A koncepció a következő: - A lentebb található kód alapján töltsétek ki a Nevezési Lapokat. A beérkezett nevezéseket akár az Admin karakternek is el lehet PM-ezni, ha esetleg nem szeretnéd nyilvánosan közzétenni, de az egyszerűbb módszer, ha új hozzászólásban küldöd el ide, ebbe a topicba. - Előre megadunk néhány, általunk kigondolt kategóriát, amelyekbe érkezhetnek a Nevezések. Amennyiben legalább 3 kategóriába érkezik 3 különböző Nevezés (tehát összesen 9 játék), akkor külön kategóriánként indítjuk el a szavazást. - Amennyiben a fenti opció nem jön össze, egyetlen nagy és átfogó szavazás keretein belül lesz Nevezve minden beérkezett játék. - A nevezésekre mindössze 1 hét áll rendelkezésetekre, tehát 2015. március 9-ig fogadjuk el a nevezéseket. - Innentől újabb 1 hét lesz az olvasásra és a szavazásokra, tehát az egész happening 2015. március 16-án zárul, ekkor lesz esedékes az Eredményhirdetés.
LEHETSÉGES KATEGÓRIÁK:
Non Plus Ultra: ezt a kategóriát akkor ajánljuk, ha nem tudsz konkrét kategóriát választani a nevezett játéknak, mert annyira sokrétű és színes, hogy hiba lenne egyetlen skatulyába húzni.
Frászkarika: Ebbe a kategóriába minden idegeket borzongató, izgalmas, félelmetes para-jelenség helyzet belefér, ide értve az élet-halál harcokat, sokkoló híreket, traumákat.
Melankólia: Vannak mély, megható, fájdalmas és szomorú helyzetek, amikor a karakter a szenvedésein át fejlődik, vagy éppen amortizálódik le. Ehhez a kategóriához szeretettel ajánlunk legalább egy csomag Tesco gazdaságos 100-as papír zsebkendő csomagot.
Napos Oldal: Vicces, vidám, könnyed, humoros, lehetetlen, elképzelhetetlen, hajkitépős hülyeségek tárháza várja szeretettel azokat a játékokat, amelyek során a 100-as zsepi a kacaj könnyeinek itatására ajánlott.
Szupercsapat: A kategória nem a a tökéletes férficsapatot hivatott képviselni, hanem minden olyan jellegű játékot, amely funkcióját tekintve hasznos lehet a résztvevőknek, vagy akár az olvasóknak is, ami a karakterek fejlődését illeti. Minden példa értékű tanuló játék, jellemfejlődésre, IC életvitelre és gondolkodásra hatással levő esemény, büntetés, feladat itt találhat otthonra.
Casablanca: Régen látott ismerős viszontlátása, halott ismerős "feltámadása", vadidegenek spontán randevúja... Azon találkozások gyűjtőhelye, amik valamiért rendhagyóra, megindítóra, kiborítóra, felforgatóra sikerültek - értelemszerűen a napi kapcsolattartásos találkák nem tartoznak ide.[/justify] NEVEZÉS KÓDJA:
Játékcím
Föszerepben:
ide jönnek a játékban résztvevők nevei
Kategória:
melyik kategóriába sorolnád a játékot?
Összefoglalás:
néhány szóban, mondatban fogalmazd meg, hogy miről szól a játék, miért érdemes elolvasni, és ide jöhet bármilyen adalék, amit szeretnél megemlíteni
Olvassel.txt:
értelemszerűen a játék nyitó hozzászólásának linkje
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Úgy indult, hogy csak beülök Paul-hoz, legurítok valami erőset a hétvégére való tekintettel... Erre belépett az a Farkas az ajtón, s máris a torkomban üvegszilánkok ezreit éreztem. Ennek az afférnek köszönhető, a Pince-i büntetés, egy Őrző lesérülése, egy kocsi felrobbantása, internetes népszerűség, egy bajtárs ellenség megismerése... Még valami?
