A koncepció a következő: - A lentebb található kód alapján töltsétek ki a Nevezési Lapokat. A beérkezett nevezéseket akár az Admin karakternek is el lehet PM-ezni, ha esetleg nem szeretnéd nyilvánosan közzétenni, de az egyszerűbb módszer, ha új hozzászólásban küldöd el ide, ebbe a topicba. - Előre megadunk néhány, általunk kigondolt kategóriát, amelyekbe érkezhetnek a Nevezések. Amennyiben legalább 3 kategóriába érkezik 3 különböző Nevezés (tehát összesen 9 játék), akkor külön kategóriánként indítjuk el a szavazást. - Amennyiben a fenti opció nem jön össze, egyetlen nagy és átfogó szavazás keretein belül lesz Nevezve minden beérkezett játék. - 2015. június 1-ig fogadjuk el a nevezéseket. - Innentől újabb 1 hét lesz az olvasásra és a szavazásokra, tehát az egész happening 2015. június 8-án zárul, ekkor lesz esedékes az Eredményhirdetés.
A DÁTUMOK VÁLTOZHATNAK, CSÚSZHATNAK - ebben az esetben természetesen értesítve lesztek.
LEHETSÉGES KATEGÓRIÁK:
Non Plus Ultra: ezt a kategóriát akkor ajánljuk, ha nem tudsz konkrét kategóriát választani a nevezett játéknak, mert annyira sokrétű és színes, hogy hiba lenne egyetlen skatulyába húzni.
Frászkarika: Ebbe a kategóriába minden idegeket borzongató, izgalmas, félelmetes para-jelenség helyzet belefér, ide értve az élet-halál harcokat, sokkoló híreket, traumákat.
Melankólia: Vannak mély, megható, fájdalmas és szomorú helyzetek, amikor a karakter a szenvedésein át fejlődik, vagy éppen amortizálódik le. Ehhez a kategóriához szeretettel ajánlunk legalább egy csomag Tesco gazdaságos 100-as papír zsebkendő csomagot.
Napos Oldal: Vicces, vidám, könnyed, humoros, lehetetlen, elképzelhetetlen, hajkitépős hülyeségek tárháza várja szeretettel azokat a játékokat, amelyek során a 100-as zsepi a kacaj könnyeinek itatására ajánlott.
Szupercsapat: A kategória nem a a tökéletes férficsapatot hivatott képviselni, hanem minden olyan jellegű játékot, amely funkcióját tekintve hasznos lehet a résztvevőknek, vagy akár az olvasóknak is, ami a karakterek fejlődését illeti. Minden példa értékű tanuló játék, jellemfejlődésre, IC életvitelre és gondolkodásra hatással levő esemény, büntetés, feladat itt találhat otthonra.
Casablanca: Régen látott ismerős viszontlátása, halott ismerős "feltámadása", vadidegenek spontán randevúja... Azon találkozások gyűjtőhelye, amik valamiért rendhagyóra, megindítóra, kiborítóra, felforgatóra sikerültek - értelemszerűen a napi kapcsolattartásos találkák nem tartoznak ide.[/justify] NEVEZÉS KÓDJA:
Játékcím
Föszerepben:
ide jönnek a játékban résztvevők nevei
Kategória:
melyik kategóriába sorolnád a játékot?
Összefoglalás:
néhány szóban, mondatban fogalmazd meg, hogy miről szól a játék, miért érdemes elolvasni, és ide jöhet bármilyen adalék, amit szeretnél megemlíteni
Olvassel.txt:
értelemszerűen a játék nyitó hozzászólásának linkje
Castor de Luca, Daniel Corvin, Duncan Corvin, Matthieu Leroy, Michelle Tedrow, Sienna Corvin-Davis
Kategória:
Szupercsapat
Összefoglalás:
Maybe the longest night ever...
Corvinéknál áll a bál, az apa lemond a lányáról, az Alfa türelmét vesztve csap szét a káoszban, a Desertortól elszakítják élete párját, a Renegát hazatoloncolódik, s aki kellemesen érzi magát mindezen kavalkád közepette, a munkáját elégedetten végző Végrehajtó. - Beharapás vagy halál? Válassz! - Halál. - Öld meg.
