A pöttyök első blikkre jött nettó faszságok voltak – és jobban belegondolva nem kéne, hogy ezt csináljam mert, onnantól kezdve valahányszor letérdelek elé, a feltüzelt pillanatban szembe fog velem nézni a „felszemezett” köldöke. Esélytelen lenne, hogy amíg ki nem kopik, érdemben kielégítsem a számmal.
A kérésem ezzel ellenben nagyon is átgondolt volt. Amióta Henry arról beszélt, hogy újra tetováltatna és kérdezte, hogy elkísérném-e, eldöntöttem. Ez pedig azóta csak egyre biztosabb lett ahelyett, hogy meginogtam volna benne. Éreztem, láttam, hogy tetszett neki a tetovált-én gondolata, az pedig különösen, hogy hozzá hasonlóan én is a páromtól akartam megkapni. Az elsőt ráadásul. És nem is akármilyet.
Beszéd közben az arcát figyeltem, a reakcióit, minden rezdülését, hogy mit fog mindehhez szólni. Hiszen megmondta, hogy nem vesz el. De én tolvaj vagyok, elcsenem, amire vágyok, lopok gyűrűt tőled… azt viszont nem lehet lopni, amit így adnak.
Egyetlen pillanatra se vettem le róla a tekintetem, pislogni se mertem szinte, nehogy bármit elszalasszak abból, ahogy megfogta a kezem és megcsókolta az ujjam. Égtem – annyira szerelmesen, amennyire még sosem. Az arcára simítottam jobb tenyerem, amikor megcsókolt, minden érzésem ott hevert előtte, nyíltan, tisztán, az összeset ismerte, és már véletlenül se tagadtam volna őket: a szeretetem, a szerelmem, a ragaszkodásom, a kötődésem, a törődésem, a bizalmam.
Amikor mondta, hogy megmutatja, finom mosolyra húztam a számat, és aki csak láthatott azt hihette volna, hogy alig-alig örülök. De Henry nem csak látott. Ő pontosan érezhette a forróságot energiáimban, a rubin halvány felsejlését a tekintetemben, mintha eddigre ugyan nem lettem volna eléggé kipirult. A boldogságom már-már kézzelfoghatóan besűrűsödött energiáimban és ez magyard a tetoválás alatt végig.
Csendben figyeltem, ahogy dolgozott, sokkal kevésbé a kezét, mint inkább az arcát. Ahogy halványan ráncolta a szemöldökét koncentrálás közben, mintha minden ezen múlt volna. A szája sarka meg-megrándult, amikor a kellemetlenkedő többlet-tintát letörölte. Az energiái is meséltek, mindent, amit eddig és talán még többet is. Megint elvesztem a részleteiben.
Nekem épphogy rezzent az arcom olykor, inkább csípett, semmint konkrétan fájt. Valahányszor felnézett rám, viszonoztam a pillantását, enyhén felvontam a szemöldököm, biztatva, hogy csak folytassa és forgassa a kezem, ahogy épp kényelmes volt, jobban hozzáfért. És csak fejrázással reagáltam, amikor kicsit megijedt, hogy könnybe lábadt a szemem. Nem fájt. Csak olyan kurva boldog voltam!
Amikor kijelentette, hogy kész, pontosan olyan mozdulattal csodáltam meg a művet akaratlanul is, amilyennel a frissen eljegyzettek szokták a gyűrűjüket. De csak röviden – Henry csókja, amivel mintegy megpecsételte az egészet, fontosabb volt.
– Imádom! – feleltem egyből, az a szolid kis mosoly pedig menthetetlenül vigyorrá terebélyesedett. – Pontosan ilyennek képzeltem.
A mintát, hogy ő csinálja, az egész helyzetet…
– Bátor vagy! – cukkoltam kicsit, amikor közölte, hogy mást szeretne, majd rajtam volt a sor, hogy a „munkafelületet” a számhoz húzzam, és egy darabig ott tartottam. – Százszor inkább egy nehéz vagy rossz nap veled, mint egy oké-jó nélküled – dünnyögtem a bőrébe, az ujjára, kicsit megszorítva a kezét.
Mert így gondoltam. Egyik magányosan töltött hétköznap este se ért annyit, mint a tegnapi vele, akkor is, ha fájt, ha éppen rossz volt, de ott volt. Itt van. Vele van esélyem a rosszat helyrehozni, a megbicsaklást kijavítani, de nélküle? Ott ette a fene az egészet.
Cseréltünk, nekiláttam az ő mintájának – az enyém párjának. Azért a bőre fölött egy leheletnyivel megtorpanttam a tűvel.
– Próbálom nem elbaszni – szögeztem le, mert hát akárhogy is fog ez a végére kinézni… én erőlködtem, eskü!
Mivel nulla gyakorlatom volt, így előfordult, hogy erősebben nyomtam hozzá a tűt, mint kellett volt, és ilyenkor helyette is felszisszentem vagy röviden nyüszítettem, ahogy tinta mellett a vérét is letöröltem. Lassabban, jobban a keze fölé hajolva dolgoztam, mint tette azt Henry korábban és a hangyalépésekben haladásom miatt nem is feltétlenül a formával lett a probléma, sokkal inkább azzal, hogy helyenként úgy festett egy-egy szakasz, mintha egy gilisztába egészben lenyomtak volna itt-ott egy-egy cukorborsót. Vastagítani meg nem akartam, mert a végén oda jutunk, hogy egész ujját feketére mázolom…
– Hát… ennél jobb úgyse lesz – húztam el kissé elégedetlenkedve a szám, mert ennél sokkal, de sokkal jobbat szerettem volna rajta hagyni, de… ennyire futotta. – Legalább fixen egyedi.
Mintha bármilyen szinten is szükséglett volna a mentegetőzésemre. Mintha nem tudnám egyébként, hogy kismilliószor rosszabb is lehetne, akkor is büszkén viselné. Mellé tettem a sajátomat, az érzés pedig, amit ez a látvány kiváltott, leírhatatlan volt. A fejéhez döntöttem az enyém, az arcához dörgölőztem kicsit, megszólalni viszont nem bírtam a torkomat szorongató érzelmektől, amikkel lassan túlcsordultam. Aztán megcsókoltam. Hosszan, mélyen, a boldogságtól megrészegülten, végre igazán hazaérve.
Ezt akartam, erre vágytam – Henryre.
Kellett egy kis idő, mire összeszedtem magam annyira, hogy beszélni tudjak, bár akkor is halkan, mintha félnék, hogy egyetlen hangos szó ripityára törne mindent. Pedig baszki… azért ezt már mutatvány lenne! És ahogy ez átfutott rajtam, szélesen elmosolyodtam, majd friss-házas csillogással a szememben néztem Henryre.
– Tudod… a Miles-McCarty kurva jól hangzik, de ha nem bánod, még nem veszem fel a neved. – Hirtelen kis csókot nyomtam a szájára. Aztán még egyet, majd még sok másikat, szertelen örömöm megnyilvánulásaképp. – Van kedved vezetni?
Nevezhetjük nászajándéknak, hogy előre hoztam a kérdést, vagy akár gyereknapnak is. Henry esetében és a jelent figyelembe véve: mindkettő egyformán igaz.
Ahogy rábólintott, előhalásztam a dzsekim zsebéből a slusszkulcsot és a markába nyomtam.
– Nyűgözz le! – tettem még hozzá, hangom-pillantásom pedig kihívással volt tele, ahogy beharaptam az alsó ajkam.

Kivételesen én nem égtem úgy, ahogyan Dakota. Legalább is a szónak nem abban az értelmében, amihez eddig hozzászoktam. A tegnap este megszilárdult, majd a nyomástól újra megrepedt érzéseim szilárd lávaköve mellé hasonló nehézséggel gördült le az újabb darab. Ez még nagyobb volt, mint az előző, amit a fájdalmam alkotott. Ugyanúgy megülte a gyomromat és az egész lényemet, a különbség csak az volt, hogy még mindig vörösen izzott, és nagyon úgy tűnt, hogy soha sem lesz belőle fekete üledékké váló kövület. Amit itt és most kért tőlem, olyasmi volt, amire sosem gondoltam volna, amiben kételkedtem, hogy valaha is részem lehet, amitől hetekkel ezelőtt még hanyatt-homlok menekült volna, és most mégis ő kért meg. Hiába mondtam azt Bessnek, hogy nem venném el, hiába mondta ezt el ő is Neki. Akkor nem ilyesmi járt a fejemben, hanem a klasszikus kiöltözős, virágcsokor-eldobós, papírokat aláírós, nagyközönség előtt felböfögött eskü, násznép, lagzi, minden szar. De ezt is megtettem volna érte, ha erre vágyik. De milyen jó, hogy mi nem vagyunk sztenderd, mi nem akarunk megfelelni senkinek. Hogy nekünk saját útjaink vannak, amiken nem jár senki más, amit rajtunk kívül senki sem ért meg, hogy pont le is szarjuk, ki mit gondol. Ahogy az ujjára csókoltam, és a szemébe néztem, pontosan ezt láttam viszont. Aztán ahogy megcsókoltam és az arcomra simított, pontosan ezt ígértem.
Ahogy elkezdtem az ujjára rajzolni a H-gyűrűt, egyszerre voltam borzasztóan izgatott és eltökélt. Mintha éltem legfontosabb feladatával bíztak volna meg, és nem pusztán azért, mert azt akartam, hogy szép legyen, nem. Ahogy egyre jobban átívelt a vonal egyik oldalról a másikra, úgy tudatosult bennem, hogy ezzel mit vállalok, hogy mire adom a fejemet és hogy hiába leszek készen néhány percen belül, ez a "feladat", ez a "kérés" nem ér véget azzal, hogy befejeztem és lelépünk a szalonból. Sőt. Akkor fogok majd igazán nekiállni, ha átléptük a hely küszöbét. És ebben azért is voltam egyre biztosabb, mert akárhányszor felpillantottam Dakotára, szinte nógatott a tekintetével... Abba ne hagyjam... Be ne merjem fejezni... Őszintén szólva nem is akartam. És amikor egy ponton megéreztem a könnyei sós aromáját, ijedten kaptam fel a fejem, de nem csak a fejrázása, hanem a végtelennek tetsző boldogsága biztosítottak arról, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Hogy talán most hasítottunk át közösen egy célvonalon, ami egyben az újabb, végtelen rohamunk kezdete volt.
Nem sokáig bírtam csók nélkül nézni, ahogy a gyűrűjét csodálja, és ez az egész jelenet, az arca, az energiái mind boldogabbá tettek, mint amit szavakkal valaha ki tudott volna fejezni. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy még imádta is, a vigyorára az én mosolyom is kiszélesedett. Mert én is imádtam. És ezen a ponton már nekem is határozott elképzelésem volt arról, hogy mit szeretnék a bőrömbe, egyúttal a szívembe és a lelkembe varratni.
- Hát... - kuncogtam egy kicsit zavartan a vallomására - Gondolom, most illene valami kibaszott romantikusat válaszolni erre, de ehhez rossz hapsit választottál... - egy kicsit beharaptam az ajkaimat még úgy, hogy a gyűrűsujjam az ajkain pihent - Lesz még szar. - közöltem vele tényként, cseppet sem bókolva - De legalább együtt lesz szar.
Biztosítottam róla, hogy nem fogja tudni számomra elbaszni, bármi is legyen a vége. Egyetlen arcizmom sem rezdült, az energiáimban sem állt be változás, amikor jobban megküldte a tűt és több véremet kellett letörölje, mint amennyit amúgy kellett volna. Csak őt figyeltem. Mert hiába csinált ilyesmit először, jól akarta csinálni, ez pedig többet jelentett mindennél. És amikor úgy éreztem, hogy elbizonytalanodik, hogy amikor kicsit nehezebben birkózott meg a helyzettel, csak újabb darab gézért nyúltam, szótlanul itattam fel én is a mellécsurgott vért és tintát, minden megjegyzés nélkül az üresjáratot kihasználva rakva ideálisabb pozícióba a kezem, hogy könnyebben dolgozhasson. Egy ponton éreztem, hogy nem elégedett a vonallal, szóval még mielőtt teljes pánikba esett volna, előre hajoltam egy kicsit.
- Várj... - "szóltam rá" szinte suttogva, olyan lágyan, hogy igazából fogalmam sincs, hogyan hoztam össze - Ezt a részt... - böktem a "cukorborsó" felé - Púposítsd fel! Mintha egy dóm kupolája lenne, aztán satírozd be az egészet, és meglesz a D hasa...
Meg egyszerre akár úgy is tűnhetett, mint egy gyűrűn lévő ékkő, ami a sokat gyűlölt sztenderdek szerint az enyémre nem járt volna, de megint: ki nem szarja le? Na, ugye. Mondjuk azon kicsit morcos voltam, ahogy még ezek után sem volt teljesen elégedett, mintha nem lenne elég nyilvánvaló, hogy mindentől madarat lehetne fogatni velem. Ahogy az arcomhoz dörgölte a sajátját, ahogy egymás mellé tette a végleges, levethetetlen kötődésünk szimbólumait, csak akkor szólaltam meg, de csak az után, hogy friss, sebes, még mindig csillogó ujjainkat egymásba fontam.
- Ennél jobb úgysem lehetne... Mert így a legjobb.
Nem távolodtam el tőle, bújtam én is, csókoltam, ahogy ő, közben amennyire csak tudtam, a kezeinket néztem, oda-oda pillantottam. Pontosan tudtam, hogy ez nem egy kaland. Ez nem egy elszállt időszak bukásra ítélt és elhamarkodott végterméke, amire Pat tíz nap kifutási időt jósolt. Nem az, amit nem akartam, nem az, amitől menekültem, nem az, aminek rossz vége lesz...
Aztán megszólal. Azt mondja, hogy még nem veszi fel a nevemet, és basszameg, igaza volt... A Miles-McCarty kurva jól hangzik.
Az apró csókját viszonoztam, ahogy az összes többit is, de közben már vigyorogtam, nevettem, és egy hosszabb csókkal fojtottam bele a további vágyait, miközben még azt is megkérdezte, hogy akarok-e vezetni. Nem hiszem, hogy valaha is boldogabb vagy jobban önmagam lettem volna, mint ezekben a percekben. Reflexből nyúltam a derekához, magamhoz szorítottam, felemeltem a földről és pörögni kezdtem vele az "oltárunk" mellett, azt a nevetős mosolyt megadva neki, amiért élt, és azt a nevetős mosolyt elrabolva tőle, amiért én éltem...
- Mi amor... - feljebb dobtam a plafon felé, hogy a dereka helyett már inkább a fenekét fogjam, hogy kitolva őt, ezzel a ragyogással tudjak a szemeibe nézni - Mi vida... - még mindig pörgettem lassan, óvatosan, nehogy baja essen - Mi alma, mi corazón... Para siempre...
Mert az volt. A szerelmem, az életem, a lelkem, a szívem. Örökké. A szemeim a Hold fényébe borultak, ahogy beszéltem hozzá, és miután hagytam, hogy talán kissé nyekkenve újra a saját lábain álljon, újra megcsókoltam, és csak aztán vettem át a Mustang kulcsait. A paripáét, amivel a hitvesemmel, ha nem is a naplementébe, de el fogunk száguldani, erre mérget vehetett.
- Vámonos...
Kapkodva szedtem magamra a korábban levetett ruháimat, és kézen fogva, ragyogó szemekkel indultam meg kifelé a szalonból a kocsi felé, majd vetettem magam a volánhoz. Egy darabig csak élvezettel fogtam rá a kormányra, ismerkedtem vele, mint egy új szerető idomaival. És ahogy Dakotára nézve még üresben bőgettem a motort, tudtam, hogy az elköteleződésem kölcsönös, legyen szó akár a kocsiról, akár a nőstényről, aki csak arra várt, hogy lenyűgözzem.
- Nem megyünk haza.
Közöltem vele kerek-perec, széles vigyorral, ahogy a napszemüvegem az arcomra tettem, és még rádiót sem kapcsoltam, mert a motor hangját akartam élvezni.
A városon egy-két kisebb elkapatással hajtottam át, mégsem otthon voltam, nem akartam megkockáztatni, és elbaszni a hangulatot egy kértlen szirénázással a hátunk mögött. De ahogy a városon kívüli autóútra kanyarodtunk, a háromszáz mérföldes senki földjére, nem finomkodtam tovább.
A Mustang meglódult, vitte magával a szívemet is, ahogyan azt a tény is, hogy Dakota is velem tartott. Egy ponton túl pedig már csak felé fordítottam az arcom, ami tele volt azzal a fékezhetetlen és felelőtlen vadsággal, ami a természetes állapotom volt... A sebesség pedig csak nőttön nőtt...
Hiába volt szinte nyílegyenes az út, muszáj voltam egy esetleges frontális ütközést bevállalva kielőzni egy előttünk veszteglő kamiont - a sofőr persze dudált, de ez is pont annyira érdekelt, mint az út előttünk: amire szükségem volt, azt a perifériámból láttam.
- Lássuk, mennyit bír a kicsike... mit szólsz?
Teljesen felesleges volt a kérdésem: tudtam, hogy mit szól. A paci újra felnyerített, én még mindig Dakota szemeibe néztem, ezüsttel a sajátjaimban, megnyalva a számat... Szélsebes, eszetlen nászútra víve Őt. A nejemet, akit már az első találkozáskor annak bélyegeztem, amikor még fogalmam sem volt róla, hogy itt fogunk kikötni, mert... Mert én csak fogpiszkáló akartam lenni az életében. Én lettem a kurva erdő, ahogy ő is az enyém. Ami lángolt, és aminek a közös tüzét senki a világon nem lesz képes kioltani.

„Lassítsunk.” Hol volt az már? Vagy akár a lelépésemmel való fenyegetőzés. A legcsekélyebb kétségem se volt már, sem Őt, sem ezt illetően. Már nem úgy közelítettem hozzá, hogy két lépést tettem felé, de egyet a „biztonság” el, az ellenkező irányba is, dehogy! Ő kellet, úgy, ahogy volt, mindennel együtt, mert pontosan így szerettem: teljes szívből minden apróságával együtt. Ez most nem hirtelen erősebben fellobban, visszatarthatatlan vágy volt, mint először a loftban, amikor szimplán feladtam magammal vívott harcot. Ez napról napra egyre inkább megérett bennem, pontosan ezért csordultak túl bennem az érzelmek, amikor Henry nekilátott a tetoválásnak és úgy éreztem, végre tényleg megérkeztem. Saját elhatározásból – tényleg elhatározva és elkötelezve magam.
Értette, érezte, viszonozta. Szólnia sem kellett, a csókja mindig mindent elárult nekem.
Mi mást kérhettem volna még?
– Nekem ez tökéletes – mosolyogtam rá a „nem romantikus” ígéret hallatán. – Nem kell ennél szebbet mondanod.
Én viszont valami szépet igyekeztem virítani az ujjára, de nyilván a legjobbat se éreztem volna elég jónak, főleg a cukorborsók és a kiserkenő vér miatt, amit némán tűrt, meg se nyikkant, legfeljebb szótlanul segített a törlésben. Nem hagyta, hogy a saját bizonytalankodásomat véletlenül is fokozza, sőt, amikor kellett közbeszólt, terelt. Nekem kellett volna „köves” gyűrűt hordanom, mégis Henrynek jutott a talán kétes megtiszteltetés, de ahogy a betű formát öltött, a bakiból pedig D lett, tudtam, hogy pontosan így jó. És ha már amúgy is közelebb hajolt kicsit a magyarázat miatt, csókot loptam tőle, mintegy üzemanyag gyanánt a további munkához.
A végtermékkel se voltam teljesen elégedett, de Henry energiát, örömét érezve, hamar elengedtem a dolgot. A boldogsága a bőrömön cikázott fel-alá, az enyémmel táncolt, az érzés csak fokozódott, ahogy arcához simítottam a magamét és megfogta a kezem. Holtomiglan-holtodiglan. Vagy felőlem azon is túl. Mert jól mondta: így a legjobb. Akármi történjen, így, együtt a legjobb. Ezt erősítette- és pecsételte meg minden csók, amit váltottunk, raboltunk, loptunk, adtunk és belefeledkeztünk.
Félig vicc, félig komoly volt a névfelvételre vonatkozó dolog, könnyedséget csempésztem a pillanatba, aztán apró, szertelen kis csókokkal halmoztam el, amíg már nem nevetett. Belekuncogtam az elhallgattatásomba, és még szinte így voltunk, amikor a vezetésről faggattam. Imádtam azt az őszinte, gyerekesen lelkes vigyort, a nevetést, amit nem tudott és nem is akart visszafogni, a lendületet, amivel felkapott és pörögni kezdett velem. Ez volt az igazi új életcélom – minél többször így látni. Szinte simogatott vele, bármilyen borús felhőt képes lett volna pusztán ezzel semmivé oszlatni a fejem fölül. A nyakát karolva kapaszkodtam belé, ahogy feljebb dobott, hogy a fenekem alá nyúlva tudjon tartani, a szavai pedig… Még hogy nem tud megfelelően romantikus szavakkal válaszolni. Ráadásul spanyolul, ami olyan közel esett az anyanyelvemhez.
– Meu amor… Minha vida… Minha alma, meu coração… Para sempre… – ismételtem utána portugálul, és most először hallhatott tőlem olyasmit ezen a nyelven, ami nem szitkozódó litánia vagy káromkodás volt. Mert szép szavakkal nem dobálózunk csak úgy – pláne nem anyanyelven!
De mi mást is mondhatnék neki, mint ezeket a fogadalomnak beillő szavakat? A Farkas szemével tekintve rá, veszve el a Holdszemű pillantásában, ahogy teljes egészében, lényem mindkét felével megéltem az esküvőt, a hímmel, akit talán egész életemben kerestem.
Miután újra a saját lábamon álltam, nem kellett sok egy újabb csókhoz, aztán a slusszkulcs átadásához. Csak annyi időre engedtem el a kezét, amennyire muszáj volt az öltözködése miatt, aztán sietve távoztunk.
– Be is baszna! – nevettem fel arra, hogy nem megyünk haza.
Ha már egyszer nála volt a kormány – amit amúgy olyan mozdulatokkal gyúrt, ahogy a combomat szokta – vétek ellen, ha egyből hazavinne. Többet nem is engedném vezetni, ha nem képes kiélvezni. De ahogy a szemébe néztem, miközben üresben a motort bőgette, tudtam, hogy erre esély sincs. Beharaptam a szám. Ez egy baromi jó kiruccanás lesz!
A városban még mondhatni törvénytisztelő – haha! – állampolgár volt, de ahogy a határt átléptük, a finomkodás kirepült az ablakon. Kösz, hogy jöttél, jó, hogy mész…
Mondanám, hogy megéreztem magamon a tekintetét, de igazság szerint engem eddig is sokkal jobban foglalkoztatott a profilja – jó szokásomhoz híven – mint az út, vagy bármi más. Azokra csak elvétve vetettem pillantást. A szolid kis mosolyomból pedig hamar széles vigyor lett, ahogy rám nézett. Vad öröm rezonált vad örömre, és egy pillanatra se ijedtem meg, hogy nem azt nézte, merre megyünk. Bíztam benne, meg egyébként is… hát nem sokkal izgalmasabb így? Dehogynem, kurvára! Leplezetlen izgalom lobbant energiáimban, az adrenalin megugrott és ebben a helyzetben alágyújtott mindennek.
A kamion kikerüléses, dudálós incidens semmilyen szinten sem ütötte meg az ingerküszöbömet.
Megnézzük, mit tud… és miközben ezt mondta, még jobban beletaposott. Nem, nekem már nem volt periférikus látásom, én már csak felé hajolva, nehezebben lélegezve, vörös szemmel támaszkodtam jobb combjára. Rászorítottam.
– Nyomjad neki – mondtam, kértem, könyörögtem rekedten, miközben ez még jobban feltüzelt, mint a vidámpartba szökés.
Élesebb helyzet volt, valós veszéllyel, szikrányi félelem nélkül, szédületes sebesség mellett. A légzésem nehezebb felszínesebb lett, a tekintetem hosszú másodpercekre megállapodott a száján, ahogy megnyalta azt, és csak utólag vettem észre, már kurvára nem a combját markoltam, hanem határozott mozdulatokkal simogattam az ágyékát. Sokkal céltudatosabban, mint legutóbb a reptérről a házuk felé tartva. Fél kézzel kicsatoltam az övét, a farmer se tartott sokáig, és már az alsónadrágjában matattam.
Féloldalas kis mosolyra húztam a szám, ahogy megéreztem a készültségét, miközben a Mustang azzal párhuzamosan vált egyre hangosabbá, ahogy Henry izgalma fokozódott. Vagy fordítva.
– Kétszáznál leszoplak.
Fogalmam sincs mennyinél jártunk. Csak azt akartam, hogy nyomja neki, hogy megőrüljön, és amint a kilóméterperóra felé fordult, odahajoltam és megharaptam a fülcimpáját, majd a nyakába leheltem:
– Ott vagyunk már?
Leszartam. Kurvára. Kibaszottul. Leszartam.
Kiszabadítottam a legendát és Henry ágyékába hajoltam. Nem volt lassú kényeztetés, sem kéretlen felvezető. A lovak vágtattak, velük pedig mi is. Kérlelhetetlenül űztem, hajtottam Őt a kielégülés felé, a fújtatása zene volt a fülnek, ha nyögött, combja belső oldalára szorítottam. Zabolátlan vágya az enyémet is felpiszkálta, ha nem kellett volna támaszkodnom, biztos, hogy az Ő kényeztetése mellett magamt is elkezdem simogatni. Ezt tette velem. Miatta tényleg falánk és mohó lettem.

Az egész élmény alatt mintha egyszerre nem számított volna semmi sem, de közben mégis minden egyes dolog értelmet nyert. Onnantól kezdve, hogy az első szót megtanultam gyerekként spanyolul, az első gyilkosságomig, minden megtett jó és rossz tétemen át a tegnap esti veszekedésig. Itt és most nem bántam semmit. Sőt, inkább hálás voltam azért, hogy minden ide vezetett. Azon az eleve felfoghatatlan tényen túl, hogy nekem nőstényem van, hogy a farkasomnak párja van, és most már az emberi énem is letagadhatatlanul tartozik valakihez. Hozzá. Dakotához. Aki ugyan nem lett hivatalosan Miles-McCarty, de ez a csókjaink és a levethetetlen gyűrűs kézfogásunk mellett jelentéktelen volt. Csak megerősített abban, hogy ez az egész mindkettőnk számára ugyanazt jelenti. Kibukott belőlem a valaha volt énem egy markáns szelete: aki még gyerekként, emberként voltam, mielőtt farkas lettem. Vágyakkal, célokkal, aki a rács falai közt családról álmodva félte a halált, aki a legtöbb, igazán önfeledt pillanatát spanyol szavakkal élte le. Így tettem hát most is, amikor felkaptam és pörgettem Dakotát, és nem csak fellengzős bókokként neveztem úgy, ahogy, hanem mert ez volt az igazság. Ember és farkas részéről egyaránt.
Egy erre beállított, éppen felettünk cirkáló szatellitet is kisütött volna a boldogságom, ahogy ezüstjeimmel a nőstényem rubinjaiba bámulva hallgattam, ahogy elismétli a szavaimat... Elképesztő volt, hogy igazából még csak egy nyelvet sem kellett beszélnünk, így is minden szavát értettem. Ha a kiejtése más volt is némileg, nem számított. Ha nem várt volna rám egy vadló megszelídítése, talán térdre rogyva még el is sírom magam.
De a Mustangnál talán csak én voltam némileg "nyughatatlanabb", ahogy végre beültem a volánhoz, a kezeimmel már magamévá tettem a kormányt és karakteresen közöltem, hogy nem megyünk haza. Ó, nem. Dakota nem csak ajándékot adott, hanem feladatot is, olyat, amit minél előbb be akartam teljesíteni, és ebben a szellemiségben bőgettem fel a motort, tapostam a gázra, majd csaptam igazán a lovak közé, ahogy elhagytuk a várost. Ahogy a szemébe néztem, nem csak a tekintete, de az energiái is a tükröm voltak. A felelőtlen őrület határán táncoltunk, és ez egyikünket sem ijesztett meg. Inkább csak feljebb csavartuk a hangerőt és vadabb mozdulatokkal adtuk át magunkat az élménynek, a veszélynek, az adrenalinnak.
Akaratomon kívül tettem ígéretet, és ahogy a combomra támaszkodott, ahogy a vágyának illata kezdte megtölteni a kocsit, és ahogy utasított... Teljesen végem volt, ahogy a rekedt hangját meghallottam.
- Meglátjuk, ki meddig bírja...
Feleltem most én, de közben fogalmam sem volt, hogy pontosan mire gondolok. A sebességre? Arra, hogy egymásnak essünk? Nekem már ez elég volt, hogy mindenre készen állva feszüljek a nadrágomba, még akkor is, ha látszólag nagyon jól tartottam magam, de tudtam, hogy Dakota érzi, hogy még a száguldás közben is Ő áll minden érdeklődésem középpontjában. Felnyögtem, ahogy a Legendára markolt, muszáj voltam egy pillanatra elkapni róla a tekintetem és az utat nézni, mert  ilyen jellegű és ilyen intenzitású vággyal még nem volt együtt dolgunk, és bármilyen hihetetlen, bármennyire bíztam magamban, nem állt szándékomban rommá törni a kocsit. Újra felnyögtem, ahogy már a bőrömön éreztem az övét, és nagy sóhajjal hátravetettem a fejem a támlának. Komolyan attól tartottam, hogy pillanatokon belül összemocskolom a nadrágomat, főleg akkor, amikor kétszázas ígéretét meghallottam.
- Ó, hogy baszódnál meg, Dakota...
Sóhajtva hörögtem a választ, és azonnal jobban rátapostam a gázpedálra. A motor bőgött, én nyögtem, Dakota velem együtt majd' felrobbant... Meg kellett nézzem, hol a picsában tartunk. Megremegtem, ahogy a fülcimpámat harapta, a kérdésére pedig elégedetlen vadsággal morrantam fel. Fogalmam sem volt, hol voltunk...
- Ott vagyunk bazmeg, ott vagyunk...
Tudom, hogy már magától is ment, de azért a jobbommal a tarkójához nyúltam, megmarkoltam a haját és bár semmi szüksége nem volt rá, mégis akaratosan húztam magamra. Nem finomkodott. Én sem. A száguldás, a történtek, az adrenalin és Dakota céltudatossága igen csak esendővé és hangossá tettek, ahogy csak őt buzdítva és a nevét dicsérve kapta meg a gyönyörömet. Az utolsó pillanatokban megfeszültem, még jobban nyomtam lefelé a gázpedált a fejével együtt, aztán másodpercekig teljesen vakon vezettem, ahogy összeszorított szemekkel és állkapoccsal jutottam a végére. Mintha csak maratont futottam volna, úgy ziháltam, ahogy még akkor is a haját cirógattam, amikor már felegyenesedett...
- Nem vagy igaz...
Megint elismételtem neki azt, amit a pult után mondtam, ámbár mostanra talán illett volna felfognom, hogy márpedig nagyon is az. Még mindig tele volt az orrom a vágyával, és hiába kellett volna megkönnyebbülnöm, még többet akartam.
- Kapaszkodj...
Csak néhány pillanatot adtam neki, hogy így tegyen, mielőtt egy jól időzített satufékkel driftversenyzőket is megszégyenítő, gumiégető hátraarc-kanyart produkáltam a kietlen út kellős közepén, újra Anchorage felé fordítva a paripa fejét. Egy darabig csak álltam a kocsival, a tekintetem pedig a tűzben égő... feleségemet mustrálta.
- Remélem nem gondolod, hogy ennyi elég volt... - búgtam az ajkai közé, miközben kissé én-ízű csókra húztam, közben pedig fél kézzel újra sebességbe tettem az autót - Nem, még mindig nem megyünk haza.
Megráztam kissé a fejem, mielőtt újra a pedálra tapostam volna, hogy szélsebesen olyan helyet találjak, ahol le tudtunk húzódni. Menet közben pedig a jobbommal már Dakota ölét fedeztem fel a farmeren keresztül, aztán az első földútnál kifordultam és megállítottam a Mustangot.
- Most azonnal gyere ide!
Nem mintha szükség lett volna bármiféle utasításra. Nem volt kedvem megvárni, hogy kihámozza magát a farmerjából: az anyag hangos reccsenéssel adta meg magát, miután magamra húztam, és elég mélyre ható, bensőséges üdvözlésben részesítettem. Itt és most semmi nyoma sem volt a reggeli bizonytalanságnak. Egyszerre vettem el követelőzően minden gyönyörét, és egyszerre lettem volna képes újfent a White Mountains tetejére is felmászni miatta. És amíg a kezeim a testén kalandoztak, a szürke sem volt tétlen: újra haraptunk, megjelöltük, elvettük, de ez alkalommal véres pofával hátra dőlve hagytuk, hogy a fekete is elvegye azt, amit neki adtunk. Ami neki jár.

