this, the tale of, reckless love

ELŐZMÉNY

- A faszt, a jelvényem mindig velem van...
Vigyorogtam rá sután, sőt! Még a fegyverem is velem volt, amit csak azért hozhattam magammal, mert előtte jelvényt villantottam a reptéren. Kevés dolog van, ami nélkül nem bírok élni, de a fegyver és a kávé ezek között van, és az az érzésem, hogy lassan Dakota is felkerül a listára. Tudom, tudom, egy idióta vagyok.
Pillanatok alatt fordult óriásit a világ, éppen életünk következő legjobb napja felé haladtunk, legalább is a szavainkból és a terveinkből erre lehetett következtetni, és még a csókkal megpecsételt mini-ígéretek sem voltak képesek visszahúzni a hangulatot a tenger mélyére. Ennek borzasztóan örültem, és hát innentől kezdve bárit hajlandó lettem volna megtenni azért, hogy ez így is maradjon. Még azt is, hogy belementem abba, hogy ő vezessen. Az pedig rohadtul nem érdekelt, hogy mennyire puccos helyre megyünk, akár egy szemeteskonténer mellé ülve is szívesen megettem volna egy hamburgert, hogyha ő is ott ül mellettem.
- Nem elég? Nem az a lényeg, hogy hogyan mondom, hanem az, hogy mit mondok és csinálok.
Nevetve cukkolom, ahogy a tigrist emlegeti, és bár ebben a mondatban jóval több tanuslág volt, mint amit a vezetés-helyzetre rá lehetett húzni, nem akartam neki kifejteni. Ha értette, hát értette, és akár saját magára is igaznak érezhette, hiszen tőle sem állt távol ez a filozófia, legalább is az én szemszögemből nézve biztosan nem.

Jól állt neki a kormány, egyszerűen szívdöglesztő volt a volánnál a bőrkabátban, és minden mozdulatával csak egyre jobban megerősített abban, hogy pontosan az a fajta nem tipikus nő, akire nekem szükségem van, akit el tudok viselni magam mellett és aki ezt viszonozni is tudja. Jól álltunk egymásnak. Ezekből a gondolatokból ráz fel a fék és a tény, hogy megérkeztünk, és amint kiszálltam, már megcsapta az orromat a mexikói konyha minden aromája. Leszartam, hogy mennyire leélt a csehó, csak a kaja érdekelt, na meg persze az, hogy a kebab és a gyros után Dakota mégis úgy döntött, hogy olyan helyre visz, ami a régi időkre emlékeztet. Akkor még megértettem volna, ha esetleg ezt az egész hétvégét előre eltervezzük: nekem volt időm felkészülni, ő azonban csak rögtönzött a dologgal és még csak nem is azért, hogy szívasson. Futólagos hálával pillantottam rá egy gyorsat az étlapon átkukucskálva, aztán visszasüllyedtem a kínálat elemzésébe.
Mindent is rendeltem, amiben hús volt. Lényegében akár húsz tacót is rendelhettem volna, mert a mexikói konyha számomra élvezhető szépsége abban rejlett, hogy minden ugyanaz volt, csak kicsit más formába hajtogatták hozzá a tésztát. Azt hiszem, hogy sikerült rávernem Dakotára a múltkoriak után mennyiségben, de nem éreztem szarul magam miatta, mégis csak én voltam a férfi, ciki lenne ha nem tudnám leenni-leinni őt az asztal alá.
- Ó, nem! Ma határozottan én vagyok a terhes...
Röhögtem fel a megjegyzésére és amíg vártunk, amolyan előételként Dakotát faltam a tekintetemmel. A bőrömön azóta ott vibrált a szürke, mióta csak elhagytuk a tavakat, és teljes szinkronban az emberi lelkemmel boldognak és elégedettnek éreztük magunkat. Persze azonnal felhagytam a szerelmes tiniként való méregetéssel, amint a kaja elém került és olyan tempóban zabáltam fel mindent, mintha versenyeztem volna valakivel. De legalább ebből is látszott, hogy nem hazudtam, tényleg lassan huszonnégy órája érdemi táplálék nélkül voltam.
- Ahhhh, hogy bébi Jézus zuhanna le az égből...
Elégedetten nyögtem fel kissé belesüppedve a székbe, miután mindent eltüntettem, még az utolsó morzsát is és megpaskoltam a hasamat. Kissé... na jó, rohadtul furcsa volt, hogy ezúttal Dakota állta a cehhet és összevont szemöldökkel figyeltem a műveletet, de nem szóltam. Engedtem, hogy ő kényeztessen el, hogy most ő tegyen értem valamit és arra jutottam, hogy bassza meg a hím-nőstény kérdés, én nem leszek az, aki emiatt az asztalra csap és mindenképpen hőst fog játszani. A faszt. Volt választása, akár el sem kellett volna hoznia, de ő velem akart lenni és azt akarta, hogy jól érezzem magam, miközben ő is megkapja ugyanezt.
Kissé belassulva a hirtelen jött kajától kelek fel és követem, bármerre is vigyen. A kezeim anélkül is átkarolták volna, hogy külön rendezgetnie kelljen, hiszen érezni akartam magam mellett, és az sem számított, hogy mások is vannak körülöttünk. Teljes természetességgel sétáltunk és bagóztunk apróságokon röhögve, úgy kértünk "béna" portrés kávét, mintha ezer éve ezt csinálnánk, holott ez az egész teljesen új volt, mégsem éreztem idegennek a helyzetet. Ez pont olyan volt, mint amilyennek az életünket elképzeltem, mielőtt kedden elindultunk vissza a kikötőbe.
- Mész te a picsába! - vágom hozzá röhögve, amikor papának szólít és játékosan belecsípek az oldalába. Annyival nem vagyok nála idősebb, hogy ezt kiérdemeljem, de ezt ő is tudja, plusz az ilyen húzásaival tartja életben az iránta való lelkesedésem. Akartam, hogy basztasson, akartam, hogy húzza az agyam, hogy cserébe én is megtehessem vele ugyanezt. Azt akartam, hogy ez legyen a valóságunk és ne csak egy-egy napunk minden héten. Vagy második héten. Vagy tudom is én. Hát akkora tragédia lenne? Annyira szörnyű? Bah..

Lassan idő volt, hogy elinduljunk a végtelenül "izgalmas" kulturális programunk felé, de ha már teljesen elgurult a gyógyszerünk egyébként is, minek állnánk meg félúton, nem? Apropó félúton megállás...
- Állj-állj-állj!!! Húzódj le! - kiáltok fel nagy hirtelen a kocsiban és úgy vágódom ki, mintha ágyúból lőttek volna ki - Mindjárt jövök.
Kocogva indultam meg a pillanatokkal ezelőtt, a szélvédőn át kiszúrt játékbolt felé, és nem telt bele öt percbe mire egy méteres plüssmacival a kezemben a hátsó ülés ajtaját kinyitva beültettem, mint egy gyereket és röhögve még a biztonsági övet is rácsatoltam.
- Viszketett a tenyerem.
Röhögve szálltam vissza mellé és megcsókoltam. Igazából az sem érdekelt, ha kidobja, de jó poénnak tűnt.
A TEDx felhozatal viszont már kevésbé. Mivel nem állt szándékomban tényleg eljönni, lövésem sem volt, hogy mire számíthatunk, de ha Dakota nincs, az életben nem megyek be az előadóterembe.
- Legyen három perc, félek, hogy öt perc alatt már fel fogom kötni magam.
Meglóbáltam az arca előtt a programfüzetet és fájdalmas képpel nevetgéltem. De amint idő volt, nagy sóhajjal mentem be vele, hogy mint a rossz gyerekek, a hátsó sorban bújjunk meg együtt. Kurvára untam magam, pedig még csak a felvezetőnél tartottunk. Szóval eszembe jutott, hogy a számát még mindig nem adta meg megint, és még mielőtt elfelejtjük (megint), gondoskodni akartam róla, hogy ne így történjen. Játékosan förmedt rám, hogy ne most, meg hogy majd később, de nem engedtem a dologból, szóval szándékomban állt elorozni tőle a telefont, ha már ő nem akar felhívni. Persze hárított. Védekezett, én pedig egyre sunyibb és alattomosabb módszerekkel igyekeztem közelebb kerülni a zsebéhez. Fogalmam sem volt, mi történik körülöttünk, csak nevettem vele együtt, "harcoltam" azért, hogy megszerezzem a zsákmányt és olyan aljas módszerektől sem riadtam vissza, mint a csikizés, mert én már csak ilyen szar alak vagyok.
Pontosan olyan röhögéssel vonultunk ki, mint a múltkor a bowling pályáról, de most az volt a különbség, hogy a kocsi felé menet, folytatva a korábbi galádságomat, egész egyszerűen mellé léptem, visszarántottam magamhoz menet közben és a derekát átkulcsolva felemeltem a földről, miközben megcsókoltam, hogy pördüljek vele egyet és utána úgy huppantsam le, mint aki jól végezte dolgát. A világ legnagyobb természetességével. Ennyi járt.

Elképzelésem sem volt, hogy merre tovább, a tükörből néztem a bekötött macira egy darabig. Még mindig benne lehetett volna a pakliban, hogy akkor most valami sikátorba visz és eladja a szerveinket az olasz maffiának még egy hónap Hiltonozásért, de egy csepp aggodalom vagy félsz sem volt bennem, hiába voltam teljesen "egyedül" egy totál ismeretlen városban. Még akkor sem, ha éreztem, hogy valami mintha kicsit megváltozott volna Dakotában, de hittem a szürkémnek és hittem, hogy nem kell aggódnom. Minek álljak neki előre, ha ráérhetek akkor is, amikor már elcsapott a gyorsvonat (megint)? Na ugye.
Lassítunk, aztán a motor is elhallgat. Kíváncsian néztem ki az ablakon szemügyre véve az épületet, aztán visszanéztem Dakotára.
- Te vettél egy kecót? Azta...
El kellett ismernem, hogy erre egyáltalán nem számítottam, bár ennek alapjáraton nem kellett semmit sem jelentenie. Mármint, nem gondolnám, hogy ez a tény valaha is visszatartaná őt abban, hogy fogja a csizmáját és lelépjen Tahitire.
A kérdésére egy kicsit szaporábban kezd verni a szívem. Rohadt furcsa volt. Hiszen haza már úgy vittem őt a saját házunkba, mintha ő is ott lakna, ismertem minden kurva centit a padlótól a plafonig, de most izgultam, mint valami kurva tini, aki először megy fel a fősulis szerelme lakására. De mégis... végig nézek rajta tetőtől talpig, már amennyire ez a kocsiban ülve lehetséges és mire visszatalálok a szemeihez az is feltűnik, hogy kissé belülről harapom az alsó ajkam. A szürke meg nem érti, hogy mi a faszt tökölök, szóval ideje megszólalni.
- Hát, ha szeretnéd, hogy felmenjek, akkor nem kérdés...
Feleltem halkan és óvatosan, és próbáltam nem engedni, hogy az agyamban már sebesen forgó film átvegye az uralmat felettem. Mert abban a filmben már egymásról szaggatuk a ruhát, abban már az ágyba préseltem Dakota testét a sajátom alatt, abban már rajtam ülve karmolta a mellkasomat. Fúú... De a múltkoriak és a veszekedésünk után tartottam attól, hogy ez most milyen lesz, hogy ugyanúgy fog-e működni vagy hogy cikis lesz Dakota félelmei miatt.
A kocsiból kiszállva követem, és ahogy felérünk, igyekszem nem szerencsétlenkedni túlságosan. Egy elismerő füttyentéssel leplezem a tetszésemet az érezhetően új kecóra reagálva. Közben azt is figyelem, hogy ő mit csinál: cipő levesz, fent hagy, nem tudom, de lekövetem azt, amit ő is csinál, aztán beljebb invitálom magam és nézelődve végig húzom az ujjam néhány bútoron, meg megbökdösöm a kanapét. Ilyenek.
- Nem semmi, hallod! Ha nem leszel itt, akár ki is adhatod, hogy kivételesen legyen állandó bevételed meg tartalékod...
Kissé felnevetek és imádkozom azért, hogy minél előbb minél töményebb alkohollal ápoljon le, mert nagy szükségem van rá. És hogy az ő itt nem levését pontosan hogy értem, abban én sem vagyok teljesen biztos, de maradjunk annyiban, hogy egy praktikus tanácsnak szántam, semmi többnek. Oké?

you're perfect, i panic
so happy, it's tragic

Egészen új volt ez a fajta rám hagyatkozás és... bizalom. Általában fordítva szokott lenni, így most egész nap volt benne egyfajta ideges izgatottság. Nem akartam én megfelelni, egyszerűen csak jó időtöltést adni. Még a végén visszamegy, aztán leissza magát mert elbasztam a hétvégéjét.
De ami ennél is meglepőbb volt: élveztem, hogy hagyott irányítani. Izgultam persze, de nem aggódtam. Kedvtelve néztem, ahogy zabált, nevettem, hogy egyetértettünk a terhességében, és felvillanyozott, hogy nem csinált macsó-kérdést a fizetésből. Egy rakás apró szarság volt ez, és talán fel se fogta, hogy pusztán ezekkel mennyit adott nekem. Lehet, hogy korai volt, vagy túl éles váltás, tök mindegy, épp nevetséges tartottam, hogy valaha akár egy pillanatra is megrettentem tőle. Vagy attól, amit épp tett, amivel másra emlékeztetett. Szerettem volna elmondani neki, de nem találtam hozzá a szavakat, szóval csak idiótán vigyorogtam tovább, és néztem őt.
Arra vágytam, hogy adhassak neki.
Miután bébi Jézus lezuhant az égből - sose fogom elfelejteni ezt a mondását -, egymást karolva ballagtunk el kávézni. Tipikus álmos szombatosan, egy percig se tűnve ki a többi, hasonló módon - csak jóval rétegesebben felöltözött - pár közül.
A kávé kézhez kapása után felajánlottam neki a szundit és le-papáztam. Egyértelmű, hogy le-papázom! Jóízűt nevettem, ahogy elküldött a picsába, és még mindig mosolyogva újból lábujjhegyre álltam, hogy csókot lopjak a kis mocskos szájútól. Nem mintha engem félteni kellett volna ilyen téren...

A TEDx felé mellett le kellett húzódnom. Nem értettem, mi baja lehetett. Csikart a hasa, fosni kellett, repedt a hólyag, vagy mi a fasz?
Berongyolt egy ajándékboltba. Azt ne mondd hogy... Nem mondod!
- Te nem vagy normális! - nevettem fel, amikor a boltból kilépve egy óriás plüssmacival jött vissza, amit aztán betett hátra és még be is csatolta. Én nem akartam túl lelkes lenni, esküszöm, de, ezt nem lehetett kibírni. - Mennyire cuki már! - néztem hátra nyakatekert módon a kezdődő gyűjtemény legújabb darabjára. - Köszönöm, Billy - mosolyogtam rá, amikor visszaült mellém, és hiába próbáltam nem buta csitri lenni, az energiáim mindent elárultak. Mint valami kajla kölyök, úgy éreztem magam - és egyáltalán nem bántam.
A TEDx... nos, az pont úgy ment, mint ahogy arra számítottunk. A műsor elől le volt szarva, mi megtartottuk a sajátunkat hátul, és hiába szóltam rá, Billyre, hogy én már pedig igenis figyelni akarok - haha! -, kurvára nem számított. A fojtott kuncogásból vihogás lett, abból nyílt röhögés, és még akkor is nevettünk, amikor kitereltek minket, hogy mindenki szenvedésére pont kerüljön.
Amikor kint felkapott, ugyanolyan meglepetten sikkantottam, mint a házukban, amikor váratlanul az ölébe húzott. Ha az energiái, az arckifejezése és minden szava nem tette volna tökéletesen egyértelművé az örömét, hát a tettei, a csókja mindenképp. A szívem pedig ettől vadul kalapált, a mellkasom égett, és ott sűrűsödött körülöttem minden, amit tagadtam. Nem volt kérdés, hova megyünk innen.

- Ha már a Hilton nem merítette ki rendesen a Rolex-keretem - húztam el a szám a ház előtt állva. Brühühü, szegény én, tudom, de tényleg nem tudtam pénzzel, főleg ennyivel bánni.
Aztán feltettem a nagy kérdést, és vártam. Nem csak neki volt furcsa, sőt! Az oké volt, hogy én mentem szobára hozzá, de ez teljesen új volt. Még csak nem is egy motel, vagy a hotel, nem. A kibaszott lakásom, ami a kibaszott nevemen volt. Egy fix pont a térképen, ami hozzám lett kötve, és amiről egy-két nappal ezelőtt eszembe se volt neki szólni, nemhogy megmutatni!
A válaszára szusszantam egyet és elfintorodtam.
- Nem baszki, a üres udvariassági köröket futok veled - mormogtam az orrom alatt és kicsatoltam magam. - Ha egy kicsi kétségem is lenne, nem kérdezném - mondtam ezzel mintegy a jövőre vonatkozóan is biztosítva őt. Az aggodalmas pillantását egyelőre félretettem. - Hozod a macim? - fordultam vissza Billyhez, mielőtt kiszálltam volna. - A te kezedben aranyosabb. - Természetesen véletlenül sem ő volt cuki egy kurva nagy plüssel, a-a!
A legfelső emeleten volt a lakás, és ahogy beléptem, már rúgtam is le a bokacsizmám, meg dobtam le a zoknim. Nem a tisztaság miatt, egyszerűen szerettem beltérben mezítláb talpalni, ha lehetett. Plusz a padlófűtés kellemesen langyossá tette a parkettát.
- Üdv nálam! - pördültem meg a tengelyem körül széttárt karokkal az elismerő fütyentést követően. - Érezd magad otthon - ismételtem a szavait, és elvettem tőle a plüssmacit, hogy végre kicsit megszorongassam. Új illata volt, ment a bútorokéhoz. Egyelőre az egyik kanapén szállásoltam el - fogalmam sem volt, hogyan kell belakni valamit.
Amíg ő látható elveszettséggel és zavarral járkált, méregette a berendezést és fogdosta, amit mert, én kicsit jobban leplezett zavarral mentem a konyhába, hogy beszerezzem az esti ellátmányt. Egy üveg bor, két üveg sör, whisky... Ú, volt még mikrózható popcornom is, milyen házias vagyok baszki!
- Ne is mondd, baszki! - másztam ki a hűtőből, és a lábammal belöktem az ajtaját, majd visszandultam Henryhez a zsákmánnyal. - Olyan... fura és idegen - vallottam be, kicsi felhúzva a vállam, majd lepakoltam mint a hatalmas tévével szemközti dohányzóasztalra.
Csípőre tett kézzel álltam, majdnem úgy nézve körbe, mint Henry.
- Emberkorom óta nem volt normálisan fix hely, ahol meg lehetett találni, vagy elérni. Kicsit ijesztő - ismertem be szemöldök ráncolva, aztán Henryre nézte. - Amúgy... beszarsz, de lett bevételi forrásom is. - Felvettem az egyik sört és megbontottam. - Életem első főnökével kezeltem le, mielőtt elküldtél a tóparton a picsába - újságoltam hamiskás mosollyal, mert az egész marakodás végtelenül távolinak tűnt.
Ha még mindig csak téblábolt, akkor felvettem a megkezdetlen whiskyt üveget és felé nyújtottam. Poharat nem hoztam, mert most komolyan, majd pont mi fogunk ilyen faszságokkal szórakozni! Ugyan már...

don’t wanna wait to be happy

Tényleg meglep, hogy lakásba fektetett, de akár ez is lehetett egy teljesen átgondolatlan, hirtelen döntése is, mint gyakorlatilag bármi más. Nem gondolom, hogy az én dolgom lett volna megítélni a dolgot, ettől nem nyugodtam meg egy kicsit sem, hiába tekinthettem volna az egészet egy kibaszott nagy lépésnek ezt a fajta "elköteleződését" akár ránk kivetítve is. Azt mondta, hogy lassítsunk, szóval próbálom ehhez tartani magam. De kurva nehéz.
- Oké, oké, csillapodj, te tigris...
Védekezően emelem fel a kezeimet kissé nevetve, amikor morogni kezd a dolog biztonságával kapcsolatban. Megbíztam benne már akkor, amikor először beültem ma mellé a kocsiba. És a napunk után semmi nem adott okot arra, hogy ezen változtassak.
Amolyan "ugye most szopatsz" szemöldökfelhúzással néztem rá, amikor arra kér, hogy hozzam a maciját.
- Hát jó, de erről nincs fotó, mert azzal már elég súlyosan visszaélhetnél...
Fenyegetem meg "komolyan" és kivágódom a kocsiból és a medvét is a hónom alá kapom. És próbálok minél morcosabb fejjel haladni mellette, hogy még csak véletlenül se jusson eszébe netalántán nyelvbotlásból cukinak titulálni. Nagyon nem cukin nézek rá, és ha csak a legkisebb jelét is látom annak, hogy a telefonjáért nyúl, játékosan próbálom megszerezni tőle.
Az épület tetejére felérni ebben a helyzetben borzasztó hosszúnak tűnik, a lakásba belépni pedig kicsit olyannak, mintha attól tartanék, hogy bármelyik pillanatban taposóaknára léphetnék a loftban.
- Vigyázz, mit kívánsz... - nézek rá mosolyogva, amikor azt mondja, érezzem otthon magam, és megvárom, hogy kivegye a mackót a kezemből, mielőtt beljebb mennék - Lehet, reggelre egy bútorod sem marad épen.
Felröhögök, ezzel probálom elütni a bennem motoszkáló feszültséget és így, hogy felszabadultak a kezeim, nekiállok kifűzni a bakancsomat. A cipőtől megszabadulás nekem némileg tovább tart, mint neki, közben pedig azon gondolkozom, hogy vajon mennyire (nem) akarom otthon érezni magam nála úgy igazából. Nem a bútortöréses poén szempontjából. És még akkor is ez jár a fejemben, amikor óvatosan ismerkedni kezdek a berendezéssel, az illatokkal és az érzéssel, teljesen hihetetlennek tűnik, hogy itt vagyok.
Igyekszem addig sem kárt tenni semmiben, amíg eltűnik a konyhában és a hűtőben, utána kiabálva a praktikus tanácsomat. Szerencsére nem telik bele sok időbe, mire visszatér, nem hagyott egyedül az érzéseimmel túl sokáig és ez jó. Minden mozdulatát figyelem és tanulmányozom. Ahogy pakol, tesz-vesz, majd megáll ő is, ahogyan én. Elmosolyodom.
- Ne utálj, hogy ezt mondom, de szerintem jól áll neked ez a hely. - vagy ő áll jól benne, nem tudom, mi a jó megfogalmazás. Ezzel együtt próbálom benne én is kicsit jobban megtalálva a helyemet, és Dakotához lépdelek, hogy amikor azt mondja, hogy ijesztő számára az érzés, egy puszit nyomjak a homlokára. Vagy a szemöldökére, ha megint félremegy.
- Gondolom... De ne fossál, úgy húsz-harminc év és újra hozzászoksz.
Muszáj kicsit húznom az agyát, és bár egy részem szeretné megkérdezni az örökös vándorlásának az okát, lehet, hogy erről nem ma este kellene beszélgetnünk. Egy nagy lelkizés minden találkozásra elég, nem? Nagy levegőt véve kibújok a bőrkabátból, mert annyira el voltam a bakancsommal, hogy erről totálisan megfeledkeztem. És ha már azt mondta, hogy érezzem magam otthon, a kanapé szélére dobom a kabit én pedig levetődök mellé, amíg Dakota sört bont. A whiskyt magam veszem el, szükségem van rá, hogy tényleg teljesen el tudjak lazulni.
- Hogy mit csináltál? - oké, hát ez most megint ledöbbentett, kikerekedett szemekkel nézek rá, miközben meghúzom az üveget - Na, ne szórakozz velem, hogy melód van. Neked. - nevetem el magam, miután az első KÉT korty whisky égette a torkomat - Ki vagy te és mit tettél a... - csajommal? Fú, nem - magaddal? Azt ne mondd, hogy halásznak állsz, mert akkor visszalógatnánk a TED-re, ha sietünk talán elcsípjük azt a faszit, aki tizenhat éve horgászik Alaszkában.
Mi mást gondolhattam volna egy kicseszett tó mellett? Jó, feltűnhetett volna a hangár is, meg a repülők, de pont nem voltam olyan állapotban, hogy a környezetemmel foglalkozzak. És a poén abban is segít, hogy oldalra forduljak a kanapén, magam alá gyűrve a támla felé eső lábamat és a könyökölve megtámasszam a fejemet. Kényelmes. "Otthonosodok."
- Nem, de most komolyan. Mi történik veled?
Tényleg érdekelt, hogy honnan ez a már kettő óriási változás, hiszen én még ott voltam leragadva, hogy egy telefont is kétkedve volt hajlandó elfogadni, nem hogy egy HÁZAT meg egy ÁLLÁST. Egyszerre! Na, nem mintha tartozott volna bármiféle válasszal, de gondolom, hogy nem azért avatott be ezekbe a részletekbe, mert arra vágyik, hogy ne kérdezzek rá.

