- Ha belegondolsz, akkor még szép, hogy nem vár. Annak is örülne, ha elfogadnák mint Atanerket, és valószínűleg úgy gondolja, hogy a legkönnyebb út, ha mindenkit hosszabb pórázra enged. Nőből van, ne várj tőle többet. - Kár is erre több szót pazarolni. Nikot meg még meg is értem. Minek törje magát? Kezd az egész darabokra hullani, és én épp időben szálltam ki, mielőtt még az egész maga alá temetne. - Mert az én elképzeléseim nem egy rózsaszín szappanbuborékban születtek - vigyorodtam el én is. Annyira elegem volt már az egész kicseszett falkából. Nyugalom kell. Csend és... Sötétség és... Vér és... Halál és... Belenyugvás... Közöny és megsemmisülés... és .. és drog.. hogy mindezt elérjem. Válaszára kaotikus tekintettel meredtem rá. Gondoltam, hogy nem tudok semmit, úgyhogy nem is rendített meg különösebben a válasz. Nem mintha annyira érdekelne. Vannak kérdéseim, de a válaszok nem érdekelnek. Maradnak a kérdések. A válaszok tudatában újabb kérdések merülnének fel. Végtelen körforgás. A megoldó képlet meg annyi, hogy ne érdekeljen semmi. - Jártam már a zárt osztályon. Még kellemes is. Telenyomnak nyugtatókkal. Ingyen drog - vontam vállat blazírtan. - Gondolhattam volna, hogy nem szerelemből adsz kölcsönt - horkantam fel gúnyosan. El se várnám, hogy ne kérjen cserébe semmit. Csak épp a bökkenő az, hogy ez a rohadék is tisztában van vele, hogy tartozás nélkül is követem őt még ha nem is totál vakon. - Nem megyek vissza amíg a ribanc van a falka élén. - Ha úgy adódik persze ez változhat, de ahhoz elég nagy köveknek kell megmozdulniuk. - De megnyugodhat a lelked mert a sötét oldalra nem állok át - húzódott féloldalas vigyorra a szám. - Soha - komolyodtam el hirtelen. - Megbízhattál bennem mindig. És ez nem fog megváltozni csak mert elcseszted. Elcseszheted újra és újra, de ... - Egy töredéknyi másodpercre megtorpantam, hogy folytassam e - rám akkor is számíthatnál, ha az egész falka fordulna ellened. - Véresen komolyan gondoltam mindent, de... pfuj.. - Hozok egy sört - álltam fel inkább mielőtt elhányom magamat. Egy perc múlva már ismét előtte ültem. Előkotortam egy cigit és rágyújtottam.
Somolyogva megráztam a fejem. Rowennel eléggé különbözőek voltunk, viszont a gondolkodásunk olykor meglepően hasonlított. Ez néha megpendített benne egy olyan kérdést, hogy akkor most melyikünk is az őrült? Talán jobb nem tudni a választ, lehet, mindketten azok vagyunk. - Az önpusztítók díszpintye - sóhajtottam az ingyen drogra. Sose fogom megérteni, mi olyan jó benne, de nem is igazán akartam, nekem megfelelt így is. Utána viszont már nem tudtam mit mondani, csak ültem, arcomon a levakarhatatlan mosollyal, miközben belül... megrendültem, meghatódtam? Fene se tudja, de megérintettek Rowen szavai, pláne úgy, hogy ilyesmit nem vártam - legalábbis nem ennyire nyíltan. Ettől pedig megnyugodtam. Ő nem szokott a levegőbe dobálózni ilyenekkel, ha ő azt mondta, fekete, akkor fekete, nem pedig sötétszürke. Aztán elhúzott sörért. Hát ilyen vallomás után én is leléceltem volna egy rövid időre... - Hozzád... fognak járni betolakodók is... - kezdtem lassan, eltöprengve. - Kapcsolatba kerülsz velük, talán ezt-azt meg is tudhatsz, és mivel fegyvert fogsz nekik is eladni, adatokat is szerezhetsz tőlük. - Hogy én miért csak most jövök rá ennek az előnyére? - Amelyiküktől tudsz, szerezz mobilszámot. Ezt kérem a pénzemért cserébe.
Fognak. Na és? Ezt a logikai menetet.... Nem kenyerem, hogy betolakodókkal bratyizzak de egy mobilszámot nem nehéz behajtani. Viszont... - Na várj! Előrehajoltam és az asztalra könyököltem. Beleszívtam a cigibe mielőtt megszólaltam. - Nem gond, megcsinálom, de ne áltass már egyikünket se azzal, hogy csak ennyi. Ebből neked nem túl sok hasznod van. Sanszos, hogy nem sokra megy egy-egy számmal, na meg mi a francért pont én kellenék ahhoz, hogy megszerezze őket, mikor ott a sok talpnyaló, akik örömmel pattannak farokcsóválva Vinc minden vakkantására. Ez egy apróság, amire kölcsönök nélkül is megkérne. Felálltam és elnyomtam a cigit. - Ha megtudok valamit megkereslek, te pedig tudod hol találsz. Ha nem volt semmi extra, akkor a kijárat felé vettem az irányt.
Arcrepesztő vigyorra szaladt a szám, még magamhoz képest is piszok szélesre. Amolyan igazi fültől fülig érőre, esküszöm, Joker megirigyelhette volna! - Ki tudja, pajtás, az is lehet, hogy mégis. - Nem, még nem avattam be, előbb legyen eredmény, hogy utána én is villoghassak valamivel. Pontosabban Eden, már babérjaival azért ne ékeskedjünk, ennyire pofátlan még én se vagyok. Na jó, de igen, csak nem azokkal, akiket kedvelek. - Ez sose lesz falkaszintű információ, én legalábbis nem szeretném, hogy az legyen. De majd legközelebb többet is mesélhetek. - Igen, legyünk lyukat a hasba farkasok, és húzzuk kicsit a másikat. Menni készült, én pedig rendeltem valami fogamra valót - kicsit megéheztem. - Jó bratyizást! - búcsúztam tőle ugyanolyan derűs vigyorral, mint eddig.