***
Sújts le ránk, Jégvihar. Csapódjon ivadékod villámként a szürke betonba, és döntsd el Te, hogy elnyeli majd a föld, mintha sosem létezett volna, vagy dühében lángba borítja majd a környező házakat. - Köszönök mindent.
***
- Épp most vesztettem el egy Corvint. Nem gondolod, hogy úgy igazságos, ha kapok helyette egy másikat? - Itt maradok.
***
- Omega vagy. [...] Sienna pedig az enyém. [...] Élj ezzel együtt. Nem én adtam neked kegyelmet Duncan. Bár én adhattam volna. Ne kezdjük el a régi játszmát, csak emeld fel a fejed, és csináld végig. Mint a Teremtőd, megtiltom neked, hogy feladd. ~ Nem adom fel.
Ne az Alfát féljétek. Rettegjetek a falka erejétől.
Egyszerű, kimért és alakoskodáson alapuló pénzbehajtásnak indult, majd Rémálommá vált. Elmesélték már neked, hogy milyen a saját halálod? Nekem már igen...
- Meghaltatok. Mindannyian. Hiszen láttam. Én iszonyatosan kétségbeestem, amikor megláttalak, ott feküdtem.. - kiszárad a szám, megakadok, egyszerűen képtelen vagyok kimondani a holttest szót - ott feküdtem és nem mozdultál. Nem hallottam a szívverésed. Aztán a többiek is.. Mind halottak voltatok! Aztán egyik pillanatról a másikra feltámadtatok, nekem pedig fogalmam sincsen, hogy történhetett ez? Miért? Mi történt? És egyáltalán hogy haltatok meg? Ti miért haltatok meg, amikor velünk nem történ ilyesmi? Hiszen tudom, hogy Naomi él, de akkor mi miért vagyunk mások, mint ti? És egyáltalán.. hogyan lehetséges mindez?
Eva Graham, William Douglas, Emmett McDowell, Darren Northlake
Kategória:
Frászkarika
Összefoglalás:
~ Ostoba kis ember, figyelj és lásd, mi fölött akarsz uralkodni önhittségedben!
Azt hiszed, megállíthatod, azt hiszed, legyőzheted, azt hiszed, van választásod. Olcsó kis bábu vagy a mancsai között, amit akkor használ fel, amikor neki tetszik, hogy utána szeszélye szerint zúzzon össze és hajíton félre. Ennyi vagy. Aki pedig dacol vele, arra halál vár.
- Ami itt történt, nem a Te hibád. Ennek így kellett lennie, megértetted, ifjú Northlake? Drága William, én olyan büszke vagyok rád!
- Alattam nyugszol a földben, de felettem jársz az égben. Békés vándorlást, atausetuar tonrar.
- Mi van, ha vele is félresiklik minden, ugyanúgy, mint régen? Egyszer engedtem magamhoz valakit igazán közel, aztán látod, mi lett belőle, pedig annyira jól ment minden, amíg… már úgy is tudod. Azt még egyszer nem bírnám végigcsinálni, pláne, hogy még arra nem sikerült rájönnöm a mai napig, hogy egyáltalán hol cseszhettem el… - Dehogynem. Kibírnád. Aztán megfogadnád, hogy több ilyen nem lesz és később újra eljátszanád mindezt. Nem csak a te hibád vagy érdemed, nem csak te rontottad el. És ha esélyt se adsz neki, sose fogod megtudni, hogy lehetett-e volna szebb és jobb, mint ami Mimivel volt, később pedig azon fogsz agonizálni, hogy miért nem vágtál bele inkább mégis.
***
- Ha le szeretnél tusolni, használd nyugodtan a fürdőt, de most mondom, csak női tusfüdőm van - szóltam még utána, majd neki is előtúrtam egy minden nőiességet mellőző, nekem sátornyi pólót. Sajnálom, kicsi Jackson, de a photoshoppolt testedhez Bria vagy Naomi való még mindig. - Csak úgy zárójelesen megjegyzem, hogy amúgy én is hoztam magammal valamennyi ruhát, szóval nem kell egész hétvégén öltöztetned… de ha már kerítettél nekem, köszi! A tavaszi virágos öblítő úgy is jól megy a női tusfürdőillathoz.
