Bíztam benne - mindig, minden körülmények között, és magamban is. Ha nem is annyira végtelenül, mint Henryben, de most eléggé ahhoz, hogy tudjam, minden rendben lesz. A pult alkalmával már megtapasztaltam, milyen nem-tartani tőle ilyenkor sem, az azóta eltelt időben pedig csak megerősített bennem mindent, ezért vártam rá tisztán vágytól remegve, felkészülve egy olyan "ütközetre", aminek a puszta gondolatától kikészültem.
Az energiái sűrűnek, nehéznek tűntek, mint vihar előtt a levegő, szinte haraphatóvá vált, a vigyora torz lett, már-már vészjósló, és ennek talán meg kellett volna ijesztenie. De bennem csak az volt, hogy hamarosan... hamarosan mindent megad, amit kértem, amit minden rezdülése ígért, és ha nem akartam volna addig feszíteni a húrt, amíg lehetett, mindenféle dobálózás helyett egyszerűen kifekszek, ahol vagyok és felkínálom magam neki. Csakhogy nekem kellett az ereje, a türelmetlensége, a kérlelhetetlensége... így képes voltam még tiltakozva feszengeni a szorítása alatt.
Felnyögtem, ahogy hátra feszítette a fejem a hajamnál fogva és nekem nyomta magát, miközben én előkotortam a fiókból a revolvert, a másik kezemmel pedig a combjába karmoltam. Nekem nyomta magát, éreztem a kívánalmát, hozzá dörgölőztem, és egy pillanatra meg is feledkeztem a fegyverről, ahogy Henry vérének illata az orromba kúszott. A nyögése, a folytonos morgása közvetlenül a fülem mellett serényen irtották ki belőlem az értelmes gondolatok maradékát. Fel se fogtam, hogy ösztönösen mozgatni kezdtem a csípőm, amíg Henry felemelte a fegyvert tartó kezem. Ha ez lehetséges volt, még jobban beindult.
Ez nem akadályozta meg abban, hogy letorkolljon a pofázásomét. Rövid mosolyra rándult a szám, majd hirtelen mozdulva ellöktem magam a faltól és így próbáltam őt is kicsit lerázni. Egy kicsit. Mert rég túlvoltunk azon a ponton, amikor még húzásból, hülyéskedésből kitáncolhattam volna a helyzetből. Komolyan pedig nem akartam.
Eltávolodott tőlem, de a revolvert szorongató kezemet nem eresztette, annál fogva rántott vissza magához, hogy kemény testének ütköztem. Ádáz tekintettel meredt rám, megszólalni se bírtam, csak a számon keresztül kapkodtam a levegőt, miközben az ölemhez préselte magát. Haraggal kacérkodott a bosszúsága, az egész lénye nyers, primitív ösztönlényt sugallt, amibe úgy remegtem bele, ahogy Henry a revolver útjába.
Halkan nyögtem, amikor az ölemen húzta fel a fegyvert, a végébe morgás vegyült. A térdem kissé elgyengült, a szemem vágytól izzott, a rubin szín mögött a nőstény is lassan a megadás határára ért, mert akartuk.
Arra, hogy most legyen nagy a szám, a szabad kezemmel az ágyékára simítottam és a farmeren keresztül rámarkoltam.
Ködös tudatomhoz nehezen ért el, hogy mire is adott ki utasítást, mert onnantól, hogy a revolver elkerült az ölem közeléből, csak a vonásaival törődtem. Most... most felfogtam mit kért. Hogy mire utasított szinte rám förmedve. Egy pillanatra felrémlett valami kellemetlen, nehéz és fájdalmas, amit hónapokba telt elereszteni és megbékélni vele.
A markolásom simogató-masszírozó mozdulatba ment át, a szám lassan dévaj vigyorra húzódott. Eszelős. Ó, de mennyire! És még így is, még most is volt választásom... Azt hiszem, kicsit elmentem. Igen, ennyitől, ettől, ja, szar életem volt, szarok rá, az őrületbe kerget ez a hím még mindig.
A vállához nyomtam a revolver csövét és meghúztam a ravaszt. Annyira még fél agysejtnyi figyelem jutott részemről, hogy azért inkább húst-izmot érjen a lövés, csontot ne, bár nem ezüst volt, szóval...
Nekem a tükör, neki a fegyver, még ha fordítva nem is működött volna. Mondjuk pont ezért nem fordítva csináltuk.
A lövés éles volt, bántóan hangos, és lövő-leckék nélkül tuti összerezzentem volna tőle. Egy másodpercre így is megfeszültem, de nem többre, mert Henry mordulásába a lelkem is beleremegett. A torkomra fogott, mire lekattantam az ágyékáról helyette a csuklójába kapaszkodtam, energiáim parázslottak, a nőstény hangján hördültem, amikor a hátammal nyitotta ki az ajtót, majd meglepetten kaptam levegő után, mert repültem - háttal az ágyra.
Egyből hasra fordultam, próbálva lemenekülni az ágyról, de jött, elkapott, visszarántott, mire felé fordultam, megragadtam a pólóját és letéptem róla. Lefogott, a szorítása erős volt, határozott, parancsoló, az erre válaszul adott morgásom vágyakozó, ahogy árnyalatnyit még nekifeszültem, de igazából már sokkal inkább homorítottam, a fejemet pedig nem azért fordítottam el róla, hogy ne is lássam, hanem hogy tálcán kínáljam neki a nyakam.
Felsikítottam az élvezettől, amikor végre bennem volt, amikor az agyarai felsértették a bőröm. A vére a válláról a mellkasomra csöpögött, az illatával keveredett az enyém, és amint mozogni kezdett, legalább az egyik kezemet kiszabadítottam, ha hagyta, hogy a hátát karmoljam, mialatt felváltva nyögtem nevét és ziháltam a gyönyörtől meg talán némi fájdalomtól is, mert hát... nem kímélt.
És én ettől önkívületben hullottam darabjaimra. Ha pedig valahol nem dobatta el velem, még mindig a kezemben szorongattam a fegyvert, mint valami kapaszkodót, pedig egyszerűen csak megfeledkeztem róla, hogy még mindig nálam volt.
- Haramia - nyögtem, vagy csak akartam, fogalmam sincs, amikor már nagyon közel jártam a végéhez, és ha idő közben hasra fordított, a karmaimmal nem a hátát, hanem a lepedőt és a matracot metéltem használhatatlanra kéj és némi kín hatása alatt vergődve, Henry vad ritmusát követve.

Nem akartam bántani. Nem úgy. Vele még ilyenkor sem éreztem azt, amit vadászat közben vagy mint még emberként. Az persze, hogy hatalmam lehetett felette, megrészegített, de ez a hatalom úgy tudott kiteljesedni, hogy mégis megvoltak a maga, helyzetből fakadó korlátai. Hiszen, az úgy nem erőszak, ha a másik pontosan ezt akarja... Ha nem ennél többet.
Eleget húzott már, nem csak itt, hanem egészen reggel óta, és hiába voltam én az, aki elsőként mondott nemet, mégis Ő volt a hibás ezért, minden továbbiért, mert mostanra már nem maradt játékosság, a megértés fogalma igen csak a perifériámra csúszott, és ezt minél inkább kifejeztem felé, Ő csak annál izgatottabb lett, annál jobban várta, hogy végre elvegyem azt, amitől egész idáig megfosztott. Már nem engedtem menekülni. Megharcolhattunk volna azért, hogy kirángassa a revolvert tartó kezének csukóját a szorításomból, de nem tettük. Ahogy vissza rántottam, a teste az enyémnek csapódott, a szabad kezemmel a fenekére markolva tartottam a helyén, miközben a poklot ígérő arcomba zihált, én pedig egyszerre élveztem ezt és az ölén át testén felhúzott fegyver gondolatát. A lassan átmelegedő fém érintését mindkettőnk bőrén. Sem a reakcióim, sem a szűnni nem akaró morgásom, sem pedig a soron következő parancsom nem vették el a kedvét. Az illata csak még jobban beterített és ütött át a vérszagon, tudtam, hogy valaminek a végéhez közeledünk, csak... Egyelőre azt nem, hogy ez hogyan fog megtörténni.
Ahogy az ölemre simított, úgy vált az egész testem egy sebesen lüktető pulzussá, mintha minden vad szívdobbanásommal forróbb lett volna a levegő. Nem csak azt akartam, hogy megtegye, amire utasítottam, hanem már Őt is. Mindenét. Nyüszítő morgással markoltam erőteljesen a feneke húsába, ahogy a feszült várakozás alatt jobban kényeztetett, aztán egy hirtelen pillanatban... megtörtént.
Amikor utoljára hasonlót kértem tőle, annak teljesen más oka volt. Nem, nem különösebben szerettem meglőve lenni, viszont Dakota és a lőfegyverek kettősségének volt valami olyan kisugárzása, amitől akár a lőtéren is meg tudtam kívánni. A fegyver a hatalmam. A fegyver a biztonságom. A menedékem. Mindig is az volt. És amikor száz évig nem lehetett, bármelyik szajhámat elcseréltem volna akár egy puskára is. De most itt volt mindkettő. A szajhám a fegyveremmel a kezében. A hatalmammal, a biztonságommal és a menedékemmel a kezében úgy, hogy közben Ő maga is megtestesíti mindezt. Nem csak hagytam, hogy saját fegyveremet fordítsa ellenem, de akartam is, hogy használja, mert amíg nem teszi meg, csupán álom maradt volna az, hogy a maguk módján számomra már egyet jelentenek. És különben is... Ezzel sokkal hatásosabban tudott volna védekezni, mint a hozzám dobált melltartóival meg díszpárnával. Ha igazán akart volna. Ha nem a vállamba lő, hanem elfordítja a csuklóját és rövid úton végez velem. Mindig is szerettem a veszélyt. Mindig is kellett az adrenalin. Most pedig annyit adott nekem, amennyit már egy jeges úton gyorshajtás képtelen volt produkálni.
Fájdalmas élvezettel hördültem fel, ahogy átment rajtam a golyó és a lövés hangja ott visszhangzott a falak közt. Ha érdekelt volna, talán elgondolkozom azon, hogy kihívják a zsarukat, aztán majd tényleg jön a rendőrség megmenteni tőlem, de a legutóbb sem történt meg, plusz... Már nem igazán tudtam gondolkodni.
A torkára fogtam az ép karom kezével, és úgy löktem be vele a háló ajtaját, mintha bee sem lett volna csukva, aztán az ágyra dobtam a nejemet. Szökni próbált... persze, hogy szökni próbált, de ezúttal nem adtam neki egérutat.
- Nyughass már!
Nem nyughadt, én pedig a lábai, bokái után kapva rántottam vissza-vissza, ami arra jó volt, hogy ezzel párhuzamosan deréktól lefelé leszaggattam róla mindent, ami még rajta volt, és amikor beadás helyett jószerével inkább odaadta a derekát, és letépte a pólómat, én a fegyvert tartó kezét az ágyra szorítottam, miközben csak annyira szabadultam ki a saját nadrágomból, hogy végre benne lehessek. A másik kezét is lefogtam, úgy metszettem fel a nyakát. A vére megtöltötte a számat, a sikoltásai a fülemet, a forrósága pedig az ölemet. Megvagy.
Nem láttam és nem hallottam már semmit sem rajtunk kívül. A világ megszűnt, minden ezüst és rubin, szürke és fekete fellegben kavargott. Nem eresztettem sem a nyakát, sem a kezeit. Csak elvettem, erősen és hevesen, mert ezen és rajta kívül már semmire sem vágytam a világból. Izzott mind a testem, mind a lelkem, ahogy a megkönnyebbülés felé rohamosan menetelve, megszakított sóhajokkal és morgásokkal kebeleztem be, jártam be benne a már jól ismert utat, mégis máshogy, mégis... Többet meglátva belőle. A Mindenem pedig alattam halt bele a lét gyönyörébe, és még menekült, még tán küzdött volna, de nem engedtem. Vissza-visszanyomtam az engem sérteni kívánó kezeit, először csak erősebben haraptam, hogy figyelmeztessem, utána ellöktem magam tőle - de csak egy gyors pillanatra. A vére az arcomról mellkasom felé csurgott, ahogy felegyenesedtem, és könyörületet nem ismerve ragadtam meg a csípőjét, hogy fordítsak egyet rajta. Fél-karmos kezekkel megint a hajába markolva emeltem el a felsőtestét a matracról, a másikkal a feneke húsába vájtam.
- Nem megmondtam, hogy nyughass?!
Hátulról sokkal jobban és ösztönösebben tudtam mozogni, úgyhogy nem tartott már sokáig, hogy végre eljuthassak oda, ahol reggel óta lenni akartam. Főleg, amikor képes voltam kinyitni a szemem, és meglátni, ahogy még mindig ott van a fegyver a kezében, és hogy a matracnak - megint - annyi. Gyönyörű volt, és minden gyönyörűségével csak az enyém.
- Kussoljál már el...
Parancsoltam rá kissé erőtlenebb tónusban, és közben kurvára nem akartam, hogy elkussoljon, mert a haramiával felrúgta az utolsó védőfalamat is, és akár jött velem, akár ment előttem... Én hazaértem.
Megszédültem. Minden csupa vér és testnedv volt körülöttünk, és az eddig erősen szorító, karmos kezeim birtokolva csúsztak végig a testén hálás, szerető és mindent megadó simítások formájában, mielőtt ledőltem mellé. Nem tudom, hogy meddig bámultam ezüst szemekkel a plafont, mire kialudt a Hold, mire csillapodott a légzésem és a szívverésem, és mire egyáltalán felfogtam, hogy melyik bolygón vagyok. Fémes íz ülepedett a nyelvemre, de a szám kiszáradt. A plafon bámulása után pedig visszataláltam a nőstényemhez. Minden jó? Jók vagyunk? Ugye jók vagyunk...
- Elmentél? - kérdeztem tök őszintén - Egy ponton túl már nem igazán fogtam, mi van...
Egy kicsit felröhögtem, és ahogy elvonult a Hurrikán, úgy tisztult egyre jobban a kép, úgy kúszott be egyre jobban a lőtt seb okozta éles kellemetlenség, és úgy lettem volna kész adni is most, hogy már elvettem mindent.

Képtelen voltam már azzal szórakozni, hogy megpróbáljam kirángatni a kezem a szorításából. Főleg azok után, hogy a fenekembe markolt, és ezekkel az egyre sűrűsödő határozott, birtokló mozdulatokkal egyre kevésbé bírtam tartani a lépést. Összefutott a nyál a számban, miközben zihálva kapkodtam levegő után, próbálva még egy kicsit tartani magam kettőnk végletekig fokozott vágyának örvényében.
Nem tudtam elszakítani róla a tekintetem, a testem az övéhez tapadt, a pisztoly fölfelé vándorolt, a morgása a lelkemen játszott, ének volt, ami teljesen megbabonázott és az eszemet vette minden más mellett. A pólóján és a garbómon keresztül is éreztem, milyen forró és kemény a teste, az izmai megfeszültek, én pedig örömmel, minden fenntartás nélkül váltam gyengévé és esendővé mindezzel - Vele - szemben.
A parancsa kicsit megakasztott, de nem zökkentett ki. Első válaszképp az ágyékára simítottam, markoltam, mire jobban a fenekemre fogott, a nyüszítő morgására a nőstény válaszolt, sötéten és ezüstösen fodrozódott körülöttünk minden, miközben dűlőre jutottam. Minden követelésem mellettem adni akartam Henrynek. Hogy kiéljen, hogy elengedje magát, hogy ne kelljen semmivel se törődnie, adja át magát az ösztönnek, annak a vadállatnak, aki mélyen volt, és akit a legtöbb durvaság közben is azért féken tartott.
És még most is, még így is hagyott kiutat abból, amiről tudta, hogy talán sok nekem. Szeretem. Olyan kurva-kibaszottul szeretem - hogy minden további nélkül vállon lőttem. Gyere te hurrikán, söpörj el...
Az adrenalin sokkal élesebben csapott fel benne, mint a Mustangban első alkalommal, éppcsak arra volt időm, hogy levegő után kapjak és már vitt is a nyakamnál fogva. A fegyver a kezemben maradt, a lövés hangja szinte még a fülemben csengett, amikor az ágyra dobott.
Nem maradt bennem igazibb ellenállás, még egy kis leszorításért, kisajátításért tettem úgy, mint aki menekült a sebzett vadállat elől, aki sokkal veszélyesebb a sértetlennél. A vére illata erősebb lett, vetekedett a vágyáéval, a mozdulat, amivel elkapta a bokám, durva (talán még nyomot is hagyott a szorítása), közben pedig újabb bőrnacit tett hordhatatlanná azzal, amilyen kegyetlenül bánt vele. A bugyimnak meg nyilván nulla esélye se volt.
Arra, hogy nyughassak, megfordultam és letéptem róla a pólót, kurvára nem érdekelt, hogy olyan volt-e, amit szeretett vagy sem. Nyögve mocorogtam, miközben egyre jobban maga alá gyűrt, fél kézzel téve szabaddá a legendát. Egyszerre szerettem volna hozzáérni és a számba venni, de Henry irányított, ő döntött, az ítélete szerint pedig egyetlen erőteljes, határozott lökéssel bennem volt. Megvonaglottam, felsikítottam, az élvezet alá pedig még jobban befűtött a nyakamat "tépő" harapásával.
Az ölem hevesen lüktetett, a a szívem vadul kalapált, kéjtől elvakultan metéltem volna Henry hátát, de lefogta mindkét kezem. Totálisan leuralt, mindettől pedig remegve vonagló massza lettem, annak éreztem magam. Nem maradtak gondolatok, csak a morgása, az öle ösztönvezérelt ritmusa, a vér, ami melegen folyt le a nyakamon, ami a vállából a mellkasomra csöpögött, a zihálásom és a nyögéseim, amibe olykor belevegyült a neve, egyszerre imádva és könyörögve. Kegyelemért, megváltásért, még többért. A bőrnadrág a bokámnál gyűrődött cafatos csomóba a bokacsizmám fölött, nem hagyva, hogy rendesen szétvessem Neki a lábam, hiába próbáltam. Henry is megunhatta ezt, meg az önkéntelen megfeszüléseket a keze alatt: hozzá akartam érni, de nem hagyta. Szadista.
Megőrjített.
Ellökte magát tőlem, mire bágyadtan pislogtam fel rá, vérző nyakkal, rajtam felejtett pulcsiban - aminek a nyakának annyi mert nyilván leszaggatott minden útjába kerülőt életem queridója -, még mindig kielégítetlenül tüzelve. Nem igazán fogtam fel tudatosan a látványát, a Fekete szemével nézve inkább csak érzékeltem, ahogy a vérem lecsorgott az állán, az izmai kirajzolódtak a félhomályban is, a legenda tőlem nedvesen várt folytatásra... Egy hirtelen, követelőző mozdulattal később már meg is kapta. Hangosan nyögtem, amikor hátulról újból belém hatolt. A karma a fejbőrömet karcolta, ahogy a hajamba markolt és megint hátra feszítette a fejem, a másik kezével pedig a hátsómat kapta el.
A lökései sűrűbbek lettek, hús csattogott húson szaporán, az önkívülethez sodródva, többre vágyva. A csiklómhoz nyomtam a revolvert csövét - mozgatnom se kellett, elég volt ott tartanom, Henry lökései elintézték a többit, miközben a másik kezemmel feltéptem a lepedőt és a matracot is, hogy a rugók panaszosan pengtek.
Haramia.
Már nem hallottam a reakcióját. Zihálás, nyögés, morgás, vér- és kéjszag. Ennyi maradt nekem a világból és a Szürkém energiái, amik olyan forrón terítettek be.
Aztán csönd lett és mozdulatlanság. A követelőző markolások, szerető simítássá váltak, a mozgás heves szuszogássá lanyhult, ahogy kihúzódott belőlem és elterült mellettem. Szorosan lehunytam a szemem és összeszorítottam a szám, majd lassan megnyaltam. Irigyen ittam magamba jóllakottságát, a szemem még mindig vörös volt, a kezem karmos, és az el nem ért viaskodott bennem a Henry felől érzettek fölötti elégedettségemmel. Ő már csillapodott, én még mindig fel voltam húzva, éppen ezért a kásás kérdésre csak egy válaszom volt.
Közelebb húzódtam hozzá, megfogtam a hozzám közelebb eső kezét, és a fegyvert tartó kezemre vezettem - a revolver csöve még mindig az ölemnél volt, a hűvös fém langyossá és sikamlóssá vált, ahogy hosszában dörgölőztem hozzá enyhülés után rohanva. A szemébe nézve tartattam vele magamhoz a pisztolyt, hogy miközben a gyönyöre lefolyt a combom belső oldalán, végre én is célba érjek.
Kimerülten terültem ki mellette, feszülve sajgó öllel, kiizzadva.
- Most már igen - feleltem megkésve, amikor már képes voltam megszólalni. - Boldog évfordulót - tettem a hasára a segédeszközzé avanzsált revolverét, ami nyilván ettől nem lett kevésbé halálos, de már legalább én is kellemes közeli viszonyt ápoltam vele.
A gondolatra röviden, fáradtan nevettem, és most rajtam volt a sor, hogy a plafont bámuljam, hagyva, hogy a történtek belém ivódjanak. Oldalra fordítottam a fejem, ezúttal fel is fogva vérmaszatos száját-állát, vagyis inkább szakállát. Húzódott a nyakamon a bőr. A sebem fájt, az ölem fájt, a fenekem karomnyomos, a bokámon, de főleg a csuklómon még éreztem a szorítását - még sose voltam ennyire nagyszerűen. A kibaszott elégedettségem sütött rólam.
- Vállad? - dobtam be az egyszavas kérdést, mert ennél többre nem futotta. A gondolataim még mindig szétfolytak, én pedig egyelőre lusta voltam utánuk kapni, vagy azt felfogni, hogy amúgy milyen röhejesen festhettünk.
Henryn térdig, rajtam bokáig legyűrve a nadrág, én bokacsizmában, ő bakancsban, és míg legalább rajta nem volt semmi felül, én még mindig viseltem a megszaggatott nyakú szürke garbót. Testnedvek és sár a tönkretett matracon. Ha valaki meglátná ezt, biztos azt hinné, hogy valami ádáz családon belüli erőszak eredményére toppant be, főleg a sebeinket elnézve. Az egyik támadt, a másik védekezett. Jaj, segítség, jaj.
Fáradtan felemeltem a kezem és az ujjaimmal megcirógattam a querido véres szakállát. Ennyivel tudtam csak elmondani, hogy kicsit melós lesz letakarítani, és amúgy jó lesz pancsolni, meg esélyesen sok mást is mondtam, vagy akartam mondani ezzel, de egyelőre hagytam, hogy a világ az előbbi tombolás után szép lassan lecsillapodjon velünk.
- Nem tudok felkelni - mondtam percekkel később, és ez annyira szórakoztató volt nekem, hogy elkezdtem kuncogni, amiből hamarosan jóízű nevetés lett. - Te legenda.
Imádom. Elfogultan, rajongva szeretem, úgy is, hogy látom a hibáit, és tudtam, hogy minden az arcomra van írva, süt a tekintetemből, de eszem ágába se volt ezt titkolni vagy elrejteni Henry elől. A Tiéd. Minden a Tiéd.

Mindketten teljesen elszabadultunk, főleg a lövés után. Addig sem voltam kíméletes vele, de mintha csak a startot jelezte volna, miután eldördült, úgy vetettem rá magam, mintha nem lenne holnap. De nem is volt. Nem is kellett lennie. Csak itt és ennek kellett létezni, a mindkettőnket maga alá gyűrő ösztönöknek. Olyan dolgoknak, amiket az ember már nem tud megélni. Rég kiölte belőlünk a fejlődés ezt a fajta nyers vágyakozást, de azzal, hogy mindkettőnk lelkében vadak éltek, ilyenkor értünk csak haza igazán.
Egy tárgy volt. Egy nálam gyengébb tárgy, amit bármikor elpusztíthattam volna, ha akarom, de nem akartam, mert Ő a kedvencem, fájna, ha nem játszhatnék vele többet, és belehaltam volna a hiányába. Ahogy most éppen abba is, ha még sokkal tovább kell várnom arra, hogy megkaphassam. Nem engedtem már többé, durván húztam vissza magamhoz, ennek ellenére minden mozdulatom csak tovább fűtötte az Ő vágyait is - éreztem a szagán. Éreztem a nőstényemben. Láttam a vérvörös szemeiben, amiket rám villantott. És ahogy a testét, úgy a ruháit sem kíméltem - ebben tőle sem vártam mást. Ugyanakkor ezen a ponton már nem uralkodott az az emberi logika, amivel a meztelenségére vágytam. Amivel szerettem élvezni a látványát, a tetoválásait, a vonásait. Csak azzal foglalkoztam, ami éppen útban volt - a forrósága még a cafatok alól is úgy letagadhatatlanul sütött rám, ennél több pedig nem kellett.
Elvettem, mert ezt akarta, erre kért ettől lett boldog - én pedig eszét vesztett Fenevad. Haramia. Mindene kellett, ha lehet, hát nem most, hanem tegnap, a tempóm és a hevességem is erről árulkodott, Dakota öle és hangja pedig arról, hogy Ő is hasonlóan érez. Nem engedtem, hogy Ő érjen hozzám, én diktáltam, és hiába szólt minden az Ő élvezetésről is, igazából... Nem arról szólt. Csak az enyémről. Ezt pedig azért volt képes a Szürke is megtenni, mert amíg én Dakota reakcióiból tudtam, hogy neki ez jó, addig Ő a nősténye oldaláról érezte az egyetértést. És ha bármelyikük azt mondta volna, hogy elég, hogy túl sok... Képesek lettünk volna az eszünkhöz kapni.
De idáig nem jutottunk el, csak a kényelmetlen és a ruhák maradéka miatt korlátolt mozgás miatt váltottunk helyzetet. Meg persze azért, mert így, hogy az alattam vonagló nőstény vére átjárta a pofám, már nem volt kényelmes az sem, hogy az engem érinteni akaró karjait tovább lefogjam. Se duma nincs, se érintés, semmi, amit te akarsz, miközben mindent megadtam neked, talán többet is, mint akartál. Szabadabban és hevesebben vettem el hátulról, nem csak neki, de valahol nekem is fájtak a korábbi sérüléseim, de ez most pontosan olyan olaj volt a tűzre, mint minden más, amit tőle kaptam. Nem figyeltem, mit csinál. Haramiának nevezett, ezt még megértettem, de csak azért, mert ez a szó sokkal többet jelentett puszta becézésnél. Ez ahhoz az énemhez szólt, akire a fél világ felnéz, akinek az életét már ezerszer megbántam, amit jóvá kellett tennem, de vele... Így lehettem az, aki valójában voltam. Erőtlen próbálkozás volt letorkollni, hogy fogja be a száját, ez volt az utolsó csepp, mielőtt morgással vegyes zihálással "feladtam" volna, megkönnyebbülve nyögtem fel és lüktettem benne, miközben már "cirógattam" Dakota testét, amíg teljesen el nem dőltem mellette.
Kielégülés ide vagy oda, az önkívületi állapot lassan tért vissza hozzám, ahogy annak idején a Pultnál is. Bár, ez alkalommal már nem voltam ijedt, már nem kértem bocsánatot. Csak azt tettem, amiről tudtam, hogy Ő is akarja, és ennyi idő után már nem csak azért tűrte el, hogy nekem kedvezzen. Hanem mert... Alaphangon az előjáték közben is elment egy kicsit, hát nehogy már! Apropó elmenés... Mire visszataláltam a valóságba és a Szürke tényleg totál kidőlve szűnt meg durmolni a lelkemben, kezdett visszatérni a törődő férj érzés, szóval gondoltam, megkérdezem, hogy Dakota is oké-e vagy esetleg be kell vetnem a szemtele számat, vagy bármit, amit épp akart. Az év férje vagyok.
Egy kurva szót nem szólt (ja, sosem akkor beszél, amikor kellene), de mozdult, és nem telt sokba megérteni a válaszát. Ahogy a kezemhez nyúlt, és a fegyvert fogó sajátjára vezette, azt hiszem, hogy lefagytam. Az, amit ezek után művelt... Rajtam volt a sor, hogy eltátott szájjal asszisztáljam végig a műsort, és mivel ennyivel egy oltári elmenetel után még én sem tudok megint készen állni így csak... Kibaszottul csodáltam Dakotát. Vele együtt mozgatva a kezem, sőt, néha helyette is tempót vagy nyomást váltva, mert hát... Megtehettem. Ezt is.
- Nem vagy igaz...
Rekedten törtem át a sóhajain, talán meg sem hallott, ahogy egyre közelebb jutott a saját gyönyöréhez, de nem is kellett, nem is vártam választ. Normál esetben már ettől helyből elmennék, le sem kellett volna lőjön, de most... Most csak kibaszott boldog szörfösként lovagoltam a hullámzó energiáin, és amikor végre elment, vele együtt nyögtem fel - én is a gyönyörtől, de egy egészen más fajtától. Mert nem hiszem el bassza meg, hogy Ő van nekem. Így. Ennyire. Tényleg.
- Miazazévforduló.
Nyögtem be teljesen agyatlan Archerességgel, mint amikor az egyik részben azt kérdezgeti, hogy "mi az a deci". És ahogy az a nyomorék (velem együtt) nem tudott metrikus rendszerben számolni, úgy én sem tudtam valójában, hogy mi az az évforduló, mert még sosem volt, ez volt életem elsője valaki mellett, és arról sem volt fogalmam, hogy ennek hogy kell kinéznie, de ha így fog mostantól, akkor állok elébe. Kuncogni kezdett, majd nevetni, nevettem vele én is. Felszabadultan, könnyedén. Boldogan: pont úgy, ahogy kívánta. Mert boldoggá tett, még akkor is, ha ezt nem zenélő képeslapra írva közöltem, hanem vérrel festettem a bőrére és az ágyneműre is. Rajtam volt a sor, hogy a hasamra tett revolvert markoljam fel, az arcom elé emelve nézegettem egy darabig, és wow. Oké, elég fura lesz majd letisztogatni, de haljak meg, megérte. Ezerszer is megérné.
- Soha jobban.
Feleltem vigyorogva a vállamat érintő kérdésére itt, a nyomor és a kupleráj közepén, és nem is hazudtam. Fájt, hogy az istenbe ne fájt volna, de én akartam, én kértem és amiért fájt, sokkal többet jelentett annál, mint hogy most ezen álljak neki nyavalyogni, mint egy kis edzetlen buzi, de tényleg.
Miután megsimította a szakállam, kiejtettem a kezemből a revolvert, mert a keze sokkal vonzóbbá vált: finoman fogtan rá a csuklójára és az ajkamhoz húzva csókoltam, pihentettem meg az ajkaimon. Lehunytam a szemeimet, és csak kurvára szerettem, nem csak a kezét... Mindenét. Azt, aki volt és aki mellette lehettem. Mert engedte. Mert szerette. Hjaj, Billy bazmeg, hol a faszomban vagy már?!
Felnevettem a teljesen egyértelmű ténymegállapításán, és a becézésén. Hát, még jó, hogy nem tud felkelni, ez volt a cél, de spoiler alert: nem is kellett.
- Ne fossál, majd cipellek. - kiviszem ölben pancsolni, visszahozom, megetetem, megitatom, akár meg is pisiltetem, mozgok helyette mindent is, amit kell - Megmondtam, nem? - kérdeztem nyögve, miközben ha már én tudok mozogni, oldalra dobáltam magam, hogy felé tudjak fordulni - Úgy, de úúúúgy elkaplak, úgy de úúúúgy elkaptalak, a pénztártól való távozás után nem fogadunk el reklamációt.
Közelebb fészkelődtem és megcsókoltam. Véresen, hosszabban, szeretve, miközben az eddig fogott keze ujjai közé fűztem a sajátjaimat. A világ összes ideje a miénknek tűnt, kibaszott hálás voltam neki mindenért, kezdve attól, hogy egyáltalán létezik, de... Erről sosem fogok tételes felsorolást tartani, tudja jól. Érzi. Ahogy én is.
- És nem hiszed el, de megint kajás vagyok.
A homlokom az övének nyomva a csók után elröhögtem magam, mert nem mintha nem órákkal ezelőtt zabáltam volna be egy fél szarvast kábé hányásig, de ez van. Lehet, a regen is beütött. Mit tudom én.
- Na jó, gyere, te nyomorék. - felsóhajtottam, elengdtem a kezét, megpaskoltam a fenekét, aztán én már pattantam is. Annyi időt hagytam neki, hogy lerángattam a bakimat és az farmeremmel együtt a boxeremtől is megszabadultam. Aztán az ágyat megkerülve az ölembe kaptam úgy, ahogyan a sosem volt, mégis mindennél valóságosabb "esküvőnk" napján - - Ilyen pofával mégsem nyithatok ajtót a futárnak kötve hiszem, hogy bevenné, hogy ketchup és ha már eddig megúsztuk, kurva jó lenne, ha én lennék az egyetlen zsaru mára ebben a lakásban.
Én is fájtam, de közel sem annyira, hogy ne tudtam volna megtartani vagy kivinni a fürdőbe. Ha mozdulni is akart, csak lekussoltattam, mert hát, Ő nem tud mozogni, majd én leszedem róla a csoffadék gönceit, egy percig se aggódjon. Aztán, ha megállt a lábán, akkor zuhany, ha nem, akkor kád víz, de várja meg a faszom, hogy megteljen: üljünk be, majd ömlik ránk az áldás meleg víz formájában, ahogy egyébként eddig az élettől, mióta összefutottunk a Kúton.

