Az erdőben már kidühöngtem magam. Egy ponton túl, ahogy reflexből feltörekvő agressziómat levezettem, nem maradt más, csak a bánattal itatott sértettség, ami akkor szilárdult lávakővé, amikor megláttam, hogy átmentek az üzeneteim, olvasatlanul maradtak, és mire még utoljára próbáltam volna újra hívni, megint elérhetetlen volt. Ez volt az a pont, ahol végleg kizártam minden olyan lehetőséget, amiben neki nem volt választása. És ő úgy döntött, hogy nálam fontosabb bárki vagy bármi más. Ezt pedig sem én, sem pedig a szürke nem tudtuk lenyelni anélkül, hogy tisztában lettünk volna akár csak egy kicsit is a helyzettel. Próbáltam keresni a hibákat a képletben, valamit, amit esetleg nem láttam át, amire nem emlékeztem, de mindig csak zsákutcába futottam. És mire gondolatban eljutottam odáig, hogy minden lehetőséget és mentőövet kimerítettem, csak ezzel a mázsás gondolattal maradtam egyedül: hazudik. Ha nem is a szó klasszikus értelmében, hanem talán pont úgy, ahogyan én is átbasztam miatta, érte, értünk a falkámat a palánkon, és ami miatt most keményen meg kellett fizetnem. Úgy volt, hogy mostantól ebben már ketten vagyunk benne. Mindig ezt vágta a fejemhez, és ennek ellenére egy olyan játékosnak éreztem magam, aki nem hogy a kispadról nézi végig a meccset, hanem az öltözőbe száműzték, hogy fogalma se lehessen arról, mi zajlik odakint, a nyílt pályán. Nyilván érdekeltek a válaszok. Mindennél jobban. De annyira azért mégsem, hogy bármit hajlandó legyek telefonon, üzenetben, hangüzenetben meghallgatni úgy, hogy nem látom az arcát, nem érzem az energiáit, és úgy, hogy ilyen eszközökkel gyakorlatilag úgy vezethetett volna meg, ahogyan csak akart. Egy részem kapálózott, hogy sosem tenne ilyet, másfelől pedig rám zuhant minden, amit tudtam róla, az életéről és a szemléleteiről még azokból az időkből, amikor nem volt az enyém. Az enyém? Tényleg az lenne...? Szerettem volna pofán vágni magam ezért a gondolatért, de emellett létjogosultságot éreztem arra is, hogy egyszerűen besokallt. Hogy mégsem annyira buli ez az elkötelezősdi, a nyíltság, a kurva tűzön-vízen együtt. Ha már a moteles reflexei ennyire erősen éltek benne, talán a többivel is akadtak problémák. Ő pedig nem csak, hogy lógva hagyott, de kétszer is látványosan az arcomba csapta a digitális világ ajtaját. A válaszokért majdnem pontosan úgy mentem le Anchorage-be, ahogyan akkor, amikor kiszúrta a szememet a FedEx csomaggal. Persze ez alkalommal a lángoló erdő helyett a már kitört vulkán még forró, de megkeményedett láváját hoztam magammal. Sosem éreztem még hasonlót, ez új volt számomra is. Minden könnyedség eltűnt belőlem, a hurrikán sem volt sehol. Tudom, farkasok közt rohadtul nem vagyok nagyágyú, de minden léptem erőtől volt döngő, ahogy a reptérre mentem, ahogy a gépből kiszállva taxit fogtam, és becsaptam magam mögött a kocsiajtót. És ahogy felcsöngettem. Mert nem, nem fogom használni a nyakamban lógó kulcsot. Nem tudok úgy tenni, mintha ez az egész helyzet természetes volna sőt, a történtek után abban sem voltam biztos, hogy nem cserélt zárat vagy hogy jogomban áll mindezt megtenni, hogy csak úgy... betessékeljem magam az életébe. Egy olyan helyre, amibe látszólag nem tartoztam bele úgy, ahogyan azt én eddig elképzeltem. És mivel nem közöltem vele, hogy egyáltalán jövök-e a tegnapiak után, hogy melyik géppel és mikor, így talán otthon érhettem. Amint kinyitotta a kaput, ledobtam magamról a pajzsomat. Nem lifteztem. Lassú, ám határozott léptekkel lépcsőztem fel hozzá. Amikor pedig megláttam, az volt a legrosszabb, hogy sem én, sem pedig a szürke nem rohantunk hozzá egyből. Csók, köszönés, bármi nélkül léptem el mellette a nappali felé tartva, legfeljebb a vállainál fogva állítottam félre, ha esetleg az ajtóban állt. Nem tudtam kiként és milyen minőségben jövök, és ehhez is tartottam magam, belőlem, energiáimból keserűség csöpögött a fűtött padlóra. Nem, nem vettem le a bakancsomat sem. A nappaliba érve megfordultam, karba tettem a kezeimet, és csak Dakotát fürkésztem. Hiába nem akartam elhinni, hogy ezt most tényleg megéljük, ez volt, és nem hogy nem tudtam, nem is akartam másképp viselkedni. Tessék, itt vagyok. Így meséld el nekem, mi a kibaszott kurva élet volt ez az egész.
- Remélem, nem zavartam meg semmit. - idéztem Pat szavait, de a hangomban nyoma sem volt az ő pajkosságának - Úgy, mint tegnap.
Akár közeledett felém, akár nem, kettő darab lépéssel sétáltam vissza felé, és még ha félre is nézett, én akkor is csak a tekintetét kerestem. A helyzethez képest egészen halk természetességgel szólaltam meg, és miután újra megtorpantam, nagy levegőt vettem, és a nőstényt méregettem továbbra is. Nem, nem voltam boldog. De (egyelőre) kétségbeesett sem, és nem is éreztem úgy magam, mint aki megint lassan berendezést törne. Nem sok választásom volt. Le kellett nyelnem mindent, amit ezek után hallani fogok és azok alapján meghozni a döntést, hogy vagy ezt ma este elintézzük vagy repülök is haza Pathez fejlövésért anélkül, hogy előtte berúgnék. Mert semmit sem akartam jobban átélni és semmi sem hiányzott jobban a világomból, mint az, ami Dakotával köztünk van. Volt... Még egy istenes berúgás sem a nagy mutatvány előtt.
- Hallgatlak.
Nem ítélkezni jöttem. Igazából kimondottan még számon kérni sem, mert ha azt mondaná, hogy hagyjuk a picsába, akkor ezen a ponton akár hagynám is. Csak legyen velem őszinte. Legalább ezt az egy, utolsó dolgot adja meg nekem azon ígéretét szem előtt tartva, hogy mindenben ketten vagyunk benne. Hogy előtte térdelve megesküdtem, hogyha kell, minden lépésemről tudni fog majd. Ő tudott. Én nem. És meglehet, hogy a tegnap este egy szerencsétlenül-jól elkapott pillanat volt, ki tudja, még miről nem tudtam ezen kívül. Hogy mibe nyargaltam bele vak hittel, ostobán, mint egy kezdő darab szar. De hát... az voltam. Sokszor megmondtam, hogy én ezt nem tudom, hogy kell (jól) csinálni, úgyhogy, talán még magamat is hibáztathatnám azért, mert ilyen könnyen beleestem a csapdájába. Ahogy az első alkalommal közöltem vele, hogy nem hat meg, mi van a lábai közt, most mégis pont úgy éreztem magam, mintha összességében csak ezen és néhány ügyes női trükkön múlt volna minden döntésem és az egész életem. Vele. Miatta.

Furcsa kettősségben – vagy inkább hármasságban – léteztem egész nap. Az előző este miatt egyszerre voltam kialvatlan, mert mégiscsak hosszúra nyúlt és ma kénytelen voltam legalább a papírmunkát letudni; örömittas, mert bazmeg, sikerült! Végre nem vallottam kudarcot, jól csináltam, és ez hiába nem hozza vissza Teresát, nem tesz jóvá semmit a múltamban, akkor is… másodjára nem basztam el. Teljesen szürreális élmény és érzés volt, napközben kétszer is, néhány óra eltéréssel ráírtam Zach-re, hogy biztosítson már, nem álmodtam, tényleg túlvagyunk rajta és tényleg sikerült, a kis szarosok rendben vannak már, csak otthont kell nekik találnunk. Mindkét alkalommal széles vigyor szaladt a számra a megerősítéstől – ami aztán egyből le is olvadt, ahogy láttam, ki nem írt továbbra sem. Az érzelmi állapot harmadik pillérje: Henry.
Hívtam tegnap éjjel, ahogy ígértem, de teljesen eredménytelenül csengett ki a telefon. Az üzeneteimre nem válaszolt, pedig azokkal már túlléptem a Vörös Holdas, bűvös tizenkettesét. Végső elkeseredésemben – és mert kezdtem komolyan megijedni, hogy esteleg valami történt vele – még a hajnali órákban átírtam a Netflix felhasználói fiók nevét: „elég, egy pont, csak válaszolj”. Ha bármin bármit reagált, elmentem aludni pár órát, ellenkező esetben képtelen voltam erre és nem pusztán kialvatlan voltam melóban, hanem egyenesen zombi. Bár akkor se volt sokkal jobb, ha kaptam pöttyöt, mert így meg az lett teljesen nyilvánvaló, hogy valami baja van velem – nem kicsi. Azt pedig már csak egy végső erőlködés gyanánt írtam neki, hogy:
Ugye jössz ma!
De persze… nem jött válasz.
Munka után hazaérve megszokásból bújtam melegítő naciba és kaptam magamra Henry egyik elcsórt pulcsiját. Aztán ciccentettem egy dobozos sört és az ablakpárkányba ültem megint, mint egy kibaszott macska a forgalmat figyelni – meg persze várni. Nem mondta, hogy mikor jön, melyik géppel, így kimenni se tudtam elé. Már ha egyáltalán jön. Nem volt más tippem amúgy, minthogy megtudta, hogy előző este volt a kölyökmentés, amiről kurvára nem szóltam neki. Mert mást nem követtem el. De azért visszaírhatna, vagy leüvölthette volna a fejemet telefonban, vagy valami, akármi!
Egyelőre viszont egyik sem számított igazán. Azt akartam, hogy végre itt legyen, felőlem dühös is lehet, csak a loftban legyen az.
Amikor végre lefékezett az épület előtt a taxi és megláttam a feje búbját, majdnem ablakot nyitottam és lekiáltottam neki szertelen lelkesedéssel. A nőstény felélénkült, az egész napos aggódást pedig a puszta látványa elfújta. Egészen addig, amíg fel nem csöngetett. De hiszen… tudod a kapukódot és van kulcsod…
Futottam az ajtóhoz, hogy a kaputelefont benyomva nyissam neki az ajtót. Az üres sörösdobozt valahol út közben elhagytam. Kit érdekelt a háttámlákra hányt ruhakupacok és a fotelben trónoló óriásmaci között egy üres doboz? Engem kurvára nem. Az se érdekelt volna, ha felgyullad tőle a nappali, csak idegesen mászkáltam fel-alá, és amikor végre az én emeletemen éreztem a szürke energiáit – mert nekem már akkor teljesen lent volt a pajzsom, amikor kiszállt a taxiból –, szinte feltéptem a lakás ajtaját, hogy beengedjem.
Automatikus volt az arcomra kiülő, energiáimba vegyülő öröm, a felszikrázó lelkesedés, amivel minden egyes sikeresen vett hét után üdvözöltem. És mindez leolvadt rólam, ahogy nem elég, hogy viszonzást nem kaptam, de a megszokott üdvözlés is elmaradt és egyszerűen félretolt az útból, ahogy benyomult.
Mintha felpofozott volna.
Pár másodpercig csak meredtem ki, az üresen kongó folyosóra, lassan felfogtam a Henryből sütő keserűséget, aztán becsuktam az ajtót és felé fordultam. Se a bakancsát, se a kabátját nem vette le, mint aki arra készült, hogy pár percnél tovább úgysem marad. A tegnapi siker fölötti eufóriám mintha sose lett volna. A gyomrom szúrt, ahogy nekivetettem a hátamat az ajtónak, ezzel akaratlanul próbálva megakadályozni bármiféle távozási szándékot.
– Mit zavartál volna meg? – kérdeztem vissza, mert ezt tényleg nem tudtam hova tenni, de egyelőre se következtetést nem vontam le, se… semmit.
Minden érzékem beszűkült rá, a belőle áradó érzésekre, vagy épp azok hiányára. Tudtam is én, mi a szarban zavart volna meg! A várakozásban? A tegnapra utalásra csak kinyitottam majd becsuktam a szám egyelőre és nagy levegőt vettem, fél kézzel a hajamba túrtam.
– Tegnap este volt a kölyökmentés – böktem ki a szemébe nézve. – Nem akartam, hogy aggódj…
Ahogy kimondtam, éreztem, hogy minden szándékom ellenére is pocsék indok volt. Annak kellett lennie, különben ha nem is csókol meg rendesen érkezéskor legalább egy puszit kapok. Legalább a kabátját ledobja. Ugye? Próbáltam összeszedett maradni, de igazából kurvára megijesztett a viselkedése. Sokkal jobban, mint anno az, hogy kiviharzott az étteremből és attól fostam, hogy esetleg megver. Hát most nagyon szívesen elcseréltem volna arra az esetre a jelenlegit, mert akkor kurvára nem volt mit veszítenem. Most? Már attól, ahogy belépett, olyan érzésem volt, hogy minden veszélyben van, ami a miénk. Vagy csak remélem, hogy a miénk.

Mit zavartam volna meg? Felszaladtak a szemöldökeim, ahogy Dakotát vizsgáltam azok után, hogy képes voltam nem tudomást venni arról az őszintének tűnő örömről, amivel fogadott. Láttam már. Éreztem már. Máig hittem is benne, most pedig csak fájdalmasan kaparta a lelkemet - kaparta volna, ha engedem.
- Nem tudom, mi amor, te mondd meg, mit zavartam volna meg. - rántottam egyet a vállaimon, és kapkodva megnyaltam a szám szélét - Egy újabb, Rolexes jó partit a Jaxxben? Egy linóleum szagú estét valami szar motelben?
A dühöm egyre nehezebben terítette be a loftot, ahogy az esetleges lehetőségeket soroltam minden filter, meggondolás vagy kegyelem nélkül, de mindettől függetlenül se nem kiabáltam, se nem hisztiztem. Úgy kérdeztem mindent, mintha szinte mindegy lett volna, mit válaszol ezek után.
Aztán végül kiderül az állítólagos igazság - kölyköt menteni volt oda. Hát... egyik szarból a másikba, jelenleg ezt tudom hozzá tenni. Persze azt mindeközben próbáltam helyre tenni magamban, hogy talán tényleg nem mással volt, de bazmeg. Így minden előzetes tudtom nélkül tette kockára az életét. A szürke borzasztóan dühösen morrant rá a kis feketére, az én emberi szemeim szikrákat szórtak, és ahelyett, hogy tomboltam volna, nagyon mély és komoly hangon kezdtem beszélni hozzá.
- Nem akartad, hogy aggódjak?
Vészjósló lassúsággal közelítettem felé, egy hosszú pillanatra ezüstbe fordult a tekintetem, és ahelyett, hogy őt bántottam vagy szorítottam volna sarokba, amint elértem az előszobába, a balommal a folyosó falába vágtam. Dühösen morogtam fel, aztán úgy néztem rá, mint aki a világ összes reményét elvesztette. Végül csak a fejemet csóváltam.
- Tudod mit? Baszd meg.
Ebben most nem volt semmi udvarlás, semmi húzás. Csak az őszinte harag és keserűség, ahogyan végül elfordultam tőle, és a plafont fürkészve próbáltam felfogni a helyzetet.
Az isten tudja, milyen veszélybe keverte magát, hogy talán az előző éjjeli lehetett volna az utolsó beszélgetésünk, ő pedig nem mondott nekem semmit. Semmiről.
- Félig-meddig beavatsz a szarjaidba, amiről aztán többet nem beszélünk, erre te elmész "akciózni". Egy kurva szó nélkül. Úgy, hogy előtte az éjszaka közepén, amikor felhívsz, még csak jelét sem adod, hogy helyzet van. - továbbra sem vagyok kikelve magamból, inkább csalódottan mesélem el neki, hogy ez számomra mégis miként fest - Hát nem azt kérdeztem, hogy tudok segíteni? Arról nem volt szó, hogy egyedül hazardírozol...
Bár, az egyedül minden bizonnyal nem azt az egyedüliséget jelentettem, amire gondoltam, szóval a plafonról újra a tekintetét kerestem, a perzselő lávakő pedig még keményebbé vált.
- Jut is szembe a kurva repülő üzemmód... - rekedten, röviden nevetek fel a felismerésre - Nem voltál egyedül. Csak mindenki mással, akiről nem tudok. Szép...
Ezen a ponton léptem el tőle, és a kabátom zsebébe nyúltam a cigisdobozért, és éppenséggel teljességgel leszartam a teraszon cigizést a szagok miatt - rá kellett gyújtanom. Ha ő nem szólt, én sem, csak fel-alá járkáltam a nappaliban.
- Hát, ez kurva jó. - még el is nevettem magam, aztán egy meggondolatlan mozdulattal kezdtem keresni bármi alkoholt, amit esetleg a nappaliban találhattam, ha nem, akkor a konyhában kaptam magamhoz valamit. A lényeg az volt, hogy valami végül égesse a torkomat.
- Na, gyerünk, ne legyél szégyenlős! - úgy buzdítottam, mintha tényleg megnyert volna valami versenyt - Ronny is ott volt? Ki még? Mert, hogy én nem, az kurvaisten.
Igazából örülnöm kellett volna, hogy egy haja szála sem görbült látszólag. De belülről felőrölt a méreg, hogy nem csak hogy nem lehettem ott, de az élete egyik legújabb, legfontosabb eseményről még csak nem is tudtam. Amibe már hetekkel ezelőtt beavatott, most pedig annyira kizárt belőle, amennyire csak lehetett. Hiába ajánlottam fel korábban a segítségemet.

Az eddig olyan édes „mi amor” most újabb gyomrossal ért fel. Szívem szerintem rászóltam volna, hogy fejezze be, ne köpjön több mérget ezekre, de helyette kussoltam. Aztán felkaptam a fejem és hitetlenkedve, finoman lobbanó indulattal néztem rá.
– Hogy mondtad? – kérdeztem vissza a Rolexes, Jaxxes, moteles mindenre, a számat tátva. – Te komolyan azt hiszed… – folytattam remegő hangon, de annyira abszurd volt az egész, hogy nem tudtam végig mondani. Egyszerűen nem ment.
Léptem egyet felé helyette, oda akartam menni hozzá, ahogy péntek este tettem, de azonnal megtorpantam. Az akkornak is mi lett a vége! Arról nem is beszélve, hogy kurvára nem hiányzott, hogy megint fogjon és arrébb pakoljon, vagy elhúzódjon az érintésem elől, mintha valami gusztustalan ribanc lennék. A torkomat szorongatta a feltételezés, hogy mással voltam, és amennyire fájt, annyira sértett. De mit vártam? Hiszen tényleg csak ennyi vagyok, mindig is ennyi voltam.
A padlót bámultam. Nem azért, mert ezen a téren bármit tettem volna ellene, hanem mert képtelen voltam elviselni azt a tekintet, amivel rám nézve ennek az esélyeit latolgatta. Szégyenbélyeget sütött rám, miközben a haragja sűrűn, fojtogatva hullámzott körülöttem.
A legijesztőbb az volt, hogy még csak nem is kiabált. Nem dühöngött. Ennek ellenére rávettem magam, hogy a szemébe nézve közöljem vele a tegnapi fél-eltűnésemet, mert nem ő maga volt ijesztő, nem féltem tőle. A lehetőség rémített meg, hogy istenesen, menthetetlenül elbasztam, ahogy hetekkel korábban Bessie-nek jósoltam. Pontosabban közöltem vele, hogy drukkoljon, hogy ne csesszem el.
Megismételte a szavaimat, majd felém indult. Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, csak abban voltam biztos még ebben a helyzetben is, hogy nem fog bántani. Tettleg. Lehunytam a szemem, amikor a falba vágta az öklét és közölte, hogy basszam meg. A megszokott játékos-évődő él sehol sem volt, ezt most pontosan úgy értette, ahogy mindenki más. Én pedig ehhez mérten megint csak nem a szemébe néztem, hanem a mellkasát bámultam. A nőstényem, ha tehette volna elbujdos. Mentem volna vele szívesen.
Karba fontam a kezem, ahogy a folytatás rám zúdult és hirtelen szinte helytelennek tűnt Henry felsőjében feszíteni. Hülye megszokás.
Magyaráztam volna a bizonyítványomat, ám ekkor a repülő üzemmóddal jött az újabb felismerése, és ahogy megadóan sóhajtottam, ellépett tőlem. Még mindig kabátban. Még mindig bakancsban. És már bagózva. Nem szóltam rá, nyilván nem!
– Hűtő – mondtam röviden, amikor piát kezdett keresni, mert nyilván valami gyomorkeserítő után túrta fel a nappalit.
Sör, bor, tequila, whisky… ami tetszett, szolgálja ki magát, én maradtam a bejárat előtt szobrozva. Amennyire dühös volt, csalódott és keserű, talán a puszta ottlétem elég hozzá, hogy távol tartsa őt az ajtótól meg a túl korai lelépés gondolatától.
Rohadtul máshogy képzeltem el ezt a beszélgetést, a beszámolót arról, hogy végre valamit nem basztam el. Mert a jelek szerint hülye voltam és naiv. A biztatása gúnyolódásnak hatott, egy pillanatra beharaptam a szám és erősebben öleltem magam. Aztán nagy levegőt vettem és a szavak szinte üresen, tompán hagyták el a szám – szöges ellentétben azzal, mint ahogy hittem, hogy mesélni fogok neki, akár egyből tegnap este. A szarás meg a pelenka ugyebár.
– Ott volt, ő volt a sofőr, a sikátorban várt, hogy kivigyem a kicsiket. Addig Zach kihívta a faszkalapot és elterelte a műsorral a figyelmet, Ray meg ott volt vele biztosítéknak, ha túl nagy szar lenne. Zach sérült, de győzött, én kihoztam a kölyköket, aztán elhúztunk. – Megremegett a szám, felemeltem a fejem és Henryre néztem. – Nem jöhettél volna, nem szállhattál volna be, szóval én csak… nem akartam, hogy – aggódj, de ezt már mondtam. Felhúztam a vállam. – Nem kizárni akartalak, Henry, hanem megóvni. Akkor is, ha szarul csináltam.
Tettem volna felé legalább még egy lépést, kétségbeesetten vágytam rá, hogy bazmeg, legalább a kisujját adja, hogy ne legyen ez a teljes elutasítás, amivel mintha az utolsó korty levegőt is kiszívta volna a tüdőmből. De még az energiáimat se mertem hozzá simítani. Csak néztem, ahogy ivott, füstölt, bent a lakásban, én pedig előre sirattam az illatát, meg úgy nagyjából az egész hétvégét.