Édesen kuncogtam, hogy majd kiderül, ki meddig bírja. Nem kevés számítás és kihívás volt a hangomban, mert hát nyilván kurvára meg akartam nehezíteni a dolgát. Az utasteret betöltő illatokból, energiáinak lobogásából pedig egyértelműen meg lehetett mondani, mennyire vele van ebben is.
Hiába töltött el izgalommal és esztelen adrenalinnal, hogy engem nézett az út helyett, az elégedettségem több szintet ugrott, amikor a legendát simogatva – egyelőre a nadrágon keresztül – kénytelen volt azt nézni, merre megyünk. Minden reakciója egyre jobban felizgatott, hogy önkéntelenül összeszorítottam a combom, a fejemben pedig emlékek és vágyak szülte képegyveleg randalírozott. Fogalmam sem volt, hogy Henry meddig bírja, de a saját helyzetem egyre kétségbeejtőbb lett. A tetteim, a szavaim nem csak annak szóltak, hogy Őt kétvállra fektessem, akár szó szerint is, hanem a saját, egyre kezelhetetlenebb felajzottságomnak is. Több kellett.
– Én is ezt mondom – nevettem fel vágytól rekedtesen a megbaszódásomra.
A motor felmorrant, ahogy még jobban a gázba taposott, én pedig kedvtelve néztem az arcát, ahogy vonásai megfeszültek az igyekezettől, hogy képes legyen vezetni, koncentrálni, ne azonnal felrobbanni. Szinte megbabonázott a látvány. Kegyetlenül tüzeltem, így nem is bírtam megállni a sürgető kérdést, hogy a fülcimpáját kicsit a fogam közé kapjam, jobban rászorítsak…
Meg se vártam igazából a válaszát, a szavai annyira voltak elegek, hogy vágytól elgyötört hangját hallva tényleg végem legyen. Kiszabadítottam a legendát és olyan sürgetéssel estem neki, mintha legalább egy hónapja tehettem volna utoljára, vagy a saját kielégülésemről lenne szó. Nehéz volt egyszerre megfelelő mélységekbe engedve kényeztetni és levegőt is kapni – főleg, amikor ösztöntől hajtva mozdult, mozdított –, de te jó ég, megérte! A keze a tarkómon, ahogy a hajamba túrva tartott, vagy nyomott épp még lejjebb, a hangok, amiket kiadott… Az, ahogy a nevemet kiejtette, miközben mindenféle sebességkorlátot figyelmen kívül hagyva száguldott, a farkával a számban… Elég lett volna a legkisebb simitás, sőt, talán az, ha keményen a fenekemre markol, és előtte megyek el.
Hangosan, felszabadultan élvezett, mintha igazából a reggel meg se történt volna, semmilyen értelemben sem, egyik része sem. A hiúságomat legyezte vele. Elégedetten egyenesedtem fel, megnyaltam a szám sarkát, fejemet kicsit a kezébe fordítottam, mint egy jóllakott macska. Rámosolyogtam, amikor még mindig az iméntiektől zihálva felidézte a hétfő este mondottakat.
– Kurva nagy egó-tripp ám, amikor sikerül úgy kielégítenem téged, hogy a létezésemet is kétségbe vonod – vigyorodtam el a végére. – Te Legenda.
Az én Legendám – mindegyik, minden értelemben, örökre.
Ahogy figyelmeztetett, visszaültem rendesen a helyemre – lángolva – és az ajtóba kapaszkodtam, a következő pillanatban pedig olyan kézifékes pördülést produkált, amit még én is megirigyeltem. És amit természetesen rettenetesen szexinek találtam, főleg úgy, hogy miután végeztem vele, nem csomagoltam vissza. Mert valójában egyáltalán nem végeztünk. Hiába pihent most, az energiák árulkodóak voltak, és úgyse hagyna beleőrülni a végtelenségig fokozott, kielégítetlen vágyamba.
Mindketten ziháltunk. A tekintete beborított, rajtam barangolt és alig vártam, hogy ne csak a pillantása, hanem a keze vagy a szája is végig szaladjon rajtam.
– Tudom, hogy nem volt elég – biztosítottam, miközben hozzám hajolt és megcsókolt. Ennyi is elég volt, hogy felnyögjek. – Helyes – értettem egyet megint a nem-hazamenet kapcsán.
Hogy hol sikerült helyet találni, meddig kellett érte repesztenünk, nem tudtam volna megmondani. Onnantól, hogy ölemhez nyúlt, a világ megszűnt, a szemem lehunytam, és alig pár másodperccel később kigomboltam a nadrágom. Nem hiszem, hogy szüksége volt külön biztatásra, de így is, úgy megragadtam a kezét és a bugyimba csúsztattam – kibaszottul nedves voltam már. Hangosan nyögtem, vagy félig inkább sikítottam. A hátam ívbe, a fejem a fejtámlának feszült, ahogy pár dörzsölő simítás után átcsapott rajtam az orgazmus, mint egy hatalmas, kérlelhetetlen hullám.
Pillanatnyi megkönnyebbülés volt csupán, pont annyira, vagy még kevesebbre elég, mint Henryé volt az imént. A levegő beteljesüléstől és kielégíthetetlennek tűnő vágytól volt terhes, amikor a földútra szinte kivetődtünk, mintha az életünkért menekülnénk. Bonnie és Clyde.
Alighogy megálltunk, a szavaival párhuzamosan mozdultam, eszembe se jutott a farmer, vagy annak levétele, annyira siettem. Meg egyébként is, maximum letépi, leszarom, mi lesz a gatyámmal.
Nos, pontosan ez lett. Az anyag hangos reccsenéssel adta meg magát Henry heves követelőzésének, és ahogy végre szabad lett az út, levegő után kapkodva, a férjem után nyöszörögve ültem végre valaha az ölébe. Mintha nem röpke néhány órával ezelőtt lettem volna itt utoljára.
És egyébként tényleg olyan volt. Az akkorral összehasonlíthatatlan volt a mos sürgetése és felszabadultsága, se kérdés, se agyalás, se kétkedés nem volt, csak mi ketten, pontosan úgy, ahogy mindig. Minden felsőbb hatalom, szellem vagy bármi, ami létezik áldja a kezeit, amiért olyan hozzáértően érintett, ahol csak ért.
– Tépd le a pólóm! – követeltem a tarkóját fogva. – A csöcsfix se kell…
Nem soroltam tovább, ha akartam se tehettem volna, mert azzal, ahogy a nyakamhoz hajolt és belém mart, minden szót belém fojtott. Helyettük hangos nyögést hallattam, és már karmos kézzel kapaszkodtam a vállába. A nőstény azonnal ugrott, amint a párja nyaka felkínálkozott, hevesen és lelkesen, a nap minden boldogságával jelölve magának, magunknak Őt.
Megremegtem, megfeszültem, a nyakába nyögtem, ahogy megint gyönyört kaptam. Egyik kezem a vállán, másik hajába túrva, a ruháim – remélhetőleg a dzsekin kívül mind – tönkretéve… Tökéletes volt. Ha neki még kellett egy kis noszogatás, elhajoltam, kivételesen hozzá hasonlóan véres állal, nyílt sebet és vérmocskot hagyva magam után, mert így éreztem helyénvalónak, és csípőmmel ösztön diktálta ritmusra mozogva lovagoltam meg őt, hogy mielőbb kövessen.
Talán percek is elteltek, mire meg tudtam szólalni, és ha csak nem akart egyből indulni, vagy bármi, még akkor is az ölében pihegtem, amikor némi fújás után megszólaltam:
– Azt hiszem, jó választás volt ez az autó – nevettem fel röviden, majd Henryhez hajoltam és megcsókoltam. – Oda viszel, ahova csak akarsz – cirógattam az arcát. – A tiéd vagyok.
Ez eléggé magától értetődő lett mostanra, de jól esett megint kimondani. A jelentésükbe is belegondolva pedig széles, boldog mosolyra szaladt a szám. Teljes vagyok. Vele teljes vagyok. Az érzés pedig egyszerre töltött el örömmel és adta a megmásíthatatlan bizonyosságból fakadó erőt. Több lettem általa, jobb és erre büszke voltam.
Látod, Billy, te törvényen kívüli haramia, mi mindent teremtettél? Remélem, igen.

Hát jó. Először szavak nélkül, aztán szavakkal ítéltetett, hogy márpedig meg fog baszódni, ki tudja, hogy pontosan mikor, de inkább előbb, mint utóbb. Már, ha rajtam múlott.
De egyelőre csak az én élvezetem volt terítéken így a kétszáz küszöbén, és nem, nem igazán eresztettem el legbelül egyik oldalt sem. Minden korlát nélkül csordultam túl, vágytam rá, vágytam a sebességre, vágytam az adrenalinra... És mindeközben a lelkes, szorgos párom vágya és tettrekészsége egész egyszerűen megbolondítottak. Fú, baszki...
Úgy adtam át magam az egész helyzetnek, mintha nem lett volna semmi megbeszélnivalónk, mintha csak random történt volna minden előzmény nélkül bárkivel - de Ő nem bárki volt, hanem Minden, amivel számoltam addig, amíg élek, és talán utána is, bár ez nem rajtam múlt. Hangosan, őszintén, minden palástot levetve adtam neki magam, némileg követelve is, miközben ha csak a sebességen múlott volna, nem hogy a jogsimat vonták volna be, de még akár tényleg le is csuknak. Olyan körülmények közt, amit a kútnál Dakotának fél-poénból felvázoltam. De szartam rá.
Úgy mentem el, mintha ez lett volna az első szopás, amit megéltem. Nyilván nem volt, de ahogy és amiért kaptam, hát... Eléggé dobogó-pozitív, maradjunk ennyiben. Ahogy a kezembe dörgölte a fejét, az ujjaimmal kissé belemasszíroztam a fejbőrébe. Az egó-trippre felröhögtem, hiába, tudtam, miről beszél.
- Ugye, milyen jó? - pillantottam rá, és ahogy "cserébe" Legendának hívott, elvigyorodtam - Nem kell ám egyből visszaadnod, te kis szar. Ráérsz majd akkor, ha végeztem veled.
Nem túl burkolt felhívás volt ez a keringő további folytatására, és hogy ne húzzam túl sokáig a dolgot, hamar fordítottam a kocsin, éreztem, hogy mennyire tetszett Dakotának a helyzet, na és persze én is. Tudja, hogy nem volt elég, hát persze, hogy tudja! Ha akartam volna, se tudtam volna letagadni, és nem csak azért, mert nem voltam visszacsomagolva, hanem azért, mert szinte felfaltam a tekintetemmel, és az energiáim egyáltalán nem a teljesen kielégült fáradtságról árulkodtak. Ahogy a csókom sem, ahogyan a nyögés sem, amivel fogadta. Nem sokáig bírta ki, hogy ne gombolja ki a nadrágját, és nem hogy beljebb invitált, hanem egyenesen követelve húzta a kezemet minden anyag alá, és az a forróság, ami ott az ujjaimra ragadt, engem is sóhajra kényszerített. Az élvezetével együtt perzselt végig a saját vágyam minden lángja, és mire szinte sikítva átlendült a holtponton, már újra teljes készültségben álltam. Én komolyan nem tudom, hogy lehetséges ez. Megváltásként tárult ki előttünk a földút, amire letérve olyan hamar rántottam magamra, amennyire csak lehetett. Továbbra sem finomkodtam. És bár most hagytam, hogy levegőt is kapjon, de miután leszaggattam róla a farmert, a korábbinál sokkal nagyobb lendülettel és erővel üdvözöltem. Úgy mozogtam alatta és úgy érintettem a testét, mintha ez lenne az első, mégis az ezredik alkalom. Valahol, nagyon mélyen persze kapirgált egy kissé kellemetlen érzés, de az elmúlt történések túlságosan intenzívek voltak ahhoz, hogy holmi bizonytalanság átvehesse felettem az uralmat. Esély nem volt rá a szalon és a vezetés után.
Tépjem le a pólót... A csöcsfix sem kell... Eltoltam kissé magamtól, hogy jobb kezem karmaival középen leszaggassam róla a fekete anyagot, és ha már úgyis a nyaka harapására készültem, a melltartóját agyaraim közé fogtam, és mély morgással rántottam rajta egyet, a fejem félrefordítva szabadulva meg a maradéktól. Lerántottam a dzsekit a válláról, és minden egyes cafattal együtt szétdobáltam őket, hogy csak a forró bőre maradjon számomra, amikor végre belé martam. Nem fosztottam meg a viszonzás lehetőségétől, szorosan húztam magamhoz, ahogy kéjjel színezett fájdalommal nyögtem, miközben feltornáztam a csúcsra.
- Az enyém vagy...
Csak ez villogott az emlémben, ahogy csak néhány újabb, vad mozdulat múlva mentem utána, remegve markolva a dereka húsára, homlokomat a mellkasához préselve. Azt a kurva élet...
Egy jó darabig mozdulatlanul, csillagokat látva ziháltam alatta, és csak azután kezdtem el cirógatni a meztelen hátát. Én sem szóltam semmit, csak kiélveztem a helyzetet, a pillanatokat, a megérkezés békéjét. Hagytam, hogy a szürke is a kis fekténk köré tekeredjen, hogy így együtt, mind a négyen csak létezzünk.
- Hülye vagy?! - kérdeztem vissza, még azután is rekedten, hogy megköszörültem a torkom - Ennél a büdös életben nem választhattál volna jobbat.
Egy részem szívesen megosztotta volna vele, hogy még Chicagóban nekem is volt GT-m, de ennél sokkal inkább nem volt kedvem egyelőre ilyen szimpla, világi dolgokkal foglalkozni. Majd később. Most csak a csókja volt, az arcom cirógatása, amiért cserébe egyik kezem a fenekére csúszott, a másik pedig a tarkóját dörzsölte. Csak akkor húztam el a jobbomat, és nyúltam a balja után, amikor kimondta, hogy az enyém. A friss, még sebes és tintaszagú ujját újra az ajkamhoz húztam, lehunyt szemmel csókoltam meg, hogy aztán összefűzzem az ujjainkat, és kicsit eltartva magunktól, elmerengjek a látványon.
- Ki a faszom hitte volna... - szinte suttogtam, és kicsit megcsóváltam a fejem, mielőtt a szemeibe néztem - És én még a kurva kúton bedobtam, hogy a nejem vagy... Te félcsizmás, szakadék, csöves kis szar... - elnevettem magam, és boldogan csókoltam meg újra - Rábasztál, mert már soha többet nem foglak elengedni.
Kétlem, hogy ezt annyira bánta volna. A két kezem közé fogtam az arcát, mélyen beszívtam a levegőt, és megint megcsókoltam, mielőtt a seggét megcsapkodva motiváltam volna arra, hogy mozduljon, másszon le rólam. Tiszta mocsok voltam utána, de ez egy pillanatig sem zavart, elpakoltam magam, és közben már az újabb, világmegváltó ötletemet ecseteltem.
- Azt tudod ám, hogy ezt meg kell ünnepelnünk? A rossz hír az, hogy így, egy szál pinában nem sok beleszólásod lesz a buliszervezésbe, de a jó az, hogy mivel én is itt vagyok, garantáltan kurva jó lesz. - hát nyilván, nem is tudnék olyat tenni, ami ne tetszene neki annyira, mint nekem - Ne less!
Dacosan elfordulva kaptam elő a telefonom, és némi elmélyült pötyögés után GPS-t állítottam, amit lenémítottam, és a combomon lefelé fordítva hagytam a telefont. Aztán rádiót kapcsoltam, és a földútról kitolatva újra a város felé vettem az irányt.

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy Anchorage-ben találok brazil kajáldát is a mexikói mellett. Oké, nem kimondottan brazil volt, de akadt néhány tétel az étlapon, ez nekem pedig elég volt. Persze ez nyilván azt is jelentette, hogy két helyre kellett mennünk. Mielőtt kiszálltam volna a kocsiból, ledobtam magamról a kabátot Dakota ölébe.
- Nehogy nekem pinát villants a belvárosban, mert picsán rúglak!
Majdnem kibukott, hogy még a végén erre jár valamelyik pajtija a Backstreet Boys tribute bandából, de nagyon gyorsan lenyeltem a dolgot, és a motorháztetőt megcsapkodva vágtattam be az étterembe. Elvitelre kértem. Mindenből, ami kicsit is brazil volt, kettőt. Leves, előétel, főétel, desszert... Amíg vártam, csak scrolloztam a neten, és mémeket küldözgettem Dakotának WhatsAppon. Hamarosan istenesen megpakolva tértem vissza, négy óriási szatyrot a hátsó ülésre vágva.
- Ne nézz így rám, még nem végeztünk.
Szerencsére a mexikói hely csak két sarokra volt. Ott aztán ugyanezt eljátszottam, bár a menüvel jóval szelektívebb voltam, mert ezt ismertem, ebből tudtam, mi az átbaszás, szóval tényleg csak olyasmit kértem, ami egyedi volt, nem pont ugyanaz a kaja, csak másként tortillába tekerve. Szóval innen csak két nagy zacskót zsebeltem be.
- Mennyi piád van otthon? Megálljak még whiskyért és tequiláért vagy elég lesz szégyentelenre inni magunkat? Cigi?
Ja, igen, még az is fontos volt. A világért sem másztam volna le utólag csak azért, mert az ittas láncdohányzásom közepette kifogytam munícióból. A válaszától függően vagy egyenesen hazafelé vezettem vagy még egy utolsó, gyors beugrásra megálltam, de ez tényleg nem tartott túl sokáig. Már nem is számoltam, mennyi pénzt költöttem el, de pont leszartam. Még sosem volt lagzim, olyan meg főleg nem, ami annyira VIP, hogy csak az ifjú pár hivatalos rá.
Hogy Dakota végül hogy oldotta meg a parkolóból az emeletre jutást, azt nem tudom, de én mindenképpen nagyon nevettem, miközben a tonnányi szatyorral tipegtem a lift felé. Vigyázz, mit kívánsz, ugye.
Tényleg segíteni akartam ám a kipakolással, de egyrészt, amint becsapódott mögöttünk az ajtó, muszáj voltam nekidönteni egy mohó csókkal, boldogan, szerelmesen, aztán már rohantam is a TV-hez, hogy a Youtube-ra ráfüggve gondoskodjak a hangulatról.
- Most se less!!!
Kiabáltam lelkesen, olyan hangerővel, hogy szerintem még a szomszédban is hallották. Egyelőre fogalmam sem volt róla, hogy pontosan mi lesz a jó választás, de egy ránézésre modern és régebbi dalokat is tartalmazó Latin-Amerikai playlist jó kezdésnek bizonyult. Természetesen feltoltam a hangerőt, még bőven nem volt takarodó (ha lett is volna, ki nem szarja le), ha meg a szomszédok verik az ajtót, azt majd rövid úton elintézem.
Whiskyért nyúltam, letekertem a kupakját, ami valahova leesett, de emiatt nem éreztem rosszul magam. Inkább Dakota... a feleségem mögé lépkedtem, átfogtam a derekát, meghúztam az italt és a már önmagában is pajzán ritmusokra mozgatva a testem, hozzápréseltem magam, és nevetve a nyakába csókoltam.
- Esta noche nos vamos a divertir mucho...
Eszünk, iszunk, táncolunk, nevetünk, beszélgetünk, ha kellett, hát még randalírozhattunk is, de teljesen felszabadult akartam lenni. Nem csak bebambulni az Archerre mindezek után. És ha eddig nem tette meg, csak elzavartam felöltözni, miközben átvettem a kaják kipakolását... Ahogy a mennyiséget elnézem, nem lesz elég asztal, hogy mindnek jusson felület. Csak megvontam a vállam, és ami olyan volt, azt a padlóra tettem vagy valamelyik polcra, olykor-olykor egy falatot csenve, dudorászva, és persze... Nem feledkezve meg a whiskyről, ami már szinte szó szerint a bal tenyeremhez ragadt.

– Sose azért viszonzom, mert kell – mosolyogtam rá, és ezt szerintem Henry is pontosan tudta.
Ahogy azt is, hogyan érjen hozzám, mivel tud az őrületbe kergetni és mit tegyen, hogy rövid úton elmenjek. De ez csak kis frissítő volt, pont annyira elég, hogy valahogy kibírjam én is a földútig. Mire odaértünk, megint készen állt.
Gyorsan másztam az ölébe, a farmer reccsent, és hangosan nyögtem, amikor végre magamban tudhattam. Mindkettőnk részéről sürgető, követelőző volt a mozgás, nyers vágy hajtott, majd késztett arra, hogy a gönceim további szaggatását követeljem. Nem kellett kétszer mondanom. A fogával szabadított meg a melltartómtól, ami csak tovább tüzelt, ha ugyan ez lehetséges volt még, a csípőm szüntelenül mozgott és csak akkor torpantam meg, amikor a nyakamba harapott. A hajába túrtam, fejbőrét masszírozva jószerével nyöszörögtem.
A viszonzásnál elvesztem, a hangja, az illata, a vére íze a számban, az egész lénye érte el, hogy a csúcsra jussak. Birtokló kifejezésére csak egyetértően mordultam, a nőstény odaadóan simult a szürkéhez, miközben a mozgást folytatva magam után húztam.
A tarkóját cirógatottam, ahogy a mellkasomnak döntve a homlokát igyekezett lélegzethez jutni az iménti vágta után. A fején pihentettem az állam. Boldog voltam. Igazán, őszintén, felszabadultan boldog. A korábbi perzselő sistergés helyét viszont kicsit átvette a magnyugvás, ahogy Henry ölében szuszogva csitultak mindkettőnkben az iméntiek.
Visszakérdezésére és helyeslésére az autót illetően jóllakottan kuncogtam, majd elhúzódtam tőle de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni és az arcát cirógatva megcsókolhassam. Élveztem az érintését a tarkómon és a fenekemen, egyszerre volt pimasz és megnyugtató, biztonságot adó – ahogy a tudat is, hogy az Övé vagyok, hogy Hozzá tartozok. Semmiért sem cserélném el mindezt.
Figyeltem, ahogy megfogta bal kezem, majd csókot nyomott frissen tetovált ujjamra. A hangja ugyanolyan réveteg lett, mint a tekintete, a fekete vonalakat nézve, és mielőtt felém fordult volna, a halántékához nyomtam a szám. Mert ehhez volt kedvem. Mert ez esett jól.
Elnevettem magam az első találkozásunk felemlegetésére.
– Tényleg! Baszki, azt mondtad, rendőr vagy, nem próféta – vigyorogtam rá, majd egy pillanatra beharaptam a szám. – Isteni szerencse, hogy terhes nem lehetek, mert az lenne a következő, és amilyen lelkesek vagyunk… Nincs az a gumi- és fogamzásgátló mennyiség, ami segíthetne – nevettem fel megint, mert hát ez ilyen tempó mellett konkrétan kivédhetetlen lett volna. – És én jártam a legjobban – viszonoztam jókedvűen a csókját, majd a noszogatására könnyedén huppantam vissza az anyósülésre, mindkettőnk kielégülésének nyomát Henry hagyva.
A térdem felhúzva, szinte labdává gömbölyödve az ülésen néztem, ahogy elcsomagolta magát.
– Megünnepeljük?! – esett le az állam tetetett döbbenettel. – Naná, hogy lesz! – forgattam játékosan a szemem. – Milyen másmilyen is lehetne az őrmester úr rendezte ünneplés – néztem rá vidora, és csak akkor hunytam le a szemem, amikor rám szólt, hogy ne lessek.
Akkor nyitottam ki, amikor indított, és amíg rádiót kapcsolt, magamra ügyeskedtem a dzsekimet, ami még egyben volt. Mert hát kurvára nem voltak sötétítettek az ablakok és a szélvédő, én pedig nem szeretném azért elodázni a bulit, mert meg kellett állnunk valakit megvakítani. A csupasz térd-láb láttán max azt hihették, hogy hülye vagyok – nem áll távol a valóságtól –, és már most minishortban feszítek. Nulla felsőfel a dzsekim alatt. Ennyi kis polgárpukkasztás járt.