Nem hagyta, hogy hozzáérjek, minden irányítás az Ő kezében volt, mindent Ő határozott meg, mindent elvett, amit csak ért. És ezzel mindent megadott most - nem azért, mert az én igényeimet tartotta szem előtt, hanem mert azzal, hogy elengedte magát, azt kaptam, amit akartam. Henry... már csak a saját vágyait űzte türelmetlenül, és még így is biztos voltam abban, hogy ha bármi félresiklana, ha valami tényleg nem lenne oké nekem, minden további nélkül megállna. Még így is, még most is. Ezért sem volt esély ilyesmire, ezért is tudtam teljesen neki adni magam a szó minden értelmében, bármilyen helyzetben.
Ő volt az egyetlen, aki egyszer sem, még csak véletlen sem árulta el a bizalmam.
Ez az évforduló lett a gyümölcse, az elismerése, a jutalma és az ajándéka. Semmiféle rossz tapasztalat nem számított, a közelembe se merészkedett már, amíg Ő velem volt. Félsz helyett kéj járt át, hiába nem tudtam moccanni se, legfeljebb a csípőmet mozdítani olykor, hogy a lökései ritmusát kövessem. Zihálva nyöszörögtem alatta, a nyakam fájt az agyarai nyomán, a decemberi fiaskó sehol sem volt, mert ahogy el nem árult, úgy soha nem is bántott.
A vér a vágy jele volt, akárcsak a merevedése, a heves mozdulata, amire hasra fordított, hogy kérlelhetetlen rohammal siessen a gyönyöréért. Egyedül ez számított: az Ő gyönyöre, az öröme, hogy ilyen gátlástalanul tehetett a magáévá, mialatt nekem az ölemhez dörgölt pisztoly és a felszaggatott matrac jutott. Tökéletes volt - még azzal együtt is, hogy nekem még szükségem lett volna plusz egy-két lökésre, hogy befejezzem.
De még így is bőven az önérzetemet cirógatta Henry gyönyöre.
Ő eldőlt, én még frusztráltan álltam négykézláb azokat az utolsó lökéseket hiányolva, de elég volt a queridóra néznem, hogy lusta mosolyra húzzam a szám. Tudtam, hogyan akartam befejezni - ugyanúgy Vele, mint mindig. Miközben lassan visszatalált a tudata a valóságba, közelebb húzódtam hozzá, a kezét a revolverre húztam, hogy segítsen, simogasson a fémmel, hadd legyen a lezárásom ezzel az Ő stáblistás jelenete. Nem szóltam, szükségtelen volt, minden más beszélt helyettem, és ahogy mindig, most is imádtam műsort adni neki. A csodálata, elnyílt szája, az, ahogy nézett legalább annyit tettek hozzá az élményhez, mint a keze a pisztolyon.
Hangosan - kissé talán meglepetten is - nyögtem, amikor jobban átvette az irányítást, hogy megint diktálhassa nekem a tempót. Nem vagyok igaz... Pár másodpercre hátravetett fejjel élveztem a helyzetet, mielőtt a csúcsra érve megremegtem volna, megállítva a kezét és csak magamhoz nyomva Őt, a revolvert, mialatt átcsapott rajtam a hullám.
Ziháltam, a testem elernyedt, végre én is jóllakottan dőltem le Henry mellé, a nappaliban megélt kis-orgazmus után az igazival is eltelítődve. Nyeglén, szinte nemtörődöm módon tettem a hasára az örömömmel összekent fegyverét, tettel és szóval kívánva boldog évfordulót, amikor már meg tudtam szólalni a boldogságában fürödve.
Felnevettem az Archerös visszakérdezésre, az se érdekelt, hogy a röhögéstől az egész testem fájt kisebb-kicsitnagyobb mértékben. Kis kreténem... Jókedvűen, kicsit még nevetgélve néztem rá, és még ha faszkodott is, ha nem volt igazi kérdés, most már nyilván pofáztam.
- Ez az. Pontosan ez.
Mi ketten, jóllakottan, kielégülten, boldogan azon a napon, amikor egy éve fejbevágott minket a felismerés, hogy hát ez lehetne így. Nem csak ideig-óráig, hanem tovább - örökre. Henry nevetésébe csomagoltam magam, miközben úgy öleltem energiáimmal, mintha ezzel konzerválhatnám a pillanatot, vagy legalább a hangját. Egy kicsit beleszakadt a szívem, és meg mertem kockáztatni, hogy még sose örültem ennyire annak, hogy élek.
- Lenyalogatnám - mondtam, látva, hogy felemelte a revolvert és alaposan szemügyre vette -, de egyelőre örülök, hogy szuszogni bírok.
Meg persze a válla hogyléte után érdeklődni. Sejtettem, hogy így, hogy lecsengett az adrenalinlöket, jobban érezte a fájdalmat, a válaszát hallva viszont csak mosolyogni tudtam. Nem, nem kezdtem olyan köröket futni, hogy de biztos? Nem fáj? Lehet nem kellett volna, sajnálom, hogy bántottalak, sallala... Meggondolatlanok voltunk? Talán. Elkapott minket a hév? Biztoskurvaélet. Ez pedig így volt tökéletes.
Ebben a biztos tudatban cirógattam meg véres szakállát. Pár órája szarvas vérét nyalogattam le a pofájáról azért, hogy most az enyém díszelegjen ugyanott, teljesen más okból. Elejtett. Már egy évvel ezelőtt elejtett, és azóta is lelkesen, sőt, büszkén tartottam oda neki újra és újra a nyakam. Vagy épp a testem, mintha sose lenne elég a jeleiből, nyomaiból.
A revolver halkan puffant, ahogy kicsúszott Henry ujjai közül, hogy elkapja a csuklómat - ami már most elkezdett halványan lilulni a korábbi lefogásnak, szorongatásnak hála. Jelek és nyomok boldog halmaza voltam.
Figyeltem, ahogy megcsókolta, a szájának nyomta a kezem és lehunyta a szemét. Békés volt és nyugodt. Mozdulatlanul, szerelmesen néztem, miközben energiáimmal cirógattam, mintha a nőstény álomba akarta volna ringatni, pedig csak nem volt más eszköze a szeretete és ragaszkodása kifejezésére épp. Nekem se. Bármiféle tett vagy szó idejekorán összetörte volna a pillanatot, én pedig inkább hagytam elnyúlni még, hogy amikor már úgy éreztem, túlcsordulok, fél-hülye, de közben igaz ténymegállapítást tegyek.
Az újabb nevetése a hasamat csiklandozta, idétlen vigyorra húztam tőle a szám.
- Ezek után ez a minimum! - vágtam rá, mint az a hercegnő, aki sose voltam, miközben Henry nyögve az oldalára fordult, úgy nézett. - Szavatartó az Őrmesterúr, hiába a rend tisztes őrétől ez el is várható - szemtelenkedtem kicsit, többre meg akkor se futotta volna, ha akarom, mert megcsókolt.
Ez pedig mindenféle hülyéskedésnél fontosabb volt. A tarkójánál a rövid tincsek közé túrtam, a másik kezemet még mindig fogva tartotta, ujjait az enyéim közé fűzte. A csókja fémes ízű volt a vértől, de ez bármiféle viszolygás helyett elégedett sóhajt csalt ki belőlem, és egy kis szorítást a tarkóján. Az én végtelenül szerelmes, odaadó haramiám. Nem, semmit sem kellett mondania, a világon semmit...
- Hogyan? Hogyan lehetsz megint éhes, baszki, egy fél szarvassal zabáltad betegre magad, hova fér még beléd? - kérdeztem egyszerre méltatlankodva, értetlenül és a végére nevetve, amíg a homlokomnak nyomta az övét. Megint sóhajtottam.
Nem, azt se tudom teljesen felfogni, hogy hogyan lehet valakit ennyire szeretni. De nem is kell, elég volt érezni, csak közben megint felbuzgott bennem a szándék, hogy valahogy legalább a töredékét elé terítsem, hiába tudtam, hogy ugyanígy volt vele. A bíbelődésem pedig oda vezetett, hogy Mr. Örökmozgó kiadta az új ukázt, elengedte a kezem, megpaskolta a seggem és felkelt. Mit kelt? Pattant bazmeg!
- Honnan van ennyi energiád? Nem, ne válaszolj, tudom, ez valami hímes, százhatvanas, legendás csoda. - Különben is nekem elég, hogy végig nézhettem, ahogy végre megszabadult a göncei maradékától. Én addig annyit tettem, hogy mindkét kezem a fejem mellé emeltem. - Olyan jól nézel ki... - csúszott ki belőlem dünnyögve, ahogy ott állt mellettem csupaszon, és olyan könnyen felkapott, mintha valójában két dekát se nyomnék. - Most miért, simán védhető, hogy ünnepeltünk, ráfognánk, hogy BDSM vagy mi a halál... De értelek, én is csak egy zsarut tudok elviselni.
Egy másodpercig nem izéltem, hogy majd én megyek a magam lában. A nagy lófaszt! Elintézte, megadta nekem, ami járt, végighordozhat a lakáson, mint a vadászaton megszerzett trófeát. A vállára hajtott fejjel, teljes kényelemben élveztem a rövid utat a fürdőszobába.
- Kézmosó mellé - navigáltam, mert nem, nem fogok még állni. - És csak éberen, asszem rongybaba lettem, elpárologtak a csontjaim, még a végén lezúgok és odabaszom a fejecskémet, ahogy pofával előre esek.
Jó, ennyire nem volt gáz a helyzet, de a csempézett falnak dőlve semmit sem segítettem, és ha Henry ezen bosszankodott, még el is vigyorodtam. Ernyedt tagokkal figyeltem, ahogy kibújtatott a bokacsizmámból, leszedte rólam a szétrepegetett bőrnacit - igen, a bokámon is látszott az ujjai nyoma -, majd a megszaggatott garbótól is megszabadított. A hátsóm eddigre már fájt, ahol a karmai értek, de arcizmom se rándult tőle.
- Fürdés - jelentettem ki nevetős hangon, mégis határozottan. - Ne hülyéskedtem, basszus, teljesen kivagyok - mondtam a fejemet ingatva. - Vigyél! - nyígtam felé nyújtogatva a karom, mint valami kismacska (vagy zsebtigris), bár tök fölöslegesen, enélkül is jött és emelt.
Ahogy újra felkapott, elcsíptem magunkat a tükörben. Vagyis... inkább magamat, mert Henryről eddig képtelen voltam elszakítani a tekintetem. Szóval most sebtében felmérhettem a kócos hajam, meg a testem, amit így egyben látva: tényleg tele voltam Vele. Az új tetoválásom körül már alig volt rózsaszín a bőr, de helyette ott volt a nyakam, a fenekem, a csuklóm és a bokám, ami színesedhetett - és akkor még ott voltak az olya apróságok, mit a tábortüzes-Nagymedvés, meg a H-gyűrű tetoválás.
- Elképesztő vagy - mondtam olyan megelégedéssel, mintha a tükörképemet dicsértem volna vagy valami.
Felnyögtem a gyönyörűségtől, amikor meleg víz érte a testem, Henrynek dőlve. A lábfejemet forgatva játszottam a csobogó vízzel, aztán gyerekesen néha kicsit a csap szájához dugtam a nagy lábujjam, hogy szétspricceljen a víz.
- Moss meg - kértem dünnyögve, és ha elkezdett csutakolni, most én voltam az, aki lehunyt szemmel, olykor halkan morogva élvezte az egészet. Belassultam, tompább voltam. - Aj, bazmeg, olyan jól esik... - A közös fürdő, vele lenni, kicsit álmosan, teljesen lelazultan létezni.
Miután végeztünk velem, felébredtem annyira, hogy viszonzásképp kimossam a szakállából a mostanra megalvadt vért, és a vállát is letisztogassam, a lőtt seb körül csak óvatosan.
- Nem vagy normális - ráztam meg a fejem mosolyogva, minden feddés nélkül, sőt! Úgy ejtettem ki ezt a három szót, mintha élete bókjával ajándékoztam volna meg. - Mit akarsz enni?
Bármi is volt a válasz, én is kértem. Nyilván kértem, mert ha nem is annyira, mint most épp Ő, de nyilván én is éhes lettem!

Fürdés után lehet már tudtam volna a saját lábamat használva közlekedni, de nem kockáztattam meg valami Bambis imbolygást, meg hát... szerettem, amikor Henry ide-oda cipelt. Szóval most is mehettünk konyhába piáért, keríthettünk cigit, mehettünk az erélyre, egyetlen dolog volt biztos: nem akartam felöltözni. A törölközőbe csavartság nekem bőven megtette, esetleg valami köntös, ha lapult a szekrény aljában, de ennél több textilt nem akartam magamon érezni. Minél több ruhaanyag, annál kevesebb bőrfelület érintkezés, és ez utóbbi most prioritás volt.
Úgy vackoltam be magam Henry ölébe, mintha nem is estünk volna egymásnak olyan vehemensen az imént. Vagyis inkább Ő nekem. Én meg eljátszottam, hogy védekezek.
- Ha holnap megyünk matracot venni, ne felejtsük itthon a törzsvásárlókártyát - mondtam pár percnyi hallgatás után, majd rázkódni kezdtem a röhögéstől. - Mennyivel jobb program ez már, mint a jógaóra!

Hiába történt meg, elég nehéz volt tényleg felfogni, hogy Dakota végső soron tényleg a revolveremre élvezett. Nem törtem volna meg a helyzetet azzal, hogy panaszkodok azért, mert ezt pont szarul időzítette, mert az én táram épp most fogyott ki, így is kellően kivettem belőle a részem. Az enyém volt, hozzám tartozott, mintha a lelkem egy darabja lett volna a régi fém, szóval végül is mondhatjuk, hogy így is tőlem ment el, nem valami faszpörgettyűs, kínai vibrátortól. Nem, nem volt igaz, mert egy rosszabb mozdulat, egy rándulás miatt megint kurvára rosszul is elsülhetett volna mindez. Tényleg nem tudom, hova tudja még fokozni az iránta érzett vágyamat vagy kötődésemet, de hát, még ennyi idő után is érhetnek meglepetések.
Gondolkodás nélkül jött a faszkodós visszakérdezésem, meg vele együtt a nevetés is: meg a gondolat, hogy mekkora élmény lesz majd lesikálni mindent a fegyverről. Nem, nem panaszkodnék, a világért sem.
- Ja, oké. - dörmögtem, amikor magyarázott - Akkor egy év múlva ismétlés, mer' ez tök jó. - mi tök jó, bazmeg, soha nem felejtem el ezt a napot.... se - Meg addig még párszor ismétlés. - nehogy nekem évi egy napra korlátozódjon le az agyeldobós szex, mert akkor válok - Faszt, te most legalább fél óráig nem nyalogatsz semmit, max a sebeidet, mert én is benne akarok lenni a buliban. Szuszogjál csak csendesen.
Ő a vállam felől érdeklődött, közben meg, még ha nem is láttam mindent, biztos voltam benne, hogy összességében sokkal szarabbul van, mint én. Mármint, állapotát, nem hangulatát tekintve, na. Nehéz ezt jól kifejezni, amikor ilyen elbaszott ledominálós helyzetek élvezeti vannak.
A faszkodást egy időre elvágta a mozdulat, amivel a szakállamhoz nyúlt, és én képtelen voltam csak úgy hagyni, hogy eltávolodjon. Szerettem. Kurvára szerettem, és ahogy a Fekete próbált elringatni, úgy én ringatódtam is egy berregő Szürkével, és pontosan olyan szeretettel csókoltam a kezét, amilyen vad hévvel esélyesen megsebeztem korábban.
Nem kellett megmozduljon, cipeltem én ha kellett, ha nem, ez eddig is így volt: azóta, hogy először kaptam ölbe és vittem fel a Ház emeletére. Megint kacarásztunk, felé fordultam és megint ömlött belőlem a hülyeség, de mint minden más velünk kapcsolatban, úgy ez is épp a helyén volt.
- Te kiről beszélsz? - kacagtam fel harsányabban, amikor a rend tisztes őrének titulált - Nézd meg, valakinek megint aktiválódott az alvó sznob-génje...
Amit nem bántam. Oké, azt nem mondom, hogy azt az életet hoztam vissza neki, amibe született, sajna kurvára csak neki vagyok király igazából, de igenis akartam, hogy legyenek elvárásai. Hogy a bokájától a plafonig emelje a lécet, amikor olyasmiről van szó, ami fontos neki. Igen, június óta ez velem szemben, rám is vonatkozott. Megcsókoltam. Viszlek, bazmeg. A világ végre is elviszlek, aztán vissza is hozlak, ha erre vágysz.
- Nem tudom... - nevettem hangosabban a sápítozására, miközben a homlokom az övének dörgöltem - De héj, szerintem ezzel a műsorral már ledolgoztam a fél szarvast is, már csak új életet kell neki adnom és megszülnöm a slozin.
Bár először jobb lett volna lefürdeni, mielőtt még a WC-re kent alvadt vért is le kell majd takarítani, szóval... Röviddel ezek után felsóhajtottam és már pattantam is, motivációs seggrepaskolást adva a mi amornak is, meg némi lelkesedést. Miközben vetkőztem, és megint sipákolt, csak felröhögtem.
- Úgyis tudod, hogy válaszolok. - háh, kis kurva - Amúgy meg nem. Szimplán csak imádok veled pancsolni, szóval nyilván ugrok, mint a jógyerek. Meg lehet, hogy elbaszott is vagyok, de arról már tudsz, szóval nincs miért aggódnod. - megálltam mellette és hagytam, hogy végig mustráljon és még meg is dicsérjen, mielőtt felkaptam volna - Hát, te most épp elég szarul... - közöltem vele, ahogy végig néztem rajta, és egy kicsit azért megmoccant bennem a szar érzés, hogy én tettem ezt vele, akkor is, ha kérte.. De pont emiatt nem álltam le ezen picsogni, inkább csak megemeltem - Szakmai szempontból ez már inkább családon belüli erőszak, de inkább ne kísértsük a sorsot.
El sem hiszem, hogy ezt ÉN kimondtam, de na. Önző vagyok, és ennek a faszkodásnak olyan ára lehetne, ami az egész napot elbaszná, eddig pedig egy poénért sem vagyok hajlandó elmenni.
Tettem, amire kért, a kézmosó mellé raktam a rongybabámat (lol), aztán nekiálltam leszedni róla minden maradék ruhát.
- Meggyógyul... - rántottam meg a vállamat kissé - Ártani meg már nem fog, ennél hülyébb már nem lehetsz.
Egy kicsit elmerengtem a bokáján, ahogy a csizmák is lekerültek, igen, megint nyüsszentett egyet a lelkem, de még mindig nem voltam hajlandó mindent elbaszni azzal, hogy látványosan szarul érzem magam. Ez is meggyógyul. hogy a kis fejecskéje is, ha eldőlve bebaszná.
Felnevettem a szenvedéséére, és ahogy a kezét nyújtotta, hát felkaptam és vittem a kádba fürdeni, mert azt kérte, mert arra vágyott. Nekem mindegy volt.
- Viszlek, viszlek, ne bőgjél, na... - menet közben a fejem oldalát az övéhez dörgöltem, mert hát kis anyátlan zsebtigris volt, mire jött az újabb bók, amire már nevettem - Ugye? Szerintem is. - fél kézzel tartva lehajoltam megnyitni a csapot - Te is, de ha még egy normális bókot kell mondanom, eret vágok a vízben.
Tudta jól. Fasznak ragozni. Elmondani minden nap. Nem lennék itt, ha nem lenne elképesztő. Nem cipelném, nem vetkőztetném, nem fürdetném meg. Leszarom, hogy mások és a világ számára mekkora proli antinő, nekem Ő a mindenem. Az, aki kihozta belőlem, hogy akarjak egy kapcsolatot - nem azért, mert muszáj, hanem mert enélkül már sosem tudnék teljes önmagamként létezni.
Besüppedtünk a kádba, vele együtt nyögtem fel a forró víz érintésére - ja, azért megvoltak a félpucéros-platós emlékeim még. Kibaszott jól esett, alig vártam, hogy megteljen annyira a kád, hogy bedőlve teljesen ellepjen minket a víz. Kész lettem volna már ettől lemenni alfába, de hát, ez a kretén szemen förcskölt a nagylábujjával.
- Bazmeg, mi amor, ehhez bezzeg nem vagy rongybaba, mi?!
Hátulról a hajába csókoltam, aztán kelletlennek mímelt szájhúzással mosdatni kezdtem. Nem azt mondom, hogy olyan precizitással, mint amivel korábban az Első virágát rávarrtam, de... Finom voltam. Óvatos, főleg a sebei körül. Olykor-olykor nyomtam rá egy puszit is, és a zent most kivételesen az hozta meg, ahogy törődhettem vele. Azok után, amit kapott tőlem... Azt akartam, hogy tudja, hogy itt vagyok vele, hogy "jóvátétel" gyanánt elszámolok a "bűneimmel". Mert kibaszott hálás vagyok azért, mert olykor olykor enged bűnözni. Így. És ennyire. De a harapásomra még így is büszke voltam. Csak halkan, szinte búgva nevettem, ahogy élvezte, ahogy jól esett neki, és addig fürdettem, amíg végül szerepet nem cseréltünk. Nem, nem csuktam be a szemeimet, végig az arcát néztem, amíg letakarított. Elvesztem benne, a látványában és a mozdulataiban.
- Nem. - feleltem halkan, mosolyogva - De ha az lennék, sosem kellettem volna neked, szóval... - aprón megrántottam a vállam, és ja, legalább holnapig le kéne szoknom erről - Húst. Egy kibaszott nagy és drága steaket. - nem, az sem zavart, hogy nem én csináltam, ehhez már nem tudtam volna "pattogni" - Van itthon ketchup, majd rendelek neked extra sültkrumplit is.

- Óóó, hogy az isten baszná meg...
Igen, ez volt az első, filtermentes reakciómm, miután Dakotát ölben hordozva ép vállal felnyomtam a villanyt a nappaliban, és megláttam, hogy néz ki. A szanaszét cuccok egy dolog, de gecire le kéne szokni erről az üvegdobálásról itthon, most megint lépkedhetek úgy, mint egy kibaszott balett táncos a sörösüveg és a lámpában lévő villanykörte maradékai közt.
- Nem, ezt én ma nem, így marad, leszarom. - ráztam meg a fejem, aztán sípcsonttal legalább a kanapét visszanyomtam a falhoz, és letettem rá Dakotát - Ne mozdulj, mindjárt jövök.
Én csak megtörülköztem, nem vettem magamra semmit, szóval pőrén sasszézva át a nappalin először is, bementem a hálóba a telefonomért. Aztán a földre vetett dzsekimből is kivettem a cigit és a gyújtót, egy utolsó kört futottam a konyhába és hoztam egy üveg whiskyt és egy másik tequilát. A dohányzóasztalt is visszalökögettem kábé irányba a helyére és irányba, rápakoltam mindent.
- Megjöttem. Hiányoztam? - huppantam le Dakota mellé - Gyere ide.
A karomat nyújtottam, hagytam, hogy elhelyezkedjen, hogy begubózzon, hogy szressen. Közben megint dupla szálat gyújtottam, mert hát mindkettőnkre ráféért, és csk aztán baszakodtam kicsit a rendelésemmel. Bármit is akart a krumpli vagy esetleg egy saját steak mellé, ment is a kosárba, miközben füstöltem, és a szabad, őt ölelő kezemmel cirógattam épp ott, ahol értem. Rendelés elküldve, csodás.
- Te retardált fasz! - nevettem én is a jógás hasonlatán, aztán a whisky után nyúlva kortyoltam egy nagyot belőle - És még a kedvezménnyel is mennyivel költségesebb. De leszarom, minden alkalommal totál megéri és amúgy is, sokkal több kalóriát égetünk ezzel, mint
a jógával, szóval...
Ha mást nem is, a matracot ma még meg kell fordítani, különben elszabadult rugón fogunk aludni, és az nagyon nem hiányzott az éjszakánkból, gondolom én. De ez még mindig ráért. Hagytam, hadd bagózzon, ahogy tettem én is, és megint csak cirógattam, ahol éppen értem. Lassan. Ritmusra. Kurvára szeretve. Közben pedig az arca vonásait fürkésztem és megint elvesztem bennük.
- Kurvára szeretlek, ugye tudod? - szólaltam meg halkan, és nyilván tudta, de akkor is - Legfőképp azt, ahogy böfögsz, de azért a többi dolog sem elhanyagolható. - felkuncogtam, és megint nyomtam egy puszit a fejére - Nem, de most tényleg. Ha Te nem lennél, sokkal kevesebb lennék, és ezért kurva hálás vagyok. - oké, jó, mégsem akarok eret vágni, csak elmondani, hogy - Érted akarok jobb lenni, már az sem érdekel, hogy anno mivel jöhettem "vissza", de közben meg... Pontosan azon az úton viszel. Csak addig akarok "rossz" lenni, amíg az neked is jó. És tudom, hogy ha túl sok, te vissza fogsz rántani. - mert vissza fog, ahogy már meg is tette, és amiért hálás is vagyok neki - Na, jó. Ennyi elég volt, hol a kurva távirányító? - felsírtam, ahogy megláttam, hogy az épp leesett az asztalról és fel kéne kelni érte - Hihetetlen bazmeg, hogy megint a saját faszságom miatt szenvedek megint...
Mert hát, ha nem szarok le mindent korábban, akkor most elérném a távirányítót is, és nem kéne felkelnem, hogy levadásszam másfél méterrel odébb a földön, és nem kéne elszakadnom Dakotától sem, de hát... Nem baj, akár szir-szar ügyekben, akár nagyobbakban megszoktam már, túl fogom élni azt az öt másodpercet. Már ha enged felkelni.