Az esetleges félremenését belibbentő felsorolásomra adott reakciójával nem voltam kisegítve. Az eltátott szája, a remegő hangja pontosan úgy eredhetett a döbbenetből, mint a lebukásból eredő szégyenből, a szavaiban pedig semmi olyasmi nem volt, amiből hazugságot tudtam volna kiolvasni adott esetben. Igen, komolyan, még akár ezt is hittem, mert hát... hiába hittem abban is, hogy a Pates reggeli óta befejeztük a sumákolást egymással szemben, hát... Kitörölhetem a seggem a hitemmel a jelek szerint. Úgyhogy igen, akár az is megtörténhetett, hogy Dakotát magával ragadta a pillanat és vele együtt a régi, jól megszokott életének csábítása.
- Tegnap éjjel óta már nem tudom, miben lehetnék biztos.
Valami megrepedt a köztünk lévő kötelékben, abban, amiben az életemnél is jobban hittem, és jelenleg elképzelni sem tudom, hogy mihez fogok kezdeni vele. Főleg azok után, hogy kiderült, hogy meglépte azt, amire hetek óta készült. Amiről azóta egy árva szót sem szólt. Hogy egy beteg állat, egy szadista farkas karmai közül kimentett pár szerencsétlen kölyköt, én meg még tapsoljam is meg érte, úgy, hogy pontosan tudtam, hogy valószínűleg nem béketárgyalásokkal vagy óvadékért cserébe hozta el onnan a sleppet. Egy percig sem próbáltam titkolni előle, hogy ez mennyire mélyen érint a szürkével együtt. Minden legutóbbi értesülésem szerint a párom volt, az, akiért felelőséggel tartoztam, aki előtt a fairbanksi hétfő este óta már tényleg semmilyen titkom nem volt. A legbensőbb, legmocskosabb énemet láncolta magához, amiről azt sem tudtam, hogy létezik. Nyitott könyv voltam előtte, és mindezért cserébe most rá kellett jönnöm, hogy bár, ő is annak tűnt, esetében néhány lap össze van ragadva. És ki tudja, mennyin lapoztam át eddig észrevétlenül! Vagy hogy mennyin fogok ezek után... Azzal az indokkal, hogy nem akarta, hogy aggódjak. Tényleg bassza meg.
Mély slukkot szívva tűntem el a konyhában, és kivettem a hűtőből a whiskyt. Igazából valahol tényleg kurva jó volt, hogy nem volt egyedül, legalább nem volt annyira hülye, hogy egyedül vágjon neki ennek az egésznek. De a belőle kiszökő, megadó sóhaj azt súgta, hogy annyira mégsem lesz majd féktelen az örömöm, ha meghallom a részleteket. Nagyot húztam az italból, ahogy visszamentem a nappaliba és kíváncsian érdeklődtem a társaságról, akivel vállt vállvetve játszottak szabadságharcost. A tekintetem megállapodott rajta, ahogy ott állt köztem és az ajtó közt, magát ölelve, szemlesütve, mint egy rakás szerencsétlenség. Helyes. A lelkemben felmorrant a hím, ez volt a minimum, amit most mindketten elvártunk.
Az állkapcsomat összeszorítva hallgattam a részleteket. Ronny... Zach? Ray? Ki a faszom az a Zach és Ray? Ja várjunk, Zach a főhős, aki megküzdött a főgonosszal, szegény, még meg is sérült, Ronny nyilván a sofőr volt, ez a Ray meg biztos valami mindenki kedvence mellékszereplő a filmben, aki az egész játékidő alatt öt percet van képernyőn, de akkor közönségkedvenc. Ja, meg hát persze az eye-candy Dakota, mert valamivel el kell adni a mozijegyeket, nem igaz? Kasszasiker.
Le sem vettem róla a tekintetemet, amíg úgy nem tűnt, hogy befejezte. Ha lehetett volna, egészen biztosan lyukat égettem volna a szemébe, a homlokába, mikor mit tudtam elkapni belőle. Ezer dolgot mondtam volna neki, közben meg hozzá sem akartam szólni mindezek után. Főleg abban a tudatban, hogy mekkora holdudvara van, ha az élete komoly dolgait akarja kitárgyalni valakivel. Csak a fejemet csóváltam, a fogaim közé szorítottam a cigit, a fotelhez sétáltam, minden probléma nélkül kibasztam belőle az óriásmacit és foglaltam el korábbi helyét. Újabb korty, utolsó slukk - a tenyeremben nyomtam el a csikket, aztán hanyagul a földre dobtam.
- Egészen pontosan mitől is akartál megóvni? - ezt a részét nem igazán értettem, mert hát, szemmel láthatóan nem hogy bármitől is megóvott volna, de olyan mélységekbe rángatott, amikről nem is tudtam, hogy léteznek - Hogy ne rágjam a körmömet és aggódjak érted, úgy, hogy legalább tudom, mit csinálsz? Mert aztán így sokkal jobb volt, hogy gyakorlatilag hülyére vettél, és úgy aggódtam, hogy közben fingom nem volt semmiről.
Még mindig nem kiabáltam. Nem csaptam fel. Nem tomboltam. A kés, ami a mellkasomba állítva feszített minden egyes levegővételnél, nem engedte, hogy felemeljem a hangom.
- Elmész három batár hímmel egy laza estére, a kezükbe adod az életed az enyém helyett. Nekem kellene vigyáznom rád. - utóbbit már csak azért tettem hozzá, mert hogy úgysem mehettem volna - De legalább tudtam volna. Ha mást nem, kapaszkodtam volna Ronnyba. De nem, te nem bíztál bennem annyira, hogy elhidd, hogy minden kényelmetlenség ellenére engedtem volna, hogy menj, mert tudom, mennyit jelentett neked.
Tényleg elengedtem volna. Már az elejétől kezdve egy pillanatra sem hajtott a kontroll, sosem akartam neki megmondani, hogy mit lehet és mit nem, tudtam, hogy tud magára vigyázni, hogy milyen élete volt eddig. Tudtam, mire fizetek be, és hiába fájt volna néha napján, de hajlandó voltam elfogadni, pontosan úgy, ahogyan ő elfogadja azt, hogy engem néha megvernek, és hogy irdatlan rombolást tudok végezni magam körül a rosszabb pillanataimban.
Előre dőltem, a földre tettem az üveget, és összekulcsolt kezekkel a combjaimra támaszkodtam. És ahogy mindezt kimondtam, a feszítő érzés még erősebben nyilallt a mellkasomba, epeízűvé vált a nyálam, a lávakő megroppant, és a réseken keresztül halovány kétségbeesés és szomorúság kezdtek szivárogni.
- És most nem tudom, hogy ezek után én hogy fogok tudni bízni benned. - mert ha nem lett volna az a műsor a telefonnal, ha ma gyanútlanul lejövök és egyszer csak a nyakamba borítja a sztorit, az sem lett volna másabb, már ha egyáltalán szándékában állt volna elmondani, ha nem muszáj - Hogy fogok Fairbanksben anélkül elmenni aludni, hogy meg ne fordulna a fejemben, hogy a szokásos jóéjt üzenet után te nem aludni mész, hanem a hátam mögött kavarsz valamivel... vagy valakivel... - sűrűn pislogva néztem rá, mert komolyan aggasztottak ezek a kérdések, és ahogy rágtak belülről, úgy lett egyre inkább tapintható a csalódott szomorúságom is - Dakota... - a nevét suttogtam, majd a kezeimbe temettem az arcom - Mit csináltál?
Költői volt a kérdésem. És miután a tenyereimbe dörzsöltem az arcom, nagy levegőt véve egyenesedtem fel újra és belesüppedtem  a fotelbe, kérdő tekintettel figyeltem Dakotát, némileg tanácstalanul, szavak nélkül várva valami megoldásra, ami megmondja, hogy innen akkor most hogyan tovább. Mert nekem ötletem sem volt.

– A kert óta csak te vagy – mondtam csendesen, sehol sem lévő pajzzsal, hogy kétsége se legyen az őszinteségem felől. – És senki olyan nem él ebben a városban jelenleg, vagy nem futottam össze olyannak, akihez korábban bármi közöm volt. Olyan sincs, aki egy kicsit is érdekelne úgy, mint te.
Akár elhitte, akár nem, ez volt az igazság, és talán semmit sem javított a dolgokon, de akartam, hogy hallja. Ha kell akár hetente elismétlem ezt neki, vagy a fenébe is, naponta! Ennél viszont nagyobb kárt okoztam, különben egyikünk sem érezné magát ennyire nyomorultul.
Elirányítottam a hűtőhöz és Henry ment, cigifüstöt okádva, mint egy dühödt… vagy inkább sebzett sárkány. Továbbra sem tudtam mást tenni, mint szerencsétlenül ácsorogni az ajtó előtt, magamat tartva egyben, azon kattogva, hogy most mégis mihez kezdjek? Ha volt halvány reménysugár, amibe kapaszkodhattam, az az volt, hogy nem lépett le egyből, nem csak azért jött, hogy röviden közölje, neki ennyi bőven sok volt belőlem, csá. De nem volt könnyű állni minazt, ami belőle áradt, és nyilván nem is az volt a lényeg, hogy könnyű legyen.
Ahogy kényelmes távolságra megállt tőlem, továbbra se bírtam felemelni a fejem, hogy a szemébe nézzek. Gyáva szar vagyok, ez van. Inkább a mellkasát, derekát fixírozva daráltam el szűkszavúan, a lényegre szorítkozva az este történéseit, és miközben beszéltem, rájöttem, hogy ez az egész elkerülhetetlen volt onnantól kezdve, hogy eldöntöttem, nem szólok előre Henrynek. Mert elmeséltem volna neki. Ha nem most, nem így, de elmondtam volna, és akkor is ugyanígy megsebzem. Egy vér ostoba pillanatig átfutott rajtam, hogy közlöm én hasonlóan hülyén éreztem magam, amikor tudatlanul futottam össze a dugipajtival, de hát a kettő kurvára nem volt pariban egymással, de még csak egy univerzumban sem léteztek. Úgyhogy legalább ezzel nem vágtam tovább magunk alatt a fát.
Miután végeztem a beszámolval, kibaszta a macit a fotelből, leült, elnyomta a csikket és a földre dobta. Mintha az otthonomat is büntetné azért, amit vele tettem. Így viszont, hogy leült, két lépéssel közelebb merészkedtem hozzá. Oké, még mindig felpattanhatott, de a vérvonalammal nagyjából egyformán álltunk sebességügyileg, ha kell bazmeg, ráugrok. Akár elviseli az érintésemet, akár nem. Ebben pedig a nőstény maximálisan partner volt, ha már egyelőre mást nem tehetett, minthogy ott körözött, mintha egy erőd körül sündörögne azt keresve, hol a neki szóló bejárat. Hát… egyelőre sehol.
Akkor néztem Henryre, amikor közölte, hogy neki kellett volna vigyáznia rám.
– Magamban nem bíztam igazán – szúrtam közbe. – És igen, féltem, hogy ha elmondom az összes fenntartásom és parám, megpróbáltál volna lebeszélni, mert azt hiszem, nem kellett volna sok hozzá. Vagy erősködsz, hogy mindenképp jössz, és akkor inkább kihátrálok. Nem azért, mert te hátráltatnál vagy megtiltanál valamit, Henry, hanem mert… én a meneküléshez értek – húztam fel a vállam és megint lesütöttem a szemem. – Ettől nem akartam elfutni, de ismerem magam, ha tálcán kínálod a megfelelő kifogást, megteszem. Mert féltem.
Ezért pedig talán még jobban szégyelltem magam, mint azért, ami vele tettem. Igaz, hogy így utólag már csak egy „mi lett volna, ha” volt. De olyan részem, az a részem, amit a leginkább gusztustalannak tartottam, mégsem bírtam neki hátat fordítani. Nem igazán. Ha valami régi élet beli berögződésbe visszaeshettem, az ez volt: a baj első jelére húzzunk el a picsába, hagyjunk hátra és cserben mindenkit, aki számíthat ránk, aztán validáljuk az okokat. Onnantól, hogy bent voltam, a Farkas nem tűrt bizonytalankodást. Előtte viszont… Henry egyetlen szava szélesre tárta volna előttem a menekülés kapuját.
Nem tudja, hogyan bízzon bennem… Az újabb döfés mélyre ment, de nem fájt annyira, mint Henry összetört látványa, a rák következő kérdések, vagy szembesülni mindazzal, amibe hülyén páros lábbal trappoltam. És ripityára törtem. De ez elől sose fogok elfutni.
Óvatosan odasétáltam hozzá, szigorúan csak annyira, amennyit még engedett, ami nem volt kényelmetlen számára, majd letérdeltem elé és a sarkamra ültem. Olyan szívesen a hajába túrtam volna, magamhoz vonva, ölelve a fejét, csókot nyomva rá, vigasztalva, a világot is neki ígérve. A kezem viszont az ölemben pihent, épphogy az ujjaim látszottak ki a pulcsi ujjából, de legalább nem tördeltem őket. Szúrt a szemem attól, ahogy kiejtette a nevem. Soha többé nem akartam így hallani…
– Elbasztam – feleltem a talán csak költői kérdésre az egyértelmű választ, elcsukló hangon. – Nagyon-nagyon csúnyán elbasztam. – Megremegett a szám és kijött belőlem a legnagyobb félelmem. – Nem akarlak elveszíteni, Henry. Tudom, hogy szörnyű vagyok, és egyes dolgokban kifejezetten pocsék, például az önzetlenségben, mert akkor lehet inkább azt mondanám, hogy ne kínozd magad velem, de inkább… tudok jobb lenni. Jobb leszek, csak kérlek… kérlek, ne menj el. Ne hagyj itt.
Minden bánatnál és kétségbeesésnél hatalmasabb volt bennem az ettől való rettegés. Hogy annyira elcsesztem, hogy miután összeszedte és kifújta magát közli, hogy ennyi volt. Hogy nem kellek. Hogy megszakad a szíve, de ja, tudja majd a többi traumájához hasonlóan kezelni azt is, ami köztünk volt ebben a néhány hónapban.
Itt volt velem, előttem, tényleg itt volt, nem csak úgy, mint előző hajnalon a vonal túloldalán, mégsem még ennyire távolinak. Végül mégis kénytelen voltam a saját kezembe kapaszkodni, nehogy az övé után nyúljak. Pedig úgy szerettem volna. Annyira hiányzott…

Bármennyire is volt őszinte, valamiért nem tetszett, hogy a Kertet felemlegette. Hogy Ő emlegette fel, hivatkozott rá itt és most, ebben a vállalhatatlan helyzetben. Mintha úgy érezném, hogy ez még mindig része az egész elhallgatásnak, és hogy csak meggyalázza az emlékét azzal, hogy egyáltalán szóba hozza az estét. Éppen ezért némileg több szigorral néztem rá, miközben hallgattam. Mintha meg kellett volna nyugtasson, hogy egy olyan városban, ahol úgy keveredtek, jöttek-mentek a farkasok, mintha ingyen osztogatnának valamit, eddig még nem fordult meg olyasvalaki, aki egy kicsit is érdekelné. Ki tudja, talán jövő héten befut az anchorage-i hercege.
- Amekkora forgalom van errefelé, ne kiabáld el.
Úgyis elég sokat kell ismerkednie, hogy Fairbanksben megtűrt maradhasson, de zen a ponton igazából abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán szüksége lesz-e rá valaha. Eddig egyszer sem jött fel az öt napunk óta, és hogy ezek után egyáltalán akarni fog-e... Fogalmam sem volt. És igazából a potenciális félrekacsintás lehetőségének fenyegetés akkor sem múlt el igazán a lelkemből, amikor beavatott a tegnap este történtekbe. Főleg nem úgy, hogy az is kiderült, miféle kíséretet rakott össze magának. Gondolom tank nőstényekkel barátkozni közel sem akkora móka, mint egy kisebb falkányi hímet összecsődíteni.
Nem zavar, hogy közelebb lép. A látszattal ellentétben nem undorodom tőle, egész egyszerűen képtelen lennék most úgy hozzáérni, ahogy szoktam. Ezekben a percekben csak úgy tudnék hozzányúlni, mint bárki máshoz, bármilyen, hétköznapi okból kifolyólag, és mivel másokhoz is csak akkor értem hozzá, ha muszáj volt, így hát... Mostanra ő is a muszáj kategóriába tartozott. Jelenleg. Ki tudja, meddig.
Amikor közli, hogy magában nem bízott, kíváncsian szaladnak fel a szemöldökeim, hogy ezt vajon mégis hogy fogja megfordítani. Türelmesen hallgattam az okfejtését arról, hogy voltaképpen attól félt, hogy le fogom beszélni az egészről. Hogy ha csak a kisujjamat is nyújtom, a karomat tépve húzta volna ki magát a helyzetből. Mert ő a meneküléshez ért.
- Már miért kínáltam volna tálcán? - egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy mennyire semmibe vett mindent, amit tőlem kapott eddig - Még el sem ismerted, hogy szeretsz, amikor megmondtad, hogy mennyire fontos, hogy kihozd a kölyköket, ott ültem azon a kurva kanapén - böktem a kezemmel a bútor felé - és azt kérdeztem, hogy tudok-e valamit segíteni.
Egyszerűen sehogy sem állt össze a fejemben, hogy mégis miért gondolta azt, amit. Talán összetéveszt valakivel, talán nagyon nem esett le neki a memo velem kapcsolatban, vagy ha mégis, akkor nagyon félrement. Amióta csak ismerem, mást sem csináltam, minthogy teljesen tudatosan, két kézzel löktem bele minden olyan helyzetbe, amitől a lelke mélyén félt. Amikről tudtam, hogy ha szembe mer nézni velük, akkor abból jó dolgok lesznek. A telefon, az étterem, a kert, a doboz utáni balhé, a felköltözés kérdése mind-mind olyan dolgok voltak, amiket azért "erőszakoltam" (volna) ki, mert tudtam, hogy ha átlendül a félelmein, boldog lesz. Miért pont a kölykös "jóvátételével" kapcsolatban mondtam volna be az unalmast, ha őszinte hozzám?
Igazából teljesen mindegy, hogy ő bízott-e bennem vagy sem, csak félreismert vagy saját maga érdekében olyan dolgokat fantáziált, amik validálták azt, ahogy a helyzetet kezelte. Én tudtam, hogy semmi okot nem adtam neki arra, hogy meginogjon velem kapcsolatban. A baj az volt, hogy ő igen. És ahogy ezt eddig csak súlyos gondolatokból hangos szavakká formáltam, a sebzettségemet jobban eláztatta a bánat és a tehetetlenség. Nem állt szándékomban titkolni előle vagy megpróbálni tartani magam az eddigi "szerepemhez". Nem volt semmilyen szerepem, amit láttatni akartam vele, így azt sem bántam, hogy miatt elgyötörtebbnek tűnhettem a szemében.
Nem tudtam, hogy milyen céllal indult meg látványosan közelebb. Megfeszültem, hogy talán egyszerűen fogja magát és megpróbál megcsókolni, és azzal "elfeledtetni" velem az egészet. Erre pedig gyakorlatilag semmiféle esély sem volt, nekem pedig baromira nincs kedvem még azon is veszekedni, hogy miért tolom el magamtól. A Kerti szürkém emberi kivetülése voltam. Szerencsére még időben megállt, talán ösztönösen, talán megérezte rajtam, látta a vonásaimban, hogy miként reagálok. Letérdelt, az ölébe ejtette a kezeit, én pedig csak néztem, és még mindig nem akartam elhinni, hogy ezt most tényleg megéljük, hogy talán ennyire túlbecsültem a kettőnk dolgait.
Szóval elbasztad? Méghozzá nagyon-nagyon? Végre egy dolog, amiben nyíltan egyet tudunk érteni. Ahogy a szavait és a végén szinte a már-már könyörgését hallgattam, a farkasommal együtt szó szerint is fölé tornyosultunk, már csak azért is, mert én a fotelből néztem le rá. Furcsa kettősség hadakozott bennem az egész helyzet okán. Akartam, hogy sírjon. Akartam, hogy könyörögjön. Hogy most az egyszer végre ő tegye meg, kicsinyes és undorító bosszú volt ez mindazért, ami nekem valaha miatta fájt. Amit sosem vetettem a szemére, amit sosem cseréltem volna el semmi másra, amíg érte megtehetem. És mindeközben gyűlöltem az egészet. Magamat ezekért a fölényeskedő gondolatokért, azért, mert így kell látnom a nőstényemet. Fellobbant bennem, hogy mennyire szeretem, hogy ahelyett, hogy telefonban dobtam volna ki, képes voltam magam jönni ide válaszokért és megoldásért. Hogy érte és miatta még ezt a csalódott kiábrándultságot is el tudom viselni. És nem, hiába tette szóvá, egyébként sem hagytam volna neki választást abban, hogy eldöntse, nélküle folytatom-e tovább vagy sem.
Nem tudom pontosan, meddig néztem le rá csendben, mozdulatlanul. Kérlelt, hogy ne hagyjam itt. Hosszú, mély levegőt vettem, és ennek ellenére végül, mégis felkeltem a fotelből, és megindultam. De ahelyett, hogy elléptem volna mellette az ajtó felé, csak megálltam előtte.
- Nem tudok mit kezdeni az ígéreteddel. - nem vádaskodtam, hanem csak halkan és őszintén mondtam el neki, hogy mit érzek ebben a pillanatban - Időre van szükségem.
Hogyan is hihetném el neki itt és most, hogy majd jobb lesz? Hogy többet ilyen nem lesz? Amikor még ki sem látszódok az egyik előző ígérete romjai alól... És bár tőle vártam korábban választ a soha fel sem tett kérdesemre, be kellett lássam, hogy csak egyetlen válasz létezik, és azt is csak én tudom. Szar lesz, minden szempontból  nehéz, de ezt az egészet egyszerűen ki kell böjtölnöm. Akkor majd idővel talán tényleg újra, minden kétség nélkül hinni fogok neki anélkül, hogy saját magamat verném át. Addig pedig csak megpróbálok úgy tenni, mintha. Tettesd, amíg valóra nem válik, ugyebár.
Leguggoltam elé, és nagyon komolyan néztem közvetlen közelről a szemeibe. Az álla alá nyúltam, már csak azért is, hogy még véletlenül se tudjon félrenézni, és úgy fürkésztem egy darabig, mintha csak jól meg akarnám jegyezni magamnak minden egyes vonását. Pedig csak feltettem magamnak egy kardinális kérdést, és a válaszokat kerestem a lelkemben és a szürkémben egyaránt. Végül apró, megadó sóhajjal zártam le a belső monológomat, és megszólaltam megint.
- Azt pedig nem te döntöd el, hogy kínzom-e magam veled vagy sem. - és nem is én, mert semmi kontrollom nincs felette egy ideje - Vagy ez, vagy megyek vissza Tupilekhez. De ezt nem akarom, hogy valaha még egyszer kihasználd.
Azt, hogy úgy kövessen el újabb és újabb hibákat, hogy pontosan tudja, hogy úgysem lennék képes befejezni vele. Hogy bármit megtehet következmények nélkül csak azért, mert soha nem fogok lemondani róla. Hogy azért rúgjon belém újra és újra, mert annyira egyik sem fájhat, mint egy élet nélküle, amit a szürkével nem lettünk volna hajlandóak leélni.
Ha láttam, hogy felfogta és őszintén megértette a tényállást, elvettem róla a kezem, letámaszkodtam a földre, hogy seggre esés nélkül tudjak guggolásból a földre ülni, és elkezdeni kifűzni a bakancsomat.
- Titkolsz még előlem valamit?
Már úgyis teljesen mindegy volt, mit mond, de tisztán akartam látni az egész képet, mielőtt belevetem magam az életünk elkövetkező, egészen új szakaszába. Megtettem neki azt a szívességet, hogy nem néztem a szemébe, hanem a bakancsaim levételével voltam elfoglalva, és ha befejeztem, a dzsekimet is ledobtam magamról.
Nem, Dakota. Nem hagylak itt. Most már nem tudnálak.