*Alig egy két napja érkezett a városba. Bár New Jerseyből még komoly határozottsággal indult meg, ideérve nem nagyon látszott rajta miért is jött. Elgondolkozott mennyi értelme volt Yetta után jönni, meg egyáltalán hogy álljon neki a keresésnek. Eddig a kellemeset a hasznossal módszert választotta és mindkét este meglátogatott egy kocsmát ahol leitta magát a sárga földig. Hátha látja a csajt vagy hall felőle valamit mint újonnan érkezettről. Eddig nem volt siker, de itt egy újabb este, és már a kezében a sör. John a saját módján keresi a nőt, így egyedül huppan le a boxba. Kiles az ablakon és közben próbálja a kocsma zajában levő különböző beszélgetéseket fejben elkülöníteni, hátha hall valami érdekeset. Mi tagadás rohadt hideg van itt Jerseyhez képest, legalábbis amire ebben az időszakban számítana. Most is a farmerhez és az egyszerű pólóhoz már magára kapta a motoros dzsekijét. Emellé pedig jó kis fekete csizma jár ami ezen a környéken hasznos ha az ember éjjel hullát akar elrejteni vagy simán feldugná valaki hátsójába. *
Egy kisebb fogadóban lakom hetek óta. Az öreglány macskái sorra tünedeznek el valami véletlen oknál fogva. Olyan szépen úsznak a folyón lefelé holtukban, nem is értem, miért hiányolja a rühes kis dögöket. Engem minden esetre kiakasztanak a hangjukkal és azzal, hogy az ablakom alatt bagzanak éjjelente. De ne mondja senki, hogy nem próbálkozom - igyekszem minél később hazaérni, megadni nekik az időt és az esélyt, hogy elhúzzanak békésen onnét. Most is ezért dekkolok ebben a kocsmában, na meg, mert bízok benne, hogy hallok valamit Olen felől. Talán kapásból a helyi falka fejét kellene megkeresni... az a tippem ugyanis, hogy náluk lehet a bátyám. Egyszerű csőfarmert viselek egyébként, fehér, nyomott mintás pólóval és magasszárú ám lapos talpú csizmával. Elég magas vagyok a plusz tíz centis sarok nélkül is. Hajam kiengedve omlik vállaimra, miközben energikusságomnak utat engedve a dartstábláknál ütöm el az időt - nem egy férfiszemet magamra irányítva ezzel. Megmosolyogtatóan gyerekesek, de ma este nem szólok rájuk és még csak be se égetem őket - egyelőre - a viselkedésükért. Kiélvezem a tekintetek kereszttüzét és egyikkel-másikkal abból a társaságból, akik a dartstáblához legközelebb ülnek, el is beszélgetek. Olyasmikről kérdezgetnek, hogy honnét jöttem, mivel foglalkozok, miért nem láttak előbb és mi a telefonszámom. A legtöbbre felszínes őszinteséggel válaszolok. A nevemet és a számomat kivéve.
A hozzászólást Yetta Nacrosh összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 07, 2012 6:18 pm-kor.
*Lassan kezdenek olyan részletek előkerülni amiket ő keres. A honnan jött és ki lehet ez a csaj beszélgetések. Mindemellé pedig az éppen belépő mellett elsurranó lágy szellő kicsit felfrissíti a helyet. A légmozgásnak köszönhetően pedig a dohány és alkohol szag mellett hirtelen elkap egy ismerős illatot. Körbefordulva a kocsma másik felében észreveszi akit keresett. Egy pillanatra el se hiszi, de aztán már áll fel és indul meg. Gondolatok nem igazán cikáznak a fejében, ahogy az normális ember tenné most. Hogy mit mondjon tegyen....sose volt az a gondolkozós fajta. Csak odalép a szőke nő mögé és ahogy az dobásra emeli a kezét elkapja a csuklóját.* -Attól hogy zabos vagy rám, még egy búcsúcsóknak örültem volna.-*Jegyzi meg kissé talán mérgesen. Hát mi tagadás az ő múltjukkal még ha egy este igazán vadul sikerült akkor is szólhatott volna a másik. Persze figyel, Yetta elég zabos volt mikor lelépett. Így erre a csuklóelkapásra sanszos, hogy valami ütéssel akarna válaszolni.*
Lendülne a karom, miután céloztam éééés... megakad. Rántanám újra, de nem engedik én dacosan fújtatok. Hát mi ez már kérem?! A fújtatással együtt eljut agyamig egy nem is oly régen érzett energialöket, egy jellegzetes illat, mely még mindig kellemesen borzolja érzékeimet... és mely már utálattal is keveredik. Silas. Mi a fenét keres itt? Nem véletlenül hagytam ott a fenébe, tudtam, hogy őrültségnek tartaná az egészet, ráadásul ott van az a dolog is, aminél idő kérdése és rájönnek a jersey-i őrzők, hogy a falkához köthető. Nem fordulok meg, így is elég vészterhes és nehéz uralkodnom magamon, hogy ne akarjak most azonnal, mindenki szeme láttára nekiesni - nem a jó értelemben, persze. ~ Az egyetlen, amit megérdemeltél volna, hogy átharapjam a torkod, amíg alszol. ~ üzenem neki gondolatban és ezzel együtt kirántom a csuklóm a kezéből, legalábbis megpróbálom. Ha sikerül, végre méltóztatok szemközt fordulni vele, kezemben görcsösen szorongatva a dartstűt, mintha az lenne az egyetlen fegyverem. Ami azt illeti, az egyszerű emberek szemében talán ez is... és itt a legtöbb ember egyszerű, hétköznapi ember. - Mit keresel te itt? - égkék tekintetem arcát fürkészi, bejárva annak minden szegletét, árulkodó jelek után kutatva. Vagy mert csak hiányzott a másik idióta képe nekik.