Kíváncsian nyújtogattam a nyakam megérkezve az étteremhez és már majdnem szóltam volna, hogy hé, nem vagyok épp szalonképes, amikor Henry rám dobta a bőrkabátját. Kinyújtóztattam kissé elgémberedett lábaimat és az ölembe terítettem a kabit. Vigyorogva ráztam meg a fenyegetésére a fejem.
– A kurvás napjaimnak már leáldoztak, biggy.
Az utolsó szóval teljesen ellentétes volt az efölötti örömöm, ami úgy szikrázott energiáimban, mintha ezre csillagszórót egyszerre gyújtottak volna meg. Bekötötték a fejem. Olyas valaki, akiből ezt aligha nézte volna ki bárki. Még ő maga sem! És mégis úgy ugrott fejest ebbe is velem, mintha soha nem lehetett volna másképp. Alig három hónapos ismeretség után – ami sokszor inkább három évnek tűnt.
Ezen kattogtam, amikor motorháztetőt megpaskolva – mintha csak ló lenne – beviharzott az étterembe, aztán a WhatsAppal elterelte a gondolataimat. Szorgosan válaszolgattam és küldtem vissza a magam hülyeségeit, már csak azért is, mert így pillanatok alatt eltűntek a két estével korábbi megválaszolatlan, minden reakció nélkül hagyott üzeneteim, amik legfelejebb rossz szájízt hagyhattak.
Amikor egy seregnek való kajával visszatért, a döbbenetem valós volt.
– Hagytál is valamit a konyhán, vagy mára bezárhatnak? – kérdeztem nevetős hangon.
A hátsó ülésről érkező illatoktól megkordult a gyomrom, az ismerősségtől pedig kaparni kezdett a torkom, de nem törődtem vele. Csak azt sajnáltam kicsit, hogy a később mellé érkező mexikóiból nem volt több, hogy inkább az domináljon.
– Egy átlag estét lealjasuláshoz? Elég. A mostanihoz… inkább vegyünk még. És cigit is, te gyárkémény – néztem rá minden feddés nélkül. Az én fogyasztásomat nem dobta meg a pia, az övét nagyon is! Jobb felkészülni. Kikotortam a dzsekim zsebéből a kártyám. – És ez a cech az enyém.
Ha már a kajánál elbambultam és a pinavillantási veszély miatt a szervezés is egy az egyben Henry dolga volt. Miután a boltot is letudtuk és megérkeztünk a mélygarázsba, kicsit úgy tartottam magam elé Henry kabátját, mint anno ő a törölközőt a kanapéról felpattanva. Csak nekem nem állt a faszom. És épp nem akartam a következő pillanatban ráugrani.
A derekamra kötöttem a dzsekijét, féloldalasan, hogy a csomó a csípőmnél legyen, így pina takarva és fenékből is csak felet mutattam. Szerintem teljesen jó! Főleg csizmában! Nagyot sóhajtva törődtem bele, hogy vagy így, vagy úgy, de mellette előbb-utóbb alulöltözötté válok, akár nyilvánosan is. Mintha bántam volna…
– Na, zúzunk, te bugyiszaggató – lépkedtem mellette pár szatyrot átvéve, mert oké, megbirkózott volna vele egyedül is, tudom én. De akkor is.
Persze, nyilván megállt a kurva lift a kurva földszinten. Az alsó szomszéd női fele akart beszállni, hetvenes nénike a pomerániai törpespitzével a sétáltatás után. Reflexből lépett volna be, de aztán felfogta a jelenlétünket és ami fontosabb, a látványunkat. Két jómadár, kurva sok cuccal, a csajon gyakorlatilag semmi nincs, mindkettő nyaka oldala sebes… Kényszeredett mosolyt préseltem ki magamból, meg egy „csókolom”-ot, aztán mind hagytuk, hogy a liftajtó becsukódjon, a néni inkább megvárja a következő kört.
– Ez is a te hibád – morogtam az orrom alatt, aztán nevetésben törtem ki.
A szájába nyögtem, amikor loftot fogva az ajtónak nyomott és megcsókolt. Szeretem. Az érzés pedig folyamatosan ugyanakkora erővel ragad magával.
Lepakoltuk a cuccokat: székre, asztalra, konyhapultra, ami vízszintes, szabad felület akadt, szinte mind ki lett használva.
– Oké-oké, nem lesek – fordítottam hátat a TV-nek és Henrynek, lefoglalva magam a tengernyi kaja kipakolásával. Hát… ez még nekünk is kihívás lesz.
Szóval megtettem magunknak azt a szívességet, hogy a „saját” oldalamról az egymásra leinkább hajazó kajákat félretettem holnapra, hűtőbe vagy… ki az erkélyre, ha már nagyon nem fértem el. Csak nem foszt ki egy sereg galamb éjjel?!
A felcsendülő zenére egy pillanatra mozdulatlanná dermedtem. Aztán halványan elmosolyodtam. Tudhattam volna, hogy ilyesmiben sántikált. Egyszerre csapott meg a whisky és az Ő illata, ahogy mögém lépett, megragadt a derekam és hozzám simulva ringatóztunk kicsit a zenére.
– Muito, muito bon! – duruzsoltam vissza. Tényleg biztosra vettem, hogy nagyon jó lesz. Vele mi nem az (a veszekedésen kívül, nyilván). – Cuidado com o que deseja… – figyelmeztettem játékosan, amikor elzavart felöltözni.
Mert basszus, ha már egyszer… ha már egyszer. A háló felé menet dobtam le magamról a dzsekiket és bújtam ki a csizmából. Bántam, hogy még nem szereztem be az igazi valinapi revansom, de így sokkal inkább mi lehettünk. Ez persze nem azt jelentette, hogy teljesen megkímélem. Magamra kaptam a testláncom, rá egy mélyen dekoltált, krémszínű, spagettipántos felsőt, az egyik bőrnacimat és az egy szem magassarkúmat, ami nem csizma volt. Vetettem magamra egy pillantást az egész alakos tükörben és miután úgy ítéltem, hogy rendben leszek, visszamentem Henryhez, aki próbálta megoldani, ami nekem is csak félig-meddig sikerült – kipakolni a kaját.
– Hozd ide a formás segged meg a whiskyt, Billy – álltam meg a nappali közepén. – Táncoljunk!
Nem kellett rendes keringő vagy bármi ilyen hülyeség, se latin tánc. Ahogy elém lépett, átkaroltam a nyakát, megcsókoltam, majd hozzá bújtam. A páromhoz. A férjemhez.

Rendben, azt aláírom, hogy a mai nap különleges volt. De ahogy megint szinte egy teljesen más dimenzióba kerülve próbáltam magamra találni a mellkasán, ahogy simogattuk egymást, ahogy csókolóztunk, megint megfordult a fejemben, hogy vajon meddig tart még ez. Vége lesz valaha? Ha igen, akkor mikor? Meg úgy egyáltalán... lehetséges lehet az, hogy megunjuk egymást? Mert ez egyelőre elképzelhetetlennek tűnt.
- Hát... egyszer valaki azt mondta, hogy nem is vagyok olyan hülye, mint amilyennek kinézek.
Én is elnevettem magam, ahogy az Ősöm mosolya felvillant egy pillanatra, és ez még kitartott akkor is, amikor Dakota megemlítette a gyerek-témát. Csak a végére erőtlenedett el egy kissé, ahogy jobban belegondoltam.
- Ja, tényleg mázli... - adtam neki igazat, mert hát - Sokszor azt sem értem, hogy magamat hogy tartom életben, nem hogy még egy gyereket.
Teljesen abszurdnak tűnt a dolog. Talán Dakotával még lehetett volna némi esélye, hiszen ő tudja, milyen szülőnek lenni, de ez nekem már sosem fog megadatni. Persze biztos vagyok benne, hogy hagytam már szanaszét pár ivadékot, de akkor sem akarnék velünk semmit sem kezdeni, ha egyik nap valamelyik a küszöbömön állna. Azt pedig, hogy ki mivel és mennyire járt jól... majd az idő eldönti. De kurvára remélem, hogy nem fogok belebukni, és hogy igaza van.
Lelkesen bólogattam, ahogy leesett az álla azon, hogy márpedig ünnepelni fogunk. Mégis mi a faszt képzelt?! Hogy csak úgy megtörtént ez az egész, és egy kiadós kufirc után úgy csinálunk, mint bármelyik másik hétvégén? Meg a lófaszt!
- Adok én neked olyan őrmester urat... - húztam az agyát, de csodálkoztam, hogy az egóm nem hasította ketté a Mustang tetejét - Most egy kicsit azért sajnálom, hogy nem hoztam le a gumibotot.
Nyilván cukkoltam, nem kellett ahhoz a világon semmilyen extra eszköz, hogy kicsináljam, ezt nem is olyan régen sikeresen be is bizonyítottam. Oda-odapillantva figyeltem, ahogy Dakota öltözködött, mocorgott és helyezkedett, és ahogy leparkoltam, nyilván hozzávágtam a kabátomat, mert nehogy nekem véletlenül állkapcsokat kelljen tördelnem, amikor kijövök. A válaszára elvigyorodtam. Hülye picsa...
- Már majdnem elhittem, hogy tényleg sajnálod. Na, hagylak gyászolni.
Röviden felröhögtem, ahogy becsaptam a kocsiajtót, és tényleg úgy lapogattam meg a motorháztetőt, mint annak idején a lovaim nyakát volt szokásom. Nosztalgikus volt, ismerős, visszarántott azokba az időkbe, amikor nem mások (Pat vagy a Falka) csicskája voltam, hanem mindenki más volt az én csicskám, amikor mindenki ismerte és félte a nevemet, amikor úgy tűnt néhány évig, hogy jó életem van. Kurvára reméltem, hogy ez a mostani négy és fél évnél azért tovább fog tartani.
Sokkal hamarabb sikerült túlesni a vásárláson, mint gondoltam, bár lehet, hogy csak azért tűnt úgy, mert lefoglalt, hogy még akkor is Vele beszéljek, amikor szó szerint húsz méter és egy üvegajtó válaszott el minket egymástól.
- Azt' ha bezárnak, akkor mi van? - nyögtem, miközben rendeztem a zacskókat - Azt mondtam, szülinapra lesz, szóval kaptunk ajándék mini-tortát, meg ezt... - az egyik szatyorba nyúltam, és még mindig a hátsó ajtón behajolva Dakota fejére tettem egy "boldog szülinapot" feliratú fejpántot - ¡Feliz cumpleaños! Idén előbb van november.
A mexikói placcon már kevesebbet vártam, a kisközértben meg annál is soványabb volt a bent töltött percek száma. Hiába húztam el a számat, ahogy átvettem Dakotától a kártyáját, de beadtam a derekam és engedtem, hogy ő fizessen. Néha könnyebb lett volna, ha valami tipikus, kitartott picsa, de összességében, a pillanatnyi morgolódásomon kívül mindig rá kellett jönnöm, hogy akkor elhánynám tőle magam, és hogy imádom, amiért ilyen. Persze nyilván túlléptem a vásárlásnál az értékhatárt, szóval mivel bejönni nem tudott, a sort feltartva kellett felhívnom a PIN-kódjáért. Ez már egy szint.
- Az enyém 2311, ha valaha is elfogna a nosztalgia, és egyik reggel meglépnél a tárcámmal...
Elnevettem magam, és megcsókoltam, miközben eszembe jutott, hogy végül az első esténk utáni reggelen sem lépett meg a cuccaimmal. Mert talán már akkor más életre vágyott, csak még nem tudta, hogy egy velem közösre.
Ha nem lettek volna tele még a segítségével is a kezeim, az biztos, hogy a térdeimet csapkodva, azokra támaszkodva szakadok meg a röhögéstől, ahogy fél seggel, a kabátommal a dereka körül indultunk meg a lift felé. A megnevezésére csak annyit tettem hozzá, hogy nem bánok semmit, és már nyargaltam is a lift felé, végül a könyökömmel nyomva meg a nekünk szóló emelet gombját.
Csak egy nem tetsző szemöldökfelvonással reagáltam le, ahogy megálltunk a földszinten, és ahogy kinyílt az ajtó, egy szó nélkül meredtem a vénlányra, aztán a hirtelen nagyon izgatott pincsiére. Vagy akármi legyen is az a kis patkány. Kicsit morogni kezdett, fejben én már azon gondolkodtam, hogy átharapom a torkát, amikor Dakota csókolomozott és nekiállt mosolyogni. Megforgattam a szemem, és ahogy egyikünk sem mozdult, csak egy sóhajjal estem neki könyékkel az ajtót becsukó gombra. És ezek után még képes volt azt mondani, hogy ez az én hibám. Hát beszarok!
- He? Mi? Na, ne szórakozz már, hogy érdekel a véleménye! Sok pénzben mernék fogadni, hogy ez volt az elmúlt harminc évében a legperverzebb dolog, amit látott. Talán még hálás is. - rántottam meg a vállamat, de azért azt hozzá kellett tennem, hogy - És még ha fel is lennél öltözve, nem tudom garantálni, hogy nem nyírtam volna ki a kis dögöt, mire az emeletre érünk, szóval... inkább az ő hibája.
Persze ez a kis közjáték már kurvára nem számított, mire végre hazaértünk, és az ajtónak nyomva csókoltam meg itt, a kettőnk biztonságának egyik kis szigetén. Ahol már semmit sem kellett rejtegetnünk többé. Amíg pakolászott, én elvoltam a zeneválasztással, és ahogy ezt befejeztem, már itallal a torkomban és a kezemben merészkedtem mögé és a nyakába csókolva megígértem neki, hogy ez az este márpedig rohadt jó lesz.
Érdekes, mert hiába nem beszéltünk egy nyelvet, mégis pontosan tudtam, hogy mit mondott. Szinte mindig tudtam, egyszerűen olyan volt az egész, mintha egyazon vászonra festettük volna ugyanazokat a dolgokat, amit mindketten felismertünk, csak más stílusban. Kicsit olyan ez, mint a tény, hogy mindketten farkasok voltunk: én domináns, ő semleges, néha nem úgy és azt tettük, mint amit magunktól megszoktunk, de a dolgok mögöttes tartalma sziklaszilárdan és kivehetően velünk voltak. Persze nyilván szívesen leoltottam volna, hogy úgy beszél, mint valami tájszólásos paraszt, de gyanítom, én is pontosan így hangzottam a számára. Ehelyett pedig inkább csak elhittem, hogy szerinte is kurva jó esténk lesz, és belefeszültem abba a ténybe, hogy valamit forgat a fejében.
Ameddig öltözködött, én pakoltam, ittam és loptam a kajából, pontosan ilyen fontossági sorrendben. Egészen addig, amíg meg nem hallottam a határozottan női cipős kopogást, és Dakota hangját, amivel engem, a seggemet és a whiskyt akarta... Elég volt felé néznem. Azt hiszem, újra szerelmes lettem.
Az újdonsült ara az esküvő után átöltözött, és bár nem vörös ruhába, de annál sokkal, de sokkal gyilkosabb szerelésbe, én pedig csak úgy fél percig bambultam rá tátott szájjal, majd sűrű pislogásokba kezdve megráztam a fejem. Tényleg nem igaz...
- Ez nem fair! - mutattam felé az üveget tartó kezemmel, miközben felé léptem - Tudod, hogy szart se hoztam magammal, nem készültem lagzira, baszd meg...
Odaértem hozzá, ő átkarolta a nyakam, megcsókolt és hozzám bújt. Bár a csók közben hozzápréselve magam érezhette, hogy a legenda eléggé érdeklődik iránta, de ha a feleségem táncolni akar, akkor táncolni is fogunk, hiába faltam fel megint az iménti csókunkkal.
Hagytam, hogy igyon, ha szeretett volna, de az üveget mindig visszakértem, mert a saját utánpótlásomról is gondoskodnom kellett, ugyebár. Ahogy a táncunkat aláfestő dal véget ért, csak rántottam egyet rajta, a derekánál fogva ledöntve, és a magasból a mellkasára csepegtettem a whiskyből. Ami nyilván nem veszett kárba, mert - legalább is - a lánc mentén végig nyaltam a bőrét, felmorogtam, majd ahogy a következő nóta megszólalt, felrántottam és magamhoz húztam.
- Ezt úgy... Ezért úgy.... Bah!
Mordultam fel játékos elégedetlenséggel, aztán megpörgettem. Egy pillanatra sem voltam képes levenni róla a szemem, és nem csak azért, mert őrjítő látvány volt, hanem azért, mert hihetetlen volt minden, amit iránta éreztem, hogy a tegnap este után ezt éljük át. Velünk aztán tényleg ne tervezzen senki, mert olyan kiszámíthatatlanok vagyunk, mint a tavaszi időjárás.
Táncoltattam, mutattam neki pár, mostanra majdnem teljesen elfelejtett, de autentikus lépést, amit még kölyök-kölyökként tanultam, és közben még tequilát is bontottam neki, mert hát mégis csak tudtam, hogy az a szíve csücske. Részemről nem volt tervben klasszikusan leülni zabálni, csak egy-egy falatot lopkodtam az elszórt dobozokból, hol a saját, hol pedig Dakota szájába téve őket.
Boldog voltam. Olyan kibaszottul boldog és gondoltalan, hogy arra nincsenek szavak. Nem érdekelt sem a csütörtök, sem a péntek kínja, sem pedig az, hogy holnap, az elválásnál mi vár ránk. Csak őt és minket láttam, és minden pillanatát meg akartam élni az ad hoc lagzinknak. Persze bennem volt, hogy bent azért nincs cigi, mert hogy az illatom, meg minden, de inkább csak szélesre tártam a teraszajtót, és belefeledkeztem az egészbe.
- Miért? - bukott ki belőlem a kérdés egy csóktól elszakadva, még mindig a ritmusra létezve, közel húzva magamhoz - Miért döntöttél így, mi amor, miért?
Kezdett fejbe vágni az alkohol, de szerencsére még kurva messze voltam attól, hogy bármi extrém alakuljon belőle. Nekem megvoltak a válaszaim, szóval, ha majd visszakérdez, nem fogok gondolatok után kapkodni. De hiába éreztem belőle mindent, és hiába érzett engem Ő is, hallani akartam, hogy mégis mi a picsa történt vele, mi zajlott le benne, amiért erre adta a fejét. A saját dolgaimmal tisztában voltam, innentől pedig csak az övéi érdekeltek.

Még hogy gumibot! Vigyorogva ráztam a fejem, mert mindenféle játékszer nélkül is az őrületbe kergetett, fétisnek, kinknek vagy akárminek tökéletesen megtette a nyakharapás – meg egyéb testrészeim harapdálása az ő részéről – és a tükör. Hála a jó égnek még nem tartottunk ott, hogy segédeszköz és bárminemű extra formagyakorlat kelljen parázsizzításhoz. Épphogy a csitítással álltunk kurva szarul, nem mintha panaszkodnék! Idejét se tudom, mikor érte el valaki utoljára, ha elérte ugyan, hogy ennyire akarjam és ilyen felszabadultan.
Amikor leparkoltunk az első megállónál és a kis szóváltás után közölte, hogy hagy gyászolni, felnevettem. Röviden, könnyen, jókedvűen. Ahogy mindig elérte nálam, kifejezett akarás nélkül, pusztán, hogy önmaga volt. A vigyorom pedig egyszerűen levakarhatatlan volt, miközben szórakoztattuk egymást a várakozás perceiben.
– Mini-torta?! – tekergettem a fejem és próbáltam egy pillantást vetni a sütire, de helyette egy koronával találtam szembe magam, ami rövidesen a fejemen kötött ki. – Akkor pár hónap és évfordulót is ünnepelhetünk, király! – csókoltam meg gyorsan.
Továbbra is nagyra értékeltem, hogy nem csinált macsó-kérdést abból, ha valamiért én akartam fizetni, így kivenni a részem valamiből – momentán az ünneplésfinanszírozásban. Akkor is, ha olyan bakikkal szembesültünk, mint a kártyalimit, ami pin kódért sikított. Pillanatnyi habozás nélkül árultam el neki a számokat. Utána pedig igazából évek beidegződése miatt akadtam fenn rajta pár másodpercre, mert hát… a faszom se hitte volna, hogy ilyen szinten másra bízom majd az anyagi függetlenségem. Főleg, hogy életemben először volt istenigazán ilyenem.
– Mindenképp megjegyzem, hogy kifoszthassalak – mosolyodtam el, a szájába lehelve a szavakat a röpke csók után. – Ha már egyszer olyan geci jófej voltam első alkalommal és egy centet se nyúltam le.
Nem. Annál valami sokkal értékesebbel távoztam és utána is olyan kincseket lopkodtam, amiknek a létezére se számítottam nála, tőle. De a tapasztalt enyves kéz megtalálta az értéket. Ahogy a gyakorlott haramia is.
– Én se – motyogtam vidáman, ahogy a mélygarázsban elnyargalt a lifthez, miután kiröhögött.
Már ezért a kaján örömért megérte kikövetelni, hogy megint széttépje a gönceimet. Szerettem, ahogy megnevettetett, de azt talán még jobban, ahogy Ő nevetett. Érdesen, harsányan, szívből és kendőzetlenül, pont, ahogy minden mást is tett. Őszinte volt minden érzése és megnyilvánulása – emiatt volt olyan könnyű bíznom bennem. Ha az energiáit pajzs mögé is rejtette volna, akkor is elárulja minden gesztus és mimika.
A szomszéd nénit se volt fapofával lereagálni. Kösz, bazmeg, igazán nagy segítség vagy!
– Hé, nekem velük kell együtt élnem – emeltem fel az egyik szatyros kezem az egész épületre értve. – Te se szarsz oda a falkatársaid küszöbére, gondolom. A faszomnak se hiányzik, hogy az a szaros kis dög hajnalok hajnalán ugatni kezdjen, mert valamivel ráveszik, csak azért, mert épp kint a picsám. Félig. – Ennél több nem érdekelt, hogy kit-mivel-mikor akasztok ki. Csak a következményeket nem kérem.
A legfelső szintre és a loftba érve aztán szartam le kutyát-nénit, Henry csókja éppcsak azt nem feledtette el velem, hogy mi a nevem. Rutinosan dolgoztunk össze, én nekiláttam a kipakolásnak, ő zenét rakott, nem sokkal később pedig már közvetlen közelről érezhettem a testéből áradó hőt, a nyakamra adott csókba pedig kellemesen beleborzongtam.
Fasza esténk lesz. Majdnem keserédesen felröhögtem, ahogy beugrott, hogy huszonnégy órával ezelőtt kurvára nem így álltak a dolgok. Sőt, úgy tűnt, hogy inkább összeszakadt és beomlott, minden, amire erre képes volt, az egyetlen álló dolog pedig a maga köré frissen felvont falak voltak. Nem értettem, hogyan voltunk képesek ilyen éles váltásra ennyire rövid időn belül, amikor a reggel még úgy indult, hogy azon aggódtam, hogy a meztelenségemet valami figyelemelterelő trükknek fogja hinni, az ágybareggeli pedig a szakítás előszele. Most meg…
Pontosan olyan tökéletesen keveredett a spanyollal a portugál, ahogy energiáink. Hasonlóan, de nem ugyanolyanként, másként, de tisztán érthetően.
Ahogy elküldött felöltözni már tudtam, mit fogok felvenni és kivételesen tényleg nem azért, hogy húzzam vele. Oké, de igen, egy kicsit. Nyilván!
Hiába tudtuk le a magunk oltárját, ahogy végig néztem magamon a tükörben, olyan volt, mintha most öltöztem volna az esküvőnkhöz. És az arcomra emelve a pillantásomat, egy kicsit azt hiszem, megszakadt a szívem. Ó, Henry, mit tettél velem… Mi lettél nekem…
Minden. Soha többé nem leszek képes nélküled élni.
Kikopogtam Hozzá. A Mindenhez. Az Életemhez. És amikor megfordult a Holdszemű, én lettem a Hold. Ragyogtam, mert a Nap rám sütött. Nélküle már nekem sem lehet többé igazi fényem.
Széles mosolyra, majd vigyorra szaladt a szám, ahogy figyeltem az elképedését és a bámulását. Tagadhatatlan élvezettel fürödtem a tekintetében, és most először láttam meg, én milyen fejet vághattam anno. És még volt pofája azt mondani, hogy én nem vagyok fair. Elnevettem magam.
– Megérdemelted! Rég kijárt a nem-randi után, és én még egy angyal is vagyok, amiért nem nyilvános helyen taroltalak le – tettem csípőre a kezem, amíg arra vártam, hogy idefáradjon hozzám.
Nem okozott csalódást – még szép, hogy nem –, amikor végre elém érve átkarolta a derekam és viszonozta a csókomat. Ágyékát az enyémhez nyomta, ami pedig ott fogadott, tényleg nagyon jó estét ígért. Elcsórtam tőle az üveget és én is ittam, a szemem sarkából továbbra is Henryt nézve. Képtelen voltam elfordítani róla a pillantásom, betelni a látványával, mindazzal, amit a puszta tekintetével is mondott. Kellemesen ringatóztunk, nem voltak gyors, vad mozdulatok, mégis kimelegedtem, ez pedig kurvára nem az alkohol miatt volt. A világ összes whiskyje sem tudja ezt a melegséget előidézni. Semmiféle alkohol nem képes erre.
Meglepetten sikkantottam, amikor a dal végén hátradöntött, rekedtesen kuncogtam megérezve a whiskyt a mellkasomon, majd mélyen, vágyakozva sóhajtottam, ahogy végig nyalt a bőrömön a lánc mentén. Picit talán még csodálkoztam is, hogy mindezt nem járt egyből úgy, mint a selyempizsama első ittjártakor. Azóta beszereztem az utánpótlást, plusz tartalékot, mert hát olyan kis heves valaki…
– Most aztán jól megmondtad! – nevettem fel és még akkor is kacagtam, amikor lendületesen megpörgetett.
Követtem a mozdulatait. Pontosan úgy, ahogy általában kézen fogva bárhová vele mentem, ahogy az ágyban – vagy pulton, zuhany alatt, kádban, asztalon, földön, budiban etc… – vele mozdultam. Reagálva, simulva, minden porcikámmal észlelve és érezve Őt. Szerettem. És szerettem, ahogy szeretett. Csípőm az övével mozdulat, szemérmetlenül, a latinos dalammok szégyentelenségére, miközben még sosem éreztem magam ennyire… gyönyörűnek és kívánatosnak. Megrészegített.
Arra az időre se szakadtam el tőle, amíg tequilát bontott, bújtam, mintha nem is farkas, hanem macska lennék. Ittam, amit nekem bontott, örömmel fogadtam minden falatot, amit számba tett, miközben egy pillanatra se álltunk meg. Szélesre tárta az erkély ajtaját, cserébe tüzet tartottam a cigijének, majd olykor csentem tőle egy-egy slukkot. A beáramló hidegtől a mellbimbóm majd’ átszúrta a selyemfelső vékony anyagát.
A boldogsága, ha lehetett, még tovább fokozta az örömöm. Mert tudtam, hogy nem bánta meg a hirtelen rábólintást, a kérésem, a gyűrűket és mindazt, ami ezzel járt. Ami eddig is megvolt, de most ezekkel tényleg valósággá vált.
A kérdésére először csak megcsókoltam Henryt, aztán ittam egy nagyobb korty tequilát.
– Már akkor ezt akartam, amikor mondtad, hogy új tetováláson gondolkodsz. Csak úgy… beugrott. Ezért sem mondtam akkor, nem akartam, hogy ez egy hirtelen döntés legyen, azt akartam, hogy megérjen, hogy amikor kérem, tényleg úgy kérhessem, hogy ne lehessen pillanatnyi szeszély. – A tarkójánál a hajába túrtam, a fejbőrét masszíroztam. – Amikor először találkoztunk, azt mondtam az egyhelyben maradásodra, hogy meg- és betörtek. Mert elképzelni se tudtam más utat. Nem törtél meg. Nem törtél be. És mégsem tudok egy tapodtat sem mozdulni. Megálltam, Henry. Miattad, érted szedtem rendbe az életem. – Előre hoztam a vállára a kezem és a gyűrűmre néztem. – Szeretlek. Ha olykor rosszul is, de szeretlek. Az életem vagy, a mindenem vagy… veled vagyok teljes, és boldogan viselem ennek minden jelét. Viselni akarom.
Holtomiglan-holtodiglan és a síron túl is. Komolyan képtelen voltam elképzelni Nélküle bármiféle lét- vagy nem-létformát.
– És te? Miért fogadtad el?
Nem gondoltam, hogy azért, mert neki ez hirtelenebbül jött, mint nekem, kevésbé gondolná komolyan. Csak hát velem együtt Henry sem volt épp az a nagy házasodó fajta. Bár az elköteleződés semmiféle formáját nem nézték volna ki egyikünkből sem – teljes joggal. Most pedig mégis itt voltunk, falatokat csípve a kajásdobozokból, nagy whisky- és tequila kortyokkal, bagózva ünnepeltük az egybekelésünket. És ez tűnt a világ legmagátólértetődőbb dolgának.

