Felszisszentem, ahogy Dakota konkrétan lefejelt, és egy bazmeggel karöltve inkább kirángattam az ágyból, mert hát, itt a fater, ha máshogy nem is, de legalább lábon állva meg kell jelenni minimum az ajtóban. Vagyis hát, kelleni nem kell, de engem hajtott a lelkesedés, Dakotát meg az a mágneses vonzás, amitől végül Ő is kicsit szakadékan, de az oldalamnak dőlve várt Pat érkezésére. Aztán minden hamvába holt, ahogy az öregem teste mögött felbukkant a göndör-kócos fasz, akinek szívem szerint szokás szerint semmiből nem tanulva mentem volna neki, mert hát, mégis mi a faszt keres itt így hivatlanul a júliusi szarságai után, de Pat elég gyorsan és hatásosan jégre tett. Ha Dakota arcát épp nem is láttam, azt érzékeltem, ahogy bezárkózott, amiért nem hibáztattam, de felfogtam a dolgot. Bár vele ellentétben én hagytam, hogy Dariót elérje minden, ami bennem gyakorlatilag fél percen belül átszaladt.
Az egykori Vezetőm köszöntésére majdnem kibukott belőlem egy laza puta, de kávé nélkül sem akartam még éppen sem az új tapéta lenni, szóval elmerültem abban, hogy minden hirtelenség ellenére valahol... örülök, hogy látom, bár ezt sosem öntöttem volna szavakba. A sok más mellett legalább a kézfogásomat nem írhatta fel úgy a listára, hogy értékelhetetlen, és miközben a fejemmel invitáltam befelé, kissé nevetős hangon engedtem a saját erőteljes, de nem pofátlan szorításomon.
- Ja, mert bármelyikőtök is azt hiszi, hogy nem tartok itthon egy atomkatasztrófára elegendő töményet. Felőlem, haza is viheted... primo.
Megforgattam a szemeimet, miközben a hím minden kérdés vagy szégyen nélkül a kezembe nyomta a kávés tálcát. Hát nyilván. Mit is vártam. De egy büdös szót nem szóltam, mert annyi difi legalább már volt jelen felállásban, hogy kötelezettség nélkül elküldhettem volna a faszba, ha nagyon csicskáztatni akar. Persze, ettől függetlenül még ugyanúgy szétkaphatott volna, de legalább nem járt volna kilenc hetes pokoljárás azért, amit következőre tettem: lebasztam a nappaliba, a dohányzóasztalra az egész pakkot és mentem Dakota után. Pat hadd ámuldozzon, Dario hadd kutakodjon, bár, semmi olyat nem fog találni, amivel megszorongathatná a tökömet. Hurrá.
Épp Dakotát próbáltam helyre tenni, aki már jelen állapota szerint egy kávét sem tudott volna magától lefőzni, de nem is volt baj, mert volt kint, úgyhogy inkább mentem is volna vele kifelé. Aztán Dariót majdnem elérte a vég (de az instant-karma mindenképp), ahogy sikerült félrenyelje a kávét, és köhögve-röhögni Paten.
- Nincs olyan szerencsém, hogy ez legyen a szülinapi ajcsim, he? - szúrtam oda köcsög, de részemről haveri basztatás fennhangon - Nem pont a lábtörlőmön fogod beadni a kulcsot.
Pat valamiért ezt roppant szórakoztatónak találta, még hozzá is tette, hogy:
- A fiús, családi hétköznapok. Szinte már hiányzik. De csak szinte! És mivel Dario egyetértett abban, hogy igazán szép lakásotok van, javasolnám, hogy ezt az ebéd utáni esetleges erdőjáráson folytassátok.
Értem én: nem akar balhét. Igazából, én sem akartam, de bennem még mindig töretlenül buzgott a saját vérem, ami sok olyan dolgot hordozott magában, ami nekem könnyed szórakozás volt, Dariónak pedig indok arra, minimum ájultra üssön ki azért, hogy csak fogjam be. Valahogy csak eljutunk majd mindannyian egy darabban a nap végére, nem?
Dakota cicanadrágban, én fekete trikóban és egy szürke melegítőben slattyogtam vissza a nappaliba, és a kávéért nyúlva levetődtem a kanapéra.
Pat a maga szokásos módján ölelgette meg Dakotát, és dörzsölte meg a hátát, aztán a mi amor Darioval (nem) próbálta meg ugyanezt eljátszani, de aztán tátott szájjal figyeltem, ahogy ezek ketten... megölelték egymást. Hogy mi van?
- Jó, hát, azért szobára ne vigyed!
Próbáltam félkomolyan elütni a dolgot, de leginkább azért, mert voltak sejtéseim arról, hogy egyelőre Dakota sem tartott ott, hogy egy ilyen váratlan gesztust minden gond nélkül és lazán vegyen. Akkor már inkább csattanjon rajtam.
- Nekem jöhet. - és már emeltem is a poharam Dakota kérdésére, ja: ma reggel ír kávé lesz, ha már egyszer elvileg, papíron az vagyok.
- Pompás. Együtt az egész család szeretetben, boldogságban! Erre én is koccintanék.
Azzal már ment is a konyhába, Dakotát követve, hogy egyrészt, nekiálljon otthon érezni magát és kipakolni a szatyrokból, másrészt, ott lenni egy kicsit helyettem is a nősténynek.

Tudtam, hogy a gyerekek számára érthető okokból nem lesz egyszerű megbarátkozni azzal, hogy miként fog zajlani a mai ünneplés, de ahogy eddig mindent, úgy ezt is akartam, hogy megéljék. Ellenségeket, de még haragosokat sem volt soha bölcs dolog sokáig a hátunkon cipelni, és ki-ki a maga érdekei szerint véleményem szerint, akár még nyerhetett is a helyzetből. Dakotát a konyhába követve tettem néhány kedves megjegyzést a modern bútorzatra, miközben kipakoltam a szatyrokból, és megérdeklődtem, hogy segítségére lehetek-e az italokkal.
- Tudom, hogy váratlan volt, de hidd el, hogy jót akarok nektek. - nem kellett most elhiggye, de eddig mindenben igazam lett kettejük kapcsán, és talán nem egy egyszerű ebéddel fog megkezdődni a bukásaim sorozata - Ünnepeljünk, érezzük jól magunkat, és gondolj arra, hogy mi csak vendégek vagyunk. Néhány óra és bottal üthetitek a nyomunkat.
Kissé felkuncogtam és az utolsó hűtőbe sürgősen való kocka vajra zártam a gép ajtaját. Nem hittem egy percig sem, hogy sikerült meggyőznöm a nőstényt, úgyhogy hozzá lépve két kézzel fogtam rá a vékony vállaira és néztem rá szinte titokzatos mosollyal, hogy még ezek után is próbáljam "megmenteni".
- Van kedved segíteni elkészíteni a pulykát és a köreteket? Ígérem, krumplit nem kell pucolnod. - emlékszem még az első, közös főzésre - Biztos vagyok benne, hogy William kiugrana a bőréből, ha adnék egy-két egyszerűbb tippet. Na, mit szólsz?
Legalább addig sem kell szem előtt lennie olyan rengeteget, ha nem akar. William tudja kezelni a Kangunartot, és szerettem volna, hogyha Dakota tudja, hogy rám is számíthat, ha úgy érzi, hogy nehezen bírja. Ámbár bíztam benne, hogy hamarosan mindenki feloldódik.
- De most menjünk koccintani!

Nem mondom, hogy Dario kérdése váratlanul ért, de mégsem volt rá hirtelen értelmes válaszom. Mi az, hogy jobb? Milyen szempontból?
- Hát, a kanszag lényegesen elviselhetőbb. - lévén, hogy csak a sajátomat kellett elviseljem - Tegnapelőtt jöttünk meg a Bahamákról. Nyáron voltunk Új-Mexikóban. Az nyilván tetszik, hogy azt csinálok, amit akarok.
Ezt hülye lettem volna letagadni, még akkor is, ha Dario gondolataiban akadt is olyasmi, hogy szerinte csak szerintem van így, de akkor is. Ugyanakkor...
Azért sok dolog hiányzik, hatvan évet még én se dobok csak úgy le magamról. - nem mentem bele a részletekbe, kötve hiszem, hogy kimondottan érdekelték volna - És odafent még mindig mindenki gyökér? - kérdeztem bele tények nélkül, mert gondoltam tudja, amit mi is, de ha másban nem is, abban egyet tudtunk érteni, hogy ma nem akarunk a világ végéről diskurálni - Főleg így, hogy a kedvenc gyökered már nincs ott.
Szomorú, hülye grimaszt vágtam és elviseltem, bármivel is törte össze a sosem volt álmaimat.
Amikor megjött a pia, kiskutyaszemekkel nyújtottam a kávém Dakota felé, aztán, amint lehetett lerántottam magam mellé, és a vállát átfogva húztam oda magamhoz.
- Hát, akkor, boldog Hálaadást mindenkinek! - emelte fel Pat a poharát - És Anguta éltessen, fiam, még sokáig.
- Azaz, a Guta üssön meg, tudom, tudom.
Nevettem, Pat nevetett, reméltem, hogy Dakota is, Dario pedig, hát... ha már egy kisebb rakás idióta közé csöppent önkéntes jelleggel, saját magának és a nem létező lelkének is sokat tehetett volna azzal, ha legalább elvigyorodik. Benne azt a Jayt láttam, aki a saját céljaiért ha kell, gátlástalanul megtéveszt másokat. Magamban azt, aki ugyanezekért a célokért mocskos módszerekhez folyamodik. Patrickben... valahol mindkettőt, azzal a tudással kiegészítve, amiről mi még legfeljebb csak álmodhattunk, én legalább is. Dakota pedig, még ha nem is volt a vérvonal tagja, de a családom volt, és akár kimondtuk, akár nem: illett ebbe a közegbe.
- Fiúk, csináljatok hangulatot! Tegyetek be zenét, és takarítsátok le a grillt, ahogy innen elnézem, van mit... - kezdte Pat, ahogy a teraszra kinézve meglátta a mostanság elhanyagolt sütőalkalmasságot -Mi Dakotával a konyhában leszünk, már ha van kedve velem tartani, addig Dario, ha mást nem is, kritizálhatod William munkáját. De azért jobban örülnék, ha együtt dolgoznátok. Ha úgy jobban megy, bonthattok sört is, megengedem, csak próbáljatok meg egy kicsit szórakozni.
Részemről nem volt gond a dologgal, csak a hozzám dőlő Dakotára néztem megint.
- Jó lesz így, mi amor?
Ha megadta az áment, csak egy rövid csókot adtam neki, aztán, ha felkelt, finoman seggen paskoltam jó szokásom szerint, aztán elkezdtem a TV-vel és a hangfalakkal baszakodni, hogy valami zenét tegyek be és aztán mehettünk/mehettem is gányolni. Közben meg megpróbálni trécselni hétköznapi dolgokról, esetleg mesélni arról, hogy a Bahamák amúgy kurva jó hely. Nem tudom. Közben persze non-stop lógott a cigi a számból, és ahogy elfogyott a kávém, hoztam sört mindkettőnknek. Mert volt. A csomagtartón kívül is.

A két hím benyomult, én elkudaltam Pat hozott motyóit lerakni a konyhába, és csak fél füllel hallgatóztam. Pontosabban nem hallgatóztam, szimplán nem voltam süket a kuzinok szóváltására, de a világért se pofáztam volna közbe. Álmos voltam, nem segghülye.
Utána húztam a vérbe rendesebben felöltözni, mert hát Pat előtt még csak-csak mutatkoztam úgy, mint az a szakadék, aki a lelkem mélyén örök életemre maradok, de Rodriguez... Nekem kellett valami "páncél", meg némi plusz éberség, akkor is, ha kifejezetten nem fostam már tőle, csak még mindig extra óvatosságot érezte egészségesnek a jelenlétében.
Na, ez abban a pillanatban ment a kukába, amint a nappalin áthúzva Henryvel a nyomomban Pat épp közölte a falkatársával a véleményét a loftról, a hím pedig kissé félrenyelt. Én pedig ezt láthattam. Horkanva röhögtem fel, nem kevés kárörömmel, mert csodának tűnt őt ennyire emberi és hétköznapi pillanatban elkapni. Aztán egyből el is kussoltam és fülem-farkam behúzva kudaltam be a hálóba, hogy magamra kapjak egy cicanacit, kapucnis pulcsit, felkössem a hajam és gondosan elzárjam a köhécselő Rodriguez képét a gondolataim között.
Annyira nem sikerülhetett jól, mert visszatérve, miután megölelgettem Patet, a másik hímnek is felajánlottam egy hasonló szívélyes fogadtatást. Mert hülye vagyok.
Mentségemre legyen mondva, a legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy él vele! Persze, a kiszélesedő mosolyánál már sejtettem én, hogy bajban voltam...
De még így is lesokkoltam, amikor odalépett hozzám és bazmeg megölelt. Gépies mozdulatokkal lapogattam meg fél kézzel a hátát, még mindig a pillanatba fagyva, mert hát ilyen biztos nincs. Aztán egyszerre vert le a víz és éreztem úgy magam, mintha elmerültem volna egy kádnyi jégben, amikor afelől érdeklődött, hogy hiányoztam-e.
- Egy pöcs vagy - találtam meg a hangom, és még valami félnevetés-szerű is kiesett belőlem, attól, ahogy az agyamat húzta és élvezte, hogy belesegíthetett a magam által megásott, pillanatnyi sírba. Újabb két hátpaskolás - ez már valamivel elevenebbre sikerült -, és amikor elhúzódtunk egymástól, egy fanyar, de valahol jókedvű félmosoly ült meg a képemen.
A sajátomé mellett Henry döbbenete is ott lengedezett, a hülyesége pedig mentőöv volt a váratlan helyzetből, annak feldolgozására.
- Áh, ahhoz még kellene egy közös karácsony, és egy őrületes Szilveszteri bebaszás - mondtam könnyednek szánt hangon, miközben csak azért, hogy kicsit helyreálljon a világ rendje, Henryhez "menekültem" és fél kézzel hanyagul a derekába kapaszkodva mindenkinek címezve a kérdést töményebb italt ajánlottam.
Piás banda.

Eliszkoltam a konyhába whiskyt meg tequilát keríteni - mert ilyen geci jófej vagyok, hogy még választási lehetőséget is kap a díszes kan-koszorú -, a bontás, tálca plusz pohárkeresés közben viszont nem maradtam teljesen egyedül. Pat közeledésére a nőstény fél füle megrebbent és kissé felé fordítottam a fejem, érdeklődő kíváncsisággal.
- Azért legközelebb egy figyelmeztet lövés leadhatnál - morogtam az orrom alatt, komolyabb bosszúság nélkül, majd elsandítottam a válla fölött a magukra hagyott Morfokra. - De kellett ez neki.
A fairbanksi évek egy darabja, a volt fejese, a kicsit erősebb falkaszag, ami fél éve még őt is bőven körüllengte. A feléledő kis hiányérzete engem is karistolt, miközben igyekeztem elnyomni a puszta gondolatát is annak, hogy ne adják a Szellemek, de ez a kis látogatás ráébreszti arra, hogy márpedig Ő vissza akar menni.
Nagyot nyeltem, majd Patre kaptam a pillantásom újból, amikor a vállamra fogott és igyekeztem állni a tekintetét.
A felajánlására finoman elmosolyodtam és bólintottam.
- Ha még a hasán keresztül is tudom kényeztetni, tényleg istennő leszek - nevettem el magam, majd megráztam a fejem és intettem, hogy menjünk, mielőtt túl hosszan maradunk mind színjózanok. Abban semmi buli.

Henry kapott a kávéjába, mindenki más pohárba, ha már nem akart ugyanúgy ír kávézni. Én... hát, egyik kezemben kávé, másikban tequila. Nem akartam egyből keverni, elég, ha a pociban vegyülnek, és így is Henrynek tudtam dőlni, miután megszabadultam minden felesleges cucctól. Előtte meg Patnek és Rodrigueznek abból adtam, amelyikből kértek. Ezzel pedig fel is függesztettem a lelkiismeretes házigazda szerepet.
- A rém rendes családra - mondtam Pat tósztjára némi fanyar humorral, de ellenérzés nélkül, mert hát... végig nézve rajtuk önkéntelenül mosolyra szaladt a szám. Igen, még Rodriguez jelenlététől is.
Pat rendezkedni és vezényelni kezdett, én meg megengedtem magamnak egy otthonos böffentést.
- Jó lesz hát - néztem Henryre. - Csak ne dobjátok le egymást az erkélyről - vetettem egy pillantást Rodriguezre is. - Egyikőtök esetében sem hinném el, hogy baleset volt. - Töltöttem magamnak még egy teli pohárral és a felét fel is hajtottam, mint egy alkoholista, akinek másképp nem indul el a napja. - És a macijaimat nem szadizhatjátok - tettem még hozzá látszólag nem teljesen komolyan, az egyik fotelt elfoglaló óriás plüssre, meg az ablakpárkányban hesszelő kistesójára értve.
Hogy kinéztem-e belőlük valami faszságot? Megfelelő mennyiségű pia után bármit. Magamból is.
De addig még várt egy pulyka és Pat a konyhában, így ennek tudatában markoltam fel a tequilát, hogy magammal vigyem bevetésre. Az minden esetre megnyugtatott, hogy legalább krumplit nem kellett pucolnom, mondjuk egy nálam felelősségteljesebb igazán beállíthatta volna gyorshívóra a tűzoltók számát, mert hát... ki tudja.

Hazudnék, ha azt állítanám, nem önös érdek hozott Anchorage-ba, hogy puszta úri huncutságból kaptam az alkalmon, hogy Patricket kísérgessem a szomszéd városba, de kivételesen - cserkészbecsszó - ennek semmi köze nem volt az ajtóban felbukkanó két szerencsecsomaghoz. Ha kicsit többet jelentenének a számomra, mint amit nem, megérnének egy könnyed tanulmányt mondjuk külön-külön is mind a ketten... a paranoid, meg a tévképzetes. Na de nem azért vagyunk most itt, hogy gyarló, nyers mivoltukban elemezzem őket!
Pajzsom, mint minden esetben, csutkára felvonva pihent, ekképp nem árulkodott semmi előre jöttömről, s ugyancsak süket volt a trikolor bundás dög az egykori falkatárs hirtelen jövő indulataira. Vele ellentétben én már el is felejtettem a történteket különben. Amatőr csíny volt, a pillanat perverz élvezete, hogy tudtam előre, miféle pánikot vált majd ki egy pár másodperces képsor a kis nőstényből.
- Az csak maradjon is ott, lehet szükséged lesz rá hamarosan. - Fenyegetés? Ígéret? Atomkatasztrófát még én sem tudok előre jelezni teljes bizonyossággal, legfeljebb saccolni, bár azt elég jó hibaszázalékkal, azt hiszem. A könnyed tónus nem idegen tőlem egyébként, amivel elejtem a szavakat a viszonzott kézfogás közepette, falkás közegben már többször is volt szerencséje a "lazább" oldalamhoz, noha meglehet, pont ez intette óvatosságra a hímet sok esetben velem kapcsolatosan. Nem tudom, csak azt, hogy ha az ember széles skálán képes mozogni az érzelmek húrjain, sose tudhatod biztosra, mit kapsz tőle egy-egy merészebb megjegyzés nyomán.
A kávéstálcától megszabadulva pedig immáron gond nélkül léptem beljebb, az elsőbálozók - lol - jólnevelt távolságtartásával mérve fel a terepet, míg Patrick a rutinosak könnyedségével mondhatni, uralta a teret. Megjegyzése olyannyira váratlanul él a falkatársnak, s rángat ki azon elmélkedésemből, mennyire szar helyen van a kanapé fegyveres támadás esetén a nappaliban elhelyezve (nem mintha ilyesmire számítani kellene errefelé, szimpla filozofáló időelütés a dolog részemről), hogy kis híján félre is nyelem a hirtelen lehajtani kívánt kávémat, ahogy előbukik belőlem egy őszinte nevetés. Takaros, az. Basszameg.
A felbukkanó Henry felé vetett sötét pillantásom önmagában felér egy kimondatlan fenyegetéssel, s hiába hangom nyugodt tónusa, amivel válaszolok, mégis képes bekúszni az ember bőre alá a mély rezgésű hangszín, kellemetlen, hűvös fuvallatként borzongatva gondolatával az érintettet.
- Nem hiszem, hogy jelen helyzetedben vágynál mindarra, amit magával hozna, ha itt adnám be a kulcsot nálad. - Közöltem, mintegy tényként, lemondóan legyintve Patrick feddésére. Persze, persze, majd az erdőn... lószart. Ha Henry minden áron fel akarja  piszkálni a rosszabbik oldalamat, nem fog lekísérni a ház elé hozzá, miképp én se fogom átinvitálni egy félreeső zugba, hogy megrángassam kicsit, ha arra kerülne sor. És ezzel Patrick is tisztában volt minden bizonnyal. Azzal már meglehet kevéssé, hogy a személyes jelenléte mekkora visszatartó erőt jelentett ebben nem pusztán Henrynek, de számomra is. Micsoda mázli, hogy a lelki terror sokkal inkább állt közel hozzám...
Az, hogy Dakota ilyen kis lelkesen ajánlja magát ölelésre, olyan magas labda, bármelyik város kosárcsapata megirigyelné - én meg botor lennék nem lecsapni és viszonozni a gesztust.
Költői kérdésemre adott válaszának csuklóból indított könnyedsége valahol jóleső elégedettséggel tölt el, ahogy megtalálja a megilletődöttséget követően a kis nőstény a hangját, ugyanakkor mindezt legfeljebb elhúzódtamban, a szemeim szegletében megülő mosolyráncokból és az alig kivehetően halk, nevetős szusszanásból olvashatja ki, mert nem kommentálom különösebben a nekem címzett értékítéletet. Minek szépíteni a nyilvánvalót, nem igaz?
Henry kijelentésére meglenne a magam válasza, de hagyom, hogy Dakota üsse el a megjegyzés élét. Én magam pusztán felhorkantam rosszallóan.
- Nehogy invitálásnak vegyem. - Az ember sose tudhatja, mikor jön jól az ilyesmi kibúvó ok, nem igaz? Most mégis pusztán komolytalanul elejtett ironizálásnak hatott részemről a dolog.

Ahogy pedig a társaság háziasabb fele - második lol - a konyha felé orientálódik, felteszem Henrynek az ötmillió forintos kérdést. A  dolog csattanója, hogy őszintén érdekelt és ennek megfelelően érdeklődő pillantással vártam ki válaszát is, felciccenő, halk nevetéssel nyugtázva a kanszag kérdéskörét.
- Kétségtelenül megvan az előnye a helyzetnek. Ha Európa felé vennétek az irányt, azért szólj! Küldenék csomagot... - Kacc. El is vigyorodok egy sejtelmes fél pillanat erejéig, mielőtt zsebre vágott kézzel bólintanék, mintha olyan kurvára érteném, amit mondd. Hatvan év... Mi az nekünk? Majd rájön idővel ő is talán, mennyire relatív mindez. Hogy mennyire nem mindegy, egy falka, egy nőstény vagy épp egy vendetta kapcsán vesszük figyelembe.
- Ismered őket, nincs új a nap alatt...! - Tártam el kissé karjaimat végül, mintegy megadóan. - Niall valami oknál fogva meg van győződve róla, hogy emocionálisan szarul érintett a távozásod, szóval elvitt az északi határhoz kicsontozni egy kóbort. - A két dolog mondjuk tök független volt egymástól, mégis mennyivel drámaibban hangzott már ekképpen...! Kóbor lettél, szóval nekiugrottam egynek ennek örömére. Szinte hallom a háttérben szóló hegedűket.
Patrick tósztjára pedig épp csak megemeltem a poharat, lehúzva az italt. Addig sem kell kommentálni kéretlen megjegyzéssel itt a dolgot, megteszik ezt helyettem a "fiatalok", míg én adózok az ital kellemesen maró közegében egy fél gondolatnyit a felismerésnek, mennyire bosszantó továbbra is, hogy oly közel volt vérvonalunk titkának nyitja a kölyökképű személyében évekig, mégsem vettem észre.
A feladatleosztásra - édesjézusgyerele - kedvem lett volna felröhögni, ám helyette csupán biccentettem egyet beleegyezőn és minden kommentár nélkül nyújtottam a megüresedett poharat Dakota felé. Nem elvitelre. Újratöltésre.
- Kihagytad az önkéntességet, mint opciót. - Fűztem még hozzá az erkélyről való letévelyedés kapcsán, némileg kiszélesedő mosollyal, mert sokkal több kihívás lett volna abban, hogy Henry a végén önként vesse le magát a mélybe, semmint átvetni a vállamon és levágni onnét. Amúgy, ha kaptam második kör piát, még meg is köszöntem a nősténynek, majd felhajtva azt követtem ki a megátalkodottat a grillhez.
Jól látta Pat a feladatleosztást, leginkább elméleti segítséget nyújtottam Henrynek, mikor már a gányolás részével megvolt, hogy hogyan is kellene a dolgoknak mennie a faszén begyújtása körül. Ha esetleg hozzám vágta, hogy akkor csináljam én, ha jobban tudom... minden bizonnyal eleget tettem a kérésnek egy rögtönzött kiselőadás keretében a gyulladás és az égés fizikai és kémiai terminológiájából. És közben nem voltam rest a Bahamákról érdeklődni. Új-Mexikóról. A jövőbeli tervekről, ha vannak ebben az istenverte helyzetben, mert őszintén szólva nem lepne meg, ha csak azok lennének a kettős esetében. Meglehet, még Mishát is megemlítettem a harmadik sör után, hogy felbukkant az istentátka a környéken.

Csak kicsit idióta fejjel néztem Darióra, ahogy belengette ezt a szükség dolgot. Most... miért? Mert a világhelyzete és tényleg atomkatasztrófa lesz? Vagy csak úgy szolid "kicsiben" megold majd nekem valami ezzel egyenértékűt? Hát ne már! Most köszöntött fel! Ennyire csak nem utálhat a semmiért, épp elég volt a hülye peep showja főszereplőének lenni.
Miután Pat is kiörömködte magát a loftban, és Dario is a halál árnyékába röhögte magát, Dakota felnevetett, én meg csak a hímhez vágtam egy pofátlan megjegyzést. Ez a baj vele, hogy rohadna meg. Mondjuk, szerintem direkt csinálja. Amikor épp fosol tőle, akkor hozza a lazát, megmutatva, hogy tud ő amúgy normális is lenni. Amikor meg azt hiszed, hogy épp normális és esetleg veszi is a lapot, akkor elő jön belőle az az énje, ami miatt egyébként is fosol tőle. Ezt esetemben még tetőzi is a tény, hogy az ilyesmit egyébként mindig is utáltam. Eszembe jutott, amikor Dakota aggódva kérdezte annak idején, hogy ugye nem játszom vele semmilyen "játékot", én meg közöltem, hogy ha akarnék, se tudnék, mert az nem én vagyok. Az Dario. Hozzá képest én végtelenül egybites vagyok ezen a téren, és nem is áll szándékomban változtatni rajta.
- Jól van már na, bocs. - tettem meg én a behódoló lépést a magam módján a válasza után - Én vagyok a hülye, egy pillanatra azt hittem, hogy ma barátok vagyunk.
Azok nyilván nem, de ebben a családiasabb hangulatban legalább pár fokkal lazábbak, és nem kell úgy töltenem az "utó" szülinapomat meg hálaadást, hogy zabszem van a seggemben attól, hogy mit hogyan teszek vagy mondok a jelenlétében. Főleg úgy, hogy a kilépésem előtti időszakban csak lesett neki is, hogy amúgy elismerem, tisztelem a magam módján és komolyan sosem jutna eszembe megkérdőjelezni. Vagy a halálát kívánni - nem, tényleg nem.
Pat szolidan "szólt ránk", hogy lehetőség szerint ne kakaskodjunk már így a négy fal közt. Nem állt szándékomban, tényleg nem, de erősen kétlem, hogy adott esetben bármelyikünk is kibírta volna, hogy legalább a lépcsőházba kimenjünk, ha arról lett volna szó. Bíztam benne, hogy nem lesz. Még azok után is, hogy a mi amor gyönyörűen belegyalogolt az ölelése csapdájába. Mondom baszki, hogy mindig azt csinálja, amit épp nem várnának tőle. Akkor kicsit jobban megfeszültem, amikor Dakota képes volt lepöcsözni, mert hát... voltak emlékeim arról, hogy milyen az, amikor egy kedves nyakcirógatás és orrtörő asztalba préselés közben hangzik el a "nebazmegDariozzittnekem", és féltem attól, hogy rossz néven veszi ezt is. De nem így alakult, szóval inkább bedobtam, hogy mindennek van határa, bár - szerintük igazából csak két ünnepi buliba került volna. Elmentek ti a picsába...
- He, mintha igényelnél meghívót.
Ironizált, én meg a szőreim alatt mosolyogtam hasonló elánnal, amiben a poénfaktor mellett benne volt a tény, hogy a mai dzsemborira sem emlékszem, hogy invitálni kellett volna. Én legalább is nem tettem, Pat meg... "nem ér". Úgyis azt csinál, amit akar. Még úgy is, hogy már nem a Vezetőm.

Ízesen nevettem fel Dakota feddésére amiatt, hogy nem szóltam előre Dario érkezéséről. Tudom, hogy ezzel igazán felkavartam mindkettejük számára az állóvizet, de éppen ez volt a célom. A nevetésem mosollyá szelídült, és egy kicsit megcsóváltam a fejem.
- Ugyan már. Az élet tele van váratlan fordulatokkal, és a Sors sem küld táviratot a következő megpróbáltatásról, nemde? - nem nyilvánítottam egyenlőnek magam a Sorssal, pusztán arra igyekeztem rávilágítani, hogy a váratlan helyzetekre senki sem készít fel bennünket, azokból pedig (főleg Kóborként) sok akadhat még mindkettejük elébe - Szerintem neked is, kedvesem.
Neki aztán végképp nem volt sem jogom, sem szándékom megmondani, hogy miben és hogyan kellene fejlődjön - nem vagyok a Teremtője. Tiszteletlenség lett volna megpróbálni a helyébe lépni, ez nem jelentette azt, hogy Williammel együtt neki sem akartam volna jót. Ezt meg is próbáltam azzal is bebizonyítani, hogy joggal mentem fel attól, hogy kényelmetlenül kelljen érezze magát - még ha annak az is az ára, hogy nekem fog segíteni. őt, a krumplikat is magamra vállaltam, és azt is hozzá tettem, hogy akár még meg is tanítom közben egy-két apróságra. Már, ha szeretné.
A válaszár vele együtt nevettem, és megpaskoltam a vállait, amiket eddig finoman fogtam.
- Ez a beszéd! Jó móka lesz, meglásd! - tényleg örültem, hogy elfogadta a kiúttal együtt a tanítást is - Nem gondolom, hogy ehhez a titulushoz még főznöd is kellene, de ez már egy másik kérdés. No, menjünk, menjünk!
Ismerem a fiamat, és tudom, hogy annyira hülye, mint amilyen év elején volt, még balesetből sem szokott lenni. Csak olyankor, amikor valamit tényleg akar.