*Bár legszívesebben, csak erősebben szorítana rá a nő csuklójára, irányítás alatt tartva, odaláncolva magához. Mi tagadás kinézi a nőből hogy inkább csak lelép de nem. Hagyja kiszabadulni a kezet és a sajátját pedig leengedi az oldala mellé. Tekintete és arca nem sokat árul el, talán csak némi dühöt, és egy apró kis örömet. De többé kevésbé kiolvashatatlan mi mit takar és minek köszönhető.* -Téged te szerencsétlen!-*Válaszolja közönségesen, de a szája széle egy pillanatra mosolyra rándul. Épp csak észreveheti az őt fürkésző női szempár.* -Gyere, beszélnünk kell!-*Szinte utasítja a másikat, ahogy oldalra fordul és int a box felé ahonnan nem meredeznek fürkésző szempárok. Az tuti hogy megcsinálta a belépőjét és holnapra mindenki tudni fogja, hogy valami barom követte a nőt.* -A dartot meg vagy vágd belém, vagy hagyd itt, de ne fenyegetőzz vele mint valami cafka.-*Pillant le a másik kezére ahogy szinte elfehéredik a bőre miközben szorongatja. Csak a show kedvéért tudna bármi sérülést okozni vele, esetleg feszültség levezetésképpen. Biztosan szórakoztató előadás lenne a Fairbanksiek egyelőre kifejezetten unalmasnak tűnő életében.*
Erre a kijelentésére azért kénytelen vagyok elvigyorodni. Szórakozottan túrok a hajamba, hátraparancsolva szőke tincseimet a vállamról, miközben hallom, beszélni szeretne velem. Nagyszerű. De tényleg! - Csak tudod, én rohadtul nem akarok már beszélni veled, Silas. Semmiről! - kedvem lenne a mellkasa közepébe állítani a tűt. Hogy jön ő ahhoz, hogy csak úgy követ, aztán meg az egyik boxba invitál némi "beszéljük meg"-re, mintha semmi nem történt volna?! A fairbanks-iak műsora pedig így sem marad el, ugyanis ahogy kiejti a cafka szót a száján, képen törlöm szabad kezemmel. Tekintetem szikrákat szór - hihetetlen, hogy már a puszta jelenléte ennyire fel tud húzni. - Ez most... jól esett. - szusszanok és a dartstűt letéve az előbb még vígan vihorászó srácok asztalára, lépdelek el Silas mellett a mutatott asztalhoz, ahova behuppanok. Nem akartam feltűnést, erre tessék, most jól megcsináltam! Magam elé húzom a farkas megkezdett italát és míg méltóztatik helyet foglalni, pofátlanul kortyolok bele. Bár egy szót sem szólok és előbbi szavaim nem erre utalnak - azért kíváncsi vagyok, mi a halált akarhat tőlem. Így hát kivárom, míg belekezd esetleg.
*Mi tagadás szép nagyot kap a képébe, de nem hátrál meg. Lassan fordul vissza majd a nő után miközben csibészes mosolyra húzódik a szája. Ez a kemény csaj az ő gyengéje, bár soha az életben nem fogja ezt még magának se bevallani, nem hogy neki. Látja, hogy a sörét befoglalta így először rendel egy újat a pultnál aztán ül le a másikkal szembe. Nem sieti el, fürkészi a másikat majd ő is kortyol a sörből. Végül egyszerűen rákérdez.* -Mi történt aznap este?-*Halk, hogy a környezetük akár figyeli őket akár nem, ne hallhassák a dolgot.* -Semmi sincs meg, szétcsúsztunk majd másnaptól úgy néztél rám ahogy még soha.-*Az hogy mért lépett le úgyis tudja. Az alfa elárulta végül neki, meg sejtette is a dolgot valahol. Bár szerinte baromság, de minek ezzel is bosszantani a másikat most még. Majd ha nem kell Olennek akkor felhúzhatja vele. Egyelőre sokkal inkább a feltett kérdés cseszi az agyát. Volt már pár elég komolyan kiesett éjszakája a kokaintól vagy a herointól és hasonló szerektől. Persze hallott vad sztorikat, de mindenki be volt lőve és simán beképzelték halucinációnak ahogy átalakul és nekiesik egy két tagnak vagy valami állatnak. De az hogy most mi lehetett arról fogalma sincs, és senki fel se hozta az esetet.*
Ujjaim játékosan ölelik körbe a korsót, meg-meglötyögtetve a hideg sört benne. Ahogy hallottam és tapasztaltam is, errefelé inkább a whiskey dívik. Furcsa népek ezek, ahogy az is érdekes, mennyire más a két város. Jersey és Fairbanks. Vajon miért hagyta el a tesóm anyámékat és jött ide, erre az istenverte, hideg helyre? Miért nem tért vissza hozzánk sose és nem keresett bennünket egyáltalán? Rengeteg a kérdés, amire szeretnék választ kapni - de sajnos, ezeknek nem most van itt az ideje. Fortuna egy hűtlen ribanc, aki folyton máshoz pártol. Én nem tudom, Silasnak mi a titka, de hogy állandóan magához édesgeti valahogy, az biztos. Lopva felé sandítok, ahogy könnyedén a pultra támaszkodik és még egy poént is ellő a pultoslánynak. Látom a csaj szemében, hogy nem lenne ellenére a pasas és ez valahol torokszorongató érzéssel tölt el. De a büszkeségem mindennél előbbre való. És különben is, szakítottunk! Én dobtam, méghozzá... kell a fenének olyan pasas, aki csak bajt hoz rá. Megtalálom én azt egyedül is. Silas sok más pasassal ellentétben sosem a megunt játékszer kategóriába került, csak a polc egyik félreeső szegletére, hogy újra és újra lekönyörögje magát onnan. Vagy be, a bugyimba. Nézőpont kérdése. Amint látom, hogy visszafelé tart, szusszanva és sietősen fordulok "alapállásba", magam elé tekintve. Épp csak akkor pillantok fel, mikor odaér az asztalhoz. Ahogy helyet foglal, állom a tekintetét. Abból próbálok kiolvasni bármit is, de csak a sajátom tükröződik vissza. Ugyan olyan elszánt, bizalmatlan és kissé talán őrült is a pillantásunk. - Miért nem a drága haverjaidtól kérdezted meg? Ezért kár volt ideutaznod, ők is nagyon jól el tudják mesélni. Le merem fogadni, még vállon is veregetnek érte, hogy milyen jó kis parti kerekedett az anyagodnak hála. - csöpög a gúnytól minden szavam, hiába akarok tárgyilagos és nyugodt maradni. Egyszerűen nem megy! Sose ment. Tekintetem továbbra is arcát fürkészi, szinte vádlón, mintha épp most vágta volna tönkre a szülinapi zsúromat a puszta jelenlétével. Talán így is van - az, hogy ő is itt, mindent felbolygat. És akkor még a nyomomban loholó őrzőről mit sem sejtek...