i embrace my fears
all that i have been carrying all these years

Még szép, hogy próbáltam róla macis fotót lőni, pont azért mert olyan morózus fejjel vitte. De nem hagyta, hát biggy. Elmosódott lett mindegyik, és csak részleteket kaptam el belőle, szóval feladtam. Úgyis a hátsóját fenyegettem meg legutóbb.
Lakásba be, cipő-zokni le, maci a fotelbe. Fura volt otthon lenni.
- Az attól függ, miben sérülnek a bútorok - pillantottam vissza rá a konyha felé menet. - Van, amiben még segítené is. Például azt túlélem, ha leszakad az ágy - tettem hozzá enyhén rekedt hangon, a világ összes hátsó gondolatával és szándékával együtt.
Felrámolom a rágcsát és az italt, azokkal térek vissza a céltalanul ténfergő Henryhez.
Kissé oldalra biccentem a fejem, ahogy azzal indít, hogy ne utáljam, a szövege többi részére viszont már kedvesen elmosolyodok. Édes volt, ahogy talán akaratlanul is próbálta kellemessé tenni azt, ami nekem idegen és ijesztő volt. A homlok puszit is örömmel fogadom - ez most oda talált, nem a szemöldökömre, mint amikor kómás volt, bár azzal se akadt semmi problémám. Most mondjam, hogy akárhova adhat puszit? Nem mondom. Csak tudja!
- Húsz-harminc?! - "sikítottam" fel, az évtizedek hallatán, kisebb sokkot kapva. - Ne idegesíts! - bököm hasba mutatóujjammal, de nem vagyok mérges, csak... nekem ez beláthatatlan messzeség.
Magamat ismerve addigra lehet a város nevét is elfelejtem, és a világ túlfelén leszek. Ez lenne tőlem a normális. Mégis, ahogy Henry szemébe nézek, nem vagyok róla teljesen meggyőződve, de előbb szarok sünt, minthogy ezt itt és most beismerjem.
Inkább nézem, ahogy leveti a bőrkabátot, félre hajítja, és már várnám, hogy folytassa szépen a vetkőzést, de egyelőre ennyi látványosság jut. Hát jó. Én is levetem a magamét és egy távolabbi székre célzok vele, de két méterrel mellé dobok, szóval cipzárcsattanással landol a dzseki a parkettán. Nyilván bazmeg. Lemondó sóhajjal huppanok le a kanapéra, és húzom fel mindkét lábam, hogy magam alá origamizzam őket. Oldalra fordulva a háttámlára könyököltem, úgy találkozik újfent a pillantásom Henryével. Nálam sör, nála whisky - egyelőre. Úgyis el fogom szedni tőle legalább pár korty erejéig.
Addig is beszámolok az elmúlt napjaimról. Így zanzásítva még meredekebb, mint megélve, egy pillanatra ki is ver tőle a víz.
- Jól hallod - bólogatok én is félig hitetlenkedve, mintha más kibaszott életéről beszélnék. A halás-horgász feltételezésre azért felnevetek. - De, persze! Minden reggel ötkor kelek, veszem a gumicsizma-pecabot-csali szentháromságot és elballagok halat fogni. Azért ekkora baj nincs az emeleten - bökök halántékomra, és jókedvvel a hangomban folytatom. - Légi taxisnak álltam.
Nagyon halvány, alig észlelhető büszkeség bujkál a hangomban. Továbbra sem tudom, hogy mi a faszt keresek itt isten igazából, vagy mi értelme annak, hogy itt vagyok, legfeljebb halvány sejtésem van. Mégis... azt hiszem, tartok valami felé, akkor is, ha még nem látom, hogy mi az. Lehet a vesztem felé. Majd kiderül.
Amikor komolyra fordítja a szót, válasz helyett előbb elcsórom tőle a whiskyt és iszok pár kortyot, aztán visszakapja az üveget. Még egy kicsit harapdálom az ajkam, mielőtt megszólalnék, mert hirtelen nem tudom, mennyit akarok vele megosztani, vagy egyáltalán hogyan. Mondjuk ez tök egyértelmű: mindent. És fogalmam sincs, hogyan, de próbálkozni lehet.
- Ajj, hogyan mondjam... - túrok a hajamba és körbe nézek, mintha ezzel el tudnám dönteni, honnan kezdjem. Közelebb hernyózok hozzá, hogy a lábunk összeérjen. Nincs különösebb oka, csak jól esik. - Alapjaiban elbaszott életem van, Henry, ezért reagáltam úgy pár dologra a parton, ahogy. Nem rád reagáltam, hanem a helyzetre. - Úgy érzem, fontos, hogy ezt tudja, és bár nem repesek az örömtől, hogy erről beszélek, de csak ezen keresztül volt értelme a jelennek. - Mindezt azért, mert huszonhat évesen hibáztam és hoztam egy rettenetesen szar döntést. - Okolhatnám, és okolom is Miguelt, de... ugyanúgy benne voltam, ha nem jobban. - És most van itt a városban valaki, aki saját szórakozásra összefogodosott pár kölyököt, akik ugyanúgy nem kellenek és nem hiányoznak, mint én.
Ezt nem pont így akartam mondani, de már kint volt. Túl éles párhuzamot húztam. Iszok pár kortyot a sörömből, addig se beszélek legalább.
- Képtelen vagyok efölött elmenni - húzom fel a vállam, amikor újra megszólalok, de már nem nézek Henryre, helyette az üveget bámulom. - Én megszoktam a szart, tudok úszni benne, mert meg kellett tanulnom, és oké nekem. De... szeretném, ha ők egyáltalán túlélnének és... még időben kapnának egy esélyt. Nem akkor, amikor már késő. - Mint nekem.
Mert ez az igazság. Minden jó szándéka ellenére is: Aiden elkésett. Első fokos villám, és késve ért utol engem, nyomorult kis vérvonaltalant.
- Nekem eszemben sincs falkásat játszani, meg ilyenek, de attól még tudom, hogy egy kölyöknek kurvára falkában a helye, vagy legalább egy normális Teremtő mellett. És az, hogy kihasználják azért, mert hülyeséget csinált, rosszkor volt rossz helyen, vagy a beharapója egy fasz, kicsit sem oké. Egyetlen szar pillanat miatt elbaszott életre ítélni valakit... nem fair - kapom egy pillanatra a tekintetemet Henryre, mialatt kicsit jobban kapaszkodtam a sörösüvegbe.
Fáj, na. Megtanultam vele élni, de amikor valami ennyire közeli, az felkaparja a varrt a gennyes sebről. Nem vagyok én irgalmas szamaritánus, ez az egész "jótékonykodás" legalább annyira saját magamnak fog szólni, mint nekik. De erről senkinek sem kell tudni. Nos... legalábbis Henryn kívül.
Felpattanok, és ha nem állít meg, megragadom a popcornos zacsit és a konyhába menekülök vele kicsit, mert hát a mikrós kukoricapattogtatás minden helyzetre jó orvosság ugyebár. Túl sokat mondtam, túl hirtelen, és azért erre, ennyire valószínűleg úgyse volt kíváncsi. Bevágtam a mikróba a csomagot és adtam a pofájának.

~ hangulat~

- Azért ez megnyugtatott...
Mélyen szívom be a levegőt az esetlegesen leszakadható ágy említésére. Persze még mindig kicsit be voltam szarva attól, hogy esetleg ki- vagy átkattantunk, de ez nem jelentette azt, hogy akár egy percig is ellent tudtam volna állni a csábításnak. Minden esetre úgy néz ki, hogy most kivételesen nem úgy indítunk, hogy egyből szétszedjük a kecót, szóval igyekeztem visszanyomni magamban a feltörekvő érzéseket és harapható vágyakat.
Nem mondom, hogy hazudtam neki, de azt sem, hogy önös érdektől mentes volt a dicséretem és a bújtatott biztatásom. Egy részem nagyon reméli, hogy ha már térden csúszva könyörgéssel nem is, de talán ilyen "apróságokkal" egyszer talán meggyőzhetem arról, hogy a stabilitás nem is annyira rossz, mint amilyennek esetleg elképzeli és hogy akkor majd talán... Szívesen meg is teszi értünk.
Muszáj vagyok felröhögni a pánikkal itatott kiakadására. Tudom is én, mennyi időbe telik, az én meneküléseim és helyváltoztatásaim szükségesek voltak, hiszen az egész országban kerestek és a nyomomban voltak azért, hogy felakasszanak. Igazából azok után, hogy Pat beharapott és jól is esett végre kipihenni magam. Azóta pedig egészen szépen ellustultam. Öregszem.
- Na! - csapok játékosan a keze felé, amivel hason bök - Még egy ilyen, és felmegyünk ötvenre! Csak szívatlak, ne aggódj...
Mielőtt túlságosan nagy reményekkel néznék a szemébe, inkább visszacsempészem a suhancos kifejezést az arcomra, mielőtt nekiállok vetkőzni és kényelembe helyezni magam.
Persze úgy nehéz, ha közben totálisan kiakaszt. Jó, tudom, hogy sokat változtam az évek alatt, de nekem is vannak határaim, hogy hány sokkhatást viselek jól egy bizonyos időn belül, és a mai lista már így is hosszúra nyúlt, de nem viccel. Eszetlenül nevetek fel a gondolatra, amit lefest Dakotáról, mint halászról, szerintem még a könnyem is kicsordul.
- Ah, nem bírom, ne, visszaszívom, amúgy sem viselném el a szagod, és nem akarom elképzelni! - nyugszom le így a végére egy nagy sóhajjal a nevetés után, hogy a helyét átvegye egy büszke szemöldökvonás - Nem mondod? Az szép! Akkor most már gépet sem kell elkötni, ha el akarsz vinni repülni. Nyertem.
Úgy adom elő, mintha annak örülnék ennyire, hogy nekem tetsző állást talált (még egyszer mondom, állást), de igazság szerint valami büszke örömszerű valamit éreztem, de még véletlenül sem akasztottam volna ki azzal, hogy ezt közlöm is vele. Meg amúgy is, ki vagyok én, hogy számítson, hogy büszke vagyok rá? Szerettem volna azt hinni, hogy márpedig joggal érezhetek így, de ez is olyasmi volt, ami kívül esett a "lassítás" kategóriáján. Faszom.
Látom rajta, hogy nem lesz kellemes számára, bármiről is kell majd beszélnie. Nem akartam ilyen helyzetbe hozni, de talán szüksége volt rá, hogy kiadja magából. Hiszen megnyílt már csak azzal, hogy beinvitált az "életébe", megosztotta velem ezt a két hatalmas dolgot. Tudnia kellett, hogy nem állom meg kérdés nélkül.
Ahogy közelebb helyezkedik hozzám, automatikusan mozdulok én is, hogy megkönnyítsem a dolgát, és a kezem is odateszem, hogy ne csak a lábaink érjenek össze. Jól esett érezni, és nem tudom... Talán neki is jól esik a plusz érintés és segít összeszedni a gondolatait. Csupa fül voltam, még a farkast is kiengedtem kissé és le sem vettem róla a szemem.
- Tudom...
Nem akarom megakasztani, de nem bírom ki, hogy ne szóljak közbe legalább ennyit és kissé elmosolyodom. Ennyi jár nem? Ez a történet nem rólam fog szólni, bármennyire is szeretném, szóval elbitorlom azt a keveset, amiben említést kapok. Szemét vagyok, mi?
Mi van? Minek fogdosna össze bárki is egy rakás kölyköt? Értetlenség ül ki az arcomra, de gyorsan le is lohad, ahogy folytatja. Esélyem sincs arra, hogy csak egy kicsit is át tudjam érezni, amiről beszél. Én is átmentem már jó pár traumán, de engem soha nem olyan tett tönkre, akire számítottam vagy aki fontos volt nekem. Sőt. Patrick volt az, aki soha nem hagyott magamra. És ahogy mindezt megosztja velem, hirtelen úgy érzem magam, mint aki megvilágosodik, vagy legalább is sokkal másabb megvilágításban látja Dakotát és azt, hogy miért olyan, amilyen. Még a szám is eltátom kissé a döbbenettől. Szóval ez a baj. Ezért vágtad hozzám, hogy még a kert sem számított. És ahogy a mondandója végére ér és rám pillant, óvatos határozottsággal nyúlok az egyik kezéért, hogy magamhoz húzzam és a mellkasomhoz szorítva úgy öleljem, ahogy aludni is szoktunk. Ha többet nem is, de legalább pillanatnyi biztonságot nyújtva neki. Egy helyet ezen a kicseszett és elbaszott világon, ahol nem érzi azt, hogy nem kell és nem hiányzik senkinek. Sőt. Ha átérezni nem tud tudom a dolgait, azzal nagyon pontosan tisztában vagyok, hogy mennyire sokat adott nekem magából azzal, hogy ezt így és ilyen formán elmesélte. Mondhatta volna azt is, hogy egy fasz kölyköket fogdos össze, le akarom zúzni és kész. Nekem elég lett volna, elhittem volna és max megkérdeztem volna, hogy mikor indulunk.
- Tudok valamit segíteni?
Kérdezem halkan, és ha eddig nem mászott ki az ölelésemből, most lazítok a karjaimon, hogyha szeretne, akkor menjen isten hírével. Akár csak odébb, akár csak a konyhába, hogy eltávolodjon ettől a helyzettől, akár fizikailag is.
Ezt leszámítva fogalmam sincs, mit kellene mondanom. Hogy köszi, hogy megnyíltál, most már kicsit jobban értek mindent? Meg a lófaszt. Felsóhajtok. Ehhez talán én túl hülye vagyok.
- Nem hiszem, hogy van olyan, hogy túl késő. - préselem ki magamból mégis, miután megköszörültem a torkomat - Szerintem inkább döntés kérdése. Mármint... - fúj, iszom egy kortyot én is - Lehet?
Kérdezek hirtelen a kabátomért nyúlva kikotorva a zsebéből a cigimet. Ha megengedi, akkor rágyújtok, ha nem, akkor most ezért nem megyek ki, inkább kibírom, ez most fontosabb.
- Amikor először vártam a kivégzésemre, megígértem magamnak, hogy ha meg tudok szökni, minden más lesz. Nem lett. Aztán, amikor másodszor vártam a kivégzésemre és két hónapig minden egyes nap csak elnapolták, akkor is megesküdtem, hogy ha kijutok élve, akkor végeztem. Nyilván nem végeztem... Csak futottam ugyanazokat a köröket újra meg újra, hiába rettegtem a cellában úgy, hogy taknyom-nyálam egyben volt. Aztán... Hiába lettem farkas, még sok év telt el, mire azt tudtam mondani, hogy elég volt, ez az én életem én irányítok és nem fogom hagyni, hogy valaki faszsága visszalökjön a lejtő aljára. A sajátom sem. Eldöntöttem, hogy jó életem lesz. És az lett. Hiába gáncsoltam el magam előtte annyit.
Nem akarom, hogy félreértsen, én itt nem vádaskodom, meg semmi. Hogy is tehetném? Kifújom a levegőt és nagyon szeretném, ha elhinné, hogy csak jót akarok, és legyen szó akár róla vagy azokról a kölykökről, mindenkinek kurvára jogában áll magát helyezni a középpontba és úgy dönteni, hogy fontos, hogy értékes és nem csak egy baleset vagy kolonc ezen a világon.
- És nem, tényleg nem fair. De ha már az egész létezés egy kurva pokol, legalább annyi szívességet tehetünk magunknak, hogy nekiállunk grillezni, ha már úgy is minden lángokban áll.
Hozzuk ki a legtöbbet a dolgokból, nem? Beletúrok a hajamba és magabiztosan nézek Dakota szemeibe. Ezért vagyok most itt. És ezért voltam benne eddig mindenben vele is, meg a saját dolgaimmal kapcsolatban is, mert igazából minden mindegy, és ha már két kézzel rángat az élet, akkor amikor csak lehet, kurvára ki akarok csattanni a boldogságtól. Te miért nem?
Ha előzőleg behozta a popcornt, most jött el az alkalom, kivegyem az öléből a tálat egy hirtelen hangulatváltással.
- Add azt ide, ha így folytatod, a végén még dagadt leszel, és akkor már nem fogsz tetszeni.

- Naná, hogy te nyertél! - forgatom kicsit a szemem minden bosszúság nélkül.
Látom, hogy örül a hírnek, és ez jól esik, ahogy az is hogy pontosan tudja, mekkora lépés volt nekem ez a kettő. Megérti, és azt hiszem, végső soron ez az, amiért belevágok az egész "miért" témába. Nem elkenve, vagy nagyvonalasan felvázolva, hanem a gusztustalan velejéig leásva. Talán azért mondtam el valójában az állás dolgot is, hogy kicsaljam belőle a kérdést és ennek apropóján beszélhessek, ne csak a semmiből rázúdítsam azt, ami az elmúlt heteket teljesen kitöltötte az életemben - rajta kívül. Némi félsz így is volt bennem.
Oké, hogy történt, ami a kertben, de még így is kurva kevés ideje ismertük egymást, és hát... ki tudja, mikor, mitől pattan fel, hogy közölje, neki ebből a szarságból ennyi elég is. Nem egyszerűen megnyílok, sokkal inkább kiadom magam. Legalábbis így érzem. Ezért húzódtam hozzá közelebb ösztönöseb az elején. Eszembe se jutott visszautasítani a plusz érintést - szükségem volt rá.
Tudja.
Megrebben a szemem erre az egy szóra, a hála puha érzése energiáim közé vegyül. Kicsit könnyebb így folytatni a megkezdett mondandót. Nem viszi túlzásba, pontosan annyit ad, amimennyivel biztosít arról, hogy velem van és figyel.
Dőlt belőlem a szó, mintha megnyitottam volna egy rég elzárt, kicsit rozsdás csapot, és csak mondtam és mondtam, alig állva meg egy-egy kortynyi pihenőre. A kimondottak mellett kimondatlan képek keringtek bennem, láttam, ahogy Miguel könyörög az alfának, hogy hadd bizonyítson a megölésemmel, mintha egy összevizelt lepedő lennék, amit égetéssel semmissé lehet tenni, eltüntetni a szégyenfoltot. Aztán otthagyott. És onnantól tettem róla, hogy inkább én hagyjak ott másokat, mielőtt újra előfordulhatna a fordítottja. Vagy alku tárgya lennék.
Egy pillanatra az felsejlik bennem, hogy az átharapás nélkül talán Henry se nézne rám úgy, ahogy.
Amikor befejezem, felismerést látok a szemében, de hirtelen nem tudom eldönteni, hogy az jó vagy rossz. Aztán értem nyúl és a kérdéseim eltűnnek. Megyek a mozdulatával, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon, amit tehetek. A mellkasára húz, én pedig becsomagolom magam a biztonság illúziójába.
Hogy tud-e segíteni? Majdnem rávágtam, hogy csak szeressen. Ne áruljon el. Ne hagyjon ott a semmi közepén ő is. Lazít az ölelésén, hogy tudja menni, én még egyszer megszorítom kicsit, csak utána húzódok el.
- Nem tudom - túrok a hajamba kicsit tanácstalanul. - Ha esetleg ismersz falkát, vagy olyat, aki magához venne kölyköt, lehet nem lenne rossz megkérdezni.
Szándékosan nem mondom, hogy fogadják örökbe őket a fairbanksiek. Kurvára nem a falkasága miatt szere... kedvelem. És ezt se úgy mondom, hogy mindenképp elvárom tőle, csak ha úgy van és eszébe jut, jól jöhet mindenkinek. Már ha sikerül akárcsak egyet is megmentenünk ugye.
Szusszanok egyet, felkelek és megcsinálom a popcornt. Amíg kipattog, nagy csörömpölve feltúrom a konyhát, hogy találjak egy kurva tálat. Egy másodpercre megállok az egyik szekrény nyitásakor, hogy mégis mi a faszt művelek? TÁL? Minek tál bazmeg, ehetjük zacsiból is! Nem a királynő szellemét látom vendégül...
Azért csak előkerítettem egy megfelelő tálat és kiszórtam bele a pattogatott kukoricát. Jó kis vajszag terjengett is a konyhában és a nappaliban is.
Ahogy visszaérek, fejtegetni kezdi, hogy nincs olyan, hogy késő. Erre azért szkeptikusan ingatom a fejem, de nem szólom le egyből. Leülök és az ölembe teszem a tálat, úgy helyezkedek, hogy ha kér, tudjon belőle venni. Én valamiféle pótcselekvés gyanánt eszek.
- Persze - biccentek a cigire, majd kicsit elmosolyodok -, ha én is kapok.
Miután rágyújtunk, hallgatom, hogyan is értette azt a "nem késő" dolgot. Részben ismerős volt, amit mondott, bár bennem azt hiszem, még egyszer sem fordult meg, hogy abbahagyjam.
- Neked volt valamid, ami nekem nem: Teremtőd - mondom csendesen, két marék popcorn között. - Plusz hajlandóságod! - Egy pillanatig se vitatnám el a saját részét ebben vagy másban. Aztán pár másodpercnyi töprengés után beismertem: - Jó, lehet, hogy most van nekem is némi hajlandóságom. Meg Teremtőm - akitől leléptem -, és ja, Rolexes kis barátom is lökött az egzisztenciámon. - Őt se hagyjuk ki a sorból!
Egy nagy slukk közben Henryt nézem merengve. Csodáltam a magabiztos tekintetét, azt az elsöprő lendületet, ami Fairbankstől idáig hozta egy hülye csomag miatt és a puszta kisugárzását, ami erőlködés nélkül volt a sajátja. A farkasával együtt. Igen, azt hiszem, tényleg lett némi hajlandóságom.
- Hé! - kiáltok fel, amikor hirtelen elorozza a tálat, és még be is szól! - Azt hittem, a személyiségem fogott meg - biggyesztettem le a szám egyből, túljátszva mindent. - Amúgy meg, ha háromszor ekkorára dagadok, a pulcsid akkor is jó lesz rám - közöltem megjátszott sértettséggel, majd az üvegek között meghúzódó hamutálban elnyomtam a csikket, újra közelebb húzódtam Henryhez és megcsókoltam.
Nem csak úgy futólag, mint napközben, amikor mindig úton voltunk, valahova tartottunk, hanem lassan, ráérősen. Hálásan. Igen, Billy, nyertél. Akkor is, ha még nem tudom elismerni, legfeljebb így-úgy kimutatni.
- Cserét ajánlok - mondom, ahogy a segítségével visszatalálok ismét egy könnyedebb hangvitelhez. - Visszaadom a kedvenc pulcsid - kezdem nagyon komolyan, majd egyik kezemet becsúsztatom a felsője alá, és végig simítok hasa csupasz, meleg bőrén -, te pedig itt hagyod nekem, ami rajtad van. Mit szólsz? - haraptam rá finoman alsóajkára.