Nem tudom, hogy Dario komolyan érdeklődött-e, vagy ez is valami filler kérdés volt a részéről, de azért válaszoltam. Ne üljünk már úgy egymás mellett, mint két segg, nem igaz? És nem jelentett problémát megosztani vele, hogy egyébként hogy érzem magam. Extra kanszag nélkül, szabadon, azt csinálva és akkor, ami és amikor nekem tetszik. Igaza volt, tényleg megvolt a dolog előnye, de attól még... túl elevenen tudtam érezni a hátrányát is olyankor, amikor nagyon belegondoltam.
- Mindenképp pötyögök, de azt már most megmondom, hogy levágott fejet, testrészeket és seggbe feldugott izéket nem vállalok. - röhögtem el magam így belegondolva, hogy milyen ajcsikat küldhetne ő Európába - Arra ott a FedEx, azok tényleg minden szart kiszállítanak.
Nem tehetek róla, Dakota húzása óta a hideg rázott a komplett cégtől ez van ezt kell szeretni. Inkább én is kérdeztem arról, hogy mi újság a sok kis gyökérrel odafent, ha már nem vagyok ott, hogy láthassam és hogy közéjük tartozóként élvezhessem a főgyökéri tisztséget. Viszont... a Niallos megjegyzése kapcsán minden kontroll nélkül nevettem el magam, még az arcomat is a kezeimbe temettem.
- Mi a fasz... - épp csak nem folytak a könnyeim - Terápiás kóbor csontozás a zen-mestertől. Beszarok... - jó, hát ezt legalább nem komolyan, de a nevetésem lassan csitult - És? Segített? Azóta tudsz aludni, amiért nélkülem kell?
Egy percre sem gondoltam komolyan, hogy őt bármilyen trauma érte volna a távozásom okán, ezért is röhögtem ekkorát, és fogalmam sincs, hogy Niall ezt egyáltalán honnan vette.
A pia megjött, én a kávéba kaptam, a többiek pohárba, Pat pedig rangidősként elmondta, amit ilyenkor képtelen volt magában tartani (csak várjuk ki a ebédet, istenem), én elpoénkodtam a dolgot, közben meg... Jól esett. Az egész. Mosolyogva néztem Dakotára is a hülyesége végett és az is jól esett, ahogy tudott menni ezzel az egésszel. Holott gyanítom, hogy se nem volt könnyű, se nem élvezetes. Ezért is húztam, öleltem, csókoltam, miután Pat kiadta az ukázt, mert tudni akartam, hogy csak azért mondja, amit, mert "muszáj" vagy azért, mert tényleg jó lesz neki. Bár, a szabadon eresztett böfijének előre meg kellett volna nyugtatnia.
- Ne fossál, mi amor, Pat is megmondta, hogy itthon nem szabad játszani. - igyekeztem biztosítani arról, hogy nem lesz baj a teraszon, aztán futólag a füléhez hajolva suttogtam - Vidd be a macikat a hálóba.
Mert ha Dario most még nem is reagált erre semmit, tudom, hogy hallotta és elraktározta az infót, és hát... Ezzel, ha úgy adódik, biztos inzultálva lesznek a macik is. Nekem mindegy, Dakotának nem volt az. Közben Dario is mondott valamit, hogy mit, azt nem tudom, már csak Pat szavaira lettem félig képben.
- Az egyetlen önkéntesség, amit ma jóvá is hagyok, az a közös ebédért való szorgoskodás. Meg persze korábban Dario nagylelkű felajánlása, hogy önként elhozott hozzátok, és még bevásárolni is segített. - ajvé, már megint látom az arcán, a mosolyában megbúvó odaszúrást de most.... nem nekem szánta - Legyünk hálásak. Ezért is.
Jó, ezt már nekem szánta, mert még rám is nézett. Oké, jó, rajtam nem múlik! Teszek zenét, aztán megyek grillt sikálni, ha már Pat szerint nem olyan tiszta, Dario szerint meg esélyesen sosem lesz eléggé az... Mindegy, amíg pia van, addig igyekszem minden mást is leszarni.

A grill begyújtása miatt nem aggódtam - ez volt tényleg az egyetlen olyasmi eszköz a "konyhában", amihez értettem, amit csukott szemmel is bármikor meg tudtam volna oldani, még akkor is, ha megleptem vele Dariot. A tisztítás meg... Nem, nem azt vágtam hozzá, hogy csinálja ő, szimplán csak leszartam, ha itt-ott maradt egy fél körömnyi korom: mert hát, a szakvéleményem szerint ez az ízeken nem fog rontani, ha baci meg maradt is, akkor ételmérgezéstől se. Jesszus, hát vénebb nálam, nemár, hogy nem evett már ennél sokkal mocskosabb körülmények közt!
Szívesen meséltem neki nagy vonalakban az utazásokról. Biztos tisztában volt a származásommal, így nem lephette meg, hogy Alaszka után mennyire jól esett újra a prérin lenni. A Bahamák újdonság volt, és egy kósza vicc szülte ötlet, de nagyon ajánlottam neki, hogyha egyszer szabadságra menne, fontolja meg. A klíma király, az óceán kellemes, és tök sok szexi bokor van, aminek a tövében kényelmes a homokba hányni. Bedobtam, hogy majd nézhetünk képeket is, úgy is lesz egy rakás időnk, mire megsül a pulyka. Miután a tisztítással és a begyújtással végeztünk, Pat "engedélyezte", hogy felhozzuk a sört a kocsiból - szívesen lementem érte, ha Dario szívesebben itta volna, mint a töményet.

Közben pedig minden gond nélkül a fater gondjaira bíztam a nőstényemet. Amíg mi odakint fiúztunk, addig a tudtom nélkül látta el pár nagyon hangzatos dologgal a konyhai dolgokat illetően. Miután elrendezkedett a konyhában, a dolgok nagyját magára vállalta. s hiába ő pucolta a krumplit, közben elmondta Dakotának, hogyan érdemes bosszúság nélkül csinálni. Ha kedvet kapott hozzá, hát megint megpróbálhatta magától. De inkább az volt a fő célja, hogy a keze alá adja a dolgokat, amíg magyaráz. A húsról, hogy a pulyka mennyivel áll fél úton a marha és a csirke közt. A fűszerekről, amik jól passzolnak egymással, a töltelékről is ódákat zengett, de megnyugtatta arról, hogy ez csak különleges alkalmakra való, ha tényleg szeretne főzni, ez csak a sokadik a sorban. Közben pedig k sem vetették meg az alkoholt, és talán ez is segített abban, hogy kikiabáljon, hogy hozzuk fel a sört, ha szeretnénk.
A pulyka, a köretek, a grillre való már elkészült, amikor végül a pulyka bekerült a sütőbe. Fasza, már csak órák kérdése, mire ehetünk is.

Mivel se társast, se semmi közösségi faszságot nem tartottunk otthon, jobbára a nappaliban beszélgettünk. Vagyis, inkább Pat beszélt. Elmesélte (nekem megint) a hálaadás fontosságát, a történelmüket, mindent, amit amúgy magában kell tartson a hétköznapokban. Közben mindenki ihatott kedve szerint, miközben a lakást kezdte megtölteni az eljövendő ebéd illata. Jayről is mesélt. Arról, hogy az őseink is (Dakotáé is) őslakosok voltak, számunkra tényleg kiemelten fontos akár csak előttük is tisztelettel adózni. Mondjuk, nem hiszem, hogy bármelyiket vigasztalja a mészárlások után, hogy minden évben pulykát zabálunk, de nem szóltam, mert Pat az Pat. Aki amúgy néha felkelt, hogy ránézzen a madárkára, mielőtt visszatért volna. Úgy tűnt, hogy egyébként tényleg jól elvagyunk, és a maga módján mindenki hozzáad valamit a beszélgetéshez - nyilván, kellő italmennyiséggel egyre könnyebb volt. A végén még én is megölelem Dariot.
És ahogy belengettem korábban, a zenét kikapcsolva kapcsoltam a telefonom a TV-hez, hogy nagy képernyőn, tele cikis képekkel meg selfie-kkel, de megmutassam mindkét másik hímnek a Bahamákat. Nm mondom, hogy nem röhögtünk fel egy-egy szarabb képen, de a lényeg a táj volt. Egy ponton Dakota kezébe nyomtam a telefonom, és a hálóban lévő táskámhoz mentem: hála nekem, egy marék hűtőmágnest hoztunk haza, szóval, még így beszámítás nélkül Darionak is jutott egy. Pat nagyok örvendett neki, Dario meg... nem tudom, ha mást nem, tegye zsebre, szó szerint.

- Nemsokára kész a madárka, szóval mehet a parázsra a többi!
Nagy kegyesen felkeltem a kanapéról, elindultam kifelé, aztán nem sokkal később átvettem a tálcát Dakotától és egy gyors csókot nyomtam a szájára, mert hát: kellett. Dariót pedig a
- Figyeld a mestert!
... mondattal szórakoztattam, ahogy kicsit ugyan már ittasan, de kompetensen pakolgattam mindent a parázs fölötti rácsra. Nem égett le semmi, nem volt semmi gond. Mire mi készen lettünk, a pulyka is - Dakota és Pat szorgoskodása közepette pedig az étkező is meg volt terítve. Mi lepakoltunk, a köretek, az öntetek, a minden is készen állt, mire Pat elégedett mosollyal meghozta a pulykát is.
- Gyönyörű szép... - nézett végig az asztalon, aztán egyenként rajtunk is, miközben az aromák betöltötték a loftot, én meg csak kurvára enni akartam, de - Mielőtt hozzákezdenénk, osszuk meg, hogy ebben az évben miért adunk hálát. Tudom, tudom, ez mindenkinek butaságnak tűnik, ezért is kezdem én, hátha elcsentek egy-két ötletet.
Összefonta az ujjait az arca előtt, mintha imádkozna, de én tudom, hogy nem azt tette, csupán - gondolkodott egy darabig, mielőtt megszólalt.
- Hálás vagyok a fiamért, hogy minden ostobasága ellenére ma itt ül, és nem adta fel, sőt. - rám nézett, én pedig idén tényleg belesüppedtem ettől egy kicsit jobban, mint kellett volna, mert hát, sok szempontból igaza volt - Hálás vagyok Dakotért, mert boldoggá teszi a fiamat, és mert megismerhettem - arról nem is beszélve, hogy nekem is kedvez, amilyen ügyes kis kukta. - nevette el magát, de ez nyilván többről szólt, mint csicskáztatásról - Hálás vagyok azért, mert a vérvonalam másik ágán Dario nem csak nekem segít, de az Ősök földjén lévő falkát is minden erejével és tudásával támogatja és vezeti amennyire hatalmában áll. - nem hazudott, azt hiszem, minden körülmények ellenére tényleg büszke volt rá valahol, hogy Morfként ilyen pozíciót képviselt egy ilyen fontos helyen - amire tőlem már nem számíthatott - És hálás vagyok azért, mert hűséges előfizetőként kaptam jövőre harminc százalék kedvezményt a Daily News Minerre. - tett hozzá, és hiába mosolygott, legfeljebb azután nevette el magát, hogy mi is - Ti jöttök. Dakota?
Pillantott a nőstényre kíváncsi érdeklődéssel, neki adva elsőbbséget a maga bevezetője után, mert hát... Udvarias baszki, (utána) mégis csak a nőstényé az elsőbbség....

Az ölelés csapdáját megnyitottam magam előtt, Rodriguez pedig betessékelt rajta, és még a hiányzás felől is képes volt érdeklődni. Cserébe le-pöcsöztem. Éreztem, hogy Henry ettől megfeszült, ettől pedig egy pillanatra megijedtem, mert hát lehet rosszul lőttem be a dolgokat, de ahogy elengedtük egymást a Sátán jobb kezével, mintha némi nevetésszerűt hallottam volna. Lehet annak szólt, hogy tényleg jót szórakozott rajtam, lehet az eljövendő bosszúállását forgatta a fejében és az tetszett neki ennyire, finom nincs. Majd kiderül, egyelőre elringattam magam abban a talán hamis hitben, hogy épp jól érezte magát, csak úgy. Pont.
Arra már nem kontráztam rá, hogy meghívásnak is tekinthetné a hülye karácsony-szilveszter megjegyzésemet, mert hát észleltem én a határokat, és egy szó szerint is kihátráló odébb sasszézáson túl mással nem reagáltam. Aztán eliszkoltam Pattel a konyhába.

Nem mondom, hogy megfedtem az öreget a váratlan meglepiért, mert elég hülyén vette volna ki magát, meg kőbunkón, és azért na... tudtam én a helyem. Így csak félkomolyan zsémbeltem, amire Pat persze nevetett. Kedveltem, amiért ilyen könnyedén vette.
Arra, hogy nem csak Henrynek, hanem nekem is szükségem volt minderre, meglepetten kaptam fel a fejem, mert ja: nem értettem. Kissé összehúztam a szemem és a vonásait vizslattam, energiáimmal közben óvatosan vizsgálgatva az övéit, ahogy próbáltam kitapogatni a szándékait. A nőstény is figyelt - mindkét falkás hímre -, mert ha nem is értettem, de vele éreztem, hogy tanulhatok. És még ha nem is voltam stréber, bennem ragadt, hogy a túlélés érdekében mindent, ami gyakorlatias és hasznos lehet, megpróbáljak magamba szívni. Most már könnyebb volt az élet, de ezt... ezt nem akartam tompulni hagyni. Úgyhogy végül biccentettem. Meglátjuk, mit szedek ki a mai napból.
Pár konyhaművészeti tippen túl ugyebár, amikkel istennői magaslatokba igyekeztem emelkedni a párom szemében, visszakanyarodva ezzel egy könnyedebb tónushoz Pattel. Utána felszedtünk piákat, poharakat és visszamentünk a nappaliba.

A kiosztás után Pat tósztot mondtunk, mi többiek leginkább csak ittunk, és nem, ahogy Rodriguez felém tolta a poharát, meg se fordult a fejemben, hogy azért tette volna, hogy elvegyem tőle. Fél szemmel odapillantva töltöttem neki újra, meg magamnak is. Neki egy fél-flúgos hármast kell elviselni, nekem három nálam erősebb hímet - akik közül kettő évszázadokkal öregebb nálam -, mindkettőnknek szüksége lesz az extra lazítóra. Meg hát... finom. Ha már megengedhettem magamnak, nem valami szar tequilát tartottunk itthon és nyilván whiskyből se az alját.
Miután leosztásra kerültek a feladatok, a fiúk lelkére kötöttem, hogy a macijaim szentek és sérthetetlenek - mint valami tizenéves fruska, baszki! -, és már mentem is volna a konyhába Pattel, amikor Henry a fülemhez hajolva adott plüss-mentő tippet. Szusszantam egyet. Igaza volt, így biztosabb. Úgyhogy, tovább építgetve tizenéves fruska alteregómat összeszedtem a macikat és kibaszott meltóságteljesen bevonultam velük a hálószobába, hogy az ágyra szórjam őket.
Utána mentem vissza, és útban a konyha felé, az épp zenét kapcsoló Henry arcára nyomtam egy csókot, megsimítva a karját, majd ott se voltam. Rodriguez is kapott egy futó pillantást, aztán ott se voltam.

Utoljára emberként, a szakácsnőnk körül sertepertélve figyeltem ennyire a konyhában. Akkor mondjuk azért, mert szerettem, ahogy mesélt: az éppen készített fogás eredetéről, hogy egy-egy hozzátevőt milyen nehéz volt megtermelni, vagy mikor és kinek készítette utoljára rajtunk kívül. Most úgy figyeltem, hogy közben tanultam is, a korábbi nyűgös hozzáállásom pedig, amit még hónapokkal ezelőtt a házban mutattam, sehol sem volt.
Nem szerettem a fegyvereket, hiába tudtam már egyre jobban használni a pisztolyt, céloztam klasszisokkal jobban és tudtam mind gyorsabban szétszedni meg összerakni. De tudtam és csináltam. És úgy voltam vele, hogy ha valamit, amitől kifejezetten ódzkodok, képes voltam megtanulni, ez se lehet sokkal rosszabb. Vagy durvább kihívás.
A kés fogását egyébként is kényelmesebbnek tartáltam a pisztolyénál.
És talán azért, mert eszembe jutott a szakácsnőnk, kuktáskodás közben csak úgy kibukott belőlem, halkan, mintha nem is igazán fogtam volna fel, hogy épp beszéltem. Elmeséltem Patnek, hogy utoljára a kislányomnak készítettem bármit is. Levest - persze segítséggel. Beteg volt és hiába tudtam, hogy semmivel se fog többet segíteni az a kaja, amit én (is) csinálok, mint az, amit csak a szakácsnőnk, mégis muszáj volt. Nekem kellett, hogy úgy érezzem, teszek érte valami pluszt.
Aztán ahogy egy kicsit megvágtam a bal mutatóujjam, egyből elütöttem mindezt a magam hülyeségével:
- Na bazmeg! Ha azok után, hogy a véremet adom a menüért, amelyik bármit is kritizál, az mosogat. - Jó, volt mosogatógépünk, de hát... az bármikor meghibásodhatott...

A sülő pulykára várva mind összeverődtünk újra a nappaliban, immár jóval több üveg pia társaságában, amikből minél több fogyott, annál hangosabbak lettünk, én pedig egyre több mindenen nevettem. Kivéve az őslakosokat érintő dolgon - felrémlett egy harminc évvel ezelőtti stoppolás emléke, meg az akkor hallottak még pluszban. Csendben Henrynek dőltem, úgy hallgattam Pat meséjét, és amikor Dario épp töltött magának, én is odanyújtottam a poharam plusz egy körért.
- A pervy gyűjtemény be ne csússzon - mormoltam a párom nyakába, kicsit kuncogva, amikor előjött a Bahamás képekkel.
Nem, az már nem esett le, hogy hiába beszéltem halkan, a két másik hím is fixen hallotta, mert hát mégiscsak vérfarkasok és idősek, de eddigre én már túl jól éreztem magam az elfogyasztott tequilától. Ezt valamennyire felfogtam, mert kimentem egy bagóra az erkélyre, hogy a hideg levegő valamennyire kijózanítson. Közben hallottam, ahogy Henry magyarázta, hogy ez épp hol volt, vagy Pat gyönyörködő megjegyzést tett és azt hiszem, még Dario elismerőnek tűnő dörömögését hallottam, de lehet csak haluztam.
Amikor visszaértem, pont jött egy hülyefejes kép - nem volt nehéz belefutni, elég sok ilyen és ehhez hasonló is született.
- Te geci - nevettem én is velük a frissen felfedezett gáz-képen. Cserébe, amikor a kezembe adta a hatalmat, feltúrtam egy rövid videót, amin épp leégve szenvedett és csak nyígni meg "mi amoooooor"-ozni volt képes. A fairplay nevében azért megmutattam, amikor a kiadós és rém guszta fagyikelyhemet agyonfosta egy kurva sirály, nekem meg egyszerre volt felrobbanok-a-dühtől és csalódott-fancsali-gyerek fejem. A felvétel rázkódott, ahogy Henry betegre röhögte magát közben.
Mire a hűtőmágnesek előkerültek, megint a full chill és gyönyörű környezeti képek következtek.

Amint előkerült a kész pulyka hangosan megkordult a gyomrom és összefutott a nyál a számban - ez elég nagy motiváció volt ahhoz, hogy kurva gyorsan megterítsek. Minden további nélkül kész lettem volna rávetni magam, de Pat másképp gondolta, én pedig nem tudtam elfojtani egy türelmetlen-kelletlen grimaszt. Lécci! Szusszanva dőltem hátra a széktámlának, látva, hogy ez az öregnek tényleg számított. Végülis... még tíz percbe nem halok bele.
Ahogy az első, amiért hálát adott, elhagyta a száját, megfogtam az asztal alatt Henry kezét és kicsit megszorítottam. Az idei összes küzdését végigkövettem és asszisztáltam. A rám vonatkozó résznél kelletlenül mocorogtam, a szám sarkában egy elhúzás gesztusa feszült, de szinte azonnal felnevette röviden - kapva kaptam a lehetőségen -, amikor a kuktaságom jött szóba. A többit hagyjuk is.
Az, hogy Dario mit tesz, tett vagy sem, kurvára nem az én tisztem volt megítélni, főleg falka szinten. Egyedül azt tudtam, hogy velem eddig korrekt volt, akkor is, ha azzal a kibaszott videóval a frászt hozta rám július végén. Azt pedig csak sejtettem, hogy több figyelemhez túl kicsi és jelentéktelen voltam, ezért sem vett komolyan, talán ezért is engedte a korábbi kis beszólást. Amíg ismertem és tartottam a határokat, rendben voltunk.
A Daily News előfizura könnyedén nevettem el magam és ha már egyelőre nem jutottam kajához, hát ittam egyet Pat hálaadására. Amit majdnem félrenyeltem, hallva, hogy én következek.
- Én? - harákoltam kicsit, ahogy hirtelen reagálni akartam, de a tequila még nem csúszott le teljesen és végigégette a torkom. - Öhm... izé... - Mindegyikükre vetettem egy-egy pillantást, Henryre hosszabbat, és éreztem, hogy forró lett az arcom. Mintha megröntgeneztek volna. - Úgyistudjátok... - motyogtam a tányéromba bámulva, mert az egy dolog, hogy négyszemközt milyen kinyilatkoztatásaim tudtak lenni a párom felé, az meg teljesen más, hogy "nagy" nyilvánosság elé mit-mennyire teregetek.
Megint Henryre néztem, majd hetyke kis mosolyra húztam a szám.
- Hálás vagyok, hogy év elején rossz irányba fordultam az elkötött kamionnal. Hogy lett ez a loft - amit Te tettél otthonná nekem -, hogy lehetőségem lett alkura a falkával - néztem a másik két hímre -, és hogy július végén csak a hüvelykujjamat kapták le.
Mindkettőben mindkettejüknek szerepe volt, kisebb vagy nagyobb, de volt. És bár ezért-azért, külön-külön már köszönetet mondtam nekik, de ha már itt volt az ideje hálát adni, akartam, hogy tudják, tényleg hálás voltam.
Felvontam a szemöldököm, a tekintetem Henry és Dario között járatva, hogy melyikükhöz vágjam hozzá Pat kéretlen staféta botját? Én jó kislány voltam, ideje, hogy ők is jófiúk legyenek. Meg azért... kíváncsi voltam, hogy egy olyan alak, mint Dario miért mondhat hálát, ha csak látszatból is - mondjuk lehet ezt a kíváncsiságot később/egyszer megbánom, de az majd az akkor Dakotájának a problémája lesz.

Barátok sosem leszünk, ez olyan luxus, amit a hozzám jóval közelebb állóknak sem adok meg, ugyanakkor kétségtelen, hogy "békével jöttem" és ennek szól érdeklődő kérdésem is a hím felé, mikor kettesben maradunk. Tényleg foglalkoztatott, mi van vele, hogyan boldogul, mert a magam módján kedvelem. Nem a kémek gyöngye, de kétségtelenül rendelkezik pár olyan tulajdonsággal, ami az össze többiből hiányzik...
Persze, mindezt nem fogom az orrára kötni, helyette lehúzom a kávém maradékát poharamból, féloldalas vigyorral képemen az európába küldendő csomag feltételezett tartalmára.
- Majd észben tartom. - Az asszonykája a megmondója, hogy sokszor egy ártatalannak tetsző kis videó hatásosabb, mint  holmi grillezett ujjpercek. Ami pedig Niallt illeti... az alvási szokásaimat illető megjegyzés nyomán én is fel kell röhögjek.
- Ne vedd fel, de szerintem csecsemő korom óta nem aludtam ilyen nyugodtan! Lehet, bejelentkezek hozzá csakra-tisztításra is, vagy ki tudja mikkel foglalkozik még... - Én. Én tudom, de egy fél pillanatig képes vagyok elengedni a kényszerességeimet és annak venni az egészet, ami; poénra. A tarkokat ekézni a kanguk között amúgy sem idegen szokás - erősíti a csapatot és nem árt senkinek.

Az elkövetkező órákban hajlandó voltam ezen szellemiségben létezni, miután a feladatok leosztásra kerültek. Persze, magamat teljesen nem levetkőzve szívtam Henry vérét, miközben a grillt takarította, hogy aztán őszinte érdeklődéssel hallgassam utazásairól, megállapítva, talán tényleg nem volt totális hülyeség Pat-tól épp most "kilökni" a falka kötelékéből...
Vihar jön, kibaszott vihar, hogy még én is biztosítékokat hozok létre magam körül arra az esetre, ha egész egyszerűen kényelmesebb lesz felszívódni a környékről, semmint itt maradni a természetfeletti történések ősi segglyukában.
... Képek? Milyen ké - ja az utazásról! Persze, végül is miért ne nézhetnénk meg őket. Rábólintok és még azt is felajánlom, hogy felhozom én a sört a kocsiból, Henrynek úgyis olyan jól áll a házimunka, kár lenne, ha abbahagyná. Kacc.
A békésen szemlélődő társaság szerepét a fotók kommentárját hallgatva még képes voltam megtartani, de ahogy Pat belelendült és a második sör felénél tartottam már én is, a kettős kaphatott némi ízelítőt a dinamikánkból, ugyanis velük ellentétben halál lazán akasztottam meg mondandójában a falkatársat, kéretlen megjegyzésekkel téve helyre meglátásait. Mert anyjukat az angol telepeseknek ezzel az egésszel, mikor a spanyolok voltak az elsők a földrészen, s bár nem beszéltünk össze, Henry gondolatát én magam ki is mondom: attól, hogy pulyka-illatban úszik, a népírtás még népírtás marad. De legalább lett egy szép mágnesem! Már tudom is, ki kapja meg a falkán belül, csak, hogy ne legyen olyan elkényelmesedett élete errefelé a rózsaszín köd közepette a kettősnek.
Felnevettem, mikor Henry újfent a grillhez sorjázott, utána hajítva egy doboz sört - persze, figyelmeztettem előtte, hogy el tudja kapni, italt nem pazarlunk - ki ne száradjon a tüzeskedés közepette.
- Legalább ennyiben jó hatással volt a büntetésem rád. Van, aki azóta is visszasírja a reggelijeidet... - Húzom, feltápászkodva a fotelből végül, hogy hasznossá tegyem magamat. Például segítek teríteni, igen. Annál előbb szabadulok, ugyanis a látszat ellenére nem terveztem az egész estét itt tölteni köreikben. Pattel ellentétben valóban nem azért jöttem, hogy a nyakukra telepedjek egy teljes napig, viszont a megérzésem azt súgta, a korábbi csak egy szeletje volt az öreg hegyibeszédének.
Ó, igen! Az asztalnál helyet foglalva már magához is ragadja a szót, én meg érzek egy apró eret elpattanni valahol halánték tájt a fejemben. De tartom a türelmes, jól nevelt álcát - még egy halovány, futó mosollyal egybekötött biccentést is elejtek felé az engem illető megjegyzésére. Cuki.
Meglepő (?) mód, Dakota pillantását elcsípve a saját hálaadását követően, nemes egyszerűséggel dőltem kicsit előrébb ültemben, felkönyökölve finoman az asztalra, mintegy ráutaló magatartással, hogy akkor az én köröm jön. Meghagyom az érzelgősséget Henrynek a végére... vagy pont, hogy nem jöhet ő énelőttem még jelen helyzetben sem. Nézőpont kérdése minden, akárcsak az őszinte szavak, amik elhagyják a számat.
- Nos, én hálás vagyok érte, hogy az idei évben beállt változások sem vertek éket közénk. - Tekintek itt Henry felé, bár lehet, inkább Niallnak és a kóbor-terápiának kellene hálát adnunk. Haha.
- Illetve az új, gyümölcsöző ismeretségekért is rendkívül hálás vagyok, amik általa szöktek szárba. - Ez meg Dakotának jár ki, kedves mosoly közepette. Értse mindenki, ahogy akarja.
- Pat! - Az öreg felé csak megemelem a poharamat udvarias elismeréssel, de többet nem mondok, helyette átpasszolom a stafétát Henry felé, ő se tartsa magában eme magasztos pillanatban a gondolatait.

A vacsora ideje alatt visszavedlek a nappaliban már megismert csendes megfigyelővé. Egy-két sztori azért befigyel, akár Henry, akár Patrick hoznak fel közös emléket a falkát illetően, ugyanakkor eljön az a pont az éjszakában, amikor én magam elköszönök tőlük, nem magyarázva különösebben az okát senkinek. Kell egy kis friss levegő meglehet, mielőtt teljesen levetkőzném önmagamat.
Pat visszatalál a bérleményünkig egymaga is remélhetőleg...

// Elnézést a megváratásért, egyúttal köszöntem a lehetőséget. Egy élmény volt, tényleg! :3 //

Jól esett egy-két dolgot hallani a fentiekkel kapcsolatban. Az úgy nem igaz, hogy hiányzott a díszes társaság, de azért most éreztem csak úgy igazán, hogy nem csak a közösséget, de egy életet is hátra hagytam. Amiben nekem már nem járt atyai csakra-tisztítás sem Nialltól, aminek a felemlegetésére betegre röhögtem magam.

Ebben az egész pár órában tényleg az volt a szép, hogy a maga módján mindent és mindenkit a helyén kezelve tényleg felszabadultak lehettünk. Az új életembe keveredő nosztalgia érzése a falka kötöttségei nélkül egészen másként esett jól, és ahogy Dakota mára már például teljesen megszokta Pat matuzsálem Sötétszürkéjét, úgy azt is reméltem, hogy a maga keretein belül Dario sem fogja feszélyezni. Igyekeztem én sem adni alá a lovat, hogy oka legyen pofával a grillre nyomni meg hasonlók. Sokat segített, hogy menet közben azért egyikünknek sem száradt ki a szája - főleg, hogy a kuzin volt olyan angyal, hogy még a sört is felhozta. Megeszem.
Származásunkból és neveltetésünktől fogva nagyon hangosan tudtunk ám röhögni, meg keresztbe-kasul a faszba elküldeni egymást: legyen szó fotókról, videókról, vagy éppen a Hálaadás mibenlétéről. Ez is olyan balhé volt, amin én egyszerre röhögtem Dario indulatain, meg Pat fején, ahogy kivételesen magát visszafogva tett azért, hogy ne folyjon több vér ma a loftban, mint ami Dakota megvágott ujjából korábban. Én a magam részéről levontam azt a konklúziót, hogy a kaja meg a pia a lényeg, maradjunk ennél, a világ halad, lassan már a medveállatkák is szavazati jogot meg egyenlő bánásmódot fognak kapni: inkább élvezzük a kaját, meg egymást, aztán hagyjuk. Komolyan, el sem hiszem, hogy én próbáltam az okos lenni, de igazából csak szimplán zavart, hogy olyanokról kezdtünk beszélni, amiket én kurvára leszartam ergo... Untam magam. És még csak azt se mondhattam, hogy lelépek az asszonnyal, mert hát, mi voltunk itthon.
Egy csókot nyomtam Dakotának, és mint valami műprofi baseball játékos, úgy kaptam el a felém hajított sört. Azért kedves tőle, hogy szólt - talán egy kicsit mg meg is hatódtam.
- Addig jó, amíg csak a reggelijeimet. - röhögtem fel, már kissé szabatosabban az alkoholtól - Odadobjak neked tojit? Csak, hogy valakinek ne hiányozzon annyira?
Jó, hát szívta ő is eleget a vremet, egy-két beszólást én is megengedtem magamnak legfeljebb jó, túlkoros Morfként majd ő is tarkón vág, ahogy Pat szokott.

