A koncepció a következő: - Nevezni azokat a játékokat lehet, amik: * befejeződtek / a lényeg, amiért nevezve lettek, megtörtént úgy is, hogy még nincs záró reag * az adott évszakban kezdődtek és fejeződtek be, vagy * habár az előző évszakban indultak, a játék érdemi része a nevezésre vonatkozó évszakban zajlott, vagy * kisebb része játszódott a nevezés évszakában, DE ekkor fejeződtek be és a korábbi szavazáson nem lettek nevezve.
- A lentebb található kód alapján töltsétek ki a Nevezési Lapokat. A beérkezett nevezéseket akár az Admin karakternek is el lehet PM-ezni, ha esetleg nem szeretnéd nyilvánosan közzétenni, de az egyszerűbb módszer, ha új hozzászólásban küldöd el ide, ebbe a topicba.
- Előre megadunk néhány, általunk kigondolt kategóriát, amelyekbe érkezhetnek a Nevezések. Amennyiben legalább 3 kategóriába érkezik 3 különböző Nevezés (tehát összesen 9 játék), akkor külön kategóriánként indítjuk el a szavazást.
- Amennyiben a fenti opció nem jön össze, egyetlen nagy és átfogó szavazás keretein belül lesz Nevezve minden beérkezett játék.
- 2015. november 30-a éjfélig fogadjuk el a nevezéseket.
- Innentől újabb 1 hét lesz az olvasásra és a szavazásokra, tehát az egész happening 2015. december 7-én zárul, ekkor lesz esedékes az eredményhirdetés.
A DÁTUMOK VÁLTOZHATNAK, CSÚSZHATNAK - ebben az esetben természetesen értesítve lesztek.
LEHETSÉGES KATEGÓRIÁK:
Non Plus Ultra: ezt a kategóriát akkor ajánljuk, ha nem tudsz konkrét kategóriát választani a nevezett játéknak, mert annyira sokrétű és színes, hogy hiba lenne egyetlen skatulyába húzni.
Frászkarika: Ebbe a kategóriába minden idegeket borzongató, izgalmas, félelmetes para-jelenség helyzet belefér, ide értve az élet-halál harcokat, sokkoló híreket, traumákat.
Melankólia: Vannak mély, megható, fájdalmas és szomorú helyzetek, amikor a karakter a szenvedésein át fejlődik, vagy éppen amortizálódik le. Ehhez a kategóriához szeretettel ajánlunk legalább egy csomag Tesco gazdaságos 100-as papír zsebkendő csomagot.
Napos Oldal: Vicces, vidám, könnyed, humoros, lehetetlen, elképzelhetetlen, hajkitépős hülyeségek tárháza várja szeretettel azokat a játékokat, amelyek során a 100-as zsepi a kacaj könnyeinek itatására ajánlott.
Szupercsapat: A kategória nem a a tökéletes férficsapatot hivatott képviselni, hanem minden olyan jellegű játékot, amely funkcióját tekintve hasznos lehet a résztvevőknek, vagy akár az olvasóknak is, ami a karakterek fejlődését illeti. Minden példa értékű tanuló játék, jellemfejlődésre, IC életvitelre és gondolkodásra hatással levő esemény, büntetés, feladat itt találhat otthonra.
Casablanca: Régen látott ismerős viszontlátása, halott ismerős "feltámadása", vadidegenek spontán randevúja... Azon találkozások gyűjtőhelye, amik valamiért rendhagyóra, megindítóra, kiborítóra, felforgatóra sikerültek - értelemszerűen a napi kapcsolattartásos találkák nem tartoznak ide.