mercy

Ha tudnám, pontosan mi jár a fejében, mielőtt elkezd beavatni, akkor elmondanám neki, hogy leszarom, hogy voltaképpen ez a negyedik alkalom, amikor személyesen találkozunk. Persze, nem tudhatunk egymásról mindent vagy eleget, de szándékomban állt oda is eljutni, és eszemben sincs erről lemondani, és a lényeggel már úgyis tisztában vagyok. Leszarom, hogy miket tett a múltjában, amikor a jelenben ennyire jók vagyunk együtt, egymással, egymásnak. Mert ő? Neki eszébe jut, amikor így néz rám, hogy voltaképpen egy rablógyilkost jutalmaz ilyen odaadó tekintettel? Kötve hiszem... Éppen ezért a múltjával kapcsolatban semmit sem tudna mondani, ami eltántorítana tőle, amíg lassan, de együtt haladunk előre. Nem fogok csak úgy felpattanni csak azért, mert egy rakás szar dolgon átment vagy akár tett ő maga is. Persze a mese végére világossá válik, hogy a vele történtek miatt kell nekem is ennyit szenvednem ahelyett, hogy képesek lennénk kimondani és megbeszélni a nyilvánvalót. Hogy szabadon elmondhassam, hogy kurvára nem akarom, hogy bárhová is elmenjen, hogy bárki mással lefeküdjön vagy hogy egyetlen napot is nélküle kelljen aludnom mostantól. Hogy szeretem. Mindent, amit eddig megmutatott magából, még azt is, ahogy üvöltött velem. De ezeknek egy darabig még várniuk kell, és ha féltem valamitől, hát az legfeljebb annyi lehetett, hogy nem fogunk tudni mindkettőnknek tetsző megoldást találni vagy hogy sosem jutunk el egy ilyen beszélgetéshez. Igen, attól rettegtem, hogy sosem fogja beismerni azt, amit már úgyis tudok és hogy sosem fog esélyt adni nekem. Dacból. Rossz beidegződésből. Csak azért, mert a Teremtője elhagyta akkor, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, a "születése" után. És hogy képes azt gondolni, hogy én is megtenném-e ezt vele.
Nem. Ó, nem. A-aa. Ahhoz már túlságosan a fejembe vettem, hogy nem hagyom békén, erről már nem tud lebeszélni. És ezért is akarom vele a legtöbbször, most is azt éreztetni, hogy nem csak berúgni lehet velem, meg előadásokat tönkre tenni és röhögve élni a világunkat. Akkor is ott leszek neki, amikor sebezhető, amikor elküld a picsába, amikor mesélni akar. Mint például most is.
Nem tudom, hogy ezekből az érzésekből mennyit és milyen módon tudok neki egy ölelésben átadni, de megteszem, amit tudok. És szavakkal is elárulom neki, hogy nem hogy menekülni nem fogok, de még ebbe a kölyökmentős izéjébe is hajlandó lennék fejest ugrani érte.
- Majd otthon körbe kérdezősködöm. - ennyit igazán megtehetek - Mintha a Béta tesója emlegette volna, hogy unatkozik és gyereket akar, de nem tudom, hogy azzal bárki is ki lenne-e segítve.
Egy kicsit elnevetem magam. Ha kölyök lennék, lehet, hogy inkább szórakoztatnék idelent valami zakkant alakot, minthogy Sheila mancsai közé kerüljek.
Falkát találni nincs esélyem, mert csak a sajátomat ismerem, és hogy mi történt azóta a Chicagóban hagyottakkal, hát... Nagy pénzekben mernék fogadni, hogy anarchiába fulladt az egész.
Látom rajta, hogy nem feltétlen ért velem egyet a felvezetőm kapcsán, de nem csodálkozom. Ha annak idején nekem mondja ezt valaki, én sem vettem volna be. Sajna pont ezért szar az egész, mert csak akkor érted meg, ha már túlestél az egészen. Utólag. Na, mindegy, azért remélem, nem pofázom teljesen feleslegesen. Nagy slukkokat szívok, miközben beszélek. Úgy tudtam, hogy ezzel a teremtő dologgal elő fog hozakodni! Bazmeg, nem lehet mindenre ez az ultimate joker ütőkártya! Ugye? Már épp fel is háborodnék, de mindkettőnk szerencséjére tovább viszi a dolgot és már a hajlandóság is szóba kerül. Na, azért.
- Hát, egy kecó meg egy munka ugyanazon a héten már erős kezdés. Szóval szerintem jó úton jársz, a lényeg, hogy ne add fel, amikor elkezd nehezedni. Mert fog. De ha átlendülsz a holtponton, csatlakozhatsz hozzám a végtelen pokoli grillpartik oldalán. - ahova nagy szeretettel fogom várni - És csak hogy tudd, főzni nem, de grillezni kurva jól tudok!
Kicsit felkacagok és megint iszom, miközben a fejemben egy pillanatra bevillan egy totál random vasárnap délután, nyáron, hátul a kertben grillezve. Faszom. Inkább egy hirtelen jött ötlettől vezérelve ellopom tőle a kukoricástálat és a végtelen gyomrán élcelődöm. Szerencsére nagyon könnyen ki tudom húzni a melankóliából, remek érzékem van hozzá, hogy miként tereljem vissza a hangulatunkat a normális felé, amikor már túl mélyen vagyunk. Legalább is... vele kapcsolatban.
- Hát, te borzasztó naiv vagy. Mégis mi fogott volna meg a személyiségeden? Az a fene nagy pofád? - nevetek fel nyelvet öltve és ha már nálam van a popcornos tál, szórakozottan kiveszek belőle egy szemet, a levegőbe dobom és a számmal kapom el. Tudom, zseniális vagyok, és mellette még roppant szórakoztató is. Elképzelem beledagadva a pulcsimba, és csak megcsóválom a fejem. Akkora hülye vagy, Dakota! Na jó, talán mégis a személyisége fogott meg.
Aztán hirtelen mozdul felém és időm sincs felfogni, hogy mi fog következni. Megcsókol, de már az első néhány pillanat után érzem, hogy ez most nem olyan lesz, mint azok, amiket nap közben váltottunk. Ez rögtön egyenesbe vágja a gerincemet és csak hátra nyúlva teszem magam mögé a tálat az ölemből, a felszabadult kezemmel pedig Dakota hajába túrok, tenyeremet is ujjaimat ezúttal a tarkóján pihentetem meg. Halkan, mintegy megfáradt utazó, aki végre hazatért, úgy sóhajtok az ajkai közé. És az a baj, hogy pontosan azt érzem, mint a kertben és utána. Nem tudom, hogy erre ő is készen áll-e. Bassza meg, ha valaha csak egyetlen jó tettemért is érdemlek jutalmat, akkor itt jelzem, most szeretném beváltani a kuponom.
Eltávolodik és cserét ajánl. Ha meg tudnék szólalni, talán vissza is kérdeznék, de nem kell sokat várnom arra, hogy kifejtse. Húzza az agyam, játszik velem, ez már a hangjából is teljesen lejött és finoman összerezzenek, amikor keze a hasfalamat érinti. Hogy mit szólok? Hát, leginkább semmit, csak ércesen nyögök fel, ahogy ezek mellett még az ajkamra is ráharap. Na jó, én ezt nem bírom.
Eltávolodok tőle annyira, hogy azonnal és kurva gyorsan ki tudjak bújni a pulcsimmal együtt a pólómból is.
- Benne vagyok... - felelem játékos vággyal - De csak ha én is kaphatok valamit tőled...
Kezdetnek megtenné mondjuk a szíve is, de egye fene, beérem egy pólóval is, vagy plüssmacival, egek, még a popcornos zacskóval is, csak valami legyen.
Úgy térek vissza a csókhoz, mintha az életem múlna rajta és ha már úgyis Dakota az úrinő a saját kastélyában, és ha már úgyis ő kezdte el irányítani a ma estét és vele engem is, hagyom, hogy tegye csak a dolgát. Csavarja el a fejem még jobban, semmi baj, engem most csak az érdekel, hogy magamon érezzem az ajkát, akár lassú és érzéki, akár követelőző hévvel.

feel me on your skin
burnin' like a sin

- Köszönöm, Henry...
Nem kell, hogy legyen fix mentor vagy átharapó. Nekem az is elég, hogy komolyan vesz engem, a helyzetet, ami foglalkoztat és segíteni próbál. Jó, persze, eleve Zach-kel is abszolút egyetértettünk az egészben: valamit tenni kell, segíteni, elpicsázni Archie-t... de tőle nem akartam... nos, most már végképp semmi olyasmit, amit Henrytől. És volt egy olyan sanda gyanúm, hogy mástól sem. Ennek zavarnia kéne, vagy legalább aggasztania, de hogyan tekintsem problémának, amikor meg ő itt van velem és épp kitölt mindent, ami jelenleg a világomat jelenti.
Könyörgöm, az egyetlen, amiért sajnálom, hogy bent bagózunk, az az, hogy ezzel kevésbé fogom érezni az illatát, hamarabb elillan, miután lelép. Nem kellett volna hagynom a bagót basszameg.
A saját példáját hallva a legkézenfekvőbbel "vágok vissza", a Teremtőjével. Látom azt a bosszús ráncot, ami elmélyül ott a komoly-ráncok között ettől, de a következő szavaimmal ki is simítom őket. Nem lehet minden csak erre vagy arra fogni, tudom. Csak van, ami túlságosan meghatározó és nehéz azon túl látni.
Megborzongok, ahogy kimondja, hogy ugyanazon a héten lakás ÉS munka is lett. Ezt azért még emésztenem kell. A következő sokk esélyesen a fizetésem lesz. Elképzeltem, ahogy pánikba esve felhívom, hogy most ezzel mi a szart kezdjek? Megköszönjem, eligyam, elszórjam? Biztos kinevetne és az esztelentől a használhatóig mindenféle ötlete lenne.
- Óóó, az jó, mert nem tudom, feltűnt-e már, de nagyon szeretem a hasam. Meg a grillező pasik se utolsók, elismerem - ingatom a fejem.
Majdnem hozzáteszem, hogy nyáron mindenképp hívjon, maikor sütögetni támad kedve. Aztán beugrik, hogy addigra ki tudja, hol leszek, de ezt se mondom. Minek ámítsam, vagy riogassam? Egyikkel se jutunk sehova, és nem akarom, hogy bármelyiknek az árnyéka ott üljön a tekintetében, valahányszor rám néz. Így is épp eleget árult el a puszta pillantásával. A pókerbajnok...
Lenyúlja a popcornt az alakomat féltve - hah! -, aztán még a véremet is szívja! A térdére csapok.
- Most mondjam, hogy eddig nem épp úgy viselkedtél, mint akinek baja van a számmal? - grimaszolok és az öle felé intek. - Szerencséd, hogy nagy szám van.
Hát most na. Ha ekkora labdát ad, mi a szart vár? Majd szépen megvárom, hogy elsuhanjon mellettem, vagy a lábam előtt kössön ki, mint a kurva doboz?
Inkább hozzá hajolok és megcsókolom, mielőtt a világi dumájával még jobban bebizonyítaná itt, mennyire ért a női lélekhez. Akkora mázlid baszki, hogy az enyém ilyen szurtos! A gondolatra belemosolygok a csókba, majdnem a sóhajával egyidőben. Mélyebben csókolom, érzéssel, de még milyen érzéssel, basszameg! Rajtam van a szusszanás sora, amikor a hajamba túr, és hirtelen rettenetesen zavaró lesz az a sok gönc, ami rajtunk van, mert... a kertben nem így volt. A bőrét akartam az enyémen, tetőtől talpig. És szép lenne mindezt a puszta fizikai vágyra fogni, de amiatt biztos kurva élet, hogy egy mukkot nem szólok sem kölykökről, sem magamról. De még csak ide se hozom fel. Vagy csinálom végig a napot.
A nőstény pedig halk nyüsszenéssel ad hangot egyetértésének, amitől rettenetesen kívánósnak tűnhetek egy pillanat alatt. Oké, elismerem, nem csak tűnhetek. Kurvára az vagyok.
Elhúzódok kicsit, mielőtt teljesen ellepne a köd. Mielőtt megfeledkeznék valami fontosról: az újabb pulcsiról. Felnevetek, ahogy villámgyorsan lerántja magáról nem csak a pulcsit, de vele együtt a pólót is, én pedig végre újra kidolgozott felsőtestén legeltethetem a szemem. Energiáim felhevülten lengenek körbe, játékosan és csalogatva kapva a hím felé, a szokásos táncba hívva, amiben fél lépés nem sok, annyit se sikerült rontanunk.
- Csak nem a használt bugyimra pályázol, te perverz - kuncogok a nyaka hajlatához hajolva és finoman megharapom. - Ha jól viselkedsz, visszakapod a számom - kaptam fogaim közé a fülcimpáját, és ha még nem nyúlt el a kanapén, hát arra ösztönzöm a mozdulataimmal, én pedig a comjaim közé véve övéit ülök rá.
Kicsatoltam az övét, kigomboltam a nadrágját, és miközben fél kézzel a vállára támaszkodtam, a másikkal az alsójába szemtelenkedtem. Egyelőre kínzó lassúsággal kényeztettem, figyelve, ahogy arcáról lassan leolvadt a civilizáltság álcája. Szemem rubinvörösbe vált, a nőstény is gyönyörködik benne. Felemelem a csípőm, arcomat egy vonalba viszem az övével, úgy nézek le rá, mialatt kezem a vágyottnál lassabban simogatja őt.
- Ha rossz leszel... extra szuvenír is jár mellé. - Újra megcsókolom, ráérősen, mégis mohón, és lehet úgy tűnik, hogy én vagyok, aki inkább csábít, de baby jézusom, megőrülök érte. - Szaggasd már le a gönceimet a jó ég áldjon meg, Billy! - mondom szinte követelve, morgós hangon, teljesen kiéhezetten, már-már kínomban nevetősen.
Érezni akarom a sürgetését, a követelőző mozdulatait, amikkel legalább annyit ad, mint amennyit elvesz, szükségem van a hímre, rá. Itt, most, nyersen, ahogy az ösztön megköveteli, szarok a ruháimra. Szedje le mindet rólam, ahogy attól tartott, hogy más tette velem. Mert senki másnak nincs hozzá joga.

never knew

Szeretem, ahogy kiejti a nevem. Főleg olyankor, amikor köszönöm is társul mellé. Szerintem ilyen alkalmakkor érzem azt, hogy van valami hasznom is a világban azon kívül, hogy szimpla elcseszettként tengetem az éveket. De nem felelek neki, a szívesen olyan elcsépelt lenne, és még a bokájáig sem érne fel annak, amit ki akarnék fejezni vele.
Nem akartam túl durva lenni, amikor összegeztem neki, hogy kívülről nézve milyennek is tűnik pontosan a "hajlandósága" perpill, szóval könnyítésképp muszáj voltam hozzátenni a grilles dolgot, ami szemmel láthatóan lenyűgözi. Ja, hát, én olyan grilles pasi vagyok, és ezt egy csenevész kacsintással erősítem meg benne, bár szerintem az leszámítva is éppen elég gyári extrám van, ami miatt egyébként se lennék "utolsó". Például a velem született adottságaim egyike, amire... mit is mondott? Legenda... Szóval a legendám, és amit a nagy pofás beszólásért kapok, igazán megérdemelten ér. A játékosságba egy szikrányi sóvárgás is fellobban, ahogy be-bevillannak azok az alkalmak, amikre utalgatott... Nem tudom, vajon egészséges, hogy már ennyivel is fel tud húzni? És persze nem segít higgadt maradni az sem, ahogy ezután megcsókol. Akarom őt, szükségem van, minden sejtem üvölt érte, de mellette minden szívverésem is érte dobban. És nem hiszem el, de úgy tűnt, hogy a néma fohászaim gyors meghallgatásra kerültek, sikeresen beváltotta a jó cselekedet kuponomat, mert Dakota csókja íze tökéletes párja az enyémnek, innentől pedig csak azon kellene imádkoznom, hogy még véletlenül se szaladjon ki a számon semmi hülyeség ebben az eufóriában. Hiszen kívül-belül érzem, hogy hamarosan nagyon durván el fog szaladni velünk a ló, és ahogy a kis fekete is beszáll a buliba, teljességgel végem van: úgy adom át neki a szürkét, mintha nekem már nem is lenne szükségem rá. Tessék, itt van, vedd és vidd el, neked adom őt is.
Igazából csak azért nem tépek le magamról mindent, mert cserét akart, és gondolom, a cafatokban lógó pulcsi nem igazán elégítette volna ki. A nevetése kicsinál, még attól is teljesen meghülyülök, mert élvezem, hogy ennyire szereti, hogy így odáig vagyok érte. Hogy az istenbe ne lennék?!
Sóhajtva nevetek fel, ahogy a használt bugyiját hozza szóba, és ahogy a nyakamba, fülcimpámba harap. Istenem... Az a bizonyos jég már rohadt vékony és tudom, hogy át akartam neki adni a gyeplőt, nem tudom, meddig bírom még.
- Az kevés lesz... - ezt kapta tőlem válaszul mély, kissé állatias hangon, és hagytam, hogy hanyatt döntsön a kanapén. Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy fekvés közben még hátra nyúljak és egy mozdulattal leseperjem a kabátomat és a kurva popcornos tálat, és egy pillanatig sem éreztem magam szarul a hangos csattanástól. Majd együtt feltakarítjuk, bármilyen mocskot is műveljünk.
Ahogy Dakota célba ér a nadrágomban, nem bírom tovább tartani magam, robbanok. A szürke-ezüst beköltözik az íriszeimbe és egy határozott és gyors mozdulattal fogok rá Dakota kezére. Mintha meg akarnám állítani. Mintha egyáltalán nem akarnám, hogy kínozzon és megöljön, pedig csak arra vágytam, hogy küzdjön érte egy keveset. Feszüljön nekem azért, hogy ilyen aljas módon büntethessen azért, mert ilyen hatással vagyok rá.
- Nagyon... nagyon rossz leszek.
Morranok fel és alig szaladna ki a száján a követelőző parancs, megteszem, amire kér. Úgy tépem szét a felsőjét, ahogyan senki más sem tudta volna, még abban a fantáziában is, amit az enyémről elképzeltem. Közben vadul csókoltam, felkaptam, ledobtam magamról a kanapéra, hogy a nadrágjához is hozzá férhessek. Megadtam neki mindent, amire vágyott, aztán kezdődhetett a tánc.
És én rossz voltam. Ó, de még milyen rossz voltam! Talán eddig a legrosszabb, mert már egy kicsit sem érdekelt, hogy új helyen vagyunk, hogy ismeretlen a terep. Izgalmas volt felfedezni a lakás különféle pontjait, kihívássá vált, hogy minél többet és minél praktikusabban fedezzek fel. Talán volt, ami tört, volt, ami repedt, leesett vagy felborult. Dakota azt mondta, hogy ilyen helyzetben ez nem feltétlenül fogja érdekelni, hát nagyon ajánlottam neki, hogy ehhez továbbra is tartsa magát. Otthon éreztem magam.
És ebbe a rosszalkodásba a szürke is élvezettel szállt be, ahogy helyettem is úgy ölelte körbe és falta fel Dakotát, ahogy én nem lettem volna képes soha. Mintha egyszerre érintettem és uraltam volna a testének minden egyes porcikáját az energiáimon keresztül, és amikor rajta volt a sor, Dakotának is megengedtem, hogy hasonlóan tegyen. Szeretem.
Néha eszembe jut két kéjes, érces sóhaj között, amikor Dakota belém mar vagy egy-egy erősebbet lökök rajta. De nem mondom ki. Mégis mi a fasznak mondanám ki, hát nem teljesen egyértelmű? Süketnek, vaknak és retardáltnak kell lenni hozzá, hogy ne vegye észre valaki, ha voltak a környéken farkasok, szerintem még hat utcányira is beleégett az agyukba a vallomásom.  De Dakota szerint addig nincs "baj", amíg nem mondjuk ki, legalább is gondolom, de ettől függetlenül kurvára nincs szükség rá.
Fogalmam sincs, mennyi idő telik el, mire mindketten elégedetten fújtatunk. A padlón. Hát, ez így alakult, és csak most tűnik fel, hogy van padlófűtés, amikor elégedett pofával, leizzadva gördülök mellé. Reflexből a kezét keresem és az ujjai közé kulcsolom a sajátjaimat, és ha felém néz, nem eresztem a tekintetét, miközben az ezüst fény lassan kialszik a sajátomból.
- Szóval az az extra szuvenír... - idéztem fel benne, hogy jutalmat ígért nekem, ha rossz leszek - Csupa fül vagyok.