Nem voltam hajlandó feltúrni neki a mini-tortát, csupán egy előrehozott köszöntéssel tettem a fejére a feliratos pántot. Ha annyira rá akarja vetni magát a csokis sütire, majd feltalálja magát, amíg a következő rendelést intézem. Az évforduló említésére elnevettem magam. Mintha nem tűnt volna úgy, mintha már ezer éve együtt lennénk egyébként is.
Persze, miután kicsit köcsögösködve megadtam neki a saját kódomat, nem volt rest visszavágni, és ha már úgyis olyan közel volt, gyors mozdulattal haraptam rá finoman az alsó ajkára.
- Majd írok róla oklevelet.
Dakotának, a geci jófejnek, aki egy centet sem lopott tőlem, de cserébe a testem és a lelkem teljesen kifosztotta. Mondjuk ez nem is rossz ötlet, lehet, egyszer tényleg egy ilyennel állítok majd be hozzá.
A felhőtlen, végletekig egymásra hangolódott létezésünkbe csak a vénlány, meg az ölebe trappoltak bele páros lábbal. Nem rejtettem véka alá, hogy mit gondolok, sem az arcomon, sem pedig a szavaimban. És bár Dakota érvelése egészen jónak indult, néha kicsit úgy éreztem, hogy elfelejti, kivel van dolga pontosan.
- Erre ne vegyél mérget. - mert hát, ha szó szerint nem is szartam a falkatársaim küszöbére, de sokszor téve azt, amit épp akartam, kellemetlenné tettem a velem való közösségben létezést, és ha másra nem is, az együttélés szabályaira magasról szarva - Egyrészt gondolod, hogy a halál előtt toporgó néni majd pont ennyire kreatív lesz. Ha mégis, ráhívod a rendőrséget csendháborításért, és Fifike mehet majd a menhelyre. Másrészt, ha bárki szívat, akkor az erősebb kutya baszik elvét követve addig baszol ki a másikkal, amíg mindenki megtanulja, hogy veled nem érdemes kezdeni. Ha jól csinálod, tiéd lehet az egész kibaszott épület, és kézcsókommal fognak köszönni, ha összefuttok a folyosón.
Elhiszem, hogy Dakota számára az is újdonság, hogy egy tömbben létezzen másokkal, de nem akartam, hogy becsicskuljon, hogy szarul érezze magát, azt meg pláne nem, hogy visszavegyen magából. Mert hát basszus, mégsem egy kibelezett hullával nyitottak ránk a liftben, na.
Nem akartam igazából semmiről sem meggyőzni, inkább csak a véleményemet mondtam el a dologról, aztán vagy meghall belőle valamit, vagy nem. Én nem éltem itt, nekem igazából mindegy volt a dolog. És ezt azzal is elég nyíltan kifejeztem, hogy amint beléptünk a loftba, semmi sem számított már ezekből, csak Ő, Mi, a hirtelen rögtönzött lagzink előkészületei, és az, hogy alágyújtsunk annak a fasza estének, amit beígértem. És amit Dakota a kibaszott gönceivel még inkább megpecsételt. Teljesen kikészültem. Nyilván nem volt fair, pontosan annyira nem, amennyire én sem voltam vele februárban, de heló, amit szabad Jupiternek, ugyebár... Vigyorgott, nevetett, úszott a sóvárgásom és a csodálatom hullámaiban, ami tetszett, de mivel igaza volt abban, hogy ennyi minimum járt tőle nekem is, inkább csak fellengzősen tereltem.
- Jaj, engedd már el ezt a nem-randit! Mindketten tudjuk, hogy az volt...
Kicsit még megcsóváltam a fejem, mielőtt magamhoz szorítva megcsókoltam volna, hozzá préselve azt a vágyódást, amit ő az étteremben addig tartogatott magában, amíg el nem törte a söröskorsót. Szerencsére nekem nem kellett ilyen végletekig elmennem, hogy leplezzem magam, és talán pont ezért voltam képes a helyzet ellenére nem azonnal meghágni. Ennél most sokkal többről volt szó, hiszen egymást kellett megünnepelnünk, és ahogy azt sem akartam, hogy egy átlagos Archeres este legyen, arra sem vágytam igazán, hogy egy észveszejtő numerával tudjuk le az egészet. Ennél sokkal, de sokkal többet akartam adni neki és kihozni a mai estéből. Persze ez nem jelentette azt, hogy nem kapattam el magam néha egy kicsit, hogy igenis tudja, érezze minden sejtjében, hogy mennyire megőrjít. Mindkettőt megérdemelte. Mindent megérdemelt. Azt is, hogy tudja, hogy semmire sem vágyom jobban, mint boldog életet adni neki, megnevettetni és szeretni amellett, hogy akármilyen öltözék nélkül akár egyetlen pillantásától képes lettem volna gondolkodás nélkül nekiesni. De most gondolkodtam, és azon dolgoztam, hogy megtaláljam azt a kurva aranyközéputat. Ami amúgy soha, semmiben sem ment jól, de vele mégis sikerült.
- Kussolj...
Játékosan förmedtem rá, miután nem igazán találtam meg a szavakat, de mire a pörgetésemre nevetett, már én is vele tartottam. Onnantól kezdve pedig már tényleg mindent mintha egy testként csináltunk volna. A Jaxxtől teljesen eltérő stílusban és hangulatban adóztunk a származásunknak, sem a tekintetem, sem az érintéseim sem fosztották meg Dakotát attól, hogy valóban nőnek érezze magát. Méghozzá olyannak, akiért én oda és vissza vagyok, aki megőrjít, akiért ölnék és halnék kérdés nélkül, és... akit már soha többé nem kaphat meg senki más. Nem (csak) azért, mert ezt én eldöntöttem, hanem mert most úgy éreztem, hogy ez az Ő részéről is így van, hiába minden megbicsaklás. Ezt kellett elhinnem, ebbe kellett, hogy kapaszodjak majd, ha holnaptól megint a vállamra ülne a kétség.
Szélesre tártam a teraszajtót, rágyújtottam, és talán, amikor Dakota a harmadik slukkot kérte, a szájában "felejtettem" a cigit, és a felsőjén át ráharaptam a hidegtől ágaskodó bimbójára. Nekem is ágaskodott más, de kurvára nem a hidegtől. Meg fogok őrülni. De még így is, ennek ellenére is tartottam magam, és nem mentem tovább, csak életben tartottam a lángokat, és ahelyett, hogy szavakkal kommentáltam volna, kivettem a szájából a szálat, és újabb ígéretet téve csókoltam meg. Miért sietnénk? Úgyis meg fogod kapni, ha nem most, majd órákkal később, ahogy napokkal, hetekkel, hónapokkal, évekkel később is, mától a világ minden ideje a miénk, a világ maga pedig a mi közös játszóterünk. Amíg élek, mindig megkapod...
Nálam az alkohollal nem az volt a "baj", hogy olyasmiket is kimondatott velem, amit amúgy sosem mondtam volna, hanem az, hogy az érzelmeim kifejezését tolta meg inkább, legyen szó bármiről. Úgyhogy egy egyszerű "mi a faszért jöttél hozzám" kérdés helyett megkapta a drámaibb verziót, ami a csókban is érezhető volt, és a tekintetemből is sütött, ahogy a válaszát hallgatva kiskutyaszemekkel néztem rá. Csak egyszer húztam meg istenesen a whiskyt, amíg beszélt. Akkor, amikor azt mondta, hogy miattam szedte rendbe az életét. Közben pedig én miatta basztam szét kissé az enyémet, de... A korábban mondottakkal ellentétben semmit sem bántam meg. És bármikor újra megtenném.
Azt nem mondom, hogy a teljes "megvilágosodása" kitisztult előttem, de azt igen, hogy mire a vallomása végére ért, nagyon kevésen múlott, hogy ne lábadjanak könnybe a szemeim. Még mindig mozogtam vele a zenére, miközben a derekát fogtam, de ahogy még ráadásul azt is megemlítette, hogy talán néha rosszul szeret, de az élete vagyok, az a lelkemet karistolta. Az pedig külön boldogsággal töltött el, hogy végső soron sem meg-, sem pedig betörve nem érezte magát általam.
A visszakérdezésére csak az államat a plafon felé emelve szipogtam egyet, mintha meg sem történt volna, és a szám sarkában az a csenevész, de szerelmes mosoly bújt meg, amit csak Ő ismerhetett.
- Hát még mindig nem egyértelmű? - egy kicsit kivártam, hátha valamit reagál, de ha nem, akkor sem jöttem zavarba, csak folytattam - Jó, nekem is voltak "hibáim", de már a kútnál sem azért akartam fogpiszkáló lenni, hogy ott megálljak. Nem azért vittelek haza, mert olyan rohadt jófej vagyok. Azt akartam, hogy az életem része legyél. Nem tudtam, hogyan, csak azt, hogy benned olyasmit találtam, amit még soha és amire mindig is szükségem volt. Valakire, aki nem bírál, aki nem próbál megnevelni, hanem csak... megért. És te megértettél. Ahogy én is téged. - óvatos, törődő finomsággal csókoltam meg, talán hasonlóan, mint a borotválkozásom után a kanapén, aztán ahogy elváltak ajkaink, felsóhajtottam - Hiszem, hogy tényleg miattad jöttem vissza a halálból. És tudom, amit tegnap este is megmondtam, hogy enélkül... Nélküled nekem már semmi dolgom a világon. És akkor már jöjjön a Tupilek és Anguta által beígért halál és pokol, mintsem egyetlen nap nélküled. De, hogy igazán őszinte legyek...
Egy picikét eltoltam magamtól, de csak annyira, hogy a balomat az ő baljába fűzhessem, és a mellkasaink közé húzhassam őket, kicsit megszédülve a mellkasaink közé szorítva a gyűrűinket. Nyilván, még azért a whiskyt is meghúztam megint.
- Pont leszarom, milyen státuszban. - mert tényleg nem érdekelt, hogy milyen jogcímen hivatkozunk egymásra, amíg egymásra hivatkoztunk - Oké, azt mondtam Bessnek, hogy nem akarlak elvenni, de egyrészt, csak azt akartam, hogy szálljon már le rólam, másrészt, mi mi vagyunk, nem? Most nézd meg, hol tartunk, és úgy hoztuk össze, ahogy senki más sem tudta volna a világon... És ezért fogadtam el. Mert veled minden olyan, mint senki mással a világon. Csak kurvára remélem, hogy nem fogom elbaszni...
A homlokához, a halántékához dörgöltem a sajátom, eleresztettem a balját és visszataláltam a derekára. Aztán a válla felett elnézve bambultam a loft falára, olyan békét és megnyugvást érezve, amit még soha. Éreztem, ahogy dobog a szíve, és biztos voltam benne, hogy ő is érzi az enyémet.
- És persze mindemellett kurvára büszke vagyok, hogy nem hagytalak meglépni.
Én és a kibaszott nyakasságom, ugyebár. Nem azt mondom, hogy nélkülem ma sem lehetnénk itt, inkább csak azt, hogy kicsit sikerült meggyorsítani a dolgokat. Egy picit elhúzódtam, de csak azért, hogy a szemébe tudjak nézni, és szemérmetlen mosollyal fürkésszem az arcát.
- Szeretne még tudni valamit, Mrs McCarty? Kérdezzen most, vagy hallgasson örökké...
A szemérmetlen mosoly szemtelen vigyorra húzódott, és igen, még ebben a kezdődő delíriumban is készen álltam arra, hogy esetleg megcsapkod, ha már egyszer megbeszéltük, hogy nem veszi fel a nevemet. De számomra pontosan annyira kellett Mrs McCartyként létezzen, ahogy Myladyként, szóval... Egy nyálas romantikát oldó poént mindig meg fog érni a titulus.

Hallgattam a meglátásait, amiket akár tanácsként is eltehettem, mégis a nagyobb kutya basziknál kicsit összeráncoltam a szemöldököm. Meg az épület leuralása…
– De ez nem én vagyok – mondtam felpillantva Henryre, és elhúztam a számat. – Akkor sem, ha ennek kéne lennem.
Elfordítottam a fejem, vissza a liftajtóra, az acélszürke felületen elmosódottan látszódó körvonalainkra. Ő domináns, már emberként is farkas, hiszen elvette, amit akart, már akkor, emberként is. Én a lázadozásaimmal együtt sem értem a bokájáig sem ilyen téren. Küzdöttem azért, amire vágytam, de a hétköznapokban kitérek, semmint ringbe szállok. Elkerülök, félreosonok, eltűnök. Mert egyszerűen nem akarok baszó nagykutya lenni – és azt se, hogy én legyek, akit megbasznak, már ha nem Henryről és szó szerinti értelemben van szó. Nem akarok olyan lenni, mint azok, akiktől én is folyton menekültem.
Akkor sem, ha ez nem méltó egy farkashoz. Akkor sem, ha az egész világunkat ez határozza meg. Nem vagyok idealista, nem azért teszem, mert meg akarom változtatni a dolgokat, hatással lenni, vagy elhozni a nagy kumbaját vagy fasztudja, mit. Csak élni a magam szájíze szerint. És abban erőltetett-udvarias mosollyal térek ki a hetvenes ember öregasszony megvető döbbenete elől, mint egy pályakezdő suhanc, aki épp másodmagával készül orbitális orgiát csapni. Mert ember. Mert öreg. Mert értelmetlennek tartom esetleg viszont-mérgezni a napjait.
És ugyanez igaz a többségre is: az esetek javában nem éri meg tengelyt akasztani.
Az pedig teljesen más lapra tartozik, hogy Érte az egész államot képes lennék lángba borítani és az utolsó élőlényt is levadászni.
Azért, hogy még sokáig csókoljon, hogy így tartson a karjaiban, szerelmesen, izgatottan, a saját vágyai fölött uralkodva.
– De még micsoda randi! – nevettem könnyen. – Így utólag szinte bánom, hogy nem elraktam azt a csokrot, hanem megcsapkodtalak vele. Mondjuk így viccesebb volt. – Bár akkor kurvára nem viccelődtem, hanem baszott pipa voltam. Meg felhúzott. Meg minden is.
Furcsa volt egyébként, hogy az én „adj uramisten, de MOST, és még az is későn van” párom ilyen szintű önuralmat gyakorolt, pedig képzeletben már akkor elbúcsúztam minden rajtam lévő gönctől, amikor kiléptem a hálószobából. Felvillanyozott, hogy az azonnali leteperésem helyett sokadjára is inkább elbűvölt. Pedig a szó hagyományos értelmében kurvára nem volt benne semmi elbűvölő. Csak velem, nekem.
Szívtam a vérét, amikor képtelen volt értelmesen megszólalni, a morranására felkacagtam, megingás nélkül pördültem, ahogy mozdított. Ugyanilyen természetességgel simultam hozzá, úgy mozogtunk, mintha begyakoroltuk volna, pedig rohadtul nem volt semmiféle előre megírt koreográfiánk. Úgyse tartottuk volna be…
– Elképesztő vagy – szökött ki belőlem, csak úgy, egy whiskys-tequilás csók után, mert tényleg az.
Mert úgy tud rám nézni, hogy attól kifolyok a küszöb alatt, felgyulladok, és közben látom, hogy tudom, mert minden pillanatban éreztetni velem, hogy nem csak hús vagyok, amit megkívánt. Minden perccel ad. Én pedig minden perccel túlcsordulok tőle, és semmi mással nem tudom ezt normálisan kifejezni, átadni, mint forrón köré fonódó energiáimmal.
Ezzel szöges ellentétben állt a nyitott erkélyajtón át érkező hideg, de mindennek megvan az előnye. Majdnem kiesett a cigi a számból, amikor a vékony anyagon keresztül megharapta a mellbimbóm. Azonnal szorosabban bújtam, ágyékomat az övének nyomtam, a testem hezitálás nélkül reagált rá, még a hátamat is homorítottam, mintegy jobban felkínálkozva. De elhajolt, a bitang, és olyan évődve csókolt meg, miután visszavette a bagót, hogy beleremegtem. Hasonlóan ígért folytatást, mint én azon a maratoni csütörtökön, a lehetőségektől pedig beharaptam az ajkam. Nyújtsad csak el, imádom, ahogy mindig.
A kérdésével a tűzhely másik tárcsájának is erőteljesebben alágyújtott. És persze feladta a leckét, mert hát hogyan fogalmazzam meg rendesen mindazt, amit érzek, ami oda vezetett, hogy most itt álltam vele, az ujjamon a H-val. Hogy mennyit jelent már nekem Ő, hogy mi minden lett…
Halványan elmosolyodtam, amikor a plafon felé fordult pillanatnyi egérútért, ez a mosoly pedig szélesebb lett, ahogy megláttam az arcát, az a féloldalas somolygást, ami tönkre tett. Amibe bele akartam halni, amit életem végéig nézni akartam.
– Szeretném hallani – mondtam halkan, elveszve a tekintetében, majd a szavaiban is.
Már a kúton döntött. Amikor én még legfeljebb egy sebtapaszt láttam benne az összekaszabolt szívemre. Mert megértettem. Mert megért. Talán ezért működött minden olyan olajozottan közöttünk – és ez olajozottságnak hála lobbant olyan kegyetlenül gyorsan lángra minden értelemben. Ahogy megcsókolt, éreztem az erdőtűz mélyén a szüntelen parazsat, azt a melegséget, ami sose égetett, de védett a legzordabb, legfagyosabb téli éjszakákon is. Ami az életem lett. Ahogy elvált tőlem, „mentem” utána, de nem csókért, csupán érezni akartam.
Henrynek viszont egyelőre már tervei voltak, és kissé meginogva, de bal kezeinket összekulcsolva kettőnk közé emelte őket. Tovább beszélt és bazmeg, ezt nem hiszem el, hogy Sátánka megint felmerült! Olyan volt, mikor lendületes írás közben hirtelen rossz szögbe fordul a kréta és pillanatnyi, éktelen csikorgást hallat a táblán. Itt mesél mindent, és képtelen megállni, hogy lenyelve a nevét. Hát bazmeg, neked tényleg nincs szűrőd az agyad és a szád között…
Nekem meg a körmöm alá szoruló szálka és az arckifejezésem között nincs. De egy szusszanással elengedtem a dolgot, mert a faszom se akart ennél is nagyobb hatalmat adni a kis szuka mancsába, másrészt ennél is kevésbé vágytam arra, hogy megint csörte legyen valamiből. Elég volt a tegnap este jó időre.
Most csak átkaroltam a nyakát, miután eleresztette a kezem és átadtam magam a belőle áradó nyugalomnak. Békés volt és csendes. Otthonos. Képes lettem volna így, vele ringatózva, állva elaludni. Megért, szeret, biztonságot ad…
– Nem fogod, Henry – suttogtam. – Egyelőre amúgy is én vagyok a veszélyesebb ilyen téren, szóval ne aggódj. – Árnyalatnyi keserűség kúszott a hangomba, és egy kicsit szorosabban öleltem. Éreztem a szívverését. Kicsit szapora volt, kicsit izgatott, hirtelen olyan törékenynek tűnt.
– Lehetsz is – kuncogtam a nyakába. – Van fogalmad róla, milyen kurva keveseknek… nem is, igazából senki másnak nem jött volna ez így össze – húzódtam el kicsit, hogy rávigyoroghassak. – Örülök, hogy nem hagytad, hogy elfussak.
Ahogy rám nézett és mosolygott összehúztam kicsit a szemem. Kis sunyi, valamire készült, és hamarosan azt is megtudtam, hogy mire. Csúnyán néztem rá, legalábbis próbáltam ezt fenntartani, de aztán megrándult a szám sarka és gonosz kis fény villant a szememben.
– Amíg nem hívsz véletlenül Bess-nek, bevállalom a Mrs McCartyt.
Elléptem tőle, és nagyokat kortyoltam a piámból, majd széttárt karokkal megpördültem a tengelyem körül.
– Megegyeztünk, Mr Miles? – szegtem fel kicsit az állam, ahogy ránéztem, és már vigyorogtam, mert oké, hogy nem vettem, nem veszem fel a nevét, de basszus… hát basszus. – Dakota McCarty. Dakota Miles-McCarty… túl jól hangzanak – ingattam a fejem, miközben fél kézzel kinyitottam az asztalon a többi kaja közt megbújó mini-torta kartondobozát és szemtelen mozdulattal mártottam mutatóujjamat a habos díszítésbe. – Kér, Mr Miles? – kínáltam fel Henrynek az ujjamat.
Ha jött, az utolsó pillanatig türelemmel kínáltam, hogy aztán orvul a bajszára kenjem a krémet és úgy nevessek, mint egy rossz gyerek. Majd egyből magamhoz húzzam, átkaroltam a nyakát és továbbra is kuncogva takarítsam le nyelvemmel, számmal.
– Édes vagy – pimaszkodtam még, miközben ragyogó energiáim körbelengtek mindkettőnket.

Igazából tényleg eszemben sem volt megváltoztatni vagy bármit is rákényszeríteni abból, ahogyan én viselkedtem volna a helyében, vagy láttam ezt az egész dolgot kívülről. Oké, némileg bántott, hogy szembesülnöm kellett ezzel a (számomra) túlságosan is konfliktuskerülő énjével, de be kellett lássam, hogy tényleg akadtak pontok, ahol emberként is és farkasként is eltértünk egymástól. De a különbözőségünk ellenére tényleg nem akartam megtéríteni, és különben is... Ha pontosan úgy reagált volna, ahogy én, akkor mi szüksége lett volna rám? Mi mást tudtam volna neki nyújtani, amit magától nem tudott volna elérni? A szavaira csak felé hajoltam, és egy gyors puszit nyomtam a feje búbjára. Bőven elég az, ha én vagyok a domináns faszkalap a párosunkban.
- Nem is kell. Elkapattam magam, bocs.
Úgy szeretem, ahogy van, még akkor is, ha előfordul, hogy reflexből nem értem, hogy épp mit miért csinál, neki ez nő létére biztos jobban ment velem kapcsolatban. De tényleg nem akartam ezzel többet foglalkozni, és erről biztosítottam onnantól kezdve, hogy átléptük a loft küszöbét.
- Ha nem csapkodsz meg, komolyan se vettelek volna...
Pontosan abban a reményben állítottam be a macis csokorral a csini mellett, hogy a lehető leginkább kiakasszam, és ha elalélt volna a kurva gaztól, hát, bizisten ott is hagyom helyből. Főleg azért, mert mindezt megelőzőleg a seggembe való feldugással fenyegetőzött, ugyebár. A kis édes.
Nem hittem volna, hogy már aznap este bizonytalan szerelmet vallok neki, amíg mélyen aludt, azt pedig pláne nem, hogy mostanra eljutunk odáig, hogy gyakorlatilag örök hűséget esküdtünk egymásnak, és felhőtlenül, korlátok nélkül eszünk-iszunk és táncolunk majd együtt úgy, mintha nem lenne holnap. És bármennyire vágytam rá, ezeket a pillanatokat nem voltam hajlandó megszakítani azzal, hogy úgy esek neki, mintha valami kibaszott escort lenne, akinek más dolga sincs, csak szépnek lenni és széttárni a lábát. Nem. Dakota nekem ennél sokkal, de sokkal többet jelent, és azt akartam, hogy ezt ő is tudja, ő is érezze.
- A te hibád.
Aprót rántottam a vállaimon egy röpke mosoly közepette, ahogy elképesztőnek nevezett, mert hát, rajta kívül soha senki sem hozott ki belőlem ilyen magatartást, hozzáállást... az érzésekről már nem is beszélve. El akartam kápráztatni, már a kútnál is bennem volt, hogy akárhogy is, de azt éreztessem vele, hogy nekem ő más. Mert az volt. Több, szebb, jobb, mint amit valaha el tudtam volna képzelni az életemben. Az elképesztőségem pedig akkor is folytatódott, amikor a mellbimbójára harapás után sem adtam meg magam neki, hiába simult hozzám szorosabban.
Feltört belőlem a szinte már követelőzőnek, de mindazonáltal roppant szerelmesnek hangzó kérdés, a válasza pedig akár még könnyeket is csalt volna a szemembe, ha nem embereltem volna meg magam, ha nem ajándékozom meg inkább a szerelmes félmosollyal, és ha már ilyen édesen kérte, megosztottam vele mindent, amit kettőnkről gondoltam, ami ahhoz vezetett, hogy ma elfogadjam ezt, Őt, Minket: Kettőnket. Nem csak úgy brahiból a haverok előtt, hanem nyíltan, a világ előtt. És persze felemlegetve azt az incidenst, ami ott és akkor eléggé... kikészítette, de egyszerűen akartam, hogy tudja, hogy amit a vörös démonnak mondtam a ruhaboltban, köszönőviszonyban sem igazán volt az érzéseimmel. Ez miért akkora tragédia? Éreztem, hogy pár pillanatra valami nem oké, de ezen a ponton nem mentem bele, hiszen tudtam, hogy az a találkozás ahogy volt, szar élmény volt neki, szóval mindezen megpróbálva átlépni, csak befejeztem a mondandómat. És amikor már elfogytak a szavak, csak lassúzva öleltem, belburkolózva az energiáiba, a loftba, a közös életünkbe, és abba a megnyugvásba, ami még akkor is felül tudott írni mindent, amikor egyébként tényleg egy beszakadt tető alatt voltunk egyébként, egyszerűen csak egyikünk sem vett róla tudomást. Dakotát kivéve...
- Shhh... - a füléhez fordulva csitítottam, majd hozzá dörgöltem a halántékom - Mondtam, hogy nem akarok beszélni róla.
Nem voltam mérges, nem voltam szigorú. De a saját okaimon kívül mostanra az is beúszott a képbe, hogy ezt az egész élményt, napot és estét nem akartam azzal tölteni, hogy bármelyikünk is a problémákkal foglalkozzon. Ezt magammal is próbáltam elhitetni, az egyetlen, ami esetleg elárult, az a szaporább szívverésem lehetett, de azzal már tényleg nem sokat tudtam kezdeni. Persze ahogy azt ecsetelte, hogy igenis büszke lehetek magamra, mert senki más sem tudta volna mindezt elérni nála, még inkább meglódította a ketyegőmet. Nem tudom, hogy hova lehetett volna fokozni a vigyoromat vagy azt az elégedettséget, amit egyébként is éreztem, de egy darabig úgy tűnt, sikerült. Aztán jött a vigyorlohasztó kommentár. Most... komolyan?
Még mindig szerelmes félmosollyal néztem rá, ahogy ellépett tőlem, és megpördült. De a tekintetemből igenis sütött egy atyáskodóbb pillantás, mert éreztem, hogy a félig vicc mögött, a korábbiakat is latba véve egy olyan szörny lakik, aminek kurvára léteznie sem kellene.
- A faszért hívnálak Bessnek? - kérdeztem kicsit indulatos felhanggal, aztán meghúzva a whiskyt, csak biccentettem - Vagy Jennifernek? Vagy Joanának, Bettie-nek, Kylának vagy Lizának? Ne szórakozz már velem, mi amor, hát nem azért basztál le, mert miattad dobtam a picsába és meg lettem tépve? Ha komolyan azt hiszed, hogy csak azért, mert falkatárs, csábít, akkor inkább váljunk el itt és most.
Egy cseppet sem voltam komoly, ahogyan ezt a lehetőséget felvázoltam neki. Egyrészt, olyan nincs, hogy mi elválunk, másrészt ő sem gondolhatta komolyan, hogy a múltam bármit is számít a Kert óta. Annyira hülye, hogy arra igazából szavak sincsenek. Persze, ahogy le-Mr Milesoz, felszaladnak a szemöldökeim, mert heló, a nevem az a nevem volt, nem pedig egy kiforgatott poén része, de ahogy a saját variációit ízlelgette, az tetszett.
- Annyira érzem, hogy el fogsz csábulni, hogy nem hiszed el.
Neki könnyebb is lehetett volna. Talán? Esetleg? Mert már eleve választott volt minden neve, én pedig születésemtől fogva csak azokat a neveimet variáltam, aminek születtem, és amiről még az emberei éveim alatt ismertté váltam. Amitől annak éreztem magam, aki igazán vagyok. Pont úgy, ahogyan a Mustang motorháztetőjét is megcsapkodtam korábban. Faszom.
Figyeltem, ahogy a tortát boncolva az ujjára varázsolt egy adag habot. Már a mozdulat, amivel ezt megtette, csábított, de ahogy megint Mr. Milesnak szólított, csak megtorpantam az első, felé tett lépésem után. Kis dolgok ezek, hülyeségek, faszságok, de egyszerűen nem tudtam teljesen ezzel a poénnal együtt menni.
- Mr Miles nem kér. - ezt úgy jelentettem volna ki, mintha éppen a szenátus szavazná törvénnyé - Mr McCarty minden további nélkül...
Ezt igyekeztem még azelőtt hozzátenni, hogy esetleg teljesen megfagyott volna a levegő, és ahogy felé megindulva végül a bajszomra kaptam az adagot, elnevette magát, szívem szerint meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben. Tartott ez egészen addig, amíg le nem nyalta-falta rólam az okozott károkat és édesnek nem titulált. Akkor ez háború.
Alá nyúltam, és minden finomkodás nélkül emeltem fel és dobtam a testét a kanapéra. A földre térdeltem, és ha kellett, a hasánál lefogva tartottam egy kézzel vissza, amíg a másikban lévő üveget magam mellé tettem a földre, és a mindenhova is pakolt dobozok közül elkaptam a legközelebbit. Valami szaftos csirke volt, kockákra vágva. Megteszi.
- Te nem vagy édes.
Közöltem vele, miközben feljebb gyűrtem a felsőjét a hasán úgy, hogy a mozdulat közben alácsúszott a balom, a láncon és a mellein is futólag végig simítva. Éppen hogy csak felmorrantam, aztán mindkét kezemet bevetve elkezdtem az alhasától a pólójáig rápakolni a szaftos húskockákat.
- Te kimondottan csípős és fűszeres vagy első ránézésre, de várj...
Ahogy elrendeztem rajta a darabkákat, bal kézzel a mellét, jobbal a combját fogva hajoltam rá, hogy az első falatot megegyem... Ami még csak nem is az alhasán volt, hanem pont a köldökén. Persze tettem mindezt úgy, hogy közben egy csepp szaftot sem akartam a bőrén hagyni.
- Igen, te határozottan nekem való, égető kihívás vagy.
Hasonló lelkesedéssel ettem le róla minden kocka-falat húst, ha kellett, hát rászorítva, hogy ne mocorogjon, amíg falatozok. Az alhasánál lévő falatot hagytam utoljára, gondosan elidőzve a takarításon. Egy, a bőrét rezegtető nevetéssel szakadtam el tőle, de csak azért, hogy a következő korty whiskymet a köldökéből ihassam ki. És csak ezek után hajoltam rá, újra megcsókolva, mert hát... Hiába voltunk tele jobbnál jobb kajákkal, nekem mégis Ő ízlett a legjobban.
- Váltok zenét...
Ezen a ponton már inkább olyan háttérre vágytam, aminek a jelenünkhöz van köze, és ha hagyta, betettem egy rock listát, és ahogy felcsendült az első riff, már vissza is térdeltem mellé, ha csak addig nem mászott le a kanapéról. A világot megígérő pillantással néztem rá, fogadtam magamba őt és a kis feketét is.
- Meddig bírod még? - érdeklődtem, hiszen tényleg volt az az opció, hogy trécselünk, eszünk-iszunk és felgyújtunk valamit, vagy mehettünk egyből szobára - Leszarom, mit csinálunk, csak azt akarom, hogy a ma estét sose felejtsd el.
Mert tényleg ez volt a célom, és igen, ez tényleg annyit jelentett, hogy kanosságomról is le tudtam mondani érte. Feltéve, ha ő is ezt akarta, és hogy ő is tartalékolni tudta a vágyait. Bár erről volt már egy szép, hosszú, csütörtöki napos tapasztalatom.