*Hátradőlve hallgatja a nőt, ujjai dobolnak a hideg söröskorsó oldalán. Nem szól semmit csak figyeli a másikat. Szemeiből úgy tűnik hogy egyszerre van itt és jár távol, próbálva felidézni bármit is az estéből mely szinte elüldözte ezt a lányt. Emberi mértékkel számolva túl öreg, hogy azon sírjon a szája, hogy bocsánatot kérjen és könyörögjön a nőnek mert ő az igazi. Ugyan már, több mint kétszer annyi idős mint ez a szőkeség. Egyszerűen csak beleette magát a fantáziájába, vagy az élvezetei közé amiért újra és újra mint a bumeráng visszakerül mellé. Vagy mint most farkasból kiskutyává váltva követte ide. Igaz magát mindvégig azzal áltatva, hogy két legyet egycsapásra jó kis falkaháborúba is keveredik talán. Némán dobol tovább, majd egyszer csak hirtelen abbahagyja.* -Tudod mit? Leszarom! Ha a csökött eszeddel nem fogtad fel, hogy azt amit amúgy ott is megkérdezhettem volna kifejezetten a te szemszögedből akarom hallani akkor nem is nagyon érdekel.-*Elég hűvös a hangja, de valahogy látni, hogy feszeng amiért így beszél a nővel. Nem rajong érte, de ugyanakkor nem is tud egy érzékeny romantikus alkat lenni.* -Nah és megtaláltad már Olent?-*Vált könnyedén témát mintha részéről le is lenne zárva a vitájuk. És persze jó lenne tudni mi van azzal a bátyókával is. Ha kell neki Yetta akkor illene nem az ellentétes falkába állni és széttépni. Ha meg nem kell a bátyónak akkor viszont kifejezetten odaállni a kisebb létszámú csoportba, mert úgy igazán ádáz a vérengzés. És akárhogy kezdi belelovagolni magát a jó harc ígéretébe amitől kellemes gonosz vigyor kúszik arcára. Végül rájön, hogy megint csak emiatt a nő miatt rostokol még a két fél között, mert tőle teszi függővé hova akarjon beszállni. Újra és újra rájön hogy valami nagyon el van cseszve benne hogy valahogyan mindig odalyukad ki, hogy a kis világa Yetta körül forog.*
Miközben beszélek, hallom ahogy dobol a korsó falán. Roppantmód idegesítő, kedvem lenne a sörét kitépni a kezéből, de nyilván nem díjazná az akciót, na meg végre abbahagyja a műveletet. Hála a magasságosnak! - Nem beszélni akarok róla, hanem elfelejteni, te nagyon hülye! - Morranok a sértésre sértéssel felelve. Gyerekes, tudom. Ki is kortyolom durcásan a maradék sörét. Megérdemled, genyó. - Csak a 'csökött kis eszem' képtelen rá, mert a retinámon át beleégett az egész, érted?! - fortyogok szusszanva dőlve a box háttámlájának. Hajamba túrok, de játékos kócosságán nem sokat segít a mozdulat - legfeljebb a feszültségemet vezetem le rajta és szőke tincseim nem hullanak a szemembe olyan látványosan. A hirtelen váltás meglep. Aprón vonom fel szemöldököm és nem tudom mire vélni a kérdést, márpedig ilyen esetben nem árt, ha óvatos az ember. Ismerem Silas-t, legalább olyan kiszámíthatatlan, mint én. Ki tudja, milyen céljai vannak még a kalapban, amiért utánam eredt. Utánam jött. Alig tudom felfogni ezt meg! - Még nem sikerült elérnem, bár mintha az őslakos falkával kapcsolatban emlegették volna. - húzom el a számat válaszul, nem kissé kedvtelenül. Tekintetem az arcát fürkészi, majd végül csak kibököm, ami foglalkoztat: - És te... egyedül jöttél? Merre szálltál meg?