but every touch is oh-la-la-la

Halkan nevetek, ahogy ezüstben lobban a szeme, és szinte kiterül elém a szürke farkas. Aztán a nevetésből elégedett sóhaj lesz.
Harapdálom, mintha így, hogy elvette a popcornt, ez lenne a pótcselekvésem, pedig ő minden csak nem pót. Ez a szándék igen korán pofára esett bennem, és nem is próbálom visszahozni. Szeretnék... újra bízni. Teljesen, feltételek és félsz nélkül, ő pedig úgy teríti elém a szőnyeget, mintha ez lenne a világ természetesebb dolga és a legegyszerűbb séta.
A nőstény energiái a hímébe gabalyodnak. Hiába nem mondom, hagyom, hogy érezze, mert ehhez nincs szükség arra, hogy szavakkal megerősítsem: megszerezte. Telefonszám nincs baszki, de a farkasom oda.
- Telhetetlen vagy - évődök, ahogy a szuvenírjét "követeli" olyan rekedt, morgós hangon, amitől teljesen beindulok.
Vízszintesbe "parancsolom", a popcornos tál és minden más félrekerül. Örülök, hogy ő még tud ilyesmivel foglalkozni, nekem már nem igazán megy. Felőlem magunkra boríthatta volna az egészet.
A csuklómra fog, ami egy töredéknyi pillanatra meglep, de a tekintete, az energiái mindent elárulnak, amire szükségem van, a vadászösztön kicsit felébred bennem, és a szorítása ellen menve játszok rajta tovább. A fogása miatt még a korábbinál is lassabban, minden kis rezdülésért megküzdve - ő is, én is.
- Úristen, Henry, ha látnád magad... - suttogom rekedten, szinte belepirulva pillantásába, arckifejezésébe és energiáiba. Nem azért, mert hű de szégyenlős lennék, hanem mert tudom, hogy ezt senkitől mástól nem fogom megkapni. Hát bazmeg, nekem tényleg, kurvára végem.
Nagyon rossz lesz...
Ezen a ponton adok fel minden önuralmat és követelem, hogy szabadítson meg végre a ruháimtól, lehetőleg minél kevesebb finomkodással. Nem kell külön biztatnom. A póló hangos reccsenéssel szakad, a melltartót ugyanúgy leszarom, és felkaccanok, ahogy ledob, hogy a nadrágomhoz férjen. Ahogy az ő gatyáját is lerángatjuk végre, elégedetten nyögök fel, és a szokásos élvezettel vetem bele magam.
Azt hittem, hogy nem lehet, hogy nem tudom belakni a teret, amiben épp élek. Nos, Henry segített áthidalni ezt a problémát is. Nem gondoltam, hogy az érdes téglafal ennyire kényelmes lehet, hogy a fotelen visszafelé térdelve, a háttámlába mélyesztve a karmaimat ennyire el lehet veszni minden illatban és hangban, amit két test találkozása ad ki, a fülemet érő lihegésről nem beszélve. A konyha ellenségnek tűnt, amíg fel nem pakolt a pultra, hogy a reggelről ott maradt kávésbögrém lássa lelkesedésünk kárát: ripityára törött a konyhakövön. Nem érdekel, csak annyira foglalkoztat, hogy amikor a loft ezen része is kellően otthonossá vált és Henry felemelt, hogy folytassuk a lakástúrát, rászolok: vigyázzon, hova lép.
Egyetlen másodpercre se érzem, hogy sok lenne bármi, vagy fojtogatna a közelsége, rám boruló energiái. Ugyanúgy hagyja, élvezi, amikor játékosan magam alá gyűröm, vágytól ködös, vörös szemmel, mialatt a nőstény ugyanígy tesz. Kell nekünk, minden egyes porcikája, és amikor a padlón hanyatt fekve élvezi lovagló látványom, majdnem beismerek mindent. Átfordít, fölém kerül, izmos fenekébe markolok, bár semmi szüksége biztatásra.
Megbántad?
Azt hiszem, nem. Mert jól láthatóan a fejedbe vetted, hogy nem hagyod, hogy megbánjam. És ha így van... megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy megkönnyítsem a dolgod.
A tarkójára fogok, magamhoz húzom és megcsókolom, mielőtt hagynám, hogy legördüljön rólam. Ez az én ígéretem, ennyit be tudok vállalni.
Háton fekszünk, a keze azonnal megtalálja az enyémet, és ahogy felé fordítom a fejem, látom visszahúzódni a kielégült farkast. Az én szememből is eltűnik a rubin. Csak pihegek mellette, próbálva visszaszerezni a gondolataimat, amik továbbra is kizárólag körülötte hajlandóak forogni.
Felemlegeti az extra szuvenírt, mire egy egészen kicsit bizonytalan, rettenető buta és boldog mosoly jelenik meg a képemen.
- Mindjárt jövök - hajoltam oda hozzá egy gyors csókra, és bár maradtam még volna vele a földön, felkeltem és a hálóba indultam. - Az megfelelő indok extra szabadság kivételére, hogy szétkeféltek? - pillantottam vissza rá, a munkás emberre, ahogy elcsattogtam. Csoda baszki, hogy még tudok járni!
Nem kellett rám sokat várnia, pár másodperccel később visszatértem hozzá, és ha csak nem kelt fel, mászott el kanapéig, fotelig vagy ment gyönyörködni az esti látképben, akkor visszaülök mellé. Így is, úgy is meglengetem az arca előtt a vékony bőrre fűzött kulcsot, majdnem úgy, ahogy órákkal ezelőtt ő tette a telefonommal. Sokkal másabb hangulatban mindkettőnk részéről.
- A loft pótkulcsa - magyarázom röviden. Hja, azt nem mondom ki még fejemben sem, amit érzek, de a kulcs a lakásomhoz rendben van. Igen. - Ha megint ekkora drámához lenne kedved, vagy már a postaládát is meghágnád. - Mintha csak ez a két véglet létezett volna esetünkben. Ezt azért nem akarom elfogadni. - Vagy eleged van és kicsit sziesztáznál.
Telefon, lakcím, kulcs... még soha senki kezében nem volt ennyi minden a megtalálásomhoz. Ennek sokkal jobban kéne zavarnia, de igazából csak az újdonság ideges-izgalma van bennem. Szeretnék adni Henrynek, mert nem akarom, hogy azt érezze, csak elvenni tudok.

Persze, hogy telhetetlen vagyok. Nem tudom, hogy mondhatna-e vagy ajánlhatna-e bári olyasmit jelen állapotomban, amit elégnek éreznék. Mindig egy kicsit a legtöbbnél is többre vágynék és akaratos tűzzel próbálnám meg elvenni még a lehetetlent is. Szorítom a csuklóját, pillanatnyi meglepettsége forrón csiklandozza a gerincemet, de ismeri a "szabályokat", tudja, hogy mire vágyom és szinte azonnal eleget is tesz neki, ahogy hajlandó küzdeni és még követelőzőbben elvenni, ami szerinte neki jár, ami neki jár, miközben szó szerint az őrület szélére sodor.
Alélt suttogására elégedetten szalad ki a torkomból a hím morgása, a szabad kezemmel ráfogok az arcára és saját, vörös tükörképemet köszöntöm Dakota szemeiben.
- Látom...
Pontosan úgy, ahogy a benzinkúton megtaláltam benne életem darabjait, ahogyan minden cukkolásomra adott hisztijében a saját fellobbanásaimat, mindkettőnk végét a szemében a holdfényben, a világot felperzselő tüzemet a kiabálásában, most és minden alkalommal a mohó vágyamat mozdulataiban és az energiáiban egyaránt. És mindezek fényében soha nem lenne más választásom, mint rossznak lenni, mert a jó fiúk egyébként is korán halnak, ami nekem még nem állt szándékomban, főleg most, az enyém. Nem érdekel se címke, se megnevezés, se státusz. Olyan világos volt, mint a Nap és ettől a ténytől a legrosszabbá váltam.
Úgy éreztem magam, mint amikor azt mondta, hogy ne várjak olyan puccos helyet az ebédhez, mint amilyen az étterem volt és én arra gondoltam, hogy még egy szemeteskonténer mellett is megebédelnék, ha ott van velem. Most is lehettünk volna bárhol, nem számított volna, de az, hogy az otthonában éltük meg ezeket a perceket, boldoggá tett. A hely, amit néhány perce még idegennek nevezett, hamarosan a kettőnk birodalma lett, és pontosan úgy bántunk vele, ahogyan az tőlünk elvárható volt. Ösztönöktől vezérelve, semmire sem gondolva, felelőtlenül pusztítottuk a berendezést, miközben felépítettünk valamit. Valami olyasmit, amivel már együtt kell élnie ha tetszik, ha nem - hacsak nem akar elköltözni záros határidőn belül. Most már mindig itt leszek vele, itt marad az iránta való éhségem, a sóhajaink a falak közt, a kötődés, aminek talán semmi racionális alapja nem volt, de mégis kialakult, megtörtént és hacsak Ő nem dönt úgy, hogy elvágja, akkor ez már így is marad.
Nem érdekeltek a szilánkok, csak őt éreztem, így ha valami fel is sértette a talpamat, meg sem éreztem, és legfeljebb az orrunkba toluló vér aromája tette állatiasabbá a táncunkat. Nem zavartattam magam akkor sem, amikor ő kerekedett fölém: sosem tettem, hiszen sosem volt sok, sosem esett túlzásba és csak annyira uralkodott felettem, amennyivel nem sértett. De ez eddig is mindig így volt, és a mai nap után képtelen voltam elhinni, hogy valaha is képes lenne felborulni köztünk az egyensúly.
Nem kell, hogy megbánd. Nem fogom hagyni, hogy így legyen, és ha még ezek után sem leszel hajlandó beismerni, mit jelentünk egymásnak, akkor egy kibaszott bumerángként addig és addig fogok a nyakadra járni, amíg úgy nem döntesz, hogy befejezed a hajigálásomat és a kezeid közt nem tartasz.

Az intenzív élmények és érzések után még mindig furcsa és valahol szokatlan hirtelen ebbe a kielégült békébe cseppenni. Eddig sosem voltam a nagy összebújások híve, az a típus voltam, aki rögtön rágyújt egy cigire, bont egy sört és ennyi. De vele ez is más volt, és tudom, hogy most leszek "megjutalmazva" a rosszaságomért, mégsem esett túl jól, ahogy hirtelen ott hagy a padlón. Oldalt fekve, felkönyökölve támasztva a fejemet nézek utána, figyelem a lépteit és valami tök hülye gyerekes lelkesedéssel várom, hogy mivel tér majd vissza hozzám. A kérdésére felröhögök.
- Még nem próbáltam, de a helyedben inkább a migrénnel próbálkoznék.
Megcsóválom a fejem. Nem mintha zavarban lennék a dologtól, de az elégedettség kifejezése tőle jobban számított, mint az eddigi akárki másoktól. Ahogy visszajön, feltolom magam a fekvésből, egyik térdemet felhúzom és kíváncsian figyelem, ahogy közeledik. Fogalmam sincs, mire számítsak, de izgulok, mint valami kezdő kamasz, amikor visszaül és valamit meglenget az arcom előtt.
Hogy a micsoda?
Fogalmam sincs, mikor tátottam el a szám és hogy pontosan meddig váltogatom a tekintetem a lengő kulcs és Dakota arca közt. Le vagyok taglózva. Nagyokat pislogva nyúlok lassan a kulcs felé, ahogyan ő nyúlt korábban a telefonért, mint aki nem biztos abban, hogy illene-e elfogadnia, hogy helyes-e, hogy megérdemli-e egyáltalán és hogy Dakota valóban komolyan gondolja-e a felajánlást. Te jó Isten.
A tenyerembe fogom a hűs fémet, és rekedten, zakatoló szívvel szólalok meg.
- Mi... mindjárt jövök.
Hirtelen mozdulattal tolom fel magam a földről, eltrappolok a dzsekimig, kiveszem belőle a telefonomat és kissé ide-oda lézengve, mint aki be van baszva, elslattyogok a mosdóig és magamra zárom az ajtót.
Meredten bámulok a kulcsra, a pajzsom nincs fent teljesen, így ha Dakota leskelődni akar, még mielőtt azt hiszi, hogy teljesen rosszul sült el az egész, a totális döbbenet mellett egy nagy adag őszinte boldogságot is érezhet belőlem. Mint egy gyerek, akinek idén kurvára előbb van karácsony. A telefonomat kezdem baszkurálni, és néhány pillanatnyi bénázás után bepötyögök egy üzenetet.
"Nekem adta a lakása kulcsát!!! Wtf, majd hívlak"
A küldés gombra nyomva nagyot sóhajtok és a saját, elalélt képemet figyelem a tükörben, ahonnan valaki egészen más néz vissza rám, mint akit eddig ismertem. Ez meg kellene, hogy ijesszen, de valahol tudom, hogy a lelkem mélyén egyáltalán nem változtam meg. Beletúrok a hajamba és teljesen felesleges kamuból lehúzom a wc-t, a nyakamba akasztom a bőrszíjat és kikocogok vissza, hozzá. Bárhol is legyen, bármit is csináljon, elkapom, levadászom és egy hosszú csókra hozom magamhoz, és remélem, hogy még mindig nem vett fel semmit, mert végig akarok simogatni a háta bőrén.
- Köszönöm, Dakota... - suttogom az ajkai köz a köszönetet most én, mielőtt elereszteném - Ígérem, hogy nem fogod megbánni.
Elmosolyodom. Ebben az ígéretben benne lehet, hogy nem fogok visszaélni vele és az is, hogy pontosan tudom, hogy ez a gesztus mit jelent. A picsába is, még az is lehet, hogy az életben nem fogom használni, nem tudom, de az, hogy az enyém, hogy nekem adta... Csak ez számított, mert tudtam, hogy más is jár ezzel a felajánlással.
- Van egy ötletem! - húzódom el egy kissé mellőle és csillogó szemekkel kezdem megosztani a zseniális terveimet - Mit szólnál hozzá, ha minden nap... vagy, amikor épp eszünkbe jut valami, írnánk egymásnak valamit magunkról. - megvakarom a tarkóm és még mielőtt teljesen kiakadna, kifejtem - Nemtom... Például, hogy imádod a dupla sajtot a pizzán. Vagy hogy egyszer volt egy punkbandám. Akár ilyen atomfaszságokat is... És... amikor találkozunk, mindketten választhatunk egyet, amit megbeszélhetünk.
Jó, mondjuk a duplasajt-imádatát már nyilván nem írhatja, mert azt tudom és csalás lenne, csak valami banális dolgot akartam mondani, hogy ne akadjon ki. Semmi nyomás, de ha már ott lebegett az a "probléma", hogy nem ismerjük egymást úgy igazán, ez talán segíthet felzárkózni... És talán még mélyebbre kerülni ebben a feneketlen gödörben, amiben már kézen fogva amúgy is zuhantunk.

Mindig is jobb voltam ráhangolódásban, előjátékban, mint levezetésben. A vágyak felkorbácsolása sokkal izgalmasabb és érdekesebb volt, mint bármi a fő műsor után. Akkor már csak legfeljebb egy gyors zuhan, öltözködés és a soha viszont nem látás volt vissza, meg perce egy cigi, lehetőleg már út közben. Motelbe be, motelből ki, az estét pedig csak akkor töltjük ott, ha nagyon fáradtak vagyunk, vagy a hajnali órákban még lopás várt rám.
És most, Henry mellett heverve, tudtam, hogy megint együtt fogunk aludni, és megint nem károsítom meg. Már akkor tudtam, amikor a parkolóban megölelt és eldöntöttük, hogy marad. És nem csak a lakásnak, hanem az ágyamnak is Henry-illata lesz. A reggel pedig nem fogja ő elvinni mellőlem, és emiatt volt könnyű felkelni, hogy a szuvenírt előkerítsem neki.
- Migrénnel a nők mást védenek ki, nem a munkát, te is tudod - öltöttem rá nyelvet a vállam fölött hátra pillantva, ahogy beriszáltam magam a szobámba.
Mire visszaértem, már felült, én pedig letelepedtem elé, kényelmes közelségbe. Kíváncsian néztem, mikor és hogyan értette meg, hogy mit lóbáltam előtte és ez mit jelentett. Ahogy az ő szája elnyílt, úgy húzódott mosolyra az enyém. A tenyerébe engedtem a bőrt, ahogy átvette a kulcsot, és miután elmondtam neki mindent ezzel kapcsolatban, amit akartam, csendben figyeltem az arcát.
Csak pislogok, amikor felpattan, és tulajdonképp bemenekül a fürdőszobába. Na, ez egész simán ment!
Felkelek, a konyhába megyek, lapátot és seprűt ragadok és összehúzom a bögretörmeléket. Felőlem hetekig is ott lehetne, de... nem akarom, hogy felsértse a talpát. Bosszúsan ciccentettem egyet - mert ennyit jelentett, és mégsem tudtam kimondani, hogy valójában mennyit.
És mert totál szükségtelen volt kémkednem, vagy az energiáit kutatnom. Tudtam, hogy örül a kulcsnak, fikarcnyi kétségem se volt, így hagytam neki egy kis privát teret meg én-időt.
A söprögetés után a ledobott cuccaihoz mentem, és mivel gyenge, gyarló nőszemély vagyok, így felvettem a pólóját. A pulcsihoz még túlságosan ki voltam melegedve. Épp kihúztam a hajam a póló alól, amikor Henry visszajött.
- Minden oké? - kérdeztem a biztonság kedvéért, bár az arckifejezése és a tekintete továbbra is mindent elárult, ha esetleg a puha melegséggel körém fonódó energiái nem lettek volna elegek.
Hozzám lépett, magához vont, megcsókolt, és mertem remélni, hogy a póló nem jelent kihívást, ha hátsimiről van szó. Átkaroltam a nyakát, másik kezemmel az arcára simítottam.
Majdnem rávágtam, hogy "tudom", de helyette az alsó ajkamba haraptam. Nem tudhattam. Sajnos. De attól még:
- Bízom benned.
Ahogy ellépett tőlem, szemügyre vettem a kulcsot a nyakában. Tetszett ott, jól állt neki, és én megint bután mosolyogtam. Csak azért vettem magamhoz a whiskyt üveget, hogy amíg iszok, se bazsalyogjak, mint valami kerge kamasz. Az ötletre kíváncsian felvontam a szemöldököm.
Minden nap, vagy amikor eszünkbe jut valami infó magunkról. Végig futtattam a nyelvem fogaim hátsó oldalán, ahogy eltűnődtem a dolgon. Aztán egyik barna tincsem kezdtem piszkálni, továbbra is fogva a whiskys üveg nyakát. Ittam pár kortyot. Furcsa, de az egész egyszerre tűnt soknak és messze túl kevésnek.
- Max tíz nap, oké? - szólaltam meg végül. - Tudnék többet is várni két találkozás között, de kurvára nem szeretnék - tűrtem fülem mögé a hajam, hogy valamit kezdjek a kezemmel és részben felhagyjak a hajam buzerálásával. - És ha... ha a falkádnak sok lenne a szagomból, szólj, rendben? Valamit kitalálunk úgyis, csak ne próbáld egyedül megoldani - mert én is nyakig, ha nem jobban benne voltam. - Nem kell egyedül megoldanod.
Partner akartam lenni ebben, neki, és ezt halál komolyan gondoltam. Te kinyújtottad felém a kezed ma is, én pedig elfogadtam, szóval légy szíves, ne húzd vissza, ha gyűlnek a felhők. Már a villámmá válásom előtt is tudtam és szerettem a viharban táncolni, ez is menni fog. Ezért, ami jószerével egyik pillanatról a másikra köztünk lett, megpróbálom újra.
Veled talán sikerülhet.

cross my heart and hope to die
taking this one step at a time

- Mégis mi mást? - kaffogok utána harsányan - Nekem még senki sem panaszkodott...
Na, nem mintha azt gondolnám, hogy neki valaha is nemet mondtak vagy legalább is gyakran, de leszarom a múltat. Egy piszok mázlistának érzem magam, hogy ő olyan, amilyen és reméltem, hogy ő is így érez velem kapcsolatban. Végül is, mekkora jó deal már a kívánatos elithez tartozni nem? Dehogynem. A Legenda már csak tudja.