Jót kuncogtam azon, ahogy leállította a nyalakodásomat, a végén pedig elégedetten szusszantam. Ismétlés még párszor... Nem tudtam volna megmondani, hogy mennyire lennék képes rendszeresíteni, jó, nyilván ő sem akarta hetente, ennek is úgy lenne meg a varázsa, ha nem túl gyakori. De az fixnek tűnt, hogy a belé vetett bizalmam mellett magamban is full biztosnak kellett lennem. Most egyben voltam, stabilan. Bármi ennél kevesebb, vagy gyengébb nap, és esélyesen elég lenne egy mozdulat, hogy az egész kurvára félremenjen bennem. Aztán lehet, hogy nem, csak túlgondolom épp...
Tök mindegy, ez kurva jó volt mindkettőnknek, nem csinálnám vissza és semmit sem tennék másképp, most pedig ez volt minden, ami számított. Henry öröme, gyönyöre s elégedettsége - a sajátom pedig tökéltesen rímelt rá.
A válla után a szakálla jött a fontossági sorrendemben, bár teljesen más okból, és ebben a kis gesztusba egy időre mindketten belefeledkeztünk. Elmosolyodtam a kettősségen: nem sokkal korábban még zúzódásokat okozott, most gyengéden csókolta a kezem. Ami ennél is szebb, hogy ez egyáltalán nem volt furcsa, legalábbis nekem, nekünk. Ebben a békében simult egymáshoz a Szürke és a Fekete, a világ pedig még sosem tűnt ennél teljesebbnek.
Az "alvó-sznob" génre hangos nevetésben törtem ki.
- Te teljesen hülye vagy - kacagtam még mindig, miközben már fölém fordult és olyan szertelen szeretettel bújt, amilyet szerintem még soha senki felé nem mutatott vagy érzett.
De most ahelyett, hogy ebben elmerültem volna, a végtelen bendőjén akadtam ki. Nem mintha én haspókabb napjaimon ne tudnék simán versenyre kelni vele, de na... most épp nem olyan nap volt és így teljes joggal hűltem a feneketlen gyomrán. És ha azt hittem, hogy a puszta éhségének a megosztása volt a valami, hát nagyot tévedtem.
- Fúúúj, undi! - röhögtem el magam megint a szülés-sztorira. - Fúj bazmeg, elképzeltem, hogy erőlködsz én meg ott térdelek melletted, mint a szülés dokid és biztatlak, hogy "nyooooomd". Aj baszki... - törölgettem a könnyen, mert nem, egyikünk sem normális, egy icipicit sem.
Ezzel engedtem útjára az eneriatúltengéses férjem, aki nyilván válaszolt. Akkor aggódnék, ha hallgatna rám és befogná ilyenkor. A válasza önelégült kis mosolyt csalt elő belőlem, aztán miután levetkőzött, megállt mellettem a felkapásomra készen, bennem pedig egész más gomolygott eddigre önelégültség helyett. Persze én is jártattam a szám, de basszus, ha egyszer ez volt az igazság! A viszonzás is őszinte volt.
- Jaj hagyd már, még elpirulok - legyintettem, mintha a bókok bókját nyögte volna be. - Szeretek így szarul kinézni - tettem azért hozzá, mert tényleg így volt, minden járulékos fájdalommal és kellemetlenséggel együtt. Nem akartam, hogy a nyugival együtt esetleges megbánás vagy aggódalom is Henrybe másszon, semmi oka sem volt rá.
Én is leszartam a lőtt sebét. Azt hiszem. Nagyjából. Mert kurvára más körülmény és ok-okozat eredményezte, mint júniusban azt a hatost.
- Oké-oké - adtam meg magam a szakmai szempontoknak. - Nem venném a lelkemre, ha ilyen miatt kerülnél szarba.
Szóban elfaszkodni vele rendben van, de azt tényleg nem akartam, hogy megüsse a bokáját. Ennyit egy poén se ért.
Különben is, ennél sokkal jobb volt, ahogy a fürdőben nekiállt kihámozni a gönceimből, ezúttal odafigyelve, akkurátus mozdulatokkal. Én pedig teljes lelki nyugalomban, ernyedt tagokkal hagytam magam, csak a hülyeségeimmel szórakoztattam magunkat közben.
- Ahh, hol marad az aggódás, a féltés... elveszel egy törékeny hercegnőt és így beszélsz vele, hát baszd meg - nevettem el magam a végére, majd a csempánek döntve a fejem sóhajtottam. - Nem, tényleg semmin se ront már egy fej-odabaszás. Azért csak óvatosan. Lehet én nem agyalágyult leszek tőle, hanem tényleg egy kibaszott princess, azért vannak még itt kockázatok - ingattam a fejem, mialatt eltüntette rólam a pulcsit is, aztán szenvedem még egy kicsit, mert az kellett, ahogy a további cipelésem is.
Ha olyan lett volna a helyzet, koalaként csimpaszkodtam volna a férjemre, de az ölbe kapás is tökéletes volt. Halkan, már-már dorombolva morogtam, ahogy a fejét az enyémnek döntötte, miközben sebtében felmértem magam a tükörben és az eredmény miatt megint a queridónak bókoltam. Pontosan úgy fogadta, ahogy az várható volt. Elvigyorodtam.
- Fúj part kettő - mondtam őt idézve-utánozva az érfelvágásra. - Legalább lógatnád ki a kádból bazmeg, én itt tisztálkodni szeretnék.
Elmerültünk az egyre nagyobb vízben, elégedetten nyögtem fel a forróságtól, és ahogy Henrynek dőltem, továbbra is teljesen ellazultan, képes lettem volna elaludni. Hogy ez ne forduljon elő, a csobogó vízzel játszottam, ami közben még őt is sikerült lefröcskölnöm. A zsémbelésére vásott kölyökként nevettem.
- Ne hisztizz, ez csak egy kis víz.
Inkább csutakoljon le. Nem volt rest erre kérni, miközben a hajamba csókolt. Magamban szórakoztam a méltatlankodásán, majd átadtam magam a törődésének, az odafigyelésének, a gondoskodásának. Eleinte lehunytam a szemem, úgy élvezetm a körültekintő tisztogatást, de egy ponton túl elszorult a torkom és némán magam elő meredtem a lágyan fodrozódó vízre. Soha... soha senkinek nem engedtem ennyit, senki mellett nem eresztettem még így le, nem utaltam rájuk magam, mert ha úgy is tűnt, valami éles feszülés mindig volt bennem, ami éberségre ösztönzött. Hogy szükség esetén ugorjak. De Henry... neki tálcán nyújtottam át magam, masnival és szögesdróttal átkötve, ő pedig elfogadta, elvette és leszedte a drótot, hogy most itt tartsunk.
Hogy büszkén viseltem mindent, amit a vad, jószerével erőszakos szex közben okozott nekem. És még ő mondja nekem, hogy nem vagyok igaz...
Felé fordultam, amikor végzett, visszanyelve a mellkasomat megülő mindent, majd nekiláttam a szakállát tisztogatni. Magamon éreztem a tekintetét, futólag elkaptam a pillantását és rámosolyogtam - egyszerűen, hétköznapian, kedvesen. Megint felbuzgott bennem, hogy vele nem fogom elbaszni, ezt nem mérgezem meg, ami köztünk van, ami a miénk, meg fogom védeni, óvom, gondozom, szeretem.
Szinte ennek a szándéknyilatkozataként csókoltam meg, miután tiszta lett az annyira szeretett szakáll.
- Ha kellettél is volna, a te normálisod nem bírta volna ki az őrületemet. Vagy fordítva - mondtam még mindig az állát cirógatva, és ahogy a szájára révedt a tekintetem, újra megcsókoltam.
Ahelyett, hogy a mai napra végérvényesen elnyünnytem volna, inkább megkérdeztem, hogy mit enne, a témaválasztás pedig sikeresen más vizekre kormányozta a gondolataimat.
- Rendelj kettőt, bazi sok sültkrumplival - adtam le ezzel a magam vacsoraigényét.

Prüszkölve vinnyogtam fel, ahogy Henry felkapcsolta a villanyt és kommentálta a nappali látványát.
- Na, ezt szétkúrtuk - biggyesztettem ide a magam konklúzióját, majd a számba haraptam. Oké, technikailag az ágyat kúrtuk szét, de részletkérdés, az előjáték innen indult, és ez meglátszott.
Figyeltem, ahogy lábbal a helyére lökte a kanapét, és amikor a "ne mozdulj" paranccsal letett rá, csak felemeltem mindkét kezem. Isten őrizz, hogy ellenkezzek! Mondjuk továbbra se éreztem magam valami mozgékonynak, bár lehet, hogy már szimplán lusta voltam. Lényeg, a lényeg, ott maradtam, ahol Henry hagyott, egy szál törülközőben nézve a párom csupasz segge után. Igen, még mindig harapnivaló.
Meglátva, hogy mi mindennel tartott vissza hozzám, felcsillant a szemem.
- Te? Mindig - válaszoltam, mert hát így volt, és már akkor mozdultam, amikor még éppcsak felszólított a közeledésre.
Hozzá bújtam, befészkeltem magam, kis időre, még minden egyéb előtt a nyakába fúrtam az arcom és puha csókot nyomtam a bőrére. Felvezettem az ajkaimat a füléig, és csak utána vettem át tőle a tequilát, hogy bagóval a számban letekerjem a kupakot, aztán nagyot kortyoljak.
Olyan jól esett, ahogy a vállamat és az oldalamat cirógatta - nem, amikor így csinálta, nem voltam csikis tőle. Csak kiélveztem a helyzetet és kurva elégedett voltam az életünkkel. Annyira, hogy könnyen jött a matrac shopping, meg a jógával való hülyéskedés.
Az elismerését hallva jóízűen nevettem, és megint ittam.
- Szóval összességében nettó haszon, hogy félig leamortizáljuk az otthonunka. - Hazudtam volna, ha azt mondom, hogy nem érte meg. Minden törött poharat és matracra, vagy komplett ágyra fordított centet kurvára megért! - Plusz sokkal eredetibb a matracosnál törzsvásárlónak lenni, mintha nem is tudom... valami beauty szalonba lenne kedvezményem. Ew...
Jó, hát normáliséknak az van, de ilyen sértés engem szerencsére nagyon régen ért. Annyira, hogy vele ellentétben nekem például eszembe nem jutott a matrac megfordítása, mert... nem. Sokkal rosszabb helyeken, sokkal szarabb körülmények közt is aludtam már, nem egyszer, nem kétszer, plusz ezt én tényleg leszartam. Talán azért, mert emberként úgymond mindenem megvolt, és hiába, mert távolról sem azt az életet éltem, amire valójában születtem. Nekem a farkasléttel és Henryvel abszolút mindenem megvolt, egy pöcegödör legmélyén is teljes megelégedéssel léteztem volna így.
Neki eleve azért is siklott vakvágányra emberként az élete, mert javakban vágyott többre. A júniustól eltekintve Henry mindig előttem járt, ha arról volt szó például, hogy robotporszit vegyünk, vagy ne szarráment ágyban aludjunk és ilyenek...
Ezen kicsit eltűnődve hagytam, hogy a kettőnk által pöfékelt füst keveredjen. Egészen addig ebben léteztem - abban a néhány másodpercben -, amíg Henry újra meg nem szólalt.
Akkor kissé lomhán emelkedte fel, de csak azért, mert így kényelmesebben fürkészhettem a vonásait. Finoman oldalra biccentett fejjel hallgattam, a kérdés-nem-kérdésére pedig azonnal és határozottan bólintottam. Persze, hogy tudtam. Jó ideje semmi kétségem se volt felőle.
A böfögésem felemlegetése, a mosolya és a fejemre adott puszi engem is kuncogásra sarkallt. Egy kicsit jobban bújtam.
- Persze, meg a másvilági szexet velem és a kurva nagy számat - tettem hozzá még könnyed viccelődéssel, aztán finomabbá halványult mosollyal hallgattam a folytatást.
Valamikor a második mondat végén kezdtem a cigit tartó kezemmel a whiskyt markoló ujjait cirógatni. North Poleban a szabadban is lehettünk volna seggpucéran, akkor is átmelegítettek volna a szavai. Megint elfogott az a torokszorító érzés, mint a kádban, mert basszameg, az egy dolog, volt, hogy Ő mi lett nekem és mennyit adott, de... olyan furcsa és szokatlan volt, hogy én is tudtam adni, valami több lenni, valakivel együtt többé válni.
Már vettem a levegőt és nyitottam a szám, hogy valamit mondjak, de szinte azonnal nekiállt nyígni a távirányítón.
- A faszért sír a szád, nesze, fogd meg - nyomtam a kezébe a equilás üveget, a fogam közé kaptam a cigit és... lecsúsztam a kanapén, Henry derekába kapaszkodva, hogy a lábammal kalimpálva húzzam magunkhoz a távirányítot.
Deh, majd felkelek! Lófaszt.
- És most húzz fel - adtam ki, nevetős hangon az ukázt, miután a kezébe nyomtam a csapatmunka eredményeképp a távirányítót. Ja, még mindig azt játszottam, hogy igazából nem működik a lábam.
Ahogy megint mellette voltam, visszavackoltam magam, nekidőltem és részemről tök mindegy volt, hogy mit indított el. Archerözhettünk is, ha már ma olyan szépen megidézte. Ő itt volt, bagó-pia van, a vacsi hamarosan megérkezik... Ennél több nekem sose kellett.
Kivéve... kivéve a mini. A grátisz, a plusz, a túljó.
Eszembe jutott mindkettőnk nem fogadott hívása, de nem hoztam fel. Majd holnap, a ma a miénk, ahogy megbeszéltük, és eszembe s volt kicsinálni ezt a békét egy esetleges rossz hírrel. Más viszont kikívánkozott, miközben egyre jobban eltompultam a piától.
- Sose változtatnálak meg. Soha de soha. Nem is kérném, hogy mondjuk lécci-lécci legyél már kevésbé forrófejű, csak... egyedül azért rántalak vissza, hogy ne árts magadnak. Azt nem fogom hagyni - dünnyögtem a tévére meredve, de igazából nem láttam, mi ment épp. - Eleget bántottad már magad. Minden másban - néztem fel a szemébe - itt vagyok veled, querido.
Megcsókoltam, majd visszakucorodtam és egy újabb korty után magamtól képes voltam addig így ellenni, amíg a vacsi megérkezett. Ebben az állandóságban, kiszámíthatóságban, ami alapvetően olyan kurva messze állt mindkettőnktől, de együtt tudtuk értékelni és élvezni. Tényleg soha, senki más mellett nem ment ez. És soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jól fog esni a megállapodott élet.
Amikor a futár megérkezett és Henry ment, hogy átvegye a kaját, megint utána néztem. Kevesebb mint egy éve, ez max hétvégi látvány volt, most bármikor megeshetett, és nem, kurvára nem tudtam megunni.
- Ketchup! A ketchupot is! Meg mustár meg úúú van valami saliöntet a hűtőben, az is jó! Jaj ne, várj, az asszem lejárt és annak van olyan gusztustalan szaga még zárt flakonon keresztül is... - mondtam a magam plusz instrukcióit, ahogy Henry végzett a futárral. - Úúúú, tudod mi kellett volna még bassza meg?! Gyertya! Szart se ér az évforduló gyertyafényes vacsora nélkül. Hú, de öngyújtóval is jó, nem?
Hót picsa mindegy volt, hogy van-e gyertya, vagy nincs, és ha tényleg elkezdett nekem öngyújtóval, vagy ég tudja, honnan szerzett gyertyával molyolni, felnevettem.
- Szopatlak, gyere már! - vigyorogtam rá, megint felé nyújtva a kezem, és ha jött, a kajára se nézve húztam magamhoz újabb csókra, csak utána kezdtem kicsomagolni a vacsorának valót.
Ahogy nekiláttunk, hát... korábban már viccelődtünk ezzel, amikor Achilles megrángatta, de mostanra minden további nélkül képes voltam arra, hogy minden második falatot a steakből Neki kínáljak. Nem mintha ne lett volna egy tekintélyes darab, de ez nem is erről szólt.

Talán az elbaszottságom és a fürdés ígérete mellett az is segített hamar felpörögni, ahogy boldogan nevettem vele vagy éppen rajta. Nem nagyon tudnám pontosan leírni azt, hogy mennyire otthon érzem magam mellette. Hogy nem csak akkor nem kell magam visszafognom, amikor elönt a Hurrikán, hanem a nettó faszságaimat is úgy önthetem gondolkodás nélkül, mintha nem lenne holnap. És Dakota ehhez nem csak a hálás közönségem, de a partnerem is abban, hogy még magasabb szintre emeljük a helyzetet, bármiről is legyen szó. Tényleg Ő a másik felem. Valami, ami egész életemben hiányzott mellőlem és belőlem, csak sosem vettem figyelembe.
- De még így is ezerszer jobban nézel ki, mint bárki más.
Nekem biztosan. Elpirulni biztosan nem fog, nem épedig muszáj voltam még mondani valamit, mert én sem akartam megbánást tanúsítani, de attól még... Nem tudom, szar volt tudni, hogy fájdalmai vannak, sebei, amiket én okoztam, de közben mindkettőnknek kibaszott nagy kielégülést okozott a helyzet. De ez akkor sem olyasmi, amit napi szinten meg tudnék tenni. Ezek után pedig tényleg az volt a "legkevesebb", hogy cipeltem, hogy levetkőztettem és hogy megfürdettem.
- Baszd meg te. - morogtam vissza nevetve, amíg vetkőztettem - Én egy kibaszott kemény és talpraesett csajt vettem el, nem tudom, miről beszélsz. - képes voltam úgy csinálni, mintha nem lenne teljesen egyértelmű, hogy jó szokásunkhoz híven megint keresztbe szívatjuk egymást, de azért a lehetséges kimenetele egy fejsérülésnek azért már "megijesztett" - Oké-oké, ennyire azért nem szeretek veszélyesen élni. - nevettem, ahogy leszedtem róla a pulcsi maradékát is - Nekem a kis szakadék kell.
Akinek az épp nagyon "szenvedő" verzióját fel is kaptam megint, hogy a kádba vigyem. Azt hiszem, hogy már ebben az egy évben is mindketten rengeteget változtunk, de egyikünk sem fordult ki a valódi önmagából. És z kurva jó. Nem is tudom elképzelni, hogy ez valaha megtörténne, de ha mégis, akkor borzasztóan nagy szarban érezném magam. Vajon létezhet ilyen, hogy két összepasszoló darab kirakós egyszer már elkezd nem összepasszolni? De nem, ezen most nem fogok elkezdeni előre rugózni. Inkább csak megengedtem a vizet, bepakoltam magunkat és attól a szemen fröcskölős malőrtől eltekintve próbáltam én is ellazulni és élvezni a helyzetet. Dakota illatát, a bőrét, a hangokat, amiket kiadott magából, az Őt burkoló energiákat, és teljesen átadtam magam neki. Mert Ő tanította meg nekem azt úgy mélyen és igazán, hogy milyen érzés adni. Nem csak sokat markolva elvenni a jóból, a világból úgy, ahogy az nekem tetszik. Cserébe pedig ugyanezt vissza is kaptam: nem kellett rabolnom, nem kellett elvennem. Itt volt velem, nekem, mellettem azért, mert Ő ezt akarta. Ennél többet szerintem tényleg nem várhatnék az élettől.
Mindkettőnkben ott kavargott a magunk kimondatlan gondolatfolyama, de nem akartam megbeszélni. Nem akartam elmondani, bevallani, csak nézni Őt, élvezni az érintését, lustákat pisolgva mondani el mindent, amihez most nem voltak szavaim. A csókba belehajolni egyébként is sokkal jobb ötletnek tűnt. Csak morogva szuszogtam, aztán minden ellenkezés nélkül értettem egyet abban, hogy nem vagyok normális.
- Biztos nem kellettem volna - itt nincs semmiféle ha, és ahogy az államat cirógatva megint megcsókolt, magamban tartottam a folytatást addig, amíg el nem távolodott - Sehogy máshogy nem működnénk.
Tök mindegy, hogy melyikünk lenne más és miben. Minden olyan egyszerűnek tűnt, valahol pedig mégis volt egy olyan érzésem, ez az egész kapcsolat egy borzasztó finomhangolt szerkezet, hogy a legkisebb változtatás vagy belenyúlás képes lenne felrobbantani az egészet. Ha nem is azonnal, de hosszú távon mindenképp.
- Dagadt leszel.
Röhögtem el magam, ahogy Ő is leadta a rendelését, hogy aztán lassan-lassan kikecmeregjünk a vízből, pár lépéssel közelebb ahhoz, hogy rendelhessünk.

Meg ahhoz, hogy elénk táruljon, megint mit sikerült csinálni a nappalival. A mi amor vinnyogott, én meg fájdalmasan fogtam fel a helyzetet és döntöttem el, hogy én ezzel mára nem vagyok hajlandó foglalkozni. Jóvanazúgy. Megvár.
- Hát ezt szét, bazmeg. Még jó, hogy a dobszerkó valahogy megúszta.
Azért mondjuk egy kicsit utálnám magam, de talán ezért is pakoltam a baszott nagy nappali legtávolabbi sarkába. Tudat alatt biztos voltak sejtéseim arról, hogy ott lesz a legnagyobb biztonságban. Ahogy Dakota most épp a kanapén, amin ott hagytam, hogy az aknamezővé vált lakásban összegyűjtsek mindent, amire úgy tűnt, hogy egyelőre szükségünk van a túléléshez. A többi helyben volt. Például neki én nekem meg Ő. Meg a kedvezménykártya a matracboltan, ami nem hiszem, hogy túl sok embernek van a városban. Vagy úgy egyáltalán a világon.
- Ja, és legalább nem nyaggatsz extrán, hogy cseréljünk le valamit, mert már "uncsi" és kéne másik. - pontosan tudja, mennyire "imádok" vásárolni - Höhö, majd akkor leszek büszke, ha ott a törzsvásárói helyett a kitiltottak listáján leszel rajta.
Mélyet szívtam a cigimből és a füstöt szórakozottan Dakota meztelen lábszárának bőrére fújtam. Aztán megint, ahogy a kádban, csak végtelen nyugalommal és békével élveztem a nőstényemet, a napot, a leamortizált otthonunkat. Kurva ritkán jutottam el odáig, hogy ennyire lehiggadtam, hogy nem fűtött valami apró akármi, ami miatt ott lüktetett bennem a tettvágy vagy pörögtek a fejemben a fogaskerekek. De most nem volt semmi más.. Csak mi. Meg a dolgok, amiket elmondtam neki. Ő egy kicsit jobban bújt. Én egy jobban húztam magamhoz.
- Jó, ez is jogos, de olyan nővel még nem találkoztam, aki ilyen odaadással böfögte volna el a nevemet.
Nem mondhatja, hogy fukar vagyok, én aztán minden érdemét számon tartom, ez pedig kimondottan fontos volt. Úgy csináltam, mintha mg annál is fontosabb lett volna, mint hogy miatta vagyok a magam szerintem eddigi legjobb verziója, még akkor is, ha nem tűnt el belőlem a sötétség. Szerintem soha nem is fog. De Dakota mellett egyszerűen már jóval kevesebb tere van, mint nélküle valaha volt. Ezért pedig tényleg hálás voltam az olyan "természetes" dolgok mellett, mint hogy szeretem és hogy mindent megtennék érte. Na jó, meg a világi szex mellett is.
- Mi a faszt csinálsz?!
Fakadt ki belőlem, ahogy átvettem tőle az üveget, Ő pedig a derekamba kapaszkodva úsz csúszott le a földre, mint valami kibaszott amőba. Kontrollálatlanul röhögtem fel a műsorán, de azért...
- Ésszel fetrengjél, hát megvágod magad bazmeg! - próbáltam nézelődni közben mellette a földön - És mégis mivel, a faszommal? - kérdeztem úgy, hogy széttártam a kezeimet: az egyikben cigi és whisky, a másikban tequila és távirányító. Még, hogy húzzam fel... - Na, elég volt már belőled, másszál szépen vissza szaporán, amíg szépen mondom, ennyire nem vagy puding!
Még mindig nevetgélve nyomtam vissza a kezébe a piát, benyomtam a TV-t, asszem épp reklám ment valamelyik csatornán, aztán egy utolsót szívtam a bagómból, és mivel hamutálért már végképp nem volt monyóm kutakodni, egy szó nélkül fordítottam a csikket a tenyerembe és ejtettem a padlóra. Majd Herbert felszívja, ennyi. Már gyújtottam is a következőt.
A TV-re bambulva kezdett beszélni, de én felé pillantottam, amint kinyitotta a száját. A szakállam rejtekében húztam félmosolyra a szám, és eszembe jutott, hogy mostanra már aztán tényleg nem rejtegetek előle semmit. Mellette a legjobb voltam, de látta belőlem a legrosszabbat is. Nem hagyott hátra. Felemelt és kirángatott a legmélyebb szarból még akkor is, ha ezzel saját magának is fájdalmat okozott. Nem tudom, hogy azért a napért vagy az azt követő időszakért képes leszek-e igazán megbocsájtani magamnak. Azt hiszem nem. Nem szoktam visszagondolni rá, de ha nagyon ritkán mégis megtörtént, még mindig fájt a látványa, a sebei, a bordái a tenyerem alatt - akkor is, amikor már látszólag minden rendben volt.
- Inkább azt ne hagyd, hogy neked ártsak. - kértem, mert ha akartam, ha nem, engem a baj mindig megtalált, nem kellett különösebben elébe mennem - Tudom... Mert mindig visszahoznak a lábaid.
Ahogy megcsókolt, a tarkójánál a hajába túrva húztam közelebb magamhoz. Persze tudtam, hogy nm csak fizikailag van mellettem, hanem minden más szarságban. Ha kell, akkor rugdos, ha kell, akkor csak megmasszíroz egy kurva szar nap végén, vagy megadja azt a luxust, hogy egy óráig hozzám se szól, ha nagyon le vagyok szedálva és csak arra vágyom, hogy kurvára békén legyek hagyva. Néha azt hiszem, hogy jobban ismer saját magamnál.
Ahogy megszólalt a kaputelefon, egy gyors csókot nyomtam Dakota fejére megint, aztán pattantam is. Jó, még be kellett mennem a hálóba is, magamra rángatni egy edzőnacit meg egy felsőt, ami takarta a vállamat. Szerencsére így minden további nélkül úsztam meg a kaja átvételéét vértelen pofával, aztán a termetes zacskóval együtt indultam meg, de a mi amor úgy tűnt, hogy feltámadt.
- Tudom, meg a kibaszott toronyórát is lánccal... - forgattam meg a szemeim komolytalan haraggal, amiért csicskáztatott: lebasztam mellé a zacskókat, aztán mentem a konyhába hozni mindent, amire vágyott. Kivéve a geci büdös salátaöntetet, amit bent hagytam a hűtőben, de csak azért, hogy ne a konyhában bűzölögjön. Szerintem azt az fogja kidobni, aki előbb unja meg, hogy az egész hűtő átvette a szagát - szerintem én leszek, de ne kiabáljuk el. Visszaslattyogtam, és "hozzá vágtam" a ketchupot és a mustárt is.
- Gyertya. - néztem rá szinte ítélkezve, és eszembe jutott az Orcás iruccanás meg a mécsesei - Be se verted a fejed a fürdőben, hát hogy vigyáztam már! Na jó...
Talán azt hitte, hogy mécsest vagy gyertyát keresek, de ennél én sokkal kreatívabb vadnyugti gyerek vagyok. Megindultam a konyha felé, egy kicsit nyitottam-becsapkodtam mindent, csörögtem, zörögtem, aztán visszatrappoltam hozzá.
- Kussolj, már késő! - nyögtem egyet és lehajoltam a gyújtómért - Nesze bazmeg, McCartyéknál ezt hívják gyertyának.
Semmi jót nem ígért a vigyorom, ahogy még egyszer fejjel lefelé fordítottam a frissen whiskys üveget, aminek a szájából egy kassal már alkohollal átitatott konyharuha lógott ki kissé, aztán se szó, se beszéd: meggyújtottam a frissen fabrikált Molotov-koktélt, aztán a dohányzóasztal közepére csaptam, mielőtt leültem enni.
- Kurva boldog gyertyafényes évfordulót! - röhögtem, majd kibontottam a kajám és minden különösebb várakozás nélkül nekiálltam végre és úgy nyögtem fel, mint Dakota a kádban - Óóóó, igen...
Nevettem, és a sajátom mellett mg a Dakota által kínált falatokat is elfogadtam, amíg ment valami szar a TV-ben. Nem, most sem mondhatnám, hogy csipegettem, és éreztem, hogy ebből most esélyesen tényleg alvás lesz. Mondjuk nem baj, nem volt még vége a napnak. De a matraccal semmi kedvem nem volt most foglalkozni, szóval ha csak Dakota nem akart szuszogni, akkor a kanapén kérdeztem rá:
- Alhatok az öledben? - pislogtam rá kiskutyaszemekkel - Na, légyszilégyszi, mi amor... Csak egy fél órát...
És ha nem mondott nemet (és már mi a faszért mondott volna nemet), csak az ölébe fészkeltem a fejem, elégedettem dörgöltem az arcom a combjába, és miután teli hassal egy kicsit kiszuszogva-nyögtem magam, újfent elnyomott az álom.

- Naná, hát karban vagyok tartva! - vágtam rá a bókra, egyszerre utalva vissza a nem sokkal ezelőtt történtekre, meg előre a cipelésemre. Meg nyilván minden értelemben el voltam kényeztetve.
Ennek ellenére simán sápítoztam meg sajnáltattam magam és az utolsó csepp kis előnyt kifacsartam a helyzetemből, mert jól esett ezzel húzni Henry agyát, ilyen módon is szórakozni vele, rajta.
Fél kézzel az arcomat legyeztem a kemény és talpraesett jelzőkkel.
- Ó, igen, hízelegj még - nevettem fel, miközben pontosan tudtam, hogy nem hízelgés volt, ehhez bőven eléggé ismertem őt és magamat is.
Ha nem így lett volna, ha kevésbé vagyok kemény és talpraesett... júniusban elfutok. És most egészen biztosan nem lettünk volna így itt. Ennek a "mi lett volna ha"-nak a taglalása helyett inkább felhoztam az elhercegnősödés veszélyét egy kellően nagy fejbebaszás esetén. Vigyorogva hallgattam, miközben kibújtatott a pulcsimból, hogy ennél óvatosabb duhaj volt.
- Nyugi, a tiéd, és nem is megy sehova - mondtam mosolyogva, a maradást pedig most épp arra értettem, hogy nem fogok megváltozni, de... ja, simán lehetett úgy is venni, hogy szó szerint a seggemen maradok. Mert már abszolút ez volt a terv.
Kiélveztem, ahogy Henry továbbra is helyettem tett-vett, meg cipelt és végült elmerült belem a forró vízzel megtelő kádban. Egy fröcskölésnyi rosszalkodást engem magam, aztán jött a végtelen béke, amit a vele való találkozás előtt nem hittem, hogy valaha megtapasztalok. A puszta érintései felkavartak, egyszerre volt kínzó és csodálatos, ahogy szembesített mindazzal, ami általa az enyém lett. Azzal a végtelen szeretettel és törődéssel, amiről jó ideje úgy gondoltam, hogy a töredékét se érdemlem meg, de ha meg is érdemelném... ki lenne képes engem így szeretni?
Hát Ő. A Haramia, a rablóból lett pandúr, egy kibaszott legenda, aki ezekkel a kezekkel annyi életet kioltott, most pedig rólam gondoskodott velük teljes odaadással. A Szürke a lelkem másik felét cirógatta. Én pedig teljesen leeresztettem, megpihentem Henrynek hála.
Azért mozdultam csak, hogy megfordulva letisztogassam a szakálláról az alvadt vért. Róla. Az egyetlenről, akit még az életnél is jobban szerettem, aki nélkül többé már nem érdekelt volna, hogy mit tartogathat a holnap. Az csak Vele létezik.
Ezzel az elérzékenyültséggel csókoltam meg, majd miután leszögezte, hogy sehogy máshogy nem tudnánk működni amúgy, csak így, mindketten a magunk elbaszott módján, újabb csókot kapott. Utána letudtuk a kaja kérdéskört, és a beszólására reflexből nyúltam, hogy megcsavarjam a ma már hideg által terrorizált bimbijét.
- Te köcsög - morogtam az orrom alatt, majd én is felnevettem.