*Némán hallgatja a nőt, közben előredől rákönyökölve az asztalra. Fürkészi a másik tekintetét, ugyanakkor fejében is pörögnek a gondolatok mit akar és mit tenne meg. A nagy gondolkodásban belül kicsit elkezdi harapdálni a szája szélét. Mindig ezt teszi mikor ideges lesz érzelmeivel való egyet nem értés miatt. Egyszerre veszekedne a nővel még, ugyanakkor kezd fellángolni az amit körülötte érez és szeretné leteperni. Végül jön egy kérdés amire illik felelni és szerencsére ki is zökkenti a gondolatmenetből.* -Johnnal jöttem....azzal az őrzővel, nem tudom mit akar tőled de semmi jót. Segített idetalálni szóval még nem törtem ki a nyakát.-*Morog egy kicsit mert bár jófej és kifejezetten tudja élvezni a pasas társaságát, nem tetszik neki hogy Yettát illetően mindig elborul a tekintete.* -Nem messze egy motelban szálltam meg.....-*Fejezi be a választ. Majd végül valami győz benne és előrenyúlva megfogja a másik kezét.*-... gyere velem.-*Egyértelmű hogy nem most akarja elhurcolni valami helyre a lányt. Egyszerűen maga mellett akarja tudni, újra.*
- Az őrzővel?! - Akaratlanul is kikerekedik a tekintetem és valami el is pattanhat bennem, mert felállok hirtelen... hogy egyazon lendülettel huppanjak is vissza megsemmisülten. A pasas, aki karón látná a fejemet, de minimum eltávolítva a nyakamtól ide jött. Itt van Fairbanksben és csak idő kérdése, hogy megtaláljon! Megjegyzem, jogos a dühe, de ettől én még nem akarok megmurdelni. Köszönöm, élvezem a farkaslétet. Élvezném, ha hagynák. - Most hol van? Mennyit mondtál neki rólam, te észlény?! Ha megtalál... n-nem találhat meg Silas, egyszerűen nem... - tekintetem ide-oda cikázik, miként gondolataim is. A kezemhez érő kézbe görcsösen kapok bele, mintha életmentő mellény lenne. - A családját t-t-tényleg én... mi... én öltem meg. Senki nem emlékszik abból az estéből semmire Silas és én... vértől csatakosan, a hulláikon fetrengve tértem magamhoz. Egyedül. - előfordult, hogy kissé illumináltan menjünk vadászni, de emberre sose támadtunk. Egészen eddig az "új cucc, jó cucc"-ig, amit annyira erőltetett ez a vadbarom, akire most kétségbeesett tekintettel meredek és valami engedelmes kismacska módjára biccentek. - Menjünk. - Súgom, noha mélyen érzem, hogy ha nem hívott volna, akkor lazán képes lettem volna meghívatni magam hozzá.
*Az ő arcán is átszalad a rémület egy pillanatra. Ahogy kimondja a nő a dolgokat valami flashbackszerű villanásként lát maga előtt dolgokat amik megtörténtek. De ahogy a nő kimondja ugyanakkor nem is nagyon kéne a többieknek hallani. Így feláll és épp átülne mellé, de a nő igent mond hogy lépjeneke. Gyorsan átkarolja és dob egy kevés pénzt az asztalra.* -Nyugodj meg, nem lesz semmi gáz.-*Nyugtatja a másikat és inkább gyorsan kikíséri vissza a motelba.*
Ökör iszik magában - mondják. Hát a bőgésnél még nem tartok, nem is fogok! Egyszerűen csak néha - nagy ritkán - nekem is jól esik kicsit kiszakadni a falka ügyes-bajos kerékvágásából, persze, mint azt a mellékelt ábra is mutatja, nem túl drasztikus módon: van még pár kocsma a városban, mégis inkább az O'Connorsba jöttem. Két oka van: a falkáé, és ha valami gáz van, itt könnyen megtalálnak; csekély az esély, hogy tesztoszterontól és harci vágytól bezsongott betolakodókba fussak. Nem mellesleg Nathalie is elvétve jár ide, úgyhogy tripla öröm! Utáltam ezt a tangót, amit vele jártam, és egyre jobban fárasztott. Kár, hogy nem lehetett csak úgy abbahagyni, szívem szerint... nem, inkább ne keverjük ide azt a szervet, pont az lett defektes! Előttem már volt három korsó, eddig csak sört ittam, az meg annyi, mint gyereknek a szóda, úgyhogy pont itt volt az ideje a whiskynek. Fenemód kínos lett volna, ha egymagamban lerészegedek, nem is volt célom, ezért lomhán előkerestem a dzsekim zsebéből a mobilom és névjegyzéket "lapozgattam". Valójában nem sokat fogtam fel belőle, háromszor végiggörgettem, mire eljutottam oda, hogy oké, akkor most telefonáljunk. Közben megkaparintottam egy üvegnyi whiskyt és bőszen bizonygattam Dee-nek, hogy nem lesz semmi gubanc, nagyfiú vagyok már, tudok vigyázni. Egyelőre semmit sem éreztem az elfogyasztott italból. Két pohár whisky után mintha... de nem, az se hatott meg. Kicsöng. Ó, szóval már tárcsázok! De kit? Megnéztem a kijelzőt és mindjárt jobb kedvem lett pár fokkal. - Szevasz James! Ivás, most, O'Connors? - Minek túlragozni, pofázni személyesen kell. Oké, lehet, hogy nem kellett volna olyan gyors egymásutánban meginni két pohárral. Miután a telefont letudtuk, egy üveg pezsgő is az asztalra vándorolt. Hm... lehet szólnom kéne majd Jamie-nek, hogy holnap ne jöjjön a műhelybe?
Új nap virradt. Darren szépre issza magát. Amióta itt vagyok, nagyjából kétszer ha láttam részegen. Mondjuk lehet, hogy többet iszik, csak inkább a közjó érdekében egyedül szokta csinálni. Minden esetre engem sem kell félteni, tekintettel arra, hogy már egy üveg Biancót benyomtam a kandalló tüzébe bámulva. Így sokkal egyszerűbb felkészülni némelyik páciens következő terápiás alkalmára. Nem bántok én senkit, de hogy micsoda elkeseredett és nyomorult emberek léteznek... Persze, könnyű rámondani, hogy csinálják úgy, mint én, éljenek a mának, ne legyenek szerelmesek és röhögjenek bele az élet arcába, de mint orvos, ezt ugyebár nem tehetem meg. - Estét, Darren! Ivás, tizenöt perc, O'Connors. Röhögtem bele a telefonba, majd magamra kaptam egy fekete inget, kocsiba ültem, és nyugodt tempóban Dee kocsmájába hajtottam.