Ahogy a lakáskulcsot előttem lóbálva visszahelyezkedik a földre, annyira le vagyok sokkolva, hogy hiába kapkodom a tekintetem néha az arcára, a mosolyon kívül a világon semmit, de totál semmit nem vagyok képes kiolvasni a vonásaiból vagy az energiáiból. Szerintem egy időre még a nevemet is elfelejtem, nem csoda hát, hogy olyan szerencsétlen bénázással tápászkodom fel és juttatom el magam a fürdő felé. Mondhatnám, hogy mentségemre szóljon, hogy (mintha?) csak teljesen felfűtött állapotban tévedtem be oda eddig, és ha volt is kitéve menet közben, brosúrát elfelejtettem venni a ház térképével két löket között. Tudom, van még mit tanulnom.
És most, hogy Pat már mindent tud arról, amit rejtegetni próbáltam, az első reflexem az volt, hogy még mielőtt totális pánikrohamot kapnék, azonnal megírom neki a híreket, ha már leszállás után basztam szólni neki, pedig hatszor megígértette velem. Akkor a csomag és a jelenetrendezés fontosabbnak tűnt, mint az, hogy nem zuhant le velem a repülő. Tudom, prioritások.
- Persze, minden fasza...
Villantok rá még a hálás köszönet csók előtt egy csibészmosolyt, amiben sokat segít az is, hogy csak három percre tűntem el, de már az én pólómban brillírozik, és ezt rohadt cukinak találtam. Persze amikor magamhoz húztam, kissé zavarta a kezeimet, de szerencsére bő volt rajta annyira, hogy könnyedén utat törhessek az ujjaimnak a hátára és lúdbőrt hagyjak az érintésem nyomán.
Jól esett, amikor azt mondta, hogy bízik bennem, de nem válaszoltam neki, csak hálásan mosolyogtam, miközben szemügyre vette a mellkasomon pihenő kulcsot. Követtem hát én is az irányt és meg kellett állapítanom, hogy jól mutatott. Bármelyik revolveres nyakláncomat lecseréltem volna erre. A bizalmi kijelentésére pedig azért nem válaszoltam, mert azt kérte, hogy lassítsunk - bár nem tudom, ha egy LAKÁSKULCS nála a lassításban szerepel, akkor milyen lenne a gyors vagy esetleg a normál tempó? Holnap a templomban kezdenénk a reggelt és máris esküvő? Jesszus... Szóval, a lassítás okán egész egyszerűen nem akartam, hogy a viszont bizalom kimondásával úgy érezze, hogy valami extra felelősséget pakolok a nyakába. Ezért nem mondtam ki lég sok mindent sem. Nekem (egyelőre) elég volt, hogy én tudtam, mit érzek, és nem fixíroztam azon, hogy telegraffitizzem vele a várost. Eh, talán majd jövő héten, nálam sosem lehet tudni.
Inkább felvetem neki az ötletemet, és úgy fest, hogy annyira nem lőttem mellé a dologgal. Figyelem, ahogy az itallal és a hajával matat a PÓLÓMBAN, és ez szerintem simán felülmúlta az én látványomat egy méteres plüssmacival a hónom alatt.
Végig hallgatom a szavait, és mire a végére ér, már nyoma sincs semmilyen szolid mosolynak, mert amiket mondott, ösztönösen teli pofával vigyorgásra késztettek. Elkapom a hajbirizgáló kezét, majd játékos morranással az ujjbegyeire harapok, hiszen ha már ennyire tapizni akar valamit, rajtam is van hozzá elég szőr vagy egyéb felület - aztán lehuppanok a kanapéra, magammal/magamra húzva őt is. Attól függ, hogy esik.
- Én is, én is! - bökök a fejemmel a whiskys üveg felé, amit elorozott és hagyom, hogy megitasson, mintha csak most akarna felszedni, de ha csak az üveget nyújtja, akkor kiveszem a kezéből és én magam húzom meg a piát. Még mindig vigyorgok.
- Szóval max 10 nap, he? Asszem, ezt tudom garantálni, a világért sem szeretnélek kihozni a sodrodból azzal, hogy megváratlak, bár TÉNY, hogy szexi vagy mérges-szukásan. - elnevetem magam és emlékeztetem az étteremben tett megjegyzésemre. A falkával kapcsolatban nem tudom, hogy mit mondhatnék. Megnyalom a szám szélét. Igazából ezen a fronton vannak dolgok, amik aggasztanak és úgy érzem, hogy teljesen tudatosan rohanok egy frontális ütközés felé vagy így, vagy úgy, de jó szokásomhoz híven ezt leszartam. Persze fel voltam készülve arra, hogy egy adott ponton el leszek picsázva, de hol érdekelt volna, amikor egyelőre Dakotáért kellett küzdenem, hogy egyáltalán kiderüljön, érdemes-e otthon is annál többet tenni, hogy minden alkalommal leperkálom a "fuvardíja" felét, akárhányszor rajtam marad az illata? Ja, és hogy ezt Dakota sem tudja. Hát... Ez fasza. Most mondta, hogy bízik bennem, erre tessék. Bár én csak annyit mondtam, hogy mindent elintéztem és nem kell parázzon. Nem kérdezte, hogy pontosan hogyan és mit intéztem el... Ahj, faszom. Megpróbálok úgy helyezkedni, hogy minél több helyen hozzáérjek, mielőtt színt vallok.
- Dakota, én... - kezdek bele úgy, mint akiből harapófogóval kell kihúzni a szavakat - Ha már azt mondtad, hogy nem kell egyedül megoldanom, nos, én... Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy elrendeztem mindent? - pillantok rá óvatosan - Hát, az igazából azt jelenti, hogy a fuvarodat kihasználva azt mondtam, hogy ez a munkád és ezért jársz a városba és hogy hajlandóságot mutattál a fizetésre, már ha emlékszel, hogy hozzám basztál egy rakás pénzt az O'Connor'snál, nos, azt én hajlandóságak értelmeztem... - így nem kellett hazudnom ugyebár, de csak nem fog haragudni azért, mert jó vagyok a sumákolásban, nem? Emellett persze arra is emlékezhetett, hogy például a legutóbb nem volt semmiféle fuvar, hiszen csak "nem-randira" jött fel - És ez nekem tök oké, és leszarom, csak akartam és akarom, hogy gyere és hát, mivel most közölted, hogy bízol bennem, egy utolsó fasznak érezném magam, ha nem mondanám el, hogy azért fizettem helyetted, mert látni akartalak és hogy gondolkodás nélkül megtenném bármikor megint.
Ha még mindig nála van az üveg, most rajtam a sor, hogy elorozzam és a padló és a tekintete közt váltogatva a tekintetem, várjak az ítéletére. Na, most mi a fasz lesz? Vajon visszaveszi a kulcsot?

Minden fasza. A megerősítésre elvigyorodok és hagyom - még szép, hogy hagyom -, hogy megcsókoljon, keze egyből a póló alá téved, én pedig jólesően megborzongok az érintése alatt. Elégedett kis sóhajjal válok el tőle, hogy aztán mindketten megint a kanapén kössünk ki, majdnem ugyanúgy, ahogy órákkal ezelőtt, csak lényegesen kielégültebben és jóval kevesebb ruhában. Rajtam egy póló, rajta semmi, és oké, a Valentin-napos szerelése meg utána az egyenruha is vérforraló volt, de ez még mindig viszi a pálmát.
Az ölembe veszek egy díszpárnát, és ahogy felé fordulok, egyik lábam lelóg a kanapéról, a másikat felhúzom és whiskyzés közben a kispárnára könyökölök. A kulcsot figyelem megint a nyakában. Fura lehet, hogy adtam, de na. Másik városban él, falkás, nem fenyeget az a "veszély", hogy minden napját itt kezdje, vagy folyton átjöjjön és akkor is belógjön, amikor épp tényleg egyedül szeretnék lenni. Ha anchorage-i lenne, lehet egy pár zoknit kap. Így a lassítás mellett is merek nagyobb gesztust tenni, amolyan félgyáván.
Az viszont félig se gyáva, amit az ötlete kapcsán érzek, és bassza meg, muszáj maxos határt húznom a külön töltött időnek. Jobban nyeregben érzem így magam azt hiszem, ráadásul a benzinkút óta tényleg legalább heti egyszer találkoztunk. Kezdtem hozzászokni. És hiába meneküljek a szokásoktól alapvetően, kurvára gyenge voltam ahhoz, hogy a társaságára nemet mondjak. Cserébe egy őskáosz lett az érzelmi- meg minden egyéb világom, juhú!
Vigyorog, elkapja a kezem és megint az ujjamat harapja. Eszembe jut, amikor legutóbb játékosan a mutatóujjamra harapott, amivel épp "fenyegettem" - hát azóta se változott a hatásfaktor. A szememben némi vörös sejlik fel pár pillanatra, de visszább szuszakolom a nőstényt. Most végeztünk, baszki!
Felnevetek a pia kunyerálásra, és ha már ennyire akarja, megitatom, persze nem megy tökéletesen, de se baj. Örömmel nyalom le a nyakán csorgó cseppeket. Aztán emlékezettem magam megint, hogy ezen túlvagyunk, nyughassak. De ha egyszer ott folyt a whisky? Piát nem pazarlunk, bassza meg!
A mérges-szukás dologra vigyorogva rázom a fejem.
- Kinézem belőled, baszki, hogy csak azért baszol fel valamivel, hogy olyan legyek - rázom a fejem jókedvűen és iszok megint én is. - De inkább adok rá tippeket, csak ne várass. Még a végén megint elmennék biliárdozni - húzom kicsit az agyát, bár igazából jelenleg egyáltalán nem látom magam előtt, hogy újra lejátszanám azt a forgatókönyvet.
Oké, épp oda meg vissza ki vagyok elégülve, ez is igaz. És nyilván csak emiatt nem tudom elképzelni.
Kissé gyanakvón húzon össze a szemem, ahogy Henry elkezd mocorogni, mint aki valami nagy bejelentésre készül. Jézus az égben, könyörgöm ne vallj szerelmet! Ugye nem! Lécci ne... Már a kezdés is aggaszt, fél kezemmel a párnát markolom és úgy várom, hogy mi jön, mintha a kivégző osztag elé állítottak volna. Jó, ennyire nem vészes, de parázok, már csak azért is, mert fogalmam sincs, mit reagálnék, ha...
Ó!
Ahogy - esélyesen kicsit hadarva - magyarázza, amit eddig tett, lassan elkerekedik a szemem. És csak nézem őt meredten, hallgatom, amit magyaráz, és követem a logikáját, hogy milyen mozzanatot hogyan használt fel. Hogy a hozzá vágott bankók miatt hajlandó vagyok fizetni. Hogy a munkám miatt - ami akkor még sehol se volt -, néha arra vihet az utam. De azt a pénzt el se vette, és...
Fizetett helyettem. Az O'Connor's után, a nem-randiért. Mindent elintéztem.
Bámulok rá bambán, a szám mozog, de hang nem jön ki rajta, mert megnyikkani se tudok épp. Kanyarban sem volt még a kert, amikor ő már fizetett helyettem. Helyettem fizetett. Miattam. Most meg repjegy, TEDx, anyám kínja...
A díszpárnába temetem az arcom.
- Baszd meg, Henry! - sikítom az anyagba kínlódva, és bár tompít a párna, de biztos, hogy így hallja.
Szükségem van pár másodpercre, hogy megregulázzam a szívverésem, és kitaláljam, hogy erre mégis mi a faszt mondjak! Mit lehet erre mondani? Hogyan kell ilyesmire reagálni? HOGYAN?
Kényszerítettem magam, hogy elszakadjak a párnától, pedig jézusom, de szerettem volna még rejtegetni azt a zavart örömöt, ami belepte az arcom. Sok ez, vagy nem? Épp elég? Olyan hülye vagy, Henry!
- Nem vagy normális - adok hangot legfrissebb felfedezésemnek. - Ők ezt tudják? Hogy egy vasat nem fizettem? És amúgy hajlandóságom se volt rá igazán...
Azon az estén idegből basztam hozzá a kettőötvenet. Ő meg hazavitt, megetetett, hagyta, hogy kialudjam magam és vett egy szájbakúrt telefont is. Aztán kifizette az ottlétem.
- Ezt be kell fejezned - nézek rá kicsit ijedten, kicsit komolyan, kicsit mindenhogyan.
Cigi után nyúlok, de eszembe jut, hogy miért bántam meg egyáltalán a korábbi füstölést, és mivel kurvára nincs kedvem kimenni az erkélyre, visszadobom a kis asztalra a dobozt. Aztán ment Henryre nézek. Mit kezdjek veled, azt tudnám csak!
- Oké. Oké... Szeretném én fizetni mostantól azt, ha fent keverek - a.k.a. meglátogatlak bazmeg -, és ha jössz, repülővel gyere és csak idefelére vegyél jegyet. Így, hogy megoldottad, hogy tényleg legyen hajlandóságom, és már tényleg lesz arrafelé igazi munka miatt dolgom.
Mondjuk kétlem, hogy a légteret annyira figyelnék, hacsak nem katonai drónokkal, vagy tudja ég. Átrepülésért nem fizetek - deh, majd ledobom kis pakk-ként a borítékot a hegyre, mi? De valami azt súgja, hogy alig lesz olyan, hogy csak átrepülök a város fölött.
- Tudom, hogy fiatal vagyok és szexi, de nem akarlak a sugar-daddymnek. - Egy pillanatra átforgatom magamban a szavakat. - Nem a sugar-daddymnek akarlak. - Igen, jelenleg ez a legközelebbi, amit képes vagyok mondani, sajnálom, törődj bele, kérlek egyelőre. - Nem vagy normális - ismétlem magam, csak hogy fixen átmenjen az üzenet. - És most már be ne valld nekik! - Eső után köpönyeg, szerintem.

A biliárdozás felemlegetésére egy félkomoly, morcos tekintetet és morranást kap válaszul. Mert attól, hogy nem felejtettem el, még megtörtént és hülye lettem volna folyamatosan felemlegetni vagy gondolni rá a történtek fényében, jobb szeretem ha Dakota más kontextusban huzigálja a bajszom. Hát, na. Egyébként sem tudok valódi dühöt érezni, hiszen az előbb nyalta végig a whiskyt a nyakamról, és az ettől életre kelő energiafoszlányok még mindig a bőrömön cikáztak. Istenem, hogy neked semmi sem elég... Nagyon helyes.
Nagy levegő és őszinteségi roham indul. Igazából tényleg nem terveztem, hogy elmondom neki ezt az egészet. A terv az volt, hogy majd utólag megdumálom a főnökékkel, hogy változott a helyzet és hogy találjunk már ki valamit, hogy mit, azt nem tudom, de mivel Pat belengette, hogy nem tartja többet a hátát miattam, így valamit egyébként is ki kellett volna találnom. De megtehettem volna ezt úgy is, hogy Dakota beavatásától teljességgel eltekintek.
Sok pénzbe mertem volna fogadni, hogy felkapja a vizet. Talán pókerben is ezért vagyok jó, mert ha tétekről van szó, ráérzek dolgokra. A vegyes érzelmei mellett a kedves "bazmegHenry" visszhangot ver a falakról, még akkor is, ha a díszpárnába üvölti bele az elégedetlenségét.
Nem szólok. Belesüppedek a kanapéba, és dacosan fonom össze a karjaimat a mellkasom előtt, mialatt arra várok, hogy rám omoljon a folytatás, de némi mellkaskaparó érzésen kívül nem estem pánikba. Kövezzen meg, ha ezt nem lépem meg, akkor még az is lehet, hogy most nem itt tartanánk. És akkor mégis hány kurva jó élményről maradtunk volna le, he? Már tíz ujj is kevés lenne, ha az összes fityfasz részletet számbavesszünk. És mondjon újat, tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok normális, de ha nem is a legtisztességesebb módon, képes vagyok megoldani a saját szarjaimat.
- Dehogy tudják! Mégis mi a faszért tudnák? Épp ez a lényeg... - magyarázom neki fennhangon, és dobva egyet a testemen, felé fordulok a kanapén. Az előbb azt mondta, hogy bízik bennem, hát akkor bízzon most is. Nem?
- Tudom.
Ezzel nem mondott újat, de egészen pár órával ezelőttig az sem volt biztos, hogy ne állt volna fenn az a veszély, hogy a helyzet fejezi be saját magát. Persze tudtam, hogy igaza van neki is, meg Patnek is, és a felületes sértettségemnek inkább ez az oka, nem pedig, hogy saját magamon kívül bárki is hülye lenne ebben a szituban. Ezt is tudom, csak kimondani nem fogom soha. Figyelem, ahogy a bagó után nyúl, rám is rám férne egy, de így, hogy visszadobja az asztalra, inkább nem kockáztatom meg, hogy még a kezemre is rácsapjon. Elegek voltak a szavai. Felsóhajtok. Hagytam, hogy lehiggadjon, már amennyire lehet és nem tetőzöm tovább a helyzetet azzal, hogy nekiállok csapkodni. Én is próbálom hamar túltenni magam azon, hogy egy rajtakapott, hisztis gyerekként viselkedem. Ha valaha tényleg abba az irányba indulok el, amerre Pat éppen elkezdett lökdösni, akkor nem ülhetek a sarokban duzzogva Dakotával.
- Úgy lesz, ahogy szeretnéd. - adom meg magam a kérésének, hiszen semmi olyat nem mondott, amivel bárhogy is lelkembe gázolt volna. Abbahagyom a saját magam ölelését és ha engedi, megint megfogom a kezét és próbálok higgadtabban és megfontoltabban megnyilatkozni, mint eddig - Nem vagyok a sugar daddyd Dakota, ezt már a benzinkúton is megmondtam. - forgatom meg kissé a szemeimet és a hagyja, nyomok egy puszit a kezére - Ki kell, hogy ábrándítsalak, de nem miattad csináltam ezt az egészet, hanem azért, mert egy alja, utolsó, önző pöcs vagyok. Oké, most már van hajlandóságod, de akkor még kurvára nem volt, szóval muszáj voltam valahogy megoldani, hogy ne szívódj fel a kocsma után. Ha esetleg elfelejtetted volna, nem a Dalai Láma voltam a beharapásom előtt...
Egy kissé felnevetek. Mégis mit várt? Oké, ha neki könnyebb, tényleg fogja fel ebből a szempontból és még véletlenül se gondoljon arra, hogy ez róla szólt. Ha kényelmesebb, akkor maradjak meg én a tipikus hím, aki bármit megtenne azért, hogy még egyszer egy jó numerához jusson, holott szerintem teljesen világos lehetett számára is, hogy ez nem így van. Azt már nem lovagoltam meg, ahogy korrigálta a saját mondatát azzal kapcsolatban, hogy minek is akar engem pontosan, mert a lelkem mélyén tudtam, hogy már az vagyok, ő pedig majd talán valójában rádöbben a dologra legközelebb, ha valami faszparaszttal mindenféle öltáncos fogadásokat akarna kötni.
Nem vagyok normális, ne valljam be a falkának. Most kezdhetném verni a mellkasomat, hogy én ismerem a falkámat és annak tagjait, legyen már kedves megengedni, hogy megoldjam a múltat, ha már a jövőt úgy tűnt, hogy lefixáljuk.
Hirtelen pattanok fel a kanapéról és látszólag teljesen random felkapom a méteres macit és azzal huppanok vissza. Dakota elé tartom, én pedig elbújok a "háta" mögött.
- Ne aggódj, Ő is tudja, hogy nem normális. De azt üzeni, hogy leszarja, mert úgysem tudsz rá öt percnél tovább haragudni. Ja, meg azt is üzeni, hogy azért nálad is akadnak gondok, de az király, mert különben tényleg csak a tested fogná meg. Na? Szóval? Ugye, nem haragszol? Ugye? Ugye?
Egy egy macimonológot daráltam le elváltoztatott, mély hangon a plüss nevében, néha még meg is mozgattam, mintha egy báb lenne. A szavak végén egyre közelebb és közelebb toltam a maci orrát hozzá, aztán kikukucskáltam a válla mögül, majd elhajítottam a játékot.
- Hát, persze, hogy nem...
Feleltem Dakota helyett is, és mielőtt még időt hagytam volna neki arra, hogy orrba vágjon, újra megcsókoltam azzal a lelkes hévvel, amivel a mai nap során olyan sokszor, amikor a teljes önfeledtség vezérelt.

i can't help but love you
even though i try not to

- Jó hát ezek után honnan tudjam, hogy mégis mennyire gurult egy gyógyszered és hol állt meg? - Plusz ugye én se a fene nagy előrelátásomról vagyok híres, és részben magamból indultam ki.
Legalább abban fullos az egyetértés, hogy be kell fejeznie a helyettem fizetést. Haladunk. Bár egészen szürreális, hogy pont én mondom neki azokat, amiket. Fordított helyzetben... nos, az majdnem lehetetlen helyzet, de abban szinte teljesen biztos voltam, hogy nem próbáltam volna meg fizetni helyette: rejtegetem, amíg le nem bukok. Hogy aztán mi lenne, fasz se tudja, én tovább gondolni se vagyok hajlandó, fantázia szinten sem, mert az alapszitu is abszurd. Ő meg itt duzzog, mint egy kiskamasz, csodás.
Felhorkanok a Dalai Lámára.
- Hát az biztos kurva élet, hogy nem voltál!
És inkább ezen filózok, mint azon, hogy ezt az egészet azért csinálta, mert újra akart látni. Én meg minden egyes alkalommal szépen alágyújtottam az általan gondosan rakott máglyának, hadd égjen az egész a picsába. Igazán csodás, tényleg. Senki se bízzon ránk veszélyes dolgokat, mert tényleg véget vetünk a világnak nagyjából öt másodperc alatt. Annyi is csak azért kell, hogy válthassunk egy kényelmes, cinkos pillantást.
Jöhetnék amúgy azzal is, hogy biztos helyben is talált volna könnyűvérű nőcskét, aki habozás nélkül alá fekszik, de hát ilyen jellegű megszólalásokhoz gecire későn volt, ezt még én is beláttam. Itt már legfeljebb kármentés lehet, meg a további szar eszkalálódásának az elkerülése.
Ahogy felpattan a kanapéról egy pillanatra azt hiszem, hogy megint bevonul a fürdőbe, most épp azért, hogy kipuffogja magát. Meglepődnék? Nem. Kinézem belőle? Simán.
Ehelyett magához vette az óriás plüsst. Már majdnem rászólok, hogy nagyon remélem, hogy nem akarja széttépni, amikor elűnik mögötte, és "megszólaltatja" a macit. Köpni-nyelni nem tudok. Ezt mivel érdemeltem ki? De most halál komolyan! Ezért szopatott az élet keresztül-kasul? Ezért??? Hogy egy plüssmaci mögé rejtőzött hím egyes szám harmadik személyben beszéljen magáról, minden szóval közelítve a játékkal.
Henry kihajol a plüss mögül, a maci elrepül, a tekintete újra találkozik az enyémmel.
Ezért.
Azt hiszem, el tudnám sírni magam, ahogy megválaszolja helyettem a kérdést. Mert ha ezért volt minden szar, akkor bassza meg, megérte. Ebben a percben teljes meggyőződéssel hiszem, hogy megérte. Szinte fáj a mellkasom, amikor ma sokadjára megcsókol, és pontosan úgy viszonzom, ahogy a kertben tettem. Ráfogok a tarkójára, magammal és magamra húzom, ahogy hátra dőlök, az érzés fojtogat, a kezem a legendára talál, és csak nagyon rövid időre vagyok hajlandó megszakítani a csókot, ahogy felhúzom a térdem és lábaimmal átkulcsolom a derekát, hogy közelebb húzzam, neki dörgölőzzek.
- Csak még egyet, Henry, kérlek! - Szinte könyörgök, de van még mondanivalóm, ahogy helyezkedek és őt is erre késztetem. - Henry... - jól esik kimondani a nevét -, felejtsd el a lassítást. Kurvára felejtsd el... - Mert akarlak, mert kellesz, mert a picsába is, szeretlek.
Legyen, égessünk fel mindent magunk körül, emeljük fel, vagy tegyük tönkre egymást, leszarom. Elengedem a gyeplőt, rohanjon minden, amerre akar, mi pedig a vesztünkbe, ha úgy van. Sérüljek, törjön össze, majd a jövő Dakotája foglalkozik a következményekkel, ahogy eddig is. De addig... elveszek mindent, amit ad és megkap mindent, amit adni tudok. Őrültség. Esztelenség. És kurvára leszarom. Itt a szívem, itt van minden sebem, nyílt, félig gyógyult és behegedt egyaránt. Tépd fel, vagy csókold őket, nem érdekel, ha fáj, hadd fájjon, ha szép, hadd tegyen boldoggá. Ha besokallok, majd szólok. Vagy nem. De befejeztem a jelenen való tipródást, a jövő sose érdekelt igazán, a múlttal pedig már nem tudok mit kezdeni.
Tessék, Billy, a Kölyök: a tiéd vagyok.