Amikor átérzed a Falkád szeretetét, gyűlöletét. Amikor a kötelesség ütközik a belső éneddel, vagy épp összeforr vele. Amikor tudod, hogy erősnek kell maradnod. S a pillanat, hogy tudatosul benned, a Falkád számít rád.
"Ereiben megfagyott a vér, és teste rándult egyet, amikor megérezte a másik érintését, ahogy az óvatosan felnyalábolta. Egy pillanatig azt hitte, meggondolta magát és mégis megöli, de nem így történt. Elszakadt a hótól és lebegni kezdett a világosság felé, ki a sötétségből. A tark megváltozott, valahogy más lett, de ha tomahawkkal kocogtatnák a koponyáját sem tudta volna megmondani miben tér el a korábbiaktól. A felismerés talán nyílként is röppenhetett volna elméjébe, de most inkább csak egy komótos teherhajó sebességével közeledett. A furcsa nevek, amiket használt, a jól karbantartott fegyver, amin látszott, hogy nagy gonddal ápolják valószínűvé tették elképzelését. Nyilván indián mániás, vagy valaha élt indiánok között. Tekintete a jakuzzi szélén fémesen megcsillanó baltára vetődött, és az egyre növekvő sötétséggel küzdve vigyorra húzta farkas pofáját. - Ó, az egy tomahawk – küldte Prémvadász felé, majd álomba szenderült. "
- Most már kitojhatom magam, vagy még azt is le akarjátok ellenőrizni, hogy mit ettem korábban? – Kérdezem széles vigyorral. - Persze, csinálja, nyugodtan. Nem zavarjuk közben - közölte elmosolyodva. Egyelőre ráhagyták, hogy csináljon a bokorban, amit akar. Nem távoztak. A kubaival együtt egyszerűen elmentek a fa mögé. Csendben álltak a fa mögött és Duane kezdte a vigyorgást, ami lassan, nagyon lassan átragadt a mindig komoly tanárnőre is. Kuncogás lett belőle, a két Őrző ott röhögött a fa mögött karbatett kézzel. - Így nem lehet lazítani. Halkabban, ha kérhetem! – Szólok nekik oda. Ilyenkor egy kicsit sajnálom, hogy Fürkész vagyok, mert még a leghalkabb kuncogást is kiszúrom. Azt hiszem jelenleg ott tartunk, hogy ez a viszont-szívatás a részükről, vagy valamiféle elégtétel. ~ Na jó… lazíts kispajtás. Gondolj arra, miket ettél tegnap… nem voltál nagy WC-n, menni fog ez, no para… Csak két őrző van a fa mögött, akik arra várnak, hogy produkálj valami orrfacsarót. Remélem az aromájának a típusát is belevésik a jelentésükbe, hadd örüljön a részletességnek Douglas… ~ Ennél már csak az lenne a gusztább, ha begyűjtenék esszencia-alapanyagnak. Vajon szarból is tudnak kinyerni? Nem… inkább nem akarom tudni. Most próbálok lazítani, és koncentrálni, hogy kipottyanjon a messiásként várt barna. Két-három percet lazítok rá a dologra, amikor megérzem a jellegzetes feszítést… hohó! Menni fog ez!
Nicholas Strauss, Nils von Bismarck (Elvis Dunway)
Kategória:
Non Plus Ultra
Összefoglalás:
- Ne feledjétek - teszem még hozzá. - Csak akkor ugrunk neki a lövészárokban levőknek, ha a gránátjaink megritkították a soraikat. Máskülönben olyan tűzfalba sétálunk bele, ami még Odint is megtépázná. ~ Odin már rég szétrúgta volna a seggüket… ~ Jegyzem meg magamban, hiszen mégis csak a háború istenéről van szó… mert gondolom ugyanarra az Odinra gondol, akire én is. Hm… hm… Esküszöm, ha bevesszük Verdun-t, a következő álnevem Odin lesz. Ez itt is most megfogadom.