Nem győzködtem tovább arról, hogy nincs oka megcsalástól tartania, vagy arról, hogy mennyire elképzelhetetlen, hogy valaha másra vágyjak. Ne kiabáljam el… ezt nem lehetett elkiabálni, de aligha hibáztathattam azért, mert nem hitt nekem.
Helyette közelebb merészkedtem, de nagyjából úgy, mint kezdő idomár a frissen befogott oroszlánhoz. Pedig nem féltem tőle. Nem tőle féltem, hanem mindattól, amit vele tettem, vagy mait még tehetek, amit felfedezek… És a legszebb, hogy az ettől való rettegésem kurvára nem segített abban, hogy jobban meg tudjam válogatni a szavaimat vagy elfogadhatóbb választ adjak. Kétségbeesettem próbáltam összecelluxozni a felhasadt hajótestet, hogy ne süllyedjünk el vele mindketten, miközben valójában hegesztőre lett volna szükségem.
Miért kínálta volna tálcán? Lehunytam a szemem pár másodpercre.
– Mert ha beszélek róla, elmondom minden félelmemet és akkor talán még jobban amellett kardoskodtál volna, hogy jössz, én pontosan tudom, hogy veled nagyobb biztonságban lettem volna, de mivel falkásként fixen senki nem hagyta volna, hogy egyáltalán az akció közelébe gyere, kihátrálok belőle. Így nyújtottad volna tálcán. – Megint a hajamba túrtam, és futó pillanatoknál többre továbbra se bírtam állni Henry pillantását. – És ha sorra veszem és kimondom mindazt, ami miatt kifejezetten nettó hülyeség volt nekem az egész közelébe mennem, noszogatás nélkül futamodok meg. Egyszerűbb volt hallgatni, mint szembe nézni az egésszel és valahogy menedzselni mindkettőnk aggodalmát. Megkímélni az aggódástól… Legalábbis azt hittem, ezt csinálom.
Aztán bejött a papírforma, és ha egy ponton jó is vagyok, a másikon elkúrom az egészet. Bántottam. A pajzsok hiányában minden erre utaló, apró rezdülést éreztem, és ha azt hittem, hogy fizikailag sérülve látni Henryt borasztó… hát ezt most a többszörösével szorozhattam. A legrosszabb része pedig egyértelműen az volt, hogy mindezt én okoztam.
Fogalmam sem volt, hogyan… nem az, hogy helyre hozzam, hanem egyáltalán jobb irányba tereljem a dolgokat. Ez efölött érzett tanácstalanságom s kétségbeesésem vitt hozzá, a lábaim előbb mozdultak, mint ahogy egyáltalán a szándékot felfogtam volna.
Henryből sütött az elutasítás, olyan volt, mintha ezer tűvel szurkálná a bőrömet, és amikor az érzés szinte elviselhetetlenné válna, megállok előtte. Eszemben sem volt ráerőltetni magam, vagy megpróbálni hozzáérni, mert azt a nyílt elutasítást, lerázást, amit minden bizonnyal kaptam volna, nem voltam képes elviselni. Hogy félreüti a kezem, vagy eltol magától, mintha a világon semmi közünk nem lenne egymáshoz.
A méltóságom, a büszkeségem a sarokban hevert, a nőstény lesunyt füllel, lapult, ahogy szinte meghunyászkodtam előtte. Nem tudom, mit tehettem volna még a puszta könyörgésen túl, és már annyira minden mindegy volt, hogy kész voltam így maradni akár egész este, ébren, hiába nem aludtam igazából egy szemhunyásnyit sem előző éjjel. Mert nem ezt akartam, ezt soha.
Ott ültem mozdulatlanul, némán tűrtem, ami felém áradt és tök mindegy volt, meddig nem reagált semmit a szavaimra, így maradtam. Akkor sem tettem semmit, amikor felkelt, lefeljebb a levegőt is óvatosabban vettem, feszülten figyelve, hogy vajon itt hagy, vagy… mire készül?
Nem nyugtatott meg teljesen azzal, hogy felém indult, még ugyanúgy kiadhatta az utam. Elnyílt kissé a szám, amikor újra megszólalt, a vállam megereszkedett, az egész testem megrogyott, hiába ültem a sarkamon. Mintha minden levegőt hirtelen kiszippantott volna belőle, és bár ennél rosszabbat is mondhatott volna, így is úgy éreztem magam, mint egy vad, amit épp ledöftek. Ez pedig kizárólag magamnak köszönhettem.
Leguggolt elém, az állam alá nyúlt, én pedig ahogy megkaptam a hőn áhított érintést, szívem szerint visszacsináltam volna. Vigyázz mit kívánsz, ugye… Nem éreztem benne… semmit sem. Egy közönséges, tárgyilagos érintés volt, semmi melegség, ennyi erővel pedig akár fel is pofozhatott volna. Olyan könnyen el tudtam volna sírni magam, de már csak azért sem tettem és tartottam magam erőnek erejével, mert véletlenül se akartam, hogy akár egy pillanatra megforduljon a fejében: ilyen faszsággal manipulálnám. Bazmeg, lehet azt hiszi, az egész minden ennyi volt eddig… Ezért sem emeltem fel a kezem, hogy a csuklójára fogjak, abba kapaszkodjak.
El se értem volna. A falak, amiket olyan vehemensen bontottunk le, visszatértek, csak most körülötte tornyosultak, mert odahordtam neki a téglákat meg a cementet és még alaprajzot is adtam. Amíg beszélt, kerestem a tekintetében a megszokottat, de nagyon nehéz volt rátalálni, főleg azok mellett, amiket mondott.
– Most se akartam kihasználni, egyáltalán nem akarok az érzéseiddel visszaélni – bizonygattam az igazam, és tudtam, hogy úgyse hiszi el, hiába nincs pajzs, hiába nem csűröm-csavarom a szavakat, már nem tudja elhinni nekem.
Nem veszem magától értetődőnek, hogy szeret. Hogy ennyire szeret. Sose tettem, sose fogom, mert minden percben meg akarom becsülni, akkor is, ha épp nem úgy tűnt.
Ahogy eleresztett, megint lehajtottam a fejem, a kezeimre bambulva inkább hallottam, mint láttam, ahogy nekilátott kikötni a bakancsát. Annyival emeltem feljebb a pillantásomat, hogy a fűzővel bíbelődő kezére tudjak nézni. Eszembe jutott, ahogy csütörtök este a bundámba túrt, amikor szertelen örömmel és szeretettel bökdöstem, nyalogattam farkasalakban, amikor segített kiszedni a hajamból a fél erdőt, és minden alkalom, amikor azonnal a kezemért nyúlt, ha valahova mentünk, vagy a combomon nyugtatta a kocsiban.
Elszorult a torkom, nagyot nyeltem, de a gombóc nem tűnt el.
– Nem – nyögtem ki, és szerettem volna alakot váltani, de minden karakánsága ellenére sem volt pofája a nősténynek megmutatni magát.
Igazság szerint mindketten csak arra vágytunk, hogy elbújhassunk a világ elől.
Felkeltem, de hirtelen nem is tudtam, hova vagy minek mehetnék, csak azt tudtam, hogy jobb, ha távolabb vonszolom magamat Henrytől, mert… mert. Szégyelltem magam. Nem érdemeltem meg. Semmit sem belőle. Egyszerre helytelennek tűnt a rajtam lévő pulóver, teljesen jogtalannak. És az egyetlen, aki ettől az egész mizériától meg tudott volna menteni, a bakancsával bajlódott, a dzsekijét vette le, és kurvára meg volt csócsálva – általam. Kicsi voltam és szart se értem.
– Éhes vagy?
Nehezen találtam meg a szavakat, az egész erőltetett volt, mert sokkal könnyebb lett volna, ha elmegy. Kinyír, de az gyorsan megvan. Mégsem bírtam rávenni magam, hogy ilyesmit mondjak, vagy kérjek, mert nem fogom így szemen köpni az erőfeszítéseit, a tényt, hogy még ezzel együtt is lejött és maradni készült. Ha nem is lesz olyan a hétvége, mint a korábbiak – és nem lesz, tettem róla –, legalább házigazdának ne legyek csapnivaló.

Mindenképp abba az irányba akarta elvinni a dolgot, hogy a hipotetikus helyzetben szerinte én mit reagáltam volna, miket mondtam volna, mi mellett kardoskodtam volna, és hogy ő ezekre az elképzelt helyzetekre miként reagált volna. Az egyetlen baj az volt ezzel az egész elmélettel, hogy az volt. Pedig Dakota mindenképp arról igyekezett meggyőzni, hogy nekem postán kellett volna kapnom egy forgatókönyvet és előre betanulni. Mivel masszív öngól és hülyeség lett volna karakteresen kijelenti, hogy szerintem mire mit reagáltam volna, így nem kezdtem el nyíltan megcáfolni. Arra csak felmorrantam, hogy az itteniek szektája mit és mit nem engedett volna meg nekem. Ide sosem falkatagként jövök, csak és kizárólag egy hímként, aki a nőstényét látogatja. Plusz, mégis miféle államtitkokat vihetnék haza ebből a szarfészekből? A hírt, hogy Ronny továbbra sem akar újra csatlakozni? Mintha nem lenne elég magától értetődő egyébként is.
- És akkor vajon mi történt volna, ha ahelyett, hogy az arcomba csapod a telefont, mondjuk az utolsó pillanatban megírod, hogy szevasz, te fasz, ma este nem jó, úgy alakult, hogy menni kell a kölykökért, többen leszünk, hívlak, ha végeztem?
Nyilván ez sem lett volna teljesen tökéletes, de legalább sem a félelmeibe nem kellett volna belemásznia, én is tudtam volna arról, hogy mi a pálya és úgysem tehettem volna semmit, hogy megakadályozzam. Még ha ki is tudtam volna bulizni az eltávot, mire leérek kocsival és megtalálom, már rég vége lehetett volna az egésznek. Akkor legfeljebb lebaszom, hogy ezt miért így kellett, kidühöngöm magam és közlöm, hogy csak az a szerencséje, hogy nem esett baja, és viszonylag könnyen túl tudtunk volna lépni az egészen. Akkor nekem sem esett volna bajom.
A sajátjaim mellett Dakota minden érzésével és rezdülésével teljesen tisztában voltam. Felfogtam őket, és nem azt mondom, hogy átnéztem rajtuk, sőt, egy részem még a maga örömét is megtalálta a nyomorában. Egész egyszerűen úgy éreztem, hogy mindent megérdemel, amit most átél, és nem tudtam magamat hibáztatni semmiért, hiába én váltottam ki őket, hiába lapult az én kis feketém is, ez most járt. Nem miattam alakult így és én is megszenvedtem a magam keresztjével. És hiába ígérte meg, hogy jobb lesz értem, miattam, ennyire frissen tátongó sebekkel nem tudtam őszintén hinni neki, nem múlt el az egész egy varázsütésre. Az egyetlen, amit tehettem, hogy nem megyek el, nem hagyom itt, és akkor is jelen vagyok, amikor fáj, amikor kurva szar, amikor nehéz. Mert nem volt más választásom.
Úgy értem hozzá, ahogy bármelyik, egyszerű nőstényhez értem volna - de pont azért nem volt ő bármelyik, egyszerű nőstény, mert hozzá értem. Senki másért nem tettem volna meg tizedennyit sem. Láttam, hogy mennyire kétségbeesetten keresi a szemeimben azt a férfit, aki a Kertben ráemelte a tekintetét. Ott volt. A pupilláim feketeségének feneketlen mélyén ugyan, de ott volt, nem csodálom hát, ha átnézett rajta. Mert ha teljesen eltűnt volna, nem mondom azt neki, hogy márpedig bármit is végig fogok vele csinálni, különben fejbe lövöm magam - megint. És elhittem, teljes mértékben elhittem, hogy most nem arra apellált, hogy majd úgyis meg fogok bocsájtani. De közben ugyanennyire rettegtem tőle, hogyha majd ez az egész lecsitul egy kicsit, a következő alkalommal már lehet belőle tudat alatt motoszkáló tendencia, ami majd egy kérdéses helyzetben a rosszabb választás felé tereli majd, mert hát, legfeljebb Henry majd hisztizik, de úgysem hagy el.
- Maradjon is így.
A tekintetének búcsút mondva ülök le elé és kezdek neki a vetkőzésnek. Meg persze faggatózom is, hogy ha van még szar a szőnyeg alatt, akkor azt most pakoljuk ki, mert őszintén szólva tényleg nem tudom, mit reagálnék, ha ezek után hetekkel vagy hónapokkal később derülne ki, hogy valamit megúszósan el akart hallgatni. Éreztem a benne megfeszülő, de fojtott kínt, amikor pedig egyszerűen nemmel felelt, megálltam a fűzővel, és csak a szemöldökeim alól pillantottam rá. Tíztől kezdtem nagyon lassan visszaszámolni, kivárni, hátha meg tudom törni. Hátha eszébe jut valami, ami elsőre jelentéktelennek tűnt. Szavak és tettek nélkül vallattam, sőt, talán kegyetlen voltam vele, mondhatnánk. Végső soron akár ki is verhettem volna belőle valamit, de soha semmi olyat nem tehetett vagy mondhatott, ami miatt kezet emelnék rá. Úgyhogy cserébe a vesébe látó pillantásomat kellett elviselnie.
Ahogy visszaszámoltam és elértem az egyhez, beletörődően bólogatni kezdtem. Rendben. Elhiszem. És azzal, hogy ezt megtettem, nem csak őt igyekeztem erről meggyőzni, hanem magamat is. El kellett hinnem, ha vissza akarok jutni oda, ahol vele szerettem létezni. Aztán visszatértem a bakancsomhoz.
Nem zavartatom magam, amikor felkelt, csak befejeztem, amit elkezdtem. A dzsekim a fotelbe repült, a cipőket pedig egy-egy kezembe fogva a bejárati ajtó felé sétáltam, hogy a helyükre tegyem őket. Egy pillanatra ránéztem a falra, az ütésem nyomára, de nem vettem róla különösebb tudomást. És ahogy a bakancs talpai keményen dobbantak a padlón, úgy koppant bennem is az elhatározás. Mert ez a hang azt jelentette, hogy tényleg maradok. Hogy tényleg hajlandó vagyok elindulni egy olyan úton, ahol a büszkeségem egy szeletéről lemondok. A szürke sem ellenkezett, és ahogy csak rábambultam a kilincsre, a torkomban éreztem, hogy sosem lennék képes lenyomni. Akkor inkább tényleg itt dögöljek meg. Ebben a merengésben ér Dakota random kérdése.
- Mindegy. - feleltem révetegen, és megindultam vissza a nappali felé - Rendelj nekem valamit, bármi jó.
A korábban földre dobott csikkért hajoltam, magamhoz vettem a cigimet és a whiskyt, aztán egész egyszerűen kivonultam a teraszra. A csikket a hamutálba dobtam, magamat pedig az egyik székre. A másikat szembe húztam magammal és feldobtam a lábaimat. Mert igen, mindezek ellenére otthon voltam. Vele. Teljes természetességgel kezdtem láncdohányzásba és ivászatba, miközben játszottam a telefonomon.
Nem tudtam úgy itt lenni, ahogy szoktam és szerettem volna, de itt voltam. Várható volt, hogy az életünk nem lesz minden egyes pillanata olyan, mint a kanapén csókolózni órákig. És nem. Nem volt a feleségem, senki előtt sem hazudtam nyilvános esküt a jóban-rosszbanról, de talán épp ezért vettem komolyan, és maradtam itt vele a kurva rosszban is. Egyébként is éreztem, hogy a közvetlen közelségemmel most nem sokat tud kezdeni, és hogy őszinte legyek, én sem sokat tudtam az övével. És különben is... Ha egyszer majd megérjük, hogy valósággá válik a mindennapos együttélésünk, akkor sem az lesz a normális, hogy egyikünk elcuccol, amíg valami csoda folytán rendbe nem jövünk, nem? Nem?
Hacsak ki nem jött utánam, felé sem néztem. Csak hagytam lecsapódni a történteket, agyatlan játékba öltem az érzéseimet, és csak akkor keltem fel, ha érzékeltem a futárt az ajtóban. Elnyomtam a félig szívott cigit, egy utolsót húztam az üvegből és bementem - azonnal megcsapott a vacsora illata. A kaja, és az azt potenciálisan tartó vagy épp lepakoló nőstényem felé ballagtam, jobb kezemet hátulról a derekára csúsztattam, és közel húztam magamhoz, hátulról csókot nyomva a feje búbjára. Lehunytam a szemeimet. Megengedtem magamnak, hogy érezzem őt, a testét, az illatát, a kis feketémet, mindent, ami nélkül én már nem tudok élni és amiért egyáltalán képes vagyok ebbe belekezdeni. Ha meg is akart fordulni, egy picit jobban magamhoz szorítottam. Hadd csináljam ezt a saját tempóm szerint, mi amor.
- Akarsz Archerezni?
Ércesen, szinte suttogva tettem fel a kérdést bele a hajába, és csak a válasza után ereszttettem el egy szusszanással, és ha igent mondott, már kapcsoltam is a TV-t, és csak egy bajszom alatti mosollyal vettem tudomásul a fióknév átírását. Mégis, ki találna ki ilyet, ha nem Ő?

– Nem tudom, Henry! – tártam szét a karjaimat. – Hibáztam. – Ennyit tudtam, ez biztos volt, és persze ennek minden rohadt következménye. – Ha okosabb lennék, biztos nem tartunk itt, de nem vagyok…
A tervezés továbbra sem lett az erősségem, a fiktív forgatókönyv meg azért fiktív mert csak egy elképzelés. Adott helyzetet meg tudok oldani több-kevesebb (most inkább kevesebb) sikerrel, egyébként meg azt teszem, amit éppen adott pillanatban jónak gondolok, a következmény ráér később, amikor elérkezett. Hát most kurvára elérkezett.
És olyan szívesen elfordultam volna az egésztől, felhúzom a nyúlcipőt, valamivel megpróbálom elütni, elkenni… Ha egy kicsivel is kevesebbet jelentene, biztos bepróbálkoznék. Így viszont csak óvatosan közelítettem, mindig egy kicsit jobban, mindig csak annyira, amennyire engedte, miközben azt kívántam, bár ne ilyesmire kéne használnom azt a fene nagy egymásra hangolódottságunkat. Közben pedig amennyire csak lehetett, tartottam magam. Az ő fájdalma volt az én hibám miatt, szánalmas lett volna, ha végül engem kellett volna vigasztalni, vagy ne adj isten azt hiszi, hogy ez valami hülye női taktika.
Pedig rettenetesen remegett a léc, amikor az államnál fogva felemelte a fejem, és közölte a saját opciót, hogy mivel nem akarja, hogy visszaéljek. Visszamenni Tupilekhez… elfojtottam a kikívánkozó nyüszítést, mert igen, ennek a puszta lehetőségét se akartam. Elég volt ott a kádban „megélni”.
Finoman biccentek, mintegy megerősítve a saját ígéretemet és Henry „parancsát”. Így marad, az biztos kurva élet, hogy így marad.
Az, ahogy kivárt még a válaszom után is, megölt. Nem azért, mert a tekintetnek jószerével súlya volt, hanem azért, ami emögött volt. Nyomást gyakorolt rám, mert nem hitt nekem, pontosabban nem volt meggyőződve róla, hogy tényleg úgy van, ahogy mondom és időt hagyott a vallomásnak, ami nem érkezett. Úgyhogy ebben a helyzetben, ha nehezen is, de álltam a pillantását.
Utána felkeltem arrébb oldalogtam, mintegy kifújva magam, bár a szemem sarkából így is némi feszültséggel követtem, ahogy az ajtó felé ballagott, majd úgy koppant a bakancspár súlyos talpa, mintha határozottan pontot tett volna egy mondat végére. Feljebb emeltem a tekintetem, ahogy felé fordultam, majd a pillantásom a fotelbe dobott dzsekire siklott, és hiába minden „maradj itt, jobb, ha elmész” hullámvasút végre nyugvópontra ért bennem.
Amíg adsz esélyt arra, hogy helyrehozzam, vagy legalább megpróbáljam, addig van reményem.
Persze, mondta, amit mondott azzal kapcsolatban, hogy vagy én, vagy a halál, de kizárt, hogy ezt valaha készpénznek vegyem, vagy próbára tegyem. Ezt a helyzetet se akartam, de ha Henry nem lép ki belőle, én se fogok.
Ennek a döntésnek a suta kivetülése volt, ahogy a vacsora felől kérdeztem. Kissé kábán bólogattam a mindegyre, és továbbra is egyhelyben ácsorogva néztem végig, ahogy felvett csikket, cigit, whiskyt és kivonult az erkélyre. Hatalmas sóhaj szakadt fel belőlem, miután behúzta az ajtót, majd pár mélyebb lélegzetvétellel igyekeztem némileg rendezni a saját soraimat. Vacsora. Igen, koncentráljunk a rendelésre.
A párkányon hagyott telefonomért mentem, és ha már kimenőt kaptam Henrytől, nem így gondoltam kihasználni, mégsem bírtam rávenni magam, hogy a lakás más pontján intézem az appon keresztüli rendelést. Mert innen láttam a tarkóját, ahogy egyik cigit a másik után pusztítva játszott, lábát az üres széken pihentetve. A falnak döntöttem a halántékom még pár másodpercre. Rendben leszünk. Idő kell még hozzá, de rendben leszünk, ebben biztos voltam, ettől pedig kicsit könnyebb lett.
Együtt valahogy kifésüljük azt a gubancot, amit kreáltam, ugye?
Amíg Henry kint hesszelt és a futárra vártam, kicsit összeszedtem a nappalit. Oké, a tegnapiak, és a reakció nélkül hagyott üzenetek után nem voltam benne biztos, hogy jön, és egyébként is használhatatlan voltam bármiféle… rendrakáshoz? Ha nevezhetjük ennek, hogy a sokfelé szétszórt cuccaimat egy nagy halomba rendeztem a sarokban lévő fotelben. Ezt sem azért tettem meg, mert akár Henryt, akár engem zavart volna a káosz, hanem mert ha valahova random le akarta vetni magát, legyen rá lehetősége anélkül, hogy mondjuk a frissen vett bicskámra ül.
Egy gyors zuhany is jól esett volna – megintcsak, a mentés és az ideges várakozás mellett eszembe se jutott előző este –, de szólt a csengő, jött a futár.
Ugrottam, átvettem, fizettem és mire oda értem, hogy a köralakú asztal mellett állva pakoltam ki a rendelést egy tálcára, Henry is bejött. Épphogy hátrapillantottam a vállam fölött, miközben kivettem a szétesős, mindennel megrakott, fogpiszkálóval átdöfött hamburgert és nemes egyszerűséggel köré szórtam a duplaadag sültkrumplit. Hát na, jelenleg itt tartottam étvágy szinten.
Az utolsó krumplikat szedtem ki a zacsi aljából, amikor Henry energiái mellett a kezét is megéreztem. Aztán a csókját a fejem búbján. Eszembe se jutott megfordulni, csak egy kicsit felé dőltem, a nőstény óvakodva dugta ki az orrát. Pontosan annyit viszonoztam, amennyit adott, és közben egy pillanatra se titkoltam azt a kis megnyugvást, ami finoman végigfutott rajtam.
A hálámat.
– Ühüm.
Hogyne akartam volna? Hogyne kaptam volna két kézzel minden után, ami kicsit is normális, megszokott és szórakoztató, kikapcsoló volt nekünk? Ahova lépsz, lépek én is, amekkora kést nyitsz, akkor lesek be, nem erőlködök, nem lökdöslek, haladunk, ahogy jól esik.
Könnyebben indultam a konyhába egy újabb üveg whiskyért meg egy tequiláért, aztán szabad kezemmel az asztalról felkapva a terülj-terülj tálcát masíroztam a kanapéhoz. A szerzeményeimet a dohányzóasztalra pakoltam és nem, egyelőre nem éreztem úgy, hogy visszaszereztem volna a jogosítványt arra, hogy megemlítsem a fióknevet vagy azzal poénkodjak, hogy tudom, Archeresen kellett volna kiírnom, hogy HENRYYYYYY.
Helyette lehuppantam, párnát vettem az ölembe, felhúztam a lábam és elmartam a tálcáról néhány szál sültkrumplit. Meg elnyomtam egy ásítást.
Úgy helyezkedtem, hogy… hát… tudjon pakolni, ha és ahogy akart. Kartávolságon belül voltam, de nem másztam a személyes terébe, főleg mert az ilyen hambihoz két kéz és odaadás kellett. Plusz egyébként is úgy voltam vele, ahogy az asztalnál: ő irányít. Ha korábban hagyta, hogy az én tempómban történjen minden és tényleg a világon semmit sem erőltetett rám, akkor most az abszolút minimum volt, hogy ezt viszonoztam. Egyedül annyit engedélyeztem magamnak, hogy picit jobban elengedtem energiáimat és a szuka is közelebb araszolt a szürkéhez.
És ahogy elcsitultak a korábbiak, a hála mellett finom öröm is energiáimba vegyült. Halvány volt, alig észlelhető, mert még kurvára a gödör alján üldögéltünk, de… itt volt. Itt maradt. A bőrdzsekije a fotelben, a bakancsa az ajtó mellett, az elszívott csikkek az erkélyen leledző hamutálban. Azt hiszem, ezen a ponton könyveltem el – így, hogy már tett felém egy lépést –, hogy ahogy az érintését képtelen lennék megtagadni, úgy annak is mindig örülni fogok, amikor itt van.
– Öhm… majd visszaírod a nevet? – Ha már nála a hatalom távirányító.
Nem mintha én ne tudtam volna, de szerettem volna, ha ő törli el. Ahogy eredetileg vártam.
– Henry – pillantottam rá, ezúttal minden külső vagy belső kényszer nélkül nézve a szemébe –, köszönöm, hogy maradtál.