- Nem voltunk elég alaposak - ingattam a fejem arra, hogy a dobszerkó megúszta. - Nyugi-nyugi, nem kockáztatnám az épségét! Azt a hisztit, amit produkálnál miatta nem kockáztatom meg - dugtam ki rá a nyelvem hegyét, aztán ahogy letett a kanapéra, kedvtelve néztem utána.
Amikor visszatért, átvette tőle a piát, a meggyújtott cigit, majd hozzá bújtam, amíg elintézte a kajarendelést és a törzsvásárlós dolgokról dumáltunk.
- Henry, kettőnk közül te vennél valamit azért, mert meguntad a régit, akármennyire is rühellsz vásárolni - kuncogtam. - Neked vannak nagyobb igényeid a lakókörnyezeteddel szemben. - Nem volt ebben semmi szemrehányás vagy cikizés, de akár kényelemből, akár nagyravágyásból, akár szimpla szeszélyből vagy menőségből... Ő jóval igényesebb volt mindenre nálam. Én leginkább Henryt szem előtt tartva törődben ilyen dolgokkal. - Kitiltottak... ahhoz minimum meg kéne bent rángatnom valakit, másért minek mennék be egyáltalán?
Csak azért, hogy balhét keverjek és kitiltsanak? Ehh, ennél kényelmesebb vagyok. Főleg most, főleg ilyen helyzetekben, amikor ennyire lelassult és megnyugodott minden - Henry is. Általában zsizsgett, az energiáiban éreztem a folytonos izgágaságot, de most csend volt. Cigifüsöt fújt a lábszáramra, gyengéden cirógatott, miközben ittunk és csak élveztük egymás társaságát.
Az érdemeim felemelgetésekor jót rötyögtem, imádtam, hogy őt olyan dolgok fogták meg bennem, amitől a többség, vagy inkább mindenki más hanyatt-homlok menekült volna. De hát... ezért Ő vett el.
Meg azért, mert amikor a távirányítóért nyígett, akkor képes voltam lefolyni neki a kanapéról, hogy a lábammal húzzam oda a cuccot, miközben Henry röhögött.
- Segítek, baszki, nem látszik? - válaszoltam a derekába kapaszkodva és voila, már repült is mellé a távirányító. - Holnapra nyoma se lesz, max egy karcolás, nagy kaland. - Tényleg nem történt több, egy szilák a lábszáram oldalán végigfutott, de ennél egy intenzívebb vakarózással is komolyabb sebet ejtek magamon. Inkább kértem, hogy húzzon fel, le se szarva, hogy mindkét keze tele volt. Azért a kérdés-ötletre felvigyorogtam rá. - Például. - Mert hát nagy is meg kemény is tudott lenni, simán felhúzhatna vele. Igaz, nem pont most azonnal. - Jólvanmár - "hisztiztem" és minden további dráma nélkül, simán felkeltem, ha pedig amúgy is függőlegesben voltam, nyújtóztam egyet. Még mindig érzékenyen sajgott az ölem.
Visszaültem mellé, átvettem a tequilám és kényelmesen felhúztam a lábam. Csak akkor mozdultam meg, amikor a csikket kellett elnyomnom. Ő elintézte a tenyerével, én kevésbé mazochista megoldásképp lehajoltam, kinéztem egy nagyobb szilánkot, ami elég közel volt és azon nyomtam el a cigit. Aztán ja, ugyanúgy Herbertre bíztam a csikk majdani összeszedését, mint Henry. Hát ha már egyszer van robotporszi dolgozzon is.
Egyébként is sokkal jobban érdekelt és lefoglalta a gondolataimat, hogy elmondjam Henrynek azt, amit a fürdőben nem. Hogy sose változtatnám meg. Visszatartom, visszarántom, ha kell, de eszembe nem jutna olyasmire rávenni, vagy ne adj ég kényszeríteni, ami nem ő. Már akkor megmondtam neki, amikor az Achilles okozta sebeit ápoltam le: tudom, hogy milyen, azt is, hogy az ilyen-olyan sebek, meg kisbalhék vele együtt járnak. Azóta pedig csak még többet tudtam meg róla, még jobban beengedett, de ez semmit sem változott. Az egyetlen, ami módosult az az, hogy még inkább szerettem volna megakadályozni, hogy baja essen, hogy akár saját magának, de fájdalmat okozzon.
A kérésére ránéztem és elmosolyodtam.
- Ha engem bántasz, magadat is. Mondom: nem hagyom - simítottam a karjára és szorítottam rá kicsit. - Ha pedig már nem érzed úgy, hogy velem magadnak is ártasz... akkor nem lesz miről beszélnünk. De ettől nem félek. - Meg úgy igazából már semmitől sem azt hiszem, ami kettőnket érinti.
Boldogan vigyorodtam el arra, ahogy a szavaimat idézte és hozzá simulva csókoltam meg. Igen, visszahoznak. Nekem már menthetetlenül és megmásíthatatlanul itt volt a helyem: vele, mellette.
Ezt a csendes békét zavarta fel a kaputelefon, és kissé kelletlen nyögéssel, még azért utána nyúlkálva hagytam Henrynek, hogy felkeljen, magára kapjon pár göncöt és intézze a vacsi átvételét. Utána megint előjött belőlem a minden szart igénylő, és csak mondtam a vége-hossza nincs listát. A méltatlankodására elnevettem magam, aztán figyeltem, ahogy gyertyát gyújtott.
- Még hogy én gyújtom fel a loftot a konyhaművészetemmel! Te már meg se próbálod balestnek álcázni - ráztam meg a fejem az égő "kanócra". - Feldönteném és mondanám, hogy Milesék meg ezt tábortűznek, de nincs kedvem ma este még szállás után kajtatni, csak élvezem a McCarty-féle romantikus vacsit, némi életveszély mellett. - Annyira nem vagyunk épek...
Ehhez képest maga az evés döbbenetesen kulturáltan zajlott és csak az egyik kezem lett ketchupos a sültkrumpli zabálása, meg Henry fél-etetése közben. Már nem firtattam, hova fért belé ennyi kaja, de ja, ma határozottan és látványosan többet zabált nálam. Főleg, ha hozzávesszük, hogy még az én steakemből is evett, de nem sajnáltam tőle, élvezze csak, én épp a kevesebbel is jóllaktam.
Miután végeztünk, felcserélődtek a szerepek, és a lusta-nyünnyögős, "kiszolgálást" igénylő ezúttal Henry lett, nem én, ahogy rám nézett azzal a kiskutya tekintettel. A kezembe temettem az arcom egy másodpercre.
- Ez kurvára övön aluli ám, csak mondom! Ágyúval lősz verébre - fogtam a kezem közé ezúttal az ő arcát és bazmeg... ajjbazmeg. Ha nem szeretném ennyire se tudnék ennek ellenállni. - Persze, hogy alhatsz az ölemben, ha azt kérnéd, még altatót is kapnál, vagy fasz tudja mit, kérd és kapod.
Igen, ennyire hatásos volt ez most, főleg a korábbi szex, fürdés és gondoskodás után. Ha azt akarná, a szórakoztatására képes lennék feldugni a saját seggembe a megmaradt, egy szál rózsát az ebédlőasztal közepén lévő pohárból. Nem fog ilyesmi kelleni, de na.
Úgy helyezkedtem, hogy kényelmesen az ölembe tudja hajtani a fejét, a TV-n halkítottam, és miután befészkelte magát, egyik kezemmel a hajába túrtam, lehajoltam és halántékon csókoltam. Hamar elaludt, én pedig lassan, egyenletesen cirógattam a haját. Nem érdekelt, hogy mi ment épp, csak csendben őriztem Henry kajakómás álmát.
- Te vagy minden boldogságom - mondtam halkan, lágyan mosolyogva le rá, majd szusszanva süppedtem bele a kanapéba és hallgattam tovább az egyenletes szuszogást.
Bárkinek képes lettem volna nekimenni, ha kell, hogy ezt, őt és így megvédjem, megőrizzem. Mert hiába volt olyan megátalkodott, ismertem a sebezhetőségét is. Ez pedig sose tette gyengévé vagy kevesebbé a szememben, csak arra sarkallt, hogy ha bármikor olyan van vagy lenne, helyette is erős legyek. Ha pedig lenne valaki belőlünk... azt is ugyanígy, ha nem jobban akarnám óvni.
Akkor piszkáltam jobban, amikor ébredezni kezdett, a fejbőrét masszíroztam és ha úgy fordult, lágyan puhatolózva, majd mélyebben megcsókoltam. Szerettem a lusta, kissé nyűglődő ébredéseit is, amikor még csak fél lábbal volt az ébrenlétben, de már értem nyúlt. A póló alá nyúlva cirógattam meg az oldalát, a hasát kedveskedve, majd szinte kérdőn piszkáltam meg a melegítő gumírozott derekát.
Minden a Tiéd, mindent megkapsz, amire csak vágysz.

Felkacagtam. Még jó, hogy karban van tartva. Így is, meg úgy is. Még jó, hogy kemény és talpraesett. És még jó, hogy az enyém és nem megy sehova.
Borzasztó háklis vagyok a cuccaimra. Mindenből a legjobb kell, a legmenőbb, a motorra és a kocsimra egy évben annyit költök, mint más öt év alatt. Minden kell, amitől valamiért többnek és jobbnak érzem magam, cserébe pedig olykor eszetlen költségekbe verem magam azért, hogy a cuccaim még a jobbnál is jobbak legyenek. Tudom, Dakota nem egy tárgy, nem a "cuccom", de az enyém, hozzám tartozik és kibaszottul szeretem, szóval nyilván megkap mindent. Legyen ez anyagiakban mérhető, vagy abban a puszta tényben, hogy annyit adtam neki magamból, a "fasz haramia" mindenki előtt rejtett álcája mögül, hogy többet már nem tudnék, ha akarnék sem. Mert az enyém és mindenben a legjobbat érdemli. Arról ne is beszéljünk, mennyibe került a plató rózsa, de most, a kádban egészen más dolgokkal "fizettem". A törődésemmel, a figyelmemmel, azzal, hogy úgy néztem rá, mint még soha senkire, abban a tudatban, hogy mennyire szeretem és hogy mennyi mindent ad nekem már csak azzal is, hogy nézhetem. Hozzám sem kell érnie.
Boldoggá tettem a testét, a lelkét és azért... Jó, bevallom, a jókedvére is gondom volt. Arra mindig. És mit kapok mindezért cserébe? Hogy leköcsögöz. És mégis nevettem vele, mert tényleg, inkább lássam kerekebbnek, mint megint olyannak, mint Új-Mexikóban. Azt nem akarom soha többé.

- Hát ne is, bazmeg, mert térdre borulva zokognék itt reggelig.
Tudom, szándékában volt basztatni a hisztijeimmel, de ebben igazat adtam neki. Meg amúgy is tudom, hogy mit össze tudok olykor rinyálni, szóval vagyok annyira érett flnőtt (haha), hogy az igazságon nem sértődöm meg. Helyette inkább rndezkedtem, kényelembe helyeztem Dakotát, aztán minden elérhető földi jóval ki is szolgáltam. Vagy épp dolgoztam rajta, miközben magamhoz ölelve a bőrét cirógattam.
Kicsit elkomolyodva pislogtam, ahogy hát... Nem szemrehányást tett, csak szembesített azzal, hogy kettőnk közül nekem vannak nagyobb igényeim. Felhümmögtem.
- Jó, de csak mert... - kezdtem bele kicsit elmélázva - Mert... - ezt mégis hogy lehet rendesen megfogalmazni? - Csak mert ha ez nincs meg bennem, tizennégy évesen éhen döglöm a sárban egy kupac lószar mellett, na. - tudom, Ő inkább választotta volna ezt, mint azokat a kötöttségeket, amikkel a születési előjoga járt, de - De nem jobb ez így, mi amor? Úgy habzsolni az életet, mintha nem lenne holnap és még pukedlizned sem kell érte, he? Dehogynem.
Már hogy a faszba ne lett volna jobb neki is. Hát mennyire imád már néha csak úgy néha a földön fetrengeni, mert úristen, padlófűtés? Nem, én is képes lennék vele valahol a híd alatt megrohadni, ha úgy hozná az élet, de nem engedem, hogy ezt hozza. Ennél mindketten többet érünk, és akkor is inkább hívok burkolót, ha egy este bekattan és eszébe jut felszedni a parkettát, hogy legyen belőle máglya. Vele építeném és nem lebasznám, hogy akkor mostantól nincs padló, csak fűtés, fetrengjen azon. Hát nemár. Az nem én vagyok.
- Nemtom', fogadásból? Kiborogtani mindent? Úgyse lennél punci, megtennéd, én is hülyét csináltam ma érted magamból az egész városban.
Nem, akkora fasz nem vagyok, hogy ilyesmire "kényszerítsem", csak mondom, hogy lehetnének más alternatívák is arra a bizonyos kitiltásra a szépségszalonból. Most egészen más dolgok foglalkoztattak, egészen pontosan az, hogy szeressem és kiélvezzem vele a csendes és teljesen nyugodt pillanatokat. Meg felböfögjem neki, hogy mennyire hálás vagyok azért, mert képes jobbá tenni. Amit azzal próbált ad hoc meghálálni, hogy teljesen szétcsúszva lábbal szerezte meg a távirányítót a földről, közben még meg is vágta magát, hát szép, bazmeg.
- És még én voltam a "fúj, part kettő", mert vagdalkozni akartam a kádban. - kaffogtam oda nevetve, ahogy megéreztem a friss vér szagát - Persze, és ha letéped az ötven kilóddal, akkor még én vigasztaljalak, mert pár hétig nincs kufirc, meg a lófaszt! Másszál fel!
Nevettem teli pofával és teli kezekkel, ahogy végül a naccsasszony hajlandó volt magától visszakuporodni, és átvenni tőlem a kezembe nyomott dolgok rá vonatkozó részét. Aztán némi újabb punnyadás után neki jutott eszébe a TV-re bambulva átmenni (nem) romiba, és elmondani, hogy mit érez épp. Hogy mit gondol általában. Ettől pedig én is ellágyultam, de nem akartam, hogy ennyire nyíltan mutassa be irántam az áldozatkészségét, mert... Értettem, én is pontosan tudom, honnan jönnek ezek a szavak, de magamtól sokkal jobban féltem, mint attól, hogy Ő esetleg csalódást fog okozni...
- Nem fog. - feleltem minden gondolkodás nélkül - Olyan jó vagy velem, annyira érzed és tudod, hogy mit, mikor és meddig... - elmosolyodtam, ahogy a karomra szorított - Ismersz. És tudod, hogy a magam fajtánál van, ami már nem játék, amiből lehetnek balesetek, de... Benned bízom. Ezért hagyom, hogy a végletekig elvigyél.
Mire felfognám, hogy őt bántva magamat is, talán már késő lenne. De az Ő kezébe oda merem adni a gyeplőt, és meg is teszem, ahányszor csak erre kér. Ebben a tudatban csókoltam meg, és bár nekem nem volt dakota nagymamám, aki által bármiféle "lábas" hasonlatom lehetne, legfeljebb annyit tudtam volna nagy bölcsen mondani, hogy az enyéimet meg csak szimplán mellé szegezte az élet. Ez pedig annyira nem hangzik jól. De nem is kellett, hiszen épp eléggé üvöltött át az éteren minden érzésem... Egészen addig, amíg meg nem jött a futár. Morr.
Végig simítottam a nőstényem kezein, ahogy utánam nyúlkált, intéztem, amit kellett és a kísérő szószok mellett még egy "gyertyát" is intéztem. Most mi van? Igazán kreatív vagyok, de tényleg.
- Te meg már meg sem próbálod balesetnek álcázni... - utánoztam magasabb hangon, mint egy ötéves, aztán rábasztam az asztalra a lángoló üveget - Gyertyát akartál nem? Ez van, olvadjál el. - adtam ki parancsba nevetve - De ha le mered dönteni és fel kell állnom a steak mellől, én úgy elverlek, hogy... - hogy mi? - Valószínűleg repetát kérnél, mert máshogy nem tudlak. Ne verd le. Légyszi. Szeretem ezt a kecót. Köszi.
Nála mondjuk nem jobban, és szívesen elköltöznék valahova a város szélére egy házba, de... De. Nem, ez most olyan dolgok felé visz vissza, amikkel majd holnap foglalkozok. Most itt volt Ő, a Tv, a kaja, a pia, aztán csak a tele hasam maradt és a vágy, hogy egy kicsit megint kidőljek.
- Dehogy lövök, hát szeretlek! - pislogtam rá, ahogy a kezei közé fogta az arcom, és elmosolyodtam azon, hogy mi mindent is megadna csak azért, mert ilyen fejjel kérem - Csak az öledet kérem.
Altatót? Minek. Semmi szükség nem volt rá. Csak arra, hogy kényelmesen befészkelődjek az ölébe, nyüsszögjek és helyezkedjek egy kicsit, aztán belealudjak abba, ahogy a csókja után, a cirógatását élvezve nyugodt, álomtalan álomba zuhanjak.

Fogalmam sincs, hogy végül abból a fél órából pontosan mennyi lett, amikor mocorogni kezdtem, lassan közeledve a valóság felé. Nyűgös elégedettséggel helyezkedtem, ébredező morgás színezte  hangomat még akkor is, amikor Dakota finoman megcsókolt, én pedig félálomban vissza, miközben lustán emeltem a jobbomat a tarója felé.
- Mmmszia...
Dörmögtem még mindig csukott szemmel, és álmos vigyorral élveztem, ahogy a bőrömhöz ért a poló alatt, aztán a nadrág felé "kacsintgatott" a puha ujjaival. Röviden felnevettem. A szemem még mindig nem volt nyitva, de mint egy kitartott kurva, élveztem minden érintését.
- Micsinálsz? Rossz vagy... - dörmögtem és egy csapásra a hasa felé fordultam, aztán mélyet szippantottam a hasa és az öle illatából - Fájni fog...
Mert hát, annyit csak nem aludtam, hogy minden okés legyen, nekem is húzódott a vállam, de ha még mindig nyúlkált, esetleg bátrabb volt, a lelkesedésem minden értelemben érezhetőbbé vált. A világért sem mondtam volna nemet arra, hogy esetleg rám forduljon, de kétlem, hogy olyan kényelmes lett volna számára, mint egy bahamai napágyon elterülni, szóval... Szusszantam, ráfogtam a kezére egy kicsit, aztán felé fordítottam a fejem, és végre a szemeimet is kinyitottam.
- Mmm... - igen, még mindig morogtam - Azt csinálsz velem, amit akarsz, amíg neked is jó... - közöltem kásásan a feltételeimet - De csak, ha utána kávét is főzöl...
Erre már egy kicsit kómásan elnevettem magam, aztán... Hát, aztán minden csak Dakotán múlt.

A vállába fúrtam a fejem és bele is csókoltam, ahogy "megvallotta", hogy mi is alapvetően az igényeink közti különbség oka. Mindkettőnknek az kellett, amit épp nem, vagy csak alig kaphatott meg. A bőrére kuncogtam, ahogy a végkonklúziót levonta egy kérdés formájában, és nyilván igazat adtam.
- Dehogynem - néztem fel rá vigyorogva ismételve őt -, ez itt a legjobb.
Semmiben sem szenvedtünk hiányt - csak a mini bakancs árválkodott üresen -, és ehhez fikarcnyit se kellett feladnom magamból. Mellette otthonom lett, stabilitásom úgy, hogy a szabadságom is megmaradt, pedig baszki, szőröstől-bőröstől, testestől-lelkestől Neki adtam magam.
A szalonból való kitiltásomra vonatkozó ötletein elmosolyodtam.
- Jogos, nehogy véletlen is azt higgyék, hogy legalább egyik fel a családnak normális. Erre elég Pat, a négyszáz évével bőven ellensúlyoz mindkettőnket.
Ennyivel pedig le is volt rendezve az egész, már csak azért is, mert ennél sokkal fontosabb témánk akadt, nevezetesen a másfél méterrel odébb heverő távirányító. Mivel nyilván "Az Év Felesége" díjra gyúrtam, elfolytam a kanapéról, hogy partra vetett halként, geci szexin vergődve odakalimpáljam magunkhoz a lábammal, miközben még meg is karcolta a virgácsom egy kurva szilánk.
- Hé! Te eret vágtál volna a fürdővízbe, én meg megkarcoltam a lábam - zsörtölődtem, ahogy a saját fegyveremet lóbálta az arcomba (az övé helyett, de hát ez van). És még arra se képes vele, hogy felhúzzon, hát bazmeg... - Még szép, hogy neked kéne vigasztalnod. Te faszod, én veszteségem, és mi kerülne ezen hetekbe? - böktem meg egy ujjal az épp nyugalmi állapotban heverő hímtagot, amikor már felkeltem, mint akinek valójában semmi baja (mert nem is volt), és a kanapéra dobtam a távirányítót Henry mellé. - Értem én, hogy legendás, de ez nem mítoszépítés, csak regen. Mondjuk igaz, nem átlagos... - töprengtem tovább hangosan, kissé oldalra biccentett fejjel vizsgálgatva a családi ékszert, aztán felfogtam, hogy milyen kérdéskör köré táboroztam le. Megráztam a fejem és inkább visszahuppantam Henry mellé egy nyikkanással.
Nem csak a nappali lett szétkúrva, na.
És ennél jobban sose éreztem magam, ezt pedig Henrynek köszönhettem. Mindent megadott, amire valaha vágytam és még azt is, amire szükségem volt. Semmiért sem tettem volna kockára ezt, a megőrzésnek pedig az egyik... módja, vagy inkább ígérete volt, hogy nem fogom hagyni, hogy ártson magának. Láttam már törékenynek, elveszettnek, céltalannak és visszajött belőle - kellett hozzá segítség, de akkor is visszatalált hozzám. Meg fogom védeni, ha kell, saját magától is.
Elmosolyodtam a határozott, gyors válaszára, a folytatásra. A mosolya minden alkalommal megmelengetett, és hagytam, hogy ezt érezze az energiáimon keresztül - hogy érezze, mennyi mindent ad már ennyivel. Amikor azt mondta, hogy ismerem, már vigyorogtam.
- Sose játszanék ezzel - mondtam, bár esélyesen fölöslegesen mert úgyis tudta. - Sem más éles határaiddal. Hülye lennék kockáztatni, és valamit szétbaszni, hogy úúú csakazértis megnézem, milyen vagy, ha tényleg túlfeszítem a húrt vagy olyat csinálok, ami nem vicc és rosszul eshet. - Kis szemöldökráncolással ráztam meg ezúttal a fejem. - Ennél sokkal értékesebb vagy.
Én pedig ha lassan is, de azt hiszem megtanultam hogyan kell jól szeretni. Nem azért, mert Henry elvárta, hanem mert én akartam. Azt, hogy ha visszabújunk a közös kis burokba, az mindkettőnek menedék és feltöltődés legyen, ne fojtott feszültség, bizonytalanság és egymáshoz vágott, vagy épp lenyelt problémák a másikkal. Ha ezt... ha ezt megadhatom neki, már elértem valamit ebben a tyúkszaros életben. És azzal, hogy Ő is így bízott bennem, azt hiszem sikerült.
Minden továbbit a futár érkezése vágott el, amit egyikünk se bánt, Henry eleve kajás volt, és az én gyomrom is megkordult az érkező táp ígéretére. Kismacskásan nyúlkáltam után, a dorombolás viszont azért elmaradt, ahogy végigsimított a kezemen, csak elégedetten szusszanva dőltem vissza és figyeltem, ahogy az Őrmesterúr intézkedett. Meg leadtam a plusz igényeimet, amiknek csak a felét gondoltam komolyan, vagy még annyit sem, de hát... Henryről beszéltünk.
Ahogy lebaszta a Molotovot és még fejhangon sipákolt is valami hülye kis picsát utánozva - nyilván nem engem -, rohadt felnőttesen nyelvet öltöttem rá. Igen, ez volt a legjobb visszavágóm. Aztán felröhögtem a parancsolt olvadásra.
- Az előbb még azt akartad, hogy szedjem össze magam. A faszom aki kiigazodik rajtad - legyintettem, majd felvont szemöldökkel pislogtam fel rá, a fenyegetést hallva. Beharaptam az alsó ajkam a fenekelés lehetőségére, majd felnevettem. - Meg amúgy se jutnál a végére, kettőt nyögök és már nem fenekelsz, hanem gerincre vágsz. - Ez van, túl könnyen megkívántuk egymást. - De oké, jól viselkedek, nem lesz lakástűz - emeltem fel megadóan a kezem. - Na, gyere - rántottam le inkább magam mellé, hogy nekiüljünk végre zabálni.
Ez se véres, se szőrös nem volt, csak ketchupos meg sültkrumpli-olajos, de ugyanúgy jól esett, mint az erdei ebéd. És nem, nem borult fel az üveg, minden és mindenki túlélte. Mármint... egy romhalmaz volt a nappali, de na, nem lett még megperzselt is.
Az újabb kajakómával beütött Henrynél a kölyökkutya és oké, kurva sok minden volt a gyengém vele szemben, de eeeez... ez kegyetlenség baszki! Nem a Molotov-koktéltól, hanem ettől akartam pocsolyává olvasni és úgy fogtam a kezem közé az arcát, hogy ha most azt mondta volna, hogy pakoljak, megyünk északra a falkához csatlakozni, kérdés nélkül pattanok, csomagolok. Ehelyett csak az ölem kellett, alvásra, párnának.
Sehogy se tudtam volna nemet mondani. Úgy kíséreltem el az öntudatlanságba, mintha a világot is neki tudnám adni egyetlen kis cirógatással.

Akkor lettem elevenebb, amikor ébredezni kezdett. Nem már nem volt kiskutya, csak dörmögve félálmos és kicsit nyűgös. Muszáj voltam megcsókolni, a viszonzás még lusta volt, álomittas, akárcsak a keresgélő mozdulat, amivel a tarkómra fogott. A csókba sóhajtottam, a kezem a póló alatt a hasára simított, miközben Henrynek még mindig csukva volt a szeme, de már vigyorgott és pofátlanul élvezte minden érintésem. Nem mintha szükségem lett volna rá, de ez is bátorított arra, hogy a gatyagumi felé kalandozzak, rövid körmeimmel az alhasát karcolva.
- Ühümm - dünnyögtem vissza, amikor közölte, hogy rossz vagyok, és nagyot sóhajtottam, ahogy a hasam-ölem felé fordulva belélegezte az illatom.
A hajába túrtam megint, a mozdulat az aggodalmát hallva akadt meg. Lágyan elmosolyodtam.
- Csss... - mintha ezzel akartam volna elhessegetni a dolgot, és valahol így volt, mert nem akartam picsogva meghatódni a figyelmességén. Nyakig, mit nyakig, a feje búbjáig és még azon túl is benne voltam ebben az érzésben, amit csak erősebb, jobb szó híján hívtam még szerelemnek.
Megint lehajoltam, arcomat a hajába temettem, miközben a kezem a melegítő alá talált és ébresztgető, majd egyre lelkesebb munkába kezdett. Meg lett a jutalmam, oda se néztem, helyette én is lehunytam a szemem, inkább a vágyának erősödő illatára, egyre hangosabb szuszogására figyeltem, arra, ahogy a csípője meg-megrándulva belemozdult az érintésembe.
Akkor álltam meg, amikor ráfogott a kezemre és kiegyenesedtem, hogy a szemembe tudjon nézni. A tekintetem kissé ködös volt, mert faszság, hogy én itt nem kaptam semmit. A morgása a kásás hangja szinte alám gyújtott, de pontosan tudtam, hogy ha most rá ülnék, vagy komolyabban próbálkoznánk, esélyesen nagyon hamar kitenném a 'STOP' táblát. Nem kímélt korábban - ez így volt tökéletes -, és hát a revolver sem épp arra való, mint amire én használtam, megsúgom, nem véletlen. Az ülés még rendben volt, de gyanítottam, hogy ma este már semmiféle kicsit is nagyobb nyomás vagy súrlódás nem játszott.
Több évtizednyi cigitől és tequilától rekedtes hangon nevettem halkan a zárszóként bedobott kávéfőzésre, aztán lehajoltam és mélyen megcsókoltam.
- Ne ájulj el, de veled minden jó - mondtam úgy, hogy az ajkam még mindig az övéhez ért, és elmosolyodva folytattam a kényeztetését, a gyönyör felé terelését. Kicsit ráérősen, kicsit kényelmesen, a saját vágyammal borítva be őt, bújva-szeretve.
És nekem ez jó volt. Az öröme az enyém is lett, mindent reakcióját magamba ittam, és amikor éreztem, hogy közel ért a végéhez:
- Ülj fel - kérdtem sürgetve, és amint megtette, úgy pattantam fel, mint aki nem nyavalygott vagy egy órán keresztül amiatt, hogy nem bír talpra állni, menni.
De csak azért, hogy utána egyből Henry elé térdeljek, szétlökjem a térdeit, lerántsam a csípőjéről a melegítőt és ha máshogy nem is, legalább így magamba vezessem. A körmeimmel a combjába vájtam, egyre gyorsabban dolgoztam rajta, és amikor elment... igen, az nekem is jó volt. Az, hogy megint letakaríthattam a nyelvemmel, jó volt. Hogy felpillantva a kielégült arckifejezését láthattam, jó volt. Megint a pólója alá nyúltam és felsimítottam a bordáin, a barázdált izmokon, ahogy pedig felgyűrtem a pólóját, könnyed kis mosollyal hajoltam a hasához és pusziltam köldökön, csak mert miért ne?
Lenyaltam a szám sarkát.
- Köszi a desszertet - mondtam pimasz kis felhanggal, ahogy a Henry felhevültségével együtt az enyém is csillapodott, majd mintegy búcsúzóul finoman megharaptam alhasa puha bőrét.
Felkeltem, két oldalt még Henry lába mellett támaszkodtam a kanapén, és egy futó csókot is loptam.
- Hozom a kávét.
Mert kérte, mert hozni akartam, mert szeretem.
Ez mondjuk nem akadályozott meg abban, hogy az első pár lépést látványos karikalábakkal tegyem meg, aztán felnevettem és rendesen folytattam az utat a konyha felé, romokat és szilánkokat kerülgetve. Herbertnek holnap húzós napja lesz.
Rutinos mozdulatokkal raktam fel egy nagy adagot főni, és miközben hörgött a gép, újból nyújtózkodtam. Kicsit elgémberedtem, amíg Henry rajtam aludt, de pont úgy, mint az egyéb testi fájdalmaimat, ezt se cseréltem volna semmire.
Ha nem jött utánam, tényleg odavittem neki a feketéjét (mindkettőt), és látszólag minden különösebb ok nélkül elkezdtem kuncogni, ahogy visszaültem mellé.
- Emlékszem, amikor egy éve először csináltam neked kávét, olyan kómás voltál reggel, hogy szemen pusziltál. Vagy szemöldökön, tök mindegy. Én meg így azt se tudtam, hogy mi a szart kell csinálni egy jóreggel-puszival.
Akkor is, ha nem annak szánta, csak úgy megtette. Jah, az a reggel féltagadásos, félsuta, félkómás volt.
- De legalább a házat nem intéztük így el - tettem még hozzá elnyomva egy ásítást. Igen, kicsiknek lassan pizsilövés van, főleg ilyen meggyötörten. Igen, tudom, szegény én - nem.