you’re the only thing that i like about me

Ha teljesen őszinte akarok lenni (mondjuk miért akarnék, ugye), akkor be kellene vallanom, hogy lövésem sincs, hogy honnan jött a medvés ötletem. Azt mondjuk kijelenthetjük, hogy életem "sikerei" és bukásai általában valami elképesztően fasz sugallat alapján születtek meg és haltak hamvukba, szóval ezt is be tudom annak, hogy ez annyira random, hogy képes lehet elfelejtettni Dakotával, hogy egy másik szemszögből nézve "megvásároltam" a társaságát és azt, hogy most itt legyünk egymással, az ő loftjában, az ő lakáskulcsával a nyakamban. Mert tudnia kell bassza meg, hogy nem erről van szó, hát még a kajáldában is hagytam, hogy ő fizesse a kajámat, nem? Dehogynem. Szarok a pénzre. Csak ez érdekel. Az a ledöbbent, meglepődött arc, ami valahol a maci túloldalán van és fel sem fogja, hogy éppen mi történik. De nem is kell. A sokkhatás megvolt, köszi maci a közreműködést, repülj nyugodtan a falig, most én következem.
Az egész annyira gyorsan és természetesen történik, mint a múltkor a Hold alatt, azzal a különbséggel, hogy még mielőtt elgondolkodhatna bármiféle válaszon, ércesen közlöm vele, hogy nem, hát persze, hogy nem haragszik. Sőt.
Úgy fogadja a csókomat, mintha Ő is erre várt volna, és ahogy ő a hajamba túr, én úgy veszem birtokba ismét a hátát, és talán csak egy pillanatnyi húzást érzek, mielőtt magamtól is mennék utána, ahogy hátra dől a kanapén. Ahogy fogást talál rajtam, belemorgok a csókba, ő pedig a lábaival is birtokba vesz. Magához láncol, nem ereszt, reszketeg hangja felébreszti a szürkét is, és esküszöm, hogy ahogy kiejti a nevemet, szeretnék térdre borulni előtte, hogy ezt és így ne csinálja, mert nem vagyok biztos benne, hogy el tudom viselni. Addig helyezkedünk, amíg minden a helyére kerül csak egyetlen, határozott mozdulattal találok újra otthonra benne, homlokomat úgy nyomom az övének, mint ahogy a szürke is tette, amikor megint kimondja a nevem.
Tessék? Ezüst tekintettel fürkészem az övét és egy újabb lökéssel ajándékozom meg, ha már ennyire szépen kérte, és amiért úgysem tudok neki nemet mondani. Felejtsem el a lassítást...
Zihálva nézek a szemeimbe, ahogy a homlokom még mindig az övének nyomom, és egy darabig nem mozdulok. Ez most... ez most vajon? Döbbenten fürkészem vágytól égve, a szürke is kérdően nyüszít fel, és egyszerre állunk értetlen bizonyossággal a történtek előtt.
- Dakota...
Valamit mondani akartam. Azt, hogy oké. Rendben. Így lesz. Megkérdezni, hogy biztos-e ebben. De a nevén kívül semmi sem jött a számra, csak az ösztönös, felszabadult tettek és érzések. Egy pillanat alatt dobom le magamról a pajzsomat, és tornádóként zárom saját magamba a nőstényt és repítem olyan magasra, amennyire csík bírom, amennyire csak engedi. A feneke alá nyúlok és felemelem a kanapéról. Nem. Ez nem a kanapén fog megtörténni. Ez a csak még egy nem arról szól, hogy már megint nem bírunk a vérünkkel. Hiszen azon nem olyan rég estünk túl. Az ágyhoz cipelem, és most nem dobom. Egyszerűen dőlök, zuhanok vele együtt, bármilyen mélyen is legyen a matrac és az az szakadék, amibe zuhantunk. Csak még egyet kért, de mégis az elsőt éljük át. Valami olyat, ami így, ebben a formában és ezzel az őszinteséggel most történik meg először. És egy percnyi szégyent sem érzek azért, mert a nyers vágy és a törődés mellett most a mélyebb szenvedély is főszerepet kapott.
Nem féltem. Boldog voltam és büszke arra, hogy akárhol is csókoltam, haraptam és érintettem, már nyíltan is a sajátomként tekinthettem rá anélkül, hogy titokban az eddig felépített falait kelljen ostromolnom. Nem volt bennem kétség, sem bujdosó düh azért, mert nem látja be azt, amit én már rég tudok. Az enyém volt minden mozdulata és sóhaja, ahogy én sem tagadtam meg tőle semmit sem magamtól, bár eddig sem tettem. De talán most végre a magam teljességében láthat anélkül, hogy egy pillanatra is félrekapná a tekintetét. Nem vagyok teljesen hülye. Leszarom a lányregényeket és a hősszerelmeseket. Nem vagyok az. Kétlem, hogy valaha is az leszek. De most esélyt adott nekem arra, hogy vele, mellette a legtöbbet kihozzam abból a csapnivaló és romlott lelkemből, és elérte azt, hogy ki is akarjak. Hogy könnyű lesz? Kurvára nem. Hogy lesznek megingások? Biztosan. De ez az élet, basszameg, nem pedig egy tökéletes és hibátlan valami, az csak pillanatokra létezik: olyan pillanatokra, mint például ezek itt, az ágyon, Ő és én, Ők és Mi... Együtt.

A leborulás helyett most fel-le zakatoló mellkasommal dőltem neki még egy utolsó, hosszú lusta csókra, miközben ujjaim a hajával játszottak. Nem a teljesítéshez kellett erőt vegyek magamon, hanem ahhoz, hogy képes legyek elereszteni. A pajzsommal sem törődtem, élveztem, ahogy lassan nyugodva csendesedik el körülöttünk minden. Lassan már a szememet is képes voltam kinyitni, és kicsit elhúzódni tőle, hogy megnézzem, vajon tényleg ő az-e, hogy nem álmodok. És amikor ráeszméltem, hogy ez Billy, márpedig a valóság, csendesen, de annál önfeledtebben kezdtem el nevetni, még egy utolsót belecsókoltam a nyakába, és csak ezek után voltam hajlandó mozdulni róla, hogy oldalra feküdve felé forduljak, kezem a hasán, oldalán felejtve, lábaim az övébe gabalyodva hagytam.
- Én is Téged... - suttogtam huncut félmosollyal, de ha bármit mondani akart volna, csak lepisszegtem és a szájára tapasztottam az ujjamat, miközben úgy néztem rá, mintha megváltotta volna a világomat. Persze lehet, így is volt.
- Akarsz kajálni? - kérdeztem kacér hangon. Más biztos elküldött volna a halál faszára egy ilyen kérdéssel egy ilyen szex után, de ez nálunk teljesen más jelentéssel bírt, mint a többi hisztis picsánál. És tudom, hogy ezzel Ő is teljesen tisztában volt.

Sóhaj vagy nyögés inkább a neve a számon, nem tudom, lényegtelen is, csak a vágyódás számít, ami süt minden hangból, amit kiadok. Kérlelem mindkét alkalommal, bár a második inkább tűnhet követelésnek. A szemem vörösbe vált, homloka az enyémen, meglepettsége végig cikázik rajtam, ahogy teljes testével nekem simulva felhagy minden mozgással, és a szemembe néz.
Ahogy kiejti a nevem, mindkét kezemmel a hajába túrok, belemarkolok és megcsókolom. Nem azért, hogy elhallgattassam, hanem, hogy biztosítsam. Nem, én ezt kurvára nem gondoltam át. De akarom, kell, és nem fogok tovább úgy tenni, mintha nem így lenne, amikor minden mozdulatom, energiáim utolsó kis foszlánya, velük pedig az összes pillantásom erről árulkodik.
A pajzsok eltűntek - mindegyik. Az övéi, az enyéim... A falak romba dőltek, ott hevernek a repedezett téglák a lábam előtt, de nem törődöm velük. Energiáim a hím után kapnak, átadom magam neki, ahogy betakar, körülölel és elveszi, amit felajánlottam.
A fenekem alá nyúl, emel, én pedig a nyakát átkarolva, lábaimmal a dereka körül kapaszkodok. Majdnem úgy, olyan szándékkal, mint a kertben, most viszont nincs bennem se kétség, se félelem, egyedül a minket körül lengő illatok, a belőle sugárzó erő és öröm, az a sietség, amivel bevisz a hálószobába, miközben aljas módon lopok tőle csókokat.
Az ágyra dől velem, hogy tegyük, amihez eddig is a legjobban értettünk, de hülye lennék egy pillanatra is azt hinni, hogy ez olyan, mint az összes többi korábbi. Összehasonlíthatatlan. Mert szeretem. Szeretem, ahogy rekedten a fülembe súgja a nevem, aztán megharapja a nyakam, elragadtatottan a tudattól, hogy az övé vagyok. Szeretem, ahogy a súlya a matracba présel, miközben minden lökéssel az őrület felé hajtja mindkettőnket. Szeretem, ahogy a combomba, fenekembe markol, követelőzve, mégis odafigyeléssel, ahogy felgyűri a rajtam felejtett pólóját...
Szeretem a nevetés, amit a bosszúságom, vagy a hülyeségem eredményez; a pillantását, amivel úgy vesz le a lábamról, hogy pontosan ismeri és élvezi a hatását; a lendületét, amivel felém trappol, akár dühös, akár boldog; a kis olló tetoválást a jobb csuklója környékén, a méhet a bicepsze belső oldalán, a hatalmas mintát, ami beteríti a hátát, és mait minden alkalommal tíz körömmel karmolok, mert annyira élvezem, amit velem tesz. Szeretem, ahogy szeret - az ágyban és azon kívül is. Mert nem pusztán jó és kielégítő vele a szex, ó, nem. Szeretek vele lefeküdni, az első vágyébresztő mozzanattól az utolsó cirógatásig minden pillanatát megélem, élvezem, és amikor kielégül, örömmel fürdök a holdszínű szempár kizárólagos figyelmében.
Szeretem, ahogy el tudja érni, hogy minden ledérségem és botrányos szemérmetlenségem ellenére is elpiruljak. Mindent szeretek benne, úgy, ahogy van, feltétel nélkül. Ez meg kéne, hogy ijesszen, de csak megkönnyebbülést érzek, hogy végre bevallottam - magam így, neki minden egyes érintésemmel, csókommal, elfojtott, vagy kiengedett nyögéssel, csípőm minden rezdülésével. A nőstény elégedetten nyújtózott, szabadon, minden visszafogottságot mellőzve bújt a hímhez, mert bár az én részem volt, de hozzá is tartozott. Ahogy én is megengedtem magamnak, hogy Henryhez tartozzak.
A vállát, felkarját cirógatom, mialatt lassan csendesedett bennünk és körülöttünk minden. Az ezüst é s rubin visszahúzódik, a csókja lusta, ráérős, én pedig elveszek benne újra. A boldogság a tekintetében szinte összetör, de csak vigyorgok, ahogy örömében. Ahogy a nyakamhoz hajol, megint a hajába túrok - ha rajtam múlik, soha többé nem lesz jól fésült, még véletlenségből sem -, majd hagyom, hogy lehengeredjen rólam, bár nem szívesen. Ő is így lehet ezzel, mert nem terül ki mellettem, mint korábban a földön: keze a hasamon, lába az enyémbe gabalyodva. Megint a szakállát piszkálom.
- Tu... - dom. Mondanám, de ezt az egy szót is belém fojtja. Szépen vagyunk... Így csak annyit mozdítom az ajkaim, hogy olyan legyen, mintha puszit nyomtam volna az ujjaira.
A kérdésére korgó-morgó hangot adni ki A Végtelen Bendő. Már nem is mondok semmit, csak felnevetek.
- Mikor nem? - mosolygok rá, de nem igazán van kedvem megmozdulni, vagy kibogózni magunkat ebből a helyzetből. - Ó, és inkább az erkélyen bagózzunk - mondom, mielőtt elfelejteném -, így is túl gyorsan kiszellőzöl mindenből - intettem fejemmel az ágy sarkán hánykolódó kedvenc pulcsija felé, amit eddig mindketten tökéletesen leszartunk, érthető okokból. És mielőtt azt hinné, hogy váratlanul finnyás lettem és ég óvjon attól, hogy a függöny beigya a cigiszagot.
- Mit ennél? - Rajtam kívül persze. Kell némi szusszanás, na, főleg... főleg ezek után.
Ha leadta a rendelést, nagy áldozatok árán végre megmozdulok és felülök - hogy aztán egyből hajoljak hozzá egy jutalomcsókért, mert hát mennyire király vagyok már, hogy sikerült ezt abszolválnom. Nem? Naugye. Közben a kezem végig húzom az oldalán lévő tetováláson. Most, hogy végre azokat is fel mertem fedezni, soha többé nem lesz képes leállítani a tapizásukról.
- Muszáj holnap visszamenned? - kérdezem halkan, mert hát én mondtam, hogy felejtsük el a lassítást.

all we know is that we can't stop now

Én nem tudom, hogy ezt hogy kell jól csinálni, ilyen hatalmas és megfoghatatlan érzésekkel még az életben nem találkoztam. De egyszerűen csak ott voltak, viszonzásra leltek és tettem azt, amit éppen akartam és a legjobbnak véltem. Ehhez nem jár útmutató, sosem voltam még őszintén szerelmes, nem igazán vagyok biztos benne, hogy tudom, miként kell adni és kapni, van-e rá általános szabály vagy valami elcseszett protokoll. De a világon semmi sem történt, ami megriasztott volna, hiszen azzal, hogy engedtem mindennek, ami ösztönösen jött belőlem, a legjobb döntést hoztam. Úgy léteztünk mi ketten, mintha mindig is egyek lettünk volna, és bár ezek rohadt pátoszos gondolatok, attól még ez volt az igazság, teljesen mindegy, mi lesz majd órák, napok múlva és csak ez számított. Ennyit még sosem adtam senkinek, sem a testemből, sem a lelkemből, sem az időmből, sem a gondolataimból. Nem hittem, hogy valaha fogok, de annyi mindenben nem hittem már az életben, és mégis megtörténtek, hogy nem akarom megfejteni a miértjét. Csak meg akarom élni. Pont most, pont így és még ezer egy másik alkalommal.
Ahogy a hajával játszom és ő a karomat simítja, ahogy a nyakába csókolok, ahogy beletúr a hajamba - magasabb és érettebb szintre emeltük a mindennapi apró és a vadság hajtotta, egymást kiegészítő mozdulatainkat. Ezért is nehéz mozdulnom, és mellé feküdnöm ahelyett, hogy mostantól örökre felette támaszkodnék.
Elmosolyodom, ahogy válaszolni kezdene, de a hangok egy pusziba halnak az ujjamon. Tudom, hogy tudod, te. De nem most akarom hallani, amikor annyira világos, mint a Nap. Lepj meg, mondd majd akkor, amikor látszólag semmi okod sincs rá, amikor kicsit kiszellőzött a fejed - majd akkor, és hozz vele lázba megint. Ha úgy érzed, akkor minden nap ezután.

A kérdésére adott válaszomra vele nevetek. Hát, még jó, hogy kajás! Akkor gondolkodnék rajta, hogy valami gebasz van, ha nem tudna enni. A cigivel kapcsolatos útmutatására először kérdőn vonom fel a szemöldökömet, de a kifejtésére nevetve húzom magamhoz. Hülye picsa.
- Ahh, oké. Egy pillanatra már azt hittem, hogy menet közben elcsesztem benned valamit...
Még mindig hihetetlen, hogy ott a kurva pulcsim az ágy szélén, amit képes volt magánál tartani, hogy érezze az illatom, de persze azt a kurva dobozt egy szar, kezdő kifogással vissza kellett küldenie... És emiatt a kis bakija miatt nem hogy rep- meg TEDjegyet kellett vennem, hanem egy új telefont is. Hülye picsa, part kettő.
- Bocs. Mondanám, hogy a legközelebbi pulcsi-csere előtt nem fürdök három napig, de tudnám értékelni, ha a jövőben is vonzódnál hozzám, még akkor is, ha ilyen gyorsan kiszellőzős áldozatokat kell hoznod.
Kissé megrántom a vállam és mosolyogva nézek rá, ahogy legalább az ölelésből eltávolodom, mert most vagy ölelem vagy látom az arcát, a kettő együtt nem megy, és igazából mindkettőre szükségem volt.
- Hmm... mit ennék, mit ennék... - sandítok rá jelentőségteljesen, igen, tudom javíthatatlan vagyok, de aztán kigyullad a villanykörte a fejem felett - Mondjuk egy dupla sajtos, akármilyen pizzát. Rohadtul úgy tűnik, hogy az lett a szerencse-monyónk. Természetesen családi méretben.
Nem tudom, mi az isten bajom van, de megint felnevetek. Annyi apró, nem is olyan régi szarság és mozzanat jut eszembe, hogy reggelig tudnám sorolni. Bár úgy fest, hogy Dakota is értékelte, mert már vasalhatja is be a jutalomcsókot azért, mert felült. És amíg csókol, és is egy morranással veszek erőt magamon, hogy feltoljam magam, és vele együtt jót üljek magamért, ahogy megsimítja a tetoválást az oldalamon. Megborzongok, de ennek most semmi köze a vadászathoz. Ez most egészen más húrokat pendít meg.
A kérdése elég váratlanul ér, de az arcomon töretlen mosollyal rázom meg a fejem reflexből.
- Nem.
Ó, Billy, te fasz. Na, mindegy. Nem hazudok. Nem muszáj, senki sem adta parancsba, hogy holnap vissza kell mennem. Én ígértem be, mert hát, hétfőn mégis csak meló, plusz egy esetleges soha-viszont-nem látás esetén pont elég józan lehettem volna vasárnap estére ahhoz, hogy repülőre üljek felszállás közbeni hányás nélkül. Terveztem egy pár dologgal a látogatást illetően, de ilyen végkimenetellel biztos nem. Nem lesz gáz, megoldom majd ezt is, valahogy... Asszem. Remélem.
- De hétfőn már mindenképp.
Jobbnak látom ezt már most hozzátenni, amíg kissé tiszta a fejem, hogy lehessen mire hivatkozni, ha majd esetleg holnap este is felteszi nekem ugyanezt a kérdést, és amire, magamat ismerve pontosan ilyen könnyedén és felelőtlenül mondanék nemet újra és újra. Zárszóként egy gyors puszit nyomok a homlokára és egy kisebb nyögéssel feltolom magam az ágyról, és hála a falkás gondolatoknak, készen állok arra, hogy némileg növeljem kettőnk közt a távolságot. Ő úgyis tartozik nekünk egy pizzarendeléssel, nekem pedig sürgős szagosítanivalóm akadt. A kanapéhoz vonulva felveszem a földről a pulcsimat, aztán magamra aggatom az alsómmal együtt, aztán cigiért nyúlok és megindítom magam az erkély irányába. Könyörgöm, ha EZEK után nem érezném az ingert arra, hogy rágyújtsak, akár le is szokhatnék.
- Kimegyünk?
Keresem-kutatom a tekintetemmel és a válaszától függően vagy elindulok az erkélyre nélküle vagy bevárom, mint egy jó gyerek, de nem udvarias vagyok, egész egyszerűen miért gyújtanék rá egyedül, ha együtt is lehet?
Ha kijön, nem sok mondandóm van számára, csak átkarolom, magamhoz húzom és az idegen város éjszakai fényeit kémlelem. Túl sok minden jár a fejemben, túl sok inger ért, én hím vagyok, nem sok agykapacitásom van egyszerre mindennel "megküzdeni", most épp elég az, hogy élvezem a jelen pillanatot. A cigi után megint a nappali felé veszem az irányt. Ez a pár óra teljesen átkapcsolt engem is: a kulcs ott lóg a nyakamban, Dakota szeret, én szeretem Dakotát, valamit el is törtem - nincs már egy szemernyi zavartságom sem az otthonosságot illetően, ahogy a TV-hez lépdelek és miután némi keresés után megtaláltam a kapcsolót, már vágtatok is a Netflixre, miután nagy sóhajjal ledobtam magam a kanapéra.
- Tudod így, hogy már lakástulajdonos vagy... - kezdek bele a mondókámba, miközben a kapcsolóval és az app beállításokkal matatok - ...működő Flix nélkül mindig is üres marad az életed, ezt jobb, ha minél előbb megtanulod, szóóóval... Nesze! Nem fogja kérni, de ha mégis, a jelszó porcica1, de ne mondd el senkinek. - OK gomb lenyom, és máris bent vagyunk az előfizetésemben. Mosolyogva pillantok rá, majd az ide-oda rohangáló múltját figyelembe véve játékos gondterheltség ül ki az arcomra.
- Úr isten, annyi mindent be kell pótolnod... - mímelt tragédiával csóválom meg a fejem - Szóval, ki vele, milyen stílus hoz lázba? Mindenre van ötletem.
Nehogy nekem azt gondolja, hogy üres kézzel jöttem ötletek terén, ugyebár. Ha rajtam múlna, jelenleg beleolvasztanám magunkat a kanapéba és addig fel sem kelnénk, amíg legalább a Breaking Badet be nem fejeznénk, de úgysem ez a lényeg. Felőlem azt néz majd, amit akar. Eskü, nem fogom a bent ragadt "Folytatás" menü miatt elítélni, nekem is vannak hülyeségeim, szóval ottegye. Amíg én vagyok a főattrakció, addig kit érdekel. És van egy olyan sanda gyanúm, hogy én leszek az.

dumb conversations
we lose track of time

Arra, hogy nem muszáj visszamennie hirtelen fancsali képet vágtam.
- Eh... - nyögtem féloldalas vállrándítással, majd rá kaptam a tekintetem. - Viccelek, csak viccelek! - siettem tisztázni, mielőtt egy pillanatra is komolyan veszi, és gyorsan megcsókolom.
A hétfőt hallva szolidabb, de jóval igazabb fintor fut át az arcomon, ami homlokomra adott puszival simított el.
- Oké - szusszantam beletörődve -, addigra túlteszem magam rajtad - öltöttem rá nyelvet, és kimásztam az ágyból.
Amíg ő magára kapott pulcsit-alsót, én kitúrtam a dzsekim zsebéből a mobilomat és rábólintottam a cigire. Nekem is legalább akkora szükségem volt most rá, mint neki - de vele ellentétben én tudtam szimultán mással is foglalkozni. Szóval mialatt háttal a mellkasának dőlve füstöltem, elkezdtem pizzát rendelni.
- Igen, dupla sajtos. Tök mindegy mi... család méretben és kettőt. - Holnapra is kellett kaja, én pedig megeszem a hideg pizzát is, vagy a rámelegítettet. - Mondom, hogy mindegy! Hjóó, melyik lesz a leggyorsabban kész és itt...? Feltétek? - Felpillantottam Henryre, és kapott egy random puszit az állkapcsára. - Kolbász... fokhagyma... chilli is van rajta! Tökéletes, köszönöm - tettem le, majd kuncogva szívtam pár slukkot. - Az anti-randi pizzánk úton. De azt hiszem, kurvára elkésett. - Elnyomtam a csikket a fémkorláton és kipöccentettem a járdára/útra. Nem volt kint hamutálam még.
Cigi után nekem mosdókör volt, ő pedig a TV felé vette az irányt. Mikor visszatértem, láttam, hogy valamit nagyon állítgatott. Mögé sétáltam, lehajoltam, átkaroltam a nyakát, fejemet pedig az övének döntve figyeltem, ahogy magyarázta közben belépett nekem a Netflix fiókjába. A jelszón nevettem.
- Mindenre? - vontam fel a szemöldököm. - Nos, valakinek hála, kibaszottul romantikus hangulatba kerültem, szóval - megpaskoltam a mellkasát -, romira fel, hajrá, nagyfiú!
Azzal otthagytam egy időre, hadd mutassa meg, mennyire jártam ezekben a sorozatokban és válassza ki a legmegfelelőbbet. Igen, kicsit geci voltam, és igen, nagyon élveztem! Cserébe beprótoltam, mai egészen eddig elmaradt: megcsörgettem. Persze nem szóltam róla előre, szóval vagy simán kinyomta, vagy lenémította a nagy keresgélés közben - amit lehet azonnal ott hagyott és közölte, hogy a faszt fog ilyen szarokkal foglalkozni, mutat valami kurva jót -, tök mindegy. Majd később max felvilágosítom.
Egyelőre a konyhába mentem és fogtam egy fogpiszkálót, meg egy fakanalat - egyiket sem én vettem, a lakással adták, mert kértem, hogy így legyen. Tudod ki szórakozik ilyenekkel?
Visszamentem Henryhez, és akár a műsort kereste, akár megtalálta, leültem mellé, majd nagy komolyan odatartottam elé mindkét szerzemnyem.
- Tegyük hivatalossá: nem vagy többé fogpiszkáló - dobtam el az említettet -, fakanállá léptél elő. - Ütöttem előbb az egyik majd a másik vállára, mintha épp lovagi címet kapna. - A következő szint a sodrófa, de nem tudom, hogy utána mi van, addig még senki se jutott - húztam fel a lábam, és a dohányzóasztalra dobtam a fakanalat, majd Henryhez bújtam, hogy csak akkor keljek fel legközelebb, amikor megjött a borzasztó szájszaggal kecsegtető pizza.