Ahogy a teraszon ülve elkezdtem a telefonomat nyomkodni, lassan kezdett bennem leülepedni minden, ami az eddigi este alatt történt. A bagózás pótcselekvés volt, az alkohol segített létezni, a játék pedig lassan terelte el a figyelmemet olyan dolgokról, amik eddig a lelkemet mardosták. Hibázott. Elbasztam, sajnálom... szinte hallom magam a reggelinél, ahogy Pat előtt és előtte színt vallottam. Éppen bombát csináltam négy ugyanolyan cukorkából, és robbantottam, amikor felfogtam, hogy voltképpen mennyire nem tévedtem, amikor a kút mellett arról próbáltam meggyőzni, hogy lehetek neki fogpiszkáló is. Persze akkor még az járt a fejemben, hogy majd a zsivány életről fogom leckéztetni, mint a chicagói kölyköket annak idején. És most elértünk odáig, hogy a szemem előtt baszott el talán teljes jó szándékkal mindent, ami eddig köztünk volt. Efelől még mindig voltak kétségeim, még akkor is, amikor a következő pályát kezdtem el egy újabb korty whiskyt magamba döntve.
Fel-felrémlő emlékképekben rákjárásban semmisültem meg a földön, miután nekiestem Patnek. Nem akartam. Kijött és megtörtént. És ennek ellenére a mai napig nem mondott le rólam. Valahogy képes volt továbbra is hinni bennem, támogatni és életben tartani. Meg tudott bocsájtani. Túl tudott lépni azon az áruláson, ami talán a legrosszabb lehet, ami egy kölyök és a teremtője közt történhet. Egy pillanatra az égre néztem a játékból, és kimondatlanul kérdeztem, hogy vajon neki is ekkora fájdalmat okoztam-e, mint amit most Dakota nekem. Megközelítőleg. Talán. És azzal is teljesen tisztában voltam, hogy a megbicsaklásom után mennyire be akartam bizonyítani, hogy én nem ez vagyok. Hogy nem ilyen vagyok. Hogy sosem árulnám el és okoznék neki fájdalmat szánt szándékkal, egyszerűen csak képtelen voltam tisztán gondolkodni. Soha többet. Ő ezzel oldozott fel, én Dakotát azzal, hogy nem akarom, hogy még egyszer kihasználja az iránta érzett elkötelezettségemet. És ha Pat megtette nekem azt a szívességet, hogy képes volt hinni bennem, talán nekem is illene összeszednem magam. Bár, kurvára furcsa volt egyszerre teremtőnek és teremtettnek lenni, saját magamban érezni ilyen dolgokat, és közben belehelyezni magam egy olyan szerepbe, amit eddig csak közvetetten éltem meg. Amire nem tudtam, hogy készen állok, de a küszöbén toporogtam. És az öregem szerint ez volt az utam. És ha neki hittem... talán Dakotának is hihetek. Főleg azért, mert átment, átszántott, áthasított Pat minden szűrőjén.
Ahogy megjött a futár a vacsorával, én is elrendeztem a kinti dolgaimat, és ráérősen húztam be magam mögött az ajtót, aztán a konyhába mentem a kaja és Dakota felé. Csak magamhoz húztam minden szó nélkül, szerettem úgy, ahogy éppen tudtam, amihez volt elég bátorságom. Amivel a saját vágyaimat is ki tudtam élni. Amit gézként tekertem a sebeim köré. Az óvatos, de lelkes válaszát kérdés nélkül fogadtam, a szürke egy másik dimenzióban a pofája közé fogta a fekete kíváncsiskodó orrát, csak miheztartás végett, mielőtt az álla alá nyomódva hozzám hasonlóan adott egy darabot magából. Hiába csöpögött vér mindkettőnk sebeiből, visszatértünk a gyógyulás reményében.
Nem tolakodott egyikük sem, nem akartak többet annál, mint amire készen álltam, és ezért nagyon hálás voltam.
Kicsit felnevettem a kérdésére.
- Ja, vissza... De nem most.
Nem volt nehéz megtalálni Archert és a folytatás gombra nyomni, mert az elmúlt időszakban nem sok mindenre volt időm Flixileg, szóval már kezdődött is a következő rész nyitánya, én pedig csak azért nem vetettem rá magam a hamurgerre, mert a nevemet hallottam. Egy köszönettel egybekötve.
- Nem mintha lett volna választásom.
Mert nem volt. Még ha úgy is tűnt, ekkora kérdésekben csakis Ő dönthetett, én pedig csak hozzá idomultam.
A hamburger felé nyúltam, és kicsit megzavart, hogy a krumplihegyek tetején csak egy árválkodik. Szóval az első harapásom után mindezt felfogva kérdés vagy minden nélkül toltam Dakota arcába a bucit, amíg rágtam, arccal előre pedig néztem a TV-t. És hacsak nem szólt rám, falatonként toltam oda újra a hambit elé. Ezen kívül semmit sem terveztem csinálni vagy mondani addig, amíg úgy nem tűnt, hogy így vagy úgy befejeztük a vacsorát. A korábbi játékos agymentességből sokkal könnyedebben zuhantam bele az Archeres világba, ami elfeledtette velem a való élet nehézségeit.
Az epizód végén valószínűleg szaftos pofával és szakállal, de Dakota felé fordítottam a fejem. Egy darabig csak nézegettem az arcát, már a következő rész is elindult, mire megértettem a vonásaiból, hogy mennyire kimerült, hogy mennyire lestrapált, és hogy nyomokban még mindig olyan szagokkal van tele, amiket nem tudtam hova tenni.
- Zuhany?
A semmiből kérdeztem, és ha csak bólintott is, kikapcsoltam a TV-t és a fürdő felé indultam. Most nem vittem az ölemben, és még a ruháimat is csak a fürdőben pakoltam le magamról, mint egy jó gyerek.
Már egy ideje áztunk és mosdottunk a forró víz alatt, mire végül megadtam magam a helyzetnek. Neki, nekünk. Annak, amivel kínkeservesen lehetőségem adódott elállítani a vérzésemet. Legfeljebb azt érezhette, ahogyan eddig gyűlt bennem a hiány és a vágyakozás. Kérdés volt, hogy engedek-e neki. De nem, nem voltam elég erős ahhoz, ellenállhassak.
Már odalent is teljesen éber voltam, mire eljutottam odáig, hogy megcsókoljam. Hogy minden fájdalmamat és sebemet ezzel is próbálva befoltozni, kicsit elfelejtsek mindent, ami eddig történt. Hogy visszataláljak újra abba az őrültbe, amibe mindig bele tudott rántani, hogy egy morranással úgy markoljak a fenekébe, mintha azt mondanám, nem érdekel, mit csinálsz, a pult megtörtént, akkor is az enyém vagy, ha esetleg már nem akarod többé. Ha már nem akkora poén. Ha épp megölsz... Ahogy te gondoltad, ez már soha többé nem lesz senki másé.
Ha csak neki nem volt annyi esze, hogy elzárja a csapot, hát minden egyéb gondolat nélkül rántottam ki a kádból és vittem az ágy felé. Csöpögősen, vizesen, egy pillanatra sem szakadva el tőle, neki háttal a matracra dőlve, és már benne is voltam. Kellett. Szükségem volt rá, járt, és mindenféle finomkodás nélkül vettem el tőle mindent, ami az enyém volt. Amivel tartozott. Ami miatt képes voltam itt maradni. A testét, a lelkét, a kis feketémet, ráeresztve annak szürke párját. A mozdulataim talán erőteljesebbek és vadabbak voltak, még inkább, mint az megszokott volt. De pusztán azért, mert mintegy fájdalomdíjként szedtük ezt be, és mert én magam is megnyugvást találtam abban a vadságban, amit neki adtam. Hogy nem csicskulok be. Hanem tényleg megbocsájtok, mert tényleg ennyire akarom, és mert én döntöttem így.

Óvatos voltam, de másképp, mint amíg még a csatatéren voltunk. Ott végigrongyoltam a magam által telepített aknamezőn, kettőnkre robbantva az egészet, ahogy volt, most pedig a sérülések ellátása jött. Épphogy puhatolóztam, sietni, bárminek elébe menni viszont eszembe se jutott. Nem csak üres frázis volt részemről, hogy elbasztam, tudtam, mit tettem, és elég pontos elképzelésem volt arról, hogy miféle károkat okoztam, hála annak, hogy nem húzta fel a pajzsát, hanem elém terített mindent. Akkor sem kegyelmezett, amikor már vergődtem az egésztől, és megérdemeltem. Henry pedig azt, hogy csak akkor fogjam meg a kezét, amikor önszántából felém nyújtja és készen áll rá – akár képletesen, akár szó szerint.
Halk, szinte meg se történt kis nyüsszentés csúszott ki belőlem, ahogy ott tartott egy kicsit, ahogy a szürke is megtalált minket. Tudtam, hogy ezzel nem vagyunk kint a mélyvízből, de annyira örültem, hogy legalább elindultunk a part felé!
Ebben a kis megnyugvásban vittem a vacsit – ami túlnyomó többségében Henryé volt – a kanapához, majd ültem le.
Nem most. Hát jó. Biccentettem, párnát markoltam, krumplit nyúltam le, és beletörődtem, hogy ilyen könnyen nem szabadulhatok minden nyomtól. Erről beugrott a bejárta közelébe ütött ökölnyi kráter a falban, amihez majd hívnom kell valaki hozzáértőt. Az, hogy egyik-másik szekrényen itt-ott karomnyom volt egy-egy hevesebb este miatt, tök oké, sőt, valahányszor feléjük tévedt a pillantásom, elmosolyodtam. Erről viszont nem kellett külön emlékeztető, úgyis esélytelen volt, hogy elfelejtsem.
A merengésemből az induló Archer rángatott vissza és a puszta tény, hogy megint Henryvel nézhettem. Hát basszus, volt olyan része ennek az estének, amikor erre egyáltalán nem fogadtam volna! De mégis itt voltunk, nekem pedig egy pillanatra se esett nehezemre ezt megköszönni.
– De… – De. Nem akartam, hogy így érezzen, közben tudtam, miért érez így és ezt nem vehettem el tőle, mert az ő érzései voltak. Azt pedig hiába mondtam volna most, hogy faképnél hagyhat, amikor úgy érzi, megérdemlem, mert ilyen esetben úgyis utána megyek. Nem hitte volna el. Elintéztem, hogy ne higgye el.
Úgyhogy inkább elhallgattam és megengedtem mindkettőnknek, hogy Archer egy időre elfeledtessen velünk minden szarságot. Ő hambizva, én némi krumplit csipegetve – gondoltam én. Persze Henry figyelmét nem kerülte el, hogy csak egy buci volt a nagy rakás sültkrumpli-trónon, így hamarosan az orrom elé tartotta a hamburgert.
Nem voltam éhes – annyira, mint egyébként lenni szoktam semmiképp –, de voltak elveim. Igenis voltak! Ahhoz pedig tényleg az utolsó leheletemig képes lettem volna tartani magam, hogy Henry legkisebb erőfeszítését sem hagyom kába veszni, legyen szó akár olyan apróságról, mint ez a mostani. Ami kurvára nem volt semmiség, hogy észrevesz ilyen dolgokat és tesz ellene. Kicsi falatot ugyan, de haraptam.
Ő elpusztította a nagyját, én csipegetve ugyan, de ettem belőle, és mire a rész véget ért, mi is megvacsoráztunk. Henry nem szólt, én sem. Tartottam magam, de akkor is kimerült voltam, és ahogy szaftos képpel-szakállal felém fordult, tudtam, hogy látta rajtam. A vizsgálódására és a hamburgeres állára halványan elmosolyodtam. Csak úgy. Mert szeretem.
– Zuhany. – A válaszom szinte sóhaj volt, már a puszta gondolat megváltással ért fel.
Feltápászkodtam a kanapéról és vele ellentétben én a megszokott módon szórtam le magamról mindent. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy eltérjek a rutintól, a pulcsit is automatikus mozdulattal tettem a kanapé karfájára, míg minden mást elszórtam a parkettán.
Nem értem hozzá. Nem jobban, többször, mint amennyire, ahányszor Henry engedélyt adott, hiába ölt meg a vágyakozás, hogy hozzá bújjak, vagy ugyanúgy kényeztessem, ahogy mindig. A falak ott magasodtak, a herceg a várárok mögött, és amíg le nem engedi a hidat, ennek a csavargónak nincs út befelé. Ezt pedig elfogadtam. Ha fájt is, ha szerettem is volna lyukat robbantani abba a kurva falba, a kijelölt keretek között mozogtam – meg mertem kockáztatni, hogy életemben először. Nagyon maximum másodszor, mert zsigerileg nem bírtam mások szabályai szerint játszani. Most pedig pontosan követtem őt.
Az egyetlen, amiben nem akartam egyből utána menni, az a lassan, de biztosan gyűlő vágyakozása volt. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet. És oké, hogy ez nem igazán ésszel dől el, de azt se szerettem volna, ha egy pillanatra is azt hiszi, úgy érzi, hogy ezzel, ilyesmivel oldanék meg bármit. Vagy csiszolnék éleket, tompítanék következményeket. Tudom, mit tettem veled, látom, érzem, és annál sokkal jobban szeretlek és tisztellek, minthogy ilyesmivel próbáljalak akár egy pillanatig is kiengesztelni.
Ám ahogy a keserűségét és a csalódottságát nem lehetett figyelmen kívül hagyni, úgy a készültségét sem, ami annak ellenére jött, hogy nem adtam alá a lovat. Tartottam magam. Igazán. De amikor végre megkaptam az érkezése óta hiányolt csókot, nem bírtam megállni, hogy két kézzel a tarkójára fogjak, a hajába túrjak, úgy viszonozva minden egyes rezdülést, mintha az életben maradásomért küzdöttem volna. Azt hiszem, így is volt. Akkor is, ha engem semmiféle nagyszellem nem várt odaát.
A csap nyitva maradt, Henry végre vitt, és ha csak pár másodpercre is, de elhittem, hogy minden rendben. Nem. Jószerével semmi sem volt rendben, de majd… majd így lesz ugye?
A matrac besüppedt, az ágynemű vizes lett, de mindez huszadrangú dolog volt amellett, hogy végre bennem volt. Hangosan felnyögtem, a megkönnyebbülés, az élvezet és némi fájdalom keverékével. A lepedőbe kapaszkodtam, a fenekemet még jobban felé toltam, a neve elveszett egy sóhajban, ahogy erőteljes, vad mozdulatokkal tett a magáévá. És most megengedtem magamnak, hogy energiám nagyot lobbanva vegyüljenek az övé közé, a nőstény rohant a Holdszeműhöz, pont olyan vehemensen vetve bele magát a pillanatba, ahogy én kapaszkodtam. Ágyneműbe, Henry csuklójába…
Vegyél el mindent. Hívjál kis szarnak. Te azt teszel velem, amit csak akarsz, mert a tiéd vagyok.
Elfordítottam, úgy tartottam a fejem, hogy könnyen, kényelmesen hozzáférjen a nyakamhoz, ha akarta.
Ha nem… azt is elfogadtam és megértettem. Amíg itt van mellettem, semmi más nem számít.
A gyönyöröm az övé volt. Minden kis reszketés, minden sóhaj és nyögés, az összes mozdulat, amivel magammal húztam, hogy ha csak egy pillanatra is, de megint együtt vesszünk el.
Hogy utána az egész előző nap, az adrenalintól és aggódástól túlpörgetett este meg a mai stressztől terhes várakozás, aztán a szembesítés hatására szégyen szemre perceken belül kidőljek. Ha nem intézte másképp, jószerével azonnal elaludtam így, hogy se para, se helyzet nem volt és végre találhattam némi nyugvópontot – mellette. Megint.

every wall that I knock down is just a wall that I replace

Semmi sem volt rendben. Ha lett volna bennem annyi, hogy mélyen magamba nézek, akkor ezt be is láttam volna. Talán akkor leszartam volna kézzel fogható vágyaimat, és elengedtem volna az egészet, legalább is ma estére. De egyszerűen képtelen voltam rá, mert akármennyire is voltam megtépázva és megsebezve, vannak dolgok, amik nem változnak. Ilyen volt a Dakota iránt érzett sóvárgásom is. És ebbe még mindig sokkal könnyebb volt belefeledkezni, mint olyan dolgokkal foglalkozni, amik fájtak.
Talán annyira bele akartam zuhanni ezekbe a pillanatokba, hogy már akkor ezüstösen villantak a szemeim, amikor a hajamba túrt, vad morgással rántottam közel magamhoz és szó szerint faltam a csókját. Védelmező palástként terítettem magamra azt a minden alatt lapuló szerelmet és kötődést, amit iránta érzek. Kiemeltem a kádból, a víz csak zubogott tovább utánunk, és hamarosan már az ágyban is voltunk.
Továbbra sem finomkodtam. Úgy vettem el tőle mindent, mintha már hetek óta nem feküdtünk volna le egymással, mintha a korábbi félelmem, hogy tegnap másnak adta magát, dühödten csapott volna le mindkettőnkre. De nem akartam bántani. Nem akartam megsérteni semmilyen szempontból, egész egyszerűen a hév, amivel hozzá hasonló, jó hedonistaként rávetettem magam, túlcsordult, képtelen voltam megzabolázni és nem is akartam. Kellett, hogy halljam a nevemet. Kellett, hogy szorítson, hogy szinte rám robbantsa az energiáit. Mohó, szinte csillapíthatatlan vágyat kapott vissza cserébe, a maga kifacsart módján még hálát is, amiért ezt most megtehetem, amiért nem küldött el, amiért az övé lehetek és amiért "csak" a bizalmamat árulta el, és nem a becsületemet.
Mindezeket leszámítva vele teljes szinkronban léteztem, nyögtem fel és mozogtam, és amikor felkínálta a torkát, gondolkodás nélkül haraptam. Erősebben, mint szoktam, talán hasonlóképp, mint ahogy ő tette velem Fairbanksben, a kocsiban, a veszekedésünk után. És addig megint nem eresztettem el, ameddig a végső kielégülésig el nem hajszoktam mindkettőnket.
Zihálva fordultam le róla szinte azonnal. És áldásként ért, hogy Dakota szinte azonnal álomba merült. Percekig csak a plafont bámultam, még azután is, hogy a szívverésem teljesen lecsillapodott. A sivatag egy óázisában időztem azzal a tudattal, hogyha élve ki akarok jutni innen, akkor előbb vagy utóbb úgyis el kell indulnom vissza, a pokoljárásba. Ahogy az eufória egyre inkább elszállt belőlem, úgy kúsztak vissza az emlékek a ma és a tegnap estéről. Oldalra fordítottam a fejem, és a nőstényem vonásait néztem. Miért, mi amor? Miért kell most így érzenem magam... Hiszen tudod, hogy mennyire szeretlek.
Egyáltalán nem voltam álmos, és még annyira későre sem járt. Ki tudja, Dakota min ment keresztül, hogy ennyire hamar feladta a mai napot? Nem. Nem tudom és nem is akarom elképzelni. Mielőtt túlságosan is beleéltem volna magam a fantáziálgatásba, ahogy a három hím oldalán a lehetséges halál felé sétál, megütötte a fülem a zuhany, és jobbnak láttam felkelni és elzárni a csapot. Ha már úgyis ott voltam, felvettem a korábban ott levetett boxeremet és a pólómat. Nm sok ötletem volt, hogy akkor most mihez is kellene kezdenem magammal.
A nappaliba mentem, kihalásztam az Airpodsokat a dzsekimből, felkaptam a mobilom és a másik üveg whiskyt, és elhelyezkedtem azon a párkányon, ahova Dakota is befészkelte magát, amíg a pizzára vártunk. Végtelenített ismétlésen volt már eleve a dal, amit egész ideúton hallgattam a repülőn. Már nem sok újdonságot mondott, de furcsa módon önmarcangoló vígaszra leltem benne. Dakota vérének ízét lassan mosta ki a számból a whisky, és amikor nem éppen mémeket, közösségi médiát és híreket görgettem teljesen zombiként, akkor néha kinéztem és az eget bámultam. Be-beugrottak pillanatok még a hétről, a büntetésemről, visszautaztam odáig, hogy Dario először betörte az orromat. Hogy mi mindenen mentem keresztül, hogy sehol sem volt még a vég, hogy fáradok, hogy az egyetlen indok és örömforrás, amiért ennek kitettem magam, most látszólagos békében aludta a nem-annyira-igazak álmát. Menthetetlen vagyok. Gondolatban megkértem Jayt, hogyha ott van, legalább egy poharat verjen le, csak jelezze valahogy, hogy ennek az egésznek értelme van. Hogy nem csinálok teljesen hülyét magamból. Hogy ha megengedem magamnak, hogy újra feltétel nélkül bízzak, nem fogom megbánni.
Amikor elértem addig, hogy öt percen belül már kétszer ásítottam, még elvonultam egy cigire a teraszra, majd átfagyott tagokkal feküdtem be az ágyba Dakota mellé - aki még mindig pontosan úgy feküdt, mint ahogy ott hagytam. Nem vetkőztem le. Csak hanyatt dőltem az ágyon és lehunytam a szemeimet. A fülemben pedig csak szólt a dal, ugyanaz, ugyanúgy... Egészen addig, amíg egy alvás közbeni fordulatnál ki nem estek a fülesek.

Előbb ébredtem, mint Dakota. És hiába aludtam el a hátamon, a bőrömet az övé melegítette, ahogy hátulról átölelve, magamhoz húzva nyitottam ki a szemeimet. Hát persze. Persze, hogy öntudatlanul is hozzá húzott a lelkem olyankor, amikor nem volt lehetőségem holmi érzésekkel és gondolatokkal tenni ellene.
Félkómásan felültem, összeszedtem a párna mellől-alól a két fülest és betettem őket a tokjukba, hogy aztán slozi után kávét csináljak és elszívjak egy cigit.
Nem tudom, honnan jött az ötlet, de mivel nagyon úgy tűnt, hogy Dakota legalább délig fog aludni, így csak felöltöztem és egész hétköznapi módon mentem el vásárolni.
Nem kellett sok minden. Narancslé, egy nagy doboz tojás, szeletelt bacon, liszt, olaj, kenyér... És mivel nem voltam biztos benne, hogy tart vettem tartalékba sót, borsot és darált chillit. Enni egyik sem kér, ha nem kell őket most elhasználni.
Éppen horkant egyet, mikor visszaérve behajtottam magam után az ajtót. Talán így jobb is. Egyből indultam is a konyhába elkészíteni az elmúlt hetekben jól begyakorolt, Henry-féle falkareggelit: a baconös omlettet. Sokkal jobb volt így, mert onnantól, hogy a kávétól magamhoz tértem, az agyam megint lázasan kattogni kezdett. De ezzel az egésszel nem csak meglephettem, hanem a "normális" irány felé is tehettem lépéseket, és ami a legfontosabb: lefoglaltam a figyelmem. Hogy még véletlenül se basszak el, felejtsek el semmit.
Az ő adagját, egy bögre kávét és egy pohár narancslevet tálcára pakoltam, és úgy mentem be a hálóba, aztán az egész pakkot az éjjeliszekrényére tettem, mielőtt leültem volna mellé az ágyra, és különösebb (ártalmasabb) merengés helyett rögtön a vállait kezdtem simítani.
- Jó reggelt...
Kívántam neki valaha is klasszikus jó reggelt? Nem tudom. Ha igen, az már kurva régen lehetett. Halványan elmosolyodtam, és csak azt figyeltem, miként tér magához. Miként érzi meg az illatokat, látja meg a tálcát... És ahogy mindezt végig néztem, úgy szélesedett a mosolyom is, bár a szokásos öntelt, két pofára vigyorgástól azért még így is baromi messze volt...