"Lassan, rá emelem a szememet a nőstényre s ha eddig áthatónak találta a barna szempárt, most már gyakorlatilag átszúró volt. Gyakorlatilag milliméterről milliméterre álltam neki átvizsgálni a vonásait. Kerestem az árulkodó pontokat az arcán. Főleg Zahirah arcszerkezetét láttam érvényesülni de... éles szemem kiszúrta most már a hasonlóságokat egy másik emberrel is, hogy jobban megnéztem. Tagadhatatlanul ráismertem Herol jellegzetességeire, még ha el is rejtőztek a nő arcán. Innentől valahogy már nem akart megkérdőjeleződni bennem a dolog. Túlságosan éles a szemem ahhoz, hogy egy ilyet benézzek. S ha hazudott, ha csak kitalálta... nem, nem éreztem egy csepp hazugságot sem a szavaiban. Alignak nevére a pokolban... a lányom... a lányom! Hihetetlen volt, ez még engem is döbbenettel töltött el. Engem, aki már annyi minden látott ebből a világból."
- Köszi a fuvart… - Szólaltam meg, miközben felhúztam a kabátom cipzárját. Az ülést visszaállítottam az eredeti pozíciójába, aztán Lio álláért nyúltam, és magam felé fordítottam a képét. - Élményt volt. – Tettem hozzá, majd odahajolva egy búcsúcsókot nyomtam a szájára. Neki talán egy átlagos csókot jelentett, én viszont ezzel búcsúztam el tőle… vélhetőleg örökre. Talán még pár óra, és kileheli azt a sötét lelkét, vagy Castor játszóterén végzi előbb, ahol kiveri belőle az Alfa, hogy kik a társai az árulásban.
Mikor már távolodik tőlem mutatóm követi húsos ajkait, hogy rátapadjon gyengéden nyomva és vele formálja a „maradj csendben” nemzetközi jelét. Biztosra veszem, hogy érti mit várok el tőle. Ha tudná, hogy szívem mélyén éppen az ellenkezője az, amit szeretnék. Magam is kiszállok és zsebemben cigaretta után kutatok. Hamar kezembe is akad a csomag. Ugyan a felirat nem erről tanúskodik, de ez a mai nem volt valami szerencsés húzás. Figyelem, ahogy a pici lábak szépen viszik az épület felé, mintha mi sem történt volna. -Ezaz baby! Gyerünk, menj be szépen! - biztatom motyogva, persze ezt ő már aligha hallhatja. Meggyújtom a cigit, pont mikor belép a bejáraton. -Ügyes kislány! Fel! Indíts felfelé Castorhoz! Meg ne szívass szépségem! Zsebemből előkerül saját telefonom, az a régi vágású nyomógombos féltégla. Nem nagyon használom, hiszen túl maradi vagyok én ezekhez a szarokhoz, de most valahogy szükségét érzem. A címzett természetesen az Alfa.
- És a kisebbik gyermekei? Ki kell mondja. Ez a ragtapasz-terápia, én legalábbis így nevezem konyhanyelven magamban. Figyelek rá, minden rezdülését igyekszem megjegyezni, szavainak mélyére bukó igazságot fürkészek, miközben a beszédét hallgatom.
Amikor a kicsikre kérdez, a szám sarka önkéntelenül megrándul. Ujjaim a rásimulnak a fotel karfájára, és tompán bemélyesztik az anyagát, ahogy egy pillanatra megfeszülök. Még mindig elfog az az érzés, ha szóba kerülnek. Általam diszkrétnek gondolt mozdulattal nyúlok feszesre húzott nyakkendőmhöz, és kissé meglazítom azt, mert úgy érzem, mintha kevés lenne idebent a levegő. Persze a levegőmennyiséggel semmi gond. A szorongás klasszikus tüneteit produkálom, ahogy a kicsik szóba kerülnek... ...Megköszörülöm a torkom, mielőtt válaszolnék. - Már nincsenek közöttünk. – Meghaltak, igen… de ezt nem tudom ilyen nyersen kimondani. - Öt éve elvesztettük őket. – Teszem még hozzá, majd lassan elhúzom a kezem a fotel karfájáról, és a mandzsetta gombomat kezdem igazgatni.