A puszi és a bocsánatkérés meglepett egy pillanatra, mert rendben, hogy ezek nálam így működtek, de nem gondoltam, hogy azért, mert másképp látja a dolgokat, szabadkoznia kéne. Úgyhogy csak rámosolyogtam és közöltem, hogy amúgy szeretem azt is, amikor elkapatja magát. Jól áll neki, pont mint a fene nagy pofája, meg a gigantikus egója.
A lakásban… talán butaság, mert nyilván eddig is így bánt velem, és sose viselkedett úgy, mintha a jelenleginél kevesebbre tartana. Bármekkora pöcs is másokkal, velem még csak tiszteletlen se volt soha. És már számtalanszor kifejezte valamilyen módon, hogy mennyire szeret, hogy mennyit jelentek neki. Szóval a friss élményekre, a tetoválásokra, a piára, de talán még a tegnap esti privát pokoljárásra is foghattam volna, hogy most éreztem… vagy inkább fogtam fel és értettem meg, hogy komolyan vesz. Engem, minket, azt, amink van, amik egymásnak vagyunk. Mert a férjem. Mert a felesége lettem, sőt, ő maga „húzta fel” a kurva gyűrűt az ujjamra, nem egy mezei tetováló, és nem valami „Áncsi exkluzív” marhaságként leptem meg vele egy hétvégén.
Akartuk – akarjuk! – mindketten, ugyanazt, ugyanúgy. Ez pedig ijesztően végtelennek tűnő boldogsággal töltött el, és képes lettem volna a hétvége hátralevő részében csak annyit mondani neki, hogy „elképesztő vagy”. Még üzenetekben is ezt mantráztam volna neki.
Meg azt, hogy rohadék, természetesen, amikor orvul megharapott, a vágy pedig végigcikázott rajtam. De egyelőre mindketten tartottuk magunkat.
Könnyen válaszoltam a kérdésére, ritkán voltam életemben bármiben olyan kibaszott biztos, mint Benne. És ez felvillanyozott, élveztem, ahogy azt is, hogy mindezt Ő váltotta ki belőlem, érte el nálam, annyi más mellett.
Aztán persze kellett a megcsúszás, a banánhéj szekció, mert hát anélkül nem élet az élet… A mi banánhéjunk pedig Bessie jelenleg a jelek szerint. Egyre több tequilával a hátam mögött, nulla pajzzsal kurva nehéz lett volna eleve bármit titkolni, de így, hogy a mini-terroristához fűződő érzéseim szöges ellentétben álltak a momentán érzett összes mindennel, még nehezebb volt őket leplezni. Csak annyit tettem meg, hogy nem hagytam őket elhatalmasodni, és próbáltam hülye féltékeny picsa kirohanás helyett másba ölni a kéretlen… energiákat. Igazából azt tettem, amit az elmúlt hónapokban, ha úgy éreztem, hogy valami nem jó. Vagy épphogy túl jó. Vagy csak úgy volt.
Henryhez bújtam.
A világ, mint olyan pedig megszűnt létezni, ahogy a nyakát karolva, a semmibe révedve nem is csak fizikailag kapaszkodtam belé, sokkal inkább az egész lényét öleltem, ittam magamba. Mintha ez lenne az első és utolsó alkalom egyszerre: az első csodája, az utolsó ragaszkodása.
– Kussolok – húztam halvány mosolyra a szám, miután a tegnap este felemlegetését követően lágyan csendre intett.
Igaza van. Kurvára igaza van. Minek foglalkozzak bármivel, amikor épp azt élvezhettem, ahogy a halántéka az enyémhez simult, a karjai pedig a derekamon nyugodtak? Naugye. De persze… ott volt a szemét kis tüske a körmöm alatt, és hiába választottam hozzá szar pillanatot, én tényleg meg akartam tőle szabadulni, kipiszkálni, elhajítani és vissza se nézni. Akkor is, ha szar módszert választottam hozzá hirtelen a könnyed megjegyzéssel.
Ugyanezzel a könnyedséggel távolodtam el tőle – könnyedséggel, ami mögé a tökéletesen indokolatlan kis keserűségemet csomagoltam.
– A faszt! – csattantam hirtelen, és azonnal a hátam mögé rejtettem a bal kezem, mintha már hozná is a metszőollót, hogy tőből levágja a gyűrűsujjam. – Ilyen könnyen már nem úszod meg, túl jó munkát végeztél eddig – szegtem fel kissé az állam, büszkén, boldogan, majd mielőtt még a torta dobozának estem volna, a számhoz emeltem és nyomtam a tetovált ujjam.
Ez már az enyém. Vele együtt pedig Te is.
A zöldszemű szörnyet arrébb tologattam a Mr Milesszal és a névváltoztatási lehetőségeim ízlelgetésével. Félig még mindig úgy csináltam, mintha játék lenne, de közben pontosan tudtam, hogy ilyesmiről rég szó sincs. Sőt, hallva az imént, hogy Henry már mikor döntött – és a nőstény is… – talán soha nem is volt játék. Legfeljebb játékos.
Habot mertem az ujjamra, a tequilás üveget az asztalra tettem, majd komolytalanul kérdeztem, és feltűnt, mert bazmeg, ha Róla van szó, seggrészegen is feltűnne, hogy megtorpant. Épphogy oldalra biccentettem a fejem a kijelentésre, majd a kiigazításra. De nem fűztem hozzá semmit, csak nevetve kentem rá az ujjnyi tortaszármazékot, hogy aztán egyből lecsókoljak-nyaljak róla mindent.
Büntetésképp első körben a kanapéra dobott. Másodikban a hasamra tette a kezét, és csak azért feszültem kicsit ellen, hogy érezzem, ahogy nyugton tartott.
– Szeretem, amikor lenyomsz – mondtam, és eskü emögött semmi piszkos gondolat nem volt épp, csak hát –, szeretem érezni, hogy milyen erős vagy. Szeretem, ahogy hím vagy.
Azt is, ahogy a felsőmet felgyűrve végigsimított láncon-mellen. Sóvárogva, lustán kéjesen sóhajtottam egyet, a halk hang elveszett, belevegyült az Ő hirtelen mordulásába. A számat beharapva figyeltem, ahogy akkurátusan megterített a hasamon.
Megfeszültem, amikor a mellemre és a combomra markolva leettem rólam az első szaftos kockát. Most nem azért kellett tartania, mert szándékosan provokáltam. Most tényleg fognia kellett, hogy ne mocorogjak túl sokat és dobjam le magamról a terítéket. A mellemen lévő kezére tettem a jobbomat, a ballal a kanapé szélébe kapaszkodtam.
– Még szép! – fújtam ki magamból egy szusszal a két szót, amikor égető kihívásként jellemzett.
Végig figyeltem, ahogy evett, ahogy alaposan letakarított minden falat után. Amikor az alhasamhoz ért és ott szöszmötölt nem tudtam eldönteni, hogy nyüszítsek, vagy nevessek, szóval helyett még erősebben haraptam a szám, szorítottam a kezét és a kanapét. A köldökömből való ivásnál kuncogtam a kicsit csiklandó érzéstől.
Mosolyogva viszonoztam a csókját, majd amíg zenét váltott, az oldalamra fordultam, és a megkezdett dobozból csipegettem a kocka husikat. Tényleg finom volt. Úgy meg egyenesen isteni, hogy az evése közben Henry hátsóját bámulhattam, amíg másik listát tett be.
– Úúú, tesztelhetjük! – csillant fel a szemem a kihívásra, ahogy visszatérdelt a kanapé mellé. – Sőt, fogadjunk! Ha én bírom tovább, kérek még egy ágyba reggelit és egy virágot. Ha te… – összehúztam kicsit a szemem –, akkor megmasszírozlak. Mit szólsz? – A kérdéssel együtt felé nyújtottam a következő kocka húst.
Ezúttal nem szórakoztam, hagytam, hogy ha akarta, átvehette tőlem a falatot, vagy egyből bekaphatta. Volt abban valami végtelenül intim, ha a kezemből etethettem, még ha csak egy kocka erejéig is.
– Féltékeny vagyok – ismertem el halkan, miközben Henry vonásait járta be a tekintetem. – Tudom, hogy hülyeség, azt is, hogy semmi okom rá, mert egy felet se adtál bármiféle kételkedésre. És igen, fordítva lehet sikítanék – ingattam a fejem somolyogva, mert ja, én se vagyok tökéltes. Sokkoló, tudom! – Csak olyan hülyén bennem maradt az egész. – Ha elfogadta, adtam neki még egy kockát. – De rajta vagyok, hogy ne maradjon így, nem akarom, hogy bármit vagy bárkit egy idő után tabuként kezeljünk. Na meg hárpia se akarok lenni. És nem hangulatlohasztás volt a célom, csak… – vállat vontam, a következő falatot pedig én kaptam be. – Szeretném, ha tudnád, hol tartok fejben. Meg azt is, hogy tudom, hogy faszság, csak gecire ragaszkodok és a jelek szerint túl teng bennem néha a birtokló hajlam.
Mert oké, hogy a nagykutya nem vagyok – vagy max lusta dög ez a részem –, helyette akad más, amiben talán túlságosan is farkas vagyok. A nőstény önérzetesen húzta ki magát bennem. Úgy örülök, hogy nem domináns, istenem!
– Amúgy meg én ezt az estét sose fogom elfelejteni – mosolyogtam rá buta-szerelmesen, a szemem vörösbe váltott. – Ha valaha valamiért törölnék az emlékeimet is tudnám, hogy ez megtörtént, hogy vagy. Érezném.
A kezem vakon matatott a következő kocka után, és ahogy lepillantottam, láttam, hogy egy maradt ebben a dobozban. Ugyanúgy, ahogy a korábbiakat, felkaptam, majd minden tovább nélkül odatartottam Henrynek.

A következő pillanatokra úgy tűnt, hogy sikerült elhessegetni a gyülekező felhőket a fejünk felől, de az andalgásnak az lett a vége, hogy Dakota egy teljesen érthetetlen és felesleges mondattal szurkált meg, és könnyedségbe öltöztetett sértettséggel szökkent arrébb tőlem. Semmi értelme nem lett volna, ha leüvöltöm a haját, főleg azért nem, mert pontosan tudtam, hogy nekem van igazam. És hogy őszinte legyek, egy ilyen megszólalásnak a csütörtök este után tényleg nem éreztem létjogosultságát. Szóval a legegyszerűbb az volt, hogy rámutatva, mennyire hülye, én is hasonló blődséggel vágtam vissza neki, hátha ettől egy kicsit a fejéhez kap. Nos, ha ahhoz nem is, de a kezéhez igen, amit igyekezett gyorsan a háta mögé rejteni előlem. Elmosolyodtam.
- Akkor meg fejezd be, és viselkedj rendesen... asszony.
Persze tudhattam volna, hogy a rendes viselkedés a játékos zrikálásomban fog kimerülni, a névvel való cukkolásban, és a mini torta habjának az arcomra kenésével. Nem baj. Még mielőtt akár annyit tehettem volna, hogy belecsípek a fenekébe, már hozzá is látott ahhoz, hogy letisztogasson. Ettől némileg megbékéltem, de nem maradhatott válasz nélkül a pofátlansága. Meg kellett bosszulnom, és nem is én lennék, ha nem minimum hatszoros intenzitással vágnék vissza az engem ért "sérelemre". Egy ujjhegynyi maszatért már egy teljes test kínzása járt vissza. Sosem mondtam, hogy nem szoktam túlzásokba esni. De Dakota szavaiból nagyon úgy tűnt, hogy ez a a fajta hozzáállásom nála elég jól működött. Rá sem néztem, miközben lenyomtam, mert el voltam foglalva a doboz megszerzésével és félkezes kinyitásával. De öntelt mosoly húzódott meg a bajszom alatt, bucskázott egyet az energiáimban.
- Ha azért smúzolsz, mert rettegsz attól, mit fogok veled kezdni, akkor közlöm, hogy nem jön be.
Ó, már hogyne jött volna! Ő is pontosan érezhette, hogy mennyire jól estek a szavai, és hogy mennyire fűtötték az egómat. Talán éppen ezért, hogy még véletlenül se csalódjon, az egyszerű, "praktikusnak" ható mozdulataimba úgy csempésztem a láncot és a mellét érintő simítást, mintha teljesen természetes lett volna, mintha egy kicsit sem vágytam volna rá, vagy akartam volna, hogy ő is újra fellobbanjon kissé.
Ráérősen láttam hozzá a lakomámhoz a testéről, miközben megint csak lenyomtam a magam módján, de most két helyen fogva egyszerre. Csak a bőrébe nevettem, ahogy jóváhagyta a megállapításomat az ízekkel... az ő ízével kapcsolatban. Lassanként a húskockák minden nyomát eltüntettem róla, olykor csak a bőrére leheltem két falat közt, és az arcára sem kellett pillantanom, hogy szinte lássam a tekintetét. Amit kellett, máshogyan éreztem és hallottam. Az ezzel kapcsolatos elégedettségem pedig egy csókkal fejeztem ki, mielőtt elhajoltam volna, hogy zenét váltsak. Fogalmam sem volt róla, hogy a seggemet stíröli, de ha tudtam volna, sem lett volna vele gondom. Sőt.
Apró nevetéssel szaladnak fel a szemöldökeim, ahogy lelkesen fogadást ajánlott. Rajtam volt a sor, hogy kissé oldalra döntsem a fejemet, ahogy hallgattam, aztán pedig nem igazán bírtam tovább és felröhögtem.
- Egy virágot? - nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam - Ugye tudod, hogy azzal nem fogsz tudni megcsapkodni? - nem mondom, hogy zavarba jöttem, egyszerűen csak... szokatlan volt és furcsa, hogy Dakota virágot kér, szóval inkább csak kiharaptam az ujjai közül a húst, és teli szájjal rágva folytattam - Ja és vágod, hogy holnap húsvét vasárnap lesz és minden kurvára zárva is? De oké... Majd lopok neked valami kertből. Már ha nyersz. Amit úgysem fogsz.
Lenyeltem a falatot és elnevettem magam, és hogy kicsit egyenlőbbek legyenek a feltételek, lekaptam magamról a felsőmet, a jobb kezemet pedig a combjai közé csúsztattam... Csak úgy. Melegedni. Mert jobbára már csak a tetkóim öltöztettek.
- Mi? - halk nevetéssel kérdeztem vissza, őszintén értetlen fejjel, ahogy kimondta, hogy... féltékeny? Kicsit hevesebben kezdett dobogni a szívem, és nagyon reméltem, hogy feledékenyt mondott, csak megártott a pia és félrehallottam. De mivel nem erről volt szó, így inkább a whisky felé kaptam, és próbáltam túlélni Dakota szavait. Kicsit olyan érzésem volt, mintha lassanként süllyednék bele egy festékkel teli medencébe. Csak reflexből, pótcselekvésként ettem ki a kezéből a húst és gyakorlatilag robotként rágtam, amíg beszélt. Fogalmam sem volt, mi a szart mondjak. Az ilyesmihez nem voltam hozzászokva, nem tudtam, hogy kell lereagálni mindamellett, hogy atomfaszságnak tartottam az egészet. Nagyot fújtattam.
- Ne legyél. - szép volt Henry, ettől most hirtelen biztos nem lesz az - Ha akarod, most azonnal kerítek egy prostit, és bebizonyítom, hogy másra még csak fel sem áll. Nem megy. Ez van.
Készen lettem volna tényleg megtenni, még akkor is, ha esélyesen Dakotától kellett volna megvédenem a luvnyát adott esetben. Pislogtam párat, a szabad kezemmel pedig a hajamba túrtam, és fújtattam - megint.
- Nézd, sosem voltam jó fiú, ez kétlem, hogy valaha változni fog. Ragaszkodj gecire, birtokolj, ahogyan csak akarsz, nem bánom, de el kell hinned, amit még anno is megmondtam. Ha nem gondolnám komolyan, hogy csak téged akarlak és senki mást, akkor szerinted kitenném magam ennek a sok szarnak, meg-meg, a csütörtöknek, meg a tegnapnak, és a jövőnek, ami kurva bizonytalan, és varrtam volna gyűrűt az ujjadra ma délután? Ezeket próbáld fejben helyre tenni. És ezek fényében elhinni, hogy bármilyen faszságot is csináljak, abban nem lesz másik nő.
Legalább is, nem úgy. Most mondanám, hogy amúgy hétfő hajnalban épp Besst fogom leedzeni, de azzal csak olajat öntenék  tűzre, azt hiszem. Amiről nem tud, az nem fáj neki feleslegesen, elég volt az, hogy én tisztában voltam azzal, hogy köztünk már soha semmi nem fog történni.
- Ilyenekkel ne viccelj... - végigsimítottam az arcán, ahogy az emléktörlést hozta szóba - Tudod, kinek lenne türelme rekreálni az összes, közös élményünket? Ismersz, lusta dög vagyok.
Az utolsó falat húst nyújtotta felém gondolkodás nélkül, és én is pont ilyen természetesen haraptam félbe, a kocka másik felét meghagyva neki. Aztán térdelőhelyzetből törökülésbe vágtam magam, a fejem pedig a mellkasához dörgölve a kanapéra tettem az arcom. Legalább így jobban rálátott a varrataimra, muhaha. Tudom, nem ennek szánta, de az, hogy esetleg mindent elveszíthetünk, a tegnapot és a tegnapelőttöt juttatta eszembe. Hogy milyen könnyed elveszíthettem volna Őt. Mindent. És még csak nem is tudtam volna róla. Faszom, faszom, faszom...
- Vicces vagy amúgy, hogy pont olyan lettél, amivel engem megvádoltál az étteremben. - merengtem el egy kicsit bambulva - Én meg geci jófej, hogy nem menekülök hanyatt-homlok, ugyebár.
Hirtelen fordítottam egyet a fejemen, hogy az állam nyomódjon a kanapénak, aztán támadásba lendültem és megpróbáltam megharapni a hasát. Majd még egyszer és még egyszer, közben pedig már morogva tornáztam fel magam a kanapéra és egyúttal Dakotára is. Addig nem eresztettem, amíg minimum sikítva-nevetve nem könyörgött azért, hogy fejezzem be. Megmondtam, basszameg. Ez az este nem a kibaszott problémáinkról fog szólni.

Halkan nevettem arra, hogy nem jön be smúzolás. Mindketten pontosan tudtuk, hogy ez micsoda emeletes hazugság volt, mindene elárulta. Pontosan úgy, ahogy engem a sóhajaim, a testem feszülése, amikor rám simított a top feltűrése közben, és jobban is az érintésébe mozdultam volna, ha nem fog le, hogy kevesebbet ficánkoljak.
A lehelete forró volt a hasam bőrén, a szakálla kellemesen dörzsölt, miközben minden egyes falat után aprólékosan lenyalogatott, a légzésem kissé felszínesebbé vált, ahogy ezalatt ráadásul a mellemet markolta. Én meg a kezét. Égető... az baszki, égtem is, bár egyelőre lassabb lángon, kitartóan. A szemem vörösbe váltott, ahogy végig néztem, hogyan vacsorázott meg rólam.
Miután végzett, megcsókolt és felkelt, nagyot sóhajtva köszöntöttem a megérdemelt pihenőt. Méghozzá úgy, hogy Henry fenekén legeltettem a pillantásom - amire olyan önelégülten rácsapott reggel, hogy húzza az agyam. Ezt a cukkolást folytatta igazából, amikor kérdőre vonta a kitartásom, én pedig egyből lecsaptam a kínálkozó lehetőségre. Félig felkönyökölve, a kezemmel támasztva alá a fejem magyaráztam nagy lelkesen, hogy mivel emelhetnénk kicsit a tétet, mire felnevetett.
- Nem is azért kell, hogy megcsapkodjalak - húztam fel kicsit az orrom, játékosan, majd az előbb megkezdett dobozból hússal kínáltam.
Már magyaráztam volna, hogy nem is tudnám megcsapkodni, amikor jött a húsvéttal - amiről tökéletesen megfeledkeztem - és a gazlopással. Ezúttal rajtam volt a sor, hogy nevessek. Elképzeltem, ahogy a híres rablóbandita, gyilkos haramia beszökik valaki hátsó kertjébe húsvét reggel, hogy leszakítson egy büdöskét a szíve hölgyének. A nevetésem felerősödött.
- Bazmeg, imádnám! És mi az, hogy úgyse fogok?! Hahó, csütörtök? Az én még csak bajban vagyok, amikor a te golyóid már felrobbantak - öltöttem rá nyelvet, afölött pedig sikkesen eltekintettem a magam részéről, hogy azon a napon amúgy kifejezetten mondtam és kértem, hogy hagyja magát. Most nem erről volt szó. És a virágot se pontosítottam egyelőre, majd a Nagy Diadal után.
Újabb kockahússal leptem meg, Henryt, mellé a hülye valósággal, ami a fejemben létezett. Higgadtan, nyugodtan a tequilától kicsit akadozó nyelvvel a hosszabb szavaknál. Nem vártam, hogy egy csapásra megoldja ezt nekem, se azt, hogy később, mert ezt nekem kellett helyre tenni magamban. Láttam is rajta, hogy hirtelen nem igazán tudta, mit kezdjen mindezzel.
A prosti felhívására jóízűen felnevettem, majd hirtelen odahajoltam hozzá és gyors csókot nyomtam a szájára. Utána visszafeküdtem, már nem támasztottam a fejem, max párnát gyűrtem alá, úgy néztem, hallgattam Henryt.
- Tudom - nyúltam az állához, hogy kicsit a szakállát cirógassam. - Tényleg tudom, csak néha így... visszajön, mint valami pocsék kaja íze, amit felböfögsz.
És kurvára nem kizárólag fizikai értelemben voltam féltékeny, de ezt már nem tettem hozzá. Minek fejtegessem, hogy a közös időre, lakhatásra és élettére is irigykedtem, sőt, talán inkább arra. Nem kételkedtem abban, hogy képes a farkát a gatyájában tartani, hanem vágytam azokra a percekre, órákra és lehetőségekre, amik a kis nősténynek a puszta helyzetükből adódóan ott volt, nekem pedig - megint csak a puszta helyzet miatt - a hétvégékre korlátozódott. Többre vágytam. Ezt viszont nem panaszolhattam fel úgy, hogy kettőnk közül továbbra is én kötöttem az ebet a karóhoz. A legrosszabb pedig az volt, hogy annak az ebnek a pányvája egy millimétert se nyúlt, nem foszlott.
Szóval maradtam a dolgok egyszerűbb oldalán.
- Igen, ismerlek - bólogattam nagy komolyan. - Rettenetesen makacs vagy, szóval ha azon múlna, igenis újráznál - vigyorodtam el, és pontosan emiatt voltam olyan biztos magunkban.
Ha megcsúszok, Ő erélyesen helyreteszi a dolgokat. Ha elkapatja magát, rezzenetlen arccal kivárom, amíg elvonul a vihar és ugyanúgy ott vagyok mellette. Tökéletes.
Az utolsó húsnál meg se lepett, hogy csak a felét vette el, mindössze mosolyogva kaptam be a meghagyott másik felét, majd ahogy testhelyzetet váltott és a kanapéra tette a fejét, megint a hajába túrtam egyik kezemmel, a másikkal pedig tetovált hátát cirógattam. És rátapadt a pillantásom. Hát na, ha már egyszer megtette azt a szívességet, hogy levette a pólóját, nyilván kihasználtam a helyzetet. Egyébként is volt egy olyan sanda gyanúm, hogy szándékosan intézte így.
- Azért nem pont olyan - kuncogtam kicsit, aztán... - Jó, talán pont olyan, úgyhogy fogadd őszinte hálám, amiért geci jófej vagy. - A számon át kaptam levegő után, amikor hirtelen fordult és megharapta a hasam. - És egy rohadék...
Nem kellett sok hozzá, hogy nevetve vergődjek alatta, mert ez a galád pontosan tudta, és ki is használta, hogy helyenként kurva csikis vagyok. Abszolút nem volt fair! Hát mi a faszom vágjak vissza, ha neki nincs ilyen gyenge pontja? Ami gyenge pontja van, azt meg eszembe sincs betámadni inkább dakota kuruzslással védelmet nyálaztam rá a kocsiban.
- Elég, elég, feladom! - csapkodtam nevetve a kanapé háttámláját, mint amikor birkózásban visszavonulót fújnak, csak nekik nincs kezdődő izomlázuk a röhögéstől. - Aljas dög vagy - húztam feljebb még mindig vigyorogva, ha hagyta, és megcsókoltam.
A kezem bebarangolta a felsőtestét, ráérősen simogattam, mintha először lenne rá alkalmam, és miközben finoman ráharaptam alsó ajkára, tényleg úgy érintettem, mintha most fedezném fel a megfeszülő izomkötegeket, a finom völgyeket és a hullámzó mellkast. És ha mindebbe belefeledkezett, egy galád mozdulattal mindkettőnket lefordítottam a kanapéról a földre, hogy én legyek felül. Nem aggódtam, nem voltunk magasan, max a földre tett whisky borult ki, de ezzel együtt tudok élni. Már csak azért is, mert gyorsan elkaptam az üveg nyakát, a számba vettem egy nagy kortyot, és ha már korábban a köldökömből ivott, ha már égető kihívás vagyok neki, az ágyékomat kicsit az ölének dörgölve hajoltam hozzá hozzá a következő csókra és itattam meg egy kortynyi piával. A felső pedig a szabásának hála ebben a testhelyzetben isten igazándiból semmit se bízott a képzeletre.
- Na, meddig bírod még? - szemtelenkedtem felemelkedve kicsit, pimasz félmosollyal az arcomon. - Amúgy le vagyok maradva egy ruhadarabbal, tisztességtelen előnyöd van - emlékeztettem, ahogy újabb csókra hajoltam hozzá, és igen, a szemérmetlen felsőmre értettem, mert hát rajta póló se volt. Igaz, bakancs se, rajtam meg ott virított a magassarkú, de ez mellékes.

Drámaian lesápadtam, amikor közölte, hogy nm is azért kell neki a virág, hogy megcsapkodjon vele.
- Neeee... - tátottam el a számat túlzott csodálkozással - Szóval az eddigi Dakota kamu volt, mostantól igazi Született Feleség leszel, nekem meg virágot kell hordanom és öltönyben járni? Tévedtem, mégis válni szeretnék.
Aztán amikor még a viráglopással is megspékeltem, vele nevettem, és csak brahiból nyúltam a bal kezéhez, mintha komoly válási szándékaim lennének és ráharaptam a gyűrűsujjára, de... Spoiler alert: egyáltalán nem haraptam le. Ennyire hülye ilyen szempontból nem vagyok, abból viszont igen, hogy hülyét csináljak magamból azért, hogy őt megnevettessem.
- Álljon meg a nászmenet, akkor nem masszázsért ment a verseny, nyilván kevésbé voltam nyakas.
Meg hát, nem is verseny volt. Hanem az ő kérése, hogy egy napig kényeztethessen anélkül, hogy túlságosan elkapatnám magam vele kapcsolatban, és próbáljam meg én kiélvezni az összes kényeztetést, amivel elhalmozott. Mondjuk ebbe a marháskodó hangulatba igazából nagyon nem hiányzott ez a féltékenykedős téma. Mert komolyan nem érzem, hogy valaha bármilyen okot is adtam volna rá, sőt. Ő tabukat nem akart köztünk, én pedig azt nem, hogy azért csináljak másképpen dolgokat, mert az mocorog a fejemben, hogy Dakota esetleg kiakadna, ha megtudná. Holott bármit megtehettem volna büntetlenül, hiszen eszembe sem jutott volna máshoz hozzáérni. Egyszerűen abszurd volt az egész. És tényleg képes lettem volna még egy kurvát is felbérelni és ki is fizetni csak azért, hogy ezt bebizonyítsam. Örültem, hogy ennyire szórakoztatta gondolatom, csak nem értettem, hogy miért, a csókját persze viszonoztam.
- Figyelj, tudom, hogy az a kávézós tali erős volt, és... - fújtattam egyet, de hát a no filter az no filter - Ezt még nekem is kibaszott furcsa benyelni, de bármennyire is groteszk, szerintem nála nagyobb "rajongónk" nincs. Szóval, már csak a saját öröme miatt sem kockáztatná meg, hogy beletrappoljon valamibe, a múltkori után is tökre kivolt.
Itt haljak meg, nem védeni akartam vagy az ő pártját fogni Dakotáéval szemben, egyszerűen csak elmondtam a tényeket, és azt, hogyha Dakota miattam nem is aggódik, hát miatta sincs szükség rá. Tényleg annyiból volt jó dolga, hogy legrosszabb esetben is legfeljebb fél órányira voltam tőle, ha valaha is keresett volna (nem nagyon szokott), de mivel kurvára el vagyok havazva, az olvasáson kívül kábé egész héten nem is látjuk egymást. Megint kivéve az olyan alkalmakat, amikor feladatból dolgunk van egymással. De azért meg ne ránk fújjon, mert a helyzet szar, és mert ő nem hajlandó Fairbanksbe költözni... Fú, nem, ezt most egész biztosan nem hozom elő.
- Ha már ennyire makacs vagyok... - halványan elmosolyodtam - Akkor ezt a féltékenységi kis izédet is kiördögűzöm belőled, ha addig élek is. Olyan hülye vagy.
Nevetősen csóváltam meg a fejem. Mindennek ellenére szerettem, és tényleg nem akartam még ezen is rugózni. Lesz még elég más ahelyett, hogy azon is agyalnom kelljen, hogy na, Dakota épp hány szál haját tépte ki ma, mert azt hiszi, hogy Bessnek olyan jó dolga van a társaságomban. Vagy akárki másnak.
Inkább csak belefeledkeztem egy kicsit abba, ahogyan a hajamat és a hátamat cirógatta, halk, nyújtott, jól eső morgással hálákodva a mozdulatokért. Ha nem kezdenék el beszélni, és lég sokáig csinálná, biztosan képes lennék mg így, a kanapéra leborulva is elaludni.
- Persze, hogy nem pont olyan... - forgattam meg a szemeimet - de csak mert neked nem férfiegód van, hanem női.
Oké, muszáj voltam egy kicsit megint köcsögnek lenni, mielőtt rávetettem magam Dakota hasára, és olyan ádázul csiklandoztam a szakállammal és a játékos harapásaimmal, mintha az életem múlt volna rajta. Az pedig csak adta alám a lovat, ahogy megint rohadéknak nevezett. A sikoltozása, a kacaja szintúgy, szóval még a megadását jelző kanapécsapkodást is egy kicsit később hallottam meg, mint kellett volna. Bár, lehet, hogy ennek ez volt az igazi oka, hogy még egy kicsit ki akartam élvezni a helyzetet.
- Ezért szeretsz.
Széles vigyorral kacsintottam rá, ahogy fentebb tornázta magát, és olyan élvezettel adtam át magam a csókjának és az érintésének, mint amilyen nagy hanggal az előbb ő nevetett. Beleszusszantam a bőrömet cirógató, puha mozdulataiba, én pedig a felsője alá nyúlva simogatva, ujjbegyeimmel masszírozva a hátát. Már épp azt hittem, hogy akkor együtt fogjuk bedobni a törülközőt, hogy se reggeli, se virág, se masszázs, amikor se szó, se beszéd, lerántott a kanapéról.
- Baszki...
Bevertem a seggem, csak mondom. Panaszt fogok tenni, és ha kék-zöld foltos lesz, kártérítést követelek. De egyelőre még így is csak kissé fájdalmas nevetéssel markoltam az engem satuba fogó combjaira.
- Ha meg akarsz ölni, előtte szóljál ám.
Megnyaltam a szám, ahogyan figyeltem, hogy iszik, felszisszentem, ahogy az ölét az enyémnek nyomta, és várakozóan figyeltem, ahogy közelített az arca, ahogy megcsókolt, és végül ő-ízű whiskyvel kényeztetett tovább. Tényleg ő az igazi.
- Technikailag te is félmeztelen vagy. - közöltem vele a tényeket, miután premier plán megmustráltam a felsőtestét, és nagyokat pislogva újra a szemébe néztem, amíg újra meg nem csókolt. Én pedig bosszúból a fenekére markolva réseltem közelebb az ágyékomhoz az övét.
- Gyakorlatileg... - sóhajtottam az ajkai közé a csók után - Ez a top meg a köcsög láncok tán még rosszabbak is, mintha meztelen lennél, szóval mindenem van, csak előnyöm nincs.
Finoman végigsimítottam a fenekén, a csípőjén, fel a derekáig... Hogy aztán egy erőteljes mozdulattal oldalra rántsam, és egy morranással fölé kerekedjek, letámaszkodjak a feje mellett, ezüstbe borult szemekkel és ragadozóvigyorral nézve rá, ahogy ruhán keresztül löktem rajta három lassú mozdulattal.
- Ne aggódj értem, még minden remek.
Úgy pattantam fel, mint akit ágyúból lőttek ki, csak a pia miatt kissé megborultam, de még nem vertem le se a TV-t, se semmit, szóval sikernek könyveltem el az eddigieket.