Két kézzel kaptam minden olyan kis pillanat és mozzanat után, ami legalább minimálisan megszokott vagy normális volt. Akkor is, ha leginkább egy jól ismert, de félrehangolt számra hasonlított az egész helyzet. A csókot ő adta, ő emelt fel, és vitt, energiáim úgy lobbantak, mintha végre megkaptam volna a várva várt engedélyt, de mindeközben éreztem a különbséget, a félrecsúszottságot.
Nem voltunk rendben.
De így is végig mentem vele és csak halkan szisszentem, amikor a szokásosnál durvábban, mélyebben harapott – min én az autóban. Szerettem vele elnyújtani a pillanatokat, pontosan annyira, amennyire a gyors, vad együttléteket, mert mindegyikben minden benne volt. Tudtam, hogy most is szeret, éreztem… csak ez most nem arról szólt. És bármilyen szörnyű, bármennyire én kavartam ki az egészet, emiatt akkor is örültem, hogy gyorsan végeztünk. Megnyugtatott az orgazmusom, mert ha valami miatt nem lett volna, fogalmam sincs, hogyan reagál, mit és mennyit kellett volna magyarázkodnom miatta, ha egyáltalán jelentett volna bármit is.
Az előbbi forró zuhany után pedig mintha jeges vízzel öntött volna nyakon, amikor egyből lefordult rólam. Nyomorultul éreztem magam.
Hálás voltam a kimerültségemnek, ami nem hagyta, hogy ezzel sokáig szembe kelljen néznem, hanem – jó szokásom szerint – elmenekülhettem. Ideig-óráig sem ezzel, sem az összes többi aprósággal nem kellett foglalkoznom, amik üvöltötték, hogy nem, kurvára nem vagyunk rendben.
Csak azt reméltem, hogy álmomban nem mászok rá, nem bújok hozzá, mert eddig elég szépen tartottam magam, de ha arra kelnék, hogy épp lepakol magáról… az már túl sok lett volna.

Egyedül ébredtem, a másik oldalamra fordulva, mint ahogy ért az álom. Az éjszaka teljes vakfolt volt, és ez tökéletesen megfelelt így. Szívem szerint még abban az állapotban maradtam volna, mert semmivel sem akartam foglalkozni vagy szembe nézni. Még nem nyitottam ki a szemem, próbáltam úgy tenni, mint aki alszik, vagy visszajutni valahogy a megnyugtató öntudatlanságba, miközben a kezemet önkéntelenül az ágy hideg felén pihentettem.
Vajon mikor kelt fel? Mellettem aludt egyáltalán, vagy amilyen gyorsan lefordult rólam, úgy ki is ment a szobából? Ha így volt se szólhattam volna semmit, ez pedig bosszantott. Bosszantott, mert én tehettem róla.
Illatokat éreztem, de mielőtt rendesen megfejthettem volna őket, félig visszaaludtam, és ha már ennyire ezt kívántam… nem erőltettem az ébrenlétet. Talán a rendes ébredésnél Henry itt lesz mellettem és kiderül, hogy az egész fiaskó meg se történt, a mentés még előttem, ez az eggyel korábbi hétvége és van esélyem elkerülni ezt a katasztrófát.

Hát, a kívánság egyik fele bejött. Henry itt volt mellettem, bár nem pont úgy, ahogy szerettem volna: teljesen felöltözve, ébren, az ágy szélén ülve és olyan… udvariasan ébresztve, köszöntve.
– Faszom… – dünnyögtem egy pillanatra a párnába fúrva az arcom, afölötti csalódottságomban, hogy nem, baromira nem egy szar álom volt a tegnap este. Az a kurva „jó reggelt” végérvényesen elűzte minden illúziómat és reményemet. – Jó reggelt – mondtam és megálltam, hogy fanyarul elhúzzam a számat.
Helyette szemöldökráncolva, még kómásan szimatoltam, és hát a gyomrom előbb felfogta, hogy mi a helyzet, mint az agyam: korgott. Összefutott a nyál a számban. Aztán sikerült összeraknom, hogy egy komplett reggeli várt tálcán, az éjjeliszekrényen. Teljesen összezavarodva pislogtam a kajára, a frissen gőzölgő kávéra, ahogy lassan ülő helyzetben tornáztam maga és a kezemre támaszkodtam. A takaró lecsúszott rólam, alatta teljesen meztelen voltam, ez pedig most először zavart Henry jelenlétében – mert nem akartam, hogy akár egy pillanatra is azt higgye, így próbálnék bármit elérni nála. De akkor is… fos volt ez a feszélyezettség, hogy egyáltalán ilyeneken agyaltam, az meg pláne, hogy automatikusan húztam feljebb a takarót, hogy fedjem magam.
Talán egy teljes percig is figyeltem a reggelit – már csak azért is, hogy még egy kicsit kerülhessem Henry pillantását. Nem tudtam hova tenni amúgy, és nem minden aggodalom nélkül néztem lassan a hímre, majd szólaltam meg álomtól rekedt hangon:
– Mi ez?
Szakítós kajáról még nem hallottam, de hát a fasz se tudja, hogy ő miben és mennyire tájékozott és nem húz-e elő valamit a farzsebéből. Oké, mosolygott, bár messze nem úgy, ahogy szokott – nyilván! –, de az a szolid kis vállsimi meg a mindenki másnál normálisan ható, nálam, nálunk fülsértő „jó reggelt” nem nyugtatott meg. Mert hát egyértelmű, hogy kurvára nem érdemeltem meg egy egyszerű ágyba-reggelit.
Az előző este érzett aggodalmaim újult erővel tértek vissza, ő pedig mindet érezhette, mert a testemet eltakartam, de a pajzsomat továbbra se húztam fel. A nőstény lesunyt fejjel-fülel kushadt. Egyikünk sem értette ezt az egészet, egyikünk sem volt biztos abban, hogy mit lehet, mit nem, mik vagyunk a másiknak, éjjeli harapás ide vagy oda. Még annak a jelentését se mertem biztosra venni egyelőre, mert hiába mondta, hogy bármit teszek, szeretni fog és velem marad… én ezt nem vettem magától értetődőnek, és nem azért, mert nem bíztam vagy hittem benne. Ha megbecsülöd a másikat, veled marad, ha nem, miért kínozná magát? Én ezt sose fogom másképp kezelni, mert mindig meg akartam becsülni őt. Ezért volt olyan szar ekkora bakot lőni.

i don’t wanna see us ever give up

Reflex, nem tudom megállni, hogy ne kuncogjak a káromkodásán halkan, röviden. A rengeteg más, kisebb-nagyon dolog közt az egyik, amit imádtam benne, az pontosan ez az őszinteség volt, a kendőzetlen reakciói a világra. És amikor ez egy random káromkodás volt, akkor végképp nem bírtam neki ellenállni.
Érzem, süt a válaszából, hogy nem tette boldoggá a köszönésem. Most mondjam azt, hogy engem sem? Hiába nehezítette meg az életemet a tény, hogy képtelen voltam bármit is tettetni, amit nem érzetem. Hogy sosem voltam hajlandó megjátszani magam, bármit is jelentsen ez. Így itt és most neki is csak önmagamat adtam. Meg sem fordult a fejemben, hogy egy mímelt, megszokásból fakadó, hamis "hátsziával" szúrjam ki a szemét.
Ahogy a reggelit lassan felfogta, úgy lett élettel telibb a mosolyom, és mindennek ellenére elképesztő cukinak és gyönyörűnk láttam, még akkor is, ha éppen morgolódott. Felült, a takaró lecsúszott róla... A tekintetem automatikusan a mellire vándorolt az arcáról, de nem engedte, hogy túl sokáig időzzek rajtuk - a soha, semmilyen körülmények közt sem prűd Dakota úgy húzta magára a takarót, mintha még sosem láttam volna ruha nélkül. És ez bántott. Héj... Ha nem vetted volna észre, én itt veszettül teperek azért, hogy még ha kicsit bénán is, de azt éreztessem veled, hogy szeretném.... mit szeretném, azt akarom, hogy amennyire csak lehet, úgy legyünk együtt, ahogy szoktunk. Segíts benne... tudsz benne segíteni? Ahogy a zavara a torkom köré tekeredik, mély levegőt veszek, és alig pár pillanat gondolkodás után gyors mozdulattal kapom le a felsőmet. Nem elég? Hát jó. Felállok, már oldom is ki az övemet, a farmer gombját, és az alsóval együtt rántom le magamról, rúgom arrébb, és úgy ülök vissza a matracra, hogy azonnal a takaró felé nyúlok, és ha csak nem kapaszkodik belé annyira, egy rántással húzzam le róla.
- Tán haragszol, hogy nem seggpucéran mentem vásárolni?
Rosszul esett, hogy eltakarta magát. Hozzám igazából el sem jutott az, hogy esetleg azt gondolja, hogy ezzel manipulálhat, mert hát basszus. Tudom, hogy az életem eddigi tendenciája nem feltétlenül ezt tükrözi, de vele kapcsolatban nem volt igaz, hogy pusztán ezzel le tudott volna venni a lábamról. Már a kúton sem volt igaz. Már ott is megmondtam neki, hogy ez nálam nem fog működni. És most sem működött volna, akkor sem, ha szándékosan csinálja.
A kérdésére csak értetlenül megrázom a fejem és sűrű pislogásokkal bambulok rá egy darabig. Hogy-hogy mi ez? Reggeli? Kaja? Vagy mégis mi más lenne?
- Őőőő.... baconos omlett? Kávé? Narancslé?
Értetlenül soroltam, hogy mégis mit láthat a tálcán, aztán ahogy az érzései utolértek, ahogy a kis fekete lekushadt, úgy értettem meg, hogy hozzám hasonlóan az ő "tiszta" pillanatai is kétségekkel vannak tele. Itt és most nem örültem nekik annyira, mint tegnap este, amikor megsemmisülten térdelt a földön. Felsóhajtottam. Egy darabig a falat bámultam, nem tudtam, pontosan mit kellene mondanom, hogy ő is megértse. Belülről haraptam a számra, aztán a szürkével teljes egyetértésben ültem közelebb Dakotához, feljebb a matracon. Megint az álla alá nyúltam, ám ezúttal teljesen másképp, mint tegnap este. Aztán ahelyett, hogy bármit mondtam volna, megcsókoltam. Reszkettem azért, hogy ne toljon el magától, mert ez részemről sem nem kényszer nem volt, sem nem taktika. És bár nem tartott túl sokáig, ahogy az ajkaim elváltak az övétől, a homlokának nyomtam a sajátom. Aztán gyorsan hozzádörgölőztem, hogy végezetül mégis csak a homlokán pihenjek meg.
- Kezd ez az egész kurva ciki lenni. - morogtam bele a szoba csendjébe - Mi ez? Mi lenne? Egy kurva ágyba-reggeli a nőstényemnek, az. Nem több, nem kevesebb.
Valami olyasmi, amit már egyébként is terveztem, és ami most segített elterelni a gondolataimat, amivel valamit adni akartam. Valami "normális", ami reményeim szerint hozzá tudott (volna?) mindkettőnket segíteni ahhoz, hogy elindulhassunk azon az úton, ami számunkra ki volt jelölve, és amiről még a tegnap ste után sem voltunk hajlandók letérni. Én sem. Mert maradtam. És mert eldöntöttem, hogy küzdeni fogok. Hogy elérem, hogy minden sebem begyógyuljon. Eltávolodtam tőle, és ültömben rugóztam egy nagyot az ágyon, az immár meztelen ölemben kulcsoltam össze az ujjaimat.
- Nagyon szeretlek. - közöltem vele a tényeket - Ja, időre van szükségem, de addig is, úgy akarom csinálni, ahogy eddig is. Mintha mi sem történt volna. És ma reggel az volt bennem, hogy az segít előre menni, hogy reggelit csinálok neked. - megvontam a vállam, és egy pillanatra sajnálat ébredt bennem, ha esetleg rossz néven vette a tetteimet vagy azt, ahogy a közeljövőnket elképzeltem - És nem, kurvára nem akarom, hogy bármiben hozzám alkalmazkodj, meg ilyenek. Legyél te, én leszek én... Én nem játszom pszichológiai hadviselést, ahhoz túl egyszerű fazon vagyok. Nincs nekem türelmem az ilyenekhez...
Megcsóváltam a fejem, és a hajamba túrtam. Nem tudom, hogy mennyire ért meg, mennyire ért egyet és mennyire tud velem együttműködni mindebben, de végül csak felálltam az ágyról.
- Minden szerda reggel ezt csinálom a falkának reggelire büntetésből. Még senki sem halt bele, és a tányérok is ki szoktak ürülni, szóval itt volt az ideje, hogy te is megkóstold. Gondolom... Gondoltam. Nem, cián sincs benne. Az én részem még a konyhában van... Akarod, hogy behozzam? Vagy a tiedet a nappaliba vigyem? Vagy menjek ki, amíg felöltözöl és megreggelizünk külön, aztán majd meglátjuk?
A tarkómat vakargatva egészen szerencsétlenül toporgok az ágy mellett, hogy akkor most mi legyen. Mégsem kellett volna? Elbasztam? Van valami más módja annak, hogy egy kapcsolatot rendbe tegyünk? Fogalmam sincs, soha sem kellett ilyesmivel megküzdenem. Nálam csak a szürke kompetensebb a kérdésben: egész idő alatt a kushadó nőstény felett basáskodott, támogatólag rátéve az állát a fekete marjára úgy, ahogyan annak idején tette a kertben.

A kuncogása jól esett. Azt hiszem, ez a reakció volt az egyetlen, ami tényleg megszokott és normális volt. Minden más az előző este martaléka lett. A reggeli köszönés, a pucérságomat eltakaró idegen mozdulat… Kurva szar érzés amúgy, hogy hirtelen fogalmam sincs, hogyan viselkedjek a közelében, vele, amikor ilyesmivel korábban soha nem volt probléma. Nem az, hogy gondolkodnom nem kellett, reflexből, ösztönösen jött és minden tökéletesen passzolt. Most meg mintha két tök más kottát néztünk volna.
Szóval Henry fogta a magáét is kihajította az ablakon.
Kicsit meglepetten pislogtam, ahogy kibújt a pólójából, aztán felpattant és a farmer következett egyből a boxerrel, majd visszahuppant mellém és a korábbi mozdulataihoz hasonlóan vehemensen ragadta meg a takarót, hogy lerántsa rólam. Ha akartam volna se tudok ellenkezni az értetlen döbbenettől. Egyébként olyan váratlanul orozta el a takarót, hogy a kezem se engedtem le, szóval ilyen fél-velociraptorosan tartottam magam előtt, totálisan értelmetlenül. Várjál már, most melyik oldalon tartunk, hova lapozzak?
A kérdésére gondolkodás nélkül jött a válaszom.
– Kicsit? Így esélyem se volt felvenni, ahogy beviszik az őrmester urat közszeméremsértésért. – A számba haraptam, ahogy elképzeltem, hogy lekapcsolják a fairbanksi zsarut Anchorage-ben fütyi-kopterezésért. – Kincs lenne szar napokon az a videó – ráztam meg a fejem somolyogva.
Amúgy igen, inkább pucéran menjen, mint mondjuk abban a szemérmetlen melegítőnaciban, ami egyébként még mindig nálam volt. A ruhásszekrényben pihent, a Henry-loot polcon.
Aztán a felvágott nyelvvel jött hirtelen csipkelődés és a kis jókedv visszahúzódott, ahogy a reggelire tévedt újra a tekintetem. Hiába volt meztelen, a szakítós reggeli mellé lehet tervezett egy búcsú-dugást is. Nem tudom, megint elvesztem az oldalak meg a kották között és egyáltalán, milyen hangszeren játszottunk? Jó, ő dobol. Tiszta sor.
A reggeli fölötti értetlenkedésem szülte kérdésem belőle vált ki értetlenséget. Fájdalmasan távolinak tűnt az idő, amikor szavak nélkül is pöccre pontosan értettük egymást, most meg jószerével szavakkal sem. Főleg, mert én is a minimális megszólalásokra szorítkoztam, úgy talán kevesebb szart keverek, kisebb eséllyel tenyerelek bele valamibe, amibe nem kéne. Nem tudom. Fosok. Képletesen.
Henryt figyeltem, ahogy a falat bámulta, és már annak örültem a magam részéről, hogy egyáltalán mellkas fölé mertem vinni a pillantásomat, és nem éreztem egyből úgy, hogy kurvára tilosban járok. Türelmesen vártam, hogy miféle választ kapok az omlett-narancslé-kávé édes hármast illetően. Éppcsak oldalra biccentettem a fejem, kíváncsian, ahogy közelebb ült hozzám.
Megint az állam alá nyúlt, de istenem, énekelni tudtam volna a különbséget a tegnap estéhez képest, a nőstény pedig már ennyitől felélénkült. A csókja csak egy egészen kicsit ért váratlanul, ám így is egyből viszonoztam. Nem azért, mert elvárta volna, hanem mert ismerős íze volt, ettől pedig kicsit megnyugodtam. Már emeltem a kezem, hogy az arcához érjek, körmeimet végig húzzam rövid szakállán, amikor elhúzódott, én pedig ösztönösen mentem utána, de észbe kaptam és nem nyomultam. Főleg, hogy a közelemben maradt, homlokát pedig az enyémnek döntötte.
A dörgölőzésre aprót szusszantam, és amikor visszatért a homlokomhoz, már-már nyugodt voltam.
– Jó hát tudod ki a faszom számított erre valami elbocsátó „baszd meg ribanc” nélkül… – dünnyögtem, ezzel együtt a félelmemet is bevallva, de nem ragoztam tovább, mert a jelek szerint nem efelé haladtunk.
Emiatt nem estem pánikba, amikor elhúzódott és arrébb rugózott tőlem, csak felhúztam az egyik térdem, rátettem az állam és úgy figyeltem Henryt. Mondd el, magyarázd el, és ígérem, megértem, vagy ha valamiért mégsem, úgyis azon leszek, hogy inkább előbb, mint utóbb, de értsem. Kissé ráncoltam a szemöldököm a „mintha mi sem történt volna” részre, mert hát… koronázatlan királynője voltam ennek és tudtam, hogy semmi jóhoz nem vezet, ugyanakkor azt is értettem, hogy őt ez ebben a helyzetben hogyan segítheti hozzá a gyógyuláshoz. Gödörként kell kezelnie ezt, hogy ne szakadékot lásson benne, és a faszságom helyett a szerelmére koncentrálnia. Nekem pedig annyi lesz a dolgom, hogy ne ismételjem ezt meg. Hogy bebizonyítsam, tényleg csak egy gödör volt – nem valami extrával, meghunyászkodással vagy hasonlóval, hanem a működő mindennapokkal.
– Az jó – mosolyodtam el halványan arra, hogy nem ért a pszichológiai hadviseléshez. – Nem csípem azokat, akik igen.
Követtem a tekintetemmel, ahogy felkelt, a szavai viszont ismét a reggeli felé kormányoztak… aztán vissza rá.
– Ezt TE csináltad? – esett le az állam, mert hát eddig erről nem volt szó, baszki! Jó, hát illatok meg minden, de basszus… – Tudod ennek igazából fordítva kellett volna lennie, de – nagy levegőt vettem, ahogy megint belélegeztem a reggeli illatát – ha én csinálom, fixen nem ez az eredmény. – És akkor engesztelő-bocsánatkérő reggeli helyet kap egy jó kis ételmérgezést, hát nem buli?
Sorolta a kérdéseit, mintha csak magamat hallgattam volna, energiáim pedig lassan, de biztosan melegséggel telek meg, és ahogy szürke jött, a nőstény még kis kushadásában is úgy kezdett vad farokcsóválásba.
– Hozd be – kértem mosolyogva nézve fel rá. – Szeretnék a séffel az ágyban kajálni.
Az egy pillanatra se fordult meg a fejemben, hogy külön ennénk. Még közvetlen ébredés után sem, legalább úgy semmiképp, hogy ráadásnak egy helyiségben sem vagyunk. Persze! Inkább egy tortúrás étkezés együtt, mint egy kvázi-nyugis nélküle. Igen, előfordulhat, hogy mazochista vagyok, de hogy szerelmes, az teljesen biztos. És továbbra sem voltam hajlandó elnézni, hogy Henry próbálkozik, én meg semmit se teszek.
Amíg behozta a saját részét, a tálca után nyúltam, félrerúgtam a takaró zavaró részét, és sikerült anélkül az ágyra tennem a reggelit, hogy a narancslé vagy a kávé kilöttyent volna. Kurva büszke voltam magamra!
Megvártam, hogy ő is elhelyezkedjen – már csak azért is, hogy kényelmesen, premier plánból figyelhesse a reakciómat –, és mintha valami nagy teszt lenn, úgy kaptam be az első villára tűzött falatot, hogy a szemébe néztem. Aztán lehunytam a szemem és nyögtem egyet. Szívesen dicsértem volna ennél bőbeszédűbben is, de baszki, mennyi, két napja nem tettem rendesen, előző este is csak csipegettem, az omlett pedig isteni volt!
Egyben be tudtam volna gyűrni a számba, de már csak azért sem tettem, mert hát nem minden nap vagyok így elkényeztetve, szóval az éhségcsillapítás mellett az ízek kiélvezésére is szakítottam figyelmet. A csilit nem tudom, honnan vette, recept vagy saját ötlet, de oda voltam tőle. Meg az egésztől.
– Hálaadásnapi nagymenüt vagy ilyesmit nem várnak tőled – pislogtam rá ártatlanul, és bár bűnnek éreztem „leöblíteni” az eddigi ízeket, ittam pár korty kávét. Ami természetesen pontosan úgy volt ízesítve, ahogy szeretem. – Hidegtálakat. Szendvicseket?