NEVEZÉS KÓDJA:
A játék címe
KATEGÓRIA: Lorem ipsum dolor sit amet
RÉSZTVEVŐK: consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt
ÖSSZEFOGLALÓ: Sed ut perspiciatis unde omnis iste natus error sit voluptatem accusantium doloremque laudantium, totam rem aperiam, eaque ipsa quae ab illo inventore veritatis et quasi architecto beatae vitae dicta sunt explicabo. Nemo enim ipsam voluptatem quia voluptas sit aspernatur aut odit aut fugit, sed quia consequuntur magni dolores eos qui ratione voluptatem sequi nesciunt. Neque porro quisquam est, qui dolorem ipsum quia dolor sit amet, consectetur, adipisci velit, sed quia non numquam eius modi tempora incidunt ut labore et dolore magnam aliquam quaerat voluptatem. Ut enim ad minima veniam, quis nostrum exercitationem ullam corporis suscipit laboriosam, nisi ut aliquid ex ea commodi consequatur? Quis autem vel eum iure reprehenderit qui in ea voluptate velit esse quam nihil molestiae consequatur, vel illum qui dolorem eum fugiat quo voluptas nulla pariatur?
OLVASSEL.TXT: consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt
[b][color=#682c2a]RÉSZTVEVŐK:[/color][/b] consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt
[b][color=#682c2a]ÖSSZEFOGLALÓ:[/color][/b] Sed ut perspiciatis unde omnis iste natus error sit voluptatem accusantium doloremque laudantium, totam rem aperiam, eaque ipsa quae ab illo inventore veritatis et quasi architecto beatae vitae dicta sunt explicabo. Nemo enim ipsam voluptatem quia voluptas sit aspernatur aut odit aut fugit, sed quia consequuntur magni dolores eos qui ratione voluptatem sequi nesciunt. Neque porro quisquam est, qui dolorem ipsum quia dolor sit amet, consectetur, adipisci velit, sed quia non numquam eius modi tempora incidunt ut labore et dolore magnam aliquam quaerat voluptatem. Ut enim ad minima veniam, quis nostrum exercitationem ullam corporis suscipit laboriosam, nisi ut aliquid ex ea commodi consequatur? Quis autem vel eum iure reprehenderit qui in ea voluptate velit esse quam nihil molestiae consequatur, vel illum qui dolorem eum fugiat quo voluptas nulla pariatur?
[b][color=#682c2a]OLVASSEL.TXT:[/color][/b] consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt </div></div></center>
ÖSSZEFOGLALÓ: Részegségbe ölt frusztráció, dühöngésbe fojtott problémák. A felszíni szórakozottság, lazán kontrollált baromkodás csak addig tart, amíg nem érkezik pár jól irányzott kérdés mindkét oldal felől. Sajátos, keserű kiútkeresés a fullasztó helyzetből, néma segélykérés, megértés után kapó kezek a hűtlenség ölébe bújva, ott keresve menedéket...
"Olyan társaságkeresés volt ez, amit félig kétségbeesés szült, a másikért való nyúlás, olyan után való kepesztés, aki megért körmondatok nélkül. A szexre szükségünk volt, ám mellette erre a sajátos egymásba kapaszkodásra is, az pedig a prűdek tragédiája, hogy képtelenek elfogadni: mi ezt csak így tudjuk lekommunikálni egymás felé. A szó kevés, üres."
A torkom a célja, támad, ám ezt játszi könnyedséggel hárítom. Félreugrok útjából, hogy egyből tarkója vékony bőrébe marjak erélyesen, pontosan ott, ahol a közönséges farkasok megragadják a kölykeiket. Velük ellentétben viszont én nem odább cipelem a nőstényt, hanem lenyomom a hóba, a fagyos földre, miközben torkomat halk, figyelmeztető morgás rezegteti. Tudnia kell kushadni az idősebb és erősebb előtt, ha élni akar, engedelmeskedni, ha a falka kötelékére és oltalmára vágyik. Fellépésemben egyszerre van jelen a fegyelmezés és annak oka, jelezve, hogy indok nélkül senki sem fogja bántani ezen a köteléken belül, s ezt is azért kapja, mert ösztöntől hajtva hálátlanul viselkedett első elragadtatásában, érzelmi indulatainak hála.