A legszebb öröm a káröröm.. Valahol jól esett, hogy most nem egyedül nekem kell elviselni Pat kinyilatkoztatásait. Bár talán én voltam az egyetlen, aki már ismerte annyira, hogy csak legyintsen, és minden különösebb zavar vagy idegbaj nélkül csak mentem a helyzettel. Úgy előbb vége lesz, tudom. Még akkor is, ha most először talán örültem annak, hogy értem hálás, mert azt hiszem, most tényleg okot is adtam rá. Az pedig, hogy Dakotáért is, hát... Bebaszna, ha nem lenne! A kedvezményes előfizetésén meg csak felröhögtem - szerettem, hogy nem hagyta ebben a ragadós nyálban megülni az ömlengését.
Csak megszorítottam Dakota kezét és aprót biccentettem. Mondtam, csak faszkodja el. Nem lesz belőle baj. Mondjuk nem fogadta meg a tanácsomat, és tényleg komolyan válaszolt, ami igazából egyúttal engem is csapdába ejtett, de ezt azt hiszen tudom vállalni. Tök jó, ezek szerint akkor igazából mindenki mindenkiért hálás - mint ez Dario szavaiból is kiderült. Gondterhelten felsóhajtottam.
- Na, hát mivel utálok kimaradni a jó bulikból, természetesen én is mindegyikőtökért kurva hálás vagyok. - nevettem el magam, de mivel repült a "William!", így a magam módján kifejtettem - Pat, hálás vagyok, hogy a nevemre írtattad a házat, szóval ha Dakota kidobna, lesz hol csöveznem... Vagy eladnom, ha csődbe visz. - és ezzel már pillantottam is rá, mert hát - De ne dobjál ki légyszi, mert rohadt hálás vagyok, hogy a nyomorék hegyi szobám helyett egy luxus loftban élhetek, és ezt te tetted lehetővé. - nem, képtelen voltam ömlengeni, azt majd esetleg akkor, ha mindenki lelépett és csak ketten maradtunk - Persze ez akkor biztos nem történt volna meg, ha Dario mondjuk kilenc hétig tényleg a golyóimat tépi le, szóval hombre, kösz, hogy csak az orromat törted be... Kétszer.
Meg persze azért is, mert tényleg nem szopatott a halálba és még el is engedte az utolsó hetemet. De ezt már megköszöntem, nem igazán ismerek nála okosabb valakit, szóval kétlem, hogy kiment volna a fejéből.

Lassan, de biztosan zabáltuk betegre magunkat (én legalább is). Pat volt olyan jó fej, hogy hozott szivart, úgyhogy sokkal nosztalgikusabban teltek el a beszélgetések és a történetmesélések. Valahogy úgy tűnt, hogy minden a helyén van. Főleg a bahamai utunk után. Minden kerek volt és egész, és úgy éreztem, hogy készen állok a világon bármire.
Megköszöntem mindent Darionak, amikor elbúcsúzott, még a vállát is meglapogattam egy kissé. Pat is távozóra fogta volna, de mondtam neki, hogy maradjon csak a seggén, vele még nem végeztünk. Azt viszont senkinek sem engedtem, mint a ház ura (lol), hogy pakolgatni vagy takarítani kezdjen. Majd holnap. Vagy azután. Tudja a franc. Ma este csak ki akartam élvezni minden percet, egészen addig, amíg Pat végül el nem köszönt, és amíg Dakotával el nem terültünk  hálóban.



//Én is köszönöm szépen, végre egy tényleg boldog Hálaadás xD See you next time <3 //

Annyiból kibaszott jó volt, hogy az "évfordulónk" olyan napra esett, ami egyszerre volt nevetséges és szánalomra méltó - de. Minden kibaszott plakáton ott, minden elcsípett beszélgetésben benne volt és emlékeztetett, hogy heló, a csajom - nejem épp plusz éve borzolta meg a testem mellett a lelkemet is. Mert a Kert más volt. Ez ma már nem számított, de annak idején neki is elmondtam, viszont... Ami azóta történt velünk, igen is hozta magával mindazt, amit amúgy mindketten leszarnánk. A szerelmet. A kötelezőt. Én tudom, hogy ott dőlt el minden, arra már nem is emlékszem, hogy pontosan mikor jöttem ide utána "szakítós-balhézni". De nem is érdekel.
Oké, jó. Bevallom, annyira izgatott voltam, hogy aludni sem igazán tudtam, és olyan hét körül azzal keltem ki mellőle az ágyból, hogy hozok reggelit. Husibucit, kávét, mindent is. Miközben az ágyban vergődött, én bepakoltam pár dolgot a hátimba és azzal együtt indultam el... Hát, nem reggeliért. Nem kimondottan. De azért hoztam azt is.
- Háffia!
Igen, egyetlen kurva szál rózsával a fogaim közt terültem el mellette, és próbáltam hót komoly fejet vágni, addig baszogatva Dakotát, amíg magához nem tért. Valamennyire. Ha kellett, most én csapkodtam meg a virággal, hogy keljen már fel, kihűl a buci.
- Gratulálok, képzeld, már egy éve nem kaptál mellettem idegösszeomlást! Gondoltam, hogy hívom a Guinness-t, de talán majd jövőre... - nevettem el magam a reggeli felé menet, aztán elkaptam a derekát és orvul magamhoz húztam egy csókra - Olyan kibaszottul szeretlek.
Aztán nem sokba telt, hogy szóba kerüljön a tetoválás, amit annak idején szóba hozott, én pedig jó gyerek módjára  közöltem, hogy meglesz, ne fosson - csak együnk és induljunk el. Muhaha. És bár szívesen megtettem volna, hogy ünnepi módon máshogy is megreggeliztetem, de egyrészt akartam, hogy kicsit morci legyen, másrészt... Akkor mi marad estére?
Ahogy aztán a maga idején leértünk a paroklóba, hogy megindulhassunk a szalon felé, puffogva nyígtam fel.
- Faszom! Nincs nálam a napszemcsim, amit akartam mára - nyüszítettem a szokásos módon és könyörögtem neki szépen nézve, hogy - Hozd már le légyszi, addig kiállok a kocsival. A fekete Ray-Bant, ez a barna szar. Imádlak!
Csodás, ha minden jól megy, akkor lassan eljutunk az ANTRIM üvöltős etapig, meg ahhoz a tényig, hogy egy érzéketlen fasz vagyok és leszarom az évfordulót. Bár, így a szülinapba belegondolva... Nem tudom. Na, de nekem dolgom volt, nem értem rá filózni. Ahogy eltűnt a liftben, én kocogva mentem a kocsihoz - amivel be sem álltam. Mint egy Villám, úgy rángattam le magamról dzsekit, a pulcsit és a pólót, hogy csinibe vágódhassak, a telefonomat ráküldtem a kocsira, rágyújtottam, aztán a RAM seggének keresztbe tett lábbal dőlve vártam rá pont úgy, ahogy tavaly ilyenkor festettem. Amikor pedig úgy hallottam-érzékeltem, hogy lassan már a mélygarázs kijáratánál van, de még nem lát rám, izzítottam a muzsikát és úgy feltoltam a hangerőt, hogy esélyesen két utcával odébb is hallották. De ki nem szarja le ugye, a kocsi minden ajtaja nyitva volt, hadd szóljon.
Ahogy megláttam, kibaszottul boldog voltam és elégedett. Nem, nem bírtam nem fülig érő vigyorral nézni rá, miközben a zene ritmusára mozgattam a fejem és énekeltem, aztán két sor közti szünetben egy utolsó slukk után elvágtam a picsába a cigi maradékát, aztán befejeztem a refrént, szerintem volt időm, mert hát... Gondolom, Dakotának még azt a tényt is fel kellett dolgoznia, hogy hiába festettem istenien már én is, de mögöttem a RAM platója púposra volt pakolva rózsákkal. Ja, mert hát, ezt is muszáj voltam túltolni.
Pár napja én csak leparkoltam a RAM-mal egy szimpinek tűnő virágbolt előtt. Nem, nem vagyok az a fajta, aki csak úgy virágot vesz. Én azt akartam, hogy az egész platót púposra pakolják. Mondták, hogy az bizony sokba fog kerülni, én meg odakaffogtam, hogy: leszarom. Valinap reggelre legyen púpos a kocsim platója, ezen kívül nem igazán érdekelt más - leszámítva a tálalást. Úgyhogy lebuktam, ezért hoztam reggelit.
- Na, mi  a fasz van, he? - biccentettem felé vigyorogva - Idén is meg akarsz agyalni meg feldugni az egész platót a seggembe? - rekedten átkiabáltam a zenén, miközben már egy-két kíváncsi arc a környező házakból az ablakban lógott - Akkor egy darabig elleszünk...
Hátra pillantottam a vállam felett, és kibaszott önelégült pofával megint csak úgy néztem rá, mint aznap, és azóta már egyébként kurva sokszor. És bármit is akart  tenni velem - hagytam, ahogy tavaly is hagytam. Ha csókolt, hát csókoltam, ha belökött a rózsák közé, akkor röhögve borultam. Mert kibaszott boldog voltam. Vele, mellette máshogy nem tudok létezni, és kibaszott hihetetlen, hogy már egy teljes éve létezhetek így: úgy, ahogy sosem hittem, hogy fogok vagy hogy egyáltalán képes vagyok rá. A világomat váltotta meg, szóval nyilván azt csinál, amit akar, ez a nap nekem róla szól.
De mivel a dal csak három perces volt, és én fasz, nem nyomtam ismétlést, a shuffle miatt a pillanatnyi csend után egy enyhén radikális stílusváltást kellett megélnünk, amire így vagy úgy, de egy "nabazmeg" mellett nekiálltam nagyon punk módjára fejet rázni. Köszi, shuffle.

Totál szokatlan rózsaillatra ébredtem a "háffia" mellett, és ahogy kinyitottam a szemem... nyögve-morranva nyomtam a tenyerem Henry arcába, aztán a lábammal is tolni kezdtem, és letoloncoltam az ágyról, hogy a padlón puffanjon. Aztán kihajoltam lenéztem rá, még félálmoskásan lekuncogtam rá, "lefolytam" az ágyról a férjemre, majd mint valami nem is táncolt, elbaszott tangóban, a fogammal szedtem el tőle a virágot.
- Tegesi.
Mert az volt, de én is, ahogy felkeltem róla, kivettem a számból a rózsát és az ölemtől a mellkasomig végighúztam a vörös szirmokat egy pimasz mosoly kíséretében. Aztán átléptem az arca fölött és mentem a húsosbucimért.
- Már egy éve? - pillantottam vissza Henryre a vállam fölött túljátszott meglepettséggel és megforgattam az ujjaim közt a rózsaszálat. - Akkor hajolj csak be, valamivel még lógok neked - nevettem fel, és ezt vágta félbe azzal a rá annyira jellemző lendületességgel.
Valamikor a csók közben kicsúszott az ujjaim közül a rózsa, mert nagyon hamar az sokkal fontosabb lett az, hogy mindkét kezemmel a hajába túrjak és hozzápréseljem magam, mint bármiféle gaz. Azonnal belelkesültem, a nőstény a felszínhez dörgölőzött, és már nyúltam Henry övéhez, hogy előreggelizzünk, de leállított. Csúnyán csücsörítettem rá, a rubinvörös lobbanás visszavonulót fújt, majd felszegtem az állam, megfordultam és egyből léptem - így bevertem a nagylábujjam az egyik fotel lábába, de csak nyikkantam egyet, és magamra kaptam a túlméretezett pólót a háttámlájáról.
Megint az agyamat húzta bazmeg...
- Szörnyű vagy - morogtam az orrom alatt, ahogy felültem a konyhapultra, magamhoz ragadtam egy bucit és nagyot haraptam belőle. - Úgyhogy én meg szörnyen szeretlek. - Ezt már, ha akartam volna se tudom morcosan mondani. - Kérem az első tintavirágom - tettem hozzá két falat között, energiáimban éledező izgatott lelkesedéssel. Álig vártam, hogy megint varrjon rám!
Megnyugtatott, hogy megkapom, erre az ígéretre meg nyilván befaltam a bucit és már a második felét is eltüntetve indultam vissza a hálóba, hogy mielőbb felöltözzek és menetkész legyek.
Egy éve ilyenkor még úton voltam Fairbanks felé, kicsit idegesen, magamat se értve igazán, sokkal inkább valami lezárást vagy megnyugtató dugi-pajti választ remélve, mint... mint valami többet. Ha az azóta eltelt év nem lett volna tele annyi mindennel, biztos megkérdeztem volna legalább poénképp, nosztalgia gyanánt, hogy megbánta-e. De ez minden június, Új-Mexikó, október és Bahamák után inkább tűnt sértésnek.
A bokacsizma és a dzseki hiányzott már csak, amikor bőrnaciban, vastag, szürke garbóban visszamentem a nappaliba. Egy másodpercre megtorpantam, és elmosolyodtam, ahogy végignéztem Henryn. Valami azt hiszem kikívánkozott, de nem tudtam megfogalmazni, csak éreztem, miközben reméltem, hogy ha másból nem is, de az energiáimból, a kiszélesedő, boldog mosolyomból mindent ért. A világot jelentette, hogy egy évvel később itt volt velem, pedig baszki, kurvára nem könnyítettem meg a dolgát.
- Menjünk - indítványoztam helyette, és miután a maradék göncöt is magamra vettem, gyanútlanul lifteztem le Henryvel a földszintre.
Már egész kihevertem a reggeli elmaradását és el is felejtettem, hogy zabos voltam, erre a Kis Geci után a Páva is előbújt életem párjából. Lapos, már-már lesújtó pillantást vetettem rá, amikor azon nyígett, hogy nem jó a napszemcsi.
- Az öved megy a cipőfűződhöz, vagy abból is hozzak másikat? - kérdeztem szinte segítőkészen, épp a hangsúlyom nem stimmelt hozzá. - Ray-Ban bazmeg... - motyogtam az orrom alatt, ahogy visszaszálltam a liftbe és benyomtam a hatost, majd vártam, hogy felérjek a csúcsra. Hah! Hah...
Fent megláttam a hanyagul elhajított rózsát, és egy pillanatnyi érzelgősségnek engedve levettem a konyhaszekrényből egy nagyobb poharat, vizet töltöttem bele, belebasztam a virágot, majd az egészet az asztal közepére tettem. Miután úgy ítéltem, hogy eléget húztam az időt és várattam a világ egyik ha nem a legtürelmetlenebb pasiját, méltóztattam magamhoz venni a megfelelő napszemcsit - anyám! -, és visszamentem.
Kis gyanútlanul. Mit sejtve. Én, a naiv.
Ahogy felharsant a zene egy pillanatra megzavarodtam, már csak azért is, mert a hang együtt ért a látvánnyal, és hirtelen nem értettem, ki-mi van, hogyan, mikor és minden egyéb, mert hát nem így hagytam itt! Aztán lassan felfogtam a dalszöveget, azt, hogy Henry is énekelte, meg azt a kibaszott önelégült vigyort, amit a harmadik ház erkélyéről erre lesve is simán láthatott bárki. És ha mindez nem lett volna elég:
- Mi a fasz?! - Nem tudom, hogy ezt csak tátogtam, suttogtam, normál hangerőn kérdeztem, vagy sikítottam. Talán utóbbi.
Mert bazmeg púposra volt pakolva a Ram platója rózsákkal... Ez, meg az egy évvel ezelőtti szerelése menthetetlenül visszadobtak abba a döbbent tátogós állapotba, amit tavaly produkáltam, és ahogy akkor, most sem igazán fogtam fel, hogy amúgy mások is kezdtek körülöttünk lenni, vagy a közeli ablakokból kilesni.
Hát lessenek baszod. A napszemüveggel a kezemben nyomtam mindkét tenyerem az arcomra - és éreztem, hogy forró a bőröm.
- Anyád, az van, Antrim! - vágtam rá egyből, még mindig ugyanott állva, a mélygarázs ajtajában, mint egy idióta. - Csak pár hordó síkosító meg némi tágítgatás kérdése. Megoldjuk, ne fossál. - Reflexből jött a faszkodás, gondolkodnom se kellett hozzá, és legalább valamivel képes voltam feldolgozni az idei sokkot.
Aztán megindultam felé, a napszemcsijét a zsebembe téve, mert... mert. Szereti na, nem fogom összetörni. Egy fél gondolat erejéig még az is megfordult bennem, hogy remélem, legalább egy erkélyen lógó kameráz a telefonjával. Mert ahogy Henryhez értem, elkaptam a karját, irányba fordítottam, és a tanult mozdulattal átvetettem a vállamon és bebasztam a rózsák közé, továbbra is rákvörös fejjel.
- Még mindig fasz dolog ám kicsitek szopatni! - mondtam, de biztosra vettem, hogy ezen is csak röhögött. És ahogy ott feküdt, az újabb dalra rázva a fejét, idiótán és boldogan, fölé hajoltam és megcsókoltam. - Borzaszót vagy.
Jah, és ez engem kurvára zavart, nyilván, sütött a hangomból is, főleg úgy, hogy halk kis nevetés vegyült belé a végére. Megint megcsókoltam volna, de füttyögést hallottam, és oké, szarom le mások véleményét, de azért:
- Na húzzunk a vérbe.
Eleget jótékonykodtunk itt: szerda délelőtti műsor, ingyen kukkolás, szerenád... Bazmeg, technikailag szerenádot is kaptam... A gondolat megint kékhalált okozott, miközben a Ram elejéhez mentem, már nem tudva, hogy a sofőr vagy az anyósülés felőli oldalon, mert basszameg azt se tudtam, merre van az előre! Egyszerre szemrehányón, "ezt még visszakapod" fejjel és segélykérőn bámultam Henryre, ha hajlandó volt kimászni a virágok közül.
- Rohadék - morogtam az orrom alatt egyszerre mérges-szukásnak, mert megint így megszopatott és kurva szerelmesen, mert... imádom.
Azt már annyira, nem, hogy a kilincs helyett a visszapillantóra markoltam rá lányos zavaromban gondolva, hogy azzal majd kinyitom az ajtót. Hát, nem. Karba fontam a kezem és várakozva fordultam Henry felé, mintha meg se próbálkoztam volna az egésszel, hanem eleve valami elbaszott délvidéki dámaként vártam volna hogy ajtót nyisson nekem.
- Ne vigyorogj! - szóltam rá. - Jó, de, vigyorogj... - Nyilván!
Hogyan a picsában tudnék igazán azért haragudni, hogy ilyen felszabadultan... fasz. Sehogy.

Rózsával a fogaim közt ébresztgettem a mi amort, és amikor az arcomba nyomta a tenyerét, már rötyögtem. Viszont amikor már a lábait is bevetette, drámaian váltottam hangnemet.
- Na! Naa! Mi a...?! HÉÉÉÉÉÉ!!! - igen, a műhisztit foglalt fogakkal is tudtam produkálni, aztán hanyatt puffantam a földön - Aú?
De mire valami elbaszott amőbaként rám folyt, már nyúltam felé és nevetve nyögtem, ahogy a súlya hirtelen a gyomromba vágódott, és amíg ő azzal volt elfoglalva, hogy nagyon elegánsan átvegye tőlem a gazt, a kezeim már a hátára is simítottak.
- Szolgálatodra. - elégedetten elvigyorodtam, miután olyan kedvesen legecizett, és azért még nyomtam egy kurta csókot az orrára, mielőtt csak úgy felkelt és lemászott rólam. Hát a pofám leszakad, főleg, ahogy még tette is magát a virággal és csodás panorámával megajándékozva a fejem felett átlépve megindult kifelé.
- Ennyi?! Se köszi, se puszi?! Mekkora egy ribanc vagy!
Kiabáltam utána, aztán fel is pattantam, hogy ha Ő nem is, hát én gratuláljak neki ezért a nem hivatalos, nem PlayStation trófeáért, amit az évfordulóval bezsebelt. De még mindig egy kis görcs volt, baszki. Ha egy szál random rózsa ennyire betett, mi lesz a kocsinál? Meg akarsz te halni McCarty, ez már kurva biztos.
- Lógsz hát, na, gyere ide, mindjárt megmutatom, mivel lógsz...
A köszi nem kellett, a puszi viszont annál inkább, úgyhogy utána kapva magamhoz rántottam és megcsókoltam. Rohadt könnyű lett volna belefeledkezni a helyzetbe és felrúgni minden további tervet, de fékeztem magamon. Hiába csalta a bőröm alá a Szürkét, hiába morogtam bele abba, ahogy beletúrt a hajamba. Várható volt, hogy nem lesz boldog, amiért leállítom - én sem voltam, de ez nyilván nem érdekelte volna, úgyhogy csak próbáltam nagyon határozott lenni és csak szolidan röhögni fel, amikor világi sértettségében belerúgott a fotel lábába.
- Instant karma, látod? Mert ilyen duzzogós kis picsa vagy.
Jó, hát ha kellett, én nagyon szívesen menekültem előle futva a konyháig, ahogy végül megkaptam, hogy szörnyű vagyok. Haha! Fogalmad sincs róla, mennyire. Úgyhogy ezt bóknak véve vigyorogtam, miközben kipakoltam a kaját, és csak annyit mondtam, hogy
- Helyes.
Az is, hogy szörnyen szeret, meg az is, hogy az elszáradó gaz helyett a tintát akarja, amit hónapokkal ezelőtt megígértem neki. Mára már eszembe sem jutott megkérdőjelezni, hogy biztosan akarja-e. Nem csak azért, mert imádtam a gondolatát, hogy még egy tetkója lesz, hanem azért is, mert már biztos voltam abban, hogy nem fogja megbánni. Legalább is, ezerszer biztosabb, mint annak idején a gyűrűben voltam. Amikor pedig már majdnem készen elkapta a tekintetem, álltam és egy kurva szó nélkül néztem, ahogy... Nézett. És ebben a vibráló csendben egy pillanatra megint a Kertben éreztem magam. Semmit sem kellett mondania. Ott sem, itt sem. Nyitott könyvek voltunk egymás számára, a boldog mosolya és energiái az enyémekkel találkozva egy kibaszott élet értelme érzést kreáltak, én pedig kész voltam megindulni, amikor Ő úgy döntött, hogy mehetünk. Mondjuk nagyon gyorsan fel kellett mosnom a padlóra szétfolyt lelkemet, mert hát, perceken belül műsor van, és az úgy nem megy, hogy pitbull helyett labradorként rajongok. A-a. Billy, te köcsög, a színpad a tied! Nehéz volt nem elröhögnöm magam, amikor úgy nézett rám, mint egy darab idegesítő szarra, de megálltam.
- Mondom imádlak!!!
Kiabáltam szemét vigyorral, ahogy duzzogva megindult, de után sajnos nem figyelhettem rá, hogy mit érzett vagy motyogott még a liftnél. Gyorsan átvedlettem a hátimból előrángatott cuccokba, rágyújtottam, zenét bekészítettem és amikor közeledett, hát... showtime? Az.
Piszkod mód elégedetten röhögtem bele az éneklésembe, ahogy Dakota kiakadt. Billy lő, gól. Csóri, hát süllyedt, mint a Titanic, én pedig minden imádatommal együtt élveztem, hogy végre megint elértem. Talán még jobban is, mint tavaly, mert már magasabban volt a léc, ugyebár. Éééés IGEN, eljutottunk az Antrimig. Nyertem. És megint, amíg Ő szenvedett, én csak röhögtem, de teli pofával.
- Nem fosok, de nem ígérem, hogy menet közben nem fog összejönni, ha tényleg nekilendülsz.
Hát, neki is lendült. Azért egyenesbe vágtam magam, egy fél lépést elléptem a platótól, mert a maga módján ijesztően határozott és lendületes volt. Még sosem vágott pofán, talán most lesz az első alkalom. Nem voltam biztos semmiben, egy kicsit magam elé emeltem a kezeimet, de még mindig röhögtem.
- Mi amor...
Hogy féltem-e? Talán. Egy kicsit. De attól még mindig rötyögtem, és eszemben sem volt megállítani, amikor elkapta a karomat, és olyan finom nőiességgel be nem baszott a rózsakupac közepébe. Ó, hogy az a... Hát, mivel a bőrkabi már nem volt rajtam, így az egy szál ingen keresztül egy kisebb sufni-akkupunktúrát kaptam a tüskéktől, mert ja ezek a virágok szépek és bántanak. Pont, mint a nejem...
- Aaaaaaaa! Ahahaha, baszki már! - kiáltottam fel fájdalmas nevetéssel - Most mit rinyálsz, he?! Nagyon is szereted, ha szopatlak!
Prüszkölve röhögtem fel megint, miközben még a fejbőrömet is rózsatüskék karistolták, ami nem volt túl kényelmes, de az élmény mindent felülírt. Egy ponton még a könnyem is kicsordult, s csak az rángatott vissza kicsit a valóságba, ahogy a romantikába páros lábbal tiport bele a Ramones, nekem meg még fekve is át kellett mennem punkba, ha már így hozta a helyzet.
- Sajna még párszáz évig el kell viselned...
Suttogtam az ajkai közé, miután megcsókolt és csak úgy simán borzasztónak nevezett. De szerettem borzasztó lenni. Főleg így, és ha róla volt szó.
- Mit akarsz, cica? - kiabáltam fel a valahol füttyögőnek - Gyere le, vigyél virágot, Vali-nap van, jut mindenkinek!
Nem tudom, melyik tag kezdett el füttyögni, de teljesen komolytalanul, ám annál nagyobb pofával invitáltam le hozzánk (spoiler alert: nem jött le), aztán Dakota meg engem, hogy húzzunk. Jó, hát húznék én, csak...
- Várjál-várjál, nem úgy van az.
Ahhoz először ki kellett másznom a virágok közül, ami elsőre nem tűnik túl nehéznek, de... Abban a pillanatban, ahogy letámaszkodtam és feltoltam magam, a tüskék a tenyerembe vájtak, ahogy felültem, pár szál még mindig hátamba ragadva követett. Az orrom alatt káromkodva sebződtem meg újra, ahogy kiszálltam, de leszartam: két lábbal a flaszterre huppanva is úgy éreztem, hogy megérte. Én, a rohadék. Én, akinek nem kéne vigyorognia, de mégis megtette. A nővel szemben, aki a már nyitott kocsiajtót próbálja meg kinyitni a visszapillantót markolászva. Szépek vagyunk.
- Faszért nem mimózát vittem neked tavaly... Szedd már le, légyszi! - hátat fordítottam neki, hogy a kilyuggatott, vérfoltos ingemről és a bőrömből kiszedhesse a hozadék virágokat, közben pedig a tenyeremet néztem. Nem gáz, mire a szalonba érünk, semmi sem fog szemet szúrni - És RIP, csodaing. Sosem feledünk...
Azt mondjuk egy kicsit sajnáltam, hogy így már nem fogom tudni többet rendesen felvenni, de a buzis nosztalgiánál sokkal jobban szerettem a megzavarodott nőstényemet. Szóval, ahogy virágtalanított, csak megfordultam, és hiába akart menni, én... Én meg akartam csókolni, na bumm. Nem lehet mindig az, amit Ő akar. Szóval befordítottam, hogy a segge az anyósülésnek nyomódjon, és megcsókoltam. Na jó, egy kicsit préselődtem is. De mit csináljak, kimaradt a reggeli, és gecire szeretem.
- Nem utálsz... szeretsz. Kurvára szeretsz... Ugye?
Kérdő-kijelentés volt, és ha ez odáig vezetett, hogy a kocsit nyitva hagyva felrángat a loftba, hát felőlem aztán mehetünk. De akkor biztos, hogy már a liftben az illendőnél kevesebb ruha lesz rajta, és csak reménykedhetünk abban, hogy nem futunk össze szomszéddal. Kurva szomszédok - tényleg kéne egy rendes ház.