Jó életünk van. A legtöbbek számára érthetetlen dolgokkal teli, de jó életünk. Senki másnak nem tartoztunk sem elszámolással, sem magyarázattal, talán olykor az emlegetett Patet leszámítva. Nevettem Dakota vele kapcsolatos megjegyzésén, de ha másból nem is, hát az októberből tanulva azt hiszem, hogy erre az ellensúlyozásra igenis szükségünk volt. Az életemet mentette meg akkor - megint, mint tette annyiszor korábban is. Az én világi szerencsém...
- Bezzeg amikor a vállamból rád csöpögött, nem sivalkodtál - és különben is, sokkal "undibb" testnedveim szoktak rajta landolni, szóval nem értem, mit magyaráz - Mit tudom én! Babakorom óta ez a pöcs a pöcsöm, nem tudom, mennyi idő alatt nőne vissza, és hogy egyáltalán... - összerándultam arra, ahogy megbökte, mert hát... na - Héj! És ja. Lehet, a méreten is múlik...
Végül is nagyobb felület, több idő. Fingom nincs. De csak azért nem cseréltem volna be egy kisujjnyira, hogy vész esetén hamarabb visszanőjön. Inkább vigyázok rá, szeretgetem, és bízom benne, hogy Dakota is úgy fogja szeretgetni, hogy egy napon nem marad a kezében, mint egy kilincs - mindketten csak buknánk a dologgal.
De ettől nem féltem igazán, ahogy attól sem, hogy esetleg valami felfedezni kívánó csitriként úgy kezdene el játszani a Szürke idegeivel, hogy abból baj legyen. Mert csak ebben az esetben fordulhatott volna elő, hogy valóban bántom, ezt pedig tudatosan soha nem akartam volna megtenni - utólag meg már sírhatnék, hogy mit tettem. Elég furcsa ezt így... megélni, hogy igazából magamban nem bíztam, pusztán azért, mert én tudom, hogy milyen az ösztönlét. Nem csak azért, amit
emberként tapasztaltam, hanem mert... Újszülött farkasként a Szürke megette a település orvosát. Azt is kurvára sajnáltam utólag, én voltam a legjobban kiakadva a dolgon és sosem bólintottam volna rá, de... A vad mindig is vad marad. Dakota kezébe adtam a pórázát.
- Te vagy ennél értékesebb. - nem, nem akartam elkezdeni a romkomos "énjobbanszeretlek" jellegű szarokat, d attól még - Tudom, ezen már túl vagyunk, de ne felejtsd el, ki vagyok valójában.
Az utóbbi pár évben tényleg elkezdtem tenni azért, hogy "vezekeljek" és "megtérjek" a világ előtt, a magam számára is. De odáig még nem jutottam el, hogy valóban elengedjem a múltamat, hogy a lelkem mélyén ne a gyilkost lássam. Dakotának is látnia kellett. Akartam, hogy lássa, mert Ő volt a húzóerőm, az, kiről tudom, hogy ennek ellenére is a jót látja bennem, azt, hogy honnan hova jutottam már most. Hogy előre vigyen. Hogy megerősítsen, és tovább húzzon ezen az úton, aztán talán... Talán egyszer vele, mellette megérem, hogy én is valóban értékesnek fogom látni magam. De egyelőre az összes és fontos jó, amit tettem, benne központosult. Nélküle csak alkalmi légyottjaim lennének a jósággal.
- A férjed vagyok, neked nem kell rajtam kiigazodni, azt csinálod, amit mondok és örülsz, hogy milyen kibaszott jó dolgod van - lekaffogtam olyan éllel, amiben nyíltan benne volt, hogy csak szívatom, és nyilván azt csinál, amit akar - Megyek már, megyek.
TV-t kapcsoltam, és belekezdtem a vacsorába, miközben belesüppedtem abba a jó hangulatba, ami átjárta a loftot. Abba a szeretetbe, ami mindkettőnket teljesen átjárt, élvezve a nőstényemet, a társaságát, és hát persze... Közben azért a vacsorát is. Ezek után pedig Rá, az ölére és egy kis alvásra vágytam teli hassal, kiskutya pofával kérve, hogy egy kicsit "engedjen el". Nem érdekelt a TV, nem érdekelt semmi más, csak az, hogy megállhassak egy kicsit. Vele. Mellette. Nem csalódtam, a "parancsolt" Molotov helyett most olvadt el igazán, én pedig ettől is eltelve helyezkedtem el az ölében, fészkeltem be magam a helyemre - az ölébe. Hozzá. Mellé. Mint igazából minden este azóta, hogy végre belátta, hogy így vagyunk mindketten a helyünkön. Csókolt, simított. Én pedig ebben a boldog tudatban lazultam el végérvényesen, és vesztem bele a békességbe, amit Tőle kaptam.

Lassan, komótosan tértem vissza Hozzá. Kényelmesen fogtam fel a jelenlétét, a közelségét, az illatát, az érintését. Morogtam, felé nyúltam és magamhoz húztam azt, amit akkor is megkaptam volna, ha a kisujjamat sem mozdítom. Ő viszont nem csak a kisujját, de a kezeit is mozdította. Rossz volt. Rosszalkodott, amit nem bántam, de még az álom határán is arra gondoltam, hogy nem akarom, hogy olyasmit tegyen, ami neki most esetleg megterhelő. Lelkes kisfiú vagyok, nyilván megkaphatott mindent, amire vágyott, de... Ne adja be a derekát csak azért, mert kábé öt másodperc alatt elérte, hogy felálljon. Tőle nem ezt vártam. Őt szerettem. Őt sosem használnám erre.
Az öle felé fordulva magam alá is gyújtottam egy kissé, miután az ajkaimra lehelte a válaszát, ez pedig, hát... Nem segített abban, hogy visszafogjam magam, de az érintéseiből úgy véltem, hogy nem is volt erre szükség. Elhallgattatott, és én hallgatva az intésére hagytam, hogy elkalandozzon és vigyen magával oda, ahova vezetni akart.
- Mi amor...
Álmosan, de lelkesen mentem vele, hagytam, hogy irányítson és belefeszültem a keze mozgásába. Mert hát bassza meg, olyan ügyes keze van... Bele-belefeszülve, belemozdulva a kényeztetésébe sóhajtottam, nyögtem a kezei alatt, s amikor arra kért a véghez közelítve, hogy üljek fel, hát... Felültem.
Megszédültem hirtelen. Aztán ránéztem a nőstényem arcára, aki előttem térdelt, és aki mindent kész volt megadni, amire éppen vágytam. A jobb kezemmel az arcára, az állára simítottam, majd a hajába túrtam anélkül, hogy akár a mélységet, akár a tempót irányítottam volna. Kibaszott gyönyörű volt. Nekem volt gyönyörű, és nem csak azért, mert a szájában volt a péló, hanem mert adott. A mindennél is többet. Az pedig csak grátisz, hogy még jó is volt abban, amit csinált.
Csak akkor szorítottam rá a hajára, amikor elmentem, a négy fal közé lihegve a nevét, megremegve alatta. Aztán... aztán azt hiszem, teljesen meghaltam. Köszi a desszertet, hozom a kávét. Hát ne már, bazmeg... Rajtam volt a sor, hogy macskásan nyúljak utána, hogy nem úgy gondoltam ám azt a kávéfőzést, de Ő ment... Megindult a konyha felé, én pedig csak nevetve néztem utána, egyelőre teljességgel kimerülve.
- Te kis szar...
Az én kis szarom. Hát itt ténylg a világot is megadja nekem, de azt is úgy, hogy képes belőle viccet csinálni. Imádom. Nem mentem utána, csak megtöröltem a frissen izzadt homlokomat, és mire visszatért, legalább már normálisan lélegeztem. Ez is valami.
- Szeretlek.
Közöltem egyszerű komolysággal, ahogy átvettem tőle a kávét, aztán hallgattam, mi jutott eszébe. Vele kezdtem kuncogni, ahogy a tavalyi év másnapját hozta fel.
- Homlokon akartalak... - tettem hozzá rötyögve, belekortyolva a kávéba, és MOST legalább sikeresen homlokon is csókoltam, mielőtt rágyújtottam volna megint - Ne érezd szarul magad, én meg azt nem tudtam, hogy kell jóreggelt-puszit adni. Rajtad kívül még sosem adtam senkinek, azóta szerintem már egész jó vagyok.
Rágyújtottam, és átkarolva húztam magamhoz megint, mert ne menjen már tőlem messzebb, mint fél milliméter. Mert na.
- Nem, de hát nem lehet minden trükköt egy nap elsütni.
Azóta már elégszer basztuk szét a házat meg a loftot is, ilyen-olyan okok miatt. És, még így sem volt unalmas. És tudom, hogy ne azért volt most álmatag, mert unta a banánt, nem. Egy kicsit elnevettem magam az elnyomott ásítására.
- Aludnál te is, he? - simítottam meg az arcát - Na jó, megfordítom a matracot, aztán dőlj el. Megyek veled.
Nem hiszem, hogy most épp el tudnék aludni, de nem is ez volt a lényeg. A lényeg az, hogy most én akartam ott lenni vele. Akkor is, ha hajnalig csak az álmát fogom őrizni. Egy év után is, a következő néhány százban is.

- Tudom, ki vagy - bólintottam finoman de határozottan, a legkisebb ítélkezés nélkül, már csak azért is, mert én nem kizárólag a haramiát láttam, még ha erre is szeretett volna emlékeztetni.
Nem voltam hajlandó elengedni vagy kevesebbnek látni a jó részeit a múltja és a benne élő sötétség miatt, ebben kurva nyakas voltam, de ezt tudhatta. Ha valaha elengedném, az lenne a végünk, odáig pedig szintén nem voltam hajlandó elmenni - sokkoló, tudom. Helyette azt reméltem, meg azon dolgoztam, ha nem is tudatosan, hogy Henry is... hát legalább részben, nagyobb részben lássa úgy magát, ahogy én őt. Talán nem holnap vagy a jövő héten, de idővel. Továbbra se fogom ezzel kapcsolatban sem piszkálni, sürgetni, haladjon a maga tempójában, én elkísérem az úton a kezét fogva.
Nem, kurvára nem akartam megváltoztatni, "meggyógyítani" meg tudja a halál, milyen elbaszott tévképzetek röpködnek mostanában a nettó faszfejekkel kapcsolatban. De ezt ő akarta, én pedig hülye lettem volna nem segíteni és támogatni benne.
Később felnevettem arra, hogy technikailag nekem kuss a nevem és örüljek, hogy el vagyok kényeztetve a férjem által. Mindketten tudtuk, hogy sose szabná meg, mit tehetek vagy sem - nem komolyan. A játékaink és egymás húzása viszont ezeket a dolgokat simán elbírta, és még jól is éreztük magunkat közben. Amíg hívom és jön... addig a világon semmi gond nem lehetett.

Miután bekajáltunk, neki alvás következett, nekem kajakómás pilledés, de csak addig, amíg a fél-egyórás pihenőből ébredezni nem kezdett. Képtelen voltam megállni, hogy csókoljam, cirógassam, az aggodalmát elhallgattassam és a nadrágjába csúsztatva a kezem kezdjem úgy kényeztetni, mintha csak reggel lett volna. Lusta ráérősséggel, minden értelemben ébresztgetve. A lelkesedése, mint mindig, hamar jött, én pedig olykor ritmust váltva tettem még lelkesebbé. Nem, tényleg nem kellett visszafognia magát, meg hát: kézben tartottam a dolgokat.
A belemozdulásai, a nyögése mind olaj volt a tűzre, úgy is, hogy tudtam, most másképp fogja bennem befejezni, de így is tökéletes volt. Az öröme - is - jóllakatott, miközben egy-egy nagyobb sóhaját magamba lélegezve csókoltam meg és minden ilyen alkalommal gyorsabban járt a kezem. Imádtam, ahogy képes volt átadni magát nekem - méghozzá ugyanazon a napon, amikor olyan erélyesen tett a magáévá.
Helyzetváltásra sürgettem, és ahogy megtette, felkeltem, hogy ennek megfelelően helyezkedjek én is, elé térdelve. Felnéztem rá, felhevült arcára, vágytól párás szemére, egy másodpercre pedig hagytam, hogy elvesszek a látványban, mindabban, amit én váltottam ki belőle, ami csak nekem szólt. A pillanatnyi békés pihenőben szeretve fordítottam a fejem Henry érintésébe, csókoltam a tenyerébe, mielőtt a hajamba markolt volna. Mindig szívességet tett ezzel mindkettőnknek: ő többet láthatott és kapaszkodhatott, engem véletlen se zavart a hajam és koncentrálhattam a dolgomra.
Nem irányított, szükségtelen is volt, mert pontosan tudtam, mit és hogyan szeretett, ez pedig most nem a "kínzásáról" szólt, nem kergettem őrületbe azzal, hogy visszatartottam a céltól, sőt. Annyira afelé vezettem, hogy csak a számmal kényeztettem, a kezem már nem kapott szerepet, mindössze a combizmát markoltam erősen. A körmeim jobban belé mélyedtek, amikor megéreztem az erősödő szorítást, vele pedig szinte egyidőben az öröme ízét. Azt hiszem, soha senki nem tudta még ekkora áhítattal kiejteni a nevem, mint Ő ezekben a pillanatokban. Kibaszottul hízelgő volt.
Letakarítottam, mert én ilyen kis takaros feleség vagyok, és igazából... semmibe se került volna újra addig simogatni, kényeztetni, amíg megint harcra kész, ahogy tettem nem egy alkalommal. Nem volt muszáj, sose az. De sokszor nehéz ellenállnom a kísértésnek, hogy egyik őrületből a másikba kergessem és kiélvezzem a Henryre gyakorolt hatásom, miközben adok neki. A "probléma" az szokott lenni, hogy inkább előbb, mint utóbb az ölébe mászok, most is lett volna rá késztetésem, csak... képességem nem.
Szóval ennyiben maradt a desszert, nem lett repeta, de a jóllakott fejét látva, azt hiszem, így is jó volt. Az alhasa terrorizálása után felkeltem, és mielőtt faképnél hagytam volna, kedveskedve csókot loptam tőle. Arra, ahogy utánam nyúlkált, édesen felnevettem.
- Sietek vissza, nyugi - emeltem a számhoz az épp felém nyúló kezét és az ujjaira csókoltam.
A karikalábat persze nem hagyhattam ki, amit a nevetésével jutalmazott. Vigyorogva néztem vissza rá a vállam fölött a kis szarra. Az voltam. Az Ő kis szarja a kút mellől. A kis kurvája, a ribanca, a nője, akit elvett, a nősténye, akit a párjául választott. Büszkén viseltem mindet.
A kávé hamar lefőtt, én pedig visszafelé is törmelékeket kerülgetve mentem vissza Henryhez, és ahogy megkapta a kávéját, beszékeltem magam mellé-hozzá.
- Mernél mást mondani! - böktem oldalba játékosan, elégedett sóhajjal hajtva fejemet az ép vállára, majd hamarosan kuncogni kezdtem, mert beugrott a kert utáni reggel.
A jókedvű válaszára szélesen elvigyorodtam, úgy néztem fel rá, pont jókor, hogy ezúttal egy tökéletes homlokpuszit kapjak.
- Határozottan fejlődtél benne - bólogattam egyetértően. - Azóta bezzeg az én reggelim indultak hanyatlásnak: régen még nagy szorgoskodva vártalak, aztán most már jó, ha reggel ki tudsz rángatni az ágyból, merthát kezdődik a nap és nem kéne kirúgatnom magam - nevettem el magam a végére, mert volt már, hogy szimplán lerántotta rólam a takarót, közölte, hogy van kávé-batyu, pattanjak. Azt hiszem, kurvaanyáztam egyet, de minden mérgem elszállt, ahogy a csipa mögül kilátva megpillantottam Az Őrmesterurat teljes harci díszben. Gyenge nő vagyok, ez van.
- Olyan bölcs vagy - cukkoltam kicsit, miközben rágyújtott és még jobban magához húzott, már ha ez lehetséges volt. Valahogy igen, mindig.
Nem úgy, mint a kimerültségem titkolása, az már kimerítette a lehetetlent, hiába küzdöttem hősiesen. Henry meg még ki is nevetett, szépen vagyunk...
Ennek ellenére a kérdést hallva, a cirógatásával az arcomon álmatagon lehunytam a szemem pár másodpercre és egyetértően dünnyögtem.
- Tudod, fejlődésben lévő szervezet vagyok, kell a megfelelő mennyiségű alvás. - Pfff, persze. De attól még: - Aj, baszki, te vagy a legjobb! - nyígtam arra, hogy fordítja a matracot és jön velem.
Összességében felőlem nyugodtan elszívhatta még a cigit és megihatta a kávét, a kanapén neki dőlve, egy szál törcsiben - mint első este - is tökéletesen elvontam, laposakat pislogva, olyakor kicsit talán bele is aludva. Akkor szedtem össze magam, amikor felkelt, hogy intézkedjen, és ezúttal nem nyafogtam cipelésért, mentem vele, hogy végül az ágy végében állva, az öklömmel megdörzsölve a szemem kivárjam, amíg a tereprendezés véget ért.
- Kandalló is legye majd - dünnyögtem, mintha egy megkezdett beszélgetést folytattunk volna. - Szeretném nézni, ahogy fát hasogatsz. Biztos szexi, ahogy belefeszül a vállad. - Egy kívánós kis szuka voltam, aki egyszerre szerette teljes odaadással Henryt és nyáladzott rá szégyenérzet nélkül? Igen. - Meg padlófűtés... jakuzzi nem kell... - folytattam talán már félálomban, és lefekvés, fektetés előtt Henry vagy kicsomagolt a törölközőből, vagy majd este forgolódás közben jön le rólam, nekem már édes mindegy volt.
Csak elvesztem egy kívánságban, amit talán holnap porig rombol a visszahívás. Egy otthon képében, ami pontosan olyan fokozatosan de határozottan erősödött bennem, mint az újabb gyerekvállalás döntése. Henryvel olyan volt, mintha megkaptam volna az élettől az újrakezdés lehetőségét, és most mindent meg akartam ragadni, amit korábban ellöktem, eldobtam magamtól.
- Stég is jó lenne... - tettem még azért hozzá, miután elrendezte az ágyat, befeküdtünk és hozzá bújtam, csukott szemmel. - Jó lehet rajta nyáron esőben szexelni.
Nem tudom, hogy miért. Már egyébként sem számított azon kívül más, minthogy Henry itt volt velem és ezt a napot is mellette fejezhettem be, mint annyi korábbit. Sose lett unalmas, sose lett kényelmetlenül szűk, hiába vett körbe minket mostanra egy rakás megszokás és rutin. A mi megszokásunk volt, a mi rutinunk. Ez pedig még álomba sodródva is mosolyt csalt az arcomra.

Tudja, ki vagyok. De vajon tényleg? Néha megfordul a fejemben, hogy talán jobban ismer saját magamnál, legalább azt a Henryt, akit kapott, aki mellette lettem. Ez az én, ez az életstílus csak nekem volt furcsa. Na, és a többi? Nem mondtam el, nem mutattam meg neki mindent. De vajon számít ez? Igazából nem kellene, mégis úgy érzem, hogy mégis, mert... Képes lennék újra megtenni.
Tudja, ki vagyok, és ebben a tudatban hajtotta minden egyes nap mellettem álomra a fejét, bújt hozzám, etetett a kezéből, hagyta, hogy az ölében aludjak. Ebben a tudatban érintett megint és adott újra gyönyört, ami látszólag viszonzás nélkül maradt. De sosem maradt anélkül. Egyrészt, mert nem vagyok egy sóher kis köcsög, sosem striguláztam, hogy na, ki hány orgazmussal lóg a másiknak heti meg havi lebontásban. Voltak ilyen, meg olyan napok is. De ilyenkor is épp kellően megfizettünk a másiknak a törődésért: sóhajokkal, megremegő testekkel, a kibaszott erdőtűz energiáival, amiket most tőlem is megkapott. Soha nem fogtam volna vissza magam, még akkor sem, amikor rázkódva nevettem halk kielégültségtől itatva, ahogy letisztogatott, és az alhasamtól is elbúcsúzva köszönte meg a desszertet. Aztán megcsókolt az ízemmel a szájában, és már le sem szartam a kávét, nem akartam, hogy menjen. De aztán beláttam, hogy nem világgá megy, csak a konyhába, szóval... Ha nehezen is, de képes voltam elengedni. Nem baj, legalább kap egy adagot a saját ragaszkodásából, hiszen nem sokkal korábban Ő is pontosan ennyire nyafogott, amikor felkeltem. Oké, engem mondjuk rohadt könnyű volt kizökkenteni, a karikalábas menetelése elég is volt. Nevettem, és ahogy a válla felett vissza nézett rám, azt hiszem, hogy én voltam a legszerencsésebb hím ezen a kurva sárgolyón.
- Mernék, csak nem akarok. Héj! Azistenáldjonmeg!
Nevettem, és megugrottam, mert bár nem voltam csikis, azért az oldalba böködéseket meg tudtam érezni. Sokat ugrál, a égén még meggondolom magam, és azt mondom, hogy nem szeretem. Aztán akkorát röhögne, hogy leszakad a plafon, pont rám, mert hát, ki a fasz hinne el nekem ilyesmit, ugye? Ja, nem, mg én magam sem.
Büszkén toltam a fogaim közé a bagót, ahogy a sikeres homlokpuszi után megdicsért, aztán hanyagul rágyújtottam, és mélyen kuncogtam az ő reggelei hanyatlásán, cserébe az én fejlődésemért.
- Leszarom. - biccentettem minden érzelgősség nélkül kávé és cigi közben - Eleget futottál, meg voltál készenlétben az életben. - a hangomban nem volt semmi érzelgősség, csupán rekedt tényeket közöltem - Felőlem fel is mondhatsz és alhatsz délig, mit bánom én, csak szerintem fasza, hogy olyat csinálhatsz, ami feltölt. - az, hogy Ő dolgozik, megint nem a pénzről szólt, hanem arról, hogy valahogy... Mindig más volt a mosolya, amikor tudom, hogy jót repült olyan magasságokba, ahova én legfeljebb csak egyszer tudtam eljuttatni hőlégballonnal - Csak ezért nem akarom, hogy kirúgasd magad.
Évek, évtizedek állandó készenléte után az csak nekem volt bizonyosság, hogy mellettem jól aludt. Hogy nem félt, mert már nem volt mitől. Tök megérdemelné, hogy szétlustálkodja még az agyát is, de ismerem, szerintem borzasztó gyorsan ráunna, és hát... Nem az a típus volt, aki a tengernyi szabadidejében majd az Avonozást választja hobbinak. Hála a kibaszott életnek, de azért... Jobb volt így, hogy nem kellett állandóan utána meg a haverja után takarítanom.
- Ez van, a királysággal jár.
Mosolyodtam el két slukk közt, aztán lazítottam a fogásán, de csak azért, hogy kicsit "lötyögtetve" megint visszahúzzam magamhoz. Eközben Dakota pedig gyakorlatilag bekapni készült, és nem, most nem úgy, hogy pár perce, hanem egy esetleges ásítással. Nem kezdtem el basztatni, csak megsimítottam az arcát. Hosszú volt a nap, kibaszott tartalmas: én már kétszer aludtam, Ő meg egyszer sem. Inkább csak megígértem, hogy matracot fordítok, aztán megyek vele, mert hát... Kurva egyszerű lenne benyomni a PS-t és hajnalig nyomni, de... Én vele akartam lenni.
- Tudom, tudom, én meg a pápa. - röhögtem bele a korty kávba, ahogy eszembe jutott, hogy egy éve is felhoztam ugyanezt - Nem vagyok, csak kurva nagy mákod van, hogy mindig pont azt akarom, amit te is.
Ha elő is fordult olyan, hogy csak és kizárólag azért tettem meg valamit, mert Dakota azt mondta, és be kellett nyelnem valami fajsúlyosat... Hát, kurvára nem tudnám felidézni. Most is, halál nyugiban elszívtam a cigim, megittam a kávét, aztán megpaskoltam a felkarját, hogy meginduljak a hálóba. Én elhiszem, hogy leszarná, ha ezen az istencsapása matracon kéne aludnia, de én nem szarom le. Én sem akartam ezen aludni. Bízzunk benne, hogy annyira mélyre nem karmolt, hogy a másik oldal is totál használhatatlan legyen.
- He? - kaptam rá a pillantásom a megfordított matracról - Ja, hogy... ja. - visszadobáltam a párnákat és a takarót, új lepedővel nem szarakodtam - Minden lesz. Az lesz, amit akarsz.
Még mindig volt bennem kétség, hogy... gyerek... a gyerekünk nélkül meglépném-e a házvásárlást, de nem akartam, hogy a holnap idejekorán megtaláljon, szóval egyszerűbb volt poénra venni még úgy is, hogy komolyan beszéltem. Az lesz, amit akar. Ha odajutunk. Akárhogy is jussunk oda.
- És ha meglátnak a szomszédok? Meg a befeszülő vállamat? - felé lépkedtem, halkan mosolyogva kérdeztem, mert hát, csóri majdnem elaludt állva - Kezeket fel!
Ha fel- vagy megemelte a kacsóit, leszedtem róla a törülközőt, aztán csak egy kicsit elmélázva néztem végig rajta, míg végül gyorsan, szinte észrevehetetlenül rákacsintottam, és ciccentve intettem a fejjemmel az ágy felé. Befelé...
Leoltottam kint minden villanyt, kikapcsoltam a TV-t, a sötétbe megérkezve előszedtem a korábbi farmerban felejtett telefont, feltettem töltőre. Aztán levetkőztem én is, és nagy elégedettséggel nyögve másztam be mellé hanyatt, és húztam a mellkasomra a nőstényem testét. És még mindig mondta...
- Stég. - suttogtam rekedten, szinte vádlón, hogy még mit nem, aztán felnevettem a folytatáson - Jól van bazmeg, lesz stég is. Kérdezném, hogy toronyórát lánccal esetleg, de ezt már úgyis unod, másrést ha az kell, megoldom. - mert érte tényleg bármit képes lennék megoldani vagy Megteremteni - Na, de most kussoljál el. Aludjál.
Nem mondtam megint, hogy boldog évfordulót, nem mondtam megint, hogy szeretem. Csak megcsókoltam, mert nem bírtam ki, hogy ne, aztán... Egyik karomban tartva a másikba a telefonomat vettem. Nyomkodom még egy darabig, aztán elalszom úgyis én is. De...
Azt hittem, elfogytam mára a fasz ötletekből, és ja, lehet, nem veszi jó néven, hogy így az álom határán inzultálom a hallójáratait, de... Feloldottam a némítást, amikor megtaláltam és elindítottam a számot.
Finoman lötyögni kezdtem a ritmusra alatta, aztán dörmögős, halk éneklésbe kezdtem széles vigyorral és csak akkor nevettem el magam, ha sikerült belőle kicsalni bármilyen reakciót. Hát na. Ő kérte, hogy ne nőjek fel túlságosan. Egy túl-felnőtt hagyná pihenni. Nekem pedig muszáj volt még egy utolsó, apró határt átlépni, még mielőtt valaki tényleg joggal bélyegezhetne meg egy érzelmes fasznak. Nem vagyok az. Egy Kölyök, az vagyok, a maga szeretetből elkövetett stiklijeivel.