Nem különösebben zavartattam magam azért, mert látszólag fogalma sem volt arról, mégis miért dobálom le magamról a ruhákat, vagy rántom le róla a takarót. És ahogy a karjait maga előtt hagyta, úgy nyúltam vissza utánuk, hogy lendületesen, de mégsem bántva toljam le őket az öle felé. Több okból is újra a melleire kúszott a tekintetem, de nem időztem rajtuk sokáig, hamar visszataláltam a szemeihez. Tudnia kellett, hogy ezen semmi nem múlik, és rendben, nyilván hatással van rám a meztelensége, de semmi olyasmi nem gyűrt maga alá, ami fontosabb lett volna jelenleg számomra annál, hogy amennyire csak lehet, megpróbáljunk úgy viselkedni, ahogy eddig is tettük. Nyilván, általában nem konkrét reggelivel szoktuk kezdeni a napot, de ez most más volt, ezt most tényleg nem akartam, hogy túlságosan kihűljön. A kérdésemre adott válaszára csak halk-nagy hanggal feleltem, a megszólítása szeretett érzéseket ébresztett bennem, és bár minden sejtemmel akartam, hogy a megszokott hangulatba csábítson, egy mosolynál többre nem futotta.
- Amúgy se' lett volna esélyed. Úgy húztad a lóbőrt, hogy akár bombát is robbanthattam volna melletted, leszartad volna.
És ezzel megint csak visszakanyarodtunk oda, hogy vajon mégis mi a faszomért, de hát... Nem tudom, hogy itt és most meg tudnék-e birkózni a részletekkel, és egyfelől tényleg érdekelt, min ment keresztül, másrészt, nem akartam megkockáztatni még egy Teresás pillanatot. Fogalmam sem volt, hogy kezelném a dolgot, és mivel minden fájó pontot lehámozva a sztoriról, ez neki fontos volt, így inkább kivártam, amíg stabilabb nem leszek. Egyszer. Valamikor... Na, meg, persze ő is.
Kényelmetlen volt, hogy ennyire nem tudtuk egymást hova tenni. Annyira megszoktam már, hogy mellette mindig önmagam lehetek, hogy igyekeztem most is így tenni, de nagyon úgy tűnt, hogy ezzel jelenleg nem sokat tud kezdeni. Azért, mert ő nem volt önmaga. Nem úgy, ahogyan eddig. Ha nem is a szó fizikai értelmében, de tartott tőlem, én pedig kurvára nem akartam, hogy mostantól úgy érezze, hogy tojáshéjakon tipeg. Még mindig én vagyok az. És ha ezt nem látja meg, akkor fogalmam sincs, mit kellene tennem vagy mondanom, hogy minden a régi lehessen, és ez bennem is félelmet szült.
Tettem, amit a legjobbnak véltem: megcsókoltam, hozzá dörgöltem a fejem és a homlokán pihentem meg: ott, ahova minden szar ellenére tartoztam, ahova álmom közben is visszahúzott a lelkem. A szavai pedig a korábbi okfejtéseimet igazolták.
- Jó, hát akkor, baszd meg, ribanc. - adtam át neki a várva várt üzenetet - Aztán, ha kész vagy, akár ehetnél is.
Annyira nem tellett tőlem, hogy cirógatva, simogatva avassam be mindabba, amit érzek, úgyhogy kicsit rugózva eltávolodtam tőle, és kezdtem a legfontosabbal: nagyon szeretem. Ha nem lenne így, nem hogy reggelit nem hoztam volna neki ágyba, nem hogy a bakancsomat nem vettem volna le tegnap este, de egyáltalán le sem jöttem volna, csak telefonon küldtem volna el a picsába. A további... forgatókönyvemre nem igazán reagált semmit, ami mondjuk nem esett jól, de mivel nem is ellenkezett élből, elraktároztam, hogy talán megértett, és hogy talán együtt tud ezzel menni, már ha nem kötött belém. Csak annak örül, hogy nem fogom lelkileg terrorizálni, és hát... ez is haladás volt.
Minden kicsit összekavarodott bennem, a saját érzéseim, a terveim, a fájdalmam, az, hogy nem reagált érdemben, szóval inkább csak egy szál zokniban álltam fel, meséltem neki egy kicsit az omlettről, és lehetőségeket kínáltam neki a folytatásra. Mert az egy dolog, hogy azzal nagyjából tisztában voltam, hogy én ezt hogy képzeltem el, mivel semmi visszacsatolást nem kaptam, így fogalmam sem volt, hogy neki mire van szüksége. A döbbent kérdésére megvontam a vállam, mintha nm lenne olyan nagy dolog az egész, holott egyrészt büszke voltam a fejlődésemre, másrészt meg jól esett, hogy tényleg meg tudtam lepni.
- Aha, én. - rábambultam a tányérra, miközben szinte zavartam, gyorsan feleltem - De tényleg jó, tök sokat gyakoroltam!
Eszembe jutott, hogy talán emlékszik, hogy Pat anno azt mondta neki, hogy inkább grillezzek, mint bármit is csináljak a konyhában, szóval a legjobb védekezés a támadás jeligével csattantam fel egy kicsit, hogy reményeim szerint nem fog benne csalódni.
Ahogy folytatta, kicsit jobban magamra találva elmosolyodtam.
- Nem kellene semminek fordítva lennie. - igyekeztem nagyon gyorsan megnyugtatni - Igazából ennek sem kellene lennie, de ha már miattad kilenc hétig szopatnak napestig, gondoltam, neked is lehetne belőle örömöd. Mármint... - jaj, bazmeg Billy - Nem miattad. Én sumákoltam.
Miatta... De nem kért rá, nem kényszerített, a saját önzőségem volt az egész. Aggódva pillantottam rá, tényleg, mintha valami kibaszott aknamezőn járnánk mindketten. Megpiszkáltam az orrom. Csak attól éreztem kicsit jobban magam, hogy a behozás mellett döntött, és egy pillanat sem telt el, én már fordultam és rongyoltam is a konyha felé, menet közben próbálva lerázni magamról minden zavaró, bizonytalan gondolatot. A saját tálcámért nyúltam, amin csak kávé volt, nem rajongtam a narancsléért. Neki is csak azért vittem, meg vettem egyáltalán, hogy lehessen választása és azért, mert megszoktam.
Az ágy másik felén elhelyezkedve azonnal nekiestem a reggelinek, és csak Dakota nyögése rángatott ki belőle, arra kaptam fel a fejem. Szemmel láthatóan és érezhetően elégedett volt, ez kicsit fellelkesített, ahogy mosolyogva néztem rá. Csak puffogtam, amikor a kérdéseivel elhalmozott, egy röpke érces nevetést is kapott mellé.
- Azért a lófasznak is két vége van. - közöltem vele játékos zsémbességgel - Három hetembe telt, mire ezt meg a palacsintát megtanultam, oké? Legyen elég ennyi. Kértek tőlem négy fogásos, gyertyafényes vacsorát is, de hát nyilván közöltem, hogy a masszív szivatás nem falkaérdek. Hiszed vagy sem, ezzel még Dario is egyet ért.
Azt természetesen nem tettem hozzá, hogy kinek a ragyogó ötlet lett volna mindez, hacsak nem makacsolom meg magam és sodródunk életveszélyközeli helyzetbe, de nem is számított.
- De annak örülök a legjobban, hogy bírod.
Nem néztem rá, épp egy falat kenyeret téptem, csak a perifériámból láttam, hogy Dakota igencsak a végéhez közeledik, és még mindig nem hányta el magát, és nem is tűnt úgy, mint aki maradékot szándékozik hagyni.
- Tegnap a taxiból láttam egy játéktermet. Léghoki, flipper, minden szar... Ha gondolod, ma benézhetnénk.
Életemet és fele királyságomat valami olyasmiért, ami újfent eltereli a gondolataimat a való világról, és azoktól az érzésektől, amiktől kínkeservesen szabadulni próbáltam. Ennek ellenére, ahogy mindketten megettünk mindent, újra ránéztem, és engedtem magamnak, hogy egy kicsit jobban elidőzzek a tekintetében, hogy kicsit magával ragadjon, hogy a reggeli ízével a szánkban megint megcsókoljam. Egy kicsit hosszabban, egy kicsit... bátrabban.
- Ne haragudj a tegnap estéért... - legalább is azért a részéért ne, amiben nem úgy bántam vele, ahogy szoktam - Nem lesz több olyan, megígérem.
Ha engedte, újra elmerültem benne és a csókjában, és ha úgy érezte, hogy a reggeli után a "szokásos" reggelire is készen áll, én itt vagyok. Ha nem, hát az sem baj, nem különösebben érdekel, csak valahogy tényleg legyen úgy, hogy mindketten a helyzethez képest legjobban érezzük magunkat.

Félretolta a kezem, a pillantása a mellemre siklott rövid időre, amitől nyilván nem jöttem zavarba, és tudtam, hogy nem egetrengető látvány, mert hát az anyatermészet úgy döntött nálam, hogy a jó humor és a csípős nyelv fontosabb a mellbőségnél. De mégis… kíváncsi voltam, hogy mi járhatott a fejében. Mert ezúttal semmit sem tudtam belőle kiolvasni, pontosabban nem bíztam a saját ítélőképességemben vele kapcsolatban ezúttal. Pocsék volt így.
Szóval maradtam a bevált formulánál, és bezsebeltem egy szolidabb mosolyt az őrmester úrért. Kis lépések. Az esélytelenségemre vállat vontam.
– Jó hát... mióta az éjszaka közepén felhívtalak lófaszt nem aludtam. De mindig van új nap, szóval holnap reggel is adottak a lehetőségek – piszkálódtam kicsit, de csak kicsit.
Hozzá hasonlóan akartam, hogy ez a röhejes feszengés mielőbb eltűnjön, de bassza meg, amilyen könnyen és gyorsan jött, olyan nehezen lehetett elhessegetni. Annyiból nem csodáltam, hogy jó nagy kupacot hagytam a küszöbünkön, közben meg… furcsa volt, hogy nem tudtunk a megszokott módon túllépni valamin. Oké, eddig semmi ehhez hasonlóan fajsúlyos nem történt, de akkor is. Éreztem, hogy emiatt ugyanúgy aggódott, mint én.
Komolyan, néha olyan szerencsétlenek tudtunk lenni…
– Sokkal jobb – ciccentettem, amikor végre megkaptam a ribancozást, majd figyeltem, ahogy arrébb ült és beszélt.
Nem igazán mondtam semmit az elhangzottakra, mert féltem, hogy ha belemegyek, megint olyan helyen köthetünk ki, ahol nem akartunk. Az volt a gond, hogy amíg eddig teljesen biztos voltam abban, hogy bármikor bármit mondhattam Henrynek, addig most ez megbicsaklott. Így maradtam a biztosnak tűnő terepnél, az egyszerű konstatálásnál, tudomásul vételnél. Az arcát nézve és az energiáit olvasva viszont ez se tűnt igazán nyerőnek. Nem mondom, hogy kezdem feladni, mert az kizárt, csak… jó lenne, ha valaki odaadná végre a megoldókulcsot.
A reggelire kanyarodtunk, amin meglepődtem, hogy ő csinálta.
– Tudom, hogy jó – mondtam teljesen meggyőződéssel, pedig még egy falatot se ettem az omlettből. – Különben nem csinálsz nekem.
És ebben bazmeg akkor is csutkára-kibebaszottul biztos voltam, ha épp totál más nyelvet beszéltünk. Plusz… jó, a grillezés nem pont omlettezés, de ettem már olyat, amit ő készített. Meg hát, ha valamit kell és esetleg még akarja is nyilván kurva jó eredménye lesz. Az egyetlen, ami az egész ágyba-reggeliben zavart – azok után, hogy megtudtam, nem szakítás-kíséret – az a felállás volt, ennek pedig hangot is adtam. Jelenleg rohadtul nekem kéne őt elhalmoznom és kényeztetnem, nem fordítva!
Próbált megnyugtatni, ám az első mondatot a „miattam” követte, amitől picit elhúztam a szám, Henry pedig egyből javított. Az aggódására megnyugtató kis mosollyal és azzal feltetem, hogy igenis szeretnék vele együtt reggelizni, méghozzá az ágyban, anyaszült meztelenül, mert jelenleg ez tűnt a mi mércénkkel leginkább normálisnak.
Ahogy leült kicsit közelebb araszoltam a cuccaimmal, majd nekiláttam az omlettnek, hogy az első falat után egyből dicsérjem a főztjét. Csak szavak helyett egyetlen, jóleső nyögéssel. A gyomrom megkordult, amolyan „adjál még bazmeg!” felhanggal, ha már olyan csapnivalóan bántam vele az elmúlt két napban. Az pedig nyilván plusz élvezeti és minden egyéb értéket adott az egésznek, hogy Henry készítette. Ezen felbuzdulva kezdtem sorolni a lehetőségeket, amiknek még örülnék, mert falánk és mohó szuka vagyok, de közben érezhette, hogy nem gondoltam – teljesen – komolyan.
Elmosolyodtam a morgolódására.
– Gyertyafényes vacsora? Jézus, micsoda klisé, még szerencse, hogy velünk ilyesmi sose fordulhatna elő. – A szemem forgattam, de közben elkönyveltem, hogy oké, akkor majd kell csapnunk egy gyertyafényeset. Esetleg kiöltözve, mert hát ezzel a sokk-kal még lógtam neki. – Elhiszem. Rodriguez ijesztően gyakorlatiasnak tűnik – ingattam a fejem és kissé kirázott a hideg, ahogy felrémlett a hím arca. És én vele egyeztem meg. Bazmeg…
Tovább ettem, a megszokott tempónál lassabban, mert mint mondtam az ízélvezet is számított.
– Bírom? Hülyéskedsz? Isteni! – nyammogtam egy újabb falattal a számban.
Nem túloztam, nem nagyítottam fel, tényleg nagyon finom volt, és ha már épp mással nem, hát egy egó-simogatással tudtam szolgálni a reggeliért cserébe első körben. Amit fordítva kellett volna. Ami mégis így volt jó. Ami elhitette, hogy nem szakadt le a kurva híd, csak kicsit megzavarodott rajta a forgalom. Annyiféle hasonlattal próbáltam magam nyugtatni és meggyőzni…
– Benne vagyok – biccentettem a játékteremre –, de csak ha nem facsartak ki nagyon hétközben. Pihenj is – néztem rá komolyan.
Tudom, hogy a kedvemért félholtan, a végkimerülés végkimerülése közben is képes lenne bármire, de nem muszáj. Tényleg nem.
Nagyot kortyolva öblítettem le az utolsó falatot, majd elégedetten sóhajtottam. Aztán csak néztem Henryt, már nem kapva el róla a tekintetem, nem sütöttem le a szemem, bár egy kicsit még óvatos és visszafogott voltam. A te tempód. Viszonoztam a csókját, kicsit alsó ajkába haraptam, szám sarka mosolyra görbült, de nem kapattam el magam, és amikor elhúzódva még ő kért bocsánatot a tegnap estéért, vagy legalábbis egy részéért…
Félretoltam a tálcákat, a közvetlen közelébe másztam, két kezem közé fogtam az arcát és miközben hüvelykujjammal szakállát simogattam, a szemébe néztem. Kerestem a szavakat – megint. De most nem feltétlenül azért, mert tojáshéjakon jártunk, hanem mert a lehető legpontosabb akartam lenni.
– Egy kicsit sem haragszom, Henry. Nekem semmi okom rá, neked pedig minden okod megvan. Nyugodtan haragudhatsz, kiabálhatsz, nem tudom, van pár poharam meg üvegem, amit ha szeretnél, nyugodtan összetörhetsz. Bántottalak. Nem azt mondom, hogy akkor hajrá, bánts vissza, de nem kell elfojtanod, vagy úgy csinálnod, mintha rendben lennél, amikor nem vagy, és pláne ne te sajnáld, amikor az én hibám volt. – Finoman elmosolyodtam. – Szeretlek. Akkor is, ha épp haragszol rám vagy nem hiszed el, hogy mennyit jelentesz. És… pont emiatt nem tudok úgy csinálni, mintha mi sem történt volna, ezért nem megy neked sem, különben eleve nem úgy ébresztesz, ahogy. – Nem volt vádló él a hangomban, se semmi ehhez hasonló. – Tök oké, érted? Teljesen oké. – Ha engedte, most én voltam, aki a homlokának döntötte a sajátját. – Sehová se tervezek menni, és úgy tudom, te sem. Farkasok vagyunk. Van időnk rendbe jönni, és rendbe is fogunk, emiatt ne aggódj és pláne ne fojts el valamit, ha kiadni jobb lenne. – Elhúztam a számat. – Tapasztalatból tudom, hogy nincs jó vége.
Elengedtem és elhúzódtam, ha eddig nem tolt el magától. A vonásait tanulmányoztam, a tekintetét, közben pedig éreztem, ahogy bennem is megszilárdult az elhatározás és a bizonyosság: helyre fogom hozni. Teljesen biztos voltam benne, ettől pedig azt hiszem, végképp megnyugodtam.
– Most mit szeretnél, Henry?
Nem létezett rossz válasz. Kialudtam magam, jól laktam, a sokkjaimat letudtam, már képes voltam úgy funkcionálni mellette, ahogy szerettem volna. Segíteni, bármit is jelentsen ez. Ha ezt a hétvégét inkább rövidre szabná, mert távolság kell neki, azt is megértem. Ha itthon csak tespedne, rendben, ha inkább mászkálna, hogy ne legyen sok esély intimitásra, az is teljesen oké… De azt nem akartam, hogy abban való félelmében, hogy nekünk annyi, olyasmit erőltessen magára esetleg akaratlanul is, amit nem igazán akart, vagy lett volna más, amit jobban akar.

Amikor az éjszaka közepén felhívott. Amikor kiderült, hogy gyakorlatilag annyira kibaszottul passzolunk, hogy még a szülinapunkat is közös bulival ünnepelhetnénk. Tényleg nem tudom, miféle istenség vagy szellem rakott össze bennünket, de nem sok okot adott a kételkedésre. És persze közben szar volt, hogy azóta semmit sem pihent, és nyilallt belém, hogy amíg én érte, a kipihentsége és a későbbi repülései miatt aggódtam, ő már pontosan tudta, hogy mire készül, hogy mit fog tenni magával és velem. És mégsem szólt egy kurva szót sem. Ezért sem reagáltam a további piszkálódására, mert ettől a témától megint túl intenzíven tepertek volna maguk alá a gondolatok és az érzések, amiktől szabadulni akartam. Csak lehajtottam kicsit a fejem és szótlanul vettem tudomásul a reakcióit. Arra pedig csak egy kicsit a szemeimet forgattam, hogy "sokkal jobban" érzi magát azért, mert megkapta a baszd meg ribancot. Hát baszki! Te mondtad, nem? A tegnap estével szemben most eszemben sem volt bazmegozni, ribancnak pedig csak akkor szerettem szólítani, ha vicces volt, ha olyan okot adott rá, amiben egy hangyafasznyit sem utaltam volna rá igazi ribancként, bántóan.

Onnantól kezdve, hogy "újra" szerelmet vallottam, megint minden vakvágányra szaladt. Nem csak a mozdulataim voltak szerencsétlenek, hanem a szavaim is, amiket már megint minden filter nélkül, úgy mondtam ki, hogy bele sem gondoltam, hogy bántóak lehetnek. Nyilván nem sokat segített, hogy szinte azonnal korrigáltam magam, és ezekben a pillanatokban szinte teljesen eltűnt a vallomásomtól a csókunkig minden. Más körülmények közt csak elküldött volna a picsába, most pedig csak egy szájhúzással fogadta el az általam felböfögött véleményt, ami nem hogy igaz nem volt, de féligazságnak is nehezen illett be. De még ezek után is megtett nekem, értem annyit, hogy magához invitált, és ahogy sebesen távoztam a szobából, jutott néhány lélegzetvételnyi időm arra, hogy lenyugodjak, hogy lerázzak magamról mindent. Nem. Ezek nem mi vagyunk. Ezek csak pánik, tudatlanság és kétségbeesés szülte reakciók, semmi több. Mert ennek kell lennie, ugye? Máskülönben sem én nem éreznék úgy, ahogy Ő, és Ő sem tolerálná a szarjaimat. Nagy sóhajjal és elhatározással indultam vissza a tálcámmal a háló felé: hagyjuk. Hagyjuk a picsába, mert ha minden szirszarba belekötünk, sosem leszünk előrébb, de tényleg.
Szívesen fogadtam a közelebb helyezkedését, az omlettel kapcsolatos reakcióit meg aztán még inkább. Újra egyszerű, jelentéktelen, hétköznapi dolgokra terelődött a szó, ami segített, amivel könnyű volt megbirkózni.
- Soha ne mondd, hogy soha... - fenyegettem meg, és gondolatban Fairbanks repterén találtam magam - Papíron a kikötőben sem kellett volna soha ebédelnünk... félcsiniben... Valentinon...
Ahogy ezeket az emlékeket felhoztam magamban, az energiáimba érezhetően hasított bele a győztesek boldogsága, még úgy is, hogy szóban ennél többre nem méltattam a napot. A Napot, ami végül úgy alakult, hogy egy prank helyett a kezdete lett annak, amit egyikünk sem várt, keresett vagy akart... De megtörtént, és ha engem kérdeznek, az életem kezdetét jelentette százhatvanhárom év után.
Morranva nevettem egy falattal a számban, ahogy isteninek bélyegezte reggelit. Ezzel már sokkal több értelme volt újra és újra elkészíteni, amíg tartottak a hetek, mintsem a büntetés letelte.
Kicsit szomorkásan kaptam felé a fejem, ahogy a kifacsarásomat emlegette. Ezen a ponton nem tudtam eldönteni, hogy a feladatok vagy Ő vettek-e ki többet belőlem a héten, és igen, fáradt voltam. De ahhoz nem eléggé, hogy az "üres" percekben, órákban ne tudjak elkalandozni olyan gondolatok felé, amikkel csak magamat romboltam. Elég lesz majd otthon.
- Még élek, nem? Addig meg kit érdekel...

Ami engem most egyedül érdekelt, az a csókja volt és a bocsánatkérésem azért, tegnap este nem csak szerettem, hanem eszközként is kezeltem azért, hogy átmenti békére találjak - ami persze megint nem úgy alakult, ahogy én azt kitaláltam. És ahogy az arcomra, szakállamra fogott, a jobbom úgy kúszott a bal csuklójára, mintha mindig is ott lett volna a helye.  Amíg beszélt, csak kissé hátradöntöttem a fejem, figyeltem rá, és mintha nem is farkas, hanem öleb lennék, úgy ittam a szavait. Úgy fogtam a csuklóját, mintha mentőöv lenne, mintha csak ez adna hangot a kimondott szavainak. Persze, valahol a "jóváhagyása" is jól esett, de amikor azt mondta, hogy szeret, nem sokáig bírtam. Nem engedtem eltávolodni, félrehúzódni, semmit. Az kellett, ahogy nyugtatott, ahogy végre ő is beszélt és ahogy a homlokomnak nyomta az övét. Tök oké... Elfogadta, hogy ebben a furcsa nyomorban mégis szükségem volt rá, hogy nem eresztettem, hogy talán rohadt hülye és szokatlan módon fejeztem ki az igényeimet. És ahogy elhangzott a kérdése azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnék, a balommal utána nyúltam és magamra húztam. Megcsókoltam megint. Jobbommal még mindig az arcomon lévő kezét fogtam, mintha félnék attól, hogy elereszt.
- Téged... Minket? Mindent... Semmit... Nem tudom.
Tényleg nem tudtam, csak azt, hogy a testem és a lelkem reagált arra, hogy az ölembe húztam, hogy csók közben lihegtem a szavakat az ajkaira, és a felszabadult kezem már hadjáratot hirdetett a dereka, csípője és a feneke felé. Az egyetlen dolog, amit jelenleg tudtam, hogy enélkül nekem már semmi értelmem sincs. Nem akartam poharat törni, semmi ilyesmit. Felejteni akartam, és úszni a szavaiban, amikben végre bizonyosságot találtam, hogy talán tényleg semmi sincs hiába.
- Ezt akarom.
Ha kellett, hát feltoltam a csípőjét és irányba állítottam magam, hogy végül egyszerre emlékezve mindenre és elfelejtve mindent érezhessem Őt. És nem. Tényleg semmi nyoma nem volt a tegnap estének. Talán a reggeli miatt, talán azért, mert egy fél lépéssel előbb jártam... Már nem érdekelt a jóvátétel. Ezen a fronton biztosan nem.