- Még nem mondtam, milyen virágot szeretnék - szegtem fel kicsit az állam, majd vigyorogva figyeltem, ahogy megharapta az ujjam.
És rögtön utána jött a gondolat, hogy minden további nélkül el tudnám fogadni, ha tetőtől-talpig végig harapdálna, itt-ott persze jobban elidőzve. Szar ügy úgy fogadni, hogy a másiknak tulajdonképp semmit se kell csinálnia, elintézem magamnak, hogy "rosszabb" helyzetbe kerüljek.
- Részletkérdés - mormoltam a szájába, amikor az ellenérveléssel jött a múltkori kapcsán és egy kis időre csókkal hallgattattam el.
A saját hülyeségeimet viszont nem tudtam ilyen könnyen és jól kezelni, szóval kiteregettem a lapjaim javát. Mindent nem, mert rajtam állt ennek egy tetemes része, amiről pláne egyikük sem tehetett. Kissé eltűnődve hallgattam, amit Bessie-ről mondott, felrémlett, a kis nőstény arca, amikor a velünk kapcsolatos dolgokról csacsogott. Meg az, hogy ha előre tudom, hogy ő az, esélyesen másképp alakult volna az a találkozás is, de ennek már tök mindegy volt. Még halványan el is mosolyodtam arra, hogy a "rajongónk". Meg arra, hogy Henry nem adott nekem vakon igazat, és ugrott bele olyasmibe, hogy oké, soha többé nem érintkezik Bessie-vel vagy ilyesmi. Helyette rámutatott a hülyeségemre és Bessie oldalára.
- Ja hát... nem voltam vele valami kedves - ismertem be száraz tényszerűséggel a kiborulást hallva, mert bár egy kicsit sajnáltam, azért rosszul nem aludtam miatta. - Kösz, hogy ezt elmondtad.
Nem azt mondom, hogy ezzel kikapcsolt minden kellemetlen, bennem mocorgó érzést, de lényegesen lejjebb csavarta a hangerőt. Emiatt tudtam helyeslően hümmögni az újabb ördögűzésére, miközben a hajába túrtam és a hátát cirógattam, ujjaimmal olykor a minta egy-egy vonalát követve. Értékes volt. A legértékesebb. A lehetőség pedig, hogy a legkisebb mértékben is meg kell osztanom azt, ami a miénk valaki mással, egyszerre ijesztett meg akkor és ott, és volt teljesen elfogadhatatlan. Ezért volt jó, hogy utána telefonban egyből tisztázta, hogy semmi olyan kitárgyalás nem volt.
A szörnyeteg elnyugodott, de mindössze remélni tudtam, hogy nem csak ideiglenesen. Úgy könnyű nem-léteznie, hogy Henry itt van velem, hozzám bújik, hozzá érhetek. El akartam engedni ezt az érzést, hogy ne mérgezzen tovább se engem, se minket. Mert egy-kétszer még oké, hogy lekezeljük, hosszabb távon viszont már minden csak nem oké. Sem ez a fajta birtoklás, ami kapcsán jogosan emlékeztetett, hogy anno pont én mondtam, mennyire nem tűröm, és bár nem volt semmi figyelmeztetés vagy fenyegetés a hangjában, arra így is felhívta a figyelmem, hogy mit nem szeretek - és amúgy milyennek nem kéne lennem. Igaza van, kimondatlanul is.
- A tiéd mellett labdába se rúghat - nevettem, ahogy az egó került szóba, és tudhatta, hogy ebben semmiféle szemrehányás nincs, máskülönben nem simogattam, hanem lejjebb tördeltem volna az önérzetét. Habár ha ilyen lennék, akkor esélyesen most nem fetrengenénk itt együtt.
Vagy épp csiklandozna orvul, hogy a nevetésem az egész lakást beterítse.
- Ezért is - mosolyogtam vissza rá, mialatt próbáltam nem pocsolyává olvadni a kedélyes kacsintásától.
Vagy a rá következő csókjaitól, a bőrömön futó értintésétől. Kicsit homorítottam, hogy azért, hogy jobban hozzáférjen a hátamhoz, vagy hogy a mellkasom közelebb legyen az övéhez... ki tudja. Is-is. Minden gond nélkül el tudtam volna lenni ebben az állapotban akár évekig is: elveszve az ölelésében, az odaadó csókokban, energiái melengető hullámaiban. Helyette gonoszul lefordítottam magunkat a kanapéról, és jót kacagtam a szitkozódásán.
A megölésére vonatkozó kérdésnél csak zsivány fény csillant a szememben, szólni már nem akartam, mert épp ittam, és egy ingerlő mozdulat kíséretében lehajoltam hozzá, hogy a kézből etetést követően megitassam, feje mellett kétoldalt támaszkodva.
- Tecnikailag - hangsúlyoztam, félig a szájába mormolva a szót, mielőtt újból megcsókoltam. Felnyögtem, ahogy rám markolva szorosabban húzott az öléhez.
Se képességem, se akaratom nem volt letörölni vagy egyáltalán visszafogni azt az elégedett mosolyt, amit a szerelésem unfairségének fejtegetése eredményezett. Közben pedig a kéjes izzáson is átsütött, hogy mennyire szerettem. Az arcához simítottam az enyémet, miközben a keze a fenekemről megindult fölfelé, közvetlenül a füle mellett nyomtam puszit az arcára épp, amikor rajta volt a sor, hogy fordítson a helyzeten.
Morranás, vigyor, ezüstszín szempár. Mindebben "csak" elvesztem, mint mindig, élveztem, magamra borítottam, mint egy meleg takarót, de a szinte ártatlan érzés  nagyot lobbant, amikor háromszor, lassan nekem lökte magát, hogy még a farmer- és a bőrnadrágon keresztül is őrjítő legyen az egész. A másodiknál már a dereka köré kulcsoltam a lábam, felnyögtem - megint -, és ezúttal nem azért homorítottam, hogy a hátam alá tudjon nyúlni. Ha csak le nem fejtette magáról a lábam, akkor bizony nem ment sehova a harmadik lökés után.
Nem moccantam, csak tartottam, felhevülten, felszínesebben lélegezve, rubinnal válaszolva az ezüstre, egy darabig semmi mást se téve, mint Benne gyönyörködve. Kicsit részegen, kicsit ködös tekintettel viszonozva ködös tekintetet, és végtelenül szerelmesen. Csak a lábam feszült meg körülötte, csúsztattam lejjebb a "fogást" a fenekéhez, hogy hol lazítva, hol erősítve ösztönözzem további lökésekre. Közelebb húztam magamhoz, a lapockájára vezettem a kezem és megcsókoltam, hosszabban, mélyebben, komolyabban, mint korábban, ha hagyta, nem olyan kis piszkálódva, mint korábban. Végigsimítottam a hátán, le egészen a hátsójáig, hogy mindkét kezemmel belemarkolhassak, magamhoz nyomjam és a csókba nyögjek. Csak azért fordítottam félre kicsit a fejem, hogy lélegzethez jussak.
Energiáim lángoltak, a bőröm forrónak tűnt, kimelegedtem, felhevültem, a fogadás pedig egyáltalán nem érdekelt.
- Átviszel a küszöbön? - fordultam vissza Henryhez, finoman mosolyogva, és csak egy nagyon kicsit, vagy legalább annyira se véve poénra a kérdést.
Hiába volt a vad vágta az autóban a tetoválás után, és tudtuk már le technikailag ezt a részt. Azt hiszem, az alkohol is felerősítette bennem az erre való sóvárgást. Hülye hagyományok. De akár az volt, akár nem... szeretkezni akartam a férjemmel, elhálni a nászt - megint, így is.

Kicsit puffogtam, ahogy még nekiállt volna válogatni is a húsvét vasárnapi, zárt virágüzletek világában. Emlékeztettem volna, hogy hahó, baszki, Alaszkában élünk, lopok én neked hóvirágot, vagy ami éppen van akárki kertjében, de ez semmit sem fog számítani, mert... Rózsabokor például tuti nem lesz, ami épp virágzik, szóval kezdtem azt érezni, hogy lehetetlen feladat elé állít.
- Milyen virágot szeretnél? - búgtam kissé gúnyos kíváncsisággal - Csak olyat mondj, ami megvan három óra repülési időn belül, mert máskülönben be kell érned az alaszkai fagy miatt egyedül létező kurva fenyőágakkal.
Végső soron, ennek sem volt túl sok értelme, mert még Kanadába is minimum nyolc órát repültem volna szóval... Gondolatban már feladtam a húsvét vasárnapi virághozatalt. Kivéve, ha végig járom a házakat, és betörök valakihez, akinek a nappalijában virít valami színes gaz. Baszki, én most komolyan ezen gondolkozom?
Szerettem, jól éreztem magam vele, és ez igazából még mindig sokkal hangsúlyosabb volt, mint a féltékenységi téma. Egy kicsit féltem attól, hogy ki fog borulni azért, mert olyasmit is elmondtam neki a találkozás kapcsán, amit akkor a telefonban nem tudtam, mert ő maga volt annyira kiborulva, hogy egyrészt, meg akartam nyugtatni. Másrészt Besst csak azután hívtam vissza, hogy mi beszéltünk, és azóta jobbnak láttam nem belemenni a másik oldal részleteibe. Egészen mostanáig.
Amikor bevallotta, hogy nem volt vele kedves, csak homlokon csókoltam, és egy félmosollyal néztem vissza rá.
- Nem bunkóságod miatt, te szar. - ha már megköszönte, hogy elmondtam, amit, akkor a további félreértéseket is tisztázni akartam, miközben Dakota haját simogattam - Hanem mert azt hitte, hogy többet mondtam el neked róla, mint amit. Tényleg sajnálom, hogy miattam elsőre nem vetted le, de sosem hittem volna, hogy találkoztok. Azért volt kiborulva, mert azt hitte, hogy ezzel köztünk lesz baj miatta, mert eljárt a szája. És volt is. Valahol van is. És nem akarom, hogy legyen, mert semmi szükség rá.
Tényleg nem akartam, hogy ez az este teljesen elmenjen Bess irányába, d az igazságérzetem lángolt, hogy mintegy közvetítőként  helyretegyem a két nőstény viszonyát. Nem csak azért, mert törődtem velük, hanem mert így nekem is kényelmesebb volt.
- Szeretlek.
Nem mintha eddig nem mondtam volna minden egyes kurva alkalommal a legőszintébben, a szívem mélyéről, de ezek után azt akartam, hogy még a hibásan létező szörny is a sarokba kuporodjon ezt hallva attól a magabiztosságtól, amivel ezt az egyetlen szót kimondtam. Aztán attól a lelkesedéstől, amivel játékba kezdtem a nőstényemmel, a szürkével együtt magunk alá gyűrve, esélyt sem adva annak a mérgező gondolatnak, hogy több teret nyerjen.
Egy rohadék vagyok. Akit ő ennyira szeret és elfogad, hogy hiszti helyett minden hülyeségben jön velem, nem csak most, hanem olyankor is, amikor egymás életét egy lapra téve kétszáz környékén a havas úton úgy dönt, hogy lecidáz. Oké, a dögségem mellett még ezért is szerethetett. Meg millió más dologért, amit nem sorolok fel magam helyett, majd megteszi Ő.
Egy kicsit megint elvesztünk egymásban, egészen addig, amíg le nem rántott a kanapéról, amíg a földön nem nyekkentem, és a saját listámra ezzel még két dolgot felírtam. Meglep és whiskyvel itat a szájából. Ő. A csajom. A nőstényem. A feleségem, akiről tudom, hogy holnap reggel józanul ébredve nem akarok majd kifutni a világból és megszabadulni tőle. Tőle már soha nem akarok megszabadulni.
Beleharaptam az alsó ajkába, ahogy volt pofája elismételni a szavaimat, aztán belevesztem a csókjába és a fenekénél fogva közelebb húztam magamhoz. Boldoggá tett a vigyora, szerettem, ahogy odáig volt attól, hogy teljesen ki tudott csinálni. Tényleg, hozzám sem kellett érjen, ezt már akkor érezhette, amikor ebben a szerelésben kikopogott hozzám. Aljas mód kihasználtam, hogy ezúttal ő veszett el a simításomban, és úgy kerekedtem fölé, mintha ez volna a természet rendje, a szürkével a tekintetemben bámulva rá. És hiába lettem volna tényleg kész arra, hogy a harmadik lökés után felpattanjak és ott hagyjam a fogadásunk okán parlagon, Ő már a másodiknál magához láncolt a lábaival, én pedig rájöttem, hogy nyertem. Ahogy nyögött, ahogy homorított... tudtam, hogy a fogadásnak vége van. Ráharaptam a saját számra, és mivel nem eresztett, a harmadik után is újabb lökésekkel imitáltam, hogy éppen elveszek benne, pedig most csak a szemeiben, az arcában és a szégyentelen felsőjében és a láncaiban merültem el felette, és azokban a mozdulatokban, amikkel a lapockámat cirógatta.
Ha mindez nem lett volna eddig árulkodó, a csók, amit adott, elárult mindent. Mentem vele, megállás nélkül követtem az akaratát, ami az enyémmel közös volt, ami már minden fogadást is elfelejtett. Libabőrös lettem attól, ahogy végigszántott a hátamon. Kiszabadult a csókból, én pedig csak már most kissé nehezebben lélegezve döntöttem oldalra a fejem a kérdésére... kérésére? Talán.
- Mint a szél.
Ha eleresztett a lábaival, úgy helyezkedtem, hogy a térdei és a lapockája alá nyúlva felálljak vele az ölemben a földről. Egy darabig elméláztam a szemeiben, aztán megindultam a háló felé, a küszöbnél azonban megtorpantam.
- Kell ilyenkor mondani valamit? - kérdeztem bizonytalanul, kissé elesetten - Még sosem csináltam ilyesmit...
Maryvel már arra sem emlékszem, hogy kerültünk annak idején haza, annyira be voltam állva. De bármi tradicionális protokoll volt lőttem épp, azt be akartam tartani, és úgy átvinni a kurva küszöbön, ahogy Dakota akarta. Az ágyra ültettem, fektettem, és ahogy elkezdtem kibújni a nadrágomból, csak őt néztem, készen állva arra, hogy megadjam neki azt, amit talán a Kertben és ugyanitt adtam meg neki utoljára úgy, hogy annak értelme is legyen.
Nem vettem le a felsőjét, sem a láncot. Mégis szemtelenül sok időt töltöttem azzal, hogy amíg a kinti lassú, de szenvedélyes mozgást folytattam, a lánc mentén csókoljam a bőrét, az anyagon keresztül vadászva jussak el melleihez. Rátlepedtem, nem csak a testemmel, hanem a lelkemmel és a farkasommal együtt is, valami olyasmit próbálva adni neki, ami számít, ami jóvá teszi a tegnap estét, ami eltörli még az autós légyottot is. Ha eljuttattam az első orgazmusig, lehámoztam róla mindent, és fordítottam rajta egyet úgy, hogy mindketten a tükör felé nézzünk. Azt mondta, hogy ünnepi alkalmakra tartogassuk. A mainál nagyobb ünnep nem igazán létezett volna számunkra. És miközben a nappaliban még mindig dübörgött a rock&roll, úgy tettem boldoggá, mintha ez nem csak egy sima buli lenne, és ahogy a karmaimmal a bőrét karistolva végül én is elmentem, egy részemben felötlött a gondolat, hogy ebből nem lesz család. Basszák meg a hagyományok, bassza meg a "szerencse", amiért nem állt módunkban egy kis Billyt varázsolni.
A hasa alá nyúltam, felhúztam magamhoz, miközben a tükörbe meredve zihálva néztem vele ezüstös farkasszemet, ahogy pihegtünk.
- Soha nem mondok le rólad.
A hasáról lassan a nyakára csúsztattam a kezem, hogy csókra fordítsam az arcát, és még csak meg sem kellett harapnom újra ahhoz, hogy ebben mindketten biztosak lehessünk.

Eleinte csak vigyorogtam azon, amennyit a virág-téma körül pörgött - és akkor a fejébe bele se láttam! -, majd kuncogni kezdtem, amikor a repülési időt említette. Nem gondoltam, hogy ilyen kardinális pont lesz ebből, mondjuk ha azt vesszük, hogy nem vagyok Született Feleség típus, elhiszem, hogy sokkolta a kérés.
- Nyugi, a virág jó lesz később is, mondjuk szülinapra vagy évfordulóra, senkinek a kertjét nem kell feldúlnod - biztosítottam jókedvűen, majd egy pillanatra beharaptam a szám, aztán nem húztam tovább. - Ide kérem majd - mutattam a bal vállamra. - Minden évben egyet, végig le.
Igen, még csak egy kis H-m volt, de már pontosan tudtam a folytatást. Azt, hogy lesz folyatás, és alig vártam, hogy a bal karom válltól csuklóig virágba boruljon.
Ezt a kellemetlenül mocorgó féltékenységem se fogja keresztül húzni - sose hagynám. Inkább fel akartam oldani, és ezen szándékom miatt sem lettem nemhogy mérges, de bosszús sem azért, mert Henry beavatott abba, hogyan érezte magát a kávézós eset után a falkatársa. Elsőre inkább a saját viselkedésem számlájára fogtam az egészet, mert a kezdeti hangulathoz képes igen éles váltást produkáltam a végére.
Homlokon csókolt, majd a hajamat simogatva egyértelműsítette, hogy miért borult ki Bessie valójában.
- Dehogy vettem le, kit érdekelt, kivel dugtál unalmas óráidban? - Engem aztán nem! A kávézóig. Megdörzsöltem az arcom. - Csak hülye sorban jöttek az infók és a legfaszabb helyen esett le a tantusz; a végén. Meg bedobódott az egész házasság téma, hogy én már elbasztam egyet, te nem akarsz elvenni... - megráztam a fejem. - Kurva ijesztő kiscsaj - nevettem fel röviden. - Nem tudom, valami vallatónak, vagy ellenállásmegtörőnek simán megtehetitek, ha még nem az. Emocionális Sátánka - húztam féloldalas mosolyra a szám, és most, hogy mindez így kijött, azt hiszem jobb volt.
Nyugodtabb voltam, és ha nem is teljesen, de nagyjából azt hiszem, a helyére kezdett kerülni Bessie a fejemben, Henry kapcsán - végre! Erre pedig mintha pecsétet próbált volna nyomni tudatlanul is Henry azzal a határozott, minden vitán felül álló "szeretlek"-kel. Aztán ráerősített a közeledésével a hasam harapdáló csiklandozásával, a szürke magabiztos energiáival.
A földön kötöttünk ki, whiskyvel itattam a számból, mindkettőnk vágyát tovább piszkálva, de a kegyelemdöfés az övé volt. Elkapott - megint. És hiába buktam a fogadást, egy pillanatra se éreztem magam vesztesnek. Hogyan érezhettem volna? A párom fölöttem, ütemesen az ölemnek dörgölőzve, az egész lénye az enyém, és már attól megveszek, ahogy csak imitálja az együttlétünket. A lélegzetvételeim sóhajokká válnak elégedett pillantása alatt, miközben a hátam homorítva szótlanul kínáltam fel magam, fejeztem ki a vágyaim. Ha volt is esetleg még kétsége, azt a hátán végig simító kezemmel és a csókjaimmal oszlattam el.
Boldogan szikráztak fel energiáim a küszöb-kérdésre adott válaszára, szinte egyből el is engedtem lábaimmal, hogy fel tudjon kelni - velem. A nyakát karolva kapaszkodtam Henrybe, szemét, vonásait figyeltem, a nősténnyel a hímhez simultam. Amikor a küszöb előtt bizonytalanságában megtorpant, elmosolyodtam, megráztam a fejem és puhán megcsókoltam.
- Már mindent elmondtál. Szeretlek, Henry.
Letett az ágyra, azzal együtt pedig, ahogy ő kicsatolta az övét, levettem a cipőm, a nadrágot vele szinkronban húztam le, de tovább nem mentem. A fehérnemű az ő része volt, a felsőt és a testláncot pedig rajtam hagyta, amire szélesen elmosolyodtam. Sejtettem, hogy tetszeni fog neki ez az összeállítás, de azt nem, hogy ennyire. Tagadhatatlanul büszke voltam magamra.
Nyögve-nyöszörögve mocorogtam, feszültem alatta, mert nem elég, hogy immár igaziak voltak a nappaliban imitált mozdulatok, de a szájával is megölt. Többször hosszan lehunytam a szemem, ahogy a lánc mentén kalandozott, vagy a vékony anyagon keresztül harapdálta, kényeztette a mellem. Egyik kezem a tarkóját, hátát járta be a másikkal csupán kapaszkodni voltam képes a lepedőben, elfehéredő ujjakkal gyűrve a világos anyagot. És ha ez nem lett volna elég, tisztán éreztem a szürkét is. Ott vibrált Henry minden rezdülésében, csalogatva szeretve, mire a nőstény szerelmes kis nyüszítése, ölelve izzó energiái feleltek. Megnyíltam neki minden módon, ahogy képes voltam, magamba fogadtam mindent, amit adott, és zihálva kérleltem, vettem el még többet, adtam oda amim csak volt. A nevével a számon mentem el, belé kapaszkodva, az érintéseibe simulva, és kissé kábán tudatosult bennem, hogy ő még nem végzett, hogy mi még nem végeztünk.
Pedig már azt hittem, hogy ennél jobban nem tudok eltelni vele, hogy minden túlcsordult Vele, de ahogy fordított egyet magunkon, rájöttem, hogy tévedtem. Elég volt meglátnom, mivel járt az új helyzet, pillanatnyi mosoly suhant át az arcomon, aztán hangosan nyögtem, arcomat pár másodpercre az ágyneműbe temetve, amikor Henry újra mozogni kezdett. Aztán párás tekintettel néztem végig, amit műveltünk egymással. Az együttléttől, felhevültségtől kipirult arcok, a szerelmes-sóvár pillantások, a mozgás, ami egyre sürgetőbbé vált, mégse lett kapkodó. Az arca, a teste, a tekintete... előbújtak a karmaim, mind a tízet a matracba vájtam, a nyögéseimbe halk, szüntelen morgás vegyült. A csípőmet meg-megmozdítva még jobban hozzá igazodtam, és amikor másodjára is megremegtem a gyönyörtől, már Henry nevére se futotta tőlem, csak ziháltam, megnyúlt szemfogaim vége kivillant, arcom állatias volt, vad, ahogy a tükörben találkozott a tekintetem a pároméval. Közben pedig energiáim az övéibe gabalyodtak, hogy ne tudjam, hol végződök én, hol kezdődik ő, csak fel akartam oldódni a pillanatban.
Felhúzott magához, hozzá simultam, a tenyere még úgy is forrónak tűnt, hogy én is ki voltam melegedve. A tekintete rabul ejtette az enyémet, a szavaira ha lehetett, még jobban hozzá bújtam, de a szemem csak akkor fordítottam el róla a tükörből, amikor csókra invitált.
- Én se rólad - leheltem egy pillanatnyi szünetbe, majd újra megcsókoltam, fél kézzel hátra nyúlva a tarkójához. - Soha.
Megfordultam, közben csak a szükséges időre szakadva el tőle, hogy utána zavartalanul ölelve csókoljam tovább, érezzem a zakatoló szívverésem mellett az övét is, meleg nyirkos bőrét a sajátomhoz tapadva, a leheletét az enyémmel keveredve... Energiáim a hímével együtt örvénylettek, minden porcikám, az utolsó sejtem is érte, neki volt. A tudat pedig végtelen boldogsággal töltött el. Amikor végre sikerült elszakadnom a szájától, még utána is szükségem volt arra, hogy a homlokát az enyémnek döntse, hogy arcomat olykor az övének simítsam, a nyakába temessem az arcom, Őt szeretve bújjak kicsit, hagyva, hol a történtek hatása alól lassan ocsúdjak, mintha mély álomból ébrednék. Olyan is volt az egész.
- Veled vagyok teljes - suttogtam a vállát cirógatva, kicsit szorosabban ölelve az elengedés előtt. - Veled...
Nagyot sóhajtottam, a nyakába csókoltam és lassan elhúzódtam tőle, közben a kezeimmel végigsimítottam a karjai és megfogtam a kezét, ahogy a sarkamra ültem. Aztán egy darabig csak voltam és néztem őt a hálószoba félhomályában, az együttlétünk illatával körüllengve. Még mindig nem értettem, mivel, hogyan érdemelhettem ki Őt, de már nem is érdekelt. Egyedül az foglalkoztatott, hogy mindez így maradjon az idők végezetéig.
- Vacsi-cigi-fürdő?
Halkan korgott a gyomrom. Létfenntartás, alapvető finkciók, megszokások... Egyelőre ennyire tudtam csak gondolatban elszakadni Henrytől, de még így sem teljesen, mert nyilván mindegyik tevékenységnél ott volt mellettem. Vele vacsorázni, vele cigizni, vele fürödni - most és mindörökké.

Egy kicsit megkönnyebbültem, hogy mégsem húsvét vasárnapra kellene az a bizonyos virág. Jó, azt talán még én is tudtam vállalni, hogy "ünnepnapokon" gazzal állítsak be hozzá, de az már akkor úgysem egy szál lenne, hanem egy zavarba ejtően óriási csokor. Kicsire nem adunk, ugyebár. De ahogy a vállára bökött, először csak gyanús mosollyal ráncoltam a szemöldökeimet, és mire végül leesett, hogy miről beszél, gyerekesen könnyeden és boldogan nevettem el magam.
- Nagyon-nagyon szét leszel varrva... - csókoltam meg egy széles vigyorral - Úgyhogy ha nem akarsz tetőtől talpig virágba borulni, egy idő után találj ki valami más évfordulós ajándékot...
Mert, ha jól mennek majd a mostani számításaim, és nem pusztulok meg idő előtt, akkor annál sokkal de sokkal tovább szándékozom vele maradni, hogy az kiférhessen a testére. Az a gondolat pedig, hogy tényleg egy szétvarrt, bőrcuccos, Mustangos, motoros csaj a kibaszott nejem, hát... Fogalmam sincs, hogy a picsába lehetek ennyire szerencsés. Még akkor is, ha ilyen Besses, féltékenységes mellékvágányokkal kellett foglalkoznom. De inkább most az elején tegyük túl magunkat rajta, minthogy hagyjuk lavinává nőni, nem igaz? Mikor lettem ennyire bölcs? Kevesebbet kellene innom... Vagy esetleg még többet, hogy képes legyek felfogni a női lélek rejtelmeit, mert hiába simogattam a haját, hiába csókoltam homlokon, csak mondta és mondta, pedig igazából az egészből már semmi nem számít.
- Héj, héj! - az ujjaim közé fogtam az arcát, és komoly mosollyal néztem rá - Elvettelek, nem? Úgy tűnt, akár csak egy pillanatra is, hogy nem akarom? Ugye. - mert hát nem tűnhetett úgy, mivel duh, az egészet akartam - Egyetértek, engem is nagyon ki tud készíteni. Éppen ezért közöltem vele, hogy nem akarlak elvenni, csak hogy befogjam a száját, miután már amúgy is túl voltam pár agyvérzésen a hülye kérdései miatt. De ez már kurvára nem számít. Itt vagyok, és itt is maradok. Mi kell még?
Annak ellenére, hogy nem igazán voltak szociális korlátaim, amikor a magánéletemről vagy rólam van szó, borzasztóan zárkózott vagyok. Pat is mindig azért tudott rólam dolgokat, mert ráérzett és rákérdezett, nem azért, mert magamtól mentem lelkizni. És éppen ezért mindenki mással együtt Bess felé sem nyíltam meg, nem éreztem úgy, hogy magyarázattal vagy meséléssel tartozom bármilyen, engem érintő ügy kapcsán. Hiába volt mindenkinél is kíváncsibb.
Minden áron vissza akartam terelni a lagzi hangulatát oda, amiről szólnia kellett. Hozzánk, a nevetésünkhöz, a jó kedvünkhöz, az önfeledtségünkhöz, és nem foglalkozni sem Dakota féltékenységével, sem pedig a bennem újra feltörekvő bizonytalansággal a csütörtök este után. Tettem hát, amihez a legjobban értettem. Aljas játékba kezdtem, hagytam, hogy Dakota tovább vigye az akarata szerint, és akkor sem álltam ellent, amikor bedobta a törülközőt, és többre vágyott, mint a nadrágjainkon keresztül érezni engem. Némi extrával megspékelve, ami a küszöbön való átvivés formájában mutatkozott meg. Ha erre vágyott, hát ezt adtam neki, csak kissé elbizonytalanodtam abban, hogy hogyan is kellene ezt szakszerűen csinálni.
- Én is téged, te kis szar.
Válaszoltam a csókja után úgy, ahogy másnál talán megtörhettem volna a romantikát. Mondjuk nálunk talán éppen ezzel adtam alá a lovat, de legalább látszatra úgy tűnhetett, hogy itt kérem, szó sincs semmiféle klisés, nyáltól csöpögő valamiről. Az önámítás mestere vagyok.
Annak ellenére, hogy kétségem sem volt afelől, hogy mit csinálok, volt valami egészen "különleges" íze annak, ahogy szinte rákészülve, tisztességes módon vettük le a nadrágjainkat. Semmi kapkodás, semmi kontrollálatlan vágy. És még a bugyiját sem téptem le róla, hanem már ezüstbe borult szemekkel húztam le róla és dobtam félre, amint a már a kezemben volt.
Önmagam voltam, de mégsem. Úgy érintettem és csókoltam, ahogy nőt még soha, és ha tegnap este eszköz volt számomra, ma este mindennek az értelme. Tényleg szeretkeztünk, a magunk módján, a farkasaink árnyékával a hátunk mögött. Nem a mozdulataim voltak kimondottan erősek, hanem az érzés, ami a csípőmet mozgatta. És ebben a világban nem létezett más, csak Dakota, és minden, amit iránta éreztem. A szerelmem, a birtoklásom, a tiszteletem, az ígéretem, hogy ez mostantól már mindig így lesz, ennél kevesebbet nem akarok neki adni magamból. Vele együtt nyögtem és ziháltam, a saját nevemre visszhang volt az övé. Nem sokon múlt, hogy nem adtam meg magam én is vele együtt, de a java még hátra volt.
Levetkőztettem, és a tükör felé fordítottam, ahogy hátulról találtam rá újra. A helyzet miatt már jóval több vágy és ösztön szorult belém is és a mozdulataimba is. Egyetlen pillanatra néztem saját magammal is farkasszemet, de ezt leszámítva csak őt láttam, akár a tükörből, akár a kezeim alatt. Erőteljesebb lett a farkas hangja minden lökésnél, vele együtt az én arcom is eltorzult, a vágy és a szerelem keverékével fojtogattam anélkül, hogy a torkához értem volna, míg végül hátravetett fejjel mentem el én is, követve őt.
Izzadt voltam, a szívem kalapált, a bőröm forró volt, ahogy felhúztam magamhoz, hogy megcsókoljam, hogy megvalljam, hogy az én elképzeléseim szerint milyen jövő vár ránk. A válaszából ítélve mindkettőnknek egy rugóra járt az agya, és ettől a ténytől csak még odaadóbban csókoltam vissza, miközben a hajamba túrt. Hagytam, hogy megforduljon, és ha rajtam múlt volna, akár hajnalig is maradhattunk volna így. Egy végtelen csókba belefeledkezve, egymás testét cirógatva... birtokolva... szeretve. Azt is hagytam, hogy mindettől elszakadva dörgölőzzön, bújjon, mi több, még partner is voltam hozzá. Mert ő az egyetlen, aki előtt nem szégyellek így viselkedni, aki megérdemli, akinek jár.
A vallomására nem feleltem, csak én is szorítottam az ölelésemen, mélyet lélegeztem, és talán ez elég volt, hogy tudja, hogy pontosan így érzek én is. Ha mégsem, hát talán az arcomból kiolvashatta, ahogy mindketten a sarkainkra ültünk, egymás kezét fogva és csak szótlanul léteztünk együtt, egymás világában. Az én arcomon elégedett, kiteljesedett félmosoly bújt meg, hüvelykujjaimmal a kézfejét simogattam. Az ő rácsodálkozásával szemben bennem már nem voltak kérdések. Bennem már csak az elszántság volt, hogy ez így van rendjén, hogy minden, amit most érzünk, az a normális, mindennek az origója, amihez az életemet... Az életünket ezentúl viszonyítani fogom.
A kérdésére szívem szerint azt feleltem volna, hogy inkább maradjunk így hajnalig, de ahogy meghallottam a halkan korgó gyomrát, elvigyorodtam.
- Cigi-pia-vacsi-pia-cigi-fürdő.