A hanyatló reggeleim Henryt se hatották meg, a tényszerű leszarása utáni egyszerű kismonológ pedig minden érzelgés nélkül is megérintett azért, na. Már csak azért is, mert én is így gondoltam, és néha ha belegondoltam, rájöttem, valójában milyen fáradt voltam, amikor végre találkoztunk a kúton - de mivel ez volt a normális, az életem, így nyilván nem tűnt fel.
Abban is volt valami vicces, hogy pont mi ketten értettük, hogy miért jó a másinak dolgozni. Hogy eszükbe nem jutott lebeszélni a másikat, sőt! Pedig egyik se volt életbiztosítást: neki elég lett volna egy rosszkor katasztrofálisan eltaláló golyó, nekem meg egy műszaki meghibásodás. És még így se.
- Ha akarnád, vagy azt látnád jobbnak, hogy kirúgjanak... esélyesen nem aludnék addig, amíg ki nem rángatsz az ágyból - mosolyogtam fel rá. - Meg hát mennyivel menőbb, hogy a csajod egy pilóta, mintha nemtudom... háztartásbeli! - nevettem fel, de tudtam, hogy ha az szeretnék lenni, arra se szólna egy rossz szót se. Csakhogy nem akartam az lenne, mert yapp, kurva gyorsan halálra untam volna magam.
Így voltunk jók, a legjobbak igazából. Egymásnak és magunknak, ezt meg tényleg faszok lettünk volna elvenni, megfelezni vagy bármi. Főleg, hogy közben semmit sem kellett feladnunk magunkból.
- Azzal, meg a fene nagy egóddal. - Azt se hagyjuk ki. Meghalnék nélküle.
Ahogy lassan érzésre alvás nélkül is, legalábbis a nehezen visszanyelt ásítás alapján. Ha akartam volna se tudom Henry elől titkolni, és eskü vártam valami beszólást, ehelyett az arcomat cirógatta. Egyből lecsuktam a szemem, még pár percig így maradtunk volna, és esélyesen idealszok, mert pusztán ennyivel is simán ellazított. Nem mintha feszült szoktam volna lenni mellette, mert kurvára nem. Így viszont a szó minden értelmében, és igazából többszörösen is jóllakott voltam, a világon minden a legnagyobb rendben volt velünk, tényleg csak egy kiadós szunya hiányzott.
- Pápa, ja, térdelek is a szentatya elé áldásért és nem csak vasárnap. - A tiltakozására kicsit az orromat ráncoltam. - Megkérdőjelezi az értékítéletemet, hát bazmeg... - morogtam magam elé, mintha ugyan nem hallgatná. - Mintha valaha is elfogult lennék.
Mindketten full tisztában voltunk vele, hogy annak ellenére, hogy tudtam, kicsoda, micsoda, mire képes, milyen a legrosszabb passzban, hétköznapi szinten minden gond nélkül elájultam tőle. Rajongásig szerettem, és ez mégsem akadályozott meg abban, hogy ismerjem. Őt. Nem pedig valami felvizezett, rózsaszínködös verzióját a fejemben. Az már a saját elbaszottságom bizonyítványa is, hogy nekem ő így a legjobb, ahogy van.
Békésen szuszogva, hozzá bújva vártam meg, amíg végzett a cigivel és a kávéval. Nekem így, itt, mellette már tökéletes volt, az ágy és a vízszintes testhelyzet már csak grátisz, szóval tényleg sehova nem siettem, vagy siettettem Henryt. A paskolásra keltem csak fel, kicsit álmatagon, de annyi még volt bennem, hogy odafigyeljek arra, ahova léptem és ne szilánkozzam össze a talpam. Mentem a férjem után, hogy tőle egy-két lépésnyire szobrozva nézzem végig a hálóban, ahogy átfordította a matracot. Persze, az ágy helyett sokkal érdekesebb néznivalót találtam, és bele se gondolva, hogy neki ez mennyire random lehetett, úgy dobtam be a kandallókívánságot, mintha egyértelmű lenne, mire gondoltam.
Oldalra biccentett néztem, ahogy visszadobálta a párnákat meg a takarót rendezte. Nem is igazán a szavakat, mint az egyetértését fogtam fel elsőre, és már ettől lusta macskás mosolyra húztam a szám, mert hát mi fasza lesz nekem! (Amúgy neki is, most komolyan, melyik férj ne akarná vagy szeretné, ha a nejének ő a nedves álom? Naugye!)
Felém lépkedett, de a menet közben bedobott kérdésének semmi értelme nem volt, mert hát:
- Lófaszt lesznek szomszédok... - dörmögtem kicsit a nőstény hangján is. Igen, ingadozott, hogy épp dagadt az egóm attól, ahogy Henryre csorgatták mások a nyálukat, vagy kikapartam volna mindenki szemét. Kedv, nap és széljárás függvénye volt. Vannak szeszélyeim, elismerem.
A parancsra egyből mozdultam, laposakat pislogva nyújtóztam, mert rendőr volt a háznál, és nyilván nem akartam bajba kerülni. Igen, fáradt voltam. A kacsintásáról viszont szerencsére nem csúsztam le. Halkan, röviden nyüszítettem, az intésére pedig szinte bevetődtem az ágyba. Az első lélegzetvétellel magamba szívtam mindent, ami nem is olyan sokkal korábban itt történt, mert a matracot megfordíthatta, de a szagok nem múltak, bennem pedig a nőstény lusta kéjjel nyújtózott, ahogy helyezkedés közben akaratlanul is ingerlőn emeltem meg a csípőm, a fenekemmel Henry felé.
Ezt fújta el az elégedett szusszanásom, amivel a mellkasára húzó mozdulatot fogadtam. A fülem alatt dübörgött a szíve, ez pedig most megmosolyogtatott, és újabb kívánságot eredményezett, ami ugyanolyan randomnak tűnhetett, mint a kandalló. Belerázkódtam a nevetésébe, ettől pedig a mosolyomból vigyor lett, hiába hunytam le már a szemem.
- Tudom én - dünnyögtem arra, hogy megoldja. Sose kételkedtem benne.
A folytatásra csak hümmögtem, szorosan hozzábújtam, csak a csókra emeltem fel még a fejem, és tényleg nem kellett sok, hogy elaludjak, amikor... amikor megszólalt a zene. Idióta. Bazmeg. Egy komplett idiótához mentem hozzá!
Riszálta magát, énekelet bazmeg, és ez volt az a pont, amikor minden tovább nélkül megharaptam a gyanútlanul ágaskodó bimbijét.
- Baszd meg, Billy! - tettem még hozzá, csak úgy érzéssel, éberebben, mint pár perccel ezelőtt, és én is elnevettem magam, majd a telefonja felé kalimpáltam félvakon, hogy elkussoltassam a zenét.
Igen, képes voltam valami szánalmas vergődést ágybirkózás gyanánt leművelni és még úgy is utána menni, hogy eltartotta tőlem, mert biztos, hogy eltartotta tőlem a mobilját. Mert egy kis geci, bazmeg, azért!
- Te gyökér... - nyögtem, talán még mindig a telefonért birkózva, és ha végül megkegyelmezett nekem, akkor már esélyesen teljesen keresztbe fekve rajtam röhögtem, hogy a hasam az övét hullámoztatta. - Olyanhülyevagy - másztam vissza az eredeti helyemre, és még: - ha most dallamapadásom lett és azért nem fogok tudni elaludni, mert ez megy a fejemben, lerágom az egyik csecsed. Never gonna give you up, az... Never gonna... - kezdtem dúdolva is, és ahogy észbe kaptam, magamhoz ragadtam a nem használt párnám és törzsön csaptam vele Henryt. - Utállak.
Nem.
Percekig... baszki, PERCEKIG járt még a lábfejem erre a kurva dalra, és ha nem is kuncogott bele a néma sötétbe Henry, akkor is biztosra vettem, hogy geci jól szórakozott. Ha még röhögött is, tényleg csöcsön haraptam. Már nem mentem bimbire, ilyen precíziós mutatványok már meghaladták a képességem. Aztán én is röviden nevettem.
Nem tudom, végül mennyi idő elteltével sikerült ilyen félnevetések közben elaludnom, de nem is számított. Boldog voltam. Boldogabb, mint életemben valaha.

A reggel... a reggel az övé volt. Ha lelkesen ébredt és ezt ki is használta volna, mentem vele, mert még éreztem a tegnapot, de halvány, kellemes sajgásnál nem jobban. És mindketten tudtuk, hogy a reggeli a nap legfontosabb étkezése.
Utána úgyis olyan hétköznapi nyűgökkel kellett szembe néznünk, mint a romos nappali, a matracshopping, meg...  a visszahívás. Ha csak nem próbálkoznak meg megint elérni valamelyikünket. Basszameg. Nem. Egyelőre magamra vettem egy pólót - már nem is néztem, hogy saját over-sized vagy Henryé -, és amíg Henry brunyált, beindítottam a kis lakás nagy hősét, Herbertet a robotporszívót. Mielőtt útjára eresztettem volna, leguggoltam mellé.
- Ha egy szilánk is marad és belelépek, azon az ablakon fogsz kirepülni bazmeg - fenyegettem meg, mintha bármit is használt volna, aztán annyit megtettem, hogy egy felborított kiasztalt visszaállított, rátetem az állólámpát és a megfektetett fotelt is felsegítettem.
A többi az élete küzdelme előtt álló Herbertté volt, nekem sürgősen cigire és koffeinre volt szükségem, nem feltétlen ebben a sorrendben. De ami ezeknél is jobban kellett az egy futó csók a felbukkanó férjemtől.
- Szerintem ma porszi-shopping is lesz - néztem a szenvedő masina felé, mindenféle sajnálkozás nélkül.

- Most hülyéskedsz?! - kérdeztem vissza szinte felháborodva - Kibaszott menő, hogy a csajom egy pilóta. - nem szoktam ma már különösebben belegondolni, de felsejlett bennem, amikor először hazavitt, és hogy milyen kibaszott büszke voltam a loft kulcsával a nyakamban arra, hogy Ő az enyém. És hogy pilóta - Nem akarom, hogy háztartásbeli legyél. Ha úgy döntesz, hogy offolod a melót, akkor inkább csak legyél egy lusta dög. Az én lusta dögöm.
Nem mondom, hogy elkomorodtam, csak... Egy pillanatra mégis beugrott Mary. Akinek esküdöztem, hogy én majd eltartom. Aki semmi mást nem akart, mint a tiszta otthon, rendes ház zászlaja alatt háztartásbeli lenni, megspékelve egy focicsapatnyi kis McCartyval. Menekültem tőle, a gondolattól, közben pedig a halálba kergettem. És most itt volt velem Dakota, és egy pillanatra kibaszott hálás voltam azért, hogy akkor sem akarná ezt, ha én ezt várnám el. Nem várom el. Nem akarom. És jó, ha egyszer... Ha esetleg mégis meglesz a mi kis bakancsos szarhercegünk, lehet, hogy át kell gondolni dolgokat, de... Nem örökre. Nem, mint egy életstílust. Csak mint... Szükséget. Átmenetit. Talán.
Tovább nevettem  hülyeségein, belecsenedült a fene nagy egóm hangja is, amit annyira szeretett, amit egyetlenként viselt el a világon. Mert jól tudta kezelni. A pápás visszaszólásán megint csak nevettem, bárki más kiátkozott volna mindkettőnket blaszfémia címszóval, de kit érdekelt... Minket így együtt egészen biztosan nem.
- És meg is kapod, csak bor helyett tequila, ostya helyett meg proteinshake van. - kegyes vagyok na, sosem hgytam jutalom nélkül "vezekelni" - Kibaszottul az vagy! - közöltem fele fennhangom, ahogy az orra alatt küldött el a picsába - Hidd el, én is. - sóhajtottam fel halkan, könnyedén, beismerőn - Attól még, hogy én nem kötöm fél óránként az orrodra, még az vagyok.
Nem azt mondom, hogy másként szerettük egymást, csak... Máshogy, de mégis ugyanúgy. Én nem vagyok jó a részletekben, képtelen vagyok épp adott pillanatban mondjuk csak... A szemei állásáért odalenni, amikor rám mosolyog, mert nekem Ő nem részletek összessége, csak Ő. Velem ellentétben Dakota még a karomon futó ereknek is képes volt konkrét pillanatokat szentelni, ha épp olyanja volt. Én ehhez kevés vagyok, sosem leszek olyan kifejező, mint Ő, hiába próbálom néha tartani a lépést. De tudja. De ez elég. És ezt a nap végén akár annak is betudhattam, hogy a fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk - máshogy jutunk el ugyanoda.
A közös alváshoz is el fogunk, de megint máshogy. Én még kurvára nem voltam álmos - hát most keltem és kávéztam -, de attól még "megágyaztam" neki és másra sem vágytam, mint arra, hogy talán órákkal később, de mellette nyomjon el az álom. Először tényleg fogalmam sem volt, miről dumál, talán már annyira kész volt, hogy éberen álmodott, és igazából... Pontosan azt is tette. Sürgősen ágyba kell raknom. És megszabadítani a törcsitől, mert tudom, hogyha abban alszik el, majd azért fog vergődni később, mert a gyűrődés nyomja az oldalát. Plusz, sokkal jobb volt nekem is a bőréhez érni még akkor is, ha mára már jó voltam minden szempontból.
- Nem lesznek? Király, az a kedvencem... - elnevettem magam a morgolódására - Még egy olyan, mint a ma este, és a lenti nyanya tuti elbasz nekünk mindent...
Egy kicsit talán kikívánkozott amúgy, hogy bedobjam, hogy ennyi erővel akár vissza is költözhetünk a Házba, venni sem kell, de... Nem akartam fasz lenni. Tudom, hogy nem a házzal van baja. Tudom, hogy szereti, hogy otthon van benne, csak hát... A körülmények. Inkább a sarokba dobtam a rátekert törülközőt, és egy kacsintós ciccentéssel bezavartam az ágyba. Ő a Fekete hangján nyüsszentett, és a Szürke basszusán morrantam vissza, és röviden kacagtam fel az égnek meresztett seggén.
- A-aa, ez az oldal marad épségben. Mindjárt jövök.
Mindketten kaptunk eleget, csupán belülről fűtött, hogy bárhogy is nézzen ki ma este, bármit is tettem vele... Úgy dőlt be az ágyba, hogy a világon mindent megadtam neki. És én is ezzel a teljes elégedettséggel dőltem vissza mellé. Úgy, hogy tavaly ilyenkor az fájt, hogy talán sosem fogja beismerni mindezt, az egészet, azt, ami aznap este velünk történt.
Oké, stég is kellett. Így már tényleg új ház kellett, a réginál csak erdő volt a kert végében. Igaz. Ja, meg padlófűtés sem volt, de azt pikk-pakk meg lehetett volna oldani. Mindegy. Hagytam, hogy hozzám bújjon, átkaroltam, csak hát aztán... Beugrott, ami. Én tök jól elkapattam magam, Dakota viszont megint fellázadt, még álmatagon is.
- Iiiiiii'm just telling you how I'm feeli... AÚMÁR, baszki! - nevettem fel és rándultam meg, ahogy levadászta a bimbimet - Never gonna tell a lie and huuurt youuu! - énekeltem nevetve, miközben mászott, és hát, pont ebben a pillanatban könyökölt gyomron, ahogy kapálózva meg akarta szerezni a telefonom - Ahaha, aúúú... Never gonna... mondom never gonna HURT you! - hát én nem is bántottam, Ő igen, dehát, nem is Ő próbált dalolni nekem - Én basszam meg?! He?! Te teszed tönkre megint a performanszom.
Nem érdekelt, mit küzdött, meg vergődött: a dal maradt, én hamisan énekelve értem a nóta végére, aztán röhögve pakoltam a helyére, amit azzal hálált meg, hogy megcsapott egy párnával. Na, szép.
- Tudod mit? Én is utállak! - hepciáskodtam, mert hát, mi mást tehettem volna, miközben visszahúztam magamhoz - Fasz se hitte, hogy majd egyszer akár komolyan is gondolhatom ezt a számot, már akkor hányinger volt, amikor kijött és minden diszkóban ez ment.
Évtizedekkel ezelőtt volt. És ma mégis aktuális lett, akkor is, ha amúgy még mindig voltak kivetnivalóim a stílus kapcsán. Most mit csináljak, nem lehet minden punk és metál.
Csak csendben dudorásztam, és együtt mozgattam a lábfejem az övével egészen addig, amíg végül tényleg el nem aludt.
- Never... Te kis szar.
Gyanítom, már nem hallotta, de nem is baj. Fogamam sincs, pontosan mennyivel később aludtam el, mint Dakota, de... Egy évvel később már egészen másként. Biztosan. Biztosan bennünk.

Amikor reggel utolért az ébrenlét, már akkor elégedetten vigyorogtam, amikor felfogtam, hogy mellettem van. Teljesen használhatatlan voltam, csak csukott szemmel csókolva húztam magamra és hívtam reggelizni egy kurva szó nélkül, csak morogva, és csak akkor "hátsziáztam", amikor már ki is lihegtem magam a "kaja" után. Aztán... Kezdődhetett a nap. A maga kellemes megszokásában.
Én befoglaltam a slozit, amíg Dakota Herberttel szórakozott, és látszatra sokkal morcosabb-boldog voltam, mint kellett volna, dehát... Cigi-kávé előtt nem vagyok igazán életképes. Egy szem fekete boxerben tántorogtam el a konyháig, hogy tegyek oda kávét és meg sem mozdultam, amíg le nem főtt. Nekem is vannak határaim. De arra még képes voltam, hogy morranva viszonozzam a mi amor futó csókját.
- Herbertet nem veheted el tőlem. Szinte már családtag. - feleltem mímelt és unott aggodalommal, aztán megdörzsöltem az arcom - Hozzál kávét, ha kész.
Azzal ott hagytam, és Herbertet finoman lerugdosva az útjáról nekiálltam partvissal összehúzni azokat a "falatokat", amik esetleg a torkán akadhattak volna. Nyígtam, nyögtem, de megcsináltam, aztán a jelentős kupac rommal a lapáton visszamásztam a konyhába, kidobtam a szemetet, és minden mást lebasztam, mert hát, már kapaszkodhattam a kávéba. Nem volt kedvem kint fagyoskodni, a kanapén próbáltam magamra lelni, megint kettőt gyújtottam a bagóból. Aztán csak meredtem magam elé az első három slukkig és két kortyig.
- Hány óra van egyáltalán? - fogalmam sincs - Hol a telóm? - a konyhában hagytam a slozi után, ha csak Dakota nem hozta utánam - Faszom...
Kivonultam, aztán vissza, és nagyot szusszanva megnyitottam a híváslistát. Jött pár üzi Pattől még tegnap este, de most nem ez érdekelt - leszarásban kurva jó vagyok, viszont. Felköhögtem. Nem, nem fogom megint tolni magam előtt az egészet, úgyhogy, ha csak Dakota meg nem állított annak ellenére, hogy láthatta is, mit csinálok, tárcsáztam. Elmorogtam, amit el kellett. Elmondták, amit el kellett. Három perc volt az egész.
Fájt. Hogy a büdös picsába ne fájt volna, ezt nem zártam el Dakota elől sem, de... Ennyi idő után kezdett olyan lenni, mint az összes golyó ütötte sebem. Nem kívánom, gyűlölöm, de... Képes vagyok legalább úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Nem lesz fiam. Oké. Eddig sem volt, eddig sem kellett úgy igazán. Mégis ökölbe szorult a kezem, és kurva hálás voltam magamnak, hogy tegnap megkértem Dakotát arra, hogy ne telefonáljunk. Nagyot nyeltem, aztán még mindig a telefonommal baszakodva megszólaltam.
- Talán most kipróbálhatnánk egy memóriahabos matracot, basszák meg a rugók. - szipogtam egyet, beleszívtam a cigimbe és öblítettem is kávéval - Várj, mi a faszom ez.
Tereltem. Kibaszottul tereltem, mert nem engedhettem meg magamnak, hogy elengedjem az évfordulós "csodát" és bevalljam, hogy még a kurva tetkónál is többet jelenthetett volna. Inkább megnyitottam Pat üzeneteit, amiben megjelent a Daily News tegnapi számáról kifotózott két hirdetés.
- Férjed tudja, hogy házas nőket viszel rosszba kéthetente pénteken...? He? - néztem rá nagyokat pislogva - Hogy mit csinálsz?
Elnevettem magam, mert nem, fogamam sem volt semmiről sem, de még így is sokkal valóságosabbak tűnt erről beszélni, mint egy megszületni nem akaró álomról - És csak, hogy tudd, én nem adtam oda senkinek a bilincsem, amit itthon téptünk szét, leadtam cserére...
Fingom sincs, hogy ki írt nekem az újságba, meg hogy Dakotán kívül ki hívja magát az első számú rajongómnak, de ott egye. Rajonghat, ki akar, nekem csak ez a kis szar, ez az álmatag kis nyomi kellett a minden rajongásával. Mindenki más elmehetett a picsába.

Másik alakban a farkamat csóváltam volna a tequila és a proteinshake említésére, így csak elégedett jóllakottsággal mosolyogtam fel rá. Ebből lett vigyor, ahogy beismerte, hogy ő is elfogult.
- Hé! Én se mondom félóránként. Csak óránként...
Nem kérdeztem, hogy zavarja-e, azt se jelentettem be nagy megjátszott duzzogással, hogy akkor nem mondom. Ha zavarná, már rég szólt volna, nekem meg annál jobban esik ezeket kifejezni, semmithogy elvonóra ítéljem magam, ez van. Mindketten a magunk módján imádtuk a másikat, és abból, hogy ebben volt eltérés hétszentség, hogy sose lesz ügy.
Abból sem, hogy lefekvés előtt ő még megkávézott és elszívta a cigit. A világon sehova se rohantam, itt volt velem, hova a picsába mentem volna? Ha meg olyan álmos vagyok, simán alszok Henrynek dőlve - ez már az első találkozásunk után pár órával tökéletesen ment, azóta se változott a dolog. De ébren maradtam, és így legalább végignézhettem, ahogy elrendezte az ágyat, közben meg a jelentől egészen másmerre csámborogtak a gondolataim.
Lényegesen könnyebb volt úgy róluk dumálni, hogy Henrynek is leesett, mire gondoltam, hol jártam épp. Álmatagon kuncogtam, az alsó szomszéd említésére, majd engedelmesen felemeltem a karom, hogy letekerhesse rólam a törcsit.
- Tudom én, hogy mit szeretsz - dünnyögtem a fejemet ingatva, aztán ahogy rám kacsintott... kénytelen voltam hebrencs módon egy csókot lopni tőle na, után vetődtem az ágyra, a legtermészetesebb módon illegetve magam neki egyből, amint vízszintesbe kerültem - és belélegeztem a korábbiak illatát.
Szerettem, hogy most helyettem is gondolkodott. Mondjuk ebben esélyesen nagy segítségére volt, hogy nemrég lakattam jól. Vagy ő engem, nézőpont kérdése. Halkan, röviden nyígtam, mert nemhogy nem mászott rám, de még "mindjárt jön". De én MOST akartam! Nyüff... A karomat a fejem alá gyűrve, hason fejve vártam, hogy végre visszatérjen, mellém vetődjön és magára húzzon - mintha nem mentem volna magamtól is. Mintha nem hozzá húztam volna a legelső este óta. Megcirógattam, a pillantásom a tetovált gyűrűmre esett és ha a készítésekor még korainak tűnt, ha nem kértem volna akkor, mostanra akkor is rám került volna. De mivel már megvolt, így lehetett tábortűz, virág és számtalan harapás.
A világ minden elégedettségével szusszantam, majd dobtam be a stég-igényem is. A vágyott, közös ház egyre elevenebbnek tűnt, és hiába éltünk már így is együtt, úgy éreztem, hogy az egy újabb lépcsőfok lenne - mert (főleg Henry szemében) a minihez kötődött. Tudtam, hogy már megvolt az eredmény, mégis azért drukkoltam magamban, hogy legyen jóhír. Akartam. Annyira akartam...
Ebben a tudatban bújtam a queridóhoz, tervezve, hogy ilyen álmokba ringatom magam, ez a galád, a szemét anyaszomorító viszont sose tudta meghazudtolni magát.
Egy jól irányzott bimbiharapással lett a kornyikálásból felkiáltás egy másodpercre, majd röhögés és folytatott éneklés, ahogy másztam, küzdöttem, hogy elérjem a telefonját és kinyomjam a zenét. Könnyebb lett volna, ha nem szakadok közben én is a röhögéstől és tényleg a célért dolgozok, de abban semmi móka nincs. Kapálózás közben sikerült gyomron könyökölnöm, mire jól kihangsúlyozta azt a kurva "HURT" szót.
- Ne bőgj már - nevettem rá, és a telefonszerzési kísérletet megszakítva egy csókkal hallgattattam el. Vagyis: megpróbáltam. De kinéztem ebből a gyökérből, hogy a számba énekelt, mire én megint röhögtem és az egésznek semmi értelme sem volt azon túl, hogy ennyire jól éreztük magunkat egymással. Ennél több pedig nem kellett. Ami ezen túlmutat, tényleg grátisz.
- Ó te szegény, meg-nem-értett McArty művész - szenyóztam még a performance rontásra, aztán küzdöttem tovább, ugyanúgy eredménytelenül, mint eddig, de már csak azért se hagytam abba.
A végén kimerülve hanyatlottam Henryre, a képemen ragadt vigyorral. Biztos van olyan hely a világon, ahol illegális ennyire boldognak lenni. Kell, hogy legyen, mert nem létezik, hogy ez oké, de az sem, hogy engem akár egy pillanatra is érdekeljen.
Ennek ellenére, amikor önkéntelenül dúdolni kezdtem a kurva dalt, semmi sem akadályozott meg, benne, hogy az "utálatomat" megvallva csapjak oda egyet Henrynek a párnával, mert bazdmeg a dallal együtt!
- Te jártál diszkóba? - támasztottam az államat a mellkasára, úgy pislogtam rá dévaj mosollyal. - Volt ilyen kleopátrás szexi hajad is, cuki fru-fruval? - A puszta lehetőségtől, csak attól, hogy elképzeltem, vinnyogva nevettem el magam, bármilyen bosszú vagy csikizés pedig horkantós-köfögős kontrát érdemelt tőlem, aztán lassan sikerült elnyugodnom. - Felébresztetted az alvó zsebtigrist, na, te hibád. - Nyilván.
A lábfeje együtt mozgott az enyémmel, dudorászott, és ahelyett, hogy tényleg idegesített volna a hülye dallamtapadás, a hangjára figyelve hagytam, hogy szinte elringasson. Nem hallottam már, mit mondott - nem is kellett. Így is tudtam, hogy úgy van.
És talán lassan ő is el meri hinni, hogy ez fordítva is igaz.

Reggel rossz voltam, falánk és telhetetlen, és komolyan nem hiszem, hogy ez valaha változni fog, de talán együtt tudunk élni vele. Jó volt így ébredni, jól kezdeni a napot, bár tényleg onnantól rendben volt minden, hogy mellette kelhettem.
A dörmögős "hátsziát" úgy zsebeltem be, mint egy jutalmat, és egy kis ráadás bújás meg csók után másztam csak ki az ágyból. Én Herberteztem, a Morcőrmester budizott, az élet szép volt. Még a tatarozásra váró nappalival együtt is. Henry jött, még mindig a megszokott cigi és kávé előtti morccal, csók, aztán kávéfőzés, és miután öntött magának, én is kimertem a fejadagom. Jobban viseltem a kávé előtti reggel-részt, de nem voltam rá kíváncsi, hogy meddig bírtam volna.
- Oké-oké, Herbert védett - nevettem fel, nagyot kortyoltam a kávémból, és már megint csak néztem, ahogy a férjem tüsténkedett.
nem kezdtem körülötte keverni, olyan kis szakszerűen csinálta - nekem/szerintem -, hogy csak belerondítani tudtam volna, cserébe viszont, ahogy megindult a kanapé felé, utána vittem a mobilját, meg a gyújtót, mert ha fel kellett volna kelnie miatta azért, hogy rágyújthasson, tuti hisztizik. Mindkettőt ledobtam mellé, magammal együtt, és a lábamat felhúzva kortyoltam tovább nagy komótosan a kávémat.
- Fasz tudja - vontam vállat az óra kérdésre, majd próbáltam nem azzal foglalkozni, hogy mit is jelentett a telónyomkodás.
Új-Mexikóban én biztattam, hogy tudjuk le gyorsan a kötelezőt, essünk túl rajta. Most... nem tudom, azt hiszem, kicsit odáztam volna még, mintha ez garancia lehetett volna a jó hírre, amikor már mindegy volt. Nem állítottam meg Henryt, csak egy kicsit jobban kapaszkodtam a bögrémbe és mantráztam magamban, hogy "van még lövésünk". A három perces beszélgetést hallva még hangosabb lett a mantra a fejemben. Közben pedig éreztem Henry fájdalmát és láttam, ahogy ökölbe szorult a keze. Szótlanul dőltem hozzá, legalább annak örülve, hogy tegnap hagytam magam lebeszélni a visszahívásról.
A reflex-szerűen érkező terelésére elsőre csak vállat vontam, nem tudtam egyből matracfalvára vándorolni, az értetlenkedését hallva viszont elhúzódtam kicsit.
- MI? - Teljes értetlenségben kaptam ki a kezéből a telefonját és néztem, hogy mi az isten történt addig, amíg évfordulóztunk. És... azt hiszem, nem tudtam felfogni, amit láttam-olvastam, mert még mindig messze elmaradtam terelésben Henry mögött.
Csak az járt a fejemben, hogy nem sikerült a beültetés, és hogy tervezzük-e meg mikor a következőt. Tervezzük. Amíg van muníció, nincs baj, de... de. Az is beugrott, amit Harley mondott: ismer olyat, akinek összejött. Így utólag kezdett úgy hangzani, mint egy csoda a száz próba után.
Nem tudom, meddig bámultam a kijelzőt, az se tűnt fel, hogy elsötétedett, max Henry szólongatására figyeltem fel, mintha épp magamhoz térnék.
- Aha, ja - mondtam, de nem tudtam, mire és gépies mozdulattal visszaadtam neki a telefont. - A habos memória jól hangzik. Izé... memóriahab. - A dohányzóasztalra tettem a félig üres bögrém, már egyáltalán nem kívántam a kávét. - Felkapok valamit, aztán indulhatunk - keltem fel, ha Henry hagyta, még mindig valami fura fél-tagadásban azt hiszem, és ha nem akadályozott meg, tényleg öltözni mentem. Ő terelt, én a mechanikus cselekvésben kerestem volna valami nem-létező megnyugvást azt hiszem. Valamit, amit tudtam irányítani, befolyásolni.
Ezt a nadrágot felveszem, az itt marad a szekrényben, ilyen egyszerű. Van, akinek összejön, mások meg ítéletnapig próbálkoznak eredménytelenül. Ilyen egyszerű. Mert hát... ki akarná, hogy én legyek az anyja? Keserűen megrándult a szám sarka. A miniben már most több túlélőösztön volt, mint bennem.
- Nem érdekel, ha adtál valakinek bilincset - mondtam, ahogy előkerültem, és az agyam visszakapcsolt valami korábbira, amit a jelenben nem kapott el. - Amúgy egy rózsát megtartottam - mutattam az étkezőasztal felé.
Töredékek. Ahogy Henryben is képes voltam részleteiben elveszni, úgy kaptam ide-oda a gondolataimmal, minden kapcsolódás nélkül. Nem környékezett sírás, nem akartam összetörni valamit, nem hívtam volna dokikat, hogy most ez mégis mi és miért nem... Csak félrecsúszott a tű a lemezen. Majd visszatalál, addig meg kicsit szerencsétlenül álltam a nappaliban, indulásra készen várva.