Jókedvűen nevettem fel a méltatlankodására. Jah, se puszi, se köszi, tough love vagy mi - azét az energiáimmal meglegyintettem, de ez is volt sokkal inkább szeretetteljes simítás a hisztijére.
Hogy számítottam-e rózsára? Vagy egyáltalán bármilyen virágos ébresztőre? Nem. Szándékosan nem gondoltam ilyesmire, egyrészt meg véletlen se akartam valami elvárást felépíteni magamban, másrészt alig vártam, hogy meglepjen. Mert abban biztos voltam, hogy meg fog, és a teljes élményt akartam, ehhez pedig hozzátarozott, hogy nem álmodoztam-képzelegtem arról, mivel készülhet, ha készül. Nagyobb buli így mindkettőnknek, vagy így, vagy úgy.
Lustán fordultam volna a fenyegetését hallva, de hát ilyen csigatempóval sose köröztem le, nyilván nem is volt célom. Leplezetlenül elégedet szusszanással fogadtam, hogy magához rántott és megcsókolt. A nőstény egyből jött, játszani akart és bennem sem volt semmiféle visszafogottság... erre Henry leállított. Akkor essen le a farkad!
Ezzel a gondolattal sikerült belerúgnom a fotel lábába, hogy baszná meg az is! A querido pedig, támogató férjhez illő módon még be is szólt.
- Nyasgem! - vetettem oda, inkább azért, hogy a hirtelen belém nyilallt fájdalmat valahogy kieresszem. - Ribanc, picsa... cöh, óvatosan a bókokkal, még elpirulok - tettem hozzá, ahogy utána mentem, csak azért sem sántikálva, miközben jó somolyogtam azon, hogy az egy év alatt mit sem változott ez sem. Azzal bókolunk-becézünk, ami másnak sértés, és még csak nem is azért, mert hű de milyen kemények akarunk lenni, hanem... csak úgy jön. Tökéletes!
Ennek megfelelően kapta meg Henry is a maga dicséretét, miközben nekiláttunk a reggelinek. A biztonság kedvéért azért leszögeztem, hogy mindenképp kell az a virág a vállamra. A belém vésett Kert első darabja. A bőrömön akartam viselni magunkat, a közös történetünket, a mérföldeket, már csak azért is, mert még sose akartam, hogy valaki ennyire a részem legyen.
Ez is járt a fejemben, amikor már felöltözve megtorpantam és pár másodpercig csak némán meredtünk egymásra. Ha a boldogságnak létezett fizikai megvalósulása, hát... ez volt az. Már nem értetlenül csodálkozva, tele kérdésekkel, hanem nagyon is tudatosan téve érte és óvva azt, amit egy év alatt közösen megteremtettünk. Szerettem. Szeretem és mindig is szeretni fogom. És egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy ez fordítva is ugyanígy van.
De mielőtt még picsogni kezdhettem volna efölött, inkább indulást vezényeltem, minden korábbi - és eljövendő - zsémbelésem mellett is úgy nézve a páromra, ahogy tudom, hogy soha senkire nem néztem. Bezzeg amikor leértünk és a napszemüvege miatt nyivákolt! Na, hát így már sokakra néztem a 113 évem alatt és nem, az se hatott meg, hogy imád, de azért:
- Én is téged, te Páva.
Amekkora tróger tudott lenni annyira finnyás-kényes is, amivel igazából egyszerre készített ki és szórakoztatott. Mert hát nem mindegy, hogy van-e kis lyuk a szakállban vagy nincs, a haj is álljon kellően kócosan és napszemcsiből is csak a megfelelőt, a Calvin Klein boxszergyűjteményről nem beszélve. Asszem még Gucci öve is van, mert hát miért ne lenne? Közben meg böfög, beszól, leribancoz-picsáz-kurváz és olyan fasz humora van, hogy sírok. Mondom: imádom. Csak az ebből fakadó végtelen elfogódottságom miatt vagyok képes felmenni neki a kurva Ray-Banért (meg tenni vízbe a szál rózsát), miközben azért szándékosan húzom az időt, hadd türelmetlenkedjen.
Azzal persze nem számoltam, hogy ezzel igazából neki segítettem, de most mondjak? Született év-felesége vagyok, akkor is segítem, amikor basztatni akarom. Ez nem tudom, hogy a fene jó szívemről vagy a nettó balfaszságomról árul-e többet, de jófej vagyok: lehet választani.
Bezzeg Henry! Bezzeg Henry... Megint elérte, hogy lángoljon a fejem és azt se tudjam, merre vagyok arccal előre, mert az egy dolog, hogy láttam már ebben a szerelésében meg ennél jobban is kiöltözve, de egyrészt visszadobott 12 hónappal ezelőttre, másrészt a Ram platója tele volt rózsákkal, de úgy, hogy kipúposodott a halom. A szerencsétlenkedésen meg az "Antrim"-on túl az egyetlen reakcióm az volt, hogy megfenyegettem - elég lámán amúgy - azzal, hogy az egész plató megy a seggébe. De hát annyira nyeregben volt  a haramia, hogy meg se ingott.
Aztán egyszer csak gondoltam egyet és megindultam felé, amíg az elhatározás lendülete - meg a rák vörös fejem - kitartott a nézelődők nagy örömére. És Henry kicsi de valós parájára. Hah!
A nevetgélése ellenére az a "mi amor" kicsit aggódó volt, hát helyes bazmeg! Rettegj! Bosszúm szörnyű lesz, haragom puszító... és még csomó más minden, de annál gyorsabban mozdultam, minthogy ennek a végére érjek. Fogtam és belebasztam a hites uram a rózsahalomba. Nem, nem gondoltam végig, és az se jutott eszembe, hogy a rózsáknak tövisei vannak. Ez csak akkor ugrott be, amikor nagyjából egy másodpercen belül megéreztem a vérszagot.
- Baszd meg, Billy! - szóltam rá, mintha nemtudom... magasugrónak képzelte volna magát és önként vetődött a virágok közé, én meg amúgy tök ártatlan vagyok és semmi közöm az egészhez. Már majdnem rosszul éreztem magam, de hála a jó égnek Henryért és a fene nagy pofájáért.
- Másfajta szopatásra gondoltam ma reggel - dohogtam egyszerre röhögéssel és vérszaggal viaskodva. Az előbbi nyert, akkor is, ha nem jutott ki, csak a szám sarka rándult meg újra és újra.
Borzasztó bazmeg, és a zen váltására, tüskék ide vagy oda, elkezdte rázni a fejét. Nem normális. Legalább annyira nem, mint amennyire szeretem, és pontosan ez vezetett oda, hogy fölé hajolva megcsókoljam.
- Ajánlom, hogy pár száz évig még el kelljen viselnem - súgtam vissza, ebből a kezdődő andalgásból pedig csak a füttyögető fasz rántott ki.
Mert hogy amúgy egész díszes közönségünk lett. Ez a baj a kisvárosokkal: bármiből látványosság lesz, ami kicsit is eltér a megszokottól, semmi perc alatt. Ideje volt lelépni - gondoltam én, miközben Henry leinvitálta a füttyögető, akinek persze ehhez nem volt elég vér a pucájában. Szép.
Szinte meg se hallottam Henry nyavalygását, amivel igyekezett kikecmeregni a tövis-ágyból, mert hát nekem kardinálisabb problémáim akadtak: még jobban kinyitni az amúgy nyitott ajtót. És még én nem eveztem balfasznak őt...
- Mert akkor nem csak kiakadok, hanem ott is hagylak. Mimóza, pfff - vágtam rá csípőből, még mindig a kurva visszapillantót markolászva, amikor Henry végre megállt előttem, kibaszottul elégedetten magával. Idióta bazmeg.
Ahogy megfordult és kérte, hogy szabadítsam meg a magával hozott virágoskerttel, már léptem is, a számat beharapva, de a feltörő kuncogásomat így se tudtam elnyomi, és... nem is akartam.
- Most miért? Simán lehetnél így egész nap - faszkodtam, miközben az ingébe akadt rózsáktól megszabadítottam. Egy szolidabb csokor kijött volna belőlük. - Remélem, nem vettél hozzájuk ezúttal élő medvebocsot vagy valami! - kaptam fel hirtelen a fejem, mert a tavalyi csokor-kontra után ki tudja, mi lett a kicsi plüssmaciból... Vérmedve. - És nem, halott bocsot se kérek! - tettem hozzá gyorsan, mielőtt elkezdene Mr. Véres Ing a szavakon lovagolni.
Nem tudtam megállni, kirobbant belőlem a röhögés a csodaing búcsúztatására.
- Az, bazmeg, csodaing - ingattam a fejem még mindig fel-felnevetve, és a leszedett gazokat meg visszadobtam a többire. - Te és a kurva szereléseid - néztem rá eleven örömtől csillogó szemmel, és eskü én aztán full leszartam volna, ha véres hátú inggel mászkál a nap további részében. Bloody Valentine, a szerelemért áldozatokat kell hozni, meg minden - lófaszt, tényleg nem foglalkoztam volna vele, mert hát rég nem voltam hölgy. És nekem ő mindenben jól nézett ki.
Mindezek tükrében simán beszálltam volna az anyósülésre, de a queridónak más tervi voltak.
Maga felé fordított és megint elkapott, a csókkal együtt hozzám préselte magát én pedig egy pillanatra megszédültem. Az illata, a vér, a rózsák, az évforduló... Nem engedtem, hogy egyben mondja végig a kijelentéseit: éhes csókokkal szakítottam félbe újra és újra, miközben az öle az enyémnek feszült.
- Segítség, rendőrség! - kuncogtam mielőtt, az alsó ajkára haraptam volna. - Segítség... - sóhajtottam. Ott helyben képes lettem volna bármire, mindenre, az se érdekelt volna, ha látnak-néznek, mert nekem már senki sem létezett rajta kívül.
De most én voltam az, aki erőt vett magán, és eltolta a másikat. Zihálva, a nőstény rubinjával a szememben, és úgy néztem végig a páromon, mintha a puszta tekintetemmel fel tudnám falni - és kielégíteni.
- Nincs brunch - mondtam a Farkas csendes morgásával a hangomban. - Leszedtél a reggeliről. És nem felejtettem el a törött korsót - húztam évődő-szemétkedő mosolyra a szám, miközben az emlékkel magamat is kínoztam.
Soha korábban és azóta sem kívánt, akart senkit annyira a nőstény meg én, mára pedig teljesen egyértelmű lett, hogy ez nem fog változni. Most se volt kibékülve a döntéssel, elégedetlenül rázta meg magát, el akart veszni a Szürke energiáinak örvényében. Nem volt vele egyedül. De egy alja dög ribanc voltam, és a reggeli elutasítása ezt piszkálta fel bennem. Nem kellett a vad tálcán kínálva, oké, legyen. Akkor itt a hosszú hajsza, te minden.
- Tudod mit? Vezetek én a szalonhoz, te meg út közben a platón állva félpucéran kiszórhatod a virágokat, mint valami elbaszott Cupido vagy Rózsa Lovag - vigyorogtam rá. - De ha érzelmi kötelék is kialakult köztetek egy összefekvés után, egye fene, felhordhatod majd őket a loftba, majd én kiszórom mindet az erkélyről. Vagy lehet belőlük rózsaszirom-ösvény a hálószoba felé... annyi ilyen szar van rózsákkal - ingattam a fejem, és attól függően, hogyan döntött, mit vállalt be, vagy mivel küldött el a faszba ültem a volán mögé vagy az anyósülésre. Mindkét esetben kurva jókedvűen, a lerohant zavarom tetemes részét letudva.
A felajzottságom... az már kérdés volt, de így, a lofton kívül, félig felvont pajzzsal még kezelhető. Nagyjából. De az előbbiek után kurva nehéz volt nem visszaemlékezni arra, amikor az egész élmény új és szokatlan volt, és nem csak letarolt, hanem értelen döbbenettel is eltöltött.

Azt hiszem, hogy talán sok lett volna, ha még hozzáteszem, hogy igen is el szokott pirulni (nem, ezt aztán biztos sértésnek venné, szintén megértem), és azt is megálltam, hogy ettől még nincs kizárva, hogy hamarosan vörös lesz az a buci feje. És ettől a tervemtől még akkor sem tántorodtam el, amikor egy életnek tűnő pillanatra megálltunk csak szeretni egymást, hiszen az egész merényletem pont azért fog megtörténni, mert még barátok közt is meghalunk egymásért. Akkor pedig már kurvára be voltam sózva, amikor szavak nélkül is elküldött a kurva anyámba a szemüveg miatt a tekintetével, a pávára meg csak felröhögtem. Hiszen imádja a "pávát", hiába szeret vele gecizni, mikor azt hiszi, hogy fáj. Hát, most nem fájt.
Percekkel később viszont fájt helyette a testem hátsó fele, amikor a szerenádos rózsakupac mellett támaszkodva fürödtem meg abban, hogy mennyire ki van akadva. Nyilván fostam attól, hogy mégis mi lesz a vége annak, hogy megindult felém, mert azért már bőven nem olyan kapcsolatban voltunk, mint egy évvel ezelőtt. Tavaly ilyenkor én falkás voltam, ő kóbor, alig ismert és talán egy ilyesmiért morcos lettem volna. Mostanra meg... hiába, papucs lettem (majdnem) azt tehetett velem, amit csak akart, ettől pedig igen, paráztam egy kicsit. De mégis csak felkiabálva röhögtem kissé fájdalmasan, miután repültem, és tényleg egy pillanatra sem bántam meg a szinte mindenhol belém álló tüskéket.
- Most MI VAAAN?! - üvöltöttem nevetve, és imádtam, ahogy Billynek hívott, aztán még abba is belekötöttem, hogy már ne is haragudjon, de igen is szeret szopatva lenni általam, mert ahhoz bezzeg annyira már nem kicsi.
- Ááá, értem - világosodtam meg "hirtelen", biztos a virágillat teszi - Azt viszont nem értem, hogyha ennyire nem tetszik, fasznak vagy ilyen kis vidám, he? - piszkáltam tovább még mindig nyertes helyzetből, mert hát - Éééérzem ám, engem nem baszol át.
Mert éreztem, hogy minden puffogás, agresszió hiszti, Antrim, káromkodás és égés mögött kurvára tetszett neki a helyzet velem együtt, még akkor is, ha véres voltam és mint egy full hülye, még ebben a helyzetben is punkoltam a következő dalra. Mert hát jött. Mert hát, olyan Pókcsajosan megcsókolt. És meg mert kurvára ajánlja, hogy mg baromi sokáig az agyára menjek.
- Tudod, hogy így lesz...
Mert én aztán sehova sem megyek, magamhoz képest még a seggemen is igyekszem megülni és ellavírozni ezen a védelem nélküli területen. Ténylg próbálkozom. Bár, erre nyilván nem volt jó példa, hogy lehívtam a cicát virágért kakaskodni, de tudtommal nem laktak batár tank farkasok az utcánkban, és ha még az is volt, hát nem jött le megrángatni, szóval... Még mindig jó vagyok. Mondjuk rapid indulásban most éppen pont nem, mert kurva nehéz volt fájdalom és új sebek nélkül feltápászkodni, amikor Dakota úgy döntött, hogy elege volt a helyzetből és a közönségünkből. Mondjuk én élveztem, dehát, ha menni akart, mehettünk, csak előtte le kellett tisztogasson.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy ennyire kényes vagy a kapott gazaidra. - ördögi vigyorral a képemen válaszoltam a mimóza kapcsán, mert hát, azt tiltotta meg, hogy virágot vigyek úgy egyáltalán, nem azt mondta, hogy rózsát némi szadi fejében lehet.
- Lehetnék, csak nem akarok egész nap idióták idióta kérdéseire válaszolgatni fizetés nélkül. - engem sem zavart különösebben, ahogy kinéztem, csak hát, a világ - Ne fossál, nincs medve. A döglöttet utálod, a plüssök meg lassan így is több helyet foglalnak el, mint én, szóval még egy, és az összeset kibaszom a picsába.
Rekedten nevettem fel, de nem, sosem basznám ki őket, mert mindnek megvolt a maga rendeltetése, de... Én tutira nem csinálok abból szokást, hogy minden alkalommal egy cuki plüss, mert egyrészt kibaszottul nem kreatív, másrészt meg... Ha Dakota ölelgetni akar valamit, akkor ha másom nincs, a karom vagy az egyik lábam még akkor is ott van neki, ha épp élet-halál harcot vívok PS-en egy tizenkét éves kínai kisfiúval.
Tetszett, ahogy végre elengedte magát és az egész kamu-morci szitut, és az ingem búcsúztatására úgy nevetett, hogy még csak véletlenül sem próbálta elrejteni.
- Nem az? Hát majd' megvesztél a kajáldában. Amúgy meg ja, kurva cuccaim, az összes, ami rád megy, kettőnk közt ingázik, fel kéne gyújtani mind.
Soha... ismétlem, SOHA nem gyújtanám fel a cuccaimat, csak cukkoltam egy kicsit, mielőtt cukkoltam nagyon is, ahogy nem engedtem beülni a kocsiba. Nem úgy van az... Éhes vagyok. Semmit nem válaszolt a zihálva, és kapkodó csókok közt feltett kérdéseimre, szóban legalább is semmit, én pedig csak mélyen mordultam a Szürke hangján, ezüstjeivel megvilágítva Dakota szemeit, miközben az alsó ajkamra harapott és segítségért fohászkodott, meg rendőrért hívott... A hülye kis kurva.
- Ne sipákolj, itt a rendőrség... - hát itt vagyok! Rendőr vagyok! Mi más kellhet még? - Segítek...
Megint morranva elszakadtam a csókból és emberi fogakkal, de a nyakára vetettem magam és a bőrét a fogaim közé szorítva préseltem magam még közelebb az öléhez, miközben a kezem is igyekeztem a nadrágjába csempészni, de... Óóóó, hogy baszódj meg... Hogy baszódnál meg! Hogy basználak meg...
Rajtam volt a sor, hogy nagyon, de nagyon morcosan nézzek rá, miután leállított, és a saját ajkamra harapva helyette nagyot szusszanva biccentettem. Egy-egy. Én, meg a csodás reggeli ötleteim, meg is érdemlem.
- Miért, mit akarsz, idén orrot törjek cserébe, csak hogy... - felnyögtem a farkas hangján nyüszítve, aztán a hajamba túrtam - Jó. Jó. Oké. Legyen így.
A hajam után  szemeimet is megdörzsöltem, amikor már inkább indultam volna kábé lassan tisztuló fejjel, hogy beüljek a kocsiba, amikor megszólalt. Ahogy hallgattam, az arcom úgy lett egyre szürkébb és ráült egy "ugye most szopatsz" tekintet, de nem - nem szopatott, full komolyan beszélt. Kisterpeszbe álltam előtte karjaimat a mellkasom előtt fűztem össze, aztán kicsi kivártam, mielőtt ércesen válaszoltam volna neki.
- Te most... komolyan azt várod tőlem, hogy a mínusz kibaszott nem tudom hány fokban kapjam le az inget, álljak fel a platóra, és amíg te vezetsz, szórjam ki a kibaszott rózsákat a fél városban?! Mint valami buzi Pride-os kamionról?! - nem, ezt Ő sem gondolhatja komolyan hiába ajánlott más alternatívát, de hiába voltam nagyon morcos és szinte fenyegető, a következő pillanatban megrántottam a vállam - Okés!
Könnyedén vigyorodtam el, és lerántottam magamról az inget. Annak már mindegy, a gombok kurvára nem fognak hiányozni. Behajoltam a hátsó ülésre, és kihalásztam egy ülés alatt porosodó, régebben megkezdett üveg whiskyt mert hát... Kellett, ami melegen tart.
- De előtte csavard fel a hangerőt! - kurjantottam Dakotának, miután húzóra kiittam mindent, ami a maradékos üvegben volt - Nem azt te fasz! Ezt!
Már előre láttam a visszapillantó után, hogy tényleg a rádió felé fog nyúlni szóval visszarántottam magamhoz, és pöffeszkedő pávaként nyomtam felé a lúdbőrös testem, azon belül is a radarként meredő bimbiket, majd röhögve nyomtam egy újabb csókot, mielőtt felvágódtam volna a platóra. Félpucéran, fekete farmerben és csizmában, a világ elé tárva az összes valamire való tetoválásomat. Hát, ez kurva jó lesz, imádkozzunk, hogy ne legyek TikTok viral videó, meg azért, hogy egy kolléga se kapcsoljon le menet közben. Egy kicsit baszkuráltam a telefonommal, aztán kettőt rábasztam a tetőre hátulról.
- Na, húzzál bele, asszony! Ne, ne húzzál, kurva menetszél, a fasz ki van... -  nyígtam, de aztán ahelyett, hogy azon filóztam volna, hogy ez mekkora faszság, inkább elüvöltöttem magam, ahogy gázt adott... - KURVA BOLDOG VALENTINT, ANCHORAGE! Te meg, fel ne merd húzni az ablakokat....

Say I got trouble, trouble in my eyes -
I'm just looking for another good time

Ne mondja senki, hogy nem tanulok a hibáimból. Ehhez a dalhoz már beállítottam az ismétlést, szóval... A zene az kitartott, én is igyekeztem, és az hogy mindez pontosan meddig tartott, az attól függött hogy a mi amor mennyire vezetett gyorsan és mennyire ment kerülőúton. A kezei közt volt a sorsom, de... A hirtelen benyakalt whisky legalább kezdett fűteni, és ha fejbe nem is vágott, de legalább a móka-faktornak nagyon szépen alátett. Ennek hála, akkor sem borultam meg (teljesen), ha esetleg nagyobbat fékezett. Cserébe viszont olyan fullban nyomtam a kretént, hogy mire a szalonhoz érünk, szerintem Dakota kétszer is megbánja, hogy ezt kérte tőlem. Először is. Volt nekem a hetvenes években punk bandám, oké, nem lettünk híresek, de volt pár fellépésünk, ahol nagyon éltem az érzést szóval: nagyon igyekeztem átéléssel és belefeledkezve énekelni és ritmusra mozgatni a megvillantott testem, szinte már sajnálva, hogy egyedül vagyok hátul, csóri nejem meg vezetni kényszerül. Bár, szerintem jobban örült neki, mert így jobban elkerülhette a többit, ami a sorok közt kijött belőlem.
- Boldog Valentint! - ment többször a szórás alatt - Hölgyeim, a feleségemért teszem!!! - mert hát, ez volt az igazság - Bassza meg a koszos zokni, EZ az igazi szerelem! - mert hát... nem? - Igen, hozzám jött, és ott ül, épp Ő vezet! Ja, ez a nő, aki épp azt hiszi, hogy gyűlöl, közben pedig nem is - a tetőre támaszkodva mutogattam az ablak felé - Te mit kaptál Valira? Csokit? Dobd ki a picsába! - ugyanezt javasoltam annak, aki röhögve odakiabálta a képeslapot és a vacsorát - Szeretkezz, ne TikTokozz! Neked mondom, szöszi! - mutattam rá egy random csajra, aki kamerázott a pirosnál - Nesztek, vigyétek, élvezzétek, a kurva életbe!
Amikor épp nem volt mondandóm vagy közönségem, hajolgattam és énekelve szórtam a kupacot - azt se tudtam, hol vagyunk csak azt, hogy a rózsák még mindig szúrnak, meg azt, hogy még a röhögésem is képes áthallatszódni a zenén.
- Ezt akartad, mi amor??? Kanyarodj a Pit felé, hadd kerüljön idegbe a Sumi, ha jönnek nyitni!
És ha ment, odaérve egy nagyobb kupacot rugdostam el a kocsiról a kocsma elé a járdára.
- Lőjön titeket is seggbe Ámor, puszi!
Kiabáltam, hátha akadt bent valaki, aki még meg is hallotta, passz. Lényeg a lényeg, hogy ha Dakota ment és viselte addig a szitut, hogy pár szálon meg lehullott szirmon kívül az egészet kiszórjam, hát... Én megtettem, amire kért.

Sose gondoltam úgy, hogy bármit megtehettem vele és nem is fogom, ez pedig így volt jól. A megrettenése ezért mulattatott, meg mert hát úgyse ártanék neki - gondoltam én, amíg le nem esett, hogy a rózsák kurvára nem lettek tövistelenítve, én meg épp belevágtam a férjem háttal. Basszameg.
- Most nézd meg mit csináltam veled! - méltatlankodtam tovább a röhögő visszakérdésére, továbbra is, mintha önként ugrott volna.
Tovább zsémbeltem, de egyre kisebb elánnal, mert eleve nem tudtam rá hosszan haragudni, főleg nem ilyesmiért, pláne nem komolyan. Mert imádta szívni a vérem és ezzel párhuzamosan boldoggá tenni. Komolyan, szerintem senki más nem lett volna képes erre Henryn kívül. És már folytatta is a szövegelést, teljesen - megérdemelten - magabiztosan, én pedig minden szóval egyre kevésbé tudtam visszafogni a vigyorom.
- Kussolj-kussolj-kussoljmár - hajoltam fölé, a végén a szájába kuncogva és megcsókoltam.
De persze őt nem lehetett sokáig elhallgattatni, és hát én voltam, aki "megfenyegette", kellett az a szóbeli megerősítés. Így lesz. Egy pillanatra félredobtam minden eddigi faszkodást a jövő ilyen ígéretére és az arcára simítottam. Egy éve még menekültem volna tőle, ma meg... sőt, már jó ideje esélytelen, hogy akár egy napot el tudjak Henry nélkül képzelni. Így lesz.
Ebből rántott ki a füttyögés és Henry csípőből visszapofázása.
Amikor kiszállt a gazok közül, meg jött a mimózával... annyira nem normális, de tényleg! És minél boldogabb volt, annál nagyobb idióta lett, én pedig nem győztem elveszni benne. Ha egy kívánságom lehet az élettől, ezt kérem: minél többször lehessen ilyen. Boldog, a lehetetlennél is boldogabb.
- El lettem kényeztetve, a magasba csapó igényeimről is te tehetsz - szegtem fel kicsit az állam és hát... nem hazudtam.
Miatta alszok mélyebben és tovább, tűnik minden pasi szerencsétlen férfiutánzatnak, vált alapvetéssé a szexuális jólétem, nem falok be minden szart, csak amit szeretek is, és igen, kell a rózsa mimóza helyett. Akkor is, ha előbbieket épp ki kellett szedegetnem az ingjéből.
- Ki tehetünk eléd gyűjtőperselyt, pénz fejében válaszolsz. Hát nehogy már ennél is tovább és jobban szórakoztassunk mindenkit ingyér'.
A plüssmacijaim megfenyetésére vállon csaptam, miközben vissazdobtam az egyik szálat a platóra. Hát nézze meg az ember! És nem, nem voltam hajlandó felidézni, hogy végső soron hogyan-miként tudta meg, hogy nem szeretem a macihúst. Helyette a hülye szereléseit "szidtam", amikben olyan kurva jól tudott kinézni. Nélkülük is mondjuk. Mindenben baszki.
A folyamatos "puhítgatása", amit olyan mesterien és ráadásul tervezetlenül űzött tökéletesen betetőzött az ing búcsúztatásakor, amire hangosan, önfeledten felnevettem. Akkor is nevettem, amikor a göncei felgyújtásával fenyegetőzött, de itt már közelebb húzódtam hozzá, hogy rövid csókot lopjak tőle. Legalábbis így terveztem, arról nem volt szó, hogy ez begyújtás lesz a pár másodperccel későbbieknek, amikor is nem engedett beülni a kocsiba, hanem az ülésnek nyomott.
A szeme ezüstösen lobbant, az enyémben rubin fény játszott, a kérdése teljesen értelmetlen hülyeség volt, mert hát csak egy válasz létezett rá, így inkább segítségért rimánkodtam. Ja, baromira komolyan lehetett venni, főleg, amikor az alsó ajkára haraptam. Egy fakabát a férjem. Hozzámentem egy zsaruhoz én, a megélhetési bűnöző, a tolvaj. A rend tisztes őréhez, aki haramia volt. És belenőve az egészbe Kapitány lettem az Őrmester mellett.
Zihálva sóhajtottam, amikor a nyakamra harapott, de csak emberi fogakkal. Kínzott, az energiáim nagyot lobbantak, mert kurva könnyű lett volna tovább menni, de hát van, ami nem változik az idei Valinappal sem. Kikészítjük egymást minden lehetséges módon, miközben tagadhatatlan a nyilvánvaló.
Az elégedetlen, morcos feje minden pénzt megért, még ha így a saját vágyaim is parlagon maradtak - megint. De ezt az áldozatot most be tudtam vállalni, a visszakérdezésére, amit nem fejezett be, de szükségtelen is volt, mert a nőstény így is várakozva feszült meg bennem, a szám sarkában pedig kihívó mosoly ült meg.
- Nem akarok törött orrot - mondtam, de nem folytattam, főleg mert Henry épp beletörődött az ítéletbe.
Épp rendezte magát és indult, hogy bevágódjon az autóba, de nekem sokkal faszább ötletem támadt. Minél többet osztottam meg vele, annál jobban elképedt és hót idiótának nézett, amihez minden joga megvolt, a kisterpeszes, határozott pózhoz szintén. Ahogy összegezte és lefordította a hallottakat, nagy komolyan bólogattam.
- Pontosan. - Az arcát látva kicsit mondjuk aggódtam, hogy most tényleg zabos lett és már kezdtem írni a forgatókönyveket, hogyan fordítsam ezt vissza. Mert az nem járja, hogy pont ma tényleg felcsesszem.
Aztán rajtam volt a sor, hogy megint meglepődjek, hallva, hogy Henry belement az egész hülyeségbe, minden további nélkül.
- Ha eddig már nem mondtam volna ki kurva sokszor, akkor most mondanám először: szeretlek. És nem vagy normális és kibaszottul szeretlek. - Letépte magáról az inget. - De még mennyire... - sóhajtottam ábrándosan, mint tinilány az ágya fölé ragasztott punk-dobos poszterére.
De az a szerencsétlen tinilány nem nézi végig, ahogy az ing az ülésen köt ki, előkerül az ülés alól a whisky, és nem szólítják fel hangerő csavargatásra. Igen, a rádióra gondoltam, már hajoltam is be az utóba, amikor Henry rám szólt, majd visszarántott magához.
Ahogy leesett, hogy mire gondolt, elnevettem magam, és amíg megcsókolt, tenyeremmel a bimbiket simizve melengettem őket, mielőtt a következő percekben az alaszkai mínuszok és a menetszél harapdálja őket helyettem.
- Csoda, hogy nem karcoltad össze a tenyerem - mondtam még a kezem vizsgálgatva, mialatt ő felugrott a platóra, én pedig behuppantam a volán mögé.
Húzzak bele, ne húzzak bele...
- Dönts már el! - kiáltottam a nyivákolása közben, és mert olyan geci cuki - fúj - vagyok, lassan indultam, mert ki tudja, a letolt whisky mennyire ütött be és milyen így az egyensúlyérzéke. Nem akartam az első kanyarban elhagyni - mi abban a buli?
- WOOOOHOOOOOOOOO - adtam gázt, Henry "tósztja" után, és magunkhoz képest gyök kettővel haladtam, miközben dübörgött a zene, amerre mentünk.

Akkor gyorsítottam kicsit, amikor hosszabb egyenes szakasz jött, mert menetszél ide vagy oda... nem hiszem, hogy mindennap plató-szörfözött. Ha igen, akkor pukkadjon meg, hogy eddig nem csináltuk, akár úgy, hogy én vagyok kint-fent. Azán egy idő után már azért gyorsítottam, hátha így beléfagy a szó, de aki akár egy órát is eltöltött valaha a társaságában, az szerinem tudta, hogy ez lehetetlen küldetés.
Az éneklése egy dolog volt, dalol kis félmeztelen, bimbivel szelet karistoló Cupidóm! De a szövegelése! Nem tudtam eldönteni, hogy mitől visítsak, a röhögéstől vagy a kíntól. Az egyik piros lámpánál megállva szinte derékig kihajoltam az ablakon, úgy néztem rá hátra - hallott volna enélkül is, de látni akartam, ahogy hideg csípte bőrrel, rózsát szórva, épp csoki kidobásra buzdítva valami random spinét.
- Akkora gyökér vagy bazmeg! - kiáltottam neki, fülig érő szájjal. - És igen, imádlak.
Visszaültem és indítottam, kicsit hirtelenebbül, mint előzőleg, de csak annyira, hogy meginogjon, max seggest dobjon. Hagytam volna amúgy neki pihenőt, ami a pofázást illeti azzal, hogy épp kihaltabb utca felé kacsmarogtunk, de hát akkor meg énekelt. Szóval, tök mindegy alapon inkább közönség felé vittem.
Végül a Pithez is elkanyarodtam, mert igaza volt, ha már lúd, legyen kövér. És azért az értetlen-elképedt-"tihülyékvagytok" fejért, amivel Hannah kilesett a rózsakupacot megbámulni: megérte. Azért is, hogy halljam Henryt PUSZIT küldeni. A nevetésem valahol a vinnyogás és a vonyítás közt volt.
Mire a tetoválószalon előtt megálltunk, alig maradt virág. Kicsavarodva a hátsó ülésről felkaptam az eredeti szerelést, amiben Henry nekivágott a napnak és kiszálltam a kocsiból - esélyesen azzal egyidőben, hogy ő leugrott a platóról. Ezerwattos vigyorral mentem oda hozzá és minden egyéb előtt átkaroltam a nyakát, lábujjhegyre álltam, hogy hosszabban megcsókoljam. A nyitott dzsekinek hála a pulcsimon keresztül éreztem, mennyire hidegre csípte a bőrét Alaszka, meg azt is, hogy:
- Két pöttyben leszúrtál, querido, csak mondom - nevettem az ajkai közé. - Nem hiszem el, hogy belementél EKKORA faszságba! Te vagy... te olyan... - Megint megcsókoltam. - Holnap rákeresek, mekkora netceleb lettél, te Bimbi Király - dörzsöltem a mellkasom a mellkasának, aztán átadtam a gönceit, hogy véget érjen a fagyoskodása. - És a fair play jegyében, jövőre bevállalom én a mutatványt - vigyorogtam gonoszkásan, pislogtam ártatlanul, mert biztos voltam benne, hogy soha nem hagyná, hogy én is így szórjak... akármit a Ram platójáról. Vagy bárhonnan.
Elléptem tőle annyira, hogy fel tudjon öltözni, ha akart, de azon se lepődtem volna meg, ha most már félpucéran veszi be a szalont. Akár így, akár úgy, a tekintetem akaratlanul is elidőzött pár másodpercig azon a sötét szőrcsíkon, ami a köldökétől indult és eltűnt a gatyájában. Az alhasára bambulva kicsit beharaptam a szám. Hja, se reggeli, se brunch. Hosszú lesz ez a nap.
- Ne varrj majd túl nagyot - mondtam még, ami hirtelen beugrott. - Sok év, sok gaz, és oké, van még rajtam hely, de nem akarom, hogy öt év múlva már csak úgy tudj egy százszorszépet adni, hogy az ánuszom a virág közepe - mondtam könnyedén, és ha készen állt, hát uccu neki, mehettünk.