- Kíváncsi vagy az igazságra, ugye? - Igen. - Háromszor fosztott meg a családomtól, minden egyes tagját kitépve a szívemből. Két szülő, két testvér, két feleség, egy gyermek. [...] Neked felépítette az életed, az enyémet viszont porrá zúzta.
- El fogok menni. Még ma és őszintén szólva, nem tudom, mikor jövök megint. Nem kérhetem azt ezek után, hogy ne randizz vagy vadássz tovább, de... de... szerintem felesleges. Sajnálom. Annyira sajnálom, basszus, ha tudnád, ha csak gyanítanád. Nem jut jobb, érted? Se szebb, se okosabb, se kedvesebb, se önzetlenebb, se odaadóbb, se egyszerűbb. Sírás feszíti újfent a torkom, a mellkasom, mert bármennyire tűnjek tőle álszent képmutatónak, nem tartom fairnek azt, ami vele történik, ami történni fog, azt, hogy én történek vele.
//Folyamatosan bővül (és lusta vagyok aktuális karikhoz átlépni, szóval Ginettel megy minden, ha van köze a karihoz, ha nem )//
Padlón és Padláson
Föszerepben:
Manech T. Valeran, Autumn A. Autenberry
Kategória:
Melankólia
Összefoglalás:
Te vagy az első - és nem csak az Első - és utolsó, akinek elsírtam, hogy nem napos az élet a halál után. Jegyezd az emlékeid egére egy életre, mert drágám egy biztos: ilyesmi többé nem fordul majd elő. De köszönöm az együtt eltöltött perceket Testvéremipvigut. Négyszemközti hálával csókol: Tria
"Szétziláljalak? Naiv vagy, kedves kisöcsém, ha most egységet látsz bennünk… Már az is szűköléssel és szájhúzással jár sokunknak, hogy egy légtérben tartózkodjunk! Ez nem egység. Sosem volt az mióta visszajöttünk, s csupán a régmúlt megmaradt romjaiba kapaszkodunk. Igazad van… okkal hívtak ide vissza minket. Én pedig ígéretet tettem Tupileknek a szellemek közt azzal az egységgel kapcsolatosan, amit olyannyira emlegetsz. Ahhoz viszont, hogy erős, tartós dolog épüljön, porig kell rombolni az ingatag, régi épületeket, főleg, ha azokat Alignak fertőzi… "
- Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy egy napra egy sokk bőven elég. Legyen, ahogy akarod, még most, utoljára… Visszakapod a medálodat. -kezdtem bele csendesen, miközben közelebb léptem hozzá, egészen kínosan közel furakodva a privát szférájába - Mostantól rajtad tartom a szemem, követni fogom minden lépésedet. Ha 10 éve várok, hogy megtudjam a „miért”-eket, akkor néhány hónap már igazán nem oszt vagy szoroz, nem igaz? -jegyeztem meg keserűen - Ezúttal nem hagyom, hogy válaszok nélkül hagyj, ha pedig esetleg szó nélkül eltűnnél az életemből, esküszöm, hogy kiderítem, merre vagy, és végre megszerzem, ami engem illet. Abban pedig elhiheted, nem sok köszönet lesz. Megértetted? -közöltem vele az új játékszabályokat, még csak nem is sejtve, hogy valójában sokkal többről van szó a háttérben, mint a válaszok a 10 évvel ezelőtti dolgok „miért”-jeire.
Miss Bűbáj és Mr Bolondgomba első, rendkívül üdítő, rekeszizmokat nem kímélő találkozása, bár nem tagadom, az érdem nagy részben nem a kis barnámé. ^^ Többet nem is mondok, mert nem találnék olyat, amit érdemes kiemelni belőle, úgy egyben az igazi, én rendkívül jót szórakoztam a játékon.