Nem voltam benne biztos, hogyan kerültem ágyba: vagy sikerült magamat elvonszolnom addig kajakómásan, félálomban, vagy Henry vitt. Igazából nekem rohadtul mindegy volt - mert ott volt velem. Az ágyban, ébredéskor, aztán később a zuhany alatt, mosakodva és egymást mosdatva, hogy aztán valami egészen más kerekedjen ki az egészből, és csillapodva sikerüljön megvalósítani azt, amiért eredetileg a víz alá álltunk.
A reggeli inkább ebédnek tűnt: így, hogy csak holnap megy vissza, eszembe se volt korán kelni. A kávé mellé előző napi pizza járt, aztán cigi az erkélyen - kiköltöztettem oda a hamutálat. Az egész annyira... normális volt, hétköznapi, természetes és otthonos. Néha csak azért merengtem el a vonásain, vagy értem hozzá, hogy leellenőrizzem: tényleg itt van, nem csak álmodom az egészet. A loft se volt már üres és steril, minden magán őrizte Henry nyomát, vagy épp a kettőnk nyomát. Ott egy cigis doboz, amott telefon, öngyújtó, zoknik szanaszét a padlón, a dzsekik egymáson keresztben hevertek az egyik fotel támláján. A kör alakú étkezőasztalon két használt kávésbögre egy üres pizzásdoboz társaságában, a tévé előtti dohányzóasztalon megkezdett és üres piásüvegek, néhány szem kiszóródott popcorn között. A tál a földön, üresen. El tudtam volna viselni, ha minden egyes nap ilyen - úgyhogy nem gondoltam arra, hogy holnap ilyenkor megint csak az enyém lesz a lakás.
Tölthettük volna itt az egész napot, de olyan szép, napos idő volt kint, hogy véteknek éreztem volna, úgyhogy ha győzködnöm is kellett Henryt, rávettem, hogy szedelődzködjön és jöjjön. Lelkes voltam, energiáim csalogató játékossággal lengtek körül.

Kocsiba ültünk és kivittem a városból.
- Nyugi, nem viszlek haza, ne fossál.
A vadvédelmi központnál parkoltam le, aztán kivettem az üres hátizsákot a hátsó ülésről, és eddigre már biztos tudta, mit terveztem. Innentől még várt ránk egy kiadós túra az erdőbe, de szerintem totál megérte. A múltkor kevés időt töltöttünk farkas alakban, és szerettem volna így is vele lenni. Hosszabban, ráérősen. Közösen vadat ejteni, egymáson bucskázva a hóban hemperegni, lustálkodni... Szerettem a szürkét is. Nézni, simogatni, nőstényként hozzádörgölőzni, hogy minél többet átvegyek a szagából, és rá ragasszak a magaméból. Játékosan a füle után kapni, ráugrani, hogy ledöntsem a lábáról, mintha komolyan birkóznék vele egy-egy halk nyüsszentés közepette, ami emberként kuncogásnak hatna.
Első étkezésnek hideg pizza, másodiknak meleg, nyers hús, valami apró vad, hogy legyen a vacsinak is hely, ha benne volt. Utána úgy nyalogattam a pofájáról a vért, mintha a szépérzékem ellen ment volna a szürke bundán megülő vörös. Talán így volt, nem tudom. De pont olyan jól esett ezt csinálni, mint nyakát bökdösni orrommal és beleszuszogni a tömött bundába.
Ha nem unta halálra magát vagy lett nyűgös, részemről estig kint maradhattunk...

A vadonból visszavittem a civilizációba, pontosabban étterembe, még pontosabban ezúttal a Hilton aljában lévő étterembe. Végteles vagyok, igen, és élveztem is. Oké, a családi méretes dupla sajtos finom és jó, de na, azért nem akarom örökké azt enni. És ha már volt a kopott mexikói kajálda, akkor igazán kaphatott egy puccosabb helyet is, ha már nem tudtam házi koszttal kínálni - még -, nem igaz? De igaz.
A többi vendéghez képest alulöltözöttek voltunk, de le se szartam. A pincér már-már ismerősként köszöntött: mégiscsak három hétig laktam itt és zabáltam ki a konyhát minden lehetséges módon. Mondjuk emiatt sajnos vele már nem tudtuk eljátszani azt a döbbenetes előadást az éhségemet illetően, mint Fairbanksben.
A srác rám nézett, majd Henryre, és csak annyit kérdezett, hogy olyan-e mint én. A fejemet ingatva adtam féligen választ, mire intett két másik pincérnek és amellettünk lévő kétszemélyes asztalt összetolta a miénkkel.
Jóízűen felnevettem, amikor elmagyarázta, hogy a saját aszatunk biztosan nem lesz elég annak a bődületes mennyiségű kajának, amit várakozásai szerint rendelni fogunk.
Velem fixen jól számolt, nem fogtam vissza magam: leves - mert azért na, kicsit elkényelmesedtem az utóbbi hetekben, és szokatlan volt ennyi idő egy huzamban kint -, homár, sült szárnyas, vadas, oké, kértem egy kis steaket is, mert már múltkor Fairbanksben megkívántam, és mivel úrinő vagyok vagy mi, kivételes borral készültem leöblíteni az egészet. Később meg jöhetett a desszert: csoki torta. Nem szelet. Egy egész - amit hajlandó voltam felezni. Édesre vágytam épp.

Otthon megint könyörögni kezdtem, bár ezúttal nem azért, hogy hadd legyen még egy menet, ami közben amúgy a magam módján megvallhatom, hogy szeretem. Csak egy kurva képet akartam! Pontosabban: még egyet a meglévő mellé. Az is tök jó volt, de hiába csak néhány napja készült, teljesen más volt akkor még a helyzet és a szándék benne és bennem is. Henry viszont olyan volt mint egy kibaszott ninja, és már csak azért is bemozdult, elfordult és hárított minden kísérletet, hogy basztasson. Ahogy én egyre pipább lettem, ő úgy szórakozott egyre jobban. Hát bazmeg!
- Utállak! - zsörtölődtem a végére a totális hazugságot, és duzzogva levetettem magam az egyik fotelbe, az óriás macit pedig az ölembe húztam. - Átruházom a fakanalat, te kis geci... - morogtam a maci tarkójába fúrva az arcomat.
Még csak nem is a csupasz seggére pályáztam - egyelőre. Csak meg akartam őt őrizni magamnak: itt a lakásomban, a maga hülyemagabiztos fejével, mintha amúgy a világon minden a lábai előtt heverne és ő lenne az istenkirály. Aztán rám néz, és mintha eltűnne a világ. Nagyot sóhajtottam - ma már nem először -, ahogy újra elkönyveltem a mellkasomban megülő érzést.

Akármennyire is vagyunk hasonlóak, azért akadnak sarkalatos különbözőségek, amikkel mindketten tisztában voltunk, még akkor is, ha nem is esik jól ezekkel szembenézni. Ő is tudta, én is tudtam, és a csókban múlt el az éppen fellobbanó különbözőség. De a rajtam való túltevéssel kapcsolatos megjegyzése egy teljesen komoly pillantást hívott elő, mert nehogy már. Ezt még viccből se. Hát nem látod, hogy meghalok érted, te... te... Te! Minden is, akármi is. Morr, és inkább menjünk cigizni az erkélyre, mert ezt kérte. Szabad kezemmel átkarolom, ahogy telefonál, és bólintok mindenre, amit elismétel nekem és a diszpécsernek is. Pont leszartam a feltéteket a pizzán, főleg amíg nekem dőlt és kissé frusztrált boldogságában nekiállt puffogni.
- Héj, nem a pizzánk késett el...
A világért sem vádoltam volna azzal, hogy ha nem tart ki eddig, akkor már sokkal előbb ugyanezt érezhetnénk, nem számított. A romantikus felhőből való kiszállás számított, az, hogy a nyáladzáson kívül is tudtunk teljesen hétköznapi dolgokat csinálni együtt, és ebbe az erkélyen cigizés és a Netflix is belefért.
- Hát, ha ezt ma elkezdjük, nem lesz kibaszottul romantikus egy-két rész alatt, de ha megígéred, hogy megnézed, akkor mindenféle időspirálokon átívelő szerelemről szól a cucc, szóval: Dark! Legyen a Dark...
Dakota közben eltűnt mellőlem, és a szavaimat is csak utána kiabáltam az éterbe, de tudtam, hogy így vagy úgy, célba találnak. Kicsit bambulva várok rá, mire egy egész konyhányi szarral közelít, és fogpiszkálóból fakanállá léptet elő. Játékosan hajtok fejet az ítélete felett, bár hivatalosan még szálkából sem léptetett elő eddig ennyire drámaian.
- Hát, van a vágódeszka, mondjuk, a támaszod a nehéz időkben, például...
Kérdés vagy meglepettség nélkül fogadtam Dakota közeledését, miután ledobta a keze ügyében lévő eszközöket, magamhoz húztam, mindenféle vicces és kedves dolgot súgtam a nyakába és fülébe, amíg meg nem jött a pizza. Én keltem fel, én vettem át. Nehogy már valami kósza futár megszokja, hogy egy nőnek szállít az éjszaka közepén... legalább is addig nem, amíg én itt vagyok.

Az ölemben vittem az ágyba, ezúttal még jobban vigyázva arra, hogy ne ébredjen fel menet közben. Gyönyörű volt, a legszebb, amit valaha láttam. Puhán fektettem le, úgy, ahogyan eddig még nem tettem soha és úgy bújtam mellé, mint valami kibaszott öleb, akinek semmi sem számít, csak az, hogy a közelében lehessen. Békés szusszanásai alatt a haját birizgáltam, amire nem kelt fel, szerencsére. A pulcsimat még mindig nem vettem le, gyűjtöttem neki a szagot, amire annyira vágyott, én pedig addig vettem el a csendes, alvó létének szépségét, ameddig csak győztem. Magamhoz húztam, átöleltem, az enyém volt, az övé voltam, még ebben az álmatag békében is. És ez így volt jó.

Reggel hagytam magam irányítani, ha már nála voltunk ismerős terepen. Csak reméltem, hogy emlékezett arra, h cigi kávé nélkül én képtelen vagyok létezni és ezt a kegyet megadta nekem, mielőtt a fürdőbe mentünk volna. Félreértés ne essék: imádtam a zuhanyt, és nem voltam rest mindenféle bubikat az orrára varázsolni és elfújni, mialatt ő csiklandozva bökő mozdulatokkal próbált helyre tenni. Nevettem, és szerettem, hogy próbálkozik, és hogy ellenáll.
- Majd ha arra kelek, hogy masszírozod a hátam, én is kedvesebb leszek a zuhany alatt...
Közöltem duzzogva és húzva az agyát, és szemtelen csókot loptam tőle, mert megtehettem, mert már tudtam, hogy nem veszíthetek ilyen gesztusokkal.

Követtem, mentem utána, mintha Ő lett volna az életem értelme (talán az is volt), ki, egészen az erdő szélére. Ott leparkoltunk és onnantól csak túráztatott, én pedig folyamat azzal basztattam, hogy hagyjuk már ezt a kétlábazást, pakoljunk le és rohanjunk négyen inkább, de neki tervei voltak és a szürke unszolására követtem őt a világ végére is, ahogy úgy érezte, hogy készen áll arra, hogy együtt vadásszunk. Mielőtt átváltozott volna, magamhoz húztam egy újabb csókra, mert hát na, a szürke úgyis mindjárt ott lesz és elkényezteti, nekem is kellett egy utolsó érintés a részéről.
A Szükre ott van vele hamar, és a Fekete sem akarja elereszteni és ez így van jól. Várj csak, kedves, magasra emelem az orrom, megszerzem a közeli vad szagát és miközben őt is szeretem és szeretetét is fogadom, a radarom már a vadon áll. Gyere, menjünk, ejtsük el az első közös vadunkat, mert ennél bensőségesebbet egyébként sem tehetnénk.
Én harapok a torkára. Én ölöm meg a szürkével, Ő csak a bénításban segít, de az utolsó szó, az ítélet az enyém. Nem kell az Ő lelkén száradjon a gyilkosság, maradjon csak meg egy nősténynek, aki minden támogatást megkap a hímtől. Ez volt a szürke célja, és így faltuk a vad húsát a Feketével együtt, amíg jól nem laktunk, és a havas-latyakos pusztán szétterülve nem leltünk még több boldogságra. A véres pofámat nyalja, ahogy fekszem, én pedig két mancsommal kapok a pofája felé, hogy közel tartsam, talán magam mellé rántsam és úgy töltsek el vele órákat, hogy semmi másra nem vágytunk a szürkével, mint a nőstényünk nyugalmát és békéjét őrizni evés után... Már bőven sötét volt, mire ebből ki tudtunk és akartunk kecmeregni.

Hallottam a bájcsevejét a pincérrel, és nem sok jót ígért. Nagy levegőt vettem és kértem mindent is, ami segített beteríteni az asztalt, meg mellé töményet is, és amíg vártunk, vad kihívással vetettem Dakota szemére, hogyha azt hiszi, hogy legyőzhet kajában, nagyon-nagyon téved, és a vesztes azt kérhet a másiktól, amit akar. Nekem nagyon konkrét elképzelésem volt erre az esetre, de arre még nyilván ráértünk. Jöhetett a csirkemell tésztával, a kurva saláta is könnyítésnek, a vadhús, a helyi halkülönlegesség, és baszki, még a tortába is belezabáltam magam és a végén szerintem kajával-piával gyakorlatilag döntetlenre végeztünk.
- Te valami UFO vagy, az biztos... Hogy az istenbe' tudsz ennyit zabálni és életben maradni?
Nevetve adtam tudtára az elképzelésemet vele kapcsolatban, miközben én a túlterhelt gyomromtól szenvedtem, és ahelyett, hogy a reptér felé vettem volna az irányt, az új haza felé robogtam megint vele, mellette. A haza felé, aminek a kulcsa még mindig a mellkasomhoz nyomódott.

Látszik ám, hogy van köztünk pár évtized difi. Ő reflexből nyúl folyamat a telefon meg a kamera felé, amit nem bántam volna pár évtizde, de most mégis valahol zavarba hozott. Morranva förmedtem rá játékosan, hogy legyen bátor, ahogy magamhoz húztam, nesze, ezt fotózzad. Fotózd, ahogy mindketten grimaszolunk, fotózd, ahogyan a nyakadba csókolok és te összerándulsz, ahogy együtt vigyorgunk, ahogy játékos morcossággal szemezünk egymással, ahogy mindketten belenevetünk a pillanatba.
- Sajnálattal hallom, én ettől még ugyanúgy szeretlek, és az összes szar képet is, amit sikerült csinálnunk. - ha kell, hát hátulról kapom el a mufurc mindenét is, hogy onnan csókoljak a nyakába - Elküldöd, ugye? Persze, hogy el. - megragadom a kezét és a fürdő felé csábítom - Na, tudod, hogy szeretsz... Szeress, és aludjunk, mert ha már így bezabáltattál, csak le akarok dőlni melléd és leszarni, mit hoz a holnap.
Ez volt a leghitelesebb okom arra, hogy felrántsam a fotelből, hogy végül az ágyban kössünk ki és úgy érjen véget az éjszaka, hogy egymásba gabalyodva ébredünk majd reggel úgy, hogy az egész valóság lesz újra, akkor is, ha mindkettőnk számára álomnak tűnik mindaz, amit eddig együtt átéltünk.

Valami azt hiszem, a vadászattal lett teljes bennem, már ami kettőnket illeti. Vagy annak a megítélést, nem tudom, csak az volt biztos, hogy a vele maradási vágy nemhogy tompult, vagy száznyolcvan fokos fordulatot vett volna, de tovább erősödött. Tényleg álomszerű volt az egész, de ha nem több annál, hadd ne ébredjek fel többé.

A fotózás hadművelet... bizonyos szempontból kudarcot vallott, más szempontból meg kurvára többet kaptam tőle, mint szerettem-terveztem. Azt hiszem, ehhez hozzá kéne szoknom. Ha már egyszer órákon belül eldobtuk a lassítás gondolatát, és nem mondom, hogy azóta mintha kicserélték volna - ilyennel kurvára meg se próbálkozzon! -, de másabb lett azzal, hogy hajlandó voltam elismerni és elfogadni ezt az egészet. A saját érzéseimet, amik tökéletes tükörképei voltak az övéinek.
A fotelben ültem a macival, ő pedig hátulról elkapott, de a nyakamra adott csók semmi volt az előtte elhangzott szavakhoz képest. Szeret. Egy pillanat alatt öntötte el az arcomat a forróság, és most időt se hagyott elbújni a plüssbe, jött, felhúzott a fotelből - hagytam is magam -, az ostrom folytatódik, én pedig szánalmas lányos zavaraimnak azt hiszem a legnagyobbikát éltem át éppen. Mert oké, hogy a puszta pillantásában is minden benne volt, de kimondva... kimondva végképp nincs előle hova menekülni. Tartotta magát a kérésemhez: nem lassított.
- Nem fogok ám mindig helyeselni, amikor így kérdezel, meg ilyeneket mondasz - mormoltam az orrom alatt, esélyesen még mindig vörösen, de a kezét a világ összes kincséért sem engedtem volna el. - Meg úgyis tudod, hogy így van, Billy. - Te galád.
Zuhany, ágy, szex. A legtermészetesebb hármas sor volt vele, én pedig a legapróbb mozzanatát is kiélveztem, hogy zsinórban a második éjjel aludjak el a karjaiban. Egyszer ébredtem csak fel, a hiányára, energiáim egyből utána nyúltak. Hol vagy? Elmentél? Megnyugodva szusszantam, amikor megéreztem a szürke farkast, talán morogtam is valami olyasmit, hogy "ne ijesztgess bazmeg", és ahogy visszabújt mellém, egyből visszaaludtam.

Ha már úgy felhánytorgatta a masszázst, gondoltam rá ébredéskor, hogy megkapja - ha nem is feltétlenül a hátán -, de nem akartam felkelteni. Ma vissza kellett mennie, és amíg aludt, tehettem úgy, mintha ezzel jobban elodázhatnám a pillanatot. Notorikus munkanélküliként nekem kurvára nem volt semmi tikkem a hétfőktől, de most a pokolba kívántam. Főleg, ahogy Henry arcára felkúszott a reggeli napfény és lassan keltegetni kezdte. Nem volt függönyöm, súlyos hiba. Úgyhogy csak néztem, a mellkasán fekve, kezemre támasztott állal, ahogy a hétvége lassan tényleg véget ért.
Ott volta a nyelvem a hegyén a mondat, amikor kinyitotta a szemét és álmos tekintete találkozott az én órák óta ébre pillantásommal, de visszanyeltem. Így is szar lesz megint búcsút venni, nem kell, hogy azzal is nehezítsem az egészet, hogy közlöm vele: kurvára nem akarom, hogy elmenjen. Amikor a szombatot azzal indítottuk, hogy kurvára nem akarom, hogy itt legyen.
- Jó reggelt! - mondtam inkább, az éber pillantásommal ellentétes, kicsit álmatag hangon, aztán egyik kezemet levezettem a mellkasáról az öléhez, szám pedig pajkos mosolyra húzódott. - Tudom, hogy kávé és cigi nélkül használhatatlan vagy, de nyugi, helyetted is elég ügyes vagyok - pimaszkodtam kicsit. Meg egyébként is jól érezhetően volt, amihez nem kellett se cigi, se kávé...
Miután végeztünk, eloroztam tőle a pulcsiját, mielőtt véletlenül is nála, rajta maradna, és ahogy ígértem, visszaadtam a korábbit. Meg a pólóját is. Megfordult a fejemben, hogy visszaküldöm a gönceit Fairbanksbe azzal a szöveggel, hogy a gazdájuk egyszer csak szublimált belőlük, ennyi maradt utána, bocsi, és megtartom Billyt, de hát... nem lehetett. Meg szerintem ő se ment volna bele, és igazából eszembe se jutott olyasmit várni tőle, hogy hagyjon ott csapot-papot miattam, értem. Megvolt a magunk élete, a közös metszetet pedig kitaláljuk, hogyan legyen működőképes.
Kávéval és cigivel hesszeltünk az erkélyen, kicsit csendesebb voltam a megszokottnál, de nem volt rossz kedvem, csak tényleg nem tudtam, hogyan fogok most elköszönni tőle, ha már a múltkor se volt egyszerű. Na mindegy, addig még volt pár órám.
- A bérelt kocsid majd visszaviszem - mondtam mintegy mellesleg. Azért nem akartam, hogy ő tegye, mert az logisztikai macera: fixen külön kocsival kellett volna mennünk egy darabon, és az biztos kurva élet, hogy ha szombaton ilyesmire nem voltam hajlandó, akkor ma még kevésbé vagyok az. Ez van, törődjön bele.
- Amúgy nem vagyok UFO - tértem vissza kicsit az előző esti megjegyzéséhez -, csak tök bizonytalan volt eddig, hogy mikor jutok rendesen kajához. - Vállat vontam, mert tényleg nem volt izé, megtanultam azért túlélni az elmúlt évtizedekben, egész sikeresen, mint a mellékelt mutatja. - Vagy olyan erdőhöz, ami nincs körbehugyozva. És kurva szar úgy egy hétig koplalni, hogy előtte is alig ettél - elfintorodtam az emlékre, szinte éreztem a nevadai hőséget az alaszkai hidegbe lopakodni. - Úgyhogy ja, folyton kajás vagyok - vigyorogtam Henryre könnyedén.
A "reggeli" után leültem vele Dark!-ozni, főleg azért, hogy kicsit még úgy tehessek, mintha előző este volna. Nem igazán figyeltem a sorozatra, vagy a saját fejemben volta elveszve, vagy Henry kezét piszkáltam, hüvelykujjammal a tenyerét masszírozva. Jó, nem pont ilyen masszázsra gondolt, istenem. Mini-masszázs.
- Szeretlek - mondtam látszólag full random, abszolút a semmiből, fikarcnyi zavar nélkül, aztán a képernyőről rá fordítottam a tekintetem és a szemébe néztem. - Szeretlek, Billy-Henry.
Akartam, hogy hallja, és akkor, amikor épp nincs semmi. Se cukkolás, se különösebb gesztus, bohóckodás, vagy egyéb. Mert nem csak aközben szeretem, és nem csak ezt vagy azt a részét. Úgy, ahogy van, a semmittevés kellős közepén is.