- Mert tán az én hibám?! - fakadtam ki túlkiabálva a kedves nejemet - Jó-jó-jó, ne válaszolj, igen, az enyém...
Nyilván nem tartottam fegyvert a fejéhez, hogy márpedig bántalmazzon, mert hozzá hasonlóan én is szeretem, ha fáj, de hogy provokáltam-e? Nos, ja, várható volt, hogy el fog durranni az agya, nekem meg pont ez volt a célom, szóval igen. Az én hibám, és kurva büszkén vállalom. De ennek ellenére pontosan tudtam, hogy mennyire élvezi az egészet, és hogy minden hiszti alatt oda meg vissza van, és csak elégedett rekedtséggel röhögtem, amikor el akarta kussoltatni a harvardi okfejtésemet - a csókjával sikerült is neki. Finoman szusszantam, ahogy a tenyere az arcomra simult, mielőtt az az emeleti díszfasz bele nem trappolt a romantikába, hát a kurva anyját! De mindegy is, helyette nagyon gyorsan Dakota kérésnek eleget téve kecmeregtem ki a virágok közül, abba pedig muszáj voltam belekötni, hogy hát honnan hova jutottunk a virágok kapcsán. Már volt preferencia: nem tenné meg holmi mimóza neki rózsa kell, hát édes faszom! Ki vagy te, és mit csináltál a csajommal? De azért jókat rötyögtem, főleg a folytatáson.
- Ja, és ha kitör az atomháború, majd arról is én tehetek, mert belőlem kiindulva valahogy beszédülök valami titkos bunkiba, aztán amíg várok a kávémra, véletlen rákönyöklök a nagy piros gombra... - még, hogy az én hibám, hogy egy kis kényes sugar baby lett belőle, cöh - Szörnyet teremtettem...
A faszt. Csak helyrepofoztam benne pár dolgot, ennyi. Megmutattam neki, hogy ha velem marad, mindig van és lesz saját választása, és hogy sem én sem az élet nem szólhat már többet bele abba, hogy mit miért csinál. Válogathat. Pocsékolhat. Hozhat szar döntéseket is anélkül, hogy vásárra vinné  bőrét. Mert tetszik vagy sem, itt vagyok vele: ha zuhan, elkapom - ha szar kaját kap, kidobom a picsába és veszek újat. Az én kis Feketémet is közelebb toltam hozzá, amennyire csak lehetett. Mindettől egy kicsit kevésbé mart az alaszkai tél pár pillanatra, mert az egy dolog, hogy magammal mennyire el voltam telve, de rá is legalább ennyire büszke vagyok. Arra pedig pláne, hogy az enyém.
- Meg a lófaszt...
Feleltem a perselyes ötletére, mert hát, én ugyan nem csinálok magamból idiótát mások előtt, ha nagyon nem muszáj, bár... Hamarosan ez a gondolat is át fog bennem értékelődni. Azon pedig csak felröhögtem, ahogy megcsapott és kicsit behúztam a nyakam - na szép, ennyit érek a macik mellett, hogy megint bántalmaz! Kis fasz, úgyis tudja, hogy nem nyúlnék hozzájuk. Hozzá viszont kimondott célom volt, ahogy kicsit megint elveszve egymásban az ülésnek nyomtam, és csókoltam... Haraptam, amikor rendőri segítségért "kiáltott". Őrmester vagyok, hát nyilván segítettem volna még jobban, csak egy kicsit, gyorsan, ha engedte volna, hogy elég mélyre jussak a nadrágjában, dehát... Hiába nyüszítettem én, a Szürke, meg a Fekete is... Egyelőre kamu volt a riadókészültség, és amilyen lelkesen és gyorsan felállítottam a zászlórudat, olyan lusta kínnal voltam kénytelen lebontani, mert hát... Mindig van választása. Még akkor is, ha nyíltan ki akar baszni velem, ha azt mondja, hogy nem, akkor nem, én meg szenvedek, mint egy kutya.
- Jó, nem lesz törött orr... SE! - kaffogtam oda, rátéve pár lapáttal most én a hisztimre, és már épp a korábbi kérésének eleget téve húztam volna a vérbe, amikor előállt a remek ötletével. Először tényleg nem akartam elhinni, hogy ilyesmire kér, de hiába ismételtem el, hogy valójában mire kér, Ő csak bólogatott. Hát ez hülye. Nem normális. De várjunk... Én mikor voltam az? Pont én mondjak nemet valamire, ami EKKORA faszság? Főleg ha Ő kéri? Ugyan már. A végén még lepuncizna, és abba az évfordulónkon beledöglenék. Mondjuk annak kicsit örültem, hogy némileg ébredezett benne az aggodalom - annál nagyobbat szólt a döbbenete, amikor végül igent mondtam.
- Én nem vagyok normális? - kérdeztem vissza sunyin - Mégis melyikünk fejéből pattant ki ez a zseniális ötlet? - az egy dolog, hogy bevállalom, de Ő találta ki - Én is szeretlek, te kis szar. - mondtam szinte elérzékenyülve, és ahogy sóhajtozva végig nézett rajtam még járt egy utolsó gecizés - Na-na! Nincs brunch...
Bily lő, gól. És hogy a látványomból eredő, ébredező felajzottságáról eltereljem a figyelmet, inkább megbirizgáltattam vele a bimbiket, hadd örüljön, én pedig hadd fürödjek meg megint a nevetésben.
- Nem hát, mert valakivel ellentétben én nem véreztetem ki azt, akit olyan "kibaszottul szeretek" - Billy megint lő, gól? - Legfeljebb, csak csatak van előttem kiterülve és nagyon szépen kéri.
Na, ennyit arról, hogy szia brunch gondolat, de hát, ha ez az igazság... Tényleg minden megmaradt tavaly ilyenkorról, egyszerűen a húzásunk eszköztára volt sokkal bővebb, és emiatt másabb is. Eszembe jutott, ahogy egy évvel ezelőtt is kis híján villára szúrta a kézfejemet - most meg már meg van sértve, ha ne adja ég, azt mondom, hogy nem kóstolom meg a kajáját... Nők. Mondjuk n is elég picsás voltam, ahogy nem tudtam eldönteni elsőre, hogy mennyire állok készen a menetszélre. Hisztiztem is.
- Jól van már bazmeg, menjél...
Átüvöltöttem a zenén, megindultunk, és mivel olyan kurva cuki - nem - volt, lassan szoktatott hozzá a zord vidékhez. Nem nem köszöntem meg, még a végén ennél is jobban elszáll magától, azzal pedig nem hiszem, hogy sokáig elbírnék. Hiába Ő a lány verzióm, szükségem van azokra a dolgokra, amikben legalább egy kicsit különbözük. Máskülönben tényleg elhoznánk a világ végét.

Haladtunk, hol lassabban, hol gyorsabban. Én táncoltam, énekeltem, kiabáltam bele a világba, mint egy teljesen kretén, emellett pedig életvezetési tanácsokat adtam kérve és kéretlenül mindenkinek, akinek elkaptam a tekintetét. Most merje azt mondani valaki, hogy nem vagyok kedves! Még akkor is, ha lényegében mindenkinek azt tanácsoltam, hogy dobja a hapsiját, amíg ezt a szintet legalább alulról nem nyaldossa. Az őrülteké a világ, bár ha ezt Pat látná, azt mondaná, hogy engem elnézve inkább a lelki szegényeké, de Ő mégis csak az Apám - a torkán akadna a marhaszelet, ha válsághelyzeten kívül is jó szóra méltatna.
- Na, mekkora? A legnagyobb? Annál kevesebbel nem érem be! - ahogy kihajolt, én is a tetőre támaszkodva, fél lábat égve emelve hajoltam ki és le hozzá, hogy rövid csókot raboljak - Halottátok? IMÁD!
Osztottam meg a konklúziót a jónéppel, ha már be is mutattam és ha véletlenül nem hallották volna tőle. Dakota pedig minél jobban nevetett, minél inkább tartottak melegen a boldog energiái, én annál több erőt és motivációt nyertem a további faszkodáshoz, akár a Pitnél is. Ha már az a csaj, akiről tudtam, hogy ott dolgozik, kinézett, a kiabálás mellett még dobtam is egy puszit - farkas fülek ide vagy oda, a hallása lehetett szelektív, a látása annyira már nem.
- Na, ez is kész.
Néztem magam köré már a szalon előtt állva a maradékra, és mire földet értem, a mi amor már várt rám. Ahogy ő a nyakam felé nyúlt, én úgy bújtam a nyitott dzsekije alá két kézzel fogva át a derekát. Kivételesen nem csak azért nyögtem bele a csókjába, mert jól esett, hanem mert olyan jó meleg volt! Bassza meg a ló, menet közben fel sem tűnt, mennyire átfagytam. Ha nem lennék farkas, talán nem tudtam volna leszúrni Dakotát a mellbimbóimmal, mert már rég leestek volna menet közben.
- Örülj neki, hogy még megvannak! - nem mintha ne nőnének vissza holnapra, de akkor is - Én? Én? Mi? Milyen? - bazsalyogtam az ajkai közé két csók közt, mert hát... Nem hiszem el, hogy nem tudja, hogy érte ennél sokkal messzebbre is képes lennék elmenni, ahogy októberben is egy hajszálon múlott - Na, azt nem. - feleltem reflexből, ahogy átvettem tőle a ruhákat - Bowlingpályát zúzni, vidámparkban slagozva húgyozni, hotel ágyait szétbaszni, meg bahamai bokorba okádni az egy dolog, de a bimbijeid csak az enyémek piercinggel, meg anélkül is.
Öltözködtem, miközben nagyban magyaráztam, és ja. Ha már megengedte, hogy a szavai szerint "körbehúgyozzam", alkalom adtán élek is ezen jogommal. Azt leszarom, hogy belőlem mekkora netceleb lesz, de hiába nem kért törött orrot, az első járókelőét képes lettem volna bezúzni már csak annak a gondolatára is, hogy fordított esetben hányan vernék ki a látványára. Fú, nem, inkább sóhajtottam egyet és elengedtem a dolgot, hiszen nem ez volt a lényeg. És tudom, hogy értett, és tudom, hogy tudta, ebben miért vagyok vaskalapos. Mondjuk amíg ezen pörögtem, totál kiesett, hogy közben megint bámult és begyulladt - én is, csak kicsit máshogy. Kikapcsoltam a zenét, és az átfagyott kezeimmel az övé felé nyúltam, aztán felprüszkölve megindultam a Királynőmmel az oldalamon.
- Nem, oda amúgy is egy csodálkozó szmájlit terveztem, a lyuk lesz a szája, és ha nagyon unom magam, amíg hátulról csináljuk, majd széthúzogatom a farpofáid. - mintha lenne agyam unatkozni ilyenkor, pff - Olyan lesz, amilyet akarsz. Remélem...
Azért a virág kicsit több odafigyelést igényelt, mint a H-gyűrű, és ja, fostam attól, hogy elbaszom és csalódást okozok neki, de ezt egyelőre igyekeztem jól leplezni.

.::  treat this night like it'll happen again ::.

Csak egy szevasszal biccentettem a szalonos csávónak. Egy ideje már ezt is elintéztem, előre ki is fizettem, ő pedig már ment is ki "szünetre", ahogy beléptünk, és Dakotát vissza vezettem a paraván mögé, pontosan oda, ahol egymásra varrtuk a gyűrűket a szalon magányos békéjében.
- Na jó, mekkorát akarsz? Van kép a telódon vagy essek neki?
Ha mutatott valamit, elvettem a telefont és kicsit méláztam a referencián, ha nem, hát... akkor is méláztam, amíg Ő vetkőzött és elfeküdt az ágyon. Így vagy úgy, de hirtelen mintha elvágták volna Billyt belőlem, maradt Henry, aki a helyzethez méltó komolysággal tapizta végig az eszközöket, ellenőrizte a tintát és nyomott csókot a kibaszott felesége homlokára.
- Igyekszem nem elbaszni. Becsszó.
Akár másoltam, akár rám bízta az elsőt, gecire fókuszáltam. Egy darabig nem is tudtam megszólalni, kellett pár perc, amíg feloldódtam és kellően magabiztos lettem ahhoz, hogy tényleg úgy érezzem, hogy tudom, mit csinálok. Fel is köhögtem egy sóhajtással egybekötve, aztán felpillantottam Dakotára.
- Nem fáj nagyon?
Nem is a fájdalom, csak az idegesítő és fárasztó jelenség - tudom, ismerem, ha máshogy nem is, hát a hátam által biztosan. Rajzoltam, kendővel töröltem a tintát és a vérét, aztán amikor kellően megtelt, és újat kellett elővennem, egy apró csókot nyomtam Dakota vállára, ahol már nyomokban egy virág kezdett életre kelni.
- Mi amor... - suttogtam a bőrébe kicsit megpihenve - Mi vida... - újabb apró csók egy kicsit arrébb, és kurvára nem tehettem róla, elöntött a boldogság nem hibbant formája, ahogy minden faszság mellett itt és most kezdett el leesni, hogy ki Ő, mi Ő és mi mindent adott eddig nekem... - Mi alma, mi corazón... Para siempre...
Egy kicsit megpihentem, és amíg a tű berregett eltartva az arcom mellett, a homlokomat Dakota alkarjának nyomva bújtam az energiáimmal beterítve Őket, mert bazmeg... Egy év. Innen visszatekintve egyetlen pillanatnak tűnt, miközben egy életnek is megélhettük mindketten. Nagyon, nagyon szerettem. Ez a virág pedig az első volt a sok közül, én pedig tudtam, hogy ha így haladunk, szinte "mindjárt" tele lesz az egész karja.
Egy utolsó, már az ajkára adott, hosszabb csókkal búcsúztam el tőle, mielőtt újra rajzolni kezdtem volna, és meg sem álltam addig, amíg úgy nem ítéltem meg, hogy kész vagyok. És hogy szerintem nem is lett annyira vállalhatatlan.
- Tetszik?
Kikapcsoltam a tűt, és ettől a válaszától jobban féltem, mint attól, amikor korábban megindult felém és belebaszott a rózsák közé. Ez más volt. Ez több volt, mint pár, már rég összeforrt heg a testemen. Kicsit elanyátlanodva pislogtam rá, amíg megszületett az ítélet, mert hát nekem rajta és az Ő boldog elégedettségén kívül tényleg senki sem számított. Na, jó. Pat. De az teljesen más dolog volt.

Szemét voltam vele és magammal is, amikor leállítottam, egy huszárvágással elintézve a brunchot. Láttam meg nyilván éreztem is az efölötti szenvedését, mert nagy volt a lelkesedés - részemről is -, de... a bosszú igazából csak egy része volt ennek a döntésnek. Az pedig, hogy minden szó és további győzködés-nógatás nélkül leállt, hát basszus, nem tudom, hova szeressem még ennél is jobban. A visszadobott fricska ellenére is rásimítottam az arcára, minden szeretettem és neki adott bizalmammal.
- Tényleg király vagy - mondtam halkan, miközben nehézkesen bevonta a zászlót a rúddal együtt.
A felnagyított hisztin jót vigyorogtam és egy percig nem vettem komolyan, helyette bedobtam a zseniális ötletemet, amire rábólintott. Én pedig évődve végignéztem Henryn, miután nekivetkőzött. Kicsit bosszúsan csücsörítettem arra, hogy a rá visszafordított fegyverét dupla-visszafordította rám, de oké-oké, hosszú még a nap. És hát ki nem hagytam volna így sem a bimbimatatást, főleg, hogy ilyen szépen kérte.
- Én se véreztetlek ki - vágtam vissza szinte felháborodva -, hát mennyi vér van már benned - nyújtottam ki a nyelvem hegyét, és mielőtt bosszút állhatott volna, eliszkoltam a volán mögé. Bár esélyesen így is kaptam még egy seggre csapást.

Az egyik pirosnál a sok hülyesége után kénytelen voltam kihajolni és hátra fordulva szerelmet vallani, amire Henry nyilván kapva-kapott. Hiába mentünk át annyi mindenen akár csak az elmúlt fél évet nézve, ugyanolyan kamaszos lelkesedéssel és vigyorral fogadtam, ahogy a kocsi tetejére támaszkodva jött csókot lopni. Rabolni. Kifosztani. Én pedig adtam, dobtam mindent, mintha ezen kívül a világon semmi sem számítana - mert nem is.
Az energiáim az övéibe fonódtak, a Szürkéével együtt hullámoztak szeretve és ragaszkodva, büszkén arra, hogy hozzá tartozok. Mert elérte, hogy így döntsek, hogy egyfolytában őt válasszam. Ebben az elégedett és boldog tudatban vezettem tovább és kanyarogtunk végül a Pit felé, ahol képes volt a szóbeli mellett még tényleges puszit is dobni ez az isten átka. Megeszem.
Amikor végül a szalon előtt leparkoltam a szinte üres platós Rammel, szélsebesen pattantam ki és vártam az elém ugró Henryt, hogy a nyakát átkarolva öleljem és csókoljam. Kicsit megremegtem, ahogy megéreztem az enyémnek nyomódni a hideg testet, de már csak emiatt is bújtam és csókoltam úgy, mintha pusztán ezzel tetőtől talpig át akartam volna melegíteni. Főleg, hogy a karjai egyből a dzsekim alá találtak, amitól belemosolyogtam a csókba. Kiborítóan minden tudott lenni, és ezt nem is lehetett rendesen megfogalmazni, legalábbis nekem nem ment. Nyilván ezzel is cukkolt...
- Tudodmilyen - dünnyögtem kicsit elbújva a vállába, szorosabbra fogva az ölelésem.
Bedobtam az egyenlőség jegyében, hogy jövőre én parádézok majd hozzá hasonlóan, amire egyből repült a vétó, miközben átvette a gönceit és elkezdett felöltözni. Eleinte csak somolyogtam, ahogy sorolta, hogy mi oké, de mire oda ért, hogy piercinggel meg anélkül is az ő kiváltsága egyedül, amit természet adott (vagy épp nem), már leplezetlenül vigyorogtam.
- Azok - értettem egyet minden további nélkül. - De csak a biztonság kedvéért megjelölhetnéd majd őket. Nehogy megfeledkezzek róla.
Esélytelen volt, de hát nem is ezért kértem. Húztam őt és ezzel magamat is, miközben azt néztem, ahogy az alhasa eltűnt a felsője takarásában, félig véletlen, félig szándékosan hagyva, hogy észre vegye az újabb bámulásomat. Ez az újbóli hév azzal csillapodott kicsit, hogy megfogta a kezem és még inkább megéreztem, mennyire átfagyott. Felemeltem és a számhoz nyomtam a kezét, majd szabad tenyeremmel kicsit megdörzsöltem, hogy előbb melegedjen, de nem sokáig, hát várt a szalon és a virágom!
Amiről értekezve hamar eljutottam-jutottunk az ánuszomig... Arra, hogy ő csodálkozó szmájlit rajzolna hozzá, horkanva röhögtem fel, pont amikor átléptük a küszöböt. Tökéletes belépő.
- Unatkozol, mi? Egy év és már egyhangú a buli, hát biggy, majd ujjbábozok neked közben, hogy jobban szórakozz. Testimese nagyfiúknak. - Aztán kicsit félretéve a faszkodást: - Olyan lesz - cirógattam meg hüvelykujjammal a kézfejét.

Meg se lepődtem azon, hogy minden jel szerint előre le volt zsírozva minden a tetoválóval is, teljesen magától értetődő volt, hogy kettesben maradtunk. Én csak a képpel készültem, azzal is félig-meddig, mert:
- Ilyesmire gondoltam - fordítottam a művészúr felé a mobilomat -, de elég egy virág, meg némi levél, ebből majd tud folytatódni a többi. És ne foss azon, ha nem lesz pont ilyen, nem a tetkó kell, hanem tőled virág.
Tudtam, hogy úgyis a maxot akarja majd nyújtani, de nekem nem az volt a lényeg, hogy mennyire lesz tökéletes, hanem az, hogy Tőle kapom. Ennek megfelelő izgatott várakozással dobtam le a dzsekim és húztam át a fejemen a pulcsimat, hogy azt is a tetoválószék támlájára terítsem és csak a fekete trikó maradjon. Miután elnyúltam az ágyon, kedvtelve figyeltem, ahogy Henry az eszközöket csekkolta olyan komolyan, mintha legalább életmentő műtétre készült volna. Elmosolyodtam a homlokomra adott csóktól, majd néztem, ahogy leült, elhelyezkedett, beindította a tűt és munkához látott.
Ha ez lehetséges volt, még szigorúbban koncentrált, mint a gyűrűnél, miközben jószerével simogattam az energiáimmal. Édes volt, de ilyeneket nyilván nem mondunk ki! Még a végén csorbulna az egó és az egy dolog, hogy őt érzékenyen érintené, de engem is. Nézni viszont szabad volt, a tekintetem pedig a pajzstalanságommal együtt mindent elárult.
Percekig meg se szólalt, hagytam is, hogy belemerüljön a munkába, csak a fejemet döntöttem kicsit felé, miközben a tekintetemmel követtem a keze mozgását. A kérdésére megráztam a fejem.
- Csináld csak - biztattam nyugodt hangon, Henry pedig folytatta is.
A vállamra adott csóknál megéreztem a hangulatában a változást, a szám mosolyra húzódott az ismerős spanyol becézések hallatán, és amikor érzelmektől túlcsordulva az alkaromra hajtotta a fejét, nem-varrt jobb karomat felemelve ujjaimmal a hajába túrtam. Már nem volt átfagyva, a bőre újra meleg volt, az illata számomra bódító.
- Meu amor, minha vida, minha alma, meu coração... Para todo o sempre... - Elszorult a torkom a végére, a mellkasom nehéz volt és forró. - Te vagy az egyetlen... minden - nevettem halkan, röviden, mert nem tudtam máshogy befejezni a mondatot úgy, hogy az ne tartson órákig.
Nem az, hogy senkinek nem hagytam, de sose akartam, hogy bármilyen szinten is a magának jelöljön, kisajátítson, most meg... Svédasztalként kínáltam magam minden esetben. Tűvel, szaggal, harapással, a gyönyöre végtermékével... tök mindegy, hogy melyikkel, de leginkább minddel fejezze ki, hogy neki nem pusztán lehetett, hanem akartam. Zsongva, rajongva, szeretve nőként és nőstényként is. Azt se gondoltam volna, hogy a beharapás után valaha megfordul a fejemben gyereket akarni, aki... aki egyszer talán a kölyköm is lesz. Ez utóbbi lehetősége még mindig zsigerileg kavart fel, mert ahogy egy mini-mi, úgy ez is túl valóságossá és elérhetővé vált. És azt se néztem ki magamból, hogy valaha ennyire képes leszek bárki mellett lehorgonyozni, méghozzá úgy, hogy az nem volt kényszer vagy teher, hanem a saját döntésem, szabad elhatározásból, a menekülés legkisebb vágya nélkül.
Próbáltam mindezt belesűríteni abba a csókba, amit akkor kaptam-adtam, amikor Henry kész lett a varrásommal, a tű halk berregése pedig elhallgatott. A tarkójára fogtam, a csókba sóhajtottam, és ahogy elhúzódott volna, még mentem vele, hogy így üljek fel. A szemem vörös volt, amikor elvált tőlem és ránéztem.
Kérdésére a legújabb tetoválásomra néztem, a vigyorom széles volt, energiáim pedig úgy ragyogtak, hogy szerintem vaksötétben világítottam volna tőlük, mint egy fáklya. Egyiket se rejtegettem vagy szégyelltem, boldog voltam, lássa nyugodtan mindenki és tudják, hogy ez csakis ennek a haramiának köszönhető.
A kérdésére felkeltem az asztalról és mentem, hogy a tükörben is megnézzem magam a virágommal. Nem, a vigyoromat semmivel sem lehetett volna levakarni jelenleg, a lelkesedésem meg egyenesen gyerekes lett, ahogy megláttam magam a kész művel.
- Imádom! - forgolódtam még egy darabig, majd újra Henry felé fordultam. - Köszönöm, querido, ez eddig a kedvenc virágom, amit kaptam. - Ha eddig nem jött oda hozzám, hát én mentem, hogy tetőtől talpig hozzá simulva csókoljam meg sokadjára is, majd kedveskedves simítsam arcomat az övéhez. - Szeretek mindent, amit adsz, szeretem, amiket kiváltasz belőlem, szeretem azt, aki melletted lettem. De a legjobban azt hiszem azt szeretem, hogy minden napom veled kezdődik és végződik.
A két kezem fogtam az arcát, úgy cirógattam pár másodpercig, majd szertelen hevességel kicsit összenyomtam, hogy csücsörített tőle, és kuncogva nyomtam hosszú puszit a csókos szájára. Borzasztóan szerettem basszameg!
- Előre szólok, ha te is kérsz virágot, max béndzsa százszorszépre futja tőlem. Ha mást szeretnél, hát... a pálcikaemberkéim menők, végig tudnak masírozni a karodon. Ha semmi sem, akkor oda rabolsz el, ahova csak akarsz, a Tiéd vagyok most és mindörökké.
Testestől, lelkestől, farkasostól, tetoválásostól, mindenestől. Tőle már az asó-kapa-nagyharang se választ el, mert igen, ennyire megcsinálta. Nem most, hanem az épp ünnepelt egy év alatt, fokozatosan, menthetetlenül.
Annyi viszont maradt bennem, hogyha mindezen fellelkesülve nekem esett volna, újból leállítottam - igen, én a geci. Minden sóvárgásom ellenére, ha erőtlenül is határozottan lihegve a csókjába, hogy majd otthon.

Én még mindig nem tartottam magam kimondott királynak úgy őszintén, de számára... Talán. A nem az nem, még akkor is, ha közben igen, és pont ezt a részt kihasználva, ha bárki másról lett volna szó, addig szédítem, amíg meg nem kapom, amit akarok. De Dakota más. Őt a magam kis házi szabályai mellett tisztelem. És mivel ismerem, mint a tenyeremet, azt is megláttam az álló fasz okozta ködön át, hogy mit akar, mik a tervei és még ha fájt is, hát visszavonulót fújtam. De csak addig, amíg arra nem kért, hogy konkrétan csináljak érte hülyét magamból a fél város előtt. Csak ciccegtem a bennem maradt vér kapcsán, mert hát... Kurvára nem az volt a lényeg, hogy mennyi vér maradt bennem, de a "bántás" szót nem akartam használni, mert azért még élt bennem az, ahogy decemberben a Szürkével a torkának ugrottam - akkor is, ha Ő azt nem vette bántásnak. Inkább csak rácsaptam a seggére, amikor elpucolt a vezetőülés felé, és felkészítettem magam a Nagy Műsorra.

Még ebben helyzetben is egy lélekként működtünk: én voltam az erdőtűz, lángolva ontottam magamból a vállalhatatlan faszságokat a városon át, miközben az Ő nevetése és a Fekete energiái voltak rám a... Nem a gyufaszál, hanem egy kibaszott benzinkút. A büszkesége az enyémmel kezet fogva találkozott, hiszen csak az Ő érdeme volt, hogy minderre képes voltam, hogy képes akartam lenni.
A szalonhoz érve pedig elégedett voltam: mind magammal, mind a szórással, mind pedig a performansszal, amit nyújtottam. És hülye lettem volna nem átkarolni és bebújni a kabátja alá. Mégis, hogy a picsába lehet, hogy egyszerre érzem magam fantasztikusan és mégis nyomorultan? Mert ja, a lassan fájdalmasan maró hideg nem tett éppen boldoggá, de Dakota, a csókja, a szavai és az érintése annál inkább. Mindeközben pedig úgy bújtam az energiáiba, mintha egy teljesen rám szabott kabát lett volna, hiába nem melegített fel a valóságban.
- Na, jó. Tényleg tudom...
Egy kicsit felnevettem, és nem erőszakoltam ki belőle, hogy hangosan is kimondja azt, amire igazából semmi szükség nem volt, hiába szerettem, ha felnyalta a lelkemet a plafonig a dicséreteivel. Szörnyű vagyok, borzasztó, gyökér, idegesítő, és mindezt úgy mellette nem kellett kikent-kifent jófiúnak lennem soha: nem, nem vagyok király. Csak az Ő Királya vagyok. Minden faszságommal és nyomorommal együtt. És ez pont így volt jó.
Miközben már nekiálltam öltözni, a mi amor bedobta, hogy majd jövőre Ő adja elő ugyanezt, és ez több dolog miatt sem működött volna. De főként azért, mert ami az enyém, az az enyém. Nem tartom magam egy kimondottan féltékenykedő típusnak, de azért az Ő szabadon lengő bimbijei az enyémek mellett kurvára más téma volt.
- Hát, ha megállod hogy nem tartod oda a kicsi szádat, majd este alá is írom őket.
Megragadtam a kezeit, hiába voltam full hideg, ettől még a határozottságomból nem veszítettem. A tény, hogy egy pillanatra megint az Ő forró ajkai érték menet közben is a bőröm, megint csak lecsípett egy darabot a szenvedésemből. Csak akkor lassítottam kissé, amikor jött az ánuszos faszságaival, mert azt se röhögés, se rákontrázás nélkül nem tudtam megállni.
- Jó. Közép Karen és Gyűrűs Gabrielle kalandjait kérem majd mesére, a "Popsi Rejtelmei" címmel....
Na, hát már megint olyan helyen járt az eszem, ahol nagyon nem kellett volna... De nem az én hibám, hát Ő kezdte! Anya! Ja, anya már 150 éve hallott, akkor mindegy. Apa? Apa meg elküldene a faszba.