ÖSSZEFOGLALÓ:Most mindennél erősebben húzott abba az irányba a szívem, és ha ennek nem engedek, akkor továbbra is másokon fogom kitölteni a felgyűlt keserűséget. Vagy így, vagy úgy. Arra pedig nem gondoltam, hogy mindez ránk nézve mit fog majd jelenteni. Elég volt. Amikor kerestem a jó választ, a helyes utat, amikor őrlődtem és görcsöltem, akkor sem lett jobb kimenetel, jelenleg pedig sokkal fáradtabbnak éreztem magam annál, semmint hogy olyan profán semmiségekkel foglalkozzak, mint az ésszerűség. Tisztán éreztem, hogy mi - pontosabban ki - kell nekem, a távozása óta először törpült el emellett a maradás érzete, s amint ez a változás beállt, engedtem a hívó szónak. *** - Amíg csak élek, a tiéd vagyok, érted? A halálom pillanatáig...
RÉSZTVEVŐK: Yetta Nacrosh & Darren Northlake (& Lilianne Beauchene)
ÖSSZEFOGLALÓ:Pedig olyan szépen indult! - Úgyhogy jól jegyezd meg a következőket Darren Northlake, mert csak egyszer mondom el: Nem megyek sehova, amíg te is itt vagy!
Magamért kell élnem. Azt tettem, nekem ez jelentette azt, máskülönben most nem beszéltünk volna. Nekem akkor jó, amikor nekik is, ha tudom, hogy adtam valamit, amit talán később visszakapok, mindez bennem volt annak minden mocskos érdek- és számító dög részével, őszinte naivitással és szeretettel. Cserébe csak a szabadságomat vártam el. Hogy hadd éljem mindemellett úgy az életem, ahogy jól esik. Ennyit kértem. Ezt tagadták meg újra és újra. [...] Ott a kötél a nyakamon. Ez már az, nem ezüstlánc, s szinte fizikailag érzem, ahogy szorul, hogy egyre kevésbé kapok levegőt, mert mind kevesebbet mérnek nekem, akiknek megadatott a kiváltság a környezetemben, hogy ezt megtegyék. [...] Nekirugaszkodtam, megindultam és vissza se néztem.
ÖSSZEFOGLALÓ:"Az utolsó ütéssel egybekötve már én is egy kurta ordítással szállok bele az üvöltésébe: csak szűnjön a nyomás odabent."
"Üvöltök, de amikor ő is ordít, az enyém megváltozik, már nem nagyítom fel vele a fájdalmat álca gyanánt, inkább mintha csak még jobban hergelni akarnám. Ez minden, ennyit tudsz? [***] Élvezd ki a hátralevő idődet, ami még van, ember. Mert esküszöm, utána megkapod a poklot, amit tőlem vártál, hogy a világba üvöltsem - pedig benned lappang."
ÖSSZEFOGLALÓ:Váltok én is, gyorsabban, könnyedebben, mint ő, örömmel veszem az üdvözlést, hogyne tenném, csak akkor fagyok bele az üdvözlésbe, amikor elheveredsz. Buta Kékszemű. Nem fogadom el a torkát, mert nem tehetem, magam alá száműzném és már így is épp elég szar helyzetben van, felesleges tetézni. Még csak Kölyök amúgy is. A legmegátalkodottabb sorsú, de Kölyök. Mit fogunk ezzel kezdeni, hm? Azzal, hogy nekem kell hanyatt vetnem magam, miközben elvárom az engedelmességet tőled, hogy én ajánlom fel a torkom a közös vadászat előtt neked és nekem kegy, hogy te elfogadod. Büntetlek, ha kezet emelsz rám, itt mégis mintha más szabályok uralkodnának, mint a négy fal között, ahol nem zuhan ránk ekkora súllyal a falka jelenléte. De nem akarom, hogy utolsóbb legyél az utolsónál, bármennyire is tartaná az emberi feled ezt teljesen érthetetlennek tőlem. Nem foglak eltaposni. Egyetlen valamirevaló Teremtő sem tenné ezt csak azért, hogy saját magának kedvezzen, nem igaz? Te még túl kicsi vagy, nekem meg éppenséggel már tök mindegy, túlélem ezt is. Légy jó fiú, tedd meg, aztán rohanjunk...