- Csupán annyit kérek, hogy legyél egy kicsit nyitottabb, rendben? Csinálhatnám én ezt másképp is, de nem vagyok az a típus. Azt szeretném, ha nem néznél teljesen őrületnek, hiába mondok olyat, amit épeszű ember nem venne komolyan. Hidd el, teljesen normális vagyok, papírom is van róla… - ajkaim szegletében megjelent egy halovány kis mosoly, majd vártam pár másodpercet, mielőtt kimondtam volna: - Vérfarkas vagyok! – olyan magától értetődően mondtam, mintha azt közöltem volna, hogy ősz után a tél jön.
***
- Szóval. Tegyük fel, hogy te tényleg vérfarkas vagy… - Kezdek bele, de a hangomon is érezni, hogy maximálisan kételkedek ebben. - …és azt mondod, hogy az emberek nem tudhatnak a létezésetekről. Mivel én nem tudok róla, hogy éjszakánként a háztetőn ülve a holdat szoknám vonyítani, ezért feltételezem, hogy én az emberek táborát gyarapítom. Igaz? – Hát csak feltűnt volna, ha valami állat lennék. Bár részegen kiszoktak esni néha dolgok, szóval nem lehetek teljesen biztos ebben.
"Tudod, hogy van ez. Az egyik elbukik, hogy a másik élhessen…"
Hogyan képes egy látogatás egy egész "család" életét fenekestől felforgatni? Ami kellemes viszonttalálkozásnak indult, az hamar rémálomba torkollik, kihatva minden résztvevő jövőjére, legyen akármilyen távol is - ahogy egy tóba dobott kavics zavarja fel hullámaival a nyugodt víztükröt. Ember embernek farkasa. Ami számomra csupán egy küldetés az előléptetésem érdekében, az két másik számára komoly dilemma a kétségbeesés és tehetetlenség hálójában. Kire számíthat az ember a bajban? Mit tehet akkor, ha a család és a kötelesség között kell választania? Vagy ha éppenséggel két olyan közül, aki legközelebb áll a szívéhez?
Mivel együtt teljes a kép, ezért a 2-3 játékot egyben nevezném, ha lehetséges (ha a játékostársak másképp vélekednek, nyugodtan vétózzák meg)
Az eskü
Föszerepben:
Papa Chulyin Varren C. Morrison, Michelle Tedrow
Kategória:
Casablanca
Összefoglalás:
Mi a teendő akkor, ha az ember már-már nyugodt mederbe terelődő élete hirtelen újabb akadályokkal kénytelen szembesülni? A múltja elől - úgy tűnik - senki sem menekülhet. Szép a hosszú élet, hát még az, amikor valaki 200 év elmúltával toppan be az életedbe, hogy a szolgálatába állítson egy régi esküre hivatkozva, amit a világ másik felén tettél le. És nem könnyes búcsúval váltál el egykori társaidtól, hanem minden szó nélkül léptél le, arra számítva, hogy sosem jön el a viszontlátás pillanata...
Payne Holmes, Philip A. Harwell, (+ Darren Northlake)
Kategória:
Napos Oldal
Összefoglalás:
- Philip, tisztességes gyerek vagy. Payne, elégedett vagyok az eddigi teljesítményeddel. Szexelhettek. - Azzal amilyen természetes hirtelenséggel rájuk törtem, ugyanolyan stílusban távoztam is, jó alaposan betéve magam után az ajtót. - De hangosak legyetek ám! - szóltam vissza jókedvűen még úgy, hogy biztosan hallják, majd vissza leengedtem teljesen a pajzsom és zsebre tett kézzel indultam el a nappaliba, hogy megnézzem, ott kiket hozhatok mesteri módon zavarba. Van abban valami tragikus felhang, ha a farkas lányát egy céda harapja át...