***
Még mielőtt bemennék, megkocogtatom az ablaküveget ott, ahogy Darren ül egy üveg piával, majd vigyorogva beintegetek neki. Tudom, hogy nem az az ijedezős fajta, de örültem volna, ha sikerül kissé összerezzennie legalább. Aztán besietek, első körben a pultnál kérek egy üveg Martini Biancót, csak hogy egyelőre ne keverjem a dolgokat, aztán spurizok az Ikkuma által lefoglalt boxhoz. - Minden kívánságod így teljesüljön! Utalok arra, hogy hívott és jöttem. Közben persze már töltök is magamnak - na nem azért, hogy lerészegedjek, hanem azért, hogy szegény Darren nehogy egy perccel is tovább igyon magányosan. Egyébként meg beszélnem kellene vele, de nem tudom, hogy szeretnék-e már az elején hangulatromboló lenni. Lehajtom az első poharat, mint a vizet, aztán érdeklődök gy sort. - Történt valami? Na, már nem azért, tudod, hogy mindenre kapható vagyok, de elég furcsán festesz egy kocsmában, egyedül... Na, nem mintha nem tudnám megérteni... Közben töltök magamnak még egyet, és már lent is van. Bele kell húznom, ha be akarom hozni a lemaradást. Szar dolog józannak maradni egy részeg mellett.
Tízezer wattos vigyort villantottam Jamesre az ablaküvegen át - épphogy nem lett törés a vége -, és üdvözlőn intettem neki, a pohárral a kezemben. Ja, hogy azt az elmúlt pár percben el se engedtem! Így már érthető. Szó mi szó, tisztességes tempóban diktáltam magamba az italt, a whisky vészesen fogyott és ég tudja, meddig marad az a pezsgő megontatlan. Ráadásul a Kangunart egy üveg Martinit is hozott magával a bárpulttól, s ahogy elnéztem, ő se sokáig marad a tiszta gondolatok csodás vidékén. Apránként elértem arra a szintre, hogy már mindenen bazsalyogtam. - Akkor néhányan nagy szarban lennének! - vigyorogtam a kívánságaimra tett utalásán. - Minimum egy valaki pedig már a föld alatt - kortyoltam szórakozottan a whiskymbe, s egy pillanatra elfintorodtam, ahogy felrémlett előttem Kirill arca. - Neeeee izélj már! - mormoltam és minden ok nélkül vigyorogtam. - Csak akkor hívhatlak, ha lelki szemetes kell? És különben se vagyok egyedül... most már... - Somolygás, újabb korty. Az asztalra könyököltem és a tenyerembe támasztottam az állam. Úgy néztem Jamest, mintha még sose láttam volna, az igazság az, hogy örültem, hogy egyenesen tudtam nézni. Fejben még helyben voltam, stimmelt minden, tisztában voltam magammal, de az érzékeim már tompultak, és nem voltam benne biztos, hogy végig tudnék-e menni egy egyenes csík mentén. Sőt! - Figyu... téged köt az orvosi titoktartás, ugye? - kérdeztem, és nagyon reméltem, hogy pont olyan érthetően beszéltem, mint ahogy reméltem. - Szerintem ma este csúnya leszek - újratöltöttem, még körülbelül két pohárnyi lehetett az üvegben -, de nem akarom, hogy megtudják, úgyhogy lécci-lécci csssssssssss - tettem a mutatóujjam a szám elé és kuncogtam. - Még a végén Victor elfenekelne. Intettem, hogy hozzanak még egy poharat - inkább nem én mentem érte -, megbontottam a pezsgőt és töltöttem Jamesnek. Nem akartam, hogy keverje a Martinival... csak szépen sorjában igyunk, egyiket a másik után. Azt hiszem randa macskajaj elébe nézek, de ott egye a kutya! - Édes vagy egyébként, hogy ilyen gyorsan ideértél! - vigyorogtam rá isten tudja, hányadszorra.
Tény, hogy Darren egyáltalán nem fukarkodik az alkoholmennyiséget illetően. Ettől fogva pedig bennem is feléled a versenyszellem, szóval vele párhuzamosan hajtom fel egymás után a Martinit. Legalább egy kicsit tompuljak be, mielőtt a beszélgetés úgy kezdene kínos irányba váltani, hogy a józan eszem még a helyén van, és pusztán csak nevetni tudjak rajta. Inkább vele együtt szakadnék meg. - Oké, akkor mára felejtsük el a kívánságaidat, a Dzsinn nyugodtan visszamászhat abba a rozsdás bödönbe. Nevetek fel két pohár pia között, közben pedig, amikor nem a pohár fenekét, akkor Darren arcát fürkészem. Az arcára egyre inkább kiül valamiféle lágy homály, én pedig visszamosolygok rá minden alkalommal, mert egész egyszerűen aranyos, na meg persze egy állat is egyben. - Nem vagy a páciensem... Még... - kacagok fel harsányan, miután őszintén kifakadt a mai este rondaságát illetően. Vicces elképzelni a hímet az öreg Victor mancsai között ilyen formában. - Elég sajátos nemi életetek lehet, ez egyre jobban érdekel! Lehet, hogy a benned élő, szilárd hím valójában arra vágyik, hogy valaki uralkodjon rajta. Összeráncolom a homlokom, és úgy teszek, mintha nagyon gondolkodnék. Pedig a fenéket! De egész egyszerűen akkora labdákat dobál ez a lökött hím, hogy nem lehet elmenni mellettük. Közben megérkeznek a pohara, én pedig egyre fátyolosabb tekintettel figyelem, még mindig kissé aggódva, hogy Darrennek sikerül-e anélkül kibontania a pezsgőt, hogy széttörne a markában az a szerencsétlen üveg. De nagyon ügyes, bár azt nem tudom, hogy észreveszi-e, hogy töltés közben megitatja az asztallapot, de ez nekem egyáltalán nem fáj. Elveszem a poharat és lehajtom. Innentől már teljes a siker, hiszen a pezsgő valamiért mindig hamar el tud intézni, másnap pedig fantasztikus fejfájást hagy maga után. Rajtam a sor, hogy két kézzel könyököljek fel az asztalra, támasszam az állam a tenyereim közé, és előredöntött testtartással bambuljak Darrenre. A kocsma háttérzaja lassan egy monoton masszává olvad össze, már nincsenek szavak, csak moraj. Duplán mondjuk még nem látok. - Tudod, hogy érted bármit megteszek, Darren. Ren. Reny... Hehe! Hívhatlak ma Reny-nek? De csak ha akarod. Mert ha nem akarod, akkor én nem hívlak így, csak mondom. Meg gondoltam, megkérdezem. Mert én ilyen cuki vagyok. Fátyol, moraj, sok duma. A sorrend kitűnő, bár nem is tudom, hogy mikor rúgtam be utoljára, ennek ellenére felismerem a tüneteket. Na, mély lélegzeteket veszek, és mindegyikkel próbálom jobban átadni magam a lebegő hangulatnak. - Van egy zseniális ötletem! Igyunk még meg pár kört, és játsszunk valamit, mielőtt leborulsz a padról. Legyen mondjuk vodka előtte, Aztán... - sejtelmesen közelebb hajolok, mintha nemzetbiztonsági információkat osztanék meg - Öt percen belül minél több telefonszámot kell megszerezni a jelenlévőktől. Vagy... Több csókot kell lopni. Vagy több segget markolni. Egészen magas hangon harsantam fel a gondolat végén, aztán igyekeztem elkapni a hím tekintetét. - Vagy rávenni, hogy a mi seggünket fogdossák meg... Egyszer egy csaj elhitte, hogy rohamom van, és csak segg-masszázzsal menthet meg. Azt hiszem, hogy egyre nagyobb hülyeségeket beszélek. Szóval iszom még egy kicsit, hátha hamar szájzárat kapok.