- Azt éppen nem. Téged kereslek, de szigorúan csak nélkül. A csak téged kereslekben a csak lehetne ledegradáló is, hiába nem létezik ilyen szó. Hiszen a degradál az alapból lefelé irányuló húzást jelent. Szóval nincs csak. Téged kereslek. Örülök, hogy megtaláltalak! - Azért, azt gondolhattad volna, hogy nem a spájzban fogsz megtalálni. Egyáltalán hogyan kerültél ide be? Berongyoltál, mint valami tank, aztán nem voltál hajlandó kérésre távozni? Vagy… hogyan kell ezt elképzelni? . - Kérlek újra, bízz bennem. Mutass be annak az illetőnek, akitől meg akarsz óvni. Tudod, a vérfarkasnak. - Mi? Miért mutatnálak be neki? Matthieu… én megmondtam, hogy nem beszélhetünk, a nem beszélhetünknek része az is, hogy nem találkozhatunk. . - Ez most nagyon rosszul fog hangzani, de mivel úgy tűnik, hogy innen már csak kifelé áll a szekerem rúdja, szeretném neked elmondani, hogy miért vagyok itt. Azért jöttem, mert amióta találkoztunk New Yorkban, nem tudtalak kiverni a fejemből. Szerettelek volna látni, nem volt elég, hogy csak hallottam a hangodat, s ez még egy olyannak is , aki elég jól meg van áldva színészi tehetséggel, s sokszor nem ismeri önmagát azt jelenti, hogy beléd szeretett. Anélkül, hogy számszerűsíteném, hidd el, hogy nagyon sok éve nem találkoztam már ilyen lánnyal, amilyen te vagy. És szeretném ezt a képébe mondani annak is, aki miatt megváltoztál. Nem baj az, ha elküldesz és nem tudsz engem szeretni. De azt ne egy vérfarkas miatt tedd, hanem amiatt, mert te igaz lelkedre úgy érzed, hogy semmi jövőnk nem lehet együtt. - Nem jöhetsz ide csak így… ezzel az… egésszel. Összezavarsz, nem vagyok jól és ez sem segít. Nem szerethetsz engem, nem éri meg. . - 1825-ben születtem. Ne haragudj meg érte kérlek. Nem vagyok szörnyeteg. - Ha így van, akkor ennek az egésznek úgysem lenne semmi értelme. Én nem leszek olyan, mint te.
- Nem fogok lemondani rólad. Nem hagylak többé magadra, megígértem, emlékszel? - pillanatnyi szünetet hagyok csupán, mielőtt folytatnám a szavaimat - Eszméletlenül fontos vagy nekem, nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan sikerül belopnod magad a szívembe - halovány mosolyra görbülnek ajkaim, keserű ugyan, de őszinte - Szeretlek, Sienna és bármit megteszek azért, hogy megvédjelek. - Nagyon félek.
Amikor apa és lánya átszelik az országot, hogy az előbbi jog szerint is a lányának mondhassa az utóbbit. Egy rég várt találkozás, az egyiknek anya, a másiknak csupán régi kaland. Könnyek, feszültség, elfojtott érzések. S egy végig figyelő szempár…
Már a kategóriával is bajban voltam, mert úgy hiszem, ebben a játékunkban tényleg minden van, ami csak lehetséges, a mély beszélgetéstől kezdve a csipkelődésen keresztül eljutni a békés együtt szunyókálásig, majd megérkezni a végtelenül kínos csattanóhoz szerintem igenis tudomány. <333
- Szevasz, Brad! - Őrmester! Mit fogtál? - Feltételezett kiskorút. A kedvenced!
~~~
- Tudom, hogy nem a te hibád. - közlöm vele, és az égő cigarettát tartó kezemmel rá, a szeme közé mutatok - Sem az, hogy bárki is felel érted, az látszólag évtizedek óta szarik rád. Az sem, hogy egész egyszerűen retardált vagy, nem te tehetsz róla. Beszélj! Megpróbálod átbaszni a fejemet, he? - Te…tessék? Miért akarnám ezt tenni? – kérdezte rémült idegességgel, miközben keze még mindig hátra volt bilincselve, ezért kissé előredőlt felsőteste – Nehogy lelőjé mán – vinnyogta kétségbeesetten. Elméjében már meg is fogant egy mondat, amit a másodperc tört része alatt eldöntött, hogy nagyon helyes lépés kimondani. – Nem csináltam semmit.