Ez eddigre valószínűleg már tiszta sor volt neki, de azért fixáltam: esélytelen volt, hogy hagyjam, hogy menetrend szerinti járattal menjen haza. Amúgy is ígértem neki repülést, szóval... kellemest a hasznossal. A hangárokhoz érkezve már várt minket egy kisebb csapat - az első fuvarom. Egy rakás jól öltözött pingvin, akiket fel kellett vinni Fairbanksbe. Valami egyetemi szarság volt, nem igazán érdekelt. A közönséges utasszállító pedig derogált nekik, szóval a kedvenc propelleres kisgépem helyett kurva magángéppel kellett menni. Még jó, hogy a pilótafülkét magamra, magunkra zárhattam - én és a másodpilótám. Nyilván.
- Ez uncsi út lesz - fordultam Henry felé. - Tudom, fura, de nem akarom magam élből kirúgatni - vigyorogtam rá. - Repülőhöz jutni macerásabb, mint autóhoz, meg a légi közlekedés és a parkolás se ugyanaz...
És kurvára nem hiányzott, hogy az első út után annyi legyen az egésznek, ha már ilyen tisztességesen megdolgoztam érte - plusz a hamis papírokért. De ezen a ponton ugyanolyan voltam, mint bármelyik vérfarkas.
Nem mertem nagyon megnyújtani az utat, mert hát a díszpintyek... de azért tettem kisebb kitérőket, egyrészt, hogy a közös időt húzzam, másrészt, hogy többet és szebbet láthasson. Egy Denali túrára elvittem volna, igazából eddig az izgatott a legjobban a turista csoportos utak közül, de mivel szezonális a történet és még kurvára nem tartottunk ott... Hát, max nagyon jó pilóta leszek és kikuncsorgom, hogy soron kívül hadd tegyek egy kört plusz egy fővel. Mert ugye ismerkedni kell az útvonalakkal.
Olykor odapillantottam Henryre, hogy lássam, mit szól az egészhez, meg hogy kell-e neki esetleg zacskó. Az biztos élet, hogy én nem fogok hányást takarítani, szerelem ide, vagy oda. Na jó, de, takarítanék. Csak nem ilyen okok és körülmények miatt.

Érzésem szerint túl hamar értünk a fairbanksi reptérre, és túl könnyen kaptuk meg a leszállási engedélyt. Igazán akadékoskodhattak volna, előre betervezettség ide vagy oda. A gépből kiszállva letudtam az elvárt udvariassági köröket és próbáltam nem grimaszolni mosoly helyett. Szerintem az ilyen üzleti utakat csípőből passzolni fogom, inkább sózzanak rám pár vásott kölykök, azokkal legalább lehet szívózni. Persze, örülünk, hogy velünk repültek, válasszanak minket legközelebb is, szakadjon le a tökötök... Visszafelé egy másik kis csapatot kellett felvennem, volt húsz percük, hogy befussanak.
Nekem meg húsz percem, hogy elbúcsúzzak.
Miután megszabadultam tőlük, Henryhez fordultam. Kevésbé éreztem magam tanácstalannak, mint legutóbb a kikötői parkolóban, de a legkisebb késztetést se éreztem a búcsúra. Csak álltam ott, vele szemben, mint egy rakás szerencsétlenség, fogtam a kezét, és némi félelemmel küszködtem. Túl szép volt az egész, hogy igaz legyen, és eddig bármiről gondoltam ezt, kiderült, hogy valójában tényleg hamis.
- Nem csak trükk az egész, ugye? - kérdeztem csendesen, mert hiába voltam szinte teljesen biztos, hallanom kellett. Úgy néztem rá, mintha az életemet tartaná a kezében, pedig csak a szívemet - elismerten, megvallottan.
A válasza után megcsókolom, kezem a tarkóján, szinte már megszokásból, aztán tovább vezetem a mozdulatot, átkarolom a nyakát és csak ölelem egy ideig. Orromat a nyakához fúrva lélegzem be bőre illatát, aminek a satnya lenyomatával kell beérnem majd ki tudja, meddig. Aztán az is elillan, és marad a hiány, az üzenet, a hívások, amik éppcsak annyira lesznek elegek, hogy bizonyítsák: tényleg megtörtént ez a hétvége. Nehezen engedem el, mégis mosolygok, amikor felnézek az arcába.
- Majd dumálunk - mondom a már-már hagyománnyá váló két szót, de ezúttal vigyorogva, fix ígéretként, nem pedig a semmibe dobott, lerázós-menekülős frázisként.
Leuralta a hétvégémet, és azt akartam, hogy hétköznapjaimban is ott legyen, legalább egy kicsit.
Figyeltem a távolodó alakját, miközben rágyújtottam, a lendületes lépteket, a mozgását. Ennél jobban csak azt szerettem, amikor ugyanígy, ha nem nagyobb hévvel felém tartott. Ahogy ő eltűnt, úgy jelent meg az Anchorage-be tartó kis csapat. Visszamásztam a pilótafülkébe, ledaráltam az üdvözlő szöveget, de indítás előtt még elküldtem azt a rakás képet, ami a tegnap esti hülyéskedés eredménye lett. Persze, hogy elküldtem! Ne csak én szenvedjek, amikor csak nézhetem, de nem kaphatom meg. Ezt meg is írtam neki, ennyi gonoszkodás járt.
Aztán, mielőtt véletlenül is valami butaságot csináltam volna, indítottam és felszálltunk.
Alig vártam, hogy újra láthassam...

//Again: that escalated quickly. XD Köszönöm, imádtam! ö.ö <3333//

baby girl i wanna hear you howl
(igen, végre visszataláltam a saját stílusomhoz xD)

Teljesen hülye lettem volna hagyni, hogy csak úgy fotózgasson bele, a világba. Nem csak az "áldozat" akartam lenni és pózolni neki, mintha valami kicseszett naptárhoz állnék modellt, ha már úgyis év eleje van. Bár gondolom, nem lenne kifogása ellene, de ha már emlékeket örökít meg, azt akartam, hogy ezek legyenek közös emlékek, amiken évek múlva is együtt fogunk röhögni, és nem csak azon, hogy egyedül pózolok az összes fotón. És az különben sem ér, hogy neki már van képe rólam, nekem meg semmi, ugye.
Igazából fel sem fogom, hogy kimondtam, amit, csak azután, hogy feltűnt, mennyire zavarba jött. Jaj, te! Én igazán nem akartam kínozni, most kivételesen, de mit csináljak? Minden létező filtert szélnek eresztettem már tegnap este, nem volt rájuk szükség többé és ezért voltam képes először hangosan kimondani, hogy szeretem, ahogyan azt is, hogy ő is szeret engem. Bazdmeg Billy, a romantika belépőszintjét sem éred el. Semmi könnyes szem, se virág, se vacsora, se semmi. És majd egyszer, ha a barátnői kérdezik, hogy "na, és mikor mondta neked először, hogy szeret", akkor kénytelen lesz beérni azzal, hogy hát, egy random mondat közepére beszúrva. Gratulálok magamnak. A morcos válaszára viszont muszáj felkacagnom.
- Ó, dehogynem fogsz! - fűzöm tovább minden gond nélkül - Persze, hogy tudom... Ha nem tudnám, le se jöttem volna.
Már a tóparton megmondtam, hogy a kert más volt. Azt persze nem gondoltam, hogy ilyen hamar feladhatom az üldözését azzal, hogy ő is hajlandó legyen végre elismerni a teljesen nyilvánvalód, de nem panaszkodom. Mert tegnap este óta már az új életünket éljük. Annak is éppen a mennyei oldalát, a pokollal pedig nem vagyok hajlandó foglalkozni.

Az alvókámmal alapból sincs probléma, de így, hogy tele volt a hasam és még a testemet is lefárasztotta, úgy aludtam mellette, mint a lőtt medve. Az utolsó emlékem az, hogy még este magamhoz húzom, és ha magától nem tette volna, követelem, hogy lábakat fel, az enyémekre, mert minden létező sejtemmel a teste melegét akartam érezni magamon a takaró helyett. Már épp az éberálom határán jártam, amikor egy telefon idegesítő és szűnni nem akaró rezgése verte ki az álmot a szememből egy pillanatra. A kurva életbe. Óvatosan keltem ki az ágyból. Meg sem néztem, összesen hány nem fogadott hívást sikerült begyűjtenem, az egyetlen dolog, amit csináltam, az az volt, hogy Patrick kérdőjeles SMS-ére küldtem egy felfelé mutató hüvelykujjat, hogy tudja, hogy élek, aztán kikapcsoltam a telefont. A félálom elnyomta minden aggodalmamat és idegességemet, egyedül csak Dakota mozgolódása riasztott meg.
- Itt vagyok, jövök már, jövök...
Igyekeztem álmatag rekedtséggel nyugtatni, bár azért örültem neki, hogy kicsit magához tért, mert így zavartalanul pakolhattam magamra újra. A pulcsimat meg magam alá, mert az holt biztos, hogy nem fogok ruhában aludni a szagminta miatt, de így, hogy alattam volt, legalább volt esélyem jobban "tartósítani" rajta az illatomat. Amit annyira szeretett, hogy képes volt miatta hazudni nekem. És ezért annyira szerettem.

- Mmm..., szia...
Valaki nagyon friss ma reggel, velem ellentétben. Kedvesen megvakargatom a fejét, ahogy visszaköszönök neki egy hatalmás ásítással megspékelve, és nagy pislogásokkal hallgatom, ahogy felsorolja a reggeli menüt. Megrázkódik a mellkasom a kuncogástól, az alsó ajkamra harapok, és engedem, hogy azt tegyen velem, amit csak akar.
- Te mindenki helyett is elég ügyes vagy...
Morgom oda reggeli vággyal megspékelt, magamhoztérős hangon, de nem telik bele sok időbe, mire feltüzel annyira, hogy a desszertnél többet akarjak. De neki kell rajtam ülve ügyeskednie, én csak a támogató mozdulatokra vagyok képes, de nem bánom, ő sem bánja és ez így van jól. A lényeg, hogy mindketten megreggeliztünk, ez így helyes, mert az a nap legfontosabb étkezése és hülye lettem volna kihagyni, ugyebár. Szerettem, hogy ez számára is ennyire nyilvánvaló és szerettem, hogy nem kell neki megmagyaráznom, hogy a reggel miért más, mint a késő este, és szerettem, hogy pontosan tudta, mit kezdjen velem még így is. Meg fogok őrülni.
Kiszedem a párna alá félig begyűrt pulcsit, ahogy kéri és nevetve cserélem el a "kedvencemre", amire egyébként is csak azért mondtam, hogy az, hogy meggyőzzem róla, hogy fontos nekem és még így is rá merem bízni, odaadom neki, kezdjen vele, amit akar. És... kezdett is.
A kávé és a cigi(k) élvezete mellett csendben néztem immáron a nappali városi kilátást. Nem azt mondom, hogy a még mindig nyakamban lógó kulcs miatt a saját kecómként tekintettem a helyre, ez így hülyeség, de barátkoztam azzal a gondolattal, hogy ez a látvány már az életem gyakori része lesz és teljesen rendben volt, hogy Dakota sem szólalt meg, nekem is megvoltak a magam dolgai, amiket itt és most, csendesen próbáltam feldolgozni. Persze, ahogy beszélni kezdett, rögvest felé fordítottam a fejem, ahogy hallgattam. A bérelt kocsira csak bólintok. Érdekelt is engem? Most komolyan... Viszont amit utána árul el, attól egy kicsit megszakad a szívem. A világért sem tenném ezt szóvá, vagy éreztetném vele, hogy bazmeg, ez milyen fos már - mert az volt -, inkább kivártam a "poént" és a könnyed vigyort, mielőtt megszólaltam. Mindkettőnknek megvolt a maga tragédiája, de most itt vagyunk, a múlt már megtörtént, és enélkül mi sem ülnénk most itt.
- Most meg, mint a krémek krémje, kávézgatsz a világ legjobb társaságával - velem, persze - a luxus loftod erkélyén, és annyit zabálhatsz, amennyit nem szégyellsz. Ezt nevezem én sikersztorinak.
Felnevetek. Pont leszarom, hogy ehhez egy újgazdag kis szarost kellett megfosztania a százezreket érő Rolexétől. Én is ezt akartam elérni annak idején, az más kérdés, hogy a vadnyugat könyörtelen hely volt, könyörtelen eszközökkel, és hogy abból sosem jött össze a vágyott vagyon és nyugalom. Örülök, hogy legalább Dakota valóra váltotta az én halálraítélt álmaim.
- Lassan itt az ideje, hogy elkezdd élvezni, ami jár.
Ez volt az utolsó gondolatom. És ezzel vissza is kanyarodtam a szombat esti monológomhoz, hogy de, basszameg, a boldog, élvezetekkel teli élet márpedig választás kérdése. Mindketten eleget szívtunk és szenvedtünk. Én már rég elfogadtam, hogy lehet és lesz jobb is, az is lett, de Dakotának most rajtam... rajtunk kívül más jutalmakkal is meg kellett "küzdenie". Elhiszem, hogy most még be van szarva tőle.

A sorozatozáshoz mindketten bekuckóztunk a kanapéra, és én esküszöm, hogy élvezettel néztem, miközben Ő a kezemmel volt elfoglalva. Nem tettem szóvá, sőt, élveztem, és esküszöm, hogy ez volt életem eddigi legjobb sorozatélménye, hiszen nem voltam egyedül. Hanem valaki olyannal, akivel törődtem és aki törődött velem... És aki...
Azonnal elkaptam a tekintetem a TV-ről, ahogy megszólalt. Egy darabig fürkésztem a szemeit, ez valami olyasmi volt, amire örökké emlékezni akartam és a lehető legtöbbet magammal vinni a jövő Billy-Henry hátizsákjában. Az álla alá nyúltam, finoman emeltem feljebb a fejét és megcsókoltam, és le sem szartam, éppen miről maradunk le a sorozatban. A füstös szürkével együtt csókoltuk, majd az elválás előtt az álláról az arcára mozdítottam az ujjaimat, hogy lágyan végigsimítsak a bőrén.
- Én is szeretlek, Dakota.
Úgy néztem rá, mintha örök hűséget esküdtem volna neki (azt tettem? nem tudom), és lám, máris jobb színben tűntettem fel az első, igazi szeretlek jelenetet. Úgy, ahogy annak lennie kellett, még a tankönyvekben is. Egy kicsit kivárok és még egy gyors puszit nyomok az ajkaira.
- Egyszer igazán kifejthetnéd, hogy mi alapján hívsz ennek-annak. Nem fontos, csak érdekel. Egyébként Henrynek születtem, a Williamet a mostoha apám nevével együtt vettem fel és végül, az ragadt rám.
Ezt már igazából önérzetből is tisztázni akartam, mert a nagy rajongóktól eltekintve senkinek sem ugrik be Billy, a Kölyök akkor, ha Henry McCartyként mutatkozom be. Ami nem is baj, de na. Ha valakit ki akartam "okítani" a valódi kilétemről, akkor az Dakota volt, megszakadna a szívem újra, ha azt hinné, hogy a Henry csak egy szar álnév vagy valami. Ne már.

- Meg a lófaszt lesz uncsi! Ne szórakozz már velem. Sosem ültem még magángépen...
Meg kisrepülőn sem, meg a kapitány kabinjában sem, szóval pont leszartam, hogy kik és miért utaznak a mögöttünk lezárt ajtó mögött.
- És különben is, részemről a gyönyör, hogy veled lehetek az első munkanapodon.
Kacsintottam egyet és csak felcsaptam a napszemcsit, rántottam egyet a bőrkabátomon és ahogy a flaszterról bevonultunk, kibaszott Top Gunosan éreztem magam. Minden pillanatot élveztem a felszállástól a repülésig, és mint egy gyerek, úgy élveztem ki a táj szépségét és úsztam a boldog izgatottságban, hogy a csajom egy kibaszott pilóta. Ezt nektek, háztartásbeliek, meg Avonozók, meg kocsmában pultozók és felszolgálók. Sosem léphetnétek a nyomába, és én sem érném be sosem kevesebbel. Csak egyetlen jó pillanatot akartam találni, amikor vezetés közben csókkal fejezhettem ki ezen irányú elégedettségemet, jó pár "aztnézdbaszkideszép" felkiáltás közt. Rohadt büszkének és szerencsésnek éreztem magam és azt akartam, hogy ezzel ő is tisztában legyen. Egyébként hányni egy percig sem jutott eszembe, bírtam én a repülést, csak nem olyan másnaposan, ami technikailag még részegségnek számított.

Még a leszállás után sem jut el igazán a tudatomig, hogy ez itt a vége (egyelőre) az együtt töltött időnek. Egyszerűen félelmetes, hogy mennyire természetesnek és helyénvalónak tűnik minden perc, amit együtt töltünk, és én csak feldobom magam a hullámok hátára és hagyom, hogy arra ringassanak, amerre épp mennem kell. Hát, ja. Ide kell, Fairbanksbe. A háttérből figyelem, ahogy Dakota szakmáz, csípőre vágott kezekkel és széles vigyorral. Baszki. Pont úgy, ahogy Pat is méregetett engem a rendőrré avatásom napján. Amikor úgy utáltam az egészet, hogy még a nevemet is többször kellett elismételni, mire felmásztam arra a kurva színpadra az átvevésre és a kötelező kézfogásra. Nemár, baszki... Nemár, hogy Patricknek megint igaza legyen...
Ahogy a kezemért nyúl, azonnal adom, kérnie sem kell. Ő nagyon elveszettnek tűnt, én pedig sokkal, de sokkal erőteljesebbnek és magabiztosabbnak éreztem magam, mint ahogy azt a helyzet megkívánta volna. Nem csak ez a helyzet, hanem úgy a nagy egész. Aztán csendesen kérdez, de a szavai mégis üvöltve sértik a fülemet, megspékelve azzal a tekintettel, amit soha, de soha az életben nem akarok többet látni, de komolyan. Baz, hát pont azért csinálok hülyét magamból már hetek óta, hogy ezt lássam? Nem. Kurvára nem.
Ahogy délelőtt is, most is az álla alá nyúltam, a másik kezemmel pedig a homlokomra toltam a napszemüvegemet. Ő úgy nézett rám, mintha az életemet tartottam volna a kezében, én pedig úgy néztem rá, mint aki pontosan ezt teszi, ezt akarja tenni és mindent meg fog tenni azért, hogy ezt is tehesse holnap is, holnapután is és még legalább addig, amíg el nem vérzek valahol egy sikertelen verekedés után.
- Szeretlek. - közlöm vele erőteljes hangsúllyal, olyan komolysággal, amit már vagy két éve nem tudtam újra magamra erőltetni - Tudom, hogy ez az egész állati hirtelen és furcsa és hogy semmi értelme, de mit csináljak, ez van. És alig várom, hogy még többet és mindent is megtudjak rólad, és hogy én is elmeséljem minden kurva jó és kurva ocsmány részletét az életemnek. - bólintottam egy nagyot, és csak azért hagytam szünetet, hogy olyan kertesen, olyan maci-utánosan megcsókolhassam - Hidd el nekem, én annál jóval lustább és nagyobb seggfej vagyok, minthogy egy éjszaka után bárkiért is futkossak csak azért, mert trükközhetnékem van.
Most rajta a sor, hogy megcsókoljon, hogy a tarkómra kúszó kezével őrjítsen meg még egyszer, utoljára, a következő találkozóig. Cserébe én a derekát kapom el, és a csípőjét úgy húzom az enyémhez, mintha a háromezer darabos puzzle megváltó darabjára leltem volna. Rohadt nehéz elengedni, de muszáj, és emiatt "fájdalomdíjként" még kap tőlem egy utolsó kacsintást, mielőtt újra a szemeim elé lököm a napszemcsit egy hetyke mozdulattal. A búcsújára felnevetek és megrázom a fejem.
- Ja... ja, persze, majd dumálunk.
Megnyalom a szám és az ajkamba harapok, ahogy elindulok a reptéren át a parkoló felé, ahol a kocsim vár. Zsebre dugott kezekkel teszek meg pár métert és még egyszer visszanézek rá. Hihetetlen, bazmeg. Hihetetlen. Nevetek. Felsejlik, hogy egy bő hónapja még azt mondtam Bessie-nek, hogy nekem ugyan nincs nőstényem, erre tessék. Itt van, ott áll a gép mellett, az enyém én pedig az övé vagyok, és nem azért, mert körbehugyoztam, hanem azért, mert innentől ha akarnánk, sem tudnánk másképpen játszani.

A kocsiba bevetve magam, nagyot sóhajtok. Hirtelen zavaróan csendes és üres a tér körülöttem, ahogy a kormányra bambulok. Előveszem a telefonomat, és végre bekapcsolom. Értesítések, értesítések nem fogadott hívásokról. Beletúrok a hajamba, és csak létezem pár percig, ahogy már nemcsak bambulok a kormányra, de a bal kezemmel rá is fogok, és idegesen dobolok rajta a hüvelykujjammal. A következő pittyegés Dakotától érkezik. Széles vigyorral futom át gyorsan az összes képet, amit küldött, és meg kell hagyni, akad pár, amin kurva jól nézünk ki. Felnevetek az üzenetén, és csak egy szívecskés emojit küldök neki válaszul. Megrázom a fejem.
- Baszki Billy...
Gyújtás ad, a telefonom rögvest rá is csatlakozott a kocsi rendszerére, én pedig automatikusan valami olyan zenét rakok be, ami elfeledteti velem még egy kicsit, hogy mi vár rám, hogy mivel kell fizetnem mindezen boldogságért hamarosan a falka és a Teremtőm előtt. Most még leszarom. És le is fogom addig a pontig, amíg oda nem érek. Hogy tervezek-e? Nyilván nem. Hogy megül-e emiatt a gyomorideg? Nyilván. De! Ahogy már eddig is mondtam, ráérünk akkor foglalkozni az égő házzal, ha már a lángok a bőrünket nyaldossák.
Felbőgetem a motort. És mielőtt indítanék, még beteszek a egy dalt és maxra csavarom a hangerőt. Ezt is megértük. Billy, a Kölyök szerelmes. Nősténye van. Mi a szar. Komolyan, mi a szar?
Saját magamon és az életemen röhögve indulok el a kocsival, sokkal tempósabban, mint azt kellene és lehetne, irány haza, egy másik "haza" kulcsával még mindig a nyakamban, és a főútra kiérve padlógázzal csak azt üvöltöm együtt a dallal, hogy

are you ready for me?