Eszemben sem volt felöltözni, még akkor sem, ha hideg volt odakint. Sajnálom (nem), alapjáraton is többet dohányoztam, mint ő, ilyen élmények után meg aztán pláne. Kellett a füst. Persze közben a whiskyt is pusztítottam, nehogy már hiába legyen felbontva az üveg, ugyebár. Felvetettem, hogy bármit is zabálunk, talán ideje lenne megmikrózni, mert bár nem vagyok finnyás, azért mégis minden jobb lesz egy kicsit felhevítve... Mert minden jobb felhevítve, nem igaz? Megkértem, hogy válasszon nekem valamit a brazil pakkból, ami szerinte a legkirályabb, mert fogalmam sem volt a brazil konyháról, én pedig meghagytam neki, hogy hát, a mexikói kissé uncsi, szóval tőlem nem kap ajánlást: azt eszik, amit akar. Persze mindenhova együtt jöttünk-mentünk: egymásba kapaszkodva, egymáshoz simulva. Gyors öleléseket, csókokat lopva egymástól. Nem csak kibaszott rózsaszín ködben létezve, de minden, jókor közbeszúrt poénon vagy beszóláson nevetve, hogy aztán teli gyomorral (én legalább is) feküdjek el kicsit a kanapén, mondván, hamvasztásos temetést kérek. Könyörgő kiskutyaszemekkel pislogtam rá, hogy csak egyet, csak egyetlen egy szálat hadd szívjak el így a kaja után idebent a kanapén tespedve, cserébe holnap reggel minden bútorhoz hozzá fogok dörgölőzni, hogy rajtuk maradjon a szagom. Ha engedte, whiskyvel kísérve, mint egy király, úgy tespedtem el, magamhoz húzva a királynőmet, egy ponton akkorát böfögve, hogy sikerült a DAKOTA! Hát, ha más okom nem lenne felírni a mai napot a naptárba, bizisten, ez lenne az. Házassági évforduló, plusz Dakota teljes nevének elböfögése. Kell ennél több? Nekem nem igazán.
Nem sokat tudtam az esküvői hagyományokról, de ahhoz már épp elég Buzzfeed videót láttam, hogy a poénosabb részeit ismerjem, szóval felkeltem a mini-tortáért, meg egy késért a konyhába. Béna szeletekre vágtam a csokicsodát, majd mellé huppanva desszertre invitáltam: a kezemben tartva a szeletet, természetesen. És amikor pont ráharapott volna, az arcába kentem az egészet, a röhögésem pedig csak tovább fokozódott, amikor én is megkaptam a magamét. Még így tortás képpel is megcsókoltam, és elérkezettnek láttam az időt, hogy a zuhany alá húzzam, mert ekkora mennyiséget még lekajálni sem lehetett teljesen.
Én is mosdattam őt, hogy minden apró krémfoltot leszedjek róla, én is élveztem az ő mozdulatait. A forró víz és a pára édesen nyugtattak le, morogva élveztem a helyzetet, majd húztam magamhoz és csókoltam Dakotát hasonlóan ahhoz, mint a borotválkozás után a kanapén. Ebben most nem igazán lappangott a vágy, csak az érzéseim, és ahogy fél kézzel, szinte vakon elzártam a csapot, kiemeltem a kádból, törülközőt csavartam mindkettőnkre, majd a derekánál felkapva a halóba vittem és lefektettem az ágyra. Mentem utána én is.
Csak cirógattam. A haját, a bőrét, egy-egy csók közt elidőzve azon, hogy milyen kurva szép, hogy csak az enyém, hogy mindez már örökké így marad. Közelebb húztam, átvetettem rajta a lábam, összekulcsoltam az övével, és egy szót sem kellett szólnom ahhoz, hogy pontosan tudja, mi játszódik le bennem. A füle mögé tűrtem a haját.
- Mi amor... - suttogtam rekedten mégis, mert hát, én vagyok én, de legalább egész sokáig bírtam - Ígérd meg, hogy soha többé nem titkolsz el semmit, ami ennyire fontos. - annyira, mint az életét kockáztató mentőakció - És akkor rendben vagyunk. Esküszöm.
Ebbe akartam kapaszkodni, a mostani szavaiba, és soha többet vissza se nézni erre az egész szarra. Hallani akartam és valós esküt tenni, hogyha visszatérve a falkához, távolt tőle mégis elfogna a kétség, ezekbe a pillanatokba kapaszkodjak, és meggyőzzem magam arról, hogy egy vak állat vagyok, amiért kételkedem. Tudom, ezen már tegnap túlvoltunk, de tegnap óta annyi minden történt, és a mostani állapotban kimondott szavaknak nagyobb hitelt tudtam adni, mint amit a bűntudata és a félelme tápláltak tegnap este.

- Helyes. Egy egész kertet szeretnék a bal karomra - vigyorogtam vissza rá a csókot követően.
Mert amíg eddig leginkább csak kacérkodtam a hosszútáv gondolatával, meg reménykedtem benne, addig mostanra ez cél lett, vágy és akarat. Ilyen téren minden kétségemet magam mögött hagytam. Más téren... ha nem is kifejezetten kétségem volt, mert azt tényleg nem tudtam elképzelni, hogy újra összefeküdjön Bessie-vel - vagy mással -, de a kisördög ott lapult a sarokban. És nem győztem Henryt szeretni azért, ahogy "ráförmedt" és elzavarta. Sőt, még azt is elérte, hogy kuncogjak a felemlegetett agyvérzéseken.
Igen, határozottan el tudtam képzelni, hogy Bessie minden további nélkül, többszörösen kiakasztotta. Még a féktaposáson is messze túlmenően.
- Semmi több - cirógattam meg az arcát -, kurvára semmi több.
Mert igaza volt, mi másra vágyhattam volna még? Persze, azon kívül, hogy végre megálljon az idő, és többé semmi mással se kelljen foglalkoznom. Komolyan nem hittem, hogy valaha is képes lennék megunni. Hiába ismertem a szemét kis trükkjeit és módszereit, minden édes-kínzó érintését, nem tudtam betelni vele, ugyanúgy élveztem és adtam át magam mindnek, a pillanatnak, mintha az első lenne.
Nevettem, de a kacagásomat rövidesen nyögésekké változtatta, a szórakozott öröm sűrűn gomolygó vágyakozásnak adta át a helyét. Megmosolyogtatott, hogy mennyire komolyan vette a küszöb dolgot, közben pedig mélyre maróan jól esett. Az összes ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulása híven tükrözte, hogy mennyit jelent neki is mindez - miattam. Én se kérném, ha bárki másról lenne szó. Mondjuk bárki mással biztos nem jutottam volna idáig.
Ha farkasént kap el a szokott becézéssel, biztos belerebben a fülem, így csak futólag ajkához érintettem az enyémet.
Szokatlan volt, hogy főleg így ittasan nem téptük egymás ruháját, hanem "normálisan" csináltuk. Úgy, ahogy másoknak ez teljesen megszokott, nekünk viszont új és jelentőségteljes. A fehérneműt se szaggatta, szinte már udvariasan lesegítette és félredobta, miközben egy pillanatra sem eresztett az ezüstszínű szempár. A kint pergő dallamok ritmusára vert a szívem, ahogy fölém mászott és végre zavartalanul, mindenféle akadály nélkül simult hozzám, ért célba a lökéseivel. A nőstény előtérbe nyomakodott, hogy minél jobban, minél többet érezhessünk, kaphassunk a párunkból.
A vállát karolva kapaszkodtam belé, nyögéseim párás nyomot hagytak a bőrén, sarkam a matracba vájtam, amikor a csúcshoz közeledve még jobban hozzá préseltem magam. Elillantak a gondolataim, minden a tegnapról, a holnapról, a jelen volt és benne Ő. Mi. A lelkem legmélyéről, egész létezésemmel érte égtem. Bár ez így túl kevés és sekélyes, semmi ahhoz képest, amit éreztem.
Amikor pedig megfordított és lesimította rólam a felsőt és a láncot, akkor már végképp semmi más nem maradt, mint az ösztön. Az az ősi, szelídíthetetlen kifejezési forma, ami inkább volt a nőstény sajátja, de csentem magamnak is az eszközeiből, mert nem tudtam már, hogyan, mivel mondhatnék el mindent Neki. Még sose voltam ennyire tisztában valakinek a létezésével, fogtam fel és észleltem belőle minden egyes apró részletet, miközben teljes egészében fogadtam be - minden értelemben. Nem vettem le róla a szemem, fokozódó gyönyöre az enyém volt, nyers vonásai akár az enyéim tükörképei is lehettek volna. Csodálatos volt. És nem próbáltam megjegyezni, a jövőnek elraktározni, nem. A mostban létezett. Pontosan úgy, ahogy az elkövetkező összes többi, ehhez hasonló alkalom is - mert lesz még belőlük.
A nevére rímelt az enyém, morgásba vegyülve, illatokkal ölelve. Elteltem vele, az érzéseim túlcsordultak, a hozzá simulás, a csók viszonzása pedig gondolkodás nélkül, automatikusan jött, de nem kevésbé őszintén. Szembe fordultam vele, megöleltem és csak léteztem a hosszan elnyújtott pillanatban. Soha többé nem leszek képes nélküle élni. Létezni talán, de valaki mondja meg, mi értelme lenne? Én ezt soha többé, senki mástól nem fogom megkapni, ezt megközelítőt se, de ha mégis... minek kéne bárki mástól?
Hozzábújtam, halkan nyüszítettem, ahogy viszonozta, és egy kicsit szorosabb lett az ölelésem. Kérlek, mondd, hogy érzed, hogy tudod, hogy elhiszed. Mindaz, ami vihar volt bennem, csendes esővé vált, olyanná, amilyen nyáron a cserepeken kopogva álomba ringat. Teljes lettem. Ezt pedig nem féltem Vele is megosztani, mire erősebben húzott magához, megadva minden viszonzást, amire valaha szükségem lehetett. Semmit sem kellett mondania, tökéletesen értettem.
Úgy húzódtam el tőle, még mindig kábultam, rendezettebb légzéssel, mintha életem megvilágosodásán estem volna át, vagy nem is tudom. Csak ültem, fogtam a kezét, éreztem a cirógatását, és alig bírtam felfogni, hogy mindez van, az enyém. Ő van, Ő az enyém. Tökéletesen letaglózott, kiváltképp, mert a tetoválószalon után nem hittem, hogy van még mit fokozni vagy előcsalni. Nem igazán tértem magamhoz.
A megszokás mondatta velem a szavakat, csoda, hogy felfogtam, amit válaszolt rá, és még egy mosolyra is futotta tőlem.

Mentem vele az erkélyre, annak ellenére, hogy én nem bagóztam most, és abszolút semmi se fogtam fel a hidegből. Nehéz is lett volna úgy, hogy hozzá bújva a testhője sokkal markánsabb volt, mint az alaszkai koratavasz. Inni is azért ittam, mert rontani ezen a kábaságon már úgyse tudott az alkohol. Ha olykor ki is nevetett, mert tényleg olyan voltam, mint aki a világáról alig tudott, csak zsörtölődve morogtam kicsit, aztán a mellkasába, vállgödrébe fúrtam az arcom.
A kajánál se tiltakoztam a melegítés ellen, és amíg a mikró előtt várta, hogy legalább langyos legyen végre a neki választott Feijao Tropeiro hátulról átöleltem, hogy a hátán díszelgő galamb és patkány társaságában hallgassam a szívverését, meg azt a mélytengeri dübörgést, ami a beszéde idézett elő. Így, ölelve és hallgatva képes lettem volna elaludni, pedig nem voltam kifejezetten álmos. Hogy ez ne történjen meg, meséltem neki a marhakereskedőkről, akikről a kaja a nevét kapta, hogy hiába volt minden flancos esemény a hülye hidegtáljaikkal, sokszor feküdtem le korgó gyomorral csak azért, hogy utána leosonjak a konyhába és megkérjem a szakácsot, hogy csináljon nekem vagy adjon a maradékból. Minden háztartás esküdözött, hogy az övé a legjobb, mert ilyen titkos összetevő, olyan plusz fűszer, de nyilván a miénk volt a legeslegjobb. Később megpróbáltam én is összehozni, de hát... a nyomába se ért annak, amit az öreglány csinálni tudott. Szerettem a szakácsunkat.
És miközben ezeket meséltem, valahogy nem tűnt furcsának azt ecsetelni, hogy ezek voltak. Egyszer, egy másik életben, mintha tényleg csak mese volna.
Quesadillával hallgattattam el a gyomorkorgásomat, majd nevettem, ahogy a hamvasztási kérelem feljött.
- Áll az alku - csaptam le egyből a mindennek nekidörgölőzik lehetőségre, már csak azért is, mert előre kuncogtam ennek a kivitelezésén. Bár igazából az se zavart volna, ha nem teszi meg.
Az a kurva kiskutyatekintet baromi hatásos volt, egyébként is alig akadt, aminek ellen tudtam állni Henryvel kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy még mindig abban az állapotan leledztem, amiben abszolúte és totálisan kielégítő volt csupán a közelében létezni. Ivott, cigizett, én csak ittam és élveztem, hogy jó volt. Csak úgy jó. Néha az arcom elé emeltem a bal kezem, szórakozottan merengve a tetoválásomon.
Ez a tökéletes idillt rázta fel az a kurva nagy böfögés, amibe szerintem még a falak is beleremegtek, de hogy én mindenképp, az biztos. Visítva röhögtem, és közben nyilván gratuláltam is neki, hogy végre összehozta, majd hozzátettem, amúgy a Milesszal rég sikerült volna. Oké, az nem keresztnév, de akkor is. Azért a válasz-Billym nem maradhatott el - mert két disznó röfögve érti meg egymást.
A torta előkerülésénél egy szót se szóltam, hagytam, hogy kibontakozzon, és a térdemre könyökölve figyeltem, hogyan csálézott egyik szelet a másik felé, mert pisztolyt forgatni, lőni, meg persze hatlövetűzni nagyon tudott, a tortaszelés viszont egészen más skilleket igényelt, mint amik neki voltak. Csak egyszer kérdeztem, hogy segítsek-e, de amikor önérzetesen morrant, hogy megoldja, visszavonulót fújtam és az orrom alatt somolyogva néztem. Persze megbosszult mindent is, amikor kis naivan hajoltam, hogy a felém nyújtott szeletbe harapjak. Hát baszki, én csak egy kis habot kentem a bajszára, ő meg húst evett a hasamról, most meg egész szeletet elkent a képemen. Természetesen nem maradtam adósa, és miközben betegre röhögte magát, megkapta a maga fél szeletét az arcába. Igen, csak felet. A másik fele a kurva szeletnek letörött út közben és a földön kötött ki. Nevetve fogadtam a tortás csókját, némi csokit nyalva le az arcáról, de igaza volt, ezt ennyivel már nem lehetett eltüntetni.
Az előbbi elevenségemet elmosta a zuhanyrózsából záporozó víz, a törődő mozdulatok, amikkel Henry mosdatott. Annyira jól esett, hogy kis időre lehunytam a szemem és most én voltam az, aki csak hagyta, élvezte a helyzetet, a fülemet simogató morgást. Mély volt, karcos és érdes. Akkor szakadt csak meg, amikor puhán megcsókolt, szinte ízlelgetve, ajkam minden kis szegletét újra felfedezve. Ettől lustán életre keltem, és miközben kikészített a csókjaival, ujjammal a fejbőrét kényeztettem, lejjebb haladva kicsit a tarkóját masszíroztam, nyaka oldalán simítottam végig, le a mellkasára, majd vissza. Úgy vesztem el teste hajlataiban, mintha nem az előbb szeretkeztünk volna, hanem inkább most, holott ebben semmiféle hevesen lobbanó vágy, vagy követelőző mohóság nem volt.
Engedtem és élveztem, ahogy gondoskodott rólam, csapot zárt, törölközőt kerített és tekert rám... Elbűvölve követtem a tekintetemmel minden mozdulatát, a ténykedését, és amikor megint ölbe kapott, nem értettem, hogyan lehet valóságos. Tényleg nem.
- Te amor - mondtam halkan, szinte fel se fogva, de mindenemmel érezve.
Mázsás súly nehezedett a mellkasomra, amikor lefeküdtünk, de nem azért, mert valami fájt vagy bántott volna, épp ellenkezőleg. Időtlen idők óta nem kellett ennyi boldogságot elviselnem, és nem tudtam, mit kezdjek vele, hogyan óvjam, őrizzem meg. Rendesen gondolkodni se lehetett ezen, mert bármiféle fonal, amit megragadtam volna, az egyből kicsúszott az ujjaim közül, ahogy Henry egyik apró csókja a másikat érte, miközben szüntelenül cirógatott, hozzám simult.
Lába az enyémbe kulcsolódott, és csak annyira mocorogtam, hogy olykor vádlimmal az övét tudjam simogatni. Kezem a felkarján vándorolt, míg a másikkal a nyakában lógó lakáskulcsot piszkáltam, néha a kulcscsontja közepénél lévő finom völgyet érintve ujjaimmal. Mindene tökéletes volt a szememben.
Mint aki félálomban van, olyan hangon dünnyögtem vissza neki kérdőn egy "hmm"-t, amikor becézve szólított. A bicepsze belső oldalán lévő méh tetoválásról a szemére vezettem a tekintetem. A fájdalom árnyéka ott ólálkodott, láttam, és ettől csak közelebb húzódtam hozzá, ha ez ugyan lehetséges volt.
A kérése nem zökkentett ki, nem zavarta fel a nyugodt vízfelszínt, mindössze a hangjából érződő megbántottság mart belém. Főleg, mert én voltam ennek az okozója.
A szakállára vezettem az eddig a nyaklánccal bíbelődő kezem, majd még kicsit feljebb az arcára, aztán tovább a halántékához, hátra a tarkója fölé. Nem húztam csókra, csak mélyen a szemébe néztem, és kissé kásás hangon szólaltam meg.
- Soha többé nem titkolok el ilyesmit előled. Nem árulom el a bizalmad, nem zárlak ki, Henry. Esküszöm.
Mert ennél sokkal többet érdemelsz, és addig éljek, meg is fogsz kapni mindent. Jobban fogom csinálni.

Tényleg kurvára nem kellett semmi több. Csak ez az egyszerűnek ható felállás. Ő és én együtt létezve, önmagunkként, a pillanatot megélve hol szerelmesen, hol viccesen, hol szemétkedve, hol komolyabban, hol teljesen idiótán vagy éppen vágytól eltelve. Ennél többre nekem nem volt szükségem, és akartam, megfogadtam, hogy nem csak a bal karját fogom teljesen televarrni az évek alatt, de azok az évek pontosan úgy fognak eltelni, ahogy ma este léteztünk. Jó, nem vagyok teljesen hülye, hiszen elég friss élményem van arról, hogy a dolgok meg tudnak borulni, talán meg is fognak még valami más miatt. Nem próbáltam magam olyan tévhitekbe ringatni, hogy gondtalan életünk lesz, mert nyilván nem lesz az. Olyan senkinek sincs. De akárhányszor a szemébe néztem, láttam, hogy megéri, és tudtam, hogy így vagy úgy, de ezért a fényért a világ végére is elmennék, akkor is, ha lángol, ha körülöttem minden romokban hever.
Ha nem róla lett volna szó, talán fulladoztam volna mindattól, ami Dakota egész lényéből áradt felém. De tőle nem éreztem túl soknak, főleg azért nem, mert az én lelkembe pontosan akkora, üresen tátongó gödröt ásott életem minden tragédiája, amekkorát mindezzel feltöltött. Hálából, köszönetként, akaratlanul is visszaadtam neki mindezt, mert általa, miatta élt bennem minden érzésének tükörképe, és ezen a ponton már nem csak úgy tekintettem rá, mint egy régi barátra, akiben magamra találtam, hanem a részemre, egy darabra magamból. Hiszen már az volt. Ha egyszer csak eltűnne az életemből, az felérne azzal, mintha mind a négy végtagomat amputálnák.
Vele ellentétben én sokkal könnyebben "ugráltam" hangulatok között. A baromkodásból szex, a szexből szótlan egymásra találás, abból pedig funkcionálás a hétköznapokban, újabb adag marhulással megspékelve. Ez persze nem azt jelenti, hogy bármivel is kevésbé lett volna fontos vagy törpült el bennem a viszonzás. Talán azért volt, mert pasi vagyok, talán azért, mert amit ő most át él, azt én már jóval előtte feldolgoztam. De mentem vele, egy szót sem szóltam, amikor már a nappaliban rajta kaptam a szinte túlvilágba merengő tekintetét, az engem követő és "indokolatlanul" kényeztető mozdulatait. Csak olykor-olykor önelégülten elmosolyodtam, mert tudtam a miértjét és tudtam, hogy értem, miattam van. Én dolgoztam meg érte. Ezt akartam, és most megkaptam a jutalmam. Tőle. Egy életre, úgy tűnik.
Ahogy a nevetése is jutalom volt, szóval minden alkalmat megragadtam arra, hogy minél többet hallhassam. Kezdve a hamvasztási kérelmemmel egészen a bútoroknak dörgölőzésig - amit már csak azért is megteszek, mert alkura invitált, plusz rohadt poén lesz majd holnap, ebben biztos voltam. Az egykori kis "hercegnő", akinek kibaszott szakácsa volt, majd azon fog görnyedve röhögni, ahogy a cowboy, az istállós fiú magáévá teszi a komódot. Na, meg persze azon is, ahogy végre elböfögtem mind a három szótagot, a Miles a maga rövidségével megalázóan nem lett volna kihívás. És ha már ennyire lementünk malacba, miért is ne dagonyázhatnánk sár helyett csokiban például? Nyilván számítottam a revansra, és még ha bénán is, éppen ezért vágtam több szeletet, hogy megkönnyítsem a dolgát, és a világért sem hagytam volna, hogy ebben kisegítsen. Az én köcsögségem, az én módszereim. És különben is, nem kiállításra vittük a szeleteket, hanem egymás képébe kentük, majd faltuk le kissé ebben a hihetetlen közösen létezésben, amibe normális esetben tényleg a világon semmi sem volt képes belerondítani.
Maszatos kezekkel nyúltam a távirányítóért, hogy kikapcsoljam a TV-t, de mivel gyakorlatilag rajtunk kívül már lassan minden is csokikrémben úszott a nappaliban, ez nem igazán kavart be semmibe. Majd holnap reggel fejfájással anyázunk a helyzet felett.
A zuhany alatt kissé úgy éreztem magam, mint amikor otthon a fél erdőt szedegettem ki a hajából, csak... még úgy ezerszer nyugodtabban. Nem csak a saját mozdulataimnak adtam át magam teljesen a párába burkolózva, hanem az övéinek is, miután céltalan csókkal fedeztem fel újra, csak azért, mert jól esett, mert ezt akartam, mert szerettem, és sokkal kifejezőbb volt bármilyen bazári, leértékelt, romantikus maszlagnál. Percekkel később már mindkettőnk bőr forróbbá vált, mint a vízsugár, ami alatt álltunk, szóval átvettem a teljes irányítást, törülközőbe csavartam mindkettőnket és a karjaimban Dakotával megindultam a háló felé. A röpke vallomására rámosolyogtam, aztán apró, csenevész fény gyulladt a szememben.
- Az te amo, te lelenc.
Egy kicsit elnevettem magam. Oké, nem mintha ismerném a portugál dialektusokat, de egy ponton túl muszáj voltam viccet csinálni a két nyelv hasonlóságából, annak ellenére, hogy kristálytisztán értettem mindent, amit (eddig) mondott. De még mielőtt elküldhetett volna a picsába, "én is téged" helyett menet közben ráharaptam az alsó ajkára, mondván... én is őt. Jobban, mint valaha hittem, hogy bárkit is képes leszek. Ez pedig most épp minden hosszabb-rövidebb csókomból sugárzott, minden cirógató mozdulatomban benne volt, ahogy magamhoz húztam. Egy ponton kissé kihámoztam a törülközőből, de nem azért, mert meztelennek akartam látni, hanem mert zavart az érdes anyag, ahogy a felkarjáról a dereka felé mozdult a kezem, és a bőre helyett az idegen anyagba ütköztem. Még a legend is nyugton maradt, csupán én töltekeztem Dakotából, még akkor is, amikor alkalom adtán az ujjbegyeim a fenekén szántottak végig. A szürke is csak dörgölte magát a kis feketéhez, olykor-olykor a nőstény pofáját nyalintva, ahogy egymás mellett feküdtek a lelkünk színpadján. Minden a helyén volt. Talán még soha semmi nem volt ennyire a helyén. Egészen addig, amíg fel nem kaparta magát bennem a bizonytalanság talán azért, mert az izzó lávakő alá beszorult, megfeketedett másik megroppant kicsit az előbbi egész napos "nyomása" alatt. Vagy talán azért, mert Dakota feltűnően sok időt töltött el a nyakamban lógó loftkulcs birizgálásával, és ez kicsit előre vetítette azt is, hogy hiába nem beszélünk róluk, azért vannak problémák. De azt képtelen voltam elkezdeni boncolgatni, hogy mégis hogy fogunk élni ezek után, gyakorlatilag házason, úgy, hogy csak együtt voltunk egész, és mégis távol egymástól. A kölyökmentés ejtette sebeket sokkal könnyebb volt felhozni, és mögé rejteni a további aggályaimat.
Nem állt szándékomban túlságosan fájdalmasnak vagy megbántottnak hangzani, de úgy látszik, hogy sikerült. De mégsem azért kértem tőle, amit, hogy a saját nyomoromban fetrengjek, hanem mert ezekre a szavaira akartam majd holnap estétől emlékezni, ha elfogna a kétség. És most úgy éreztem, ahogy az arcát fürkésztem, és a kezét az arcomon, halántékomon és a tarkómon éreztem, hogy elég lesz. Nagyot nyeltem, és bár ő nem csókolt meg, én magamhoz húztam és a homlokát csókoltam meg hosszan, a tegnap estével estével ellentétben hitelt adva a mostani ígéretének. Esküjének. Aztán eltávolodtam tőle, hogy újra a szemébe nézhessek, miközben a jobb kezem ujjai az oldalán játszottak.
- Sosem akartalak megváltoztatni, és most, a gyűrű után sem akarlak, nekem az kell, aki vagy. - szerintem még sosem mondtam el neki, hogy pontosan mit gondolok róla úgy, ahogy most készültem - Amikor a kert után elaludtál a karjaim közt, akkor is azon filóztam, hogy tudom, hogy túl tudsz élni, tudom, hogy balhés vagy, hogy tudsz magadra vigyázni egyedül is, de... kell-e? Most, hogy már én is itt vagyok. - a saját szerepemet leszámítva ez ezt is jelentette, hogy pontosan tudtam, hogy megáll a saját lábán is, eddig is megállt, de milyen áron? - A társad akarok lenni, nem egy küszöb, amiben elbuksz, ha olyasmit csinálnál, ami szerinted nekem nem tetszik. Azt is leszarom, ha magánakció, csak... csak... Ott akarok lenni. Úgy is, ha fizikailag mégsem. Van így ennek értelme?
Kicsit kifacsarva a dolgot úgy, ahogy Ő volt velem, amikor tudta, hogy azon a bizonyos hétfőn jelenteni fogok a saját szarjaimról a vezetőségem felé. Betört az orrom, büntetést kaptam, rendben. Akkor sem volt a szó szoros értelmében velem, de ha nem tudtam volna, hogy támogat, talán be sem mentem volna a Tanácsterembe.
- És ha már a panaszkodásnál tartok... Aludni sem igazán szeretnék ma este. Csak veled lenni, még akkor is, ha egy kurva szót nem szólunk egymáshoz.
Nyilván el fogok aludni egy ponton, ez nem volt kérdés. De most, ahogy a lábammal kicsit rászorítottam az övére, csak örökké ebben az állapotban akartam létezni, mert bár... Mindkettőnkre vártak a hétköznapok, de valójában csak akkor éltünk igazán, amikor így léteztünk, egymás mellett, egymást érintve... Együtt.