ÖSSZEFOGLALÓ:Vérben tocsogok, sokat vesztettem, egyik szemem már nincs is, csak merő, lüktető fájdalom az egész. Segítség kéne. Neki és nekem is, én mégis hátrálok, a tönkretett zárú ajtó felé, verejtékben úszó arccal, mintha nem is én lennék a szörnyeteg, hanem ők. Ujjaim Horatio vérétől ragacsosak, az hagy nyomot az ajtókeretben, ahogy megkapaszkodok. Nem tudok megszólalni, zihálva szedem a levegőt és a sérüléseim pokoli fájdalma ellenére is alakot váltok, hogy űzött vad módjára rohanjak. El innen. El a közelükből.[/i]
ÖSSZEFOGLALÓ:- Willow... - vágok közbe, mielőtt még esetleg szóhoz juthatna - oké, tudom, hogy képes lenne rá, elvégre hol vehetném én fel a versenyt egy villámmal gyorsaságban?! - azonban, ahogy kimondom a nevét, meg is állok egy kicsit mielőtt még folytatnám. - Ugye nem vagy nagyon egyedül? - halkan teszem fel a kérdést, és tudom, hogy itt a falka és Payne is és itt sosincs egyedül senki sem, de nem is úgy értettem a kérdést. És ezt szerintem ő is nagyon jól tudja. Emlékeim szerint nem enged magához közel másokat könnyen és bár én itt vagyok neki, évekig nem láttuk egymást. És igen, aggódom érte.
- Most, vagy úgy általában? Születik meg a kérdés a nyilvánvaló hazugság helyett, s benne van ebben a válaszom is. De, egyedül vagyok és ez általában nem zavar. Általában. Viszont ma reggel, miután a feleségéről hallottam, s ismét sikerült megértsem, hogy bárkinek juthat pár ezen a földön, csak a vörössel nekünk nem osztottak ilyen lapot, nem tudom lenyelni a gombócot, ami a torkomba gyülemlett hirtelen.
ÖSSZEFOGLALÓ: - Nem szeretném, ha Lilitől vagy bárki mástól hallanád vissza, így inkább megmondom az igazat. Sosem szűntem meg szeretni téged. De félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy bele akarok rondítani a házasságodba, vagy ilyesmi. Csak tény, s utálom, amikor valamit elsumákolunk csak azért, mert kínos. Kezdem ezzel, mert bár tényleg kínos, de tudnia kell. Nem az újrakezdés ígérete miatt, hanem mert nem szeretném, ha azt érezné, hogy azért hagytam el, mert nem volt szeretetre méltó.
(...)majd már a kezemben a villa és lendül is a csokis szelet felé, de valahol a levegőben megáll a kezem a hallottakra reagálva, a villa meg hangos csörömpöléssel zuhan bele a tányérba, majd abból kipattanva esik tovább a földre. A képemre némi döbbenet ül ki és az állam is leesne valószínűleg, ha nem kapnék észbe, hogy nem kellene itt tátognom, mint egy hal.(...) - Van fogalmad róla, hogy...? - lenyelem a mondat végét, ahogy ismét íriszeit nézem. Nem hiszem, hogy be kell fejezzem, tudnia kell mi jön ezután. Szerettem, nagyon. Annyira, hogy évtizedekig nem gondoltam arra, hogy bárkivel is hosszabb távon együtt legyek.