– Papíron nekünk max dugipajtinak kéne lennünk – vigyorodtam el. – Bár… más papír szerint meg lehet már hét éve egymásba kellett volna habarodnunk.
Mondjuk akkor még nem voltam túl az átharapáson és körülbelül annyira forogtak a gondolataim Aiden körül, mint amennyire most nem tudtam őket elszakítani Henrytől. Minden estre a Valentin-nap felemlegetése jól esően melengető nosztalgiával töltött el és finom, levakarhatatlan mosolyt csalt az arcomra. Életem legjobb (nem)randija volt. A folytatásról nem is beszélve…
A saját boldogságomra tökéletesen rezonált az övé, ami csak még jobban felvillanyozott, ugyanakkor megnyugtatott: tényleg nem siklottunk ki menthetetlenül. Ez a falatnyi szinkron még a csóknál is jobban esett.
Könnyebben csúszott a reggeli, energiáim lassan a megszokott ritmusban lengtek körül és simultam olykor-olykor az övéihez, picit évődve, nagyon szeretve. A reggeli dicsérete is őszinte volt, elégedett, nevetős morranása pedig a lelkemet cirógatta. Megy ez bazmeg, megy ez!
A kifacsarását mind a feladatokra, mind a magam elbaszására értettem, de nem forszíroztam jobban a dolgot, az a szomorkás arckifejezés meggyőzött, hogy ne csócsáljam ezt a témát. Legalábbis addig ne, amíg ennyire friss minden és inkább arra kell figyelnünk, hogy jobban rendben legyünk – magunkkal, egymással.
– Engem – mondtam csendesen a költőinek szánt kérdésre, akkor is, ha ez teszem azt az utóbbi két napban nem így tűnt.
Akkor is, ha neki ez a kimerültség esetleg tényleg semmit nem jelentett, vagy jóval kevesebbet, mint kellett volna a megítélésem szerint. De legalább akadt még, ami mindkettőnket egyformán foglalkoztatott a tegnap este kapcsán, ami fölött véletlenül se akartam elmenni. A bizalmát nem nyerhettem vissza olyan gyorsan, mint szerettem volna, de azt talán megakadályozhattam, hogy olyas miatt érezze magát pluszban rosszul, ami miatt nem kell. Igen, használt, nem kurvára nem volt olyan, mint egyébként. De ott és akkor engem is csak az érdekelt, hogy legalább hozzám ért, legalább kívánt. Nekem se volt annyi eszem, hogy a mára gondolva megállítsam – mert megállt volna, ha kérem, tudom.
Ahogy a bal csuklómra fogott, halványan elmosolyodtam beszéd közben. Én is valahogy így kapaszkodtam belé a kertben bő másfél hónapja. Ha lehetett, ez még inkább afelé lökött, hogy mondjak el mindent.
Fogott, nézett, úgy csüngött minden szavamon, mintha a megváltás ígéretét hallaná tőlem, én pedig csak mondtam és mondtam, hogy amennyire tőlem telt, minden szóval elvegyek a kétségeiből, a félelmeiből, a fölösleges aggódásából. Mert van, amitől nincs oka tartania, semmi a világon.
Ezért is „merek” kérdezni, ezért nincs bennem a félelem szikrája sem, ahogy a válaszát várom, és amit először szavak nélkül hoz a tudomásomra. Még mindig a csuklómra fogva húz magára szabad kezével. Még mindig arcát, szakállát simogattam hüvelykujjammal, ahogy a combjára ültem, úgy néztem közvetlen közelről a szemébe, majd viszonoztam a csókot, ami ismerősen bizsergetett.
– Nem baj – mormoltam a szájába. – Nincs semmi baj…
Majd rájössz, majd leülepszik benned minden és nem fog az első indulat utáni pánik hajtani, a görcs, hogy mindent és azonnal megoldj. Főleg, amikor nekem kell elsősorban. És ha most még nem is úgy tűnik, de a derekamtól a fenekemig futó mozdulatból, a csókjából, minden lélegzetvételéből és sóhajából tudom, hogy tényleg nincs baj.
– Megkapod – leheltem a szájába, ahogy megemeltem a csípőm, kivárva, hogy hozzám igazítsa magát, majd lassan visszaereszkedtem, szabad bal kezemmel a hajába túrtam hátul. – A tiéd… Szeretlek, Henry.
Elnyújtott mozdulatokkal ringtam az ölében, hogy mélyen és alaposan érezhessem, hogy mindketten kiélvezhessük, a tegnapi esti emlékét messzire űzve, mintha sose lett volna. De ezúttal nem úgy csókoltam, mintha, az életem múlna rajta, hanem mintha az övé forogna kockán, nekem pedig feltett szándékom volt életben tartani őt. Lélegzetvételnyi szünetekbe suttogtam el újra és újra, hogy szeretem, miközben egymásba kapaszkodtunk. A sóhajok nyögésekké erősödtek, a ritmus türelmetlenebb, mohóbb lett, szám el-elkalandozott nyaka oldalára, ahogy nőstény rubinvöröse a felszínre szökött. Energiáimban birtoklás lobbant, ahogy felsértettem agyaraimmal a bőrét, combjaim megfeszültek, ahogy fojtott nyögéssel, vadul szuszogva simultam hozzá, örömmel adva a gyönyöröm. Csak akkor álltam meg, amikor én is megkaptam az övét, amikor végre tényleg mindketten rendesen megreggeliztünk.
Utána is csak pihegve kapaszkodtam belé, a nyakát átkarolva öleltem, arcomat olykor az övéhez dörgöltem. Álmatagon nyaltam le a vért a nyakáról.
– Hiányoztál – szökött ki belőlem a vallomás, nem csak a hétre, hanem a tegnap estére vonatkozóan is, szemrehányás helyett viszont az öröm volt benne, hogy most végre újra itt volt. Velem, nekem, még ha miattam elgyötörten is. – Jobb egy kicsit?
Életem végéig így tudtam volna maradni: kielégülten, az ölében ülve úgy, hogy még bennem van… Így is addig maradtam, amíg nem döntöttünk úgy, hogy oké, ideje lesz más téren is funkcionálni – vagy esetleg újra fel nem ébredt a legenda…
Mielőtt lemásztam róla, kapott még egy „búcsúcsókot”. Egy húzásra eltüntettem a narancslevem, majd összeszedtem a tálcákat és levergődtem velük az ágyról.
– Nudista bagó-parti az erkélyen? – fordultam vissza Henry felé könnyed kis mosollyal a szám sarkában, és akármi volt is a válasza, kiszambáztam a terítékkel a konyhába.
A pultra raktam mindent, majd később foglalkozok velük többet, addig is cigit kerítettem és vagy Henryvel, vagy Henry után, vagy nélküle, kimentem pöfékelni.

just enough to bring me to my knees

Nem tudtam viszonozni a vigyorát. Tudom, hogy csak rájátszott a dologra, de a szóhasználata valahogy mégis kizökkentett a kellemes merengésből, és a egész élménybe pöffedt halkánt úszott bele, hogy végső soron Ryan miatt szerveztem úgy ahogy, és azt amit. Nagyot böktem a villával egy falat tojásba, és Dakota helyett inkább azt fixíroztam.
- Már az O'Connorsnál mondtam, hogy el kéne húznod. Akkor még talán lett volna esélyed. - a hangomban semmi szemrehányás sem volt, de erről így még sosem beszéltem neki, és nem vagyok biztos benne, hogy tudja, min mentem keresztül - Szerintem sosem lett volna elég nekem... az a státusz. Így vagy úgy, de úgyis mentem volna utánad, amíg kell. - erre azért egy kicsit már elmosolyodtam, mert hát... most is itt vagyok, nem? A megbicsaklás után - És különben is, miért? Mi volt hét éve?
Talán hiba volt megkérdeznem, de nem gondoltam végig. Mint olyan sok minden más, ez is reflex volt, filtermentes, nyersen érdeklődő valami, pedig ki tudja, mit nem akartam ennek kapcsán hallani, ha már ilyen határozottan előjött a számmal.
Igazából tényleg kurva kényelmetlen volt ebben a hangulatban létezni. Percek, pillanatok alatt voltam képes az okéból a nem-okéba zuhanni, váltani, mintha a szürke abban lelte volna szórakozását, hogy mint egy rossz gyerek, a lelkemben nyomogat egy kapcsolót. De nem ő volt. Velem együtt váltott ő is, ő is ugyanúgy sérült a dologban. Szóval csak magamat hibáztathattam, a személyiségemet és azt, hogy hiába kapaszkodtam a felhőtlenebb pillanatokba, annyira figyeltem rájuk, hogy mindig megbotlottam valamiben, amit nem vettem észre, mint a napba bámulva hasra esni egy kőben. De mindig felálltam, mert az égbolt látványa fontosabb volt, mint a megbotlásaim.
Amikor halkan mormogja, hogy őt márpedig érdekli a kifacsartságom, csak a vállára teszem a kezem, és aprón megszorítom, mintegy kimondatlan hálám jeléül.
- Tudod, hogy még nincs választásom.
Pontosan azért nem, mert engem kötöttek a falkámnak tett ígéretek, olyasmik, amiket ő sosem ismert, és amiket annyira megvetett. Az, hogy közben kivételesen ő is rátett egy lapáttal, tényleg "nem" számított. Annyira... De nem azért jöttem és maradtam, hogy átaludjam a hétvégét. Különben sem tudnám...
Kibukott belőlem a bocsánatkérés, ahogy megint az "eget" bámultam, a szavai tényleg fényként ragyogtak be, melegítették a lelkemet. Mintha csak egy szitává lőtt acélajtó lyukait kezdte volna lassan, apránként beforrasztani. Kapaszkodtam a csuklójába, tényleg úgy hallgattam, mintha csupán ennyi elhozhatta volna a megváltást. És hiába voltam sértett, hiába voltak kétségeim és hiába fájt: jobban akartam a szerelmemet érezni, mint akármi más egyebet. Ezekkel elég lesz majd akkor szembe néznem, ha vasárnap felszállok a repülőre. De hogy pontosan mit szeretnék... Arról fogalmam sem volt. Már azt leszámítva, hogy csináljunk mindent vissza, hogy ez az egész meg sem történjen. De hát az nyilván nem volt opció.
Ahogy az ajkaim közé morogta, hogy nincs semmi baj, pontosan úgy hittem el neki, ahogyan ő is el szokta nekem. A csókjától kissé fejbe vágva, kérdés, kétkedés nélkül. Azt akartam, hogy ez az érzés kerítsen körbe, ez, a jelenleg feltétlen bizalomnak hazudott valami, ami az orromnál fogva hozott, vezetett vissza hozzá, mellé, a helyre, ahol a leginkább otthon éreztm magam. Akkor is, ha beszakadt a tető a viharban, és épp csöpög a plafonról a víz. Szeretlek, Henry...
Én is szeretlek, Dakota. Pontosan tudod, hogy mennyire... De a válaszomat csak a mellkasára nyögtem, ahogy megtaláltam benne a helyem, és ahogy ő már-már szinte lustán adta meg nekem, amire vágytam. Akár csókoltam, akár nem, mindkét kezemmel a testét fedeztem fel újra, és amint egy kicsit is eltávolodtam tőle, hát csókoltam, haraptam máshol, ahol éppen értem. Lángoltam. Vele együtt, csak érte és miatta, és ahogy egyre erősebben, követelőzőbben mozogtunk, egy ponton annyira túlcsordultam mindezzel, hogy a történtek árnyékos fényében képes lettem volna elsírni magam. Basszameg!
Belém mart, éreztem, ahogy lüktet rajtam, ahogy nekem adott mindent, amit kértem tőle, amit akartam... Én pedig vele nyögtem fel, de a kéj mellett némi fájdalom is színezte a hangomat, dühös morgás keveredett a torkomba, saját magamat becsmérelve, ahogy megéreztem, hogy kezdek csődöt mondani... A picsába már! Nem... Ez, nem... Ilyen nem történhet meg velem. Amikor Dakota is érzékelte - és már miért ne érzékelte volna -, hogy a legenda mintha éppen bukni készül, csak határozottan az ujjaim közé fogtam az arcát.
- Ne állj meg... kérlek, csak... csak csináld...
Szabad kezemmel a mellét gyúrtam, a másikkal csak egy, saját véremtől fémes csókra húztam magamhoz. Minden egyes idegszálammal és érzékemmel rá fókuszáltam, és csak rá. Pillanatképek peregtek le lelki szemeim előtt minden együttlétünkről, amikor még nem volt semmi baj, amikor csak azért voltunk együtt, mert semmi másra nem vágytunk: a próbafülke, az első alkalom, a burritós este, az erdőben a kocsi mellett, a reptérről hazafelé, amikor a kocsiban húzott...
Morogva lihegtem, ahogy egyre gyorsabb tempót diktáltam, most rajtam volt a sor, hogy minden második lökésnél erőteljes, vad sóhajokkal közöljem vele, hogy szeretem, mígnem sikerült megérkeznem mellé, és csak egy felszabadult basszameg felkiáltással vetettem hátra a fejemet, ahogy a hegy tetejére értem. Tényleg nem sokon múlt, hogy az utolsó métereken feladjam... Nem toltam el magamtól, de nem igazán tudtam elsőre, hogy mit feleljek a vallomására.
- Talán egy időre nem úgy tűnt, de te is nekem.
Nem akartam ennél jobban belemenni a témába. Nem akartam még emiatt is szarul érezni magam, hogy majdnem becsődöltem, ha már egyszer végül sikerült megoldanom. A kérdésére viszont már inkább csak magamhoz húztam, és a plafonra meredtem, ahogy a légzésem csillapodott.
- Ja... - ki mit ért jobb alatt, ugyebár - Csak ezt ne kérdezd meg túl gyakran, mert csak arra emlékeztetsz vele, hogy amúgy nem vagyok.
A szellemek látják a lelkemet, nem akartam bántani ezzel a válasszal, de tényleg valami elárvult állatként vagy védtelen gyerekként éreztem magam így, hogy a hogylétem felől érdeklődött, amiről automatikusan beugrott, hogy ja! Lenne ám okom szarul is érezni magam. Egy utolsó szusszanással szorítom magamhoz, és megcsókolom a feje búbját, mielőtt útjára engedném. A búcsúcsókját meg nyilván viszonoztam.
- Még szép... - feleltem a nudi cigi ötletére - Egy szombat reggel sem lehet teljes a szomszédok megbotránkoztatása nélkül...
Amíg Dakota kivitte a szennyest, én megszabadultam a zoknimtól is, és már mentem is kifelé. Ha ült, leültem én is, ha állt, hátulról ölelve húztam magamhoz. Ha nem szólt, pár slukkot én is kivártam.
- Figyelj, én nem akarok erről beszélni többet, ha nem muszáj. Ha valami nyűgöm van, majd kinyitom a számat. - kicsit szorosabban öleltem, ahogy a feje felett a hidegben a látképre bambultam a füstön át - Azt mondtad, minden oké. Akkor ez is oké, nem? A büdös életben nem történt még velem ilyesmi, és igazából azt sem tudom, merre vagyok arccal, hogy mi mit vált ki belőlem, de nekem elég, ha neked tényleg oké. A többit meg bízd rám, csak... csak legyél te. - ismételtem el megint, amit már korábban is kértem tőle - És mondd el minden nap legalább háromszor, hogy megőrülsz attól, milyen jóképű, szexi és ellenállhatatlan vagyok. És akkor jók leszünk.
Felnevettem, és ha csak nem fordult meg, úgy a feje búbja helyett, a nyakához, a harapásomhoz fúrtam az arcom, megcsókoltam, és beszívtam az illatát. Ennél többet nem tudtam mondani neki. Azt sem tudtam, hogy magammal mit kezdjek, nem hogy elé odaállni egy tételes listával. De erre talán nem is volt szükség. Minden bizonnyal lesznek még bakik, meg hülye pillanatok, de ha tényleg segíteni akar, akkor hagyja, hogy azokkal a magam módján küzdjek meg. Ha kell, segítséget kérve tőle. Csak akkor eresztettem el, ha már el kellett nyomnom a csikket, és egy váratlan mozdulattal rácsaptam a fenekére.
- Akkor most elpicsázhatlak léghokiban vagy beszartál?
Megindultam befelé, de azért még mosolyogva hátra néztem rá. Ha vigyort nem is, de egy kacsintást kapott mellé, mielőtt bevonultam volna magamra pakolni azokat a göncöket, amiket érte, miatta dobáltam le magamról.

Sose lett volna elég csak annyi… Most már teljesen egyértelmű volt, és én se gondoltam másképp, de akkor… Ha nem teszi oda magát Valentin-napon, hanem egy mezei: normál gönc mindkettőnk részéről, beülünk, megiszunk valamit, ledumáljuk, hogy ja, lefeküdtem Ryannel, ez van és annyiban hagyja a rákövetkező litániámat, akkor nem tartunk itt. Mert én nem güriztem volna… talán még most sem, nem tudom. De mindezt nem mondtam, és egyébként is, a korai tagadásba menekülésem után szerintem sejtette, hogy ha rajtam múlik, kurvára nem ülünk most itt – talán mégis jobban járt volna vele.
Helyette mégis halványa elmosolyodtam.
– Borzasztóan makacs vagy – ingattam a fejem – szerencsére. – A visszakérdezésére féloldalasan vállat vontam. – Akkor jártam itt először. Ja, még nincs nyolc éve… 2015 második felében, inkább a végén. Jártam a városban, akár akkor is összefuthattunk volna, de nem így lett, és azt hiszem, jobb is. Még nem volt meg a kis fekete.
Őszintén nem hittem, hogy a vérvonaltalan részemmel ilyesmi kötelék ki tudott volna alakulni közöttünk, vagy ha mégis, Aidennel talán mindenképp eljutunk az átharapásig, és akkor nem csak én sérülök, hanem ő is, a közös sztorink meg alighogy kezdődött, véget ért volna. De azt hiszem, akkor egy éjszakánál túl végképp nem gondoltam volna vele.
A kimerültségéről szólva, és arról, hogy igenis érdekel, mi van, megszorította a vállam. A gesztus annyira… ártatlan és szűzies volt, hogy a fejemben felkapcsolt egy gigantikus neonfelirat: friend-zone. Annyira abszurd volt, mégis kétségbeejtő, hogy kis híján hisztérikus röhögésben törtem ki. Értem és érzem a háláját, de boldog vagyok, hogy azért nem lapogatott hátba. Automatamódban bólintottam arra, hogy nincs választása. Mondjuk igazából lenne: nem csinálni, leszarni. De nem ezt akarta, én pedig véletlenül se kezdtem el ilyeneken lovagolni.
Ahogy bocsánatot kért, próbáltam megnyugtatni, legalább egy-két dolgot könnyebbé tenni a számára, és ahogy mozdult, hogy magára húzzon, kialudt a fejemben az ostoba felirat. Kényeztetni akartam, megnyugtatni és megadni, amire vágyott, sőt még többet is. Itt hibáztam – megint.
Egy darabig úgy tűnt, hogy minden rendben, legalábbis amennyire most rendben lehetett. Együtt rohantunk, velem volt, de mielőtt a fizikai részét észleltem volna annak, hogy mindez mennyire félrement egy ponton, már ott remegett az energiáiban, a hangulatában, pont azzal együtt, ahogy kielégültem. De akkor már megcsúsztunk.
Nem jött velem. Mi több, nem elég, hogy nem jött velem, de egyre távolabb került attól, ahol tartottam, amit megéltem. Jó hát volt már ilyenben részem, de sosem olyannal, aki számított, és ettől hirtelen leblokkoltam, főleg mert szinte teljesen biztosra vettem, hogy megint én basztam el valamit. Egy tized másodpercre megfordult bennem, hogy leszállok róla, bocsánatot kérek, mondom, hogy ne erőltessük, túl sok rosszat tettem vele és nem csak ma reggel… És ezzel aztán végképp tökön döfném. Szinte még a végére se ért a kérésnek, hogy ne álljak meg, csak csináljam, már folytattam is a mozgást, mohón csókoltam és a szájába nyögtem, ahogy a mellemre markolt.
Lenyomtam a matracra, a mellkasát karmoltam, ahogy a fenekembe markolva vadul ütemben döfött fölfelé. Nem volt már semmi csábítás vagy húzás az egészben, csak nyers vágy, ahogy együtt mozogtam vele, a csúcsig kísérve.
Persze nem bírtam befogni, a szavakat pedig már nem lehetett visszaszívni. Az egyetlen, amit tehettem, hogy nem rugóztam tovább azon, hogy megjegyzést tett az előbbi hanyatlásra, és az afölötti feszengésemet is lenyeltem, hogy komolyan, ezek után még képes voltam megkérdezni, hogy jobb-e. Gratulálok, Dakota…
– Nem fogom – ígértem a hogylétét firtató kérdés kapcsán, visszajutva a kurva aknamezőre. A legtöbb, amit tehettem, hogy nem éreztem látványosan szarul magam, azzal egyikünkön sem segítettem volna, épp ellenkezőleg.
Ennek jegyében próbáltam olyan normálisan lezárni az egészet, amennyire lehetett, majd lemásztam róla, összeszedtem mindent és mintegy utolsó mentőövként bedobtam a cigizést. A szomszédok szombati megbotránkoztatására elmosolyodtam, majd odadobtam játékosan, hogy áh, csak irigyek a legendára, de… kurva aknamező.
Kivittem a reggeli kellékeit a konyhába.

A várost bámulva szítam egyik slukkot a másik után, a hátamat Henry mellkasának döntve, mint az első itteni közös cigizésünkkor. Az is egy veszekedéssel indult, és mégis mennyivel könnyedebb, szebb erkély-füstölgéssel végződött… Ezen lamentálva fújtam ki újra és újra a füstöt, meg se nyikkanva és csak akkor moccantam épphogy, amikor megszólalt. Nem vágtam közbe, engedtem, hogy végig mondja, csak hallgattam a fejem fölül érkező érdes hangot.
– Oké – néztem hátra és fel az arcába. – Tényleg oké – húztam halvány mosolyra a számat. – És tudom, hogy tök fölöslegesen jártatom most a szám, de próbálj meg egy kicsit türelmesnek lenni magaddal, hm? Én pedig leszek én.
Úgyse lesz türelmes. Henry és a türelem két, egymással sosem érintkező univerzumban léteztek, de talán évmilliárdonként egyszer összefutottak. Talán. A kérés utolsó pontjára elvigyorodtam.
– Az vagy, Billy, az vagy – értettem egyet és tényleg nem csak puszta formalitásból, majd ahogy a nyakamhoz hajol, kicsit a fejhez döntöttem az enyémet.
Biztos voltam benne, hogy ahogy nála meg-megbicsaklanak majd még a dolgok, úgy nálam is fel fognak merülni a kétségek olyan helyzetekben, amikben korábban soha. Vagy mint az előbb, szűrőt teszek az agyam és a szám közé a hirtelen kikívánkozó poénnál. És persze neki hiába mondta, hogy ez oké és egy folyamat része, magamnál természetesen nem tartottam annak.
Sikkantva ugrottam meg, ahogy a semmiből egyszer csak a seggemre csapott. Azonnal megfordultam, hogy szembe találjam magam azzal pofátlanul pimasz fejével.
– Lesz neked olyan elpicsázás bazmeg! – nyomtam el én a csikket. – Két hétig nem fogsz tudni leülni. Nem mintha léghokiztam volna már… de csak nem lehet nehezebb, mint a bowling.
A szemébe néztem, pont amikor megfordult és rám kacsintott. Cserébe kidugtam rá a nyelvem, aztán utána csörtettem. Közben azért ennyit még megérdemelt:
– Még mindig harapnivaló hátsód van – sóhajtottam beletörődve, hogy továbbra se voltam immunis a testi adottságára, meg a rendszeres(?) testmozgásának eredéményére.
Először feltúrtam a sakorba állított fotelbe hányt cucchalmot. Frissen mosottak volna, csak hát a faszomnak se volt kedve elpakolni őket. A pólók közül előtúrtam egy bugyit, majd mentem tovább, a kanapé háttámlájáról összevadásztam egy melltartót, a szekrényből egy szakadt farmert, aztán mentem vissza a fotelhoz a pólók közé. Egyszerű, fekete ujjatlan mellett döntöttem, semmi flanc, kivágva se volt nagyon, megteszi.
– Én vezetek – pörgettem meg a bejárati ajtó melletti szekrényről felkapva a kocsikulcsot, és hirtelen nem tudtam megállni, hogy szélesen elvigyorodjak. – Hazafelé talán átengedem a volánt – kaptam magamra a dzsekimet, miközben alig vártam, hogy meglássa, mivel megyünk.
Annyira ezt vártam, hogy minden további nélküli mezítláb indultam meg, ha csak Henry nem szólt rám és emlékeztetett, hogy hát a szett nem teljes. Egyébiránt minden gond nélkül levezettem őt az épülethez – és a két szomszédjához – tartozó mélygarázsba, legközelebb pedig maximum a pedálokat érintve vettem észre magamtól, hogy hát valami lemaradt. Akkor is max mepróbáltam elkunyerálni Henry – nekem csónaknyi – bakancsát, legalább arra az időre, amíg meg nem érkeztünk a teremhez, mert hát a faszomnak se volt kedve visszamenni.
És különben is sokkal jobban lekötött, hogy az arcát vizslassam, amikor a különböző járgányok között odavezettem a fekete Ford Mustang GT-hez.
– Igen, tudom, a terepjárók és társaik praktikusabbak Alaszkában, leszarom. Nulla fok fölé kúsztunk, tökéletes idő van hozzá – lelkesedtem, mint egy gyerek, aztán türelmetlenül intettem neki, hogy pattanjon be. – Na, merre? – bőgettem fel a motort, mintha egy ezeréves szendergéséből felébresztett oroszlán lenne a kicsike.