James nem akar lemaradni alkoholizáltság terén, mondjuk nem lenne rossz ha legalább egy kicsivel józanabb maradna mint én, nélküle ki visz majd haza? Leállok megint pokrócban stoppolni, csak most imbolyogva, kancsal szemmel... azt hiszem, úgy ne lennék olyan vonzó. - Hehej, ja... még - röhögtem én is. - Ne akard tudni, milyen fétisei vannak, rólam nem is beszélve! - legyintettem és a pohár felborult, szerencsére már üres volt; kár lett volna a piáért. - Lehet... - motyogtam és majdnem tényleg eltűnődtem ezen. - James - néztem ár hirtelen halálos komolysággal -, kérlek, uralkodj felettem! Szép, nagy szemekkel néztem rá, amiket akkor sem vettem le róla, amikor a pezsgős üveggel bajlódtam és öntöttem neki, így nem is csoda, ha megöntöztem az asztalt. - Látod, ez miattad van, mert nem tudom levenni rólad a szemem - mutattam vaktában a tócsára, és éreztem, hogy egyre jobban kisiklik a vonat nálam. - Most nyald fel, vagy bünti lesz! A fejem már tényleg támasztásra szorul, a képemen állandósult a vigyor, és úgy éreztem, hogy szét fog repedni az arcom, ha tovább szélesedik. Gondolataim már tulajdonképpen nincsenek, ezt az állapotot lefixáltam egy pohárka pezsgővel is, szóval nagyon tuti a helyzet, innentől zsigerből fog jönni minden, és ezért nem szoktam garanciát vállalni. Valószínűleg pontosan ezért részegedem le egy évben maximum háromszor. De az a nagyon maximum, és olyan nagyon durván ittas vagyok. - Édesem, te bárhogy hívhatsz - mondtam mézesmázosan. Kezdődik a vég! - Töpörödött semmiségemet nem hagytad magára, ezért ööööörök életre lekötelezett adósod leszek, egy kis Reny, Penny, Manny, Hammi simán belefér! Ez lesz a titkos hívószavunk, becenév meg miegymás. Hirtelen rátámaszkodtam az asztalra, vagy a felég bekönyököltem, áll alátámasztva és úgy bámultam Jamest, mintha a megváltó lenne. - Nem borulok le, tutin a helyén a popóm - bizonygattam nagy átéléssel, aztán ittam szavait, mint eddig a whiskyt. Tényleg, hol a pia? - Hozz vodkát, nincs már whisky - mormoltam, mint egy durcás gyerek, akinél csoki nuku. - Telefonszámot? Neeee - röhögtem, de nem folytattam a dumát, mert James mondanivalója érdekesebb volt. Seggmasszázs... Ez kiverte a biztosítékot, kontrollálatlanul felnevettem, hol érdekelt az engem, hányan hallották, ez akkor is nagy volt. A végére szinte folytak a könnyeim. - Annyira bírom az ilyen kis hülyéket - ráztam lomhán a fejem. - Ú, majd mutatok egy nőstényt, friss hús, de még milyen minőség! Masszírozhatná a seggem, meg mást is - kuncogtam, majd rácsaptam az asztalra és nagy lendülettel felálltam. - Na, menjünk lopni! Hoppácska, ez így nem lesz jó, mikor tetetett Dee hullámokat a padlóba, hm? - Hu, Jimbo, gyere szörfözzünk!