ÖSSZEFOGLALÓ: - Arthur… már akartam kérdezni, de eddig nem került rá sor. Szóval, tudsz arról valamit, hogy a húgod merre lehet? Szeretném megkeresni. - De, tudok róla (…) Felesleges lenne keresned, úgysem találnál rá soha, mert.. Mert halott (…) Én öltem meg OLVASSEL.TXT:https://northstar.hungarianforum.com/t151p270-apro-patak-partja
A hozzászólást Horatio Haskell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 09, 2015 11:59 pm-kor.
RÉSZTVEVŐK: Ms. Charlotte B. Monroe, Mr. Xavier Wilburn
ÖSSZEFOGLALÓ:"Igazságot szolgáltatni ne higgye azt kisasszony, hogy annyira könnyű. Minden egyes ügynél szembesülni kell azzal is, hogy az igazsággal olyan emberek is bűnhődni fognak, akiknek az egészhez semmi közük. A közbenjárásomra ez a kislány, ahogy annak idején Ön is… elvesztette az édesapját. Az ő szemszögéből én vagyok a világ leggonoszabb embere. Valaki mindig sérülni fog, és Önnek minden egyes alkalommal meg kell hoznia egy kemény döntést. Úgy kell meghoznia, hogy közben tisztában lesz vele, ezzel mások élete is derékba törik. Megérdemli a büntetését? Igen, természetesen meg. Az ügyész felelőssége az, hogy megtalálja a bűnösöket, azonban sokszor igaztalanul vádolnak meg valakit, és ha nem vizsgálunk meg minden lehetséges verziót maximálisan, akkor ártatlan embert is elítéltethetünk. Ha valakiről nem sikerül minden kétséget kizáróan bebizonyítani a bűnösségét, akkor nem ítéltethetjük el. Sajnos manapság sok ügyészt csak a statisztikája érdekli, hogy minél több ügyet megnyerjen, és minél kevesebbet veszítsen el. A mi munkánknak nem szabadna erről szólnia. [...] Néha veszítenünk kell a tárgyalóteremben, hogy az igazság győzhessen."
ÖSSZEFOGLALÓ:Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
RÉSZTVEVŐK: Jason Drewner, David A. Blandern (Eliza Love Drewner)
ÖSSZEFOGLALÓ:Az ikertestvérem nem megtört. Tönkretett! Érted a különbséget? Ha megtört lenne, talán meg lehetne gyógyítani. Őt viszont tönkretették. Annyit tehetsz csak, hogy megvárod, hogy eltemethesd.
Szerk.: Ehhez a játékhoz tulajdonképpen semmi közöm, egyelőre egy reagnyi cameom van benne, de annyira tetszett, hogy nem tudtam nem nevezni. Családi szolidaritás.
ÖSSZEFOGLALÓ:Mindenki sérült, úgy látszik, csak van, aki jobban, mint mások. Gyerekkorunk óta cipeljük a sérüléseinket, aztán felnőttként visszaadunk mindent, amit kaptunk, és persze mindannyian okozunk sérüléseket. És aztán minden erőnkkel megpróbáljuk megmenteni, ami még menthető.
RÉSZTVEVŐK: Naomi Sharp, Jackson Carter, Maya Honeycutt
ÖSSZEFOGLALÓ:Úgy hiszem, hogy minden egyes felnőttben egy gyermek szíve lakozik. Mi csak folyton győzködjük magunkat, hogy felnőttesebben kell viselkednünk.
Szerk.: Egy része nyáron kezdődött, de a lavina ősszel jött, szóval szerintem jogosan van itt.
ÖSSZEFOGLALÓ:Mindig lesznek olyanok, akik a neved meg a felmenőid alapján akarnak megítélni, de ne hagyd, hogy mások döntsék el helyetted, ki vagy. Döntsd el te magad.