Tudja, ki vagyok. Tudja, hogy mit szeretek és tudja, hogy mikor mire van szükségem - akkor is, amikor nekem látszólag fogalmam sincs saját magamról. Tette mindezt úgy, hogy egy kibaszott morzsát sem kellett "leadnia" magából, ahogy tőlem sem várta el, hogy bármit is feladjak érte magamból. Jók vagyunk. Jók voltunk mindig is, már onnantól kezdve, hogy először találkoztunk, csak még kurvára nem fogtuk fel, hogy kész, vége, ennyi volt nekünk, mint Henry és Dakota. Onnantól, attól az estétől ketten voltunk benne mindenben, és ez azóta sem változott. Néha nyígott - csendre intettem. Néha nyígtam, csendre intett, és olyankor mindketten tényleg elhalkultunk. Tényleg nem maradt más, csak Mi. Úgy, hogy közben igazából... Külön-külön is léteztünk. Nem tudom, kevés vagyok ahhoz, hogy ezt meg tudjam magyarázni, de miért is kellene, hiszen senkinek sem tartozunk elszámolással, ugyebár arról, hogyan éljük a közös életünket.
Éppen ezért arról sem kellett túl sokat gondolkodnom, hogy bedobjam-e a békés szendergését megzavarva a nótát. A számot, ami miatt bántalmazott, és még az előadásomba is úgy könyökölt bele, mint a gyomromba. És ja, hiába próbálta elnyomni az éneklésem, én kérem: punk vagyok. Már az előtt punk voltam, hogy egyáltalán létezett volna - a rendszer elnyomása ellen (borzasztóan) ágálva fogadtam a csókját, és még abba is röhögve énekeltem bele, mert... Ez vagyok én. Ez Ő. Ezek vagyunk Mi.
- Hát most nem?! - veszekedtem vele tovább a lesajnálására - Akkora egy picsa vagy, imádod, ha dobolok, most meg itt fetrengsz ra... AÚ, rajtam.
Röhögtem a szóviccén, a helyzeten, rajta, magamon és közben még énekelni is próbáltam, hogy aztán még a párnás revansát is figyelmen kívül húzzam vissza oda, ahol a helye van. Rajtam. Mellettem. Velem.
- Muszáj voltam. - mormogtam a kérdésére - Nem, nem volt, te fasz. - most rajtam volt a sor, hogy megbosszuljam a reggelt, és a kitárt tenyeremmel löktem egyet a vigyorgó pofáján, miközben vele kuncogtam - Mondjuk úgy, hogy akkoriban a chicagói... falka per maffia kifutófiúja voltam, és hát, diszkókba is jártam védelmi pénzért.
Szerettem. Tényleg szerettem, illett hozzám, illene ma is, nem úgy, mint a Kleopátra-frizura. Azért ez minden határon túl megy, és igen, számomra sokkal gázabb lenne ezzel elszámolni, mint azzal, hogy a számunkra "közelmúltban" sem voltam épp jó gyerek.
- Imádom a zsebtigrist.
Így volt. Kibaszottul szerettem, amikor pukkancskodott bármiért, akkor is, ha fájt, tudtam, hogy ahogy az én... Korábbi akcióm célja sem a bántás volt, úgy az övé sem ilyenkor. És különben is, inkább toporzékoljon és adjon pár monoklit ilyenek miatt, mintsem megváltozzon vagy moderálja magát. Sosem filtereztem magamat: Dakotától sem vártam ennél kevesebbet.

Kipihenten, de belőlem fakadóan morgósan indult a reggel, hívott magához az ébredés. Ahogy Dakota is magához, és hát... Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy nemet mondjak neki, ráadásul nem is akartam. Már miért is akarnék? Pontosan tudja azt is, hogy ilyenkor hogy kezeljen, és hát.... Kezelt is. De az együttműködésem csak addig hatott, amíg meg nem kapta a reggeli proteinshake-et, utána dolgom volt, mint minden reggel. Különösebben gondolkodni vagy beszélgetni nem voltam képes. Kívánni és szeretni viszont minden további nélkül.
Egyszerre történt sok minden. A békés, reggeli "feltámadást" nagyon gyorsan húztam keresztbe olyanokkal, mint a Herbertnek való asszisztálás, a lassan magamra is találás, és a nikotin plusz koffein kombóhoz való hozzájutásom. Innentől már csak pillanatok választottak el a "rossz" döntéseimtől. Kérdeztem, hogy hol a telóm, meg hogy hány óra... A mobilt már behozta nekem, amiért kurva hálás voltam, de hiába volt a kezemben, igazából vele együtt leszartam, hogy mennyi az idő. De érzésre épp elég volt ahhoz, hogy fejest ugorva visszahívjam a klinikát. Már nem az évfordulónk volt. A másnapja. Egy éve ilyenkor mást sem akartam, csak azt, hogy maradjon, hogy ne menjen el, és megkaptam: itt volt. Nem ment. Mindenem megvolt a kanapén ülve, amit akartam, csak az nem, amit szerettem volna. Mert nem sikerült. Megint nem.
Tereltem (volna) megint mással, de ahogy én sem tudtam leplezni a saját érzéseimet és valós hangulatomat, úgy Dakota sem volt vevő arra igazán, hogy egyből matracokról meg fasz újságcikkekről kezdjünk beszélni. Pedig kellett volna. Pedig úgy lett volna jó, ha ezen is átlépünk, mint eddig minden máson, de... Mégsem ment. Elvette a kezemből a telefont, és meg sem kellett volna szólalnia ahhoz, hogy tudjam, hogy kurvára nincs ott ahova terelni akartam.  Egy kurva szót sem szóltam. Felkelt, és bevonult öltözni, miközben az én ujjaim közt égett a dohány. Harcoltak bennem a hírek és az a tény, hogy szomorú  nőstényem. De hagytam. Menjen, öltözzön, pakolásszon, mit bánom én - úgy is kurva egyértelmű, hogy nem vagyok és nem is leszek egy csettintésre menetkész. A keserűsége, ami a hálóból talált rám, ezerszer jobban fájt, mint a tegnapi golyó. Amikor pedig a belső arcom húsát rágva már nem bírtam tovább, felpattantam, és ahogy Ő kijött a hálóból én annak a küszöbén érkeztem meg hozzá.
- Gyere ide.
Mondtam. Kértem. Parancsoltam - miközben elkaptam a karját, és annál fogva húztam magamhoz egy olyan ölelésre, aminek semmi köze nem volt a random dolgainkhoz. Aztán csak tartottam, két karral magamhoz zárva, nem eresztve egy tapodtat sem. Aztán becsutam a szemeim, és hagytam, neki megengedtem, hogy ugyanazt a keserűséget érezze tőlem, ami benne életre kelt. Mert hát... Ki akarná, hogy ilyen apja legyen? Szorítottam, nem engedtem, az arcom a feje búbjába passzíroztam, és csak reméltem, hogy nem kell mondanom semmit, mert arra nem lettem volna képes. Itt vagyok. Szeretlek. És ami neked fáj, nekem is. Talán még jobban is, de ebből nem csinálok versenyt.
- Hát persze, hogy megtartottál. - suttogtam halkan, még mindig nem eresztve - Mi amor... - ha lehet, még egy kicsit szorítottam az ölelésemen - Minden oké. Itt vagyok.
Minden más csak ajándék. Nem akartam lelépni, menekülni. Semmi másra sem vágytam, csak arra, hogy vele lehessek a bilincs kérdés meg tőből nem érdekelt. Simogatni kezdtem a hátát. Igen, geci szar volt, mert be lett lógatva egy olyan mézesmadzag, aminek elő sem szabadott volna kerülnie. Egy olyan "extra", amitől mindkettőnket ismerve kétezer százalékig bíztunk, és hittük, hogy a miénk lehet. Ami iránt vágyakozni kezdtünk.
Csak azt akartam, hogy visszataláljon magához. Hogy itt velem, a mellkasomnak nyomódva megnyugodjon. Azt hiszem, most éppen mást tényleg nem kívánhattam volna, ami pedig engem illet... Nem számított. Sok dologban Ő a jobb, ebben egy kicsit talán én.
- Felöltözök én is.
Mondtam egy homlokcsókkal egybekötve, ha csak nem indult meg belőle a bánat szavakban is, előbbi esetben mehettünk is matracért, utóbbiban pedig... Képes voltam leszarni még pár napig a romjaink maradékát.

Próbáltam a figyelemelterelésbe kapaszkodni a hívás után, ezért kaptam ki a telefont a kezéből. A szándék megvolt, annyira szerettem volna, ha legalább ez sikerül, de... a sorok eltűntek a szemem elől, még mielőbb a mobil elsötétült volna. Megereszkedett vállal tartottam a kezemben, a semmibe bámulva meredtem magam elé, a gondolataim egyáltalán nem a Valentin-napra írt kis üzenetek körül jártak. Az egyetlen "kis", amire tényleg figyelni tudtam volna, az pici bakancspár, ami ki tudja, mennyi ideig fog gazdátlanul árválkodni. Belepi a por, pókok tanyájává válik, hálót szőnek köré, és két szerencsétlen idióta reménytelen álmának mementója lesz.
A matracról motyogtam gyenge kísérletképp, hátha valami mégis működik, vagy legalább nem ásom magamat még mélyebbre, hiszen nem csak engem érintett az egész. Visszaadtam a telefont, felkeltem és inkább gépiesen, semmint azért, mert ennyivel sikerült magamról mindent leráznom mentem öltözni. Mert matrac-shopping.
Henry semmiben sem állított meg, semmit sem kommentált, csak... hagyott. Ennek örültem, miközben az agyam hátsó zugában ott motoszkált, hogy talán azért is, mert őt is ennyire elkapta az egész, és nem kellett volna otthagynom. De hirtelen nem tudtam volna neki segíteni, előbb kellett pár perc. Jobb láb, bal láb, farmer begombol, cipzár felhúz - rutin. A doki is olyan szakszerűen vett tőlem mintát, Henrynek se hiszem, hogy nagyon meg ellett volna erőltetnie magát a saját részéért. Gépek, tudomány, volt, akinek már sikerült... Mi mégis újra falba ütköztünk.
Megőrültünk? Mindketten ugyanúgy, ugyanattól? Újra meg újra próbáltuk, ami látszólag nem akart menni, és mégis mást eredményt vártunk, mint előzőleg. Oké, ez nem pont olyan azért. Ugye?
Persze, hogy nem. Csak magamba kellett nézni és megvolt a válasz: hogyan lehetnék én anya? Azok után, amiket tettem. Magamra vettem a szürke pulcsim és ahogy becsuktam a szekrényt, az ajtajára szerelt tükörben farkasszemet néztem magammal. Én, a gyerekgyilkos. És nem csak Teresa miatt, bár önmagában is több mint sok.
Erőt vettem magamon és kimentem a hálóból, de nem jutottam messzire. Az a két szó Henry szájából mindig olyan volt, mintha csakis rám kialakított, kurva erős mágnes lenne, értem se kellett volna nyúlnia. De mikor tudtunk ellenállani annak, hogy a másikhoz érjünk? Nem csak akkor és azért, hogy szexeljünk, hanem egyébként is. A legtermészetesebb, leghétköznapibb pillanatokban is.
Az ölelésébe léptem, az arcomat azonnal a mellkasába fúrtam, a karja alatt elnyúlva a hátára simítottam a lapockájáig felvezetve a kezem és csak... voltam. Kissé megfeszültem, ahogy a saját keserűsége az enyémmel találkozott, majd egy sóhajjal öleltem magamhoz az érzést, amit megengedett, hogy lássak, felfogjak. Egy szót sem szóltam. Szükségtelen volt, meg egyébként sem találtam volna a szavakat - nemhogy a megfelelőeket, hanem úgy egyáltalán bármilyeneket.
Megint a szívverését hallgattam, miközben szorosan tartott, az arcát a fejemhez nyomva. Beborított, menedéket adott, úgy is, hogy közben tisztán éreztem, hogy ő sem volt jól. Hogy is lehetett volna? Egyikünk sem úgy mentem bele a gyerek-témába, hogy oké, akkor veszük pár teniszlasztit, szevasz. Minden, amire közösen rábólintottunk, amiben együtt tovább mentünk, még többet, még szebbet, még teljesebbet adva bele a közösbe kurvára sokat számított, mert egyikünk sem szórta kétkézzel ezeket. A törődés, a szeretet, a házasság, a hűség, az összeköltözés... a gyerekvállalás... És nem sikerült. Megint.
Mintha ezt akartam volna satnya módon kompenzálni azzal, hogy azért egy rózsa megmenekült, de olyan boldog voltam, hogy ettől a közbeszúrt, semmi értelme megjegyzéstől se eresztett el. Kicsit szorosabban öleltem, reszketegen fújva ki a levegőt, amikor közölte, hogy itt van. Nem sírtam, be se könnyeztem, annál azt hiszem ez már jobban fájt így harmadjára.
- Nem tudom... ötletem sincs, Henry, hogy mi többet tehetnénk - mondtam halkan, ahogy megnyitottam magamban egy csapot. - Ez a legszarabb. Amikor külön éltünk, megoldottuk, ami szar jött, megoldottuk, megdolgoztunk érte, hogy most itt legyünk, de ez... Ha minden este száz felülést megcsinálunk, ha egészségesen kajálunk, absztinensek leszünk, nem cigizünk, kurvára semmit sem számít az sem. Bennem nem maradna meg, másban eddig nem hajlandó megmaradni... - elkínzott, rövid kis nevetést hallattam. - Erre nincs dakota kuruzslásom.
Azt hiszem, ez a része volt a legrosszabb: semmit sem tudtam tenni. Az ég világon semmit azon túl, hogy Henryvel együtt vártam hónapról hónapra és reméltem, hogy talán most.
- Rühellem a kiszolgáltatottság érzésétt - ki nem! -, és ez nem is olyan vagy az, csak a tehetetlenség... És közben egyszerre bánom, hogy anno felhoztam az egészet, örülök, hogy neked is ilyen sokat számít, és kurvára sajnálom, hogy még mindig... - elakadtam, mert hirtelen gombóc nőtt a torkomban.
Lehetőség, nem elvárás. De ha már egyszer ráadásul úgy mondott rá igent, ahogy megtette azt a Bahamákon, annyira szerettem volna ezt is megadni neki! Magamért is akartam, magunknak akartam, persze, de akkor is... Egy karnyújtásnyira volt, vagy olyan távolinak tűnt egy közösen alapított család ígérete és képtelenek voltunk elérni. Az elkeseredés birkózott bennem a haraggal. Az utóbbinak drukkoltam, abban legalább ott volt a csak-azért-is dac.
Mégis mindkettőt elengedtem, ahogy Henry simogatni kezdte a hátam. Minden mozdulattal egyre inkább megnyugodtam, kicsit talán ahogy ő is le szokott ereszteni, miközben masszíroztam. A jelenléte, az, hogy a maga bánata közben engem is megtartott minden litániánál többet segített. A szíve dobogott, a teste élettől volt meleg, és... igen, amíg mindez megvan, amíg Ő velem van:
- Minden oké - ismételtem a szavait. - Itt vagy. - A mellkasába dörgölve az arcom fordítottam a fejem jobbról balra.
Eszembe jutott, amikor fent északon, a házban, a kádban ülve bőgtem azért, mert a Vörös Hold alkalmával, évekkel ezelőtt fejbe lőtte magát és konkrétan csoda, hogy most itt lehet velem. Itt vagy.
- Itt vagyok - kölcsönöztem megint tőle a szavakat, kis horgokat vetve ki velük abba, ami nélkül most biztosan nem fájna semmiféle gyerek nem-jövetele. Felemeltem a fejem, anélkül, hogy elhúzódtam volna, hiába volt így szinte nyaktörő a mutatvány. - Itt vagyunk.
Megtaláltam - újra - az alapot, a sziklát, amire ezt az egészet építettük. Ettől nem lett egyből virágos jókedvem, de igaza volt Henrynek: minden oké. Amíg mi rendben voltunk, amíg ez a "MI" létezett, addig minden oké. Visszabújtam, mert kellett, jól esett, és mert most rajtam volt a sor, hogy hátat simogassak. Nem azért, mert kellett vagy elvára, hanem mert akartam. Mert szerettem volna a megtalált kis nyugalomhoz terelni, ahol fájt a veszteség, de minden rendben. Ha pedig már ott volt, hát becsatlakoztam, és engedtem magunknak, hogy elmerüljünk benne.
Nem voltak nagy kitörések, mint első alkalommal. Csak csendes gyász és egy újabb hónap elengedése.
Finoman lazítottam az ölelésemen, de ha neki közben többre, hosszabban lett volna szüksége, azonnal visszacsináltam. Addig maradtunk, amíg csak kellett, amíg eléggé rendben nem voltunk ahhoz, hogy tényleg tudjunk másra is fókuszálni.
A homlokomra adott csókra halványan elmosolyodtam, és ahogy Henry ellépet tőlem, végigcirógattam a karját, kézfejét, és bár az elengedéssel rendben voltam, a nagyobb távolsággal nem, szóval az ajtókeretek dőlve figyeltem, ahogy a querido öltözködött.

Nem volt jól. Nagyon nem. Sokkal rosszabbul nem volt jól, mint én, és hát, vele, neki még mindig nem működött zsigerből olyan jól a terelés, mint nekem. De próbálkozott vele. Leszartam, hogy maga miatt vagy azért, mert nekem akart vele kedvezni, kurvára nem ez a lényeg. De Ő nem olyan, mint én. Sok mindenben az, de amikor problémákkal és fájdalommal kellett megküzdenünk, borzasztón különböztünk egymástól, de eddig legalább is, ezt mindig a kettőnk közös helyzete javára tudtuk fordítani. Éppen ezért...
Hagytam, hadd menjen. Miért? Nem azért, mert leszartam. Hanem mert tudtam, hogy ahogy sokszor nekem is, ki kell "mozognia" magából a dolgokat, és megpróbálni a rutinba kapaszkodni. Hála még az ördögnek is, hogy Dakota nem szétbaszta lendületből a szekrényt, ahogy mondjuk az rám lett volna jellemző, csupán... Fel akart öltözni. Megpróbálni úgy funkcionálni, ahogy bármikor máskor tenné, csak hát... Az Ő estében a strucc feje még mindig kilógott a homokból. Még csak puszira sem vettem be, hogy mindaz, amit érzett, ezzel tényleg be van vágva a sufniba. Ahogy azt sem hittem el, hogy nem akar velem lenni és emiatt baszta fel az agyam annak idején. De azóta már nagyon más helyzetben voltunk, és éppen ezért álltam fel és hívtam magamhoz, majd zártam menthetetlenül a karjaim közé, egy tapodtat sem engedve tovább a háló küszöbénél. Ő pedig kérdés vagy bármiféle ellenállás nélkül jött, átölelt és a mellkasomba fúrta az arcát.
Ha tudtam volna, hogy miket gondol pontosan... Ha ki tudtam volna olvasni belőle mindent, biztosan megrázom és elküldöm a picsába, amiért így mer gondolkodni saját magáról vagy rólam. De ennek hiányában nem tehettem mást, csak engedtem, hogy a maga módján, már sírás nélkül csak kiadja magából, amit ki akart. Hagytam rajta átfolyni az összes gondolatot, ami megszületett benne, és miközben tartottam, azt is engedtem, hogy részemről is érezze: ebben ketten vagyunk benne.
Fogalmam sincs, mennyi időbe telt, mire meg is szólalt. A szavai, a gondolatai késként martak belém, mert igaza volt. Ez nem az a terep volt, ahol bármit is tehettünk volna azért, hogy megkapjuk, amit akarunk. Abból nem lett volna gyerek, ha betör valahova vagy ellop akármit. Ahogy abból sem, ha én verek halálra bárkit, hogy megszerezzem, amit akarok. És éppen ezért, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor... Azt hiszem, hogy eleget kaptam ahhoz, hogy egy kicsit bele is unjak. Ébredezett bennem a gondolat, hogy ennyit bazmeg tényleg nem ér az egész. Én már az elejétől kezdve csak Őt akartam, esély sem volt arra, hogy ennél több legyen és nem is vártam többet. Aztán jött a hírrel, és olyan szinten megszédített a lehetőség, hogy nem hogy lecsavart, mint egy kólás kupakot, hanem az üveg egész nyakát letépte vele. De minek? Miért? Tényleg ennyit számítana? Nem tudom. Talán. Azt hiszem, hogy mégis. Sóhajtottam egy nagyot, mielőtt összekapartam volna neki valami választ, ami csak reflexből jött és (megint) nem gondoltam végig.
- Ha most elkezded magadat hibáztatni, esküszöm, elpicsázlak és nem megyünk sehova. - nem, halvány fogalmam sincs arról, mit jelent anyának lenni vagy egy életet kihordani, de - Persze, biztos rohadt fasza lett volna normálisan együtt végig csinálni emberként, de mire te megszülettél, én már halott lettem volna. Semmiért - egy közös gyerekért - se cserélném el azt, ami vagy. Sem azt, ami melletted vagyok.
Nagyon erre fókuszáltam. Muszáj voltam. Meglátni, hogy ennyi év után, minden szarral a hátunk mögött a valódi cél igazából nem volt több, csak ennyi: ez itt, ahogy a Haramia és a Tolvaj többé, jobbá tette egymást, többé, mint akiknek bárki valaha is gondolt volna minket. És különben is...
- Azt hiszed, hogy csak, nekünk szar, he? - kérdeztem rekedten, kissé még mindig a bánattól elszíneződött hangon, de mégis próbálva kibaszott "királynak" lenni - Volt egy kollégám még fent északon, akitől kábé naponta azt hallgatta az egész őrs, hogy még mindig nem jött össze a kölyök, aztán csak teltek az évek... évek bazmeg, és ugyanaz a lemez.
Persze akkor nem értettem meg, nem éreztem át, de basszus, nálunk még így is "csak" hónapokról beszéltünk annak ellenére is, hogy eleve nehezített pályáról indultunk azért, mert azok vagyunk, akik.
Nem akartam a szájába rágni az ebből keletkező tanulságot, csak elkezdtem simogatni a hátát, valahogy valamiféle kapaszkodót adni neki a jelenlétemmel a szavaimon túl is. Mert itt vagyok. Minden oké. Amíg ez itt meg tud történni, addig csak mi vagyunk a picsák a hülye "igényeinkkel", nem? De... De mégsem, csak... mégis. Faszom, még fejben sem tudom jól megfogalmazni, hogy mi van.
Itt vagyunk. És az kurvaélet, hogy itt is leszünk. Nekem Ő nem tartozott semmivel. A lehetőség "belengetése" olyan új terepre vitt, amit alapból hetekbe telt feldolgozni. És hiába sikerült, most, ahogy felnézett rám szinte nyakát törve mindezen érzelmek kavalkádjában, képes voltam azt mondani, hogy:
- Tartsunk szünetet, ha akarod. Nekem nem ér annyit az egész, hogy minden hónapban ezt lássam belőled.
Tegnap este minden további nélkül sebeztem és bántottam azért, mert kérte, de ez... Ez teljesen más volt. Azért tettem, hogy adott pillanatban boldog legyen. Az is volt. De itt most kurvára nem volt az. Ha mást nem, egy kis pihenőt tudtam nyújtani neki, hogy legalább márciusban ne kelljen ezt megismételnünk, hogy csak élhessünk úgy, ahogyan eddig is.
Nem tudtam annyira beleveszni a hátamat simogató mozdulataiba, mint egyébként tettem volna, szóval ha távolodott, miután még a rózsát is megbeszéltük, elléptem én is. Felöltözök. Én csak azért tettem, mert "muszáj" volt, nem leltem benne kimondott örömöt, még akkor sem, ha a cirógatása nyomai közben is a bőrömön cikáztak.
- Menj arrébb.
Morogtam oda felé, ahogy az ajtófélfának támaszkodott, aztán nagy svunggal és a Szürke karmaival belemetéltem a matracba, hogy egy morgással kapjam fel és emeljem meg - ja, azért még húzódott a vállam, de ki nem szarja le. Nem akartam Dakotát fellökni, ahogy a matracot nekiálltam kicipelni a hálóból, át a nappalin, ki a teraszra, aztán... Egy dühös, hanyag mozdulattal lebasztam az egészet a hatodikról, és még véletlenül sem gondoltam bele abba, hogy mire, kire fog ráesni.
- Elég lesz az újjal szenvedni, hogy felhozzuk.
Nem, most nem fát ütlegeltem, nem is éreztem késztetést különösebb tombolásra, de... Ez az egész pontosan lefedte, hogy bennem is akad kiadandó feszkó, és hát, így talált teret magának. Nem hallatszott sikoltás, nem szólalt meg riasztó... Kurva jó. Majd lent esetleg még annyit megteszek, hogy a járda mellé a kukához rángatom a matracot.
- Pucoljunk. Kajás vagyok.
Az voltam. Meg egy csomó minden más is, de legfőként kurvára szerelmes. Gyerekkel, anélkül, de abba a nősténybe, aki valahol a környékemen toporgott. Aki hozzám tartozott már egy éve és egy napja, és ma reggel nem képzeletbeli jógára kellett elvinnem, hanem enni és vásárolni, hogy a közös otthonunkat jobbá tudjuk tenni.

Henry nem tört-zúzott, én nem bőgtem, de ettől még nem voltunk jól. Ha jutott volna erőm vagy humorom arra, hogy azon szórakozzak, mosolyogjak, mennyire másképp tudtuk a szar híreket lereagálni, megtettem volna. Így csak elkönyveltem, hogy ő terelne, én próbálnék menni vele, de nem ment.
Abban teljesen biztos voltam, hogy ez részemről nem fog napokig tartani, ehhez viszont az is kellett, hogy most hagyjam átmenni magamon. Hogy ne szőnyeg alá söprésben, hanem a megszokásban keressek valami fogódzkodót, az öltözés egyszerűségében épp.
Aztán minden további nélkül éltem azzal a gesztusokba oltott vigasztalással, amit nyújtott. Nem is vigasztalás volt igazán, inkább menedék, mellette pedig annak a bizonyossága, hogy neki is kurvára fájt, hogy így ebben is abszolút ketten együtt voltunk. Ez volt az ami legtöbbet segített, miközben a gondolataim köz barangolva megint eljutottam oda kis időre, hogy egyszerűen érdemtelen voltam az újbóli anyaságra. És ja, jobb volt, hogy nem látott a fejembe, hogy ezeken véletlen se kellett hangosan végig mennünk. Ezek... ezek az én démonjaim, most viszont úgy éreztem, hogy képes voltam megbirkózni velük, legyűrni őket azokban a csendes pillanatokban, amíg Henryvel némán ölelkeztünk, és mire a szavak jöttek, kicsit én is tisztábban láttam a mostani merülésemet. Minden oké.
- Nem fogom. - Mármint magamat hibáztatni. - De ja, könnyen menne - tettem hozzá őszintén, mert hát... ismert. Az, hogy valami nem tört meg, még nem jelentette, hogy önhibámon kívülinek gondoltam. De ez most... ezt még én is beláttam, hogy kurvára nem volt semmi több, amit tehettem, tehettünk volna.
Árnyalatnyi mosolyra húztam a szám arra, hogy semmire sem cserélné el, amik vagyunk.
- Én sem. Soha. - Mert így voltunk egészek - együtt és egyénenként is, vérfarkasként, messze idősebben, mint amennyi emberként jutott volna.
És továbbra sem gondoltam másképp, nem inogtam meg egy pillanatra sem: nekem nem gyerek kellett, hanem család Henryvel. Ha pedig az az "ítélet", hogy ez két fő, plusz Pat, legyen. Vagy ők ketten plusz én, tök mindegy. Nélküle eszembe se jutott volna fontolóra venni, amiket Harley-tól hallottam, és ha valaha... ha elvennék Őt tőlem, többé nem érdekelne a gyerek-téma sem. Ez ennyire egyszerű és tiszta volt.
Csendesen morrantam a kérdésére, mert ja, persze, hogy nem csak nekünk szar, de hol érdekelt engem mások baja? Se jobb se rosszabb nem lett tőle. Aztán megértettem, mire akart kilyukadni és csak egy kicsit szorosabban öleltem. Évek. A mi mércénkkel szinte semmi, talán mint az embereknek a hetek, mégis igaza volt. Mi más léptékben léteztünk. Három sikertelen hóna igazából lófasz se évszázadok távlatából nézve.
Semmit sem mondtam, csak szusszanva fogadtam a simogatását. Értelek, querido... csak mégis szar és tudom, hogy neked is. De itt voltunk és ez volt az, ami igazán számított. Sőt! Csak ez számított.
Felnéztem Rá, a mindenemre és úgy ismételtem ezt, a legkisebb kétség nélkül azt illetően, hogy minden más lényegtelen volt. Az itt, a most és a mi. Minden egyéb csak ráadás.
Henry felvetésére mégis oldalra biccentettem kissé a fejem és úgy merengtem el a vonásain. A mondottakon és azon, hogy mit szerettem volna. Egy kis időre visszahajtottam a fejemet a mellkasára a dolgokat emésztve, meg a válaszon gondolkodva. Szünet. Ha én akarom.
- Van még... azt hiszem, két próbálkozásunk a mostani eresztésből - kezdtem lassan, újra felnézve Henryre. - Szeretném megpróbálni velük, ha neked is oké. Ha úgy van, pucoljuk ki az egészet, ha meg... ha meg nem sikerül, szünetelünk, elmegyünk Bora Borára ön-vigasztaló útra, vagy akármi. De ha most pihentetjük... nem is tudom, kicsit félek, hogy akkor folyamat ott fog duruzsolni az agyunk hátsó zugában, hogy úúú még van az első eresztésből. Ha elfogy úgy, hogy nem sikerült bassza meg. És pihenünk egyet. Ameddig viszont van ilyen "lehet, hogy összejöhet opciónk"... nézzük meg. Mit szólsz?
Volt esélyünk. Oké, utána is lesz még remélhetőleg, de most bennem volt az a kitartás is, mint régen. Hogy jó, rendben, szar, de hátha a következő nem lesz az. Nem tudunk érte tenni, maximum reménykedni, de akkor is. Akartuk. Valahogy, valamikor el fogjuk érni, ha szeretnénk.
- Én se szeretem, amikor kis búval baszott vagy. Jobb, amikor vigyorogva nézel rám egy kupac rózsából - tettem hozzá halványan.
Mert hát nem ő volt itt az egyetlen, aki nem szerette bánatosnak látni-érezni a másikat, ez kurvára kölcsönös dolog volt. Annyira, hogy nyilván:
- Te is bármikor mondhatod, hogy pihentessük, vagy teljesen álljunk le, ugye tudod? - néztem megint Henryre. - Semmit sem erőltetnék rád, és soha egy kibaszott másodpercre sem izélnék, ha azt mondod, hogy lőjük le az egészet. Ameddig velem vagy, minden mást leszarok.
Kizárólag imádni tudtam az odafigyeléséért és a törődéséért, de - nekem - Ő is ugyanúgy számított. És nem akartam, hogy úgy teljesítsen a maximumon is túl, hogy közben tönkre megy belé. Sose akartam volna se így, se semmilyen más módon kizsigerelni, szóval:
- Csak mondd, mit szeretnél.
És engedd, hogy a társad legyek benne, ahogy eddig is igyekeztem - akkor is, ha olykor nem sikerült, vagy nem teljesen.
Kivártam, bármeddig is tartott, hogy összeszedje a gondolatait és feleljen, de ha most egyszerűen válasz nélkül hagyott, nekem az is tök oké volt. Hagytam, engedtem, pontosan úgy, ahogy a baba-projekt bedobásakor is. Nem akartam megfojtani válaszokat követelve, akkor sem, ha kíváncsi voltam, mert többet ért, hogy Henry magában is le tudta tisztázni a dolgokat. Plusz én aztán bazmeg a világon sehova se siettem, főleg nem mellőle.
Eleresztettem, amikor úgy gondoltam, hogy nagyjából jók voltunk, de úgyis bármikor újra képes voltam ugyanígy ölelni. Helyette viszont egyelőre úgy tűnt, végig nézhettem, ahogy a  hálóba masírozva felvette a matracot. AZ intésére odébb állta minden kérdés nélkül, és abban sem próbáltam megállítani, hogy lebassza a matracot az erkélyről. A reggeli munkás-csúcs-forgalmat hétszentség, hogy átaludtuk, vagyis kisebb eséllyel volt belőle probléma - főleg úgy, hogy Anchorage amúgy sem egy mindenki-mindenki-hátán város volt. Nem is hallottunk sikítst vagy szitkozódást, szóval pláne nem kerítettem neki feneket. (Ha lett volna belőle bármi, akkor úgyis bevállaltam volna, mert inkább legyek én a hisztis csaj, mint Henry a munkanélküli, vagy felfüggesztett.)
Az meg, hogy az ébredés óta történt dolgok ebben csúcsosodtak ki nálad... legyen baszki, lófasznak nem ártott, nem fogok ilyene miatt sipákolni.
- Felhúzhatjuk a járdáról és akkor nem kell se liftben, se lépcsőházban baszódni vele - vontam vállat könnyedén, de nyilván a matrac volt az utolsó lényegi pont bármilyen listán is.
Sebtében végig néztem rajta, majd odaléptem hozzá és a beáramló hideg levegőben megcsókoltam - igen, a közelében tébláboltam. Mindig, amikor csak lehetett. Mert szerettem, mert a világnál is többet jelentett nekem, mert mindketten ugyanúgy megsebződtünk egyetlen kurva telefontól.
Bakancsot húztam Henryvel együtt, és a derekát karolva, vagy kézen fogva, tök mindegy volt, de mentem vele a lifthez, le a kocsikhoz. A Ramhez, aminek a volánja mögött nevetségesen kicsinek tűntem, de ami elég nagy volt a matrachoz.
Ő vezetett, én "csak" mellette voltam. Most s bambulással, se tapizással nem akartam elrabolni a figyelmét, ha csak nem volt r igénye - hagytam, hogy kicsit a gondolataival legyen, ha akart. Ha nem, akkor pedig semmibe sem került a kezét fogni, és ebben az újra felfedezett "mi"-ben a terelés is könnyebben ment, csiripeltem én Henrynek bármitől.