David A. Blandern & Henry McCarty (NJK: P.F. Garrett)
Kategória:
Napos Oldal/Szupercsapat
Összefoglalás:
- Billy, legközelebb telefonálhatnál, ha vendéget szándékozol hazahozni, aki kivételesen nem prostituált. - Kávé kell? - William... Sóhajva horkantok fel, és megerőltetve magam, hátrafordulok Jason felé, igen átlátszó műmosollyal és egy bögrével a kezemben. - Mondd csak Jason, megkínálhatlak egy bögre kávéval? Igazán isteni, benne van Pat minden szeretete és odaadása. Fakanál csattan a tarkómon, hogy össze olajos-tojásozza a hajamat, aztán a mosogató felé száll - mert hát nehogy már belemenjen a hajam a reggelibe.
~~~
- Billy, a Kölyök, avagy Henry McCarty, Henry Antrim, és William Bonnie – olvasta suttogva az első néhány sört a könyv hátulján. – Lótolvaj, marhatolvaj, karizmatikus zsivány, és… hidegvérű gyilkos. - Ez hülyeség. Puszta véletlen, vagy…inkább fanatikus Billy imádók közé kerültem? Csináltatott borítót saját képével. Ha bemennél a szobájába, nyilván egy mű, seriff jelvényt is találnál ott. Nem igaz? Henry…Henry nem hazudott. Kamuborító. Lófaszt! Henry gyilkos. Megpöcköljük a fecskendőt és egy kevés idegmérget kijuttatunk a tűből, hogy a szervezetbe ne kerüljön levegő. Egyetlen határozott mozdulattal fecskendezünk belé 7 milligram conotoxint. Kihúzzuk a tűt, az asztalra tesszük, és letakarjuk, hogy a Kölyök ne láthassa meg. Az egyik széket az ágy felé fordítottuk és farkasomat pihenni küldöm. Energiái már nem csitítják a világosszürke fenevadat. Aminek a hatása hamarosan érződni fog a Kölyök szívverésén. Nem fog a méregbe belehalni, de nem fog tudni mozdulni, talán egy fél óráig, amíg a szervezete le nem gyűri a bevitt anyagot, ami egyébként még egy ember számára sem lenne halálos. Ez persze nem jelenti azt, hogy az élete nincs veszélyben… - Ébredj – ordítom el magam, és mindegy, hogy ezen a ponton a Kölyök ébredezett-e már. Hangom dühös orkánként hathat álmos elméjének, de egy pillanatig sem érzek iránta sajnálatot. Egy gyilkos volt csupán, aki hidegvérrel ölt, mit érdekelne hát, ha összeszarja magát ijedtében? Energiáim nem sebzik létének valóját, éppen csak éreztetem vele jelenlétem.
Ijeszd el egy félmancsú, ártatlan falkatag vacsoráját pusztán egy fogadás kedvéért, aztán élvezd, amint félreérti a helyzetet és felajánlja azt, hogy megvéd, bármi elől is menekültél az előbb. Két dinka összebarátkozásának bájos és humoros története.
Két régi ismerős szó szerint összefut egy hajnali kocogás során és még egy bankrablást is meghiúsítanak, közben egymás agyát húzzák és élvezik...
– Hűűű… aztaaa… - nézem, ahogy fémkuka négyzetes és méretes alakja repül a levegőben. A kiindulási pont felé nézek, miután megállapítom, hogy a hóra fogja köpni a tartalmát a doboz. - Te tesó… az ott nem egy bank? – bökök a fejemmel a megadott irányba. – Ha én stikában szeretnék lenyúlni lóvét, akkor nem úgy kezdem általában, hogy lukat verek az oldalába… - elindulok a bank felé.
- Alacsonyan szállnak a szemétládák így késő hajnalban... - kommentálom cinikusan a repülő kuka látványát. Ilyen időtájt még csak a legfanatikusabb inszomniás nyugdíjasok ácsorognak a bank épülete előtt három napi kötnivaló gombolyaggal, de akkor is extrém a helyzet.
