zavaróan üresnek hatott a házam... Mindent egybe vetve, megkedveltem őt. Talán jobban is, mint kellene, nem tudom... de nem is akarok ezen agyalni folyton. Ráérek majd akkor, ha újra eljön... Elvileg eljön, és főz nekem, ha meggyógyult...)
- Munkaügyi megbeszélés (Behívattam a rendőrségi irodámba Vaidya-t, hogy nyugodtabb környezetben tudjak vele beszélni. Abban a hitben volt, hogy le akarom szúrni egy kisebb nézeteltérés miatt, ami közte és Preston között történt, és igencsak meglepődött, amikor közöltem, hogy nem erről van szó. Az egyik beosztottam szülési szabadságra megy, és Vaidya veszi át az ő feladatait is, amíg új kollégát nem találunk. A hírt, és a plusz melót örömmel fogadta, így zökkenőmentesen, és gyorsan sikerült lezárnunk ezt a megbeszélést.)
- Esti séta a Central Parkban (Az Alaszkai farkasok futtatójánál találkoztunk, a Central Parkban. Mennyire kicsi a világ, olykor őszintén rácsodálkozom. Carlos, mint kiderült... épp Fairbanksbe készül, ugyanis műkincskereskedő. Meghívott egy mexikói étterembe vacsorázni, aztán fagyiztunk az Empire State cukrászdájában. A New Yorki nyaralásom fénypontja mindenképp ez az este volt. Azzal az ígérettel váltunk el, hogy Fairbanksben találkozunk...)
- Kiköltözés (Sokkal hamarabb jött el ez a nap, mint számítottam rá. Mire hazaestem a munkából, Mallory már teljesen bepakolt mindent, és persze még így... még most se felejtkezett el rólam. Nemcsak vacsorát főzött, de még ajándékot is kaptam tőle, egy álomfogót, amit másnap fel is tettem a hálószobámba, az ágyam fölé. Érte jött a "barátja", akiről azt állítja, hogy csak olyan barát. Hiszi a piszi. Declannak hívják, afro pasi... és eszméletlen jól néz ki! Most ismét magamra maradtam a házban, nem tudom, hogy meghirdetem-e újra a szobát. Túlságosan megszoktam Mallory-t, furcsa lenne ha más lakna ott...)
- Kínai gasztronómiai élvezetek testközelből (Minden várakozásomat felülmúlta az együtt eltöltött közös este, ami alapvetően csak ártatlan főzőcskézésnek indult, abból egy... pontosabban kettő heves ágyjelenet kerekedett ki. Adam nálam aludt, reggel pedig befejezte a főzést, mire felébredtem. Örülök, hogy maradt, és nem surrant el, amíg én aludtam. A kaja nagyon finom lett, és még a reggelit követően is marasztaltam őt pár órácskára... hiszen a jóból sosem elég, ugyebár. Nem tudom mi van, vagy lesz közöttünk... hagyom sodródni magam az árral...)
Kezdőlap