Tényleg próbáltam elhinni, hogy majd "olyan lesz" a virág, amilyenre vágyik. Bár, efelől voltak kétségeim, ahogy elvettem tőle a telefont, és a képre bambulva már előre tudtam, hogy erre így nem leszek képes - sosem tanultam, csak firkáltam magamon és másokon. Ha már a kézírásom gyötrelem, legalább a rajzom ellensúlyozta kicsit. De az adott némi megnyugvást, hogy igazából csak tőlem akar virágot. Hiába tudtam, hogy pont ilyen biztos nem lesz, a legjobbat akartam kihozni magamból neki és érte megint, ahogy mindig is tettem eddig.
- Nem fosok. - hazudtam - De a mostani nagyobb lesz. Azt akarom, hogy ötven év múlva is tudjuk, melyik volt az első.
Nyilván nem fogom levarrni a seggéig, de a képen is látszott, hogy melyik az egész központi eleme, és én is ezt akartam megcsinálni. Ő izgatott volt, én a komolyságom páncélja mögött fostam, de csak néhány perc és a monoton berregés kellett ahhoz, hogy sokkal magabiztosabban magamra találjak. A Királyném pedig szó vagy nyekkenés nélkül viselte a kellemetlenségeket, és ahogy ebben megerősített, hát folytattam, hiszen dolgom volt. Lényegben a koronaékszerét kellett felvarrnom. És hogy ez és sok minden más is leesett, egy darabig képtelen voltam tovább dolgozni, amikor törlőkendőt kellett cserélnem. Megpihentem, amíg aprón csókoltam, becéztem és hozzá bújtam, miközben élveztem a hajamba túró érintését. Igen. Most legyen vége a világnak, ebben a tökletességben - vagy soha, és éljünk így örökké. A spanyolra adott portugál válasza megint a lelkembe mart, és nagyon-nagyon nehéz volt folytatni a "munkát" - de kellett, muszáj volt, és hiába dobtam volna el a tűt, hogy csak Őt csókolva létezzek, és szeressem, dolgom volt. Ehhez pedig még több löketet adott ez az apró pihenő.
Miután elkészültem és megcsókoltam a lelkemben zubogó, aggódó gondolatokkal - igazából nem akartam menni. Nem akartam távolodni, de egyrészt, eddigre beállt a nyakam, másrészt rettegve vártam az ítéletet, harmadrészt... Egyébként sem eresztett, jött velem, és nem, most a zászlórúd kurvára sokadlagos volt. A füle mögé tűrtem a haját, amikor elváltunk egymástól, és rubin szemekre villanó ezüstökkel feleltem. Hagytam, hogy felkeljen és a tükörhöz menjen, miközben letettem a tűt. Ő magát csodálta a tükörben - én Őt csodáltam pár lépés távolságból, ahogy mint egy gyerek, lelkesedni kezdett. Ja, kellett pár pillanat, amíg felfogtam, hogy sikerült és nem lesz válóok az elbaszott virág. Sőt, annyira nem, hogy imádja, hogy ez a kedvence, és még hozzám bújva is csókolt, ha már én nem voltam képes oda lépni hozzá.
- Sokat fogsz még kapni...
Ennyi jött ki belőlem a köszönete kapcsán és a csókjaink közt. A karjaim megint a derekán voltak, mintha kötelező lenne, a szavai pedig egyszerre szaggattak szét és építettek újjá. Most nem pörgettem meg, most csak a derekára szorítva elemeltem a talajtól, és olyan hülye vigyorral néztem rá, amit rajta kívül még nem látott soha senki.
- Mert, mi lettél? A világ legjobb csaja lettél...
Számomra. Nekem. Vele ellentétben nekem nehezebben ment még egy ilyen helyzetben is ennél többet mondani, amikor épp nem volt válság, mert... Minek? Tudja. Érzi. Rám van írva, hogy saját magamnál is jobban szeretem.
- Boldog elsőt, te kis szar, te minden - tettem le a földre - Egy hős vagy, a reggeli nyűgömet és az esti "kabbeafaszom" érzésemet is imádod. De én is a Tiédet.
Hagytam, hogy összenyomja a pofám, mint valami stresszlabdát, és úgy pusziljon meg még egyszer, mint valami szexuálisan inzultált fánkot. Ő ki tudta emelni, hogy mit és hogy szeret - én nem, nekem az egész lénye volt a világ, beleértve akár ezt a gesztust is, meg azt is, ahogy "ömlengett".
Nem estem neki, de hiába távolodott el, a kezeit nem nagyon akaródzott elereszteni, ha már az ajkait kellett azért, hogy beszélni is tudjunk. Csak az ujjaim közt gyűrögettem az övéit, aztán aprót sóhajtottam, mert hát... Tipikus én, nem terveztem full napot, eddig tartott a Billy/Henry persely, és ettől most kicsit szarul éreztem magam. Kevésnek. Nem elégnek, hiszen még csak kábé ebédidő van, a nap meg hosszú. Bezzeg tavaly... Plusz, én tetkót sem terveztem mára, én nem ma kezdtem az ipart és számomra a gyűrűm pont elég volt, még akkor is, ha ez épp nem jött ki jól.
- Én ma nem akarok varratot. Csak téged, amióta felkeltem. - és ezt most ki tudtam úgy mondani, hogy az sem fáj, ha csak elfekszünk és smárolunk, mint két tini órákig- Éhes vagy? Menjünk haza átöltözni, és vágódjunk csinibe? Hilton? Nem tudom... - tényleg nem tudtam, mert nekem semmi több nem kellett, mint az a látvány, ami elém tárult, a szabadnap és a társasága - Vadásszunk nem macit? Ahj, faszom, elbasztam... Elbasztam, mi?
Rajtam volt a sor, hogy a két tenyerem közé fogjam az arcát, és bocsánatkérőn nézzek rá. Mert bezzeg tavaly az egész napot elterveztem, most meg itt állok, mint fasz egy fél nappal. Remek.

Úgy öleltem magamhoz, mintha ennyi elég lenne, hogy teljesen átmelegedjen, és mintha évek óta nem ölelhettem volna. Szerettem a szorítását érezni a derekamon: erős volt, biztonságot adó. Hiába cukkolt, nem mondtam ki, hogy mi minden, mert hirtelen nem is találtam hozzá a szavakat, meg amúgy is tudta ő. Persze, hogy tudta.
Az összes faszkodásomban, hülye reakcióimban, nyünnyögésemben és hirtelen zavaromban ott volt minden. Henry is látta, értette, azért vigyorgott reggel óta kétpofára. Ő a király. Nekem mindenképp, minden erényével, gyengeségével, esendőségével és erejével. De mielőtt teljesen belesüppedhettem volna ebbe, inkább bedobtam a magam bimbijeit - az ötletre pontosan úgy reagált, ahogy sejtettem, hogy fog. Nyilván nem ágáltam ellen és nyilván szorgalmaztam a jelölgetésüket. A reakciójára felcsillant a szemem.
- Semmit sem tudok biztosra ígérni. Legfeljebb lefogsz, ha nagyon nem bírok magammal...
Igen, már attól képes lettem volna kigyulladni, hogy ezt, meg annyi korábbi esetet elképzeltem. Egy-két másodpercre lehunytam a szemem. Nem, még nem volt itt az ideje, mást és máshogy akartam, ahhoz viszont kellett még az önuralom. Kurva nehéz volt ám úgy, hogy Henryről volt szó!
Az, hogy megfogtam a kezét, hogy a számhoz nyomtam egyszerre csillapította kicsit az éhségem és terelt másabb irányba, az erdőtűz helyett a parázs felé. Meg persze az ánuszus hülyeség sem maradhatott ki, amin jóízűen felnevetett és még rá is tett egy lapáttal.
- Oké-oké - nevettem én is könnyedén az igényekre, majd beléptünk a szalonba.

A virágképet csak sacc-per referenciának mutattam, ezt pedig egyből le is szögeztem, mielőtt azon kezdett volna Henry izzadni, hogy nem lesz pont ugyanolyan. Ettől még lehet, hogy fog, de én mindent megtettem ennek elkerüléséért.
Finom mosolyra húztam a szám a hazugságra, de nem tettem szóvá, inkább hallgattam, hogy miért tervezi azért mégiscsak nagyobbra az elsőt. Bólintva értettem egyet, aztán nekivetkőztem és kifeküdve, türelmesen vártam, hogy nekilásson, majd rajtam dolgozzon.
Egyszerre tűnt úgy, mintha tegnap jöttünk volna ide legutóbb és úgy, mintha évek teltek volna el azóta. Furcsán viselkedett az idő, amikor Vele voltam hosszabbnak és rövidebbnek tűnt egyszerre minden perc és óra. Nyüszíteni tudtam volna, ahogy apró csókokkal kedveskedett, kendőcseréléskor pedig rám hajolva megpihent. Egyből a hajába túrtam, lágyan masszíroztam a fejbőrét, miközben magamba ittam a jelenlétét, a látványát, energiáit, teljes lényét.
A spanyolra portugállal feleltem, mintegy felfrissítve vallomást és fogadalmat, ami az első elhangzása óta csak annyiban változott, hogy még biztosabb, még megmásíthatatlanabb lett. Ha itt és most vége lenne a világnak, hát... boldogan és elégedetten halnék meg.
De a világ nem ért véget, Henry pedig folytatta a varrásomat odafigyelve, koncentrálásában ráncolt szemöldökkel. Újabb nyomot hagyott rajtam, de közben egy pillanatig sem éreztem úgy, hogy ezzel bármiben is elnyomna, vagy úgy sajátítana ki, ami nekem már kényelmetlen. Egyetlen egyszer nem fordult elő ilyesmi, és tudtam, hogy nem is fog.
Ahogy kész lett megcsókolt, ezt pedig akkor sem hagytam megszakítani, amikor távolodott, kiegyenesedett, inkább mentem vele, nyújtva még egy kicsit a pillanatot, amíg fel nem ültem. Bizsergett a bőröm, ahogy a fülem mögé tűrte a hajam, a rubinra ezüsttel válaszolt én pedig már ennyitől otthon voltam. Pőre lélekkel, nyitott könyvként előtte.
Felkeltem és a tükörhöz siettem, hogy megnézem magam az elkészült virággal. Ha akartam volna se tudom leplezni a lelkesedésem, az örömöm, hiába tűntem tőle gyerekesnek. Boldog voltam, és ezt a boldogságot megélhettem, kifejezhettem, hát véletlen se tompítottam volna rajta. Szikrázó energiákkal fordultam Henry felé, hogy közöljem, megvan a kedvenc virágom. Lerítt az arcáról, hogy nem tudta elsőre felfogni, ezt a kis késést kihasználva léptem vissza hozzá, hogy megcsókoljam.
- Helyes... - motyogtam a csókba, majd bele is kuncogtam, amikor szorosabbra vette az ölelést a derekamon és megemelt.
A vigyora... bassza meg, ezért a vigyorért ha kéne, seregeket mészárolnék le szemrebbenés nélkül.
- Naná, hogy az lettem - szegtem fel pillanatnyi büszke daccal az állam, és játékosan az orrának érintettem az enyém.
A folytatásra vigyorogtam, mint a vadalma, a nőstény pedig olyan lelkesen csóválta a farkát, mintha élete hasvakarását kapta volna - nem is, annál sokkal többet kapott, kaptunk. Fogalmam sem volt, hogyan lehet ennyi jót megélni és túlélni, ennek a kivetülése volt az a szertelenség, amivel összenyomtam az arcát és úgy pusziltam szájon.
Elhúzódtam kicsit, vissza akartam öltözni, de Henry nem eresztette el a kezem, és így... hát a göncök kurvára sokadlagosak voltak. Inkább maradtam vele, csacsogtam és hagytam, megmosolyogtam, ahogy a kezem ujjaim gyűrködte kicsit tanácstalanul és elesetten.
Oldalra biccentettem a fejem, ahogy megéreztem a felhősebb hangulatot, ösztönöse közelebb húzódtam, mert nem értettem, mi baj lehetett. Kíváncsian hallgattam, aprót biccentettem arra, hogy nem tervezett mára magának tetkót, hogy igazából ennyi volt részéről mára a programszervezés, és aztán szinte pánikolva elkezdett kérdésekkel bombázni.
Épphogy nyitottam a szám valami válaszra, amikor most ő kapta két keze közé az arcom és úgy nézett rám, mintha valami ítéletre várt volna, lesújtó kalapácsra vagy tudja tök, mire.
- Semmit sem basztál el - fogtam meg a kezeit és a fejemet kissé oldalra fordítva a jobb tenyerébe csókoltam. - Mehetünk kajálni, de ne flancoljunk, vadásszunk egyet, mit szólsz? - mosolyogtam rá, és ha benne volt, már fel is kaptam a cuccaimat és felőlem indulhattunk.
Ha még magában molyolt volna azon, hogy elbaszta, amit nem is, csak kézen ragadtam és húztam magammal, töretlen lelkesedéssel és örömmel. Nincs gond, querido, egyáltalán semmi gond.

Mindegy volt nekem, hogy melyikünk vezetett, a nőstény izgatottan zsizsegett, alig várta, hogy megint fussunk a Szürkénkkel együtt. Akármi szólt épp a listán vagy a rádióban, énekeltem, és amíg meg nem érkeztünk az erdőbe, időről-időre lehúztam a bal vállamról dzsekit-pulcsit, hogy megcsodáljam a tetoválásom. Az első virág a sokból. Egyszerre volt furcsa és teljesen magától értetődő.
Hol Henry kezében, hol a combján pihentetem a kezem, neki dőltem, a vállába csókoltam, vagyis inkább a dzsekijébe... És engedélyeztem magamnak, hogy szerelmes kamaszlányosan bámuljam a profilját. Már egy éve az enyém.
Ahogy leállította a Ramet, futólag megcsókoltam, aztán kipattantam a kocsiból és vetkőzni kezdtem. Az alaszkai tél egyből csípni kezdte a bőröm, ennek ellenére nem kezdtem bele egyből az átváltozásba, miután a gönceimet az anyósülésre szórtam és becsaptam az ajtót. Helyette megkerültem a kocsit és pár lépésre Henrytől megálltam.
- Előbb te - nógattam kicsit, ha szükséges volt, és ahogy végignéztem a váltását, energiáim csillapodottabban hullámoztak, végül pedig szinte csak andalogtak, amikor letérdeltem a hóba és a párom felé nyújtottam mindkét kezem. - Gyere ide, querido - kértem szelíden.
Ezúttal nem volt bennem kétség, mint egy éve, amikor a kis bonding terveit pofon csaptam szinte az átkozott simimmel, amivel mindkettőnket végérvényesen a szakadékba löktem. Vagy ugrottunk.
A tömött, szürke bundába túrtam nyaka kétoldalán, gyúrva simogattam, ahogy szerette, és az arcomat a prémbe fúrva, lehunyt szemmel lélegzetem be az illatát. A pofaszőrébe markolva dögönyöztem kicsit, szélesen mosolyogva, és amikor a késztetés, a nőstény sürgetése a tetőfokára hágott, gyors puszit nyomtam a nedves, fekete orr-ra. A szemem eddigre már rubinban játszott, a torkomat szerelmes morgás rezgette.
Elhúzódtam a hímtől és végre teret engedtem a Farkasnak, a fekete bunda önző kapzsisággal nyelte el a tetoválásaimat, hogy hamarosan karcsú Villámként állhassak a párom előtt. Farokcsóválva ugrottam oda hozzá, üdvözlőn dörgöltem a pofámat az övéhez és nyaltam meg ott, ahol az előbb a kezem járt, szuszogtam nyakába, nyüsszögtem szeretetteljesen az álla alá bújva. Hol volt már a december? Egyikünket sem érdekelte. Minden viszonzást vagy kontrázást örömmel fogadtam, játékosan kaptam felé, vagy épp dobtam el magam, hogy a hóban hempergés után, rá is havat szórva rázzam meg magam, gondolatban is nevetve.
~ Elkapsz nekem valami finomat? ~ kérdeztem tőle alig egy lépésnyire állva, a szemébe nézve.
Ez az ölés nem olyan ölés, mindketten tudtuk, ahogy azt is, hogy közös vadászatokon az Övé az utolsó mozdulat, és azt is, hogy... ha olyan van, nem állít meg, engedi, hogy vacsorát vigyek neki, ha épp túl kimerült. Ezért tudtam és akartam most így kérni. Én is tudok vadat ejteni, és sose várnám el, hogy kiszolgáljon, ez nem erről szólt. Hagyom, hogy adjon, elfogadom, hogy ad, hogy nem kell egyedül megbirkóznom valamivel, nem kell egyedül túlélnem, nem kell egyedül vigyáznom magamra.
Együtt futunk, élünk túl és vigyázunk.
Vele együtt rugaszkodtam neki, iramodtam meg, hagyva, hogy válasszon, kiszemelje a felhajtandó vadat, miközben a hó ropogott a mancsunk alatt. Időről-időre a Szürkénkre pillantva éltem meg teljes egészében, hogy ez a hím a párunk. Hogy az Övéi vagyunk. És ez semmiféle béklyót vagy rácsokat nem jelentett, csak teljességet.
Nem kellett most a pucc, a csini meg a Hilton. A tompuló emberi értelem, az éles ösztön és a nyers, meleg hús tökéletes volt évfordulóra; az, hogy a vért nyalogathattam le a pofájáról, miután tálalta az ebédet.

Amikor épp nem az ölelése, a csókja és az érintései melegítettek fel, akkor az a hirtelen, a semmiből teret nyerő pipa, ami azért kapott el, mert az Ő villogtatott bimbijei kerültek szóba. De ez nem neki vagy ellene szólt, hanem ebben a percben bármelyik járókelőnek, aki akár csak véletlen ártatlansággal is rá nézett volna a nőstényemre - persze ez normál helyzetben nem zavart. És ennek a hirtelen jött haragnak a visszhangja vegyült a torkomat a maga módján mégis pajzánul megrezegtető, állatias morgásba, ahogy felhozta, hogyha nem bír magával, akár le is foghatom. De le én! De még hogy! De még mennyiszer...
Mondanám, hogy mindezt egy pillanat alatt seperte ki belőlem az északi szél, de igazából a feszkó volt és a leplezetlenül leplezni próbált izgatottság a tetoválás kapcsán. Oké, persze, mondta, hogy nem olyan kell, mint a képen, nem is másolni akartam, csak hát... Ami a képen volt, az jól nézett ki, és nem akartam, hogy amit tőlem kap, az meg szarul nézzen ki, hiába van tőlem. Ahhoz meg nem tudom, mennyit kéne innom, hogy képes legyek húsig lenyúzni, hogy bocsi, mi amor, de én ezt nem tudom addig nézni, amíg kikopik, majd ha begyógyul, akkor csapó kettő. Jézus, ez a gondolat még hozzám képest is meredek... Na, mindegy. Legalább abban próbáltam nagyon patent lenni, hogy látszólag úgy tűnjön, hogy tudom, mit csinálok, és nem sokkal azután, hogy nekiálltam, már el is hittem, hogy minden jó lesz és hogy jó vagyok én is. Bár mindez kurva sokadlagos lett hirtelen, hogy kirántotta alólam a talajt az érzés, ami elkapott, ahogy a bőrét csókoltam puhán, ahogy a tinta és vér szagával együtt az övé is átjárt. Ahogy a spanyol és a portugál vallomások ha lehet, még többet jelentve hangzottak el, és szívem szerint csak odabújtam volna mellé megint órákig csak smacizni, mint egy idióta kamasz, dolgom volt. Hiszen mióta várt erre a virágra! Ma reggel is ez volt az első épkézláb gondolata (a gecizésit nem veszem annak), és az én feladatom volt, hogy valósággá tegyem. És hát... boldog lett. Boldog volt azzal a valósággal, amit Megteremtettem - ez sugárzott minden rezdüléséből, és innentől már nem érdekelt volna az sem, ha én nem vagyok megelégedve. De azért letarolt az intenzitása, én pedig csak egyetlen dolgot tudtam ígérni neki: hogy nem ez volt az utolsó. Hogy még rengeteg ilyen kedvence lesz. Ha rajtam múlik, akkor biztosan.
Felemeltem a földről, ha tehettem volna, hát az égig feltolom, de nekem is voltak határaim, úgyhogy az erre motiváló minden imádatomat a vigyoromból és az energiáimból kellett kiolvassa - na, nem mintha ezzel valaha is lettek volna gondjai. Röviden felnevettem a válaszára, és amikor az orrát az enyémnek nyomta, hozzá hasonló játékossággal kaptam utána a fogaimmal, hátha sikerült egy kicsit ráharapni. Ha nem, a szándék megvolt.
- Hát... - kezdtem cukkolni halkan - Ha az eddigiek után még tényleg főzni is megtanulsz, az kurva élet, hogy nélkülem többet nem mész sehova. WC-re... Talán. - méláztam el kicsit, aztán hozzátettem - Mondjuk amúgy sem, szóval rábasztál.
Nem csak azt viselte el, aki jobb napjaimon voltam, és nem csak azt, akit a mélyről kellett kirángatni. Hanem a casual faszt is, aki akár a szavaimban, akár az olyan proli tetteimben voltam, hogy kizavartam sörért, hogy a seggére csaptam, a vállamra kapva vittem, mint egy zsák lisztet vagy most, amikor megmondtam, hogy kurvára nem megy sehova. Ha Ő nem lenne olyan, amilyen, semmi ilyet nem tennék vagy mondanék, de akkor... Nem is lennénk most itt. És amikor már azt gondoltam, hogy minden tényleg fasza, akkor derült ki hogy amúgy látszólag kurvára nem. Most az tényleg baj lehet, hogy nem akarok én is tetkót? És az, hogy annak ellenére, hogy tavaly ilyenkort nyitástól zárásig kitaláltam, most meg ennyiben megállt a tudomány? Hirtelen az összes értékem semmisnek tűnt, mert "ennyi volt", a tökéletesnek induló nap saccper felénél függöny le, Henry befejezte. Nem akartam rá hozni a szívbajt, meg semmi ilyen, de kimondtam mindent, amit gondoltam, még úgy is, ha ettől teljesen túlgondolva az egészet borzasztó hímjének gondoltam magam. A két tenyerem közé fogtam az arcát, igen, ezt is túlkapattam, legalább is a reakciója szerint sokkal jobban, mint kellett volna. Nem, nem nyugtatott fellengzős és blőd faszságokkal, csak biccentett, a tenyerembe csókolt, és egész egyszerűen közölte, hogy mi a helyzet. Ez jó volt, ez segített, ettől még a nyilvánvaló ellenre sem gondoltam azt, hogy bármit is szépítene a helyzeten csak azért, hogy nekem jobb legyen. Szusszantam, és megvakartam a tarkóm.
- Jó... Jó, én csak... Mindegy. - tényleg mindegy volt, most minek böfögjem fel mindazt, amin tök feleslegesen rugóztam? - Menjünk kajálni, én fizetek.
Elvigyorodtam, megvártam, amíg felöltözik, és amikor mellém ért a paravánhoz, csapás helyett megmarkoltam a hátsóját. Hogy rohadna meg, hogy ha kell, egy pillanat alatt helyre tesz!

Azért a kocsimhoz érve belenéztem a platóba és kihalásztam egy lassan kókadozó, a merényletem közben letört rózsa fejét és a füle mögé nyomtam, és kivételesen egy kurva szót nem mondtam. Amit felvittem neki, szerintem már rég feldobta a tüskéit, és azért valahol akartam, hogy legalább ennyi maradjon neki a korábbi rakásból.
Én vezettem, és most csak rádiót kapcsoltam, mert valaki túlságosan lefoglalta a jobbomat onnantól, hogy sebességbe tettem a kocsit - nem tudtam így a telefonommal szöszölni, hát hallatlan.
- Na, mi van? - már megint. Kérdeztem, ahogy jó szokásához híven csak csorgatta rám a nyálát vezetés közben, és már megint elfelejtettem, hogy volt egy kisebb pánikrohamom nem sokkal korábban. Mi van? Mi lenne? Az, hogy már egy éve az enyém, akkor is, ha utána mg egy darabig csk fingot reszeltünk itt eltűnésekkel meg FedEx csomagokkal.
- Tudod, holnap... Vagyis másnap... - kiabáltam át az énekén és a rádión - Csak azért tudtalak levinni a kikötőbe, mert azon fantáziáltam, hogy csak simán melózni megyek, téged meg menet közben kidoblak jógaórán, és este otthon találkozunk. - mindketten tudjuk, hogy nem így lett, és amikor ez a lelépésével leesett - Aztán el is késtem, ahogy kell, hívtak, én meg azt kamuztam, hogy elütöttem befele menet egy macskát. - vontam vállat, és hiába voltam akkor nyomorultul, ugyanebben a kocsiban ülve ma csak mosolyogtam - Tudom, hogy te sem hitted el igazán, hogy ennyi volt.
Éreztem a csókban, amit a búcsúkor adott, abban a görcsben, amivel a kabátomat szorította közben. Kurva nagy kár volt már zuhanás után ejtőernyőért kapálózni. Csak emiatt tudtam akkor előre menni.

Bár tavaly kérnie sem kellett, hogy én váltsak előbb, most sem esett nehezemre. A futó csókunk után én is ledobtam-rúgtam magamról mindent, aztán átadtam magam a Szürke cimbinek. Gyorsan, megszokottan történt, és az egy dolog, hogy az én agyam hátsó szegletében ott volt, ami, de ez a kretén is emlékezett. Amint négy mancson volt, sarkon fordulva rúgta fel a havat és morgós ugatással vetette magát Dakotára: ahogy a Kertben is. Amikor először találkoztak. Folyamatosan tört fel a torkából mindenféle zaj, ahogy a remélhetőleg már hanyatt fekvő nőstényünkre tehénkedve nyaltuk az arcát, mielőtt arrébb szaladva vissza nem néztünk rá. Na, mi van? Nem jössz? Nem, nem jött. Hívott. Mi pedig mentünk.
Már benne sem volt kétség, már nagyon rég nem. Már rég nem toporgott, és a morranó kaffogásokat öröm és kötődés festette, nem a kérdés, hogy esetleg szobakutyának képzel bennünket a párunk csupasz bőrű lelke. Megint leültem elé, és a Szürke nem, hogy megengedte Dakotának a simogatást, hanem a farkát a hóban puffogtatva várt rá, és követelte magáénak. Mert az övé. Úgy, ahogyan senki másé nem volt és nem is lesz soha. De hol van már a Fekete? Igen, ez egy másik kérdés volt. Éreztem, ahogy elural a türelmetlenség, ahogy eddig bújtam hozzá, túrtam a fejem az övéhez, mellső mancsommal a combját kapartam egyszerre többet kérve a kényeztetésből, közben pedig ennél többre várva tőle. Már nagyon rég hagytam, hogy az ösztönök diktáljanak, amikor eljártunk csámborogni, mert a decemberi malőrt leszámítva tudtam, hogy nem lesz gond - nem lehet soha. Mert sem Ő, sem a Fekete nem tesz olyat, ami miatt ezt a fejemet is el tudnám veszíteni. Amikor pedig végre a Fekete is jött, futottunk egy kört magunk körül, amíg a csupasz bőrt el nem lopta a fekete bunda, amíg elő nem bújt a nőstényünk, akihez úgy nyargaltunk oda, mintha ezer éve nem találkoztunk volna. Ő bújva nyüsszögött, én morranva tartottam ellen bújással a bújásának, egy ponton még a kis pofáját is bekaptuk, ahogy pattogott és volt pofája még porhavat is az arcunkba rugdalni. Bosszúból rá vetettük magunkat, lenyomtuk úgy, hogy utána csak még havasabban jöjjünk ki mindketten az egészből, lihegve és közben mégis nyugodtan.
~ Csak mondd, hogy mire vágysz, és a Tiéd. ~
Tudom, a medvét nem szereti, de ha most benyögi, hogy neki bölény kell, hát én simán váltok egy vagy két alakkal feljebb, és leölöm, a lábai elé hozom azt is. Abba pedig az egész testem belebizsergett, hogy tudtam, képes vagyok erre. Bármit is mondott, én aszerinti alakban vetettem be magam a fák közé, keresve a szagot, felkutatva a prédát...
Végig tudtam, hogy ott van velem, hogy mellettem-mögöttem kocog vagy épp lapul. Ahogy meglett a vad, még hátra pillantottam rá az ugrás előtt.
~ Gyere Te is, ha van kedved. ~
A gyilkos pillanat még így is az enyém volt, amikor csak lehetett. Mert engem nem csak az ösztönök vezéreltek, hanem a mélyben valahol a vágy is, ami másban már nagyon rég nem öltött testet, és ilyenkor felszabadulhatott úgy, Dakota lelkére sem festettünk egy természetesnek tűnő, ámbár már szükségtelen strigulát. Zihálva, lihegve szorítottam az állat torkát még akkor is, amikor már nem lélegzett többé, és az első falatot a torkából tépve nyeltem magamba a melegen gőzölgő húst véres pofával, mellénnyel, mancsokkal. Aztán a párom rubinjait kerestem az ezüstjeimmel. Ő pedig nekem rontott még az előtt, hogy elkezdett volna enni, a vért és engem szomjazó csókjaira morogva feleltem, keresztbe nyalakodva, aztán pofán böktem az orrommal, hogy egyen már. Hát még kihűl.
Sok dologban mélységesen hasonlítunk ezzel a Szürke vadállattal, és ezek közé tartozik az is, hogy a határok, mint olyanok, elméletben léteznek, gyakorlatban nem igazán szeretjük őket észre venni. Ami most ezek közül aktuális volt, hogy a kelleténél talán több hússal a hasunkban dőltünk el végül oldalra, aztán hanyatt a hóban, és csak nagyokat szuszogva néztük a Feketét, aki mg így is sokkal formásabb volt, mint mi, ezzel a hirtelen jött pókhassal. Nevettem volna, a farkas vidáman kaffogott fel erre a gondolatra, mielőtt Ő döntött volna úgy, hogy inkább átadja a terepet nekem, mert hát - neki már minden is jó egyelőre. Nő van, kaja van. Kösz, bazmeg pajtás, én is téged. Nekem meg már csak egy pofa sör meg egy bláz kéne.
~Azért... mi jó már, hogy a mának is úgy lesz vége, hogy elkaplak... De úúúúgy elkaplak, mint a Jóisten.... ~ Dakota gondolatai közé kuncogtam ~ De nem kell a holnapról semmit elképzelnem, mert már minden holnapod az enyém. ~ nyilván, az enyéim is az Övé, de na ~ És még volt pofád megkérdezni, hogy boldog vagyok-e. Mi más lennék, he? Mondd meg, mi más... ~
Fogtam magam, és teljesen hanyatt hemperedve vonyítottam el magam, hogy az egész erdő tudja, hogy ja: ez a jól lakott, véres bundájú és üvöltő senkiházi sokkal boldogabb, mint valaha is volt.

Ez csak az első volt és még nagyon sok fogja követni, ezt ígérték a szavai és az egész lénye, olyan határozottan, hogy lehetetlennek tűnt másféle jövő. Elszorult a torkom a boldogságtól, a nevetésem csuklós, ahogy az orromra harap, a jelen átjárt és beburkolt, amikor örömittasan megemelt. Úgy néztem és kapaszkodtam Henrybe, mintha nem lenne valóságos, vagy ha nem néztem, érintettem volna, semmivé válik, esetleg felébredek. A derekam ölelése, a szorítása tudatosította bennem talán a leginkább, hogy ez a valóság.
- Jó - nevettem a főzés kapcsán -, eddig úgyis a Dakota-matrica volt a gyakoribb jelenség, váltogathatjuk - vigyorogtam rá, főleg, ahogy elképzeltem, hogy úgy nyünnyög és tapad, ahogy én szoktam szottyos napokon. Valószínűleg édes lenne. És egészen biztosan nem gázolnék egy ilyen kijelentéssel az önérzetébe - amit annyi más mellett úgy szerettem benne.
Például, hogy képes volt egy pillanat alatt kisfiúvá vedleni, akinek szétrúgták a homokvárát a parton, amikor nem pont így, de kérdeztem, hogy mi a további program, és kiderült, hogy részéről nincs több tervben. Az, ahogy jószerével bepánikolt azon, hogy ez nem elég, elcseszte és én valami többet, nagyobba, pluszt vártam még, mindent elmondott arról, hogy mennyire akart, igyekezett a kedvemre tenni. Nem csak most, hanem a hétköznapok szintjén is, apróságokkal is.
A kezére simítottam, a tenyerébe csókoltam első megnyugtatásképp. Megkíméltem a bőlére eresztett nyugtatgatástól, csak a lehető legegyszerűbben közöltem vele, hogy a világon semmi gond, ugyanezzel a lendülettel pedig vadászni hívtam.
Türelmesen vártam, mi lesz a jó-jó folytatása, a beletörődő "mindegy" hallatán pedig megcsókoltam. Olyan suta tudott lenni, én pedig annyira örültem, hogy ezt is meg merte mutatni, akkor is, ha totál tudat alatt jött az egész. A vigyora már a megszokott fenegyereké volt.
- Ez a beszéd, Sugar Daddy! - szemtelenkedtem, aztán menetem magamra kapkodni pulcsit-dzsekit.
Pillanat alatt újra mellette voltam, hogy ezúttal seggrepacsi helyett erélyes markolást kapjak. Megrándult az alhasam, a szememben megint vörös fény lobbant, a levegőt kicsit nyitott számon keresztül fújtam ki. Nem tudom, mikor kaptam el a felkarját és markoltam a bicepszére, a tekintetem elidőzött a száján... aztán megráztam a fejem és előre mentem.