ÖSSZEFOGLALÓ:Óriási különbség van az egyszerű/letisztult és a lebutított/primitív dolgok között. Ehhez tudnunk kell, mi a lényeges és az értelmes, és mi nem az. Könyörtelenül meg kell válnunk az utóbbitól, és az előbbire kell helyeznünk a hangsúlyt.
ÖSSZEFOGLALÓ:Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?
ÖSSZEFOGLALÓ: - Tegyél meg egy szívességet és tűnj el az életemből, úgyis olyan jól értesz hozzá. De ezúttal lehetőleg jól csináld és soha ne gyere vissza.
"Semmi sem maradt, ami egy kicsit is ide kötne. Legalább egy kicsit megkönnyebbültnek kéne magam érezni: elmondtam, tudja. Mégis olyan, mintha még mindig a torkomat szorongatná karmos kezével és azt szorítaná egyre erősebben, hogy ha meg nem is öl, de minimum eszméletem vegye. Fogalmam sincs, hova, hogyan tovább. A céltalanság pedig életemben először teljesen megrémiszt."
KATEGÓRIA: Napos oldal RÉSZTVEVŐK: Savannah Blake Richmond & Goran Markovic
ÖSSZEFOGLALÓ: - Megdugtam baszki. Mondd, hogy más is felpróbálta, és egy kibaszott nagy kamu ez a levél a három csupasz csiga képével. Mondd, Savannah, hogy ez csak a legszarabb vicc, amit életemben hallottam. - De mesélek egy jobb viccet: 1855. óta létezik gumióvszer. Tudom, hogy kisfickókkal ti nehezebben szaporodtok, viszont tudtok. –
- Ja de mégis, Szöszi, ha legközelebb megpattansz, ne egy rusnya kínait küldj már magad helyett. Lelombozó. - Sajnálom, de ebbe nekem nem volt beleszólásom - ráztam a fejem. - De ha lesz legközelebb, megpróbálok a kedvedre tenni -
ÖSSZEFOGLALÓ: - Mikor kezdtem belátni, hogy te vagy...pár perccel ezelőtt...és mikor elsötétülő Napról beszéltél, arra gondoltam, hogy ez egy utolsó látogatás. Mintha megkeresnéd a gyermekeidet - mint kiderült, csak két gyermekedet - , mert többé nem lesz lehetőséged. Mi vár rád és mi vár ránk a másikkal? A Vörös Hold, ugye, az forgatott fel mindent?
- A helyzet az, hogy Alignak nem bocsát meg. Bosszúra szomjazik. Ami egyelőre még kész cirógatásnak tűnt a Vörös Holdak képében, de ennél sokkal keményebbeket ígér. Évről-évre. Míg minden leszármazottunk meg nem hal. Míg nem lesz többé semmi az örökségünkből. Megegyeztek Tupilekkel, aki, akár egy kislány, szintén dühös ránk, mert megöltük a testvérét. Épp ezért mindnyájunknak fel kell mutatnunk egy Utódot, és egy Áldozatot. Előbbi nyilván az, aki szerintünk képes volna tovább vinni az örökségünket. Aki méltó rá, akinél jó kezekben lesz.
ÖSSZEFOGLALÓ: ~Őszinte leszek veled, Naomi. Nem vagyok jótékonysági szervezet. Szoktam segíteni azoknak, akik úgy érzem, hogy rászolgáltak, de az eszenciáimat nem szoktam csak úgy adogatni másoknak. Ki kell érdemelni, mert minél idősebbek vagyunk, annál erősebb... ma viszont mutattál nekem valamit, ami megfontolásra késztetett. Fiatal vagy és még gyenge a farkasokhoz képest, de mégse gondolkodtál. Nem latolgattál, azonnal a veszélybe vetetted magad, hogy megmentsd a lányt. Túl vakmerő döntés volt, ha nem vagyok itt, halott vagy, de nem érdekelt. Tetted, amit tenned kellett... atyám pedig pedig egykoron megtanított egy fontos leckére. Tisztelem az őrzőket, Naomi... tisztelem őket azért, amit tesznek. Nem azt, hogy embereket védenek... hanem hogy magukat áldozzák fel, ha kell. Ennek fényében, Naomi Sharp... halljam, mire van szükséged.~
Mivel ő (feltételezhetően) az ágy szélén ül csupán, én meg olyan jól bevackoltam a falhoz magamat időközben, felhúzva lábaimat is talán, így megjegyzésére talpam a hátát éri és finoman lökök rajta egyet, épp csak, hogy lecsússzon az ágyról, ha nem figyel. - Haha. Ezt nem mosom le egy darabig, mi?