[+16 - nyomokban csúnya beszédet, szexualitást és mogyorószármazékot tartalmaz]
Egyáltalán nem rettenek meg, amikor tökéletesen elszánt pofával arra kér, hogy uralkodjak rajta. Hasonlóan komoly arcot húzok fel a válasz előtt, s bár nem is gondolom, hogy esetleg mögöttes tartalma lenne akár egyikünk mondandójának is, mégis eljátszom a képpel kissé. - Legyen. De akkor keményen kell szolgálnod, különben meg kell, hogy büntesselek. Még egy kacsintást is mellékelek, majd felsejlik előttem Darren meztelenül, egy fához láncolva, kint az erdőben. Bár fogalmam sincs, miért jelenik meg a kép a fejemben, mint orvos, és mint az elme és a tudat orvosa, tisztában vagyok azzal, hogy az ilyesféle fantáziakép teljességgel természetes is lehet. A bókjára elmosolyodok. Egyáltalán nem zavar, vagy kelt bennem gyanakvást a közeledése, vagy a "bókjai". Én szeretek játszani... - Az előbb még úgy volt, hogy én büntetlek téged, Ren baby, de látod, én is engedelmes tudok lenni... Feltolom magam az asztalra támaszkodva, majd előre dőlök, és végig tartva a szemkontaktust, egy lassú mozdulattal belenyalok az asztal pezsgőjébe, mintha csak egy hölgyet kényeztetnék. Aztán még egyszer elismétlem a mozdulatot kéjes fejjel, de túl sok volt már a pia ahhoz, hogy tovább türtőztessem magam. Beleröhögök a kiömlött pezsgőbe, ami szétfröccsen, majd a szám a fára tapasztom, és szürcsölő hangot hallatva felszippantom a felesleget. Visszaülök, és megtörlöm a képemet, amin elégedett, pajzán mosoly ül már egy ideje. - Ezért jutalmat érdemlek, ugye tudod? - kacagok fel kissé, majd egyre hevesebben, ahogy a különféle becézéseket sorolja fel. - Akkor maradsz Ren, szívem egyetlen forrón lüktető dobbanása. Azt hiszem, hogy ez a ma esti kapcsolatunkba teljesen belefér, vagy nem, de Dee most úgyse figyel, más meg nincs itt, szóval... Leszarom. Nehezen, de megint feltolom magam, és amíg Darren megszakad a sztorimon, eltántorgok a pultig egy üveg vodka ügyében. Egy kicsit nézegetem, mielőtt visszaindulok, megforgatom a kezeim között. Basszus, ez az este nagyon kemény lesz... Aztán amikor visszaérek, és töltök, leküldök hármat, csak mert épp úgy tartja kedvem, közben pedig Darrent hallgatom. Ááá, hát a tesztoszteron-beszélgetés. Imádom, de tényleg. A probléma csak az ezzel az egésszel, hogy beindítja a fantáziám, és már arctalan, fiktív nőket képzelek magam és Darren köré. Vin halála óta nem csináltam, és ez eléggé lelomboz. Érzem, hogy a farmerem egyre kényelmetlenebbé válik, majd megcsóválom a fejem. - Haver, ne csináld ezt velem! Tudod mióta nem csináltam? A végén még itt foglak hagyni, mert muszáj lesz legalább kiráznom a slozin... És bár felnevetek kissé, a helyzet mégis komoly. Mélyet lélegzek és próbálom az alkohol és önmagtartóztatás által felpumpált férfiasságomat nyugtatni. Amíg ez nem sikerül, én ugyan fel nem kelek Rennel szörfözni... A félárbóc még fent van, amikor elszánom magam, de meg kell kapaszkodnom kissé az asztalban, mert majdnem visszahuppanok a csinos kis seggemre. - Baszod... Ez nagyon durva... Valóban forog az egész helyiség, sok az ember, meleg van, áll a farkam, be vagyok nyomva, de ennek ellenére úgy nyúlok a vodkás üveg után, mintha józanító kotyvalék lenne benne. - Héj Ren, fogd meg a kezem. Félek. Mondom komolyan, majd visítva felröhögök. A konkrét okát nem sikerül megfejteni, de a lényeg, hogy zsír a buli, nem? Ahogy az érkezésemkor megnéztem, voltak itt talán nálunk sokkal súlyosabb esetek is. - Vigyél el a zenegéphez mer' mielőtt itt nekiállunk a fűzésnek, kell va'ami romantikusss hatás. Megszorítom a hím kezét, a szabaddal a vodkába kapaszkodom, majd megpróbálok rájönni, hogy egyáltalán merre van a zenegép? Á, szóval átpakolták? Jól van, megvan. Ahogy odaérünk, én egyből ráborulok, eleresztem Darrent, és a zsebemben kutatok némi apró után. - Egy cent, két cent, öt cent, tíz cent... kicsi Richard szereti Darrent... Mormolom, akár egy mondókát, miközben bedobálom a pénzt, és elég meglepő, hogy a születési nevemen hívom saját magam. - Fújmiez... Justin Bieber... Tokio Hotel... Áááá zsír. Ez nem romantikus, ez menő bogaram. Me-nő. Figyeljél ide rám! Tudsz kavarni? Nem nehézaz... Várjál... Megnyomom a play gombot, és már a nyitódallamokra lassú hullámba kezd a testem. Sokkal lassabba, mint ami a fejemben van. Mindig is tudtam és szerettem táncolni, anno ki se lehetett rugdosni az angol arisztokrata bálokból. - És akkor odamész a csaj mögé így... Felé kapok, megfordítom, hogy a háta legyen a mellkasomnál, majd átfogom a hasfalát és folytatom a lassú hullámos mozdulatsort. Közben az egész pofámat megtelíti a haja illata, ezzel is elősegítve a beleélést. Nem agyalok túlságosan a dolgon, mert annak nem most van a napja. Ráér holnap. Tetszik nekem Darren közelsége és társasága, és azért hívott ide, hogy mindketten eldobjuk az agyunkat. Azt hiszem, hogy a legjobb úton haladunk. Alkalmasint a 'kavarás' alatt meghúzom az üveget megint, majd előre nyújtom és Darren szájához illesztem, gondoskodva arról, hogy egy pillanatra se legyen kiszáradva a szája. Amikor úgy érzem, hogy elég az okításból, visszamegyek a géphez, benyomom az ismétlés gombot, aztán a zenére lötyögve összecsapom a tenyerem. - Gyere vadászni, cicám! Bökök a fejemmel egy öt fős női társaság felé, akik úgy tűnik, hogy élvezik az általam választott zene ritmusát. - De ha féltékeny vagy, a te számodat is elkérhetem előbb...
Kezdőlap
//
//