- Tudom.
Kábé ezer százalékig biztos voltam abban, hogy nem mondott ki mindent, ami átsuhant a gondolatai, az érzései közt. De nem is érdekelt. Mármint nyilván de, csak nem fogok kibaszott gondolatrendőrséget játszani felette, főleg, hogy tudom azt is, az első reakcióknak mennyire ösztönös és közel sem átgondolt jelentősége van. Sajnálom, bármivel is metélje magát éppen, abban én nem fogok tudni segíteni neki: ahogy Ő sem tud nekem olyankor, amikor nem látok a dühtől. A legjobb dolog, amit tehettem, hogy hagyom, hogy átmenjen rajta, de közben azért lobogtassam itt a zászlót, hogy heló, szevasz, ha majd meguntad, ide gyere vissza. Én pedig itt fogok várni rá.
- Ezt is tudom.
Így vagyunk jók, egy fél évszázad különbséggel, ami csakis azért működhet, mert azok vagyunk, akik. Ahhoz, hogy ezt az egész gyerek dolgot "rendesen" csináljuk, nem csak emberként kellett volna találkoznunk, hanem még időt is utazni, és valami olyanban reménykedni, hogy majd én leszek tényleg a lovászfiú a szülei birtokán. Nekem ez nem kellett. Nekem nem ez kellett, hanem az a mostani Ő, akit megedzett nekem annyira az élet, hogy tudjon engem szeretni, elviselni és kezelni önszántából, és nem azért, mert egy gyerek miatt muszáj. Elkezdhetnék mutogatni, hogy az ex-férjével/Apjával ez anno mennyire működött, de... Nem teszem. Itt vagyok. Itt vagyunk, minden szar után egymásnak készen. Azon, amik együtt vagyunk, nem a kölyök fog változtatni. Azt sem a jelenlét, sem a hiánya nem fogja megváltoztatni, hogy itt leszek vele, és akkor is igyekszem én lenni a menedéke, amikor egyébként vagy én is összeomlanék vagy kényelmesen nem vennék tudomást a rossz hírekről. Hiába tendáltam utóbbi irányba, még nem most volt itt az ideje. És sokkal könnyebben alkalmazkodtam az ilyen "érzelmi" helyzetekhez, mint Dakota. Ha pedig azon múlt a "boldogsága", hogy egy kicsit parkolópályára tegyük az egészet, több mint kész lettem volna megtenni. Nem csak érte, igazából mindkettőnk érdekében.
Tartottam, egy pillanatra sem eresztettem volna, és egy kicsit... Megpróbáltam perspektívába tenni, hogy pontosan min is megyünk keresztül. Tudom, én vagyok az örök mostésmindendtazonnal, de a szerelmembe sokkal több mély érzés jutott, mint belém, szóval... Sérülékenyebb volt. Nem csak a felszínen. Hanem úgy igazán, belülről. Végig hallgattam mindent, amit mondott - hadd mondja és jöjjön ki belőle minden, aminek ki kellett. Vele ellentétben nekem nem kellett a válaszon gondolkodni. Nem is tudtam volna. Nem szokásom. Csak felböfögöm azt, ami zsigerből jön, aztán... Hurrikán után az özönvíz. De Dakota finoman beszélt. Megválogatta a szavait és a mögöttük rejtőző, felém irányuló gondolatokat, még annak ellenére is, hogy számomra ez szükségtelen volt. Kicsit jobban megszorítottam.
- Ha azt mondod megyünk, akkor megyünk. - ráztam meg nagyon aprón a fejem - kár tovább halálig, vagy Bora Borára állcsúcson rúgni egy újabb talpmasszőrt... A világ végére is elmegyek veled.
Azt hiszem, hogy én megértettem, hogy mindez mit jelent. Főleg az elmúlt három hónapban, hogy képes vagyok arra, hogy mindent is komolyan félrerakjak addig, amíg Ő is oké. Aggódott értem, de... Engem rajta (és Paten) kívül már senki és semmi nem tud bántani úgy igazán. Ez júniusban és októberben kiderült.
- Ne erőltesd rám a törődésed. Hidd el nekem, hogy mára vagyunk olyan viszonyban, hogy eléd merjek állni és azt mondani bármikor, hogy valami nem megy, ha tényleg ott vagyok. De nekem tágabb határaim vannak, mint neked, és ezért akarok inkább rád figyelni, érted? - őszintén reméltem, hogy értette - Ha rajtam múlik, addig megyünk, amíg sikerül szünet nélkül, de... - aprót sóhajtottam - ja, tudom, ez sem épp egészséges.
Kisajtoltam volna magamból az utolsót is, hogy megkapjam azt, amit akarok, de amit igazából akartam, az... Ő volt. Boldogan. Bármit is jelentsen ez. Ezt szerettem volna. Ezt akartam, ezt mondtam, még annak ellenére is, hogy ha esetleg nekiállt volna azon izélni, hogy szerinte ez nekem nem jó és mi a talán káros. Azt majd én eldöntöm, hogy nekem mi a jó. És pontosan tudni is fogja, ha valami nem oké. Ha ezt nem hitte el nekem az elmúlt egy év után, akkor nem ugyanazt az életet éljük.
Imádtam minden érintését, de mégis elszakadtam belőle, hogy fel tudjak öltözni, aztán egész egyszerűen lebaszni a matracot a hatodikról. Nagyot puffant, senki sem anyázott vagy kiáltott, szóval részemről nem volt ezzel több probléma.
- Faszt.. Tovább tartana felfelé megoldani felhúzással, mint ledobni és/vagy felcipelni.
Kész voltam túl lépni az egészen. Azt hiszem. Amikor mindketten bakancskészek voltunk, csak átfogtam Dakota vállát, és úgy vittem le a Ramhez, mintha bármelyik random reggel lettünk volna, és a liftben még meg is csókoltam, mert akartam. És kész. Az indítás és indulás után csak azért álltam meg, mert útban volt a kurva matrac, szóval kiszálltam, a kuka mellé vonszoltam és utána visszaültem a kocsiba. Miután újra megindultam, a jobb kezem reflexből Dakotáé után nyúlt, míg a ballal a kormánnyal zsonglőrködtem hanyagul. Nem kapcsoltam rádiót.
- Amikor... Amikor az akasztásomra vártam... - oké, piros lámpa, kezdődő nagy monológ, pont volt időm megint dupla cigire gyújtani - Azzal búcsúztam tőle, hogy ha tudtam volna, hogy Ő az életem része lesz, akkor vártam volna. Kivártam volna, hogy vele legyek jobb anélkül, hogy azzá váltam volna, amivé. - nem tudom, talán mondtam ezt már Dakotának, talán nem, de fontos volt, mert hát, egy kicsit elnevettem magam - Erre most itt vagy Te... sosem ígérted, hogy a társad vagy a férjed lehetek, de vártam és így lett. Aztán... - nagy slukk, index, a kedvenc pékségünk felé le kellett fordulni - Aztán azt is mondtad nekem, hogy lehetek Apa, nem csak zabigyerekestől, hanem veled, és hát bazmeg, tudom, hogy kurvára hülye vagyok én, mint én, de ha már ennyiszer csak a várakozáson múlt minden sorsdöntő kérdés, hát megvárom. Most igazából. Most úgy, mint akkor kellett volna várnom Patre, amikor még ember voltam.
Leparkoltam a pékség előtt, behúztam a kéziféket, és Dakotára néztem. Úgy, ahogy még soha senkire, és ahogy talán rá sem nézett még így senki más. Hónapok? Oké. Évek? Ide nekem az összeset. És ha még "unott" várakozásban is kell mindezt átvészelnem, egyszerűen érzem, hogy hova vezet az út, csak azt nem tudom, hogy meddig tart. Csókra hajoltam hozzá, aztán búcsúzáskor a homlokom az övének nyomva toltam el magamtól, és mosolyodtam el.
- Ülj meg a formás kis seggeden, az egész kurva pékséget hozom mindjárt...
Mert ezt most éppen megtehettem. Megvehettem, és meg is vettem mindenből kettőt, plusz a kávékat, és az sem érdekelt, ha a nagyját ki fogjuk dobni. A világot akartam, már kiskorom óta. Hát, most ez volt a világ, Dakotával együtt. Az enyém volt, és ha épp más nem is, hát a nyakán díszelgő sebe mutatta ezt meg.

Halványan, szinte észrevehetetlenül elmosolyodtam a második tudására, és ebbe kapaszkodtam. Hogy tényleg ismert, hogy nem kételkedett, hogy a világon mindennél jobban szerettem, ha pedig valaha felmerült volna bennem a kérdés, hogy mégis miért, hát folyton lett volna rá válasz. De a legegyszerűbb az, hogy azért, mert ő, Ő. Önmagáért. Ennyi.
Mindig, baszki, mindig volt mellette, vele választásom, akár kimondta, akár nem, teljesen mindegy volt, hogy épp miről beszéltünk, és már a magam számára is papagájnak tűntem, de tényleg ez volt az egyik sarkalatos oka annak, hogy így le tudtam ereszteni mellette. Legyen szó nyugiról, vagy némi érzelmi összeomlásról. Sose rótta fel, sose várt el semmit azért, hogy itt volt nekem, csak... itt volt. És mindazok után, amiket letudtunk együtt, mostanra teljesen biztosra vettem, hogy itt is lesz. Ez pedig segített megtalálni a talajt a talpam alatt. Félelem nélkül mondtam ki, ami eszembe jutott, ami nem puszta önmarcangolás volt, mert tudtam, hogy nem fogja elbagatellizálni, ítélkezni se fog.
Helyette elmondta, hogy igazából az is lehet, hogy több éves út legelején toporogtunk még mindig, és tekintve, hogy mik voltunk - főleg az emberekhez képest -, a nagyobb távlatok mellett, amellett, hogy mennyi időt terveztem még vele eltöltei, ez a pár hónap semmi volt. Csak mégis... jó lett volna...
De Henrynek igaza volt, tarthattunk szünetet minden további nélkül, lassan talán szükségünk is lesz rá, de... még meg akartam próbálni következő hónapban is. Meg azután. Utána? Ha még akkor is itt tartunk, álljunk meg egy kicsit, pihenjünk, töltődjünk fel, már helyszín ötletem is volt rá ad hoc módon, a rá kapott válaszban pedig nem csalódtam.
Felnéztem rá, hallgattam a szavait, és picit még vérszegényen, de őszintén és végtelenül szerelmesen mosolyogtam fel rá. Meg mivel én vagyok én, biztosra akartam venni, hogy ha úgy alakul, mindketten egyetértünk. Túlvoltam azon az időszakon, amikor az egyedül döntök buli volt, a megegyezés szükség, az odafigyelés teher.
- Elhiszem, be is baszna, ha nem így lenne, de na... szeretek veled törődni meg biztosra menni - ingattam kissé a fejem. - Értem. - Az arcához simítottam kissé az enyém. - És köszönöm. De ne aggódj, összességben kurva nehezen török. Mondjuk igen, igazad van, nem kell kifacsarni magunkat, főleg, hogy ez... ez itt több mint elég. Ezt meg akarom óvni, Henry, és nem fogok belekeseredni ebbe a baba-témába.
Másba se sikerült, nem most és ezzel terveztem elkezdeni. Oké, ez nem csak tervezés kérdése, de mostanra, főleg Henry mellett szorult belém ennyi tudatosság. A világom egyben volt, az ölelése biztosított erről. Ha nem fogok porcukrot kapni a francia krémesemre, basszameg, akkor is imádom a francia krémesem és a porcukor hiánya semmit sem von le belőle.
Amíg Henry velem volt, amíg Ő boldog tudott lenni velem, amíg beérte velem... addig minden a legnagyobb rendben volt.
Elengedtem, kósza érintés volt csak, amivel végigcirógattam, miközben ellépett tőle, hogy menjen felöltözni. Persze, utána mentem, mert valamilyen szinten még mindig matricát játszottam. Ha rajtam múlt, életem végéig azt fogok játszani neki, vele.
- Ahogy az Őrmesterúr gondolja - emeltem fel megadóan mindkét kezem a matraccipelés témát lezárva. - Úgyis rég hallottam, hogy anyázva küldesz el mindent csak azért, mert valami szar nem hajlandó a kedvedért meghazudtolni a fizika törvényeit. Lehet jobb lenne egyből két matracot venni, megelőzve, hogy vissza kelljen mennünk, miután az elsőt szétszaggattad türelmetlenségedben az első lépcsőfordulóban. Vagy a földszinten a liftnél, ha nem lehet besuvasztani...
Bármelyik esetben garantáltan könnyesre röhögtem volna magam, igen, még a mai hírek után is, mert hát: Ő a lényeg.
A további esélylatolgatások helyett mentem és magamra kaptam én is dzsekit-bakancsot, hogy húzhassunk a vérbe, aka shoppingolni. Átkaroltam Henry derekát, amíg leértünk, majd bevetődtem a Rambe, hogy két perc se, és premierplánból nézhessem végig, ahogy kénytelen félrehúzni a matracot. Tényleg a saját maga legnagyobb ellensége baszki...
Beszóltam volna, miután visszaült a volán mögé, hogy jól megmutatta neki, csak úgy cukkolásból, de itt még nem tartottam. Helyette kis szusszanással csúsztattam a markába a kezem, hagyva, hogy megint minden mindenféle cifrázás nélkül jó legyen. Nem kapcsoltunk rádiót, egy szót se szóltam, és ha ebben a némaságban haladtunk volna végig, engem az sem zavart volna. Bármikor, bármiről eldumáltunk, de ugyanígy nem esett nehezemre csendben pusztán létezni mellette. A hallgatag pillatok se voltak kínosak, viszont így is, amint megszólalt, máris miden figyelmem az övé volt.
Felé fordultam, a fejemet a támlának támasztottam, szabad kezemmel elvettem egyet a meggyújtott cigik közül és csendben hallgattam Őt.
Már a Patet érintő szavaira elmosolyodtam finoman, amikor engem emlegetett, megszorítottam kicsit a kezét. Mostanra olyan egyértelművé vált, hogy naná, hogy megvártam, naná, hogy itt voltunk... Pedig egyikünk életében sem került volna többe ennek elvágása egyetlen fatális pillanatnál. Kicsit odébb megy a golyó, kicsit elmérik az ütést...
Most várni fog. Megvárja a minit, ahogy kellett volna anno is Patet. Azt hiszem el tudtam volna bőgni magam attól, hogy és ahogy képes volt bizonyítani tulajdonképp minden alkalommal, hogy nem orgazmustól bezsongott ostoba szuka voltam és vagyok, hanem minden, amit benne láttam, úgy van, ahogy láttam.
- Nem tudom, mikor lesz az "akkor", de abban biztos vagyok, hogy jó apa leszel, Henry - mondtam halkan, mégis meggyőződéssel. - Annak, aki belőled és belőlem lesz, egészen biztosan, mert olyan odaadással és erővel tudsz szeretni. Minden és mindenki más le van szarva.
Tudtam, hogy milyen mélyen volt képes érezni, még ha jóval finnyásabb is volt abban, hogy mi vagy ki esetében mutatta ezt. Legyen válogatós - még ha nyilván akaratlanul, természetéből fakadóan is -, nekem semmi kétségem se volt. De nem győzködtem róla, azt meg véletlen se mondtam, hogy ez felülírt minden valaha elkövetett rosszat, meg semmissé tette a kegyetlen, agresszív oldalát. Ilyesmire szükség sem volt. Így volt jó, így voltunk jók.
Amikor leparkolt a pékségnél megint felé fordultam és nem... tényleg soha senki nem nézett így rám, csak Ő, ettől pedig minden rossz hír mellett és ellenére elmosolyodtam. Jól voltam. A telefonhívás után, az újabb kudarc hírével is, magamba nézve: jól voltam. Ezzel a tudattal fogadtam és viszonoztam a csókját, ösztönös megszokással emelve a kezem, hogy megcirógassam a szakállas képét, pont úgy, ahogy az első alkalom óta számtalanszor megtettem, mindig kicsit jobban szeretve.
- Te amo - súgtam, mielőtt a homlokát nekem nyomva tolt volna rajtam egy kicsit.
A mosolya átmelegített. Igen, nekem ennyi bőven elég volt.
A tekintetemmel követtem, amíg be nem ért a pékségbe és ja, kinéztem belőle, hogy tényleg mindent felvásárol, amit ér, de lehet még az egész kócerájt is. Henry, a Pék. Óriási lett volna. Amíg vártam rá, elfoglaltam magam: Henrynek írogattam, nyilván baromi felnőttesen.
Hé.
Hé!
HÉ!
Remélem farzsebben vagyok.
És most szétbizgetlek.
Bizgetlek?
Bzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz
Mondjuk ha nincs legalább rezgőre állítva a telód, akkor kár belé minden erőfeszítés és biggy...
Ha csipogsz, az is fasza, úgyis kevesek harapnivaló hátsója csipog ennyit.
Már ha farzsebezel.
Ha nem, akkor annyi a bordáidnak(?)
Nesze, napi dakota bölcselet mára.
Hozzál krémest, ha vaaaan! Ő__Ő <3
Hát na, azt mondják, a jó feleség ismérve, hogy minden körülmények közt gondoskodik a férje jólétéről és szórakozásáról - nem, kurvára nem hiszem, hogy ezt mondják, vagy ha igen, basszák meg, csak úgy, én szimplán fasz vagyok. És persze nem hagyom, hogy Henry agyonunja magát, miközben indokolatlanul sokat költ a kurva pékségben. Hogy zavart-e néha a pocsékolása? Igen. Annyira, hogy legalább egy fél szót szóljak miatta? Haha, nem.
Annyira nem, hogy amikor végre felbukkant, a tömött szatyrok láttán felcsillant a szemem, mintha legalább a Zarából lépett volna ki és fancy cuccokkal lenne tele a batyu, nos... batyu helyett. Ahogy beszórta az ölebe és a hátsó ülésre a zsákmányt, már ki is vettem négy húsosbatyut és úgy haraptam az elsőbe, mint valami éhező afrikai bennszülött. Aztán odatartottam Henrynek, hogy ő is harapjon, miközben a másik kezemmel már a keze után nyúltam. Igen, jól/jobban voltam, de... kellett. Etettem én, vezethetett a világ végére is - legalább megmondjuk mindenkinek, hogy nem kerek, nem lapos, hanem recés, baszod -, de erre szükségem volt. Arra a faszkodásra is, amit a várakozása közben levágtam, hogy minél előbb, minél inkább újra teljesen önmagam lehessek.

Nem akartam megbántani. Szerettem, hogy törődött velem, de ezt csak olyankor tudtam könnyen fogadni, amikor fürdetett, amikor masszírozott, amikor elém hozta a vacsorát. De amikor ilyen mélyebb dolgokról volt szó, én is ráztam a fejem, nem csak a Szürke, mert hát... Már nem féltünk gyengének lenni előtte, de akartuk, hogy engedje, hogy ezt mi magunk mondjuk ki, ne pedig Ő süsse ránk az elveszettség billogát. A június több volt, mint elég, még ha jogos is, és ez többet nem fordulhat elő.
- Nem fogsz belekeseredni. - egyrészt, mert nem hagyom, másrészt - Simán megoldom neked, hogy ki tudj élni mindent a pelenkázáson kívül.
Aprót nevettem. De ha kell a hangulat, én is tudok üvölteni, meg kaját és fürdetést kérni, szóval... Nem. Viccel és azon kívül is itt leszek vele, bármit hozzon is az élet. Én komolyan gondoltam, hogy nekem rajta kívül senki és semmi más nem kell. Önző módon valahol minden külsőség alatt ezt is vártam viszont. Hiszen ezért is lett belőlünk az, ami. Két teljes szerencsétlenség, világ csapásai, és már most mennyivel többet hoztunk elő a másikból így együtt, mint arra számítani lehetett. Hiába gyűlöltem Patet a döntése okán, de tudom, hogy sosem engedett volna el... Azaz lökött volna el úgy, hogy erre nincs meg az alapja. Dakota pedig az volt. Az alapom. A következő mindenem, miközben önmagamra találok.
Bementem öltözni, aztán szinte passzív, de inkább agresszív módon a szétmetélt matracon töltöttem ki a dühömet, mert most ez volt jó, most ez kellett - viszont jelenleg a felcipelésbe bele sem akartam gondolni. Dakota megtette helyettem, és nyilván nem tetszett az ötlete, mert jelenleg... Rajta kívül semmi sem tetszett a világból. Máskor talán nevettem volna a kommentárján, most csak megvontam a vállam, még mindig nem voltam képes ellazulni úgy igazán.
- Persze, vegyünk egyből ötvenet is. - kaffogtam oda a poénnak szánt gondolatmenetére, de pont ebben a helyzetben azt hiszem, hogy ez mélyebben érintett, mint akkor, ha csak simán szétkúrtuk volna a matracot megint - Talán ez a baj, a kölyköm is a fizika, a biológia, meg a minden kurva isten törvényével is dacol, hát, mégis csak félig az én vérem, nem? Neki aztán senki se mondja meg.
Nem, még mindig nem voltam kiábrándult. Nem, még mindig nem mondtam le a dologról, de ja, a matrac  lebaszásával belőle is kijött, amit addig nem mondtam ki, mert... Ott kellett lennem. Érte. Miatta. Mert azt hiszem, Dakotának sokkal súlyosabb önvádjai voltak, mint nekem. Nem, nem akartam megállni még így sem, csak... Beletettem a magam kudarcát a kimondatlanok mellé.
Inkább csak megindultam vele, mert abban is igazam volt, hogy ennél jobb, több tényleg nem kell és nem is fogom üldözni a Sorsot érte. Lefelé menet megcsókoltam a liftben, és aztán indultam is volna, ha az a kurva matrac nem landolt volna rossz helyen. Nem, ez sem érdekelt, egy kurva szó nélkül, de azért mégis csak füstölögve szálltam ki és takarítottam el a saját mocskomat, mert hát: ezen a ponton nem várhattam el, hogy más (Pat) tegye meg helyettem. De amint útra keltünk, szükségem volt Dakota érintésére, a kezére, a lényére: mindenre, amit most a kocsiban adni tudott, és adni akart. Duplára gyújtottam és nem telt sokba megosztani velem, hogy pontosan hogy érzek és mit gondolok az egész helyzetről. Mondjuk... A válasza után legszívesebben visszaszívtam volna az egészet, mert egész egyszerűen
- Nem tudom, hogy kell apának lenni. - nyersen, érzelemmentesen közöltem vele, miközben a lelkem fel akart robbanni - Csak veled... Melletted és miattad van esélyem TALÁN annak lenni.
Gondolatban nagyon akartam, de ha a gyakorlat is bejön... tényleg készen lennék rá? Egyszer már eldöntöttem, hogy igen, de a kétségek legfeljebb halkultak, de nem szűntek meg létezni.
A pékséghez érve megálltam és megint megcsókoltam, mert annyi mindent adott nekem már eddig is, hogy az nem igaz, másrészt... Szeretem minden alkalommal megcsókolni, mielőtt elválunk egymástól. Mert szerettem, magamnál is ezerszer jobban.
- Olyat mondj, amit még nem tudok.
Szemtelen vigyorra húztam a szám, de pontosan érezhette, hogy én is mennyire szerettem, ha nem jobban és szinte már elviselhetetlenebbül is az Ő érzéseinél.
Azzal hagytam ott, hogy az egész kurva pékséget megveszem neki. Nos, a kocsinál még nem szó szerint gondoltam, de amíg végül odabent a pultos csaj összeszedte a mindenből kettőt is, megvilágosodtam. Aztán amíg pakolt, odaszóltam neki, hogy a tulaj amúgy bent van-e. Bent volt. És amíg vártam rá, rezgett  seggem.
A hülye. A kis szar. A minden. Felröhögtem az üzenetire, a mémre meg főleg, aztán foghegyről odaszóltam, hogy:
- Még azt a tálca krémest is.
Úgy látszott, Dakotán kívül senki sem szereti a városban a krémest, szóval jött egy teli tálca a többi mellé. Meg közben a tulaj is, aki közölte, hogy sajnos az egész pékség nem eladó, mert hát... Még a dédszülei nyitották, neki ez fontos. Emeltem az áron, az sem kellett. Hát, jó. Pedig milyen jó lett volna egy egész pékség hasznából nyerészkedni úgy, hogy semmit nem csinálok, csak létezem és az alkalmazottak megoldanak mindent, én meg csak élvezem a napi ingyen reggelit házhoz szállítva...
- Vannak jó, meg rossz híreim. - kiabáltam tele a kocsit, miközben a jó ég tudja, a nyolc szatyorból mi hol landolt, hogy végre be is szállhassak én is - Kezdem a jóval: valahol egy egész tálca krémes van, bár szerintem sikerült megölnöm őket pakolás közben - néztem hátra az egymásra dobált szatyrok nyomorúságos halmára - A rossz az, hogy tényleg megpróbáltam megvenni magunknak az egész pékséget, de a tulaj azt mondta, hogy nem eladó... Ne haragudj, mi amor, máskor nem fogok ilyen felelőtlenül ígérgetni...
Elnevettem magam vele együtt, mert hát, én mondtam, amit mondtam és ténylg meg is próbáltam, de ha nem, hát nem... Épp gyerekünk nem lesz, nehogy már egy pékségen akadjunk le, ugye? Indulhattunk is a matracért, de ezúttal rádiót is kapcsoltam. És igen, pofátlanul hangosra tekertem a hangerőt, ahogy menet közben Dakota etetett.
Mert ezek vagyunk mi, két elbaszott idióta, akiket senki sem visel el úgy igazán, csak mmi egymást. Mert megvolt rá az okunk. Most éppen a reggeli húsosbatyu, de egyébként... Ennél sokkal-sokkal többet adtunk egymásnak. Minden lenyelt falatban az életünk volt. A múltunk, a jelenünk és a jövőnk, ami ma éppen nem tűnt annyira szépnek, mint lehetett volna, de nekem már ez is több volt, mint amit valaha is el mertem volna képzelni.

// <3 //