A bőröm már vöröslött helyenként a forró víztől, de az se tűnt volna fel, ha felhólyagosodik. A világon mindent kizártam Henry jelenlétén túl, mert oké, hogy ő már mindezt korábban megélte és feldolgozta, de én egy kottával le voltam maradva, és csak most értem ide. Cserébe akkora fejest ugrottam benne, hogy kisebb megszakításokat leszámítva továbbra sem láttam ki belőle. Egyelőre nem is akartam. Csak mosolyogjon elégedetten, nevessen és zsizsegjen, az én révedésemet nem zavarta fel, mert jobb volt, mint amit valaha megéltem.
Eddig se voltak különösebb fenntartásaim ezt illetően, de most meg aztán végképp átadtam neki az irányítást, főleg, hogy velem ellentétben képes volt érdemben funkcionálni. Én annyira paff voltam, hogy teljesen önkéntelenül bukott ki belőlem portugálul a "szeretlek". Idejét se tudtam, mikor mondtam ki utoljára. A szemét kis köcsög - a férjem! - válaszát hallva pedig nem is mostanában fogom legközelebb. Zen ide vagy oda, ezzel egy pillanat alatt kapcsolta be a mérges-szuka módot, és hiába harapta viszonzásképp az ajkam, zsémbelve morogtam a szájába, majd orvul elkaptam és gyorsan, röviden... azért nem durván, mert továbbra is kizárt, hogy szándékosan és/vagy tettlg bántsam, megcsavartam a mellbimbóját.
- Vá se foder! - küldtem még utána egy bazmeget is, csak a miheztartás végett. Meg, hogy érezze a törődést.
Aztán mintha mi sem történt volna, a nyakához bújtam és finoman megharaptam. A hirtelen jött bosszúságom pedig szőrén-szálán eltűnt.
Minden gond nélkül találtam vissza a korábbi nyugalomhoz, ahogy lefeküdtünk. Fel tudtam volna oldódni a gesztusaiban, a csókjaiban. Akkor mozdultam csak jobban, amikor lefejtette rólam a törülközőt, mire kihúztam magam alól a nyirkos anyagot, Henryről is leszedtem és mindkettőt félredobtam. Nem néztem, hol ért földet. Semmi sem érdekelt azon túl, hogy végre megint teljesen csupaszon, egész testemmel újra érezhettem Őt. És nem, nem kellett vágy, nem kellett, hogy mindez csak valaminek az előszele, bevezetője legyen. Ez volt a minden, ahogy cirógatott, ahogy kezem az oldalán simított fel, majd áttértem felkarjára, miközben a lábaink egymásba gabalyodtak. Csendes, megnyugtató, biztonságot adó, melengető - otthon. A nőstény is hasonló fogadott és viszonzott mindent, a szürke hím nyakába szuszogott, hogy aztán alá csúsztassa a fejét, mert úgy volt a legjobb, ha a Holdszeműnk feje a marunkon pihent.
A loft kulcsát piszkáltam, az álmos-kedves békébe pedig orrfacsaró mérgesgázként kúszott be kicsit lassan, alattomosan Henry bizonytalansága. Pontosan az a kérdés járt a fejemben, amit előző este Ő is feltett nekem: mit tettél, Dakota? Addig viszont nem szóltam, amíg ő fel nem hozta a dolgot, ez az ő sebe volt, rajta kívül senki sem tudhatta, honnan, milyen módon akart éppen hozzá közelíteni, leápolni vagy épp megkapargatni az alig hegedt széleket.
A szemébe néztem, amikor ígéretet kértem, és akkor sem eresztettem a pillantását, amikor megesküdtem. Nem voltam már gyerek, hogy azt higgyem, a boldogító igen után minden szép és jó. És neki is megmondtam az öt nap végén az autóban, hogy minden igyekezet ellenére is lesznek szar napjaink, fogunk még sebet ejteni a másikon - arra mondjuk akkor és ott nem számítottam, hogy a következő bukkanó ilyen hamar eljön és ekkora lesz. Amit viszont lehetett, ki akartam védeni.
Szusszantam, amikor csókot nyomott a homlokomra, mintegy áldását adva az egészre. Legyen így. Hisz nekem. Itt, most, ebben az állapotban el tudja hinni, hogy komolyan gondoltam, amit tegnap is mondtam, nekem pedig ennyi több volt, mint elég.
Kicsit helyezkedtem, félig felkönyököltem és a kezembe támasztva a fejem hallgattam, amit mondott, miközben ujjai az oldalamon futottak fel-alá. Semmi megingás, a hazugság leghalványabb nyoma sem volt a szavaiban, az eddigi tettei is ezt támasztották alá egyébként is: tényleg nem próbált megváltoztatni. Amiben másabb lettem, az mind a saját döntésem és lépésem volt - akkor is, ha egyik-másik érte történt.
Túl tudok élni. Tudok magamra vigyázni. De kell-e.
A simogató, cirógató mozdulataim a mellkasára kúsztak vissza és ott is maradtak, én pedig továbbra is némán hallgattam Henryt.
- Értelek - mosolyodtam el, amikor azt magyarázta, hogy itt akar lenni nekem akkor is, amikor nincs itt. Fizikailag. - Fordított esetben pontosan így éreznék, ugyanezek miatt. - És ahogy ezt kimondtam, hirtelen még az eddigieknél is nagyobb hülyeségnek tűnt, hogy nem árultam el neki előre semmit sem.
A mellkasára tettem a fejem halk kis kuncogással, amikor a "panaszkodását" említette.
- Kurvára kizárt, hogy mi csendben legyünk egymás mellett. Azt úgy hívják, hogy alvás. Te képtelen vagy sokáig befogni a fene nagy pofád és én se vagyok valami nagy bajnok ebben. Mondanám, hogy nálad jobb vagyok azért, de kurvára nem jelentesz ebben kihívást - néztem fel rá pimasz kis mosollyal a szám sarkában, majd helyezkedtem még egy kicsit, hogy szinte rajta feküdjek, és szolidan feltűnő szőrszálak cirógatásával felhagyva a kézfejemre tettem az állam. - Van még némi utómunka, körbeszaglászni az elvarratlan szálakat és felmérni, hogy ki okozhat a későbbiekben gondot. Próbálok óvatos lenni, de életveszélyben nem leszek.
Ennyivel mindenképp meg akartam nyugtatni, és ebben teljesen biztos voltam. Nem azért, mert olyan félelmetesen bánok valamiféle fegyverre, vagy olyan atombiztos hátországom lenne. Egyszerűen nálam volt az infó és a három testőrön kívül nem tudták biztosra, hogy most én kivel hányadán is állok. Ettől még nem volt megnyugtató a helyzet, de sokkal rosszabb is lehetett volna.
Éppen ezért nem is akartam erre egyelőre több szót pazarolni, főleg ma este. Meg hát volt még itt más is...
- Szeretném majd elmesélni az átharapásom - mondtam halkan, el nem véve Henryről a pillantásom. - Nem most... de majd szeretném ezt is neked adni.
Nem lettem tőle keserű, energiáimba is alig árnyaltnyi változás állt be, mert tudtam, hogy ez sem lesz könnyű téma, de nem aggódtam miatta. Mert ezt nem úgy fogom a nyakába zúdítani, mint Teresát, eltitkolni se akarom, és részemről a világon semmit sem befolyásolt kettőnkkel kapcsolatban. Ha őt meg is ingatná... bíztam benne, hogy tudok úgy felelni majd, hogy ne lehessenek kétségei.
Köztünk pedig ne lehessen semmiféle aknamező, sem események, sem dolgok, sem személyek képében. Akartam, hogy mindent tudjon rólam. Talán okosabb lett volna a tetoválás előtt beavatni mindebbe, de közben meg mióta ismerem, a múltam egyre kisebb hatással van rám, a jelen viszont annál többre. Ettől pedig sokkal jobban érzem magam, mintha az elmúlt években bármikor.
Felemeltem kicsit a fejem, félrehúztam a kezem és a mellkasára nyomtam ajakamat.
- Meu olho lunar, amo voce mais do que tudo.
Azt hiszem, ez a "nem mostanában fogok szerelmet vallani anyanyelven" dolog sokkal csúnyábban megbukott, mint másfél hónapja a "lassítsunk". De ezt legalább nem kotyogtam ki neki...
Följebb kúsztam, megcsókoltam, és ha hagyta, kisvártatva fordítottam magunkon, hogy ő lehessen fölöttem, kétoldalt könyökölve a fejem mellett. Hadd érezzem kicsit megint a súlyát. Továbbra sem volt bennem incselkedés, de ha bármelyik ponton benne ébredezni kezdett a vágy, hezitálás nélkül tartottam vele, egyébiránt csak annyit kértem, hogy:
- Feküdj rajtam.
Hogy még jobban kócolhassam a haját, cirógassam a hátát beterítő tetoválást és csak élvezzem, ahogy nehéz, biztonságot nyújtó takaróként a matracba nyom, miközben minden lélegzetvétele a bőrömet csiklandozza. Hadd kísérjem el az álom kapujába és adjam meg mindazt, sőt, többet is, ami előző este lehetetlen volt. Közben pedig feltöltődök én is.

Tudom, borzasztó vagyok, amiért még így is, mindezek után is, jelen hangulatunkban képes vagyok köcsög lenni, de mentségemre legyen mondva, hogy csupán szeretetből teszem. Tudjátok, hogy van ez az oviban a szép lányokkal, meg a fiúkkal, akik a hajukat húzgálják. Persze ez a lány nem az a típus, aki helyben elbőgi magát, áh! Hirtelen lobbant fel benne a durcaszuka, és már akkor röhögtem, amikor ezt megéreztem, a morranása csak olaj volt a tűzre, de hogy még a szerencsétlen bimbimet is tekergette, mint az autósrádiót, na az minden szempontból fájt. Fájdalmasan kiáltottam fel élesen, röviden, majd az éles, csípő fájdalomba kissé belerándulva megálltam, és próbáltam nagyon komolyan, összeráncolt homlokkal nézni rá, de képtelen voltam teljesen elrejteni a mosolyt a szám sarkáról.
- Viselkedj, asszony! - szóltam rá játékos szigorral, de amikor valamit gagyogott még portugálul, már megint röhögtem - Fogalmam sincs, mit hadoválsz, de oké.
Gyanítom, hogy nem a két szép szememet dicsérte ezek után, de mosolyogva, még mindig kicsit bizsergő mellbimbóval folytattam a közös utunkat az ágy felé, miközben Dakota már a nyakamat csócsálta. Csócsálja csak, az övé. Ahogy minden más is velem kapcsolatban, legyen szó a testemről, a kajámról, a pénzemről, és igen... még akár a motoromról is. Semmim sem maradt már, amit ne adtam volna oda neki, és ebben az érzésben teljesen elveszve kényeztettem, adtam neki magam és vettem el tőle mindent. Csókokon, érintéseken keresztül. A farkasainkkal teljes szinkronban létezve, ahogy mindig. A közelmúlt eseményeit eltekintve velük egyébként is jóval kevesebb probléma volt, mert az összes emberi huzavona mögött ők tényleg mindig teljes összhangban léteztek. Dehát... a közelmúlt.
Tényleg úgy éreztem, hogy mindez elég lesz majd, és miközben homlokon csókolva erről őt is próbáltam biztosítani, minden egyes kurva érzést igyekeztem pillanatról pillanatra megjegyezni. Akár még úgy is mondhatnánk, hogy épp most vértezem fel magam az eljövendő, esetleges csatákra, amiket saját magammal fogok majd megvívni az otthon töltött estéken. Hogy a kétségek helyett ebbe a helyzetbe térjek vissza ahelyett, hogy minden egyes jóéjt után arról fantáziálnék, hogy mit csinál valójában.
Kicsit kulturáltabban, és sokkal több érzést és eltökéltséget mutatva bukott ki belőlem a saját magyarázatom, mint bármi, amit tegnap este óta mondtam neki. Számomra minden gondolatom és érzésem logikusnak tűnt, de tényleg nem tudtam, hogy csak nekem ennyire egyértelmű a dolog, mert amúgy ordas faszság, vagy tényleg van értelme a szavaimnak. Mondhatjuk úgy is, hogy visszaigazolásra vágytam tőle. És ahogy a mellkasomon megpihentette a kezét, és tényleg megértett, csak hálásan pislogtam rá. A keze után nyúltam, és mintegy köszönetként megcsókoltam az ujjait.
- Hát... te kezdted azt a mindenben-ketten-vagyunk-már szarságot, szóval elhiszem.
Egyáltalán nem tartottam szarságnak, csak akkor tényleg jó lett volna, ha ez így is van, és nem csak felém elvárás, hogy megosszak vele minden nehézséget vagy bármit, ami igazán fontos.
Helyezkedtem kicsit, hogy a hátamra fordulva Dakota a mellkasomra tehesse a fejét, és persze nyilván a haját simogattam, mintegy ráérősen, a világ összes idejével és Dakota iránti szeretetével a birtokomban. Tényleg nem akartam elaludni, mert csak elvesztegetett időnek éreznék minden percet, amit nem így töltünk. Tudom, hülyeség. Ha minden a tervek szerint halad, évszázadaim lesznek még mindezt átélni.
Felnevettem, ahogy piszkálódni kezdett, meg aztán a végén szolidan le is oltott. Nem tudtam vele vitatkozni, sokszor tényleg zavaróan sokat tudtam pofázni, és amellett, hogy kacagtam kissé, kicsit úgy éreztem magam, mint egy rajta kapott rossz gyerek. Bosszúból csak finoman a fenekére csaptam, ahogy addig-addig helyezkedett, amíg gyakorlatilag teljesen rám nem feküdt.
- Addig örülj, amíg nem fogom be! - fenyegettem meg vidáman - Nem tudom, hogy abból az állapotból van-e visszaút.
Mert annak tényleg valami radikálisan súlyos oka kellett, hogy legyen, hogy saját akaratomból ne pofázzak bárkinek bármiről is. A legutóbbi csendes-tüntetésemből Pat kapott, amikor a halál küszöbéről hozott vissza, én pedig Vegastól Chicagóig szinte végig kussban voltam a kocsi hátsó ülésén nyöszörögve, depressziósan.
Egy kicsit meglódult a ketyegőm, ahogy a mentéssel kapcsolatos "utómunka" felületes részleteibe avatott bele, és mivel rajtam feküdt, ezt nyilván ő is érezte. A kezeimet összekulcsolva a háta mögött megállapodtam a derekán, aztán nagy szusszanással aprót bólintottam.
- Bassz oda nekik.
Aprón elmosolyodtam, és bár a helyzet némileg kényelmetlen volt, nem hazudtam. Akartam neki a sikerélményt. Csak azért tartott némi időbe bármit is reagálnom, mert a téma és a történtek miatt azonnal az ugrott be, hogy vajon az a nem-életveszély mennyire nem életveszély, de aztán meggyőztem magam arról, hogy mindezek után itt és most csak nem kozmetikázná ki a tényeket... Azt pedig végképp nem akartam, hogy akaratlanul is "tálcán kínáljam" neki a kihátrálást, főleg így, hogy a látszólagos nehezén már túl volt.
Nem tudom, meddig nem vettem levegőt, amikor az átharapását szóba hozta. Egy tucat vörös zászló lobbant azonnal a zsigereimben a téma kapcsán. Először a reggeli pedzegtés. Most az energiái, a tény, hogy át akar adni valami fontosat, de nem most, és hát nyilván bazmeg, ha nem lenne valami szőnyeg alá rejtett szar, akkor egyrészt: nem kerül szóba, másrészt meg pontosan olyan könnyedén elmondhatná itt és most, mint ahogy az egykori szakácsnőjükről is ódákat zengett korábban. Megfeszültem kissé, a szürke a téma kapcsán felkapta a fejét a kis fekete marjáról, és egy apró nyüsszenéssel fürkészte imádott nőstényét.
- Bántott? - kérdeztem csendesen, rekedten - Erőszak volt?
Belőle és a múltjából, meg a kurva linóleum szagú motelszobás sztorikból kiindulva reflexből ez ugrott be: a légzésem szaporább lett, a szemeimbe újra a Hold fénye költözött, az energiáimba pedig az, hogy ha bármelyikre is igent mond, készen lettem volna most azonnal felkelni, megkeresni és beleereszteni egy tár ezüstöt.
Idegesen morrantam fel, hogy hiába kértem és kérdeztem, nem volt hajlandó semmit sem mondani róla.
- Faszom, bazmeg, Dakota, ilyet velem ne csinálj... Érzem, hogy valami nem kerek, miután így beharangoztad, és most még ezen is rághatom magam, amíg úgy nem döntesz, hogy beavatsz.
Tényleg zabos voltam, de megígértem neki, hogy soha nem csinálok olyasmit, amivel bármire is rákényszeríteném. Összeszorítottam a szemeimet, mélyeket lélegeztem, és nagyon igyekeztem elfogadni a döntését, megvárni, ahogy eddig is tettem minden kapcsán, és elhessegetni mindenféle rémképet arról, hogy az átharapója akár a papíron férje és a lánya apja Sátán maga is lehetett, és aki ellen, ha még él, egy nagyon sarkalatos ponton még nekem sem igazán lehetett szavam. Leszámítva persze azokat a bizonyos ezüstgolyókat...
Az, ahogy a mellkasomra borult, segített. A szavai... segítettek. A hátára húztam a karjaimat, és erősen magamhoz szorítottam.
- Yo también, mi negrita de ojos rojos. Yo también...
Igen. Még annál is jobban szerettem, mintsem tovább boncolgassam a témát, és hajlandó voltam határozatlan időre az igazság helyett újabb démonokat az ágyamba vinni esténként, akik metélhették a lelkemet és a gondolataimat. Még annak ellenére is, hogy a hátam közepére sem kívántam az egészet, de hát... Vagy ez, vagy újra Pokol, ami Anguta szerint nem is létezett. Csak a Távol.
Visszacsókoltam, és engedtem magam a húzására, egy gördüléssel odébb pedig már én feküdtem rajta. Ahogy a feje mellett könyököltem, tovább csókoltam, a kérésére pedig az orromat az övéhez dörzsöltem, és tettem, amit kért. Kissé lentebb csúszva, oldalra fordítva a fejemet megpihentem a mellkasán, belevesztem a cirógató mozdulataiba.
- Nem vagyok túl nehéz? - tettem fel a kérdést álmatagon morogva, bízva abban, hogy azért még kap levegőt - Ha így folytatod, tényleg el fogok aludni, és mondtam, hogy nem akarok...
Nem akarásnak nyögés a vége, és halkan fel is nyögtem a karjai közt, a szerelmébe takarózva. Egyre nagyobbakat pislogtam, és ha csak nem mondott vagy tett valami olyasmit, amivel felrázott ebből az állapotból, úgy az egyik pislantásom már csak lefelé történt meg.
- Te amo...
Szusszantam végül egy utolsót, mielőtt elnyelt a sötétség a csajom, a nőstényem, a vörös szemű, kis fektém, a feleségem karjai közt - a legjobb helyen a világon. Csak akkor morrantam fel kissé teljes kábulatban, amikor később megpróbált magáról lehámozni vagy mocorogni kezdett: de még ebben a félálomban is ragaszkodva húztam vissza magamhoz, egy kényelmesebb testhelyzetbe rántva mindkettőnket. Az enyém vagy, nem mész innen kurvára sehová...

Félig mosolyogtam, félig fintorogtam, ahogy felemlegette a saját bölcsességemet. Bámulatosan tudtuk alkalom adtán a másik "ellen" fordítani a saját szavait, és meg kellett állapítanom, hogy jogos a két pont. Talán már előtte is, de a kert óta mindenképp ketten voltunk ebben - társakként, de nem csak a rosszban, bűnben. Teljes joggal kérte, hogy ekként is tekintsek végre rá és álljak hozzá. És oké, hogy Henry nem tudta, hogyan ezt az egészet, amiben léteztünk jól csinálni, mert még sose volt ilyenje, de nekem is akadtak sarkalatos pontok, amiket meg kellett tanulnom.
Például ezt.
Azzal viszont nem volt probléma, hogy érintésekkel és bújással fejezzem ki, mennyire élveztem a társaságát, a közelségét, ezeket a közös órákat, amiket képtelen voltam megunni, amikből sose volt elég. Ráfeküdtem, szinte dorombolásnak ható mordulással fogadtam a hajam simogatását, de ez sem akadályozott meg abban, hogy a vérét szívjam a pofázásáért, és csak kurta kis kiáltással üdvözöltem a seggen csapást.
- Tudod, hogy nem vagyok normális. Az egód mellett a szófosásodért is odavagyok - mondtam, majd elnevettem magam a végére, mert sose hittem volna, hogy bárkiben ezt a kettőt vonzónak fogom találni. Aztán ahogy elhalt a nevetésem, még mindig halványan mosolyogva hozzátettem: - Ha valaha mégis a hallgatásig jutnál, biztos kurva élet, hogy mindent megtennék azért, hogy visszagyere. Kizárt, hogy sokáig bírjam a hangod nélkül. - Mindaz nélkül, amit a bőbeszédűsége jelent.
Azt hiszem, gyakorlásnak is felfoghattuk azt, ahogy az utómunkába beavattam. Nem vártam, hogy teljesen elhiggye, hogy tényleg nem olyan gáz az egész - legalábbis én valóban nem gondoltam annak -, de talán jó első lépés volt. Éreztem, ahogy meglódult a szívverése, hiába tartotta nyugodtan mindkét kezét a derekamon.
- Odabaszok - mosolyogtam Henryre. Jól esett a biztatása és hirtelen feltámadt bennem a vágy, hogy ilyen téren is lenyűgözzem, hogy arcrepesztő vigyorral dicsekedhessen rólam, velem.
Lehet, hogy egy kicsit túlságosan is belelkesedtem mindettől, és ez vitt arra, hogy megint felhozzam az átharapásom. Sokkal élesebben reagált, mint az utómunkára, a levegő is benne rekedt, ez halvány feszültséget szült bennem is, de semmi fészeset, csak figyeltem, hogy merre fog innen tovább menni. Említettem ezt ma már. Eddig is tudta, hogy át lettem harapva, de még nem kapott dátumot sem semmi egyéb extrát, én pedig a tegnap esti "van még valami" után lehet, hogy elkezdtem parázni. Vagy titokként megélni ezt kettőnk között.
Akárhogy, azt mindenképp el akartam kerülni, hogy ne adj isten az élet valami elbaszott humoránál fogva előbb fusson össze tök random Aidennel, minthogy tőlem hallotta a sztorit. Sztori... inkább egy vonatbaleset. De a Teresás fiaskót is elkerülném, és jelenleg nem jutott eszembe jobb középút. Ezzel legalább azt is bebiztosítottam, hogy ne tudjak már sokáig elfordulni ettől a témától, mert kizárt, hogy hetekig tudjam Henryt ebben az... akármiben tartani. És nem azért, mert kierőszakolná belőlem a válaszokat, hanem pont hogy annyira próbálná visszafogni és lenyelni őket, miközben benne is ott mocorog minden.
A rekedt kérdésekre felemeltem kicsit a fejem és hosszan, merőn a holdszín szempárba néztem. A nőstény megmoccant bennem, hiszen mégiscsak a Teremtőjéről volt szó, neki pedig nem volt ínyére már a feltételezés sem. Rubin válaszolt az ezüstre, inkább fürkészőn, semmint sértetten vagy figyelmeztetőn.
- Olyan volt, mint a beharapások legtöbbje - mondtam, igen, félig kitérve az egyenes válasz elől, mert nem volt olyanom, Mégis ez állt a legközelebb a valósághoz, ez festette azt le a legpontosabban.
Szimplán nem volt beleszólásom, csak megtörtént velem. Aztán amennyire lehetett és képes voltam rá, megtanultam együtt létezni azzal, amit kaptam. A Farkassal. Az energiáim és az érzéseim is kissé kuszák lettek, de tényleg nem akartam ezt ennél is jobban behozni a nászi ágyba. Ma már egy démont elkergettünk, Sátánkát, nem akartam még eggyel próbát tenni, legalábbis ennél jobban semmiképp. Rendben voltam, megbékéltem, csak attól még... bonyolult volt az egész.
- Ne haragudj - nyomtam csókot a mellkasára, energiáim pedig megszokott ritmusukban hullámozva simultak az övéihez, kicsit bújva, kicsit bocsánatot kérve, kicsit engesztelve és csendesítve.
Nem tettem hozzá, hogy nem fogom sokáig kínozni, mert akkor tényleg lesben fog állni minden pillanatban, hogy vajon mikor állok elő a farbával. Helyette hozzá bújtam, a mellkasára tettem a fejem és csak öleltem. Jól vagyok, itt vagyok, veled vagyok - minden más háttérzaj, esküszöm. Ezért voltak a portugál szavak, jelöltem magamnak szavakkal is a Holdszeműt és tudattam vele, hogy mindennél jobban szeretem. Másképp nem is lennék itt. Nem díszelegne az ujjamon az a H, és a nyakamat se kínáltam volna fel neki újra és újra.
Ha lehetséges volt, még jobban hozzá bújtam, ahogy a portugált ismét spanyollal viszonozta, ezen túl pedig hallgatott, lenyelte a kérdéseit. Megcsókoltam, szeretve és hálásan, majd fordulásra késztettem, hogy aztán elégedetten sóhajtsak, ahogy megint fölöttem volt, csókolt. Egyetlen szó jutott megint eszembe, amikor orrát az enyémnek dörgölte a kérésemet hallva: édes. Persze nem mondtam ki még egyszer hangosan, csak elmosolyodtam, amikor lejjebb csúszott és kényelmesen elhelyezkedett rajtam, átadva magát a cirógatásomnak.
Célom volt, hogy ellazuljon, hogy ha csak pár órára is, de elfelejtse, amit most sikeresen elnyomott magában a kedvemért.
- Tökéletes súlyban vagy nekem - biztosítottam mosolyogva, és bár ezt nem láthatta, de a hangomból érezhette. - Csss... - csitítottam szelíden az álommal való hadakozását.
Nem tudom, mennyit aludt előző este, sem azt, mennyire volt húzós hete - rajtam kívül... -, de annyiból nem is számított, hogy így is, úgy is szerettem volna, ha tud egy jót aludni. Úgy, ahogy kell, ahogy szokott velem normál esetben. A büntetéssel nem volt egyszerű dolga, és akkor még én is itt voltam neki, mint valami isten csapása. Legalább egyszer egy héten hadd tudjon rendesen feltöltődni, hadd őrizzem én az álmát, ha már rend szerint Ő az, aki távol tart a linóleumszagú motelektől.
- Az te amor, te paraszt - suttogtam lágyan, de talán már nem is hallotta.

Nem voltam álmos. Egy kicsit sem. Az ablak és Henry kócos, sötét tincsei között váltogattam a tekintetem az éjszaka során, csak akkor moccantam, amikor ő, kihasználva, hogy észrevétlenebbül tudtam megmozgatni kicsit a tagjaimat, de ahogy "túlnyújtóztam a megengedetten" morranva láncolt magához. Monoton mozdulatokkal cirógattam, hogy ne ébredjen fel rá, inkább szinte elringassa még inkább az érintés. Ha nem is volt rá szüksége, akkor is őriztem az álmát, vagy inkább minőségellenőrként felügyeltem, hogy kellőképp pihentető alvásban legyen része. Is-is. Ha valaki zajongani mert volna most, vagy felugat a kurva kutya, én tekerem ki Fifike nyakát, mintha csak egy csirke lenne. Pedig jelen állás szerint én voltam az egyetlen, aki nyugtalan álmokat és alvást tudott a fejére hozni...
Valamikor a hajnali órákban adtam fel. Mint valami sajtkukac, lejjebb hernyóztam, jobban magunkra húztam a takarót és immár mindketten az oldalunkon feküdtünk. A fejem az álla alá, a nyakához fúrtam, nagyot szusszantam, mint aki elégedett az egész estés ellenőri-őrzővédői szolgálat eredményével, a műszak lejártával pedig dolgát végezve lelépett.
Pár óra alvást magamnak is engedélyeztem. Nem akartam olyan szörnyű, véreres szemekkel köszönteni reggel, ahogy ő tette velem hetekkel korábban pénteken, sokkal kellemesebb ébresztőt szántam neki.
Az előző nap túlpörgetett, így tényleg elég volt pár óra, és akár aludt, akár ébren volt, vagy afelé tendált... lustán megtaláltam bal kezemmel a legendát, ha pedig nem lett volna lelkes reggele - vagy inkább kora délelőttje -, hát csináltam neki. Minél később ébred Henry, annál messzebb mentem, fel-fel pillantva az arcába, egy időn a számba harapva, energiáimmal is kényeztetve. Odaadó feleség mivoltomat pedig határozottan kifejeztem, ahogy finoman a hátára fordítva Henryt félrehúztam a takarót az útból, hogy reményeim szerint élete legkellemesebb ébredését adjam neki.