Abban azért elég erősen téved, hogy le tud majd rúgni az ágyról. Egyrészt annyi erőm azért akad, hogy ellen tartsak, másrészt az ügyességem gondoskodik arról, hogy visszanavigáljam magam az ágyra, de több sem kell nekem, már nyúlik is a bokái felé, hogy megrántva őket végigfektessem az ágyon, lehet, hogy bika a csaj az emberek közt, de kölyökként aligha veheti fel a versenyt még velem sem. S ha ezzel meg vagyok, felettébb szórakoztatónak találom, hogy a combjain foglaljak helyet. - Asszem nem, de látod, milyen kedves vagyok, most legalább vízszintesben vagy.
- Ha már itt vagy, tedd le magad te is! - Jegyzem meg a vízszintessel kapcsolatos megjegyzésére visszautalva, s ezzel együtt derekára siklanak tenyereim két oldalt, hogy nemes egyszerűséggel eldöntsem testét oldalra, magam mellé, ezzel a mozdulatsorral mintegy megkísérelve levetni magamról és a fal meg tulajdon testem közé paterolni térben Yvonnet.
ÖSSZEFOGLALÓ: - Ismered azt a mondást, hogy valaki olyan tiszta és ártatlan, mint a ma született bárány? Hát te nem vagy és az előbbi kijelentésed sem volt az - suttogom immár a bőrébe, piszok mosollyal a képemen. Nyilván nem kell ezt se túlmagyaráznom, számomra az alakváltása felhívás volt keringőre. Bár ha itt tartunk, nyilván nem gondoltam, hogy farkas alakban fog inni az üvegből, amikor felajánlottam neki.
- Még szép, nem is rólam írták. Nevetem el magam, de hamar belehal a kacagás a felszökő sóhajomba, mert az előbbiek bizony rá sem igazak, ártatlan lélek így nem csókol vágyat a bőrömre, de sosem hittem azt, hogy az
Arcomat a nyakába, a hajába fúrom, amikor lassul csípőm mozgása, de nem kívánkozom egyből hátrálni, továbbra is fenekét markolom, nem eresztem, az utolsó cseppig kiélvezem a pillanatot. Szapora a légzésem, leheletem a nyakát, fülét cirógatja, szavakkal sem szakítom meg az élményt, az olyan illúzióromboló volna, csak adj még egy kis időt, adj még néhány pillanatot, amikor úgy érezhetem, minden teljesen rendben van.
Túl jó, túlságosan élvezem, ahogy a fülembe ver visszhangot lassan csituló zihálása, miként enyém az övében. A szívem szépen lenyugszik, s míg megteszi, nem bánom, hogy osztoznom kell vele a furcsa mód idillinek tűnő itt és mostban, amikor kicsit olyan, mintha a világon semmi probléma nem történhetne, addig nem, amíg így vagyunk.
