Szerintem annak is elég nagy lélektani nyomatéka lesz, ha az őslakosok rájönnek, hogy mostantól agresszívak vagyunk, és kész. Én a mieink közül max Asht féltem, mert a többiek ki fogják bírni, ha valaki kissé megruházza őket. Persze a darabokra tépés, az más, és annak is fennáll a veszélye. Mikor Castor mögém furakszik, és hátulról átölel, az csodálatos, ahogy körbevesz az energiája, és szinte fürdök benne. - Hát ezt jókor mondod, mert most egy jó ideig el tudnék itt ücsörögni az öledben, de igazad van, menni kéne, vár a munka. Azért csak nem mozdulok még egy-két pedig, csak lehunyt szemmel élvezkedem. Nem csak Casnak esik jól a gyöngédség, nekem is nagy szükségem van rá, hogy lendületet és energiát adjon a napi teendőkhöz. Aztán csak kierőltetem magam a karjai közül, először csak azért, hogy feltérdelve, szebefordulva még egy csókot adjak neki, aztán csak talpra állok. - Hozzak neked ruhát? Az első gyakorlatias teendő ...
~Ne fáradj, sokkal jobb így... Majd előtúrok egy tréning nacit... Addig szellőztetek.~ Kuncogtam fel megint, mert még én sem álltam készen arra, hogy eleresszem a nőstényt. Jelzésül szorítottam rajta egy kicsit, és jólesően, végre nem a fájdalomtól, felmorrantam. Az szem tudta, hogy nem lesz ez így jó, fel kéne kelni, és menni a dolgunkra,mert minél tovább húzzuk az átmeneti búcsút, annál nehezebb lesz. Így aztán erőt vettem magamon, és nagy nehezen felkeltem, és hátranyúltam, hogy megnyomkodjam kicsit a tarkómat. Egész kiment a fejemből, hogy Benito onnan tépett ki nagyobb cafatot, szóval elkáromkodtam magam, és elrántottam a kezem. Mindegy, a karomat udvariasan Pat felé nyújtottam, hogy esetleg felsegítsem, ha igénye van rá. Tudom, tudom, úriember vagyok. Egy puding. Persze... ~Akkor este? Úgy szeretnék már két-három nappal előrébb tartani...~ Érdeklődtem, és panaszkodtam egy szuszra, és elindultam az ajtó felé. A kedvesem idegeinek fárasztó napja lesz, már előre látom, és szeretném, ha legalább este kissé kompenzálhatnám ezt a kellemetlen feladatot, amire megkértem.
- Ma este, holnap este, minden este - suttogom a fülébe csábosan. Nem volt ez túl jó ötlet, már most is legszívesebben leteperném az ágyra, de tudom, hogy még korai. Nem akarok neki fájdalmakat okozni. Még egy röpke csókot lehetek valami ép bőrfelületre, aztán inkább gyorsan távozom, hogyan "szellőztetni", regenerálódni, hagyom, hogy feldolgozza a történteket és megeméssze magában. Engem vár az a dilis szuka az összes nyűgjével, de ajánlom, hogy boldoguljunk egymással, különben megjárja. De megerősítem magma, és elhatározom, hogy én megpróbálok jóindulattal állni hozzá. Ki tudja, elehet ez fog a legjobban fájni neki?
Kezdőlap