Beültem az anyósülésre, Henry még a plató körül flangált, gondoltam egy-két megmaradt szálat még leszórt róla. Annál nagyobb volt a meglepettségem, amikor végre beszállt és szó nélkül egy rózsafejet tűzött a fülem mögé. Annyira váratlan volt a gesztus, a magától értetődőség, amivel tette, hogy csak pislogtam párat, és röhejesnek tűnt, de az arcom felforrósodott, most viszont semmi pukkancskodás vagy "Antrim" nem jött, helyette boldog kis mosollyal sütöttem le egy-két másodpercre a tekintetem, majd sóhajtva süppedtem bele az ülésbe.
Emiatt a fájdalmasan egyértelmű lányos zavar miatt is sajátítottam ki indulás után a jobbját és rögtönzött, kicsit sem szakszerű tenyér- és ujjmasszázsban részesítettem - aka nyomkodtam, gyűrködtem, morzsoltam. Fogalmam sem volt, milyen zene szólt, köszöntem, nekem jó volt az újra felfedezett rózsaszín ködömben, a querido profilját bámulva.
- Szép vagy - vágtam rá a kérdésére, mert én meg még mindig egy kis geci vagyok. Mondhattam volna, hogy rohadt helyes, vagy kurva szexi, de már így is akkora lendülettel pumpáltam az egóját, hogy fájt a karom, ez volt a szusszanásnyi pihi. Meg az emlékeztető, hogy annyira azért nem lettem lányos zavaros.
Széles vigyorra húztam a szám hallva, hogy milyen képbe kapaszkodott egy éve. És fel is nevettem, mert:
- Jógaóra... bolond vagy - ráztam meg a fejem, tovább hallgatva az elgázolt macska kifogást. - Még jó, hogy nem hívták rád a PETÁt vagy mi a szart, amilyen formád tud lenni, simán kinézem belőled, hogy összehoztad volna.
Visszaemlékeztem én is az akkori elválásra, hogy mennyire nem-akarom érzéssel ment az egész, aztán meg...
- Hazafelé meg kellett állnom egyszer. Leparkoltam, kiszálltam a kocsiból, körbejártam... azt hiszem, sikítottam is, nem tudom, de bazmeg, annyira kész voltam! Csak az járt a fejemben, amikor a benzinkúton a herceges dologgal poénkodtunk, meg ahogy a kertben rám néztél. Pár napig azért még áltattam magam azzal, hogy áh, nem történt semmi eget rengető.
Jól sikerült. Kuncogni kezdtem, aztán megint elnevettem magam.
- "Lassítsunk" - idéztem fel, amit a tóparton kértem tőle, és amit aztán órákkal később úgy, ahogy volt, kihajítottam a picsába.
Azóta is tartjuk magunkat a jó szokásokhoz.

Végignéztem Henry váltását - egyébként se tudtam volna megelőzni vagy tartani vele a lépést, nem is akartam, nem is ez volt most a terv -, de vele ellentétben én megfeledkeztem a tavalyi rám ugrásról. Elég röhejes meglepett fejet vághattam, amikor rám ugrott, mert félig már nevetni készültem. Mire elterültem a hóban, már jókedvűen kacagtam szorosan lehunyt szemmel, a bundájába túrtam, miközben az arcomat nyalogatta.
Amint leszállt rólam, felültem, hogy mielőtt még túl messzire poroszkált volna tőlem, visszacsalogassam. A hó hideg volt, a fagyos levegőtől libabőrös lettem, de jószerével semmit sem fogtam fel ebből, csak az számított, hogy a Szürkém minden további nélkül visszajött hozzám, leült és pofátlanul élvezet a kényeztetést. Levakarhatatlan volt a mosoly a képemről. Bújt a busa fejével, míg a füle mögött gyúrtam, majd lentebb a lapockáinál, miközben a karmai a combomat karistolták - a türelmetlenségére a nőstény válaszolt, és tudtam, hogy ideje mennem. Az arcomat még egyszer a nyakába fúrtam, úgy adta csókot neki, majd mosolyogva toltam el a fejét, hogy felkeljek és teret engedjek végre a Farkasnak.
Egy tizedmásodpercig büszkén álltam, eltelve a saját értékeim pontos tudatától, hogy után azonnal szertelen boldogsággal és nyüsszögéssel fogadjam a párom a maga öblös-kedves morgolódásával. Hasonló gurgulázással feleltem, amikor bekapta a pofám. Bosszúból összehavaztam, mire fogta magát és nemes egyszerűséggel maga alá gyűrt. Megnyalintottam az orrát, miután "kibirkóztuk" magunkat.
~ A szarvas tökéletes.
Láttam, éreztem, hogy bármit kérhetnék, kérdés nélkül iramodott volna meg, hogy akár idáig elém vonszolja, ez pedig tagadhatatlanul hízelgett és jól esett. Csakhogy nem egy királylányt vett el, és nem csak azért nem esik le a gyűrű az ujjamról, mert tetovált, hanem mert sose büdös a munka - pontosabban a vadászat.
Nem kellett kétszer hívnia, vele együtt rugaszkodtam el, de most inkább csak "utas" voltam. Hagytam, hogy ő nézze ki a vadat, a cserkészéshez is mindössze asszisztáltam, az pedig nem volt kérdés, hogy az ölés aktusa is a Szürkémé. Soha, egyetlen pillanatra sem éreztem úgy, hogy ezzel ledominálna, elnyomna vagy irányítana, ebben semmiféle faszméregetés nem volt, csak... így volt jó. Ragadozók voltunk mindketten, és tudtam, hogy ha úgy hozza a helyzet, megvan a magamhoz való önérzetem, vadat is ejtettem, nem egyszer, vérvonaltalanként is. De volt abban valami megbabonázó, ahogy Henry vadászott. Nyers erő és könyörtelenség. Azt hiszem azért kaptak el ennyire ezek a pillanatok, mert ilyenkor állt a legközelebb ahhoz a gyilkoshoz, aki már emberként is volt vagy lehetett. Figyeltem, ahogy feltépte a szarvas torkát, miután megfojtotta, és mintha ez lett volna a jel, úgy nyargaltam oda hozzá, majd kezdtem nyalogatni a véres pofáját.
Az én haramiám. Az én egyetlen, boldog haramiám.
Vadul csóváltam a farkam a viszont-nyalogatásra, halkan, röviden nyüszítettem, majd engedtem az unszolásának és végre a tetem felé fordítottam a figyelmem. A füstös Holdszeművel együtt faltam a meleg, friss húst, az oldalammal olykor hozzá-hozzásimulva, mert ilyenkor is kellett és jól esett a közelsége.
Az, hogy én sokat ettem, egy dolog volt, az a masszív túlzabálás meg egy egészen más művészeti ág, amit Henry leművelt. Ha farkasként tudtam volna vihogni rajta, biztos megteszem a jobbra-balra kilengő bendő láttán. Az enyém is nagyobb és nehezebb volt, de ennek a nyomába se ért. Mondjuk így is lett egy kis csinos dombom, ahogy eldőltem az oldalamon, mert hasra fordulni kényelmetlen lett volna. Persze a fejemet muszáj volt a hanyatt heverésző nyakához fúrnom és beleszuszognom.
~ Nagyon magabiztos az Őrmesterúr ~ szemtelenkedtem, mintha az én fejemben nem jártak volna hasonló gondolatok. ~ Bizony, az összes a tiéd ~ értettem egyet kajakómás lusta elégedettséggel.
Akkor húztam el tőle kicsit a fejem, amikor a boldogságot, a kérdésemet emlegette, majd felvonyított. Aztán csatlakoztam az énekéhez. Nem gondoltam, hogy én ebben az életben még képes leszek bárkit is boldoggá tenni - úgy semmiképp, hogy arra van "ítélve", hogy minden napját megossza velem. És most itt volt Ő, akinek már az a boldogságot jelentette, hogy velem volt.
~ Ha nagyon szeretnéd... elvihetsz holnap reggel jógaórára. Megengedem, mert ilyen kibaszott jó feleség vagyok ~ nevettem még gondolatban is. ~ Már ha nem kapom meg ma este úgy, de úúúúúúgy a magamét, hogy holnap felkelni se bírok...
Igen, elismerem, volt némi kihívás a hangomban.
~ Persze csak ha el tudsz majd kapni.
Böktem meg a mellső mancsommal az átmeneti hordóhas oldalát finoman. Azt azért nem akartam megkockáztatni, hogy idetaccsoljon. Ráértünk, és jól esett csak úgy vele létezve emészteni a kiadós ebédet, amilyet a Hiltonban biztos nem szolgáltak fel.
Bár tök mindegy. Henry nélkül a legjobb falat is ízetlen lenne.
Közelebb húzódtam hozzá, félig a hasamra fordultam és a nyakára tettem a fejem, akár még a hátán feküdt, akár az oldalára fordult. Aztán kicsit összegömbölyödtem és odakucorodtam hozzá. A légzésem lassú lett, egyenletes, bár nem aludtam, csak kellemesen elpilledve pihentem.
~ Szólj, ha indulhatunk. ~ Neki dagadt jobban a hasa, ha most visszaváltunk, szinte fix, hogy kitaccsol. ~ Addig megmutatom, hogy amikor elvileg még semmi sem volt, mit váltott ki a kurva thumbs upod.
Így fekve, farkasként kicsit könnyebbnek tűnt, mint amikor július végén az afféromat mutattam meg, pedig az frissebb emlék volt, mint a mostani. De el akartam kicsit szórakoztatni azzal, hogy érezhette a fellobbanó sértettségemet, hogy a Hiltonos törcsis képemre csak ennyit kaptam, hogy ez a fél-leszaromság felpiszkált és többet akartam. A meggondolatlan hevességet, amivel bepötyögtem neki a végzetes "Találkozzunk." üzenetet, majd az agóniát, amiben arra vártam, hogy mikor és mit ír vissza végre. Hogy egyszerre próbáltam tagadni, hogy számít, mégis minden rezdülésem üvöltve hirdette az ellenkezőjét, még akkor is, amikor felmentem a tetőre tequilázni.
~ Folyton kihozod belőlem az idiótán rajongó tinit bazmeg ~ morgolódtam, de közben igazából nem bántam, csak... olyan röhejes volt az egész, mégis képes voltam magamon is szórakozni. ~ Mázli, hogy nem kapok sikítozó rohamot minden alkalommal, amikor hazaérsz és tolom az orrod alá a pólóm vagy a csöcsfixem aláírásért ~ horkantam fel nevetősen, mert így kimondva azért egyszer lehet bejátszom. ~ Te Legenda.

- Az még rímel is, úgyhogy annyira inkább ne kapasd el magad.
A Dakota-matrica sokkal jobban hangzott, mint a Henry-matrica, ráadásul tényleg pont leszartam, hogy főz-e rám vagy sem. Már megbeszéltük, hogy nekem így is többet ad, mint valaha gondoltam, hogy bárki is fog, és ha elszáll a lelkesedése, hát akkor is örökké az idiótája leszek, ha a hosszúnak szánt életem végéig rendelt kaján kell élnem. Bár, minden imádatom ellenére zavar keletkezett az erőben és kénytelen voltam bevallani előtte a gyengeségem - nem, előtte nem akartam magam kimagyarázni semmiből, úgysem lett volna haszna. És nem is érdemelte volna meg a hülye kifogásaimat. Ahogy Ő sem álltatott valami kamuszagú nyugtatással. Csak mentünk tovább együtt, mert eddig mindig ezt csináltuk. Ettől pedig újra a helyemen éreztem magam anélkül, hogy a hisztimet leszámítva bármelyikünk is sérült volna - legfeljebb az a formás kis segge, amikor kifelé menet megszorítottam, és ami megint begyújtani látszott az erdőtüzet: de szerintem már mindketten eljutottunk odáig, hogy már csak azért sem. Megyünk vadászni, mégpedig úgy, hogy egy kelletlen félmosollyal beletörődtem, hogy én vagyok a Sugar Daddy. Aki mondtam, hogy nem leszek. Bár így, hogy jogilag nem, de amúgy a feleségem, ezt a státuszt vele szemben nem birtokolhattam, mert hát ahhoz a kitartott kis ribim kéne legyen. De Ő csak simán a ribim, az Ő kecójában élünk, jobban keres nálam, szóval... Na, mindegy, húzzunk ebédelni!

Amikor a kocsiba ülve egy szó nélkül a füle mögé tűztem a leszakadt rózsafejet, Dakota sem sipákolt. Sőt, hozzám hasonlóan Ő is néma maradt, nem küldött el a faszba, és ez így épp jó volt. A mai nap előző kettő rózsás kliséjét nagy pofával és tudatos baszogatással löktem neki, de ezt itt minden kommentár nélkül. Ja, azt hiszem, hogy minden korábbin át kellett ahhoz menni, hogy eljussak oda, hogy a magam módján komolyan adjak neki élő virágot, még úgy is, ha tudtam, hogy erre semmi szüksége sem volt - de attól én még adni akartam. A lányos zavarával vegyes szeretetébe burkolózva indítottam és vezettem, elmerülve az érzésekben addig, amíg ki nem bukott belőlem a kérdés, a válaszára pedig felnevettem.
- Te vagy a szép. - vágtam vissza csípőből a sértést - Ejj, csitu van, ne fossál, attól még egy kis kurva vagy.
Egy hosszabb pillanatra rászorítottam a jobbomat nyomkodó kezére és jókedvűen vezettem tovább, amíg aztán ki nem bukott belőlem a tavalyi igazság egy olyan szelete, amit még nem mondtam el neki. De akartam, hogy tudja, mi faszságba telt őt gyök kettővel, de levinni a kikötőbe.
- Az, hát! - csattantam fel a jóga miatt - Bocsi, mi amor, de a mostani feleségek ilyeneket csinálnak, amíg a férj kidolgozza a belét, ne engem hibáztass! - nem arról volt szó, hogy belőle néztem volna ki ezt az igényt, csak akkoriban nem volt más "normális" kapaszkodóm - Bár azt hívták volna rám... Helyette bekaptam
a Falka faszát tövig...
Nem, nem hibáztattam még mindig. Azt én basztam el, de mégis mit csináltam volna, hiszen annyira akartam, hogy velem legyen, hogy mindent elsimítsak, csak hogy ez ne lehessen kifogás... Ahogy pedig Ő osztotta meg velem az akkori napját, csak vigyorogtam megint, mint egy idióta.
- Mondom... Tudtad te is. Nem, persze, nem történt semmi, csak épp megváltottad a világomat a kurva Kertben! - mondotta a herceg, akiből azóta király lett - Lassítsunk... - oké, ezen a ponton kibukott belőlem a röhögés, és a balommal megcsapkodtam a kormányt - Fejezd be, hallod?! Azt hiszed, nem lettem volna kész "lassan" megvárni, amíg végre felfogod, hogy akarsz? - pillantottam rá gyorsan - Patnek volt igaza már az elejétől, egy kibaszott kólás kupak vagyok, akit elcsavartál, ha kell, ha nem. De nem csak úgy hobbiból, hanem mert... szerettél csavargatni.
Ez már tény volt, és ezzel nem arra céloztam, hogy annyira élvezte a helyzetet, hogy kihasznált, hanem... Igazából akart is csavargatni, csak nekem kellett erre rávilágítani.

Váltottam, mert kérte és mert megtettem volna a kérése nélkül is. A lelkünk mélyén jó volt, hogy nem számított arra, hogy le is lesz tarolva, mert hát, először sem számolt ezzel. Akkor nyíltan ez volt a cél, most pedig nem más, mint az arcába vágni az egészet megint, ugyanúgy, mégis másképp. Mert minden érintésére vágytam én is, a Szürke is. Hiszen szerettük. Hiszen hozzánk tartozott: akár csupasz kétlábú volt, akár négy lábú fekete - nyilván a Szürke az utóbbira sokkal jobban várt, és hát, nem tudtam hibáztatni érte. Csak bújtunk és nógattattuk az embert, aki végül nem várakoztatott sokáig. És leplezetlenül örültünk annak, hogy a Fekete a felszínre tört: szerettük, játszottunk vele, bekaptuk a keskeny kis pofáját, lenyomtuk a hóba és majdnem földig érő nyelvvel vártuk, hogy megmondja, mit akar enni. Én fizetek - akár sebekkel is fizettem volna, de a nőstényünk "csak" szarvast kért. Én pedig hívtam magammal: hiába vezettem én az ostromot, nem bántam, hogy jött velem. A hátvédem volt, amióta csak ismerem, a tanácsosom, amikor azt hozta a szükség. De a gyilkos nem lesz helyettem: terelte a vadat. Bele-belekapott a testébe, segített, hogy nekem jobb fogásom lehessen: Villámként termett előtte, hiába próbált volna futni. A szarvasnak nem maradt mozgástere: én a gyilkos szándékkal fenyegettem, a Feketém pedig azzal, hogy bármit is tenne, nem ad neki választást. Az agyaraim közt lehelte ki a lelkét. És ez a tény jól esett, és bármennyire is volt a maga módján afrodiziákum a lelkemnek, tudtam: a kis Feketém emiatt nem fog kérdőre vonni, szereti és hagyja a lelkem sötétebbik oldalát tombolni itt és most. Hiszen neki ejtettem prédát. Miatta nyeltem el az első falatot, és fogadtam a hálás szeretetét, hogy csak hamar őt is a lakmározás felé noszogassam, miután talán a kelleténél is jobban szétnyaltuk egymás pofáját.
Ő is bezabált, de a Szürke még jobban: nem sok monyóm volt mozdulni, legfeljebb fetrengeni, kötekedni és vonyítani voltam képes. Pereljen be: ebédet kért, én "fizettem", ki is élvezem, ami ebből nekem jár. És hiába feküdt gyakorlatilag rajtam, én akkor is világgá üvöltöttem a boldogságomat, hiába lett volna elég a fülébe szuszognom, miközben bújt. A kis Feketém vonyított velem, és hát ezek után aztán végképp nem tudtam elképzelni azt, hogy neki meg kell kérdeznie, hogy valóban boldog vagyok-e. Az összes holnapja az enyém, az összes holnapom az övé. Ezen kívül más nem kell az élettől, még akkor sem, ha a "holnap" szar, mert tudom, hogy Ő ott lesz velem mindig.
~ A faszt viszlek jógára, nem vagy te olyan... Ha meg azon múlik, akkor tizenegytől Álló Faszú Sáska pózban megkapod tőlem, amiért fizetnél húsz dollárt egy órára, és talán az összes csakrádat helyre tenné, de nem úgy, ahogy én... ~ - hát mert, most komolyan... - ~ Vettél ki szabit holnapra is? ~ - érdeklődtem teljesen lazán, ha már itt arcoskodott - ~ Én igen, szóval... Annyira még nem vagy se Villám, se mazochista, hogy ne tudjak falat bontani veled ma este, ha esetleg úgy döntenél, hogy egybe nyitnád a nappalit a hálóval. ~
Nevettem volna, de a farkas csak kaffogott, én meg pont jól elvoltam ebben a létezésben. Ahogy hozzám kucorodott, lassanként kezdett átjárni a telítettség: ahogy hozzám bújt, ahogy éreztem a teste melegét, talán vele ellentétben én elbóbiskoltam. Fogalmam sincs, hogy ez meddig tartott, de ha nem hajolt félre, akkor megint bekaptam a kis pofáját az emésztés utáni ásításomban, de legalább jobban éreztem magam gyomor-ügyben. Aztán lassan feljöttek az érzések és emlékek, amikbe belealudtam. A sértettsége, amit én is hozzá hasonlóan éreztem, az izgatottsága és a csak-azért-is hozzáállása a helyzetünkhöz. Annyira hülye volt. Annyira hülye voltam én is. Fekvő helyzetben megráztam magam, aztán úgy arcon nyaltam, hogy szerintem utána még a nyálam is csöpögött róla - bocs, de nem bocs.
~ És te azt hiszed, hogy ez a szenvedés csúcspontja, he? ~ - haraptam megint rá a szép kis pofájára - Embert öltem volna tőled egy thumbs-upért, csak hogy tudjam, hogy nem vitt el a kurva Hold. Ja, nyilván én is duzzogtam, de bazmeg... Nem egy kurva emojin, hanem azon hogy az a csaj, akit esélyesen nem csak még egyszer meg akarok baszni, az vajon él-e még. Aztán feladtam. Aztán írtál, wow, nem tudtál mit kezdeni velem... ~ - igen, még farkas alakban is megforgattam az ezüst szemeket - ~ Menjünk haza. Sok volt a hó, és sajnálatos mód reggelig döglened kell velem az ágyban, meg ilyesmik... ha csak tényleg nem ragaszkodsz
a lakberendezéshez. ~
Az ilyesmik alatt azt értettem, hogy akár falak törése nélkül is mehetünk megint matracot/ágykeretet venni a már ismert boltokba. De igazából rajta múlt, és ha csak nem volt ellenvetése, akkor felkeltem, és a Fekete fenekébe csípve a fogaimmal indultam meg vissza a kocsi felé.

Kibaszottul elegem volt már a hidegből, szóval nagyon gyorsan kapkodtam magamra a göncöket, és ültem be a kocsiba a fűtést is beindítva. Amíg vártam esetleg Dakotára, előrántottam a telefonom. Nem fogadott hívás Onnan. Nagy levegő. Oké. Biztos, hogy Őt is hívták - Őt szokták először, de mivel kurvára nem voltunk elérhetőek, így gondolom, nálam is próbálkoztak. Ahogy Dakota beült mellém, rajtam volt a sor, hogy a kezére fogjak.
- Ne! Mi amor... Kérlek szépen. - nem szoktam kérni, szépen meg aztán meg főleg nem - Basszunk be, mit szólsz? - akár jó, akár rossz hír megint, könyörgöm, hadd várjon holnapig, és hadd ne rontsa el ezt az egészet nekünk, hiszen... Állítólag szerinte sem kell ennél több. Szerintem sem. Állítólag ez is... Bekapcsoltam a rádiót és gázt adtam - Nekem rajtad kívül semmi nem számít. - mondtam nagyon határozottan - Bármit is jelentsen ez, oké? Bármit. Most vagy száz év múlva, nem érdekel.
Gyerek nélkül? Jó. Másba lesz szerelmes? Jó. Megunja a szétdobált zoknikat? Az is jó. Csinálhat, amit akar, futhat, amerre viszik a lábai - ha több és boldog, akkor én... Én azt hiszem, hogy tényleg Teremtővé tudtam válni a történet végén, és jobbá tenni Őt, aki nélkülem talán még ma is csak céltalanul kódorogna a világban. Ahogy igazából én is.
Bekapcsoltam a rádiót a város felé.

A fülem mögé tűzött virág bekussoltatott és őszinte zavarba csomagolt, de egyáltalán nem feszélyezett, csak jól esett. Minden kommentár és extra nélkül, mert olykor azért beleestünk a normálisba, akkor is, ha hosszú volt odáig az út és max percekig tartott, mert ezek vagyunk mi.
Persze, amikor kérdezett, a szokott hülyeséget elővéve feleltem, mire elnevette magát és azonnal visszavágott, pontosan úgy, ahogy sértéskor illik. És olyan elégedetten vigyorogtam a "kis kurvára", ahogy egészen biztosan nagyon kevés, vagy egyáltalán egyetlen nő sem.
- Akkor jó - mondtam, miközben a nőstény a farkát csóválta, és viszonoztam a szorítását.
Az egy évvel ezelőtti Valinap másnapjának kitárgyalása és a nyögvenyelős, nem-akart elválás így, hogy már teljesen más volt a helyzet, mint akkor, kellemes nosztalgiával töltött el és megmosolyogtatott. Akkor komorodtam el kicsit, amikor felhozta a falkát, majd a büntetést, de nem lovagoltam rajta vagy kezdtem sajnálkozni. Már hót picsa mindegy volt. És amúgy is visszanézve a büntijére, az első egy-két hét után olyan diadalmenetet produkált, amire csak büszke lehetett. Én meg minden hétvégén rohantam hozzá a reptéren.
Az én elmesélt másnapomnak messze nem voltak ilyen súlyos kivetülései, és amíg ő a falkával "hadakozott", addig én saját magammal.
- Tudtam hát - ingattam a fejem -, de nem én lettem volna, ha nem próbálom tagadni.
Mosolyogva emlegettem fel a kérészéletű "lassítsunk" szöveget, mire felröhögött. A röpke felém pillantását elkaptam, nyilván, hát bazmeg csak őt bámultam, mint egy komplett idióta, és magamba ittam, hogy milyen kibaszott szerencsés vagyok. Mert jött, maradt, és ha kitartok a kérésem mellett, képes lett volna várni, mert elcsavartam, mint egy kólás kupakot.
- Naná, hogy! Csavargattalak, mert akartalak, csak... nem tudtam, mit kezdjek veled. Féltem is. Aztán hagytam, hogy jobban szeresselek, mint amennyire fosok vagy tanácstalan vagyok. És elfogadtam, hogy valami fura becsípődés miatt szeretsz, de hát, te életed, te kereszted, mindenki a maga módján önsorsrontó - mosolyogtam rá pimaszkodva.
A defektje rezonált a defektemre és együtt valahogy valami csoda folytán többek lettünk, ahelyett, hogy szétbasztunk volna mindent magunk körül, vagy épp egymásban. Pedig simán lehetett volna az is, sőt! Az lett volna a kézenfekvő. Erre... itt ültünk, házason, egy rózsával a fülem mögött.

A Szürke felbukkanása, a lelkesedése, a szeretete megnevettetett, miközben a magam megszokott módján gyúrva simogattam, kényeztettem kicsit, amíg mindkettőnknek a tetőfokára nem hágott az ösztönlény türelmetlensége. Jött a Farkas, a Fekete, játszva-szeretve, komolytalan bosszankodással morranva, amikor a hím bekapta a pofánkat, pont, ahogy emberként az orromra szokott harapni. Havasak lettünk, szertelen kölykök egy kis időre, amíg le nem adtam a rendelésem. Szerintem ha azt kérem, képes lett egy dinót is előkeríteni nekem. De nekem tökéletesen elég volt a szarvas.
Futottam vele, asszisztáltam a gyilkossághoz, elvágtam a vad útját, az enyémnél erősebb állkapcsok közé tereltem, könnyed, fürge mozgással, hogy aztán végignézzem, ahogy a párom bevégzi az egészet. Hogy kicsit kiengedje a sötétséget, ami a lelkében fodrozódott, amitől nem rettentem meg, csak... elfogadtam, hogy ez is Ő. Ilyen egyszerűen. Mert képes volt uralni és irányítani, ez pedig ugyanúgy hozzáadott a biztonságérzetemhez mellette, mint az, hogy bármikor mondhattam neki komolyan nemet.
Odafutottam hozzá az első falatját követően, és miután újra örültünk egy-két sort egymásnak, hagytam, hogy a figyelmemet a kaja felé terelje, hát ha már egyszer nekem ejtette és tálalta a szarvast. Jó étvággyal zabáltam, a farkam lustán járt jobbra-balra, mint egy inga, néha oda-odamordultam Henrynek, amikor finomabb falathoz értem, és azt hiszem, magamban jól szórakoztam azon a féktelen zabáláson, amit rendezett. És amivel véletlen se akartam versenyre kelni, különben ma már sehova se megyek az erdőből - ha csak nem visz. De akkor se megy velem sokra később.
Elheveredtünk, a vonyításához az enyém is becsatlakozott, hogy után több mint jól lakottan szuszogva pofázzunk egymásnak gondolatban. Az össze holnapom az övé és viszont, ha pedig korábban bedobta a jógaórát, nyilván felhoztam.
Az Álló Faszú Sáskapózra még magamban is úgy röhögtem, hogy az egész testem belerázkódott. Aztán a folytatás elvette a kedvem a nevetéstől, mert egészen más húrokat pendített meg bennem, és megtalálta a nyomkodásra váró gombokat. Próbáltam nem elképzelni, de... basszameg. Vagy inkább basszon meg.
~ Vettem ki ~ nyögtem ki még gondolatban is nehézkesen, kicsit rekedten. ~ A hülye kihagyott reggeli óta csak a kurva lakásátalakításra tudok gondolni ~ vallottam be mindenféle kertelés meg szemérmeskedés nélkül, és az a nyálmennyiség, amivel pofán nyalt, semmi volt ahhoz képest, amit én csorgattam a puszta gondolatra.
Az energiáim nyíltan lángoltak, és bár nem volt bennem kifejezett sürgetés, de alig vártam, hogy hazaérjünk. Henry meg a hülye jóga... Nem mintha nem én hoztam volna fel másodjára. Ennek ellenére nyugton feküdtem mellette, hozzá bújva az ebédet emésztve, és nyüffenve tűrve, hogy egy ásításnál megint a foga közé kapta a pofám. Nem, én se tudtam megunni.
Délutáni matiné gyanánt megmutattam a thumbs upos szenvedésemet a Hiltonban meg a tetőn, a magam viaskodását a vágyaimmal és az ész érveimmel. A szemforgatására a füléhez kaptam és kicsit meghúzkodtam.
~ Jólvanna. Azóta egy napnyi szüneted nincs. ~ Tényleg nem volt. Azon a ponton adtam fel egy jelentős részét az ellenkezésemnek, aztán pár nappal később a többi is repült utána.
Az indulás-indítványra feltápászkodtam, és most én ásítottam egyet, meg nyújtózkodtam mellső lábbal fekve, fenékkel az ég felé. A kis fasz ki is használta, és ha emberként a seggemre csapott, hát most játékosan beleharapott. Egyből felé kaptam, minden komoly szándék nélkül, majd mellette kocogva indultam vissza a Ramhez.