ÖSSZEFOGLALÓ: A légzésem nehézzé vált, vállaim megereszkedtek, farkasom szűkölni szeretett volna a megalázó kíntól, helyette mégis hanyatt feküdt, hasát-torkát kínálva megadón, miközben ugyanezt a magatartást tanúsítottam megadó testtartásommal, lesunyt pillantásommal. Fölöttem állsz. Jóval. Még a te magasságod is elérhetetlen távolságra van tőlem, nemhogy az a hely, ahonnan eredetileg lezuhantam. És mostantól... mostantól mindenki ugyanilyen elérhetetlen, ugyanígy meg kell alázkodnom, mintha koncért kuncsorognék.
Ott, a földön heverő farkas felett állt meg a feketeség, játékos hevülete sehol sincs, nem csíp oda könnyedén, nem invitál vadűzésre, csak néz, végigszaglássza a felkínált hasat torkot, abban a biztos tudatban, hogyha akarná, kiolthatná az életét, és semmit sem tehetne ellene. Ám hozzá már nem ér, most nem pajtás, most szánni való bolond.
RÉSZTVEVŐK: Primrose Trevelyan, Jackson Carter, Naomi Sharp
ÖSSZEFOGLALÓ: A tökéletes példája annak, miként lesz a békés, baráti csevejből valóságos puskaporos hordó. Két hamvába holt kapcsolat, keserű múlt, még keserűbb jelen. Levél és gyűrű, sosem behegedő sebek…
ÖSSZEFOGLALÓ: Az őrült ötletek tökéletes melegágya az alkohol, így eshet meg, hogy hősnőnk fehér galambot eregetni kíván az első nagy szerelemmel, de lám, még a könnyed, nevetéssé váló iszogatásból is képes ez a kettő depresszív hangulatot varázsolni. Tanulság… sose kérdezd meg mástól az idegen nyelv ismeretét tesztelendő, hogy hozzád megy-e feleségül…
ÖSSZEFOGLALÓ: Avagy csöppet sem harap az a Dédi papa, és a Dédi mama valóban a konyhaművészek gyöngye. Maya akklimatizálódása a családban, az egyszer biztos, hogy az első napirendi pont sikerrel zárult, hisz lehet nem imádni a kis vörös tüneményt?
ÖSSZEFOGLALÓ: Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra. - Amikor a múlt és jelen találkozik, nem marad más csak a csupasz valóság, avagy két régi "ismerős" újra találkozása.
ÖSSZEFOGLALÓ: - Prim... Szeretnéd újra megpróbálni...? Ezt... eddig miért nem mondtad? - szólaltam meg csendesen valamivel később, csak hogy mondjak valamit, mielőtt még azt hiszi, hogy megnémultam, vagy épp lábon hordtam ki egy kisebb szívinfarktust - (....) - Mert nem tudtam, hogyan mondhatnám el? Főleg azok után nem… - harapom el a dolgot, hiszen mégis mit kellett volna mondanom? Talán csak reménykedtem abban, hogy benne is feltámadt valami hasonló érzés és talán csak arra vártam, hogy megpillantsam benne, de tévedtem és ostoba voltam.. Ostoba voltam, hogy az életet pumpáló kis ízére hallgattam, hogy utána újra milliónyi darabra törjön… (....) - Lehet, hogy jobb, ha most tényleg megyek... Sajnálom, és... ég veled, Prim. - szólalok meg egy újabb, röpke szünet után, nem is tudom, mi mást mondhatnék még. Lehet, hogy semmit sem kéne... így aztán, hacsak nem állít meg, akkor valóban távozóra fogom.(....)
ÖSSZEFOGLALÓ: Kérlek, mond, hogy végre hazatértem. Kérlek, mond, hogy a szívem rejtett kérdéséire választ fogsz adni messzi tájakról idetévedt szellő. Ölelj magadhoz, mint eltévedt gyermekeddel tennéd. Mosd tisztára lelkemet és adj újra reményt a megtépázott hóban született gyermekednek. Kérlek….”
Néhány álom örökre csak ábránd marad, míg egyes álmok a legváratlanabb pillanatban vállnak valósággá.
Kezdőlap
Családi szolidaritás.