Onnantól kezdve, hogy Dakota hazajött velem a kocsmától, a lelkem mélyén tényleg tudtam, hogy akár belátja, akár nem, összetartozunk. Fogalmam sincs mit és hogyan vagy meddig, de mindent megtettem volna azért, hogy ezt ő is belássa. Ez nem változott. Még a most történtek után sem, csak kicsit... defektes lett az egész, a kerékcsere meg mindig szar dolog, de ez nem jelenti azt, hogy rögtön a bontóba kell vinni a járgányt. Én sem szándékoztam. Arra, hogy borzasztó makacs vagyok, csak kicsit elmosolyodtam, de leginkább azért, mert ő is örült neki. Aztán pedig figyelmesen hallgattam, hogy mégis mi történt hét vagy majdnem nyolc évvel ezelőtt. Hát, ez csúcs. Pont abban az évben járt itt először, amikor meghaltam. Most komolyan?! Nem elég a közös, novemberi születésnap, még az "újjászületésem" éve is stimmelt. Hitetlenkedve csóváltam meg a fejemet. Már majdnem nyitottam is a számat, hogy mindezt megosszam vele, de... Akkor még nem volt meg Ő. Ez hirtelen sokkal több kérdést vetett fel bennem, mint amennyivel meg tudtam-akartam birkózni. Oké, az eddig is tiszta sor volt, hogy egy ponton átharapták, de sosem beszélt az Átharapójáról, én nem kérdeztem, mert már benne van annyira a korban, és a lelkem mélyén úgy voltam vele, hogy ezt már évtizedekkel ezelőtt letudta, azért nincs már mellette. És bármit is mondott ezzel kapcsolatban azon a bizonyos Pénteken, az akkori állapotom miatt rengeteg minden felett elsiklottam.
- Értem... - válaszoltam pusztán ennyit, és remekül hoztam a struccpolitikát, nem kérdeztem vissza és reméltem, hogy Dakota sem most akarja velem megosztani életének ezen részét. Beszélhetünk róla, csak... ne most. - Amúgy igen, egészen biztosan jobb. Már csak azért is, mert nagyjából addigra lábaltam ki a folyamatos migrénekből. Nem biztos, hogy olyan állapotban meg tudtam volna birkózni veled... - kicsit elnevettem magam, és ha nem értette volna az összefüggést, halkan hozzátettem - Abban az évben haltam meg. Amikor te először jöttél.
Tényleg fogalmam sincs, hogy ez jelent-e bármit is. Hogy volt-e oka az egésznek, már ami kettőnket illeti. Csak azt tudom, hogy neki hiába nem volt meg akkor még a feketém, én sem voltam ugyanaz, mint aki akár két-három évvel később. Talán tényleg egy tragikusan elszalasztott esély lett volna akkor megismerni.
Nem, nem azért szorítottam a vállára, mert ennél többet nem tudtam vagy akartam adni neki. Egész egyszerűen belekapaszkodtam, ahogy az emlékébe szoktam, amikor már nagyon nem bírom, amikor hétfőn hajnalban már talpon árut pakolok a Northernben. Hasonlóan ahhoz a mozdulathoz, amivel a csuklójára is ráfogtam, hogy még véletlenül se engedjen el, hogy még véletlenül se tartson magában semmit. Mindent hallani akartam, és mindent el is hittem neki itt és most, hogy velem volt... Hogy vele voltam.
Éreztem, ahogy a kis feketével együtt szeret. Ahogy minden mozdulatunkat élvezi, ahogy elragadtam és ő is foglyul ejtett. Pajzs nélkül, mindenféle védelem nélkül, tárt kapukkal járkáltak ki-be a lelkembe ezek a mindent elsöprő érzések, arra emlékeztettek, hogy milyen volt az első alkalmunk a kert után. Aztán az első alkalmunk ugyanezen az ágyon, miután akkor végre először szavak nélkül is szerelmet vallottunk egymásnak. A történtek után megint olyan hihetetlennek tűnt, hogy ez velem megtörtént, hogy megint megtörténik, hogy tényleg ezt kaphatom az élettől...  A harapásával és az orgazmusával együtt tört el bennem minden, ami végül nem könnyek formájában öltött testet, hanem egy besülni készülő hatlövetű képében. Dühös voltam. Elkeseredett. Miért? Mi a faszomért nem megy? Nekem mindig megy... A mellkasom egyszerre szakadt szét a fájdalomtól, a csalódottságtól, a vágytól és minden szeretetemtől, amit Dakota iránt éreztem. És attól, hogy ő is pontosan tisztában volt a közelgő bukásommal, és amit felőle éreztem, nem segített, sőt. Kérleltem, hogy ne hagyja abba, mohón csókoltam és éreztem a testét, azokra az együttlétekre gondoltam, amikor inkább a vágy hajtott mindkettőnket, mint a kötődésünk feneketlen szakadéka, aminek a szélén most megbillentem. Hagytam, hogy leuraljon, hogy a matracba nyomjon, karmoljon, cserébe két kézzel szorítottam a húst a fenekén, és küzdöttem fel magam mellé a csúcsra. Basszameg...
Nem tudnám szavakkal kifejezni, hogy mennyire hálás voltam azért, mert nem kellett beszélnünk róla. Hogy tehettünk úgy, mintha meg sem történt volna. Befejeztem, kész, a legjobb és legbölcsebb az, ha minden szégyent olyan gyorsan lesöprök magamról, amennyire csak lehet, és inkább pattanok a hívószóra az erkélyre cigizni. Abban sokkal kevesebb buktató várt rám. Az irigység emlegetésére elmosolyodtam. Hja, igaza van. Összességében igaza van. Ezt a fiaskót meg zárhatjuk is a sufniba. Ugye?

Néhány, őt magamhoz ölelő slukk és merengés után megszólaltam, bízva abban, hogy remélhetőleg ez lesz az utolsó alkalom, hogy ilyen formán meg kell. Ahogy okézva felnézett az arcom irányába, mély szusszanással csókoltam meg, mielőtt után a nyaka felé kalandoztam volna.
- Úgy van... tök fölöslegesen.
Már a nyakába kuncogtam, és a további követeléseimet is oda búgtam bele egy-egy csók közt. A helyeslésére tényleg felcsapott az elégedetten kényeztetett férfi-egóm egy haloványabb lángja, ahogy elismerte a "tökéletességemet". Ezért cserébe, hogy teljesen vele és a nyakával voltam elfoglalva, csutkáig égett a cigim, szóval ideje volt elnyomni és egy Billyset rácsapni a seggére. Feldobott, ahogy sikkantott, nyelvet nyújtott és visszavágott.
- Nem, tényleg nem nehezebb. Neked biztosan nem kéne, hogy nehezebb legyen. - végül is mégis a gyors reflexek játéka volt, de... - Azt viszont ne felejtsd el, hogy ellenem fogsz játszani.
Kacsintottam, és már mentem is volna befelé, de a megjegyzésére elmosolyodtam, és azt már csak az üvegajtón át láthatta, ahogy "bosszúból", megerősítés gyanánt, sétálás közben mindkét kezemmel a saját seggemre simítok. Ami jó, az jó. Még akkor is, ha épp majdnem minden más egy rakás szar.

- Te vagy otthon, nyilván te vezetsz, hülye. - forgattam meg a szemeimet, mert ez már eddig is íratlan szabály volt nálunk, aminek könnyedén tudtam engedni - Héj! Azt' a csizmádat tán a fejemre húzzam, vagy mi a fasz?
Kiabáltam utána a küszöbről, ahogy nagy lendülettel már gyakorlatilag majdnem itt sem volt, és röviden elnevettem magam. Ha ezen a problémán is túljutottunk, csak követtem, amerre vitt, fogalmam sem volt, hogy ezúttal éppen mibe fogom beletenni azt a harapnivaló hátsómat. Hát, én aztán mindenre számítottam, csak erre nem...
Semmit nem fogtam fel a szavaiból, csak a lelkes energiáit éreztem, ahogy a Mustang mellé értünk, és tátott szájjal faltam a kocsi látványát. Te jóóóóóó ég... Te jó ég! Miközben kissé tátott szájjal fogadtam be az autó látványát, mohó mozdulatokkal simítottam végig a motorháztetőn, ahogy réges-rég a kedvenc lovamat kényeztettem, és igen, azt hiszem, egy kicsit a legenda is belebizsergett az élménybe. Még mindig teljes ámultban voltam, ahogy beültem, ahogy megéreztem a szagát belülről, csak izgatottan morrantam fel, és a külső burkolat helyett mindent is igyekeztem összefogdosni, amit csak elértem magam előtt.
- Nem tom, csak indulj meg a reptér felé...
Már nem azért, mert oda tartottam volna, csak hát, címet nem tudtam, és gondoltam, majd menet közben megint kiszúrom a játéktermet.
- Őt mikor kell visszavinned? - érdeklődtem, ahogy kifordultunk a garázsból, és amikor azt mondta, hogy ezt nem kell, őszinte lelkesedéssel nevettem és kiabáltam fel - Nem mondod! Na, ne basszál már fel!!!
Leszartam, hogy vezetett, csak egy gyors, de erőteljes csókra rántottam, ahogy közöltem vele, hogy én úúúgy szeretem, hogy az nem igaz, és természetesen övet nem kapcsoltam. És borzasztóan nehezemre esett menet közben a játékterem kiszúrásával foglalkozni, amikor olyan édesen bőgött a motor, amikor már abban is örömömet leltem, ahogy nyitogattam-csukogattam a kesztyűtartót. Most már értettem, miért lengette be, hogy hazafelé talán átengedi a volánt. Én pedig fel tudtam volna robbanni az örömtől.
Egy szerencsés (?) pillanatban kaptam fel a fejem, de nem a játéktermet láttam meg, hanem valami egészen mást... Ami a pillanat tört része alatt sokkal hülyébb, de izgalmasabb ötletnek tűnt, mint a kurva léghoki.
- Á-á-áállj! Valahol parkolj le...
Ahogy kiszálltunk, gondolkodás nélkül vártam be a kezemet nyújtva felé. Amióta csak megláttam a kocsit, tényleg úgy tűnt, hogy mindent elfelejtettem és a felhők felett jártam. Úgy húztam magammal, magam után, mint egy komplett idióta, és egy kurva szó nélkül, hevesen dobogó szívvel löktem be vállal a tetoválószalon ajtaját.
Pár percet vitatkoztam a fazonnal, aki varrt volna. Kétszáz dollár plusz "munkadíj" fejében hajlandó volt elhinni, hogy tudom, mit csinálok, és ha már úgysem volt időpontja mára, elmehetett egy hosszasabb szünetre, amíg kiéltem magam. Vagy kiéltük magunkat. Az egyik, elszeparált szék felé húztam Dakotát, ledobtam a dzsekimet és a felsőmet, aztán megfogtam mindkét kezét. Egyesek kalandvágynak, mások őrületnek bélyegeznék a tüzet, ami a szemeimben lobogott.
- Azt akarom, hogy varrj rám valamit... - mert hát, végső soron mindig az életemet meghatározó dolgok vezettek tudatosan és nem poénból egy-egy újabb akármihez - Amit akarsz. Ahova akarod. Csak te csináld. Nem akkora kaland, megmutatom, hogy kell...
És már nyúltam is a tű után, és elkezdtem szöszölni a fekete tintával, a tűhegy cseréjével... Teljesen be voltam zsongva, és tényleg, nem igazán találtam vissza a józan eszemhez éppen, szóval akár egy bránert is tetoválhatott volna rám, ha tőle van, annak is örültem volna.

Örültem, hogy nem kérdezett rá az átharapásomra, bár a péntek estéből kiindulva talán le tudtam volna szerelni azzal, hogy később elmesélem, Teresa-szintű volt a dolog. Mert nem, ennek a körnek határozottan nem itt és most jött el az ideje, a tegnap esti használattal ellentétben pedig ezt biztosan nem engedtem volna. Egyébként is, neki sokkal jobb mondandója volt azzal az évvel kapcsolatban.
Hallva, hogy őt abban az évben lőtték fejbe… pontosabban ő saját magát a Vörös Hold alatt, először elnyílt szemem-szám, aztán röviden felnevettem.
– Persze, hogy a kettő egy évben volt! Nem is értem, baszki, hogyan nem találtam még ki. – Néztem őt egy darabig, majd megráztam a fejem. – Ilyen tényleg nincs. És az „ilyent” az összes eddigi egybeesésre értem.
Nevetségesen sok volt lassan belőlük. Nem mintha bármelyiket bántam volna, csak meglepő volt, hogy valakire ennyire rímelt az életem úgy, hogy se rokonok nem voltunk, és január előtt még csak össze sem futottunk.
De nem sokkal később megint döcögni kezdtek a dolgok, a hangulat váltott és darvadozni kezdett. Tudtam, mennyire egós. És nem csak a poén részét tekintve, hanem a nagyon is komoly büszkeséget, amit végképp nem akartam, hogy csorbuljon, ha már a bizalom megsínylette. Ő tovább lökött, kérlelt, mert nem akarta a maga szemében a szégyent, én tovább mozogtam, mert nem akartam ennél is sérültebben látni. A közös fáradozás meghozta gyümölcsét… gyümölcslevét, és ahogy Henry, úgy én sem beszéltem róla. Mindketten tudtuk, mi lett majdnem, megoldottuk. Nem kell több leheletnyi utalásnál részéről.

Belesóhajtottam a cigizés közben kapott csókba, és bár nem vártam tőle nagy hatást, aztért mondtam a magamét. Még csak nem is titkolta, hogy tényleg falra hányt borsó az egész bazmeg, de bosszankodás helyett csak mosolyogva megráztam a fejem, amíg ő a nyakamat csókolgatta.
– Borzasztó vagy – kuncogtam én is, majd annak rendje és módja szerint megcirógattam kicsit az önérzetét. Nem csak azért, mert talán épp szüksége volt rá, hanem mert… na, továbbra is szerettem ezt is benne. Úgy hordta az egóját, mint más a legjobban szabott, legdrágább öltönyét, és igen, pontosan olyan kibaszott jól állt neki.
A seggemre csapott, sikkantottam és még képes volt húzni az agyamat a játékkal, mire sündisznós-morcosan szuszogtam. Arra pedig, hogy hát ellene játszok, zsizsegni kezdtek az energiáim. Nem a puszta tény, hanem amiatt, ahogyan ezt mondta, amitől képes volt hülye-szerelmes tinikén zsongani.
– Egyszer nagyon csúnyán el foglak kapni Farpofa Király… – morogtam, miközben vágyakozva bámultam, ahogy a saját seggét simizte. – Nagyon-nagyon.
Már azt is tudtam, hogyan ejtem meg a merényletet, csak a mikort kell még belőni. Kivárni a megfelelő pillanatot és becserkészni a popók popóját.

Teljes szeleburdi szétszórtság közben rántott vissza a szavaival, mert hát a csizma.
– Oké-oké, jogos, ki tudja, melyik bokorból ugrik elő egy lábfej-fétises, hogy elragadjon.
A lábbelit lerendezve izgatottam mutattam az utat a legújabb szerzeményem felé, hogy aztán elégedetten vigyorogva igyam magamba a reakcióját, azt a mélyről jövő, gyerekes lelkesedést.
– Óvatosan, még a végén féltékeny leszek – nevettem fel, amikor áhítatosan végigsimított a motorháztetőn.
A helyzet beülve csak fokozódott, ahogy képtelen volt leállni a tapizással, de egyáltalán nem bántam. Az ámulata és a lelkesedése ragadós volt, és csak az ő kedvéért bőgettem fel jobban a motort, mielőtt kigurultunk volna. Ha már ő morgott, úgy dukált, hogy a Mustang visszamorogjon.
Az elnagyolt iránymutatásra biccentettem, és egy pillanatra se feltételeztem, hogy „szökni” akarna. Ezen a téren nem hasonlítottunk, Henry sokkal egyenesebb, mint én. És főleg azok után, hogy a sunyulásom vitt be egy tisztességes mélyütést kettőnknek, lett volna nettó geciség és kibaszás, ha megcsinál egy hasonlót. De ettől tisztes távolban jártak a gondolatai, legalábbis a következő kérdése alapján.
Vigyorogva fordultam felé egy röpke pillanatra, hogy közöljem, ez nem megy tőlem sehova. Kurvára megérte nem az útra figyelni. Az örömére felnevettem, tényleg olyan volt, mintha nem is magamnak, hanem neki vettem volna ezt a járgányt, és ahogy ez átfutott rajtam, rájöttem, hogy amúgy ja… neki is.
A heves csókot alig bírtam viszonozni, mert még akkor is vigyorogtam, ez pedig később is csak mosollyá olvadt, de teljesen nem tűnt el. Hagytam magunknak, hogy kiélvezzük a pillanatot, és jószerével fürödtem Henry energiáiban. Halálosan cuki volt amúgy, ahogy alig bírt nyugton maradni. De ezt továbbra se mondtam volna ki hangosan, még a végén egy életre megsértődik.
Leparkoltam, amikor szólt, mert azt hittem, megérkeztünk. Nos, ez így volt, csak nem a játékteremhez. Még a szalon kirakatát bámultam, amikor oda se nézve, ösztönösen fogtam meg a felém nyújtott kezét. A nőstény lelkesen csóválta a farkát. Henry izgatottsága mintha még erősebben, még nagyobb mennyiségben áramlott volna belém attól, hogy a kezemet fogta, ezt pedig egyetlen pillanatra se bánta, épp ellenkezőleg. Jól esett ez az elevenség, hogy megint önmaga volt, nem pedig csak a saját árnyéka.
Amíg Henry a tetoválóval vitatkozott és alkudozott, addig én a falakat padlótól plafonig ellepő mintákat bámultam. Nem mintha szükségem lett volna ihletre. Ja igen, ha már itt voltunk, nyilván nekem is kellett valami és igazából már azóta tudtam, hogy mit és hova szeretnék, mióta az ötnapos „összezártság” alatt felmerült, hogy ő újabb taggal gyarapítaná a gyűjteményét.
Miután a pasas végre lelépett, követtem Henryt az egyik székhez. Felőlem az őrület első jele is csilloghatott a szemében, ezért a pillantásért kész lettem volna a Pokol összes bugyrán végig menni. Ugyanúgy, ahogy a mosolyáért. Az érintéséért… mindenért, ami Ő volt.
– Hogy mi? – esett ki belőlem, amikor közölte, mit szeretne. – Rajzolni se tudok, nemhogy tetoválni. Láttad, mit műveltem a golden showereddel is… oké, azt szétvihogtad… – Az emléktől jókedvűen szikráztak fel energiáim. – Kapsz két pöttyöt a köldököd fölé, hogy olyan legyen, mintha nem köldököd, hanem még egy szád lenne. Akkor már a sose gondolt, de titkon nyilván vágyott hasbeszélő karrieredet is berúghatod.
Azért és figyeltem, ahogy végig mutogatta a dolgokat. Nem állítom, hogy egyből meg is jegyeztem mindent, vagy hogy annál a két kurva kicsi, de kurva vicces pöttynél több is eszembe jutott volna. Ez más volt, mint a harapás, na. Jó, kikophat. Tény.
– Mi lenne, ha megmutatnád? – néztem fel rá a tűkről, tintáról meg minden bizgethető akármiről. – Jobban megmarad és… én is varratnék valamit. – Beharaptam egy pillanatra a szám, és most először talán tényleg zavaromban pirultam el egy nagyon kicsit. – Szeretnék egy H-t, Henry. Ide – emeltem az arca elé a bal kezem és a gyűrűsujjamon kívül a többit behajlítottam, és az ujjam tövéhez böktem. – Ha szemből nézed, csak a vízszintes vonal látszódjon, a függőleges szárak oldalt legyenek – magyaráztam halkan, miközben energiáimba forróság kúszott, a szívem pedig vadul kalapált.
Nem kell esküvő, se papír, se semmi ilyen emberi dolog, a nevedet se akarom felvenni. Csontig hatolóan, az utolsó kis porcikámmal is érzem, tudom, hogy hozzád tartozok. De akarom, hogy úgy is megjelölj, hogy az ne gyógyuljon be, mint a seb, ne fakuljon ki, mint az illatod, mert ezt biztisten újraüttetem, ha kell, minden egyes nap, amíg meg nem marad.
– Addig kitalálom, mit adjak neked. Persze a két pocak-pöttyön túl! – Kezdett komolyan megtetszeni a hülye ötletem, elismerem.

you remain my time and place

Ahogy a Mustang számomra újdonságként kettőnk közé állt, tényleg olyan volt, mintha egy teljesen más világban léteztem volna. Főleg, hogy azt is felfogtam, hogy ez a paripa ugyan nem megy sehova, hogy ez már az övé, és hogy valahol tényleg választhatott volna bogarat vagy terepjárót magának, de mégis olyasmi mellett döntött, amiről tudta, hogy le fog nyűgözni. Még az előtt, hogy minden "árulása" megtörtént volna. Imádtam. A kocsit is persze, a benne rejlő lehetőségeket, de azt még jobban, hogy a nőstényem erre adta a fejét. És nyilván nem csak azért, hogy nekem kedvezzen, hanem azért is, mert neki is annyira tetsző volt, mint nekem. Pont annyira a közös történtünkbe beleillő, mint az, hogy egymás tudta nélkül is, végső soron, szinkronban éltük az éltünket. Vele nevettem, mosolyogtam, lelkendeztem, mint valami debil, teljesen magam mögött hagyva a defektet, a szakadékot... Csak nagy lendülettel parancsoltam fékezésre és parkolásra, ahogy megláttam a szalont, és szinte rendíthetetlen lendülettel húztam őt magam után, löktem be az ajtót és shefteltem az ügyeletes "művésszel". Az őrült lelkesedésem akkor sem nyugodott, amikor már végre magunk voltunk, elhúztam a paravánként szolgáló függönyt, félmeztelenre vetkőzve Dakota kezét fogtam, és előálltam a kívánságommal. Oké, megütközött, de nem ez volt a lényeg...
- Leszarom... - rántottam meg a vállaim lelkes elhatározottsággal - Jöhet a két pötty a köldököm fölé, ha tőled van, legyen. Legalább olcsó lesz újra és újraüttetni.
Tényleg nem érdekelt. Nem csak most, így felajzottan, de egyébként sem, szóval már léptem is az eszközökhöz, de közben Dakota folytatta. A kérdésére először kissé hitetlenkedve kaptam rá a tekintetem, és ahogy kimondja, hogy Ő is varratna valamit... Azt hiszem (ekkor még), hogy ezzel végem van. Minden álmom valóra vált, az egyébként is mindenen és mindenkin túlmutató nőstényem most tényleg varratni akar... És közben még el is pirul. Pillanatokkal később pedig már az arcomban van a bal gyűrűsujja, egy olyan kívánsággal, ami... Ami... Bazmeg. Néhány pillanatra megütközve néztem a szemeibe. Hogy ezt komolyan gondolja-e... Ez nem vicc. Ez nem poén. Ez nem hasbeszélős, köldökös kibaszás. Ez egy H-ból formált gyűrű, amit nem hogy elveszítenie, de levenni sem volt esélye a közeljövőben... Amíg mindezt megpróbáltam felfogni, a lelkesedésem kissé leapadt, már gondolkoztam, és az első tettleges reakcióm az volt, hogy az ajkamhoz húztam a bal gyűrűsujját. Hosszasan csókoltam rá, aztán utána őt is. Nem, ez nem... egy ilyen kérés biztosan nem születhetett meg csak úgy random azért, hogy kompenzáljon akármivel is.
- Megmutatom...
Leültettem, és olyan alapossággal kezdtem neki a mintának, mintha életem fő művét készítettem volna. Bár, sok szempontból tényleg annak álltam neki.
- Fájni fog, de túl fogod élni...
Felpillantottam rá, mielőtt a bőrét érintettem volna a tűvel, a tekintetem pedig... Hát... Nem is tudom. Egyszerre kért bizalmat, próbált neki megnyugvást adni és volt tele azzal a tudattal, hogy voltaképpen itt és most a világ előtt is megkérem a kezét és elveszem. Nem térdeltem le, és adtam neki gyűrűt. Csak némán, nagy odafigyeléssel rajzoltam rá a gyűrűs H-t, töröltem le a túlcsorduló tintát, és csak azért nem szakadt bele a szívem az egészbe, mert mindent megtettem azért, hogy egy vonást se basszak el. Persze a művelet közben néha a sejtelmesen zöldes-barnás szemeibe néztem, kicsit aggódva, hogy esetleg fáj neki, hogy esetleg meggondolja magát... De egy szót sem szóltam. Csak szerettem. Imádtam, és azzal, hogy ezt a kérést megadtam neki, ahogy a tinta a nevemet itta a bőre alá anélkül, hogy elhúzta volna, boldoggá és teljessé tett engem is. Mintha az oltárnál, hatalmas tömeg előtt húztam volna rá egy gyűrűt, olyan izgalommal és akkora sóhajjal emeltem fel a kezét, hogy megcsodáljam a művemet. A kérését... Az újabb eskümet.
- Készen vagy, mi amor. - teljesen magabiztosan jelentettem ki, és kurvára nem azért, mert esküvő után ez illett, hanem azért, mert akartam, mélyen, minden kötődésemmel teljesen megcsókoltam... - Hogy tetszik?
A szívem újra dupla olyan gyorsan kezdett verni, mit kellett volna, mert kurvára nem a külalakra gondoltam, hanem... az érzéseire.
- Meggondoltam magam. D-t akarok. Ide. Hasonló formában. Leszarom, ha csorba lesz, de tőled van.
A köldökös dolgokra visszatérhettünk még később is. De most rajtam volt a sor, hogy az arcába toljam a még "csupasz" bal gyűrűsujjamat. És még mielőtt azon kezdhetett volna el gondolkodni, hogy neki ez nem megy, csak megcsókoltam megint. Itt vagyok... Nem lesz semmi baj. Soha nem lesz már semmi baj, legfeljebb megbicsaklások, amiket megoldunk közösen, kibaszott jóban és a legrosszabban is. Túlmutatva a Pulton, túlmutatva a harapásokon... Egymás és a világ felé olyan szimbólumot felvéve, amit végre mindenki érthetett. Holtomiglan, bazmeg. Mert inkább haljak meg, mintsem egyetlen pillanatot is nélküled töltsek a világon. Még akkor is, ha éppen nehéz, ha éppen fáj... Csak legyél ott velem örökre.