Azok után, hogy félpucéran virágot szórt, nem csodálkoztam, hogy már kurvára elege volt a hidegből és úgy kapkodta magára a ruháit, mintha az élete múlt volna rajta. Nem kommentáltam, de gyanúsan jókedvűen vigyorogva öltöztem fel a magam részéről, majd vágódtam be az anyósülésre. Addigra Henry már a telefonját is csekkolta, az arca komoly volt, már-már feszült, ez pedig a könnyedségem tetemes részét hirtelen elfújta. Kérdeztem volna, vagy a magam telója után nyúltam volna de megelőzött és ráfogott a kezemre.
Az, hogy kért, ahogy kért... egy pillanatra mozdulatlanul, meredten bámultam őt, a tekintetét, a vonásait. A szabad kezemmel az arcára simítottam, majd odahajoltam hozzá és megcsókoltam - kicsit hosszabban, kicsit erősebben.
- Ez a nap a miénk, querido. Csakis a kettőnké. - A tekintetem a telefonjára siklott, a gyomrom finoman görcsbe rándult. - Minden más, minden ráadás bőven ráér holnap.
Hagytam, hogy rádiót kapcsoljon, visszadőltem az ülésembe és kicsit még a potenciálisan kapott hírrel az agyam hátsó zugában hallgattam Henryt. Pár másodpercre lehunytam a szemem, hagytam, hogy a torkom elszoruljon, de még így is mosolyogtam. Oda se nézve tettem a kezem a combjára és szorítottam meg kicsit, majd rubinba váltott szemmel néztem rá.
- A Tiéd vagyok, querido. Örökre a Tiéd, teljesen mindegy, mi van, mi történik.
Azt már nem ígértem neki újra, hogy mellette maradok, nem lépek le meg ilyenek, mert ezzel már leállított korábban, és egyébként is... jobb ezt tettekkel mutatni, bizonyítani, mint szavakkal bizonygatni. Akár lesz mini, akár nem, nekem Ő ugyanúgy kell, ugyanúgy szükségem van rá, ugyanúgy vágyok rá.
- Amikor hazaértünk... szeretném, ha engem is levadásznál - mondtam valamivel később, de nem próbáltam túlharsogni a rádiót, tudtam, hogy anélkül is hallotta, értette.
A kezem is közelebb csúszott az öléhez, ahogy a combizmára markoltam, energiáim pedig éhes sóvárgással töltötték meg az autó tágas utasterét. Kimaradt a reggeli, nem volt brunch, csak egy rakás fel-felpiszkáló ingerlés, ami mind olaj volt az eddig erővel figyelmen kívül hagyott tűzre. Összeszorítottam a lábam, beharaptam kicsit az alsó ajkam.
- Szeretném, ha megadnád azt az "úúúúúúgy, de úgy"-ot, és mindent. És esélyt se hagynál a menekülésre. Se kegyelem, se könyörület. - A hangom rekedt volt a szám kiszáradt. - Kapj el, tök mindegy, hogyan menekülök. - Rásimítottam az ölére, de csak egyszer, gyorsan, aztán elvettem róla a kezem.
Már csak egy kicsit kellett kibírni.

A mélygarázsban kipattantam a kocsiból és futásnak eredtem - megmondtam: kapjon el. A vérvonal ajándékával rohantam fel, ha Henry egérutat hagyott, vacakoltam kulccsal és zárral, ha nem, akkor nemes egyszerűséggel betörtem az ajtót. Majd hívunk lakatost, bánom is én, nem érdekelt. Ahogy a loft egyetlen berendezési tárgya sem, kész voltam mindent borítani, rombolni nagy menekülésemben, amit csak félig gondoltam komolyan de ahhoz épp eléggé, hogy legalább ennyire neki is komolyan kelljen venni.
Mert akartam. Mert tőle soha egy pillanatig nem tartottam és nemhogy nem féltem tőle, ha gerjedten felbőszült volt, de remegve vártam. Kapjon el, sajátítson ki, és ha közben romhalmazzá válik a nappali, vagy az egész loft, legyen. Égtem - érte, mindig csak érte.

- Hát nem...
Ezzel nem vitatkoztam, mert voltaképpen én magam is tagadtam egy jó darabig, amikor nem válaszolt nagy "kegyesen" elkönyveltem, hogy kipurcant, közben meg azt sem tudtam, merre vagyok arccal előre. Pat előtt is letagadtam. De nem hagyott nyugodni akkor sem, ha nem láttam be, hogy márpedig az van, hogy "tetszik nekem". Éppen ezért akár még tényleg lassítottam is volna érte.
- Ja, elképesztő, mennyire tönkre teszed az életem! - bólogattam komolyságot mímelve - Az egy dolog, hogy ma reggel bántalmaztál, de még a szex is másvilági, folyton pumpolod az egómat, masszírozol, megetetsz, megvakarod a hátam, ha nem érem el, kirángatsz a mélydepiből, minden szaromat megérted... Csak azért nem hagytalak még el, mert rettegek attól, hogy a bosszúd szörnyű lesz.
Tessék sajnálni, hát kérem, én terrorban vagyok tartva. Tök szar életem van ezzel a "szép" kis kurvával, hát szenvedek és a lelkem haldoklik - se. Már hogy a faszba haldokolna, amikor megtalálta a kibaszott másik felét, akit mg el sem képzelt, hogy létezhet: nem akartam, nem vágytam rá. Csak megkaptam, és amíg élek, nem fogom elereszteni.

Ahogy a Szürke sem igazán gondolkodott hasonlóban, mert a Feketéje mellett végtelen elkötelezettséget mutatott mára már Dakota mellett is. Mellettük nem volt nehéz a vérszomjas ragadozón kívül egy csettintésre szinte komolytalan kölyökként viselkedni, mert hát... Velük lehetett. Ők tudták azt, amit mások nem vagy túl fiatal voltam még ahhoz, hogy komolyan is vegyék: gyilkos vagyok. Egy domináns hím, de sem Dakota sem a Fekete nem "néztek" le minket azért, mert megmutattuk a könnyedebb oldalunkat is. Hát még jó, hogy a Holdat is lehoztam volna neki az égről, hogy a White Mountains tetejére is felmászom, ha azt kéri: de Ő csak egy szarvast akart. Én pedig meg is adtam neki. Együtt ejtettük el, a mancsim és az agyaraim alá dolgozva segített, nem, mintha szükséges lett volna. De akartam, hogy velem tartson. Ezt is, mint kevés kivétellel minden mást vele akartam csinálni, közösen és nem azért, mert önállóan nem tudnék átlavírozni ezen az Életnek nevezett komédián, hanem azért, mert én így döntöttem.
Egy kicsit nógatnom kellett, hogy "végre" ne velem és a véres pofámmal foglalkozzon, hanem egyen, hiszen neki vadásztam, érte gyilkoltam - ez ez utóbbi így, ebben a formájában sokat jelentett. A lakomát is együtt élveztük, néha kicsit összedörgölőztünk, szavak nélkül vitattuk meg az élményt és a finomabb falatokat. Őt sem kellett félteni, de megint csak Ő volt az okosabb: amíg Ő csak kellemesen teltre zabálta magát, nekem sikerült (szinte) okádásig. De nem szólt rám, hagyta, hogy élvezzem, és ezért piszkosul hálás voltam neki. Ezek után nem csoda, hogy a Szürke jól lakottan hátrébb húzódott, és hogy ezek után csak döglésre, vonyításra meg mentális dumcsira futotta jó ideig. De #noregrets, nem bántam meg semmit. Ezek után legfeljebb azt, hogy bevallottam neki a jógás fantáziámat. De legalább "nevetett", miután közöltem vele, hogy egy fillér nélkül úgy megjógáztatom, ha arra vágyik, hogy az nem igaz. Már, ha volt esze és gondolkodott előre. És volt, és gondolkodott. A sok faszsága ellenére néha tényleg őszintén nem értem, hogyha ennyi agya van, mi a szart keres pont mellettem?
~ Te meg miről beszélsz? ~ cirógattam meg kissé a hangommal és némileg felpezsdülő energiákkal ~ Kaptál reggelit, hát két húsos batyut is vittem... ~
Tudom, szörnyű vagyok, de na. Még nagyon messzinek tűnt az a pillanat, hogy a napunk ezt a részét is bepótoljuk, főleg, hogy mozdulni is alig tudtam éppen, de hogy leálljak a húzással? Meg a lófaszt. Tavaly eltörte a sörös korsót, idén az a minimum, hogy félőrült lesz, mire "kajához" jutunk. Mondjuk oké, ez nekem is kurvára fáj, de tökös gyerek vagyok, ki fogom bírni és túl fogom élni.
Az ébrenlét és az álom határán néztem az elmémbe küldött képeket és érzéseket a Hiltonból. Így már valahol "szórakoztatott" is a dolog, hogy mit szenvedett velem együtt, bár azokban a percekben az állam másik felén én csak borzasztóan duzzogtam. Meg azért ki is ráztam a képére, thumbs-up ide vagy oda. Akkor nem éreztem úgy, hogy megérdemli, hogy ezt tudja és kész. Szóval inkább felhoztam, hogy én mit nem adtam volna tőle egy emojiért, csak hogy tudjam, hogy él. Komolytalan kelletlenséggel hörrentem fel, ahogy meghúzta a fülemet, mert hát azért mégis.
~ Nem is kell, a szünet picsáknak való. ~
Mondjuk a lassítás is, de hát... Én végtelenül egyszerű parasztgyerek vagyok. Valami vagy kell, vagy nem. Ennyire egyszerű, és mivel nekem Dakota határozottan és mindennél jobban kellett, fullban nyomtam nem csak a kretént, hanem minden mást is, ami ahhoz tartozott, hogy együtt éljünk. Nem vagyok én elég okos azon, hogy toporogva filózzak dolgokon, bár szerencsére ezzel Dakota is tisztában volt és nem volt vele semmi problémája - néhány különleges alkalomtól eltekintve.
Egy kicsit még öltük egymást, mielőtt nekiindultunk volna a hazaútnak, hogy aztán a kocsinál olyan "meglepetés" fogadjon, amivel nagyon nem számolt egyikünk sem, pedig lassan tényleg idő volt.

Nem akartam tudni. Mert ez a hír lehetne az élet legjobb vagy leggecibb Valinapos "ajándéka", és pontosan tudom, hogy bármi is lesz belőle, az rá fogja nyomni a bélyeget innentől az egész napra. Ezt pedig nem akartam. Örülni vagy bőgni holnap is pontosan ugyanolyan lesz, mint ma, cserébe pedig nem adunk esélyt annak, hogy a Mi napunk és minden eddigi mehessen le a klotyón. Nekem ez könnyű volt. Én olyan simán tudtam ilyen lelki szarokon átlépni, hogy az nem igaz, a struccpolitika koronázatlan királya voltam, de tudtam, hogy a mi amor nem ilyen. Mégis, borzasztóan akartam, hogy csak ma legyen egy kicsit ilyen, és ha mást nem is, legalább ezt az évfordulós "ajándékot" adja meg nekem, hogy egy kicsit megpróbál olyan lenni, mint én. Úgyhogy kértem. Szépen kértem, miközben a kezét fogva féltem attól, hogy mindennek kurvára vége van, hogy kikapja a telefont a kezemből, visszahív és talán baszhatjuk az egészet. De helyette csak az arcomra simítva csókolt egy kicsit hosszabban, erősebben, én pedig beleszuszogtam, mert hát... Mégis megtette a kedvemért. Még akkor is, ha körülötte még ezek után is sokkal tovább keringett a témát érintő görcs. Nem csak azt mondtam el neki újra, hogy bármi is lesz, nekem végső soron akkor is "jó", hanem egy sóhajjal nyúltam a dzsekim zsebébe a cigimért, a számba nyomtam két szálat, duplán gyújtottam, ahogy szinte mindig. Miután odaadtam az övét, résnyire lenyomtam az ablakokat: nem azért, mert zavart a füst, hanem mert jó lett volna két perc múlva is kilátni és nem megölni magunkat.
- Helyes. - szipogtam egyet (a hidegből melegbe való beülés miatt), aztán felé pillantva elmosolyodtam - Emellett minden más csak bónusz.
Mert az volt. És hiába szólt a rádió, hiába nem pofáztunk kivételesen, hagytam, hogy kicsit leüljön az egész, miközben füstölögve vezettem. És ha már arra nem mondott semmit, hogy be kéne baszni, legalább felhozott helyette egy még szimpibb alternatívát, miközben olyan helyek felé kószált a keze, amitől nem tudtam nem... Felébredni. És a szavai... Az energiáim... Ráharaptam a már amúgy is szinte teljesen elszívott cigi szűrőjére, és nem csak megfeszültem. A levegőt is nehezebben vettem, és az összes Szellem a tanúm, hogy hangyafasznyira voltam attól, hogy a tarkójába markolva magamra húzzam, de... Majd otthon. Vadásszam le. Kapjam el. Ne hagyjam menekülni.
- Hogy rohadnál meg...
Ennyit voltam képes rekedten hozzá fűzni minden kéréséhez, a farkas hangjával a torkomban, ezüstjeivel a szememben. Robbanásra készen álltam, és a városba érve szerintem legalább két piroson is áthajtottam, mert én aztán biztos nem fogom kivárni, amíg zöldre váltanak ezek a köcsögök.

Ez egészen más fajta, ösztönös éhség volt, mint amit holmi szarvas el tudott volna telíteni. Ez olyan mélyről jött, ami közelített ahhoz a naphoz, amikor először éltem meg vele hasonlót még a Házban. Ő égett a vágytól - én lávaként forrtam a felszín alatt, ahogy a mélygarázsban számára talán idegőrlő lassúsággal állítottam le a motort és szálltam ki a kocsiból. Ő már rohant. Azt kérte, hogy ne hagyjam menekülni, de... Tudtam, hogy rohanhat, de egyelőre csak zsákutcába ér majd az épület tetején. Féljen. Rettegjen. Hadd verjen szaporán a várakozástól bizonytalan szíve, amíg én hangos léptekkel felérek a hatodikra. Hadd hallja minden súlyos léptemet, a vágyakozó, nyáladzó, Holdszemű szörnyeteg közeledését.
A küszöböt átlépve a sötét lakásban csak betoltam magam mögött a nyitva felejtett ajtót. Határozottan, de (még) nem ingerülten, mégis belezengett az épület a csapódás hangjába.
- Megvagy. Ez könnyű volt...
Egyelőre. Szinte ráérősen, de céltudatosan sétáltam el az előszobából a nappaliig, ahol még a kabátomat is ledobtam magamról, ráeresztve, fullasztva a vágyammal, ami már nagyon rég gyűlt és úgy gyújtott alá, hogy annak olyan-de-olyan vége lesz. Megálltam.
- Gyere ide.
Mordultam rá, és hát, teljesen egyértelmű volt, hogy nem fogja önként felkínálni a torkát. Az eddigi "vadászat" könnyű volt, az igazi tánc most kezdődik. Nem jött, én pedig nagyobb lendületet véve indultam meg az engedetlen préda felé: nem kerültem ki semmit, ami az utamba állt ahhoz, hogy egyenes vonalban közelebb érjek hozzá. Fotel, dohányzóasztal, szék, de a kanapé is fájdalmas robajjal repült és koppant ott, ahol valami megállította. Valami csörrent és tört. Fogamam sincs, mi volt az, de nem is érdekelt. Ahogy az sem, ha nekem-felém dobált bármit, ami a keze ügyébe került.
Ha tovább menekült, ezen a ponton "untam" meg a várakozást. Hörögve termettem mellette és erősen a hajába kapva húztam hátra a fejét.
- Azt mondtam, gyere ide.
A Holdszín szem egy dolog volt. A megnyúlt, agyarakká nőtt fogaim egy másik. Mégis, a legsúlyosabb a már rejtetlenül lobogó vágyam volt, amivel úgy szorítottam rá, ahogy a hajára a jobbommal. Ha ellenállt, ha sebzett, ha menekülni próbált, erővel nyomtam a falnak és tartottam ott, miközben a balommal leszaggattam róla a nadrágot, és saját magam is szabaddá tettem.
- Engedetlen szuka, az vagy... - hörögtem a fülébe, szorosan tartva, a falhoz nyomva őt, igyekezve állni minden mozgolódását, hogy végre benne érezhessem magam, elveszve az érzésben, ezzel talán kis kiutat adva neki, hogy megléphessen, ha még ezek után is küzdeni akart - Semmi esélyed nincs. Fogadd el.
A Bestia jött, látott, és győzött. Ez biztos volt, a kérdés csupán annyi, hogy győzhetett-e ilyen hamar vagy ez a kis engedetlen szuka, az életünk, még mindig küzdött-e vagy hamar belátta, hogy sem esélye nincs, sem valós akarata nemet mondani.

Szerettem, hogy tudott velem ilyen szertelen, már-már kölykös lenni, hogy minden dominanciája és hímegója mellett is hebrencs módon játszott, hempergett meg a hóban, ha játékra hívtam. Pontosan olyan jól esett, hogy ilyenkor és így is el tudta magát engedni, mint az, hogy némi unszolásomra hülyét csinálva magából rózsát szórt a városnak.
Nem sokkal később pedig ugyanilyen természetességgel eredt a vad után, gyilkos ösztönnel, kegyelmet nem ismerve. Mindkét arcát ismertem, mindkettő Ő volt és ugyanúgy szerettem, elfogadtam. És éppenséggel mindkettőben a partnere voltam, pont, ahogy minden másban is igyekeztem ott lenni neki. Mondjuk... nem volt benne tudatosság, csak... vele akartam lenni jóban, rosszban, hétköznapiban, tök mindegy.
Egy szerves elejtésében egyikünk sem szorult segítségre, de a közös vadászat élményét semmire sem cseréltem volna el. Tudtam egyedül boldogulni - Henry is. Képes voltam gondoskodni magamról - Henry is. A létezés is ment önmagamban - Henrynek is. De minek tennénk, ha közösen is lehet, ha együtt sokkal jobb és több minden? Egyedül vadásztunk és túléltünk, együtt a "mi"-nek áldoztunk és élveztük mindazt, amit ez magában foglalt.
Ő ölt nekem, értem, én pedig az asszisztálással és a tetemből való falatozással fogadtam el.
Lenyaltam a vért a pofájáról, az unszolására húsba téptem, hogy teleegyük magunkat. Én módjával, ő úgy, mintha nem lenne holnap, és ki vagyok én, hogy megállítsam a féktelen zabálásban? Én jól lakottan, Henry túllakottal terült el, szórakoztam böktem meg a dagadó pocit, és jót nevettem a házi-jógán. De csak röviden, mert rohadt gyorsan más irányba tekeredtek innentől a gondolataim, mondjuk az elmaradt reggelihez.
Morranva szusszantam a húsos batyuk hallatán.
~ Oké, akkor húsosbatyus reggeliket nyomunk mostantól? Úgy Miles-McCarty házirend és ha nagyon pajzánra vesszük, még avokádót is eszünk mellé.
Be is baszna! Nem mondom, hogy válóok lenne, de... inkább ne kísérletezzünk ilyen hardcore kertvárosi idillel. Amúgy se menne, és ez így volt jól.
Az a minden is, ami előző Valinap környékével elindult, és amiből azóta se volt kiszállás, nem mintha bármelyikünk akarta volna. Jól mondta, a szünet picsáknak való, egyébként sem bírnánk megmaradni a másik nélkül. Ha húztuk és baszogattuk egymást, akkor is ott voltak az érintések, bújások, a ragaszkodás minden mozzanatban megnyilvánult.
Olyan kényelmesen heverésztem mellette, rajta pihentetve a fejem, mintha a világon semmi más dolog nem létezne, nem kéne. Így is volt. Nekem ennyivel, itt a Szürkével, Henryvel teljes volt a világ.

Az autóhoz visszaérve aztán minden kicsi megtorpant és az egy évvel ezelőtt idézgetése meg nosztalgiája helyett a jelen, de inkább a jövő furakodott be közénk egy kurva nagy kérdés, és nem fogadott hívás képében. Nem szokott gondot jelenteni a bizonytalanság, az életem javát abban éltem, ezen a fronton viszont görcsbe rándult a gyomrom. Nem akartam, mégis féltem, hogy mit hozhatnak a következő percek, a telefonbúgás, milyen hír jöhet...
Ezt viszont elvágta Henry kérése, a mobil helyett a párom arca, tekintete, az őt is körül lengő érzések kerültek fókuszba. Ő könnyen félretolta a problémát, én nehezen fordultam el tőle, és ezt pontosan tudta - ezért kért. Ezért nézett olyan esdeklőn.
Én pedig értettem, és bassza meg, igaza volt.
Az arcára simítottam, megcsókoltam, hogy a kérése szerint az ő módszerét alkalmazva elnapoljam a dolgot. Mert ez itt... ez itt most csak a miénk. Az alap, a minden, amin túl minden más csak bónusz, ahogy mondta. Ettől még egy kicsit szorított az érzés, és mohón kaptam a felém nyújtott cigi után, hogy mélyet szívjak belőle.
Hozzá hasonlóan hagytam ülepedni az egészet, és annyit engedélyeztem magamnak, hogy belé kapaszkodjak, rá támaszkodjak, még ha csak az energiáimon keresztül, érzésekkel is. Egy kis pihenő, a sorok rendezése, amíg elszívtam, majd kipöcköltem a résnyire húzott ablakon a csikket. Határozottan sokkal jobban céloztam a lövőleckéknek hála.
A mini-kérdés a holnapé. A ma... a ma csakis rólunk szólt, és arról a reggel óta érlelt éhségről, amit visszaengedtem magunk közé, amivel lassan beterítettem Őt, miközben a combjára markoltam, a vágyaimat sorolva.
Vörös szemmel néztem, ahogy megfeszült az állkapcsa a harapástól, meg az egész teste az érintésemtől.
- Imádom, hogy ilyen nagy az önuralmad - duruzsoltam még pimasz, féloldalas mosollyal, amikor az ölére simítottam futólag, de félreérthetetlenül.
Rekedtesen nevettem fel a szitkozódására.
- Nem inkább baszódnék meg?
Igen, határozottan nagy sebességgel ástam a sírom, teljesen tisztában voltam vele, mert hát ez volt a cél. Egész eddig inkább többé, mint kevésbé jól viselkedtem, a nyilvánvaló vágyaim ellenére is. Nekem is voltak határaim, és pontosan olyan gyorsan szerettem volna átlépni őket, ahogy Henry áthajtott a pirosokon is.

A mélygarázsban Henry szinte fenyegető lassúsággal mozdult, de minek kapkodott volna? Önszántamból rohantam zsákutcába, már-már röhejesen megkönnyítve a dolgát, de bazmeg, így is remegtem a várakozástól, miközben a nappaliban az ablak előtt állva hallgattam a döngő lépteket. A nőstény a felszínhez dörgölőzött, energiáim elevenen és kéjesen lengtek körül, és már most a számon keresztül lélegeztem.
Ahogy átlépte a küszöböt és belökte az ajtót, a csapódásra megfeszültem - várakozón. Gyere...
- Tényleg? - kérdeztem vissza pimaszul. - Szerintem még nem.
Vele együtt vetettem le a dzsekim, mintegy nekikészülve, és ahogy felszólított, hogy menjek - nyilván nem mentem. Helyette oldalra araszoltam a tévéhez közeli szekrény felé, volt rajta minden dobálható kacat. És én dobáltam is őket, ahogy Henry fotelt, széket, állólámpát nem kímélve tört felém, még a kanapét is arrébb tolva. Repült golyóstoll, öngyújtó, egy üres sörösüveg, a kezem ügyébe akadó díszpárna, meg a mellettem lévő fotel támlájáról felkapott csöcsfix és farmer gatya. Igen, borzasztó vérmesen védekeztem.
Az egyetlen komolyabbnak vehető megmozdulásom az volt, amivel a fiók felé kapva a revolver után nyúltam. Láttam, hogyan tudott nézni, amikor gyakorlásképp vagy pótcselekvés gyanánt szétszedtem-összeraktam a fegyvert. Fokozhattuk, ha a hajamba markolása előtt elértem, de így is, úgy is felszisszentem a húzásra, a levegő kiszökött belőlem, ahogy a falnak nyomott.
A (szabad) kezemmel hátra nyúltam és már karmos kezemmel markoltam a combjára, miközben ösztönösen az ölének nyomtam a fenekem. Halk, kívánós morgás rezgette a torkom.
Felnyögtem arra, amit és ahogy a fülembe hörgött, de még mocorogtam, zihálva próbáltam szabadulni. Kurvára nedves voltam.
- Meg egy kis kurva - mormoltam vissza, és hirtelen mozdulva próbáltam magamat ellökni a faltól, őt meg ezzel kicsit magamtól. - Te szemét, te legendás szemét.
Ha sikerült, felkarmoltam esélyesen a combja külső oldalát, ha nem, akkor picit jobban belé mélyedtek a karmaim. A vére szaga ebben a helyzetben mindenhogyan megrészegített, mindkettőnk vágyának illatával keveredett. És ha korábban sikerült megszereznem a revoltvert, most meg kicsit ellöknöm magamtól, megfordulva úgy emeltem rá a csövét, hogy előbb végighúztam a combom belső oldalán és az ölemen. A megnyúlt szemfogaim miatt ha akartam volna se tudom becsukni a szám, kissé lihegve szedtem a levegőt és bármire késznek éreztem magam, amit tenni akart velem. Mert én is akartam.
Az erdőben megterítettél nekem, itt a viszonzás.

Tudtam, hogy ami a visszahívásból származna, az most azonnal megölhetné az egész napot, aztán innentől a tetkót is, meg az évfordulónkat is beszínezné a "gyász", és ezt nem akartam. Még akkor sem, ha igazából ugyanennyi esély lett volna arra is, hogy életünk egyik legboldogabb napja legyen, csak hát... Az elmúlt két hónap után már nem ugráltam annyira könnyen. Még ha hihetetlen is, nem vagyok teljesen hülye, és talán, ha mindez fél év kihagyással történik, nem kértem volna, hogy mára hagyjuk. De mindkét bukás túl friss volt, és hiába nem beszélek róla, azért igenis fáj. Egy kicsit a csókjába is kapaszkodtam, abba, hogy nem álltunk le veszekedni a kérésem miatt, és abba a szál cigibe, ami végül a fogaim közé került. Aminek a szűrője hamarosan szinte összeroppant a fogaim között, mert ez a... Ez, itt mellettem épp megint elkezdett kikészíteni. Én meg már kibaszottul nyugtalan voltam, hiába fogtam vissza magam, csak minél előbb haza kellett érjek. Igen, ez volt az első számú szempont, és igazából nem csak azért, mert Dakota kérte, hanem azért is, mert... Azok alapján, amit kért tőlem, amire mindketten előre csorgattunk a nyálunkat, az nem áll meg ott, hogy egy kolléga lekapcsol azért, mert szopatom egy mellékutcában. Nem, azon a szinten már rég túl léptünk, az meg nem hiányzik, hogy emberileg nyolc napon túlinak tűnő testi sértésért vigyenek be bármelyikünket. Mert ha ez elkezdődik... Hát, Dakotát sem kellett félteni.
- A nagy önuralmamat imádod, he? - szűrtem a fogaim között, húzva kicsit én is, hogy azért neki is jusson eszébe, hogy nem tenyérnyi kölyökmacskát simogat csak úgy futólag - Azt minek mondjam, ha úgyis csak percek kérdése...
Még a végén túlságosan fellelkesül. Valahogy az egész helyzet mögött még ennyi idő után is ott húzódott egy kurva erős veszélyzóna, mert hát... Ha akarnám, ha úgy alakulna... Tényleg bánthatnám azon túl is, amit élvezünk. És igazából egyikünknek sem lehet fogalma arról, hogyha túlfeszítjük a húrt, akkor ez nem fog-e megtörténni, hiába esküdtünk volna fel rá mindketten.

Ez pedig egyszerre tett kurva büszkévé, mert ennyire bízik bennem, ezt pedig tudatosan soha sem árultam volna el. Másrészt viszont feltüzelt az, hogy megtehetem. Vele igen. Mással soha nem jutottam el ilyen mélységekig. Egyrészt, mert sosem érdekelt, másrészt pedig eddig soha senki másért nem vállaltam volna ekkora kockázatot. Éppen ezzel az öntelt, előre is győztes magabiztossággal mentem fel utána lassan, míg ő a vágytól és izgalomtól reszketve várt rám. Hangosan csuktam be az ajtót, közelítettem hozzá és vele együtt szabadultam meg a kabátomtól, mintha ezek után csak egy kávét kérnék. De nem. Én Őt parancsoltam magamhoz. Nem tudom, nem gondolom azt, hogy egy pillanatig valóban félt volna, de az illúzió megvolt és ez sűrűvé színezte körülöttem a Szürke fellegeket, mielőtt lecsapott volna a Hurrikán. Eltorzultnak látszó pofával húztam ördögi vigyorra a pofám, ahogy szemtelenkedett, elütöttem és odébb vágtam mindent az utamból és a levegőből. A lénye, az illata, az energiái megrészegítettek, és amíg én a hajába markoltam, Ő a fiókban lévő revolver után nyúlt. A hajánál hátra feszítve tartottam a fejét, a szabad kezemmel pedig az elkóborolt csuklójára kaptam, miközben a falhoz préseltem. Ösztönösen, kéjjel telve morrantam fel, ahogy megéreztem a karmait a combom húságba vájni, a vérem szaga az öle illata mellett kezdte beteríteni a helyiséget. Szüntelenül morogva emeltem szemmagasságba a revolvert markoló kezét, és amíg hozzá préseltem magam, a saját alsó ajkamba harapva györnyörködtem benne és a fegyverben egyaránt. Csak egy rántásomba került volna hátra csavarni a kezét, és elvenni tőle, de... Nem akartam. A szívem hevesebben vert gondolatra, mert ez olyasmi volt, amit még soha nem csináltunk, amire mindig is vágytam, és most... Megtörténhet.
- Ne pofázz vissza, nem engedtem meg.
Nem elég, hogy engedetlen, még beszél is, amikor semmit, de semmi mást nem akarok hallani, mint a nyögéseit. Hirtelen lökte el magát a faltól, amitől ugyan bosszúsan hátra tántorodtam, de a fegyvert tartó kezét nem eresztettem. A csuklójánál fogva rántottam vissza, ezúttal szemből, dühös vágyamat pedig eltorzult pofával és lángoló ezüsttel préseltem hozzá a testemmel együtt, amiért bántott. Mert nem azzal bántott, amit én elképzeltem.
Még mindig a csuklóját szorítottam, és akár ellenállt, akár nem, végig húztam kettőnk közt a revolvert a combján, az öle felé kanyarodva, látnom sem kellett, így is beleremegtem a helyzetbe. A csövet pedig valahol a bicepszem-vállam-mellkasom magasságába állítva álltam meg a mozdulatban. Úgy feszültünk egymásnak, mintha sosem szerettük volna egymást, és mégis, úgy voltunk itt, mint akik meghalnának a másikért.
- Most legyen nagy a szád... - morogtam az ajkai közé lihegve - Húzd meg a ravaszt! - dörrentem rá, és akartam, hogy megtegye - Ha megteszed... Az úristen kegyelmezzen neked... de ha nem... Akkor is.
Vagy a fájdalom okozta extra adrenalin vagy a meghátrálás okozta csalódottság miatt, de felmorrantam, rögvest a torkára szorítottam, és ha csukva volt a háló ajtaja, hát... Dakota hátával nyitottam ki, és dobtam rá az ágyra, így is-úgy is összevérezve a lepedőt. Kapálózott? Lefogtam. Szökni próbált? Felé, belé kapva rántottam vissza magam alá, mert nem megy innen sehová, addig nem, ameddig végre benne nem vagyok. Eleget "menekült". Eleget "védekezett". Bárhogy és bármeddig kergettük egymást, úgy rántottam magamra, hogy azzal együtt a nyaka is az agyaraim közt végezte. Őt akartam. A vérét akartam. A lelkét, a testét, a farkasát, minden holnapját és tegnapját, ezeken kívül pedig semmi nem számított. Hogy is számított volna, hiszen elengedtem magam. Azt tettem, amire kért. Nem hagytam menekülni, bárhogy is állt ellen.