/ Darren Northlake /
Hát... szex az nem volt, de azt hiszem, sok más egyéb bőven, hogy jól szórakozzon az ember...
Tudom, egy csomó kakukktojás van a dologban, amik időben nem télen lettek kezdve, de akkor zárultak és az előzőben nem lettek nevezve, meg olyanok is, amiknek nem értünk még a végére. - Azért ide teszem őket, aztán max nem indulhatnak. :'D
Shopping is a therapy!
Föszerepben:
Annabelle Evans & Artemis Northwood
Kategória:
Non Plus Ultra
Összefoglalás:
Bloodline sisterhood, avagy le a pasikkal. 'Girls just wanna have fun' életérzés némi vásárlási kórral fűszerezve. Egyszerű, mégis tartalmasan könnyed. Feel good.
- Valóban szükséges ez? A kilépés. Anchorage? - Tekintek rá, kék tekintetem most sokkal inkább szürkének hat. Befagyott tó jeges tükre. - Igen - bólint lassan, határozottan, ahogy saját kékjeivel az enyéimbe tekint. Nincs benne megingás, vagy kétkedés. (...) Ő távozik, én maradok.
A csend, ami hirtelen beállt, hallatni engedi az apró dobok ritmusát: szapora és erős, mégis, összetévesztethetetlenül apró és jelentéktelen egy, a szobában tartózkodó, nem kívánt harmadikhoz képest. De kellően karakteres ahhoz, hogy saját, idő közben torkomba felkúszó lüktetésem se legyen képes összeroppantani a finom neszt...
A tudás hatalom, s ha egyszer kiadtuk magunkat, hogy is csinálhatnánk ezt másképp vissza, minthogy a mesét keresztezzük az orosz rulett sajátos változatával...
"A testvérek közötti konfliktusok sokkal jobban el tudnak mérgesedni, mint a baráti kapcsolatok. Ugyanakkor a legdurvább sérelmeket is könnyebben megbocsátják egymásnak, és hamarabb elfelejtik, elvégre a vér nem válik vízzé."
"Az arckifejezése félelmetesen ismerős volt, már csak a vérség okán is, mintha anyánkat láttam volna, amikor megvetőn és undorral telve pillantott rám, mielőtt lemászott volna a székről, elvetve az ön-akasztást. Az undor, amit sose akartam az ő arcán is látni, elég volt a tükörképemtől megkapni annyi éven át, rettegni attól, hogy egyszer majd tőle köszön vissza, mert megtud mindent. És most, tessék. Itt vagyunk, eljutottunk eddig is, igaz bő évszázadnyi eltolódással. Röhejes, hogy semmi köze az undora tárgyának ahhoz, amitől én anno tartottam. Röhejes, hogy moccannom se kell a zuhanásért. Röhejes, hogy minden faszság ellenére is ott tartok, hogy képes a szakadékba lökni egyetlen, kósza kis érintéssel. Én vagyok érzéketlen és kegyetlen? Tényleg, Ethan?"
"-Ha minden jól megy, akkor nemsokára te sem csak unatkozó otthon ücsörgéssel fogod tölteni a napjaidat, ám ehhez meg akartam bizonyosodni róla a gyakorlatban is, hogy mennyire vagy ura a farkasodnak. Tudom, számodra sokkal kellemetlenebb, mint hogy szépen leültetlek, és „jól van fiam, akkor ma azt akarom megtudni, hogy…” -hagytam félbe a mondatot, hümmentve egyet-kettőt, képzeljen oda bármit, amit tudni akarhatok a képességeiről - …de az életben sem fog senki előre szólni. Az életszerű példákat pedig mindig is jobban szerettem, mint az „iskolapad-szagúakat”… "
Kezdőlap
(ha a játékostársak másképp vélekednek, nyugodtan vétózzák meg)