Rebecca Morgan, Sheila S. Grandmore, David A. Blandern, Lester J. Edison
Kategória:
Napos Oldal
Összefoglalás:
Egy Első, aki Dickens-t lop a boltból, egy kóbor, aki ki akarja penderíteni, egy lesápadó eladó és a nagyasszony, aki mindenkit befenyít
- Fogadok veled tíz dollárban, hogy a lány nem mer megmotozni - küldte neki pimaszul pökhendi hangnemben, remélhetőleg tovább idegesítve Lestert. Persze nem volt nála egy cent sem, de ezt a fickónak nem kell tudnia.
-Így történt? Nem szeretnék ebből további kellemetlenséget, így ha igaz és bevallja, következmények…és természetesen a könyv nélkül távozhat, vagy ki kell fizetnie. Megtenné, hogy leveszi a pulóverét és körbefordul? Kérem. *Nem vagyok rendőr, sem biztonsági őr, nem fogom megmotozni és még csak vádolni sem vádolom igazán, csak szeretnék tiszta vizet önteni abba a bizonyos pohárba.
A szavak legyenek csak a nő fegyverei, én a becsületes bejelentő szerepét játszom most, hogy borsot törjek a farkasficsúr orra alá. Később pedig a bors mellé az orrát is el akarom törni, mert szemtelenebb a vakablaknál. ~A biztosra fogadni olyannyira izgalmas, mint némafilmet szinkronizálni. Biztos tényleg rettenetes anyagi helyzetben lehetsz, ha csak hazárdírozásra telik, bolti vásárlásra nem... Ellenben 10 dollárod az enyém, ha ÉN nem tudlak megmotozni!~
- Ami azt a póló és nadráglevételt illeti, roppant mód díjaznám. Közlöm nyugodtan, mert az egy dolog, hogy Rebecca az ilyesmitől elsüllyed, én bizony rohadtul nem, és az én szememet egy ingyenélő kis pöcs se akarja kilopni, mert marhára felmegy tőle bennem a pumpa.
Tolvajüldözés és szájkarate, aztán víz alatti harc telepatikus civakodással
– De Jason a nevem, persze aki olyan ostoba, hogy fényes nappal átváltozik, annak a memóriája is rövid lehet – hangja nevetős volt, és a könnyebbség kedvéért már telepatikusan üzent. Meg egyébként is lehet cseng a füle a dobástól, még a végén nem értené tisztán, hogy megint lehülyézte.
~Úgy hívlak, ahogy nekem tetszik, Pálcika Paulynak, Enyves Eddinek vagy Szájas Simonnak!~ ...Hát mi vagyok én, anyakönyvi hivatal, hogy ragaszkodjak egy bizonyos szóhoz, amit kitalált magának megszólításként?
Mikor mások sérülése nem együttérzést vált ki, hanem megvetést és porig aláztatik a gyengébb...
- Akár centrifuga a mosott ruhát, úgy csavarod ki a szavakat, kedves falábú fabula! Nem állítottam, hogy a testi nyomor folyománya a szellemi antitalentum. Egyszerűen erőtlenségedben vagy undorító, mint egy tál nyüzsgő-vonagló almakukac. Ha rajtad múlna egyszer az életem, eszedbe ne jusson segíteni, mert nem fogom megköszönni, ezt olyan komolyan mondom, ahogy a két dús izomzatú lábamon állok itt előtted! A féllábú orvos olyan, mint a cipész, aki lyukas csizmában jár.
Csak figyelem őt és némán állok előtte, míg el nem köszön. Nem akarok neki már semmit sem mondani, még egy Viszlát sem hagyja el ajkaimat. Nem érdemel ez semmit. Amint eltűnik szemeim elől fogom magam és visszasétálok az egyetemre, hogy visszavonulhassak a szobámba, ahova beérve azonnal bezárom magam mögött az ajtó és nem is kell több ahhoz, hogy a könnyek utat törjenek maguknak. Összezuhanva ülök le a földre, hátam a falnak támasztva, hogy kisírjam magamból azt a fájdalmat, amit kaptam tőle.